Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

egy szép vasárnapon| o

Kezdem nagyon úgy érezni, hogy körülöttem van egy hatalmas nagy burok, ami meggátolja hogy eljussanak hozzám az információk. De komolyan, én nem hallottam a hírét az új igazgatónknak. A festmények pletykáiból is vajmi keveset tudok-hallok, amit meg igen, nos azt se hiszem el.
- Igen, és pont ez a jó. Hogy legyen rend, hogy minden úgy menjen mint a karikacsapás, és ne legyen káosz és anarchia – bólogatok mosolyogva. Érzékelem ugyan, hogy amit Dana elmond az inkább negatívum akar lenni, legalábbis neki az, de nekem ezek nagyon pozitív dolgok. A férfi egyébként úgy maga se nem szimpatikus se nem antipatikus. Amiket viszont Bence mesélt róla, meg most Dana, azok a dolgok szimpatikusak vele kapcsolatban. Na mindegy, a lényeg, hogy nekem jó érzéseim vannak vele kapcsolatban és nem hinném, hogy bármi gondom, összetűzésem lenne a férfival.
- Jó sok újdonság van most akkor körülötted – ámulok el a továbbiakon. Picit tartok is tőle, hogy túl sok lesz ez a lánynak, és nem fog tudni mondjuk a lényegre koncentrálni: a tanulásra. Mindenesetre örülök, hogy zajlik körülötte az élet, neki pont, hogy erre van szüksége. Nem tud nyugton ülni a fenekén. Nem is értem, hogy ő miért aggódik értem, amikor sokkal több dolog zúdult most a nyakába.
Kicsit felvonom a szemöldökömet, amikor azt ecseteli, hogy szeretné hallani ahogy zongorázom. Visszanyelem az automatikus válaszomat, és kicsit finomabban fogalmazom meg.
- Nem igazán szoktam mások előtt játszani. Vagyis, szinte egyáltalán nem – felelem végül óvatosan, nem részletezve azt, hogy kik előtt játszottam már amióta a suliba kerültem. Az óra adás is nagyjából pont emiatt problémás. Nem elég, hogy játszanom kéne más előtt, de még ráadásul valahogy magyaráznom is. De ki tudja, lehet hogy egyszer játszom előtte, lehet hogy egyszer megmutatom hogy kell játszani.
- Öö, neeem tudoom – nyújtom el a szavakat, jelezve hogy halvány lila fogalmam sincs mi lesz ünnepekkor. Eddig néha hazaugrottam apuékhoz, amúgy meg itt voltam a kastélyban. Ő meg Liam bácsival töltötte az ünnepeket. Fogalmam sincs, hogy mi lesz most, de ha nem találkoznánk sem lenne semmi gond. Na mindegy, szerencsére a kérdésemmel elterelem egy kicsit ezt az irányvonalat és ó, bele is trafáltam.
- Na, az tök jó – vigyorodom el újra, majd kíváncsian hallgatom a részleteket. Kezeimet nyugodtan pihentetem az asztalon, most hogy már nem akarok szomjan halni nem szükséges a pohárba kapaszkodnom. Figyelem közben Dana mozdulatait, a hangsúlyát, a testbeszédét, mindent. És egy picit aggódni kezdek. Nem azért mert rellonos, bár gondolom sokan már emiatt is aggódnának, hanem az ahogy fogalmaz. Nem egyszerű az eset ez biztos.
- Remélem minden klasszul fog alakulni köztetek – és jaj annak a srácnak ha belegázol Dana lelkébe, az aztán biztos. Mindenesetre most örömteli és bizakodó a hangom, hiszen tényleg vele együtt örülök és őszintén drukkolok nekik. – Mihail? Nem ismerős a neve, új srác?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

– Jó én elhiszem ezt a habos babos mesét, komolyan. De, mindjárt visszajön a bundáskenyér és szerintem nem lenne olyan rohadt jó íze, mint lefelé volt – ezzel jelzi, hogy Ő örül a boldogságuknak, meg tök cukinak tartja ezt az egészet, de mivel rohadtul nem ért hozzá, nem élte át, s valószínűleg nem is fogja, így nem képes befogadni ennyi szívecskét, meg csillámpónit és egyebet.
– Na, akkor ha végzel az egyetemen, azt hiszem távolabb költözök, mert nem fogok tudni megmaradni a közeletekben – nevet fel hangosan. Tényleg csak viccel, s reméli, hogy a nő is veszi a lapot. Jó, hogy vannak egymásnak, mindkettejükre ráfért ez a boldogság, reméli, hogy sokáig meg is marad.
– Amúgy király, hogy végre leadtad. Majd iszunk rá egyet – mert ünneplésre mindig találni kell alkalmat. S mégis mi lehetne jobb alkalom annál, hogy végre leesnek róla a láncok, szabadon futkározhat, mint egy tyúk a baromfiudvarban? Még akár Bözsi nénje is megkergetheti, Barni biztos benne, hogy Emilyt az sem igazán zavarná. S megérti. Meg irigyli is. Úgy tűnik van, akinek összejönnek a dolgai, ez pedig tök jó, főleg, hogy egy kicsit részese is lehet.
– Te tényleg azt akarod, hogy engem kinyírjanak – rázza meg fejét egy sóhaj kíséretében. Lepörgeti szeme előtt a lehetőségeit. Valahogy úgy érzi Emilynek most annyira bejön ez az ötlet, hogy képes egy random este csak úgy beszambázni hozzá, hogy közölje, akkor most pedig „randizunk”. Ezt megelőzendő inkább átgondolja, hogy a következő napokra mit tervezett a házban, aztán megadóan felemeli a kezeit.
– Jó. Ha már belemegyek ebbe az őrültségbe, akkor az legyen az én házamban, hogy ne nyilvánosan végezzenek ki – neveti el magát. Csak azért, hogy legyen idej elintézni pár dolgot, mielőtt Nico jól agyonveri és hetekig az ispotályba kerül.. Ha egyáltalán oda kerül.
– De szerintem szólni kéne az emberednek - nem egy aggodalmas ember, de mégis a legjobb barátjáról van szó. Legalább nem úgy jön majd le, hogy a háta mögött kavartak valamit. Amúgy sem igazi randiról vagy ilyesmiről van szó. Emily mond neki pár tippet, ő meg szépen vagy megfogadja vagy nem. Közben meg esznek egy jót. Mi lehet ebben olyan szörnyű? Mit lehet ebben félreérteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Dehogy jön. Imádsz minket.
Vigyorgok rá, mert tudom, hogy így van. Vagy, ha nem? Hát igazából az sem érdekel. Én nagyon szeretem Nico-t, nagyon szeretem azt, amit kivált belőlem. Nő akarok lenni, igazi nő, aki büszkeséggel tölti el. Olyan nő, aki méltó egy ilyen férfi szerelmére. Nagyon sok mindent nem tudok, nagyon sok mindent nem tapasztaltam, de mellette mindenképpen okosabb, érettebb és felnőttebb leszek, minden egyes nappal. Tökéletesen boldog vagyok ettől a ténytől. Hiszem, hogy mellette az az ember lehetek, akit gyerekként magam elé vizualizáltam. Álmomban sokszor voltam erős és független nő, aki nem ijed meg akkor sem, ha Valery támad rá. Akit már nem kergetnek a múlt ködös árnyai, aki boldog. És nézzenek oda, itt vagyok. Boldogan, pozitívan, és révbe érő érzéssel, mely mosolyt csal az arcomra.
- Ugyan már! Nincs ebben semmi, ne aggódj. Csak az aggódik, akinek a szándékai nem tiszták. Én ezt nem érzem. Nem csinálunk semmi rosszat, csak gyakorolsz, én meg segítek neked. Egy csomó mindent nem tudok amúgy én sem, szóval rám is rám fér. Kicsit jobban akarom csinálni a dolgokat, mert nekem Nico előtt csak Adrian volt, és tudod...
Kicsit nehéz ezt megfogalmazni, de azért muszáj lesz, valahogy. Szusszanok egyet, a kávét kicsit lögybölöm, hogy lefoglaljam a kezem.
- Ő egy igazi férfi. És nem akarom elveszíteni. Vannak nálam sokkal jobban képben levő nők is, és azért jó lenne, ha valaki küldődként megmondaná a hibáimat.
Furcsa, amikor valamit ennyire jól akarsz csinálni, és én jól akarom csinálni vele, tényleg, mindent. Tudok önálló és határozott nő lenni, de amióta ismerem őt, tudom, hogy nekem csak vele teljes az életem. Tényleg, azóta élénkebbek a színek, erősebben melenget a nap, szebbek az esős napok is. Minden csodálatos.
- Szólok neki.
Ígérem, de persze mint később az majd kiderül, a pletyka előbb jut el, mint, hogy én kinyissam a számat, és igazából esélyem sem lesz már erről szólni. De most nagyon hiszek benne, hogy szólok, Nico megérti, és azt mondja, jó ötlet, hogy jó dolog, hogy segítek a barátjának. Nem is értem, miért ne lenne az.
- Eljössz velem vásárolgatni, vagy visszamész az őrültek házába?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Arie arcáról lesüt, hogy nem tetszik neki, amit mondok, és meg is értem. Nekem sem tetszene valószínűleg, ha fordított esetben lennénk, de nem tehetek róla. Az teljese mindegy, hogy én mit akarok, amikor tudom, hogy az Cathnek nem lenne jó. Lehet, hogy szerelmes, hogy velem akar lenni, de nem érdemlem meg úgy őt, ahogy ő elhiszi, és ezen semmi nem változtathat. Az apuka mellett sokkal jobban meg lesz becsülve, erre pedig idővel ő is rá fog jönni. Ha nem is holnap, de egyszer mindenképpen, amikor visszatekint ezekre az időkre, akkor mosolyogni fog, és hálát ad Merlinnek, hogy nem mellettem maradt, aki nagyon nehezen tud megülni a seggén, és bármit is megadni a nőnek, akit szeret, aki esetleg viszontszereti. Nem várhatok el Cath-től már olyat, amit régebben elvártam, és bár azért a szívem mélyén mindig is el fogom tőle várni, hogy szerelmes legyen, de ezt nem mondhatja egy ember a másik arcába. Nem így működik a világ. Sajnos.
- Úgy bizony - emelem meg a poharamat. Beletrafáltál, Frank. - Valószínűleg. Lorin miatt nem vagyok hajlandó messzebb menni. Az is túl messze van - ingatom a fejemet párszor, mikor végre megállok, és a dobozból elővarázsolva egy cigarettát meggyújtom azt. Amíg élek Lorin lesz mindenben az elsődleges szempont, és nem érdekel, hogy ki mit gondol. Lorin az egyetlen olyan ember az életemben, akiért bármikor tűzbe ugranék, meghalnék, megölném magam vagy másokat, teljesen mindegy. Csak neki legyen jó, csak ő legyen biztonságban és onnantól már semmi nem számít, semmi nem érdekel. Amíg ő a világon van, addig ki kell tartanom és erősnek kell maradnom, hogy ne egy balfasz bátyóval kelljen tetszelegnie, hanem egy olyannal, akire igenis büszke lehet.
- Szóval szakítottatok - emelkedik meg a szemöldököm. - Azért, mert a fejedbe látok Frank, még rá fogok kérdezni. Ha mindent a fejedből néznék ki, akkor nem lennél valami fasza beszélgetőpartner - rázom meg fejemet lassan, poharamat markomba fogom, kortyolok belőle egy jókorát. Tehát szakított vele a nő, és Frank meg gyűlöli érte, ami gondolom érhető, de azért ez a hasonlat valahogy sántít nekem, hiszen, ahogy eddig elmesélte nem hinném, hogy a nő a pénzre ment volna. De ízlések és pofonok, én meg amúgy is leszarom, hogy ki nyúlkál kinek a pénztárcájában. Az enyémben ne nyúlkáljon senki és akkor rendben vagyunk.
- Szerinted csak kihasznált téged? - nyíltan kérdezek rá. - Szeretett téged, ha nem szeret még mindig, ahogy te is őt - mutatok rá a tényre, mielőtt az utolsó kortyot is meginnám, majd újra tölteném Frank, majd a saját poharamat is. - Miért nem szerzed vissza? - szememben őszinte kíváncsiság csillan. Soha nem gondoltam volna, hogy érdekelni fog mások szerelmi élete, de Arie-nak sikerült elérnie, hogy érdekeljen mi van vele meg az aktuális csajával, és baszki! Tényleg segíteni akarok. Az sem utolsó szempont, hogy totálisan ledöbbent, hogy meg sem próbálta visszaszerezni a nőt. Különös, pedig azt hittem, Frank a kitartóbb emberek közé tartozik. - Egy próbát megérne - vonom meg vállaimat. Cortez állát megcirógatva biggyesztem cigarettámat szám szegletébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Gondolom nem - nevetek fel rögtön, ahogy elém kerül a jelenet. Egy teljesen józan Barnabás felpattan a pub egyik asztalára, neki áll ropni valami szeletelős zenére, végül az üveget szája elé emelve kezdi el ordítani a dalszöveget. Lelki szemeim elé kerülő kép miatt még jobban kitör belőlem a nevetés, és hallom, ahogy a víz visszaveri az egészet. Ha lakik véletlenül valaki a közelben, akkor elnézést kérek, de lehetetlen visszatartani.
- Sajnálom, Barnabás - vonom meg vállamat kissé, miközben rásandítok. - De sajnos lehetetlen ettől a gyönyörűségtől megszabadulni. Örök életedben kísérteni fog - nevetésem csillapodik ugyan, de egy széles mosoly még ugyanúgy arcomat ékesíti, főleg, hogy a férfi minden tudását bevetve ájuldozik nekem a becenév miatt. A visszakérdezésre ismét csak megvonom a vállamat egy sejtelmes mosoly mellett, mert komolyan nem tudom, de amilyen elvetemültek voltak a lányok, simán kinézem belőlük.
- Remélem igen - kuncogok egy halkat. - Lehet féltékeny lennék, amiért engem nem hívtak - úgy csinálok, mint aki tényleg elmereng a dolgon, majd durcás arcot vágva fújtatok egyet. - Hallatlan, hogy nem hívtak meg! - csattanok fel hirtelen, mert azért lehet, hogy akkoriban nem olyan voltam, mint most vagyok, de így sem voltam annyira népszerűtlen. Elvárhatom, hogy meghívjanak egy olyan klubba, amit az én agyam kreált pár perccel ezelőtt, nem? Szerintem is. Akkor meg nincs miről beszélni, és kapják be a többiek, amiért kihagytak belőle.
- Ezt bóknak veszem - hunyom le szemeimet mosolyogva. Valamiért tetszik, hogy most már Barnabás hív Carolinának. Az ő szájából őszintének hangzik ez a név, kedvesnek. Van valami abban, ahogy kimondja, olyan érzésem van tőle, mintha különleges lennék a nevem által. Pedig egy egyszerű névről beszélünk, ráadásul középsőről, nagyon ritkán használom.
A férfira kapom a fejemet, megilletődött tekintetemmel egyetemben, ajkaim kissé elnyílnak egymástól, ahogy bevallja, márpedig ő kellemeset csalódott. - Mit hittél? - nevetek fel hitetlenül. - Hogy elevenen felfallak? - még karjaimat is széttárom. Valóban ijesztő lehetek a határozottságommal a többi embernek, de embert még esküszöm nem ettem és valamiért nem is hajlok a kannibalizmus felé. Tekintetem megenyhül, ahogy megkérdezi fázom-e, majd bólintok egyet, de választ sem várva csúszom hozzá közelebb, tekintetemben némi huncutsággal, hogy mellé érve hozzábújhassak, fejemet a vállára hajthassam. Tudom, hogy nem szép dolog ez tőlem, de amikor megfogta a kezemet olyan mértékű nyugalom járt át, amit át szeretnék érezni még egyszer. Nem csalódtam...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sejtettem, hogy Laurának bejön a rend és az idill szép idők állapot, mikor szóba került, hogy az új diri milyen lehet valójában. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen ő mindig is a jó oldalt képviselte, sosem szerette a rendbontást és a szabályokat sem hágta át tudtommal. Ő valóban tökéletes prefektus volt,  ebben az egy tulajdonságban erősen különböztünk, de unalmas is lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna. Emellett sokat tanultam tőle, amiért a mai napig hálás voltam, na meg sokszor remek tanácsokkal látott el, ami a javamra vált. Maga az új igazgató nem volt túl szimpatikus számomra, de bíztam benne, hogy tudott jó fej is lenni, de így elsőre elég veszélyesnek és karót nyeltnek tűnt.
- Igen, elég sok dolgom lett egyszerre, de élvezem. Mindig is szerettem pörögni, hisz ismersz - néztem rá somolyogva egy kedves pillantás kíséretében. A zongorázós téma kapcsán sötét vizekre eveztem, nem is firtattam tovább, nem akartam kellemetlenebb helyzetbe hozni a lányt, csupán azért tettem meg ezt a fajta megjegyzést, mert olyan nagy beleéléssel és örömmel mesélt a szintetizátor beszerzéséről. Nem tudom, mostanság mi lelt, de az utóbbi időben eléggé előzékeny voltam, és nem táncoltam mások idegein, nem léptem túl azt a bizonyos határt, ami eddig annyira jellemző volt rám.
- Mondd csak, hogy lehet az, hogy valaki egyik napról a másikra hirtelen úgy kezd megváltozni bizonyos dolgokban, hogy magára sem ismer? - fúrtam tekintetem a lány kékjébe kíváncsian. Nem szerettem az új énemet, igaz a régi időnként sok bajt hozott rám, mégis izgalmasabb volt vele az élet, mint a mostani, érettebb vagy nem is tudom, hogy nevezzem formával.
- Nyugtass meg, hogy nem változtam sokat. Mostanában úgy vettem észre, hogy valahogy más vagyok, mint voltam. Na, persze nem minden téren szerencsére... de többet tanulok, tapintatosabb lettem valamennyire. Ó, egek! Mi történt velem? Nem ismerek magamra! - néztem rá kissé kétségbeesett arckifejezéssel.
- Majd alakul, biztosan klassz lesz, bárhogyan is töltöd, bárkivel is... én valószínűleg családi körben fogok ünnepelni - feleltem neki, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből, hálát rebegve magamnak, hogy másra terelődött a téma, amelyet végül is én hoztam fel. Biztos voltam benne, hogy Mihail-al külön leszünk majd abban az időszakban, ha egyáltalán ünnepli a karácsonyt. Na, meg ha egyáltalán eljutunk odáig, hiszen addig még sok víz lefolyik azon a híres magyar folyón. Nagyon meglepődnék, ha az ellenkezője bizonyosodna be az elgondolásomnak. Anyáék egyébként is mindig elvárják, hogy együtt töltsük az ünnepeket, mint egy nagy boldog család. Kicsit olyan képmutatás az egész műsor, hiszen ilyenkor eljátsszák az emberek, hogy szeretik egymást, minden jó és szép, emellett pedig azon versenyeznek, hogy kinek nagyobb értékű az ajándéka.
- Köszi, én is remélem. Igen, új tag itt, ő jelenleg a DÖK elnökhelyettes - közöltem Laurával, hátha így jobban be tudja azonosítani. Nem tudhattam, hogy látta-e már a folyosón vagy bármely egyéb helyszínen, illetve a posztja kapcsán is beazonosíthatta. Továbbra is nehéz dolgom volt, hiszen nem beszélhettem róla, hogy ő tulajdonképpen egy véla, na meg arról sem, hogy miért lett igazából a helyzetünk ilyen bonyolult. Ennek ellenére nem bántam, hogy pont iránta éreztem valamit, hiszen belehabarodhattam volna bármelyik fiúba, aki könnyebb eset lett volna, de tisztában voltam vele, hogy nem én irányítom az érzéseimet. Úgy tűnt, ennek így kellett történnie, én sem voltam egy egyszerű eset, talán ez is közrejátszott abban, hogy pont így alakultak a dolgok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- PF! - felelem, még legyintek is, mert nem akarok én senkit áltatni. Nem vagyok rendes nő, nem is leszek soha. Ha egy kicsit is jobb vagyok, akkor most otthon lettem volna Igorral és kisírom a szemem is a vállán.  Helyette itt vagyok és anyámat veszem ki az észből az epizódjaimmal.
- Fogalmam sincs, hol vagyok otthon, Stella. Nem tudok mit kezdjek magammal. Kiakadok - masszírozom meg a halántékomat, mert attól, hogy van egy hely, ahol cuccaim vannak, még nem leszek otthon. Azt hiszem a legnagyobb gondom az, hogy Igor elfoglalt az albummal, nekem pedig bebaszott az élet. Úgy összecsúszott minden. Inkább csak átlököm a gyújtót az asztalon, hagyom, hogy füstöljön. Hivatalosan nem lehetne itt ilyet, de mindenki ezt teszi. Szóval nem is érdekel különösebben.
- Nem igazán tudják elfogadni, ha valaki más, am I right? - nevetek fel keserűen, mert talán ez az egyetlen ok, amiért kívülállónak érzem magam és talán soha nem is leszek teljesjogú része a csapatnak. Nem mintha ez zavarna, megszoktam már, hogy nincs olyan kör, amibe tényleg tartozom.
- Nem hiszem, hogy tudna ebben segíteni, vagy egyáltalán... így is eléggé tudja, hogy egy katasztrófa vagyok... - rázom meg a fejem kiábrándulva, mielőtt tovább kaparnám a pultot a puszta körmeimmel. Épp elég nekem a tény, hogy látott a kórházban, kötésekben, látott kiborulva a tesóm miatt. Nem kell, hogy még ennél is jobban szétesve lásson.  A hajamba markolok, majd ismét lehúzok egy tequilát, csak körítés nélkül. - De neked nincs semmi olyan nyomorod, hogy elkísérsz egy ismerőst játszóházba, ahol végül pánikrohamot kapsz, majd este harminc percig sírsz a fürdőben. Ez nem olyasmi, amit csak úgy rádobsz az emberedre. Jobbat érdemel.
Megtörlöm ismét az arcom, majd szipogok egyet, mielőtt még felhúznám a lábaim magam alá. Inkább rágyújtok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Carolina
Csak kiderül.

– Azt hittem minimum alapítótag voltál – nevet fel szemtelenül. Valahogy nem tudja ezt az egészet elképzelni. Sosem érezte azt, hogy népszerű lenne. Soha nem járt úgy az iskola falai között, mint a legnagyobb vagányok. Ő mindig egyszerű lélek volt, néha talán túlságosan is egyszerű, azért lett ennyire esetlen.
– Hát simán kinéztem volna belőled, igen – mit hazudjon? Eddig sem titkolta a nő előtt, hogy volt benne némi félsz, izgatottság és zavartság. Hát most még kerekperec ki is mondja, mert úgy gondolja, hogy Ophelia ez jót fog nevetni ezen. – Tudod olyan végzetasszonya típus vagy, így elsőre – talán nem kellene ezt mondania, de nem igazán gondolkozik. A nő kérdezett, Barnabásból meg csak úgy jönnek a szavak, melyeknek csak remélni tudja, hogy nincsen súlya. Csalódott. De kellemesen, ahogy már mondta. Örül, hogy így lett, talán túlságosan is.
– Óóó – a nő bújása meglepi. Ő arra gondolta, hogy kabátját kölcsönadja, aztán rendben lesznek. De nem. A szőkeség bújik hozzá, mint egy kiscica, Barnabás meg csak ül ott, mint valami gyökér. Aztán, hogy mégse legyen annyira béna ez a jelent, esetlenül átkarolja a nőt és ha van még közöttük némi hely, akkor azt megszünteti.
– Szerintem veled kivételt tettem volna – szólal meg végül pár percnyi néma ölelkezés után. – Nem tudtam volna arra koncentrálni, hogy tanuljunk – szája mosolyra görbül, bár arcát nem fordítja a szőkeség felé, hanem a tó vizét fürkészi. Akkor nagyon haragudott a háztársára, mert kérésre is megértette volna, hogy ne találkozzon Opheliával. Ám kezdi érteni, hogy miért is kapta azt a mérget.. A sors nem akarta, hogy akkor a könyvtárba menjen, mert tudta, hogy most sokkal életbevágóbb kettejük találkozása.. Legalábbis szeretné ezt hinni ebben a pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

– Jól van értem én. Ő egy igazi férfi, aki mindenki felett áll és senki nem fog felérni soha hozzá.. Értem én. De. Ne becsüld már le magadat. Jó nő vagy, sokkal jobb, mint hinnéd, de azt gondolom, hogy ezt nem nekem kell bizonygatni a számodra – majd Bianchi szépen felhúzza a kicsike önbizalmát. Ha már akkora férfi és annyira igazi, akkor álljon a talpára és adjon egy kis lelket ebbe a nőbe, mert Barnit az őrületbe kergetik az ilyen bizonytalanságok.
Ő elhiszi. Bízik annyira a nőben, hogy ráhagyja ezt, elvégre neki van intim kapcsolata az említett féllel. Ki tudná jobban beadni neki ezt az egész őrültséget, mint a nő, aki nevetheti testét és minden praktikáját? Szegény Barnabás. Inkább feküdne ő Nico alá a hír végett, minthogy ezt egy nőre hagyja, mennyire pórul fog emiatt még járni..
–Áhh ezt most passzolom – issza meg a maradék kávét egy húzásra. – Rendet kell vágnom a házban, ha te két nap múlva eljössz.. Nem ám a végén elnyel valamelyik állat, vagy annak a végterméke – finoman rácsap a nő combjára, majd felpattan.
– De! Ettől függetlenül, máskor behajthatod rajtam ezt a vásárlásban segítősdit, cserébe azért, mert ilyen iszonyat jó reggelit pakoltál elém – tudja, hogy nem a nő készítette, de mégiscsak ő szerezte neki. Ember meg hálás érte, nagyon.
-  Azért vigyázz arra, hogy meg ne szakadj, kár lenne –tápászkodik fel végül, majd keres egy szemetest, hogy kidobja csomagolópapírt és a papírpoharakat. –Örültem Emily, megmentetted az életemet – nincs puszi, mert ő nem olyan, csak int egyet, aztán elindul haza felé, hogy végre harcba szálljon a látogatóival szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Még lehetek - csettintek egyet nyelvemmel vidáman, és fejemben már körvonalazódik is meg az egész. Az első tag, akit felkérek, hogy fogadja el a tagságot biztosan Emily lesz, mert fogadni mernék, hogy ő benne lenne az ilyenekbe, és nem is utál, amiért kamu jártam a szerelmével, szóval sínen lehetünk. Hát ne vicceljünk! Sínen is vagyunk, meghívom a klubba és már leszünk ketten, így nem kell különösebb ok arra, hogy leüljünk kávézni és beszélgetni. Klubgyűlés kérem!
- Ez kedves - kuncogok fel halkan, szinte akaratlan az egész. Valamiért mindenkiből ezt a reakciót hozom ki. - Te aztán tudod, hogy bókolj egy nőnek, Barnabás kedves - lököm meg vállát kicsit vállammal. - Az őszinteséged lenyűgöz - vallom be neki a gondolataimat mosolyogva. Valóban dicséretreméltó és jól is esik, hogy őszintén elmondja mit hitt és gondolt rólam, amikor először meglátott és talán el is hiszem neki. Pedig amúgy teljesen jó fej vagyok, csak a szőke haj, kék szem és határozott kiállás nem mindenkinek tetszik. A nők legtöbbje például ki nem állhat, a férfiak pedig néha esküszöm félnek tőlem, pedig még esélyt sem adtak arra, hogy megszólaljak. A legközelebbi randira animágusi alakban fogok megérkezni, bárkivel is legyen, akkor majd félhet. Tök igazságtalan az élet.
Kell várnom egy kicsit, mielőtt megérezném Barnabás érintését a hátamon, de nem bánom, mert legalább eljutott idáig, és egészen hamar. Azt hittem minimum ki fog futni a világból, de nem, és ez nagyon jól esik, mert érintésére megint megszáll valami megmagyarázhatatlan és mérhetetlen nyugalom. A nyugodalmas csendet, mert hogy én behunyt szemekkel élvezem a körülöttünk motoszkáló állatok hangját, Barnabás rekedtes hangja töri meg. Felpillantok rá, már amennyire testhelyzetem engedi, végül elmosolyodom.
- Nos, ezzel nem vagy egyedül - eltávolodom tőle pár másodpercre, hogy egyik kezemet tarkójára csúsztathassam, majd zavartalan kezdjek el játszani a hajával, miközben államat vállára teszem. - Régen legalább nem hittél volna végzetasszonyának. Teljesen más voltam, mint most - az utolsó mondat csak suttogva hagyja el ajkaimat. - Vajon mit csináltál volna akkor, ha nem tanulunk, Barnabás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Carolina
Rajtad áll.

Szóval csak eljut addig, hogy megtegye a kezdő lépést. Átöleli. Magához húzza, persze csak finoman, nehogy véletlenül összetörje – nem mintha képes lenne rá. – Úgy vigyáz a nőre, mint egy törékeny kis porcelánbabára, akihez csak akkor lehet hozzáérni, ha előtte aláírtál milliónyi papírt, melyben felelősséget vállalsz mindenért, ami történhet vele, míg a vigyázol rá.
Ophelia bája, szavai és természete úgy kebelezte be Bánkit az este folyamán, hogy a férfi ezt észre sem vette. Mikor elindult otthonról, aligha számított arra, hogy itt fog ücsörögni a szőkeség mellett, de talán még legmerészebb álmaiban sem tett volna erre egy büdöskanyit se.
Jól érzi magát. Furcsa melegség járja át egész testét már csak attól is, hogy érzi a nő parfümének illatát. Ez most kell neki. Nagyon. S annyira igyekszik nem elrontani, próbál jó gyerek lenni, hogy félő éppen ezzel fog valami végzetes hibát elkövetni.
– Miért régen aranyos, copfos kislány voltál, rózsaszín tüllszoknyában? – kérdezi mosolyogva. Simán el tudná képzelni, ahogy a kis Ophelia futkos itt a tó körül. Természetesen valami fiúcskát kergetve, aki éppen nem engedelmeskedett neki.
– Nem tudom – elsőre ez jut eszébe.. Tényleg nem tudja, hiszen akkor sem volt egy macsó, csajozógép. – Szerintem hagytam volna, hogy te vedd kezedbe a dolgokat – tör ki belőle a nevetés végül, nem is figyelve arra, hogy azért ez eléggé kétértelmű mondatra sikeredett. Szegény feje, azt se tudja hol áll és a nő egyáltalán nincsen segítségére abban, hogy összeszedje magát. Közel van, a haját birizgálja, így néz rá. Hős Rómeónk pedig mindjárt elájul és nem csak azért, hogy így vegye rá a nőt arra, hogy szájon át lélegeztesse.
- Szóval itt inkább az a kérdés, hogy Te mit csináltál volna kedves Carolina - néz a nőre immár úgy, hogy testét amennyire tudja felé fordítja, ügyelve arra, hogy valamely ponton biztos, hogy továbbra is érintkezzenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szinte hallom fejemben, hogy milyen gondolatok járnak éppen az övében, de nem érdekel. Tudni akarom, hol tart a játékban és milyen stratégia alapján megy a Sárkányvár véráztatta, kövekkel kirakott, göcsörtös útján. Szemeim csillognak, és még mindig várakozóan tekintek a másikra, amikor meghallom, hogy ő is beszáll a live szerepjátékba. Eléggé jól adja a kemény fejedelmet, amit szerepem szerint komolyan kellene vennem, de inkább csak elvarázsolt módon mosolygok, és megvillantom felé fehérszín, tiszta műfogsoromat. Morcos kiscsaj, az egyszer biztos. Mögé sétálok, lassú lépteimet gumitalpú sportcipőm nyikorgása teszi komikussá. Hunyorítva nézek először a vörös koponyára, majd a kezére, s az abban lévő könyvre pillantok. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt egy csajnál látom. Mellé osonok, és egy könnyed mozdulattal ismét meghajolok.
- Talán egy paraszt, mint jómagam is segítségedre lehet, Úrnőm – villantom meg ismét mosolyomat. Ekkor a kanapé melletti fotelre mutatok amolyan „Szabad?” tekintettel, de választ nem várva huppanok bele. Ültemben próbálom leszenvedni magamról hátizsákomat, közben nyögdécselek egyet-kettőt, mert nem nagyon akar így sikerülni.
- És… - kezdek bele izgatottan. – Hol jársz? – pillantok le a könyvre.
Ekkor végre sikerül megszabadulni a hátamat nyomó, súlyos hátizsáktól, így ölembe veszem. Kihúzom a zipzárt, és beledugom rövidke karomat. Nyelvemet oldalra dugva, koncentrációmat erősítve kutakodok benne egy időre, majd egy kis dobozt veszek elő belőle, amiben apró darabokra vágott alma van. Kibontom, kiveszek egyet, majd látványosan, fejet hátra döntve dobom a számba. Ropogtatom, majd teli szájjal a lány felé fordulok.
- Kérsz? - finom, friss alma. És nem is fogveszélyes így felvágva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy újabb kocka almát helyeznék a számba hosszú, vastag ujjaimmal, amikor megérzem puha kölyökképemen a visszautasítások pofonjait. Ujjaim közül visszaejtem a műanyagdobozba a gyümölcsdarabot, miközben csalódottan harapok kiszáradt ajkaimba. Hátam kényelmesen döntöm a fotel kellemesen párnázott háttámlájának, de mégis megfeszül rajta minden izmom. Még mindig nem tudom jól feldolgozni ezeket, és igazából sokszor nem is vagyok hirtelen ennyire közvetlen, csak ha úgy látom; van értelme. Egy lapozgatós játékkönyvvel pillantottam meg, ezért már azonnal pajtásként tekintettem rá. My bad.
- Á – mutatom ki, hogy értem minden egyes szavát, majd kicsit komorabb arcot vágva kezdek el matatni. – Akkor bocs, nem zavarlak – mondom, de már nem emelem rá kékjeimet, mert ahhoz most túlságosan szomorúak. A műanyagdobozra visszapattintom a tetejét, és visszarejtem a táskámba. Később uzsonnázok majd, amúgy sem tettem be kényelmesen a protkót, aztán kicsit bántja az ínyemet. Felkapom a vállamra a hátit, és elindulok egy csendesebbnek tűnő sarokba, ahol én magam is belebújhatok egy könyvbe. A héten Stephen King és Owen King szuperprodukcióját, a Csipkerózsikák című kötetet választottam. Biztosan nem lesz unalmas.
- Amúgy jó vagyok gyógynövénytanból – vetem még át vállamon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A múltkori kaszinós kirándulása jól sikerült, így most is kivett magának egy szabadnapot. Ami azt illeti nem igazán szeretett mostanában a faluban lenni, valahogy taszította egy kicsit. A könyvtárban töltött pár hete alatt nem haladt olyan jól, mint, ahogyan azt elképzelte. Nem is gondolta, hogy gyors sikereket fog aratni - habár megismert néhány érdekes személyt, akik ugyan nők, szóval ez annyira nem is meglepő tőle -, de ennyire lassú haladásra nem számított. Ha éppen nem dolgozott, akkor evett, aludt, de főleg a könyveket bújta. Volt néhány érdekes, de a legtöbbjük száraz volt és utálta olvasni őket. Ha nagyon úgy érezte, hogy lemerült, kimozdult a kastélyból. Most éppen a Westend emeleteit járja, pedig nem is akar igazán venni semmit. Csak jó látni az embereket, akik nem vele törődnek, csak élik a hétköznapjaikat. Meg persze be fog ülni enni valahová majd, és esetleg vesz pár cipőt, mert azokból nem igazán hozott magával. Azóta sem találkozott Gerdával, amivel magát is meglepte, hiszen szeretett volna kapcsolatot a lánnyal, ha már visszatért Sohaországból. De valahogy nem vitte rá a lélek, pár el nem küldött, összegyűrt levél is ezt mutatja, úgy gondolja a másikon a sor, hogy egy komolyabb beszélgetést megejtsenek erről az eltűnésről. Őt még mindig bántja, hogy Gerda így lelépett anno, de úgy tűnik, hogy az exférj halálával talán visszakaphat a régi barátjából valamit. Azt már elsőre is látta, hogy Gerda megváltozott, nehéz is lett volna titkolni. Amikor felnéz, lát egy nőt, sok-sok kis szatyorral egyensúlyozni még egy újabb bolt felé. Mosolyogva nézi messziről, amikor is felismerni véli Gerdát. Ezt nem hagyhatja szó nélkül semmilyen értelemben, és utána megy a boltba, de végül nem lép be az üzletbe. Kívülről nézi, ahogy Gerda négy ruhát is kiválaszt és magában a fejét fogja: biztos megint valamilyen pasihoz kellenek ezek az alkalmi ruhák. De akkor miket rejthet a többi szatyor? Hiszen azokon is ruhaüzletek logói virítanak. Megvárja míg végez a barna, és hátulról megkocogtatja Gerda vállát.
- Gerda? - kérdez vissza, a fejét rázva. Ki más lenne, miután le lett szkennelve a szép szemekkel.
- Hát, éppen ráérek - egyezik bele végül. - Még ezt a "pár" ruhát? - néz szét jelentőségteljesen a már megvett és a megvételre váró ruhadarabok között. - Segíteni is kell? Mert nem igazán értek a női ruhákhoz, maximum a levételükhöz - nevetgél röviden, de azért szívesen marad. A próbafülke előtt álló kényelmes székre ül le és mutatja a lánynak, hogy kezdheti a próbákat.
- Bálba készülsz? Vagy új pasi? - szól a függönyön keresztül, miután Gerda eltűnik a szemei elől. Az utóbbi kérdését inkább a kíváncsiság hajtja, mint az, hogy hinne benne. Közeli még a haláleset, legalábbis ő így gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Totális késésben van, igazán mindegy, hogy segít-e az újonnan érkezőnek, vagy elmegy mellette. Ez pusztán emberség, amiből ő keveset kapott az elmúlt négy évben, adni viszont annál többet próbál. Na azért véresen komolyan se veszi magát, ha nem kérnek belőle, ezer százalék, hogy tovább áll. Ez a veszély azonban nem fenyegeti, mivel az eridonos pontosan annyira elveszett, mint bárki más, aki először tette be a lábát a kastélyba.
- Akkor kitaláljuk - elmosolyodik és zsebre vágja szabad kezét, miközben a cigit ismét szájához emeli. Hallgatja Gábort, közben pedig bólint egyet és kifújja a füstöt, ismét. Sajnos viharos sebességgel fog így elfogyni, úgyhogy amíg teheti, lehet előkap egy másikat. De addig is... - Persze, a nyugati szárnyba kell majd menned, de egy darabig el tudlak kísérni - megvonja vállát, végül leejti a csikket, hogy bakancsával könnyedén taposson rá. Hihetnénk, hogy van akkora tahó, hogy ott hagyja, de ha másért nem, hát a jó benyomás kedvéért előveszi pálcáját és a kukához repteti, hogy nyoma se maradjon. Kivételesen nem érezte úgy, hogy a muglimódszerű lehajlás, felvétel, séta, kidobás, visszatérés körforgást kéne végigcsinálnia. Fejével a megfelelő irányba bök és lassú léptekkel elindul, várva, hogy a gólya is kövesse.
- Izgulsz már? - oldalra pillant egy rövid időre, aztán zsebébe nyúl a cigarettájáért, hogy még egyet elszívhasson, mielőtt belép a terembe. Sajnos semmilyen hatást nem tapasztalt eddig, de hátha most majd megtörténik a csoda. Meg sem állva gyújtja meg és rak vissza mindent oda, ahonnan elővette, csak ezután jut eszébe, hogy még be sem mutatkoztak. Na nem valószínű, hogy megjegyzik egymást, nagyjából lehetetlen, hogy összefussanak, de az illem mindenképp megköveteli ezt a gesztust. - Amúgy Gerda vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát... - elharapom a mondatot, ahogy visszaemlékszem régi önmagamra, aki még az iskolában sétálgatott folyamatosan egy könyvvel a kezében, hogy ne kelljen beszélgetnie a többiekkel, akik mindig megtalálták. Akkor még ugyanolyan kislány voltam, mint a körülöttem lévőek, így... - Végül is igen. Én is egy lány voltam a sok közül, mint most, annyi különbséggel, hogy talán már nő vagyok - tárom szét a karom nevetve, mert nem trafált annyira mellé. A hajam leggyakrabban valóban fel volt kötve, nem fektettem akkora hangsúlyt az öltözködésre sem, mégis valahogy megtalált a többi lány. Csak ugye a Barnabás fanklubba nem vettek be, amit örök sérelemként fogok megélni.
- Ejj, Bánki - csóválom meg a fejemet mosolyogva. - Hogy fogsz így valaha barátnőt szerezni? - felnevet, én pedig csak egy kuncogást engedek meg magamnak. A nevetése olyan őszintén és barátságosan cseng, hogy valamiért nehéz elképzelnem a férfit egyedül. Mármint szingliként egyedül, nem a szó rossz értelmében. Vicces lett volna, ha valóban rám hagyja a dolgot, mert akkor még azt sem tudtam körülbelül mi a férfi nem, nemhogy kezdjek velük bármit. Természetesen ez az évek során rengeteget változott, de akkor én is egy kislány voltam, aki nem tudta kezelni a férfiak randifelkérését. Szóval valószínűleg ültünk volna egymással szemben, totálisan zavarban és direkt másfele nézelődve, csak nehogy a másikra kelljen tekintenünk. Gyönyörű első randi lett volna, talán ennél még a tanulással is jobban járnánk, de mégis... jól esnek a férfi szavai. Ha akkor összejött volna a könyvtári tanulás, akkor vajon most mik lennénk mi Barnabással?
- Néztem volna rád, édesem, hogy mégis miért nem szólalsz meg - megvárom, amíg Barnabás ismét elhelyezkedik, végül kissé közelebb araszolva kezdem el ismét birizgálni a haját. - Mert én biztosan nem mertem volna megtörni a csendet, és talán észrevettem volna, hogy mennyire helyes is vagy - szelíd mosoly költözik arcomra, amit egyáltalán nem szeretek megmutatni másoknak, pedig tényleg van egy kedves oldalam is. Barnabás pedig - a bornak hála vajon? -, de egész este azt tapasztalhatja. - Nagy valószínűséggel, mindezekből kiindulva, hoppon maradtunk volna - nevetek fel halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Érthető.
Elvégre hát a testvére, és szeretne minél több időt vele tölteni. Amíg még lehet. Nyilván hasonló esetben engem sem érdekelne az, hogy a karrierem hol ívelhet jobban felfelé, ha a testvérem bármelyik pillanatban itt hagyhat engem. Tudom, hogy ez egy merész kijelentésnek hat tőlem, hiszen össze se hasonlítható az én munkám Denis-ével, mégis az alap gondolatmenet érthető. Ilyenek ezek a testvérek, értük bármire készek vagyunk, és ez a normális is.
Sajnálom őt, meg a kislányt is, látszik rajta, hogy nagyon küzd, és nagyon szereti a testvérét, hogy közöttük az az őszinte, mély szeretet van. Persze, az ember ránézésre nem mondaná meg, hogy beteg, de, amikor már tud róla, máshogy kezdi el nézni őt, és meglátja a jeleket. Onnantól nem tudsz elvonatkoztatni tőle, hogy haldoklik. Egyszerűen ez egy emberi gyengeség, amivel van, aki megtanul együtt élni, míg más nem. Én úgy tűnik a gyengébbik fajtából vagyok, mert mindig mikor meglátom őt, beindul a megmentő-ösztönöm, és féltve őt, intézek mindent. Ne üljenek közel az ajtóhoz, de legyen szellős a hely, megfelelő környezetben legyenek, esély se legyen, hogy meglökjék, és hússzor is képes vagyok megkérdezni, hogy minden rendben van-e, pedig tudom, hogy nagyon idegesítő.
- Olyasmi. Igazából nem lett kimondva a szakítás. Ő sírt, én meg hallottam már a pletykákat egy másik férfiról. Volt szó közös hibákról, meg arról, hogy sajnálj, azt hiszem, de tényleg nagyon sírt, én meg csak álltam ott, és néztem őt.
A poharat nézem, aztán Denis-t, aztán megint a poharat, és végül egy mélyes szívok a cigarettámból. Úgysem ebbe fogok belehalni, már biztos vagyok benne, hogy egy nap engem a nők ölnek meg.
- Ariana jutott róla eszembe. Ő is szeretett, csak nem volt képes őszinte lenni velem. Csak véget ért, és hónapokkal később kiderült, hogy terhes volt, csak elvetette.
Az pedig baj, ha egy szakításban a másik jut az eszedbe, hogy megint egy olyan szituációban vagy, ahol nem érted, hogy mégis mi a bűnöd, de majd nyilván egy nettó három év múlva mellékesen majd odamondja, hogy mégis miért nem én, és miért a másik.
- Meddig szeret, Denis? Amíg jön egy másik, egy izgalmasabb, egy humorosabb, egy szőrösebb? Nem akarok a b verzió lenni, meg a hülye, aki csak mosolyog, és mindig tárt karokkal fogadja vissza, mert neki éppen arra van szüksége.
Szeretem Opheliát, szerelmes is vagyok belé, de nem, már tudok úgy tekinteni rá, mint a páromra. Már nem tudok megbízni benne. Ő csodálatos, de veszélyes, manipulatív, és ezért kell falat húznom közé és közém.
- Mert nem akarom.
Felelem végül nemes egyszerűséggel, és nézek rá őszintén. A fejemben pedig ugyanez van. Ophelia nem lehet az életem része, mert akkor örökké ennyinek érezném magam, valakinek, aki pótléknak jó, de többet akarok hinni magamról, mint csak annyit, hogy pótlék vagyok.
- Mit terveztél ebben a pár napban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Carolina
NE utálj.

- Ő, sehogy? - már kezd beletörődni abba, hogy ezt így rendelte el neki a sors. - Tulajdonképpen, ha belegondolok, eddig se én szedtem fel a csajokat - körülbelül kettő kapcsolatnak nevezhető valamilyen volt az évek folyamán. Igaz hosszan tartottak, de ha visszaemlékszik rájuk, mindkettő eléggé komolytalan volt. Még jó, hogy nem volt túlságosan bolond és nem hagyta magát úgy behálózni, amiből soha nem szabadult volna.
Kalandba is akkor keveredett, ha a csaj elég bátor és rámenős volt. De azt nem tudja, hogy miért alakult ki így az élete. Férfi példák voltak előtte bőven, s nem a töketlen fajták. Ő meg mégis ilyen kis szerencsétlen lett.
- Szóval, végre lett volna valaki, aki miatt nem a tanulást helyezem előtérbe és erre csak néztük volna egymást? Ez igen - nevet fel ismételten. Ez simán el tudja képzelni, magáról főleg, a nőnek meg elhiszi, hogy volt valaha ő is szerény és bátortalan hercegnő. - Hiába nem történt meg, simán beleillik az életutamba - néz le mosolyogva a nőre. Mivel Ophelia elég közel merészkedett már hozzá, így jobbját megemelve könnyedén eléri arcát, amit finoman megcirógat. Ennek köszönhetően érzékeli, hogy a hűvös levegőnek köszönhetően a nő pofija sem a legmelegebb. Így hát megtöri a kialakult helyzetet, amolyan Bánkisan.
- Gyere, hazakísérlek - búgja halk, kissé rekedtes hangon a szavakat, egészen közel a nő ajkaihoz. De nem csókolja meg, csupán vágyakozva felsóhajt, s lassan megmozdul.
Bánki úriember, Bánki nem nyomul, Bánki egy gyökér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szeretem, ahogy Barnabás megnyilvánul magáról. Nem mutatja azt, ami valójában nem ő, hanem egyszerűen elfogadta, hogy neki valamiért nehezebben megy felszedni a nőket, mint a többi férfinak. És mi ebbe a dicséretreméltó? Nem vágyik a könnyen megszerethető nőkre, egyszerűen úgy küzd, ahogy neki megy és teheti. Kívánom neki, hogy találja meg azt a nőt az életében, aki megérdemli ezt a mérhetetlen őszinteséget, ami a férfiben van.
- Hé! - kacagok fel kicsit széttárva karjaimat. - Nem tehetek róla, oké? - sóhajtok egy mélyet, ami bent is ragad, amikor megérzem lágy érintését arcomon. Kékjeimet Barnabás tekintetébe fúrom, de nem merek megmozdulni. Elérkeztünk oda, hogy nem merek kezdeményezni, nem merek csinálni semmit, nehogy balul süljön el a dolog. Induljunk ki abból, hogy hányszor maradtam saját hibámból, vagy legutóbb más hibájából hoppon. Köszönöm, de nem kérek többet. Érzem meleg leheletét ajkaimon, és amikor megszólal rekedtes hangja simogatja füleimet, bármennyire nem tetszik, amit mondd. Lehunyom pilláimat, majd egy mosoly kíséretében óvatosan, de lemondóan bólintok, nehogy véletlen kellemetlen legyen a helyzet.
Mindketten feltápászkodunk a stégről, majd az éjszaka gyér fényeiben indulunk el hazafelé. Nem fogom meg a kezét, a pár lépés távolságot is megtartom kettőnk között, pedig nagyon nehéz visszafognom magam az út alatt. Ha csak az érzésre gondolok, ahogy ujjai az enyémek közé csúsznak és megszáll a nyugalom szinte felfoghatatlan vágyat érzek arra, hogy megismétlődjön, de nem. Visszafogom magam, és a hazafelé utat is végig beszélgetjük, ugyanúgy nevetünk. Második találkozót ugyan nem beszélünk meg, amikor elválunk, de ahogy a távolodó férfi alakot nézem, biztos vagyok abban, hogy találkozunk még. Vagy így, vagy úgy, de fogunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet ez így szarul hangzik, és mindenki annyira hiperszuper tökéletes dolognak tartja ezt a véla-dolgot, de mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak; egyáltalán nem az. Az emberek akaratlanul kedvesek veled, és közelednek feléd, nem azért, mert mennyire szimpatikus vagy nekik és tényleg megismernék milyen vagy valójában. Milyen vagy a virító kék szem és a fehér hajon túl. Nem, egyszerűen csak akarnak, de nem megismerni. Ilyen ez.
- Nem - nevetek fel a kérdésen. Nem azért jöttem idáig, hogy a problémáimat kitálaljam egy idegennek pár korty whisky után, plusz beszélni sem akarok róla. Nem pszichológushoz akartam leülni, csak egyszerűen beszélgetni bármi másról. Az időjárásról, a csillagképekről, még erről a baromság horoszkópról is beszélhetünk felőlem, csak ne arról, ami a mindennapjaimat körbeöleli. Mert itt helyben eret vágok.
- Eszed vágni, mint a beretva - bólintok egyet, oldalra sandítva mosolyodom el. - Fattyú vagyok, ez lenni. Oroszország, Ukrajna, Wales, Finnország - tárom szét a karomat halkan felnevetve, mert olyan felmenőkkel sem rendelkezhet mindenki, mint ami nekem kijutott. Ráadásul a fele utál, így még jobb a dolog, nem mintha bárkinek is hiányozna az a fél, de értitek. Attól még család, meg szeretet, boldogság, béka, plusz a többi nyálas szarság. Közös megegyezés volt szüleimtől a névválasztás, és bár néha nyelvtörőt okoz az embereknek, főleg a vezetéknevem, de én szeretem. Amióta fel tudtam fogni, hogy ez a nevem, szeretem, mert különleges és azért az elég para mégis, hogy Finnországban ezt a nevet kiabálják utánam, nem? Nem mintha anyám vagy apám neve jobb lenne.
Szóval a nő mönnyög, és amíg legyintget, nekem pont van annyi időm, hogy végig mérjem. A bőr szoknya nem takar sokat, éppen annyit, hogy felkeltse az érdeklődésemet, a felső pedig éppen annyira kihívó amennyire kell neki. Ha pasizni jött ide, akkor biztosan sikerrel megy haza.
- Miért inni le magad? - a korsó fülére fogok, de még nem emelem ajkaimhoz azt, csak kell egy pont, amibe kapaszkodhatok, mielőtt olyat teszek, amit nem szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

éjjeli őrjárat

Bólogatva hallgatom arról, hogy szokta beszerezni az ékszerekhez a dolgokat. Nem tudja ugyan a lány, de ezzel a témával alaposan beletrafált a dolgokba. Én ugyan ásványokból csináltam mindenfélét, gyógyító célzattal ugyebár, de van némi hasonlóság azért. És már évek óta nem foglalkozom vele. De attól még nagyon szívesen hallgatok másokat ilyesmikről beszélni.
- Gyurmából? Érdekes! Olyat még nem is láttam szerintem – szökik fel a szemöldököm meglepődésemben. Majd rögtön be is dobok egy kérdést. – Csak úgy csinálod ezeket, az alapján, hogy mikor milyen kedved van, vagy egy adott személynek valami alapján?
Rögtön bocsánatkérővé válnak a vonásaim. Még nem olvasta őket senki? Biztos, hogy nem gond akkor, hogy én felhoztam azt hogy esetleg megmutatná-e nekem azokat? Végül is kije vagyok én a lánynak? Senkije. Nyilván ha valakinek meg szeretné mutatni, akkor nem nekem tenné. Ám mielőtt még megszólalhatnék már meg is nyugtat.
- De csak ha tényleg nem gond neked – teszem azért még hozzá. Nyugodtan mondhatja azt, hogy bocs de nem. Teljesen megérteném és elfogadnám. Még rosszul sem esne.  Elmosolyodom viszont azon, hogy bátornak tart, mert a saját lábamra állok. Lehet, hogy igaza van, viszont nem újkeletű a dolog. Már rég meg kellett tennem ezt a lépést. Réges régen, és igen, kellett. Ez a mostani ez szinte semmiség. Főleg, hogy most áll is mellettem valaki, akire számíthatok. Azért ez eléggé dob az egészen. Mert nem egyedül csinálom végig, Thomas mellettem van, és támogat. Mindenben.
Kivéve most ebben, pedig nagyon örülnék neki, ha itt lenne most, és nem kellene egyedül kínlódnom azzal, hogy azt csinálom, ami a dolgom. Történetesen, hogy büntetést osztok ki Annienek, amiért tilosban járt. Több oka van ennek a diszkomfort érzésnek, legfőképp azonban az, hogy napok óta nem evett a háztársam semmit, a betegsége miatt. Végre-valahára most van étvágya és eszik. Erre meg kell büntetnem érte. Ez egyáltalán nem igazság.
- Nem tudsz esetleg beszélni a házvezetővel? Hogy kaphass valamiféle engedélyt takarodó után a konyhában tartózkodni és enni? – teszem fel talán életem leghülyébb kérdéseit. De komolyan, én simán engedélyezném ám neki a körülményekre való tekintettel. Hiszen ő nem azért van kinn, mert csínytevő, vagy szabályszegő. Ez az eset teljesen más. Azonban nem engedhetem el figyelmeztetéssel, mert már kapott büntit. Furán venné ki magát. Jobb ötletem nem lévén bedobtam hát a közös mosogatást. Izé, hogy ő itt elmosogat előttem na.
- Meg tudunk közbe beszélgetni is még – teszem hozzá, amikor beleegyezik a mosogatásba. Sőt, már el is indul. Gyorsan a nyomába szegődök az egy szem poharammal, és meggyőzöm a manókat, hogy tényleg nem kell segíteniük, menjenek pihenjenek csak le, mi majd megoldjuk a dolgot.
- A vizes részét meg a szárítást azt bízd csak rám – mondom gyorsan, majd a semmiből vizet idézek elő, egyenesen a mosogatóban lévő koszos edényekre folyatva. Egyrészt ez így jóval halkabb, másrészt meg a hőfok beállításával sem kell vacakolni, harmadrészt meg én is csinálok valamit. Bár, ahogy elmossa az első tányért, már nyúlok is a másik szivacsért, hogy beszálljak én is. Gyorsabban haladunk na. – Vissza kísérjelek utána, nehogy más is elkapjon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ki lett mondva minden, amit csak tudnia kell elöljáróban Danának rólam. Elmondtam, ő mégis itt ül, és vállat vonogat arra, hogy véla vagyok, nem érdekli különösebben, aminek nem örülök. Mármint ez így nem teljesen igaz, mert örülök neki - a szívem mélyén gondolom -, de frusztráltsággal is megtölt, amiért ilyen lazán kezeli. Vajon mikor jön el egy olyan pillanat, amikor valóban elhiszi, hogy én vagyok a legrosszabb rémálma, ami csak történhet vele az élete során? Ha egyszer annyira megbántom, hogy azt kívánja majd bárcsak soha ne ismert volna meg, akkor majd elhiszi? Vagy ez sem lesz elég, mert az érzései igaziak, ahogy azt nekem mondja, és valóban nincs köze a vélamágiámhoz? Nem tudhatom, de egy biztos; ha meg sem próbálom, akkor nem derül ki, márpedig én nem vagyok az a fajta, aki nem próbál ki új dolgokat, és gyáva módon az elején feladja mondván, úgysem sikerülne.
- Nem ismerni, de biztos igaz lenni - vonom meg vállaimat. Nem elég, hogy nem ismerem, de nyilatkozni sem tudok erről. Eddig soha nem voltak barátaim, mert a srác, aki először kezdett el emberként kezelni még az RJ-ben, nem volt az. Egyszerűen emberséges volt és kedves, de ugyanúgy megmaradtak a barátai, ahogy előttem is. Csak néha köszöntünk egymásnak, váltottunk pár szót és ennyi volt a hatalmas barizásom bárkivel is. Soha nem vágytam rájuk, mert mindenki ugyanazt akarta tőlem; egyszerűen a közelségemet, nekem pedig erre nem volt szükségem. Vélákkal nemigen találkoztam eddig, pedig aztán vagyunk egy páran, mégis a szüleim kívül nemigen voltak jelen az életemben. Egészen addig, amíg ez a fasz Ábel fel nem tűnt az Elite kapcsán, és a próbámon megpróbálta használni rajtam a mágiáját. Merlinre, a legszebb napom volt az, amikor a sejtésem beigazolódott, és kiderült a végére, hogy ő is véla. Bár ettől még ugyanolyan fasz marad, de attól még belopta magát a szívembe na!
Dana játszadozik, még élvezi is, én pedig csak mosolyogva hagyom, hogy kiélvezze a pillanatot, mert utána közlöm vele, hogy nem, amin érthető okokból megemelkedik a szemöldöke és vissza is kérdez, de olyan aranyos, hogy csak pár másodpercig mosolyogva nézem. Még akkor sem válaszolok neki, amikor lefekszem, és végül ő is a karomban köt ki, csak miután elhelyezkedett és befejezte a csillagképekről való áradozást. Azt is mosolyogva hallgatom és minden mutogatásnál készségesen követem ujja irányát, hogy figyeljem merre mutat, hiába tudom a csillagképeket. Olyan nagy hévvel beszél róla, hogy talán belefér, ha pár perccel később kap választ mindenre. Türelmesen várom meg, amíg befejezi végül a csillagokat fürkészve szólalok meg halkan, szinte már búgó hangon.
- Majd megtudni úgyis - mosolyodom el még szélesebben, miközben oldalra sandítok Danára. - Ha egyszer kimondani rendben van, de ha nem, akkor nem kapni semmit - lágyan simítom meg arcát kezemmel, amin éppen fekszik, majd ugyanúgy mosolyogva fordítom tekintetem ismét a csillagokra, hogy csak élvezzem a látványt, amikor beugrik valami, és fejemet felemelve tekintek Danára.
- Szerinted miért lenni szükséges kimondani? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Kíváncsi vagyok, hogy nőként milyen elvetemült gondolatok születtek meg a fejében, és van egy olyan érzésem, hogy nagyon élvezni fogom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Vagy úgy - bólintok visszatéve egy könyvet és egy újabb másik kettőt lekapva, mert rájöttem, hogy jobb lenne inkább többesével levenni és átnézegetni, úgy talán kicsit gyorsabban megy.
- Tehát nem befolyásolja a varázsvilág a mugli tárgyakat csak áram nélkül lemerülnek - vonom le a következtetést, ezt jó tudni. Közbe megint pakolászok, mert egyik sem az, amilyen nevet keresek.
- Értem, értem - mondom, miután végighallgattam a nőt, s hevesen bólogatok is egy notesz nagyságú lila könyvecskének.
- De ha ez ennyire egyedülálló és értékes információ, miért porosodik itt? Miért nincs napvilágra hozva és bevezetve? - kérdezek rá, miközben a noteszt is átbogarászom.
Nincs benne semmi, nem is női napló, hanem inkább valami használati utasítás lehet az egyik varázsszekrényhez. Legalábbis a " Helyezzük be és koppintsunk rá háromszor a pálcánkkal " leírásból úgy vélem nem a beteg fején kell kopácsolni.
- Nem ismersz esetleg valakit aki konkrét kapcsolatban volt a hölggyel? Hagyatékban is lehet az a napló. Vagy egy falba rejtve. Ha olyan kedves a tanárnő, hogy el akarja titkolni a fontos infót - morgolódom, miután megint egy köteg könyvet pakolok át egyik oldalról a másikra, csak mert nem az volt, amit kerestünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Még szép, hogy nem - reagálok csöndesen meghökkenés utáni kijelentésére. Gondban is lennénk, ha nem vívódna magával azután, hogy kioltotta valaki életét. Ha jó sok év után megbékél vele, az oké lesz. Most még korai lenne.
- Hm. Ne vedd magadra! Az emberek magukból indulnak ki és különben sem képesek felfogni egy ilyen helyzetet. Akkor sem volnának képesek, ha elmagyaráznád nekik - fejtem ki véleményem, továbbra is teljesen fesztelen hangon, miközben pergameneket forgatok. Persze, nem igazán lehet tudni, mi az én valós álláspontom, vagy mi az, amit azért adok elő, mert érdekel, miként cselekszik, felel rá a másik. Szeretek néha teljes badarságokat is összehordani, meg olyanokat, amikkel egyáltalán nem értek egyet. Ez mondjuk most talán nem olyan. De ki tudhatja?
Minden esetre sok ilyen rohadékkal volt dolgom már, mint a hölgyemény kedves ura és fenyítője. Bárkit imádok vallatni a kihallgatóteremben, az ilyen fazonokat aztán meg végképp. Nézni, ahogy lassan, de biztosan sarokba szorulnak. Ahogy megfosztatnak minden menekülőúttól, ahogyan ők is megfosztottak másokat a szabad akarattól. Némelyikük Imperiusszal kezdi, aztán elemészti a vágy, hogy saját erőből tegye szolgájává az áldozatait, varázslat nélkül. Mások en bloc ezzel az átokkal érik el, amit akarnak; ám akad olyan is, aki mintha maga lenne az átok. A legtöbben a közből pedig azt mondják, ők aztán be nem dőlnének ilyesminek. Nem értik meg, hogy ez ellen ugyanolyan képtelenség védekezni, mint amikor kimondják rád az igét.
- Na? Hogy állsz? - bökök a körülötte heverő dobozok, iratok felé, miközben odalépdelek a tálcához és hadonászok kicsit pálcámmal, töltve magamnak teát, amibe belekortyolok, majd fenekem asztalom szélének támasztom, miközben egy kis vajas süteményt mártogatok a meleg italba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az utolsó mondat semlegesen hagyja el szájamat, csak egy vállrántás kellene mellé, hogy mutassam, nem érdekel már a téma. Persze, hogyha arról van szó, nagyon szívesen segítek. Csak – ahogyan édesanya is mondaná – észre kell venni, ha valahol nem látnak bennünket szívesen. Sőt mi több, mentsük magunkat az olyan emberektől, akiknek nem kellünk, mert csak fájni fog a kis szívünk, ha kétségbeesett próbálkozásaink visszapattannak. Ilyenkor mindig apámról beszélt. Nem mondta soha, de én tudtam. Szülőm gondolatára elmosolyodok, és máris folytatom a napomat, mintha mi sem történt volna. Egy hatalmas fotel felé indulok nyikorgó léptekkel, amikor meghallom a vöröshajú lány hangját hátam mögül. Jól betalál a gerincem mellé úgy, hogy majdnem lebénulok, ezért élőhalott módjára, lomhán fordulok felé. Arcom kedves és várakozón tekintek rá égszínkék szemeimmel. A bocsánatkérésre még lágyabbá válik tekintetem, de azért magamra próbálok erőltetni egy kis duzzogást, elvégre meg vagyok bántva.
- Bocsánatkérés elfogadva – tartom még szájam szegletében a huncut mosolyt, majd a mellettem lévő fotelbe hajítom a táskámat. Bemutatkozik, és nyújtja felém a kezét. Á, ő is ez a kézfogós típus. Nem akarom megsérteni, így ráfogok kicsi kezére, széles tenyerembe foglalva övét. – Petya – mondom neki egy biccentés kíséretében, hiszen persze, hogy rendben van az újrakezdés. – Szóval – kezdek be elnyújtva. – Kéne egy kis segítség a gyógynövénytanban, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Végre vége a kirándulásnak és hazajöttek. A kint töltött idő további részében nem találkozott Emily-vel, így dühe és sértettsége egyszerű csalódottsággá és fájdalommá szelídült. A szíve persze kisebb megszakításokkal folyamatosan sajog, a mai napon pedig eljött az idő, hogy leszámoljon Barnabással is (te jó ég... - a szerk.).
Mivel tudja, hogy ma az előkészítőben van jelenése, nem teketóriázik soká. Bár Francesca-nak megígérte, hogy nem csinál semmi hülyeséget - höhö -, azért csak elhatározza, hogy nyilvánosan szégyeníti meg legjobb barátját. Én mondjuk csak a gyerekeket sajnálom, akik előtt ez az egész lezajlik majd, de oda se neki. Nico tehát felszívva magát, készen a totális megsemmisítésre indul meg a Shanes felé, hogy odaérve egyből megpillantsa Barnabást az udvaron. Talán szünet van, nem is baj, a gyerekek a termekben ülnek és különböző foglalkozásokon vesznek részt. No de akkor mi a fenét keres kint Bánki? Le van szarva, uzsgyi!
Könnyedén beengedik, miután a férfira hivatkozik és valamiféle halaszthatatlanul sürgős minisztériumi ügyre - hazug állat -, így csörtet futótempóban oda, ahol utoljára látta a másikat. Szerencséjére azóta sem tűnt el, így egy negédes mosollyal arcán közelít, mintha nem arra készülne épp, hogy laposra veri.
- Barnabás, de jó, hogy látlak - talán még különös is ez a jókedv, legalábbis a tények ismeretében, így minden bizonnyal összezavaró is a múlttal ellenkező jelen. Mire viszont kisilabizálhatná, hogy mégis mi a fene van, addigra már késő, mert Nico ökle, ahogy közelebb ér, villám gyorsan lendül és egyenesen az állcsontját éri. Mindegy az, csak fájjon. Ha kellően megtántorodik, akkor konkrétan fejjel rohan a mellkasának, hogy a földre döntse és megkezdhesse a végső leszámolást. Innentől kezdve már minden mindegy, a lényeg, hogy Barnabás több ütést kapjon, mint adjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azért éreztem, hogy a remény felcsillant, teljesen ráismertem az igazi Opheliára. Nem vagyok nagy filozófus, de talán nem az emlékeink teszik ki a személyiségünket, és ezt a nő is megmutatta most.
Elmosolyodok rajta, ezek szerint kivételesen sikerült jókor érkeznem.
- Pont időben jöttem akkor - bólintottam egy aprót.
Persze azonnal elkezdtek forogni a kerekek az agyamban, hogy valami gyors megoldást találjak neki. Persze segítek visszaszerezni az emlékeit, ha ez kell, viszont sok lyuk lehet, amiről még én sem tudhatok. Persze mesélt nekem ilyet is, meg olyat is, de azért arról szó sincs, hogy kívülről fújnám a nő életét. A pubban hallottam, hogy a tulajon valami Liebhart segített, talán Opheliának is tudna valamit kotyvasztani?
Később biztos feldobom neki, de egyelőre koncentráljunk a kezdeti problémánkra.
- Persze, szívesen elmondok mindent. Hát azért nem egy nagy szokás, hogy iszogatunk, de azért előfordult - egy pillanatra elkalandoztam, a mutató ujjamat a számra tettem. - Ezek mindig jól sültek el, szóval miért is ne.
Szívesen felajánlottam volna, hogy hozzájutottam egy üveg portóihoz, amit nálam is elfogyaszthatunk, de ezzel csak az az egy probléma van, hogy jelenleg majdhogynem idegen vagyok neki. Idegenekhez pedig normális emberek nem mennek fel csak úgy.
- Szóval akkor a pub? - kérdeztem, mielőtt belekezdtem volna a mesélésbe. Segítségképp a Fő utcza felé mutattam, a helyhez. - De a Mátra csárdában is azt hallottam, hogy finom a vajsör. Újrakezdésnek az is jó lehet, nem? - a végén kiderül, hogy mégiscsak van érzékem az ilyen helyzetekhez.