A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683297#post683297][b]Czettner L. Maja - 2017.05.29. 18:49[/b][/url]

Maja sosem volt valami sikeres a kifogások keresésében és találásában, sőt, ami azt illeti, ha füllenteni kellett, azt sem mindig tudta kivitelezni. Az esetek kilencvenkilenc százalékában két szó után rá volt írva, hogy neeem igaz, amit mond. Elég szomorú is lehetne, de a legtöbbször nem bánta, amúgy is jobbnak érzi az őszinteséget, mikor lehet. Most viszont inkább csak terelni akart, amihez megtalálta a legjobb módszert is. Néha, mikor butaságokat beszélt, vagy nem akart, úgy érezte, hogy kis kiegészítéssel igazat kell adnia 625-nek abban a szemléletében, hogy „ez a szájacska kacs szendvicsevésre való”. Meg esetében puszik szervírozására. De amúgy na.
- Helyes, rossz lenne, ha te nem. - Különben az étel eszébe jutásával egyidőben arra is rájött, hogy lehet enne valamit. De ezt nem feszegette. Inkább vigyorogva csak egy hosszabb csókkal megerősítette benne, hogy bizony itt nincs szükség remélgetésre, ez így van és pont meg felkiáltójel. Semmi vessző vagy kérdőjel.
- Tudom, drága. Csak hagyd, hogy szeresselek, aztán ráérsz a beszéddel később. - Igazából nem zavarta, jól elnevetgélt mindenen, amit és ahogy hallott, miközben el sem eresztette. Ő maga nem csak ilyenkor, mindig ez a nyünny, csak szeretgetés legyen és ölelés és minden boldog, szóval külön kérni se kellett, hogy éppen ilyen legyen. DE a hangulat meg az, hogy a figyelme eléggé lekorlátozódott csak és kizárólag Lewyre, kivételesen felszabadulttá tette. Nem görcsölt vizslató szemeken vagy fényképeken, azon se ki és mit gondolhat. Megrázta a fejét, mire kibogozta a végére milyen sütiről beszél, hogy nem, ő bizony még nem futott bele.
- Szerezzünk olyat? Kííváncsi lettem. - Érdeklődött a tekintetét próbálva elcsípni, nagyon szívesen keres, meg amúúgy enne is, eh, szöörnyű mikre rá nem veszi a kikapcsolódás az embert.
- Menjünk haza és ágyikóba? Neeem, de majd gondolom az leszek, mire odaérünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683491#post683491][b]Czettner L. Maja - 2017.05.30. 00:36[/b][/url]

Sóhajtva nevette el magát és rázta meg a buksiját. Katasztrófába fulladt volna, ha most elkezdi megmagyarázni, hogy ő igazából csak gondolta megkönnyíti a dolgát, de ha nem hagyja, hát ki ő, hogy az útjába álljon? Bárki is, nem tenné. Másfelől, ő nagyon szívesen hallgatja, jókat vigyorog az elakadásokon. Ha kicsit kevésbé lenne Maja, már biztos diadalittas „ezzzzazzz” kijelentések kíséretében örülne, hogy másnak is gondjai vannak a beszéddel. Mondjuk neki ehhez alkohol se kell, bár nem is biztos, hogy azt bárkinek látnia kéne, utána ő, hogy kommunikál, ha az alap se megy.
- Nagyon-nagyon-nagyon jól, meg jó is. De most, hogy ezt tudjuk, koncentráljunk arra a sütire, most már én is szeretném.
Követte őt nagy mosollyal a pofiján szorongatva a kezét, ahogy látta, ez nem csak jóleső dolognak indult, inkább próbált úgy kapaszkodni, hogy ő legyen a kapaszkodó. Oldalra billentve a fejét figyelte néha a mozdulatokat maga előtt, várva a negatív csattanót, Előre sziszegett magában, hogy hát az csúnya lenne, de elértek az asztalhoz. Vannak még csodák.
- Nem-nem, mehetünk nyugodtan. Puha ágyikó, párna, takaró… sokkal jobb. Ésésés támaszd magad inkább nekem, ne a falnak. - Maja nagy szemekkel nézett fel rá, neeem akart ő falra cserélődni, meg különben se az a partyarc, pláne Lewy nélkül. Inkább kuncogva nyúlt a sütiért, amit megkóstolva elégedetten hümmögött, majd lenyelve a falatot közelebb hajolt, hogy egy nagy, sütis puszit adjon a Drágának.
- Nagyon fini, szeretnél még valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683629#post683629][b]Czettner L. Maja - 2017.05.30. 20:09[/b][/url]

Csak mert Maja szeretné, iiigen, pontosan. Nem is nagyon akarta ezt feszegetni, sütemény volt a dologban, az meg csak jó lehet, no. Ilyenkor kicsit amerikainak érezhetné magát Maja. Ők két dologért állnak sorba szívesen, akár hosszú órákat is: iPhone-ért és muffinért. Utóbbi eset ugrott be éppen neki, pontosan ezért van már tele ott az ország, sőt, néhány háztartás is cupcake automatával.
- Hogy mi? Neee bántsd szegényt. - Kapta fel a fejét, hogy aztán egy aprót szorítva Lewy kezén megtorpanjon Sebby mellett, és a vőlegényével ellentétben ő inkább belehajolt a szőke férfi arcába és látva, hogy veszi a nagy levegőket és nem vinnyogott fel a rúgásra - amit csak remél, hogy nem volt túl nagy - inkább követte a saját kék koaláját. Bár nem túl kék, de nagy koalának még hívhatja. Stitch sem koala különben, bárki is állítja az ellenkezőjét!
- Miiindent meg lehet ám oldani! - Viszonylag rövid időbe telt, mire meglett a keresett édesség és a helyére került, az azért sóvárgó pofikba. Közben pedig igyekezett nevetve nem megfulladni látva a pakolós tevékenységet. Elvette a telefont, hogy aztán nagy lelkesen csiripeljen.
- Úúúúú, és neked milyen színű fénykardod van beállítva? Várj, tuti a piros, annyira tuti biztos, szereted, az meg jó, és PIROS. Különben, Nyuszika, ez nem is a star warsos, ez valami vásárlós izé, neked ilyen miért van? És miért vannak itt ezek a nagy számok? - Aztán a kérdés végére érve betömte az utolsó falatot és értelmezte a kérést is a taxi kapcsán. De nem kellett magát szerencsére megerőltetni, uuugyanis!
- Különben szerintem itt vannak még. Mikor Hannahval kimentem itt állt egy csomó rajtra készen, asszem pont ezért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683919#post683919][b]Czettner L. Maja - 2017.06.02. 02:05[/b][/url]

Maja egyből rosszul érezte magát, amiért rászólt a Drágára, de ettől még teljesen komolyan gondolta a dolgot. Néha kezdte úgy érezni, hogy már éppen képben van vele legalább egy barátság milyen, ha már más szociális kapcsolatban még inkább kezdő, aztán jön valami hasonló előtte és nem tud vele mit kezdeni. Kicsit szomorkásan nézegette meg a szőke fiút, aztán inkább hagyta a dolgot, mikor az valamit talán motyogott és követte a sütihajszát.
- Iiigen. Egyértelmű volt, tudtam én. Ezt viszont nem. Wookie prém? Őőőő, inkább meg se kérdezem. Nem piszkálom, chi chabada. - Egyből ígéretet is tett rá, aztán mielőtt még kísértésbe esett, hogy szintet lépjen a pónis játékban Lewy telefonján is, szépen lezárta azt és inkább figyelte nyammogva, hogyan is gyűjti be a lehető legtöbb süteményt a kedvese. Kicsit úgy nézett ki, mint Gantu segédje, mikor szendvicsekről van szó. Vicces volt, és aranyos, és kicsit ijesztő is. Azt most mind el akarja vinni? És a tálcát is? Maja kicsit megszeppenve indult meg utána, azon meg még jobban megütközött, hogy miért tartanak az erkélyre, amit még ő is megjegyzett, hogy nem a lefele út.
- Nem arr… hogy mit csináltak? - Aggódva pillogott kilépve utána, leginkább mert nem akarta, hogy a lépcsőtlenségben más megoldást keressen lefelé. Egyáltalán van? Nincs elég nagy haja még, hogy leeressze és lemászhasson rajta Lewy, pedig ő igyekszik növeszteni. No de inkább a lényegre. Szépen belekarolt és oldalra fordította, hogy inkább arra, ott, meglesz az az elveszett lépcső.
- Vigyem inkább én a sütit? Biztos kell ennyi? Egész éjjel enni fogunk? - Érdeklődött, miközben tipegett előre, sőt, lassan az a lépcső is meglett, ám megállva próbálta kideríteni hogy is dönt a lengyel, addigra a telefon is a táskájába csusszant, ne legyen útban a kezében. - Tudod, hogy szeretlek, Nyuszkó, de szerintem nem jó ötlet, ha te viszed őket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683921#post683921][b]Czettner L. Maja - 2017.06.02. 03:34[/b][/url]

A nemrégiben még nagy kedvvel bulizós minden hirtelen ágyikót kívánósba váltott, amivel Majának igazából egy percig sem volt gondja. Elvolt, élvezte a dolgot. De emberek szemben azzal, hogy otthon lehet az ohanával… hát talán erre külön választ és szót nem is kell fecsérelni. Éppen ezért különösebb tiltakozás nélkül tartott előre, aztán az első döbbenet után érzékelte - ezzel egyidejűleg meg bekapcsolta az aggodalmát -, hogy nem igazán klappol minden. Sőt, leginkább semmi. Sóhajtva bólogatott, hogy de, látja a gondot, aztán megsimizgetve Lewy hátát terelte a jobbik irányba. Ezt se gondolta volna, hogy valaha bekövetkezik, de egyelőre nem is fontos. Inkább koncentráljon csak arra, hogy merre van az előre.
- Tizenkettő… értem én. - Illetve fogalma sem volt, mire ez a nagy lelkesedés, mikor múltkor még a gumicukrot is visszautasította, mert, hogy vigyáznia kell. Bezzeg a sütik most. Mindegy is, majd legközelebb ráér ezen agyalni. Inkább felajánlkozott segíteni, biztosabbnak tűnt így a folytatás, de ahogy látta kettejük közül benne volt csak a sütin kívülálló félsz. Végül megkapta, erre mosolyogva adott egy villámpuszit. - Vigyázok, egyben hazaérnek, de remélem te is… Meegyek. Megvársz? Meg… sietek.
Tekintete a lépcső és a Drága között járkált, aztán a száját harapdálva egy sóhaj kíséretében hallgatta végig az unszolást. Nem tudta mennyire jó ötlet ez, de belement, és elindult kapkodva a lábikóit lefelé. Szerencsére az ilyen sarkakon is viszonylag rutinosan tud sietni, hiszen örök későként és szakmai kellékként ezt már meg kellett tanulnia összehozni. Lehet annyi szörpivel neki se menne, mint amennyi itt ma elfolyt, de az ő kis minimál fogyasztása legalább senkire sem veszélyes.
Pár percet elvett a hölgyike életéből, mire a bejárattól eltotyogott a kocsikig, majd megpróbálva elsöpörni a tényt, hogy uuutál idegenekkel beszélni, kedvesen leszólított egy sofőrt, aki ki is nyitotta az autó ajtaját, aztán letéve a sütistálcát elmagyarázta, hogy most megy. Persze azt is, hogy vissza is jön, csak még jön valaki, meg a süti maradjon ott, nem kell a kalaptartóra tenni. Bár nem volt abban annyira biztos, hogy ezt sikerült pontosan elmondania. Ennyi elég mára az idegen nyelvből és emberekből. Inkább visszament a kviddicses elé. Felfelé kicsit gyorsabb volt, mint le. De mikor a lépcsőn belátható távolságba ért csak nagyokat pislogott visszafojtva a nevetést.
- Segítsek, Szívecske? Vaaagy… jöjjek én is? - És naaagyjából eddig sikerült az aggódást valami felelősségteljes módon viselni, mert innentől a buksija jó murinak látta a lecsúszkálást és igazából ezzel, meg azzal volt elfoglalva, hogy a kék szemeket keresse, mert nem tűnt minden okénak. Bár merte remélni, hogy semmi nagy baj nincs. - Várnak a sütik, meg a taxis bácsi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683994#post683994][b]Czettner L. Maja - 2017.06.02. 22:07[/b][/url]

Kicsit tétovának érezte saját magát az elmúlt percekben. Segíteni is akart, meg azért hagyni, hogy tegyen, amit szeretne Lewy. Közben azon agyalt, hogy lenne jó, a süti átvételétől pedig menni is akart meg maradni is. De végül magában is megegyezett arról, jobb lesz, ha ő gyorsan elviszi azokat, csak ne történik addig semmi nagy baj. Remélte, tényleg. Bár egy picit azért meg volt lepődve amellett, hogy féltette a lengyelt. Nyiffnyaff volt az egész szitu és így nagy izgalmában nem is nagyon foglalkozott azzal, milyen cipőben vagy ruhában van, mennyire lehet így könnyű szaladgálni, vagy azzal, hogy a saját nyakát is kitörhette volna, ha elakad valahol. Juhu.
Felérve az első szakaszon a lépcsőn megtorpant, aztán az intésre egyből közelebb ment és érdeklődött, de láthatóan előbb a viszontlátás kötötte le. Elmosolyodva simított végig a lábát ölelő karokon, aztán elsőre csak pár fokkal lejjebb állva leguggolt.
- Vissza, megígértem. A fenekemmel meg ne te foglalkozz, majd elmúlik, ha megfájdul… majd én megyek belül és eltakarsz.
Rávigyorgott, aztán még egy csókra közelebb hajolt, mielőtt a szoknyáját maga alá tűrve lehuppant volna. Nem igazán tudatosult benne, hogy a fehérbe milyen könnyen bele fog bármit kenni. A folyadék után a másik nagy hátránya az ilyen cunci ruciknak rajta, hogy azon túl, hogy igen kellemetlen elázni benne, hamar össze is dzsuvizhatja. Mondjuk kinek fáj egy kis kosz?
- De azért… Jól érzed magad? Nem kell valami? - Lövése sem volt, mivel segíthetne pontosan. Az egyetlen dolog, ami a saját helyzetéből rémlik neki, hogy aludni jó volt, bár forgott az egész Szendrei ház. De legalább már nincs sok lépcsőfok vissza. Inkább ő is elindult lefelé, bár sokkal koordináltabban és kevesebb huppanással. - A bácsi nem megy sehova, azt mondta megvár minket. Különben mért futna? Van autója!
Jó ezzel lehet nem segített most sokat, inkább be is csukta a száját. Csak pillogott oldalra, hogy minden oké-e és készült rá, hogy a végére érve, hogyan is fognak még a taxiig eljutni, beülni, meg majd kiszállni… Kész kirándulósdi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684197#post684197][b]Czettner L. Maja - 2017.06.05. 23:12[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Szeretem a diákönkormányzatos csapatot, korábbi években is mentem és tettem velük a dolgom, így bármennyire is fancsali arccal, de ott voltam pénteken a szalamantoni fesztivál nyitányán, sőt, még Voltot is levittem magammal, hiszen kettesben léteztünk éppen. Nem féltem tőle, hogy nem oldjuk meg a jótékonysági futást együtt, bár a színes porok szórása közepette azért ijesztő volt, hogy csak a pórázt szorongatva éreztem, hogy még megvan, mert látni semmit nem láttam. Megint rá kellett jönnöm, mennyire nem való nekem a tömeg. Sikeresen belevesztem, - azt sem tudom min, máskor beszélni sem merek - egy szőke lányba, aki valami megjegyzést tett. Azt hiszem ő is bagolyköves. Nem kedvelnek, ezt azt hiszem már el kellett volna fogadnom. Rossz volt ott, görcsölt a pocim is és nagyon nem éreztem magam boldognak, jóformán majdnem kiszöktek olyan alkatrészek a testemből, amikre szerintem még szükségem lenne. Utálom ezt az időszakot, nagyon. Lewy már elutazott a dolgára, így este még ez ránk is várt, hiszen nem szerettünk volna egyedül maradni itthon, nagyon nem. Ezért így is tettünk később.
Morogtam, nem tudtam aludni és már hajnalban kimásztam az ágyból, hogy inkább csak dünnyögjek magamban. Ha nem lett volna elég dolog ennek a hétnek a végére és nem érezném úgy, hogy lassan jobban szeretnék csak ülni egy párnával, billegni előre és hátra, valamint mantrázni, hogy mindjárt elmúlik minden, talán még menne a mosolygás is, meg nem néznék ki úgy, mint aki mindjárt sírni fog. Mintha ketyegne az a beállított bomba, de igazából az sem tiszta ki tette ki, milyen okból és hogy időzítette. De ilyenkor pont elég időm van arra, hogy minden rosszat kikapargassak a sarokból, amiért ezt érdemlem…
Sokszor hallottam már, hogy más lányok ilyenkor a harmadik világháborút is kirobbantják, szerintem az nálam leköltözött a pocimba, mert, ha nem halok meg most, akkor fél óra múlva fogok, csak addig még büntetnek, amiért tíz éve lenyúltam egy szaloncukrot az unokanővérem elől és kibontottam karácsony előtt egy héttel a megtalált ajándékot. És biztos nem csak ilyen bűneim vannak… Nem akartam rossz lenni, esküszöm. Erre még a reggeli puszimat sem kaptam meg rendesen és ez azóta is zavart.
A nagy haláltusa leginkább a leglehetetlenebb jógapózok kipróbálásával telt a kanapé sarkában, amit a baba tisztes távolságból, fekve és nyüszítve rám egy-egy alkalommal szemlélt. Szerintem ő sem értette, de én sem. Végül csak a lábaimat felhúzva és átkarolva összehúztam magam egy gombócnak és úgy nyünnyögtem a fehér szőrmók felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684583#post684583][b]Czettner L. Maja - 2017.06.08. 02:48[/b][/url]

Minden erejére szüksége volt, hogy igyekezzen a lassan és ugyan vánszorogva, de távozni készülő aggodalmát nem nevetésre cserélni. Pedig tényleg megküzdött ezzel magában éppen. Nehéz lett volna behatárolni hogy aranyosan vicces vagy inkább bután vicces, de legalább látszólag még rendben volt. Mikor leült mellé Maja azért csak-csak figyelte a lengyelt, nem csak azt, hogyan juthat lejjebb és tarthatja mellette a tempót. Na nem mintha rohanástól tartania kellett volna.
- Többen…. Szaporodnak. Ééértem én. Azért legyőzöd őket, ugye? - Halkan nevetgélt és a fejét is megrázta rosszallóan, vegye úgy mindenki, hogy ez a szemét lépcsőknek szólt. Gonoszság húzódik itt bizony, már majdnem elkezdene Hókuszpókra gyanakodni, ha nem fogynának el lassan a lépcsők. Meg közben még erősen próbál rákoncentrálni Lewy szavai nyomán, hogy milyen kocsi is volt. Nem is memorizálta igazából. Fekete, az biztos. Meg tudja, hogy a bejárattól jobbra, egyenesen. Deee ez nem elég? Mondjuk ettől még ha elvinné a sütiiket, tényleg nem tudná megtalálni. De minek az neki? Maja nem létező józan esze is belezavarodott a kviddicses elméleteibe így elég tanácstalanul pillogott körbe, mikor felállt leérve és leporolta magát, amennyire a fehér ruhát le lehet. Aztán pedig, ha igényelte a vőlegénye, ha nem, a kezét nyújtotta neki, hogy vagy megfogja, vagy amint feltápászkodott belekaroljon. Nagyon nem érezte biztonságosnak az autóig az utat.
- Megfogod a kezem? - Más esetben ez nagyon cuki lett volna, de most nem csak Maja kívánságai álltak a háttérben nyilván. Így, vagy úgy, de elkezdte irányba terelni, hogy kiérjenek a taxihoz és elinduljanak a csábító pihe-puhi ágy felé végre. - A fekete kocsi lesz, nyitva van a hátsó ajtaja, ott vannak a sütik az ülésen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684584#post684584][b]Czettner L. Maja - 2017.06.08. 02:48[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Én megpróbáltam, tényleg, de sok dolog van, amit nem szabad erőltetni. Az egyik ilyen ez a fesztivál volt idén. Tavaly Anne mellett egészen jól elvoltam, nem éreztem magam elveszve és viszonylag könnyen is ment a tömeggel. Most viszont kicsit sem ment, hogy jó képet vágjak hozzá, nem éreztem magam jól és ez eléggé rányomta a hangulatomra a bélyeget. De Volt legalább kettőnk helyett is kiszórakozta magát, már volt értelme. Bár mikor végig néztem rajta este, tudtam, hogy ez így nem jó, viszont három próbálkozás után és a lakáson meg a kerten való négy keserves kör után feladtam. Megadóan visszapakoltam a törülközőjét a helyére, és engedtem, hogy lefeküdjön a kis helyére. Addig felvetődött a másik, amit bár ne kellett volna erőltetnem: a hajmosás. A tükörbe nézve sok mindent láttam magamon, de egyik sem volt pozitív, grimaszoltam is egy sort, mielőtt sikerült magam rávenni erre az egészre. Legalább erre ne lehessen fogni, miért nem alszom ki magam és megyek ilyen kis nyomiként a vőlegényem után…
- De ne hagyj iiitt. Hova mész piciiii? - A padlót bámulva billegtem a kanapén, még a tegnapi napot összegeztem, mígnem egyszer csak a gyerkőc lelépett. Nyüszörögve, sírásra álló szájjal pillogtam utána és csak nagy sóhajjal inkább elengedtem a dolgot. Kénytelen voltam. De sajnos kevesebb ideig sikerült elterelni a figyelmem, mint szerettem volna. Fel sem figyeltem az ajtó nyitódására, csak azt tudatosítottam, hogy elhagyott Volt. A hang már elért azonban. Felemelve a buksim néztem a szemébe és lévén a mosolygás nem volt éppen palettán csak annyira futotta, hogy kevésbé elkeseredve rántottam meg a vállam.
- Csak… Semmi. - Meg minden is nyilván, de nem akartam ennél is látványosabban nyomorogni. Nem volt jó kedvem, hiányzott, de nem pattantam fel, hogy ölelgessem. Nem is tudom miért, gondoltam, ha annyira szeretne, majd ő jön. Én szerettem volna, de ha ő nem, akkor miért csináljam, majd mérges lesz, vagy neki nem lesz jó kedve. Amúgy is mindketten tudjuk a dátumot, csak egyszerűen most éppen én sem viselném el magam a helyében. Ahj, utálom a törékeny mécseseket. Inkább nem is motyogtam magamban semmit, hanem rájuk figyeltem.
- Nem akart megfürödni, pedig megpróbáltam… Tényleg. Sajnálom. Össze fog kenni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684692#post684692][b]Czettner L. Maja - 2017.06.09. 01:25[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Kicsit bántam, jó, inkább nagyon, hogy nem keltem fel és csoszogtam Volt után. Nem azért, mert ő elment, hanem mert a Drága hazaért. Bűnbánó bambiszemekkel meredtem magam elé a kijelentésre, mert nem akartam se rosszat szólni, sem pedig csúnyán viselkedni, de végül annak véltem, én legalábbis. De mertem ebből feltételezni, hogy biztos neki se esett jól. Nekem se esne, ha nem jönne oda hozzám például. Ahhoz is hasonlóan lehangolt sóhajt tettem csak hozzá, hogy helyet hagyva köztünk ült csak le.
- Nagyon cukik vagytok így is. - Figyeltem, ahogy a kicsit nyunyizza és lebiggyesztett szájjal mértem végig a pulcsit. Valami félmosoly szerűséget produkáltam pár pillanatra a párosukra, de sajnos nem tartott ki, mert az érdeklődése megint visszahúzott. Vagy talán ki sem lépdeltem ebből. Igazából nagyon nem aludtam jól múlt éjjel, egy csomó csúnyaságot álmodtam össze, amitől összerándultam még most is. A pillangók a pocimban mintha kövekké váltak volna és bántani akarnának, nagyjából olyan volt ez. Csak el akartam felejteni, de most pont nem voltam olyan könnyed hozzá.
- Nem tudom. Nem tettél rosszat szerintem, csak én voltam... rosszul aludtam. Most mérges vagy? - Nem tudtam, hogy ezzel az egésszel csak nincs képben, vagy fel is idegesítettem esetleg és ez most jobban aggasztott egy kicsit, mint hogy álmomban is mérges volt aztán elsétált, huss, minden nélkül. Mással, vagy máshoz… nem tudom, akkor már felébredtem. Legalább nem láttam végig. Lehet mostanra ment rá a buksimra, amiket a lányok kérdezgettek, nem-e félek tőle így az esküvő közeledtével.
- Csak rosszakat álmodtam, meg fáj és ehf… nem érdekes.
Lehet éhes is vagyok, de most enni sem tudnék, olyan rossz. Nem bírtam valami sokáig és kis mocorgás után elengedtem a lábaim, majd arrébb csúsztam, melléjük, hogy aztán a vállának dőlve kuporodjak oda. Csak túl akarom élni ezt a pár napot és elfelejteni ezeket.
- Inkább mesélj te, milyen napod volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684693#post684693][b]Czettner L. Maja - 2017.06.09. 01:26[/b][/url]

Lúzer lépcsők. Maja mondogatta kicsit ezt úgy magában még jót mosolygott rajta. Valahogy biztos volt benne, hogy az életben, ha bármit versenynek állítanak be, ahhoz odaáll a lengyel és amíg nem mondhatja el, hogy legalább egyszer - de inkább mindig - ő lett a bajnoka, addig annak nincs vége. Benne a férfihez képest néha úgy érezte a versenyszellem két fronton kívül maximum csak pislákol, pedig nem így volt. De ezt is imádta benne és így volt rendben. Az mondjuk kevésbé, ahogy most kinézett a helyzet. Próbált a lehető legjobb módon állni a dologhoz, de fogalma nem volt, hogy tudna segíteni és nem útban lenni közben. Azért a fejében lezajlott pár eseménysor, amiben rajta, vele, miatta esnek hasra és ezt nem igazán akarta pont itt prezentálni. Máshol sem mondjuk. Ezért is kapaszkodott jó erősen a vőlegénybe, hogy aztán biztató mosollyal elnavigálja a megfelelő autóig.
- David? - Instant mesés bevillanás a Stitchből is pipa a mai estére nála. Már a válasz előtt rávágná, hogy majd Nani felszedi, ami nem is lehetetlen, de inkább csak szépen megnyugtatja. - Szerintem nem hagyják őt sem magára és minden rendben lesz vele is. Senkit nem fognak a lépcsők bántani, mert akkor visszajövünk és majd jól bosszút állunk…
A helyzet pedig az, hogy benne élénken élt is már a jelenet, amiben egyik nap, mikor senki nem számít rá, betontörő kalapácsokkal megjelennek itt és bizony nagyon rosszul fog járni minden lépcsőfok, amelyik valaha bántott mondjuk egy pandá. A pandát, inkább. Vagy Lewyt.
Ezalatt sikerült célt érni, megtalálni újra a bácsit, a lengyel pedig ismét szerelembe eshetett a sütijeivel, amire Maja már éppen, ha nem az épségéért aggódott volna még el is szomorodott volna. A sütikkel nem lehet versenyezni figyelemért, ez ilyen. Sikerült a címet is elnyökögnie, aztán el is indultak, mire pedig ránézett a vőlegényére, az már szundiországban repkedett. Ő csak nézelődött kifelé az ablakon, még oda nem értek, igyekezve ignorálni, ha próbálta őt a bácsi beszéltetni, nem igazán embere ennek. Amint pedig ismerős házakat kezdett felfedezni elkezdte simizni a Drága kezét, aztán meg az arcát, hogy magához térítse, mert valahogy innen ki kell szállni, a többi már megoldható bárhogy.
- Nyuszika… mindjárt meglesz az ágyikó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685344#post685344][b]Czettner L. Maja - 2017.06.13. 00:20[/b][/url]

Hatalmasakat pislogott a kávés infúzió hallatán és már nyílt is a szája, de becsukta, mielőtt kiszaladna a kérdés a száján. Sprinterként jött volna, így szinte érezte, ahogy koccannak a fogacskái a lendületben. Még jó, hogy ezt csak saját maga érzékeli. Inkább csak támaszként irányítgatott még meg nem lett a kocsi, szerencsére időben, ő legalábbis így érzékelte. Út közben a sütiket összepakolta közelebb egymáshoz, hogy ha bárki kiemeli innen azt a tálcát, legalább ne borítsa le őket. Nem volt benne biztos, hogy akkor Lewy nem ül vissza az autóba és szerez tizen pár másikat. Mert kell. Mert szeretné. Vagyis esetében akarja, de ugyan az. A nézelődéssel addig bírta elütni az idejét, amíg nem lett szükséges az ébresztgetés, amit igyekezett a lehető legcukibb módon megoldani, még egy puszit is adott, mielőtt ő maga a másik oldalon kipattant a sütiket is mentve.
- Majdnem, de már csak percek kérdése, Szívecske. - Maja megkerülte az autót aztán a szabad kezével kiturkálta a táskájából a kulcsot meg elintézte a bácsival a fuvart, aki még szép éjszakát kívánt nekik, aztán útjára is indult. Csak utána tipegett a vőlegénye mellé, ha ő még nem indult el, hogy behúzza magával az utcáról. Az ágyikó már csak percekre van.
- Szerintem menj csak az ágyikóba én elteszem neked a sütiket, meg Voltot az útból ééés ééés… ennyi. Vagy szeretnél még valamit? - Átkarolta a szabadabb kezével, amennyire sikerült, aztán el is indult a konyha felé, hátra fordulgatva persze. Igazából érdeklődve nézegette a Drágát, hogy úgy kéne-e valamit csináljon ezen kívül, vagy hasonló. Bár annyit látott jónak, hogy betakargassa, aztán hagyja kialudni magát. Bár azért igyekezett, hogy esetleg még a jó éjt puszijáért sorba állhasson. Viszonylag ügyesen és tempósan sikerült is a sütis manőver és a babóka is előkerült, pedig alukált már vélhetően. Fel is vette a kutyulit az ölébe.
- Szia édike, felébresztettünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685346#post685346][b]Czettner L. Maja - 2017.06.13. 02:14[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

- Én olyat nem szoktam… - Sőt, jelen pillanatban abban sem voltam biztos, hogy valaha számoltam-e jól valaminek átlagot. Bárminek. Se a matek, se a számmisztika nem tartozott soha a készségkeretembe és ez nem volt véletlen. Ennek ellenére ugyan kicsit lassan, de felfogtam, mit is mondott. Aztán a fejem is megráztam, hogy én bizony ezzel nem értek egyet. De ennél többet nem tettem. Külön-külön is nagyon édeskék voltak nekem, és én ehhez ragaszkodtam, akkor pedig az úgy is kell nekem maradjon. Ahogy azt sem szerettem volna, ha mérges lesz, de amit mondott, attól még annál is rosszabbul éreztem magam. Ha valaki szomorú, az nem örül, aki meg nem örül, az nem boldog és hát annál rosszabb ugye nincs, ez pedig egyáltalán nem szívderítő. Én próbáltam egyből jó dolgokra gondolni, hogy összekapjam magam, tényleg. Futkároz kiskutyákra, a táncoló Voltra, Lewyre, mikor mosolyog, vagy Stichre mikor elolvad attól, ahogy Angel ránéz. De nem igazán segített a dolog egyelőre.
- Nem, dehogy, nem, nem. Szomorú vagy? Én voltam? - Jó itt egy nagy sóhajjal beharaptam az alsó ajkamat aztán eldurmoltam, hogy mióta változtam Gantu pesszimista és morgós valójába, ettől sem lett könnyebb. Megrántottam a vállam és inkább közelebb csusziztam. Valamiért se a kicsi nem volt elragadtatva, ahogy pedig éreztem a vőlegényem se. Ettől egész kicsibe húztam magam össze. Az egyik kezemmel még mindig a hasam szorongattam inkább.
- Nem tudom. Csak a szokásos dolgok. Egyedül voltam… maradtam. Meg mérges is voltál rám. Meg volt egy csomó apróság, amitől csak féltem. Biztos ettem valami rosszat…
Anya mindig mondta, hogy ne egyek össze-vissza lefekvés előtt, mert attól jönnek Álomországba a szörnyűségek. Nem hittem neki soha, mert teli hassal mindig szép nagyokat aludtam, üressel meg pocikorgásra ébredtem. De hát semmi nem biztosíték. Mondjuk így, annak ellenére, hogy volt piszkálgatott, kicsit fényesebbnek láttam a dolgokat. Nem bírtam elviselni magam, mikor félúton elhagytam a teli pohárkámat. Hiányzott.
- Biztos? Legalább már nem olyan kis izék a többiek?
Próbáltam megfogni a dolgot, ami zajlott körülötte korábban, biztos nem voltam mindennel tisztában, azzal viszont igen, hogy ez sok minden, csak építő jellegű nem. Minden csapatnak ad egy haaatalmas pofont, ha széthúznak, egymás piszkálása meg mi mást hozhatna? Különben amíg vele nyünnyöghettem és az ő dolgain agyalhattam, legalább nem voltam elviselhetetlen. Nem sírtam, mint reggel azon, hogy leesett a fogkefémről a fogkrém a mosdókagylóba. Az tragikus volt. A bal kezemmel felé nyúltam, hogy a pofija távolabbik felén végigsimítva közelebb húzzam magamhoz. Egy óvatosabb puszi után az arcára elengedtem, ezzel már én is lógtam neki, pedig nem is akartam nem odaadni, csak így lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685601#post685601][b]Czettner L. Maja - 2017.06.14. 01:34[/b][/url]

Annak ellenére, hogy mennyire nem volt sokszor Maja a helyzet magaslatán, ma nagy dicséretet érdemelne, mert egészen ügyesen feltalálta a dolgokban magát. Annak ellenére, hogy érezte, nincs rendben Lewy, próbált a célra koncentrálni és eszerint cselekedni. A hazaút alatt, a kiszállásnál, a hazarángatás közben és már bent a lakásban is. Észlelte, hogy még odakint kérdezett valamit vissza, de nem sikerült felfognia, hogy mi volt ez, így elengedte maga mellett. Máskor majd sokkal figyelmesebb lesz, meg igyekszik átgondolni, de most már fájt volna a buksija, ha még valamiben okosnak kell lenni. Csak ne.
- Ő is jön, vagyis már megy is, ahogy látom… De én is fogok! Miiindjárt.- Mire kimondta volna, amit akart, a fehér szőrmók már nagyban apuci felé topogott őt magára hagyva a hűtőnél a sütikkel. Elrendezte szépen, tett vizet ki a kutyusnak, meg némi falatkát a jutis csomagból, aztán megmosta a kezét és elindult utánuk. Csak még megejtette az apróságokat, mint a cipőtől való megszabadulás, meg ékszertől. De mire a szobába ért, élete férfijai már szuszogtak a párnákba. Elvigyorodva figyelte őket kicsit, aztán a ruháit levetve egy pólóval meg gazdagodva bemászott melléjük.
- Na, az enyém is. - Volt kicsit nehezen viselte a kiszorulást, de aztán vinnyogva kicsit arrébb pakolta a mancsait, így Maja átkarolta a vőlegényét és simizve őt hamarosan maga is elaludt. Bár még az utolsó gondolatai egy kis grimaszt vonultattak az arcára, belegondolva, hogy nem biztos, hogy annyira kellemes lesz itt valakinek a reggel…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685603#post685603][b]Czettner L. Maja - 2017.06.14. 02:42[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy kis hezitálás után bólintottam párat, hogy hát igen, tudom, mások ezt is szoktak. Én az idő alatt inkább fontos dolgokkal kötöm le magam, olyanokkal, amik érdekelnek is. Mint mikor anyu összes virágcserepének rajzoltam szemet meg szájat. Tiszta aranyosan néztek mindenkire. Meg a lakásban lévőket is kidekoráltam, azok is. Volt boldog, álmos, puszit küldő, meg egy mérges is. A nagykaktuszé lett ez utóbbi, olyan szúrós, érthető nem? Szerintem az, így volt jó.
Kicsit jobb kedvem lett a mosolygó muskátli gondolatától, de ez nem volt valami hosszú ideig kitartó. Éreztem ám, még ha bizonytalan és elveszett is voltam a dologban, hogy nagyon nem jó, amit produkálok. Ha lehetett volna én is kidobtam volna magam, a hormonjaim kíséretében. Rosszul éreztem magam, hogy én szomorítom el. Tényleg az utolsó, amit szeretnék. De még nekem is sikerült a válaszából az igent kiszűrni. Leginkább a saját lábaimat bámulgattam éppen ezért csöndben elsőre. Mondjuk jelenleg az kicsit jobban fájt, hogy a medencém költözni készült valaki máshoz… gondolom. Az erejéből meg a tempóból ítélve…
- De, baj. Tudom én is hogy az, éppen nagyon csúnyán viselkedtem, nem tudom miért, csak… így keltem, pedig nem szerettem volna. Tényleg nem…
Nem kezdtem bele a sok ne haragudjba, pedig minden mondatrészem után odakívánkozott volna a dolog, viszont tudom, hogy mennyire dobálózok vele, most viszont csak próbáltam összekapni magam és helyrehozni a dolgot. Le kellett nyelnem azt hiszem megint azokat a dolgokat, amik már évek óta előjönnek, hogy megrémisztenek vagy éppen próbáljanak letaszítani valami jóból. Nem jöttem még rá, hogyan lehetne kikapcsolni. Kezdem azt érezni, hogy sehogy.
- Sejtettem, nem akartam rád is szomorúságot hozni. Csak szeress és minden jó lesz…
Tudom, hinni akarom, remélem. Nem igazán érzem most a három lehetőség közt a határokat, valahogy egyszerre mind. De legalább azzal, hogy így itt hozzábújva nyökögöm ki, mi is volt az egyik kiváltó ok, valamennyit segít a dolgon. Nem érzem magam egy darab kidobott, megtaposott koszos zsepinek. Már csak megtaposott koszos zsepi vagyok. Sokkal jobb. Azért helyeseltem a rossz passzra, miközben megsimizgettem a még mindig színes porokban gazdag gyerkőcöt. Már nem volt olyan apróság, de azért ő mégiscsak babakutya.
- Azért remélem majd minden rendben lesz ott is. - Tudtam, hogy ez a mondhatjuk inkább egy „kezdenek”-nek felelhetett volna meg, pontosan ezért, meg mert én nem igazán tudtam tenni semmit, csak meghallgatni vagy mikor hazaér megölelni, inkább csendbenmaradós támogató voltam. Azt hiszem. Bár ma ebben is igen alulteljesítettem, el is hagyta a szám egy nagyobb sóhaj aztán az átkarolós keze felé nyúltam, hogy a pocimhoz húzzam. Azt hiszem gyakorlatilag semmin nem tud ez segíteni, de jobb érzés volt és már majdnem elhittem, hogy így nem szenvedek annyira. Magam alá szerencsétlenkedtem a lábaimat és egy kicsit még jobban felé fordultam. Még egy mosolyt is összehoztam a végére, nem is igazán tudtam, hogy erre szükségem van, de sokkal könnyebb így minden. Igazából álmos voltam, éhes, fáradt, lelkes és lusta egyszerre, azt sem tudtam éppen, hogy csak azt szeretném, ha simizne meg velem maradna úgy bármeddig én meg agyonpuszilnám, vagy csak ne legyen szomorú.
- Annyira szeretlek… ugye tudod? - azokat a puszikat végül meg is ejtettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685799#post685799][b]Maja Bojarska - 2017.06.15. 17:39[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Nem, meg éppen nem evett engem, de ettől nem lett varázsszóra kevésbé elkeserítő a tény, hogy szomorúvá teszem őt. Bármennyire igyekezhetek én, ha egyszerűen nekem ezt nem megy olyan könnyen venni. Bántottam már meg embert akaratlanul biztosan, és szomorkodásra is késztethettem, mondjuk most nem nagyon emlékszem anyuval való vitákon kívül komolyabbra, de akkor is rettentően szoktam magam érezni. Mindig félek, mit hoz ez. Megutálnak vagy csak elfordulnak esetleg, szóval a szokásos pontoknál lyukadok ki újra és újra. Ezt pedig nem szabadna.
- Nem, nem lettem megrágcsálva. Se kóstolva. Se semmi, tuuudom. Mondjuk nem zavar, ha nem olyan nagyon vagyok… Csak… miindegy.
Sikerült ezt legalább kicsit mosolygósabban és vicceskedve előadnom, igyekszem és nem szeretek rosszkedvű sem lenni. Ugyebár, ha nagyon lennék harapva meg megéve, az fájna, abból meg köszönöm, adatott ma már elég és egyelőre ebbe is látványosan akarok megpusztulni. A lehető legerősebb hasonlatom ehhez az érzéshez azt hiszem a vizsgaidőszak lenne. Na, ennyire élvezem azt is. Ennek ellenére ez ezzel jár, tudom, hogy mindig szépen elérkezem a nagylányság zen lépcsőjéhez, ettől még nagyon nem szeretem ilyenkor magam. Ebből mért nem lehet szabit kivenni? Márhogy… mindegy. Ennek ellenére a puszikra sikerült elmosolyodnom legalább, hiába követte a számomra kényesebbnek tűnő téma, igen, még annál is, hogy éppen szeret-e vagy sem a hisztimmel. Nyussz. Inkább csak odabújtam a kezét meg a hasamhoz húztam és a simizést nagyon tudtam értékelni. Nem szeretem a gyógyszereket, meg el is szoktam felejteni, hogy az is egy megoldás, ezért is késtem el például a fájdalomcsillapítóval is, de fog az hatni…szeretném.
- Én azért nagyon szurkolok majd nektek legközelebb is. - Azért vannak dolgok, amiktől nemhogy eltántorítani, de elzavarni sem nagyon lehet engem. Persze ez nem mindig jó, de azt hiszem azért, mert ott állok a vőlegényem mögött és támogatom nem lehetne rám azt mondani, hogy rosszat csinálok. Remélem legalábbis, úgy is, hogy én nem vagyok lengyel, ez a válogatott meccseire is teljesen igaz. Én boldog vagyok, ha látom őt nyerni, mert tudom, hogy ő is az ettől. Így kerek, hiába van most ez a sok mufurckodás, amiben nyilván az se túl jó pont, hogy én is itt vagyok.
- De el se felejtsd, akkor se, mikor éppen szomorúvá teszlek, jó?
Csak szépen néztem fel rá, bár ez most nem volt az a „hű, de vidám” időszak a napomban, mégis azért jobban éreztem magam vele, velük. Volt láthatóan vagy beszundizott, vagy teljesen érdektelen lett, mert úgy elfogyott a piszkálódással és a mozgással is, mondjuk az én figyelmem meg a kék szemek kötötték le. Kicsit kiemelkedtem a fekvésből és a nyomoromból is, ahogy az ajkaim az övéire találtak a kezemmel a kezét szorongattam, ami a hasamon volt és nem szerettem volna, ha most ez a kicsi jó a napból huss elsuhan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685857#post685857][b]Maja Bojarska - 2017.06.15. 22:25[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy halovány vigyor, annyi azért csak kikívánkozott belőlem, de aztán megráztam a fejemet, hogy nem kell, nem azért mondtam én, hogy ilyeneket kérjek. Amúgy is, ismerem már ahhoz eléggé, hogy most már ráharapjak a nyelvemre egy kicsit. Pláne, ha nem vagyok feltételezése szerint finom, na szép. Oké, a samponommal nagy összhangban a testápolóm sem finom, csupán jó illatú - hagyjuk, honnan vannak az ismereteim, de vannak. Jelenleg mondjuk nem is érzem magam annak, sőt. Nyöh.
- Akkor keresel valamit, ami finom, gondolom. - A mondandóm ellenére nem ment, hogy ne maradjon az iménti vigyor az arcomon ahogy megláttam milyen fejet vág itt nekem. Végül egy sóhajjal csak tentiztem mellette, meg félig neki dőlve, hogy közben kifejezzem a támogatásomat. Fogalmam sem volt tényleg, mit tehetnék és amennyit tudtam a helyzetből most úgy tűnt rendben van, de persze az sem kizárt soha, hogy én vagyok lemaradva pár körrel. Ez elég gyakran megesik velem.
- Jó, de tényleg ám! Ez mindig így van és így is lesz, én tudom. - Persze, hát én mondtam, hogyan ne lennék vele tisztában? Ellenben ez már lassan lehetne másként mert éppen tényleg nem tudom én sem eldönteni, hogy mit szeretnék. Ahogy kigondolnám, hogy jobbra fordulok, balra lenne kényelmes. Amint az evésre asszociálok, éhes leszek, aztán eszembe jut, hogy mennyire fájt a pocim reggeli után is. Ah, csak semmi se akar jó helyre csusszanni. Vagyis ez most nem igaz, mert bárhonnan nézem, Lewyt mindenképpen itt szeretném tudni, csak néha ez sem kívánságműsor. Sajnos. Vettem pár nagyobb levegőt, mire összeszedtem magam valami normálisabb ülő helyzetbe, de mire kettőt pislogtam vagy válaszoltam volna, már észleltem a mocorgást és a húzást, és az ölében találtam magam. Egy picit összehúzva magam borultam a mellkasának, aztán kis dünnyögés után megölelve őt néztem fel rá mosolyogva még egy puszit is nyomtam az állára.
- Most nem vagyok olyan bleh. Jó, nem nagyon tudom mit csinálhatnék, amitől vuu meg huuu de jó lenne, viszont most így... szeretem. Ma még úgy sem nyomtalak agyon, pedig Volttal együtt kellett volna neked szaladnunk, mikor megjöttél…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686069#post686069][b]Maja Bojarska - 2017.06.18. 01:51[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

A lehető legértetlenebb buksimmal hallgattam őt, amint fejtegette, hogyan meg miként zajlana, ha én lennék a desszert. Ezt egyrészt tök aranyosnak gondoltam, mert hát na, a desszert jó dolog, mindenki várja és szereti is, én is, és szeretek jó dolog is lenni. De kicsit összezavart ez a sok mondat, meg a kérdések, meg a szavak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenre figyeltem és meg is értettem. Annyit sikerült felfogni, hogy utánam kellene neki valami más, mert már belejött.
- De ugye nem Voltot? Ne bántsd Voltot, akkor inkább kóstolgass, nem baj, ha az is fáj kicsit. Mondjuk amii nem fáj, azzal nincs gond, azt lehet szeretni.
Na jó, ez talán még szerintem is hihetetlenül képtelennek hangzott és viccesnek, ettől még teljesen kétségbeesett fejjel néztem a vőlegényemre, majd ahogy az enyhült kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ez úgy megint elveszett nálam valahol. Látszik, hogy ha az állatokat néznénk, inkább lennék egy aranyhal, mint egy cica. Még a gombolyagot se tudnám jól kergetni. Már éppen visszatértem volna a kiskedvencektől, amikor Lewy naaagyon közel jött, aztán végig is nyalt egy részen, én pedig elnevettem magam. Sikerült megtalálni elég gyorsan azt a pontot, ahol csikis is vagyok. Egyből be is húztam a nyakam, ahogy elhajolt. Ez a támadás nagyon nem volt fair. Még a rossz ízű testápolóm okán se. Lebiggyesztettem az ajkaim és még a kezemmel is intettem, hogy hát ez ilyen, nem tudok mit tenni vele, pedig én esküszöm kerestem a boltban olyat, aminek nem csak az illata jó. Mikre nem vagyok már képes, pedig vásárolgatni se nagyon szoktam amúgy. Ellenben szurkolni, na azt nagyon. Szeretek is és tudom, hogy örömet szerzek, mi mást tehetnék hát?
- Ne legyél szomorú, mert nagyon szeretünk, csak nem sikerült. Tegnap kiszaladtuk ám a lelkünket is. - Nem használtam kifogásként persze, inkább csak úgy elmeséltem, hogy nem mellesleg nem az aszfalton hempergett meg a babu sem felrajzolt képeken, hanem elvittem magammal a már korábban elcsicsergett szalamantoni fesztivál nyitására. Közben csak sikerült a mosolyomat megtartani legalább. Viszont nem nagyon bírtam megülni a fenekemen, valamivel jobb volt, fájt még kicsit, de már nem mindenem. Aztán a szeretlekre egy nagy puszit nyomtam az arcára és a kanapéba kapaszkodva segítettem magamon, hogy szembe forduljak vele, és átemeljem az egyik lábamat. De mivel nem akarom én a gyomrát kitaposni, meg a szép, új és színes pulcsiját még maszatolni kicsit hátrébb csúsztam helyet hagyva köztünk, de aztán csak előre dőlve az arcommal a vállába nyünnyögtem kicsit, aztán átkarolva a nyakába bújtam. És igen, tudtam, hogy ezt nem igazán kell, így kis idő után azért elfordítottam a buksim Volt irányába inkább.
- Tudod, hogy jövő szombaton már mindenki előtt ohana leszünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=687671#post687671][b]Maja Bojarska - 2017.06.28. 20:48[/b][/url]

Nagy mosollyal az arcán próbált cseverészős maradni, mai meglepő módon - bár leginkább a helyzetnek betudhatóan - most egészen jól ment neki. Maja ritkán mer ennyit és így beszélni, valahogy mégis akadnak lánykák körülötte, akikkel egészen hamar könnyedebb légkörben érzi magát. Van két sorral mögöttük egy bácsi, aki már meccsek óta próbált szavakat kihúzni Majából teljesen sikertelenül, most meg alig hiszi el, amit lát. Hát, előfordul. A kijelentésre nevetve bólogatott kicsit, jobban belegondolva ez is igaz. Bár ő egyébként is érdeklődik a kviddicsről, így nem nehéz neki úgy előadni, hogy felcsillanjanak a szemei.
- Az, szeretem amikor beszél, meg egy csomó jó dolgot meg lehet fogadni és tanulni a meccseikből. Hát, részben ezért is vagyunk itt, nem? - Viki felé fordult pár pillanatra, aztán viszont a pálya pörgése, a gurkók és a kvaff nagyon elvonta a figyelmét. El is vesztette a szemeivel a kis szárnyast kergető fiúkákat. Na szépen vagyunk, bár ha őszinte kell legyen, nem ez volt neki fontos a pályán. Nagyon drukkolt, hogy a piros talárok tulajai végül diadalittasan szálhassanak majd le és ezt a buzdító szurkolókkal együtt tette.
Mikor szóbakerült a német szőkeség és érkezett a kérdés kérdőn tekintett a másik navinésra, majd mosolyogva vonta fel a szemöldökét. Biztosan érezte már ebből, hogy valamit tud, amit ő nem, de nem igazán szokta másokból kihúzni a dolgokat, ő se viseli ezt jól. Csak bólintott párat, miközben éppen egy sikertelen támadással szembesültek. Hát ez elég gyér volt, mintha fáradnának a csapatok vagy hasonló. Sosem jó, ha fogy az erő. Úgy tűnt, hogy az összelegózott hajtóval se mentek valami sokra a vőlegényéék, de legalább az ellenfél is szétcsúszott, mikor a gurkó lábszáron találta az őrzőjüket. Még Maja is felszisszent a találatkor, nagyon csúnyán nézett ki, de hát inkább ő, mint más a pályán... csúnya dolog ez, de másképpen már itt billegne magzatpózba kuporogva és nyünnyögne hogy lemehessen megnézni, mi a helyzet. Van aggodalom, ami sosem szűnik meg.
- Még kellene három gól, és meglenne az az előny, hogy a cikeszkergetéskor nem kell szívrohamot kapnunk... - Mert ez ugyebár játék közben is így van, mikor a navinés lány van a Viperáknál a pályán. Addig nagy a hajtás és a teher is, még nincs meg a kellő előny. Pláne ha a fogónál komplikációk vannak. Az csak gondot jelenthet. Szerencsére azonban ezen a meccsen a gurkók csak kisebb pusztításokat végeztek, bár azért még a vendég csapatnál bevittek két találatot. De így is a hazaiak örülhettek, Maja azonban az örömünnep és szurkolói ünnep elejét véve, ahogy a síp megszólalt felállt és megfogva Viki kezét egyből elindult a lelátón lefelé a pályalejáróhoz, hogy a még ép csapattagok felé vegyék az irányt, vagy legalábbis ameddig jutnak, aztán pedig ő felszedhesse Lewyt meg gratulálhasson, meg akkor már a szőkének is lesz egy kis társasága, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=687853#post687853][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 01:36[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

- Nem akarod bántani a babánkat, ezzel én is tisztában vagyok már. - Látványos sóhajjal jeleztem, hogy tudom, értem én, de elsőre nem volt azért tiszta, azt hiszem velem ez túl gyakran esik lassan már meg. Szégyelltem is magam emiatt, meg butának is éreztem a megjegyzés nélkül is. A kezemmel óvatosan Volt füleit vakarásztam aztán visszahúztam magamhoz, hogy úgy kuporogjak egyelőre. Igazából azt hiszem mindketten tudjuk, ha betett volna a sarokba egy doboz fagyival, most semmi gondja nem lenne rám. De nem szabad most olyat ennem, és azt hiszem a sarkot is kényelmetlennek találnám. Beérem én azzal az öleléssel is, csak kezdem azt érezni, hogy a kibírhatatlansági szintem percről percre növekedett onnan, hogy leült mellém. Nem akartam ezt, nagyon nem. De azt hiszem így is egészen szerencsés páros voltunk, láttam már ennél kevesebben is naponta veszekedni másokat a folyosón, arról nem beszélve, amit anyu hisztisebb ismerősei műveltek, mikor ismerkedett még.
- Ühhüm. Én megpróbáltam, de miután háromnegyed órát kergetőztünk, már nagyon fájt minden és feladtam. Nem tudom hol bujkált, de utána még húsz percig mancsnyomát se lehetett észlelni.
Teljes meggyőződéssel meséltem, hiszen így volt, egyszerűen nehéz lett volna még hozzátenni, hogy én hiába kérleltem, azt nem nagyon akaródzott megérteni. Egyébként se sűrűn szokott olyat, amit nem akar nekem elhinni, hogy kéne. Engem máskor ez nem zavar, de tudtam, hogy bajban lesz, nem hitte el nekem. Volt rosszcsont és ezt nem fél megmutatni, pláne, ha valami olyan marad rám vele kapcsolatban, ahol fegyelmezni kéne őt. Így volt ez az eset múltkor is a „nincs több jutalomfalat” történettel. Mégis elfogyott.. Sajnáltam a dolgot, de nem volt vele mit tennem. Ahogy közelebb kerültem a vőlegényemhez még ha csak a tudattól is, de legalább jobban éreztem magam. Ilyenkor egy kicsit még jobban elkeserít, ha van köztünk egy vagy több országhatár, nem is kis távolságok. Nagyon dilemmáztam tegnap egyáltalán ide jöjjek-e de nem bírtam volna jobban Pécsen.
- Jó, na, nem azért mondtam Mi? Kellett volna? - A szemeim egész hatalmas méretekben meredtek rá visszafordulva a kutyusunktól, egy pillanatra tényleg átfutott rajtam, hogy valamiről megint lemaradtam, de szerencsére gyorsabban kapcsolok már, mint hónapokkal ezelőtt. Lehet, ha egy hasonlót még korábban ejt el, kétségbeesetten sírnék most. De kivételesen csak összeszorítottam a számat, még leesett, hogy nem gondolta ezt úgy szó szerint. Aztán a hasamhoz közelebbi kezét megfogva összefűztem az ujjainkat, kicsit azt figyeltem csak aztán néztem rá és mosolyogva adtam puszit az arcára, aztán az ajkaira, végül csak az arcom az övének döntöttem. - Tényleg nem akartam neked rossz hétvégét csinálni, remélem nem is lesz az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=688441#post688441][b]Maja Bojarska - 2017.07.04. 23:52[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Kisebb vagy nagyobb levegők után, meg ahogy fészkelődtem legalább egészen kicsit jobb volt minden. A kutyus esetén hála az égnek viszonylag hamar túl tudtam én is lendülni, azt hiszem ez már a nap pozitívuma is lehetne. Már persze ez nem jelenti azt, hogy itt vége volt a gyerkőc kivesézésének, ugyanis tegnap rossz volt, én is tudtam, de mit tehettem volna vele? Nem nagyon hallgat rám, ha véletlenül rá is szólok. Nem is tudom mit tehetnék ezzel, de valahogy úgy voltam vele ez így van rendjén. Én az voltam, aki az engedékeny és agyonszerető, Lewy a szigorúbb és imádós gazdi. Így volt ez rendjén.
- Nem biztos hogy ez a por is túl bababarát, de csak egy-két részen jött le róla, ahogy próbáltam törölgetni, mikor éppen nyugton csücsült ma. Meg kellene fürdetnünk?
Elmesélhettem volna az egész történetet pontról pontra, de annyira azért nem volt fontos minden mozdulat és hát mindketten beláttuk a fürdés szükségességét, de bízta benne, h most megint megpróbáljuk megejteni, akkor sem kell átesni a tegnapi procedúrán. Nagyon szeretem Voltot, de most tényleg nem maradt valami sok erőm se fizikailag, se pedig lelkileg rávenni őt, hogy de a kádba bemászva nem jön a mumus és utána legalább majd alszizhatunk együtt, mind a hárman, mint egy naaagy ohana. Talán közben kicsit jobban a szívemre vettem fölösleges dolgot ismételten, de azzal, hogy nem mardosott úgy a fájdalom és jól is éreztem magam a kezei között sikerült ezen túl lendüljek. A kapott puszi és sók után elmosolyodtam, ami most azért ki is tartott még.
- Szeretlek, és én csak örömet akarok szerezni, majd kicsit jobban igyekszem. De most jó. - Úgy éreztem, hogy bár valószínűleg még nem lesz minden kicsattanóan boldog és egyenesben, de az út már jó. Legalábbis éppen a legjobb helyen éreztem magam ehhez. Simiztem a kezét kicsit, ahogy figyeltem rá, aztán a kérdésre kicsit lebiggyesztve a szám megráztam a fejem. Aztán sóhajtva elmosolyodtam újra.
- Szeretnék, de nem szabadna, verseny lesz, most figyelni kellene ezekre. Csak... ölelj meg jó szorosan és úgy jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=688521#post688521][b]Maja Bojarska - 2017.07.05. 19:30[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Elképzeltem azt a slagolós és mosdatós jelenetet a kertben, valahogy bármilyen opcióban próbáltam a végéig jutni a fejemben összeállt képnek, nem tudtam elképzelni, hogy Lewy is megússza szárazon. Már persze konkrét értelemben. Biztos voltam benne, hogy ahogy a sima fürdőszobai eseteknél itt sem kímélne senkit a gyerkőcünk, ami nagyon kis mókás tud alapból lenni, meg is mosolyogtat mindig. Pár bólintással értettem egyet végül a javaslattal, mert hát ez így logikusnak tűnt. Hosszabb és elég lassúnak tűnő idő után legalább már úgy voltam vele, hogy most rendben van minden, amennyire emellett lehet.
- Nem fogok, csak... csak azt akartam, hogy tudd. Majd igyekszem segíteni, jó? - A puszik után lehunyt szemmel bújtam hozzá és úgy figyeltem. Igazság szerint felcsillantak a szemeim és jó is lett volna az a fagyi, de most nem éreztem elég erőt magamban arra, hogy mértékkel egyek csak belőle, az pedig sosem jó. El is akadtam, hogy mi legyen. Felnéztem rá, mikor felajánlotta, hogy azért a lehetőség még áll és kicsit a felsőjét piszkálgatva gondolkodtam.
- Már akkor meggondoltam magam, mikor kimondtam igazából. - De ettől persze még továbbra se kellene. Hogyan fogom lemozogni, ha itt nyünnyögök csak mellette, rajta, vele. Szóval ha meg sem moccanok érdemben. Ráadásul csak felpörget a sok cukor és még a végén úgy pörgök majd itt, mint Aranyhaj, mikor végre lemerészkedett a toronyból és nekiindult az erdőnek Flynn társaságában. Mondjuk érzelmileg éppen én is hasonlóan érzek. Sírni tudnék a ténytől, hogy mennyire fájt a pocim, ami mostanra egészen jó, de azért örülök is most meg már. Nem szeretem ezt.
- De téged jobban szeretnélek, mint a fagyit, ne menj el innen még egy kicsit. Lécci.
A végét már egész halkan mondtam, legalább még egy kicsit maradjunk, aztán bármit szabad. Lehet annak tudtam be, hogy ez a mostani ülőhelyzet el volt találva és tetszett is, nem fájt, nem gondoltam semmi borongósra és még Volt is nyugisan szuszogott távolabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=688992#post688992][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 19:09[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Bár felajánlottam a segítségem, ami enélkül is élt, hiszen sosem akartam megnehezíteni a dolgát, éreztem, hogy nem akar vele élni. Tudom, hogy ő sokkal jobban kezel mindent és ügyesebb, én csak igyekszem lavírozni, és ha úgy adódik, hogy szükség van rám legalább egy kicsit, akkor ott lenni. Nem akarok egyszer, mikor ez fennáll rossz helyen lenni és nem kéznél, biztos rosszul érezném magam. Pont annyira, mint attól, mikor azt érzem, hogy követelőzök. Nem szoktam, azt hiszem, mióta beszélni tudok ilyen még sosem volt. Mikor kisebb voltam sokszor voltak dolgok, amiket akartam, és ki is mondtam, de beletörődtem előbb-utóbb a nembe, vagy abba, hogy majd egyszer. Aztán igyekeztem elhagyni, ami jól is sikerült a saját belátásom szerint. Azonban ilyenkor, mikor csak nyünny minden és az egyetlen, amit szeretnék, egy ölelés, amiből tudom, hogy csak hülyeségek vannak a buksimban, nehezen tudom elválasztani, hogy tényleg ilyen nagyon szerencsés vagyok Lewyvel, vagy esetleg kiprovokálhattam, ha nem is akartam.
- Madártejes… - Egészen vinnyogósan és halkan ismételtem, nem tudtam még, hogy jó lenne-e vagy sem, azt sem, hogy hogyan számolok el a saját lelkiismeretemmel, ha csak belenyalok. Szörnyű ez a fagyikérdés. Otthon is maradhattam volna, ha csak a fagyiért jönnék, és nagylány vagyok, ki tudom magam szolgálni is, de egyszerűen ettől még csak mormogtam és jól esett, hogy ilyenekre gondol, hogy tudja ezeket, és hiába ez volt az első, hogy ennyire rosszul sült el a hónap eleje, nem ment falnak. Legalábbis még.
- Hééé, arról volt szó, nem hívsz többet főnöknek, te, jegesmaci. - Halványan ugyan, de vigyorogtam, ahogy a nyakából kibújva a buksimat az arcának döntöttem, aztán előbb egy puszit adtam a szájára, majd csak egy picit elhajolva megsimogattam a pofiját és egy hosszabb csókot is. Ez elég volt arra is, hogy megpróbáljam összeszedni, mit mondhatnék a kérdésére. Egyszerűen csak nem akaródzottam kimondani, minek örülnék inkább. Belegondoltam, hogy éppen úgy öntöm rá az én problémám, hogy neki is van elég, biztosan hulla fáradt, mégis velem foglalkozik. Na ez az, amit sohasenem szeretnék, hogy miattam ne tudjon pihenni, kikapcsolni, vagy bármit.
- Gondolom fáradt vagy, és jobb lenne, ha nem kellene már azzal törődnöd, hogy ide meg oda hopp.
Nem eresztettem túl messzire a korábbi csók után, csak kicsit bámulgattam félre Volt irányába, meg a lakás egy-egy pontjára, ahogy nagy levegőt vettem. - Ahogy elnézem mindegyikünkre ráférne a zuhany, vagy slagolás, vagy pancsi… bármi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=689333#post689333][b]Maja Bojarska - 2017.07.10. 00:41[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Nem mondom, hogy egyszerű volt elsőre nemet mondani, még nehezebb másodikra visszafogni magam a nyünnyögésen túl, de aztán megtört a dolog. Pedig Isten lássa lelkem, én megpróbáltam magam tartani ahhoz, amihez kell, tényleg. De ez fagyi, és van, és hideg meg finom. Igazából a hideg amúgy is nyugtatja a pocit, szóval orvosságnak is vehetjük. Nem tudom, hogy azt próbálom elérni, hogy ne legyen bűntudatom, vagy komolyan gondolom, amik eszembe jutnak, de hatásos.
- Ihjjj, de csak egy kicsit, mondjuk. Kóstolót… - Azt hiszem még én sem hittem el, hogy ennyit, általában meg szoktam enni vagy három gombócnyit, ami nagyon sok, rettentően, ha nem mozognék, már akkora lennék, mint az egész ház. Be se férnék Lewy mellé az ágyba, sehova. De azt hiszem most ez az egyetlen, ami a simi mellett segíthet. Bár be kell vallanom, az jót tett, vagy a csücsizés, de jelenleg már csak a derekam fájdogált kicsit, az mondjuk lehet a sok üléstől, de ez mellékes. Éppen ez legalább rendben volt, ha már a fejemben még kicsit rendet kellett volna tennem. Első körben mondjuk emlékeztetni a leendő férjemet, hogy mintha már hónapokkal ezelőtt megkértem volna, hogy ezt ne mondja. Nem vagyok Skipper azóta sem, de sajnabajna még Kowalsky se, hogy jelenthessek. Szomorúan sóhajtottam és bólintottam is, hiába látványosan terelte el a dolgot. A csóktól viszont már nekem is kicsit jobb lett a közérzetem is, ha lehet ilyen. Aztán inkább elnyökögtem valami hirtelen villanást az agyamból minden átgondolás nélkül, és mikor visszakérdezett kezdtek csak el a kerekek odabent forogni. Kicsit elbújtam a nyakába és úgy tettem, mint aki nem hallotta, hogy már megint választani kellene és dönteni két dolog között. De ezt nem lehet a végtelenségig űzni.
- Nagylány, ühhüm, fúj és undi nagylány. - Tettem gyorsan hozzá, ahogy felegyenesedtem az ölében, a felhúzott lábaim kinyújtva pedig lelógattam kicsit az ágyról azokat. Hallgattam egy darabig, mer kérdeztem volna leginkább, de nem nagyon tudtam mit is és hogyan. Csak ez nem olyan amit nem lehet, kéne, kellene? Csak néztem valami mentőövért Lewcsire, megsimogattam az arcát, aztán Voltra néztem. Szeretném a Drágát kisajátítani, mint a legtöbbször, azt hiszem most úgy egy kicsit még jobban is, nem is nagyon tudom mi ez a kívánságosdi a részemről. De így?
- Én eszek fagyit, még megfürdeted Voltot mondjuk... aztán… szeretnél gyümölcsös estét? De… - hogyan? Kérdezném én, de inkább csak beharaptam az ajkamat és elkezdtem felkászálódni róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=689509#post689509][b]Maja Bojarska - 2017.07.10. 20:44[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat

- Imádlak. - Lewcsi tutira nem lesz soha az edzőim kedvence, ez akkor nyilvánvalóvá vált nekem, mikor lelkesen, vagy kevésbé, de támogatta azt is, hogy a mesenézős fetrengés mellé járjon gumicukor vagy kukorica, arról nem beszélve, mennyit ettem januárban, mert ha zavart vagyok vagy ideges, azt csinálom. De legalább a mekiben nem láttak azóta annyit. Ez mondjuk inkább sikerélmén, a gyorskajára nem fogható, ha felcsúszik egy vagy két plusz kiló. De olyan könnyen nyúltam a kanálért és a doboz felé, mintha sosem mondtam volna nemet, ez elég elszomorító.
- Te is tudod, hogy nem a tény undi, csak nem jó érzés. - Tényleg mintha folyton koszosnak érezném magam, amivel a saját buksimra megyek néha. Inkább nyammogtam kicsit az első kanál fagyin, bár még elég kemény volt, így megküzdöttem vele. Aztán olyan tudatlan őzikés fejjel meredtem rá, mintha nem is mondtam volna semmit, pedig de, én voltam. És a kérdésemmel se változott ez meg. A számat harapdálva kicsúszott egy egészen halk „ez egy igen?” kérdés, de lehet nem is értette. Jobb is.
- De… biztos? - Nem kezdtem bele újra abba, hogy ez mennyire fura és szerintem lehetetlen, mert lehet még én is reméltem, hogy neki van igaza. Amúgy is bízom benne, nem most fog ez elpárologni. De éreztem, ahogy a manók csukott szemmel, befogott füllel vonulnak vissza a fogaskerekek mögé a fejemben. Most én ijesztettem el őket? Figyeltem, ahogy Volt csapdába esik, és azt hiszem pár perc után megérezte a dolgot, mert eléggé küzdött. Pár kanál fagyi után az asztalra tettem a dobozt és a kanalam, aztán utánuk mentem megkeresve a kutyi törcsiét. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, még az ajtóból is rossz volt nézni, de a végére legalább bele szokott jönni, bíztam benne, hogy most is így lesz. Aztán a padlót nézegetve mosolyogtam félszegen, majd Lewyt figyeltem. - Az a narancs jól hangzott… azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=689581#post689581][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 00:20[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat

A fagyi mellett a puszi is nagyon jól esett éppen a lelkecskémnek és egy kicsit el is engedte hagyni azt az éppen magam felé táplált undoromat, amit percek alatt kifejtettem. Csak bólogattam megértően, mert tudtam miről beszél, igen, valami ilyesmit érzek éppen én is. Meg leginkább ezért is távolról nyünnyögtem az elején a kanapé végén, magamban. Se ezt, se a rosszkedvet nem szeretem átragasztani másra, arról nem beszélve, hogy ahogy én nem vagyok jóban magammal, úgy azt hiszem más sem, ez meg szokott gondot jelenteni. De végül mikor már nem fájt, elhessegettem minden csúnyaságot és csak ő volt, meg a simizés, akkor úgy egészen felbátorodtam pár pillanatra, ami nem is igazán tudom, jó-e. Szabad-e egyáltalán. Figyeltem végig, ahogy összeszenvedi a babánkat, aki már elég termetes volt, aztán a fürdőbe tuszkolja. Én hátrahagyva a fagyit mentem törülköző után, majd a fürdőajtóból szemléltem apró nevetés mellett, ahogy lassan kifehéredik a drágánk. Mikor elzárta a tust, akkor szólaltam csak meg, de a visszakérdéstől megint kicsit rosszul éreztem magam, amit utána mondott, hát az meg. Csak nyeltem egyet és inkább Volthoz csoszogtam, hogy leguggolva elkezdjem megtörölni, mielőtt kirázza a bundáját és mindent beterít. Lehet el is késtem, mert már nekikezdett a riszának. - Illatos baba lettél, ugye nem is volt olyan szörnyű?
Szerettem vele csacsogni, olyan édesen figyelt meg vakkantott néha vissza, még a pofim is megnyalta. Szeretem őt is nagyon. Aztán hátrafordultam, egy kicsit vártam, mielőtt megszólaltam volna.
- Tudom, vagyis azt szeretném. De azt nem, hogy meghalj. Pihenjünk le, ha fáradt vagy inkább. - Megrántottam a vállam, aztán még kicsit a fehér szőrmók bundáját törölgettem, még valamennyire lakásbarát állapotba került. Akkor hagytam, hogy útjára menjen és azt hiszem az a konyhába vezetett hami után. Hamar meg is lett a tálja, hallottam, ahogy tolt rajta és koppant valami szélén, aztán már biztos evett is. Felegyenesedve Lewcsihez sétáltam, aztán felpipiskedve nyomtam egy rövidke kis csókot az ajkaira, majd a törcsit szorongatva néztem körbe. Azért nem is olyan vészes, amit levágtak most a fürcsi miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=689778#post689778][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 20:50[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat

Felszisszenve vicsorogtam együttérzően Voltra, ahogy rám próbált nézni még a zuhany alól utolsó mentsvárként. Tudta azt hiszem, hogy bármennyire is szeretem és imádom, onnan én sem menekítem ki, bele kellett törődnie a sorsába. Jó, azért én nagyon-nagyon sajnáltam, de neki is jobb, ha nem kell vakarásznia meg ráznia  bundáját, frissen és üdén jobb csicsikálni, meg akkor jöhet velünk is, akár. Bár ez azt hiszem most nem a legoptimálisabb lehetőség, mert ahogy törölgetem, nem túl boldog még.
- Na, jól van, nem kell megsértődni ám… - Ezt még neki intézem, csak aztán nevetgéltem egy kört azon, hogy milyen dramatikus férfiak vesznek körül, még a fejem is megráztam egy picit. Végig követtem, ahogy a fehér mancsok elvonulnak tőlünk, aztán ahogy látótávolságon kívülre került, inkább a leendő férjemmel foglalkoztam. Azt hiszem nem nagyon tudtam volna leplezni, hogy picit zavarban voltam, mert nem nagyon gondoltam még sosem bele hasonló helyzetbe se, nem még megélni, és pont ezért nem is értettem, miért voltam egy picit csalódott, mikor azt mondta fáradt. Tudtam, egyértelmű volt, hogy hosszú napja volt, de egy egészen kicsit reménykedtem, hogy most csakis az enyém, ha csak egy nagy és közös pihenésre is. De a csókot követően elvigyorodtam, Volt törcsijét a szennyesre ejtettem, hogy a nyaka köré fonva a kezeim kapaszkodjak meg, mielőtt elterülök a földön a nagy borulásban.
- Szeretlek. Látod, Volt gondolt rád, ezért nem is akart fürdeni biztos… - Nagyon cuki volt, mikor ilyeneket csinált, ezt is imádtam, és azt is, amit mondott, bár nem éreztem magam kevésbé akaratosnak, ez pedig zavart egy kicsikét. Talán fel sem szabadott volna hoznom, vagy éreznem. De hát ez ilyen, nem nagyon van rá precedens, hogy szeretnék és kérek is, de most olyan nagyon nagylányosan el vagyok borulva azt hiszem. Beharaptam az ajkamat végül, úgy néztem utána somolyogva. - Vááárj meg. Igen, be.
Kicsit lassan kapcsolva nyúltam a keze után és a tenyerem az övébe csúsztatva követtem őt, miközben egy puszit nyomtam a vállára, aztán a szabad kezemmel a kezét simiztem. Nem zavart, hogy kicsit vizes, az sem szokott különösebben, ha edzés után fürödni akar, nem pedig az ölelgetésem, nem szerettem azt kivárni soha. - De ugye ez így rendben van?
Nagyon nem akartam butának tűnni, csak egy kicsit értetlenül álltam saját magam előtt is éppen, ez sem volt újdonság, sok dologban nem voltam néha otthon, amit én magam éreztem, vagy éltem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699791#post699791][b]Maja Bojarska - 2017.09.05. 23:31[/b][/url]

Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699801#post699801][b]Maja Bojarska - 2017.09.06. 01:45[/b][/url]

Kellett egy kis idő, mire sikerült összeszednem magam a kijövetelhez, de nem voltam soha az a sokat pepecselős lány, már, ha nem volt hajmosás a programban. Most pedig nagyon nem. A páratartalomtól megint összeugrott ilyen göndör, oroszlános sörénnyé az egész, így a vasalgatás, vagy legalább kifésülés vette el a legtöbb időmet. Végül csak felkötöttem, ami a pályához kiérve jó döntésnek bizonyult, biztos lettek volna gondjaim vele.
A gyakorlatok közben egyszer-egyszer az éljenzőkre esett a pillantásom, én boldog voltam, hogy ennyien örülnek nekik, meg lelkesek is, sőt, még annak is, hogy sokan hozzám hasonlóan Lewy mezét, vagy éppen a többiekét viselték. Egy csomó pöttömke kisgyerek is nyújtózkodott az elválasztó sáv alatt, az egyik szöszke kisfiú még meg is próbált átslisszolni, de szegényt még a kabala előtt lefülelte egy biztonságis bácsi. Sajnáltam a kicsikét. Le is biggyesztettem a szám egy pillanatra, de aztán csak a lassan kezdődő kis meccsekre figyeltem, na meg Lewyre. Lehet nem szabadott volna, vagy sok jót nem tettem vele, de mikor láttam, hogy figyel el is vigyorodtam, meg egyszer integettem is neki nagy lelkesen, de amikor rám nézett egy nő kicsit furin, akkor abbahagytam. Lassan inkább ledöcögtem a terület szélére, és kiszélesedett mosollyal csúsztak a kezeim a pocimra, mikor odaért hozzánk.
- Széépségeset. Nézelődünk, kerestük az aput, de eddig nem lett meg - mondtam kicsit lebiggyesztve az ajkaimat, aztán csak a korlátra csúsztak a kezeim, hogy megtámaszkodva rajta felfelé nyújtózzak hozzá. Picit kivártam, mielőtt egy nagy puszit adtam volna neki. Nem zavart se az izzadtság, se a kosz, hát ezzel jár, én is ilyen voltam edzések végére, akkor jó a dolog. Közben elpillantottam a nagyobb tömeg felé, akikhez páran kivonultak fotózkodni meg hasonlók, aztán láttam, hogy örülnek a kicsik meg a nagyok is, meg mennyire furák a stalkerek. - Olyan furin méregetnek téged is, mintha ufók lennénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699882#post699882][b]Maja Bojarska - 2017.09.06. 21:07[/b][/url]

Azt hiszem, ha kivételesen nem feszengek ennyire a bámészkodók miatt, akkor akár ezen a sima edzésen is lelkes rajongóként vinnyogok párszor és nem csak egyszer integetek. Így csak maradtam a popsimon a kedvemmel és a drukkolási vágyammal, de azért nagyon figyeltem és szorítottam érte. Mégis csak a férjem, meg a brekink apukája, meg úgy az életem értelme. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul miért villogok a mezébe kicsit beleszorulva a pálya szélén.
Némi simi után a kacsóm a korlátra tévedt, aztán csak figyeltem a kérdéseit és kicsit nyünnyögősen vázoltam, hogy bizony elhagytuk az aput, amin nem sokat segített valaki. Nem szeretek ujjal mutogatni, de éppen itt volt a nózim előtt. Megráztam a fejem végül, hogy aztán egy puszit adjak neki.
- Szerintem megtaláltuk - közöltem elvigyorodva vele, hogy aztán a kabim magamhoz véve átbújjak és kövessem őt. Nem tapiztam se a kezét, se őt túl, nem szeretek fölöslegesen feltűnősködni, pedig szívesen szeretgettem volna meg. - Vagy nem is akarták, előfordul. De nem is vagyok Stitch rokona.
Nem tudtam, hogy ezt ki akartam kérni, vagy inkább szomorúan közöltem, így be is csuktam inkább a számat. A még kifelé szállingozó csapattársait néztem, aztán észrevettem a szőkét, akinek a sapimmal integettem nagy lelkesen még lábujjhegyre nyújtózva is kicsit. Nem vagyok annyira alacsony, de biztosra mentem. Közben elértük a kicsiket és nagyokat számláló tömeget, én meg picit félreálltam… volna, de mikor odahúzott Lewy egy ölelésre, akkor boldogan mosolyodtam el és húztam magam össze hozzá préselődve.
- Biztos nagyon cuki lesz majd és szerencsés a kislány - gondoltam én, és mondtam a kisfiúnak. Nem értek meg mindig és mindent, pláne, hogy már rég elhagytam a fordítós kütyüm, de amit igen, arra azért válaszolni is szoktam valahogy. De inkább hallgatok. - Segíthetek?
Még a férjecském valami fura nagy kalapot meg sálat írt alá, én leguggoltam egy kislányhoz, aki olyan Legra korúnak, vagy kisebbnek tűnt, de nem boldogult a fűzőével. Bekötöttem neki szépen, aztán rámosolyogva feltápászkodtam. - Nyuszi, megvárhatlak ám itt is.