38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 54 55 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. április 16. 14:19 | Link

Jól összefoglalhattam a dolgot már az elején, mert rögtön meg is indul a polcok felé, én pedig követem, mint egy idegenvezetőt. Ebben a könyvtárban valószínűleg csak ő igazodik ki.
Aztán mégis megáll, ott az érettségi tájékán. Túl könnyű lett volna.
Elmondja, mennyire nem jellemző a könyvtárra, hogy mugli műveket tároljon, bár a fizikánál felfigyelek, ugyanis az nekem pont kéne, mert az lesz az egyik választott tantárgyam. A másik az informatika, de annak aztán tuti, hogy nincs értelme nekiállni itt a kastélyban.
Érdeklődve hallgatom a titkos irodalomról szóló megjegyzést, és a hallottak őszintén meglepnek. Tudom, hogy vannak dolgok, amit a muglik nem olyannak látnak, mint mi, de hogy a költészetet is elrejtsük? Hát abban meg mi lehet, ami olyan titkos, és nem lehet eladni költői képnek vagy tudomisén? Szívesen megkérdezném, de ragaszkodnom kell az eredeti célomhoz, mert itt ragadok.
Továbbhaladunk egy polchoz. Azt hittem, most mintát kapok egy muglik számára láthatatlan műből, de nem.
- Azt már olvastam - biccentek a Hawking-könyv felé. - Nincs köze hozzá sajnos.
- Jó, akkor hazaírok... - kezdem, amikor meglátom Matildán, hogy kimerült az ötletekből. Ő azonban tűnődéséből egy új gondolattal eszmél fel: megrendeli azokat, amikre szükségem van.
- Hű, és az nem gond, nem drága? - kérdezem, mert nem akarom, hogy miattam vegyen meg egy halom könyvet. De ha így áll a dolog, hogy amúgy is szívesen bővít...
- Még nem tudom, pontosan melyik darabok kellenek, de keresek egy tanárt, és megkérdezem tőle. Valamelyik nap hozom a listát, jó?
A fejemben már megfogan a gondolat, hogy akkor az elsős könyveimet is elküldetem anyuval, és felajánlom a könyvtárnak, nekem aztán már úgysem fog kelleni.
Nem jutottam hozzá a könyvekhez, de valamivel közelebb kerültem a tanuláshoz, az is valami. Megköszönöm a segítséget a könyvtárosnak, és most már tényleg a Levita felé veszem az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. május 5. 22:32 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

Este újabb vándorútra kelt. Hiába az előző esti kalandja, nem tanult belőle. Fel akarta fedezni a kastélyt. Elvégre nem ártana megismernie, ugye?
Elhatározása szerint (bár egy kis botorkálás által, de) betért a könyvtárba. Mi más árulhatna el többet, mint az iskola könyvtára? Több ezer könyv sorakozott a roskadásig töltött polcokon, melyek már-már a mennyezetet érintették. Udvariasan köszönt a könyvtárosnak. Igyekezett nem kimutatni, mennyire izgalomba hozta a könyvtár.
Egyre beljebb ment a helyiségben, egyre régebbi könyvek közé. Néhányon még a por is felcsapódott, ha végigfuttatta a gerincükön az ujjait. Az egyiknél azonban megállt, visszafojtott lélegzettel kihalászta a "Máguscsaládok és vértípusaik" című könyv 200 éves példányát. Óvatosan körbenézett, de mivel tiszta volt a levegő, letelepedett a földre és olvasni kezdett.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. május 18. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 5. 23:45 | Link

Dana

A hold és a csillagok szépen fénylenek, de a mi hősnőnk mégis a kastély falai között tölti ezt az estét. Nemrég tudta meg, hogy insomniás, ami azt jelenit, hogy nehezen alszik, ezért jár mindig takarodó után. Pálcáját a zsebében tudva indult el a könyvtár felé, de nem tudja, hogy azt minek rakta be. Ott semmi baj nem érheti. Gyorsan elért a helyhez, majd megpillantja a könyvtár tulajdonosát, Matildát.
- Jó estét - köszön halkan, mégis érthetően. A nő kedvesen visszamosolygott rá, így a lány gondolta segítséget kér - Nem tudna olyan könyvet mutatni, ami a mugli betegségekről szól? Pontosabban az insomniáról - Matilda mondott valami olyat, hogy a könyv lehet, nincs a könyvek között, mert valaki más kivette - Azért köszönöm. Akkor keresek mást - szólt, majd indult a sorok közé, hogy elmerüljön. Nem kellett neki sok idő, hogy elmerüljön a címek között. Már egy jó nagy oszlop olvasmány kerül a kezébe, amik közül alig lát ki. Nehezen elsétál a legközelebbi puffhoz, és leült. Mikor már legalább a harmincadik könyvnél tart megpillant egy másik, sorok között keringő lányt. Mivel sok mindenki megfordul e helyiségen, így visszafordul a regényéhez, és legközelebb, csak akkor pillant fel, amikor a lány már közel van hozzá. Csak most ismerte fel a nemrég megismert személyt, aki nem más, mint Dana Simpson. Nem éppen a legjobb időpontba ismerkedtek meg, de úgy tűnik, a lány is szeret takarodó után járkálni. Gondolja, köszön a lánynak és megnézi miket szeret olvasni.
- Szia, Dana! Emlékszel még rám? - kérdezte örömmel - És mi jót olvasol? Máguscsaládok és vértípusaik? Érdekes egy könyv. Minden benne van az aranyvérűekről. Az én családom is benne van - mondta, csak úgy mellékesen a hősnőnk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. május 6. 23:11 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

Teljesen belemerül a könyvbe. Le voltak bontva a családfák részletesen, átláthatóan. Alig néhány nevet hallott még az iskolában innen-onnan, jónak látta leellenőrizni, kikkel áll szóba. Nem ereszkedhet le odáig, hogy az alja néppel beszélgessen. Az apja valószínűleg soha nem értené meg. Így hát az a legjobb, ha nem ad okot a vitára.
Teljesen összerezzen Gwen hangjára. Reméli nem volt feltűnő a reakciója, visszaöltötte a kiismerhetetlen arcát. Azt hitte rosszindulatú, gúnyos lesz. Elvégre Eridonos. De nem! Elnézte a könyvét, és felvállalta hogy szerepel benne.
- Szia Gwen - igyekezett kedves lenni, bár ezt talán nehéz betartani. - Örülök, hogy így van. A mi családunk is benne van. - és itt elfojtotta a hangját. Ezek után vajon miről beszéljenek?
- És te mit csinálsz itt? - kérdezte. Addig ő hátravetette magát a könyvekkel pakolt polcnak.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. május 18. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Henrietta Regan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 18:19 | Link

Kőszegi Brigitta Hanna

Lényegesen kellemesebb így, dísztalár nélkül. Bár ez a normális talár is szokatlan nekem... Egész életemben nadrágot és pólót hordtam, simán, nem vettem rá ezt az idegesítő talárt. Majd biztos megszokom...
 - Jó napot kívánok! - köszönök a könyvtárosnak. Körülnézek. Könyvek minfenütt. De hát mi mást vártam egy könyvtárban. Sosem olvastam túl sokat, mert nem bírtam ülni a fenekemen, de azért szeretem a könyveket.
Belépek az olvasótérbe, és körbepillantok, olyan könyveket keresek, amik nem tudományos vagy a tananyaggal kapcsolatos témákat taglalnak, hanem egyszerűen szórakoztatásra szánták őket. Kedvenceim a fantasyk. Végigmegyek a polcsorok előtt, fantasyre utaló címet keresve. Mivel hirtelen nem találok, visszamegyek a könyvároshoz.
 - Elnézést, merre találok fantasy könyveket? - kérdezem óvatosan. Feláll, visszavezet az olvasóterembe, és mutat egy polcot, ahol ilyen könyvek vannak.
 - Köszönöm szépen - mondom, és végignézek a polcon. Leveszek egy szimpatikus könyvet, és leülök, de nem temetkezem bele azonnal, mint szoktam, ha véletlenül meg tudok ülni öt percnél tovább a fenekemen. Várok, hátha erre jön valaki.
Hozzászólásai ebben a témában
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. május 18. 21:52 | Link

Könyvtáros hölgy

A múlt héten befejeztem a költözködést. A szülői házat, melyben tanulságokkal teli gyermekkoromat töltöttem, a házat, melyben szüleim élete kihunyt csinos kis összegért eladtam egy párnak, akiknél már most láttam a házasság sikertelenségét. Könnyen felismerem az ilyesmit. Nem hoztam magammal onnan sok mindent, a legtöbb keserű emléket ébresztett csak benne. Csak a ruháim, néhány emlék anyámtól, és az évek során személyessé vált holmik költöztek át velem új otthonomba, mely a társaslakások egyike lett. Az elmúlt napokat rendezkedéssel töltöttem, amikor épp nem dolgoztam. Mivel nem nagyon járok semerre, érdekes, új időtöltés volt számomra a dobozokból való kipakolás, ruháim frissítése, az új lakás belakása, természetesen mágia nélkül. Addig nem is alkalmazom, amíg nem tudom, minek mi lesz az állandó helye.
Néhány napja azonban rájöttem, hogy valami hiányzik az életemből. Ezek pedig a könyvek. Hiába jártam a lenti boltba, ilyenkor csak szépirodalmi művek vannak, én pedig a tudásomat akarom fejleszteni. Hiába vannak meg az alapok, és hiába készült el életem fő műve, ez nem elég. Olyan vagyok, mint azok a gazdagok. Sosem elég. Hiába vagy milliárdos, és vehetsz meg mindent, neked akkor is több kell. Nekem is több kell. Levelet írtam hát az igazgatónak, és míg vártam, a hálószobám egyik falába vertem szögeket, és helyeztem rájuk családi képeket. A feleségem, és a gyermekeim mosolyogtak, boldogok voltak, nem is sejtették, hogy mi vár rájuk, nem sejtették, hogy hamarosan nem mosolyodhatnak el többé. A faltól ellépve csodálom meg a művet, mely talán egész lakásom legbarátságosabb része. Mindenhol máshol csak a fekete, a szürke és a fehér szín van jelen, itt azonban olyan, mintha minden kép azt szeretné, ha beragyoghatná az egész szobát.
A kedves hangvételű levél bátorsággal töltött el, immár hivatalosan is mozoghatok az iskolában, ha úgy tetszik, igazgatói engedélyem van rá, hogy ott tartózkodjak. Egy halvány mosoly átfut az ábrázatomon a pozitív válasz okán, majd rendezem vonásaimat, és elindulok a fürdőszobába, hogy rendbe hozzam magam. Az öltözetemül a szürke hivatali egyenruhámat választom, majd nyugodt tempóban elindulok az iskola falai közé. A folyosókat ennyi év távlatából is ismerem, amit nem hittem volna, így mindenféle segítség nélkül jutok el oda. Egy röpke kopogás után belépek, és közelebb lépek a fiatal nő asztalához, aki feltételezem a levélben említett „Matilda” lesz. Az én időmben egy idős hárpia ült itt, üdítő a változatosság.
- Jó napot! Füzy Dorián vagyok, a Bogolyfalvi kirendeltségről. Az igazgató úr feltételezhetően már tájékoztatta az érkezésemről, de itt a levél is, amit nekem küldött.
Kezem előrenyújtva mutatkozok be, majd nyújtom át a levelet, melyet az igazgató küldött válaszul.


Egyenruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 19. 19:58 | Link

Dorián


Még most is csak tettem-vettem, alig figyeltem oda, mit is csinálok, a könyvem sem tudott lekötni hosszabban, pedig igazán nem érhetné olyan vád, hogy unalmas lenne, legalábbis a kritikák szerint könyvjelzőtlen darab, vagyis nincs szükség hozzá könyvjelzőre, mert úgysem fogod abbahagyni, míg a végére nem érsz. Nekem mégis sikerült, annyira megkavarta a napomat a nyitás után nem sokkal érkező bagoly. Jobban mondva a levél, amit hozott.
Szegény madár nagyon megviseltnek tűnt, mintha a világ másik feléről érkezett volna, és közben két jégviharba, egy hurrikánba, és egy cunamiba keveredett volna. Minden tolla össze-vissza állt, tekintetét kapkodta jobbra-balra, és alaposan összecsipkedte a kezem, mire lefejtettem a lábára kötözött viharvert borítékot. Habár korábban csak egyszer kaptam tőle levelet, mégis azonnal megismertem a kézírást: Lorié volt. Nyomban el is feledkeztem minden tennivalómról, hiszen nagyon rég nem hallottam felőle, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, és hiába kerestem a faluban. Még néhány házba is becsöngettem, megérdeklődni, nem-e tudják, hol lakik, és egy ilyen apró falu esetében azért elvárható, hogy a lakók ismerjék egymást, tudják, ki hol lakik. De most a levél magyarázattal szolgált arra, miért is nem találtam őt meg a faluban. Eleve rossz volt a feltételezésem, hogy ott él. Diák volt.
A felismerés annyira megdöbbentett, hogy újra és újra el kellett olvassam azt a részt, melyben azt írta, hogy nem fog tudni visszatérni a tanulmányai befejezése előtt. Ami pedig elég nyilvánvalóan azt jelenti, hogy tanulmányai vannak itt, és ha itt, hát hol máshol, mint a Bagolykőben? Hogy lehettem ilyen bamba, hogy sosem gondoltam rá, hogy ő is diák?
Ám nem is igazán ez számított most, hanem az, hogy elment, sok időre, és nem tudott elbúcsúzni. De legalább hallok felőle, jól van, és minden rendben! Ez számított igazán. És vele örültem, hisz nem akármilyen lehetőséget kapott. Keserédes öröm volt, hiszen most jó ideig nem láthatom, de akkor is. Azonnal megírtam a választ, észre sem vettem, hogy közben beszállingóztak páran, de aztán a madár idegi és fizikai állapotát elnézve úgy döntöttem, még nem küldöm vissza, mert biztosan nem élné túl.
Így hát egész nap az asztalomon gubbasztott, és mindenkit megcsípett, aki a közelbe jött. Egy idő után ezért inkább én mentem körbe a könyvtárban, megérdeklődni, hogy kinek mit segíthetek, de később visszaültem az asztalhoz, hogy kicsit haladjak a dolgaimmal.
Aztán határozott lépteket hallok, méghozzá közeledni, így aztán kíváncsian pillantok fel, ki az, aki még nem tudja, hogy veszedelmes bagoly vész van ma a könyvtárosi asztalnál. Egy férfi az, akiről biztosan elmondható, hogy nem diák, de a tanári karból sem ismerős. Köszön, és azonnal be is mutatkozik, míg én továbbra is csak pislogok ki a fejemből. A szemét figyelem. Valami azonnal megragadja a tekintetem benne. Valami különös.
- Levél..? - kérdezem kissé zavartan, mert még mindig Lori levele körül keringnek gondolataim. Aztán meglátom a kezében, hogy miről is van szó, eljut a tudatomig, hogy igazgató, és az, hogy Bogolyfalvi kirendeltség, majd a neve is. Füzy Dorián. Hát persze! Akit ugyancsak Doriánnak hívnak, mint a bátyámat! Ettől az információtól aztán összeáll a teljes kép, és végre sikerül észbe kapnom.
- Jajj, persze! Bocsánat! Én Tild-- mármint, Gryllus Matilda vagyok, örvendek - fogom meg ügyetlenül az ujjait, majd inkább gyorsan visszahuppanok a helyemre, melyről felpattantam.
- Nincs szükség a levélre, értesített az igazgató úr - mosolygok rá, és ijedten összerezzenek, mikor a bagoly megtámadja a férfi levelet tartó kezét, és belecsíp. - Hess! Nem szabad! Jajj, bocsánat! Kicsit kikészült szegény pára.. - Megpróbálom megfogni a madarat, és kicsit arrébb terelni, ahol legfeljebb a papírjaimat szaggathatja szét a csőrével, és nem mások kezét.
- Miben segíthetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. május 25. 23:25 | Link

Tilda

A nő zavarán igyekszem felülkerekedni, arcomon egy apró változás sem tapasztalható, bár titkon azért elmosolyodom, de csak magamban, hiszen nem szeretném, ha egy ismeretlennek mondható ember azonnal bármit is levonna rólam, akár helyesen, akár tévesen. Nem akarom kiadni magam és azt hiszem ez a túlzott titkolózás fog egyszer a sírba vinni. Nehezen oldódom fel, és ehhez az elmúlt évek sem segítettek hozzá.
- A Tilda is megfelel, aranyos. Jobban illik önhöz, mint a Matilda.  
Érzem a kézfogáson, hogy zavarban van, és ezt feljegyzem magamba. Utána kell néznem ennek a nőnek, hátha megtudok róla valamit. Az olyanok miatt, mint ő vagyok itt, részben persze, de felszínre akarok hozni mindent, amit elfojtanak az emberek. Furcsa dolog tudom, mindenkinek van valami furcsa szokása, hát nekem azt hiszem ez lett. Tudom, ezt nehéz megemészteni, nem is kérném soha senkitől, hogy értse meg, nem is reklámozom a dolgot mondjuk. Nekem már csak ez maradt, hiszen a személyes bosszúm egy jó része már bevégeztetett, mégsem érzem azt a teljes megnyugvást, amit a hozzám hasonlók hirdetnek. Zavaró, frusztráló és bosszantó egyben. Én érezni akarom, a békét, a szabadságot, melyet a múltam súlyától megszabadulva tapasztalhatok meg újra.
- Semmi vész, érthető tőlük, hiszen rengeteg levelet kézbesítenek egy nap, szabad?
A válaszát csak remélem, miközben a levelet leteszem, és a belső zsebembe nyúlok, hogy egy kis zacskót vegyek ki, amit a papírvágójával lyukasztok ki, annyira, hogy a benne lévő bagolycsemegéhez a madár könnyen hozzáférjen.
- Remélem nem probléma, mindig van nálam egy adag. Felénk is sok bagoly megfordul, amikor a kirendeltségek között kommunikálunk.
Remélem, hogy ezzel enyhítem azért a bagoly indulatait, saját, enyhén vérző kezemet zsebre téve rejtem el a nő elől, nem olyan nagy dolog, fájt már ennél jobban is sebem, az ilyenekre már szinte nem is reagálok.
- Igaz is, az ügyem. Bájitalokkal foglalkozó könyveket szeretnék, illetve olyanokat, melyek Bogolyfalva és az iskola történelmét mutatják be. Szeretnék átfogó kutatást végezni, ha esetleg az évkönyvekből egy-egy példányhoz hozzáférhetnék, ahhoz igazán hálás lennék. Régen készültek már itt statisztikai adatok, és mostanában mindent számon kér az miniszter úr, nekem pedig maradt annyi szabadidőm, hogy némi kutatómunkát végezzek. Ha nem probléma hetente egy-két alkalommal jönnék, meghúzódnék valahol hátul, hogy ne legyek zavaró a diákok mindennapi életében. Tudom, hogy nem szívesen látnak maguk körül felnőtteket.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 28. 19:22 | Link

Dorián


Ismét sikerül komplett bolondnak beállítanom magam, vagy legalábbis mérsékelten flúgosnak, valahogy az első találkozásaim rendszeresen kezdődnek kínosan, ráadásul most még egy ideg-összeroppanás szélén álló bagoly is mellém áll, hogy biztosan elég intenzív első benyomást keltsek a minisztériumi férfiben. Ő valahogy mégis kedves marad, és még a nevemnek is bókol, amit egy mosollyal köszönök meg, és amint túlteszem magam zavaromon, és a madártámadás okozta rémületen, hogy netán ujjakat kell mindjárt visszatennem a helyükre, és nem elájulni közben, tekintetem ismét megtalálja a férfiét. Nagyon különös.
- Nem, dehogy baj - rázom meg a fejem, közben nem is igazán fogom fel, hogy miről van szó. A bagoly feszült figyelemmel kíséri Dorián mozdulatait, és csak kis idő elteltével hajlandó elfogadni tőle az ételt.
- Bájitalok, helytörténet, évkönyvek, statisztikák.. - bólintok és összegzek is magamban, miközben felpattanok, hogy eleget tegyek a kérésnek. A hirtelen mozdulat megzavarja szerencsétlen baglyot, aki már épp hajlandóságot mutatott a csemege elfogadására, így aztán vadul felém kap.
Gyorsan kiugrok az asztalom mögül, és vérző kézfejemet rázogatva lépek Dorián mellé. Elkapom a karját, és elhúzom a veszélyzónából, ahol a madár nekiáll az irataimat pusztítani.
- Hagyjuk szegényt megnyugodni - nézek rá bocsánatkérően. - Nem szokott ám itt lenni, tudom, Athéné és a bölcsesség meg minden, de nem is az enyém, csak nem merem hazaküldeni, mert még lezuhan félúton. - Úgy tűnt, Lori valóban a világ másik végéről küldhette szegény párát haza, és bár sejtelmem sem volt róla, hogy kell egy ilyen vagy akármilyen madárnak a gondját viselni, megfogadtam, hogy rendbe teszem, mielőtt visszaviszi a válaszomat.
- Szóval a minisztérium szeretne kicsit konkrétabb képet kapni az iskola és környéke működéséről - térek a tárgyra, miközben látszólag véletlenszerűen intek pálcámmal a polcok felé, melyek mellett elhaladunk, és egymás után repkednek ki utánunk és követnek a levegőben egymásra rendeződve a kötetek. - Itt van pár évkönyv az elmúlt tíz évből.. ezek pedig a faluról szólnak..
Egyszercsak megállok, mire a könyvek majdnem nekünk ütköznek.
- De hogy jönnek ide a bájitalok? - kérdezem Doriánra pislogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. május 30. 12:24 | Link

Tilda

- Ne hozzam helyre a kezét?
Mondjuk ez egy kicsit buta kérdésnek sikerült, hiszen egy varázsiskolában nyílván a sérülés gyógyítás még most is az első varázslatok között van, mint az én időmben, nem mintha olyan öreg lennék, hogy azóta az egész hely kicserélődött volna, hiszen van olyan tanár, aki már akkor is itt tanított, mikor én kezdtem, és valószínűleg akkor is itt lesz, amikor a korosztályom gyerekei iskolába kezdenek járni. A szerencsés gyerekek, akiket nem vett el a sors és egy ittas sofőr az apjuktól. Érzem, hogy a villanásnyi gondolatra megfeszül a jobb öklöm, igyekszem azonban másban nem megmutatni, hogy a gondolataim sötét vizekre tévedtek.
- Olyasmi, bár inkább csak átfogó elemzést születések, halálozások, az iskola diákjainak száma, nemek és házak szerinti megoszlás, nemzetiség. Korábbi diákok nyomon követése. Amióta az iskola hivatalosan is megnyitotta a kapuit a külföldi diákok előtt, komoly változásokon ment körbe nem csak az itteni élet, de a faluban is egyre több külföldi diák telepedik le és válik szerves részévé a közösségnek. A minisztérium szereti figyelemmel kísérni ezeket a változásokat, és szereti a friss adatokat. Nekem pedig jól jön a túlórapénz és az új ismeret.
Hiszen nekem közöm sincs ilyen statisztikák gyártásához, csak pont jó helyen voltam, jó időben, és így a tervemet is könnyebben végrehajthatom majd. A nő mellett lépkedve máris látok néhány potenciális áldozatot, mint például az a fiút, akit gyakorlatilag elnyom a barátnője, de ő nem szól egy szót se, tűri azt is, ha hülyének nevezi, csak mert előbb lesz kész egy feladattal, mint a másik. Vagy az a lány, aki csak ül és hallgatja a barátnője szerelmi életét, pedig láthatóan szeretne ő is elmesélni valamit, ami talán nem annyira izgalmas, de számára fontos, mégis csendben marad.
- Ezek nagyszerűek. Nem zavarná, ha néhanapján jönnék, és itt elemezném őket? Ez a hely elég csendes. A minisztériumnak mindig történik valami, és a kolléganőm szeret sokat beszélgetni az irodánkban, otthon pedig nincs megfelelő hely, és nem is szeretném magamnál tartani huzamosabb ideig a könyveket, hátha valakinek szüksége lesz rájuk, és nem akarom, hogy bajuk essen, hiszen a könyvek igazi értékek.
Fel is veszem a felső könyvet és néhány oldal átfutása után elégedetten hümmögök, gyakorlatilag gyerekjáték lesz az egész, jobban nem is kívánhatok, és erre hivatkozhatva kiszabadulhatok Miss Csacsogina mellől, ami csak még jobbá teszi a napom.
- Az saját szórakozás, volt idő, amikor bájitaltan tanárnak készültem, sőt, papíron szinte az is vagyok, a záróvizsgák előtt el kellett utaznom, és kedvet kaptam a befejezéséhez, de rég nem gyakoroltam a mesterségem, és mostanában jutna időm az ügyet befejezni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 30. 21:08 | Link

Dana

Gyógyírt indult keresni, és most a kicsi rellonos lánykába botlik. Nem lepődik meg, hiszen mikor először és legutoljára találkoztak, akkor is este volt. Nem ismeri még Danát, de tudja vagy legalábbis sejti, hogy Ő is szeret éjszaka sétálgatni. Azt állítja, hogy a családja is benne van abba a könyvbe. Nagyon büszke rá, Gwen viszont nem az. Nem szeret szerepelni az ilyenekbe. Ezek a könyvek főleg arról szólnak, hogy az aranyvérűek jobbak, mint a félvérűek és a mugli születésűek. Pedig ők is vannak olyan jók ők, sőt néha jobbak is. Ezt a véleményét el is a mellette álló lánynak.
- Amúgy, ha érdekel nekem is van egy hasonló könyvem - ajánlom fel az én egyik hasonló példányomat. Születésnapomra kaptam, de még egyszer se nyitottam ki - Neked adom szívesen.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. május 30. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. június 1. 11:49 | Link

Dorián


- Igazán nem szükséges, semmiség az egész - utasítom el megrázva kicsit fejem a kérdésre, habár eléggé fáj, és ha én próbálnám meggyógyítani, az bizonyosan katasztrófába fulladna, tekintve, hogy a legminimálisabb mértékben sem sikerült megörökölnöm anyám tehetségét a gyógyításban. Pedig hányszor megpróbált megtanítani akár csak a legegyszerűbb sebforrasztó varázsra is!
Nem is igazán értem, miért mondok nemet, hiszen a bizalmam könnyen adom. Talán túl könnyen is, de ebbe ne menjünk bele. Majd megmutatom Chaskének. Úgy is találkozom vele holnap, a nyelvleckék miatt. Apró mosoly jelenik meg az arcomon a gondolatra, és egy pillanatra nem is figyelek oda, és az egyik könyv ahelyett, hogy kiröppenne a helyéről és a többi tetejére rendeződne, egyszerűen átszeli a levegőt mögöttünk, és az egyik asztalon puffan, épp egy diák orra előtt, aki nagyot ugrik meglepetésében, aztán lelkesen felkiált, hogy pont ezt kereste. Persze egy könyvtárban nem illő hangoskodni, szóval gyorsan a szájára is tapasztja a kezét, és belemerül a kötetbe. Én pedig gyorsan visszaterelem a figyelmem Doriánra, miközben újabb könyveket ugrasztok ki a helyükről.
- Ez érdekes téma, én például már annyira megszoktam, hogy jóval több külföldi diák jár ide, hogy először mindig azt feltételezem, hogy angolul kell szólnom hozzájuk.
A férfi közben elkezdi nézegetni a számára előhozott könyveket, és örömmel látom, hogy sikerült eleget tennem a kérésének. Elég kellemetlen is lenne, ha idejönne egy minisztériumi megbízott és az igazgató külön engedélyét élvezve nem tudnám ellátni a megfelelő háttéranyaggal a kutatásaihoz. Valószínűleg el is bújnék szégyenemben.
- Azok bizony - mondom ragyogó mosollyal, mert boldoggá tesz, hogy így vélekedik a könyvekről. - Természetesen szívesen látom, amikor csak gondolja, ide nyugodtan beülhet, senkit sem zavar. - Miért is zavarna? Miről beszélek? - Itt van az emeleten a szobám is, ha netán kérdése volna, vagy szüksége volna valamire a nyitvatartáson kívül is, ott felkereshet.
Nem vagyok persze meggyőződve róla, hogy oda is talál magától, de ez a gondolat csak jóval később érik meg bennem, hiszen most egész más üt szöget a fejemben. Nem tudom hová tenni a bájitalokkal kapcsolatos érdeklődését, de miután megállítom a menetünket és kis híján agyonütöm magunkat a könyvoszloppal, ami utánunk érkezik, választ kapok erre is.
- Vagy úgy! Természetesen egész szekció szól a bájitalkészítés mesterségéről.. itt ni! - fordulok az egyik polcsor felé, és még ujjammal is mutatom az irányt. - De ha ezügyben lennének kérdései, inkább Felagund professzor felkeresését javaslom, én.. nem vagyok valami jó a témában. - Egyre jobb, se gyógyítani, se bájitalt készíteni nem tudok, kezdem magam egészen bénának érezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. június 2. 00:30 | Link

Gwen

Gwen látszólag nem gyűlölte meg emiatt a furcsa szokása miatt. Amit rendkívül furcsálta, hiszen mégiscsak Eridonos. Ami azt illeti... Kissé fanatikusnak érezte magát. Csak a Rellon népét tartotta igazi, valódi varázslónépnek. De ez a lány annyira más. Nem kezdett rá barátként tekinteni (más se hiányzott neki. Egy magának való magányos farkas, nem holmi érzelgős báb, amit valaki más irányít). Ám Gwen hirtelen felajánlása, miszerint ad neki egy ehhez hasonló könyvet, egy olyan reakciót váltott ki belőle, amit nem szeret, ha más is lát. A szemeiben kissè mohó, őrült fény csillant. Igyekezett palástolni hirtelen örömét, vett pár mély lélegzetet, majd kimérve így felelz:
-Köszönöm, sokat segítenél-biccentett-De mi járatban vagy ilyenkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 21:35 | Link

Weöres Ioana Médea

Ideje volna egy kis tanulásnak, na nem mintha az elmúlt jó pár hétben nem tanultam volna semmit. Azonban szeretnék kicsit jobban elmerülni a dologban, kicsit többet megismerni a tantárgyakról és az iskoláról. Jó volna néhány szorgalmit megírni és rendszerezni a tudásomat. Úgyis már régóta elakarok menni a könyvtárba, mivel eddig csak futólag sikerült megismerkednem a hellyel. Kicsit rendbe szedem magam, hogy nézzek is ki valahogy aztán szép lassacskán végül elindulok. A kastély nyugati szárnyába igyekszem, majd felbattyogok a lépcsősoron az első emeletre. A folyosón bolyongok egy picit, de nem tart sokáig, mire észreveszem a majd négy méter magas, sötétbarna ajtót. Ha emlékezetem nem csal, igenis ez az ajtó rejti a könyvtárat. Lenyomom a kilincset és egy határozott mozdulattal beljebb kerülök. Hirtelen még a szám is tátva marad. Hatalmas, de egyben gyönyörű helységben találom magam. Eddig csak egyszer jártam itt, akkor is csak benéztem és már jöttem is ki, akkor valahogy nem tűnt fel a hely varázsa. Félénken tátogok egy "Jó napot!"-ot a könyvtáros hölgynek - akiről meg kell jegyezzem, hogy elég fiatalnak tűnik -, majd tovább lépkedem az útból. Hatalmas festett ólomüveges ablakokra leszek figyelmes, melyek eléggé egy gótikus templom benyomását keltik. Igyekszem összeszedni magam és nem eltérni a tárgytól, a célomtól ami miatt idejöttem. Gyorsan az óriási könyvespolc sorok közé bandukolok és próbálok minél halkabb maradni. Szeretem a könyvtárak légkörét, itt mindig nyugalom és csend van. Ha valaki véletlen nem ilyen volna, arra hamar rászólnak, (ránézve) rosszabb esetben kitessékelik. Nem mellesleg itt mindig sok okosságot és hasznos dolgot talál az ember. Elveszetten bolyongok a sorok között, ugyanis fogalmam sincs, hogy most hogyan tovább. Oké, jó, tanulni akartam, meg többet megtudni a kastélyról, de fogalmam sincs, hogy hol kezdhetném. Mit keresek egyáltalán? Elégedetlenül sóhajtok. Talán segítséget kéne kérnem a könyvtárostól, ő biztos tudná a megoldást és amúgy is egész kedvesnek tűnt így első látásra. Találkoztam már nem egy olyan könyvtárossal, akinek olyan modora volt, mintha még akkor is haragudott volna, ha kikölcsönöznél egy könyvet. Mindenesetre most inkább hagyom a hölgyeményt dolgozgatni, ugyanis eléggé úgy tűnt mint aki nagyon belemerült a saját tennivalóiba, a hatalmas stóc papírról nem is beszélve, ami az asztalán van.
A címkéket vizsgálgatom, de valahogy egyik sem fog meg, egyik sem utal arra, amit én keresek. A szemem végül egy olyan könyv gerincén áll meg, melyen nincs szöveg. Óvatosan kihúzom a könyvet a helyéről, figyelve, nehogy leboruljanak a mellette lévők. A borítóra pillantok, de azon sem találok semmiféle feliratot. A könyv kissé kopottnak tűnik, feltehetőleg tartalmazott a külseje is szöveget. Kinyitom és gyorsan belepörgetek, majd meggyőződöm, hogy a könyv belseje bizony nem üres. Elégedetten csapom a hónom alá, mintha arra számítanék, hogy találok benne valami számomra is érthetőt, aztán elindulok az olvasó térbe. Egy üres bőrfotelt céloztam meg és gyorsan bele is huppanok, ölembe veszem a könyvet, kinyitom az első oldalon és elkezdem olvasni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 8. 22:07 | Link

Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Nem lehet igaz. Nem, nem és nem. Velem nem történik ilyesmi csak úgy. Most komolyan... az egy dolog, hogy magasabb lettem legalább öt centivel, ha nem többel, de atyaég, szélesebb a vállam, borostás az állam, mélyebb a hangom és akkor ez még csak a csúcsa a fizikális változásoknak, még mindig van jobb, de inkább nem részletezem. Röviden összefoglalva fiú lettem. Rosszabb, mint egy rémálom. Egész reggel azon gondolkodtam, mit ihattam, ehettem, milyen varázslatot ronthattam el, vagy milyen gonosz hatalom műve az, hogy nemet váltottam csak úgy, de nem jutottam semmire. Egyáltalán meddig fog ez eltartani? Teljesen bepánikoltam a gondolattól, hogy mit fog szólni ehhez apu, és hogyan magyarázom el Sárinak például, hogy mi is történt velem. A tükörképem alapján nem mondanám, hogy rosszul festek, de akkor is, az ég szerelmére Weöres Médea nem így néz ki. Ráadásul a ruhatáram... hjaj, sose fogom tudni felvenni többé a csodaszép magassarkúimat meg a ruháimat. Meg a körmöm se lehet már így festeni. Ez olyan szomorú. Az csak ráadás, hogy a lábam is nagyobb lett majd egy mérettel, hát most nyomja a nagylábujjam a teniszcipőm, ami még így is az egyetlen, amit képes voltam felerőltetni, meg a melegítőhöz találtam egy aputól karácsonyra kapott csodaszép, csak éppen cseppet sem lányokra szabott Pink Floyd-os pólót, we don't need no education felirattal. Mondanám, hogy a hajammal bajlódni nem kell, de ez a répaszínű zuhatag se nem elég rövid ahhoz, hogy ne lógjon a szemembe, se nem elég hosszú, hogy mondjuk belenyomjak egy pillangós csatot, hadd nézzenek ufónak, ha már annak érzem magam, így folyamatosan hátratűrni igyekszem. Ez a mozdulat olyan, amit aputól például sűrűn látok, az egyetlen baj csak az, hogy nála valahogy olyan laza és sármos, nálam minden bizonnyal röhejes. Na jó, nagy levegő, beszív, kifúj, kihúzom magam, aztán irány a könyvtár, közben meg úgy tűnik, újratanulok járni, mert hogy az a bizonyos kifutókra jellemző és magassarkúban általam sűrűn gyakorolt sétaféleség így nem megy, az két lépés után világos lesz. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, amint sikerül eljutni arra a szintre, hogy már nem akarok orra esni a lábamban, és úgy érzem, hogy újra tudok menni, majd irány a könyvtár, hátha találok ott valamit. Talán ha azt mondom, hogy új diák vagyok, egy ideig még megúszhatom a kérdezősködést. Megfelelő néven gondolkodva sétálok be a könyvtárba, köszönök a könyvtárosnak, aztán amilyen gyorsan csak lehet, igyekszem kikerülni az emberek közül, mert az az érzésem, minden tekintet rám irányul. A polcok között a szemem gyorsan megakad egy átváltoztatástan köteten, hát lábujjhegyre állva igyekszem levenni elfeledkezve velem született bénázási hajlamomról, így természetesen sikerül a fél polcot vele rántani, amikor kissé kibillenve az egyensúlyomból a földre csüccsenek. Ha csak a fejemre hullana az egész, az se lenne nagy tragédia, de az egyik kötet olyan szépen kap el egyetlen frissen felfedezett kényes helyen, hogy kínomban feljajdulok jó hangosan, és hirtelen azt se tudom, hová kapjak, a számat fogjam-e be, vagy... könny szökik a szemembe hirtelen, miközben ajkamba harapva igyekszem meggyőzni magam, hogy nem is fáj annyira, bár ha tényleg fiú lennék, biztos, hogy rohannék megnézni, hogy ettől lehet-e impotens az ember fia. És ha fiú maradok? Jesszus. Ha így kell leélni az életemet? Az oldalamra fordulok a könyvek között, összegörnyedve egyelőre még, mert ez most tényleg fájt, mindjárt feltápászkodom ám, csak tűnjön biztos pontnak a talaj, addig nagy levegő, és remélem, hogy nem csődül körém mindenki, vagy helyben elásom magam.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. június 8. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 22:32 | Link

Weöres Ioana Médea

Nagy lelkesedéssel indultam neki ennek az olvasósdinak. Hát nem igazán állíthatnám, hogy sikerrel jártam, ugyanis már az első oldalon kiderült, hogy a könyv nyelvezete értelmezhetetlen. Nem is tudom eldönteni, hogy latin, vagy valami más, akár esetleg egy elhalt nyelv volna, de azt biztosan megállapíthatom, hogy egyáltalán nem magyar. Mérgelődök egy pár percet magamba aztán becsapom a könyvet, talán kicsit túl hangosan is, mivel pár mérges tekintet talál meg. Bocsánatkérően emelem fel a kezem és elhúzom a számat. Hát ezt nem így terveztem. A kezemben lévő könyvre tekintek ismét, majd valamilyen oknál fogva újra kinyitom. Hátha most már magyar nyelvű? És valójában nem is butaság ilyenre gondolnom, hiszen varázsvilágban vagyunk, könnyen lehet, hogy csak el van varázsolva a könyv és talán egy újabb kinyitásra megváltozik. De nem, szóval ismét becsukom, aztán pedig újra ki. Ezt eljátszom egy ideig, végül sikerül meggyőződnöm róla, hogy nem volt igazam, nem változott meg semmi, közben pedig a körülöttem lévők valószínűleg teljesen hülyének néznek. Elpirulok és lejjebb csúszva a fotelen igyekszem inkább elsüllyedni. Rövidnadrág van rajtam, így a lábam szabad bőrfelülete a foteléval érintkezve nevetségesen kínos hangot ad ki, miközben éppen azon igyekszem, hogy ne hívjam fel magara a figyelmet. Azonban ismét csak morgós szempárokkal találkozom. Kezem az arcom elé kapom, mintha így már nem látna senki. Nem hiszem el, hogy nem tudok feltűnés nélkül megnézni egy könyvet... Miután már leszakadtak rólam a mérges tekintetek ismét kinyitom a könyvet és lassan elkezdem lapozgatni, hátha találok benne valamit amit én is megértenék, egy képet, bármit. Konkrétan egyesével lapoztam végig egy kétszázötven oldalas könyvet, de nem leltem semmire, amit érthetnék. Ezúttal sokkal óvatosabban, két kézzel zárom össze a könyvet és óvatosan állok fel. Csendesen a polcsorok közé settenkedem és igyekszem megtalálni, hogy honnan is vettem le ezt az értelmezhetetlen vacakot. Hirtelen zajra leszek figyelmes, a mellettem lévő sorban borulnak a könyvek, hangos kiáltás és mozgolódás. Gyorsan odasietek és egy fiút pillantok meg jó pár könyv között, ahogy a földön fekszik. Innen kicsit úgy tűnik, mintha úszna a könyvekben - szó szerint! Lehet, hogy ez volt a terve, a nagy álma?! Könyvek között lubickolni. Nos, ez még sosem jutott eszembe, de biztosan jó móka lehet. Félreteszem magamba a gúnyos, de egyben igen vicces megjegyzéseket. A kezemben lévő könyvet leteszem az immáron üres polcra, majd leguggolok a fiú mellé.
- Minden rendben? - Ahogy kimondom, már magam is tudnék válaszolni a kérdésemre, hiszen teljesen egyértelmű, hogy nincs rendben, most borított magára egy fél polcnyi könyvtömeget, persze, hogy nincs minden rendben. - Kell segítség? - Na ezt már valamivel ésszerűbb kérdésnek vélhetjük, habár valószínűleg ha már idejöttem illene segítenem és nem pedig egy szó nélkül elsétálnom. Határozottan kinyújtom a kezem, hogy felsegítsem az ismeretlen balszerencsést a földről. Úgy látszik nem csak én "nem tudok" viselkedni a könyvtárban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 8. 23:30 | Link

Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Szeretem a könyvtárakat, amíg nem fájdalmas találkozásaim vannak a könyvekkel, most azonban rövid időn belül sikerül összehozni egy elég kellemetlen módozatát ennek. Egy vaskosabb kötet olyan kellemetlen ponton kap el, hogy feljajdulok tőle. Mindig is kíváncsi voltam, tényleg annyira fájdalmas pont-e, mint mondják, hát most már tapasztalatból tudom, hogy felér egy achilles-sarokkal, és most még én is veszélyeztetett példány vagyok e téren. Aucs, aucs. Oldalamra fordulva igyekszem nem visítani, vagyis hát na, a hangom mélységéből ítélve bömbölés lenne, de én vagyok az erősebb, nem a fájdalom, ajkamba harapva igyekszem csendben maradni. De szép is lenne kirohanni most a hegytetőre, kiordítani magam, aztán vissza, de itt ez nem opció, marad a padló a könyvek között, és az idő. El fog múlni. Közben azért persze, hogy máris akad közönség, mert ez már csak így működik, pillanatokon belül megjelenik egy lány mellettem, és olyat kérdez, hogy legszívesebben szembenevetnék vele. Persze, hogy minden rendben, csak jókedvemben fetrengek itt a padlón, mert hirtelen ez tűnt a legjobb ötletnek azt illetően, hogy hogyan töltsem el az időmet a könyvtárban. Felnyögnék, de morgás lesz belőle - ennyi, ha nem vagyok tudatában annak, milyen is most a testem, mert minden nem úgy van, mint az este volt - aztán feltápászkodok valahogy ülő helyzetbe.
- Ha impotens lehet az ember attól, hogy... szóval egy kellemetlen találkozástól egy lexikonnal... akkor tuti most lettem az, de amúgy minden oké, csak ez nagyon fájt. Nagyon-nagyon - jelentem ki, még mindig az az érzésem, hogy ez sose fog elmúlni teljesen, de azért megkapaszkodok a legközelebb eső polcban, feltápászkodom a földről, és igyekszem kihúzni magam.
- Amúgy bocsánat, ha megzavartalak - suttogni igyekszem, hogy ne zavarjak másokat is, de már megint ugyanaz a probléma, nem vagyok szokva az új hangomhoz, így máris pisszeg valaki. Elhúzom a szám, és még halkabbra fogom, felemelve pár könyvet, vissza kellene őket pakolni ugyanis a helyükre.
- Szóval nem akartam zavarni, véletlen volt az egész, és köszönöm, valahogy túlélem, bár ha visszapakoltam, lehet meg kellene látogatni a gyógyítóit. Tudod, merre van? Különben... én... ühm... Jason - nyögöm ki az első eszembe jutó nevet, legalább a Médeához kapcsolódik, csak nem felejtem el, hónom alá csapom a könyveket, megrázom a fejem - megirigyelhetnének a tikkesek a mozdulatért -, hogy a hajam ne lógjon a szemembe, és kezet nyújtok neki. Vicces lesz így az élet, ha így maradok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 23:59 | Link

Weöres Ioana Médea

Legbelül azért egy kicsit örülök, hogy így alakult, hogy nem csak én hangoskodom. Tudom nem szép dolog, de jó tudni, hogy nem csak én vagyok egyedül ilyen nevetségesen szerencsétlen, persze ettől függetlenül azért nem kívánok senkinek se rosszat, csak na. Az ismeretlen srác elég morgós kedvében van, mondjuk ez teljesen érthető, én se kívánnék magamnak egy könyv - rosszabb esetben lexikon - esőt. Eleve valamiért olyan érzékeny a bőröm meg az egész testem, hogy én tuti helyben sírva fakadtam volna egy hasonló helyzetben. A fiú mindenesetre egész jól tartja magát, habár látszik, hogy elég komoly fájdalmai vannak. Beszédéből azt veszem ki, hogy sikerült pont a legérzékenyebb pontját megütnie, így teljesen érthetőek a szenvedései. Viszont lány vagyok, fogalmam sincs, hogy egy ilyet, hogy lehetne elmulasztani, meg eleve az már nem is az én dolgom lenne... Ha a kezét, vagy lábát ütötte volna meg, akkor még azt mondom, hogy oké, na de így...? Az ismeretlen végül a segítségem nélkül tápászkodik fel. Nos, jó. Ha nem, hát nem. Bocsánatot kér, hogy megzavart, amin egy kicsit elmosolyodok és visszatartok egy nevetést, nincs szükségünk több mérges tekintetre. Ezek szerint Ő engem nem hallott az előbb, ami annyiból jó hír, hogy legalább én nem voltam olyan zajos, bár szerintem neki sikerült totálisan rákontrázni a dologra, talán túlságosan is.
- Hát azt egyből gondoltam, hogy nem szándékosan rántottad magadra a polcot a halom könyvvel. - Hirtelen eszembe jut az előbbi gondolatom, miszerint könyvek között szeretett volna úszni, ezért egy újabb mosoly jelen meg az arcomon, de gyorsan le is törlöm, nehogy azt higgye, hogy kinevetem. Lehajolok két könyvért és segítek neki visszapakolni, habár fogalmam sincs, hogy milyen rendszer volt itt felállítva, szóval csak úgy random pakolgatom a könyveket. Remélem nem fog idejönni a könyvtáros és kiküldeni minket. Közben az ismeretlen a gyógyító szoba hollétéről kérdez. Egyszer már jártam ott egy kviddicses sérüléssel, de nem igazán ragadt meg az odavezető útvonal, bár ha elindulunk, lehet, hogy eszembe jut.
- Nem emlékszem pontosan, de rémlik valami. - Biztosan át fut az agyán, hogy egy "rémlik"-kel, túl sokra nem megy, de nem tudok mit tenni, ha egyszerűen ez az igazság. Aztán eljön a pillanat mikor az idegen többé már nem lesz idegen, helyette Jason. Hogy mennyi külföldi jár ide? És milyen jól beszélik a magyart! Vagy elképzelhető, hogy ez csak egy becenév, fogalmam sincs. - Engem Nerellának hívnak. - Egy pillanatra ránézek, míg bemutatkozom, aztán csendben pakolok tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 9. 04:10 | Link

Nerella

A szobámban kellett volna maradni, és kitapasztalni kezdetnek, hogy mi a fene van a hangommal, meg az új fizikai valómban egyáltalán mi hogyan működik. Még esetlenebbnek érzem magam, mint általában. Olyan idegen minden porcikám, a hajamtól egészen a lábujjaimig. Erről jut eszembe, hogy már majdnem sikerült elfelejteni, hogy nyom a cipőm, a következő sétám talán éppen a faluba fog vezetni és veszek pár ruhadarabot, mert ki tudja, meddig leszek így. Lehet, hogy holnapra elmúlik, mint egy rossz álom, de lehet, hogy tovább tart, és akkor meg nem mászkálhatok folyton ebben a pólóban meg melegítőben. Minden esetre jó kis bemutatkozás a könyvtárban a jelenetem, felejthető véletlen se lesz az új valóm, úgy érzem. Feltápászkodom, ha már társaságom is akadt, és bocsánatot is kérek, amiért megzavartam, elvégre ahhoz, hogy ide jöjjön, először hallania kellett a zajt, amit csapnom sikerült, akkor meg valószínűleg megzavartam abban, amit éppen csinált. Elvigyorodok azért arra, amit mond, és megvonom a vállam.
- Nem tudhatod, hogy nem szerepel-e a bakancslistámon tételként, hogy egyszer az életben magamra akarok borítani egy egész polcnyi könyvet - jelentem ki, már csak azért is, hogy értsen, min vigyorgok olyan jól. Na ez is furcsa egyébként, én legfeljebb mosolyogni szoktam, de most ahhoz képest túl szélesre húzódik önkéntelen is a szám, hogy kivillannak a fogaim. Pff, meg se néztem, hogy nem csorbák-e, vagy nincs-e fogszabályzóm esetleg. Gyorsan levakarom a vigyorom, és nyelvemet végighúzom a fogaimon. Nem akadok fel semmin, fogszabályzó kilőve, csorbának se tűnnek, max sárgák lehetnének, de mostam fogat, ma már vagy ötször is, kizárt ... juj, remélem azért, hogy nem valaki más testét örököltem át, és nem senyved az enyém valaki másnál, mert az aztán nagyon nem lenne jó. Közben azt mondja a lány, hogy rémlik valami a gyógyító kapcsán, bár azzal különösebben sokra nem megyek, ha nem tud biztosat. Nem baj, lassan már úgyis egészen tűrhetően fájdogál csak a frissen szerzett érzékeny pontom.
- Nem is fontos annyira, azt hiszem, egyben maradok gyógyító nélkül is. Egyszer inkább ezeket kellene felpakolászni amúgy is - mondom inkább, majd neki is látnék a lerántott irományok visszarendezésének, csak előbb még bemutatkozom. A Jason jut eszembe kapásból, azazhogy pontosabban a Iaszón, de minek kínozzak külföldieket esetleg holmi ilyen nevekkel, noha talán illene egy teljes bemutatkozás, már amennyire az a jelen helyzetben egyáltalán lehetséges.
- Örvendek, Nerella. Szép név. Milyen eredetű? - érdeklődöm halkan beszélve még mindig, még mielőtt újabb pisszegés lenne az eredménye a nem adekvát hangerőnek. Nem különösebben tűnik magyarnak a neve, bár beszélni szépen beszéli a nyelvet. Talán ő is csak félig lenne magyar, mint én? Vagy egyszerűen csak itt nőtt fel? Mindjárt kiderül, ha meg nem, akkor legfeljebb rákérdezek. Közben azért igyekszem mihamarabb felpakolni a könyveket a polcra, és Nerella is segít, így csak még gyorsabban fog ez menni, még úgy is, hogy obszesszív-kompulzív késztetéseimnek engedve elkezdem az írók neve szerint abécé-sorrendbe rakni a könyveket, egy könyvtárban egyébként is úgy szokás, polcon belül csak nincs más rendszer, nagyon remélem.
- Igazán nagyon köszönöm a segítséget  - hálálkodok azért felé fordulva, miközben pakolászgatok lelkesen, ha tudnék fütyülni, talán még azt is művelném most mellé, de így megúsznak pár áriát az olvasgatók, egyelőre, csak azt kell végighallgatni, ahogy tologatom ide-oda a könyveket.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. június 9. 04:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 9. 10:10 | Link

Weöres Ioana Médea - Jason

Kivételesen azt mondhatom, hogy egészen feloldódtam a fiú társaságában, ami azért érdekes, mert eddig nem igazán sikerült olyan diákkal találkoznom itt a kastélyban, aki mellett sikerült egyből felengednem. Talán a szerencsétlensége miatt ilyen visszafogott, vagy talán alapból ilyen a természete. Nálam jóval idősebbnek látszik, az idősebb tinédzserek - főként a fiúk - előszeretettel kezelik le a náluk fiatalabbakat. Viszont ebben az esetben ez szerencsémre nem így történik, vagy hát ki tudja mi lesz majd két perc elteltével? Kicsit szomorú, hogy egyből arra asszociálok, hogy valaki biztos összeesküvés elméleteket sző, de ahogy mondani szokás: Jobb félni, mint megijedni.
Elmosolyodok azon amit mond, még egy halkabb nevetést is megengedek magamnak, de gyorsan el is hallgatok, biztosan mindenkinek elege van már belőlünk. Én is hasonlóra gondoltam mint ő, csak abban még a könyvek közti lubickolás is szerepelt. Nos nem jártam messze a feltételezésemmel, de természetesen ő se gondolta komolyan amit mondott. Vagy ki tudja? Már nem merek semmit se biztosra állítani, itt, a varázsvilágban nem is lehet, legalábbis egy magamfajta sárvérűnek. Engem állandó meglepetések érnek, mivel nem vagyok teljesen tisztába a varázsvilág rejtelmeivel, de szép lassan kezd minden kikristályosodni. Előbb-utóbb csak fény derül mindenre.
Jasonnek nincs szüksége a gyógyítóra, aminek hallatán egy kicsikét fellélegzek. Egyrészről azért, mert így legalább nem égek be, hogyha eltévednénk, másrészről legalább nem esett komolyabb baja. Lassan pakolásszuk a könyveket fel, vissza a polcokra, teljesen rendezetlenül. Mindenesetre legalább arra figyelek, hogy a könyvek feliratos gerince nézzen kifelé. Ami érdekes, hogy a könyvtáros hölgy még nem jött ide, hogy kitessékeljen minket. Biztosan belemerült a rengeteg tennivalójába. De ha ezt nem vette észre, akkor vajon mi az, amire felfigyelne? Vagy lehet, hogy tisztában van azzal, hogy mi történt itt, de úgy van vele, hogy majd inkább később rendet rak.
Az ittlétem során először nem estek nekem a nevem miatt, hogy biztosan külföldi vagyok, bár lehet ennek az az oka, hogy a Jason sem tűnik éppenséggel egy magyar névnek. Mindenesetre fellélegzek, habár azért rá lett kérdezve a nevem eredetére.
- Görög - válaszolom röviden. A jelentését inkább kihagynám, mivel eléggé nevetségesnek tűnhet. Nedves, vizes. Nem, ezt az információt megtartom inkább magamnak. A Rodénak sokkal szebb jelentése van: rózsa. Na de a kettő együtt... vizes rózsa? Na jó, ez maradjon inkább csak az én titkom.
Közben szépen lassan sikerült felpakolni az utolsó könyvet is. Hirtelen eszembe jut az a könyv, amit még pár perccel ezelőtt én tettem le valamelyik - akkor még - üres polcra. Na mindegy, a lényeg, hogy most már minden a helyén van, mármint nagyjából. A könyvek sorrendje biztosan nem így nézett ki még a baleset előtt, de inkább rendezetlenül a polcon pihenjenek, mint szanaszét a földön.
- És amúgy mit kerestél ilyen lelkesen? - Mi volt az, amiért magára kellett rántania a fél könyvtárat? Biztosan valami rendkívül izgalmas könyv lehetett, ha ennyire megakarta szerezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 9. 16:11 | Link

Nerella

Vajon az új valómmal magabiztosság is több járna? Kicsit úgy érzem egyébként, hogy most sokkal jobban hasonlítok apura, mint lányként, még ha a bénázási tehetségem nem is tűnt el nyomtalanul. Ehh, lehet, hogy nem is aggódni kellene a dolgokon, hanem kiélvezni, hogy több vagyok százhetven centinél, meg egészen kellemes mély hangom lett, már ha normális hangerővel beszélek, és nem morgok, bár az államon az a legalább egy napos borosta nem éppen kedvemre való. Kezdenem kell valamit vele, ha visszaérek a szobámba, egyelőre azonban itt hagyjak rendet magam után, és ha már odajött a lány, akkor a bocsánatkérést követően szóba elegyedek vele. A gyógyítóhoz való séta gondolatát elég hamar elvetem, különben sem rajongok értük, sőt, kerülöm őket, hacsak lehet, és különben is már lassan teljesen elmúlik a fájdalom, és még tanulságot is vonhatok le az egészből - tudom, hogy miért mondta apu, hogy ha hímnemű egyed akarna valaha is bántani, magas térdemelés a megoldás, aztán futás, de gondolataimba merülés helyett inkább visszatérek a társaságomhoz, főként hogy olyan nevet hallok, amivel még sose találkoztam. Rákérdezek, majd máris felfele görbül a szám szeglete, amint választ ad. Görög, akárcsak az enyém. Apu imádja a mitológiát, akárcsak én, onnan jött a Médea, de most hirtelen a Iaszón is.
- Huuu... komolyan? Az enyém is. Mármint na... Iaszón eredetileg, csak nem látom értelmét, miért kínozzak vele másokat, a Jason sokkal könnyebben megjegyezhető és kiejthető külföldieknek. Mondom én... mintha Kolozsvár nem lenne innen nézve külföld. Te honnan érkeztél? Nagyon szépen beszéled a nyelvet, rég tanulod? - máris belelendültem a kérdezésbe hirtelen, egy pillanatra még a rendezgetéssel is megállva, hogy rápillantsak. Azt hiszem, sose fogom elfelejteni azt a jelenetet, amikor Noel gyakorlatilag számon kérte, miért nem figyelek rá, úgyhogy bármennyire is nehezemre esik, igyekszem elkerülni, hogy másik is így lássák. Rápillantok, majd helyére teszek pár könyvet, aztán a kérdésére, hogy mit is kerestem, kissé elgondolkodva pislogok magam elé a polcra. Mit is? Mit is? Jaa, átváltoztatástant, de igazából annyira már nem is fontos.
- Csak valami érdekes átváltoztatástant, mert kissé hadilábon állok vele - válaszolok, már megint egy kicsit hangosabban a kelleténél, de most csak vállat vonok a pisszegésre, nem érdekel különösebben, úgyis megyek már.
- Nincs kedved véletlenül a másik könyvtárhoz? Általában kihaltabb, de ott is jó sok érdekes könyv akad - kérdezem, megyek én egyedül is, ha nem csatlakozik, de ha még eltársaloghatunk görög nevekről és mitológiáról például, ki nem hagynám az alkalmat. Kérdőn pislogok rá, ismételten megigazítom a hajam, mert arcomba lóg a fele legalább, majd zsebembe mélyesztem a kezeimet, és várok a válaszára, attól függ, hogy egyedül teszem-e ki innen a lábam, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 9. 18:58 | Link

Weöres Ioana Médea - Jason

Végre nem csak a szobámban kuksolok vagy éppen valahol máshol bújom a könyveket. Végre társalgok is, egy kis közösségi életet élek. Nehezemre esik itt, a kastélyban társaságra lelni, annak ellenére, hogy sok diák van. Ha pedig sikerül valakivel szóba elegyednem, foggal-körömmel küzdök, hogy minél jobban megismerjem a beszélgetőpartneremet és a varázsvilágot is.
Lassan felpakoltuk a könyveket én pedig a "művünkre" pillantok. Okát megmondani magam sem tudom, de azt biztosan állíthatom, hogy ha valaki rápillant a polcsorokra, egyből észrevenné, hogy valami nagyon nincs rendben. Úgy gondolom az lenne a legjobb, ha minél hamarabb elhúznánk innen a csíkot mielőtt még lebuknánk. Vagyis végül is nem csináltunk semmi rosszat. Én legalábbis biztosan nem, de valójában Jason sem. Egy egyszerű baleset történt és az is biztos, hogy nem ez volt az első ilyen vagy ehhez hasonló eset. Mi pedig csak elrendeztük a kupit, amit Jason alkotott.
És újra ugyanaz a megszokott móka. Ismételten külföldi lettem. Habár beszélek idegennyelveket, nem tartom magam külföldinek - legalábbis itt Magyarországon -, de már egyszerűen annyian vádolnak meg a származásommal, hogy kezdem én is elhinni. Lehet egyszerűbb lenne mondjuk franciának vallanom magam, akkor csak megdicsérnék az akcentusom és a kiejtésem és téma le lenne zárva. Még esetleg megkérdezik. hogy miért jöttem ide, de aztán tényleg túl lehetne lépni a témán. Most viszont állhatok neki megint magyarázkodni. Unom már, nagyon unom.
- Magyar vagyok... - Elégedetlenül sóhajtok. Komolyan fontolóra veszem, hogy inkább nevet változtatok. Vagy lehet egyszerűbb lenne kiköltöznöm egy másik országba. Nem tudom felfogni, hogy mindig így járok. Bezzeg egy Vanessza vagy egy Jennifer nevű lánytól esze ágába se lenne senkinek se megkérdezni, hogy ő vajon mióta tanulja a nyelvet? Csalódottan eresztem le a vállam, végül is már hozzászoktam.
Jason hangja szakítja meg belsőmorgolódásom. Szóval átváltozástan könyvet keresett. Nos, én nem mertem még felvenni ezt a tantárgyat, de lehet, hogy ezek szerint nem is olyan könnyű.
- Másik könyvtár? - Ez most teljesen új. Ha van ez a hatalmas könyvtár, minek ide még egy? Most teljesen összezavarodtam. Két könyvtár. Mitől különböznek egymástól? Nem fért el itt az összes könyv? Fogalmam sincs, hogy miről lehet szó. Aztán hirtelen bevillan valami. Egyszer egy Eridonos lánnyal, ha jól emlékszem Elenával beszélgettem valami titkos könyvtárról. Ő említette meg és azóta is el akarok oda jutni, de gőzöm sem volt róla, hogy hol keressem, na meg persze nem akartam egyedül odamenni. - Persze, menjünk! - Lelkes vagyok, aztán egy pillanatra az a gondolat suhan át a fejemben, hogy talán nem is szeretné a társaságom. Viszont, ha így volna, nem kérdezte volna meg, hogy szeretnék-e vele tartani. Lehet, csak udvarias akart lenni, viszont ha valóban így van akkor vessen magára, maximum egy kínos beszélgetéskeretein belül elküld. Engem is érdekel a titkos könyvtár, ezek szerint őt is. Maximum megyünk külön utakon, bár azért úgy vettem le, hogy nem zavarja különösebben a társaságom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. június 13. 23:11 | Link

Tilda
Köszönöm a játékot. Kiss

Csak biccentek egyet, jelezve, hogy megértettem, meg tudja oldani egyedül is. Ezek a mai nők már sokkal modernebbek, mint amilyenek fiatalkoromban voltak, mint amilyen Mara volt. A két lábon járó katasztrófa, akit mindig meg kellett menteni. Így is szeretettem belé, a törékeny, szinte életképtelen nőbe, aki aztán felemelt, és akinek az elvesztése a mélybe taszított ismét, ahonnan csak az apám nevelését megbosszulandó tudtam visszatérni újra, mostani állapotomba.
Követve a nőt van bennem annyi, hogy ne mérjem végig hátulról, ne akarjam kiismerni a járása, vagy a mozdulatai alapján. Ne akarjak rájönni, mi az, amit elnyom. Olyan érzésem van már az első pillanattól fogva, hogy ő túl tiszta ahhoz, hogy bármit is tegyek vele, így ösztönösen megindul a falépítés, hogy realizáljam magamban, nem szabad, ő egy tiltott terület, főleg a tervemet illetőleg.
- Nekem még egy kicsit fura. Az én időmben csak elvétve voltak még, mostanra pedig az a furcsa, ha valaki magyar, de legalább a gyermekek nyelvi- és kulturális tudása fejlődik, hiszen a barátaik révén sok új ismeretre tehetnek szert.  
A könyvek sokasága igazán örömmel tölt el, szeretem őket alapból, de ha egy adott témában több mindenre tudok támaszkodni, nem egyetlen forrásból kell kihámoznom a lényeget, majd a hitelességét megkérdőjelezhetetlennek beállítani. Ezek a könyvek nagy hasznomra lesznek, a munka talán csak órákat vesz majd igénybe, így talán odafent is elismerik majd a hasznosságom. Jó lenne, ha Andor úgy érezné, számíthat rám.
- Ha esetleg egy-két diák esetében kérdésessé válna a származása, akkor mindenképpen szeretnék segítséget kérni. Alapos és pontos szeretnék lenni, hogy a Minisztérium ne találjon munkát a hibámban.
Amikor a szobáját emlegeti egy kicsit megemelkedik a szemöldököm, de igyekszem leplezni a mellette kialakuló zavarodottságomat. Elvégre ez egy nagyon félreérthető mondat. Ráadásul helyesebb lenne, ha vigyázna az idegenekkel, és azzal, hogy kit enged a lakásába, hiszen magamat még én se engedném be, nem véletlenül nézek csak ritkán tükörbe. Mondjuk én sok mindent tudok a múltamról, amit mások nem, vagy csak kevesen, így érthető valamilyen szinten, ha megnyerőnek gondol. Én csak magamtól tartok.
- Igen, talán helyesebb is lenne, de először megpróbálkoznék a könyvekkel, hátha velük is sikert érek el, úgy emlékszem, a professzort nem jó feleslegesen zaklatni, én pedig igyekszem ezt még most is tiszteletben tartani.
Jobb is, mert attól a férfitól tartok, és tisztelem is persze. Nem akarom, hogy esetleg bármit is felfedezzen, hiszen ostobának a legkevésbé sem tartom. Valószínűleg már akkor is, mikor ide jártam, sejthette, hova jutok később, és nem akarok megkockáztatni egy találkozást vele.
- Akkor, ezt a hátsó asztalt el is foglalnám. Készítenék egy vázlatot, hogy a munkámat pontosan tudjam követni. Köszönöm a kedvességét.
A nő kezét megfogva, apró hálacsókot ejtek annak kézfejére, végig a szemébe nézve, majd zavartalanul helyet foglalva, hiszen neki is, nekem is dolgunk van még.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 14. 16:45 | Link

Zsófi

Az iskola folyosóit járom valami elfoglaltság reményében. Nem tudom mit keressek ezért egyszerűen csak sétálgatok. Hirtelen ötlet jut eszembe, de akár jó is lehet. Úgy hallottam a sulinak hatalmas könyvtára van. Oda indulok tehát.
Általában nem vagyok egy nagy könyvimádó, de ha az a könyvtár olyan jó csak találok valami nekem valót. Igazából szinte kizárólag regényt olvasok a tankönyveken kívül, de ki tudja mi nyeri el a tetszésem. Otthon nagy ritkán még mugli szerzők könyveit is kipróbáltam a szüleim nagy megrökönyödésére. Igaz csak egyszer buktam le, mert utána már nagyon figyeltem. A szüleimnek meg magyarázhattam, hogy attól még nem fogom szeretni a muglikat mert tőlük olvasok könyvet. Ez nem volt hazugság, mert a muglikat azóta se szeretem, sőt.
Közben elérek a könyvtárhoz úgyhogy minden figyelmemet ennek szentelem. Benyitok, gyorsan köszönök a könyvtárosnőnek és belépek az olvasótérbe. Szétnézek és rájövök, hogy itt sokkal több könyv van mint gondoltam. Egy kis ideig csak a címeket olvasgatva sétálgatok, de egy idő  után célirányosan a legendás lényekről keresek olvasnivalót. Nagyon szeretem őket, bár azt hiszem foglalkozni nem velük szeretnék. Viszont egy  kis háziállatot nagyon szeretnék. Otthon megtiltották mert apám utál mindenfajta állatot, de most hogy több időt töltök az iskolában kiharcoltam náluk, hogy lehet valami kisebbről szó ami a szünetekben elfér a szobámban esetleg az udvaron.
Leveszek tehát egy lexikont kinyitom és főképp a kedvencekre koncentrálva olvasgatni kezdem.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. augusztus 19. 10:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. június 14. 17:03 | Link

Melody Clarwell
ruha



Ráérősen sétálgattam az kastély falain belül és közben unatkoztam. Poszeidón újra elkísért a felfedező körutamra, amit minden héten egy nap megteszek. Bár már nem sok felfedezni való szoba, vagy folyosó volt a kastélyban, én még is sokat sétáltam az alagutakban, de a lépcsőfordulókban is sokszor megtalálható voltam. Most azonban a nyugati szárny első emeletén lépdeltem a könyvtár felé. Nem tudtam, hogy macskákat beengednek-e oda, ezért megálltam az ajtó előtt és a cicámra néztem, aki a lábamnál sündörgött. Vállat vonva benyitottam, aztán a könyvtáros felé fordulva egy gyors beszélgetést követően Poszeidónnal a kezemben belevetettem magam a könyvek sűrűjébe. Nem tudtam, hogy mit keresek, gazából cél tudatlanul bolyongtam a polcok és a sorok között, amíg elértem egy érdekesnek tűnő sorhoz, amin furcsa nevű könyvet ácsorogtak. A földre tettem a ragdoll cicát, aztán az egyik kötethez léptem és levettem a polcról. Nem tudtam kiolvasni a nevét, mivel latinul volt, én pedig egy mukkot sem értettem azon a nyelven. Összeszűkítettem a szemeimet és leültem a földre. Kinyitottam az első oldalon, de a lap üres volt.
- Ajj... hát most ezért vettem le? - Már éppen akartam felállni, amikor a legalsó sorban megpillantottam egy mugli írótól származó könyvet. Tudtam, hogy mi az, hiszen az árvaházban sokat kellett olvasnunk ilyeneket. Az előbbi latin olvasmányt letettem magam mellé és a kissé elkopott könyvecskét vettem a kezembe, aztán kinyitottam és belemerültem az olvasásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 14. 17:27 | Link

Zsófi

Nem merülök el a könyvben, de azért végigolvasgatom ami érdekel. Mikor végzek, visszateszem a polcra és újabb olvasnivaló után nézek. Nem tudom mit keresek, csak nézelődöm. Amikor befordulok, meglátok egy lányt, aki mellett egy cica mászkál. Nem tudom, megzavarjam-e az olvasásban, de aztán győz a könyve feletti kíváncsiságom. Azt látom, hogy a szerző mugli, vagyis nagy az esély arra, hogy a felmenői közt is van belőlük. De végül is a másik két lányt, akivel beszélgettem nem is kérdeztem meg, akkor meg miért ne? Azért, mert pár szót beszélek vele úgysem lesz a legjobb barátnőm.
-Szia! - köszönök rá, miközben jól megnézem magamnak. Láttam már és emlékeim szerint a pirosakat erősíti. Így egyre biztosabb, hogy nem leszünk nagy barátnők, bár nem biztos, hogy azért, mert én nem akarom, inkább a családom véleménye szempontjából.
-Mit olvasol? Jó könyv? - kérdezem semleges hangon. Nem akarok ellenségeskedni, de különösebben csevegni sem mindenféléről. A könyv miatt szóltam hozzá, akkor arról is érdeklődök. Aztán ki tudja mi lesz még?
-És mi a neved? - valahogy mégis csak szólítanom kell. - Az enyém Melody - teszem hozzá. Nem a lány miatt vagyok ilyen hideg, egyszerűen amiatt, hogy olyan lányokkal beszélgessek, akikkel úgysem lesz sok kapcsolatunk, mert teljesen más a személyiségünk. Majd ha szimpatikus lesz az ismeretlen Eridonos, én is kedvesebb leszek.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. június 17. 09:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. június 14. 17:48 | Link

Melody
ruha



Az árvaházban keveset olvastam, és ott nem is szerettem annyira, de amikor a kezembe került az ismerős kötet, azonnal belemerültem és csak úgy faltam a lapokat. Nem voltam jó olvasó, két hónapig azt hitték diszlexiás vagyok, de aztán rájöttek, hogy nem és mindenki megnyugodott, az élen velem. Persze én mindvégig tudtam, de hát a felnőttek mindent jobban tudnak... így hát nem olyan gyorsan, de közepes tempóban olvastam a sorokat, amik egyre jobban magával ragadtak és már-már belemerültem a képzeletembe, amikor egy lány hangjára lettem figyelmes. Csodálkozva pillantottam fel, hiszen észre sem vettem, amikor idejött. Véletlenül becsuktam a könyvem és hirtelen nem tudtam, hogy hol tartottam. Poszeidón persze már a lábánál dörgölőzött és hangosan dorombolt.
- Szia! - Köszöntem vissza neki. A lány kemény pillantását éreztem magamon, de érdekes módon nem pirultam bele. - Hát... nem tudom ismered-e az írót, aki mugli. Fekete Istvántól a Vuk.
Fogalmam sem volt róla, hogy ismeri-e az írót, hiszen egyrészt már meghalt, másrészt pedig mugli volt. A lány pedig nem nézett ki úgy, mintha ő is varázstalan családból származott volna. Én is végignéztem rajta: barna, lapockáig érő haja volt, de a szemét nem láttam, hiszen állt, én pedig ültem.
- Alíz vagyok - válaszoltam a kérdésére, miután ő elárulta, hogy Melodynak hívják. - Szép név.
Rámosolyogtam, de nem álltam fel. Kinyitottam a kötetem és keresni kezdtem a megfelelő lapot, ahol tartottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. június 14. 21:08 | Link

Nojel <3

Sára lassan összeszedi magát, eddig a tanulmányok nem voltak olyan fontosak számára, most viszont lassan észbe kap. Pillanatokon belül itt lesznek a vizsgák és nem akarja, hogy azt se tudja majd, hova kapkodja a fejét. Ő pedig szeret előrelátó lenni, netalántán picikét még bölcs is, amikor úgy dönt, egy naptól a könyvtárban nem hal meg.
Eleinte azon gondolkodott csak, mennyire nem illik hozzá ez, meg, hogy mennyire unalmas. Hiszen ő Sára, aki általában nem tud csak úgy megülni a fenekén és  nem is akar. Amúgy is, a zárt falak között túl egyhangú, unalmas a világ, szeret kint lenni és a természetben ihletet gyűjteni. Ezek után jöttek a gondok: mi mást csinálhatna tanulás helyett. Rajzolhatna, festhetne. Szabadra engedhetné a fantáziáját, jobb agyféltekéjét, amit pedig imád csinálni és nagyon csábító, főleg, ha a könyvtárban kell ücsörögni. Akár fényképezhetne, sétálhatna, túrázhatna, lemehetne a faluba, Médit szórakoztathatná, vagy Noelt... esetleg Nellit. Végtelen listát tudna írni arról, mi mást csinálhatna és csinálna is szívesen jelenleg. Viszont ezek a gondolatok teljesen felborítják az erőviszonyokat. A tanulás nem önszorgalom és kedvtelés lesz, hanem kihívás. Innentől kezdve senkinek nem kérdés, Sári mit fog csinálni: már csak azért is seggelni fog és egész estig tanulni.
A könyvek között gubbasztva különben tökre meg lehetett figyelni a kisdiákok mindennapi életét. Hiszen az anyagra nem kihívás koncentrálni, azt nem mindig muszáj. Jó dolog elnézelődni, bámulni a szerencsétlen kis elsősöket, ahogy esetlenül keresik, amit olvasni akarnak, majd a könyvtárosnál kuncsorognak segítségét. Ugyan már, néha még kuncog is magában. Ő sosem volt ilyen szerencsétlen, valahogy nincs a génjeiben kódolva az esetlenség meg a bénaság. Hiába, az Ombozi génálommány lassan kincset ér, talán még meg is gazdagodhatnának belőle. Biztosan sokan irigykednek rájuk, legalábbis Sára abszolút ebben a hitben vannak. Hiszen most ők a Rellon üdvöskéi, a három muskétás. A két testvére annyira eltérő, mégis annyira szereti mindkettőt. És máris azon kapja magát, hogy ismét könyököl az asztalon, bájos arcocskáját kezein pihenteti és zöld tekintetével a plafont, a könyvespolcokat vizslatva ábrándozik. Lábfejeit összeakasztja az asztal alatt, majd előre-hátra ringatja őket, mert ő most nem fog semmit haladni a tanulással. Már akkor eldőlt, amikor leült és legszívesebben futott volna vissza a szobájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 14. 21:43 | Link

Sárika, a csudicsinibombacsaj <3 *-* - mindkét szemem rajtad, amúgy. Rolleyes

Túl a búcsún, az utolsó csókon, túl csalárdságon, hosszúra nyúlt küzdelmes próbálkozáson, hogy egy lány után fusson, túl egy éjszaka megesett esztelen-mámoros lánykérésen, túl egy atyai kínzáson és Mészáros tanárnő elcsábításán elérkezettnek látja a pihenőt. Nem a teste fáradt el, hanem a lelke. Kiszáradt benne valami, ami ezidáig éltette, borzolta a kedélyeket, folyton-folyvást előrébb vitte, már-már késztette egy újabb lány felfedezésére. Mindenesetre ennek vége. Az Edictumban mostanság minden hónapban szerepel a neve, és hiába szeretné bemesélni magának, hogy az mind csak buta pletyka, képtelen nem észrevenni, miféle feneketlen kútba esett, melyben nem talál mást, mint a női nemet. Napokkal ezelőtt, miután visszatért Székesfehérvárról, a kastély bejárati lépcsőin ücsörgött, és egy bögre kakaó felett ítéletet mondott az élete felett. Idén nincs több átgondolatlan, megjátszott udvarlás, nincs több csók vagy érintés, még véletlenül sem ismerkedik, és ha ő mégis célponttá válik, hát kérdés nélkül fut.
Amikor a sárkányház klubhelyiségének egyetlen kanapéjába süppedve megpillantja Sárát, és az még csak észre sem veszi őt, értetlenül felvonja szemöldökét. Jobbjával beletúr hajába, tompán megvakarja fejbőrének egy pontját, majd nehézkesen felül, és úgy dönt, megnézi merre tart a szöszke lány. Hallott ezt-azt, és nemcsak saját nevével találkozott a már említett újságban, így követve a jobb félni, mint megijedni igen bölcs mugli mondást, ő is kilép a klubhelyiségből, és igyekezvén észrevétlen maradni, sántikálva megindul Saci után. A lány, öccse legnagyobb megdöbbenésére viszont nem enged a falu csábító hívószavának, de még csak nem is enni siet a nagyterembe, vagy társaságot keresni akárhol máshol. A nyugati szárnyra fordulva a fiú arcán kezdenek mind jobban és jobban eltorzulni a vonások, zöldjei elkerekedve nézik, ahogy Sára benyit a könyvtárba. Miféle eltunyulás ez? Ugyanakkor, megszólal agya egy hátsó szegletében az öröm apró szóvivője is, hiszen nem elhanyagolható a tény, hogy nem fiúzni rohant a huncut ötödéves. Bár, magából kiindulva, a könyvtár dohos-poros kincsei sem nyújtanak elegendő biztonságot Cupido mocskos nyilai elől. Óvatosan benyit az ajtón, majd először csak feje, majd teste is kibontakozik a helyiségben. Sára már helyet foglalt, lóbálja a lábait, a jó tündér sem hinné el róla, hogy tanul. A rellonos széles vigyorral sántikál oda nővéréhez, és egy fájdalmas sóhaj kíséretében foglal helyet vele szemben. Tekintetéből és ajkairól azonban egy pillanatra sem szűnik meg a boldogság.
- Na szevasz - vigyorog a lány zöldjeit keresvén. - Kezdem én, aztán te jössz, oké? Gyors leszek. Szakítottunk Michelle-l, végleg, voltam otthon, elmondtam apának néhány dologról a véleményem. Tegnapelőtt jöttem vissza a kastélyba, és lemondtam az egész női nemről az idei évre. Nincs több részeg lánykérés, ismeretlenekkel való csókolózás, helyrejövök.
Szereti rázúdítani nővérére a történéseket, mert sokakkal ellentétben neki könnyű elmondania azt, ami odabent zajlik. Elszaladt vele a ló, elromlott benne valami, amit most helyre fog hozni, akkor is, ha fáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. június 14. 22:02 | Link

Nojel <3

Egészen nyugodtan ücsörög és kalandozik el a világba a könyv előtt, amit kiválasztott. Először fel sem tűnik neki Noel, hiszen ő éppen "tanul" és nem is annyira figyeli az embereket. Na persze, tanul, de legalább ha este visszamegy a szobájába, elmondhatja magáról, hogy egész nap keményen dolgozott, egy percet sem lustálkodott. Közelebb érezheti magát a céljaihoz, a sikeres vizsgákhoz.
Azonban ő és a csodás álmai közé egyetlen akadály áll - vagyis éppen ül le. Noel vágódik oda hozzá, szeretett öcsikéje és visszarántja a földre. Ő pedig alig kap levegőt, az asztalba kapaszkodik, hogy a fiú által csapott szél le ne döntse a székről.
- Szia! - Elkerekedett szemekkel néz rá, nem tudja, mit tett, hogy ennyire vigyorogni kell rá. Talán kicsit cikinek is találja, hogy az öcsikéje itt találja, tanulás közben... izé, azt színlelve. Aztán amikor nekikezd gondolkodás nélkül gyorsan ledarálni a történteket, azon gondolkodik, talán elaludt a könyvtárban és most csak álmodja ezt. Visszahúzza a kezeit, miközben tekintetét folyamatosan Noelre függeszti és lopva megcsípi az egyik kézfejét. Nagyon reális, földre visszarántó fájdalmat érez, de egyre kevésbé hisz a szemének, fülének.
- Húhha... - Fújja ki magát, amikor Noel még az utolsó szavait mondja, mert elfelejtette kiengedni a felesleges szén-dioxidot. Aztán erőt vesz magán, konkrétan egy taslit ad magának, hogy magához térjen, összeszedje magát. Nem lepődünk meg, nem sokkolódunk le, ébren vagyunk, Noel. Noel megjavul. Erre a gondolatra felugrik.
- Jézusom, lázas vagy? Mi van veled? Össze-vissza beszélsz! - A vicc mellett némi aggodalom is van benne, miközben Noel homlokára rakja egyik kezét. Meglepően normális a testhőmérséklete. Sára is összeszedi magát, idióta vigyort varázsol az arcára, ahogy visszaül a székébe. Kicsit furán érzi magát, igazából nem tudja, ő maga mit is mesélhetne most gyorsan. De ha már Noel is kiakasztotta, ő is ki fogja, nem érdekli. Az agya épp annyira összeszedett, hogy ennyit kinyökögjön:
- Berúgtam, összetetováltam Médeát, amúgy nagyon klassz lett. Aztán még jobban berúgtam és az ájult Médivel egy majdnem idegen hapsinál aludtam. - Darálja le egy levegővel és várja, hogy Noel elkezdje az ördögűzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 54 55 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet