30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Le | Téma száljai | Témaleírás
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. szeptember 2. 10:10 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Szorongató érzést kelt a tudat, hogy szinte bizton állíthatom; egyik vizsgám sem sikerült. A szüleim nem lennének rám büszkék, Teó is biztosan ráncolná a szemöldökét az egészre, hogy mégis miért nem, amikor tudom őket. Valóban így van és meg is érteném a haragjukat, amiért ellébecoltam a vizsgákra való tanulást, de olyan sok minden kimaradt, hogy a lehetetlennel éreztem egyenlőnek azt, hogy bepótolhassam az elmaradt tananyagot. Későn érkeztem vissza az iskolába, és bár ezek mind kifogásnak hatnak, sőt, mégsem tudtam megemberelni magam, hogy teljes mértékben a vizsgák közeledtére koncentráljak. Most pedig ott vagyok, hogy mindegyikre lelkiismeretesen bemegyek, igyekszem a legjobbat kihozni magamból, mégsem érzem a vizsgák utáni elégedettséget, mint amit eddig mindig.
Hátamat a falnak vetve, kezeimet magam mögé nyomorgatva állok a falnák, és a lehető legkevesebb feltűnést szeretném kelteni a fel s le sétáló diákok körében, amikor a semmiből tűnik fel egy fekete szőrpamacs lábamnál. Csak pillog fel rám, fejét oldalra biccentve, szökkenve egyet felém nyomul a lábamnak, én pedig ugyanolyan félrebillentett fejjel figyelem, hogy mégis mi a fenét művel. Akaratlan mosolyodom el, végül óvatosan guggolok le elé, hogy mutatóujjammal cirógassam meg állát.
- Nagyon aranyos vagy - másik kezemet hajlítva pihentetem térdeimen, államat támasztom rá, amíg cirógatom a macskát, aki aztán igencsak tudja halmozni az élvezeteket, vagyis tudná, mert a következő pillanatban, a legnagyobb csendben ugrik fel és szalad tovább - esküszöm - felkapva két színes valamit, mintha csak megcsípték volna. Vállam felett figyelem, ahogy a feketeség eltűnik a sarkon, majd rá pár másodpercre hallom meg a hangot, amely talán éppen őt szólongatja. Visszafordítom fejemet, pillogok párat, ahogy az előttem álló pár cipőt figyelem, végül - de nem túl időben - feleszmélek és felpillantok, hogy lassan álljak háztársam elé.
- Szia! Szóval zoknik voltak - ráncolom szemöldökömet az igencsak hitelen jött kérdésre. - Aranyosan szökkent tovább, mielőtt meghallotta volna a hangodat, mintha csak tudta volna, hogy jössz. Megharagudott rád? - aprón biccentem oldalra fejemet, mert valóban érdekelne, hogy egy macska miért szívatja ennyire a gazdáját. Pedig ugye biztos, hogy a gazdája csinált valamit, és véletlenül sem a macska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. szeptember 10. 21:45 | Link

Margaréta
egy dal neked


Ühüm, szóval látta őt. Bár már sejthető volt, hiszen az ember általában nem szokott csak úgy véletlenül leguggolni a folyosó közepén, hacsak nem akar megsimogatni egy elkószált állatkát. Bár lehet csak én gondolom így és amúgy vannak olyanok, akiknek ez a hobbija. Nem szólok én bele, hogy egyeseknek milyen fura dolgai vannak, mert tudom, hogy én sem vagyok teljesen százas. Bár ha az lennék sem lennék már, mert egy olyan családban, ahol én felnőttem ez a szó szinte az ismeretlen kategóriába sorolható.
- Igen, szereti ellopkodni őket, mert színesek és könnyen rabolhatok - forgatom meg szemeim mosolyogva. Más macskák dobozokkal meg papírzsepivel szeret játszani, az enyém a zoknijaimmal. Amekkora csónak lábaim vannak kész csoda, hogy belemászni nem szokott. De nem véletlenül vagyok én a hozzánk legközelebb eső és a városban legnagyobb zokniválasztékkal rendelkező bolt törzsvásárlója. Mindig tönkreteszi őket és mindig a kedvenceimet. Néha komolyan nem tudom eldönteni, hogy áldás vagy átok ez az állat. Mert amúgy meg nem adnám semmiért, csak néha ilyenkor ingyen is az ördögnek. - Mert szinte biztos vagyok benne, hogy tudta is. Már a lépteimet is felismeri vagy tíz méterről.. - És valóban, nem kell hogy hallja a hangom, úgyis tudja, ha jövök. Bár valószínű, hogy ő kicsit messzebbről hallja a hangokat mint mi, vagyis az átlagos emberek, mert nekem azért elég jó fülem van ehhez. Legalábbis szeretném ezt hinni. Tudom, hogy hiába tökéletes a hallásom azért még nem vetekedhetek egy állattal. Pedig elég menő lenne, ha olyan képességeim lennének mint mondjuk Matildnak. Nyilván meglenne a hátránya, mint mindennek, de ugyanakkor az előnye is és az a fontosabb.
- Nincs kedved segíteni megkeresni? Mármint csak ha ráérsz. Hátha neked hamarabb megadná magát - pislogok segítségkérően Margarétára. Hátha belemegy a buliba. Mármint elhiszem hogy van jobb dolga, mint a hülye macskám kergetni, de igazából lehet, hogy még tökre élveznénk is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. szeptember 13. 12:48 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Kicsivel több időre van szükségem, hogy feleszméljek mégis mi a fene történik. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy én igazából egy másik univerzumból jöttem, csak a testi kivetülésem él a Földön, mert olykor annyira elvarázsolt vagyok, hogy szégyellem is magam mennyivel több idő kell pofonegyszerű dolgokhoz is. Na, nem azért, mert olyan nehezen oldanám meg őket, egyszerűen elkalandoznak a gondolataim, és sokkal érdekesebbnek tűnnek, mint az a dolog, ami akkor előttem van.
- Óóó, mennyire aranyooo- nem az. Rossz cica, amiért lopkodja őket - komolyodom el hirtelen, bólintok is egyet mellé, mert komolyan haláli édes ez a cica, mert fogalmam sincs miért lopkod egy macska zoknikat egyébként, de legalább elfoglalja magát, nemde? Mondjuk lehet nem ezzel kellene, hiszen Marcinak szüksége lehet a zoknijaira, mégis... akaratlan araszolnak lejjebb kékjeim, hogy megnézzem van-e rajta zokni egyáltalán, nem az utolsó kettőt lopta el, de a nadrág kitakarja. Azt meg nyilván nem fogom arrébb lökdösni, hogy láthassam. Feltűnésmentesen húzom el a számat, majd emelem vissza kékjeimet Marci arcára. - Igazából ez nem olyan rossz dolog szerintem, mármint... feldobja a napjaidat legalább - gondolkodom hangosan, majd azonnal be is fogom a számat, ahogy eljut a tudatomig a mondat. Mert lehet ő ennek nem örül, plusz Matild éppen kihasználja ellene ezt az egészet, szóval Marcinak ez annyira nem vicces, míg nekem akaratlan kerül mosoly ajkaimra, ahogy eszembe jut a macska, amint elszalad a zoknikkal. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon színes zoknik voltak, ha én lennék Matild lehet én is elgondolkodnék egy lopáson. Legalább lenne dinnyés zoknim mondjuk, és tudnék dinnyés sminket csinálni! Az mennyire...
- Nagyon szívesen! - csillannak fel kékjeim azonnal. - De tényleg csak akkor, ha... ha nem baj. Nem szeretnék láb alatt lenni és még messzebb kergetni esetleg... - azzal a lendülettel sütöm le pillantásomat, jobb kezem automatikusan siklik bal felkaromra. Másik lábamra helyezem testsúlyomat, ahogy az igencsak csekély védekezőmechanizmusom beindul. Igen, a jobb kezem mellkasom elé helyezése nekem már annak minősül. Pár másodperc után merek csak felsandítani háztársamra. Nincs jobb programom, Marci kedves, és még izgalmas is lehet... csak össze kellene szednem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. szeptember 18. 17:46 | Link

Margaréta
egy dal neked


Elnevetem magam a hirtelen hangsúlyváltáson. Végülis, ki hogy látja ezt az egészet. Az ő szempontjából valóban aranyosnak látszódhat, míg nekem inkább kellemetlen a helyzet. - Egyébként igen, tényleg kis cuki, csak néha egy sunyi dög. - fontosnak érzem hozzátenni, hogy azért Margaréta is érezze, hogy szeretem ám és nem rossz cica, csak néha csinál butaságokat, mint minden háziállat. Vagyis azt hiszem ez így van rendjén, nem? Amelyik állat nem csinál butaságokat az nem is igazi állat. Szerencsére még vannak zoknijaim, amik megúszták egyben, mint például a mai unalmas türkiz pár, de az egyenruha alól úgysem látszódik ki, így úgy döntöttem jó lesz. Szerintem mindig az aktuális kedvenceimre hajt, én nem tudom hogy, de valahogy megérzi, hogy melyiket kell lenyúlnia.
- Véééégülis - nyújtom el a magánhangzót, ahogy általában a lányok szokták. - Ez még eszembe sem jutott. De találhatna magának valami kevésbé költséges hobbit. - Mert így ugye a legtöbb ilyen sulikör után visszatérünk a szobába, ahol visszakapom a szanaszét rágott, nyálas és lyukas zoknijaim, amik helyett mindig be kell szereznem az újabb és újabb darabokat. Így nekem nem éri meg annyira ez a kis szórakozás. De legalább mindig van mit kérnem  névnapra, szülinapra vagy karácsonyra, mert zokniból a sok soha nem elég.
- Ó dehogyis! A lányokkal mindig jobban kijött, valamint ha valaki számára idegen akarja elkapni akkor némi simizés ellenében hagyja magát. - Látom rajta, hogy kicsit zavarban van, amit egy kedves mosollyal igyekszem ellensúlyozni. Kicsit lehet hirtelen akasztottam magam a nyakába, de azt hiszem, ha nem is miattam, hanem sokkal inkább Matild miatt mégis szívesen jönne velem. Én csak bátorítani tudom, ha nincs jobb dolga.
Ha ezen a kis kitérőn túl vagyok akkor a hős szerepét magamravállalva előre indulok a feltételezett irányba. Hátrasandítok a vállam felett, hogy lássam követ-e a lány, amennyiben nem megtorpanok, hogy bevárjam őt. Ha viszont ott lépked nyomomban ajkamra elégedett mosoly költözik és kékjeimet a Matildra utaló nyomok keresésére emelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 20
Hunor
Írta: 2020. szeptember 20. 22:26
| Link

A tanév végéhez közeledve szokás szerint az iskola folyosóit járom. Most már kevésbé elveszve mint mikor idekerültem, de azért még most is hagyom, hogy a lábaim oda vigyenek ahova akarnak (aztán meg majd jól nem találok vissza). Ma a vizsgákon gondolkodva a nyugati szárny második emeletére keveredtem. Erre már akkor eszméltem mikor meghallottam a Dámák kissé heves és már már túlságosan is hangos eszmecseréjét. Na igen, ők már csak ilyenek. Rejtélyesek meg minden, de ha tudsz nekik pár izgalmas információval szolgálni már a "barátaid is" persze csak képletesen, hiszen bármikor te lehetsz a pletyka alanya. Bár engem a származásom miatt (mivel félvér vagyok) kicsit lenéztek, végül csak hasznosnak bizonyult, hogy a portrék többségével beszélgetek, így ők is hamar megkedveltek. Főleg, hogy időnként érdekes információkkal tudok szolgálni a Dámáknak az iskola bizonyos "helyes" tanárairól. Bár ezek az információk más portréktól származnak, ez őket már nem szokta zavarni.
- Szép napot Hölgyek! - köszöntem illedelmesen.
- Még, hogy napot! - Hördültek fel a Dámák, hiszen az idő már igen csak a délután vége és a kora este felé hajlott. - Hiszen már majdnem este van. Most kell felvenni a csinos szoknyákat és blúzokat és lehet menni táncolni a helyes férfiakkal. - Álmélkodott az egyik Dáma.
- Köszönöm, de én inkább kihagynám. - mosolyogtam rá mire amaz teljesen elfehéredett.
- Hogy micsoda? - kérdezte élesen - Te kihagynád a csinos ruhákat és a helyes férfiakat, és a csodás táncot, meg koktélokat? Aztán meg egy jó férfi társaságában a meleg kandalló mellett. - álmélkodott a Dáma.
- Hát ami azt illeti ebből a szoknyát és a férfiakat kihagynám, a többivel nem lenne gond. Mondjuk azt leszámítva, hogy még nem mehetek bálba, mert fiatal vagyok. Én inkább egy jó könyv társaságát élvezném a kandalló melegénél. - mosolyogtam a hölgyekre.
- Lári-fári. Nem tudod mi a jó neked. Hiszen ez mind része a nők életének. - torkollt le egy másik Dáma.
- De ha te nem tudod mi a jó neked, akkor majd megkérdezünk mást. - morogta egy idősebb hölgy. - Úgy hallom jön valaki, hátha neki jobb az ízlése mint neked. - nézett rám gúnyosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. szeptember 27. 20:42 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Zavartan mosolyogva figyelem, ahogy felnevet. Nem rosszalló nevetés ez, inkább jókedvű, így én is elhiszem, hogy nem mondtam rosszat. Valóban, külső szemmel aranyos lehet, azonban, ha velem csinálná, bármennyire cuki is, lehet én sem boldogan szaladgálnék a macska után, hogy visszaszerezzem az ellopott zoknijaimat. Biztos nagyon jó szórakozást nyújtanék az iskola falai között mászkálóknak, de én akkor sem élvezném, szóval teljesen megértem Marcit is. Halvány mosolyt eresztek meg felé, bólintok is, mert persze, most, hogy jobban belegondoltam a dolgokba, megértem, hogy bosszantó is lehet.
- Akkor már tudom mivel lepjelek meg… mondjuk úgy, hogy mindig. Zoknit kapsz - kuncogok fel halkan. Ha már ennyire tovább vittük a témát, egyértelművé válik, hogy nem ez az első olyan alkalom, ahol Matild ilyen cserfes módjára lopkodja el Marci zoknijait, és valamiért van egy olyan érzésem, hogy nem is az utolsó. Ha ennyire örömét leli benne, akkor nagyon nehezen szoktatsz le erről egy állatot, nem? Nem tudhatom, soha nem volt háziállatom, de az még nekem is világos, hogy a cicákkal soha nem egyszerű, elég öntörvényű állatok, és ha egyszer megkedvelnek egy tevékenységet, akkor sok sikert, hogy megmutasd nekik, mennyire nem jó muri. Szegény Marci.
- Akkor nagyon szívesen segítek! - váltja fel zavaromat azonnal a lelkesedés. Kedves tőle, hogy elhív magával, pedig eddig mindössze, ha pár szót váltottunk. És mégis… melegséget érzek belül, boldogsággal keverve, amiért sikerült nem elrontanom, és tudom, hogy apa és Teó is büszkék rám, amiért megpróbáltam és sikerült. Én is büszke vagyok, így szinte ugrálva követem Marcit, aki éppen pont megláthatja, mivel hátra fordul. Széles mosollyal érkezem mellé, kezemet hátam mögé dugva kulcsolom össze ujjaimat egymással.
- Kedves tőled, hogy elhívtál magaddal. Tényleg köszönöm - mosolyodom el halványan, de kékjeim a padlót fürkészik. - Valahogy majd meghálálom - másik oldalamon tűrök el egy rövidebb lila tincset arcom elől, hogy folytathassam a sétát, amikor ráeszmélek, hogy így aligha leszek nagy segítség a fiúnak, szóval hirtelen - talán túl hirtelen - kapom fel a fejemet és kezdem el fürkészni azonnal a folyosót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 143
Írta: 2020. szeptember 29. 22:25 | Link

Nem különösebben kedvelem a Fecsegő Dámák folyosóját, mert bár nyugisabb napjaikon csak eltemetnek a világnézetük ecsetelésével és a tolakodó kérdésekkel, a viharosabbakon odáig is elmennek, hogy tapló megjegyzéseket kiabálnak utánam. Már rájöttem, hogy ez sosem személyes ügy: néhány alkalom után kiderült, hogy nem emlékeznek konkrétan rám. Csak egy arc vagyok a diákrengetegből, akik megfordultak itt a Bagolykőben az évtizedek (századok?) alatt.
De most erre vezet az utam a Navine klubhelyiségéhez, ahol Ajsát akarom elkapni. Eléggé aggódom, hogy a mágia elmélete vizsga nem vicc volt, hanem átverés. Többször megfordítottam a papírt, hogy valami értelmes kérdést találjak rajta. Fejjel lefelé is néztem, minden sarkát alaposan szemügyre vettem, és - bár ez szabálytalan, és kábé Merlinnek éreztem magam, hogy sikerült - még egy felfedő bűbájt is kipróbáltam a pad alatt, hátha előbb elő kell varázsolni a kérdéseket, hogy válaszolhassak rájuk.
Ez sem tárt fel semmi egyebet a papír tetején amúgy is ott kuporgó rövid leíráson kívül, hát beadtam üresen a vizsgalapot. Az egyik háztársam, akit megkérdeztem, szintén így tett. Egy másik írt egy vázlatot a papírra minden témakörből, amit az év során érintettünk. Most amiatt szorongok, talán nekem is ezt kellett volna tennem, de annyira hülye vagyok, hogy még ez sem jutott eszembe a vizsgadrukktól. Szükségem lenne egy kis ajsás megnyugtatásra.
- Ajj-sa! - kiáltok fel örömmel, mert már messziről kiszúrom őt. - Pont téged kereslek!
De azt hiszem, épp beszélgetésbe bonyolódik néhány festménnyel.
- Öhm... bocsánat a zavarásért? - kérdezem megszeppenten. Még soha senkit nem láttam, aki önként megállna diskurálni ezekkel a portrékkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 20
Írta: 2020. október 3. 10:52 | Link

Messziről hallom Hunor üdvözlését, így mosolyogva felé fordulok. Ahogy közelebb ér látom az arcán, hogy kicsit ledöbben, hogy a portrékkal beszélgetek, de már megszokhatta volna.
Körülöttem a Dámák egyáltalán nem halk pusmogásba kezdtek.
- Ő most fiú? - kérdezte az egyik.
- Nem, szerintem lány. - felelte a másik.
- Szerintem se nem fiú, se nem lány. - okoskodott egy harmadik Dáma.
- Szia Hunor. - köszönök a mellém érő társamnak, közben felettünk a Dámák még mindig Hunor kilétén diskurálnak. Végül az egyik megelégeli a dolgot és egy fülsiketítő "Elég" sivítással belefolytja társaiba a szót.
- Ritkán szokott velünk olyan előfordulni, hogy valakiről nem tudunk valamit. És most te ilyen vagy. - néz Hunorra - Ezért hát két kérdést szeretnénk neked feltenni. Az első ami a legfontosabb, hogy te Kedvesem hogy állsz a szoknyákhoz, blúzokhoz, esti táncokhoz helyes férfiakkal? Ugyanis a kis barátod ezekből mind nem kér. Unalmasan olvasásra használná a kandalló melegét. - nézett rám lenézően a Dáma.
- A második kérdésünk pedig az lenne, hogy te ugye lány vagy? Hiszen ilyen helyes pofival nem is lehetnél más. -  mosolyog Hunorra inkább kíváncsian, mint barátságosan. Most már minden portré Hunort nézi, én már nem is létezem számukra, hiába állok itt. Igaz ez kicsit sem zavar, a Dámákat kedvelem a legkevésbé. Csak most szegény Hunorra szálltak rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 143
Írta: 2020. október 4. 08:16 | Link

Már csak pár lépésre vagyok, hallhatom, hogy rám terelődött a beszélgetés témája a dámáknál. Két kezemen sem tudnám megszámolni, hányadik verzióját hallom ugyanannak a gondolatmenetnek.
Mikor végül odaérek, Ajsa visszaköszön; az utolsó hangot az egyik festmény sikítása vágja el. Összerezzenek.
Egy pillanatra elfelejtem bosszúságomat, és tényleg végighallgatom a portréalak első kérdését. Sűrűn pislogok, mert nem értem, hogy jön ide, míg be nem fejezi.
Ajsára nézek, összepréselt szám nem enged mosolyogni, de közben azt gondolom: na igen, ez rá vall.
Sosem tudnám elképzelni egy férfi karján, ellenben egy könyvbe dugva az orrát nagyon is. Ami engem illet, sokat nem hagy az asszony gondolkodni a válaszon, de nem is baj, mert úgysem akartam, és azt sem tudom, mit mondhatnék.
Ami a rögtön köverkező második kérdést illeti, ha nem ilyen szövevényesen kérdezett volna rá, elhasznáhatnám a szokásos replikámat ("És maga?"), de nem így történt.
Mindenki rám bámul, én pedig feszengve fordulok Ajsához:
- Nem kereshetnénk egy nyugodtabb helyet?
Bár már elfelejtettem, miért is kerestem őt.
Ja, igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. október 9. 19:51 | Link

Margaréta
egy dal neked


Örülök, hogy végre mosolyog. Mármint eddig nem tűnt úgy, mint aki olyan könnyen feloldódna, de ha már mosolyog, az jó jel. - Végülis nem sokára karácsony van úgyis, meg egyébként bármikor is jöhet egy jó zokni. - Mert ugye egy cuki mintás zokni mindig jöhet. Meg egyébként igazából bármi. Szeretek vásárolgatni, de ennél már csak azt szeretem jobban, ha a barátaim tudják mire van szükségem, és meglepnek vele. Mert bár ajándékozni is jó, de ajándékot kapni talán még inkább. Nem vagyok önző, hiszen én tényleg olyan vagyok, aki az utolsó utánit is odaadja, ha szükség van rá.
- Ennek igazán örülök. - Csapatban dolgozni sokkal jobb, mint egyedül, hiszen nem elég, hogy jóval hatékonyabb, mintha egyedül esnék neki a munkának, de annyival szórakoztatóbb is. Komolyan, aki feltalálta ezt a csapatmunka dolgot annak jár egy nagy-nagy pirospont, mert nem is tudom, mi lenne ha ez nem létezne. Tutira unalmasabb és sivárabb lenne az életem. Meghát akkor nem létezne ilyen, hogy zenekar, meg kamara, és az meg még rosszabb lenne!
- Ó, ugyan, én köszönöm! Ha megtaláljuk, nekem kéne meghálálnom valahogy, nem? Mármint beáldozod a szabadidőd, hogy az én macskám után rohangálj, ezt nem mindenki tette volna meg - fejtem ki véleményem tekintetét keresve. Nem is értem, hogy miért hálálkodik nekem. Kékjeimet ezután ismét a padlóra függesztem, ideje lenne találni valami nyomot, hogy Matild vajon merre csavarog éppen. Mert így valószínűleg csak koslatunk utána hiába, aztán majd egyszer ha feladjuk felbukkan ott, ahol nem is számítanánk rá. Nem lennék meglepve.
Ekkor azonban, mikor már épp nekikeserednék a dolgoknak meglátom az egyik zoknim. Nyálas, koszos és gyűrött, mégis összetéveszthetetlenül az egyik bűnjel. Végre! - Arra megyünk, látod, elhagyta az egyiket - emelem fel a földről fintorogva az anyagdarabot. Nem tudom megítélni, mennyire sínylette meg a kis kirándulást, mindenesetre mostmár jó kezekben lesz nálam.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. október 14. 18:45 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Serényen bólogatok minden szavára. Bár nekem a legtöbb zoknim fekete és fehér, de van pár, amik igencsak... különlegesek. Van egy dinnyés, amin azok a fura mozgó szemek vannak, van kukacos, aminek szintén mozgó szemei vannak, de azokat leginkább télen hordom, csak akkor, ha egyedül vagyok a szobában. Nem biztos, hogy jó benyomást keltenék a furcsa zoknijaimmal az előtt, aki éppen betéved valamiért a szobába, de melegek és puhák, szóval a téli estékre tökéletes társat biztosítanak.
Szélesen mosolyogva követem Marcit, hogy megtalálhassuk a cicáját. Nem rossz az elképzelés, mert több szem többet lát, bár tartok tőle, hogy így sem lesz olyan egyszerű megtalálni a ludast. Főleg, ha nem is akarja, hogy megtaláljuk. Mint azokban a filmekben, amikor a gonosztevő félreérhető jeleket hagy maga mögött, de a nyomozó okos és rájön, hogy túl egyértelműek, szóval nem azokat a nyomokat követi, hanem valami tök másikat. Oké, mondjuk most egy cicáról van szó, de akkor is nagy lelkesedéssel sétálok Marci mellett, mert ez a gondolat, mintha nyomozók lennénk, csak még jobban feldob.
- Igazából... nem annyira volt programom, csak lézengtem a folyosókon, hogy teljen az idő, de azért... - sandítok oldalra egy zavart mosoly mellett. - Ez jobb elfoglaltság - aprót vonok vállaimon, mert ha rajtam múlik, nekem aztán ezt nem kell meghálálni, viszont én igenis hálás vagyok neki, amiért a béna próbálkozásomat elfogadta, és ennél jobban még a képzeletemben sem alakulhatott volna. Főleg úgy, hogy észbe kapok és még a fejemet is felemelem, hogy hasznossá tegyem magam. Mosolyogva figyelem, ahogy Marci felemeli a nyálas zoknit.
- Legalább tudjuk, hogy jó irányba megyünk. Kilyukadt? - emelem a zokniról Marci arcára a tekintetem, amiben őszinte érdeklődés csillan. Mert ha igen, akkor az nagyon szomorú, de ha nem, akkor örülhetünk neki, mert egy egyszerű mosás és jobb lesz, mint újkorában. - Úúú, ha igen, akkor veszek neked másikat, de meglepi lesz milyet! Bár remélem azért nem lyukadt ki - kékjeim kezdetleges csillogása azonnal elmúlik, ahogy befejezem a mondatot, kissé zavartan pillantok Marcira. Remélhetem csak, hogy nem vette rossz néven, pillantásomban is megcsillan a bűnbánat. Én nem úgy gondoltam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. október 18. 19:32 | Link

Margaréta
egy dal neked


Hogy jobb, vagy nem jobb program egy kerge macskát kergetni a folyosón lézengésnél az már egyéni vélemény, de örülök, ha szórakoztató társaságot nyújtok számára és megmentem egy dögunalmas délutántól.
Fintorogva szedem szét a nyálgombócot, hogy alaposabb vizsgálatnak vethessem alá. Így egyelőre nem tudom megítélni, hogy vajon miféle sérüléseket szenvedett el. Széles vigyor költözik arcomra, mikor azt mondja, hogyha kilyukadt, akkor vesz nekem újat. Azt hiszem, jobban járnék egy ilyen üzlettel, mert így kapnék egy tök új és biztosan nagyon cuki zoknit ehelyett az agyonhasznált darab helyett. Forgatom össze-vissza, minden irányból meglesem, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy bármi maradandó kért szerzett volna. - Jó hír a pénztárcádnak, a zoknim megúszta egyben a kis kirándulást - nevetek rá a lilahajúra.
A zsákmányt zsebre teszem, hogy aztán a megérzéseimre hallgatva tovább sétáljak a folyosókon. Nem is tudom, mit keresek, talán fekete szőrszálakat, esetleg karmolásnyomokat szegény pórul járt diákokon, vagy bármit, ami segít igazából. - Neked van állatod? - kérdezek rá, csak hogy ne kínos csöndben sétáljunk egymás mellett. Meg amúgy érdekel is, hogy van-e valamiféle saját tapasztalata a kiskedvencekkel. Mert ha neki is van valamiféle kedvence, akkor esetleg összeereszthetnénk őket játszani néha, vagy ilyesmi. Szívesen találkoznék vele máskor is. Jó, ez úgy hangzott mintha tetszene nekem, mármint aranyos lány, de még nem vagyok túl azon, szóval eszembe sem jutna, hogy úgy nézzek egy lányra.
Elmélázásom közepette felbukkan előttem egy fekete szőrfolt. Igen, ez ő lesz, megismerem a csámpázását! Akkor lendülettel vetődöm rá, mint kviddics sztár a kvaffra, de Matild ügyesebb nálam, és elszalad. Hangosat koppanok a kövön, míg az a dög tovább szalad a másik bűnjellel a szájában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 846
Összes hsz: 2980
Írta: 2020. október 20. 19:25 | Link

Sára




Nem tehetek róla, de mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor ezen a folyosón haladok át. Túl tökéletesek ezek a portrék itt, és akármennyire is tűnnek végtelenül kedvesnek és ártatlanok ezek a dámák, tudom jól, hogy a látszat bizony csal. Mert bármennyire is úgy tűnik, hogy nem figyelnek, igenis hogy szemmel tartják az ember minden egyes mozdulatát. Minden kimondott szót elcsípnek, majd összekavarják és káosz lesz az egészből. Nem szeretem a pletykákat. Sem azt ha pletykálkodnak az emberek. Nem is szoktam elhinni azt, amit innen-onnan hallok. Vagy legalábbis nem veszem készpénznek. Szeretem az illetőtől hallani, hogy megerősíti, vagy megcáfolja, de csak ha ő hozza fel. Én nem fogok utánarohanni és kérdezősködni. Továbbadni meg végképp nem fogom. Szóval érthető miért nem a kedvencem ez a hely a kastélyban.
Lepillantok Benitora, akit nem igazán érdekel az, hogy jelenleg éppen hol vagyunk. Az úticélunk már annál inkább kedvére való lesz. Peckesen lépdel, fejét büszkén magasra emeli, őróla aztán pletykáljanak csak nyugodtan. Igyekszem példát venni a sárkányleopárdról, vagy legalábbis olyan gyorsan és észrevétlenül áthaladni a képek között, hogy végre az akváriumhoz érjek, amilyen gyorsan csak lehet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 20
Írta: 2020. október 29. 22:26 | Link

- De. - felelem lecsapva a lehetőségre, hogy otthagyjuk a mostanra eszeveszett Dámákat. - Hova menjünk? - kérdzem. - Mi lenne, ha a Csendes szobába mennénk, aaa. Hát nem is tudom, hogy az most melyik emelet, melyik folyosója. De a szakács portré van mellette és vele tök jókat lehet beszélgetni kajákról. - mosolyodom el a gondalatra. Hát igen, milyen sokat is beszégettem azzal a portréval amikor nem találtam vissza a vacsorához és nagyon, de nagyon éhes voltam. Bár étellel nem tudott szolgálni nekem, így az éhségem nem csillapodott, de azért akár álmomban is el tudok már készíteni egy sufflet. - kacagok fel.
- Nem tudod, hogy hogyan kell eljutni abba a szobába? - kérdezem kicsit elgondolkodva. - Tudod, azt a szobát keresem ahol találkoztunk. - mosolygok rá boldogan, ahogy eszembe jut az a nap amikor megismertem a csupaszív, bohókás Hunort.
- Csak nem akartok már elmenni? - kérdezi sipítva az egyik Dáma. - Még nem fejeztük be a beszélgetést. Még válaszolnia kell a kérdéseinkre és neked is felelned kell még pár kérdésre.
- Sajnálom, de most más dolgunk van. Majd legközelebb beszélgetünk. - Ígérem a Dámáknak, majd elindulok a folyosón Hunort meg sem várva nehogy még itt ragadjunk pár órára. De azért nem túl gyorsan és magabiztosan, mert ugye nem tudom, hogy hova is akarok eljutni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. október 31. 16:59 | Link


outfit|tűz és víz


Atléta, garbó, pulcsi, kabát. Mások úgy vélték volna, hogy egy cseppet túlöltözött a kint uralkodó időjárási viszonyokhoz képest, de ismerte annyira magát, hogy halálra fagyott volna ennyi réteg ruha nélkül, hiába a még kellemesen cirógató napsütés. Minden nap igyekezett lefárasztani Flynnt, akinek úgy tűnt, hogy ahogy nő egyre több energiája lesz és egyre több törődést igényel. Nem bánta, egy cseppet sem, mert minden együtt töltött percet imádott. Ezért is igyekezett megragadni a lehetőségeket, hogyha az időjárás megengedte, akkor kint játszanak, amíg nem köszönt be a tél. A sárkányróka láthatóan sokkal jobban élvezett a levelek közt rohangálni és az erdő szélén kergetőzni, mint bent a hálókörletben bújócskázni. Nem beszélve arról, hogy Sári ilyenkor végre időt tudott tölteni Zsomborral vagy éppen a barátnőivel. A legtöbb ember vevő volt a kis energiabomba szórakoztatására.
Már lassan sötétedett, mikor úgy döntött, ideje lesz visszamenniük. Kipirult arccal, fáradtan vonszolta felfelé magát, ezzel szemben Flynn olyan energikusan lépkedett mellette, mintha nem most rohangálta volna végig a délután. Elgondolkozva kaptatott fel a lépcsőkön, tervezgette, hogy mi mindent fog még csinálni az este folyamán. Úgy döntött, a tanulást pihenteti aznapra, helyette inkább befejezi éppen aktuális regényét végre. Már vagy két hete nyúzta, de még mindig nem ért a végére, és ezen igazán változtatni akart. Aztán eldöntötte, hogy főz magának egy nagy bögre karamellás tejet, minden különösebb alkalom nélkül, csak mert úgy passzolt a kedvéhez. Legalábbis egészen addig így gondolta, míg a dámák folyosójára nem ért. Flynnt talán még sosem látta ilyen idegesnek, amint meglátta a szemebjövő sárkányleopárdot elkezdett morogni és fenyegetően vicsorogni potenciális ellenfelére.
- Flynn! Viselkedj! - szólt rá kedvencére az eridonos. Valahol érezte ő is, amit a sárkányróka érzett, azt a természetes feszültséget kettejük közt, de ezt egy kissé bátortalan mosollyal próbálta leplezni. - Ne haragudj, általában nem ilyen - szabadkozott. Mert egyébként még sosem fordult elő ilyen, hogy valakihez ellenségesen állt volna hozzá. Ferdeszemmel nézett ugyan a nővérére például, de ennyire azért az a helyzet nem volt komoly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. november 1. 17:45 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Úgy vagyok ezzel a cica keresősdi dologgal, hogy így is nagyon sokan furának tartanak már. Bár nem áll szándékomban még egy lapáttal rátenni erre, de nekem tényleg jó program az, hogy segíthetek valakinek megkeresni az állatkáját. Már csak azért is, mert segítek, hasznos lehetek valakinek, talán még barátok is leszünk a közös élmény hatására, plusz tényleg sokkal izgalmasabb, mint a kastélyban téblábolni fel s alá, amíg már annyi kilométer van bennem, hogy mérni sem lehetne már. Sokkalta izgibb.
- Ez valóban jó hír - bólintok egy határozottat, ahogy Marci végez a zokni vizsgálatával. Nem különösebben érdekel a pénztárcám, a lényeg, hogy a zoknija megmenekült a cica éles fogaitól és karmaitól, ha már a nyálától nem sikerült. Teljesen ki vagyok békülve azzal, hogy hátam mögött összekulcsolt ujjakkal sétálok háztársam mellett csendben, el is merülök gondolataimban, miközben figyelem a padlót, a falat, minent, hátha észreveszek valami nyomot, így ennek hatására rezzenek össze kicsit, amikor Marci megszólal.
- Nincs - biggyesztem le alsó ajkamat azonnal. - De nagyon régóta szeretnék cicát amúgy. Vagy teknőst. A teknősök nagyon cukik, és egy narvál is jó lenne, csak nehezen tudnék neki helyet biztosítani - halkítom el hangomat ráncolt szemöldökkel, végül vállat vonva emelem vissza csillogó kékjeimet Marcira. Mosolyogva lépek párat, mielőtt megszólalnék. - Neked van mási- MERLINRE! - kiáltok fel, ahogy meglátom Marcit elvetődni a macska irányába. Vagy rá. Kezeimet kapom szám elé azonnal, mert Marci a kövön koppan, míg Matild nagy vígan szalad el. Azonnal Marci mellé térdelek. - Jól vagy? - hangom aggodalmas, kékjeim is valószínűleg aggodalmat sugároznak. Nem mondhatom, hogy halkat csattant a földön, de azért… - Ezt a vetődést nagyon sokan megirigyelnék tőled - varázsolok elbűvölő mosolyt ajkaimra, ahogy Marcit fürkészem. Sajnálom, hogy nem vezetett eredményre a vetődése, de így, hogy már túl vagyunk rajta, nagyon nehezen fogom vissza a feltörni készülő nevetésem, így alsó ajkamba harapok, hogy valahogy mégis sikerüljön. Nem szeretném kinevetni, és nem is őt nevetném ki, hanem magát a helyzetet lényegében, de akkor sem szabad. Barátokat szeretnék szerezni, nem elüldözni őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 846
Összes hsz: 2980
Írta: 2020. november 1. 19:34 | Link

Sára



Össze-összesúgnak a dámák, ahogy haladok át közöttük, aztán hirtelen elnémulnak, amikor társaságunk akad. Azonnal összeráncolom a szemöldököm, és le se kéne pillantanom a sárkányleopárdomra, hogy tudjam bizony az összes létező szőr feláll a hátán. Őszintén szólva az enyém is borsózik. Egyre rosszabbul viselem a dolgot. Amikor még csak kezdtem a tanulmányaimat csak valamiféle megmagyarázhatatlan óvatosság, kellemetlen érzés volt bennem ha összeakadtam egy ellentétes eleművel. Mostanra már feszült leszek tőle, feszült és minden idegszálam pattanásig feszül. Érzem, ahogy bizseregni kezd a tenyerem, mintha a víz, ami óv engem, ami bennem él, ami kitölti a mindennapjaimat, mintha a víz is készültségben lenne. Abban is van, hisz ha úgy adódik, akkor kitör belőlem és megvéd a pyromágustól. Soha nem fordult még elő ilyen eset. Soha. Pozitív kitörésű vagyok eleve, ha valami nagy öröm és boldogság ér, akkor tört belőlem elő időnként, amíg egész jól meg nem tanultam uralni. De ez most más. Ez a lány meg a kis kedvence védekező reakciót indít el bennem, és Benitoban is.
- Hagyd – préselem ki magamból a szót. Felesleges rászólnia a rókára. Nem fog tudni csak úgy megnyugodni. Idővel kicsit lecsillapodik, de teljesen ellazult például sose. A mi társaságunkban nem. Benito lelapul a földre és onnan nézi árgus tekintettel az állatot. Farkával vadul csapkodva jelzi, hogy mennyire ingerült most. – Tök normálisan viselkedik. Nem bírják az ellentétes elemű lényeket. Tűzmágus vagy, láttalak már gyakorolni a teraszon – közlöm a teljesen nyilvánvalót. Futólag láttam csak a lányt az elemi mágusoknak fenntartott részen, akkor nem voltunk közel egymáshoz, hisz ő egy teremben volt, én meg a másikban. Akkor nem volt ott velem Benito sem. Kicsit megrázom a fejemet, hiszen ez azért túlzás. Nem hinném, hogy bevetné ellenem a tüzet a lány, szóval igazán lehetnék egy cseppet udvariasabb. Vagyis hát sokkal udvariasabb. Halkan dúdolgatni kezdek, ami segít kicsit kordában tartani az indulataimat, a gondolataimat, ami megnyugtat. Arcvonásaim enyhülnek és szerencsére a hangom is barátságosabbá válik.
- Laura vagyok, ő itt Benito – mutatkozok be végül, de közelebb nem megyek a pároshoz. Annyira még nem bízom a csodacicában, és a saját nyugalmamban sem egyelőre. - Ő általában is kicsit túlzásba viszi a védelmezést. - eresztek meg egy vigyort - Oké, nem ennyire, az tény.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 143
Írta: 2020. november 1. 19:48 | Link

Hála a moiráknak barátom sem akar tovább maradni a minden lében kanál portrékkal. Most visszagondolva nem tudnám megmondani, hogy további terveink megvitatásánál a dámák eldugultak, vagy csak én zártam ki a beszédüket. A szorongató vizsga óta először jó hangosan felnevetek, amikor végre felfogom, melyik helyiséget próbálja körülírni Ajsa a maga észleléséből építkezve. Az északi toronyban lévő nyugis szobáról beszél, aminek én másik nevet adtam.
- A tetőtéri kanapés szoba? - kérek megerősítést. - Az balra felé van a toronyban.
Nekem eszembe sem jut köszönni (azt hiszem, elég udvariatlan vagyok). Amikor megegyezünk úticélunkról, már fordulok is el, megfeledkezve a társaságról. Az egyik nő ránk ripakodik, ezzel gondoskodik arról, hogy visszakerüljek a bosszús hangulatba. Szerencsére a navinés intézkedik, és nem kell szavakkal is bizonyítanom udvariatlanságomat. Annyira felhúznak az ilyenek...
No de. Futólépésben követem az elstartoló lányt, a folyosó végén már én vagyok egy fél lépés előnyben: mutatom neki az utat az északi toronyhoz.
- Figyu, az elméleti mágia vizsgáról akartam kérdezni - teszem fel végre az égető kérdést, hangomban némi zaklatottsággal. - A te lapodon sem volt semmi, ugye?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. november 2. 21:42 | Link


outfit|tűz és víz


A hirtelen jött köztük lévő fezsültséget elkezdte magában érezni. Az érzékszervei mintha kiélesedtek volna, a szívdobogása felgyorsult, izmai akaratlanul megfeszültek. Erőszakosan nyugtatta magát, ugyanazt a légzés technikát használta, mint mikor elkapta a pánik. Küzdött a benne munkálkodó elemi ösztönnel, hogy megvédje magát egy be sem következett támadástól. Egyébként is negatív kitörésű volt a vadmágiája, általában akkor nyilvánult meg, hogyha hirtelen jött stresszhelyzet érte, mint az első alkalommal is. Flynnért viszont jobban aggódott. Hiába próbált megnyugodni ő maga, ha az állatot nem tudta lenyugtatni. Nem is tudta eldönteni, hogy ettől rettegett inkább, hogy rátámad a sárkányleopárdra, vagy őrá támadnak rá. Egyiknek sem lett volna kifejezetten boldog vége.
- Azt tudtam, hogy elemista vagy, de azt nem, hogy hydromágus – bólintott egy aprót, hogy ő is képben van. A kettejük közt vibráló levegőből mondjuk kitalálhatta volna már, ha lett volna annyi esze és lélekjelentléte. Túlzottan lefoglalták a pesszimista végkimenetelek, hogy mi minden sülhet el rosszul ebből a kis folyosói találkozásból.
- Én Sára, ő pedig Flynn – eresztett meg egy mosolyt a navinés felé. Egyelőre megbizonyosodott arról, hogy nem lesznek problémák, így már nem volt annyira feszült mint az előbb. Mintha Flynn is visszább vett volna magából. – Még sokat kell tanulnia. Tavaly év végén került csak hozzám – pislogott le sárkányrókájára. Benito sokkal nagyobbnak tűnt, ránézésre úgy sejtette, hogy már jóval régebben van Laura mellett, mint mellette Flynn. Mondjuk ezt a néhány hónapot nem lett volna nehéz überelni. – Mióta van nálad? – kérdezett rá végül, mert csak kíváncsibb volt annál, mintsem hogy visszafogja a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. november 2. 21:48 | Link

Margaréta
egy dal neked


- Cicát és teknőst is tarthatsz egyszerre, szerintem nagy bajuk nem lenne egymással. – Vagyis véleményem szerint a teknősök meg a macskák jól megvannak egymással, a teknős nyugodt habitusa jól kiegészíti a macskák örök játékosságát. Már ha épp olyan a macsek, mert vannak ám olyan lusta disznók, akiknél még a tekik is sokkal izgalmasabbak és energikusabbak. – Ez a narvál téma tök izgi! Majd ha nagy leszel lehet egy ilyen akváriumszobád, tudod – vigyorgok rá. Mekkora menő lenne már! Esküszöm, állandóan nála lógnék, csak hogy láthassam, hogy hogy úszkál a kis, vagyis inkább nagy állatkája. Szerintem ez valamilyen életcélja lehet neki is, nem lennék meglepve. Mondjuk az szerintem tök menő, hogyha ilyen álmai vannak.
Nem igazán hallom, hogy mit akar kérdezni, mert én mint egy szuperhős repülök rá a macskára, akit egy pillanatra meg is érintek, azonban elszalad, mielőtt ténylegesen magamhoz ölelhetném. Na igen, szép nagyon koppanok, mert a kő kemény amire én ekkora lendülettel ráesek. – Sose voltam jobban – nyögöm félig fájdalmasan félig nevetve. Én az az ember vagyok, aki olyan jókat tud derülni a saját nyomoromon. – Nevess ki nyugodtan, nem fogok megsértődni – kuncogok, miközben ülő helyzetbe tornázom magam. Tudom, hogy most nevethetnéke van, hiszen ki a fenének ne lenne, mikor valaki aki előtte mellette sétált egyszer csak repül egyet majd koppan a kövön? Én olyan gátlástalanul röhögnék ki bárkit miután felsegítem, hogy azt öröm lenne nézni. És nem zavar, hogyha rajtam nevetnek, ha okot adok rá.
Úgy látom, nincs nagy bajom különösebben, csak egy kicsit poros lettem, meg lehet, hogy lesz néhány lila és zöld foltom holnapra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. november 11. 16:28 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Szólásra nyitom ajkaimat, mert végül is igaza van. Valószínűleg egy teknős tökéletesen kijönne egy cicával, mindössze itt a legnagyobb kérdés az, hogy én elbírnék-e egy cicával. Mert a teknős oké, nem csinálna sok mindent, de azért egy cica kicsit elevenebb, én meg... hát, mint a mellékelt ábra is mutatja annyira nem válok Marci hasznára sem, mint macskakereső szakember. Mondjuk ez még változhat, szóval elrakom talonba az ötletet, és amint lehetőségem van találkozni anyával, neki is felhozom majd. Tuti, ami biztos.
- Úúú - csillannak fel szemeim azonnal az ötletre. - Mekkora menő lenne egy akváriumszoba! Akkor nagyon sok narválom lehetne! - teljesen feldob a téma, míg Marcit inkább ledobja. Vagyis ő dobja le saját magát annak érdekében, hogy elkaphassa a macsekot, de az gyorsabb nála. Aggodalommal telve térdelek mellé, hogy minden rendben van-e, majd amint megállapításra kerül, hogy igen, halkan nevetek fel. Kezemet rakom szám elé, miközben rázkódnak vállaim, igyekszem visszafogni, hogy ne törjön ki teljesen, mert eléggé furán venné ki magát, ahogy a fekvő Marci mellett nevetgélek, mint valami hülye, szóval mélyeket lélegezve rendezem vonásaimat, mielőtt ráemelném kékjeimet.
Mosolyogva követem, ahogy ülőhelyzetbe kerül, pillantásomat veszem el róla, hogy elpillantsak abba az irányba, amerre Matild futott el a zokni másik felével. Nos, ez sokkalta nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam volna. Hátrabillentve magamat kerülök guggoló pozícióba, kezemet nyújtom háztársam felé, miközben lassan felegyenesedek. - Segítek - mosolygok rá szélesen, és ha elfogadja a felé nyújtott kezet felhúzom a földről. - Ha sietünk, még utolérhetjük. Addig kitalálok valami becserkészési tervet - bólogatok is párat szavaimra teljesen komoly ábrázattal, mert nem szeretném, ha Marci még nagyobbakat vetődne mellőlem. Mármint nagyon szép vetődés volt, csak talán túlságosan is fájna neki másnap, ha még több sérülést szerez. - Muszáj egy terv, mert ez már háború! - dehogy az, halkan fel is nevetek saját ostobaságomon, majd kissé elpirulva, amiért kimondtam hangosan, fordulok az útvonal felé, amerre Matild eltűnt. Tiszta elszánt vagyok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 846
Összes hsz: 2980
Írta: 2020. november 14. 20:39 | Link

Sára


Tény, hogy nem lett volna jó végkifejlete, ha összeméri az erejét a két állatka, vagy éppen mi. Viszont az is tény, hogy Beni nem támadta volna meg a rókát. Már nem annyira érzi úgy, hogy mindenáron meg kell engem védenie, rengeteget tanultam, fejlődtem és ő is. Pontosan jól fel tudja mérni a helyzeteket és csak segítene, ha úgy adódna. Jelen esetben azzal, hogy távol tartaná tőlem a másik elemis lényt, lefoglalná, hogy nekem ne is kelljen törődnöm vele. Én pedig már uralom annyira a mágiámat, hogy ha Sárából ki is törne a tűz, akkor inkább próbálnám meg kivédeni, elhárítani a helyzetet, esetleg helyhez kötni, hogy lenyugodhasson, de meg nem támadnám. Bármennyire is ezt diktálja minden ösztönöm. És remélném, hogy ez elég is lenne. Vagyis hát remélem, hogy nem kell ilyenekhez folyamodni, hogy meg tudjuk oldani civilizált módon az egészet. Noha a dámák tuti élveznének egy elemis csatát itt, a folyosó kellős közepén.
- Hm, az állatod tudta. Majd megtanulod te is érzékelni egy pillanat alatt, hogy ki kicsoda – vonom meg a vállamat. Ez tény. Teljesen mindegy, hogy mi jár a fejében, mit csinál éppen, ösztönösen meg fogja tudni mondani, hogy kinek mi az eleme. Az ellentéteset leghamarabb, aztán sorban jön a többi.
- Meg össze is kell szoknotok, az meg nem megy pár hónap alatt – bólintottam a magyarázatot hallva. A bemutatkozásra nem reagálok, nem mondom azt, hogy örülök, hogy megismerhetem. Nincs nekem semmi bajom a lánnyal, nem arról van szó, de jelen helyzetben erős túlzásnak érezném kijelenteni azt, hogy bármelyikünk is örülne. Beni is lecsillapodik kicsit, noha továbbra is barátságtalanul néz a párosra, de tartása inkább fennhéjázó mint fenyegető. Öntelt macska. – Azóta tudod csak magadról, hogy mi vagy?
Ezt a kérdést simán úgy is lehetne érteni, hogy próbálom kipuhatolni, hogy mennyire tapasztalt az ellenfelem, mennyire lenne vele nehéz dolgom ha mégis megtámadnának. Pedig csak szimplán érdeklődöm. Emlékszem még, hogy mennyire nem könnyű az elemizgetés eleje, hogy minden tök új, rá kell érezni dolgokra, rengeteg munka az egész. Egy kis állatka kiismerése és a vele való összecsiszolódás sem túl könnyű. Aztán átlendül az ember rajta és minden megy mint a karikacsapás.
- Öööö – töprengek el. Jézusom, mióta is? – Talán 5 éve? Azt hiszem. Valahogy így. Az első két évben állandóan zsebtigris üzemmódban volt, aztán lassan leszokott róla. Most már csak támogat és segít, de nem dönt önállóan egy helyzetben arról, hogy meg tudom-e védeni magam vagy sem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. november 14. 22:08 | Link

Margaréta
egy dal neked


Lelkesen bólogatok, hogy valóban kevés annál menőbb dolog jut eszembe mint egy saját akvárium szoba. Mármint kérlek, kinek van még ilyen? Azért felvet néhány problémát ez is, például hogy hogy lehetne etetni az állatokat meg takarítani a helyüket, de nem akarom ezzel lerántani a hangulatot, hogy visszarángatom a valóság talajára hülye kérdéseimmel. Így is sikerült viszont ahogy koppanok egy nagyot, de hát ez van. Mint szokták mondani egyszer fent, egyszer lent. Bár én amúgy sem voltam valami fent eddig sem igazából, szóval legalább nem estem olyan nagyot. Vagy valami ilyesmi.
- Igazán köszönöm – fogadom el mosolyogva a felém nyújtott segítőkezet, hogy aztán felállva leporoljam magam. Jó, nincs akkor kosz a folyosókon hogy tényleg indokolt legyen az a mozdulat, de már csak úgy megszokásból is csinálom azt hiszem. – Nos igazad van. Mármint abban is, hogyha sietünk még utólérjük, meg abban is, hogy szükség van egy tervre. – A fogaskerekek úgy kattognak agyamban, hogy kész csoda, ha nem hallja az egész folyosó. Matild leginkább a kaját szereti, meg a simizést. Meg a lányokat. Hát hogy ez miért nem jutott hamarabb eszembe, persze!
- Ez háború, azonban miénk a győztes terv! Csak annyit kell tennünk, hogy előre mész, valószínű a következő folyosón megtalálod és megsimogatod. Onnantól kezdve már a tiéd – vetem fel a csodás ötletet, amiben biztos vagyok, hogy működni fog. Elvégre annyira kedves lány, hogy biztosan hamar a bizalmába fogja fogadni, főleg ha úgy közelít felé, hogy meg szeretné simogatni. A kis szeretetterroristám biztosan nem fog nemet mondani erre, ismerem annyira a szőrgombócot hogy tudjam, mi a jó neki. Az mondjuk már más kérdés, hogy mit szól ehhez Margaréta, de remélem, hogy igent mond a tervre. Az nagyon jó lenne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. november 15. 16:23 | Link


outfit|tűz és víz


Lehet, hogyha a lánnyal egy kicsivel kiegyensúlyozatlanabb lelkiállapotban találkozik, vagy éppen még nem tudta volna annyira uralni az erejét, hogy képes legyen visszafogni ilyen esetekben az erejét akaratlanul a lányra támadt volna. Önvédelemből, és nem azért, mert ártani akart volna neki.
Bólintott, hogy persze, elhiszi neki. Hiszen első pillanattól kezdve érezte, hogy valami nincsen rendben. Csak azt nem, hogy mi nincsen. De bízott abban, hogy igaza lesz a vele szemben álló lánnyal, és ahogy fejlődik a képessége irányításában úgy fejlődnek majd vele együtt a megérzései is. Bár örült volna, ha ez a képességének megjelenésével együtt jelentkezik, de örült annak, hogy legalább az esély megvolt a fejlődésre.
- Nem sokkal előtte tudtam meg – válaszolt szűkszavúan. Mert valóban, alig néhány hónappal azután került hozzá Flynn, hogy elkezdte megtanulni irányítani a benne lakozó tüzet. És nagyon sokat segített az összpontosításban azzal, hogy ott volt mellette és támogatta, úgy, ahogy a barátai sosem lettek volna képesek. Mert hiába akarták megérteni, hogy milyen ez nem tudták, akármennyire is akarták. – Szóval igen, nagyjából azóta – tette hozzá kis késéssel. Az a néhány hónap már semminek tűnt.
Be kellett vallania magának, hogy megrettent kicsit. Mert ha öt éve volt nála az állat, akkor az azt jelentette, hogy legalább ennyi ideje tudott is a képességéről, vagyis sokkal képzettebb és ügyesebb volt nála. Így ha valóban összecsapásra került volna a sor, Sári tudta, hogy minden bizonnyal a padlóról kellett volna összekaparniuk a gyengélkedőre. Gondosan fenntartott nyugalma egy perc alatt tört össze ennyitől, és érezte, ahogy a meleg szétárad végtagjaiban. Nyugalom, Sára, nyugalom.
- Szerencsére Flynn nem nagyon támad, hacsak nem kap rá utasítást. Ez volt az első amivel elkezdtünk foglalkozni. – És milyen jól tette, hogy ezzel kezdte! Különben lehet, hogy nem merült volna ki ellenséges morgásban a nemtetszés kifejezése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. november 17. 20:55 | Link

Márton
... cicadventure ... happiness


Marci lelkesedése teljesen rám ragadt, már ami az akváriumszobát illeti. Igazából bele sem tudok gondolni, hogy mégis ez hogy lehetne kivitelezhető, egyáltalán hol, mert egy majdnem tropikáriumban az ember nem szívesen lakna, de olyan klassz lenne egy saját narvál! Nagyon-nagyon az lenne, és ez minden realitásomat elnyomja, mintha soha nem is létezett volna, bár kicsit visszaránt a valóságba, ahogy Marci koppan a padlón.
Mosolyogva nyújtok neki - szó szerint - segítő jobbot, majd egyenesedeme fel vele, miközben igyekszem nem rá esni, ahogy húzom felfelé. Az remek lenne, aztán jönne pár iskolatársunk, hogy kicsi a rakás, mi meg kilapulnánk legalul. Na, azt biztosan nem fogom megkockáztatni, szóval minden erőmet beleadva támasztom ki magam és segítek Marcinak. Bár nem nehéz, szó sincs erről amúgy, viszont én amúgy sem a szerencsémről vagyok híres, így nem szeretem kísérteni a sorsom. Jobb a békesség mindenkinek.
Egyetértően bólogatok felé, mert örülök, hogy ugyanazon a véleményen vagyunk: kell egy terv. De nem is akármilyen. Egy olyan, ami tutira működik. És nem is kell rá sokat várnunk, mert Marci felkiált, én megszeppenve kapom rá kékjeimet a folyosóról, amerre a macsek eltűnt, majd szélesen elmosolyodom. - Szóval azt mondod, ez működhet? - elmélázva tűrök egy tincset fülem mögé, másik lábamra helyezem testsúlyomat, miközben bólintok egy nagyot. - Rendben, próbáljuk meg, de nem vállalok felelősséget azért, ha megint elszalad, mert nem tudom feltűnt-e, de nagyon gyors cicád van - nevetek fel halkan, majd utolsó mosolyt eresztek meg háztársam felé és indulok el immár egyedül a következő folyosó felé, ahol Matild annak közepén mosakszik, mellette az igencsak viseletes zokni. Szegény Marci. Kissé félrebiccentett fejjel közelítek felé, és nagyon nagy önuralom kell ahhoz, hogy ne nevessek fel, mégis mennyire nyugodt ahhoz képest, hogy ketten is kergetjük. Pár méterre tőle guggolok le és támasztom térdemre államat.
- Nem tudom mondták-e már, de halálian aranyos vagy egyébként - nyújtom ki felé kezemet, majd guggolva kezdek el hozzá közelebb araszolni. Hatalmas tekintetét emeli rám, pár pillanatig méreget, aminek hatására meg is állok, mielőtt ismét elszalasztanánk. Most ilyenkor jön az, hogy órákig ebben a pozícióban kell lennem, amíg az állat nem kezd el bízni bennem? - Bár az aranyosságod nem hiszem, hogy minden esetben kompenzálja majd a rosszaságodat - lehunyt szemekkel nevetek fel, amik arra pattannak ki, hogy Matild kinyújtott kezem ujjaihoz dörgölőzik. Kedves mosoly ül fel ajkaimra, azonnal cirógatni kezdem fejét, vállam felett sandítok hátra Marcira, szabad kezem hüvelykujját emelem fel, majd fordulok vissza Matild felé és emelem fel könnyedén a nyálas zoknival együtt. - Kicsit nyálas, kicsit megviselt, de szerintem egyben van - nyújtom Marcinak a visszaszerzett zoknit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 846
Összes hsz: 2980
Írta: 2020. november 22. 19:30 | Link

Sára



Az szép lett volna! Ettől lett volna hangos az egész suli, sőt még az Edictumba is erről lehetett volna olvasni, hogy két elemi mágus összecsapott a fecsegős folyosón! Aztán persze jött volna a büntetés, hiszen tilos támadásra használni a mágiánkat a suliban. Sára még egész könnyen megúszta volna, hiszen ő még csak most kezdte a tanulmányait, és akaratlan dologról lett volna szó, de amennyiben én kicsit erélyesebben lépek fel vele szemben, na akkor megüthettem volna a bokámat rendesen. És valahol mélyen bennem motoszkál az, hogy ráengedjem a világ összes vizét. Hisz ő pyromágus!
- Akkor elég hamar összeszoktatok, legalábbis jónak tűnik az összhang – biccentek majd félrebillentett fejjel figyelem a rókát. Annyira picike még! Emlékszem amikor Beni volt ekkora. Jó most se valami hatalmas nagy jószág, akkora mint egy átlagos mugli házicica kölyök, de ennél sokkal kisebb volt. Azt meg tudom érteni teljesen, hogy a kis lény sokkal jobban tudja támogatni, sőt ösztönözni is mint akárki más. Hiszen pontosan ezért vannak.
Benito ismét kissé ingerültebbnek tűnik, én is összeszűkült szemmel figyelem ahogy változik a lány arckifejezése. Már nem annyira nyugodt, mint eddig volt, ez pedig veszélyes tud lenni. Alapjáraton is figyelni szoktam a beszélgetőtársaim rezdüléseire, de egy elemi mágussal szemben ez afféle kötelező önvédelmi dolog. Tenyerem nyirkossá válik, és egy vékony kis vízréteg vonja be azt. Nem akarok varázsolni, de legalább ennyit muszáj, hogy ne legyen bennem ez a szorító feszültség. Lehet, hogy nem bölcs dolog, hisz megrémülhet tőle Sári, felfoghatja afféle burkolt támadó szándéknak vagy akárminek.
- Én nem idomítottam úgy kifejezetten. Egyszerűen csak kiismertük egymást, és figyelmeztetem, hogy nincs szükségem a védelmére, vagy ilyesmi. Nem szoktam utasítgatni, nem is viselné el – annyira másak ezek az állatok! Nem ismerek ugyan más sárkányleopárdot, de mindegyik egy külön kis egyéniség, az egyik ilyen, a másik olyan. Az biztos, hogy a macskatermészet erősen felfedezhető, makacs, önálló, független egy lény. Flynn sokkal szófogadóbbnak tűnik. – Nem nevezném kifejezetten támadásnak, hiszen csak morogva, meg szőrborzolva beállt közém és az illető közé, aki szerinte veszélyes volt rám. De amúgy sem szoktam túl közel menni az emberekhez, úgyhogy ez nem volt olyan, amivel foglalkozni kellett volna. Milyen képességei vannak Flynnek?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. november 22. 22:21 | Link

Margaréta
egy dal neked


Helyeslően bólogatok, hogy bizony, szerintem ez simán beválhat, de persze lehet, hogy nem lesz igazam. – Dehogyis, ha elszalad megeheti a fene, majd visszajön egyszer – vonom meg vállaimat. Elég sokat hajkurásztam már ma ahhoz, hogy ne legyen kedvem további terveket kiagyalni csak azért, hogy ő macskasága  nem hajlandó azt tenni, amit én szeretnék. Persze, akkor túl egyszerű lenne az életem, ha mindig minden úgy működne ezzel a döggel is, ahogy elterveztem. Így is, hálásnak kéne lennem, hogy egyáltalán van nekem.
- Ügyesen – kacsintok rá, mielőtt eltűnne a folyosón. Halkan közelebb araszolok a sarokhoz, és a fülemet hegyezve próbálom kitalálni, hogy hol tartunk a műveletben. Nehezemre esik megállni, hogy ne kuncogjak fel hangosan azon, hogy milyen kis édesen beszél ezzel az álszent macskával. Még hogy aranyos, mi? Jó, be kell ismernem, hogy elég szépen tud nézni, de azért na. Nem mindig olyan aranyos ám.
Néha kikémlelek, de csak óvatosan, hogy az állat ne lásson meg lehetőleg. Aztán meglátom Margaréta felém mutatott hüvelykujját, és lelkes vigyorral lépkedek közelebb, miközben a lány feláll kezében Matilddal és a szétzilált zoknimmal. – Egy istennő vagy – nyomok cuppanós puszit arcára hálám jeléül. Kicsit meggondolatlan mozdulat, de én igazából majdnem mindenkivel ilyen közvetlen vagyok. Fontos számomra, hogy éreztessem a barátaimmal, hogy szeretem őket, és mostantól Margaréta abszolút helyet kapott a barátlistámon. – Köszönöm – jut eszembe aztán, hogy kicsit egyértelműsíthetném is, hogy miért osztogatom itt a puszikat. Alaposan szemügyre veszem a zoknim, amennyiben a fekete gombóc nem tépi szét szegény lányt. Bár ahogy látom most már maga a megtestesült ártatlanság.
- Elinduljunk vissza a klubhelyiségbe? – vetem fel a nagyszerű ötletet, és ha igent mond, akkor végre kibővülve visszasétálunk a Navinébe.
Utoljára módosította:Nagybátori-Szabó Márton, 2020. november 22. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. december 5. 21:43 | Link


outfit|tűz és víz


- A sok mozgás és a kezdetektől való szigorú tanítás a titka. – Mert való igaz, az összhang egyszerűen mesebeli kettejük között, nem is kívánhatna ennél szebbet vagy éppen jobbat. És bár még tényleg elég kölyöknek számított, a viselkedése már határozottan fegyelmezettnek volt mondható. Legalább már azzal nem kellett számolnia, hogy sokat fog nőni, végleges méretét ugyanis már majdnem elérte. Kifejezetten nagy példánynak számított fajtáján belül, de végleges mérete így sem volt nagyobb mint egy átlagos kisnövésű mugli kutyáé.
Igyekezett nem tudomást venni arról, hogy a lány szépen lassan kieresztette mágiáját. A belőle kitörni készülő, de elfojtott erő vörös foltokat festett mindkét orcájára, ahogy a testhőmérséklete alig érzékelhetően megemelkedik. Ő csak így tudja levezetni anélkül, hogy valami katasztrofális következménye lenne az egésznek, de ha sokáig húzzák a bájcsevelyt. Semmi tudatos nincs abban, ahogy ez a folyamat véghez megy, hiszen ott még nem tart, hogy mindezt szabályozni tudja. De ki nem eresztett mágia ilyen romboló hatással van rá.
-Hát igen, annyira más természetek már így ránézésre is. – És nem csak azért, mert külsőre is nagyon különböztek, hanem a viselkedésük alapján is úgy tűnt, teljesen más természetűek. Benito sokkal makacsabbnak és önfejűbbnek látszott, míg Flynn jóval alázatosabban és fegyelmezettebben viselkedett. Persze, ez nem csak természetbeli különbség lehetett, hanem nevelésbeli is, hiszen a szőkeség épp akkor ecsetelte, hogy ő nem kifejezetten nevelte az állatkáját, inkább csak úgy megszokták egymást.
- Hmm, lássuk csak. Képes kisméretű lángokat fújni, meg tűzgömböket, amiknek variálja a színét. Ja, és a leghasznosabb hogy kártevőmentesíti a szobát, mert a bogarak a kedvenc nasijai – mosolyodik el. – Na és Benito mit tud? – kérdezett vissza, ha már így témánál voltak. Nem mintha nem tudta volna fejből majdnem az összes elemi lény képességeit. Mielőtt Flynn hozzákerült alaposan beleásta magát a témába, és ez a tudás hamar a fejében ragadt szerencsére.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. december 13. 17:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 846
Összes hsz: 2980
Írta: 2020. december 20. 20:32 | Link

Sára


Vajon miért érzem úgy, hogy a lány picit felvág azzal, hogy ő milyen szigorúan megnevelte az állatkáját és milyen klassz az összhang közöttük, és az övé mennyivel fegyelmezettebb, mennyivel okosabb, meg minden? Valószínűleg ha nem egy ellentétes elemű ember mondta volna ezt, így, akkor eszembe se jutott volna ilyesmi. Így viszont felszalad a szemöldököm elég rendesen, és ha nem lenne vékonyka vízréteg a tenyeremen eleve, akkor most biztos hogy képződne, méghozzá nem is kevés. Igyekszem uralkodni magamon, megszüntetni a víz fodrozódását, és nem figyelek Benitora. Pedig jól tenném, ugyanis a zsebtigris lekushad a földre, farkával vadul csapkod, szőrét felborzolja. Én már csak a morgásra leszek figyelmes.
- A helyedben kicsit óvatosabb lennék – jegyzem meg halvány mosollyal. Akkor nem csak én éreztem ki ezt az elhangzottakból. – Önérzetes egy jószág, nem igazán szereti ha negatív dolgokat mondanak, vagy gondolnak róla. Vagy rólam. És hidd el, hogy megérzi – folytatom halkan. Nem, én nem neveltem, de nem is láttam szükségét. Macskaféle, azok független állatok. Azokat nem lehet megszelídíteni. Én akkor ugyan minek tenném? Minek tanítanám mindenfélére, amikor megvan a magához való esze, és hallgat rám, amikor fontos és szükséges hallgat rám. Amikor még nem voltam úgy ura a képességemnek és nem tudtam úgy megvédeni magam, akkor ő ijesztően viselkedett, jelezve hogy nem vagyok olyan kis gyámoltalan, mint amilyennek látszom. A sárkányleopárd egy pillanat alatt megértette, hogy rettegek más emberek közelségétől, hogy rosszul leszek tőlük. Így nem engedett hozzám közel senkit. Amióta már sokkal jobban kezelem ezt, azóta felhagyott ezzel a viselkedéssel. De ezt nem fogom a lány orrára kötni.
- Ezek a lények a gazdájukat segítik, mindenféle módon. Nekem egy ilyen makacs, öntörvényű jószágra volt szükségem, így nem is meglepő, hogy Benito az lett. Szeretem, hogy ilyen. Persze tetszik ha egy állatka nagyon szófogadó és jól nevelt. Ha lenne más állatom is akkor az lehet, hogy olyan lenne. De Beni ő nem, ő ilyen kis csodacica marad örökre – enyhülök meg kissé, hangom teljesen átvált szeretetteljes tónusúvá, amitől a cica abbahagyja az aggresszív viselkedést és inkább dorombolva a lábamhoz dörgölőzik. Gondosan hátat fordítva a társaságunknak. Részéről ennyi volt, ő nem kíván tovább foglalkozni velük.
- Ő is repülő bogarakkal táplálkozik, pontosabban lepkével, szitakötővel, el is kapja őket egyedül. Vízbuborékba zárja őket és megfulladnak. De elfogadja a szárított, vagy fagyasztott legyet is. Utóbbival jókat szoktunk játszani, eldobom, kiolvasztom, az repül ő meg elkapja. Szeret csak úgy vízgömbbe zárni dolgokat, de azt játékból teszi. Tud lélegezni a víz alatt, meg kiszűri belőle a mérgező anyagokat – sorolom, majd figyelmesebben megnézem a lányt, aki eléggé pirosnak látszik már. Ennyire feszítené a mágia? Még jó, hogy nem kezdtem el zsonglőrködni a vízzel, úgy kirobbanna belőle a tűz, hogy csak na. A gond csak az, hogy egy kicsit kíváncsi is vagyok arra, hogy mit tud. – Már bocs, de … minden oké? Jól vagy? - esetleg lehűtselek? De ezt nem ki nem mondanám hangosan. Még a végén fenyegetésnek venné.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet