29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. június 13. 22:04 | Link

Adam Kensington


Újra itt a nyár, hát zárjon be a gyár.. a kis navinés nem is tudna jobban egyetérteni a szöveggel (és kevésbé hamisabban énekelni a dallamot). A tanév viszont a legkevésbé sem ért vele egyet, és gőzerővel dübörög a vizsgák felé. Ez messze nem az első vizsgaidőszaka, még csak mestertanoncként sem, de ettől függetlenül még mindig ugyanolyan olthatatlan vágyat érez arra, hogy megtaposson, elégessen és iratmegsemmisítőbe dobáljon minden tankönyvet és tételt, amit meg kell tanulnia. Ugyanúgy meg van győződve arról, hogy nem tud semmit, illetve ha valamit véletlenül mégis, úgyse azt kérdik. A megnövelt stressz miatt persze juszt se tanul, mert a halogatás az egyetlen igazi erőssége, ezért még inkább pánikol, majd halogat, majd pánikol. Az ismerős körforgás. Ha a halogatás miatti stressztől és lelkiismeretfurdalástól már megfájdult a feje, akkor sétára indul; rosszabb kedveiben (ez a gyakoribb) pedig lelki támogatásért is. Van erre neki egy saját, külön vándorárusa, aki eddig még mindig meg tudta nyugtatni, és sose mondta neki, hogy takaroggyá' má' a hülyeségeiddel. Pedig megérdemelné.

Úgyhogy újra csak itt van egy kis ideiglenes nyugalomért Adam ajtajában, hátha kitart még barátjának a végtelen türelme és jóindulata. Kip-kop.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. június 13. 23:23 | Link

Annamari
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Hogy mi történt velem úgy egy órája? Vagyis hát nem feltétlenül velem történt. Egyszerűen csak a házamnál, s mint olyan, végül velem. De hogy mi is ez? Azt majd megtudjuk. Ha mondjuk elmesélem valakinek. Esetleg annak, aki éppen otthonom felé tart. Hamar észlelem, hogy közeleg. Igazán jókor jön. Nem sokszor vagyok így, de... most kell valaki. Kírakedves ki tudja, hol kóborol épp. Dwayneről nem is beszélve. Bár őszintén szólva, arra, amire most nekem kéne valaki, egyikük sem kifejezetten alkalmas. Talán Kinsey az lenne. Nem, ő sem igazán. Tobias mondjuk igen. Ő nagyon. Azonban nem kívánságverseny ez. Főleg, hogy a kisujjamat sem tervezem mozdítani azért, hogy valaki esetleg tanácsot adjon most. Vagy bármilyen módon elősegítse döntésemet. Ám egy Dwaynetől Tobiasig terjedő skálán a navinés lányka igazán előkelő helyet foglal el ebben az ügyben, még ha ezt egy percig se feltételezné magáról. Úgyhogy komolyan pont jókor érkezik.
- Szabad! - szólok ki egyenletes, de emelt hangon, hogy eljusson az üzenet a küszöbömön állóhoz. Szokatlan tőlem, hogy nem magam nyitok ajtót. A legtöbben, akik bejáratosak ide, egyszerűen csak besétálnak. Tudják, hogy amúgy is érzem, hogy jönnek. Aki viszont nem mozog itt ennyire otthonosan, az elé kijárulok mindig. Általában egy szál köntösben, vagy mondjuk még egy nadrágban. A viseletem most is ez a megkapó összeállítás.
Ha a bagolyköves beljebb lépdel szerény hajlékomba és a folyosón haladva nemsoká balra néz, be a nappalimba, hát ott talál engem a kanapén ülve, kényelmesen hátradőlten, kezeim magam mellett hevernek. Szokásos, kivehetetlen tekintettel, semmilyen vonásokkal pillantok Annamarira, miközben nem kevesebb, mint négy kismacska lóg rajtam. Egy fehér a köntösöm ujját dagasztja, egy vörös a vallamon bújkál a hajamban, egy szürke egyik combomról sétál át a másikra, egy fekete pedig nadrágom szárán csimpaszkodik felfelé.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. június 14. 23:32 | Link

Adam Kensington


Hát, ha szabad, akkor nem is habozik. Többnyire megvárja, míg kinyitják neki az ajtót, mert a, azt úgy illik, b, Adam mindig egy jelenség, és még a jelenségekkel túlzsúfolt kastélyban is kitűnik. Senkinek esélye sincs túlszárnyalni azt a lezserséget, amivel Adam prezentálni tudja magát; minden úgy tűnik, hogy csak rá van hányva, és mégis minden jól áll neki. Minden. És Adam esetében ez a minden ténylegesen minden elképzelhetőt és időnként elképzelhetetlent is jelent.

Mikor megtalálja a barátját, nincs ideje panaszkodni. Pedig tervezett, mert ugyan nem illik, de Adamnek lehet - de nem jut el odáig, mert mikor megáll az ajtóban, a szokásos lezserség fogadja, aminek pillanatnyilag szerves részét képezi négy kismacska. Adam valahol alattuk található, és mintha pánikolna..? A kis navinés ez utóbbiban nem biztos, de amennyire szokatlan a jelenet, még az is beleférne.

 - Sziasztok..! - köszön bizonytalanul, mert egyelőre el van veszve, de határozott reményekkel egy alapos mosolygásra kismacskabundák agyonsimogatásával, mert, nos, kismacskák..!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. június 15. 20:24 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Az üdvözlésre mély levegőt szívok be és határozottan kiszusszanom, bólogatva csak kicsit, a lány szemébe nézve. Neked is szia. Az új hangra persze a kis szőrlabdák is felfigyelnek, elnézelődnek az érkezett felé, a szürke vékonyka hangján még rá is nyávog, aztán folytatja a lépdelést combomon át, mígnem a túloldalra ér és indul a hátam mögé fészkelni magát. Pedig nincs sok hely köztem meg a háttámla között. De mint tudjuk, a macskák nem szilárd halmazállapotúak, akárhol is elférnek.
- Valaki itt hagyta őket a ház előtt egy dobozban - adok magyarázatot a navinés szóban még fel nem tett kérdésére arról, mégis mi a frászt keresnek ezek a szerzetek nálam. Azonban tény és való, ez azért még koránt sem ad választ minden talányra. Hiszen attól még, hogy lerakták itt őket, ugyanúgy vernyoghatnának kint a dobozban; vagy az erdőben kóborolhatnának, miután szabadon engedtem őket; esetleg már a Mancs-hely kényelmét és az ott dolgozók törődését élvezhetnék. De nem. Ők itt csetlenek-botlanak körülöttem és rajtam.
- Gondoltam, behozom őket, amíg kitalálom, mi legyen - fűzöm némileg tovább a történetet. Természetesen viszont ez is további kérdéseket vet fel, mivel hát ettől még lehetnének valami zárt vagy elkerített helyen.
Hallottam a hoppanálás pukkanását odakint és érzékeltem is egy varázslót. Azonban, ahogy jött, el is illant. Csak ezt a dobozt hagyta maga után. Mikor a verandámra léptem, már tudtam, kik lapulnak benne. Egyszerűen magamhoz vettem a dobozt és visszajöttem vele, leültem a kanapéra úgy, ahogy most is itt ülök, kinyitottam a fedelet és megdöntöttem kicsit, hogy kijöhessenek. Nem kellett egy percig se félteni őket. Azonnal kikecmeregtek és megindultak felfedezőútjukra. A dobozt meg elhajítottam a kandalló elé, most is ott hever a földön. Nem kellett az már ide. Azóta csak figyelem, ahogy mászkálnak rajtam. Ez még mindig egy új élmény nekem. Szűk hétszáz évig rettegett tőlem minden állat, csak az utóbbi években hagytak fel ezzel. Tobias kutyái, Kíra krupkeveréke már mind úgy közelítenek felém, mint bárkihez. Ettől még viszont külön nem kerestem efféle szőrmókok társaságát. Úgy tűnik, nem is kell: ahogy az emberek, ők is megtalálnak.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. június 15. 23:04 | Link

Adam Kensington


 - Ó. - reagál szomorúan és felháborodottan arra a hírre, hogy csak úgy kidobták a cicákat, de ez még mindig sokkal jobb, mintha eltemették volna őket. Élve. Mert hagyni őket órákig szenvedni valamiért hagyomány, gyorsan kupán csapni viszont nem. - Szegénykéim... - lép közelebb a macskákhoz, és nyújtja a kezét, hogy megsimogassa a legközelebbit, de egyelőre még nem nyúl hozzájuk. Hátha megijednek -  amire ugyan kicsi az esély, ha egyszer egy vámpíron is hancúrozni van kedvük.

 - És, adtál nekik valamit enni? - néz körül hirtelen jött tettrekészséggel egy tejesüveg vagy - doboz után, bár a mozdulat közepén már rájött, hogy Adam valószínűleg nem az a tejivós fajta. - Hozzak egy kis tejet? - korrigálja gyorsan a hibát, és mutatja meg egyben azt is, hogy még mindig nagyobb mugli, mint varázsló, mert más a helyében csak elővenné a pálcáját. Neki az első gondolata betérni a kisboltba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. június 17. 23:24 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Nem rettennek el a közelebb húzódó lánytól, szóval csak némi kis bólogatással bíztatom rá, hogy nyugodtan simogassa, fogja meg őket. Na igen, meglehetősen érthetetlen az ilyesmi. Mármint, amikor így ott hagynak valahol kisállatokat. Legalább adná be egy menhelyre, ha meg akar szabadulni tőlük. Noha tényleg jóval normálisabb megoldás, mint eltűnteni őket a föld színéről. Az színtiszta embertelenség.
- Nem még, mert nem tudom, mit kaphatnak. Azt sem tudom, milyen idősek lehetnek. Néhány hetesek, nem? - pislogok le a rajtam mászkáló kis szerencsétlenségekre. Aki bement a hátam mögé, most kijön a másik oldalon. Az a helyzet, hogy 4-5 hetesek egyébként.
- Van a hűtőben - bólogatok a tejet illetően. A kávézóknak tartom itt. Van tejszín is. Meg minden, ami azoknak kellhet, akik rendszeresen megfordulnak itt nálam Kírától kezdve Dwaynen át Kinseyig.
- Inkább... odaadnád kérlek a laptopomat? - mutatok el a keverőpultom felé, ahol ott hever a gépem, amin esetleg utánanézhetek ennek. Nem szívesen állnék fel, tekintve, hogy a fehér macsek épp az alkaromon fekszik, a szürke a hátam mögül kijőve visszatért a combomra és figyeli a nadrágomon felfelé kepeckedő feketét, miközben a vörös ebben a pillanatban hullik le a vállamról, de tenyerem megállítja őt mellkasomnál. Lenézek rá, ő meg nyávogva helyezkedik kezemben és próbál visszamászni köntösömre.
- Vagy biztos vagy benne, hogy kaphatnak tejet? - kérdezek rá, hiszen ha így van, az a legjobb. Tudom, hogy vannak állataik otthon. Lehet, hogy van tapasztala ilyen fiatal cicákkal is.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. június 18. 23:07 | Link

Adam Kensington


 - Gyere csak ide, nem bántalak, ne félj. - ígéri az egyik kismacskának, miközben leakasztja Adamről és felakasztja a saját karjára. Nekik ugyan sohasem volt macskájuk, és ő nem is macskás, de minden kisállatot nagyon szeret. Őneki sok-sok feltétlen szeretetre van szüksége, meg valakire, akit ugráltathat. A macska az olyat pedig nem tűri.

 - Persze, maximum felvizezzük. - jelenti ki megfellebbezhetetlenül, miközben fel sem néz a kismacska abajgatásából. Ez nyilvánvaló, nem? Kisállatot higított tejel etetünk. Egyszerű, nem?

Nem...? A navinés nem okos, és már megtanulta, hogy véletlenül ugyan ráhibázhat dolgokra, de ha valamiben igazán biztosnak gondolja magát, akkor az juszt se úgy van. Saját bizonyosságától elbizonytalanodva (erre varrjatok gombot!) inkább tanácstalanul pislogni kezd Adamre,és a kismacskát babusgatva néz rá egyszerűen, hogy - De tudod mit, inkább tényleg nézzük meg.

 - Te csak maradj szépen, nem bánt. - nyugtatgatja a kismacskát, miközben a laptopért nyúl, és esetlenül nyújtja Adamnek. Kis ügyeskedésre van szükség, hogy a számítógép is elférjen, és a kismacskák is megmaradjanak. - Te gyere csak ide hozzám egy kicsit, jó? Majd mindjárt visszaadlak, ne félj. - vigasztalgatja a barátjától frissiben ellopot kis vöröset is, mert míg Adamnek két kézre, neki meg minimum két kismacskára van szüksége. Minél több, annál jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. június 22. 21:28 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Figyelem, ahogy megszerzi az egyik szőrlabdát és hallgatom magabiztos kijelentését, ami azonban lassan, de biztosan bizonytalanná lesz. Szerintem is nézzük meg, nem áll az semmiből. Átveszem a laptopot egy hálás bólintással és lerakom combomra, ahol éppen nem járkál egy kis tappancs sem. Egyelőre.
Felnyitom a gépem és szaporán kezdenek száguldozni hosszú, fehér ujjaim a billentyűkön, gyors, csöndes kopogással, ami persze jól felkelti a kiscicák figyelmét, mind fülelnek, nézelődnek és elindulnak erre. Egyikük azt használja ki, hogy egész karom mozog ténykedésemtől, így abba kapaszkodik bele, arra fekszik rá. Más magára a klaviatúra részre próbál rásétálni. Finom mozdulattal söpröm le, rá se nézve. Kajlán hullik le mellém a kanapéra és eltökélten indul meg vissza ismét, úgyhogy megint lelegyintem. Elvagyunk.
Miután rákerestem, hogy festenek az x idős kiscicák és pár rájuk sandítással összevetettem őket a felbukkanó képekkel meg leírással, megállapítom, hogy nagyjából tényleg öt hetesek. Szóval jöhet az "öt hetes kiscicák etetése" keresés.
- Nem kaphatnak tehéntejet - teszem közkinccsé fontos felfedezésem, a képernyőt  szemlélve. Erre minden oldal felhívja a figyelmet. Úgyhogy sajnos nem adhatjuk nekik azt, ami itthon van.
- Tejpótlót javasolnak. Ilyen korban, 4-5 hetesen pedig már kaphatnak némi beáztatott száraz tápot vagy konzertvet is - folytatom a keresési eredményeim ismertetését a navinéssel.
- Itt maradnál velük, míg én elugrom ezekért? - tekintek a lányra.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. június 23. 13:32 | Link

Adam Kensington


Ó. Na látod, mire nem jó, ha mégis inkább utánanézünk valaminek, legyünk akármilyen biztosak is benne. Kivéve persze, ha az a a típus vagyunk, aki akkora önbizalommal és köcsög viselkedéssel megy neki bárminek és bárkinek, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni; ha mégis, hát bátorságunk nincs kétségbe vonni a szavát. Azoknak az embereknek úgyis mindig igazuk van.

 - Jó tudni. Nem akarlak én bántani titeket, csak butus vagyok. - simogatja meg a két kiscicát a kezében, és beleegyezően bólint, hogy hogyne maradna itt cicákra vigyázni. Azonnali elutasítás lenne a válasza, ha gyereket bíznának rá, de a macska könnyebb esetnek tűnik. - Persze, menj csak. Talán nem esznek meg ezek a kis vérengző fenevadak. Ugye? - fordul kérdően újra csak a cicákhoz. A magányos emberek ahhoz beszélnek, amikhez tudnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. június 26. 20:05 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x

Márpedig a navinés csakhamar magányos emberré válik, hiszen amint lerakom a laptopot az ölemből és felkelek, hagyva lepotyogni magamról a kis felfedezőket, alig telik bele egy pillanatba és már hűlt helyem sincs. Mintha hangtalanul hoppanálnék, azonban nálam szimpla gyorsaságról van szó. A halandók érzékei nem tudják felfogni a helyváltoztatásom. Hogy itt voltam, éppen csak egy apró szellő jelzi, ami meglibbent pár papírt az dohányzóasztalon heverők közül.
Egy fél óra múlva térek vissza. Nyílik a bejárati ajtó és bőrdzsekis, bakancsos valómban tűnök fel nemsokára a folyosón. Igen, felöltöztem, mielőtt még elsuhantam. Bár nyilván ez se volt észrevehető. Leveszem napszemüvegem, egyik kezemben egy megpakolt vászonszatyrot lógatok. Éppen csak végigpillantok a nappalim népén, majd ballagok tovább a konyhába, hiszen ott kell előkészítenem a cicák táplálékát. Egy-egy tejpótló folyadékkal megtöltött fémtálkával a kezemben térek vissza és rakom le a szőnyeg mellé a parkettára. Úgy sejtem, ki fogják lefetyelni. Annamarira nézek, idehozza-e esetleg a kis barátainkat. Akárhogy is, én visszalépek kicsit a konyhába, ahonnan egy mély tálcányi macskaalommal térek vissza, szintén a parkettára helyezem, aztán zsebembe nyúlok, ahonnan előveszek egy szelet csokit és a lánynak adom. Nem csak a négylábúak érdemelnek elhalmozást.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. július 3. 21:06 | Link

Adam Kensington


Adam köddé vált, de a kis navinés föl se veszi. Nyolcfelé kell osztódnia, hogy minden kismacskára figyelni tudjon; mindegyikhez beszélni is kell nyilván; számon kell tartani a nyekergő apróságokat, mert képesek mindenhonnan leesni és minden résben eltűnni; agyon kell őket simogatni, hadd szokják a szeretetet; el kell csodálkozni azon, hogy ilyen aprókán is meg van már minden apró karmuk, tappancsuk és bajuszszáluk - egyszóval a kis navinésnak akad dolga bőven.

Mikor Adam visszaér, igazi menő vámpírként, napszemüvegben, bőrdzsekiben és bakancsban, az igen figyelemre méltó összhatást rontja vagy talán emeli a macskaalom és -táp, amit a kezében hoz. Ki mondta, hogy a kemény emberek nem lehetnek gyöngédek? Főleg akkor a vámpírok.

 - Nézzétek, ki jött meg! - nem, még nem unt bele a macskákkal való társalgásba, bár nagyon régen beszélt ennyit, bár mondjuk értelmesebben nem is szokott. A magányos ember beszélhet akár a falnak is, de négy apró karmú kismacska azért ideálisabb. Úgyhogy hűen kommentálja a cicáknak az eseményeket. - Mindjárt kaptok valami ennivalót, jó? Megnézzük, mennyi fér ezekbe a kis pocakokba. - aztán meglátja a csokit, és lelkesen folytatja. - Ú, köszönöm szépen! De előbb a cicáknak kell enni; ez meg a gazdasszony jutalomfalatja lesz. - néz megint a kismacskákra, miközben átfut az agyán, hogy ennyi hülyeséget se mostanában hordott össze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. július 5. 22:03 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Részemről igazán élvezem, amik kiáradnak az ügyeletes macskaszitterből. Már alapból magát a tényt, hogy duruzsol nekik. Legalább valaki tegye, mert tőlem nem sok ilyenre számíthatnak. Nyilván nem illendő ember meg állat gyerekeket hasonlítgatni -és Dwayne nekem is jönne, ha megtudná, hogy pont az ő kölkével teszem-, de amikor Seanre szoktam felvigyázni, mint jó keresztapa (mert az apukája máshol van, vagy itt van, csak annyi erővel itt se lenne), akkor sem hagyja el sok minden a számat. Kisebb korában is csak hagytam, hogy mászkáljon a házamban és ha éppen meg akarta ölni magát nagyjából akármivel, annak elejét vettem, különben meg tőlem csinálhatott, amit akart. Most meg, hogy valamivel nagyobb, általában csacsog nekem össze-vissza, játszik valamit nálam, aztán így ennyi. Sok szövegelésre nem számíthat tőlem. Nem is teszi. Valószínűleg még örül is neki. Az a tapasztalatom, hogy mint mindenki, a gyerekek is egyszerűen szeretik, ha hagyják őket élni. A cicákra visszatérve tehát: nem is baj, ha Annamaritól megkapják a szóbeli édeskedés adagjukat.
Leveszem a napszemüvegem, dzsekim meg bakancsom is az előtérben egy pillanat alatt, aztán visszatérve hordjuk a kis vernyogókat a tálhoz. Nagy lelkesen látnak neki lefetyelni. Leguggolok melléjük és térdemről lógatott karokkal figyelem őket. Hajam félig szemembe hullik. Mikor az egyikük, mégpedig a fehér láthatóan végzett a táplálékbevitellel, hosszú, hűs kezem érte nyúl és odarakom az alomba, amit picit távolabb helyeztem el, ahogy írták. Miután apró tappancsok belesüppedtek, ujjaim végével söprögetem kicsit a könnyű, kavicsszerű darabkákat, hogy mutassam neki, milyen kiválóan lehet ezt kaparni, ami ugye tudjuk, mit jelent... Ugye tudjuk? Okos cica ez, mint a cicák általában, úgyhogy rögtön tudja. Már igénybe is veszi.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. július 6. 22:47 | Link

Adam Kensington


Vacsoraidő van. Mindenki olyan lelkesedéssel lefetyel, hogy az amúgy is bélpoklos kis navinés is megkívánja az evést - de jó, hogy van az a csoki! De nem most; először felügyelni kell, hogy egyik kis apróság se fulladjon meg evés közben, ami azért nem túl valószínű, és azt is szoros figyelemmel kell kísérni, ahogy azokkal a pici nyelvecskékkel küszködnek a rengeteg soknak tűnő étellel - és győznek! Nincs olyan mennyiségű étel, amit egy kis navinés meg egy kis cica el ne tudna tüntetni. És így is van ez jól.

Két aggódó-figyelő vizslatás között azért van ideje rápillantani Adamre is, és elnézni, ahogy a több száz éves vámpír féltő óvatossággal bánik a pár hetes kismacskákkal. Ez a kép rengeteg filozofálgatásra ad lehetőséget - de a kis navinésnek se esze, se tapasztalata, se kedve ezt mind végiggondolni. Ő csak azt érzi, hogy így van ez jól. És ebben, egyetlenegyszer, véletlenül, igaza is van.

 - Na, mindenkinek teli a pocakja? - rakja be az utolsó kismacskát a dobozba, és még mindig van hangja és kedve kommentálni az eseményeket. - Nagyon ügyesek voltatok mindannyian, bizony! - erősíti a kismacskák amúgy is hegynyi egóját, és a jól végzett munka örömével felbontja a saját csokiját.

 - Kérsz? - kínálja meg udvariasan a csoki beszerzőjét, mert, nos, azt úgy szokás. Akár van értelme és jogosultsága annak a szokásnak, akár nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. július 14. 23:21 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Mások meg szívrohamot kapnának, ha meglátnának egy ilyen törékeny kisállatot vagy egy embergyereket hosszú, vékony vámpírujjaim közt. Vagy akármit és akárkit. Hiszen rögtön az a kép társul nekik ehhez, ahogy a szerencsétlenből kiszökik az élet, miközben én véres szájjal lakmározom belőle. Ugyanezen személyek vélik úgy, hogy a meleg párok gyermekei fertőben élnek és hogy a fekete emberek szíve is fekete. Hiszen ezek a dolgok tudvalevők. Arról már ne is beszéljünk, hogy a föld lapos. Oké, elbagatelizálom kicsit, hiszen különben ez a mostani helyzet tényleg meredek és fajomból adódóan jóval több alap van aggodalomra és feltételezésekre, mint az említett esetekben, ám ilyenkor jön be az "általánosítani baromság" hangzatú bölcsesség. A bölcsesség, mely a kis navinésnek a napnál is világosabb, akármilyen butácska. A józan paraszti esze megvan, ami szerintem sokkal többet ér.
Ahogy mondja tehát, mindez így van rendben, ahogy van. Itt ma nem lakik jól a kiscicákkal senki, hanem a kiscicák laknak jól, de nagyon. Mikor pedig mindenki túl van evészeten, ivászaton, egyéb fontosságokon, Annamari visszarakosgatja őket a dobozba. Adok neki egy kisebb paplant, amit oda begyűrkélhet nekik, hogy puhában legyenek. Odaülök melléjük a kanapéra.
- Nem, köszönöm - rázom a fejem a felkínált csokira. Kár belém. Figyelem az egymáson átmászkáló, dobozban helyezkedő népséget. Úgy tűnik, nyugodni térnek. Tele a has, teljes a boldogság. Békésen nézegetem, milyen nevetségesen fekszenek el. Páran egész konszolidáld gombócformát öltenek, míg mások teljesen kényelmetlennek tűnően keresztül hevernek a testvérükön. Igazán szórakoztató banda.
- Arra gondoltam, hogy megtarthatnám őket - közlöm unott, mély hangomon ezt az egyáltalán nem mindennapi hirt a kis boszorkánnyal, a macsekokról lassan ráemelve kék tekintetem, figyelve, mit szól.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. július 19. 21:59 | Link

Adam Kensigton


 - Tényleg? – pillant fel a kismacskabámulásból, időközben ugyanis letelepedett a doboz mellé, és oda hullatja bele a csoki morzsáit az alvó cicák közé. – Azt gondoltam, beviszed őket a menhelyre vagy elajándékozod. Biztos vagy benne? A macskák önző kis dögök. – jön ki belőle a falusi nevelés, ahol az állatok csúnya neveken való szólítása igazából azt jelenti, hogy nagyon szeretik a szóban forgó állatot. Csak Bodrinak hívod? Hát, oké. Úgy szólsz neki, hogy bundás mocsadék? Sokkal jobb.
 - Segítsek etetni? – jelentkezik segíteni, mert azért látja ő is, hogy a dolog logisztikája nem tökéletes. Mármint, a macskáknak, főleg az ilyen piciknek,  enni kell nappal is; mikor Adam éjjel felébred, ők meg akkor akarnak aludni. Vagy csavarogni menni.
 - Meg akkor el is kell nevezni őket. – és a kis navinés nem játszik olyan hagyományos macskanevekkel, mint Cirmi. A minimum a kis döglődék. Az okokért lásd fentebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. augusztus 1. 14:12 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Nyugodtan bólogatok. Tényleg. Megértem a feltételezését, mely szerint majd elviszem őket valakinek, aki aztán elősegíti a sorsuk kedvező alakulását, igazából ez a legésszerűbb lépés ilyen esetekben. A vámpíroknál különben sem szokás háziállat tartása, ez pedig nem véletlen.
- Nem baj - rázom a fejem a macskák jellemzése nyomán. Most mondjam azt, hogy évek óta látok szívesen náluk sokkal önzőbb, nagyobb igényű, ráadásul kétlábú dögöket az otthonomban? Különben is, nincsenek olyan háklijaim, hogy félteném ezt vagy azt az ingóságomat; viszonzott törődést és szeretetet sem várok el; lássuk be, semmi nem okoz nekem nagy törést. Az azonban végtelenül üdítő gondolat, hogy olyasmit csináljak, amire eddigi hosszú életem során még soha nem volt alkalmam: állatot tartsak. Tény, Kíra krup keveréke itt ólálkodik mindig a közelben, azonban ő a kedvesem ebe, aki meg alapból elég lazán kezeli ezt a gazdi szerepet. Meg az különben is más. Ezek a cicák most tényleg az enyémek lennének. Én felelnék értük, én gondoskodnék róluk teljesen. Vagyis hát... mivel a lány felvetése meglehetősen jogos, így: majdnem teljesen.
- Nem hülyeség. Megköszönném - érkezik tőlem egy szokásosan tömör, ám mindenképpen elismerő és komolyan hálás felelet. Eleinte tényleg szükség volna erre a kis fejlődő szervezeteknek. Utána már lemeccselem velük. Ami valószínűleg nem azt fogja jelenteni, hogy megtanulják, éjjel kapnak enni, hanem azt, hogy állandóan vernyognak majd nekem, ha éppen akarnak valamit, én meg kivergődöm az ágyból a kedvükért, ellátom őket és aztán jót pihenhetek a következő nyivákolásig. Vagy ideje lesz nekiállni összedobni valami automata etető készüléket.
- Már megvan - nyugtatom meg a kis navinést afelől, hogy igazából én már elneveztem őket. Tény, nem agyaltam túl, de az ilyeneknél főleg igaz, hogy érdemes hallgatni az első megérzésre, elfogadni azt, ami csak úgy jön.
- A vörös Athos, a szürke Porthos, a fekete Aramis, a fehér pedig D'Artagnan - mutogatom végig a dorombolósan alvó lényeket, sápadt ujjam végével finoman bökve egyet-egyet szőrös kis testükön. Van, amelyikük erre dagaszt picit, más nagyobb szusszanást fúj ki. Minden puha gomb megnyomása különböző akciót hoz magával.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2019. augusztus 3. 16:36 | Link

Adam Kensington


 - De jó! - mosolyodik el megkönnyebbülten, mert a, szereti az állatokat, b, hát még az ilyen piciket, c, lesz ürügye meg elfoglaltsága a legelcseszettebb időpontokban is mindenhonnan elfutkosni, ráadásul ide futkosni, mert neki kismacskákat kell etetnie. Nem, nagyon sajnálom, igen, tudom, hogy fontos ez a projekt/korrepetálás/interjú/akármi, de kismacskák próbálnak éhen halni, ha nem megyek azonnal, de most rögtön megetetni őket. Bocs.

 - Ó.. - nyugtázza a neveket félig hitetlenkedve, félig meg csalódottan, mert nos, ezek ugyan nem szimpla nevek, de kicsit felvágósak is. A kis vörös döglődék meg a kis csíkos mocsadék.. hát, szintúgy nem szimpla nevek, de talán kevésbé szalonképesek, mint a végleges nevek. De, mint ahogy Adam is pontosan tudja, ezek Adam macskái, és ő nevezi el őket, úgy, ahogy akarja. Ha a kis navinés majd összeszed valami szerencsétlen állatot magának, akkor majd ő fog valami hasonlóan egyedi nevet adni neki. Szegény állat...

 - Akkor remélem, mind fiú. - jegyzi meg a csoki utolsó morzsáinak eszegetése közben csak úgy mellesleg - , különben valaki kénytelen lesz a Milady lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2019. augusztus 9. 16:00 | Link

Adam Kensington



Ahogy a cigarettát az ujjai között tartja, a hüvelykujjával kissé megpiszkálja a szemfogát. Hosszúnak tűnő ideig honol csend közöttük, még ha Adam-nek nyilvánvalóan közel sem kell annyit gondolkodni a lépésein, mint neki.
Értetlenül horkan föl, egyszerre fújva ki az összes füstöt és hajolva a tábla fölé. Sakk-matt. A tekintete báburól bábura ugrik, láthatóan gondolkodik, töpreng, számol. A mutatóujjával megérinti a királyt, majd az egyik bástyát, a szája kissé elnyílik, a szeme összeszűkül.
   -  Ahhh...
A szálat visszateszi az ajkai közé, a következő lélegzetvétele azonban már ekedt köhögésbe fullad. Szüksége van néhány másodpercre, amíg ismét összeszedi magát, a kézfejével megtörli a szemét és ismét Adam-re néz.
   -  Ennek semmi értelme. Mert el tudok még lépni ide... vagy ide - mutat a táblán két teljesen abszurd négyzetre. Bárki, kilencvenes IQ fölött megértheti, hogy valószínűleg összekeveri a királyt és a királynőt.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2019. augusztus 9. 16:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. augusztus 21. 12:15 | Link

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban | x

Pompás. Macskaszitter megoldva. A kis navinés eddig is szabadon járhatott-kelhetett volna izgalmas otthonomban, most remélhetőleg bátrabban teszi majd. Eddig olyan illemtudó volt. Bejelentette magát meg kopogott meg minden. Ellentétben a legtöbbekkel. Most talán beáll a sorba. Nem bánnám. Nyugodtan lehet ide hivatlanul betoppanni, hiszen nem tud senki olyan pillanatban érni, ami bármelyik félnek kínos lenne. Túl hamar megérzem, hogy közelednek, akármit meg tudok szakítani.
Látom csalódottságát a nevek hallatán. Nem mondom különben, hogy hatalmas megfejtések lennének. Hogy nevezzünk el négy valamit? Hát másik négy valamiről-valakiről. Mennyire egyedi! Lehettek volna akár The Beatles tagok, évszakok vagy égtájak is. Szerintem viszonylag jól jártak. Mondjuk az első verzió is ütős lett volna. Akárhogy is, pontosan tudjuk, hogy attól még, mert valakit hívnak valahogy, meglehetősen hamar rajta maradhat az eredeti megnevezésének torz változata vagy éppen egy olyan, aminek semmi köze az alaphoz. Nem kell emiatt félni.
- Mind fiú szerintem - bólogatok. Ilyen idős korban simán be lehet ezt még nézni, ahogy utánaolvastam, viszont amennyire én megvizsgáltam őket, mind az. Márpedig ugye én picit jobban be tudok tekinteni lények biológiai felépítésébe.
- Nem muszáj attól még - állok elő tőlem várható, szabadelvű véleményemmel a neveket illetően. Minden további nélkül fogom Porthost Porthosnak szólítani akkor is, ha kiderül, nőstény példány. Erről jut eszembe, hogy ivartalaníttatni is kell majd őket meg még ezer a tennivaló. Mondjuk ezek arrébb vannak.
Nyugodt, semmitmondó vonásokkal figyelem a szundikáló szőrpamacsokat, zavartalanul piszkálgatva, simogatva őket. Athosnak megbirizgálom a fülét, mire megrebegteti azt. Meg persze nem ébred. Jól elleszünk mi szerintem.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 340
Összes hsz: 793
Írta: 2019. december 9. 12:14 | Link

Mr. Kens
Ruházatom

Este van, este van, ki ki nyugalomban, én pedig arcomon levakarhatatlan vigyorral, táskámban ajándékkal sétálok az erdőben. A mai nap sikerült mindent elintéznem, többnyire a ház is rendben van, a hét elején pedig munkába is állok. Kell ennél több? Igen, a régi kapcsolataim felélesztése, mert azért mégsem szeretnék magányos lenni, és azt sem szeretném, hogy szembejönnek az utcán, én meg úgy csinálok, mintha teljesen természetes lenne, hogy itt vagyok. Nem az. Visszajöttem a gyakorlataim miatt, és egy másik dolog miatt is, amit most még fedjen a jótékony homály. Illetve a másik két dolgot, ha pontos akarok lenni, de az egyikre még csak gondolni se szeretnék.
Baktatok, és boldogságom határtalan, mert ez a mai egy olyan tényleg jó nap volt. Olyan igazán szeretni való és tökéletes, aminek végén elégedetten álltam a konyha közepén, és azt mondtam, hogy igen, ez az a nap, mit sokszor szeretnék megismételni.
Most pedig, habár rendesen kimerítettem magam napközben, és kellett egy kis magány, amíg újratöltődöm, itt állok egy régen látott ajtó előtt, és csak remélni merem, hogy a tulaj itthon van, és nem ügyel a kórházban. Szeretem, és gyerekként is nagyon sokat segített a jelenléte, és mondanám, hogy talán most már meg sem ismer, így rövid hajjal, magasabban, felnőttesebben, sminkben, de a szaglása mondhatni kiváló, és nyilván engem elég jól ki tud szagolni. Hiszen ismeri a szüleimet, mint a rossz pénzt, így hát hiába a távolság, az eltelt évek, mert bizony azok elteltek, hiába járok már a húszas éveim közepén, van, ami nem változik, az illatom, amit csak ő érez. A mosollyal az arcomon koppantok hát hármat az ajtón, és izgatottan várom, hogy kitáruljon előttem.
Utoljára módosította:Warren Mina, 2019. december 9. 12:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. december 13. 00:43 | Link

Mina
este | a bejáratnál | x

Megiszom az éjjeli betevő pohárka vért és csak ülök a kanapén, ez alkalommal hosszabban élvezve a bódulatot. Nem tervezek nagyon menni sehova, aztán majd kiderül. Úgyis mindig tartogatnak nekem valamit. Vagy megszáll az ihlet és kapom magam, elsuhanok valahova; vagy megneszelek valamit a környékről; vagy beállít valaki. Lehet az a szokásos banda, akik átjáróháznak használják az otthonom, vagy olyasvalaki is, aki ritkábban teszi tiszteletét.
Felnyitom a szemem, mikor közelednek az ajtómhoz. Hallgatom az illető vidám légzését, szívének izgatott kalapálását. Komótosan felkelek és mire bekopog, már sétálok az ajtóhoz mezítláb, fekete farmerban, csíkos köntösben. Sötét alakom megjelenik a homályos üvegen át és nyílik a bejárat. Letekintek az előttem álló lányra. Az ajtótárás lendülete rögtön töményen rám sodorja illatát, azonban nincs erre szükségem ahhoz, hogy felismerjem őt. Mina. Többszáz évem során számtalan embert láttam már felnőni. Egyik nap gyermekként szaladgálnak, a másik nap már fiatal felnőttként aggodalmaskodnak a holnapon. Nekem legalábbis ilyen szempillantásnak tűnik. Ettől még kétségtelenül érdekes megtapasztalni, miként mutat rajtuk az idő.
Pár vicces kis nyikkanás. Ilyen hangok közepette fut ki Athos, a vörös macskám, át a verandán, ki a kertbe. Lenézek a küszöb felé, mert közben Aramis, a fekete is megjött, csak éppen ő a lábamnak simítja magát éppen, miközben egy vernyogással köszönti a vendéget. Igen. Macskáim vannak. Nem hiszem, hogy Dwayne -akit változatlanul naponta itt esz a fene- ezt említette volna a lányának. Rühelli őket. Szerintem féltékeny.
- Szia - kapja a kis Warren az üdvözlések üdvözlését. Tudja, hogy nem vagyok egy hatalmas köszöngető, sem beszélő. Viszont jelezni akarom neki, hogy tudom ám, hogy most tért vissza és azt is észre vettem, hogy nem volt itt. Meg hogy neki ez nyilván több időnek tűnt, mint nekem. Ő jóval régebben látott engem, mint én őt. Legalábbis azt tekintve, ahogy érezzük. Az másik kérdés, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki egy szemernyit nem változott.
Jobban kitárom az ajtót és félreállok, hogy bejöhessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 340
Összes hsz: 793
Írta: 2019. december 16. 19:39 | Link

Mr. Kens

Nagyot dobban a szívem, amikor az ajtó feltárul, nem vagyok türelmetlen, sem olyan, akinek ha azonnal nem nyitnak ajtót, elkezdi püfölni azt, vagy éppenséggel lelép. Sosem értettem azokat az embereket, akik így működnek. Ők biztos értik a miérteket, de ha elmagyarázzák se tudom megérteni vagy átérezni tetteik okát. Ezért nem lennék jó pszichológus, sok más miatt persze, de szeretem hinni, hogy ez a fő ok. Pedig el lehet hinni, hogy nem.
Az ajtó kitárul, a szívem dobban, a mosolyom pedig még szélesebbre húzódik, ahogy megpillantom a férfit, aki pont ugyanúgy néz ki, mint, ahogy emlékeimben él. Igazán boldog vagyok ettől, boldogsággal tölt el, hogy láthatom, hogy még itt van, hogy vannak dolgok, amik nem változnak az életben. Nem kérek és nem remélek nagy belépést, teátrális üdvözlést, hiszen sem ő, sem én nem abból a fajtából származunk, ki szeret nagy látványosságot okozni. Nekem bőven elég a tény, hogy szélesebbre nyitja az ajtót, és én beljebb léphetek, hogy otthonában üdvözöl.
- Apa nincs itt? Valahogy állandóan elkerülöm.
Hiába szeretnék meglepetés lenni, egyszerűen nem tudom meglepni, mert sosincs ott, ahol hiszem, hogy van, vagy, ahol lennie kéne. Vele szeretnék előbb találkozni, és csak aztán anyával, meg a testvéreimmel, mert a kettesben töltött idő nekem mindennél fontosabb, és ezt csak akkor élhetjük meg, ha más, vagyis anya még nem tudja, hogy itthon vagyok, főleg, hogy most nem csak látogatóba jöttem, hanem komolyabb időre terveztem.
- Hoztam egy kis ajándékot.
A táskámból óvatosan húzom elő lecsapolt véremet, mit elég ízlésesen még egy kék szalaggal is átkötöttem, sőt, masnit is tettem rá. Friss, szinte még meleg, vidáman nyújtom felé, remélve, hogy örömmel fogyasztja majd, és nem olyan rossz ízű, hogy csak szívességből kortyolgasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2019. december 21. 22:37 | Link

Mina
este | a konyhába menet | x

Csak megrázom a fejem a kérdésére, miközben várom, hogy belépjen, majd beteszem szépen mögötte az ajtót. Indulok tovább a folyosón. A konyhába akarom invitálni.
- Mindössze a nyomai - teszek még ennyit hozzá az apját illetően, eltekintve a romokban heverő nappali felé, ahogy elhaladunk előtte. Felborított kisasztal, pár szanaszét dobált hangszer, oldalán fekvő karosszék, levert lámpa és hasonló szépségek. Felkapta a vizet minap és átrendezte a helyiséget kicsit. Porthos, a szürke és D'Artagnan, a fehér macskám eközben a kanapén bunyózik, ránk sem hederítve.
- Hm - hümmögök kicsit, amikor a konyhába értünk után előáll az ajándékkal. Bár inkább morgásfélére hasonlít, amit hallatok. Sápadt arcom rezzenéstelen, ahogy vékony ujjaim közt forgatom a szépen felmasnizott tasakot, benne a lány sűrű vérével.
- Köszönöm... - fejezem ki hálámat, miközben tovább pislogok a meglepetésre és hangsúlyom is fennmarad a szavam végén. Rögtön volna mit mondanom vagy kérdeznem még, ám egyelőre úgy döntök, nem árasztom rá. Egyelőre fogadom az ajándékot, ahogy illik. Az ajándékot, amilyennel nyilvánvaló okokból még soha nem kedveskedett nekem és ami különben akármilyen bizarrnak tetszhet, valójában egy magamfajtának az egyik legszebb, amivel csak be lehet állítani hozzá. A tényleges legszebb nyilván egy felkínált nyak, csukló, comb.
- Mivel kínálhatlak? Tea? Kávé? Bor? - rakom le a konyhapultra a zacskót, miközben elkezdem nyitogatni a szekrényeket, utánajárva, mik vannak itthon. Amiket említettem, azok valószínűleg. Ha csak valaki fel nem élte az itt tanyázók közül. Különben részemről arról mit sem tudok, hogy nálam most a szülei előtt teszi tiszteletét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 340
Összes hsz: 793
Írta: 2019. december 22. 10:05 | Link

Mr. Kens

- Ivott?
Mondjuk a fene se tudja, hogy miért kérdezek ilyet, hiszen mind a ketten tudjuk a választ. Ha nem anya játssza a zugivót, akkor apa iszik, valahogy az alkohol elég rendesen szerepet játszott a gyerekkoromban, de annyira sosem, hogy bármelyikük is megüssön, pusztán csak tényként könyveltem el, hogy isznak, amúgy sem voltunk soha mintacsalád, szóval nem hiszem, hogy bármi furcsaságot kellett volna tapasztalni ebben.
- Majd elmeséled milyen? Nagyon érdekel, hogy másabb-e, mint azoké, akik teljesen emberek.
Nekem ugye egy részem nem az, és bár én még olykor szenvedem ezt, ha valaha lesznek gyerekeim, ők már nem. Sem ezt, sem a bőrkarkötő mélyén megbúvó "kis affért" sem. Mi másnak nevezhetném? Egyik nap kétségbe esek tőle, másik nap meg nevetek rajta, furcsán nem tudom még megszokni a gondolatot, ezért van szépen állandó takarásba. Eljön majd mindennek az ideje, addig, hogy mi van a csuklómon nem közkincs. Hogy később megmutatom-e? Talán. Csak még egy kicsit őriznem kell a titkot. Egy kicsit. Nem vészes az, gyorsan eltelik.
- Kávét kérnék, köszönöm.
Mert hogy már az ereimben is kávé folyik, konkrétan csodálkoztam, hogy amikor a vérem a tasakba került, nem sűrű feketésbarna massza jött ki a sok cukornak köszönhetően. Simán elhiszem, hogy egy nap majd, amikor megvágom magam - semmi lelki trauma, csak a ficánkoló állatok okozzák -, akkor egy barna trutyi indul el a vörös helyett.
- Megnézhetem a cicákat?
Mondjuk ez meg tőlem udvariassági kérdés csak, mert ahogy megkérdezem, és ők megjelennek, úgy kötök ki a földön törökülésben - illem kislány, illem -, és hívom magamhoz őket, hogy aztán szó szerint elkezdjem megnézni őket, persze nem barátságtalanul, hanem odafigyeléssel, kedvességgel.
- Kicsi hosszú a körmük, nem vészes, de ha beleakadnak valamibe, akkor be is szakadhat nekik. Egy picit vágni kellene belőle. Megcsináljam?
Pillantok fel érdeklődve, mint aki teljesen otthon van. Na, hát ezek után mondja bárki, hogy nem vagyok apám lánya. Jöttem, láttam, befészkeltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2020. január 3. 21:00 | Link

Mina
este | a konyhában | x

Kérdésére összevonom szemödökömet, majd megrázom a fejem elgondolkozva. Csak sört ivott, viszont az szerintem Dwaynenek nem oszt, nem szoroz. Mintha víz lenne.
- Csak felhúzta magát valamin - vonok vállat, hanglejtésemmel legyintve az ügyre. Egyáltalán nem is érdekes, pontosan min akadt ki. Először felhergelte magát egy munkahelyi ostobaságon; aztán meg azon, hogy én erre már megint nem mondok semmit és csak a fensőbbséges kussolás megy nekem; ezután meg a bútordobáló vízözön. A szokásos menet.
Nem felelek kérésére, ami persze önmagában még nem sok mindent jelent. Nagyjából semmit. Ahogy megvan a kívánalma, már fordulok is vissza a konyhaszekrényhez kávét készíteni. Utána csak hátrapillantva bólogatok kicsit, lenézve a benyargaló dorombológépekre. Nemsokára már melegszik a kotyogó a tűzhelyen, rakok tálcára cukrot, tejet, kanalat, hogy majd ízesíthesse magának. Házias egy halhatatlan vagyok. Noha ennyiben nagyjából ki is merül az itthoni serte-pertélési teljesítményem, szerintem túlszárnyalok másokat. Főleg, hogy egy embert szolgálok ki vele. Meg hát bárkit, akit szívesen fogadok az otthonomban.
- Megköszönném - élek ezzel a kedves ajánlattal, hiszen én aztán nem ápolom a macskáimat. Kapnak tőlem enni, inni, fedelet a fejük felé, puha helyet a selymes kis hátsójuk alá, állatorvosi ellátást és ezzel vége. Még jó, hogy van nekem egy Annamarim meg akkor mostmár egy Minám, aki törődik egyéb szükségleteikkel is.
- Édesapád nem tud az ajándékról, igaz? - teszem be a vérrel teli tasakot a hűtőbe, majd nézek le a cicázó Warren lányra. Fenekem a konyhapultnak döntöm és sápadt kezeimmel letámasztok oda magam mellé, a választ várva, miközben a kávé lassan kijön mellettem, ám egyelőre rá sem hederítek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 340
Összes hsz: 793
Írta: 2020. január 4. 11:07 | Link

Mr. Kens

Végül is, ez is egy megoldás, nem? Persze a gondolatoknak, amik ilyenkor a fejemben vannak, inkább nem adok hangot, mert a legtöbb nem túl kedves, sőt, egyáltalán nem azok, ami azt illeti. De olyan rég óta van bennem az, hogy inkább nem mondok ki semmit, hogy már egész jól megy. Talán kicsit bolond vagyok? Többet beszélgetek magammal, mint másokkal. Egyszerűen nem megy, a gubóból való kitörés, csak nem.
- Szívesen visszaállítom a rendet.
Ajánlom fel nyugodtan. Ebben mindig is jó voltam, évekig anya után takarítottam, most apa jön. Eljön az a pillanat, amikor szerepet cseréltek, és te gondoskodsz már a szüleidről, nem pedig fordítva. Csak valahogy nekem ez korábban jött. Hogy miért is lett végül Amerika? Részben ezért. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de igen. Ki akartam szabadulni innen, hogy egy kicsit csak magammal foglalkozzak, hogy a saját szennyemet takarítsam. Bevallom, könnyebb volt, egy pontig. Aztán persze minden nehezebb lett, és most itt vagyok, megint. Van az a pont, amikor inkább a mások után való takarítást választod, mint, hogy számot vess arról, milyen emberré is lettél.
Ahogy engedélyt ad rá, úgy édesgetem magamhoz a pamacsokat és a pálcám segítségével, finom mozdulatokkal igazítom meg kicsit a körmeiket, hogy nehogy beszakadjon nekik, mert az nagyon fájdalmas tud lenni. Előzzük meg a bajt. Nem hosszú, és nem is vészes művelet, nem éreznek semmit, de azért a végén megpuszilgatom a mancsaikat, hogy érezzék is, nincs baj, semmi olyan nem történt, ami miatt meg kellene ijedniük.
- Természetesen nem tud.
Nem hiszem, hogy nagyon repesne az ötletért, és nem akarom, hogy bármi olyat lássak az arcán, ami később megmérgezné a kapcsolatunkat. Hiába vagyok felnőtt nő, attól még vannak dolgok, amik rettegésben tartanak, ilyen az apám tekintete is.
- Adtam volna a nyakam is amúgy, de gondoltam, előbb nézd meg, hogy ízlik-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2020. január 13. 22:16 | Link

Mina
este | a konyhában | x

Csak rázok kicsit fejemen. Nem kell fáradnia a lánynak az apja utáni rendrakással. Majd, amikor megjön hozzá a kedvem, megcsinálom és azzal a lendülettel legalább kihajítok, elpakolok pár dolgot, meg átrendezem talán kicsit a nappalit. Mértékkel.
Élvezik a macsekok, hogy most egy kevésbé hűs kéz jár rajtuk. Bújnak is a meleg testhez, dorombolón. Amelyiket éppen nem szépítgetik, mind ott sündörög az is. Olykor mondanak is valamit a kis Warrennek cérnavékonyan nyekkenve. Bírom őket. Tetszik, hogy ilyesfajta életekkel is megoszthatom már lakomat. Néhány éve még lehetetlen lett volna ez. Rettegtek tőlem. A házam közelébe sem bírtak jönni az állatok. Érezték, ki... mi lakja. De ma már ők is idetartoznak. Fordulópontot jelez ez halhatatlan létemben. Kezdek Teremtőm nyomdokaiba lépni, azt hiszem.
- Gondoltam - lehelem csak unott hangon, mikor kiderül, Dwaynenek fogalma sincs róla, milyen ajándékkal kedveskedett most nekem Mina. Fordulok oda a kotyogóhoz, kiöntöm belőle a kávét egy bögrébe, aztán vonom a mosogatóhoz. Eközben folytatja a lány válaszát. Jobb kezem a műanyag részen tartja a főzőt, a bal most megfogja az izzó fémet. Tompa szisszenéssel pörkölődik bőröm. Arcom enyhe fájdalomba torzul. Ebből persze vendégem mit sem láthat, ahogy háttal ténykedem. A cicák viszont egyszerre néznek felém. Hallják különös, kínlódó szusszanásom és érzik rajtam, hogy valami változott. Inkább ki is szaladnak kicsit a folyosóra. Valahogy most nem érzik itt jól magukat. Fogaim előhúzódnak pár pillanatra, miközben már engedem is a hideg vizet a fémre és felszáll a gőz. Mire viszont megfordulok a kávéval, agyaraim már nem látszanak. Lerakom a feketét a tálcára látogatómnak, hogy jöjjön csak ízesíteni. Sajnálom, az asztal az ugyebár egy sakktábla és éppen döntő játékban vagyunk Kinseyvel, oda nem fogom rakni.
- Mina, az apád szíven döf a legelső fadarabbal, ami a keze ügyébe kerül, ha én iszom belőled - adom tudtára szokásosan higgadt, rekedtes tónusomban, megint a pultnak támasztva. A tenyeremen, melyre nehezedem, nyoma sincs már az imént magamnak okozott égési sebeknek.
Érdekes ez, mert különben meg vagyok győződve róla, hogy barátom jobban szeret engem, mint szinte bárkit a világon -még a családját is beleértve-, viszont ha a hülye elveiről meg begyöpösödött nézeteiről van szó, szemrebbenés nélkül oltaná ki az életem, hogy aztán a gyászba teljesen belerokkanjon, mindvégig tagadva még maga előtt is, hogy miattam vált ronccsá. Igen, ezt így tudom elképzelni.
- Ízlenél - fedem fel előtte, hogy nem kell nekem kóstolni semmit, hogy pontosan tudjam, kedvemre való lenne. Komoran fürkészem őt. Hülye Dwayne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 340
Összes hsz: 793
Írta: 2020. január 18. 09:03 | Link

Mr. Kens

Ha valami igazán megnyugtat, az az állatokkal eltöltött idő. Semmi szükségem arra, hogy egy emberrel osszam meg az életem, ahhoz elég nagyot csalódtam benne is, magamban is az utóbbi hetekben, így hát eldöntöttem, hogy független, állatbolond nő leszek. Persze, tudom a szívem mélyén, hogy ha egyszer egy leghőbb vágyat mutató tárgy a kezembe kerülne, akkor még mindig azt mutatná, hogy ő meg én együtt vagyunk, és talán még azt is, hogy a gyerekeink szaladgálnak körülöttünk, apró sárkányaik egymást kergetnék, és mindinkább magukra akarnák terelni az apjuk figyelmét. De nem lehet. Nem szabad ebben a kósza álomképben élnem, mert a szív leghőbb vágy sokszor nem lesz több, csak puszta ábránd. Én pedig nem akarok csak ülni és várni valamire, amit az eszem tud, hogy sosem lesz igazi.
Egy pillanatra teljesen elmerülök a gondoltban, ezért riadtan, és kissé tompán érzékelem csak, amikor a kismacsekok riadtan távoznak, és ha lett is volna rá lehetőségem, akkor sem érteném, hogy mégis mi történt. Csak pislogok kettőt, és betudom ezt az egészet olyan macska dolognak, mert én aztán tényleg semmit, de semmit nem érzékeltem abból, ami itt történt az előbb. Ha meg érzékeltem volna, akkor se hiszem, hogy bármi is változott volna attól, ahogy cselekszem, vagyis, hogy felállok, és amíg odasétálok Mr. Kenshez az elemi mágia segítségével átnedvesítem a kezeimet, hogy kicsit lemossam magamról a macskázást, és a mosogató fölé érve, lecsepegtetem magam, majd úgy tűnik el a víz és a nedvesség, mintha nem is lett volna. Még csak kis lépésekben merem tesztelgetni, hogy mire is vagyok képes, a nagyobb lépés még várat magára, ahogy az is, hogy a bőr karkötőt lepattintva, megmutassam a világnak a jelet, mi a bal csuklómba égett egy életre. Ennél feltűnőbb nehezen lehetne.
- Érdekes személyiség. Már, az apám. Sosem tudom eldönteni, hogy mik is vagyunk mi egymásnak. Barátok, családtagok? Néha úgy viselkedik, mintha egy haverja lennék, akivel együtt kocsmázik vagy szereli az autóját, máskor meg képes lenne egy hozzá közel álló embert megölni, mert a lányához ért.
Mosolyogva, kékjeim vidám csillogásával pillantok fel a mellettem állóra, miután beízesítettem a kávémat, amit leginkább gusztustalanul iszok, és ezen gyakran nevetek is. Anyai örökség. Eleve nem is akartam kávézni, aztán meg nem akartam úgy kávézni, ahogy ő, és most mi van? Tonnaszám vedelem az agyoncukrozott és tejezett valamit, amit a rossz nyelvek szerint már nem lehet emberi fogyasztásra alkalmasnak nevezni. Kiváló képességekkel rendelkezem.
- Nos, tény viszont, hogy huszonnégy éves vagyok. A legszigorúbb országban is felnőtt, aki képes önálló döntéseket hozni, és aki nem rohanna az apjához elújságolni, hogy milyen élmény, amikor kiszívják a vérét.
Vagyis, ez az én döntésem, és nem kell senkitől engedélyt kérnem, én pedig szeretném, ha élne a lehetőséggel, amikor úgy érzi, hogy szeretné. Attól még, hogy ez megtörténik, nem kell apának tudnia. Van egy ilyen pakk amúgy is az életemben, dolgok, amiket inkább nem mesélek el neki. Szóval oda még egy dolog már nem számít. Belekortyolok az italomba, elégedetten elmosolyodok és felpillantva rá, még szélesebbé válik az a mosoly.
- Ugyan már, Dwayne Warren nem az Isten maga, nem lát mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2020. január 22. 22:14 | Link

Mina
este | a konyhában | x

Nem kerüli el figyelmem, hogy már eleve nedves kézzel érkezik meg és hogy törölköző vagy külön bűbáj nélkül szárítkozik. Elemi mágus? Akkor ezt éreztem. Egy ideje kezdem tudni beazonosítani ezt a fajta varázserőt. Más rezgései vannak, hiszen közvetlen kapcsolódnak ezek az emberek bizonyos környezeti tényezőkhöz. Szóba viszont nem hozom, hogy észleltem, és ahogy mást sem, ezt sem látni rajtam.
- Az. Érdekes - értek egyet, hangom még a szokásosnál is mélyebben szól, ahogy nyomatékkal ejtem a nem feltétlen kedveskedő jelzőt. Aztán lesütött szemmel bólogatok a továbbiakra, miközben egy sóhajszerű, mély levegőt veszek, arcom mellé hullott hajjal, a konyhapultot támasztva.
Az a helyzet, hogy még a bagolykövesek is en bloc tabu nekem. A mestertanoncok, mindenki. Ezt kötötte ki az apja. Szóval még az sem hatja meg egyáltalán, ha történetesen egy vadidegen felnőtt ember az, akiből szeretnék fogyasztani. Ha a tanodába jár, akkor tilos. Mert az az ő területe. Örülhetnek neki az iskola tanulói, hogy nem kutyamód jelöli meg a kastélyt és őket. Már azon sem csodálkoznék.
Elég az hozzá, fogalmam sincs, mi járt a fejemben, amikor rábólintottam az ostoba szabályaira. Talán úgy voltam vele, hogy ha neki ettől jobb, nekem aztán nem nagy erőfeszítés, nem áll semmiből. Van még hal bőven a tengerben. Viszont azóta egyfolytában fojtogat ez. A láncravertség érzése. És mindezt miért? Hogy aztán a nagy semmin is úgy felhúzza magát, hogy átrendezze az otthonomat. Vagy éppen engem. Csak ugyebár én túl gyorsan gyógyulok.
- Nem, nem az - nyugtázom semmilyen hangon, hogy az édesapja tényleg nem Isten. Körbepillantok a konyha terében, majd lenézek mellém a mosolygó Minára. Szavaim közönyösen olvadnak bele a jelenbe, holott mintegy megpecsételés volt ez a részemről: ebben a szent pillanatban döntöttem el végleg, hogy Dwayne bekaphatja. Feltétel nélkül fogadom el őt, úgy, ahogy van, minden baromságával, hisztijeivel, a borzalmas nézeteivel, a hangulatváltozásaival. Mindennel. Nem mondom meg neki, mit csináljon, még a saját otthonomban sem traktálom szabályokkal, hova teheti a lábát, mennyit ihat, kit szidhat, hova hamuzhat. Ő pedig határokat szab nekem még az alapvető szükségleteimben is. Úgyhogy bekaphatja. Nincs harag, ugyanúgy szívesen látom, ugyanúgy az életem szerves részének akarom, ugyanúgy érzek iránta, csak majd észre fogja venni, hogy átléptem az általa felállított határokon, ami jól fel fogja cseszni és nekem jön. Megverekszünk, ezúttal nem adok neki annyi előnyt, így ő jár majd rosszabbul persze és megyünk tovább. De ez ugyanúgy megtörténik akkor is, ha semmit nem csinálok. Jó, nyilván megeshet, hogy ez az egész új felállás annyira szíven üti, hogy előadja majd egy darabig, hogy kész, többet látni se akar, ám hamarosan újra a kanapémon fogom találni. Veszítenem nincs mit, viszont, amiből elég, abból elég.
Nem teszek hát egyebet, mint lepillantok az említett nyakra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 340
Összes hsz: 793
Írta: 2020. január 25. 17:04 | Link

Mr. Kens

Sokszor nem kellenek szavak, hogy megértsük egymást, és tudom, hogy érti most is, hogy mit szeretnék pontosan kifejezni, sőt a válasza megmosolyogtat. Nos igen, ez a szó szerintem tökéletesen leírja azt, hogy milyen is ő. Furcsa ismerni. Mármint életem első tizenkét évében semmit semmit sem tudtam róla, azt sem, hogy igaz-e, amit anya mond, hogy ő egy szuperhős. Semmit. Aztán egyszer csak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ott állt az ajtóban, nézett engem, én is őt, és elindult valami. Akkor még csak sejtettem, hogy ő egy szuperhős, később pedig kiderült, hogy az apukám.
Más nem tartaná annak Dwayne Warrent, de nekem életem első tíz évében a szuperhősökkel azonosították, és talán nem olyan, mint Vasember vagy Hulk, nekem mégis a hősöm maradt, annak ellenére is, hogy az érdekes szóval tudom csak illetni. Az apám és szeretem őt, közelebb van a jellememhez, amint anya, és talán egy jó ideje már a szívemnek is ő a kedvesebb szülőm. Anya nekem túl sok, túl drámai, túl érzékeny, apával sokkal egyszerűbb ilyen szempontból.
- Szóval, mivel hivatalosan is megállapítottuk, hogy nem Isten.
Kezdek neki a dolognak, mert hát úgy tűnik ebben az egészben én vagyok a kezdeményező fél, és amilyen izgatott vagyok, nem is nagyon akarom kerülgetni a dolgot. Vidáman kapok elő egy hajgumit a zsebemből, szakmai ártalom, hogy mindig van nálam egy, és fogom össze a mostanra már váll alá nőtt hajamat. Lassan megint el kell mennem fodrászhoz, de ahogy láttam, az itteni megszűnt, pedig nagyon rákészültem, hogy egyik nap, munka után bemegyek, és legalább magamba szívom az összes érdekes információt a helyiekről. Nagy most a változás, amióta elmentem már a második polgármester irányítja a helyet, a hrmadik igazgató az iskolát, talán a második az előkészítőt, és azért nem volt olyan hosszú idő az a néhány év. Ráadásul szinte mindenki ismeretlen, fel kell vennem a helyi ritmust, mert mint mindig, most is kezd elkapni a pánik, hogy kívülálló vagyok.
- Hogyan csináljuk? Van valami rituáléd előtte, vagy csak úgy bele a közepébe?
Őszinte érdeklődéssel és lelkesedéssel kérdezem, mert bár nem ezzel a szándékkal érkeztem ma ide, de annyira izgalmas, hogy most egy vámpír fog inni belőlem, hogy csak na. Sőt, itt a vámpír személye is nagyon izgalmas, hiszen egészen kicsi korom óta ismerem, és már akkor azon gondolkoztam, hogy vajon amikor idősebb leszek, akkor megtörténik-e az, hogy az én véremet is kiszívja, és most itt állok vele szemben, izgatottan csillogó szemekkel, mint a kisgyerekek, amikor karácsonykor az ajándékbontás következik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa