Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Reggel alig lézengtek a betegek a rendelőben. Akik voltak, azokkal is hamar lehetett boldogulni. Terhesgondozásra sem jelentkezett reggelre senki, csak délutánra volt egy fix időpontom. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, leginkább a továbbképzéses brosúrákat olvasgattam, azaz próbáltam olvasni, mert újra és újra realizáltam, hogy ugyan a sorokat nézem, semmi nem jut el az agyamba. Odakint tombolt a tavasz az illatokkal és napsütéssel, ami alapból nem vonzott volna túlságosan, ha nem egyedül üldögéltem volna a szobámban. Végül megelégeltem a semmittevést, s a székemből felpattanva egyenesen Will irodájához mentem. Mivel más ötletem nem volt, engedélyt kértem a piac meglátogatására, hátha beszerezhetek pár olyan bájital alapanyagot, amiből kezdünk kifogyni. Ezt általában nem én intézem, csak a listát írom össze, de ma reggel amúgy sem volt semmi dolgom, úgyhogy elkéredzkedtem. A bájitalokat általában én keverem, így meglehetősen kézenfekvő volt, hogy én tudom a legjobban, mit szerezhetnénk még be. Will áldását adta a kimenőmre, abban az esetben, ha azonnal visszaindulok, amint hívnak. A recepciósnak is elmondtam, hogy megyek és amennyiben szükség van rám, ne habozzon felhívni, rohanok, ahogy tudok. Fontolgattam, hogy Monát is elhozom, de ha probléma lenne, akkor nem maradna időm visszadobni a Mancs-helyre, a betegek pedig fontosabbak, minthogy várniuk kelljen, amíg elfutok a falu határáig, majd vissza. Kosárral a kezemben sétálgatok az árusok között, mikor feltehetőleg engem szólítanak meg. Rögtön elkezdek kutakodni az emlékezetemben a sivatagi rózsa után. A gyógynövénytannal ugyan soha nem volt bajom, de csak halványan emlékszem az órákra. A növények legtöbb tulajdonságát bájitaltanon jegyeztem meg, amikor valamihez felhasználtuk.
- Az jónak számít, hogy minden része mérgező? - kérdezem mosolyogva, még ha nem is vagyok benne biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit fáradtan mosolygok vissza Annie-re, majd Laney-re is. Aranyos kislány, és ahogy hallom más gyógyítóktól, ügyesen fejlődik. Már legapróbb korában is harcos volt, akárcsak az anyja. Nem ismerem tökéletesen a családot, éppen annyit tudok róluk, amennyit szakmailag anno tudnom kellett, de a memóriám még mindig jó. Laney pici kezét nyújtja felém, mire én cserébe a mutatóujjamat tartom neki. Ilyenkor jól jön a magasságom és az ezzel járó viszonylag hosszú karom, hiszen úgy is elérem a picit, hogy nem kell az anyukája arcába másznom.
- A friss levegő mindig jól jön - bólogatok serényen, mivel egyetértek a felvetéssel, hogy amíg nem lehetetleníti el valami a kinti életet, addig bizony élvezni kell mindent, amit a lakás falain kívül találunk. Én is leegyszerűsíthetném a sok mászkálást, nem hiába tanultam meg hoppanálni, de jobban szeretek sétálni, főleg munka után. Olyankor mindig jól jön kicsit kiüríteni a fejemet és elengedni a nyüzsgést. Nyilván mindezt azért, hogy másnap újult erővel kezdhessek neki.
- Köszönöm, jól vagyok, csak nem aludtam túl sokat az éjszaka - mondom, egy halvány, ámde keserű mosollyal az arcomon. Egy kutya anyukájának sem könnyű. Gyorsan kiegészítem, hogy a nő is értse. - A kutyám tegnap véletlenül leejtette az egyik kaktuszt a házban, úgyhogy az estém arra ment rá, hogy tüskéket szedtem ki a mancsából, aztán egész este fenn maradtam vele, mert sajnos nem volt otthon semmi bájitalnak való - egyáltalán nem bánom, hogy ezt kellett csinálnom, mert nagyon szeretem Monát, de tény, hogy ma kicsit fáradtabb és nyűgösebb voltam, mint máskor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kopp. Kopp. Kopp.
Abbahagynád végre?
A szemöldököm megemelkedő íve, halovány mosoly a rács túlvégére, bájos, egészen kedves, egyesek szerint agybaszó, fél pillanatnyi feszült csend, amiben az ember meggyőződése, hogy meg fogok szólalni, vagy oldalra billen a fejem, és-
….kopp.
A körmöm türelmesen koccan neki a tömör fémrácsnak, mielőtt lebiggyeszteném ajkaim, és engedelmesen visszahúznám kezem az ölembe, mielőtt ezért is megbüntetnének. Nem vagyok egy nagy jogász, valójában minden tudásom ezen a téren bűnügyi sorozatokból és olyan filmekből szedtem össze, ahol nagyon keményen tolják a rosszfiú-szálat.
Alapvetően elég hamar megunom magam az ilyen szűk, zárt helyeken - van abban valami furcsán nosztalgikus, amikor egy fogdában ülsz éppen, feltehetőleg az egyetlen viszonylag tiszta padcsücskön, és a cellatársad egy olyan közmunkás, akit már legalább fél órával kiütött az alkohol, és ha a felesége reggel hazaviszi, első dolga lesz hozzáverni a nyújtófát - és amikor megunom magam, nem marad túl sok lehetőségem azon kívül, hogy, nos, nézelődjek.
Ha pedig egyszer elkezdesz beállva nézelődni, elég hamar elkalandoznak a gondolataid.
Alföldi őrnagy - valójában nem tudom, hogy hívják, de az asztala sarkába száműzött kis fém névtáblán ez áll, és ki vagyok én, hogy ebben megkérdőjelezzem - például, személy véleményem szerint elég fiatal ahhoz, hogy máris ilyen rangos pozíciót töltsön be - bár, nézzünk csak rám, én már túl idős vagyok ahhoz, hogy ilyen helyeken kössek ki egy vagy két hirtelen cselekedet után, mégis itt vagyok. Néha, amikor felpillant, meggyőződésem, hogy az övéinél kékebb szemeiket még soha életemben nem láttam, egészen belé szédülök, ahogy képtelen vagyok kiverni a koponyám alól őket akkor is, amikor hanyagul, csak úgy tessék-lássék visszabújik a lapjaiba.
Meggyőződésem az is, hogy borzalmasan puhák lehetnek az ajkai, olyanok, amiktől az embernek izgatottan görcsbe rándul a gyomra, ha hozzáérnek, végigbizsereg a gerincén, felforr tőle a bőr az egyébként hideg ujjbegyeiben, és szinte már fájóan szorul a levegő a bordái közé, hogy aztán…. beleverje a fejét a rácsokba.
- Au.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

b o n n i e

Érzem, hogy néz, egyelőre azonban nem viszonzom a pillantását. Merev eleganciával tartom a kezemben A közszolgálat kialakulása és fejlődése c. hatezerkétszázhetvenhárom oldalas tankönyvet, és a figyelmemet a számomra összefüggéstelennek ható mondatokra összpontosítom. Olvasok, vagy talán csak olvasást színlelek, és közben a rácsok mögött ütemesen kopogtató lánnyal foglalkozom, magam sem tudom, mindenesetre diszkréten - mondjukhabárazért elég lassan - a számhoz emelem a jobb mutatóujjam, megnyalom az ujjbegyem, és mint aki nagyon is tisztában van saját magával (mertháttisztábanisvagyok), gonosz-kacér mosolyra húzom a számat, míg lapozok egyet a könyvben. Figyelj csak, bébi. Aki így lapoz, az... ugye, hogy ugye.
Élvezem a helyzetet, és bár nem nézek oda, most, hogy a kötet bal oldali lapját, annak is a tetejét nézem, a szemem sarkából pont rá látok a rácsnak tapadt bűnelkövetőre. Vajon miért lehet bent? - kérdezném magamban Shakespeartől kölcsönzött ájtatos hangon, ha amúgy nem tudnám pontosan, dehát miután épp azért tartanak, hogy ezeket az információkat ha nem is fejben, de legalább akta- és dokumentumgyűjteményben rendszerezzem, van tippem arra, vajon mi történt. Még miss Bunda nevét is tudom - meg azt is, hogy kivel érkezett ide -, így aztán azokkal az ismerkedési szövegekkel sem rukkolhatok elő, amiket a csajok úgy imádnak. A munkám árny oldala, hai. Nem, még véletlenül sem az, hogy egy ablak nélküli lyukban ülök éjjel negyed háromkor, és az alkohol meg a több napos fürdetlenség szaga úgy az orromba ivódott, hogy mostanra már fel sem tűnik, ó, dehogy. Majd holnap... mikor kilépve az őrsről a szembeszél meglebbenti a ruháimat. Hidegrázós élmény lesz, mint mindig.
