 Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
|
David
Már lassan egy hónap telt el az évkezdet óta, és Leila még mindig nehezen fogta fel, hogy átment a vizsgákon. Az első napon meglepődve vette tudomásul, hogy immár ő is végzős, és hogy mégsem bukott meg ezúttal. Viszonylag meg volt elégedve az órarendjével és a lyukasóráinak számával, de a tanulnivaló mennyiségével kevésbé. Az eddigi években sokszor megúszta a tanulást a kviddicsre hivatkozva, de idén erről is le kellett mondania, hogy kellőképpen fel tudjon készülni a VAV-ra.
Kivételesen a lyukasóráit sem a kviddicspályán töltötte, hanem egy szinte teljesen üres pergamen társaságában a könyvtárban. Látszott rajta, hogy tekintetével folyamatosan figyelemelterelő tényezők után kutakodik, és bármit megtenne, csak hogy ne kelljen további melodimágiai bűbájokat jegyzetelnie.
Mielőtt leült volna a tanulósarokba, útban a szakirodalom felé, levett egy kisebb kötetet a "Mágikus vicckönyvek" polcról. Írás közben többször is lopva belepillantott, és bár ő kisebb erőfeszítésekkel vissza tudta fojtani a nevetését, a kismalac a 32. oldalon többször is elégedetten felröfögött. Ilyenkor a könyvtárosnő megvető pillantásokat lövellt a levitás felé, akinek alkalma sem volt megvédenie magát, és felháborodni azon, hogy az ő csilingelő nevetését összekeverik egy disznóéval.
- A melodimágia ugyanúgy rendelkezik különböző varázsigékkel, mint - kezdte körmölni Leila, aztán kedvetlenül áthúzta a "rendelkezik" szót, és megfelelőbb ige után kutatott. Ennél sokkal jobban élvezné, hogyha kipróbálhatná az új seprűjét az aréna fölött, és fölszállhatna felhők fölé, ahol kacskaringózva különböző formákat írhatna le a levegőben, miközben a szurkolók hangja távoli zümmögésként hatolna a fülébe...
Ekkor a szőkeség feje lassan előrebukott, és a szfinx halkan szuszogva elaludt.
|
|
|
Leila Shine
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
|
|
Írta: 2013. október 27. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=190280#post190280][b]Leila Shine - 2013.10.27. 21:13[/b][/url] DavidMár lassan egy hónap telt el az évkezdet óta, és Leila még mindig nehezen fogta fel, hogy átment a vizsgákon. Az első napon meglepődve vette tudomásul, hogy immár ő is végzős, és hogy mégsem bukott meg ezúttal. Viszonylag meg volt elégedve az órarendjével és a lyukasóráinak számával, de a tanulnivaló mennyiségével kevésbé. Az eddigi években sokszor megúszta a tanulást a kviddicsre hivatkozva, de idén erről is le kellett mondania, hogy kellőképpen fel tudjon készülni a VAV-ra. Kivételesen a lyukasóráit sem a kviddicspályán töltötte, hanem egy szinte teljesen üres pergamen társaságában a könyvtárban. Látszott rajta, hogy tekintetével folyamatosan figyelemelterelő tényezők után kutakodik, és bármit megtenne, csak hogy ne kelljen további melodimágiai bűbájokat jegyzetelnie. Mielőtt leült volna a tanulósarokba, útban a szakirodalom felé, levett egy kisebb kötetet a "Mágikus vicckönyvek" polcról. Írás közben többször is lopva belepillantott, és bár ő kisebb erőfeszítésekkel vissza tudta fojtani a nevetését, a kismalac a 32. oldalon többször is elégedetten felröfögött. Ilyenkor a könyvtárosnő megvető pillantásokat lövellt a levitás felé, akinek alkalma sem volt megvédenie magát, és felháborodni azon, hogy az ő csilingelő nevetését összekeverik egy disznóéval. - A melodimágia ugyanúgy rendelkezik különböző varázsigékkel, mint - kezdte körmölni Leila, aztán kedvetlenül áthúzta a "rendelkezik" szót, és megfelelőbb ige után kutatott. Ennél sokkal jobban élvezné, hogyha kipróbálhatná az új seprűjét az aréna fölött, és fölszállhatna felhők fölé, ahol kacskaringózva különböző formákat írhatna le a levegőben, miközben a szurkolók hangja távoli zümmögésként hatolna a fülébe... Ekkor a szőkeség feje lassan előrebukott, és a szfinx halkan szuszogva elaludt.
|
Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
|
|
|
David Anglesea
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
|
|
Írta: 2014. június 23. 10:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=320070#post320070][b]David Anglesea - 2014.06.23. 10:21[/b][/url] LeilaA délelőtti órán büntető munkát kaptam, mert beszélgettem egyik társammal. A büntetés minimum 3 lapot teleírni arról a témáról, hogy: miért érdemes figyelni a tanórákon? Miután végeztem ezzel a nevetséges feladattal, gondoltam elolvasok valami könnyű olvasmányt, hátha jobb lesz a kedvem. Feltúrtam az egész szekrényemet, de már mindegyik könyvet kivégeztem. Elindultam sietősen a könyvtárba, mert este volt, és tudtam, hogy hamarosan bezár. Elhaladtam a legelső oszlop mellett, levettem néhányat, majd visszaraktam. A negyedik polcnál jártam, amikor egy számomra érdekes című könyvet levettem a polcról. A szárnyaló griffek történetei. Elolvastam a hátulján lévő tartalmát. Nagyon izgalmas, érdekes egy könyv, valamint megtudtam, hogy ez egy trilógia. Ez az első része. Felnéztem a szekrényre, de nem láttam a többi részét. Ez egy nagyon vékony könyv, ha nekiállok, akkor két nap és ez is ki lesz végezve. Tovább mentem, itt már asztalok voltak. Megfordultam, mert ott volt az utolsó polc.A tetején megláttam A szárnyaló griffek történetei II-t. Megörültem neki, de hiába nyújtózkodtam, nem értem el. Bosszúsan felugrottam, majd boldogan elkaptam, de ekkor elszállt a boldogságom. A kihúzott könyv magával rántotta a többit is. A legfelső sor valamennyi könyve rám zúdult. - Jaj, ne! – nyögtem fel, mert a sok könyv miatt elcsúsztam, és a legközelebb lévő asztalra estem rá. Egy szőke hajú lány ült.. vagy inkább aludt mellettem. Sajnos az ő fejére is csak potyogtak a könyvek. - Bocsánat! Nem volt szándékos – szabadkoztam, valószínűleg nagyon vörös arccal. A kezemben szorongatott griffekről szóló könyveket, az asztalra raktam. Gyorsan felálltam, összeszedtem a legtöbb könyvet, amit csak fel bírtam emelni, majd sietősen próbáltam visszarakni. Lesütött szemmel felálltam egy székre, nehogy megismétlődjön az előbbi, aztán elkezdtem visszapakolni a könyveket.
|
|
|
|
|
Leila Shine
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
|
|
Írta: 2014. július 6. 18:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=332009#post332009][b]Leila Shine - 2014.07.06. 18:25[/b][/url] DavidA levitás békésen szuszogott a pergamenje fölött, és úgy tűnt, az égvilágon semmi sem tudná felébreszteni. Legalábbis addig, amíg egy polcnyi tudás nem indult meg zuhanásnak a mit sem sejtő ötödikes fejére. Leilának még fel sem pattantak a szemei, mikor egyik karját ösztönösen a feje fölé emelte, hogy valamelyest védekezni tudjon a gurkóknak hitt könyvektől, a másikkal pedig felkapta az első keze ügyébe kerülő tárgyat, hogy azt használja ütő helyett. Összesen két másodpercébe került gondolatban feltennie a várjunk csak, hová lett az ütőm? kérdést, aztán pedig kinyitnia a szemét. Ekkor szembesült a ténnyel, hogy a kviddicsmérkőzés valójában csak egy álom volt, az ütések valódi forrása pedig egy könyvlavina, amit látszólag egy zavart arcú fiú küldött a lányra. Leila lassan leeresztette a vicckönyvet tartó kezét, amivel az előbb még a "gurkókat" akarta kivédeni. Az ajkába harapva a könyvtárosnő felé fordult, egy bocsánatkérő pillantást lövellve az újabb csendzavarásért, majd gyorsan nekiállt besegíteni a srácnak a könyvek összeszedésében. - Semmi baj, de máskor inkább szólj, ha nem vagyok szimpatikus neked, ahelyett, hogy egy egész polcot rámborítanál - válaszolt a lány az egyre vörösebb képű diáktársának, és fájón megdörzsölte a fejét. Utána biztatóan rámosolygott, nehogy komolyan vegye Leila viccét, és feltette a könyvek megmaradt részét arra polcra, amit a fiú nem ért el. Csak most vette észre, mennyivel alacsonyabb nála, valószínűleg elsős vagy másodikos lehetett. Szintén erre engedett következtetni a zavartsága, valamint a tény, hogy Leila nem igazán látta eddig a kastélyban. - Ha már a könyvek is úgy akarták, hogy beszéljünk egymáshoz, akkor igazán bemutatkozhatnál - vigyorgott rá a terelőlány, miközben visszaült a helyére, a befejezetlen Melodimágia esszé mellé.- Én Leila vagyok, ötödikes levitás.A stílusa alapján a fiú valószínűleg navinés vagy levitás lehetett, és a szőke remélte, hogy a diáktársa követi majd a példáját, és a házát is megemlíti majd a bemutatkozásában.
|
Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
|
|
|
David Anglesea
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
|
|
Írta: 2014. július 7. 22:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=332737#post332737][b]David Anglesea - 2014.07.07. 22:42[/b][/url] LeilaNem voltam nevetgélős hangulatban, de ezen még én is elmosolyodtam. Láttam, hogy bocsánatot kért a könyvtárosnőtől, bár nem tudom, hogy ő miért, én is követtem a példáját. - Bocsánat! Nem volt szándékos! - kértem elnézést, szerencsémre egy könyv sem szakadt el, így a lány segítségével seperc alatt végeztem. Megvolt mindegyik könyv, amit kiválasztottam, leraktam az asztalra, majd leültem. - Persze, beszélgessünk! - szóltam boldogan, remélve, hogy egyre több diákkal megismerkedhetem, majd megörültem, mert ő is levitás volt - Én is levitás vagyok! David Anglesea, másodikos diák! Örültem, hisz valószínűleg lesz közös témánk, mert egy házba jártunk. - Milyen könyvet olvasol? - de nem vártam meg a választ, mivel kissé felemeltem a könyvet, így látta a nevét, valami vicckönyv volt. - Szereted a vicckönyveket? - kérdezte mosolyogva - Én ezt veszem most ki. Megmutattam neki a griffes könyveket. Aztán eszembe jutott, hogy ő végzős. - Tényleg! Te végzős vagy? Maradsz itt mestertanoncnak? - érdeklődtem tovább - Milyen szabadidős tevékenységeket szeretsz csinálni?Nálam volt a táskám, amit sokszor magammal hordok, mert mindenféle dolgot beleszoktam rakni, ezért elővettem a Rúnatan jegyzeteimet. - Öhm... megkérhetnélek, hogy segíts ebben a Rúnatan házi feladatban? Egyszerűen nem értem! - szóltam, aztán megmutattam a feladatot. Miután megmutattam elővettem a pennámat, és azt mutogattam neki, mert egy ritka fajta volt. Azt elrakva sütit vettem ki, kettő muffint. - Szereted a muffint? Ez csokis ízű - mondtam, majd beleharaptam, nagyon finom volt, valaki csinálta, mert ott találtam a konyhában, mivel sok volt, és senki sem volt ott akié lehetett, ezért elvettem egy-kettőt.
|
|
|
|
|
Leila Shine
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
|
|
Írta: 2014. július 13. 16:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=335795#post335795][b]Leila Shine - 2014.07.13. 16:24[/b][/url] DavidMosolyogva figyelte, ahogy a fiú feltette az utolsó könyvet is a polcra és leült mellé a tanulósarokba. A mosolya csak szélesedett miközben David bemutatkozott. Leila mindig is örömmel gondolt arra, hogy van utánpótlása a Levitának okos diákokból, még ha látszólag kicsit ügyetlenek is. - Szépirodalmat is olvasok azért - védekezett a levitás, mikor a fiú felemelte a nem túl nagy irodalmi értékkel bíró kötetet. A lány félrehúzta a száját, és feltekerte a pergament, amelyikre a melodimágia beadandóját kezdte írni. - Viszont házi írás közben bármit a kezembe vennék, csakhogy ne a tanulásra kelljen koncentrálnom. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül a suliban, bár a Levitában talán...Játékosan rákacsintott Davidre, mert valóban nem tudta, vajon ő az egyetlen levitás, aki nem felel meg a kék sztereotípiáknak. A fiú által olvasott könyv ifjúsági regénynek tűnt, szóval az is megtörténhetett, hogy levitás társa inkább kalandregényeket olvas az órai leckék helyett, akárcsak ő. - Az vagyok, de tuti nem maradok itt mestertanoncnak. Kviddiccsel szeretnék foglalkozni, idén benne is lennék a ház csapatába, hogyha a tavaly nem buktam volna meg - itt Leila hirtelen mélyítette a hangját, látszólag édesapját utánozva. - Túl sokat foglalkozol azzal a béna játékkal, elveszi az idődet a tanulástól. Na persze, mintha ezt annyira bánnám. A lány megforgatta a szemeit, és tétován hátrasimította a haját. Tisztában volt vele, hogy apjának igaza van, de ezt még magának sem vallotta be szívesen, hát még másoknak. Amikor David elővette a rúnatan házi feladatát, Leila bocsánatkérően mosolygott. Az előbbiekből már kiderült, hogy a lány nem igazán alkalmas korrepetálásra, ráadásul a rúnatant ő is leadta másodévesen, úgyhogy semmivel sem tudott többet a fiúnál. Sőt, valószínűleg sokkal kevesebbet. Ezt próbálta a lehető legkedvesebben közölni vele, és szégyenkezve elvette az egyik muffint. Tudta, hogy nem igazán érdemli meg, de ha Leilát egyszer megkínálták édességgel, képtelen volt nemet mondani. - Tényleg sajnálom - szabadkozott, miután megette a süteményt. - Ha rúnatanból nem is tudok segíteni, a pályára kimehetnék egyszer repülni egyet. Tudsz-e már egyáltalán? Ha esetleg nincs seprűd, én tudok szerezni.Való igaz, Leila már nem volt a kviddicscsapat tagja, de a saját seprűjét azért még elhozta a tanodába, és azt is tudta, hol tartják az iskolai seprűket. Volt csapatkapitányként még mindig szabad bejárása volt az öltözőknek azon részébe, úgyhogy szükség esetén keríthetett Davidnek egy tűrhető állapotban lévő Hullócsillagot.
|
Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
|
|
|
David Anglesea
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
|
|
Írta: 2014. július 17. 20:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=338362#post338362][b]David Anglesea - 2014.07.17. 20:10[/b][/url] Leila- ZÁRÁS - Leila elárulta, hogy nem csak vicckönyveket, hanem szépirodalmakat is olvas, emiatt érdeklődve néztem rá. - Milyen könyveket szoktál? - kérdeztem, majd kinyitottam az egyik regényt, ami miatt leborultak a könyvek, és belelapoztam, közben pedig a lányra figyeltem. Meglepődtem, amikor azt mondta, nem akar itt maradni, akkor ez az ő utolsó éve! - Én még nem döntöttem el, hogy maradok-e, vagy sem. Én nem kviddicsezek, de nézni szeretem, és egy nagyon kicsit tudok repülni is! - egy kicsit elpirultam, mert ő biztos szuperül tud repülni, meg kviddicsezni, én meg alig értek hozzá. - De mihez fogsz kezdeni, ha elvégzed a sulit? Elmész valamilyen klubba játszani? - szóltam, majd ekkor jutott eszembe a házi feladatom, amit nekem is meg kéne csinálnom, ezért vettem elő a könyveimet, papírjaimat. Végül is... egy próbát megér, hátha tud segíteni! Sajnos a válasza nem volt, így szomorúan leraktam a rúnatan könyveimet, és vettem még egy sütit, aztán felálltam. - Elmehetnénk holnap, mert ma már túl késő! Hamarosan a könyvtár is bezár, de te lehet, hogy nem tudod, hiszen aludtál ezidáig! - mosolyogtam rá - Most elmegyek keresni magamnak valami olyan könyvet, amiből jobban megértem a rúnatant! Neked kell valami?Útnak indultam a könyvtárban, és ahhoz a polchoz mentem, ahol tankönyvek voltak, sajnos csak olyanok voltak, amik nekem is, így megkértem a könyvtárost, aki segített is, így szereztem egy 'Rúnatan kezdőknek' című kötetet. Örömmel mentem vissza, mosolyogva lehuppantam a lány mellé, aki elég fáradtnak tűnt. - Elég fáradtnak tűnsz... ezt a könyvet kaptam, mert ez állítólag jó! - mutattam neki a könyvet. Gyorsan magam elé húztam a könyveimet, a pergament, és nekiláttam. Szerencsére ebből a könyvből megértettem a rúnákat, így fél óra múlva elégedetten tettem el a táskámba a holmimat. - Kviddicshez visszatérve... melyik posztot szereted? Valahogy úgy rémlik, mintha tavaly láttalak volna játszani! - tűnődtem el, de egyre biztosabb lettem benne, hogy őt láttam játszani, mikor még elsős voltam. Még beszélgettünk egy kicsit, majd sóhajtottam egyet. - Lassan elmegyek lefeküdni! Holnap akkor kijössz velem a pályára, hogy repüljünk egy kicsit? - kérdeztem, majd fáradtan elköszöntem tőle - Jó éjt! Egy nagyot ásítottam, majd a kikölcsönzött könyvekkel, és a holmimmal elhagytam a könyvtárat, hogy végre aludhassak.
|
|
|
|
|
Leila Shine
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
|
|
köszönöm a játékot :) Írta: 2014. július 27. 11:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=344435#post344435][b]Leila Shine - 2014.07.27. 11:33[/b][/url] DavidA terelőlány figyelmesen hallgatta David lelkes monológját és kérdéseit. Rég találkozott ennyire izgatott újonccal, és bár ő maga valahogy kinőtt már ebből, örült, hogy vannak, akik még ennyire tudnak örülni minden apróságnak. - Többnyire kalandregényeket - válaszolta Leila, mikor a fiú rákérdezett, hogy mégis milyen szépirodalmat olvas. Biztatóan rávigyorgott, amikor bevallotta, hogy egy kicsit tud repülni. Legalább van valamilyen alap, amivel dolgozhatok. Ezután a levitás társa újabb kérdésekkel bombázta, a lány pedig igyekezett sorban válaszolni rájuk. - Szeretnék leszerződtetni egy klubhoz, igen. De ha nem jönne össze, akkor Amerikába mennék kviddics tehetséggondozói szakra.A lány Chicagóból származott, és amióta a szüleivel elköltöztek Magyarországra, nem járt Amerikában. Ezért gondolt arra, hogy a tanulmányait egy illinois-i varázslóiskolában folytatná, és újra megismerkedne Chicagóval. Nem sokra emlékezett belőle, csak a házukra, amelynek egyik szobáját az ötödik születésnapján lilává varázsolta. Nevetve bólintott David poénjára, miszerint a szőkeség elvesztette az időérzékét alvás közben, mert valóban így történt. Megrázta a fejét, amikor a levitás megkérdezte, szüksége van-e egy könyvre, és türelmesen megvárta, amíg visszatért a könyvespolcok közül. - Nem vagyok fáradt, csak képes vagyok váratlanul elaludni bárhol, még ha nem is érzem magam álmosnak előtte. Narkolepsziának hívják, állítólag betegség, de nem igazán tudok tenni ellene semmit - vonta meg a vállát a kék. Elég zavaró tudott lenni bizonyos helyzetekben, de már hozzászokott. Kényelmesen feltette a lábait egy mellette lévő székre, és amíg David a rúnatannal foglalkozott, ő tovább olvasta a vicckönyvét. Néha fel-felnevetett, és megmutatta a srácnak a kedvenceit, de igyekezett nem zavarni őt túlságosan. Lám, valaki tanulni is képes a könyvtárban, vele ellentétben. - Igen, a tavaly még játszottam. Terelő vagyok - mosolyodott el a fiú kérdésére. Kivételesen büszke volt a posztjára, mert elsős kora óta ugyanazon játszott, és annak idején nem sok 14 éves terelőlány volt a világon. Azóta meg is erősödött, és bebizonyította, hogy egy törékeny lányból is válhat erős terelő, kellő munkával és odaadással. Amikor David szólt neki, hogy lassan megy lefeküdni, Leila is ráeszmélt, hogy a könyvtár hamarosan bezár. Nagyot nyújtózkodva felállt, és ránézett a társára. - Persze, hogy jövök - bólintott. - Most a Levitába mész, igaz? Jövök én is, bár szerintem én a klubhelyiségben fogok még maradni egy ideig.Barátságosan belekarolt a srácba, és elment vele egészen a Levita toronyig. Nem sok újoncot ismert, de úgy tűnt, David kitűnő utánpótlás lesz, amikor ő elballag. Ha sikerül végre idén elballagnia.
|
Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
|
|
|
