Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Valahogy kiszámolható, hogy tűz-közelben volt ahhoz, hogy ez csak valami apró ötletből kialakult szenvedély legyen. A legtöbb, normál esetben történő karrierépítés hasonlóképp zajlik le, ott a példa, a követendő út és úgymond az, amire fel lehet tekinteni. Nem ritka a tanárgyerek, ügyvédgeneráció, orvosok halma egy-egy családfán, akik kicsit konzervatívabbak vagy épp komolyan veszik a karrier szót, sokszor el is várják, hogy követendő példa legyen a saját élete annak a generációnak, amit felnevel. Van, ahol a kieső a fekete bárány, van, ahol fel sem veszi. Persze, most nem teljes mértékben ezt a választ kapja, mégis, egyből jobban érti és tudja elképzelni, hogyan sikerült az, amelyet nem olyan rég köszönt meg a dicséretre és persze, amelyet hallgatva bólint egyet.
- Az is egy nézőpont, igen. Végtére is, teljesen érthető. Mint mikor a dolgok működése nem olyan fontos, csak az, hogy hogyan. Bár bevallom, én ezt nem éltem át, valahogy sosem vonzottak a bestiák – szabadkozik, hogy érti ő az indokát, csak mégsem, mert nem követte semerre sem. Valóban nem, csak a szavak mások, és mégis, valahol van benne valami az öregből, mélyen elásva, kaparni kellene, olyat azonban nem tesz, talán sosem. Mélyen kell lennie, a mosolynak pedig a felszínen, amelyet cinkosan fest arcára.
- Ugyan, csak annyira, mint mindenki mástól – mert való igaz, ha azt a paranoiát nézi, amely sokakat hajt, akkor bizony jobb, ha mindenkitől tart, nem mintha úgy nézne ki – meg a tudás, amelyet elsajátított – akinek félnie kellene minden erre járótól. Bár, az sem utolsó, hogy aki ilyesmiket kíván venni, ténylegesen, azok vannak olyan veszélyesek, mint amelytől az érzet óvná. Mindegy is. Még mindig csak betévedő és igazándiból felszínes okokra keresi a választ, a megoldást és mégis, érdeklődő tekintettel bólogat arra, hogy gondolja. Nem szokása álmodni amúgy sem, általában az álom mélyen és sokára nyomja el, ameddig kihajtja magából az energiát, azonban, amikor mégsem így van, az érdekes képsorok már más. Nem rázza meg, nem fél tőlük, de nem is várja őket. Csak teszi, amit a test gépezete kíván, ha azonban nincs szüksége rá, simán kimarad az életéből. Ez sem egészséges felfogás, de azt már rég nem nézi.
- Áhh, eddig nem is hangzik nehéznek. Nagyjából tényleg minden van – veti sorra azokat, amit hall, valóban átlagosak, a mákonybab pedig biztosan valamelyik polcon pihen. Még a végén tényleg kedve támad hozzá, de vélhetően hazamenve elmorogja a nagy köszönetet a semmire, hogy ezt megélte, aztán bevágja a fiók mélyére és el is felejti. - Babot mindjárt keresek is – a mellette lévő polcra pillant, hogy vajon ennyire közel van, vagy más sorban fogja meglelni, végül még sem moccan, mert a nő folytatja tovább. Egy párat pislog, tekintete ismét megkeresi őt és arca olyanra húzódik, aki épp most issza élete szavait mástól. Meg sem mozdul, csak pislog, néha biccentene, de még az sem, aztán, amint a kérdés elhangzik, úgy kel fel, mintha órán lett volna és a jegyzetén szunyókált volna eddig.
- Huh. Basszus – szusszan egyet, fejét megrázva rendezi a dolgokat, egy tincset lök hátra, amely homlokába hullik. - Oké, most már nehéznek hangzik. Mi lesz, ha tovább csinálom? - érdeklődik, majd szinte ajkai mozognak abba, ahogy némán ismétli a lépéseket. Selyemszalag, kavarni, főzni, oké, ő ebből nem volt jó. Tényleg nem.
- Vajon van olyan barom, aki saját magát mérgezi meg? - mert biztos, hogy ha ezt most még megjegyezve elkészítené és tegyük fel, még lila is lenne, még a kutyával sem itatná meg. Jobb ezeket olyanra bízni, akik tudják, mit beszélnek. Ő nem tudja, de nem is az jön most, hogy hízeleg. Egyelőre. Talán sosem.
- Lekötelez. Meg azzal is, hogy elmondta. Lehet nem ártana jegyzetet csinálnom, mert mikor innen kilépek, a babot fogom megkötözni és hetvenkét hétig főzöm – nevet aprót, majd szusszanva hagyja abba, pillant felé, kíváncsian. Tényleg érti, amit értenie kell. Az ilyen mindig is elismert, annak, akinek az erő és a képesség fontosabb, mint a morális jóság, vagy bármi más.
- Az a kérdés bármi előtt, hogy mivel fogom tudni meghálálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Lili, a sima kérdések csak azért mennek, hogy tehessetek fel barkochba kérdést, amire felelnem kell nektek és egyre többet megtudtok. meg hát ugye a sima kérdések egy konkrét személyre irányulnak mindig, a barkochba kérdések meg tök átlag infók és ténylegesen az én általam kigondolt valakire kérdeznek.
de különben tök jól csinálod, tök jól játszod, szóval ne aggódj

Márk, ez ugyanaz, mint ha olyat akarnál feltenni direkt, amit nem ismerek ha olyan kérdést teszel fel, ami nem elég pontos vagy tökre nem kitalálható, akkor semmi értelme. élőben ilyenkor meg szoktuk kérdezni a társaságot, hogy tudja-e bárki a választ. ha senki, akkor nem ér a kérdés. mert, érted, lehetne minden áldott kérdést ilyen irtó szemét módon feltenni, hogy: te vagy az a karakter, aki a könyv 2010-es kiadásának a 230. oldalán azt mondja, hogy "aha"? vagy "1864-ben kezdted meg tanulmányaidat a Portora Royal School internátusában testvéreddel?" ez így nem lenne túl jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Teljesen megkavarom őt. Az az egyik kedvencem. Ilyenkor van az, hogy már végképp nem tudják leplezni az érzelmeiket, az igazi véleményüket. Kijön minden. Mondjuk ő alapból nem nagyon titkolózik, már ami a jelzéseit illeti. Csak próbál udvarias lenni és megfelelően viselkedni. Viszont csakhamar lubickol a dicsfényben elemi mágiája miatt. Értitek, lubickol. Ha eféléket varázsolgathat, elvan, mint hal a vízben. Jó, abbahagyom.
Elveszi a filtert, hogy kezdődjön a csoda, viszont valami egészen más kezdődik. Számítottam-e rá? Nem igazán. Mármint erre nem. Gyakran van az, hogy kifejezetten várok valamilyen reakciót és azt figyelem meg, míg máskor csak megteszem a magam lépéseit, szokásos önmagam vagyok és egyszerűen csak megvizsgálom, amit kiváltok. Utóbbi történik most.
Kezem már nincs nála. A tea a földre hull, arcom komoly, fürkésző lesz, ide-oda cikázik rajta. A sokkhoz hasonló állapotba kerül. Remeg, elsápad, légzése rendellenessé lesz, pupillája félelemre tágul. Nem lépek hátra, de nem is közeledem. Csak tanulmányozom őt. Fejem oldalra biccen. Kis hangok szöknek ki belőle, ez valami kapaszkodás. Ez valami tanult. Hátrébb húzódik és lassan kiderül, dúdol. Önnyugtatás, fedezék.
Sajnálkozását, mintha meg se hallanám. Suhintok pálcámmal és a szék odahúzódik mögé, vádlijának nyomódva puhán, jelzésképpen, hogy tegye le a popsiját szépen. Amint ül, intek neki oda egy pohár vizet, meg felhívom magamhoz a teafiltert, amit fújdosni kezdek, zakóm ujjába törlök, aztán fintorogva nézegetem, van-e rajta valami por vagy kosz még. De annyi baj legyen, ha van. Ennyi talán még kell is.
- Szóval? Mit nem szabad? - kezdek ezzel a felütéssel, egy-két perc nyugiszünet után. Én azt mondtam, bármit szabad, de láthatóan ő ezzel nem így van. Zsebre vágom kezem, lábujjhegyre állok kicsit, majd visszaereszkedem. - Mit ne tegyek? Csak mondd meg! Nem lesz gond - rázom a fejem, egyszerűen felszólítva, hogy szabja meg a határokat. Az eddigiek alapján, ha tippelnem kéne, nem bírja az érintésem. Mármint nem pont az enyém, de bizonyos emberekét. Vagy mindenkiét? Ezt nem tudom. De kint is inkább akkor ettől tarthatott, amikor közeledtem felé. Ettől volt olyan furcsa ez a cidrizés, mert nem egyértelműen a magatartásomra irányult. Tudom persze, kemény kérés, hogy közölje az igazgatójával, mit tehet és mit nem, de komolyan szeretném, hogy helyre rakjon. Engem és bárkit. Sejtem és kezdem már látni, hogy ez az egész olyasvalami, amit inkább magával akar rendezni. Kész rá, hogy változzon, erősödjön. Ez így van jól. Ám az élet addig sem áll meg és nem köteles sem tőlem, se mástól elviselni olyasmit, amit nem bír ki. Tök mindegy, ki vagyok. Ha megsértődöm rajta, tehetek egy szívességet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, hogy jól gondolja. Vagyis nem, semmit sem gondol jól jelen pillanatban. Elkényelmesedett mivolta van és ezt úgy néz ki, Alfred tökéletesen látja és érzi, sőt mi több, ha nem is feltétlen szórakozik rajta, de azon majd/már igen, ahogy küzd magában vele és vagy veszít, vagy sem. Ruben, nevezzék úgy, ahogy eredetileg kellene, mindig és mindent készen kapott korai évei és később is igencsak sokáig, nem kellett kiabálnia, nagyon mozdulnia sem, annak pedig később mindig van valami hozadéka, ha előbb nem, utóbb biztosan. Talán most ütközik ki kicsit, amikor megint valami olyasmi kerül elébe, amellyel munka van és amit készen akar megkapni, legyen bármi az ára, mert az árat mindig meg tudja és akarja fizetni, csak ismét a kényelem és a gyorsaság. Hát, most fizet, türelemmel, higgadtsággal és minden mással, amely eddig káromkodásnak hatott ajkairól. Tudja, biztos benne, hogy tudja, hogy ez az, amely megfogja, amely tényleg arra fogja késztetni, hogy nekiveselkedjen és szenvedjen – csak tudja elnyomni majd a dühöt... - mert minden mellett, a maximalizmus, a tökéletességre hajtás és, hogy nem tudja félbehagyni, ha elkezdi. Vagyis, a fontos esetekben, a retek réteggel nem foglalkozik most. Csak azzal, ami előtte van. Jól gondolja, hogy itt most nem a hóhérnak kell lenni, aki meghúzza a kart és a fej a porba hullik, sem vadásznak, aki messziről kilövi. Itt neki most annak kell lennie, aki nem csupán egy apró cetlit kap, rajta a feladattal, hanem igen is dolgozzon meg vele, mint valami vizsgával, amelynek a végén az asztal mögött ülő láttamozza rá a jegyet. Nem hiszi, hogy azonnal bukás lesz a vége, nem hisz semmit. El sem hiszi leginkább. Mindegy. Minden mindegy, mert ezen nem változtat. Sok mindent lát a férfi és ez frusztrálja. Megint. Mint mikor érezni kezdte a „veszélyt”, a penge előtt. Pontosan az az érzés. Még el kell magában helyeznie, a megfelelő helyre. Áldás, vagy átok. Ő is jó megfigyelőnek tartja magát, de talán ennek a férfinak az a dolga az életében, hogy az eddig aranyozottnak hitt pillérekről lekaparja a festéket és el is döntögesse azokat, holott egyszer ez már megtörtént. Sok lesz ez. Hiba. Ennek gondolatára zökken vissza a valóságba.
- Egyben. Élve. Masnival átkötve. Több információ nem is kell – mert nem kérdez, mi a bűne, nem kérdi, mit tett vagy mit köpött, sosem teszi. Nem érdekli, nem mozgatja meg egy élet, amelyről semmit sem tud. És ha tudna, ismerné sem tenne. Mindennek ára van, ennek is, annak is bizonyára, amit művelt. Nem az ő feladata mérlegelni én dönteni, nagyon sehol sem. Ez a gond, hiszen őt most nem gépnek kezelik és lám, meg is akad benne. Fránya megszokások, akár csak legyen szó arról, ő hogyan gondolkodik. De a precizitás és minden, amit aközben csinál, vitte oda, ahol most van. Akár ide, elé. Aprót szusszanva forgat a szemein. Mire azonban rápillant, már ismét a lapokat böngészi.
-  Nem hisztériázok. Csupán csak közöltem – a francokat nem, képes rá, mert miért ne lenne. Ne lásson ennyire a mélyére. Mégsem tette, mégis hallgatnia kellene rá. Erőltesse meg magát. Nehéz bánni vele, ezt talán már Alfred is belátja, ha nem látta ezt is előre. Képzett varázslóra nem veszélyes.
- Ó – emeli meg a fejét és belátja, valóban nem figyelt a tényleges környezetre, lekötötte a probléma. Kelletlen mormogással fordul, nézi a köteteket, amiket regénynek hitt, verseskötetnek, bárminek, csak nem mankónak. Visszafordul felé. - Végig figyelni fogsz, vagy valaki? Még a végén lámpalázas leszek – nem pofátlan, mert annak a közelében sincs. De ő ilyen. Majd változik, vagy nem, ahogy megemeli magát, úgy gyújt rá, és lépked a polcok felé. Kelletlen, látszik rajta, hogy még mindig nincs kibékülve a helyzettel. - Többnyire a valóságban élek, mellesleg. Az illúziók csak a fűszer a sivárság ellen – futtatja végig ujjait a gerincek mentén és a címeket olvassa. Ezzel sincs előrébb, mert a „rúnákról hülyéknek” kötetet sehol sem leli. Nos, ez érdekes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ahogy elengedi a póló anyagát, úgy mered rá, mintha olyat mondana, ami akkor is lehetetlen, ha a Nap most azonnal leesik a helyéről. Prüszköl is, mint a sértett gyerek, persze, érti ő, mire is célozhat amúgy, de nem, nem kell, mert most nem az van. Furcsamód, valahogy, amikor vele kapcsolatban merült fel a baja, nem rejtette a felmosóvödre alá, csak megtörtént, talán ki se lett mondva, azóta pedig tudott tény. Ő nem veszélyes senkire amúgy se, úgy se, még ha néhány szakirodalom annak is nevezi és ez eleinte, amikor elkezdett a felépülés alatt olvasgatni, igencsak lehúzta.
- Persze, hogy tudok járni, szaladni fogok! - jelenti ki nagy hanggal, pedig az nem olyan biztos, ha az előbbi sprint nem húzza tagjaiba az izomlázat, akkor semmi sem. Mindegy is, megszokta már, hogy néha cukkolja, mint valami fura motiváció, vagy ő viszonozza azt, mintha amúgy évtizedek óta működne ez és a sértettség, mint tény és felbukkanó probléma, sosem létezhetne. Kedveli a másikat, olyasmi figura, akiket mindig is keresett az életben és elült a köreikben, mulatott. Csakhogy, az a figura is már rég a múlté, ő lassabb, komótosabb, többet gondolkodik, mint cselekszik, kivéve ha kijárnak futni vagy másképp levegőzni, de alapvetően akárhogy nézi, egy új személyiség. Nem érdekes, hogy más korosztály, az ő komolysága és a férfi bohémsága egy együttes, egyenlő számra húzzák az egészet.
- Ha nem húzod meg a hátat gazolás közben, holnap is simán lefutlak – még mindig meg akar gyulladni. Egy pillanatra áll meg és hajol le, hogy a nadrág szárait feltűrje lábain. No igen, így, hogy nem fut, már könnyebben marad ott, még ha kreténül is mutatnak, de oda se neki. Sosem érdekelte, hogy néz ki, ezek után sem fogja. Ez már csak ilyen biznisz. Visszaegyenesedve, a szabaddá tett vádlijaival lépked mellette és a pillantására elvigyorodik. Igen. Nem viccel, de nem is ugrik a nyakába. Na, nem olyan ő.
- Hát mert ha azt mondom, én nyertem, mégsem olyan igaz – hümmög párat, automatikusan a zsebébe nyúlva, mert keresi a rohadt bagót, még ha épp még mindig ki akar szakadni a tüdeje és gyújtana rá, de otthon hagyta mert futáshoz nem kell, megdorgálás se kell. Oké. Lehet amúgy is lejjebb kellene róla szoknia...
- Mmmm? - pangásból hozza vissza a hangja, ahogy közben nyelvét rágja. Nem szenved, csak most ezzel üti el az időt, aztán hogy nézi a felvillanyozott tekintetet. Az övé meg egyből kíváncsi, hogy aztán az ő szemöldöke szökkenjen a magasba.
- Aaaaaaaa – emeli meg állát, hogy leesik neki, mit akar. - A valentin nap is jótékony volt és marha sokan licitáltak. Azt mondjuk a suli szervezte, de így is hát... kikerekedett a szemem a végösszegen – szisszen egyet, mert látta az elszámolást és ja. Örült volna annak mindenki. - Amúgy attól függ, mennyi olyan elvetemült van, akik futnak is, de amúgy nem rossz. És mi lenne a jótékonyság alapja? Menhely, árvák, öregek? Mert oké ez Pesten bármire mehet, de itt asszem kicsit már a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Lin óvatosan, halkan lépett be a Társalgóba. Szerencsére, talán először az iskolában töltött ideje alatt, időben odaért valahova és nem tévedt el ötször útközben. Elképzelése sem volt, mire számítson ettől a beszélgetéstől - a lány inkább a "nem törődöm vele" taktikát választotta a megjelent cikkel kapcsolatban, és ez úgy-ahogy be is vált. Az első napokban még pletykáltak, megpróbáltak belőle minél több infót kihúzni, de miután Lin következetesen nem vett tudomást az évfolyamtársairól, kénytelenek voltak beletörődni, hogy a pletyka itt véget is ér. Őszintén nem is értette, mire számítottak tőle a többiek, a nagy részével eleve nem voltak baráti kapcsolatban sem, persze, az amúgy nem-létező szerelmi életét tiszta valószínű, hogy pont velük osztaná meg.
Gyorsan végigfutott a szeme a termen - szinte mindenhol ült valaki. Hát, ha további pletykát akart szítani a srác, vagy látványos beoltást tervez, tökéletes helyet választott - állapította meg. Felfedezte néhány évfolyamtársát is, nagyon jó, most már biztosan holnap is ezt fogja hallgatni.
A srác, akivel állítólag összejött, az egyik sarokban ült, eltéveszthetetlen volt, még úgy is, hogy abban a pillanatban az arcát nem is igazán látta a fényképezőgéptől. Pár másodpercig mérlegelt, vajon mekkora a valószínűsége, hogy a fiú ki fog akadni, aztán "csak-túl-kell-esni-rajta" alapon lehuppant mellé. Hálát adott az égnek, hogy szinte soha nem látszik semmilyen érzelem az arcán.
- Hali - megkockáztatott egy halvány mosolyt és figyelt arra, hogy a hangja teljesen semleges és kedves legyen - Lin vagyok, és remélem, nem utálsz már előre a cikk miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A meglepetés halvány jele látszottak arcán, mikor a fiú azt mondta, ő is élvezne egy ilyen szünetet. A legtöbb Már korabeli fiú azt sem vallaná be, hogy látott már életében egyetlen mesét is, de az biztos, hogy ilyet nem ejtene ki a száján, hiszen akkor úgy érezné, hogy oda a férfias kisugárzása! Sári nagyon értékelte, hogy ezzel szemben a fiú minden gond nélkül megvallotta, hogy ő bizony szintén meserajongó.
- Tanulsz? Ne már, szünet van – forgatta meg szemeit játékosan. A barna még iskola időben is csak nagy nehezen tudta magát rávenni a tanulásra, nem hogy szünetben, mikor megadatott neki, hogy kiélvezze a szabadságot. Ilyenkor a tankönyvek a láda mélyén porosodtak, még a pálcáját is eldugta valahova, csak hogy eszébe se jusson esetleg gyakorolni néhány varázslatot vagy ilyesmi. Bár valószínűleg amúgy sem érzett volna rá késztetést, de jobb szeretett biztosra menni. Komolyan nem tudta megérteni, hogy ki az a hülye, aki a szabadidejét arra használja, hogy ilyen felesleges dolgokkal töltse ki az idejét.
- Látszik. De ne aggódj, te jól táncolsz, én jól táncolok, nagy baj nem lehet – vonta meg vigyorogva a vállát. Már egyáltalán nem stresszelt rá az ilyesfajta komolytalan fellépésekre, tudta jól, hogy ezen aztán semmi nem múlik. Nem olyan, mint egy táncvizsga, nem szakértő közönség előtt kell színpadra állniuk, itt a cél az emberek szórakoztatása. Márpedig egy laikusnak nagyjából mindegy, hogy ők mit alkotnak, amíg szól a zene és valami táncra emlékeztető mozgás folyik előttük.
- Jaja, valami ilyesmi – erősítette meg bólogatva a fiú által elmondottakat. Ugyan még nem vett részt soha semmi hasonlóban, de magabiztosabbnak kellett látszania Márknál, hiszen mégiscsak ő rángatta bele ebbe. Bár úgy tűnt, hogy nem kellett nagyon rángatni, szívesen jött magától is. Mielőtt elindult néhányszor átismételte a lépéseket, nem volt annyira bonyolult a koreográfia, hogy ne tudta volna megjegyezni. Különben is, alig másfél perc volt az egész, szóval a rövidsége csak segített a könnyű megjegyezhetőségen.