Aztán koppan valami. Nem épp úgy, mint eddig, ez nem ütemes, és nem finom hangzású, inkább kocogtatásra emlékeztető hang, hanem egy jóval mélyebb, jóval hangosabb ütés, amibe még a rács is beleremeg. És aú. Hát de édes!
A fejemet csak egészen lassan emelem fel, hogy az éjszaka folyamán először teljes egészében felé forduljak, és megemelkedett szemöldökkel, kérdőn pillantsak rá. A szám szegletébe kacér vigyor költözik, úgy figyelem Vajda Esztert, a bátyám legújabb áldozatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudnám egészen pontosan megmondani, hogy mégis mekkora az az időintervallum, amiben megpróbáltam leolvasni a könyv címét - amúgy tudok olvasni, komolyan, megtanítottak rá az iskolában, meg az iskola előtt az a pár-sok külön tanár, akiket a szüleim fizettek erre meg arra -, de tudod, az az igazság, hogy egy bizonyos alkohol- és egyéb növényi alapú anyag után az embernek nem funkcionálnak éppenséggel úgy a tanult képességei, mint nélkülük. Szóval nem sokra jutottam, mert vagy az én fejem mozgott a világ körül, vagy a világ a fejem körül, vagy valami titkos napló ez, ami nem engedi az embernek megtudni a tartalmát - nem mintha azt megtudnám a borítóból, de felejtős.
Alföldi őrnagy igazán szomorúnak találná, ha tudná, hogy nem különösebben érdekel a lapozási technikája, de félő, hogy ha észre is vettem volna azt a túldramatizált mozdulatot, akkor sem érteném, hogy miért csinálja ezt, pedig lehet, hogy amúgy tök egyértelmű. Valahol igazán szomorúnak találnám, ha tudnám, hogy csak azért tudja a nevem, mert... Miért is? Azt vágom,hogy elvesztettem a bankkártyám, és elvesztettem a személyim - a jogsim, szerencsére, otthon hagytam elővigyázatossági okokból, nehogy annak is lába kéljen -, és ezen a ponton már igazán nem tudom, mégis mi alapján igazoltak - gondolom, olyan filmesen levették az ujjlenyomatom (de igazából lehet, hogy azt csak a börtönbe vonulókkal szokták csinálni), arra meg csak emlékeznék, ha a vénámba döftek volna egy tűt, hogy megfosszanak pár milliliternyi vértől -, de hagyjuk is, megtörtént, nem ez lesz az első dolog, amire nem emlékszem az életemben.
Azt sem tudnám pontosan megmondani, mitől kezd el fájni a fejem - magától az ütés erejétől, a dehidratálódástól, a sötéttől, attól, mert rossz a szemem, esetleg az ütés keltette rezgések zavartak meg valamit a létezésemben, vagy mondjuk csak egy kezdődő agyrák - gondolom, van ilyen -, de nem feltétlenül kellemes. Érzem, ahogy lebiggyednek az ajkaim, nyüszögve megtapogatom a sérült területet - nem mintha éreznék valamit is, mert vagy az ujjaim zsibbadtak el, vagy az idegpályák a fejemben, de valami biztosan.
- Nem kéne neked ilyenkor első segélyt alkalmazni, vagy valami? - ÉPP MEGHALOK, ha nem tűnt volna fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

b o n n i e

Felhorkantok, aztán el is nevetem magam, persze egy percre se választva el tőle a tekintetem. Mulattat a humora meg a dráma, amit azóta tol, hogy rácsukódott a nehéz fémrács. Sokáig nézem. Csendben várok, egyedül a szám mozdul; az ajkaim hol féloldalas vigyorra húzódnak, hol meg beszívom őket, és ráharapva az alsóra figyelem őt úgy, hogy minimum az az őrület járjon a fejében, hogy én most éppen levetkőztetem őt pusztán a szemeimmel. Ki tudja, lehet pont azt csinálom. A bunda rég lecsúszott, az a lány lábai körül gyűrötten fekszik a földön, a mutatóujjam a testéhez simuló blúz pántját simítja végig gömbölyded vállán.
- Agysorvadásra nincs elsősegély, kisasszony - jelentőségteljesen hangsúlyozom ki a megszólítást, és bár a hangom megtévesztően komoly, visszafogott és udvarias, az arcom éppolyan, mint a szomszéd kamaszfiúé, akire elég csak ránézni ahhoz, hogy mindenki tudja, mire gondol. - És megköszönném, ha nem tegezne. Ha kíván valamit tőlem, akkor a javasolt megszólítási forma esetemben az Ombozi úr.
Azt a rohadást, hogy mennyire élvezem én ezt! Ha ezt büntetnék, az szent isten, hogy én is a rács túloldalán tisztogatnám a körmöm Vajda Eszter mellett. Mennyire imádnám... damn it. Kénytelen vagyok elvigyorodni a gondolatra, és míg megnedvesítem a szám, lassan visszafektetem az asztalomra a kezemben tartott vaskos könyvet.
Még előveszek egy dossziét, kinyitom, végigfuttatom a pillantásom egy-két random oldalán, majd azt a hónom alá csapva kitolom magam alól a széket, s dúdolgatva felállok. Nem nézek Eszter felé, helyette a szemben levő fal díszét, egy a már múlt században is ódivatúnak számító, rosszul járó óra küzdelmes ide-oda táncát figyelem. Ráérős léptekkel sétálok a gyanúsított felé, és vele szemben, egészen közel állok meg hozzá. Fölé magasodva fűzöm össze kezeim mellkasom előtt, a mappát két ujjam közé csíptetem. Óh, bárcsak leolvadna az arcomról az a kárörvendő, gonosz vigyor, és tudnék olyan komor-komoly lenni, mint bármikor máskor! De nem. Felszegett állal, csak úgy mellékesen pillantok le a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összeszűkülnek szemeim, mondanám, hogy nem teljesen értem, hogy mi olyan szórakoztató abban, hogy én itt éppen elvérzek, de szent meggyőződésem, hogy pontosan tudom, mi jár a fejében, épp itt van a nyelvem hegyén, és már éppen belekezdenék, hogy majd akkor nevetgéljen ilyen önfeledten, amikor a kiszikkadt, halott testem kell elássa a pesti betondzsungel alá, amikor megint megtörténik az. Az A nézés. Ajkaim apró rése között szusszan ki a józan eszem is, ahogy egy végtelennek tűnő rövid pillanatra összeakad tekintetünk, majd a következő mozdulatánál dacosan préselem össze őket, szorosan összefonom magam előtt karjaim, sőt, még a fejem is bosszúsan fordítom el tőle. Mérhetetlenül feldühít, sőt, nem is dühít, annál sokkal, sokkal erősebb érzéseket vált ki belőlem, épp csak még nem találta meg az emberiség a megfelelő szót rá.
És akkor megszólal.
Összeszűkülő szemeimmel csak oldalasan pillantok felé, nem fordul a fejem, nem fordul a testem - még ha meg is akarná tenni, olyan ez, mint egy elemi erővel vonzó mágnes, megfordul körülötted a világ, és csak engedelmeskedni szeretnél az érzésnek, de abban hol lenne a büszkeség? Hol lenne az önbecsülés? Itt kettőnk közül én vagyok Vajda Eszter. Erősen harapok rá mosolyra görbülő szám szélére, miközben egy elegáns szemforgatás kíséretében csóválom meg fejem. Nem mosolyog. Nem mosolyog. Nincs ebben semmi szórakoztató. Épp most sértettek vérig!!!!!!
- Pedig a fejemben már nagyon összekötöttelek az Alföldi őrnaggyal - oldalra billen fejem, most rajtam a sor, hogy tekintetem elidőzzön arcán, ajkaim újra mosolyra húzódnak, de ez másabb, ez épp csak a bőrredőkben meghúzódó, sokkal többet sejtető, zavarba ejtő, az a fajta, amit a kamerák előtt használ az ember, hogy legyen valami plusz, legyen valami megfoghatatlan, ami sokkal, sokkal többé teszi a képet egy képnél. Oh, hogy elfelejtettem magázni. - Mármint - megköszörülöm a torkom, hogy semmi se zavarhasson meg abba, ami most következik. - Ombak úr - ó igen, minden egyes kis hangot olyan beleéléssel hangsúlyozok ki, mintha csak az életem múlna rajta. Fejem kényelmesen a rácsnak hajtva - jegyezzük meg, hogy ez minden, csak nem kényelmes -, félig lehunyt szemekkel figyelem a mozgását, ahogy minden egyes apró mozdulatot olyan odafigyeléssel vitelez ki, mint aki valami nagyra, sőt, hatalmasra készül, egy ponton elkap a visszafojthatatlan, halk kuncogás, ujjaim közé rejtve arcom próbálom tompítani, mielőtt felkelthetném a velem szemben bóbiskoló, pihenő Jézus-forma alakot, és a következő pillanatban,mikor kilesek mutató- és középső ujjaim közül, már csak a nadrágjával találom szemben magam - nagyon, nagyon félreérthető helyzet ez. Tekintetem lassan kúszik fel alakján - egészen belefájdulnak a szemeim, de ez megzavarná a drámai beállítást -, mielőtt újra kuncogni kezdenék.
- Most mit csinálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Még nem volt időm elmenni Luna kihízott, fekete ruháiért, így valami sajátot dobtam össze, ha már így hozta a nap. Nem mintha különösebb örömöm lelném abban, hogy temetésekre járkáljak, amin még csak szívesen se látnának. De tök izgi! Már hónapok óta nem hallottam semmit, én legalább szereztem pár jó estét szerencsétlennek, mielőtt kinyírta volna az élete. Nem számít, egy világi szerencsétlennel kevesebb, mondhatnám. Maradjunk annyiban, hogy az anyja nem fog örülni, mert nem dolgozta fel a fia lépését, az édesapja szerint velem jobban járt volna, az öccsét meg túl jól ismerem. És nem vagyok benne biztos, hogy a halott neje szívesen látja a volt szeretőt ott, de ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? Pont ezért megyek.
Azzal nem vádolhat senki, hogy nem öltöztem fel megfelelően. Sajnálni nem tudtam azt, ami Tomival történt, és meg sem rendített, de azért a régi szép idők - mikor is volt, tél végén? - emlékére eltoltam egy felest a közeli kocsmába, mielőtt kitipegve meg nem találtam a temető bejáratát és el nem indultam a tömeg után. Feltoltam egy napszemüveget, miközben a feneketlen táskámban turkáltam, hátha találok valami rágófélét. Vagy egy cigit. Mindkettővel tudnék mit kezdeni, ahogy a körbeállt tömegen csinosan előre törtem, majd egy fához oldalaztam. Remekül láttam mindent, és mivel itt rajtam kívül mindenki irtózott más sírra lépni, elég nagy helyem is volt.
- Elnézést, Ön ismerte? - kérdezte a hátam mögül egy idősebb nő, mire széles mosollyal fordultam hátra. - Csak pár éjszakán át, még a neje unalmas volt - ezután persze mint egy angyal úgy néztem körbe, hogy megvárjam,a hogy a koporsó megérkezik és lassan az igen jó kondiban lévő temetkezési alkalmazottak becipeljék. Uh, az a segg. Azaz reméltem, hogy az alkalmazottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Beastly

XxSoonXx | what a funeral...

Tik-tok, ketyeg az óra, a pillantásom a karórámra csúszik. Nem jár, most épp, mióta valaki orrát a koponyájába applikáltam vele, a reparo se segít rajta. De kitartóan ketyeg, emlékeztet, hogy a szartól még nem áll meg az élet, csak nem halad arra, amerre akarod. A fülemből lóg fél oldalt az élénkvörös madzag, a másik fele csak úgy lazán lóg az öltönyöm előtt, mint valami kokárda, jelezve, hogy ez a helyzet sem szórakoztat. Újabban semmi, szinte már érzéketlen lettem a világra. Csak nem jön az a shot, amitől jobb lenne. Szomorú. Rágyújtok egy hanyag mozdulattal, mintha a Lucky Strike segítene bármin is. Nem a gyászra gondolok itt, az nem érint meg. Az unalom viszont... A fülemben elég hangosan szól az "Always look on the bright side of life..." Kezdetű csoda, ahogy besétálsz. Olyan színes fénypont módjára, aki azért jött, hogy visszakapja a színeket a világomba.
A nyanyus mögöttem közli, hogy le kéne már halkítanom a zenét, meg ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek, én meg csak visszatolom a szürke sapkám a homlokomból. Megint rád kell nézzek, csak nem bírom ki, mintha az istenverte naprendszer lennél, a maga vonzáskörével.
- Ilyen konkurencia mellett bármi unalmas. - Talán kicsit túl hangos. Talán épp annyira, hogy te is hallod, mielőtt tovább fütyülném a számot. Ez egy ilyen nap. Szegény Dezső. (Így hívták szerencsétlent egyáltalán?)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Pontosan. Lehet, hogy néha leírok közben is egy-egy szót, de a nagyja hanganyag lesz.-*Ez akkor is hasznos, ha a haladást próbálom felmérni, esetleg jellegzetes, árulkodó intonációt keresek. Én is tanulom a betegeimet.
- Tény. Ám minden sikeres lépéssel egy kicsivel előrébb is leszel,-*viszonzom a mosolyt, mert csodát és megváltást nem ígérhetek, csak erőmből telő segítséget, útmutatást. Első hallásra is nehéz csomag ez, nagy árnyékot vet és látom a lány arcán a félelmet, mintha felvértezné magát a válaszomra. Ami így is készületlenül éri, sőt, mintha kicsit zavarba is ejtené; ideje bőven van viszont kibogozni.
- Nyilván, ez csak egy lehetőség.-*Bólintok, jelezve, hogy értettem. Mindazonáltal ha együttműködésünk bármelyik pontján meggondolná magát, jó tudnia, hogy nincs kizárólag rám vagy az aktuális iskolapszichológusra utalva. A döntés lehetősége is ad egyfajta kontrollt. A válasza alapján nem teljesen érti még, miért hoztam fel mindezt, de legrosszabb esetben átfogalmazom majd.
- Is-is. Képes lennék bárkinek a bőrébe bújni, ami egyrészt felhasználható a terápia során, másrészt pompás tréfaeszköz,-*lebegtetek meg szemléltetésképp két nyuszifület, amit az imént növesztettem a fejemre - elragadóan selymesek és puhák, ráadásul még billegetni is tudom őket egy kicsit. A hirtelen érdeklődésre építek, kihasználva ezt a pillanatot. Aztán volt-nincs, eltűnnek a tapsifülek.*- Én magam viszont többnyire két egyenrangú alakban létezem, amiből az egyik ez.-*Intek jelen vörösségemre. Ez egy apró ferdítés, azonban a diákoknak nem áll igazán szándékomban felfedni harmadik alakom; a pácienseim és mint olyanok, szeretném elkerülni, hogy a magánéletembe is belefolyjanak.*
- Megoldható - feltéve, hogy Thomas jólnevelt és szobatiszta,-*hunyorgok vissza, lévén fogalmam sincs, ki vagy mi is Thomas, de a feldobott labdát értem. Részemről félkomoly az ajánlat, mert nincs kifogásom olyasmi ellen, ami segít Laurának megnyílni és kevesebbet stresszelni - feltéve, hogy nem esz meg engem vagy a berendezést... Sőt, néha Freudot is behozom, mert határozottan terapeutikus hatással van a cicabarát emberekre.
- Szólíts nyugodtan Rileynak vagy dokinak,-*ajánlom fel, hogy ne kelljen a nemek körül táncolni.*- Észben tartom mindezt, s kezdetnek azt javasolnám, hogy megmaradok ebben az alakban mindaddig, amíg azt nem mondod, szívesen látnád a másikat is.-*Örülök, hogy jól vette ezt a lépcsőt, viszont egyáltalán nem kell előrerohannunk, ráérünk kitapasztalni, honnan-meddig terjednek azok a határok, amiket apránként fogunk majd eltolni a megfelelő irányba. Az első az a komfortzóna, ami megadja a teret a nyitott beszélgetésnek. Kortyolok egyet, aztán témát váltok.*
- Vannak kivételek? Teszem azt, gyerekek, családtagok, közeli barátok? Állandó vagy valamennyire változó az erőssége? Hogyan tudnád a leginkább körülírni, amit ilyenkor érzel?-*A kérdések nem egyszerre, hanem fokozatosan érkeznek - figyelem Laura reakcióit és ha úgy látom jónak, kisebb-nagyobb szüneteket hagyok köztük, gondolkodásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Van egy olyan probléma a művészekkel, bárki mondjon is mást, hogy vagy első perctől tudod, hogy menthetetlenül unalmasak, vagy sosem ismered meg igazán. Egyik helyzettel sem voltam megbékélve, de előbbiből egy életre elég volt ez a verzió. Nem volt rossz, adnék neki egy erős hetest a teljesítményére, de nem sírom vissza. Annyit ért, ameddig tartott. Ezért is megy olyan jól, ahogy megemelve a kezem odaintegetek az édesanyjának, aki mintha nagyobb zokogásban törne ki. Opsz? Ah, végre. Sikeresen lett egy tic-tac a táskámban a nagy turkálásban, de lassan a cigarettatálca is meglett. Nem dohányzom. Kivételes alkalmakkor, mondjuk szex után. Egy nehéz műszak végén, esetleg azokon a vasárnap reggeleken, mikor stresszel mellettem valaki, hogy most mi lesz a családjával. Semmi aranyapám, hazamész hozzá és éltek tovább boldogan, pont úgy, ahogy én innen lelépek, és volt Ildikó, nincs Ildikó. Milyen szarok ezek a magyar nevek.
- Hm... - pislogtam nagyobbakat alig elfordulva csak pár pillantást vetve a hang irányába, mire vigyorogva összefontam a karjaim magam előtt. - Ezek szerint tüzet már kérnem sem kell, csináltam - nevettem fel, nem is törődve a körülöttem lévők bánatával. A sírköveken ütemeseket koppantak a sarkaim, ahogy elhátráltam az iménti kijelentés tulaja felé. - Részvétem? Nagybácsi? Szomszéd? Anyád bff-jének fia?
Érdeklődtem volna? Lehet, igazából csak elkapott a lendület, még a végén megremegek a temető romantikájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Beastly
XxF.ckboyXx | what a funeral...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egyesek polgárpukkasztásnak hívnák, szerintem hétfő reggeli kibúvó a munka alól. Meg át mindenki egy fokkal kevésbé akar majd felb.szni a melóhelyen, mert híre megy, honnan mentem be. Minél kevesebb alsóbb, irodai moly pasas talál be, annál szívderítőbb a napom. Bár rendesen melengeti a lelkem, hogy végre eltámolygott báránykám is megint jó helyen keresi a kenyérre valót. Szia Gabe. És viszlát, ezzel a lendülettel a napszemüvegem lejjebb is csúszott, hogy felette nézzek el Felé. Visszaigazítottam, de nagyjából kettő percet bírt még, mielőtt magammal együtt áthelyeztem. Én hátrébb kerültem, ez a kis műanyag meg feljebb, hogy a legszebb nézéssel figyelhessem mindazt, ami zajlik. Nem a temetést.
- Szeretem, ha éget - szélesedett ki a mosolyom, hogy aztán minden ellenérzés nélkül vegyem el a szálat és toljam tovább az általam előbányászottat. Kényelmesen szívtam bele, a rúzs nyomot hagyott a filteren, majd várakozóan engedtem ki a füstöt, mielőtt a sikításra elhúztam volna a szám. - Lehet most kéne még egyet integetnem, szerintem észrevett az újdonsült ara... nem, özvegy - javítottam ki magam. Mondjuk pillanatnyilag nem sok különbséget láttam egy temetés és egy esküvő között, egyéni hiba. Aztán elkezdtek lapátolni, a koporsón már nem is koppantak az adagok. Lassan vége. Még egy kis családi sírás, meg mennek a tessék-lássék népek Gratulálni a veszteséghez. Én is készültem, elő is húzom az üdvözlőlapot. "Boldog Születésnapot!" Csinos kis sárga, virág helyett ezt csúsztatom az egyik sírrendező kezébe, tegye már oda legyen kedves. Természetesen alá is írtam, mert rendes vagyok.
- Ah, csak felkaptam valamit - legyintettem - de ha ezt tudom - néztem rá elbillentve a fejem és még a lábaim is keresztezve, ahogy figyeltem rá.
- Mennyi lehetőség...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kérni sem tudnám szebben hogy történjen valami, mint ahogy a puszta jelenlétem tudja üzenni. Tudok, ha szükséges hang és jellegtelen lenni, de nem szeretek. Mi értelme van ennek? Nem mondanám tipikus vadászterepnek az esküvőt, de mikor Arthur fejét betörték is remek köröm lett a kórházban még bejártam megnézni él-e még és mit lopott el eddig. A legutóbbi temetésre is miatta mentem el. Még ő kipakolta a hagyatékot én csak mély sóhajokkal vettem tudomásul, hogy nem volt, ami szórakoztasson.
- Volt már veszélyesebb is a kezeim között - vontam vállat, bár ez már nem volt a játék része, inkább részben vallomás volt, részben pedig ok rá, miért merem ilyen könnyedén venni ezt. Büszke voltam magamra és ez adta a látszólagos magabiztosságom az esetek jórészében. Az íz nem fétis kérdése. - Sokkal többet is kihozhatott volna a férjéből, de vannak tehetségtelenek zsigerből - állapítottam meg, ahogy újabbat szívtam a füstölgő szálból mielőtt oldalra emeltem volna a tekintetem. Pont rá. Illetve előbb elkaptam egy néni tekintetét, aki engem - vagy őt - figyelte, de mikor felvontam a szemöldököm vissza is fordult nagy pityeregve. Állítom nem is tudja kit ástak el, de a pletykáknak a legmélyebb táptalajában vagyunk. Ezért is hoztam a lapot. Új születésnapja lett.
- Azok csinosak, bár leginkább a családban ténfergő kölyköknek szoktam küldeni, azért aranyos - a gyertyával sincs nagy baj, legalább égethető és majdnem stabil.
- Kedvel - állapítom meg az intés irányába bökve a fejemmel. Legalábbis nem lerí róla a sikítófrász, mint tőlem, vagy a fura pasastól tőlünk átellenben. Mert láttam, hogy milyen volt, mikor észrevette. - Lehetőség. Jól karbantartott temető, tiszta sírkövek, kellemes időjárás. Lehetőségek - mosolyodtam el, hogy aztán alig erőt víve bele vessek egy keresztet - azért a berögzülések -, majd elé lépve felé nézzek, a cigarettát tartó kezem végighúzva a vállától a válláig a mellkasán, majd a mutatóujjam egy pillanatra rajta felejtve kerülöm meg és hátat fordítva indulok el ki. Vagy be. Egy rejtély ez a temető és az elrendezése. Még hátranézek de éppen csak egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ezt eddig is tudtam. Leginkább, hogy nem kapnék - billentettem oldalra a fejem, de csak megforgattam a szemem, ahogy lecsúszott a maradék borom. Hu, erős volt és hirtelen, de imádtam. Volt egy aromája, ami nagyon visszaadta minden percét annak, ahogy a szőlőszemek megszenvedtek a boldogságomért. Borzongatóan jó elképzeléseim vannak a tökéletes borról. Még én is jobbra húznám magunkat.
- Legyen mindkettő és két sima eperdesszert - amiből nyilván egy negyed jut el hozzám, ahogy nézem. De hála az égnek nem nekem fétisem ez a gyümölcs, legalább ez nem fenyegeti a baráti viszonyunkat. Szóval még ő nekiveselkedik a mi legyen kérdésnek, én igyekszem elintézni a rendelést, és le is tudom a kártyámmal a fizetést, így a pénzt csak összetekerem, majd ahogy utána indulok a ruhájába csúsztatom.
- El ne felejtsd, kivel is van dolgod - jártam én sok helyen életemben, nála is vendégeskedtem, nem éppen lakásban. Még a mosolyom is széles és vidám, addig, még fel nem hozza a hogyan legyünk balf.szok dolgot kezdőknek.  - Nem hiszem, hogy lehet ezeknek hazudni, nem csak a munkájuk miatt, csak rájuk van írva, hogy azt is tudom, ami még meg sem történt - emeltem fel a kezeim drámai sóhajjal is a végén, hogy aztán kövessem őt. Nem vagyok egy mindig menő támogató, bár sokszor meglepném az embert vele, de nagyon is szarul érzem magam a szeretteim nyomorától. Luna pedig az, olyan volt nekem már a suli alatt tis, mint az a testvér, akit akartam is - szeretlek prücsök meg mamlasz.
- Miben vagyunk azok? Néztél már ránk? Egyszer úgyis beledöglünk a választásainkba, vagy valami - vontam meg a vállam, de nevettem persze, nem akartam itt ijesztgetni, az megvolt nélkülem is. Inkább rávágódtam a szennyesem tetejére és a dobozt nézegettem. - Nem halsz bele öt percbe, nem az orgazmustól fosztottak meg, Csibém. Csak a sokktól. Hidd el, az azonnal mutatós sokkal nehezebb. Lelki hadviselés. Na, add ide inkább - nyújtottam a kezem.
- Mit gondolsz, hogy fogadja?