30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 22:39 | Link

Nem szalad ám ő sehova. Hisz miért tenné? Most érkezett csak a könyvtárba és hány de hány ablak van itt, és már rögtön az első bajba keverte, így természetesen örömmel fogadja a segítséget.
- Ha van kedve társulni a kisasszonynak természetesen, még rengeteg ablak van itt. - mutat körbe csak a hatás kedvéért. Jól is esik neki, hogy segítenek illetve nem is tud mit kezdeni a helyzettel, hisz egy manónak segítség? De ahogy látja a lánynak van kedve jönni és ugyebár az elsődleges feladat, hogy kiszolgálják az embereket és ebbe beletartozik az is, hogy nem okoznak csalódást.
- De tudok magamra vigyázni, mindig van nálam ragtapasz és kitűnően megtanultam az elsősegélynyújtást. - húzza fel picit azért az orrát, hisz nem is Bibi lenne ha ezt nem kérné ki magának.
- Bocsánat, nem akartam illetlen lenni. - teszi hozzá, mert érzi megint szemtelen volt, és a fejében anyja már dorgálja is előző szavaiért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:46 | Link

Evelin elneveti magát. Máris jobb kedve lett.
- Nem haragszom. Míért is haragudjak. Én legalább szeretem az őszinteséget. Nem úgy, mint mások.
Evelin egy kicsit megkedvelte a vicces kis manót. Legalább nem unatkozik.
- És mi dolgod az ablakokkal? Mert szerintem mind rendben van.
Kérdezi Evelin kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 23:00 | Link

Nagy kő esett le a szívéről, nem is tudja mit tett volna ha a lány azt mondja nem bocsát meg neki illetlen viselkedéséért. Mikor feladatáról kérdezik fontoskodva mesél róla.
- Végig kell néznem a kastély összes ablakát, hogy a tanév során nem törték-e be vagy repedt meg vagy hasonló balesetet nem élt meg, mert a vizsgaidőszakra a legnagyobb csöndet igyekszünk a diákoknak biztosítani és egy törött ablak tovább törhet szörnyű csörömpölés közepette vagy a teljesen kitörtön madarak szállhatnak be rumlit és zűrzavart csinálva. - szinte sugárzik róla az öröm, hogy ilyen fontos feladatot láthat el, pedig ha tudná...
- Ó, de tényleg nem szeretném untatni a kisasszonyt. Biztos tanulnia kellene én meg csak itt fecsegek csacskaságokat. - kicsit szégyenkezik azért, mert ilyen hosszan talán még sose beszélt diákkal, hisz drágább az ő idejük, mint egy kis manóé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:14 | Link

Evelin megint elmosolyodtk.
- Elég érdekes munkának hangzik. Időm meg van hogy halgassalak. Majd holnap egy kicsivel többet tanulok.
Evelin örül, hogy végre egy jó társaságba keveredett. Életében először lát manót, és azt is magyon megkedvelte. Azt gondolta magában hogy ez a manó egy tünemény.
Bárcsak gyakrabban összefutna vele.
Evelin megint hozzákezd beszélni.
- És mit szoktatok tenni egy hibás ablakkal? Ugye az számodra nem veszélyes?
Evelin érdeklődött tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 23:41 | Link

Kezeit tördelve tekintget a lányra, valami különös oknál fogva fél, hogy mégis megharagudnak rá, hogy időt rabol, de hiába lesi az előjeleket egyet sem vesz észre.
- Nos elvileg szólnom kell a napi felelős manónak, hogy találtam egyet és megjavítják, mert szóval.. izé.. én nem vagyok valami jó a javító varázslatokban. - vallja be szégyenkezve. Ez bizony egy igen fájó pont az életében. De hát nincs mit tenni, defektes manóként is manó marad így tenni kell és tenni, nincs megállás.
- Általában nem veszélyes, hacsak nem jönnek szembe kóbor könyvkupacok. - feleli egy apró mosoly társaságában, amit engedélyez magának, hisz talán vicces amit mond.
- És nem lesz a kisasszonynak baja abból ha ma kihagyja a tanulást? Nem szeretném ha miattam büntetnék meg. - vált át ismét aggodalmaskodóba és hangosat roppan az egyik ujja ahogy tördeli őket nagy aggodalmában. El is fintorodik a roppanásra, mert a hangja mellé még fáj is, rögtön óvatosabban folytatja a stressz levezetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 23:56 | Link

Evelin megint elmosolyodik ezen a tündéri manón. Végül megszólal.
- Az nem baj ha nem értesz mindenhez. Én sem értek mindenhez. Egy kis tanulást meg kihagykatok. Majd bepótolom holnap. Ha véletlen találnál még egy kóbor könyvkupacot akkor inkább szólj a saját érdekedben.
Nemkéne az ujjaidat ropogtatnod. Még bajod lehet belőle. Remélem nem lett baja az ujjaidnak.
Evelin ma nagyon beszédes kedvében van. Azért is folytatja a mondandóját.
- Nem kérsz egy kis csokit? Attól biztos jobban lennél. Én már csak tudom. Mindig van nálam.
Evelin leguggol a manóhoz. És felényújtja a csokit.
- Ezt nem utasíthatod vissza. Fogadd el. Megérdemled. Olyan szorgos kis manó vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 15. 21:03 | Link

- Tetszik tudni mire észre veszem azokat a kóbor kupacokat már maguk alá temettek, nagyon gyorsak ám, igazi ragadozók. - jelenti ki határozottan, ma úgy tűnik nagyon elemében van sziporkák terén. Biztos nagyon beverte a fejét, azért lett ilyen magabiztos, pedig ez nagyon nem jellemző rá. Nem ám.
- Csokit? Ó, nem, köszönöm szépen de nem kérek, a manók nem ehetnek ilyet. - rázza a fejét és bánatosan néz a csokira, mondjuk azt ő se tudja miért nem ehetnek, de egyszerűen ez lett belé nevelve és annyira nincs bátor, hogy kipróbálja vajon igaz-e. De egyébként is, ki látott már kövér házimanót? Tömzsit esetleg, na de kövéret?
- Nem, nem, nem ehetek. - rázza még erőteljesebben a fejét mikor a lány próbálja rátukmálni. És szinte már úgy néz a csokira, mint valami undorító fertőzésre, még a kezével és próbálja eltolni, hogy ő bizony nem, ő nem ehet.
- Meg akar mérgezni?! - fakad ki végül. Lehet elkezdte túl dramatizálni a dolgot, de már eljutott a halálos rettegés fokozatba és ilyenkor nincs megállás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 23:20 | Link

Már a nevetőgörcs kerülget. Ez a manó egy tünemény. Ilyen manót még nem láttam. Bár ő az első akit látok. Azt hiszem egy életre megkedveltem ezt a kis manót. Sőt az összes manót. Egyszerűen már a nevetés kerülget. Végre egy kis jó kedv. Ùgy is egész nap unatkoutam. Nem tudtam elképzelni amit a manó, pontosabban a kis Bibi mondott. A csoki csak nem méreg. Maximun a kutyáknak, de a manóknak biztos nem. Az nem lehet hogy nem evett még  csokit. Akkor majd most!
- Biztosan nem kérsz? A csoki nem méreg. Na a kedvemért egy kis kostolót? Ezt nem utasíthatod vissza. Kérlek!
Könyörögtem a kis manónak. Megint odanyújtottam a csokit. Hátha megérzi az illatát. Akkor biztos megkívánja. Egész biztosan ízlene neki, mert csak nagyon kevés ember nem szereti a csokit. Vagyis ő manó. Már elfelejtettem.
- Na, biztosan nem kérsz? Senki nem halt bele egy kis csokiba.
Győzködtem tovább a kis manót hátha elfogadja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 16. 11:39 | Link

Hát ilyen egyszerűen nincs! Nem akar csokit enni és kész, hogy nem lehet ezt megérteni?! Töpreng magában szinte már felháborodottan, persze kimondani nem meri, tiltja az illem, de legszívesebben elszaladna világgá, ahogy itt próbálják rávenni a csokievésre. Még csak az hiányzik, hogy lefogják és megtömjék vele. Biztos kiköpné!
- Biztosan. Manók nem ehetnek csokoládét. - szajkózza továbbra is és rázza a fejét, a nagy tukmálás miatt már a szájára is szorította a kezeit, hogy még véletlenül se kerülhessen be egy morzsája se a szájába. Amikor közel nyújtják felé még levegőt venni se mer, mert mi van ha belélegezve is mérgező? Bár az biztos nem, hisz készítenek a manók csokoládés süteményeket és akkor terjeng a csoki illat a konyhában. De azért jobb nem kockáztatni. Ilyen közel egy manó orrához se kerül csokoládé, bár mondjuk múltkor Habók belezuhant a csokipudingos üstbe és túlélte. De jobb nem kockáztatni.
- Nem, nem. - motyogja a kezei mögül és még hevesebben rázza a fejét, már ha létezik ilyen sebesség még hátrálni is elkezd egyre nagyobb félelemmel a szemeiben, viszont mivel hátul nincs szeme így természetesen neki gyalogol egy könyvespolcnak, amit meglök, így a rajta lévő könyvek egy része igen veszélyesen inogni kezd, vajon lezuhannak szegény manónk fejére?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 14:51 | Link

Már a nevetés folytogat. Ahogy látom a manók nem esznek csokit. Minden nap tanul valami újat az ember. Ma is tanultam.
- Magadra vess. Köszönöm, hogy tanítottál valami újat. Mostmár tudom, hogy a manók nem esznek csokit.
Mosolyogtam a kis manóra, nézve ahogyan elhátrál. A kis tünemény csakazértis nekiment a könyvespolcnak. Majdnem ráestek, már meginz, a könyvek. Ilyen nem létezik. Szerencsélyére hamar észbekaptam. Varázsolhattam volna, de az egyszerűbb megoldások híve vagyok. Odaszaladtam és elkaptam a billegő polcot. Csak pár könyv potyogott le. Szerencsére egyik sem a manóra. Ezt legalább megúszta. Nem szeretném, hogy baja essen. Nem örülnék neki. Ahoz túlságosan megkedveltem őt. Azt a pár könyvet ami leesett a kezembe összeszedtem, és ugyan olyan sorrendben visszatettem a polcra. Közben nevettem.
- Legközelebb szerintem a könyvtárat kerüld el. Az egy ilyen kis manónak baleset veszélyes, de belátom, hogy ez az én hibám volt. Nem kellett volna téged csokival kínálgatni. Ugye nem haragszol rám?
Kérdeztem bűnbánóan, hátha megbocsájt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Éjjeli látogató
Írta: 2014. július 16. 19:52
| Link

Adam
Hevesen ver a szívem, érzem, hogy kis híján kiugrik a helyéről, lüktet bennem az adrenalint szállító vér, és riadalmamban úgy kapkodok, hogy kis híján leverek több könyvet és papírt is az asztalról. Mindezt azalatt a pár másodperc alatt, míg próbálom a férfi hirtelen felbukkanását feldolgozni, és a megfelelő ellenreakciót próbálom összehozni. Hogy védekezés gyanánt egyikkel se mennék sokra, és ilyen kapkodásban még a valódi segítség, a pálcám is eléggé hasztalan lenne, az mellékes, pláne mert szép lassan megnyugodhatok: úgy tűnik nem a baltás gyilkos tört rám.
Láthatóan nem zavartatja magát viselkedésemmel, helyette nyugodt, határozott hangon előadja, mit is keres itt az éjszaka közepén, ami ugye cseppet sem furcsa időpont a könyvtárba járáshoz. Én mondjuk már aludnék, de csak azért, mert dolgozom, ami reggeli felkeléssel jár a régebben megszokott délutáni helyett, ami megengedő volt az éjszakai olvasgatásokat tekintve. Ám a váratlan látogató megjelenése elsöpri az álomport a szemem alól. A felém nyújtott levélre pislogok. Rövid időn belül ez már a második hasonló tartalmú darab, valószínűleg ez zavart meg. Azt hittem, kétszer kaptam meg az igazgató úr levelét a minisztériumi dolgozóról. De nem, ez egy másik.
- Igen.. természetesen kaptam. Bocsánat, csak kicsit megkavarodtam - motyogom. Jobban belegondolva, gyanús is volt, hogy nem ugyanaz a név szerepel mindkettőn.
Míg végigfutom a levelet, a férfi udvariasan megkérdi, visszajöjjön-e másik alkalommal. Ebből ítélve érzi, hogy nem épp ez a legjobb időpont, ám mielőtt javasolhatnám, hogy másnap, a nyitvatartás alatt jöjjön, ezt a lehetőséget gyorsan elveteti.
- Ó, értem. - Valójában nem, de nem firtatom. Felmerül bennem, hogy talán azért csak most ér rá, mert napközben az ispotályban ápolják, vagy ilyesmi. De mielőtt túlgondolnám, visszanyújtom felé a levelet, és elmosolyodom.
- Egy pillanat, és csinálok fényt.
Most, hogy már nyugodt vagyok, egy pillanat alatt meglelem pálcám, és egy-két ügyesnek szánt mozdulattal az asztalokra helyezett lámpákba fényt varázsolok. Az egyik ugyan lerepül az asztalról és ripityára törik az egyik könyvespolc oldalán, de ezt leszámítva tényleg ügyesen kivitelezem a dolgot.
- Konkrét elképzelése is van, hogy mit olvasna? Tudok segíteni? - érdeklődöm meg. Mivel most látom először, és ugyan nála van az igazgató levele, azért mégse tervezem magára hagyni a könyvtárban, de egyébként sem tenném, hátha valóban tudok segíteni. Biztató mosolyom mindenesetre már a helyére került.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8068
Könyvtáros
Írta: 2014. július 16. 20:48
| Link

Eléggé lassan bár, de kezd megnyugodni a lány. Na persze, nem teljesen, de a szíve már nem akar minden áron kiugrani a helyéről. Bólintok neki, ahogy elmondja, kapott értesítést az érkezésemről, csak kicsit megkavarodott. Előfordul az ilyen. Ahogy az is, hogy a velem szemben álló emberek azt állítják, értik bizonyos bejelentéseimet, miközben fogalmuk sincs a háttérben meghúzódó okokról, csak jobbnak látják nem belemászni a témába. Ilyen az esti látogatásom kérdése is. A könyvtáros szimpla szófordulatnak használja tehát csak válaszát.
Figyelem, ahogy a lány meglendíti a pálcáját, és viszonylag sikeresen fényt csal a könyvtár terébe, egyetlen lámpa bánja csupán a dolgot. Rezzenéstelenül személem, ahogy szerencsétlen ripityára tör. Nem ajánlgatom, hogy felszedjem a darabkákat, biztosan tud erre való jó varázslatot.
- Igazából nincsen. Csak szeretném átnézni az állományt, hátha ráakadok valamire, ami felkelti az érdeklődésemet. - utasítom el ezzel udvariasan felajánlását. Abban tud segíteni, hogy hagy nézelődni. A felügyelete egyáltalán nem zavar ebben.
- Hamar megleszek. - ígérem neki egy apró bólintással, továbbra is a pultja előtt állván pislogva rá lefelé sápadt fényű, kék szemeimmel, miközben visszadugom nadrágom hátsó zsebébe az engedélyező levelet. Reményeim szerint akad itt olyan kötet, amely lázba hoz, akár ritkasága, akár kora, akár bármilyen más egyedi tulajdonsága miatt. Egy mágustanoda könyvtárában előfordulnak ilyen darabok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 16. 21:09 | Link

Adam
Egy pillanatig még elmélázva nézem a darabokra tört lámpát a polc előtt szerencsétlenül szétszóródva. Valahogy nem jut el maradéktalanul a tudatomig a felismerés, hogy összetört, vagy egyszerűen csak nem mozgat meg a dolog, hiszen úgyse nagyon tudok mit kezdeni a dologgal. A reparo varázslat az én pálcámból bizony csak tovább rontja a dolgokat. Így aztán beletörődve, hogy ez későbbre marad, felajánlom segítségem a férfinek. Válaszát hallgatva bólintok is - tehát nem szeretné, ha a nyakára másznék, világos. El is kezdem rendezgetni a papírjaimat, és a székemet is egyenesbe állítom, hogy visszaüljek a pult mögé.
- Csak nyugodtan. Egy könyvtárban nem lehet sietni, én már csak tudom - elmosolyodom, jelezve, hogy nem bánom, ha kicsit tovább tart a dolog, mint ígéri. Igazán szükségtelen kapkodnia, egy darabig most úgysem álmosodom már el, szóval akár be is fejezhetem addig egy-két dolgomat, amit egy-két könyv olvasása lehetetlenített el napközben.
Valahogy mégsem hagy nyugodni a férfi - Adam - megjelenése. Illetve a külseje.
- Szóljon, ha bármiben, tényleg bármiben tudok segíteni - mondom, igyekezvén határozottságot csempészni hangomba, habár ha komoly egészségügyi gondja van, azon aligha tudok segíteni, sőt, szinte semmiben sem tudnám igazán támogatni a könyvek közti tájékozódást leszámítva. De hát azért jött ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 16. 22:15 | Link

Evelin

Repkednek a könyvek, már húzza a nyakát, hogy ez bizony fájni fog mikor megmentik az irháját. Mára több balesetet lehet már nem tudna elviselni. Elég volt ennyi.
- Köszönöm az életmentést. - fújja ki a levegőt, mert csak most tűnt fel neki, hogy ijedtében eddig nem mert levegőt venni, és mint tudjuk ez nem a legegészségesebb, még egy manónak sem.
- Hát.. vannak ennél veszélyesebb helyek is a kastélyban. Például a páncélokkal teli folyosók vagy termek, főleg ha a páncél mellé csatabárdot is állítottak, na az az igazán veszélyes. - még a gondolattól is megborzong. Múltkor is majdnem levágta a fülét egy alászálló bárd. Na jó, lehet kissé meglökte és azért mozdult ki a helyéről. De senki se látta, így nem lehet rábizonyítani.
- És dehogy az Ön hibája, én voltam ügyetlen. Láthattam volna, hogy mögöttem van egy könyvespolc. Rossz Bibi, buta Bibi. - korholja magát hangosan. Mára már csak ennyi maradt meg a szabad manóknál szokásként, de ez is inkább csak a konzervatívabb családokban. Bibi így messze esett a fájától.
- De el is felejtkeztem közben az ablakokról. Na lássuk csak... - és körbetekint de kissé tanácstalan arcot vág. Az egyik ablak épp ugyanúgy néz ki, mint a másik, illetve a könyvsorok is. Vajon ezt a részt nézte már?
- Akkor ez most a bejárattól nézve a második vagy harmadik beugró? - töpreng hangosan és hol a bejáratot keresi a szemével hol a könyvsorokat számolja. Valahogy sehogy se jön össze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 22:45 | Link

Gondoltam magamban, hogy ez a manó egy tünemény. Túlságosan is megkedveltem. Kimondottan szeretem a manókat. Tündéri terentmények.
- Nem a te hibád volt hanem az enyém és az ügy lezárva.
Győzködtem a kis manót. Már megint letérdeltem mellé mert olyan kis alacsony. Úgy mondom, mintha külömb lennék. Nekem is gondot okoz a magasabb polcok elérése. Végülis igaz, hogy magasabb vagyok a manónál, de az lenne furcsa ha nem így lenne. Olyan aranyosan gondolkozik ez a kis manó. Ha lehetne egész nap elnézegetném, de lehet hogy a manónak elege lenne belőlem. Azért is megszólalok.
- Szerintem a második.
Mondtam a manónak, hátha szivesen veszi a segítségemet. Észrevettem még egy kóbor könyvkupacot. Pont az ablak előtt volt. Nem hagyhattam ott. Még baja esne a manónak. Gondolkodni kezdtem. Eszembejutott még bűbájtanóráról a lebegtető bűbáj. Most épp itt az ideje a gyakorlatban is kipróbálni. Gondoltam magamban. Kinondtam szépen halkan a varázsigét. Remélve hogy a manó nem haragszik meg hogy varázsolgatok a háta mögött.
- Vingardiun Leviosa.
Egyesével lebegtettem a könyveket nagy odafigyeléssel, mert nem akartam hogy leessenek. Végülis nehéz dolgokról volt szó, amelyek képesek egy manót a földhözszorítani. Csak egy könyv esett le. Odasétáltam, felvettem, de a polc magasan volt így megfogtam egy széket és odavittem. Visszaraktam a könyvet. A széket pedig a helyéretettem.
- Na, és tovább? Van még valami munkád? Mert szerintem az ablakoknak nincs baja.
Mosolyogtam a manóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8068
Könyvtáros
Írta: 2014. július 16. 23:08
| Link

Lehet, hogy nem lehet sietni egy könyvtárban, nekem azonban szánt szándékom. Még ha számomra ez nem is lesz túl megerőltető. De az biztos, hogy szeretném ma este átnézni a teljes állományt, töviről hegyire. Az meg csak úgy fog menni, ha átnézem az összes polc tartalmát, és szépen kiszemezgetem, amit érdekesnek találok.
Szemöldökömet finoman összevonom bólintásom közben, amikor a könyvtáros leányzó úgy megnyomja arra vonatkozó szavait, hogy tényleg bármiben a segítségemre lesz. Persze, nem gondolok semmi olyan dolog, mert nem is azzal a hangsúllyal mondja, viszont nem is pusztán munkájából fakadó szolgálatát ajánlja. Szavai afféle aggodalmat sugallnak. Így pedig nem igazán értem, mire akar kilyukadni. Na mindegy.
Nézem még Őt kicsit, majd komótosan megindulok a polcok felé. Megállok az elsőnél, és annyiszor vonom balról jobbra tekintetemet, ahány sornyi könyv van előttem, föntről lefelé haladva, aztán lépek tovább. Mindez nagyjából négy-öt másodperc alatt zajlik le, ennyi kellett, hogy végigolvassam a gerinceket, felmérve a kiadványokat. Egy kívülállónak ez úgy tetszhet, mintha csak vetnék egy átfutó pillantást minden polcra, és slussz, holott minden szükséges információt begyűjtök ez idő alatt. Egyedül az hosszabbítja a menetet, hogy jó néhány soronként leveszek egy kötetet. Szűk fél órába telik, mire végzek a készlet átnézésével, hogy végül négy könyvvel a kezemben sétáljak oda az egyik asztalhoz. Lerakom rá a szerzeményeimet, leülök, és elkezdem lapozgatni őket. Van köztük egy lexikon, egy regény, egy novellás- és egy verseskötet. Szép, vegyes felhozatal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 17. 19:03 | Link

Adam
Zavartan megvakargatom fülem alatt nyakamat, ahogy a férfi pillantását állom még egy pár pillanatig. Talán csak rémeket látok, és nincs a világon semmi baja, hiszen járása biztos, tekintete pedig nemhogy nem tükröz bárminemű bizonytalanságot, hanem épp ellenkezőleg. Valamiféle hűvös nyugalmat áraszt magából. Rossz színben van, az igaz, de lehet, hogy csak a félhomály miatt tűnik úgy.. megköszörülöm torkom, és inkább az asztalon heverő papírjaim felé fordítom tekintetem, és figyelmem. Rendezgetni kezdem őket, mintha amúgy nem lennének sorba állítva, aztán egy-két perc elteltével, mikor Adam már rég a könyvsorok közt sétál, hozzálátok, hogy olyasmit is megcsináljak, amit még nem tettem: visszavigyek már kötetet a helyére, melyeket a rendetlenebb diákok az asztalokon hagytak; egy seprűt megbűvölve takarításba fogjak; és az összetört lámpát is felszedem a földről.
Nagyon koncentrálok, és igyekszem minél óvatosabban kivitelezni az egyszerű reparo-t, és csodák csodájára, valahogy össze is jön a dolog. Persze olyan lendülettel áll újra össze a lámpatest, hogy majdnem lerepül az asztalról, de gyorsan elkapom. Ehhez persze el kell engedjem a pálcám, ami pedig az asztal alá gurul. Szép volt, Matilda. De legalább minden egyben van.
Némi négykézláb kutakodás következik az asztal alatt, és a fejem is beleverem a lapjába egyszer, mikor egy papírfecnit patkánynak vélek, de ettől eltekintve ezt az akciót is sikeresnek tekinthetjük.
Pálcámmal a kezemben mászok elő az asztal alól, és egy intéssel magamhoz hívom a seprűt, hogy itt is dolgozzon kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8068
Könyvtáros
Írta: 2014. július 17. 19:32
| Link

Böngészni kezdem a kiválasztott köteteket: a lexikont éppen csak fel-fellapozom, kikeresve néhány szójegyzéket; a verseskötetet kiolvasom egy tíz perc alatt; a novellagyűjteményből szemezgetek; és már csak a regény van hátra. Elpillantok olykor az ügyködő, kissé esetlen leányzó felé, de úgy tűnik, sikerrel jár a ténykedéseiben, még ha olykor nehézségekbe ütközik is.
Mivel összességében egy szűk órája vagyok legfeljebb jelen, úgy döntök, a hátra maradt könyvet kiolvasom. Még ha kellemes tempóban nyálazom is át, egy fél óránál szerintem nem fog többet igénybe venni. Úgy hiszem, a könyvtáros ennyit bőven kalkulált az itt tartózkodásomra, hiszen még azt is mondta, ne siessek, és tudom, nem udvariaskodott csupán, hanem komolyan gondolta. Kényelmesen hátradőlök tehát, az asztal alatta elterpesztve lábaimat, és nekilátok a regénynek. Gyönyörű kiadás, és ráadásul nem olvastam még így egyben a művet, főleg nem magyarul. Az újdonság erejével hat. Az ilyen élményeket mindig bőszen kutatom.
Elmerülten olvasgatom a szép, látszólag hétköznapi kiadást, és nem gyanakszom még akkor sem, amikor egy nyáresti jelenethez érkezve apró szellő libbenti meg sötét tincseimet. Annyira átadom magam az olvasásnak, hogy a jelenségre igazán fel sem figyelek, legalábbis úgy gondolom róla, biztosan csak nyitva van egy ablak szellőzni, vagy hasonló. Nagyot tévedek...
Újabb fejezet következik. A nap első sugarai beragyognak az ablakon.
- Áh... - kiáltok fel nyögőn, tompán, a falak közt visszhangzón, közben felpattanva helyemről, székem vádlimmal hátratolva, és hagyva a földre esni az ott becsukódó könyvet. Egyik fehér kezemet lazán begombolt ingem miatt fedetlenül maradt felső mellkasrészemet fogom, míg a másik félig arcomat takarja. Magamra kaptam őket, amikor a kötet lapjaiból kisugárzott a nap számomra égető fénye. Finoman zihálva állok az asztal mellett, meredve le a kötetre, miközben bőröm regenerálódik fájdalmas, erős megpirultságából.
- Elnézést. - nézek el a könyvtáros lányka felé, ahogy rájövök, hogy még ha halkan is, de felordítottam az imént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. július 17. 20:10 | Link

Leila

- ZÁRÁS -


Leila elárulta, hogy nem csak vicckönyveket, hanem szépirodalmakat is olvas, emiatt érdeklődve néztem rá.
- Milyen könyveket szoktál? - kérdeztem, majd kinyitottam az egyik regényt, ami miatt leborultak a könyvek, és belelapoztam, közben pedig a lányra figyeltem. Meglepődtem, amikor azt mondta, nem akar itt maradni, akkor ez az ő utolsó éve!
- Én még nem döntöttem el, hogy maradok-e, vagy sem. Én nem kviddicsezek, de nézni szeretem, és egy nagyon kicsit tudok repülni is! - egy kicsit elpirultam, mert ő biztos szuperül tud repülni, meg kviddicsezni, én meg alig értek hozzá.
- De mihez fogsz kezdeni, ha elvégzed a sulit? Elmész valamilyen klubba játszani? - szóltam, majd ekkor jutott eszembe a házi feladatom, amit nekem is meg kéne csinálnom, ezért vettem elő a könyveimet, papírjaimat. Végül is... egy próbát megér, hátha tud segíteni! Sajnos a válasza nem volt, így szomorúan leraktam a rúnatan könyveimet, és vettem még egy sütit, aztán felálltam.
- Elmehetnénk holnap, mert ma már túl késő! Hamarosan a könyvtár is bezár, de te lehet, hogy nem tudod, hiszen aludtál ezidáig! - mosolyogtam rá - Most elmegyek keresni magamnak valami olyan könyvet, amiből jobban megértem a rúnatant! Neked kell valami?
Útnak indultam a könyvtárban, és ahhoz a polchoz mentem, ahol tankönyvek voltak, sajnos csak olyanok voltak, amik nekem is, így megkértem a könyvtárost, aki segített is, így szereztem egy 'Rúnatan kezdőknek' című kötetet. Örömmel mentem vissza, mosolyogva lehuppantam a lány mellé, aki elég fáradtnak tűnt.
- Elég fáradtnak tűnsz... ezt a könyvet kaptam, mert ez állítólag jó! - mutattam neki a könyvet. Gyorsan magam elé húztam a könyveimet, a pergament, és nekiláttam. Szerencsére ebből a könyvből megértettem a rúnákat, így fél óra múlva elégedetten tettem el a táskámba a holmimat.
- Kviddicshez visszatérve... melyik posztot szereted? Valahogy úgy rémlik, mintha tavaly láttalak volna játszani! - tűnődtem el, de egyre biztosabb lettem benne, hogy őt láttam játszani, mikor még elsős voltam. Még beszélgettünk egy kicsit, majd sóhajtottam egyet.
- Lassan elmegyek lefeküdni! Holnap akkor kijössz velem a pályára, hogy repüljünk egy kicsit? - kérdeztem, majd fáradtan elköszöntem tőle - Jó éjt!
Egy nagyot ásítottam, majd a kikölcsönzött könyvekkel, és a holmimmal elhagytam a könyvtárat, hogy végre aludhassak.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. július 17. 20:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 17. 20:33 | Link

Adam
Nem tudom miért, de egyszerűen nem hagy nyugodni Adam Kensington, illetve az érzés, amit kivált belőlem. Először azt gondoltam, hogy beteg, hogy mindjárt kiterül nekem a papírgalacsinok mellé, de mozgása nem ezt támasztja alá. Sőt, valamiféle megfoghatatlan erő sugárzik belőle, ahogy könnyedén eltávolodik tőlem szemrevételezni a könyvtári állományt.
Ahogy korábban a minisztériumi munkatárs, Füzy Dorián, úgy most Adam tekintetében is valami különöset fedezek fel, de a két szempár összehasonlíthatatlanul más. De az átlagétól is eltérnek, valami olyasmi motoszkál bennük, amit nehéz megfogni, szavakba önteni pedig végképp nem tudok. Csak ott motoszkál a fejemben, viszket tőle a halántékom, és az a kellemetlen érzés nyomaszt, hogy pontosan tudom, mi olyan különös ebben a férfiban, de mégsem tudom összetenni a képet.
Annyira belefeledkezem a gondolataimba, hogy nem is csoda, hogy ennyit szerencsétlenkedek. Még a magamhoz rendelt seprű is úgy dönt, hogy feltett szándékává teszi, hogy fejbe kólint, miközben felém repül, de ezt végül egy gyors pálcás mozdulattal kivédem, amit néhány könyv bán csupán, mert leveri őket a helyükről a nekik repülő takarítószerszám. Sután a kezembe veszem, és visszateszem a könyveket is a helyükre, és közben lopva az egyik asztalnál békésen olvasgató Adam felé pillantok. Az egyik hangulatvarázzsal ellátott könyvet tartja kezében, mely a lelkes olvasót észlelve egyes hangulatfestő elemeket megelevenít a könyv hasábjairól. Egyszer alaposan eláztam egy ilyentől.
Aztán hirtelen fény támad, egy villanásnyi csupán, és a férfi felugrik és mintha egy éles lap vágta volna meg, fájdalmának is hangot ad. Bár egyáltalán nem tűnik olyannak, akit egy egyszerű kis vágás az ujján ilyen ordításra késztetne, így aztán elkerekedett szemekkel pislogok felé. Mikor meglát, elnézést is kér kifakadásáért. Én csak bámulom tovább bénán. Ez meg mi a jó frászkarika volt?
- Minden rendben? - kérdezem, miközben bizonytalanul közelebb lépek hozzá, egyik kezemben a pálcámmal, a másikban a seprűvel. Szemem fakó bőrére vándorol, melyen mintha.. égésnyomok éktelenkednének.
- Valaki valami átkot rejtett a könyvbe? - kérdezem, miközben felváltva rá és a földre hullott kötetre pislogok, melynek lapjai közül még alig láthatóan fény sugárzik ki a sötét padlóra. Úgy néz ki, mintha egy sötétítőfüggöny hanyagul lenne behúzva, és a napfény utat találna a halvány résen át. Tekintetem végül a férfin állapodik meg. Hirtelen nagyon örülök, hogy nem csak a seprű van nálam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8068
Könyvtáros
Írta: 2014. július 17. 20:56
| Link

Légzésem hamar helyreáll, hiszen a zihálás, ez a fizikai reflex nálam csak megszokásból ered, halandó testem igényeit tekintve valós haszna nincsen. Lepillantok a kötetre, amelyből még mindig szűrődök egy kevés fény, ami már azonban szerencsére nem rám vetül. Persze, koránt sem okozott olyan sérüléseket, mintha tényleg a nap sugara ért volna, kellemetlennek viszont akkor is nagyon kellemetlen volt.
- Megvagyok. - biccentek az érdeklődő lánynak.
- Nem, nem hiszem, csak nem vettem idejében észre, hogy ez egy ilyen... hangulatvarázzsal ellátott könyv... - vonom össze kicsit a szemöldökömet. Remélem, jól határozom meg a fajtáját!
- ... és rám sütött a napfény az egyik fejezetből. De már jól vagyok. - bólogatok, elmagyarázva, mi történt velem, és nem rágom a lány szájába, miért jelentett ez ekkora gondot nekem. Egy művelt könyvtárossal állok szemben, aki meglehet, hogy mondjuk ábrándozó vagy kissé esetlenkedő, azt azonban nem feltételezem, hogy a megtudottak alapján ne állna össze a kép a számára, tekintve éjjeli látogatásomat, sápadt mivoltomat, szemeim régi fényét és ezt a kis iménti balesetet. Természetesen, ha továbbra sem világos a számára, miért kellett felkiáltanom egy kis napsütés miatt, egyértelműbben fogalmazok majd. Már ha szeretné.
- Esetleg... ideiglenesen le tudná venni róla ezt az élményfokozó varázst? Szeretném befejezni. - kérem meg lágy, udvarias hangon, fehér kezeimet lehúzva immáron ép arcomról és mellkasomról, miközben lesandítok megint a kötetre. Azt már elfelejtem hozzátenni, hogy megköszönném, ha felvenné nekem. De valószínűleg lerí rólam, hogy némileg tartok a kötettől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 17. 21:22 | Link

Adam
Hihetetlen, hogy ez történik. Úgy értem, hogy csak így. Mindenféle előzmény vagy felvezetés nélkül. Hol voltak a jelek, melyek így utólag már oly szembeötlőek, hogy mindvégig ott voltak? De hát észhez kéne térjek, a valóságban vagyok, nem egy könyvben, itt nem történhetnek a dolgok olyan zsenialitással felépítve, mintha jó előre meg lenne tervezve minden egyes pillanat, hogy ott, és akkor úgy legyen, ahogy lennie kell. Itt csak történnek a dolgok, és bármelyik lehet az utolsó is akár. Mint mikor gondtalanul beballagok az erdőbe, és aztán egy vérfarkassal találom szemben magam. Megesik.
- Igen, nos.. vannak ilyenek is.. mások zenét játszanak, amit csak az olvasó hall - motyogok, de közben teljesen máson jár az agyam. Magyarázata nélkül is helyére billennek a dolgok. Mint mikor az ember próbálja rácsavarni a flakonra a kupakját, de félresikerül, és ferdén áll rajta, de aztán végül addig csavargatja, míg a helyére pattan. A könyvre nézek, melybe végül visszaszivárog a fény, és kihuny.
- Örömmel hallom - nézek vissza ismét Adam Kensingtonra. Vajon mióta viseli ezt a nevet? Vajon miket látott? Vajon.. vajon miért nem az életemet féltem, ahelyett, hogy hagyom elburjánzani magamban a kíváncsiságomat? Mindenesetre kezem megfeszül, de kis híján a pálca az, amit leteszek, és nem a seprű. Kissé zavarba is jövök attól, hogy mennyire könnyű préda vagyok. De egyelőre jelét sem mutatja, hogy rám nézve kellemetlen szándékai lennének. Következő kérdésén meg is hökkenek kicsit, és komolyan elgondolkodom rajta. Az, hogy mondjuk lehet hátrálnom kéne biztonságosabb távolságba, fel sem merül.
- Attól tartok, azzal tönkretenném. Legalábbis nem tudnám visszacsinálni. Sokat olvastam ezekről a varázslatokról, de még nem teljesen értem a működésüket. De nagyon valószínű, hogy hordozzák a mágus vagy boszorkány lényének lenyomatát, azt pedig nem lehet reprodukálni, ha az illető már nincs köztünk.
Hirtelen összezárom a számat. Adam talán idősebb, mint ez a könyv. De megint csak nem a távolodáson jár az eszem.
- Az igazgató úr tisztában van az ön.. állapotával? - kérdezem arcára függesztve kéken fénylő tekintetem. Már látom, hogy mi az, amit a szemében láttam. A külseje talán fiatal, de a tekintete öreg. Sokat látott, ki tudja, mi mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8068
Könyvtáros
Írta: 2014. július 17. 22:02
| Link

Tudja, hogy vámpír vagyok. Látom rajta, ahogy teljes mértékben világos lesz ez a számára. Megszámlálhatatlan alkalommal tapasztalhattam már a felismerés folyamatát, tökéletesen tisztában vagyok az egyes fázisaival. Ő mostmár az utolsóban van.
- Ó. Nos... ez szomorú. - véleményezem monoton hangon azt a tényt, hogy nem áll szándékában megkísérelni varázslatmentesíteni a könyvet, hiszen ez ennél jóval bonyolultabb és talán káros cselekedet volna. Az meg szerintem mindkettőnktől távol álljon, hogy tönkre akarjunk tenni egy ilyen szép kötetet. Különben valóban idősebb vagyok a regénynél. Nem csak magánál a könyvnél, hanem az alkotásnál is.
- Sebaj. - hagyom ennyiben a dolgot. Nem nagy probléma, végül is ismerem a sztorit, ha meg annyira be akarom fejezni, kereshetek egy másik kiadást. nem nagy ügy.
Kibújik aztán a szög a zsákból. Már vártam, mikor hozakodik elő a leányzó egy olyan kérdéssel, ami a fajtámmal kapcsolatos. Noha Ő érdekesmód állapotnak titulálja. Mondjuk, meg kell hagyni, abban is van valami.
- Igen. Közöltem Vele a levelemben, amelyben kértem, hadd keressem fel a könyvtárukat. - felelem tárgyilagos, de lágy hangon. Jogos a kérdése egyébként. Nem lenne meglepő, ha ezt nem tártam volna a professzor elé, azonban úgy gondolom, ez olyasmi, amit nem titkolhatok el, ha éppen azt kérvényezem, hogy betehessem a lábamat egy iskolába, ráadásul olyankor, amikor a gyerekek békésen, mit sem sejtve alszanak ágyaikban. Nem mintha a diákoknak vagy a többi tanárnak erről tudomást kéne szereznie. Nagyobb lenne a füstje, mint a lángja. Hiszen nem óhajtom ám senkinek a vérét venni álmában. Ilyesmi fel sem merül bennem. Ahogyan persze az sem, hogy a kastély ébrenlevőiből igyak, mint mondjuk az előttem álló könyvtárosból, bár benne valószínűleg akad ilyen félsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Éjjeli látogató
Írta: 2014. július 18. 20:43
| Link

Adam
Majdnem elnevetem magam a gondolatra, hogy ezennel kipipálhatok egy újabb pontot a 'Soha nem hittem volna, hogy megtörténik velem' listámon. Először egy vérfarkas, most egy vámpír.. vajon mennyi idő még, mire belebotlok egy óriásba? Illetve.. inkább ő botlana belém, mert az jobban elképzelhető, hogy nem veszi észre a bokájánál menekülő kis könyvtárost, minthogy én átessek a kislábujján. Habár..
Megrázom fejem kissé; nem hagyhatom teljesen elkalandozni gondolataimat, mert bár nem úgy néz ki, talán komoly veszélyben vagyok. A vámpír trükkös lény: észre sem veszed, és te magad ajánlod fel, hogy belédkóstoljon. Valahogy mégsem kezdek hátrálni, és zavaromban kiselőadást is tartok a különleges könyvről, melybe volt szerencséje belenézni, és ami rá nézve kicsit kellemetlen módon teremtett varázsa által hangulatot.
- Sajnálom - húzom el kissé a számat, és tényleg így van. Valahogy egészen felül sikerül írnia a sajnálkozásom afelett, hogy valaki nem tud valamit elolvasni, azt a tényt, hogy az illető más emberek vérén él. De aztán csak megtalálják az épeszű gondolataim is a kijáratot ajkaimon keresztül. Nem tudhatom persze, hogy igazat mond-e, de olyan meggyőződéssel közli, hogy az igazgató úr bizony áldását adta ittlétének, hogy nehezemre esik kételkedni szavában.
- Értem.. rendben. Végtére is, ilyenkor már úgysincs senki itt, csak én - mondom az övéhez hasonlóan tárgyilagos, de kissé elgondolkodó hangon. Végül is, a diákok így nincsenek közvetlenül fenyegetve, a hálótermeikbe nemigen jutna fel, és oda is külön engedélyt kéne kérnie, ha igaz, amit írnak a vámpírokról. Itt is csak azért lehet, ha igaz, mert az igazgató úr beengedte.
- Olykor elszédülök, és volt már, hogy majdnem elájultam, szerintem vérszegény vagyok - hadarom hirtelen el, magam sem tudom miért, talán mert az előbb sikeresen ráébresztettem magam, hogy tök egyedül vagyok egy vámpírral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8068
Könyvtáros
Írta: 2014. július 18. 21:17
| Link

Neheztelhetnék a feleletemre bólintását követő megjegyzés miatt, jelesül, hogy végül is érthető, hogy az igazgató engedélyt adott, hiszen ilyenkor már nem kódorognak erre megcsapolható kisgyerekek. Mert nyilván svédasztalnak tekinteném őket, és jókedvűen falatoznék belőlük. Ez egyértelmű. Sértésnek vehetném tehát ezt a feltételezést, ez azonban nagyon ostoba dolog volna, tekintve, hogy teljesen jogos ez az elképzelés, még csak általánosításnak sem általánosítás. Hiába tartom magam szelídnek, ettől még emberek vérével táplálkozom, és nem elhanyagolható, hogy ösztönlény vagyok. Akármilyen önuralmat tanúsítsak, tényleg beüthet akármi, még ha ennek esetemben kicsi is az esélye. Vámpír vagyok, ennél fogva veszélyes. Pont. Kár volna vitatkoznom ezzel, vagy személyeskedésnek vennem a lány szavait.
Csupán bólintok tehát arra, amit mond, viszont ahogy eldarálja azt, amit, erősen összevonom sötét szemöldökömet, fejem kissé oldalra biccentve fürkészem a lányt, mintha legalábbis valami ázsiai nyelven szólalt meg. Azokat nem igazán értem.
- Ez... kellemetlen lehet. - véleményezem az elhangzottakat vontatottan. Pontosan tudom, miért közölte ezt velem, csak éppen semmi értelme. Ha elkapnám Őt, és innék belőle, pont nem érdekelne, van-e anaemiája, vagy sem. Nem gátolna a belőle való fogyasztásban. Legfeljebb többet kéne igyak belőle, szóval ez a felvetett betegség igazából csak hátrányára volna. Már ha belé akarnám vájni a fogamat, Ő pedig komolyan anaemiás volna.
- De nem hiszem, hogy vérszegény lenne. - teszem aztán hozzá, elé tárva gondolatomat. Ezzel nem lebuktatni akarom. Nem mintha ne volna elég egyértelmű, hogy csak a tőlem való tartás beszél belőle. De lássuk be, ez egy elég vérszegény próbálkozás volt... Na jó, bocsánat. A lényeg, hogy amit közlök Vele, azért teszem, mert a megfigyeléseim alapján így gondolom. Nem hiszem, hogy beteg volna.
- Nos... nem tartom fel tovább. - kezdek neki a búcsúnak.
- Visszategyem őket? - kérdezem a magamhoz vett könyvekről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 20. 09:14 | Link

Adam
Ez nem jött be. Rögtön látom, ahogy rám néz, noha először kifejezi sajnálkozását az "állapotomat" tekintve, látszik rajta, hogy erősen kétli állításom valódiságát. Ami azt illeti, nem csodálom, nincs nagy gyakorlatom a hazudozásban, még csak füllenteni se tudok.
- Nem..? - kérdezem az ajkamba harapva. Hirtelen elfog az a különös érzés, hogy sokkal jobb lett volna csendben maradnom. Mintha bántaná, amiket mondok.
Gombóc szorul a torkomba, ahogy egy pillanat leforgása alatt átértékelem a helyzetet. Az igazgató úr beengedte, valószínűleg nem tenné, ha attól tartana, hogy veszélyes. És csupán a könyvtárba szeretett volna bejutni, nyilván nem azért, mert a könyvtárosok vére finomabb. Hanem, hogy olvashasson. Bűntudat kezd érlelődni bennem, és annyira beleharapok az ajkamba, hogy kissé vérezni is kezd. Távozni készül, én pedig gyorsan megrázom a fejem.
- Nem, dehogy, hagyja csak. Ezért vagyok. Majd visszaviszem őket - rámosolygok, remélve, hogy kicsit javíthatok a megítélésemen. De ez nyilván kevés. Hiszen ő őszinte volt. Jó, nem közölte velem, mikor belépett, hogy vámpír, de nem is tagadta, mikor a jelét láttam, és nem is csinált úgy, mintha olyan titokról fedtem volna fel a fátylat, ami mindent megváltoztat. Épp úgy beszél, és néz rám, mint az incidens előtt.
- És.. bocsásson meg a viselkedésemért - mondom kicsit halkan, majd gyorsan témát is váltva hangosabban folytatom: - Nem vagyok itt általában mindig ilyen későn, de ha bármelyik este szeretné felkeresni a könyvtárat, csak küldjön előtte baglyot nekem, vagy valami, és itt leszek, megvárom.
Ki vagyok én, hogy útját álljam valakinek, bárkinek, ha olvasni szeretne? Azt már nem, tőlem akár vérfarkasok is jöhetnek, amíg nem tépik szét a könyveket merő véletlenségből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8068
Könyvtáros
Írta: 2014. július 20. 10:39
| Link

Nem bizony. A képességeim révén akár orvosnak is mehetnék, hiszen bárkinek jellemezni tudom a saját egészségi állapotát, tekintve, hogy egy álltó helyemben hallom a szívverését, érzékelem pulzusát, beazonosítom szervei működésének milyenségét, meg úgy en bloc nyitott könyv előttem a szervezetének minden tulajdonsága. Egyedül a szaktudásom hiányos ehhez, hiszen ebben a tudományágban kevésbé merültem el az eddigiekben, valamint indíttatásom sem sok van rá. Különben is, mégis ki az, aki egy vámpírorvoshoz járna a betegségeivel és -ne adj Isten- a sérüléseivel? Ezt magam sem vállalnám be. Azért az önmegtartóztatásnak is van egy határa.
Kellett nekem a sebeket emlegetni a gondolataimban: a könyvtáros leányzó annyira izgul a jelenlétemben és válik idegessé saját reakcióitól, hogy ajkaiba harap és kiserken a vére. Éppen csak szája felé pillantok, mély levegőt veszek, és másfelé irányítom figyelmemet. Jelesül: engesztelő kedvességére. Hálásan biccentek neki, ahogy leint, hogy hagyjam csak a levett köteteket, majd hallgatom további mondandóját, szelíd, bár koncentrációmtól kissé feszültebb vonásokkal.
- Semmi gond. - rázok aprót fejemen, tincseim éppen csak megrezzenek. Tökéletesen megértem, hogy fél kicsit egy halhatatlan vérszívóval kettesben az éjjeli, elhagyatott könyvtárban. Elhiheti, hozzászoktam már ahhoz, amit kiváltok az emberekből, és az övénél jóval szélsőségesebb reakciók sem zökkentenek ki túlzottan komótos letargiámból.
- Köszönöm, és... kérem, tekintse majd meg ezt a listát! - nyúlok farmerom másik hátsó zsebébe, mint amiből a levelet halásztam elő, átadva egy papírt a leányzónak.
- Jeleztem az igazgató úrnak, hogy a felém tanúsított kedvességükért cserébe szívesen bővíteném néhány kötettel a könyvtár állományát a személyes készletemből. Azt mondta, szerinte Ön örömmel venné ezt a felajánlást, így bátorkodtam összeírni azokat a műveket, amiktől megválnék. - árulom el, mit tartalmaz ez a bizonyos felsorolás. Nagyjából harminc tétel szerepel rajta címmel, szerzővel, a kiadás dátumával és a könyv állapotával. Ez utóbbi a legtöbbnél a megjelölést kapta, noha javarészt legalább száz éves kiadványokról van szó. Mindig vigyázok a holmijaimra.
- Ha átnézte, jelezze, melyekre tart igényt! Akár mindet megkaphatják. - bólintok, vállat vonva. Mind szép és igen értékes könyv, én viszont már eleget forgattam őket, és nem fűz hozzájuk semmilyen emlék, vagy ha mégis, már elfelejtettem, szóval nem lehetett annyira érdekes. Itt sokkal jobb helyük lesz.
- További szép estét! - köszönök el lágyan, rekedtes hangomon. Végigpillantok a lányon, elnézek még a fránya hangulatvarázsos kötet felé, majd könnyed lépteimmel áthaladok a hosszú szőnyegen, kisétálva a teremből, magára hagyva a könyvtárost birodalmában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 20. 12:05 | Link

Adam
Különösen alakult ez az este, annyi biztos. Még mindig kissé dermedten állok, észre sem veszem, hogy még hergelem is a vámpír ösztöneit, ahogy akaratlanul beleharapok a kelleténél kissé jobban ajkamba. Sós ízt érzek, de a fájdalom nem jut el a tudatomig. Helyette csak arra tudok gondolni, hogy udvariatlan voltam, és nem szívesen látott vendég érzését keltettem Adamben. Más (normális) ember nyilván kitartana emellett, de számomra az a tényező, hogy olvasni jött ide, egészen átértékeli a helyzetet. Így aztán biztosítom felőle, hogy bármikor szívesen látom. Mármint este, nappal bizonyára nem annyira mutatna jól. Nem csak azért, mert a sötétben nem látszik annyira betegesnek ható külseje, hanem olvasataim szerint nem túl mutatós következményei vannak, ha egy vámpírt sokáig napfény ér.
Egy újabb papír kerül elő, és míg az előzőt némi értetlenség egészített ki részemről, ezt az újabbat felcsillanó szemeim követik. Majdnem kikapom a kezéből, de aztán sikerül finomítani a mozdulatot. Sőt, mielőtt belenéznék, Adamra emelem tekintetem.
- Nagyon szépen köszönjük.. ez.. biztos vagyok benne, hogy valamennyi csodálatos mű. - Nem akarok túlbuzgó és kapzsi sem lenni, de már előre sejtem, hogy mindre igényt fogok tartani. Bár nem biztos, hogy mindegyik könyvtárba való, ez majd elválik, ha átolvastam. De ha az én személyes kis könyvtáram is bővül, az nem gond, ugye? A gondolatra némileg elfog a bűntudat megint, hiszen nem nekem, hanem a könyvtárnak szánja a műveket. Akkor majd.. hosszú távra kikölcsönzöm őket magamtól..
Adam most nyilván nem igazán érti, min jár ennyire vadul az agyam, hogy fél perc alatt többször lesütöm a szemem, máskor meg lelkes és vadul cikázó pillantásokkal falom a betűket a listán. Mikor felnézek, már épp elindul kifelé, szóval gyorsan még intek feléje.
- Még egyszer köszönöm, és jó.. éjt! - Egy vámpírnak vajon jó napot szokás ilyenkor köszönni? Hiszen ők akkor pihennek.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. július 20. 12:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 22. 15:07 | Link

Carl Tender

Egy kicsit ki akartam kapcsolódni. Első utam, pontosabban sétám ide a könyvtárba vezetett. Gyakran járok erre. Általában amikor sétálni kezdek a legkülönfélébb helyekre tévedek. Volt olyan amikor egészen a faluig elcsámborogtam. Az csak véletlen volt, elméletben. Besétáltan a könyvtárba. Elvileg már jártam erre, nem először vagyok itt. Szeretem ezt a helyet. Szemügyre vettem a polcokat, a legfelül volt egy könyv ami megtetszett. A fejembe vettem, hogy nekem az kell. Én nem értem el. Túl alacsony vagyok. Gondolkoztam egy kicsit. Megfogtam egy széket és odavittem a polchoz. Ráálltam és levettem a könyvet. Utána amikor leszálltam a székről, megfogtam és visszavittam a helyére. Leültem az egyik asztalhoz és olvasni kezdtem. Valami gyógynövényes könyv volt. A legtöbb növényt már úgy is ismerem, nem találtam benne szinte semmi újat. Azért érdekes könyv volt. Hamar megismételtem a kis rituálémat. Ide-oda pakoltam a széket. Meg a könyveket. Persze mindig a helyükre raktam őket vissza. Nem szeretem a rendetlenséget. Utána amikor meguntam ezt az egészet, leültem egy könyv mellett és csöndben olvastam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 22. 21:13 | Link

Evelin

Nézi ahogy a lány ellebegteti a könyveket, majd pattanna, hogy segítsen az utolsóval, ami nem akart engedelmeskedni a bűbájnak, de amíg fél pillanatra a lány el van foglalva a székkel Bibi hasra is esik a saját lábában, de gyorsan felpattan és leseperi magát, mintha mi sem történt volna. Így viszont meg lett az időveszteség és máris haszontalan manónak érzi magát. De azért elvégzi a feladatát és a sorban végig tekintgeti az ablakokat, majd végig sétál a többit is megnézve. Ahogy várható volt egyik sem volt se törött de még karcos sem. Így visszacsattog a lányhoz és a fejét rázza.
- Bizony, egyiknek sincs baja, akkor azt hiszem nekem itt a munkám véget ért. Gondolom a kisasszonynak most már tényleg tanulnia kellene, hisz itt a nyakunkon a vizsgaidőszak és nem tudnék úgy aludni, hogy a kisasszony az én buta fejem miatt bukik meg vagy szerez rossz jegyet. - tér vissza a már szintre mantrává váló mondatokhoz.
- Tessék nyugodtan tanulni menni és köszönöm a segítséget, az életemet tetszett megmenteni. - hálálkodik meghajolva a manó, szinte a földet sepri az előre csapódó füle illetve az orra, olyan mélyen meghajol. Mondjuk neki nem nehéz, hisz alig nőtt ki a földből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet