Lorelai K. Riviera INAKTÍV
bejegyzett hydromágus RPG hsz: 213 Összes hsz: 2490
|
De cukorka is vagy meg Kaszanova és így jött ki a CukorKaszanova, örülj neki, hogy igazán egyedi becenevet kaptál ^^ Amúgy szia mindenkinek És mellesleg csak félig kukkantok ide, mert közben németezek, de nem bírtam ki, hogy ne kontárkodjak bele ebbe a jó kis beszélgetésbe ^^
|
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera INAKTÍV
bejegyzett hydromágus RPG hsz: 213 Összes hsz: 2490
|
De én kaptam anyukámtól hozzá finom boltból való hideg kapucsínót *_____* Magas koffeintartalommal, szóval felpörgette az agyamat rendesen Olyan kívülállónak érzem magam, mindenki az angolt tartja fontosnak... pedig a németek kerültek majdnem világuralomra nem is olyan rég, ki tudja, lehet, hogy a jövőben még elmehettek a fenébe az angolotokkal és én leszek nyerő a németemmel
|
|
|
|
Kiva Faraday INAKTÍV
.anyatündér. RPG hsz: 157 Összes hsz: 7910
|
Én abban az időben jól eléldegéltem volna németként. A nevem német eredetű, szőke hajam, szürkéskék szemem van, szóval.... minden adott lett volna a túléléshez.
|
|
|
|
Elizabeth Charlotte Vane INAKTÍV
'I come back.' RPG hsz: 43 Összes hsz: 453
|
Nekem meg finom svájci csokim van, bibííí. Jól van na, nekem az angol az alapnyelvem, mit tudnék tenni. Második nyelvként meg spanyolt tanultam, szóval ez van.
|
|
|
|
|
|
|
Kiva Faraday INAKTÍV
.anyatündér. RPG hsz: 157 Összes hsz: 7910
|
Hát, a nyelvvel talán még nem is lenne akkora bajom, de a tanárom, hogy is fogalmazzak... eléggé bal...., az. Hiába tart az egyetemen órákat, akkor se jó, legalábbis nekem... Eléggé elégedetlen fajta vagyok na... Szépnek nem mondanám, inkább csak érthetetlen, ha valaki az anyanyelveként beszéli.
|
|
|
|
|
Kiva Faraday INAKTÍV
.anyatündér. RPG hsz: 157 Összes hsz: 7910
|
Mivel utolsó évben vagyok nincs kedvem 3 év anyagából leosztályozózni egy másik nyelvből. Ezt még kibírom és soha többé nem akarom csinálni utána...
|
|
|
|
|
Lenna Goldberg INAKTÍV
vörös főnixlányka RPG hsz: 50 Összes hsz: 260
|
Nem menekülsz - (bocs a késésért...) *A válaszom után csak nézek a lányra felvont szemöldökkel. Azt hiszem, ha más körülmények között, más hangulatban találkozunk, akkor még jól el is beszélgettünk volna, de ez most nem az a hely, időpont, kedv; és ez látszik rajta is. Mikor rákérdezek a háztársra, egy elég bonyolult nevet kapok. Aha. Herchnehr Tamás, vagy valami ilyesmi. Bólintok.* - Jó, ne aggódj majd utánanézek.*Küldök egy ravasz mosolyt a szabályszegő felé. Kíváncsi leszek a kutatás eredményére, főleg, ha kiderül, hogy nincs is semmiféle Tamás. Bár… minek is néznék utána? Tudom, hogy a lány hazudik, akkor meg nem mindegy?! Mikor kezdtem el ennyire a részletekkel foglalkozni. Inkább hagyom a francba az egészet, nem is érdekel. Leülök, ami nem is baj, kényelmesebb így, és a leányzó is követi a példámat, miután elhelyezkedünk a kicsit hideg kövön, én a pulcsimra ülök, szerencsére elég hosszú, ha a lánynak meg nem tetszik az üldögélés, akkor majd úgy is szól. Figyelem, amint a golyókat nyomogatja, aztán felpillantok, amikor ismét megszólal. Gondterhelten felsóhajtok. Igazából már nincs is nagyon kedvem megbüntetni.* - Nem szokásom büntetni, de most fogok, ha ennyire kéred. *Vigyorgok rá, majd a pálcámmal rámutatva a még markában tartott bogyókra teszem fel a következő kérdést.* - Kíváncsi lennék mi a hatásuk ezeknek a golyóknak, mert ha jól sejtem, nem dísznek szántad. Legalábbis nem túl dekoratív dísznek, igazam van?*Kérdezek ismét. Na igen, szívesen megnézném, mi történne, ha aktiválnám valamelyiket, ami nem is olyan nehéz dolog, nyílván csak pálca kell hozzá, nem hinném, hogy túl nagy ördöngösség lenne. De azért megvárom a választ. Simán kinézem a golyókból, hogy valami trutyi lehet bennük. A kérdés már csak az, hogy ha ez beterítené a folyosót, akkor a portrék sem nagyon tudhatnak róla, hiszen az őket is érintené. Inkább befejezem a találgatást és a lányra nézek. Jó lenne, ha most már tényleg egyenes választ kapnék. Ha már rajtakaptam, akkor vállalja a felelősséget.*
|
|
|
|
Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Nicol néni Szabad hétvégénMióta találkoztam a Boglyas téren azzal a kis nyuszival, egyre többször járkálok az utcákon. Hátha megint összefutok vele, mert szeretnék vele beszélgetni. Bár nem hiszem, hogy ő ide jönne, mert szerintem megfázott. Halottam, hogy milyen nagyokat tüsszentett. Szegény nyúl. Mivel egyre többet járok ki az utcára, találkozok ismerősökkel, akikkel még beszélgetek is. Azt hiszem kezd visszatérni a régi Gergő. A mindig vidám, mosolygós, aranyos kisfiú, aki bárkivel szóba áll. Legyen fiú, lány, akár egy plüss. Vagy kedves, esetleg kedvetlen. Szőke hajú, barna hajú... teljesen mindegy, csak beszéljek valakivel. Most nem akarom újra átélni azt az időszakot, mikor a szobámba zárkózva sírtam a szüleim után. Évekbe telt, mire újra tudtam mosolyogni. Pedig a nagymama mindig próbált vigasztalni. De én nem hagytam magam. Tovább sírtam, s beszélgettem a kis játékaimmal, amit nyolc évesen már nem kellett volna. Aztán sok idő elteltével végre tudtam az osztálytársaimmal játszani. Aztán a Erzsi is meghalt, utána pedig Loveday. Remélem Janey nem fog itt hagyni. Nem akarom, hogy ő is... Veszek egy mély levegőt, s felhúzom a lábamra a zoknim. Ugyanis itt az idő, hogy megint kerüljek egyet. Most a játszótérre szeretnék eljutni, mert már rég ültem bele a hintába ami már kissé hiányzik. Leszaladok a lépcsőn, s pár perc alatt már a cipőmet húzom a lábamra. Megkötöm a cipőfűzőt s felállok, majd kinyitom az ajtót. Janey-nek nem szoktam szólni, hogy elmegyek, hiszen tudja, hogy a faluban biztonságban vagyok. Vagy legalábbis még nem szólt érte, hogy jelezzem, ha elakarok menni. Azért jobban tetszik ez a szabadság, nem úgy, mint Loveday-nál volt. Ő sokszor kiakadt rám azért, mert elmentem otthonról. Beletúrok a hajamba, miközben gyors léptekkel haladok a macskaköves utcán. A játszótérrel az az egy gond van, hogy a falu másik végén található, így sokat kell gyalogolni. Ám most ennek ellenére, elég gyorsan megérkezem a játszótérre. Rögtön beleülök a hintába, s hajtani kezdem magam.
|
|
|
|
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
ha az alapozás alkoholfogyasztásra vonatkozott, semmiképp! előbb bealszol, mint elindulnál otthonról.:D de a tánc jó ötlet, csak ne punnyadj be:)
|
|
|
|
|
|
|
Vincent F. Leroy INAKTÍV
RPG hsz: 34 Összes hsz: 643
|
Averay kisasszonyEstefelé kedve támadt levezetni felesleges energiáit. A lányait vissza vitte anyjukhoz. Neki köszöni szépen elég volt ez a hét, ki akarja élvezni a vasárnapot a szíve aktuális elrablójával. Házából kilépve csapta meg az hűs levegő, amire egész nap vágyott. Emiatt lépteit a kis tavacska felé vette, ahol biztosan találni fog valami érdekeset, hogy elszórakozzon egy ideig. Nem a megszokott ruhája van rajta, sokkal lazábbra vette a stílust a ma estére. Egyszerű és sima farmert vett fel, fehér inggel, sötét zakóval. Cipőjére rá pillantva pedig az ismeretlen egy újabb darabot fedezhet fel a francia gyűjteményéből. Kabát zsebébe gyűrte be az étkező asztalán talált rajzot, bár fogalma nincs miért. Lehet egyszerűen rontotta a ház összképét azzal, hogy valamelyik lánya a kettő közül ott felejtette. Talán egy bagoly lábára kellett volna kötnie és elengednie Isten hírével. Kétszer járta körbe eddig a tavacskát. Megfigyelt két szerelmespárt akik annyira bele voltak merülve a nyálcserébe, hogy észre se vették. Nem mintha őt érdekelte volna akár egyikük is. Nincsen még takarodó, addig felőle csinálhatják és utána is, mert nem fogja beköpni őket. Semmi köze nincs a tanári karhoz, így nem fogja beárulni ezeket az egymást nagyon szerető egyéneket. Maximum csak párszor rámosolyog a lányokra hadd lássák mitől döglik a légy. A tóhoz közelebbi padon foglal helyet. Most jönne az a rész, hogy cigarettát vesz elő, rágyújt és ehhez hasonló. De a francia báró nem rendelkezik ezzel a káros szenvedéllyel. Helyette csak leül, kezeit összekulcsolja és figyel. Arra vár, hogy valaki megszólítja, beszélgetésbe elegyednek vagy esetleg valami többe. Bár ki tudja. Ő csak sodródna az árral ha végre megérkezne az ár. Rendezetlen hajába túrva várja a ma esti társaságát és nagyon reméli nem fog csalódást okozni az ismeretlen személy.
|
|
|
|
Bánfai Odett Zoé INAKTÍV
RPG hsz: 43 Összes hsz: 548
|
Hát elmentem egyik barátnőmmel kicsit iszogatni. De elég hamar elmentem haza, de otthon rájöttem, hogy véletlen elhoztam a kocsma személyzeti wcjének a kulcsát. Visszaöltöztem és visszabicikliztem. Leadtam a kulcsot, és indultam haza, mert tudtam, hogy ma buli lesz, és aludni akartam, hogy ne legyen ez. Erre a sétáló utca végén jönnek szembe ismerősök. Az egyik srác össze akar jönni velem és nem engedtek haza. Elmentünk egyik kocsmába, ott össze futottam másik ismerősökkel, beszélgettünk, de már zártak. Átmentünk a sráccal egy másik kocsmába, aztán hazaértem fél 3kor. 3kor csörög a telefonom. Az a bizonyos fiú az, hogy itt e aludhat nálam... (nem aludt itt...)Aztán olyan 4, fél 5 felé sikerült elaludnom, mert addig szenvedtem.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Vincent F. LeroyDöntöttem. Nincs kifogás, nincs hisztéria, nincs visszakozás. Elhatároztam magam, márpedig ha én valamit eldöntök az rendszerint úgy is lesz. Ezúttal valamivel bonyolultabb volt a helyzet, mivel én magam voltam az, akinek meg kellett változnia, nem pedig a környezetem akartam átformálni, ahogyan az az előző életemben történt volna. Az iskola előtti életemben, mielőtt rájöttem volna, mennyi mindent veszíthetek el egyetlen óra leforgása alatt. Régóta tudtam, milyen az, ha magunkra maradunk, mikor senkit sem érdekel, hogy mi van velünk, amikor nincsen senki a közelben, aki megvédjen egy meredek helyzetben. Borzalmas érzés elfeledettnek lenni. Ez az egyik oka annak, hogy nem járok vissza New Yorkba. Tudom, hogy mi fogadna ott; hamis mosoly, megkopott csillogás. Szeretnék úgy emlékezni minderre, ahogyan elmentem. Minden tökéletes, vannak barátaim és szeretnek. Megváltoztam. Ők is megváltoztak. Mindenki változik. Felnőttem. Már nem az a butus kislány voltam, aki pár évvel ezelőtt betette a lábát a kapun és hagyta elúszni a vizsgáit –többször is. Azt hiszem, kimondhatom, hogy pozitív irányba fejlődtem. Valószínűleg a nevelőapám el sem hinné, hogy milyen más lettem –ha még élne. Felsóhajtottam és mit sem foglalkozva az időjárással és az óramutatókkal kivetettem magam a kastély ajtaján. Szükségem volt rá, hogy éljek egy kicsit. Szabad akartam lenni végre. Annyian hagytak már egyedül, hogy teljesen megszoktam, jó barátomként köszöntöttem a magányt. Lágyan megérintettem oldalra húzott vörös tincseimet, majd összefogtam magamon a pulóvert, mikor egy lágy szellő meglebbentette a szoknyám alját. Nem fáztam, csupán szerettem volna úgy tenni, mint minden normális ember körülöttem, akik nadrágban és meleg pulóverben ténferegnek a sétányon. A lábam eközben automatikusan a tavacska felé vitt. Sok emlék kötött ide, többek között Yar és a kis vöröske, akivel azóta sem találkoztam. Azonnal kiszúrok valakit az egyik padon, bár túl sötét van ahhoz, hogy pontosan kivehessem az illető arcát, azt minden esetre sikerül megállapítanom, hogy még sohasem találkoztunk. Pár halk lépéssel mellé érek és egészen halkan szólítom meg, nehogy frászt hozzak rá. -Leülhetek? –futtatom végig kékeszöld tekintetem az arcán. Öltözék
|
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
az szép! én épp azon nyafogok már napok óta, hogy minden barátom dolgozik folyton, és nincs idejük rám >.< és még komolyan képes vagy egy bulira ma is? :O
|
|
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
Én is egyetemelek, de ezek a borzasztóak már munkálkodnak.:) Viszont szünetem van, ami azt jelenti, hogy rengeteg időm kerekedett, hogy beadandókészítéssel és szakdolgozatírással töltsem:P És sikerült éberséget lehelned magadba?:)
|
|
|
|
|
Scarlett Nicol Emily Loughlin INAKTÍV
RPG hsz: 102 Összes hsz: 1406
|
GergőMagam sem tudom miért, úgy éreztem sétálnom kell egy keveset, valahol a kastélyon kívül. Így hozott le a lábam ide. Minduntalan körbe nézek, miközben zsebre vágott kézzel haladok végig az utcákon. Nem titkolt szándékom, hogy egy kicsit körbenézzek, már ami a házak felhozatalát illeti. Bizony, ha minden igaz nemsokára vennünk kell itt egyet. Végignézek a házak katonás során és megborzongok. Most minden furcsán üresnek tűnik, pedig az emberek még csak most igyekeznek haza, vagy vásárolnak a vacsorához. Valahogy nem tudtam magamat közéjük képzelni még akkor sem, ha erőlködtem. Én nem tudnék ilyen békés, nyugodt és hétköznapi lenni. Ezek a szavak csak egy keserves fintort csalnak az arcomra. Remélem és ezek után is az maradok aki voltam. Igaz, mostanában egy fokkal nyugodtabb vagyok, de azt hiszem ez csak átmeneti állapot. Mire feleszmélek már eléggé besötétedett, csak a lámpák fénye világítja meg az ismerős helyet. Voltam már itt, de fogalmam sincs most vajon miért jöttem ide. Körbenézek és ekkor tűnik fel a szemem előtt egy kis törpe. Érdeklődtem billentem oldalra a fejemet, mintha meglepő lenne, hogy a játszóteret gyerekek használják. Továbbra is nekiszentelem minden figyelmemet, nézem ahogy beleül a hintában és meglöki magát. Annyira természetesnek kellene lennie, valamiért a sötét üres játszótéren mégsem olyan nyugtató látvány inkább morbid. Lassan tovább lépdelek, benyitom a játszótér kapuját. Igyekszem zajt csapni, hogy ne ijesszem meg. Majd egyenesen a mellette lévő hintához megyek, beleülök és óvatosan meglököm magamat. -Nincs egy kicsit késő a játékhoz?- Továbbra sem vesztettem el az érdeklődésemet a gyerek iránt, hiszen ki tudja milyen régóta nem láttam ilyen kisméretűt belőlük. Azt is meg merem kockáztatni, hogy több éve nem voltam kisgyerek közelébe, valamiért soha nem szerettem őket. Na itt a bökkenő, most kénytelen leszek valahogy megszokni sőt mi több, megszeretni, nincs más választásom. Szóval miért ne kezdhetném ezen az estén?
|
|
|
|