Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Sokáig nézi, ahogy Szofi édesanyja elsétál a feléjük vissza-visszapillogó porontyokkal, és bár a szíve jóformán megszakad, természetes mosolyt erőltet az arcára, és csibészesen odakacsint kisfiának, akinek kipirult az arcocskája és sírásra görbül a pici szája. Lassan már egyévesek lesznek, ő még mindig túl korainak ítéli meg, hogy a nagymamájuk egy egész délutánra elrabolja őket. Persze, a józan esze tudja, hogy a szocializálódás első lépése az elválás ezen fajtája, ez a kezdeti, rövid távollét, Annamari pedig, Szofi édesanyja kenyérre kenhető mamájuk az ikreknek. Csak mégis, olyan keveset kapott még belőlük, és az idő olyan gyorsan telik. Távolba révedő tekintete megrezzen, hirtelen válik ismét eggyé a valósággal.
- Well... - alsó ajkát beharapva fordul Szofihoz, aztán cuppant egyet, és gondterhelt sóhajjal bólint. - Anyáék szerint jobban tenném, ha feleségül vennélek.
Aranyvérűeknél tudniillik, egyáltalán nem divat csak úgy tengni-lengni, mint ahogy Hunter egész életében tette. Főleg akkor nem, ahogyan ezt édesanyja többször el is ismételte, ha már gyerekek is vannak. A mestertanonc édesapja ráadásul a Wizengamot tagja, amit fia jelenlétében nem győz elégszer hangsúlyozni.
Hunter felemeli addig karfán pihenő kezét, és míg Szofit fürkészi, mutatóujja élét újra meg újra végighúzza szótlan ajkain.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Óriási és nagyon hangos veszekedés kerekedett a kérdésből, mikor Hunter múlt héten otthon járt, de ezt feleslegesnek érzi kimondani. Nem szeretné sem idegesíteni, sem elszomorítani a mellette ülő gyönyörű nőt, aki nem érdemli meg, hogy a szülei bábuként kezeljék, vele egyetemben. Helyettük nem dönthetnek, akkor sem, ha azt gondolják, joguk van hozzá.
- Eljöttem - von vállat, de szája szegletében egy ismerős, cinkos mosoly villan. Nem érdekli, hogy a szülei mit várnak tőle. Ez már gyerekkorában is így volt, és biztosan ezután is így lesz. Elég csalódást okozott már, egy még éppen belefér. - Azt se tudom, hogy egyáltalán valaha megakarom-e ezt lépni. És most egyébként is nagyon jó. Veletek.
Elmosolyodva pillant a szőke fürtök keretezte arcra. Ritkán beszél érzéseiről, vagy mond ki különben fontos dolgokat, de most nem esik nehezére. A szavak tisztán, kendőzetlenül jönnek. Ahogy kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Legalábbis most biztosan nem változna semmi. Hogy később, évek múlva, ha majd egy nap arra ébrednek, hogy még mindig együtt vannak, még mindig boldogok, a gyerekeik pedig normális családban nőnek fel, és ha valamelyikük kilépne az ajtón, akkor betölthetetlen űrt hagyna maga után... akkor érdemesnek fogja tartani, hogy ellátogasson egy ékszerészhez.
- Most hétvégén - feleli halkan, majd a poharáért nyúl, és kiissza belőle a maradék üdítőt. - Ezrát előléptették, tudod, és hazaugrottam gratulálni neki. Együtt ebédeltünk. Jó volt, csak nem kellett volna utána hazamennem.
Felnevet, megingatja a fejét. Ez ilyen; mindig van valami, amin az édesanyjának szükségszerűen aggodalmaskodnia kell. Most épp az unokái mentális fejlődése az, meg hogy vajon mit szólnak a Wizengamot tagjai ahhoz a vérlázító érdektelenséghez, amit Hunter mutat.
- Furcsa, hogy nincsenek itt - pillant el az étterem ajtaja felé, majd tekintetét visszavezeti Szofihoz. - Mintha nélkülük már nem lennénk kerek egész.
Nem találja a helyét, a gondolatai a kicsik körül járnak, és annak ellenére, hogy imádja Szofi anyukáját, és az életét is rábízná, görcs van a gyomrában. Mi lesz, ha...?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

Nem húzza az időt, bólint.
- Anyáék előtt nem szólt semmit - feleli halkan, míg a szőke tekintetét keresi. Ujjaival a szék karfáján dobol, hangjába keserűség ivódik. Ahogy általában, úgy most sem kezd olyan családi dolgokról beszélni, amik bántják, Szofi mégis sejtheti, hogy Ezra a szüleik iránt érzett tiszteletből most is inkább a hallgatást választotta. Egyébként is csak a legritkább esetben mond ellent nekik, ez pedig még csak nem is az ő ügye. - Később persze utánam jött, és azt mondta, hogy ne tegyek semmi olyat, amit megbánnék, csak azért, mert kötnek a hagyományok.
Azt viszont, hogy bátyja a szüleiknek mit mondott velük kapcsolatban, nem tudja. Őszintén, nem hiszi, hogy kiállt volna mellettük. Testvére türelmes és meggondolt férfi, aki tudja, hogy jobb a békesség.
A váratlan hírre Hunter tekintete nyomban rászegeződik a mellette ülő nőre. Akaratlanul is kihúzza magát, ujjai ráfognak a szék karfájára.
- Igen? - kérdezi megdermedő vonásokkal, egyszerre egész lényéből érződni kezd, hogy azonnal várja a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

RapunzelBudapest

A hosszúra nyúló csendben hol az asztalukon várakozó ételmaradékos tányérokat, hol egy közeli vendéget néz. Nem lát, csak néz. Azután a szőkéhez fordul, és miután nyel egy nagyot, tekintetét az övére emeli.
- Megoldjuk - válaszolja komoly hangon, egyelőre mosolytalan arccal, aprókat bólogatva. - Tudom, hogy mit jelent neked a balett.
Szavaira végül elmosolyodik, majd jobbjával átnyúl Szofihoz, hogy ujjaival betakarja törékeny kézfejét.
- Megérdemled - fűzi hozzá, pillantását mélyen a kékekbe fúrva. - És ha azt mondod visszautasíthatatlan, hát én elhiszem neked.
Gondolt már arra, mi lesz, ha Szofi megpedzegeti ezt a témát, de míg gondolatban mindig elutasította ezt a lehetőséget, most, valójában is megélve a pillanatot, nem látja okát vitatkozni rajta.
- Anyukád odaköltözhetne - veti fel, kérdő tekintettel fürkészve a szőkét. - Én meg visszamennék a Levitába.
Mert bármennyire is kedveli Annamarit, ő egy percig sem fog együtt élni az anyósával. Nem, az kizárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

BabáimOtthon

A lányuk jobbra, a nappali irányába spurizik, négy lábon, ahogy mostanság dívik náluk, szőke fürtökkel és mosolygó kék szemekkel. Az apró mancsok és térdek csak úgy kopognak a padlón. Közben hangosan kacagva pillantgat hátra, az őt kergető anyja felé. A fiuk a bejárati ajtóban ül, és a régi komóddal szemez.
Az ikrek lassan fel fognak állni, és ha egyszer felálltak, onnantól félő, hogy nincs megállás. Az valószínűleg mindennek a végét fogja jelenteni.
Hunter vállát a konyhába vezető folyosó falának támasztva, csendben figyeli Christ, kíváncsi, hogy fia mihez kezd.
Hát, mint rövid úton kiderül: semmihez. Úgy tűnik, a szekrény nem olyan érdekes, mint a tesó és anyuci, akikre odafordítja pirospozsgás arcocskáját, és kacarászva indul utánuk.
Hunter elvigyorodva lép fia után, és jobbjával gyorsan alányúlva kapja fel, hogy egy pillanattal később már a magasba emelje őt, és egyre gyorsabban és gyorsabban pörögjön vele.
- Nem is meséltem - szólal meg később kifulladva, levegőért kapva. - Az egyik prefektustársam kviddicsbalesetet szenvedett. Ismered Nemes Izát?
A gyereket a nyakába ültetve megy a nappaliba, és kérdő tekintettel fordul Szofihoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

BabáimOtthon

- Fogalmam sincs - mondja, s ajkait lebiggyesztve megcsóválja a fejét. Értetlenül áll a történtek előtt, talán még fel sem fogta igazán, hogy ebből milyen nagy baj is lehetett volna. Hála Merlinnek, hogy végül nem lett. - Az új házvezető-helyettes a gyógyítója. Éppen elkaptam egy beszélgetésfoszlányukat Dan-nel, mikor jöttem ki a toronyból.
Balját felemeli, megcsikizi Chris hasát, aztán beljebb sétál vele a nappaliba, és leemelve őt a nyakából, a kanapéra teszi.
- Leadom a prefektusi jelvényt - pillant vissza Szofira, majd felnevetve folytatja. - A gyerek már úgyis megrágta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

BabáimOtthon

Elbűvölten nézi Natashát; az anyja hajába akadt ujjait meg az arcán levő nevetőgödröcskéket. Imádja őket. A tekintetét csak nagy sokára képes átvezetni Szofi felemás érzelmekről árulkodó szemeibe.
Megvonja a vállát, és Christ magával húzva leül a padlóra, hátát a kanapénak dönti.
- Sok időmet elvette tőletek - mondja, fejét újra Szofi felé fordítva. Elmondta már néhányszor, de megteszi újra és újra, amennyiszer csak kell, hogy mindenki számára világos legyen. - Már egyetlen estét sem szeretnék máshol tölteni. Az éjszakai járőrözés menő, persze, de közben is csak azon jár az eszem, hogy veletek vajon mi van.
Mi lenne? Alszanak. Tudja ő is, hogy biztonságban vannak, és nem érheti őket semmiféle baj, járőrözés közben mégis azt érzi, hogy a folyosók helyett otthon kellene lennie, hiszen bármikor szükség lehet rá. Nekik, a családjának.
- Nem akarom, hogy ilyen hamar visszamenj próbálni - pedzegeti meg az idáig került témát - de azt sem, hogy évek múlva azt érezd, hogy nem tudtál kiteljesedni. Nem akarom, hogy bármit is megbánj.
A szemeiben ott van minden. Le sem veszi őket a nőről, aki élete legfontosabb személyévé vált, és akire napról-napra másként tekint. Szofi már nem az a jó csaj a pincéből, akivel iszonyú partikat csaptak, és akit egy szép napon megszöktetett az esküvőjéről.
Minden megváltozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagykabátba csomagolt fiam a nyakamban ült, szőke, sapka takarta feje az enyémen pihent, aprócska kezei a homlokomra tapadtak. Az ujjai fel-alá mozogtak, nyugodt mozdulatokkal simogatott. Ő egészséges volt. A jobb alkaromon ülő, torkaszakadtából üvöltő lányom azonban jól hallhatóan nem. Natasha órák óta vigasztalhatatlan volt már, és bár megfordult a fejemben, tudtam, hogy ez nem az anyja hiányából fakadt. A feje elvörösödött az erőlködéstől, a vastag ruha alatt a testét vörös, viszkető kiütések tarkították.
- Cccss, ccsss, mindjárt jobb lesz - suttogtam az arcomat az övétől messzire toló, hisztis kislánynak, majd amilyen hangosan csak tudtam, kopogtattam a gyógyító ajtaján. Éjszaka ide vagy oda, segítségre volt szükségem.
Kócos és szőrös voltam, kialvatlan, sovány, az orromon ferdén ülő szemüvegem lencséjén pedig főzelék- és tejfolt látszott. És ha lepillantottam volna, arra is rájöttem volna, hogy a nagy sietségben két különböző tornacipőbe sikerült belebújnom.
Well... mi tagadás, nem volt könnyű mostanában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hunyorogva pillantottam le az ajtót nyitó nőre, majd szabad kezemmel Chris hátát tartva dőltem kissé előre, hogy míg átlépem a küszöböt, a nyakamban ülő kiskrapek nehogy beverje a fejét a keretbe. Az hiányzott volna még... mondjuk, jó hír, hogy legalább helyben voltunk, ha véletlen le talál esni a feje.
- Jó estét - köszöntem halkan, tátott szájjal ordító lányomat finoman átadva neki. - Elnézést a zavarásért, nem jöttem volna, ha...
Ha egyedül is képes lettem volna megnyugtatni a gyereket? Ha Szofi otthon lett volna? Ha...?
A mondat egy ideig befejezetlenül lógott közöttünk a levegőben, aztán becsuktam a számat, és fáradt, vörös tekintetemet átvezettem Natashára.
- Két napja jelent meg az első pötty, ott, az arca jobb oldalán - mutattam a lányka orra mellett, azóta már elsebesedett kiütésre. Közben leemeltem a nyakamból Christ, és levettem róla a sapkát. - Ma estére belázasodott, és... nem bírom tovább hallgatni ahogy sír.
Egy lelkileg és fizikailag is megrogyott apuka tekintetével fordultam a nőhöz, vállaimat tétován, mintegy felmentésként vontam meg. Nem akartam magyarázkodni, de mentség sem kellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bárányhimlő.
Csupán ennyit fogtam fel, de a szemöldökeim máris a homlokom közepén jártak. Hogy mi? Azt meg mégis honnan szedte össze? Ah, tudtam, hogy az a... spenót halálos lesz, de hiába mondtam anyámnak.
Aztán hunyorogni és hápogni kezdtem, a fejemet pedig hol megingattam, hol pedig bizonytalanul bólogattam.
- Hát ööö... - húztam az időt, és határozatlanul a tarkómhoz kaptam, hogy gondolkodás közben vakargatni kezdjem. Végül oldalra billentett fejjel, számat is félrehúzva néztem vissza a nőre. - Nem, nem mondanám. A fiatalember a küszöbön, a húgán, a saját lábán és Merlinre mondom, mindenen átesett már, de a bárányhimlőn, na azon kizárt. Vagy... max az anyaméhben, de akkoriban nem ismertem, szóval nemt'om.
Egyébként is szörnyű humorom volt, de így, kialvatlanul, alig élve, két gyerekkel és anyámmal egy háztartásban, pfuh, bitang kemény volt, nekem is, nemhogy másnak. Még nevettem is a gondolat végén, aztán ajkaimat gyorsan összezárva elnézést kérően pillantottam a gyógyítóra.
- Bocsánat - köszörültem meg a torkomat, és azonnal rendezve a vonásaimat, komolyan folytattam. - So, nem. Pöttyösek még soha nem voltak.
Már a természettől. Fogkrémtől, szósztól, festéktől meg gyümölcsös matricától ugyanis minden áldott nap így néztek ki.