Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha nagy leszek... már kicsit nagy vagyok, már nem biztos hogy magasságilag. Áh mindegy, ez a mondat kicsit fiatalít. Már nem mintha olyan nagyon de nagyon öreg lennék.
- Botanikus! - mondom úgy, mint mikor a hét éves kisfiú mondja hogy tűzoltó vagy rendőr vagy orvos vagy nem tudom mi. Hah, annyi idősen én is rendőr akartam lenni... vagy orvos, nem is emlékszem. Egyszer két hétig az volt a nagy álmom hogy állatorvos legyek, de aztán... rájöttem hogy nem nekem való.
- Hát, nagyon régen jártam otthon, de amire nagyon emlékszem, az az hogy ott bal oldalon közlekednek az autók. Meg a betűk is nagy eltérés, és a szokások. - otthon... talán már nem is nagyon nevezhetném otthonnak, hisz már szinte el is felejtettem Bangkokot. Persze, sokszor van honvágyam ennyi év után is, de Magyarországon is jó. Sokkal jobb, főleg hogy apáék neveltek.
- Oh, értem, de Magyarország is szép hely. - talán még a hazámnál is szebb, de erre nem mernék megesküdni. Az egész világ szép! Kivéve ami nem, de olyan van?
- De ugye a gyerekeit nem? - ejtek ki egy nagy gombóc kenyeret a kezemből, és persze hogy a gonosz főnök eszi meg egyből. - És mi van ha elpusztul a gonosz főnök? - akkor a kacsanép felszabadul és boldog lesz? Áh, ez nem egy mese, egyértelmű hogy lesz egy új. Vagy mégsem?
- Nekem nem lenne szívem megenni egy hattyút! De ha finom, egye akinek van szíve hozzá. - még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy hattyút enni? Szépek, meg olyan furán hangzik hogy megenni a hattyúkat. Mondjuk, a kacsa is eléggé szépek, meg cukikák, de még mennyire, és még finomak is. Őket akkor se enném meg, hát úristen! Itt etetem őket, aztán megfőzöm? Nem, nem, főleg mert ön- és közveszélyes ha a konyhában vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az európai térségbe való költözés nem csak levegőváltozással és izgalmakkal jár mindig. Rengeteg olyan dolgot kell intéznem, leginkább egyedül, amire korábban nem is gondoltam volna. Néha úgy érzem a rendszer annyival egyszerűbb lehet annál, ami nálunk, aztán rájövök, hogy ez közel sincs így. Ideutazásomkor egy egész táskányi holmim vette birtokba a minisztérium egyik munkatársa, hogy átvizsgálják. ezekért ma végre elmehetek, illetve van még három, amit most kell bevinnem. Egy üvegcse tündérpor, ami bár nem túl vegán és ha jól tudom a tündéreket itt védi a törvény, nekem legális úton került a birtokomba és csak a tartásának engedélyére várok, külön bekértek. Van egy kis zsáknyi kristályom, amiknek az erejét akarják bevizsgálni, és az egyik családi ékszert ellenőrzik majd régi varázslatok és átkok rejtése miatt, mert csak nem kéne bárkire bajt hoznom. Ezek már a táskámban is pihennek, így lépdelek az eligazítás után a hivatalba, ahol kedvesen fogadtak, bár itt is, mint eddig mindenhol rengeteg szempárt kaptam, és nem csak kíváncsit. Az egyik folyosóra kísértek, ahol leülhettem és azt mondták, hogy perceken belül tud fogadni az ezzel foglalkozó személ. Se név, se egy mosoly. Bizarr és kicsit rideg ez a hely.
Ezen kívül persze  apapírjaimmal is volt dolgom, a jelen körülményekhez kellett ideiglenes lakcímigazolót készíttetnem és a varázsképességeim felmérését igazoló okmányt is itt állították ki, így mondhatni lassan visszajáró vendég leszek. A nagy üvegablakon bámultam kifelé miközben várakoztam és számításba próbáltam venni, ha kérdések lesznek, azt hogyan is kéne kezelni. Nem mondanám a magyar hivatalokat túl megértőnek az eddigiek alapján. Az egyik kis, köves fülbevalóm megmozgattam a helyén, majd elégedetten szusszantam fel. Azt használom fordítónak, így nem szeretném elhagyni, még szükségem lesz rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már kezdtem megszokni, hogy minden tortúra, így magamhoz képest emberfeletti türelemről tettem tanúbizonyságot, ahogy ott ácsorogtam kicsit a pocakom simogatva, még a pindúrom vizsgálta a néni. Igazság szerint én észre sem vettem, hogy a tenyerem már megint a minikéimen van, előfordul, hogy teljesen elbambulok és Lewy vagy más szól, hogy megint csinálom. Én tényleg nem akarok idegesítő lenni, néha csak megtörténik. De aztán megtudtam, hogy semmi baj, így mindjárt nagyobb lett a mosolyom is meg nyúltam is Ania felé, aki már szólongatott is engem és elkezdtünk visszaöltözni.
- Azt megkérdezhetem, hogy ez ugye nem olyan,a mitől a másik brekinek...babának is baja lehet? - javítottam ki magam út közben, mert az a furcsa, idős néni nem értette  a kérdéseim és folyton suttogott rólam, hogy beszélek meg egyszer le is bolondozott. Sajnos ő volt a legközelebbi orvos így inkább csendesen vártam, a férjecskének mikor meséltem szerintem ő se volt elragadtatva attól az orvosdoktortól.
- Igen, szép nagyok, ugye? Sok tesó - mondtam széles vigyorral a kicsilányomnak, aki nagyokat tapsolt is mellé. Lelkes és vidám, mint Klara is, mind tudunk azok lenni és örülök, hogy annyira nem tudja bántani őket senki és semmi. Rossz kicsit belegondolni, hogy majd lassan nagyok lesznek és el kell olyan helyre járniuk, mint az óvoda meg az iskola. Én nem akarok brekik nélkül maradni. - De már nagyon várom, szeretek velük lenni, meg együtt csinálhatunk mindent - meséltem neki lelkesen, ahogy lassan minden szépen visszakerült a picikémre és ezzel együtt késznek nyilvánítottam. Fogva a kezét segítettem neki leballagni, de nagyon szerette volna, ha inkább felveszem. Nem lennék megdicsérve, de ezzel a picivel még talán nem lesz baj, így kicsit nyögdécselve de felemeltem, szépen a pocim fölé tolva őt. - Vigyázzunk a lábikóval - mutattam meg neki a kezét a hasamhoz húzva. Okos kislány sokat mesélem, hogy ott vannak a tesók. Másnak nem, másnak nem meséljük.
- Csak néha játszóházba, de most otthon vagyunk, így nem hiszem - ingattam is meg a fejem, aztán megvártam még lesz most már remélhetőleg jó receptünk. Közben Ania már integetett is nagyokat. - Köszönjük szépen és bocsánat, hogy csak időpont nélkül jöttünk, de nem akartam rossz gyógyszert - mondtam kicsit szomorkásan, aztán ha nem volt más hátra el is indultunk a brekivel, mert nekünk még haza is kell érni meg gyógyszertárt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mert édes egy nő vagy - mosolyogtam rá szélesen, kicsit megsimogatva a vállát, de aztán csak vontam egy nagyot a vállamon, hogy erről ennyit, nem is akarom ezt itt jobban részletezni, a nő már így is furán nézett ránk. Nem mintha bármi köze lenne a magánbeszélgetésünkhöz, jobban tenné, ha szerezne magának valami elfoglaltságot. Nem tudom, mondjuk dolgozhatna. Esetleg?
- Tudom, babygirl - ráztam meg a fejemet, nem kellett ehhez agysebésznek lenni, ha nem szeretett volna, csak a tárcám, nem szült volna nekem kettő csodabrekit. Ennyire nem elszánt és manipulatív, ehhez igazi elkötelezettség kellett volna.
Szóval inkább csak elvettem a nőtől a tollat és aláírtam a papírokat a kutyushoz, ha már egyszer neki nem volt hozzá gyomra. Vagy nem tudom, hogy mi baja volt vele.
- Igen, szerintem is jobban örülne neki - bólogattam egyetértően, majd mikor a néni kiengedte, rácsatoltam a pórázt, ő meg úgy csóvált, hogy kb az egész testecskéje belerázkódott. Pedig semmi komoly nem történt. Lelkesen szaglászott, meg nyüszögött is, összenyalva Maja karját.
- Azt mondja Eh. Akkor milyen feje van, ha nem Bumbi? Brumi? De az undorító. Dömötör? Még annyira sem. Olivérnek mégsem hívhatjuk - néztem Majára sokatmondó fejjel, fél kézzel a brekkencsünk fogva, a másikkal a pórázt, ahogy kifelé igyekeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem mondanám magamat extrovertált embernek, legalábbis a valóságban piszkosul nem vagyok, még ha ezt is játszom el a világnak. Bár igaz, ha introvertált az ember, ha nem, a zene egy olyan nyelv, amelyet bárki megért, ehhez nem kell értenie a zenéhez, elég csak hallgatni.
Világnyelv.
Ugyan nem játszottam végig a dalt, de hé, én voltam az a betolakodó, aki idetolta a csúnya, kócos fejét, hogy beletrollkodjon valakinek a munkájába.
Ne köszönd, szívesen tettem.
Pihegve emeltem el ajkaimtól a hangszert és hagytam, had lógjon a nyakamban, míg a férfire emeltem a pillantásom. Testalkatát kezdtem elemezni, tartását, azt, amit épp sugárzott magából. Szinte röntgen szemekkel világítottam át agyban az előttem lévő zenészt.
- Kölyök koromban anyámék kitalálták, hogy kössem le felesleges energiáim. Szóval ez lett belőlem, egy szaxofonos csöves - csövesnek nem épp tűntem, hisz ápolt volt a kinézetem mindig, borostás arc ide vagy oda.
- És te? Csak nem valami kisebb híresség vagy? Úgy festesz, mint aki most lépett ki egy tini magazinból - jegyeztem meg viccelődően cinikusan, hogy ne legyek annyira elutasító, de tudja, nem vagyok olyan srác.
- Saját szám? - biccentettem a hangszere felé, hisz jól hallottam ismét egy újabb dallamot, amelyet megint nem tudtam mihez kötni, mégis lebilincselt. Háborgó lelkem megnyugtatta.
Olyan kellemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szép nap, szép a mai, már inkább kora este, csodálatos idő ahhoz hogy a szabadban létezzenek az emberek. De alig vannak kint, ami szuper. Kicsit nyugodtabban így a dolgok. Ma már azt hittem, sose szabadulok ki a kastélyból, de végül itt vagyok a friss levegőn! Életcél teljesítve. Vagyis nem, mert nincs is nagyon életcélom. Inkább napi cél. De életcél lenne ez? Nem, az azért gondolom nehezebb lehet. Baj ha nincsen olyan? Szerintem nem, de ha baj akkor gyorsan ki tudok találni egyet. És az nem baj ha naponta változik, ugye?
Mivel pride hónap van, egy csodálatos Born this way feliratú pulcsiba bújtam bele, egyszerű farmer meg bakancs, mert ki tudja milyen idő lesz még ma. És még egy both feliratú baseballsapkát is beszereztem egyik nap, ha meg a pridera kijutok, akkor kész a havi cél. Ó, ilyen is van! Hónap cél, milyen királyság. Vagy csak én szeretek célokat teljesíteni?
- Hát én nem mennék be nagyon mélyre, lehet érdekeseket találni kijjebb is. - vagyis félek beljebb menni. De ezt másnak nem kell tudnia, ugye? Odanézek, látom is a gombákat, amiket én sem ennék meg. - Nem bízok az erdei gombákban. - mondom olyan halkan, hogy talán nem is hallja. Nem bízok az erdei gombákban, oké, ez úgy hangzott mintha azt mondanám, xy-ban nem bízok.  Pedig a gombákkal nem is lehet kommunikálni. Mondjuk lehet, hogy csak túl buták az emberek ahhoz, hogy kommunikáljanak a gombucikkal. Ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudta eldönteni, hogy egy gurkóval van nehezebb dolga, vagy a hatéves Ciarával. Utóbbi általában kezes bárány, de elég egy négylábú - mindegy, milyen fajta -, és meg se lehet állítani. Hiába ficánkolt, csak akkor engedte el a kezét, amikor végre a kutya is hemperegni kezdett az árnyékban. Igyekezett tökös lányokat nevelni, ezért nem is zavarta, hogy Ana elrohant Mici kalapjával. Tíz percet se kell várni, ő is vissza fog jönni a kutyához.
- Gyűrű volt az ujján, vagy terhes? - kérdezett vissza, ahogy elvette a pécsit. Okos kis emberek a magyarok, jóféle sört csinálnak.
Egyébként egyszerűbb válaszra számít, mint új munkahely, előléptetés, ruhatárcsere, vagy bármi hasonló. Nem keveset időzik nők körében, csak az új körmöst szerinte még Han Brolo se tette volna egy szintre az összeköltözéssel. Talán Stellácska igen, de ő teljesen más világ. És itt kivételesen Wittnerre gondol, nem pedig Artoisra.
- A jövőhéten veszünk új házat Ellievel, utána jöhetnek a csajaim. Valószínűleg nem maradna ép csontú ember a pubban, ha beengedném őket oda - felelte komolyan az első korty - fél üveg - után. Egyik lábát felhúzta, azon támasztja meg karját, miközben a másikkal ledobta a sapkát a fűbe, a szemüveget pedig feltolta. Megkedvelte a pub közösségét, pont ezért nem akar balhét. Hiába egy békés ember, elég egy távoli utalás a lányokra és lángolni fog minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kamera bekészítve, hogy felvegyem az előadásomat, amit rohadt sokszor begyakoroltam már. Ezzel talán van esélyem bejutni a magyar, majd koreai döntőbe, hisz hónapok óta gyakorlom a mozdulatokat, néha éjszakába nyúlóan is. Elindítom a zenét, és elkezdek mozogni, először nem kapom el a ritmust, ami nem is baj, majd akkor izzítom a kamerát, ha belejöttem egy kicsit, addig áll egy helyben, és várakozik. Egyszer forgok, máskor ugrik, vagy épp guggolok, valamikor a csípőmet rázom. Ruhának direkt lengét választottam, nemsokára ebben is meg fogok sülni, hát, ha még hosszúban jöttem volna ki. Szeretem a májusi időt, bár az elmúlt napok nem voltak a legmelegebb, most kifogtam a megfelelő időpontot. Tegnap, illetve éjszaka esett, ami a füvön is mglátszik, azonban ezt nem tudatosítottam magamban. A sportcipőm eddig is hű társam volt, kibírt mindent, e most megadja magát a csúszó fűnek, és az egyik hirtelenebb mozdulatnál, én pedig a földön kötök ki, fenekemet, illetve kicsit a fejemet, valamint a könyökömet is beütve.
- Ó ja jó ég áldja meg - dörzsölöm meg a buksimat. Jó, nem vérzik, nem fáj, szóval semmi komolyabb, nem estem kőre, nem kaptam agyrázkódást, túlélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nimibogyó

- Hogy lehettek ilyen kis dögök, de komolyan, jó, még megértem, hogy unatkoztok, és unjátok hogy egész nap csak az árnyékban per a napon heverésztek csoportokban, és doromboltok ha valaki simogat titeket, de akkor menjetek és kunyizzatok kaját, nézzétek, ott ő - és a távolba mutatok, mire minden egyes kis állat a kezemre fókuszál - felvágottat eszik, zaklassátok őt! Úgyis kevésbé laktok jól a leveleimtől mint a felvágottaktól. Menjetek! Hess naa, felvágott, nyávogjátok utánam, felvágott!

Kimerülten állok meg egy pillanatra, és törlöm le a homlokomon cseppedző izzadtságot, amikor a macsekok figyelme elterelődik. No nem sokáig, már újra védhetem a leveleimet, de épp elég ideig ahhoz, hogy eljusson az agyamig - amúgy éppen hozzám beszélnek. Oldalra kapom a fejem, majd amint felismerem ki beszélt, már fogom is meg az ugró karamellszínű, zöld szemű szörnyeteget, és pakolom le a földre. Ő méltatlakodva nyaffint egyet, nekem meg van kábé négy másodpercem, hogy intsek a fiúnak.

- Szia Nimi! - még egy mosolyra is futja, majd zsörtölődve fogom meg a cirmost, aki már rázza a popóját, és ugrani készül - nincs macskajám, csak macsmentám, de ezeknek az is elég.
Elnevetem magam ahogy meglátom az arcát amikor visítani kezd nála a mini Bocica, és a cirmos egyik kiscicáját (aki sikeresebben ugrott fel mint az anyja) a nyakánál fogva felemelem az asztalról.
- Lehet inkább valahol bent kéne ezeket kiszárítanom - gondolom át a dolgot - ha tudsz segíteni távol tartani őket amíg összekaparom a kis zöld, félszáraz cuccokat, azt megköszönöm.

Meglátok a távolban egy felén sompolygó fekete macskát, és itt telik be a pohár. Egy dobozba rakom az elcsendesedett kiscicát, megfogom a terítő négy sarkát , és összecsomagolom a kis batyut. A kiscica megrázza magát, és máris nyávogva támadásra kész, a kezemben tartott batyu láttán pedig minden olyan cica megtámad, akit Niminek nem sikerült megfékeznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Pöttöm kis eb
Én

Búslakodva kezdem hegyezni a füleimet. Kinyújtott nyelvvel, a mozdulat közben hagyom abba a hüppögést, és úgy figyelek, hogy hallom-e újra a hangot. Nem is kell sokáig várnom, szinte abba sem maradt, már folytatódik a vonyítás, és a nyüsszögés kutyákra oly jellemző keveréke, így felállok, és egy gyors tájolás után jobbra indulok. Szabad kezem ujjait keresztbe fűzve reménykedek, hogy nem egy kutyót fenyítő nénikével/bácsikával találom majd szemben magam, ahogy benézek egy kis kiugró mögé, ahonnan érzésem szerint a hangok jönnek. Egy naagyon kis édes pufi kutyi néz kétségbeesetten, lógó nyelvvel próbálva átriszálni magát a kerítés lécei között.

- Hát szia te - guggolok le mellé, miközben észrevétlenül a földre cseppen egy csepp fagyim. Szőke tincseim előre esnek, az egyikük a kutyus nóziát súrolja végig. A hátam mögé vetem a hajam, nehogy belekapjon, majd kinyújtom a jobbomat, és óvatosan a fejéhez közelítem. Ha hagyja, megsimítom pihepuhának látszó szép, fényes bundáját, és megvakargatom a füle tövét.

- Hát mid van neked itt? - beszélek hozzá tovább megnyugtatóan, és ha hagyja, leseprem róla a sárga virágszirmokat. Végigsimítok az eb hátán, a kerítés léceit vizsgálgatom. Sajnos viszonylag újnak néznek ki, így nincs remény rá, hogy én ezt kézzel szétfeszegessem. Elmélázva tekintek a négylábúra, egymást kergetik a fejemben a "hol a nyakörve?" "hol a gazdija?" "vajon itt lakik?" gondolatok. A vállamon lógó táskát oda sem pillantva a földre teszem, hallom benne összekoccolódni a vizes üvegemet és a pálcámat. Habozok, nem tudom mihez kezdjek a fagyival, végül a szalvétát a tölcsér köré csavarom, és letérdelve két combom közé fogom. Immár felszabadult kezeimmel gyorsan összekötöm hátul a hajgumival, majd immár két kézzel próbálom feszegetni a kerítést. Legnagyobb sajnálatomra, alig moccan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Igen, tudom, hogy Cat idősebb nálam, viszont még azért nem mondanám teljesen felnőttnek se, elvégre még tanul. Ez a fura mugli kifejezés meg a felnőttkorra utal. Bele szoktam futni az ilyen dolgokba a külföldi diákokkal, hisz őnáluk más idiómák vagy tudomisénmik vannak, mint minálunk. Lehet, hogy nekem is kéne valami fordítóbűbájos cucc, ami a magyaros gondolataimat és kifejezéseimet átalakítja mindenki számára érthetőre. Nem is lenne rossz!
-  Oh, az jó. Van valami ami azon belül jobban érdekel, vagy úgy az egész növényes téma szimpi? – kérdezem a fiú felé fordulva a kacsákról meg is feledkezve. Érdekesek a növények is az tény, bár engem jobban vonzanak az állatok. Ha választani kéne. Hogy mi akarnék lenni nagykoromban arról meg fogalmam sincs. Már nincs. De van időm kitalálni, úgyhogy nem is nagyon zavar a dolog.
- Angliában is! – kiáltok fel derűsen a baloldali közlekedés hallatán. – Mármint ott is bal oldalt mennek az autók. A betűk? Inkább rajzolásra hasonlít az írás, nem?
Legjobb emlékeim szerint ecsetvonás szerűen írnak ők is. Mindig is tetszettek az ilyesfajta írásképek, olyan szépek, különlegesek és főleg mások, mint a mieink. Meg a szokásaik is. Szívesen meghallgatnám, hogy mennyiben mások, de faggatni nem akarom a fiút. És ha egyszer belekezdünk ebbe a témába, hát lehet, hogy észre se venném, hogy már rég a kastélyban kéne lennem.
- Biztosan az. Majd egyszer bejárom. Meg az egész világot. Kíváncsi vagyok a többi nép kultúrájára. Lehet, hogy valami ilyen munkát kéne keresnem – ez egész jó ötlet, eddig miért is nem jutott eszembe? Csak utazgatnék mindenfelé, beszámolókat írnék, vagy útikönyveket. Sok-sok izgalmas kalandban lenne részem. Csak egy baj van ezzel.
- Hm? Hát, ha elpusztul akkor elpusztul – vakarom meg egy kicsit a buksim. Tényleg mi is van akkor? Farkasoknál meg egyéb nagyobb testű állatnál tudom a helyes a választ. Na de a kacsáknál? – A gyerekeinek nem lesz baja, még ha másik kacsa is lesz a főnök, ez biztos. Ki tudja, lehet hogy legközelebb egy nőstény hápi lesz a bandavezér és móresre tanítja a srácokat.
Igazából nem hiszem, hogy a hattyú evés sokban különbözne a kacsa evéstől. Kicsit nagyobb madár, és körülbelül ennyi. Szépek, de annyira azért mégsem érzem közelinek őket magamhoz, hogy ha nem lenne más választásom akkor ne falnám be őket jóízűen. Kutyát, macskát, lovat viszont soha. Akkor már inkább eszem füvet vagy földet.
- És mi jót csináltál abban a négy tanévben? Bejártad Európát hátizsákkal? - kiszórom az összes maradék kekszemet a kacsáknak, akik vidáman megrázzák a faroktollaikat. Szegények még nem jöttek rá, hogy nálam már nincs több finomság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én is ezt mondtam, kicsit más szavakkal. Figyeltem, ahogy nevetve nézi az imént mutatott képződményt, és nem tudtam nem mosolyogni a reakcióján, aztán csak a hamutálra vezettem a szemeim és pár pöccintés után el is nyomtam a csikkemet, ennek is annyi, mint a csaj terveinek volt az előző helyen és a pincérének lesz itt.
- Remélem senki - mert az régen rossz lenne, azért fizetnek, mert azon kívül, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, még élvezem is és ez látszik. Ha nem így lenne, biztos találnának mást. Egy zenekar is, egy intézmény is. Van, ami nem pótolható több tudással vagy tapasztalattal. - Mindent.
Elég egyszerű ember vagyok a magam módján, egy-egy szóban meg tudom határozni magam. Mindig, mindent, mindenhol. Nem célok, inkább vágyak voltak a vezérlőim mindig. Ez vitt és juttatott oda, ahol most is vagyok és szerintem járna a vállveregetés, amit most hagyjunk meg képletesen, ellenben a jégerrel, amit még letoltam némi köhintéssel követve, ahogy nem akartam a pincércsaj jelenetét kommentálni.
- Hogy emlékezni fogsz - remélhetőleg mindketten így leszünk, mert az én memóriámon is lenne mit csiszolni, főleg nevek terén, de azt hiszem hősiesen tudom kipótolni, mikor valami nagyon nem megy. Ez lehet az egyik szuperképességem. De ilyen gyűjtő vagyok és azért akad még több is, egy ki-mit tud nyerne rajtam, elég sokat is. - Még.
Sokan ígérték meg, hogy megfoghatatlanok és alkura képtelenek, másnap reggel az üres apartmanban ébredve újragondolták. Azt is, hogy mennyire könnyen lehet őket meggyőzni bármiről, mert bizony sokszor még csak trükk sem kell. Elég ha csak önmagad vagy, és már másnap van és túlestél a legrövidebb éjszakádon, de te azért megpróbáltad.
- Náluk ez nem ennyire nyílt, hogy legyen hova - jegeztem meg vigyorogva, hogy aztán ingassam a fejem rosszallóan. - Vertelek én már át? - nem mintha lett volna alkalom vagy lehetőség ezt kitapasztalni, de teljesen úgy kezeltem, mintha létező érv lenne. Elhúztam végül a papírt és felállva a zsebembe gyűrtem. Elővettem a tárcám és az asztal közepére a hamutartó alá toltam a cekket. - Másodikán találkozunk, Hableány - böktem a zsebemben lévő papírra, majd ahogy jöttem, úgy el is indultam a pulthoz, előbb Ivánt felkapni valami rusnya vörös karmaiból kimentve és közöltem, hogy mennék. Még intettem a Sellőnek, aztán lassan a forgatagba vesztem a dobosunkkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden tökéletes kellett, hogy legyen. Ez nem akarat vagy döntés, szervezés kérdése volt, egyszerűen így volt megírva. És ha elkavarodott volna a ruhám se érdekelt volna, mert ugyanúgy odabaktattam volna az oltárhoz  egy kölcsönzött, majdnemleesős valamiben is, mint az én csodás, egyedi, mesepomázatos darabomban.
A buli is jó volt, mert sok és finom süti volt, meg jó zene és csodálatos meglepetés, ami miatt ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Igazából vészesen szaladt az idő, nekem pedig csak kellett egy pár perc magamra, hogy realizáljam, hogy ez ténylegesen itt és most történik, nem csak elképzelem, vagy álmodom. Még a karomba is csíptem kicsit az ajtón kisurranva, afféle próbaként. De nem, nem ébredtem fel.
Éppen csak elkényelmesedtem a fűben, belebújva a világítós csodába, kicsit meg is simogatva az oldalára írt számsort, mikor meghallottam a lépéseket. Az arcomon amúgy lustán elterülő mosoly kicsit ki is szélesedett.
- Minden tökéletes, szerelmem - feleltem felpillantva rá, de a kis vigyor továbbra is ott ékeskedett az arcomon. Ahogy lecsüccsent mellém, kicsit közelebb csúsztam hozzá, még begyűrve a fűzőt a cipő belsejébe, mielőtt az ujjait az enyémek közé fűzhette volna. A csókra kicsit éreztem is, ahogy felforrósodik az arcom, szóval nevetve megingattam a fejem.
- Csak kellett egy kis... csend és nyugalom, azt hiszem. Nem haragszol érte, ugye? - kérdeztem, az arcát fürkészve, de a kezét nem engedve el. - Olyan szép itt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kiábrándulás? Aligha. De a grimaszt látva legalább érzékeltem, hogy annyira nem fos a helyzet, hogy ne lehessen valamerre kimozdítani. Nem lenne túl szívderítő látvány egy semmilen kedvvel rendelkező Sellő, nah? Valahogy úgy, maradjunk is ennyiben.
- Kéretlen, a szó amit keresel - tettem hozzá pofátlan vigyorral az arcomon, ettől még ha máshogy gondolná, vagy próbálná gondolni, akkor sem érdekelne. Nyilván nem jövök ide két percért, akkor sem, ha csak ennyi érdekelt volna. Arról, hogy él még egyébként máshogy is tájékozódhatok. Meg a halálrovatot is átforgathatom az újságban ha arról van szó. De nem vagyok egy újságos faszi.
- Én nem akarlak megbántani - emeltem is fel a kezeim a tenyereim felé fordítva, hogy aztán nevetve folytassam - de nem mintha a bulicuccaid alatt többet hordanál.
Az biztos, hogy a vigyorom sokan megirigyelték volna, a tekintetem pedig minden leplezett vagy illendőséget hordozást mellőzve vonult végig a lábain, hogy végül csak felnézzek megint rá. A latexet se felejtettem el, meg a tényt, hogy megígérte, nem mindent feledek könnyen, ebben kiegyezhetünk az univerzummal.
- Kártérítést reméljük nem kér és fel sem jelent testi sértésért - mert megtehetné, biztos van valami automaták lelkét védő jogszervezet is, azt is tudom, kit kéne erről megkérdezni, de ez nem fog megtörténni. Se ma, se máskor, eleve tudom, hogy a következő alkalommal ez a szívesség is mennyire fel lenne emlegetve, így inkább úgy teszek, mint aki nem vett tudomást róla, hogy Bence semmiben nem segít ingyen, ha nem akar. Nem érzi magát a családban sem Máltai Szeretetszolgálatnak.
- Tudom - azaz elhiszem, de ez sokkal jobban hangzott talán most, mert láttam, éreztem rajta, hogy nincs békében a történtekkel, és el sem várná tőle senki szerintem. Egyedül volt vele, ami szarabb, mint úgy a probléma önmagában. Aztán mire bármit mondtunk volna csak ott volt, félig a karjaim között és csak néztem le rá srégen.
- Csinálnak is valamit, vagy csak betettek, hogy majd lesz valami? - vontam fel a szemöldököm, mert már ez sem lepne meg. - Malac?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Nehogy aztán erre menjen el a nyugdíj-alap! - csipkelődtem kicsit, de szerintem ismer már annyira, hogy tudja, a legkevésbé sem szándékozom a lelkébe lépni, életünk hátralévő részének egyetlen napján sem. Túlságosan is szerettem és megbecsültem ahhoz, hogy rosszat akarjak neki.
Tudtam, hogy nincsenek elvárásai. Ilyen téren legalábbis nincsenek, más kérdés, hogy ha az anyukájához mentünk, akkor persze, figyelni kellett rá, hogy miben vagyok. De mióta ott felejtettük magunk az ünnepek alatt, azt hiszem, hogy ez sincs annyira komolyan véve. Nagyon aranyos a néni, szeretem.
- Igazán nincs mit, darlin' - ráztam meg a fejemet kicsit, kibámulva az ablakon, de fogalmam sincsen, hogy hol is voltunk, vagy miért. Nem ismertem ennyire a várost, hogy ki tudjak igazodni éjszaka, csak az utcák látványa alapján, merre is járunk.
- Ennek most kicsit örülök, ez baj? - nevettem el magam én is, miközben eltúrtam pár elszabadult tincset az útból, egyenesen vissza hátra. De inkább ki is bontottam a kontyom, már zavart kicsit, hogy ennyire... meh. - Pontosan hova is?
Nem mintha arra számítanék, hogy kapok tőle egy komoly választ, de azért egy próbát megért, ahogy lelkesen kimásztam utána. Ismert már, minek kinyitni még egy ajtót, ha ez úgyis ki lesz nyitva? Cöh.
A csókra elvigyorodtam szélesen, majd néztem is, hogy hova is indul, de nem tettem fel ténylegesen a kérdést, csak bámultam a part felé. Nem rajongok a fővárosért újabban, persze, voltak benne szép helyek, amiket imádtam megnézni, de... hát.
- Vegyél feleségül - meredtem a glitteres fánkokra, de aztán elnevettem magam, kicsit nyújtózkodva csókot nyomva az arcára, mielőtt még ismét a dobozra pillantottam volna. - Milyen alkut?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mondhatni a nőkkel is az volt a helyzet, mint a gyerekekkel. Ha megvolt a megfelelő eszközöd, addig tarthattad meg lehengerlő figyelmüket, ameddig csak akartad. Nálam ezt Duplo prímán megtestesítette a négylábú, játékos valójában. Most is éppen nagyon hősiesen viselte, ahogy Ciara nyúzta és rá is ült. Egy hős, én mondom, de édesek voltak, rájuk is mosolyogtam kicsit integetve a kalapos lánynak,a ki lassan csatlakozni készült.
- Most hogy mondod, a kezéig nem terjedt a tekintetem, de ennyire kerek világképpel is régen láttam bárkit - mutattam a kezeimmel a levegőben is ennek szemléltetését, és azt hiszem megmagyaráztam kicsit a pofon nyomát is, ami ugyan már eltűnt, de mikor összefutottunk a faluban, még látszott. Ezért mondtam, hogy később. Nem szimplán taperolásért kaptam, hanem az unokaöcsém vagy húgom megfogása utáni állapotfelmérésemért. Hát na, érdekelt igaziak-e az ikrek is. - Ezért hoztam dupla packot, azt hiszem ünnepeljük Ben bácsit - emeltem meg még egyszer a söröm, aztán bele is ittam nag vidáman pásztázva a környezetünket. Szingli anyák álma, ahogy kitelepedtünk ide, ebben egész biztos vagyok, de most éppen egyhez sem volt affinitásom, főleg mert egész más terveim voltak.
- Ez elég jól hangzik. Itt helyben van akkor gondolom - néztem rá azért kicsit kérdő hangsúlyt tartva. Nyilván meg tudná oldani máshonnan is, de kényelmes és a csajoknak is baráti. Ismerem a kisiskolát, én is dolgozom ott, nem lenne rossz dolguk.
- Az a helyzet, ha kicsit még nőnek, már te sem kellesz ezen eredményhez egy pub-ban - röhögtem, röhögünk, de tudjuk, hogy igazam van. Hogy ha rajta múlik, pont elég önállónak és harciasnak neveli őket. Hallottam én már, hogy képesek kiállni magukért, jól is teszik.
- Várják ők is már? Ellie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő