27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. június 13. 22:04 | Link

Adam Kensington


Újra itt a nyár, hát zárjon be a gyár.. a kis navinés nem is tudna jobban egyetérteni a szöveggel (és kevésbé hamisabban énekelni a dallamot). A tanév viszont a legkevésbé sem ért vele egyet, és gőzerővel dübörög a vizsgák felé. Ez messze nem az első vizsgaidőszaka, még csak mestertanoncként sem, de ettől függetlenül még mindig ugyanolyan olthatatlan vágyat érez arra, hogy megtaposson, elégessen és iratmegsemmisítőbe dobáljon minden tankönyvet és tételt, amit meg kell tanulnia. Ugyanúgy meg van győződve arról, hogy nem tud semmit, illetve ha valamit véletlenül mégis, úgyse azt kérdik. A megnövelt stressz miatt persze juszt se tanul, mert a halogatás az egyetlen igazi erőssége, ezért még inkább pánikol, majd halogat, majd pánikol. Az ismerős körforgás. Ha a halogatás miatti stressztől és lelkiismeretfurdalástól már megfájdult a feje, akkor sétára indul; rosszabb kedveiben (ez a gyakoribb) pedig lelki támogatásért is. Van erre neki egy saját, külön vándorárusa, aki eddig még mindig meg tudta nyugtatni, és sose mondta neki, hogy takaroggyá' má' a hülyeségeiddel. Pedig megérdemelné.

Úgyhogy újra csak itt van egy kis ideiglenes nyugalomért Adam ajtajában, hátha kitart még barátjának a végtelen türelme és jóindulata. Kip-kop.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. június 13. 23:23 | Link

Annamari
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Hogy mi történt velem úgy egy órája? Vagyis hát nem feltétlenül velem történt. Egyszerűen csak a házamnál, s mint olyan, végül velem. De hogy mi is ez? Azt majd megtudjuk. Ha mondjuk elmesélem valakinek. Esetleg annak, aki éppen otthonom felé tart. Hamar észlelem, hogy közeleg. Igazán jókor jön. Nem sokszor vagyok így, de... most kell valaki. Kírakedves ki tudja, hol kóborol épp. Dwayneről nem is beszélve. Bár őszintén szólva, arra, amire most nekem kéne valaki, egyikük sem kifejezetten alkalmas. Talán Kinsey az lenne. Nem, ő sem igazán. Tobias mondjuk igen. Ő nagyon. Azonban nem kívánságverseny ez. Főleg, hogy a kisujjamat sem tervezem mozdítani azért, hogy valaki esetleg tanácsot adjon most. Vagy bármilyen módon elősegítse döntésemet. Ám egy Dwaynetől Tobiasig terjedő skálán a navinés lányka igazán előkelő helyet foglal el ebben az ügyben, még ha ezt egy percig se feltételezné magáról. Úgyhogy komolyan pont jókor érkezik.
- Szabad! - szólok ki egyenletes, de emelt hangon, hogy eljusson az üzenet a küszöbömön állóhoz. Szokatlan tőlem, hogy nem magam nyitok ajtót. A legtöbben, akik bejáratosak ide, egyszerűen csak besétálnak. Tudják, hogy amúgy is érzem, hogy jönnek. Aki viszont nem mozog itt ennyire otthonosan, az elé kijárulok mindig. Általában egy szál köntösben, vagy mondjuk még egy nadrágban. A viseletem most is ez a megkapó összeállítás.
Ha a bagolyköves beljebb lépdel szerény hajlékomba és a folyosón haladva nemsoká balra néz, be a nappalimba, hát ott talál engem a kanapén ülve, kényelmesen hátradőlten, kezeim magam mellett hevernek. Szokásos, kivehetetlen tekintettel, semmilyen vonásokkal pillantok Annamarira, miközben nem kevesebb, mint négy kismacska lóg rajtam. Egy fehér a köntösöm ujját dagasztja, egy vörös a vallamon bújkál a hajamban, egy szürke egyik combomról sétál át a másikra, egy fekete pedig nadrágom szárán csimpaszkodik felfelé.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. június 14. 23:32 | Link

Adam Kensington


Hát, ha szabad, akkor nem is habozik. Többnyire megvárja, míg kinyitják neki az ajtót, mert a, azt úgy illik, b, Adam mindig egy jelenség, és még a jelenségekkel túlzsúfolt kastélyban is kitűnik. Senkinek esélye sincs túlszárnyalni azt a lezserséget, amivel Adam prezentálni tudja magát; minden úgy tűnik, hogy csak rá van hányva, és mégis minden jól áll neki. Minden. És Adam esetében ez a minden ténylegesen minden elképzelhetőt és időnként elképzelhetetlent is jelent.

Mikor megtalálja a barátját, nincs ideje panaszkodni. Pedig tervezett, mert ugyan nem illik, de Adamnek lehet - de nem jut el odáig, mert mikor megáll az ajtóban, a szokásos lezserség fogadja, aminek pillanatnyilag szerves részét képezi négy kismacska. Adam valahol alattuk található, és mintha pánikolna..? A kis navinés ez utóbbiban nem biztos, de amennyire szokatlan a jelenet, még az is beleférne.

 - Sziasztok..! - köszön bizonytalanul, mert egyelőre el van veszve, de határozott reményekkel egy alapos mosolygásra kismacskabundák agyonsimogatásával, mert, nos, kismacskák..!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. június 15. 20:24 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Az üdvözlésre mély levegőt szívok be és határozottan kiszusszanom, bólogatva csak kicsit, a lány szemébe nézve. Neked is szia. Az új hangra persze a kis szőrlabdák is felfigyelnek, elnézelődnek az érkezett felé, a szürke vékonyka hangján még rá is nyávog, aztán folytatja a lépdelést combomon át, mígnem a túloldalra ér és indul a hátam mögé fészkelni magát. Pedig nincs sok hely köztem meg a háttámla között. De mint tudjuk, a macskák nem szilárd halmazállapotúak, akárhol is elférnek.
- Valaki itt hagyta őket a ház előtt egy dobozban - adok magyarázatot a navinés szóban még fel nem tett kérdésére arról, mégis mi a frászt keresnek ezek a szerzetek nálam. Azonban tény és való, ez azért még koránt sem ad választ minden talányra. Hiszen attól még, hogy lerakták itt őket, ugyanúgy vernyoghatnának kint a dobozban; vagy az erdőben kóborolhatnának, miután szabadon engedtem őket; esetleg már a Mancs-hely kényelmét és az ott dolgozók törődését élvezhetnék. De nem. Ők itt csetlenek-botlanak körülöttem és rajtam.
- Gondoltam, behozom őket, amíg kitalálom, mi legyen - fűzöm némileg tovább a történetet. Természetesen viszont ez is további kérdéseket vet fel, mivel hát ettől még lehetnének valami zárt vagy elkerített helyen.
Hallottam a hoppanálás pukkanását odakint és érzékeltem is egy varázslót. Azonban, ahogy jött, el is illant. Csak ezt a dobozt hagyta maga után. Mikor a verandámra léptem, már tudtam, kik lapulnak benne. Egyszerűen magamhoz vettem a dobozt és visszajöttem vele, leültem a kanapéra úgy, ahogy most is itt ülök, kinyitottam a fedelet és megdöntöttem kicsit, hogy kijöhessenek. Nem kellett egy percig se félteni őket. Azonnal kikecmeregtek és megindultak felfedezőútjukra. A dobozt meg elhajítottam a kandalló elé, most is ott hever a földön. Nem kellett az már ide. Azóta csak figyelem, ahogy mászkálnak rajtam. Ez még mindig egy új élmény nekem. Szűk hétszáz évig rettegett tőlem minden állat, csak az utóbbi években hagytak fel ezzel. Tobias kutyái, Kíra krupkeveréke már mind úgy közelítenek felém, mint bárkihez. Ettől még viszont külön nem kerestem efféle szőrmókok társaságát. Úgy tűnik, nem is kell: ahogy az emberek, ők is megtalálnak.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. június 15. 23:04 | Link

Adam Kensington


 - Ó. - reagál szomorúan és felháborodottan arra a hírre, hogy csak úgy kidobták a cicákat, de ez még mindig sokkal jobb, mintha eltemették volna őket. Élve. Mert hagyni őket órákig szenvedni valamiért hagyomány, gyorsan kupán csapni viszont nem. - Szegénykéim... - lép közelebb a macskákhoz, és nyújtja a kezét, hogy megsimogassa a legközelebbit, de egyelőre még nem nyúl hozzájuk. Hátha megijednek -  amire ugyan kicsi az esély, ha egyszer egy vámpíron is hancúrozni van kedvük.

 - És, adtál nekik valamit enni? - néz körül hirtelen jött tettrekészséggel egy tejesüveg vagy - doboz után, bár a mozdulat közepén már rájött, hogy Adam valószínűleg nem az a tejivós fajta. - Hozzak egy kis tejet? - korrigálja gyorsan a hibát, és mutatja meg egyben azt is, hogy még mindig nagyobb mugli, mint varázsló, mert más a helyében csak elővenné a pálcáját. Neki az első gondolata betérni a kisboltba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. június 17. 23:24 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Nem rettennek el a közelebb húzódó lánytól, szóval csak némi kis bólogatással bíztatom rá, hogy nyugodtan simogassa, fogja meg őket. Na igen, meglehetősen érthetetlen az ilyesmi. Mármint, amikor így ott hagynak valahol kisállatokat. Legalább adná be egy menhelyre, ha meg akar szabadulni tőlük. Noha tényleg jóval normálisabb megoldás, mint eltűnteni őket a föld színéről. Az színtiszta embertelenség.
- Nem még, mert nem tudom, mit kaphatnak. Azt sem tudom, milyen idősek lehetnek. Néhány hetesek, nem? - pislogok le a rajtam mászkáló kis szerencsétlenségekre. Aki bement a hátam mögé, most kijön a másik oldalon. Az a helyzet, hogy 4-5 hetesek egyébként.
- Van a hűtőben - bólogatok a tejet illetően. A kávézóknak tartom itt. Van tejszín is. Meg minden, ami azoknak kellhet, akik rendszeresen megfordulnak itt nálam Kírától kezdve Dwaynen át Kinseyig.
- Inkább... odaadnád kérlek a laptopomat? - mutatok el a keverőpultom felé, ahol ott hever a gépem, amin esetleg utánanézhetek ennek. Nem szívesen állnék fel, tekintve, hogy a fehér macsek épp az alkaromon fekszik, a szürke a hátam mögül kijőve visszatért a combomra és figyeli a nadrágomon felfelé kepeckedő feketét, miközben a vörös ebben a pillanatban hullik le a vállamról, de tenyerem megállítja őt mellkasomnál. Lenézek rá, ő meg nyávogva helyezkedik kezemben és próbál visszamászni köntösömre.
- Vagy biztos vagy benne, hogy kaphatnak tejet? - kérdezek rá, hiszen ha így van, az a legjobb. Tudom, hogy vannak állataik otthon. Lehet, hogy van tapasztala ilyen fiatal cicákkal is.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. június 18. 23:07 | Link

Adam Kensington


 - Gyere csak ide, nem bántalak, ne félj. - ígéri az egyik kismacskának, miközben leakasztja Adamről és felakasztja a saját karjára. Nekik ugyan sohasem volt macskájuk, és ő nem is macskás, de minden kisállatot nagyon szeret. Őneki sok-sok feltétlen szeretetre van szüksége, meg valakire, akit ugráltathat. A macska az olyat pedig nem tűri.

 - Persze, maximum felvizezzük. - jelenti ki megfellebbezhetetlenül, miközben fel sem néz a kismacska abajgatásából. Ez nyilvánvaló, nem? Kisállatot higított tejel etetünk. Egyszerű, nem?

Nem...? A navinés nem okos, és már megtanulta, hogy véletlenül ugyan ráhibázhat dolgokra, de ha valamiben igazán biztosnak gondolja magát, akkor az juszt se úgy van. Saját bizonyosságától elbizonytalanodva (erre varrjatok gombot!) inkább tanácstalanul pislogni kezd Adamre,és a kismacskát babusgatva néz rá egyszerűen, hogy - De tudod mit, inkább tényleg nézzük meg.

 - Te csak maradj szépen, nem bánt. - nyugtatgatja a kismacskát, miközben a laptopért nyúl, és esetlenül nyújtja Adamnek. Kis ügyeskedésre van szükség, hogy a számítógép is elférjen, és a kismacskák is megmaradjanak. - Te gyere csak ide hozzám egy kicsit, jó? Majd mindjárt visszaadlak, ne félj. - vigasztalgatja a barátjától frissiben ellopot kis vöröset is, mert míg Adamnek két kézre, neki meg minimum két kismacskára van szüksége. Minél több, annál jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. június 22. 21:28 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Figyelem, ahogy megszerzi az egyik szőrlabdát és hallgatom magabiztos kijelentését, ami azonban lassan, de biztosan bizonytalanná lesz. Szerintem is nézzük meg, nem áll az semmiből. Átveszem a laptopot egy hálás bólintással és lerakom combomra, ahol éppen nem járkál egy kis tappancs sem. Egyelőre.
Felnyitom a gépem és szaporán kezdenek száguldozni hosszú, fehér ujjaim a billentyűkön, gyors, csöndes kopogással, ami persze jól felkelti a kiscicák figyelmét, mind fülelnek, nézelődnek és elindulnak erre. Egyikük azt használja ki, hogy egész karom mozog ténykedésemtől, így abba kapaszkodik bele, arra fekszik rá. Más magára a klaviatúra részre próbál rásétálni. Finom mozdulattal söpröm le, rá se nézve. Kajlán hullik le mellém a kanapéra és eltökélten indul meg vissza ismét, úgyhogy megint lelegyintem. Elvagyunk.
Miután rákerestem, hogy festenek az x idős kiscicák és pár rájuk sandítással összevetettem őket a felbukkanó képekkel meg leírással, megállapítom, hogy nagyjából tényleg öt hetesek. Szóval jöhet az "öt hetes kiscicák etetése" keresés.
- Nem kaphatnak tehéntejet - teszem közkinccsé fontos felfedezésem, a képernyőt  szemlélve. Erre minden oldal felhívja a figyelmet. Úgyhogy sajnos nem adhatjuk nekik azt, ami itthon van.
- Tejpótlót javasolnak. Ilyen korban, 4-5 hetesen pedig már kaphatnak némi beáztatott száraz tápot vagy konzertvet is - folytatom a keresési eredményeim ismertetését a navinéssel.
- Itt maradnál velük, míg én elugrom ezekért? - tekintek a lányra.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. június 23. 13:32 | Link

Adam Kensington


Ó. Na látod, mire nem jó, ha mégis inkább utánanézünk valaminek, legyünk akármilyen biztosak is benne. Kivéve persze, ha az a a típus vagyunk, aki akkora önbizalommal és köcsög viselkedéssel megy neki bárminek és bárkinek, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni; ha mégis, hát bátorságunk nincs kétségbe vonni a szavát. Azoknak az embereknek úgyis mindig igazuk van.

 - Jó tudni. Nem akarlak én bántani titeket, csak butus vagyok. - simogatja meg a két kiscicát a kezében, és beleegyezően bólint, hogy hogyne maradna itt cicákra vigyázni. Azonnali elutasítás lenne a válasza, ha gyereket bíznának rá, de a macska könnyebb esetnek tűnik. - Persze, menj csak. Talán nem esznek meg ezek a kis vérengző fenevadak. Ugye? - fordul kérdően újra csak a cicákhoz. A magányos emberek ahhoz beszélnek, amikhez tudnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. június 26. 20:05 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Márpedig a navinés csakhamar magányos emberré válik, hiszen amint lerakom a laptopot az ölemből és felkelek, hagyva lepotyogni magamról a kis felfedezőket, alig telik bele egy pillanatba és már hűlt helyem sincs. Mintha hangtalanul hoppanálnék, azonban nálam szimpla gyorsaságról van szó. A halandók érzékei nem tudják felfogni a helyváltoztatásom. Hogy itt voltam, éppen csak egy apró szellő jelzi, ami meglibbent pár papírt az dohányzóasztalon heverők közül.
Egy fél óra múlva térek vissza. Nyílik a bejárati ajtó és bőrdzsekis, bakancsos valómban tűnök fel nemsokára a folyosón. Igen, felöltöztem, mielőtt még elsuhantam. Bár nyilván ez se volt észrevehető. Leveszem napszemüvegem, egyik kezemben egy megpakolt vászonszatyrot lógatok. Éppen csak végigpillantok a nappalim népén, majd ballagok tovább a konyhába, hiszen ott kell előkészítenem a cicák táplálékát. Egy-egy tejpótló folyadékkal megtöltött fémtálkával a kezemben térek vissza és rakom le a szőnyeg mellé a parkettára. Úgy sejtem, ki fogják lefetyelni. Annamarira nézek, idehozza-e esetleg a kis barátainkat. Akárhogy is, én visszalépek kicsit a konyhába, ahonnan egy mély tálcányi macskaalommal térek vissza, szintén a parkettára helyezem, aztán zsebembe nyúlok, ahonnan előveszek egy szelet csokit és a lánynak adom. Nem csak a négylábúak érdemelnek elhalmozást.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. július 3. 21:06 | Link

Adam Kensington


Adam köddé vált, de a kis navinés föl se veszi. Nyolcfelé kell osztódnia, hogy minden kismacskára figyelni tudjon; mindegyikhez beszélni is kell nyilván; számon kell tartani a nyekergő apróságokat, mert képesek mindenhonnan leesni és minden résben eltűnni; agyon kell őket simogatni, hadd szokják a szeretetet; el kell csodálkozni azon, hogy ilyen aprókán is meg van már minden apró karmuk, tappancsuk és bajuszszáluk - egyszóval a kis navinésnak akad dolga bőven.

Mikor Adam visszaér, igazi menő vámpírként, napszemüvegben, bőrdzsekiben és bakancsban, az igen figyelemre méltó összhatást rontja vagy talán emeli a macskaalom és -táp, amit a kezében hoz. Ki mondta, hogy a kemény emberek nem lehetnek gyöngédek? Főleg akkor a vámpírok.

 - Nézzétek, ki jött meg! - nem, még nem unt bele a macskákkal való társalgásba, bár nagyon régen beszélt ennyit, bár mondjuk értelmesebben nem is szokott. A magányos ember beszélhet akár a falnak is, de négy apró karmú kismacska azért ideálisabb. Úgyhogy hűen kommentálja a cicáknak az eseményeket. - Mindjárt kaptok valami ennivalót, jó? Megnézzük, mennyi fér ezekbe a kis pocakokba. - aztán meglátja a csokit, és lelkesen folytatja. - Ú, köszönöm szépen! De előbb a cicáknak kell enni; ez meg a gazdasszony jutalomfalatja lesz. - néz megint a kismacskákra, miközben átfut az agyán, hogy ennyi hülyeséget se mostanában hordott össze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. július 5. 22:03 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Részemről igazán élvezem, amik kiáradnak az ügyeletes macskaszitterből. Már alapból magát a tényt, hogy duruzsol nekik. Legalább valaki tegye, mert tőlem nem sok ilyenre számíthatnak. Nyilván nem illendő ember meg állat gyerekeket hasonlítgatni -és Dwayne nekem is jönne, ha megtudná, hogy pont az ő kölkével teszem-, de amikor Seanre szoktam felvigyázni, mint jó keresztapa (mert az apukája máshol van, vagy itt van, csak annyi erővel itt se lenne), akkor sem hagyja el sok minden a számat. Kisebb korában is csak hagytam, hogy mászkáljon a házamban és ha éppen meg akarta ölni magát nagyjából akármivel, annak elejét vettem, különben meg tőlem csinálhatott, amit akart. Most meg, hogy valamivel nagyobb, általában csacsog nekem össze-vissza, játszik valamit nálam, aztán így ennyi. Sok szövegelésre nem számíthat tőlem. Nem is teszi. Valószínűleg még örül is neki. Az a tapasztalatom, hogy mint mindenki, a gyerekek is egyszerűen szeretik, ha hagyják őket élni. A cicákra visszatérve tehát: nem is baj, ha Annamaritól megkapják a szóbeli édeskedés adagjukat.
Leveszem a napszemüvegem, dzsekim meg bakancsom is az előtérben egy pillanat alatt, aztán visszatérve hordjuk a kis vernyogókat a tálhoz. Nagy lelkesen látnak neki lefetyelni. Leguggolok melléjük és térdemről lógatott karokkal figyelem őket. Hajam félig szemembe hullik. Mikor az egyikük, mégpedig a fehér láthatóan végzett a táplálékbevitellel, hosszú, hűs kezem érte nyúl és odarakom az alomba, amit picit távolabb helyeztem el, ahogy írták. Miután apró tappancsok belesüppedtek, ujjaim végével söprögetem kicsit a könnyű, kavicsszerű darabkákat, hogy mutassam neki, milyen kiválóan lehet ezt kaparni, ami ugye tudjuk, mit jelent... Ugye tudjuk? Okos cica ez, mint a cicák általában, úgyhogy rögtön tudja. Már igénybe is veszi.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. július 6. 22:47 | Link

Adam Kensington


Vacsoraidő van. Mindenki olyan lelkesedéssel lefetyel, hogy az amúgy is bélpoklos kis navinés is megkívánja az evést - de jó, hogy van az a csoki! De nem most; először felügyelni kell, hogy egyik kis apróság se fulladjon meg evés közben, ami azért nem túl valószínű, és azt is szoros figyelemmel kell kísérni, ahogy azokkal a pici nyelvecskékkel küszködnek a rengeteg soknak tűnő étellel - és győznek! Nincs olyan mennyiségű étel, amit egy kis navinés meg egy kis cica el ne tudna tüntetni. És így is van ez jól.

Két aggódó-figyelő vizslatás között azért van ideje rápillantani Adamre is, és elnézni, ahogy a több száz éves vámpír féltő óvatossággal bánik a pár hetes kismacskákkal. Ez a kép rengeteg filozofálgatásra ad lehetőséget - de a kis navinésnek se esze, se tapasztalata, se kedve ezt mind végiggondolni. Ő csak azt érzi, hogy így van ez jól. És ebben, egyetlenegyszer, véletlenül, igaza is van.

 - Na, mindenkinek teli a pocakja? - rakja be az utolsó kismacskát a dobozba, és még mindig van hangja és kedve kommentálni az eseményeket. - Nagyon ügyesek voltatok mindannyian, bizony! - erősíti a kismacskák amúgy is hegynyi egóját, és a jól végzett munka örömével felbontja a saját csokiját.

 - Kérsz? - kínálja meg udvariasan a csoki beszerzőjét, mert, nos, azt úgy szokás. Akár van értelme és jogosultsága annak a szokásnak, akár nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. július 14. 23:21 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Mások meg szívrohamot kapnának, ha meglátnának egy ilyen törékeny kisállatot vagy egy embergyereket hosszú, vékony vámpírujjaim közt. Vagy akármit és akárkit. Hiszen rögtön az a kép társul nekik ehhez, ahogy a szerencsétlenből kiszökik az élet, miközben én véres szájjal lakmározom belőle. Ugyanezen személyek vélik úgy, hogy a meleg párok gyermekei fertőben élnek és hogy a fekete emberek szíve is fekete. Hiszen ezek a dolgok tudvalevők. Arról már ne is beszéljünk, hogy a föld lapos. Oké, elbagatelizálom kicsit, hiszen különben ez a mostani helyzet tényleg meredek és fajomból adódóan jóval több alap van aggodalomra és feltételezésekre, mint az említett esetekben, ám ilyenkor jön be az "általánosítani baromság" hangzatú bölcsesség. A bölcsesség, mely a kis navinésnek a napnál is világosabb, akármilyen butácska. A józan paraszti esze megvan, ami szerintem sokkal többet ér.
Ahogy mondja tehát, mindez így van rendben, ahogy van. Itt ma nem lakik jól a kiscicákkal senki, hanem a kiscicák laknak jól, de nagyon. Mikor pedig mindenki túl van evészeten, ivászaton, egyéb fontosságokon, Annamari visszarakosgatja őket a dobozba. Adok neki egy kisebb paplant, amit oda begyűrkélhet nekik, hogy puhában legyenek. Odaülök melléjük a kanapéra.
- Nem, köszönöm - rázom a fejem a felkínált csokira. Kár belém. Figyelem az egymáson átmászkáló, dobozban helyezkedő népséget. Úgy tűnik, nyugodni térnek. Tele a has, teljes a boldogság. Békésen nézegetem, milyen nevetségesen fekszenek el. Páran egész konszolidáld gombócformát öltenek, míg mások teljesen kényelmetlennek tűnően keresztül hevernek a testvérükön. Igazán szórakoztató banda.
- Arra gondoltam, hogy megtarthatnám őket - közlöm unott, mély hangomon ezt az egyáltalán nem mindennapi hirt a kis boszorkánnyal, a macsekokról lassan ráemelve kék tekintetem, figyelve, mit szól.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. július 19. 21:59 | Link

Adam Kensigton


 - Tényleg? – pillant fel a kismacskabámulásból, időközben ugyanis letelepedett a doboz mellé, és oda hullatja bele a csoki morzsáit az alvó cicák közé. – Azt gondoltam, beviszed őket a menhelyre vagy elajándékozod. Biztos vagy benne? A macskák önző kis dögök. – jön ki belőle a falusi nevelés, ahol az állatok csúnya neveken való szólítása igazából azt jelenti, hogy nagyon szeretik a szóban forgó állatot. Csak Bodrinak hívod? Hát, oké. Úgy szólsz neki, hogy bundás mocsadék? Sokkal jobb.
 - Segítsek etetni? – jelentkezik segíteni, mert azért látja ő is, hogy a dolog logisztikája nem tökéletes. Mármint, a macskáknak, főleg az ilyen piciknek,  enni kell nappal is; mikor Adam éjjel felébred, ők meg akkor akarnak aludni. Vagy csavarogni menni.
 - Meg akkor el is kell nevezni őket. – és a kis navinés nem játszik olyan hagyományos macskanevekkel, mint Cirmi. A minimum a kis döglődék. Az okokért lásd fentebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: 2019. augusztus 1. 14:12 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Nyugodtan bólogatok. Tényleg. Megértem a feltételezését, mely szerint majd elviszem őket valakinek, aki aztán elősegíti a sorsuk kedvező alakulását, igazából ez a legésszerűbb lépés ilyen esetekben. A vámpíroknál különben sem szokás háziállat tartása, ez pedig nem véletlen.
- Nem baj - rázom a fejem a macskák jellemzése nyomán. Most mondjam azt, hogy évek óta látok szívesen náluk sokkal önzőbb, nagyobb igényű, ráadásul kétlábú dögöket az otthonomban? Különben is, nincsenek olyan háklijaim, hogy félteném ezt vagy azt az ingóságomat; viszonzott törődést és szeretetet sem várok el; lássuk be, semmi nem okoz nekem nagy törést. Az azonban végtelenül üdítő gondolat, hogy olyasmit csináljak, amire eddigi hosszú életem során még soha nem volt alkalmam: állatot tartsak. Tény, Kíra krup keveréke itt ólálkodik mindig a közelben, azonban ő a kedvesem ebe, aki meg alapból elég lazán kezeli ezt a gazdi szerepet. Meg az különben is más. Ezek a cicák most tényleg az enyémek lennének. Én felelnék értük, én gondoskodnék róluk teljesen. Vagyis hát... mivel a lány felvetése meglehetősen jogos, így: majdnem teljesen.
- Nem hülyeség. Megköszönném - érkezik tőlem egy szokásosan tömör, ám mindenképpen elismerő és komolyan hálás felelet. Eleinte tényleg szükség volna erre a kis fejlődő szervezeteknek. Utána már lemeccselem velük. Ami valószínűleg nem azt fogja jelenteni, hogy megtanulják, éjjel kapnak enni, hanem azt, hogy állandóan vernyognak majd nekem, ha éppen akarnak valamit, én meg kivergődöm az ágyból a kedvükért, ellátom őket és aztán jót pihenhetek a következő nyivákolásig. Vagy ideje lesz nekiállni összedobni valami automata etető készüléket.
- Már megvan - nyugtatom meg a kis navinést afelől, hogy igazából én már elneveztem őket. Tény, nem agyaltam túl, de az ilyeneknél főleg igaz, hogy érdemes hallgatni az első megérzésre, elfogadni azt, ami csak úgy jön.
- A vörös Athos, a szürke Porthos, a fekete Aramis, a fehér pedig D'Artagnan - mutogatom végig a dorombolósan alvó lényeket, sápadt ujjam végével finoman bökve egyet-egyet szőrös kis testükön. Van, amelyikük erre dagaszt picit, más nagyobb szusszanást fúj ki. Minden puha gomb megnyomása különböző akciót hoz magával.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 761
Írta: 2019. augusztus 3. 16:36 | Link

Adam Kensington


 - De jó! - mosolyodik el megkönnyebbülten, mert a, szereti az állatokat, b, hát még az ilyen piciket, c, lesz ürügye meg elfoglaltsága a legelcseszettebb időpontokban is mindenhonnan elfutkosni, ráadásul ide futkosni, mert neki kismacskákat kell etetnie. Nem, nagyon sajnálom, igen, tudom, hogy fontos ez a projekt/korrepetálás/interjú/akármi, de kismacskák próbálnak éhen halni, ha nem megyek azonnal, de most rögtön megetetni őket. Bocs.

 - Ó.. - nyugtázza a neveket félig hitetlenkedve, félig meg csalódottan, mert nos, ezek ugyan nem szimpla nevek, de kicsit felvágósak is. A kis vörös döglődék meg a kis csíkos mocsadék.. hát, szintúgy nem szimpla nevek, de talán kevésbé szalonképesek, mint a végleges nevek. De, mint ahogy Adam is pontosan tudja, ezek Adam macskái, és ő nevezi el őket, úgy, ahogy akarja. Ha a kis navinés majd összeszed valami szerencsétlen állatot magának, akkor majd ő fog valami hasonlóan egyedi nevet adni neki. Szegény állat...

 - Akkor remélem, mind fiú. - jegyzi meg a csoki utolsó morzsáinak eszegetése közben csak úgy mellesleg - , különben valaki kénytelen lesz a Milady lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Írta: 2019. augusztus 9. 16:00 | Link

Adam Kensington



Ahogy a cigarettát az ujjai között tartja, a hüvelykujjával kissé megpiszkálja a szemfogát. Hosszúnak tűnő ideig honol csend közöttük, még ha Adam-nek nyilvánvalóan közel sem kell annyit gondolkodni a lépésein, mint neki.
Értetlenül horkan föl, egyszerre fújva ki az összes füstöt és hajolva a tábla fölé. Sakk-matt. A tekintete báburól bábura ugrik, láthatóan gondolkodik, töpreng, számol. A mutatóujjával megérinti a királyt, majd az egyik bástyát, a szája kissé elnyílik, a szeme összeszűkül.
   -  Ahhh...
A szálat visszateszi az ajkai közé, a következő lélegzetvétele azonban már ekedt köhögésbe fullad. Szüksége van néhány másodpercre, amíg ismét összeszedi magát, a kézfejével megtörli a szemét és ismét Adam-re néz.
   -  Ennek semmi értelme. Mert el tudok még lépni ide... vagy ide - mutat a táblán két teljesen abszurd négyzetre. Bárki, kilencvenes IQ fölött megértheti, hogy valószínűleg összekeveri a királyt és a királynőt.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2019. augusztus 9. 16:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1211
Összes hsz: 7838
Írta: Tegnap, 12:15 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Pompás. Macskaszitter megoldva. A kis navinés eddig is szabadon járhatott-kelhetett volna izgalmas otthonomban, most remélhetőleg bátrabban teszi majd. Eddig olyan illemtudó volt. Bejelentette magát meg kopogott meg minden. Ellentétben a legtöbbekkel. Most talán beáll a sorba. Nem bánnám. Nyugodtan lehet ide hivatlanul betoppanni, hiszen nem tud senki olyan pillanatban érni, ami bármelyik félnek kínos lenne. Túl hamar megérzem, hogy közelednek, akármit meg tudok szakítani.
Látom csalódottságát a nevek hallatán. Nem mondom különben, hogy hatalmas megfejtések lennének. Hogy nevezzünk el négy valamit? Hát másik négy valamiről-valakiről. Mennyire egyedi! Lehettek volna akár The Beatles tagok, évszakok vagy égtájak is. Szerintem viszonylag jól jártak. Mondjuk az első verzió is ütős lett volna. Akárhogy is, pontosan tudjuk, hogy attól még, mert valakit hívnak valahogy, meglehetősen hamar rajta maradhat az eredeti megnevezésének torz változata vagy éppen egy olyan, aminek semmi köze az alaphoz. Nem kell emiatt félni.
- Mind fiú szerintem - bólogatok. Ilyen idős korban simán be lehet ezt még nézni, ahogy utánaolvastam, viszont amennyire én megvizsgáltam őket, mind az. Márpedig ugye én picit jobban be tudok tekinteni lények biológiai felépítésébe.
- Nem muszáj attól még - állok elő tőlem várható, szabadelvű véleményemmel a neveket illetően. Minden további nélkül fogom Porthost Porthosnak szólítani akkor is, ha kiderül, nőstény példány. Erről jut eszembe, hogy ivartalaníttatni is kell majd őket meg még ezer a tennivaló. Mondjuk ezek arrébb vannak.
Nyugodt, semmitmondó vonásokkal figyelem a szundikáló szőrpamacsokat, zavartalanul piszkálgatva, simogatva őket. Athosnak megbirizgálom a fülét, mire megrebegteti azt. Meg persze nem ébred. Jól elleszünk mi szerintem.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa