28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 27. 21:09 | Link

Nővérkém
Zárás


Orromon doboló ujjam lejjebb csúszott, és egy pillanattal később már az ajkaimon folytatta tovább a mozdulatsort. Némán néztem Camille-t, a fáradt arcát és megreszkető kezét, amint visszaigazítja ingujját. Legszívesebben szó nélkül teljesítettem volna minden kérését, és bármit megadtam volna neki, ami csillapítja a fájdalmát, és több energiát biztosít neki, viszont a tudat, hogy ezzel valójában nem segítek rajta, erősebb volt.
- Kérlek - szólaltam meg, és a kezeimet magam mellé engedtem. Védtelen, nyugodt testtartást vettem fel. Csupán a szám mozdult. - Hadd tartsalak bent két napig! Csak néhány vizsgálatra... szeretnélek aludni látni.
Utolsó mondatom más szájából bizonyosan furán vette volna ki magát, de én hetente több alkalommal is azzal töltöttem az éjszakáim, s olykor nappalaim egy részét is, hogy alvó boszorkányokat meg varázslókat figyeltem. Ez a munkám része volt, számomra teljesen természetes és megszokott.
- Camille - épp csak annyira emeltem meg a hangom, hogy a nővérem visszanézzen rám az ajtóból. - Most saját felelősségedre távozol.
Nem jókedvemből tettem, kénytelen voltam elmondani neki. A szemeim összeszűkültek, a szám egyetlen vékony vonallá préselődött. Utáltam, hogy elmegy, és hogy látszólag érdektelenül nézem végig, de nem tarthattam bent. Javasolhattam, tanácsolhattam, de nem kötelezhettem. Akkor sem, ha ő a testvérem volt. Főleg ezért nem.
- Vigyázz magadra. A napokban meglátogatlak - ígértem még, de már nem nézett rám. Csalódott bennem, megint, immáron ezredjére, de tudtam, hogy helyesen döntöttem. Camille lenyomta a kilincset, és kilépett az ajtón. Sokáig bámultam utána, néztem a fehérre mázolt, régi ajtót, ami nem mozdult többé. Még pislogni is elfelejtettem. Azután felegyenesedtem az asztalról, és nyakamat masszírozva követtem őt, hogy visszatérjek az elkülönített vizsgálóban hagyott aurorcsapathoz.


// Imádlak, testvérek legszebbike Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 772
Összes hsz: 21089
Írta: 2017. szeptember 6. 22:18 | Link

Jamie

Fogalmam sincs, mi történt. Nem tudok gondolkozni, zavarosak a gondolataim és képtelen vagyok másra gondolni, mint a testemet végigjáró fájdalomra. Csak tompán hallom a körülöttem zajló eseményeket, a vér a fülemben dobol és konkrétan megakadályozza, hogy bármit is megértsek a beszédből mellettem. Szemeimet szorosan lehunyom, körmeim a tenyerembe vájnak, ahogy összeszorítom az ujjaimat, hogy eltereljem a figyelmem a kínzó fájdalomról, ami a hátam irányából érkezik. Érzékelem, hogy mozgatnak valahova és sietnek, de nem tudom hol vagyok, hogy kik vesznek körbe, hova akarnak vinni, vagy mit akarnak csinálni velem. Fel akarom emelni a fejem, ki akarom nyitni a szám, sikítani akarok, üvölteni, bármit megtennék most, hogy enyhüljön a fájdalmam. Az egész testem lángol, körmeim felsértik a tenyerem és vékony vércsík fut ki az ujjaim közül, szőke hajam a homlokomhoz tapad az izzadtságtól. Ide-oda forgatom a fejem és panaszosan nyüszítek, mint valami megkínzott kutya, de még mindig nem szűnik a fájdalom. Sírni akarok, az elemem egyre jobban mozgolódik bennem, de nem tudom megemelni egyik végtagom sem. Az arcomon lefolyó könnyek az utolsó dolog, amire emlékszem, mire végre sikerül elájulnom és ezzel megszabadulnom egy kis időre a fájdalomtól.
Fogalmam sincs, hogy mennyivel később ébredek fel, de félhomály van a teremben, odakint talán már esteledik. Lassan nyitom ki a szemem és életemben először sikerül gyorsan hozzászoknom a sötétséghez. Valami ágyon fekszem, ami túlságosan is hasonlít a kórházi ágyakhoz, hogy ne essen le rögtön, ispotályban lehetek. Érzem a növekvő gombócot a torkomban és a hasam is bukfencezik egyet, szinte azonnal bepánikolok. Kétségbeesetten akarom megemelni a fejem, abban a pillanatban pedig, hogy egy kicsit is megmozdulok, ismét fájdalom hasít a hátamba és felkúszik egészen a nyakamig. Érzem az arcomon lefolyó könnyeket, szaporán kapkodom a levegőt és csak az jár a fejemben, hogy nem akarok itt lenni. Haza akarok menni, a szüleimhez, a nővéremhez, a kastélyba, bárhova, ami nem egy ispotály. Már tudom az idekerülésem okát és hát őszintén szólva nem vagyok túlságosan elragadtatva a ténytől, hogy ismételten gurkó miatt fekszem egy ilyen ágyon és várok arra, hogy valaki jöjjön és kiüssön, hogy ne érezzen a fájdalmat.
Emlékszem mindenre: a szélre, aztán a barátnőm üvöltésére, ahogy figyelmeztetni próbál a közeledő gurkóra, majd a pillanatokkal később becsapódó vasgolyóra, ami fogalmam sincs, mennyi és melyik csontjaim zúzta szét teljesen. Emlékszem a fájdalomra, a le-lecsukódó szemeimre, és arra is, hogy mennyire könnyen dobált ide-oda a szél, miközben lefelé zuhantam. Tudom, hogy a terromágia még félig ájult állapotban is segített, most viszont nem érzem. Egyáltalán nem érzek semmit és ez rémít meg a jobban. Most fordul elő velem először, hogy semmilyen kapcsolatom nincs a terromágiával, ettől pedig ismét sírni kezdek. Némán küszködök a könnyeimmel, ujjaim ismét ökölbe szorulnak. Mindenem fáj. Érzem a bennem egyre növekvő pánikot, de senki sem jön, hogy megnyugtasson. A nővéremet akarom, Livet akarom, ezekben a percekben pedig még annak is őszintén tudnék örülni, ha a következő pillanatban belépnének a szüleim, hogy átöleljenek és azt suttogják a fülembe, minden rendben lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. szeptember 7. 22:14 | Link

Nemes L. Izabella


Rég nem láttam ispotályban akkora fejetlenséget, mint ami tegnap este nálunk volt. Behoztak egy amputoportáló fiút, akinek hiányzó bal füle volt a legkisebb problémája. A tüdeje sérült, a két bordájának és fél veséjének pedig, amit Sümegen, a kiindulási ponton hagyott, nyoma veszett. A fiú kínjában torkaszakadtából ordított odabent. Hangja fokozatosan halkult el mögöttem, ahogy behúztam magam után a vizsgáló ajtaját, és kiléptem a folyosóra. Véres kézfejemet sietve húztam végig nyirkos homlokomon, és az információs pulthoz futottam, hogy szóljak a műszakban levő boszorkánynak, mihamarabb értesítse a megfelelő szerveket.
Akkor hallottam meg a szívemig hatoló sikolyt. Odapillantva tekintetem találkozott Bencéével, aki Fruzsival az oldalán, ideges mozdulatokkal tolta be a fiatal lányt. Kollégám lefelé görbülő ajkakkal csóválta meg a fejét, majd a fájdalomtól nyüszítve síró, magatehetetlen lányhoz fordult, hogy egy pillanattal később már a kettes vizsgáló ajtaja mögött tűnjenek el. Gondterheltségtől elnyíló szájjal és a mellkasomat feszítő, dübörgő szívvel csaptam rá az információs pultra, és az ijedten rám pillantó boszorkánynak visszafojtott hangon diktáltam le, kit és milyen ügyben keressen.
Aztán követtem kollégáimat, és én is beléptem a kettesbe. Mint megtudtam, a szőke lány közel egy órája kviddicsbalesetet szenvedett, a barátnője most is a folyosón sír. A gurkó Izabella gerincoszlopát zúzta szét, több csigolyája is fokozottan sérült. A jobb fel- és alkarja is szilánkosra tört, a zuhanást valószínűleg aktív terromágiája miatt úszta meg ennyivel. Belső vérzés, nehézlégzés, sokkhatás. Könnyen előfordulhatott, hogy a maradandó élménytől az eleme is visszahúzódott, de ezt akkor még nem tudhattuk, és nem is volt elsődleges.
Mélyet sóhajtva léptem közelebb az ágyhoz, és simítottam el a lány forró arcába tapadt, vizes tincseit. Akkor már nem volt magánál. Hosszú éjszaka várt ránk.

Izabella ágya mellett ültem. Civilként, farmerben, pulóverben. Ma szabadnapos voltam, de nem bírtam ki, és ahelyett, hogy otthon töltöttem volna az időt, hosszú tanakodás után csak bejöttem az ispotályba. A hajam még nedves volt, a széltől kipirosodott kezem fagyos. Odakint erős vihar tombolt, eget szaggatóan dörgött, villámlott.
Egy ideje már térdeimen könyököltem, hűvös ujjaim összefűztem, és csendben hallgattam a betegszoba ablakán keményen pattogó jégesőt. Gondolataimba merülve figyeltem a fiatal lány békésnek tűnő arcát.
Már ismét este volt. A nővérektől úgy hallottam, hogy a beteg az egész napot átaludta, csak egyszer-egyszer ébredt fel, és akkor sem volt teljesen éber. Azt mondták, még álmában is folyt a könnye. Most nem láttam egyetlen sós cseppet sem. Nyugodt volt.
Egy nagyobb dörrenést követőn végül, amelybe még az ablaküveg is beleremegett, bal kezem lassan elindult, és puhán betakarta a lányét. Izabella sápadt bütykeiről lejött a bőr, kézfejét több helyen lehorzsolta. Hüvelykujjammal óvatosan simítottam végig rajta, bőröm csak alig-alig találkozott az övével. Nem tudtam, miért tettem, talán csak a magányos szoba késztetett rá, talán azt akartam, hogy érezze: nincs egyedül. Én itt vagyok veled, már biztonságban vagy.
- Minden rendben lesz – suttogtam, és előredőlve néztem a kézfejét újra meg újra végigszántó ujjamat.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. szeptember 7. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 772
Összes hsz: 21089
Írta: 2017. szeptember 8. 20:37 | Link

Jamie

Nem akarok itt lenni. Szívesen ráznám is a fejem, hogy így jelezzem, mennyire ellenzem ezt az ötletet és bárhol szívesebben lennék, mint egy ispotályban, bizonytalan ideig. Az a bizonytalan idő pedig több lesz csak egy pár napnál a hátamba nyilalló fájdalomból ítélve. Utálom ezt. Utálok itt lenni, utálom a fájdalmat, utálom a gurkókat, és most még magamat is utálom, amiért nyolc év kviddics után arra sem vagyok képes, hogy egyáltalán megpróbáljam kikerülni azt a rohadt vasgolyót. És egy ilyen embert akartak többen is az ificsapatukba...! Még talán az is jobb lett volna, ha egyszerűen csak elfogadom az egyik ajánlatot és mindez nem történik meg. Ha lett volna csapatom, nem kellett volna a barátnőimmel kviddicsezni, akik egyrészt se nem profi játékosok, se nem játsszák olyan élvezettel, mint én. Szeretik, de nem rajonganak annyira érte, mint én. Hiba volt ez az egész és most fizetek meg érte.
Aztán valaki hozzámér. Összerezzenek az érintésre és egy pillanatra azt hiszem, Norbi ül az ágyam mellett. Lassan nyitom ki a szemem, amit már nem is tudom, mikor csuktam be, fejemet óvatosan fordítom a kezem irányába, hogy szembenézzek a némán mellettem ülővel. Nem ismerem. Ez az első gondolatom, mikor rápillantok, majd élesen szívom be a levegőt és ösztönösen húzom el a kezem. A csuklómra pillantok, hogy megkeressem az elemi mágia jegyet a bőrömön. Hiába nem érzem jelen pillanatban, attól még itt kell lennie, nem tűnhetett csak úgy el, nem igaz? ...ott van. Megkönnyebbülten engedem ki az eddig észrevétlenül bent tartott levegőt, ujjaimat ezután ismételten ökölbe szorítom, végigkarcolva a délután - tegnap, bár jelen pillanatban fogalmam sincs, mennyi ideig voltam kiütve - okozott sebeket. Ha itt a jegy, hol az elemem? Mi történt? Érzem, hogy a pánik megint átveszi az irányítást, szaggatottan kezdek el lélegezni, de ugyanakkor kapkodom is a levegőt. Könnyek gyűlnek a szemembe és bár legszívesebben rá sem néznék, csak felkelnék és magam mögött hagynám az ispotályt, felpillantok a férfira.
- Nem érzem - nyögöm keservesen és szánalmasan halk hangon. Még magam is meglepődök, hogy mennyire nehezen megy a beszéd, ami csak még több könnyet eredményez. Ne sírj. Szipogva rázom meg a fejem és lehunyom a szemeimet, fejem elfordítom a férfitól, ujjaim még mindig ökölbe zárom. Még csak nem is a sérüléseimmel foglalkozom, nem azzal, hogy le is bénulhatok. Csak a terromágia érdekel, mégsem érzek semmit. Itt van, de mégis eltűnt. Tudom, hogy valahol velem kell lennie, mert nem akarom elveszíteni, az talán még jobban fájna, mint az, amit most érzek. Megmozdulok, fel akarok ülni, de a hátamba azonnal éles fájdalom hasít. Az ajkamba harapva fojtom el a kitörni készülő kiáltásomat, szemeim egy pillanatra felpattannak. Mielőtt a mellettem ülő férfit teljesen figyelmen kívül hagyva visszazárnám őket, még eszembe jutnak Noel szavai, amit egy vizsga után mondott nekem, a könyvtár egyik hátsó sorában. Akkor még nem értettem, hogy miért beszélt így a pyromágiáról, már szinte úgy hangzott, mint valami fanatikus. Akkor még nem értettem, hogy milyen együtt élni vele. Akkor még nem tudtam, milyen lehet elveszíteni. Pótolhatatlan. Olyan érzés, hogy ha elvennék, valószínűleg meghalnék. Nélküle nem én lennék. Már nem. Úgy érezném, hogy a gerincem tépték ki belőlem. Nincs semmi a világon, ami felérhetne ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. szeptember 9. 14:20 | Link

Nemes L. Izabella


Az ispotály öreg ablakát egyre sűrűbben verte a jég. Míg Izabella kézfejét simogattam, és csendben figyeltem hüvelykujjam lassú, óvatos útját a száraz, helyenként felcserzett bőrön, az ő nehéz légzésén kívül csak a kint tomboló vihar fel-feltörő robajait hallottam. Máskülönben csend volt. A napközben úgy zsongó folyosók és szobák mostanra elhalkultak, az épület már órákkal korábban nyugovóra tért.
Nem tudtam, mióta ültem már ott, az ágy melletti széken, és hajoltam előre, hogy a lány kezét elérjem, ahogy azt sem, hogy meddig fogok maradni. Csak vártam, céltalanul, üres fejjel, magam sem tudom mire.
Aztán a lehorzsolt kéz megmozdult kezem melege alatt, és elhúzódott az általam kínált biztonságból. Én is visszahúztam paplanon maradó jobbomat, és fáradtságtól kivörösödött tekintetem a szőke arcára emeltem. Nem szólaltam meg, csak figyeltem. Alkarjaimmal az ágy szélén megtámaszkodva, ugrásra készen. Szemeim árulkodó vonásai, szemei és ajkai között vándoroltak, hogy ha kell, azonnal cselekedni tudjak.
Egy ablaküveget is megremegtető égzengés után pillantottam meg a lány első kibuggyanó könnycseppjét. Még láttam, hogy elfordítja az arcát, mire ajkaimat összepréselve lehajtottam a fejem, és tekintetemet a padlóra szegeztem. Nem magam miatt. Miatta. Nekem már régóta nem okozott kellemetlenséget, ha valaki a közelemben sírt, és zavarban sem éreztem magam, hiszen a munkám során sajnos nap, mint nap találkoztam könnyekkel. Ahogy nők, úgy férfiak szemében is. Azt viszont tudtam, hogy Izabella sok más mellett, most még felszínre jutó érzelmei miatt is rosszul érezheti magát, én pedig nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Elfordultam hát, hogy hagyjak neki némi intimitást, ami valljuk be, egy ispotály betegágyán vajmi kevés lehetett.
Első alig hallható szavaira néma megfontoltsággal bólintottam, és kiegyenesedve lepillantottam rá.
- A képességed mentett meg - szólaltam meg kicsivel később, és mielőtt folytattam volna, vetettem egy futó pillantást egymáshoz simuló tenyereimre. - Az, hogy most nem érzed, nem jelenti, hogy elveszítetted. A történtek és a téged ért sokkhatás miatt húzódhatott vissza, de terápiával ismét aktívvá tehető.
A tekintetét keresve beszéltem, de ha ő most nem vágyott szemkontaktusra, azzal sem volt semmi probléma. Hangom nyugodt és bizalomébresztő volt, számszélén egy halvány, derűlátó mosoly ült.
- Ne, ne, ne - halk csitítással ugrottam fel, és közel lépve hozzá fölé hajoltam, hogy vállaira kifejtett apró, egészen finom nyomással bírjam ismételt mozdulatlanságra. - Még nincs itt az ideje. Hamarosan, ígérem, de még nem most.
Az lett volna a legcélravezetőbb, ha akkor, mikor felébredt, azonnal adtam volna neki az altató főzetből, amit tegnap és ma reggel is kapott, hogy újra mély álomba zuhanjon, és még csak véletlenül se mozduljon meg. Tudtam, hogy ezt kellene tennem. Lepillantottam könnyáztatta arcára, és sokáig csak álltam ott felette, néztem őt, és míg néztem, járt az agyam. Ő még annyit sem tudott rólam, rólunk, azokról, akik gyógyítottuk, mint mi róla. A szívem nem tartotta fair-nek, hogy folyamatosan altattuk, az eszem mégis bízott abban, hogy helyesen tesszük, és most is azt diktálta, hogy tegyem meg. Minél hamarabb, annál jobb. Annál kevesebbet szenved, annál hamarabb lesz túl a nehezén.
Én mégis haboztam.
- Szeretnél beszélgetni? - kérdeztem, miközben egymással vívódó gondolataimmal és érzéseimmel civakodtam. Homlokomon elmélyült néhány keresztbefutó ránc, ahogy kissé elfordultam tőle, és az éjjeliszekrényen álló pohárra lestem. Aludnia kellene, Jamie. Pihennie. Gyógyulnia. Engedd el. Csak engedd most el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 772
Összes hsz: 21089
Írta: 2017. szeptember 9. 15:40 | Link

Jamie

A kint tomboló viharról nem vagyok hajlandó tudomást venni. Hallom az eső kopogását az ablakon és gyanítom, hogy emiatt is van ennyire sötét a szobában, mert talán nincs még éjszaka, bár az időérzékem abban a pillanatban vesztettem teljesen el, hogy elájultam útközben a vizsgálóba. Nem mondhatnám, hogy ezúttal nem örültem az eszméletvesztésnek, mert így legalább nem éreztem a gerincem mentén végighúzódó fájdalmat, aminek eredeti helyét be sem tudtam volna azonosítani. Fogalmam sincs, hogy az a gurkó mennyire közel csapódott be a nyakamhoz, de ha szerencsém van, akkor el sem érte nagyon a gerincoszlopom. Nem mintha annyira nagy szerencsém lett volna, ha a kviddicsről volt szó, de hát nekem szerintem már csak a reménykedés maradt.
Nem ismerem a mellettem ülő férfit és csak sejteni tudom, hogy egy itt dolgozó lehet, habár az öltözete nem éppen ezt láttatja. Össze vagyok zavarodva, nem vagyok benne biztos, hogy mit is kellene most vele kezdenem, így inkább csak figyelmen kívül hagyom és koncentrálok a terromágiára. Most csak egy nagyon kicsit szeretném elérni, éppen annyira, hogy érezzem a jelenlétét és megnyugodhassak. A probléma pedig csak annyi, hogy ezt képtelen vagyok most megtenni és így a megnyugodás sem egy elérhető opció. Nekem meg valószínűleg éppen pihennem kellene, hogy minél gyorsabban gyógyuljak és elhagyhassam ezt a helyet, ezen pedig nem segít a visszatérő pánikrohamom.
Csupán ürességet érzek, ha a terromágiára koncentrálok, pedig annyit még mindig száz százalékig tudok, hogy emiatt éltem túl a zuhanást, nem más miatt. Az egy másik dolog, ha a gurkó beléd csapódik és összezúzza pár csontodat, mert meg lehet oldani pihenéssel meg csontforrasztással. Engem most még sem ez izgat a legjobban, hanem az elemem és ezt a férfi tudtára is adom, aki készségesen válaszol a fel nem tett kérdésemre.
Összeszorul a szívem. Dacosan egymáshoz préselem az ajkaimat és leküzdöm a kényszert, hogy ismét sírni kezdjek, mert attól egyikünknek sem lesz jobb. Attól viszont én jobban érzem majd magam, ha elmehetek, de nem tudok mozogni. Érzem a hátamon végigfutó fájdalmat, mégsem kiáltok. Szúr, zsibbad, éget, meg sem tudom különböztetni, hogy melyik hol van jelen. A jobb kezem nem is érzem, azt már meg sem próbálom megemelni, és ahogy a férfi mellettem először felpattan, majd rögtön utána már nyúl is, hogy visszanyomjon az ágyra, némán engedelmeskedem neki. Habár nem sikerül teljesen felülnöm, a visszafekvésbe elég rendesen beleszédülök, ép kezem ösztönösen emelem meg talán a férfi felé, miközben szemeimet szorosan lehunyom.
- Mi történt? - kérdezem tőle csendesen a kérdésére kérdéssel válaszolva. Nem a balesetre gondolok, mert arra sajnos tisztán emlékszem, hanem az az utáni eseményekre, ezt viszont már nem teszem hozzá. A beszéd most éppen nem fáj és valószínűleg nem is fog, de annak semmi értelme, ha csak megint elkezdek panaszkodni. Arra úgysincs főzetük, hogy visszahozzák a terromágiám.
Némán fürkészem a férfi arcát, lassan feltérképezem annak minden vonását, amíg a válaszra várok.
- Szóltak valakinek? - teszek fel kicsivel később egy másik kérdést, majd kis gondolkozás után folytatom. - Van itt valaki? - riadtan pillantok fel rá, mert még csak most tudatosul bennem, hogy arról szintén fogalmam sincs, a zuhanás óta mennyi idő telt el. Az is lehet, hogy már hónapok óta kómában voltam és csak pár órája ébredtem... mármint, ennek nyilván elég kevés esélye van, de azért megfordul a fejemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. szeptember 19. 15:35 | Link

Sejj ribizli, piros bi...

Napokkal a kirándulás előtt, de a vizsgáztatáson túl egyhuzamban a második napját tölti az ispotályban. Úgy tűnik, a hűvösebb időjárás meghozta a betegségeket és van valami járvány is. Nem csak a gyerekek körében, de a felnőtteknél is.
Jelenleg a gyerekosztályon tartja az életmentő kávészünetet. Erre a kis időre tudják hiányolni, meg persze muszáj is amennyiben nem akarják, hogy elaludjon diagnosztika közben.
Az iroda falán egy pók mászik. Pislogás nélkül nézi màr percek óta, ahogy halad felfelé és megtorpan, majd folytatja útját. Nem tud gondolkodni, ezért megrázza a fejét, ezzel próbálkozva az észheztérés érdekében.
Nem lenne rossz aludni egyet. Ezt már megállapította néhányszor, aztán közben rájött, Tánya mennyire utálhatja amièrt magára hagyta Zsombival. Ilyen ez a sürgős munka...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 19. 17:03 | Link

Viharban született, az életvitel mestere, előkészítős gyermekek védelmezője, sárkányok atyja,
Ramholczék Kirillje



Egyre több időt töltök az ispotályban, szerencsére nem betegként, engem valahogy elkerülnek a balesetek és a járványok, szerencsés csillagzat alatt születtem ebből a szempontból.
Sokszor jövök be, segítek, ha úgy van. Persze mindezt nem hivatalosan, hanem jótékonysági alapon tudom csak megtenni. A helyzet az, hogy fél lábbal kint vagyok a családi cégből és végre elkezdhettem azzal foglalkozni, ami érdekel.
Egyik napom apuka csatlósaként telik el, a másik pedig itt, figyelve a betegekre. Azt hiszem ez lesz a tökéletes egyensúly számomra, mindkét énem jól érzi így magát, most már vissza is vettem a lázadási szintet.
A fáradtság jelei még nem mutatkoznak rajtam, ám ezt elkerülendő, úgy határozok kell egy életmentő kávé, meg egy kis nyugalom. Nyakamat nyújtogatva érkezem meg a helyiségbe, mely meglepetésemre nem üres. Egy ismerős, fáradt arccal találom szemben magamat. - Szebb napot - nézek rá egy mosoly kíséretében, majd neki állok elkészíteni magamnak egy erős kávét, édesítővel és kevés tejjel. - Nehéz délelőtt? - fordulok felé érdeklődve. Tudom, hogy a kérdés felesleges, mert a válasz egyértelmű. Ez a járvány vagy akármi, ami elért mindenkit, elég sok munkát ad mára. Pedig aztán én nem is dolgozom itt, csak besegítek. El tudom képzelni mennyit szív az, akinek ez a munkahelye.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 19. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. szeptember 20. 15:14 | Link

Kihagytad, hogy a betegek gyógyítója, kicsi ribizli

Minden fáradtság ellenére egy percig sem bánja választását. Az ispotály és a betegek gyógyítása mindig fontos szerepet játszott az életében. Az pedig valószínűleg a saját szuperképessége, hogy hogy nem lett még baja attól a rengeteg munkával töltött időtől. Kicsit túlzásba vitte. Amikor épp nem órát tartott, akkor a Rellon ügyeivel foglalkozott, vagy itt kereste a kenyérre valót. Ilyen helyen pedig tud ismerkedni az ember.
Ismeri azt a nőt is, aki idő közben megjelenik az irodában, még beszél is. Csak a motoszkálása után, kérdésekor kapja fel a fejét arra, hogy nincs egyedül a helyiségben.
- Ne haragudj, nem vettem észre, hogy van itt valaki - sóhajt fel és a nőre néz. Hirtelen csak annyit tud megállapítani, hogy ismeri már, de hogy honnan és ki, ha kínoznák sem tudná megmondani.
- Ennyi beteget egy helyen régen láttam. Harminc óra körül tartok.
Mondatát követően feláll és az ablakhoz sétál. Kinyitja félig, hogy hátha a friss levegő majd észhez téríti.
- Tudom, hogy ismerlek, de... Hogy is hívnak? - kérdezi némi bocsánatkéréssel a hangjában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 20. 18:32 | Link

Mi az, hogy kicsi? Ha már így hívsz, tedd rendesen...



– Ugyan, elég láthatatlan módban tudok közlekedni – legalábbis az ispotályban igyekszem, nem hozni a harsány és életvidám énemet. Azt hiszem, én ezzel mutatom ki leginkább az együttérzésem? Vagy valami ilyesmi.
– Jól tolod, de talán lassan apadnak – elhúzom a számat. Nem bízok én a csodákban, de azért megnyugtatásképpen ez talán még jól is jöhet. Hátamat a pultnak döntöm, kortyolok egy nagyobbat a kávéból és mélyen magamba szívom a kintről beáramló friss levegőt.
– Kriszta vagyok – nem nyújtom felé a kezemet, csak egy mosolyt mellékelek mellé. – Viszont az a helyzet, hogy én se tudom a neved. Láttalak már eleget, de valahogy a kiléted még mindig rejtély – én is bocsánatkérően pislogok felé. Mivel nem dolgozom itt hivatalosan, így csak azoknak a nevét tudom, akik a segítségemet kérték, vagy véletlenül parancsot osztottak ki nekem.
– Egész nap vagy? - érdeklődve tekintek felé. A helyzet az, hogy nem szeretek némaságba burkolózva ücsörögni, főleg, ha van társaságom. De természetesen, ha ő még pihenne egy kicsit, akkor elfoglalom magamat egy napilappal.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 20. 18:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2017. november 5. 11:51 | Link

Szemét alak, aki halálra rémiszt
[zárt]

Már nem számolja a napokat, nem tudja, hányadik alkalommal nem ment be az óráira azért, mert minden idejét az ispotály egyik külön szobájában tölti. Nem egy luxuslakosztály, de legalább egyedül vannak - többnyire - a férfival.
Kialvatlan, szemei alatt csúnya karikák mutatják, mennyit tudott aludni az utóbbi időben. Szinte semmit, főleg az elején nem, amikor South életveszélyes állapotban feküdt még a romániai ispotályban.
Most viszont, hogy áthozták ide, valamivel jobb a helyzet. Életben van és bár rengeteg vért vesztett, meg nagyjából nincs ép testrésze, küzd. A gyógyítók is mindent megtesznek annak érdekében, hogy felépüljön.
Annie most is itt ül az ágya melletti fotelban, lábait felhúzva pihen, kicsit néha lehunyja a szemét, szundít. Nem a legkényelmesebb, de nem érdekli. A hátfájás majd elmúlik, ráér akkor foglalkozni ezzel, amikor nem azzal kell szembenéznie, hogy az általa legjobban szeretett ember több helyen is fehér kötéssel fekszik a kórházi ágyon és ki tudja, mikor tér magához.
Eddig nem sokat tudtak beszélni. South nem volt annyira magánál, hogy beszélgetni tudjanak, vagy éppen egy percnél tovább figyelni tudjon. Azokban a rövid kis időszakokban viszont a lány mindig leszidta, amiért ekkora hülye.
Szemei hosszabb időre csukva maradnak, de ujjait a férfi mozdulatlan kézfejére fonja. Hüvelykujjával simogatja bőrét, hallgatja, ahogy a gépek egyhangú csipogással jelzik; életben marad.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2017. november 5. 12:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2017. november 5. 14:06 | Link

A N N E L I E, folyton a kórteremben
[zárt]

Nem volt teljesen tisztában azzal, mi történt körülötte. Scarlett képe még ott volt a szeme előtt, és az a sárkány, meg a robbanás. Aztán kórtermek, gyógyítók és fájdalom.
Fájdalomcsillapító bájitalokat adtak neki, ő pedig örömmel adta meg magát nekik. Most azonban érezni kezdte maga körül a hűvösebb, nehéz levegőt, a kötések szorítását, és Annie érintését a kézfején.
Lassan nyitotta ki a szemét, és fordította oldalra a fejét. A szundító Annie-t figyelte, ahogyan lábait felhúzva kuporgott a széken. Már látványra sem volt kényelmes az a szék, pláne ilyen pózban. Aztán szeme a kezükre esett, és ő hüvelkyujjával rászorított az apró kézre.
Gyenge próbálkozás volt a mozgásra, Annie talán fel sem ébredt erre. Nem is baj. Neki is pihennie kellett volna, nem pedig mellette strázsálnia.
Akárhányszor felébredt, ő mindig ott volt az ágya mellett, és abban a kevés időben, amíg ő ébren volt, hallhatta azt a rosszalló hangsúlyt a hangjában.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2017. november 5. 14:22 | Link

Szemét alak, aki halálra rémiszt
[zárt]

Nehéz ez, mert meg kell küzdenie saját lelkiismeretével is miközben South ott fekszik nem valami fényes állapotban az ispotályban. Ott kellett volna lennie vele. Ehelyett elkezdték az előadást úgy, hogy a férfi nem jelent meg. Pedig megbeszélték, hogy ott lesz, megnézi őt és Csinszkát, aztán az este további fele alakul ahogy alakul.
Végül is így is lett. Alakult. Sárkánnyal és vérrel, majdnem halállal. Eleinte a gyógyítók nem sok reményt fűztek hozzá, a lyukas mellkasa nem éppen tűnt életképesnek. Aztán mégis valahogy összerakták, befoltozták, és ápolják.
Annie is ezen van. Ha nem is úgy, ahogy a nővérek teszik, de folyton ügyel a biztonságára és figyeli a gépeket. Ez mostanság az egyetlen nyugtató hang, amíg a férfi hangját nem hallhatja. Most csak vár és aggódik.
Napok óta az összes alvással töltött óra ebben a fotelban telik el. Végig fogja a kezét, de nincs rá sok reakció, elvétve talán. Pihennie kell, persze, de mégis örülne, ha legalább egyszer végre magához térne annyira, hogy mosolyogni lássa.
Kicsit elszundít, ekkor a simogatással is leáll. Kezét viszont nem húzza el, félálomban is fogja a kezét, és abban a pillanatban, hogy a másik ujja érinti a lány bőrét, szemei kinyílnak, South arcára pillant. Ráfog a kezére és feláll a fotelből, hogy miután haját hátrasöpörte, egy hosszú üdvözlőcsókot nyomjon homlokára.
- Jó reggelt Csipkerózsika - mosolyogva simít végig arcán szabad kezével. Boldogan néz le rá, ahogy mindig. Mindennek ellenére nagyon hálás, amiért túlélte a sárkányt és nem maradt ott. Ezek után ha ilyen helyekre akar menni, biztosan a nyakába kötheti kedvesét...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2017. november 5. 22:18 | Link

A N N E L I E, még mindig a kórteremben
[zárt]

Még nehéz volt a feje, és minden egyes levegővételtől fájtak az oldalai. A bordái nem bírták a terhelést. Akárhányszor felébredt és tudatosult Annie jelenléte, mindig felrémlett a kérdés, mit keresett még mindig ott. Miért tölti az idejét az ágya mellett?
- Szia - suttogta a szavakat köszöntésképpen, és egy pillanatra behunyta a szemét. Amennyire tőle telt, sóhajtott, hogy tüdeje megteljen oxigénnel és kitisztítsa kissé még kába fejét, de a levegővétel nehezen ment, így csak egy nagyobb szuszogássá csitult.
El sem tudta, hogy nézhet ki, bekötözve, csövekhez kötve. De abban biztos volt, hogy Annie-nek sem szabadna így kinéznie. A karikákat szemei alatt még inkább kihangsúlyozta arcának sápadtsága.
- Nyúzott vagy - jelentette ki halkan. El kéne mennie aludni, pihenni, és nem egy kényelmetlen székben töltenie az idejét. Ennyit nem ért az egész. Ennyit nem ért ő sem.
Nem volt benne biztos, hol van. Abban sem, hogy éppen kicsoda. Sólyom Máté, vagy esetleg David? Inkább Nicolas? Vagy kiderítették róla, hogy valójában kicsoda, és most aurorok állnak az ajtaja előtt? Nem tartotta kézben az eseményeket, és most, hogy kicsit tisztább a feje, tisztában volt ennek fontosságával. Szemét körbejáratta a kórtermen, apró jeleket keresett, amikből következtethet. Bármire. Akármire.
Utoljára módosította:South West, 2017. november 5. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2017. november 5. 22:49 | Link

Szemét alak, aki halálra rémiszt
[zárt]

Őszinte mosoly rajzolódik ki arcán. Örül, hogy South egyre többször ébred fel, ha csak néhány percre is. Anne is feküdt már ugyanebben az ispotályban néhány éve, neki a csigolyáit kellett összefoltozni, ami miatt hónapig fájdalmai voltak. El sem tudja képzelni, milyen lehet most a férfinak. Látszik rajta, hogy nehezen veszi a levegőt, és erre a lány el is húzza a száját.
Míg ő levegőt próbál venni, felül mellé az ágyra és ölébe veszi a kezét. Ha beszélgetni nem is tudnak, legalább megérintheti és foghatja a kezét. Finoman simogatja, gondosan ügyel arra, hogy úgy kezelje, akárcsak egy törékeny, drága holmit. Az kellene még, hogy ő okozzon neki fájdalmat...
- Ezt épp te mondod? - fejét ingatja, majd fújtat, hogy ez mégis milyen megállapítás. Nem épp annak kellene ezt megjegyeznie, aki ruha helyett kötést visel magán és körülbelül hullajelöltként néz ki.
- Egy igazi barom vagy - jegyzi meg ezt ma is, mert enélkül nem telhet el nap. Mégis hálás mosollyal pillant le rá, amiért legalább egyben van ez a barom.
- Fogalmad sincs róla, mit keresel ebben a szobában, ugye? Beszéltél már valakivel?
Az biztos, hogy az ő jelenlétében csak Csinszka jelent meg eddig, de ki tudja, amikor esetleg nem volt itt, járt-e bent más az ápolókon kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2017. november 5. 23:12 | Link

A N N E L I E, még mindig a kórteremben
[zárt]

Felhorkantott, és elnevette volna magát a kijelentésre, de csak egy mosolyra, aztán egy kissé fájdalmas mosolyra futotta. Annie volt az egyetlen, aki képes volt ilyen szituációban is baromnak hívnia őt.
Azt megállapította, hogy egyedül volt a teremben, ami már nem volt szokványos. Ha Mátéként került az ispotályba, minden bizonnyal többszemélyesben ápolták volna. Azonban ez a külön kórterem kivételes és ritka. Pláne egy gyakorlótanárhoz.
A kérdésre a fejét ingatta. Annyiban biztos volt, hogy átszállították Magyarországra. A falakon lévő plakátok feliratai mind magyarul voltak kiírva, így minden bizonnyal a fővárosban lehet.
- Annie... - fejével az ágya szélére akasztott felíró felé bökött. Bár az óvatos mozdulat inkább a szemei mozgásában merült ki. - Milyen név áll rajta?
Ha Scarlett-tel nem történt semmi baj, valószínűleg Mátéként azonosították. Bár mikor a rezervátumba indult, ügylet arra, hogy semmilyen papír ne legyen nála. A pálcája alapján akár azonosíthatták is, ha nem a fekete piacon szerezték volna be East-tel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2017. november 6. 08:34 | Link

Szemét alak, aki halálra rémiszt
[zárt]


Ha azon bukik el az utolsó éve, hogy South-ra vigyáz míg ő alszik, akkor bukjon. Nem érdekli. A fontossági sorrenden nem az az első, hogy minden órán ott legyen és ezzel magára hagyja a férfit.
Reméli, hogy lassacskán felépül, erősebb főzeteket kap és szépen felszívódnak a foltjai, a bordái összeforrnak. Már az is csoda, hogy bírja a lány általi strapát két percnél tovább. Ez most újdonság, és még körbe is néz, kezd tisztulni előtte a kép.
Annelie rossz társa lenne ha nem tudná, mit keres. South West nem lehetne itt, hacsak nem aurorokkal körülvett kórtermet kap. Ez azonban nincs így, és erre a gondolatra el is mosolyodik.
- Szuper, erre vártam, első akartam lenni - mosolyog rá, aztán testével jobban felé fordul, követi tekintetét, hogy tudja, mire vonatkozik a kérdés. Elhúzza a száját, és megrázza a fejét.
- Ismeretlen - válaszol végül, aztán megdörzsöli homlokát míg végiggondolja, mit is mondjon. - Máté meghalt a rezervátumban. Van egy jó akaród... Vagyis inkább valaki, aki ezért cserébe a segítségedet várja mikor felépülsz.
Ha South tud figyelni, láthatja a lány arcán, mennyire nincs ínyére a dolog. Vívódik is magában, nem tudja, mennyit kellene elmondania.
- A csajod intézett mindent. A szőke - vállat von amint ezt kimondja. Fogalma sincs, minek kellene neveznie a nőt azok után, ami volt köztük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2017. november 6. 12:39 | Link

A N N E L I E, még mindig kórteremben
[zárt]

- Megha... - Megpróbált felülni, hogy ténylegesen utána járjon a dolgoknak. Úgy tűnt, épp eleget pihent már ahhoz, hogy körülötte a dolgok kellően megváltozzanak. Az pedig, hogy feladja Mátét, nem volt a tervben.
A mozdulat azonban több fájdalommal járt, mint mozgással. Visszasüppedt a párnára, és az orrán keresztül szívta be a levegőt. Egy pillanatra összeszorította a szemét, majd ismét Annie-re pillantott.
Nem Máté halálával volt problémája, hanem hogy mindezt helyette döntötte és intézte el valaki.
- Astrid - sóhajtott fel alig hallhatóan. Azt hitte, a párizsi este után nem fogja többet keresni. Hogy végeztek egymással, és sikerült elérnie, hogy ez a jövőben is így maradjon.
Fogalma sem volt, mit akarhatott. Talán elfogni. Talán beismerő vallomást. Ám akkor nem fektetett volna annyi energiát abba, hogy kiléte továbbra is fedve maradjon.
- Mondott valami konkrétat is? - tette fel a kérdést egy szusszanás kíséretében. Bármilyen gyorsan is gyógyult, gyorsan kifárasztotta a beszéd, és bizony ez a hír sem könnyítette meg a dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2017. november 6. 16:13 | Link

Szemét alak, aki halálra rémiszt
[zárt]

Na jó, talán nem ezzel kellett volna kezdenie. Szemei elkerekednek South mozzanatára és már nyomná vissza, amikor magától dől vissza a párnára. Nem kellene még erőltetnie a mozgást, de ezt már ő maga is tudja.
- Örülj neki, hogy elintézte, mert különben te most vagy halott lennél, vagy fegyenc - rosszallóan ingatja a fejét, amikor a férfi arcán nem hogy megkönnyebbülést, sokkal inkább neheztelést és haragot lát.
Annak Annelie sem örül, hogy Astrid felbukkant. Most először látta a nőt, és számára nem vált szimpatikussá a maga francia akcentusával és száraz tényközlésével. Aurorok... Viszont azt legalább így South is tudja, melyik szőke csajára gondol a sok közül, melyikre kell kiakadnia. Vagyis inkább kinek kell hálásnak lennie.
- Aha. Hogy karácsonyra várja a babát - olyan rezzenéstelen arccal mondja mindezt, hogy még saját maga is majdnem elhiszi. Aztán csak felsóhajt és megrázza a fejét. Nem mondott semmi konkrétat, éppen ezért nem is lehet nyugodt. Fogalma sincs mit akarhat a férfitól ezért cserébe, de nem sok jót néz ki a nőből.
- Majd bejön amikor jobban leszel. És ahhoz pihenned kell - halványan elmosolyodik, aztán az lében tartott kezét ajkához emeli. Nyom rá egy puszit, és arcához hajolva borostás bőrére is. Most kihasználja azt a néhány pillanatot, amíg belenézhet azokba a kék szemekbe. - Aludj csak. Én itt leszek amikor megint felébredsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2017. november 12. 14:00 | Link

A N N E L I E, még mindig kórteremben
[zárt]

Egy pillanatra megakadt a levegő a tüdejében, mikor Annelie a lehető legkomolyabban kijelentette a hamis információt. Aztán csak behunyta a szemét, és elmosolyodott az irónián. Hisz semmi nem volt köztük.
Fáradt volt, és a bájitaloktól így is kellemesen zsibbadtak voltak a gondolatai a további beszélgetéshez. Nem volt benne biztos, mit adtak neki, de nagyon remélte, hogy ha Astrid is megjelenik, a Veritaserum kimarad majd a történetből.
Kék tekintetét Annie-re emelte, és elmosolyodott. Sosem gondolta volna, hogy vlaha lesz olyan ember az életében, akihez így fog ragaszkodni, és aki ott lesz mellette az ispotályban.
Jólesősen szusszantott fel, és ismét behunyta a szemét. Még bólintott a kijelentésre, de már félúton járt a valóság és a sötétség között, ám a szokásával ellentétben nem aggódott most emiatt. Hisz itt volt valaki, akire rábízná az életét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2018. február 15. 17:10 | Link

Jóuram
Kinézetem

Őszintén szólva, nem éppen így tervezte a mai napot, főleg a tegnap esti szívhez szóló üzenet után. Mert ő bizony készült, elpakolta a gyereket a húgához, főzött vacsorát, és még egészen véletlenül – három órás intenzív Ikea túra után – gyertyákat is elhelyezett a lakás különböző pontjain. Megvolt a romantikus félhomály, meg a gyertyafény, ami sokat lendít egy nő megjelenésén, még így az ötödik hónap vége felé is.
Aztán persze jött az üzenet, aminek hatására fogta magát, besérült – hormonok, jobb családban is megesik – és a gyertyák egyik felét átpakolta a fürdőszobába, ott illóolajastól mindenestől behelyezkedett egy kényelmes órára a kellemesen meleg, nagy kád vízbe, magazinokat böngészett, és élvezte a csendet, áztatta pocakot is, amíg meg nem unták a nyugalmat. Ezek után a romantikusnak szánt vacsorát és a gyertyák másik felét átpakolta a nappaliba, vitte a párnáját és a kedvenc takaróját, majd kényelmesen elhelyezkedve, a vacsora és a desszert nagy részét is elfogyasztva, olykor belealudva a képernyő eseményeibe, végignézte a P.S. I love you-t, a Szerelmünk lapjait, a Mielőtt megismerteleket és amikor a bagoly megérkezett hozzá az üzenettel, épp belekezdett a Mielőtt elmegyekbe. Egy hosszú percig nézte a papírt, majd az órát, majd megint a papírt. Végül is, éppenséggel be is mehet hozzá.
Nem kapkodta el persze a dolgot, nem is hoppanált, mert alapból is felkavarodik a gyomra tőle, vezetni pedig bár tanult, de… maradjunk annyiban, hogy inkább szül még egy gyereket, mint azt az ördögi masinát újra irányítania kelljen. Szóval szépen felült a tömegközlekedésre, és kényelmesen, egy gyermeknevelési könyvet olvasva, elutazott az Ispotályhoz, ott még egy teát is vásárolt magának a büfében, és csak utána érdeklődött, hogy merre található az a drága ember, akinek jelenleg az ágyánál ül.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2018. május 19. 13:57 | Link

South és Winter

East jobban készült erre a napra, mint maga Anne. Míg ő ráparázott az egészre, sógornője elintézte, hogy a magánklinikán gondoskodjanak róla amikor Sammy úgy dönt, unatkozik már odabent egyedül, megnézi magának a világot.
Nem mondhatni, hogy minden rendben ment közben, hosszú órák teltek el, a kisfiú teljesen kifárasztotta anyukáját, aki emiatt eszméletét is vesztette. Szerencsére a gyógyítók mindenre fel voltak készülve, Annelie jó ellátásban részesült és nem lett komolyabb gond a dologból.
A tegnapi nap folyamán lementek a vizsgálatok, az első együtt pihenés és most, túl egy adag bájitalon hármasban töltik a maradék kötelezően itt töltendő időt a kórteremben. Mindenből a legjobbat kapják, egy szava sem lehet a friss anyukának, de azért már szívesebben lenne otthon. Ahol valójában fogalma sincs róla, mit fog kezdeni az új helyzettel, de bízik benne, hogy megoldja.
- Hogy lehet ilyen világos a haja? - mosolyogva simít végig fia pici fején, aki az apukája karjaiban alszik már vagy fél órája. South volt az első, aki foghatta a csöppséget, Annie a születése után épp csak egy pillanatra látta a mellkasára fektetve. Onnantól semmire sem emlékszik az eszméletvesztés után, csak a kényelmetlen, itt-ott fájó érzésre, meg a világos kórteremre, ahonnan álmából ébredt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2018. május 19. 21:03 | Link

A Z  É D E S A N Y A, és az új jövevény

Nem ment simán minden. Sosem ment úgy neki. De mégis remélte, hogy Annie-nek talán nem hoz balszerencsét. A váróban idegeskedett egész nap. Még hajnalban ébresztette Annie, hogy elindult a szülés. Dél környékén jutott csupán eszébe, hogy üzenetet küldjön a kocsmába, nem tud bemenni aznap. Arra nem számított, hogy a legjobb pillanatban egy doboz cigarettával fog majd megjelenni Nikolai az ispotályban.
Sokáig kellett várniuk. Túl sokáig. Mikor jött a hír, hogy Annie eszméletét vesztette, már abban sem volt biztos, hogy ez tényleg a valóság és nem valamelyik rémálma. Most azonban, mikor már a kórteremben ült az egészséges Annie mellett, miközben ott aludt az az aprócska gyerek a karjában... Valahogy csak az fordult meg a fejében, hogy ő bizony ezt nem érdemelte ki.
- Gyönyörű, nem igaz? - Halkan beszélt, nem akarta felébreszteni a kicsit. Annie-re pillantott. Le sem tudta volna tagadni, milyen büszke kettejükre. Sammy-re és Annie-re egyaránt. Az ő családjára.
- East ma is be fog jönni. Azt mondta, valamikor estefelé. - Az édesanyjának még nem is szóltak, hogy megszületett második unokája is. Eszébe sem jutott volna South-nak és csak reménykedett benne, hogy East időben és kellő nyugalommal képes volt elmondani a nagy hírt a nagyszülőnek is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2018. május 19. 22:08 | Link

South és Winter

Örül, hogy túl van a terhességen. A szülésen. Az ébredésen. Nem tudná megmondani, melyik volt a legrosszabb mind közül. Azt viszont kimondhatja, hogy minden megérte. Most, hogy Sammy világra jött és ott pihen az apja ölében, Annie úgy érzi, ő a legboldogabb a világon. Meg a legfáradtabb is, ezért nem is igényli, hogy nála aludjon a baba.
- Nem is a miénk - mosolyog férjére. Kihagyja azt, hogy tiszta olyan a pici arca, mint az övé, nincs ereje ezen gondolkodni, egy South agyfelhúzáshoz pedig egyáltalán nincs kedve.
Mióta ébren van vagy ötvenszer mondta el élete két férfiának, mennyire szereti őket. Bár nagyot változott az életük ezzel a csöppséggel, nem bánja egy percig sem.
- Az jó. Szerintem fordítva adtam rá a pelenkát - a sógornője pedig segíteni fog, amiben csak tud, ebben biztos. A férfinak pedig biztos jól jön, hogy az igazi családja részt vesz az életében - már ami a testvéreit illeti. Nagyon úgy néz ki, hogy most minden rendben van körülöttük.
- Nem is mondtad. Milyen volt kivárni? Mert átélni...és én még azt hittem a savas bájital kipróbálása a legfájdalmasabb... - halkan beszél, közben hol a fiát, hol South-ot nézi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2018. május 20. 19:43 | Link

A Z  É D E S A N Y A, és az új jövevény

- Majd befestjük a haját, és azt mondjuk, mindig ilyen volt. - A csöppség álmában mocorgott, South pedig elmosolyodott. Kicsit már kezdett zsibbadni a karja, de semmi pénzért nem tette volna le.
Elég volt akkor átélnie az idegeskedést. Fogalma sem volt, hogy lehet valami ennyire megterhelő. Hogy lesz olyan dolog, ami jobban megijeszti majd az auroroknál.
- Maradjunk annál, hogy nem vagyok biztos benne, az orvosok neked vagy nekem akartak több nyugtatót adni. - Elmosolyodott, majd fél kezével Annie arcán simított végig, majd odahajolva hozzá finoman megcsókolta. - Soha többet ne ijessz rám így, rendben?
Sam a kezében felnyögött, és apró karjait kissé koordinálatlanul mozgatni kezdte. Apró orra úgy szimatolt a levegőbe, mint a kiskutyáké, szája már lefelé kezdett görbülni, ahogyan érzékelte anyja távolságát.
- Azt hiszem, téged keres - állt fel az ágy széléről, majd óvatosan Annie felé nyújtotta a kicsit. Már azt is nagy dolognak érezte, hogy ennyi ideig csendben aludt az ő karjaiban. Egy igazi kis csodának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2018. május 20. 21:02 | Link

South és Winter

- Hülye - mosolyodik el az ötletet hallva. Azt hitte, a fia majd olyan hajjal születik, mint amilyennel a West gyerekek. Dús és fekete hajukkal a fiúk könnyedén összekeverhetőek Easttel. Ám a lényeg nem is a haja, hanem, hogy egészséges és ha minden jól megy, másnap reggel már haza is mehetnek.
Kételyei voltak az utolsó percig azt illetően, hogy jó döntés volt-e ez. Bár bízott South-ban, nem csodálta volna, ha meggondolja magát és inkább világgá megy, új életet kezd. Nem is hibáztatta volna érte. Szerencsére azt az apró gondolatot, ennek lehetőségét is elhessegette azzal, hogy ott volt végig, majd tovább, és most is.
- Rendben, a második gyereknél majd nem ájulok be - nyelvet ölt férjére, aztán elmosolyodik. Egyelőre az is kérdéses, ezzel az eggyel hogy fognak megbirkózni, nem még kettővel.
Nem szeretne változtatni a jelenlegi helyzeten, szívesen nézi őket így együtt, de hát ha Sammy anyát akar, akkor nincs mit tenni. Annie ajkába harap, nyújtja a kezét, majd visszahúzza, de végül szusszanva átveszi kisfiát. Magától jön minden, ahogy megfogja és karjába fekteti, aztán megpuszilja a fejét. Furcsa látnia a ráncos kis fejet, amit eddig csak képeken láthattak.
- Mikor mész dolgozni? - érdeklődi nagy valószínűséggel nem a babától. Egyelőre úgy tűnik, annyi elég volt neki, hogy anyukája magához vette, nem éhes és a pelus sem szorul cserére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2018. május 21. 21:54 | Link

A Z  É D E S A N Y A, és az új jövevény

Felhördülne a második gyerek hallatára, de jobban koncentrált a jelenlegi helyzetre és a kicsi családra, mintsem hogy felvegye. Éppen elég lesz nekik ez a véletlen érkezett baba.
Látta az apró habozást, mikor nyújtotta neki a kisfiút. South-ban nem volt kétség afelől, hogy Annie remekül fog majd helyt állni a helyzetben. Csak a nőnek is el kellett hinnie mindezt ahhoz, hogy elkezdjen a dolog működni. Sammy érkeztével már biztos volt benne, hogy minden gördülékenyen fog menni. Már amennyire lehet.
A mosolya kissé lehervadt. Szíve szerint egész nap az ispotályban maradt volna, egészen addig, amíg kettejüket haza nem engedik. Az orvos szerint nem kell már sokat várniuk.
- Egy óra múlva. Be kellett pár plusz műszakot vállalnom a kiesés miatt. - Samet figyelte. Igyekezett erőt venni a csöppség látványából a munkához. Az emberek még mindig nem szokták meg a jelenlétét a faluban és félt, hogy nem is fogják soha. Ezt a terhet pedig egyedül neki kellett viselnie.
Szabad keze automatikusan a cigarettájáért nyúlt, aztán megállt a mozdulatban. Ráért később. Mikor már úton lesz a kocsma felé.
- Tudom, hogy kicsit későn, de véglegesítettem a gyerekágyat. Yar adott pár tippet, úgyhogy itt-ott kiegészítettem pár bűbájjal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 10505
Írta: 2018. május 21. 23:36 | Link

South és Winter

Nincs arra felkészülve, hogy egy éjjel-nappal csak síró gyereket tartson életben. Előre látja magát, ahogy az éjszaka közepén csoszog a lakásban ide-oda, South pedig majd nem tudja eldönteni, ki bőg jobban. Sam, vagy anyu. Talán el is költözik, foglal egy szobát a csárdában, hisz neki dolgoznia is kell a gyerekmeló mellett. Egyelőre azonban úgy tűnik, Annie szerencsés anyuka és a babájuk nem küzd hasfájással, vagy anyaelvonási tünetekkel. Már ahogy ezt egy egynapos gyerekről el lehet mondani.
- Nem akarom, hogy elmenj - húzza el a száját Annie. Kicsit sem örül, hogy a férjének vissza kell mennie dolgozni, de hát ha muszáj, akkor muszáj. A kicsiről a férfira pillant, akin nem lehet nem észrevenni a hirtelen megváltozott érzéseket.
- Figyelj... Ha nem érzed jól magad a faluban, kereshetünk más helyet. Nem számít, hol vagyunk együtt - ugyan nem beszélték meg igazán, mi a helyzet a csárdában, személyesen és pletykákból is tudja, mi folyik a háttérben ami miatt South olyan, amilyen. Az emberek borzasztóak tudnak lenni. Anélkül pocskondiázzák, hogy ismernék.
- Tényleg? Jó, majd kijavítom a hibákat - ölt újból nyelvet rá játékosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
KARANTÉN


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 591
Írta: 2018. május 30. 23:17 | Link

A Z  É D E S A N Y A, és az új jövevény

- Tudom - csókolta homlokon, miközben visszaült az ágy szélére.
Sosem hitt a csodákban vagy az erőn felüli varázslatokban. Az előtte ülő páros azonban megkérdőjelezte és megcáfolta ezt. A kis csöppség Annie karjában a bizonyíték, hogy lehet még normális életük. Hármuknak. Azonban ehhez az kellett, hogy South a családi teren kívül tudja tartani az ártó embereket. Tudta, hogy csak idő kérdése, hogy Annie fülébe jussanak a pletykák. A távozással azonban nem oldottak volna meg semmilyen problémát.
- Ne aggódj annyit. Majd megszokják - elmosolyodott. Pontosan úgy, mikor egy másik név alatt egy másik ember kétségeit akarta eloszlatni. Szinte egy élettel ezelőtt.
Annie-nek pihennie kellett, és nem volt szükség arra, hogy a kelleténél jobban felzaklassa magát. Az otthonuk egyébként is védett volt az idegenek elöl. Nem is beszélve, hogy egy sárkány vigyáz rájuk.
- Már akartam is kérni, hogy most pihend ki magad, mert sok a meló otthon - nevetett fel a kijelentésre, és sóhajtott.
Felállt az ágy széléről, és finoman megcsókolta Annie-t, majd Sammy buksijára is nyomott egy puszit.
- Vigyázzatok magatokra, amíg nem vagyok! - Kicsit előbb indult el, de volt még dolga, amit el kellett intéznie. A családja számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 411
Összes hsz: 5545
Írta: 2018. október 8. 15:10 | Link

Tuninghercegem
Kinézet

Mostanság a dolgok jóra fordultak. Kellemes egy hetet töltöttek Horvátországban Kolossal, valójában a nyáron együtt töltött idő alatt a vitáik száma is lecsökkent. Boldog és az sem tudja elrontani az örömét, hogy kezdődnek a szürke hétköznapok, az egyetem.
A hétvégét a családjával töltötte, majd vasárnap este hazatért az első edzésre. Ármin átvette a csapat vezetését és rendesen meg is hajtotta őket. Nem volt lazsálás, aztán már készülnek gőzerővel a meccsekre, ez az idény nem lesz piskóta. Éppen ezért kell mindegyiküknek ellátogatnia az ispotályra a szokásos alkalmassági állapotfelmérésre, amire Myra a hétfő délelőtti időpontot kapta. Nagy mázlija, hogy nincsenek órái, így már reggel fellátogatott a fővárosba, ahol megejtett egy kisebb bevásárlást mielőtt bement az időpontjára.
Egyszerűen megtalálja a helyét, a váróban ücsörög amíg be nem hívják. A doki idősebb, de jó fejnek tűnik és közli, hogy menjen csak be a vizsgálóba, néhány perc múlva érkezik. Ő pedig bólogat párat, aztán odabent felcsücsül a vizsgálóágyra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek