A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=864089#post864089][b]Juhász Laura - 2023.05.15. 19:43[/b][/url]

a verandán| o

Amíg az verandához nem érik, addig igyekszem felkészülni arra, hogy bekopogok, megvárom amíg megjelenik, szól, hogy menjek be. Ehhez képest a kopogás után azonnal arra leszek figyelmes, hogy velem szemben áll. Jó, némi távolság elválaszt minket, de mondhatni a semmiből jelent meg, tök nesztelenül. Folyton elfelejtem, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a férfi. Biztos tud trappolni ha akar. Úgyhogy meglepetten pislogok párat mielőtt megszólalnék.
- Ilosvai úr küldött, mert érkezett valami sürgős hivatalos irat – vázolom fel az ittlétem okát, felemelve a mappát. Ezt leszámítva nem mozdulok, egy lépést sem teszek előbbre. Engem úgy neveltek, hogy nem masírozunk be másokhoz ha nem invitálnak be. Vagy nem volt megbeszélve már korábban, hogy nyugodtan megtehetem, akármikor. Viccesen festhetünk egyébként. Én a küszöbön, ő a folyosón és így „társalgunk”.
– Azt nem mondta, hogy vissza kell-e vinnem vagy sem – teszem még hozzá tanácstalanul vállat vonva, jelezve hogy amíg ő bele nem kukkant és el nem dönti, hogy lesz-e visszafuvar vagy sem, addig én nem megyek el. Persze, hogy aztán visszatérve az legyen, hogy vissza kellett volna vinnem. Szándékomban áll továbbra is a boltban dolgozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=864130#post864130][b]Adam Kensington - 2023.05.19. 20:15[/b][/url]

Juhász Laura
késő este | a folyosón | x


Ahogy elém tárja, miért jött és mi is az, amit a kezében tart, lepillantok a vastag dossziéra, aztán vissza a lány arcára és ráérősen odasétálok hozzá, mezítlábas lépteimmel. Nyújtom hosszú, fehér kezemet a küldeményért.
- Köszönöm - bólintok neki, amiért vállalta a futár feladatát. Közben már nyitom is a mappát, hogy beletekintsek - Ráér - tájékoztatom róla, hogy nem fontos most rögtön nekiesnem az irathalomnak, neki meg főleg nem kell megvárnia, míg túlvagyok rajta - Majd visszaviszem én - teszem világossá azt is, hogy az újra boltba juttatásra már nem kell, hogy gondja legyen.
- Ha akad most némi időd, akár megbeszélhetnénk a továbbiakat - zárom be az iratrengeteget és lógatom magam mellé egyik kezemben fogva a koránt sem könnyű olvasmányköteget. Különben is felkerestem volna Laurát vagy megüzentem volna Ilosvai úrral, hogy találkozzunk a boltban. Azt gondolom, úgy van rendjén, hogy az elégedettség okán való alkalmazásba vételi szándékot, vagy éppen a elégedetlenség okán ildomos fájdalmas búcsúvételt nekem illik közölni vele. Valamint meg kell adjam a lehetőséget, hogy akár ő mondhassa el nekem személyesen, ha ő az, aki viszlátot intene a tapasztaltak után.
Amennyiben kap az ajánlaton, már indulok is a konyhába, és hellyel kínálom a sakktáblás asztalnál. A nagy adag átnéznivalómat a pultra rakom egyelőre.