Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=819653#post819653][b]Juhász Laura - 2020.10.20. 19:25[/b][/url]

Nem tehetek róla, de mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor ezen a folyosón haladok át. Túl tökéletesek ezek a portrék itt, és akármennyire is tűnnek végtelenül kedvesnek és ártatlanok ezek a dámák, tudom jól, hogy a látszat bizony csal. Mert bármennyire is úgy tűnik, hogy nem figyelnek, igenis hogy szemmel tartják az ember minden egyes mozdulatát. Minden kimondott szót elcsípnek, majd összekavarják és káosz lesz az egészből. Nem szeretem a pletykákat. Sem azt ha pletykálkodnak az emberek. Nem is szoktam elhinni azt, amit innen-onnan hallok. Vagy legalábbis nem veszem készpénznek. Szeretem az illetőtől hallani, hogy megerősíti, vagy megcáfolja, de csak ha ő hozza fel. Én nem fogok utánarohanni és kérdezősködni. Továbbadni meg végképp nem fogom. Szóval érthető miért nem a kedvencem ez a hely a kastélyban.
Lepillantok Benitora, akit nem igazán érdekel az, hogy jelenleg éppen hol vagyunk. Az úticélunk már annál inkább kedvére való lesz. Peckesen lépdel, fejét büszkén magasra emeli, őróla aztán pletykáljanak csak nyugodtan. Igyekszem példát venni a sárkányleopárdról, vagy legalábbis olyan gyorsan és észrevétlenül áthaladni a képek között, hogy végre az akváriumhoz érjek, amilyen gyorsan csak lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=820578#post820578][b]Juhász Laura - 2020.11.01. 19:34[/b][/url]

Össze-összesúgnak a dámák, ahogy haladok át közöttük, aztán hirtelen elnémulnak, amikor társaságunk akad. Azonnal összeráncolom a szemöldököm, és le se kéne pillantanom a sárkányleopárdomra, hogy tudjam bizony az összes létező szőr feláll a hátán. Őszintén szólva az enyém is borsózik. Egyre rosszabbul viselem a dolgot. Amikor még csak kezdtem a tanulmányaimat csak valamiféle megmagyarázhatatlan óvatosság, kellemetlen érzés volt bennem ha összeakadtam egy ellentétes eleművel. Mostanra már feszült leszek tőle, feszült és minden idegszálam pattanásig feszül. Érzem, ahogy bizseregni kezd a tenyerem, mintha a víz, ami óv engem, ami bennem él, ami kitölti a mindennapjaimat, mintha a víz is készültségben lenne. Abban is van, hisz ha úgy adódik, akkor kitör belőlem és megvéd a pyromágustól. Soha nem fordult még elő ilyen eset. Soha. Pozitív kitörésű vagyok eleve, ha valami nagy öröm és boldogság ér, akkor tört belőlem elő időnként, amíg egész jól meg nem tanultam uralni. De ez most más. Ez a lány meg a kis kedvence védekező reakciót indít el bennem, és Benitoban is.
- Hagyd – préselem ki magamból a szót. Felesleges rászólnia a rókára. Nem fog tudni csak úgy megnyugodni. Idővel kicsit lecsillapodik, de teljesen ellazult például sose. A mi társaságunkban nem. Benito lelapul a földre és onnan nézi árgus tekintettel az állatot. Farkával vadul csapkodva jelzi, hogy mennyire ingerült most. – Tök normálisan viselkedik. Nem bírják az ellentétes elemű lényeket. Tűzmágus vagy, láttalak már gyakorolni a teraszon – közlöm a teljesen nyilvánvalót. Futólag láttam csak a lányt az elemi mágusoknak fenntartott részen, akkor nem voltunk közel egymáshoz, hisz ő egy teremben volt, én meg a másikban. Akkor nem volt ott velem Benito sem. Kicsit megrázom a fejemet, hiszen ez azért túlzás. Nem hinném, hogy bevetné ellenem a tüzet a lány, szóval igazán lehetnék egy cseppet udvariasabb. Vagyis hát sokkal udvariasabb. Halkan dúdolgatni kezdek, ami segít kicsit kordában tartani az indulataimat, a gondolataimat, ami megnyugtat. Arcvonásaim enyhülnek és szerencsére a hangom is barátságosabbá válik.
- Laura vagyok, ő itt Benito – mutatkozok be végül, de közelebb nem megyek a pároshoz. Annyira még nem bízom a csodacicában, és a saját nyugalmamban sem egyelőre. - Ő általában is kicsit túlzásba viszi a védelmezést. - eresztek meg egy vigyort - Oké, nem ennyire, az tény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=821221#post821221][b]Juhász Laura - 2020.11.14. 20:39[/b][/url]

Tény, hogy nem lett volna jó végkifejlete, ha összeméri az erejét a két állatka, vagy éppen mi. Viszont az is tény, hogy Beni nem támadta volna meg a rókát. Már nem annyira érzi úgy, hogy mindenáron meg kell engem védenie, rengeteget tanultam, fejlődtem és ő is. Pontosan jól fel tudja mérni a helyzeteket és csak segítene, ha úgy adódna. Jelen esetben azzal, hogy távol tartaná tőlem a másik elemis lényt, lefoglalná, hogy nekem ne is kelljen törődnöm vele. Én pedig már uralom annyira a mágiámat, hogy ha Sárából ki is törne a tűz, akkor inkább próbálnám meg kivédeni, elhárítani a helyzetet, esetleg helyhez kötni, hogy lenyugodhasson, de meg nem támadnám. Bármennyire is ezt diktálja minden ösztönöm. És remélném, hogy ez elég is lenne. Vagyis hát remélem, hogy nem kell ilyenekhez folyamodni, hogy meg tudjuk oldani civilizált módon az egészet. Noha a dámák tuti élveznének egy elemis csatát itt, a folyosó kellős közepén.
- Hm, az állatod tudta. Majd megtanulod te is érzékelni egy pillanat alatt, hogy ki kicsoda – vonom meg a vállamat. Ez tény. Teljesen mindegy, hogy mi jár a fejében, mit csinál éppen, ösztönösen meg fogja tudni mondani, hogy kinek mi az eleme. Az ellentéteset leghamarabb, aztán sorban jön a többi.
- Meg össze is kell szoknotok, az meg nem megy pár hónap alatt – bólintottam a magyarázatot hallva. A bemutatkozásra nem reagálok, nem mondom azt, hogy örülök, hogy megismerhetem. Nincs nekem semmi bajom a lánnyal, nem arról van szó, de jelen helyzetben erős túlzásnak érezném kijelenteni azt, hogy bármelyikünk is örülne. Beni is lecsillapodik kicsit, noha továbbra is barátságtalanul néz a párosra, de tartása inkább fennhéjázó mint fenyegető. Öntelt macska. – Azóta tudod csak magadról, hogy mi vagy?
Ezt a kérdést simán úgy is lehetne érteni, hogy próbálom kipuhatolni, hogy mennyire tapasztalt az ellenfelem, mennyire lenne vele nehéz dolgom ha mégis megtámadnának. Pedig csak szimplán érdeklődöm. Emlékszem még, hogy mennyire nem könnyű az elemizgetés eleje, hogy minden tök új, rá kell érezni dolgokra, rengeteg munka az egész. Egy kis állatka kiismerése és a vele való összecsiszolódás sem túl könnyű. Aztán átlendül az ember rajta és minden megy mint a karikacsapás.
- Öööö – töprengek el. Jézusom, mióta is? – Talán 5 éve? Azt hiszem. Valahogy így. Az első két évben állandóan zsebtigris üzemmódban volt, aztán lassan leszokott róla. Most már csak támogat és segít, de nem dönt önállóan egy helyzetben arról, hogy meg tudom-e védeni magam vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=821800#post821800][b]Juhász Laura - 2020.11.22. 19:30[/b][/url]

Az szép lett volna! Ettől lett volna hangos az egész suli, sőt még az Edictumba is erről lehetett volna olvasni, hogy két elemi mágus összecsapott a fecsegős folyosón! Aztán persze jött volna a büntetés, hiszen tilos támadásra használni a mágiánkat a suliban. Sára még egész könnyen megúszta volna, hiszen ő még csak most kezdte a tanulmányait, és akaratlan dologról lett volna szó, de amennyiben én kicsit erélyesebben lépek fel vele szemben, na akkor megüthettem volna a bokámat rendesen. És valahol mélyen bennem motoszkál az, hogy ráengedjem a világ összes vizét. Hisz ő pyromágus!
- Akkor elég hamar összeszoktatok, legalábbis jónak tűnik az összhang – biccentek majd félrebillentett fejjel figyelem a rókát. Annyira picike még! Emlékszem amikor Beni volt ekkora. Jó most se valami hatalmas nagy jószág, akkora mint egy átlagos mugli házicica kölyök, de ennél sokkal kisebb volt. Azt meg tudom érteni teljesen, hogy a kis lény sokkal jobban tudja támogatni, sőt ösztönözni is mint akárki más. Hiszen pontosan ezért vannak.
Benito ismét kissé ingerültebbnek tűnik, én is összeszűkült szemmel figyelem ahogy változik a lány arckifejezése. Már nem annyira nyugodt, mint eddig volt, ez pedig veszélyes tud lenni. Alapjáraton is figyelni szoktam a beszélgetőtársaim rezdüléseire, de egy elemi mágussal szemben ez afféle kötelező önvédelmi dolog. Tenyerem nyirkossá válik, és egy vékony kis vízréteg vonja be azt. Nem akarok varázsolni, de legalább ennyit muszáj, hogy ne legyen bennem ez a szorító feszültség. Lehet, hogy nem bölcs dolog, hisz megrémülhet tőle Sári, felfoghatja afféle burkolt támadó szándéknak vagy akárminek.
- Én nem idomítottam úgy kifejezetten. Egyszerűen csak kiismertük egymást, és figyelmeztetem, hogy nincs szükségem a védelmére, vagy ilyesmi. Nem szoktam utasítgatni, nem is viselné el – annyira másak ezek az állatok! Nem ismerek ugyan más sárkányleopárdot, de mindegyik egy külön kis egyéniség, az egyik ilyen, a másik olyan. Az biztos, hogy a macskatermészet erősen felfedezhető, makacs, önálló, független egy lény. Flynn sokkal szófogadóbbnak tűnik. – Nem nevezném kifejezetten támadásnak, hiszen csak morogva, meg szőrborzolva beállt közém és az illető közé, aki szerinte veszélyes volt rám. De amúgy sem szoktam túl közel menni az emberekhez, úgyhogy ez nem volt olyan, amivel foglalkozni kellett volna. Milyen képességei vannak Flynnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=823370#post823370][b]Juhász Laura - 2020.12.20. 20:32[/b][/url]

Vajon miért érzem úgy, hogy a lány picit felvág azzal, hogy ő milyen szigorúan megnevelte az állatkáját és milyen klassz az összhang közöttük, és az övé mennyivel fegyelmezettebb, mennyivel okosabb, meg minden? Valószínűleg ha nem egy ellentétes elemű ember mondta volna ezt, így, akkor eszembe se jutott volna ilyesmi. Így viszont felszalad a szemöldököm elég rendesen, és ha nem lenne vékonyka vízréteg a tenyeremen eleve, akkor most biztos hogy képződne, méghozzá nem is kevés. Igyekszem uralkodni magamon, megszüntetni a víz fodrozódását, és nem figyelek Benitora. Pedig jól tenném, ugyanis a zsebtigris lekushad a földre, farkával vadul csapkod, szőrét felborzolja. Én már csak a morgásra leszek figyelmes.
- A helyedben kicsit óvatosabb lennék – jegyzem meg halvány mosollyal. Akkor nem csak én éreztem ki ezt az elhangzottakból. – Önérzetes egy jószág, nem igazán szereti ha negatív dolgokat mondanak, vagy gondolnak róla. Vagy rólam. És hidd el, hogy megérzi – folytatom halkan. Nem, én nem neveltem, de nem is láttam szükségét. Macskaféle, azok független állatok. Azokat nem lehet megszelídíteni. Én akkor ugyan minek tenném? Minek tanítanám mindenfélére, amikor megvan a magához való esze, és hallgat rám, amikor fontos és szükséges hallgat rám. Amikor még nem voltam úgy ura a képességemnek és nem tudtam úgy megvédeni magam, akkor ő ijesztően viselkedett, jelezve hogy nem vagyok olyan kis gyámoltalan, mint amilyennek látszom. A sárkányleopárd egy pillanat alatt megértette, hogy rettegek más emberek közelségétől, hogy rosszul leszek tőlük. Így nem engedett hozzám közel senkit. Amióta már sokkal jobban kezelem ezt, azóta felhagyott ezzel a viselkedéssel. De ezt nem fogom a lány orrára kötni.
- Ezek a lények a gazdájukat segítik, mindenféle módon. Nekem egy ilyen makacs, öntörvényű jószágra volt szükségem, így nem is meglepő, hogy Benito az lett. Szeretem, hogy ilyen. Persze tetszik ha egy állatka nagyon szófogadó és jól nevelt. Ha lenne más állatom is akkor az lehet, hogy olyan lenne. De Beni ő nem, ő ilyen kis csodacica marad örökre – enyhülök meg kissé, hangom teljesen átvált szeretetteljes tónusúvá, amitől a cica abbahagyja az aggresszív viselkedést és inkább dorombolva a lábamhoz dörgölőzik. Gondosan hátat fordítva a társaságunknak. Részéről ennyi volt, ő nem kíván tovább foglalkozni velük.
- Ő is repülő bogarakkal táplálkozik, pontosabban lepkével, szitakötővel, el is kapja őket egyedül. Vízbuborékba zárja őket és megfulladnak. De elfogadja a szárított, vagy fagyasztott legyet is. Utóbbival jókat szoktunk játszani, eldobom, kiolvasztom, az repül ő meg elkapja. Szeret csak úgy vízgömbbe zárni dolgokat, de azt játékból teszi. Tud lélegezni a víz alatt, meg kiszűri belőle a mérgező anyagokat – sorolom, majd figyelmesebben megnézem a lányt, aki eléggé pirosnak látszik már. Ennyire feszítené a mágia? Még jó, hogy nem kezdtem el zsonglőrködni a vízzel, úgy kirobbanna belőle a tűz, hogy csak na. A gond csak az, hogy egy kicsit kíváncsi is vagyok arra, hogy mit tud. – Már bocs, de … minden oké? Jól vagy? - esetleg lehűtselek? De ezt nem ki nem mondanám hangosan. Még a végén fenyegetésnek venné.