36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Könyvtár - Adam Kensington hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 6. 00:30
| Link

Pár napja küldtem baglyot az iskolaigazgatónak, amelyben kérvényeztem, hogy felkereshessem a tanoda könyvtárát. Ritkán levelezek ilyen módon bárkivel, nincs is saját szárnyasom a célra. Kírát kértem meg, hogy kösse a borítékot egy madár lábára. Amikor én fel tudnám keresni a postát, már régen zárva lenne. Persze, bedobhatnám a levelet a ládába, viszont így a biztosabb. Nem mondom, hogy a kis beszerzőm rajongott a megbízatásért, hiszen Ő sokkal izgalmasabb dolgokat akarna végrehajtani nekem, de azért megtette, és utólag mintha már egyáltalán nem bánta volna. Kap majd még jóval érdekesebb, kedvére valóbb feladatokat tőlem, ettől egy percig sem tartok. Minden esetre reméltem, hogy nem valami túl idétlen baglyot választott ki a levelem célba juttatására. Kitellene Tőle. Ám a válasz szerencsére elég hamar megérkezett.
Megkaptam az engedélyt Gróf Wickler Györgytől, így hát egyik nap már naplemente után kilépek a házam kapuján, hogy pár pillanat múlva már a kastély bejáratában legyek. Besétálok a főkapun, és nézelődve bandukolok a tágas folyosókon. Impozáns, kellemes intézmény. Nem sietek sehova, kiélvezem a közeget. A könyvtárhoz érve benyitok a nagy ajtón. Ahogy számítok rá, nyitva találom. Bentről szöszmötölést hallottam, van még itt valaki. Nyilván a könyvtáros.
Körbenézek a tágas, csarnokszerű térben, aztán a szőnyegen megindulok puha, könnyű lépteimmel a pult felé. Egy egyszerű, fekete ingben és sötét farmerban jöttem, és -bár nem is sejtem, hogy a könyvtáros mit sem tud érkezésemről- ez utóbbi zsebében ott lapul a válaszlevél az igazgatótól, hogy bizonyos legyen a jogos jelenlétem.

###
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 8. 01:54
| Link

Szokásomhoz híven, olyan észrevétlenül közeledem, hogy a pultkörnyékre érkező, fiatal nő nem vesz észre, csak mikor már pár lépésre vagyok. Megijed és hátrahőköl, egy könyvet használva pajzs gyanánt, azonban ezzel hamar felhagy. Némán figyelem a lámpafényben, és hallgatom köszönését, valamint furcsa tájékoztatását. Sötét szemöldökömet finoman összevonom. Persze, nem igazán akadok fönn a zavart közlésen, elvileg hozzászoktam már, hogy ilyesmiket váltok ki az emberekből, ha felbukkanok valahol.
- Üdvözlöm! - biccentek, kellemesen rekedtes hangomon viszonozva a köszöntést.
- Szeretnék körbenézni a könyvtárban. Az igazgató úr engedélyezte ezt a számomra. Nem tudom, Ön kapott-e erről tájékoztatást. - részletezem a körülményeket, ám a lányt elnézve erős a gyanúm, hogy semmit sem tudott az érkezésemről. A felesleges körök elkerülése végett előveszem nadrágom hátsó zsebéből a gróf válaszlevelét, és átnyújtom neki. Ebben az igazgató megírja, hogy szívesen látnak, nyugodtan böngésszek a kötetek között, és forduljak bátran Gryllus Matildához, az iskola könyvtárosához. Meg se kérdezem, Ő-e az. Biztos vagyok benne, hogy igen. A megszólítás révén pedig rögvest megtudja Ő is az én nevemet, szóval immáron a bemutatkozással sem kell feltétlenül fáradnunk.
- Alkalmas most, vagy jöjjek vissza egy másik időpontban? - érdeklődöm meg, fekete szemöldökömet megemelve, miközben türelmesen szemlélem a fiatal nőt, lefelé nézve rá úgy két lépés távolságból.
- Csak este van lehetőségem látogatást tenni itt. - teszem hozzá ezt a fontos tényezőt, hogy ne akarjon olyankor visszahívni, amikor nyitva van a könyvtár, hiszen az úgy nem fog menni. Kénytelen lesz vagy túlórázni most vagy egy másik alkalommal, vagy pedig magamra hagyni engem a könyvekkel. Valamiért úgy hiszem, ez utóbbit semmiképpen nem fogja választani.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 16. 20:48
| Link

Eléggé lassan bár, de kezd megnyugodni a lány. Na persze, nem teljesen, de a szíve már nem akar minden áron kiugrani a helyéről. Bólintok neki, ahogy elmondja, kapott értesítést az érkezésemről, csak kicsit megkavarodott. Előfordul az ilyen. Ahogy az is, hogy a velem szemben álló emberek azt állítják, értik bizonyos bejelentéseimet, miközben fogalmuk sincs a háttérben meghúzódó okokról, csak jobbnak látják nem belemászni a témába. Ilyen az esti látogatásom kérdése is. A könyvtáros szimpla szófordulatnak használja tehát csak válaszát.
Figyelem, ahogy a lány meglendíti a pálcáját, és viszonylag sikeresen fényt csal a könyvtár terébe, egyetlen lámpa bánja csupán a dolgot. Rezzenéstelenül személem, ahogy szerencsétlen ripityára tör. Nem ajánlgatom, hogy felszedjem a darabkákat, biztosan tud erre való jó varázslatot.
- Igazából nincsen. Csak szeretném átnézni az állományt, hátha ráakadok valamire, ami felkelti az érdeklődésemet. - utasítom el ezzel udvariasan felajánlását. Abban tud segíteni, hogy hagy nézelődni. A felügyelete egyáltalán nem zavar ebben.
- Hamar megleszek. - ígérem neki egy apró bólintással, továbbra is a pultja előtt állván pislogva rá lefelé sápadt fényű, kék szemeimmel, miközben visszadugom nadrágom hátsó zsebébe az engedélyező levelet. Reményeim szerint akad itt olyan kötet, amely lázba hoz, akár ritkasága, akár kora, akár bármilyen más egyedi tulajdonsága miatt. Egy mágustanoda könyvtárában előfordulnak ilyen darabok.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 16. 23:08
| Link

Lehet, hogy nem lehet sietni egy könyvtárban, nekem azonban szánt szándékom. Még ha számomra ez nem is lesz túl megerőltető. De az biztos, hogy szeretném ma este átnézni a teljes állományt, töviről hegyire. Az meg csak úgy fog menni, ha átnézem az összes polc tartalmát, és szépen kiszemezgetem, amit érdekesnek találok.
Szemöldökömet finoman összevonom bólintásom közben, amikor a könyvtáros leányzó úgy megnyomja arra vonatkozó szavait, hogy tényleg bármiben a segítségemre lesz. Persze, nem gondolok semmi olyan dolog, mert nem is azzal a hangsúllyal mondja, viszont nem is pusztán munkájából fakadó szolgálatát ajánlja. Szavai afféle aggodalmat sugallnak. Így pedig nem igazán értem, mire akar kilyukadni. Na mindegy.
Nézem még Őt kicsit, majd komótosan megindulok a polcok felé. Megállok az elsőnél, és annyiszor vonom balról jobbra tekintetemet, ahány sornyi könyv van előttem, föntről lefelé haladva, aztán lépek tovább. Mindez nagyjából négy-öt másodperc alatt zajlik le, ennyi kellett, hogy végigolvassam a gerinceket, felmérve a kiadványokat. Egy kívülállónak ez úgy tetszhet, mintha csak vetnék egy átfutó pillantást minden polcra, és slussz, holott minden szükséges információt begyűjtök ez idő alatt. Egyedül az hosszabbítja a menetet, hogy jó néhány soronként leveszek egy kötetet. Szűk fél órába telik, mire végzek a készlet átnézésével, hogy végül négy könyvvel a kezemben sétáljak oda az egyik asztalhoz. Lerakom rá a szerzeményeimet, leülök, és elkezdem lapozgatni őket. Van köztük egy lexikon, egy regény, egy novellás- és egy verseskötet. Szép, vegyes felhozatal.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 17. 19:32
| Link

Böngészni kezdem a kiválasztott köteteket: a lexikont éppen csak fel-fellapozom, kikeresve néhány szójegyzéket; a verseskötetet kiolvasom egy tíz perc alatt; a novellagyűjteményből szemezgetek; és már csak a regény van hátra. Elpillantok olykor az ügyködő, kissé esetlen leányzó felé, de úgy tűnik, sikerrel jár a ténykedéseiben, még ha olykor nehézségekbe ütközik is.
Mivel összességében egy szűk órája vagyok legfeljebb jelen, úgy döntök, a hátra maradt könyvet kiolvasom. Még ha kellemes tempóban nyálazom is át, egy fél óránál szerintem nem fog többet igénybe venni. Úgy hiszem, a könyvtáros ennyit bőven kalkulált az itt tartózkodásomra, hiszen még azt is mondta, ne siessek, és tudom, nem udvariaskodott csupán, hanem komolyan gondolta. Kényelmesen hátradőlök tehát, az asztal alatta elterpesztve lábaimat, és nekilátok a regénynek. Gyönyörű kiadás, és ráadásul nem olvastam még így egyben a művet, főleg nem magyarul. Az újdonság erejével hat. Az ilyen élményeket mindig bőszen kutatom.
Elmerülten olvasgatom a szép, látszólag hétköznapi kiadást, és nem gyanakszom még akkor sem, amikor egy nyáresti jelenethez érkezve apró szellő libbenti meg sötét tincseimet. Annyira átadom magam az olvasásnak, hogy a jelenségre igazán fel sem figyelek, legalábbis úgy gondolom róla, biztosan csak nyitva van egy ablak szellőzni, vagy hasonló. Nagyot tévedek...
Újabb fejezet következik. A nap első sugarai beragyognak az ablakon.
- Áh... - kiáltok fel nyögőn, tompán, a falak közt visszhangzón, közben felpattanva helyemről, székem vádlimmal hátratolva, és hagyva a földre esni az ott becsukódó könyvet. Egyik fehér kezemet lazán begombolt ingem miatt fedetlenül maradt felső mellkasrészemet fogom, míg a másik félig arcomat takarja. Magamra kaptam őket, amikor a kötet lapjaiból kisugárzott a nap számomra égető fénye. Finoman zihálva állok az asztal mellett, meredve le a kötetre, miközben bőröm regenerálódik fájdalmas, erős megpirultságából.
- Elnézést. - nézek el a könyvtáros lányka felé, ahogy rájövök, hogy még ha halkan is, de felordítottam az imént.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 17. 20:56
| Link

Légzésem hamar helyreáll, hiszen a zihálás, ez a fizikai reflex nálam csak megszokásból ered, halandó testem igényeit tekintve valós haszna nincsen. Lepillantok a kötetre, amelyből még mindig szűrődök egy kevés fény, ami már azonban szerencsére nem rám vetül. Persze, koránt sem okozott olyan sérüléseket, mintha tényleg a nap sugara ért volna, kellemetlennek viszont akkor is nagyon kellemetlen volt.
- Megvagyok. - biccentek az érdeklődő lánynak.
- Nem, nem hiszem, csak nem vettem idejében észre, hogy ez egy ilyen... hangulatvarázzsal ellátott könyv... - vonom össze kicsit a szemöldökömet. Remélem, jól határozom meg a fajtáját!
- ... és rám sütött a napfény az egyik fejezetből. De már jól vagyok. - bólogatok, elmagyarázva, mi történt velem, és nem rágom a lány szájába, miért jelentett ez ekkora gondot nekem. Egy művelt könyvtárossal állok szemben, aki meglehet, hogy mondjuk ábrándozó vagy kissé esetlenkedő, azt azonban nem feltételezem, hogy a megtudottak alapján ne állna össze a kép a számára, tekintve éjjeli látogatásomat, sápadt mivoltomat, szemeim régi fényét és ezt a kis iménti balesetet. Természetesen, ha továbbra sem világos a számára, miért kellett felkiáltanom egy kis napsütés miatt, egyértelműbben fogalmazok majd. Már ha szeretné.
- Esetleg... ideiglenesen le tudná venni róla ezt az élményfokozó varázst? Szeretném befejezni. - kérem meg lágy, udvarias hangon, fehér kezeimet lehúzva immáron ép arcomról és mellkasomról, miközben lesandítok megint a kötetre. Azt már elfelejtem hozzátenni, hogy megköszönném, ha felvenné nekem. De valószínűleg lerí rólam, hogy némileg tartok a kötettől.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 17. 22:02
| Link

Tudja, hogy vámpír vagyok. Látom rajta, ahogy teljes mértékben világos lesz ez a számára. Megszámlálhatatlan alkalommal tapasztalhattam már a felismerés folyamatát, tökéletesen tisztában vagyok az egyes fázisaival. Ő mostmár az utolsóban van.
- Ó. Nos... ez szomorú. - véleményezem monoton hangon azt a tényt, hogy nem áll szándékában megkísérelni varázslatmentesíteni a könyvet, hiszen ez ennél jóval bonyolultabb és talán káros cselekedet volna. Az meg szerintem mindkettőnktől távol álljon, hogy tönkre akarjunk tenni egy ilyen szép kötetet. Különben valóban idősebb vagyok a regénynél. Nem csak magánál a könyvnél, hanem az alkotásnál is.
- Sebaj. - hagyom ennyiben a dolgot. Nem nagy probléma, végül is ismerem a sztorit, ha meg annyira be akarom fejezni, kereshetek egy másik kiadást. nem nagy ügy.
Kibújik aztán a szög a zsákból. Már vártam, mikor hozakodik elő a leányzó egy olyan kérdéssel, ami a fajtámmal kapcsolatos. Noha Ő érdekesmód állapotnak titulálja. Mondjuk, meg kell hagyni, abban is van valami.
- Igen. Közöltem Vele a levelemben, amelyben kértem, hadd keressem fel a könyvtárukat. - felelem tárgyilagos, de lágy hangon. Jogos a kérdése egyébként. Nem lenne meglepő, ha ezt nem tártam volna a professzor elé, azonban úgy gondolom, ez olyasmi, amit nem titkolhatok el, ha éppen azt kérvényezem, hogy betehessem a lábamat egy iskolába, ráadásul olyankor, amikor a gyerekek békésen, mit sem sejtve alszanak ágyaikban. Nem mintha a diákoknak vagy a többi tanárnak erről tudomást kéne szereznie. Nagyobb lenne a füstje, mint a lángja. Hiszen nem óhajtom ám senkinek a vérét venni álmában. Ilyesmi fel sem merül bennem. Ahogyan persze az sem, hogy a kastély ébrenlevőiből igyak, mint mondjuk az előttem álló könyvtárosból, bár benne valószínűleg akad ilyen félsz.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 18. 21:17
| Link

Neheztelhetnék a feleletemre bólintását követő megjegyzés miatt, jelesül, hogy végül is érthető, hogy az igazgató engedélyt adott, hiszen ilyenkor már nem kódorognak erre megcsapolható kisgyerekek. Mert nyilván svédasztalnak tekinteném őket, és jókedvűen falatoznék belőlük. Ez egyértelmű. Sértésnek vehetném tehát ezt a feltételezést, ez azonban nagyon ostoba dolog volna, tekintve, hogy teljesen jogos ez az elképzelés, még csak általánosításnak sem általánosítás. Hiába tartom magam szelídnek, ettől még emberek vérével táplálkozom, és nem elhanyagolható, hogy ösztönlény vagyok. Akármilyen önuralmat tanúsítsak, tényleg beüthet akármi, még ha ennek esetemben kicsi is az esélye. Vámpír vagyok, ennél fogva veszélyes. Pont. Kár volna vitatkoznom ezzel, vagy személyeskedésnek vennem a lány szavait.
Csupán bólintok tehát arra, amit mond, viszont ahogy eldarálja azt, amit, erősen összevonom sötét szemöldökömet, fejem kissé oldalra biccentve fürkészem a lányt, mintha legalábbis valami ázsiai nyelven szólalt meg. Azokat nem igazán értem.
- Ez... kellemetlen lehet. - véleményezem az elhangzottakat vontatottan. Pontosan tudom, miért közölte ezt velem, csak éppen semmi értelme. Ha elkapnám Őt, és innék belőle, pont nem érdekelne, van-e anaemiája, vagy sem. Nem gátolna a belőle való fogyasztásban. Legfeljebb többet kéne igyak belőle, szóval ez a felvetett betegség igazából csak hátrányára volna. Már ha belé akarnám vájni a fogamat, Ő pedig komolyan anaemiás volna.
- De nem hiszem, hogy vérszegény lenne. - teszem aztán hozzá, elé tárva gondolatomat. Ezzel nem lebuktatni akarom. Nem mintha ne volna elég egyértelmű, hogy csak a tőlem való tartás beszél belőle. De lássuk be, ez egy elég vérszegény próbálkozás volt... Na jó, bocsánat. A lényeg, hogy amit közlök Vele, azért teszem, mert a megfigyeléseim alapján így gondolom. Nem hiszem, hogy beteg volna.
- Nos... nem tartom fel tovább. - kezdek neki a búcsúnak.
- Visszategyem őket? - kérdezem a magamhoz vett könyvekről.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Könyvtáros
Írta: 2014. július 20. 10:39
| Link

Nem bizony. A képességeim révén akár orvosnak is mehetnék, hiszen bárkinek jellemezni tudom a saját egészségi állapotát, tekintve, hogy egy álltó helyemben hallom a szívverését, érzékelem pulzusát, beazonosítom szervei működésének milyenségét, meg úgy en bloc nyitott könyv előttem a szervezetének minden tulajdonsága. Egyedül a szaktudásom hiányos ehhez, hiszen ebben a tudományágban kevésbé merültem el az eddigiekben, valamint indíttatásom sem sok van rá. Különben is, mégis ki az, aki egy vámpírorvoshoz járna a betegségeivel és -ne adj Isten- a sérüléseivel? Ezt magam sem vállalnám be. Azért az önmegtartóztatásnak is van egy határa.
Kellett nekem a sebeket emlegetni a gondolataimban: a könyvtáros leányzó annyira izgul a jelenlétemben és válik idegessé saját reakcióitól, hogy ajkaiba harap és kiserken a vére. Éppen csak szája felé pillantok, mély levegőt veszek, és másfelé irányítom figyelmemet. Jelesül: engesztelő kedvességére. Hálásan biccentek neki, ahogy leint, hogy hagyjam csak a levett köteteket, majd hallgatom további mondandóját, szelíd, bár koncentrációmtól kissé feszültebb vonásokkal.
- Semmi gond. - rázok aprót fejemen, tincseim éppen csak megrezzenek. Tökéletesen megértem, hogy fél kicsit egy halhatatlan vérszívóval kettesben az éjjeli, elhagyatott könyvtárban. Elhiheti, hozzászoktam már ahhoz, amit kiváltok az emberekből, és az övénél jóval szélsőségesebb reakciók sem zökkentenek ki túlzottan komótos letargiámból.
- Köszönöm, és... kérem, tekintse majd meg ezt a listát! - nyúlok farmerom másik hátsó zsebébe, mint amiből a levelet halásztam elő, átadva egy papírt a leányzónak.
- Jeleztem az igazgató úrnak, hogy a felém tanúsított kedvességükért cserébe szívesen bővíteném néhány kötettel a könyvtár állományát a személyes készletemből. Azt mondta, szerinte Ön örömmel venné ezt a felajánlást, így bátorkodtam összeírni azokat a műveket, amiktől megválnék. - árulom el, mit tartalmaz ez a bizonyos felsorolás. Nagyjából harminc tétel szerepel rajta címmel, szerzővel, a kiadás dátumával és a könyv állapotával. Ez utóbbi a legtöbbnél a megjelölést kapta, noha javarészt legalább száz éves kiadványokról van szó. Mindig vigyázok a holmijaimra.
- Ha átnézte, jelezze, melyekre tart igényt! Akár mindet megkaphatják. - bólintok, vállat vonva. Mind szép és igen értékes könyv, én viszont már eleget forgattam őket, és nem fűz hozzájuk semmilyen emlék, vagy ha mégis, már elfelejtettem, szóval nem lehetett annyira érdekes. Itt sokkal jobb helyük lesz.
- További szép estét! - köszönök el lágyan, rekedtes hangomon. Végigpillantok a lányon, elnézek még a fránya hangulatvarázsos kötet felé, majd könnyed lépteimmel áthaladok a hosszú szőnyegen, kisétálva a teremből, magára hagyva a könyvtárost birodalmában.
Szál megtekintése

Könyvtár - Adam Kensington hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet