A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671545#post671545][b]Czettner L. Maja - 2017.04.01. 01:52[/b][/url]

Próbálkozik ő, bárki bármit is mondjon, egyszerűen csak néha erején, de inkább gyakorlati tudásán felüli minden, ami éri őt. Két szusszanás között próbálta az agyát sebességbe tenni és valahogy a testi reakcióival összehangolni, de rövid úton belátta, tuti gyárihibás. Egyszerűen nem ment ilyenek mellett a gondolkodás, persze amúgy sem szereti ezt a tevékenységet nagyon űzni, de most elővette volna, hogy ne csináljon bajt. Aztán… Legalább nem keseredett el a ténytől, kapacitása se volt rá mondjuk. A csók után csak figyelmesen várta a már előre megérzett helyesbítést, aztán inkább csak lehunyta a szemeit és úgy pillogott, mint aki minimum most törte össze a nagyi nyolc generáció óta öröklődő étkészletét. Pedig csak egyszerűen tényleg jót akart és adni, de ilyenkor mindig jön a friss szellő ébreszteni. Hogy ne. Nem szereti ezt a szót, egyre jobban érzi.
- De miért nem akarsz önmagad lenni? Én sem szeretem, ha azt kell végig nézned mennyire béna vagyok, vagy éppen lusta, vagy elkeseredett, mégis azt mondod nem baj.
Legalább azzal felhagyott, hogy meggyőzze, ő itt van és bármihez szívesen asszisztál. Viszont azzal akadtak fenntartásai, hogy miért ne lehetne önmaga. Ő sosem akarta azt, hogy miatta más legyen, és ez azért most megütötte a buksiját. Csak akkor mosolyodott el jó szélesen újra, mikor a hab a kacsójára került. De mielőtt valami kismacska módjára lenyalta volna, inkább a másik kezét oda húzva az ujjával kanalazta fel. Elég jól elvolt vele, evés közben amúgy sem illik beszélni, meg a hallgatásban, ha csak Lewy mellett nem nyílt ki a csap, igen jó.
- Köszönöm, te nem kérsz? - Tolta felé a kezét, mert még maradt egy kicsi azért, aztán hirtelen nézett a plafonhoz valami hihetetlen rémült arccal. - Bakker. Elfelejtettem. Úúúú, mindjárt, várj.
Azzal a lendülettel mászott ki az öléből, és indult - volna - el, csak előbb még megfordult, hogy a kóláért nyúlva igyon egyet, aztán a pólójába törölgetve a kezét kicsit bizonytalanul bebotorkált a szobába és kihalászta a táskájából az ajándékdobozt, majd vissza szökdécselve beforgott a konyhába és Lewy ölébe tette vigyorogva a csomagot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671789#post671789][b]Czettner L. Maja - 2017.04.02. 00:24[/b][/url]

Technikailag majdnem lehetetlen lett volna, hogy most megnézze a saját nyakát tükör nélkül, így próbálta csak a hallottakból elhinni a probléma forrását. Bár ami azt illeti, ő megpróbálta volna szívesen, de csak a vállára volt képes pillantani, aztán csak vissza a drágára. Továbbra is a magába fordult kiskutya szemekkel meredt, de azért elmosolyodott egy picit. Elhiszi ő, de egyszerűen képtelen ezen fennakadni, haragudni, vagy problémázni. Nem is érti miért kellene.
- Nem is gondoltam, hogy egyenlő, csak nem hiszem, hogy ha nekem elnézel lassan bármit, nekem ilyenekből nagy gondot kéne csinálni. Nem bántottál, nem tettél semmi rosszat...
Már persze erre értendően, igazság szerint Maja próbálta megértetni, hogy nem tett benne szerinte kárt. De nem próbálkozott tovább, inkább szépen elcsendesedett a habba felejtkezve. Egészen addig, amíg nem jött a megvilágosodás. Ajándék! Nem is nagyon volt ideje magára figyelni, vagy bármire, csak szedte a lábikóit, aztán sietett is vissza. Megirigyelnék néha a random felmerülő aktivitását, ebben egészen biztos.
- Na, csssss. De, jó ez így. - Nem nagyon szereti, ha nem örülnek, vagyis inkább csak nem nagyon akarják a kis apróságait. Bár itt nem ez a helyzet és nem is apróság, egyszerűen csak szeretetből jött és azon van, hogy úgy is adja. Ehhez pedig fölösleges a plusz kör holmi "nem kellett volna" körítéssel. Vigyorogva figyelte a bontogatás még közelebb araszolt, meg persze Lewy arcát, aztán mikor a várt reakció is megjött, tenyereit összeszorítva emelte az arcához és vigyorgott rá. Úúúú, örül és tetszik, totálisan célt ért.
Aztán nagy boldogan sétált oda, belecsókolt a hajába. Igen, az a tejszínes dolog őt nem hatotta meg, majd szépen visszacsücsült az ölébe, vele szembe, közelebb csúszva átkarolta a nyakát aztán kicsit bambán meredt rá.
- Azért finom lett a hajad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671801#post671801][b]Czettner L. Maja - 2017.04.02. 06:12[/b][/url]

Veszna említésére csak egy pillanatra elhúzta a száját és gondolkodóba is esett. Persze, nagyon sok dolgot tudna ő is felidézni, mai az édesanyja számára világi probléma, mégsem teszi. Kicsit kezdett úgy lenni mindennel, hogy ez a kettejük dolga kellene legyen. Nem azért mert elzárkózna, nem azért mert ne viselné el a szülőanyját, egyszerűen csak így tűnt normálisnak. Nekik kell a másikkal lenni, létezni. Ehhez azért vannak elképzelései, de azt is tudja, hogy az anyukája elég erős tényező, hiába majdnem tizenhét éves. Neki ezzel még semmit nem mondtak, sőt, eléggé el tudja képzelni, mi vár majd rád.
- De nem ő kell, hogy veled legyen, hanem én. Én meg örülök, ha neked jó.
Mert tényleg így van, és ezt nem tudja már másként kifejezni, vagy elmondani. Egyszerűen csak nem. És bár mielőtt a tejszínfelajánlás célba ért volna, ő elsuhant, a visszatérése jóval kellemesebbre sikerült. Önmagát is meg sikerült lepni, hogy ez ilyen lett. Bár a buksijában kicsit elkalandozott a tényen, hogy talán egy kicsit össze kéne szedje magát végre.
- Csak egy kicsit? Milyen más? - Nagyon nagy vigyorral érdeklődött, végül egy kicsit halványult, miközben rábólintott a végére. Hát ha így akarja. Bár igazából most már túl kíváncsi volt ahhoz, hogy teljesen csendben maradjon láthatóan. - Szeretlek Szívecske, mi legyen akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672378#post672378][b]Czettner L. Maja - 2017.04.04. 17:23[/b][/url]

Mosolyogva bújt csak még egy kicsit, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit jobban bele abba az utolsó ölelésbe, mielőtt elszelelt. Igazság szerint, ha nem ilyen ultra-hiper-mega-giga fontos dolgot felejtett volna el, lehet nem jut eszébe rohangálni. De így azért pörgették őt a gondolatai is, ami nem volt sűrű eset, így inkább igyekezett élni ezen ritka alkalommal. Boldog volt, hogy minden ennyire szépen sikerült, és hogy végre ha jól számolgat magában minden előre tervezett meg nem is ajándékként átadásra került. A lelkiismerete elismerően simogatta Maja buksiját, hogy ügyes volt, pedig máskor is az ám, de azért jól esik neki, hogy tényleg nem rontott úgy el semmit. Pedig azon azért izgult kicsit, hogy a tortát fel ne kenje a földre idefelé, vagy össze ne törje a bögrét.
- A kicsi pont elég nekem. - Nem egy nagyravágyó lányka, tény, és nagyon kis minimálissal beéri, bár van amiből el tudna viselni még. Néha nyünnyög a kismanó a fejében is, hogy: Karolj, ölelj, szeress, etess méééég, és ne hagyj el. Viszont egy picit sikerült megint a zavarba jött Majával szembe találkozni, hogy ő maga is a kék szempárt kereste a válaszra. Nem nevetett vele, inkább csak úgy kezdte érezni, hogy ezen a máson nem most kell törnie a fejét, mert biztos, hogy megint belemászik valamibe. De azért még beszéd közben a becézés után egy percre bele mert kontárkodni, hogy gyors puszit nyomjon az ajkaira, aztán vigyorogva figyelje.
- Iiiigen, most már a kezem is olyan, mintha sziruppal kenegetném testápoló helyett. - Engedelmesen és segítőkészen mászott arrébb, aztán a felszólításra átkecmergett - mert minek átlépni, könnyebb mászni rajta - a köztes széken, hogy kövesse őt. Csak előbb még a kóla, mi más! Na de a fontossági sorrendbe miután ivott villámgyorsan alulra csúszott és Lewy került legeslegelőre.
- Azért itt el fogok tévedni előbb vagy utóbb. - Jegyezte meg ahogy nézelődne, ha többet látna. Otthon is képes néha magát Veszna szobája előtt felejteni, bár az inkább attól van, hogy nem tudja miért indult. Itt csak a hova a probléma, jó az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672821#post672821][b]Czettner L. Maja - 2017.04.07. 01:37[/b][/url]

Erősen el kellett néha gondolkodnia, hogy mindez valóság-e, olykor csipkedte volna magát, mint mikor berángatta őt az ablakon, hogy nem-e alszik. És nem, nem álom. Nagyon-nagyon értékelt minden erőfeszítést, érezte és érzékelte, hogy mindig figyel rá és vigyáz is, sőt. Egyszer-egyszer átszaladt a buksiján az is, vajon ez így rendben van-e, megérdemli-e, de nem firtatta, nem merte. Szeret optimista maradni, ezzel pedig biztosan ledöntögetné a kis kastélyt, amiben éppen topog. Be kellett látnia, hogy hercegnő lett a herceg mellett, hiába nem igényelt nagyon semmit, rengeteget kapott. És minden újabb puszival ezt is köszönte.
- Nem is igaz! Miért csinálnám? Utána meg, ha véletlenül valami finom, nyalogatnám a kezem és furának néznének. Nagyooon.
Döntötte oldalra a fejét és még nyomatékosan bólintott is a saját szavaihoz, mintha ez bizony a világ legnagyobb gondja lenne éppen. Bár nézték már őt ki, nem itt lepődne meg elsőre, de próbál kulturáltan mutatkozni, ha lehet. A hajról már nem is nyilatkozott csak nevetve megrázta rá a fejét. Szereti, de azért egészben jobban, csak vannak ilyen pillanatok. Bele se gondol, mi lenne, ha nem lenne! Megosztotta aggályait a hellyel kapcsolatban, ami tekintve, hogy mennyit utazgatott eddig is tényleg csak abból állt, hogy képes elveszni két szoba között is, itt meg már több a helyiség. Elhúzta a száját. Csak nem… azért ne bízza el magát senki, Maja nem ennyire magabiztos, még így sem. Ha csak nem tipeg pingvinként Lewy árnyékában minden mozdulatnál. Úgy bizonyosan nem sikerülne.
Néma csendben nézte végig, ahogy repül a póló, aztán már csak arra vezette fel a földről a tekintetét a lengyelen keresztül a tekintetéig, hogy hozzászólt. Vigyorogva totyogott oda, hogy megölelje, aztán rázta a fejét is.
- Dehogy. - Azzal kibújt a pólóból előbb, majd a szétkuszálódott hajából kiszedte a hajgumit, még valahogy azt majd fel kell kötni, hogy ne szenvedje csurom vizesre. A ragadós hasát tapizta aztán a haját eltolva meglátta a nyakát a tükörben, amiről a vőlegénye már beszélt. - Ümmm… szívecske, ez..ek meddig maradnak meg?
Szakértői gondolatai lehetnek, ha ezt így kérdezi, hát na, nem volt még szerencséje ehhez, és próbálta elfojtani a nevetést, ahogy eszébe jutott az anyukája arca ennek láttán. Bár azzal a lendülettel el is szégyellte magát. Vissza is fordult már közben a pancsi felé, hogy is áll, hogy aztán a hajával bíbelődjön. Majd nézelődni kezdett.
- Úúúú, milyen samponod van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672880#post672880][b]Czettner L. Maja - 2017.04.07. 17:24[/b][/url]

Lesütve a szemeit hallgatta a megállapítás, ami nyílt titokként működött köztük. Maja sosem próbált más lenni, a viselkedését néha próbálja kordában tartani, de azóta, hogy néha elszaladt vele a ló és elmesélte például a házitücsök tartását, nem nagyon volt mit rejtegetni. Talán a legeslegelején kicsit félt, hogy túl kicsi, túl gyerekes és túl sok ő bárkinek, de boldog, hogy ezzel együtt van jól és nem kell olyannak lennie, mint azoknak a tipegős, csacsogós és rosszindulatú lányoknak, akiket Ririvel a legtöbbször furcsán méregetnek.
Mire ebből feleszmélt már vetkőzött is és a tükörben kiszúrt vörös, már-már lilás foltokat bámulta. Hát, festeni se lehetett volna szebbet? Vagy ezekre mit is tudhatna mondani, maga sem tudja. A kapott csókra elvigyorodott és a közelebbi kezével végigsimított Lewy arcán, aztán a látványos csodálkozását abbahagyva figyelt rá.
- Mondjuk, nincs baj velük… de 10 nap? Te titokban valami komoly ragadozó is vagy? - Persze viccnek szánta, de nem nagyon volt hova tennie, hogy ez miért lehetett olyan élvezetes. Vagyis talán mégis, csak nehéz volt kipuzzlezni mindent. És bár ki nem mondta, elgondolkodott, hogy ezt így mennyire kéne egyesek képébe tolni. „Nézd, Anyu, mik vannak rajtam! Vicces, ugyi?” Engedjük el, mert képes lenne rá.
- Azt hittem valami mentolos lesz, deee ez is rád vall. - Azzal a lendülettel, amivel felé fordult nyújtotta a kacsóját a samponért, és az volt az első, hogy kipattintva a kupakot megszagolta. Számára ez tökre természetes. Sőt, ha nem sampont kap a kezébe, lehet már telenyomta volna a kádat és habzana minden. Hupszi. Bár az tuti, hogy nem nagyon szokta zavartatni magát, pancsizott már az unokatesói tusfürdőivel is, mikor náluk aludt, de otthon maradt pár dolog, mondjuk tök fura volt pasis szaggal aludnia. A haja más kérdés, azon nem viselné jól.
- Ú, nem, ez szerintem jó. Nem szeretem a hideget, nem vagyok én jegesmaci - pillantott rá vigyorogva, majd az idő közben vízbe dugott mutatóujjával kicsit kavargatta a vizet végül felegyenesedett, hogy odatipegve kicsit felnyújtózva csókot adjon neki, és mikor eltávolodott pillogott a hajára. - Akkor segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672896#post672896][b]Czettner L. Maja - 2017.04.07. 20:07[/b][/url]

Nehéz volt majdnem egy éve az a bizonyos átállás. Más az edzéstempó, sokkal komolyabban vesznek mindent és mindenkit, ráadásul az a csapat nem csak úgy összeállt, hogy legyen, aki ide bekerült mind úgy választották ki, vagy keményen tepert érte. Csapatnak csapat, szereti is nagyon Maja, de azért a navinésekkel is így volt.
- Megérte, teljesen. Szóval, ha ezt szeretnéd esetleg később, szerintem annak sincs akadálya. Nekem is sikerült, pedig én se voltam egyszerű történet…
Mindig kis pozitívan áll mások sorsához is, itt sincs ez másként. Tényleg nem tartja magát kiemelkedő tehetségnek, ügyesebb volt, mint mások és jobban akarta. Ő váltig állítja, hogy a munkája eredménye az, hogy ott van, ahol. Ez sem a legfelsőbb szint, de fél lépcső a profiktól. Nem is igazán tudja, az-e a cél, vagy csak ennyire szereti.
Tekintete sokat cikázott a pályán, amit részben a tempó követelt ki, de annak ellenére ki és mi érdekelte, olykor felpillantott az elkülönült fogópárosra is, mi lehet a helyzet. Sajnos nem volt tökéletes szeme sosem a cikeszhez, így nem sokat tudott, pláne innen, megállapítani. De nagyon-nagyon drukkolt.
- Csel? Igen, az is. Deeee igazából én a hajtóra gondoltam, mármint Rá, nézd - mutogatna nagyban, de ahogy éppen harcolnak folyton változik a helyzet. Azonban Lewy a többiekhez képest feljebb emelkedik, ekkor sikerül belőnie őt a háztársának. Széles mosollyal kezd aztán a további magyarázatba. - Ő a vőlegényem, innen ismerem őket jobban.
Furcsa volt így kimondva a dolog neki. Boldog volt és büszke, de nem szeretett sosem villogni és nehezen is közölt nagy dolgokat emberekkel, ez viszont úgy adta magát, mert hát nyilván nem fog megülni tudni a fenekén, ha bármi olyat lát.
- Igen, azok, szépen tudnak összejátszani. Sebastian Sieger a legidősebb hármuk közül, ő dobta az imént a pontot, aztán Lewy, a barátom - jegyezte meg, ahogy a pályára figyelt közben és a folytatás helyett felszisszenve pattant lábra és nézett előre mi történt. Illetve kivel történt. Egyszerre bosszankodott és sóhajtott nagyot látva, hogy a harmadik, még nem említett hajtó alatt bolondult meg a seprű éppen. Hát ezt Mats megjárta. - Ú, szerencsétlen. Azt jól benézték a terelők. Emlékszem anno a suliban voltak ilyen bakik, csak ott még bénácskábbak is voltunk és néha kettő is jött.
Képtelen volt beszéd közben a lányra nézni, még a kacsója is remegett kicsit mikor visszaült, hogy vajon még mi jöhet? Egyszerre élvezi és nem néha a meccseket, már ő se igazodik ki ezen. Közben a Berlini csapat ennek hála eléggé magára talált és szép támadásvezetésekbe kezdtek. Maja meg csak egyre többet grimaszolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672981#post672981][b]Czettner L. Maja - 2017.04.08. 02:51[/b][/url]

- Tisztára, mint egy vámpír. Bizarr, de azért nem baj, szeretlek.
Mosolygósan figyelte, miközben visszahúzta a kezét. Pár pillanatig a saját tenyerébe nézett a puszi helyére, ki is szélesedett az az induló görbület és egész vigyorgós lett a végére. Mire felnézett pedig a határozottan vidám és már-már elégedett lengyellel találta magát szemben, bár ez kicsit sem zavarta. Minden alkalmat imádott, amikor nem a dörmögés és a nemek voltak terítéken. Mondjuk volt ideje azokba is belebolondulni, de azért azokat nem hiányolja úgy, érthető okokból. Bár úgy mindennel együtt működött és volt jó ez.
- Mindent értek, de nagyon jó illata van, megszagiztam. Nekem ajánlottak múltkor málnást, de nem volt szívem lecserélni a vaníliást, szóval… nem tudok nagyon mit csinálni, azt szeretem. Nem szeretek semmit így újra cserélgetni.
Figyelte, ahogy a drága elintéz mindent, addig befejezte a haja minimális menekítését, de hamar rájött, hogy úgyis vizes lesz egy része, szóval annyira mindegy ennek. Azért felkötötte lófarokba legalább és hagyta a fenébe, majd megszárad, vagy valami. Amúgy is a víz is készen volt, szóval minden a lehető legnagyobb rendben ment. A csók után vigyorogva bólogatott, hogy aztán kövesse és immáron minden fölösleges plusz ruhadarab nélkül a vízbe kerüljön és eltüntesse a ragacsot, elsősorban. Amúgy is szereti a fürcsizést, felfrissítő és tisztának lenni olyaaaan jó.
- Vagy őszülsz, vagy kicsit több tejszínhabos ragacs került a hajadba, mint akartam - mondta felnevetve és pár pillanatig Lewy arcát figyelve. Utána a száját harapdálva mosakodott le, de aztán nem sokkal később a sampont vizslatta már. Legalább mindig képes valami lehetetlenül értelmetlen dologért is lelkesedni. - Úú, megfordulsz? Vagy maradhatsz is, mindegy. Megmosom én a hajad, jóó lesz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673251#post673251][b]Czettner L. Maja - 2017.04.08. 23:12[/b][/url]

Nem akarta ő piszkálni, vagy bántani, és szerencsére ebből sosem sikerült még rosszul kijönnie. Szerinte ez vicces és valahol aranyos is, így bátorkodik sokszor ezen buta dolgokra rákérdezni, vagy élni lehetetlen gyanúperekkel. Megesik. Mint az is, hogy egy sampon szaglászása több koncentrációt ölel fel, mint bármi más, így az ember a neki szánt szavakból lecsúszik párról. Mint aki figyelt, úgy mosolygott meggyőzően a puszi után, aztán széles vigyorral helyeselt. Hát nem is fogja, túl jó az úgy.
- Akkor már ketten vagyunk, szerintem megszavaztuk, hogy maradjon.
Közben sikerült dűlőre jusson a hajával, legalábbis részlegesen. Nem fog mindenfelé lógni, de azért megmenekülni nem így fog a világ, meg ahhoz hiányzik mellőle még két pindúr pandúr. Pedig a cukor, só és minden mi jó, az benne is megvan. És ha ezt z idiótasági faktorát nézzük az X vegyszer is beüthetett. Vagy csak sokat hagyta őt Veszna a napon a Balatonnál mikor kicsi volt.
Közben nagy igyekezettel szedte le a ragacsos foltokat a kezéről, meg a karjáról, ahol még össze sikerült magát kencizni, végül a hasáról is, ahol kicsit tovább tartott az önsimogató művelet. Egészen addig nem érezte magát zavarban, még nem lett az az érzése, hogy figyelik. Mármint persze Lewy, mikor észrevette csak zavartan elmosolyodott és inkább a haját hozta szóba, még végzett.
- Ühm, hümm, hát jóóóó. - Nagy szemekkel figyelte a reakciót, és tényleg nem akart jobban nevetni, de képtelen volt. Képes volt néha egy tüdőbeteg ötéves szintjén hörögni a nevetéstől, de ez szerencsére nem lett az az alkalom, így is nehéz volt abbahagyni. De mire megfordult sikerült. Megfogta a flakont, lábait maga alá húzva csücsült a sarkára, ahogy közelebb csúszott. Közelebb hajolt és a vállába adott puszi után még suttogott kicsit, ahogy kinyomta a sampont a kezecskéjébe. – Pedig ez is jól áll nagyon.
Miután a flakont letéve felszabadult az egyik keze bevizezte a hajt haját, majd a sampont kezdte belemasszírozni. A megjegyzésen egy picit elgondolkodott. Hát mi az hogy lehetetlen? Ha őszintének kéne lenni, nála ez nem mindig létezik, a képtelenségek kereszttüzében él. Eleve a létezése is megkérdőjelezhető néha. Amúgy is, állítólag a Jetiburgert megenni fél óra alatt is az… Maja megoldaná, valahogy tuti.
- De most miért? Minden lehetséges, csak akarni kell. Kész. Pont. Ennyi. - Hát le kellett szögezze, nem mintha olyan nagyon komolyan tudna fecserészni, ezt is inkább vidáman és kicsit dallamosan sikerült, miközben lassan sikerült teljesen összehaboznia a haját, meg kicsit a saját karját is, és Lewy hátát, vállát… szóval nem annyira figyelt, upszi. De nem zavarta ez őt annyira. Mikor végzett leöblítve a kezét átnyúlt a karjai alatt és átölelte, a válla felett áthajolva, hogy ránézzen, mikor beszél. - Hát nem tudom, lehet legközelebb már nem ennyire bénán mosnám a hajad. Az baj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673514#post673514][b]Czettner L. Maja - 2017.04.10. 10:06[/b][/url]

A sampon kérdése ahogy jött, úgy ment is, hiszen elég hamar sikerült túllendülni mindenkinek a felmerült lehetőségen. Maja amúgy sem nagy pártolója ilyen szemszögből az újításoknak, és láthatóan ebben most támogatása is van. Boldogság és csokiszökőkút. Nagyjából a helyzet ezzel jól leírható. A pancsira koncentrált, jól is tette, lehet, hogy hamar a lengyel színek élénkebbikében pompázott volna, ha leragad azon, ahogy nézve van mindeközben. Így csak a száját harapdálva végzett és inkább már a segítéssel akart foglalkozni. Már-már túl rendes is néha, csoda, hogy ettől még nem kapott senki és soha idegbajt.
- Psssszt. Cssss. Csak jó, és kész. - Na, nem mintha ő ne tudná, hogy többek közt ez is nagyon fura a részéről, de nem nagyon akarja megtalálni, megkeresni, vagy éppen felismerni az összefüggéseket, pedig mostanra elég sok lett, hogy bizonyos dolgokra ráébredjen esetleg. De lehet, hogy ez a homály tartja fenn a lelkében az egyensúlyt és teszi őt ennyire önfeledté. Ki akarná ebben gátolni? De ma már legalább másodjára tesz kijelentést bizonytalankodás helyett. Nem is tudja mi volt a kólában.
Ahogy végzet a habos műveletekkel kicsit elhanyagolta, persze csak időlegesen, a hajkérdést, és inkább ráragadt szerencsétlenre, mint valami rágó. A habra, ami rá került csak grimaszolt egy kicsit, aztán huncut mosollyal hümmögött kicsit a kérdésre. De mielőtt felelt volna, egészen közel hajolt, aztán egy kis puszi kíséretében úgy forgatta a fejét és tolta Lewy pofijába, hogy a habbal biztosan megosztozzanak. Hát na, így volt fair.
- Nem tudom, Drága. Nem vagyok jós. De esetleg lehetne. - Bár azért, ha akarná, se tudná rejtegetni, hogy ő ezzel mennyire jól elvan és teljesen jól viselhetőnek is tartja, sőt, valahol annál is többi. De persze mikor mondana ellent, ha azt mondják neki inkább ne? Nem itt kezdené, ha nem is repesne az örömtől. Közben elkezdte leöblíteni a habot mindenről és mindenkiről, pedig látványosan nehezen hagyta abba az ölelgetést, megesik. Ahogy lassan haladt még a hajába is beleszagolt egy pillanatra. - Nem muszáj, nem azért mondtam ám. Éééés mindjárt visszafordulhatsz, ú, jó illata van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673687#post673687][b]Czettner L. Maja - 2017.04.11. 01:30[/b][/url]

Elvigyorodva masszírozott még utoljára a buksijába egy kevés habot, ahogy rá lett hagyva a haj kérdése. Igazság szerint semmilyen ambíciója nem volt ezt nagyon védeni vagy támadni, ő tényleg csak egy egyszerű megjegyzésnek szánta, amivel az ég világon semmi gondja. Ha kékült volna a haja, Maját az sem ejti túlságosan kétségbe. Bár lehet, ha mondjuk eléggé levágatja az kicsit szíven üti, meeeert szereti így, ahogy egyébként hordja. De szerencséje ilyen előszél még nem érkezett.
A nagy ölelgetés közben volt ideje azzal foglalatoskodni, hogy ne hagyja magát csak úgy összehabozni és nevetve adta mindezt vissza, ellenben a kérdésre egy picit elhallgatva törölgette a habot félre. Azért még mindig érezte, hogy néha elkapja a bizonytalanság, hogy bármikor hozhat jó döntést, de most az egyszer csak úgy, ahogy esik, úgy puffan alapon motyogott valami választ, hogy aztán látványosan megszabadítsa a lengyel haját és vállait, na meg a hátát is a habtól.
- Hát… egy picit. Ühhüm, igen. - Nagyon kellett magában egyezkednie, hogy ne folytatódjon ez megint a „de csak ha te is” lényegű kis litániáival, de végül nem így lett. Mikor végzet visszahúzódott mögé, az egyik kezével újra átkarolta és a kockákon dobolva hajolt a pofija mellé a másik oldalról. A szabad kezével közben a vízből kimert habot maga elé tartva fújta szét. Az meg csak úgy repdesett minden irányba. Még szerencsétlen Lewy arcába is, ezt nem is bírta sokáig nevetés nélkül. - Bocsi. Kipróbálod?
Ezután a másik kezével is megfogta, aztán két puszi után dúdolgatva léptetgette az ujjait, még ahogy szembe találkoztak a kacsói, összefűzte azokat. Ha már nem volt semmi ellenvetés ő így nagyon jól érezte magát.
- De ahhoz amúgy egy helyen kell lennünk pancsiidőben, meg olyan helyen, ahol lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673762#post673762][b]Czettner L. Maja - 2017.04.11. 16:24[/b][/url]

A nagy ölelgetés közben teljesen elfelejtette szinte hol van és csak Lewy vállára borulva szuszogott az ujjai dobolgatásával szinkronban. Nem nagyon akaródzott mozdulni semerre, és az sem zavarta, hogy a víz lassan kihűlt, vagy hogy itt-ott még habos lett újra. Világi problémák máskor, most viszont csak kiélvezte a pillanatot addig, amíg nem jött a következő kis akciója. Ahogy össze-vissza szállingóztak a habcsomók, nevetve figyelte, aztán a reakcióra látványosan biggyesztette le a száját. Hogy van ez, pedig ő aztán nem akart rosszat. Persze, nem vette magára egy pillanatig sem, de nem hagyhatta csak úgy szó nélkül.
- Nem? Naaaaa, és ha adok két puszit? Három? - Néha már saját magával alkudozott a navinés, ennek ellenére ő ezt nagyon élvezte. Annyira más volt bármiről, legyen az komoly vagy sem beszélgetni Lewyvel, mint úgy bárkivel. Oké hogy volt neki 4-5 barátja, de ebben kimerítette azt a szociális kört, akik a hangját is hallották valaha egy köszönésnél vagy egyszavas válasznál többször. És bármennyire kívül esett ez a szokásain, szeretett mellette csicseregni. Valahogy kihozta belőle ezt is.
- Ühmhüm. Szerintem tudod, hogy mennyire örülnék, ha veled lehetnék úgy majdnem mindig. De venni? Még egy lakást? Nem sok az egy kicsit? - Vagy kicsit nagyon. Majának ez még mindig furcsa és újra meg újra rájön, hogy ő ebben nagyon nem kompetens. Az egyetlen háza, ami valaha volt egy Pónipalota a szobájában még hét vagy nyolc évesen. Szóval érzékelni lehet, hogy áll ehhez. - Kutyuuust? Igazi kutyuuust?
A végére már egészen lelkesen mocorgott Lewy mögött, mert ezzel legalább hamar elterelődött a korábbi gondolata. A tényekről viszont nem. A helyzet az, hogy nem igazán vannak magyarázatai – ő úgy érzi nem is kell, csak szeret és ez ezzel jár -, mit és miért dönt el ilyen könnyen. De ideje lenne ebbe Vesznát is beavatni. Lassan, de biztosan.
- És ami azt illeti, amúgy is meg kéne anyával pár dolgot beszélni, azért, ha esetleg elpakolnék otthonról előbb észre venné, és kiakadna, mint ezt. - Felemelte a kacsóját a gyűrűre utalva, merthogy ezzel is lesz egy kör, akkor már minden jót oda neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673859#post673859][b]Czettner L. Maja - 2017.04.11. 21:23[/b][/url]

- Rajtam nem múlik… - Hatalmas lelkesedéssel és vigyorral csökkentette le a távolságot és támadta le az első, a második, a harmadik… nem is nagyon lehetett egyikről a másikra térni számolásban a puszik között. Aztán mikor úgy nála valahogy kijött a négy - nem matekzseni, köszönjük - kicsit elhúzódott, hogy figyelje mi is a helyzet. Ő szereti ezt csinálni. Csak kedveskedni, úgy létezni, adni, szeretni. Egyszerűen alkalom kell hozzá. Lehet néha kicsit direkt is érzi a viccet komolynak, hogy aztán ha kell, ha nem törlesszen. Tényleg nincs nála talán minden rendben, de sebaj.
- Sok pénzt költesz el, lehetetlen vásárlásmániás van. Vagy olyasmi. Van ilyen? Nem, nem úgy nézel ki. Tudom, hogy nem zavar, csak… - rántotta meg a vállát kicsit tanácstalanul pillogva maga elé. Fogalma sincs mit mondjon, vagy sem. Persze nem az ő dolga ez, meg egyszerűen idegen tőle. De ha Lewy ezt szeretné, akkor ő is. Ez így teljesen működőképesnek tűnik neki. - Semmi! Ő marad, velem, mindig. Mármint Ő is. Dededede…. Tényleg? Mikor? Milyen? Jahj, olyan édesek, úgy tudnak nézni, meg mikor jönnek kuncsorogni, ha éhesek vagy csak szeresd őket.
Még nagy hévvel kifejtette az elképzeléseit kicsit még mutogatott is a kezével, a fene se érti néha az önkéntelen mozgásait. Ezek akkorra abba is maradtak, mire az anyukája az eszébe jutott. Ez nem lesz rövid menet. De túl kell esni, mindig mindent meg tudtak beszélni, még ha volt egy kisebb vita is. Mi baj lehet? Toronyba zárja, most igazán?
- A bizonyítványomon? Mármint sok dologra számít rémképek formájában, így leginkább csak a tempón szokott puffogni, de ettől még engem is levert a víz! Különben, ha a mai nap is számít, akkor sem feltétlenül a költözés vinné a prímet nála szerintem…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673905#post673905][b]Czettner L. Maja - 2017.04.12. 02:46[/b][/url]

A puszikon gyorsan túlesve a kerekek már nála is inkább azon a bizonyos otthon témán pörögtek. Hiába volt gyakorlatilag egy hivatalos lakhelye, azt sem tudta otthonnak kimondani. Erre itt van Lewy, akinek meg követni sem tudja pontosan mennyi van, de több is, és ki tudja, hogy vélekedik. Bár, ha jön újabb, nyilván nincs mélységes elköteleződése neki se. Tök fura, hogy otthontalanok, közben meg mégsem annyira.
- Nem akarok beleszólni, a te dolgod. - Gyorsan ezt máig úgy hozzátette, nem vette rossz néven, csak egyszerűen tőle távol állt ez, így érezte, megesik. - De ha ez boldoggá tesz, nekem nincs vele gondom.
Komolyan gondolta még mosolyogva az egyik kezét felcsúsztatva maga felé próbálta fordítani Lewy fejét, hogy egy rövid csókot leheljen az ajkaira. A kutyus kapcsán már sokkal jobb volt az összhang, de hát na, nem lehetnek egyformák, valószínűleg akkor nem is viselnék jól egymást. Sőt, biztosan nem. Jó ez így, teljesen. Bólogatott az információk hallatán, hogy jegyezte, szélesen vigyorogva pedig az imitálást is befejezte még fel is nevetett kicsit. Valahogy el tudja képzelni, ahogy a Drága körül ott rohangál egy kölyök és ezt mindketten mennyire élvezik. Csak úgy cuki és aranyos, és jahj, szóval érzi, hogy ez valami jó ötlet. Még akkor is, ha sok dolog elmondható, de a szabadidő megléte nem.
- Hát… - Még mielőtt válaszolhatott volna sorolni kezdte az opciókat a lengyel, Maja pedig a szemeit lehunyva szorította össze a száját pár pillanatig mert hát igen. Ez a hármas kombináció minden anyuka legszebb álma, nem? Ebben a sorrendben, egy nap eseménybeszámolójaként.
- Úgy egyben az egész? Eddig sem tapsolt és gratulált semmihez kisebb infarktus nélkül. De most agyi embóliája is lesz vagy mi az. Szerintem a gyűrű lesz a legnehezebb. Deee vetekszik az esti programmal, iiigen. De szerintem sem a rossz kategória ez…
Kicsit zavartan motyogta a végét, egyáltalán nem volt vele gondja, sőt, csak így beszélni róla, ht ez is új volt. Aztán megtámasztotta az állát a hajtó vállán, úgy nézett előrefelé. Mintha valami érdekes lett volna a falon, pedig csak gondolkodott.
- Majd kevesebbet mászkálok sötétben egyedül, ígérem. De azt hiszem, ha hazamentem ezeken túl kell esnem tényleg. Utána majd minden szép és jó lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=673943#post673943][b]Czettner L. Maja - 2017.04.12. 16:19[/b][/url]

Maja világ életében - jó, az elmúlt több, mint tizenhat évében - próbált a legkisebb problémaforrásként működni, alkalmazkodni, és mindenki más számára a jót elérni. Kisebb vagy nagyobb sikerekkel, ez működött is. Aztán jött a tánc meg a kviddics és egy minimális akaratot felszedett, ami azóta néha tudálékosan előbukik belőle, aztán persze rögvest megbánja. Itt is ez a helyzet, de a csókkal lezártnak tekintette az egészet. Esze ágában sincs bajt kavarni ezzel. Inkább gondol sok, cuki kiskutyára és vigyorog idiótán maga elé, ahogy elképzeli, ahogy egy kergeti a farkincáját körbe-körbe, egy másik meg átesik a saját lábán. Remekül elszórakoztatja őt a saját képzelőereje. Egészen addig, még kicsit meg nem komolyodik a téma.
- Nem kell, megoldom én, nagylány vagyok úgyis tőlem szeretné hallani. Vagyis fogja is, néha nem igazán tudom, hogy minek örül egyáltalán. De már veled is egész jól áll, szóval ezekkel is rendben lesz… egyszer. - Ő mindig úgy van vele, hogy van előrébb, fogalma sincs mit hoz a másnap, vagy mi lesz pár óra múlva, de szeret hinni benne, hogy valami szép vár rá, legalább ott. Bár hosszú ideje a jelenre se lehet panasza, sőt. - Majd később úgyis összefuttok, azt hiszem az bőven elég lesz. Bár elgondolkodtató, hogy akkor a nagyiékkal szövetkezem kicsit inkább.
Ez pedig távolról is sejthető. Hirtelen belegondolt, hogy amint vissza fogja kapcsolni a telefonját, az lassan megy át rivallóba az értesítéshangoktól. El bírja képzelni, hogy Veszna már kétszer eltemette, négyszer kapott agybajt, hogy melyik lehet itt a legközelebbi kórház és akkor ezek után jöhetnek a továbbiak, ha célba ért… Javíthatatlan egy gyerekes szülő.
- Mééég nem, de majd biztos fogok, nem szeretem a hideget. Nem is értem te hogy vagy vele nagy barátságban…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=674045#post674045][b]Czettner L. Maja - 2017.04.12. 23:10[/b][/url]

Tudta, hogy mi a maga dolga, és úgy is állt ehhez hozzá. Lehet sokszor elhúzta volna a fenekét a szekrénybe zárkózva ahelyett, hogy az anyukájával ezt vagy azt meg kelljen beszélni, de nem is igazán értette. Korábban tényleg bármit megbeszéltek, aztán egyszer csak úgy érezte, hogy megbántja Vesznát, vagy éppen haragszik rá a szavaiért és ehhez nem sok kedve volt. De ez ezzel is jár, túl kell esni rajta mint a csúúnya vizsgákon. Azok is milyen jól sikerültek. Van még remény!
Egy nagy mosollyal az arcán szorította meg abban az ölelésben még egy kicsit jobban a drágát, hogy aztán a vállán pihentetve a buksiját lehunyja a szemét és ott szuszogjon kicsit. A mozgásra felemelte a buksiját, elengedte őt és arrébb húzódott, megszabadult a maradék habtól, aztán a törcsiért nyúlva ő is kiszállt és magára tekerte azt.
- Ühhüm, egy kicsit elfáradtam. Eléggé az van már. - Vagy annál egy hangyányit jobban is, de ezt nem kívánta részletezni. Inkább csak az ajkát beharapva nyúlt a lengyel keze után, hogy amint kicsit szárazabbak voltak kövesse vissza a szobába. Mikor pedig minden és mindenki a helyére került, mint a gazdátlan kiskutyák szoktak a szeretetért koldulni, úgy fészkelte magát Lewy karjaiba és aludt el. Volt mit kipihenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=680526#post680526][b]Czettner L. Maja - 2017.05.12. 15:30[/b][/url]

Nem volt a nagy gondolatok és tanácsok embere sosem Maja, de a biztatáshoz értett. Így történhetett az is néha, hogy még bár neki nem sok elképzelése volt a távoli jövőről, mármint életcél és munka, végzettség terén, másoknak szeretett segíteni gondolkodni ilyeneken. Valahogy ilyenkor elhitte, hogy ő sem a semmibe megy előre, pedig valahol ez volt a helyzet. Tudta hol, kivel, miként szeretné magát látni mondjuk tíz év múlva, de konkrétumok, hogy mi lesz vele a VAV után nem igazán futkostak a buksijába. Pedig itt van a küszöbön, már csak egy utolsó sima tanév, aztán a végzős év. Gyorsan megy az idő, nagyon. Ebben érzékeli, de a párkapcsolatában kevésbé, bár nem az első, és biztosan nem is az utolsó Viki, akit így meglep. Kicsit elpirulva pillant rá és bólint mosolyogva.
- Öhm, igen, van. Köszönjük.
Na, az legalább megvan, hogy mit mondtak neki és nem veszett bele az első különös kérdésbe. Persze lehet, ha nem lenne így elvarázsolva, meg tartaná a normál tempót a társaival és nem lenne ilyen zizzent, ő is furcsállná, ha egy korabeli így állna. Most azonban túl boldog volt átgondolni, hogy mi is történt vele szűk fél éven belül.
- Háát, részben, azóta egy kicsit többet is tudok, mint amit lehet a médiából. De Lewy szeret mesélni is én meg szívesen hallgatom, úgy könnyű. - Szemeivel a pályát vizslatta még magyarázta a dolgot, aztán pillantott a másik navinésre elvigyorodva. Tulajdonképpen őt szórakoztatta, hogy tudott olyat, amit tévesen közöltek, vagy, hogy amúgy mennyire rendesek és mindegyikük ember, semmi UFÓ-ság, ahogy egy egyszerű embernek a sztárok tűnhetnek. Például az őrzővel kifejezetten hamar megtalálták a közös hangot a „nutella” hangzóiban. Abban mondjuk kevésbé lennének most egy nézőponton, hogy a csapat mi a fenét művel. Nagy grimaszokkal próbál túllépni a látottakon és a gurkós eset láttán előbb a kezeibe temette az arcát, aztán figyelte mi lesz.
- Ahham. Ismerős a név valahonnan? Őőő, válogatott játékos is, német. Ha az kicsit ismerősebb…
Próbált segíteni, mert úgy vette észre a szőke hajtó témája valamiért izgi lett hirtelen. Ő pontosan tudja, milyen rajongónak lenni, szóval még az se lepné meg, ha kiderülne, hogy a lány szobájában is lógnak poszterek. Mondjuk amíg nem Lewyről, szava se lenne rá. Utóbbi esetben meg nem lehetne ugye, de azért… mindegy is. Inkább az éledező hazaiakra koncentrált. A vőlegénye gólját a nézőkkel együtt nagy éljenzéssel díjazta, aztán válaszolt csak, mikor a popsija végre megint ülést ért. Nem nagyon egyhelyben maradós ilyenkor.
- Muszáj lesz neki, valahogy összelegózzák és visszaküldik. Mondjuk azt, hogy ha a makacsságnak vannak szintjei, akkor ez a három hajtó a pályán a kimaxoláson is túl van hárommal…
Közben kiszúrta a fogót, aki éppen előttük száguldott el, elég közel is a páholyokhoz, vélhetően látott valamit. Más esetben nagy hevesen integetne a fiúnak, csak mert mért ne, most viszont csak erősen drukkolt. Fontos meccs ez, nem akar szomorú véget. Ami úgy tűnik nem is jön el, hiszen egyre jobban állnak és a sérült is igyekszik talán vissza.
- Most nézd meg, mondtam. Már ott ácsorog, vissza akar jönni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682137#post682137][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 14:59[/b][/url]

Nagy örülés, boldogságok és zsivaj. Ezzel lehetne jellemezni az elmúlt órákat. Már a meccs alatt is egészen más volt érezhetően a hangulat, mint máskor. A szokásoshoz képest is nagyobb volt a hang és az emberek jobban készültek erre a bizonyos végszóra. Ez órákkal később sem múlt el, inkább felfokozódott, bár azt még ő is tudta, hogy ehhez volt segítség. Egy-két ital, és olyan táncmozdulatokat látott egyik-másik fiútól, amit határozottan állíthat, hogy nem is létezik. Pláne nem zene nélkül.
- Szívecske. Mi a baj? - aggodalmaskodott, miközben felvette az addig táskájában rezgő telefonját. Nem nagyon értette a dolgot, hiszen nem olyan régen még látta is, most nem találja a tömegben ugyan, ami azért zavarja, de neki jó itt hátul. Nincs fényképészhad - így is kihúzta egyből már Hannah -, buta kérdések, meg jól el is volt pár lánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682139#post682139][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:02[/b][/url]

A kisebb kitérője után éppen a tömeg sodrásába keveredett, ahogy valami dallamosabb szám indult el. Vigyorogva követte a már ismerősebb arcokat, közben a telefon már a füléhez is került. Igyekezett nagyon odakoncentrálni, de tök furcsa grimaszokat vágva próbálta értelmezni amiket hall. Volt egy halvány sejtése, hogy itt valami nagyon nem kerek. Pláne, hogy a hangok nem voltak teljesen ismerősek, de ismeretlenek se.
- Lewy? Sajtburger? - Nem mondhatná, hogy bármit értelmezett volna, pont ezért értetlenül állt meg nem foglalkozva vele, hogy éppen útakadályt képez. Azért szépen kikerülgették. A középen lévő színpad felé pillantott, utoljára ott látta az egész csapatot, de hiába ágaskodott, csak ugráló emberek jobbra meg balra is... Így inkább kikerült pár asztalt meg embert, kicsit fennakadva valakiben. Bocsánat, elnézést, sajnálom társaságában inkább igyekezett felelni a telefonba. - Háát nem, nem azzal. Miért az unikornisos dalt éneklitek? Nem is ez a szöveg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682141#post682141][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:04[/b][/url]

Hát Majának halvány lila füstje sincs, piros volt meccs alatt, de most az se segíti ki, milyen bácsiról van szó és mért fontos a haja. Kezdhette volna furának érezni a beszélgetést, de viccesnek gondolván inkább csak vigyorogva néhány táncmozdulattal tört előre és nézelődött. Az egyik asztalon volt pár muffin, egy kék mázasat hamar lenyúlt, mielőtt beleharapott volna viszont még csak megnyikkant pár hümmögésen túl is.
- Weeeee aaare the chaaaampions of the woooorld. - Nevetett, miközben beleénekelte a telefonba, mert ahogy hallotta, valaki a túloldalon nála is rosszabbul ejtette a szót vagy elfelejtette a szöveget, vagy csak azt, melyik sor jön. Nem lehetetlen. - De hát Te hívtál fel! Kit akarsz mást felhívni?
Kicsit riadt meglepődéssel próbálta kibogozni, hogy most így ennyire benézett vagy ő, vagy Lewy valamit, de gyanúsan kezdett valami elcsúszni. Inkább kérdezett, teli szájjal persze, hogy máshogy, éppen hála a sajtburgernek megéhezett. De az utolsó szót azért eléggé nyomatékossá tette.
- Mert hol a feleséged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682143#post682143][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:07[/b][/url]

Olyannyira lekötötték a sütik, hogy még a táncikálásba is belefeledkezett és egyhelyben folytatta. Aztán csak akkor eszmélt fel, mikor megérkezett a "kivel beszélek" aggodalom. Pislogott maga elé, Lenyelte a falatot, aztán a legnagyobb természetességgel segítette ki.
- Egyértelműen Velem. Mit gondoltál? Hogy rózsaszín unipaci vagyok, szárnyakkal, meg van a popsimon csillagtetkó?
Még Lewynek van mentsége addig a kicsilánynak aligha arra, hogy az esze egyébként miért eddig terjed csak néha. Lehet a sok cukorbevitel. Hiába vigyáz, ez már az agyára ment úgy tűnik. Gyorsan el is szontyolodott az utolsó két harapásnyi muffinra meredve. Nem tudta megegye-e vagy sem. Inkább lassan kiért az utolsó asztalokhoz és éppen meglátta a szőke fejet, ami az egyik asztal alól lógott ki hadonászva vele szemben. Nagy lelkesen integetett a hajtófiúnak, mikor a tekintetük nagyjából találkozott.
- Ühm. Öhm. Nézted már magad mögött? - Kisebb hebegéssel nyögte ki, ahogy a naagyon jól ismert frizurát kiszúrva közelítette meg. Bár elbizonytalanodott, hogy most akkor tényleg őt akarta-e keresni, vagy sem. Vagy mást. Utóbbi esetben nyilván mélyen elszomorodna, vagy nem is tudja, ilyen lehetséges? - Már ha Őt keresed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682145#post682145][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:10[/b][/url]

- Rainbow Dash. Ő a kedvencem, szép színes a sörénye, és tök szép kék. De ezt már megbeszéltük.
Mert hogy evidensnek vette Maja, hogy mostanra csak leesett, hogy egymással beszélgetnek. Vagy lehet Maja se gondolt ebbe bele, csak már fecsegett. De az tény, hogy ez egy nyílt titok volt a navinésről. Hát milyen cuki már az a kis drága. Persze az exkabaláját nem überelheti. No.
- Nem is vagyok néni. Se központos. - Maja hangja elhalkult és kicsit morcosan válaszolt, a telefon még mindig a fülecskéjére volt gyógyulva, mikor Lewy elvette a muffinmaradékot. Azzal annyira nem is törődött. Lezárta a telefont, aztán eltette a táskájába.
- Ühhüm, tudom. Akartál hííívni. De miért? - Aztán a sütis, nyálas puszira végül csak elvigyorodott és kicsit oldalra billentve a fejét nézett rajta végig. Hát nem tűnt valami magabiztosnak és egyszerűnek mozgásban. Túl sok volt az eperlé, bizonyosan. Aztán úúú, zene, jó szám. Látta, hogy éppen elfogy a maradék étel a Drága szájából, így a keze után kapott.
- Táááncolunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682149#post682149][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:26[/b][/url]

Bár a lelkecskéjének hihetetlenül jól esett, hogy hiányolta őt, ettől még nem billentek a helyükre a kockák. Tanácstalanul rázta meg a fejét, aztán vigyorogva törölte le a rózsaszín elkenődést a lengyel arcáról, majd egy puszinyomot hagyott inkább neki helyette.
- Abban a rettenetes negyed órában, még kimentem és vissza? - Hiába vol hiiiihetetlen cuki az egész és amúgy tényleg teljesen bumm meg lufik és konfetti, ezt nem tudta magában tartani még az alsó ajkát beharapva figyelte. Éppen nagyon szépen folytatta volna a mondókáját, mikor a nyálas művelet miatt összeakadt a nyelve motyogássá. Nem tudta nem elnevetni magát. Legalább a kérdése, vagyis inkább kérése célba ért, amitől nagy boldogan tartott előre, ahol nem ütköznek asztalba, meg székbe legalább.
- Szeretlek, te Dilis. De ugye tudod, hogy engem hívtatok fel az előbb?
Bizonytalanul kérdezte még a tekintetét próbálta elcsípni, valahogy érezte, hogy ez most nem lesz egyszerű kör. Inkább ő csak elkezdett mozogni bólogatás után a zene ritmusára Lewyt a kezeivel húzva kicsit maga felé.
- Rendben vagy azért, szívecske?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682151#post682151][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:29[/b][/url]

- Körülbelül igen. Gondoltam elbulizol a fiúkkal.
Igazából ez tényleg így volt, szívesen totyogott arrébb és hagyta, hogy boldogan csinálja, amit szeret. Jó volt látni hogy örül, élvezi és minden szivárványosan napsütéses. Még így éjjel is. Ügyesen állt félre, ha arról volt szó. Persze az eredeti indíttatás az volt, hogy kimegy a női részleggel mosdó meg beszélgetés címen. Utóbbiban nem egy penge, na, az nyilván skippelős lett volna. Aztán elég hamar borult ez, kicsit sem bánta mondjuk.
- Igen. És fogalmam sincs honnan szereztem volna sajtburgert... mondjuk én is megéheztem ettől, szörnyű. Biztos nem a Fehérházból. - Vigyorogva simított végig a haján oldalt, nem túrt bele a frizurájába, bár ahogy elnézte, annak már lassan mindegy volt. Deeee most nem is egészen ő volt a hibás! - Deee, de nem baj. - Szereti, nagyon, és ez is vele jár, ezt is imádja. Ilyen, amikor az ember felkerül oda a magasba, beleragad a vattacukros rózsaszín felhőbe, és bizony a teljes csomag után dobálja a szívecskéket.
- De azért szólsz, ha inkább menni kéne? - Elég problémás volt neki megállapítani ki, mikor és milyen állapotban van és azzal mit kezdjen. Valami empátiának köszönhetően azt mindig tudta kit kell segíteni, kit vigasztalni vagy támogatni, de a határok nem voltak meg, mikor lehet még megelőzni a problémákat. Vagy megoldani. Inkább kicsit közelebb húzódott, az egyik kezével a mellkasán támaszkodott, a másikat a vőlegénye tarkójához emelte, hogy magához vonja, aztán mikor már majdnem összeért az ajkuk elvigyorodva motyogott még egy szeretleket és megcsókolta. Azzal nem foglalkozott éppen, milyen szám jött meg ment. Pedig aztán... azt hinné az ember a tánc ilyen number one prioritás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682156#post682156][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:41[/b][/url]

Igyekezett elfojtani a feltörni készülő nevetését, még szépen és egyetértően bólogatott, hogy rendben van. Esze ágában sem volt eltűnni amúgy sem, nem is érti a problémát. Ő maga akadna ki a legjobban, ha elveszne és nem találná Lewyt. Belegondolni is rossz. Abba mondjuk már kevésbé az, hogy mikről folyt nemrég köztük az eszmecsere telefonon. Szörnyű dolgok vannak.
De mit van mit tenni?
- Meg tudom őt érteni. Hallgatok, becsület szó, meg cserkész eskü!
Mondjuk sosem volt igazi cserkészlány, így érdekes, de ez most elhanyagolható. Inkább arra koncentrált, hogy felmérje, hogyan is van a Drága. A sütis tényeken csak hümmögött, de nincs mit tenni, ha ezt szeretné, ő nem fog elszaladni.
Közben ahogy óvatoskodott a mozdulattal már hanghatás nélkül is érzékelte volna a türelmetlenséget, de így is sikerült, csak még nyomatékkal. Egy sóhajjal távolodott el végül, aztán a ritmusra figyelt, ami már jóval pörgősebb volt, mint az előző. Nem szokta magát zavartatni, nem fenékriszálásból és fejrázásból állt a tánc sosem, akkor minek félni. Amúgy is, ha túlságosan belemászna a kviddicses aurájába, tuti szól saajnos.
- Ha szeretnéd, egészségedre. Naaagyfiú vagy, egyedül kötöd be a cipőd is. - Nem mondta volna, hogy ne, akkor sem, ha belül úgy érezte, lehet szólnia kéne. De ezt elvetette, és inkább kivárta a műveletet mielőtt rajtuk ér véget az ital. Nem lépett nagyot hátra, csak teret hagyott, közben az ölelő karokon végigsimított, rámosolygott félszegen, aztán kicsit aktívabban figyelt már a saját mozdulataira a lengyelével szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682158#post682158][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 15:53[/b][/url]

Maja kis kíváncsi léte jelenleg annyiban volt képes előretörni, hogy egy-egy pillanatra levette a szemeit a lengyelről és körbenézett, hogy amúgy mikor sikerülhetett magára maradnia mert nemrég még karon ragadva vitték magukkal a többiek tombolni. Bár meg kell mondani, most éppen ők is kapaszkodtak valamibe vagy valakibe. Vagy éppen lepihenték a fáradalmakat. Igen, így is lehet mondani.
- Attól nem félek. - Még mindig nevetősen felelte, bár jelenleg képtelen volt komolyan venni ezeket, azért elég jól szoktam mostanság érzékelni mikor csúszik csak viccnek valami. Ilyen ez. Az viszont kevésbé szórakoztatta, mikor elhajolt tőle, inkább csak engedelmes buksival várakozott még az átmeneti kapcsolatuk az itallal kiteljesedik. Igazából Maja nem az a lány, aki oda fog állni, hogy kivegye a kezéből, mert szerinte az már elég, vagy elé áll, hogy ezt most hagyja és vele foglalkozzon. Látott olyan nőket, akik kicsit nehezen viselték, amit művel körülöttük a párjuk, de ez valahogy a saját dolgai nyomán őt tökre hidegen hagyta. Boldog volt Lewy és az a lényeg, nem?
- A sors, mi? - Inkább elengedte, elég fura volt belegondolni is a jelenetbe - ez mondjuk nem tántorította el Maját, hogy megtegye és vizuális típusként elég hamar ment is neki. Két pörgés között elég bután vigyorgott ezen, aztán mire kettőt pislogott háttal került elé a kedvese. Mondjuk így sem zavartatta magát és énekelve is a számot, ringott a csípője meg ugrált néha. Neki nem volt megállás, mikor zene szólt.
- Mire, Nyuszi? Hogy asszisztensed van, akiről eddig nem tudtam?
Talán kicsit túl látványosra is sikerült, ahogy próbált értetlenkedni, de aztán csak nevetve átkarolta egy pillanatra, hogy megcsókolja az arcát aztán csak táncolt tovább. Igyekezett nem kielemezni a látott tánctudást, jobb volt úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682161#post682161][b]Czettner L. Maja - 2017.05.21. 16:01[/b][/url]

Ha ügyesebb lenne sem sikerült volna valószínűleg lekövetnie azt, hogy éppen mit csodál a Drága, pedig próbálkozott. De aztán némi ide-oda tekintgetés után ő maga feladta ezt a terepszemlét. Rá kellett döbbennie, hogy a bulival önmagában semmi baja nem volt, máskor is járt már ennyi ember között, csak nem kedveli ezt annyira. De a jó ügyekért mindent. Mondjuk arról nem volt szó, hogy ezután három napig legalább negyed annyit ehet, mint egyébként, mert instant felszalad rá egy plusz poci meg fenékréteg.
- Sajnálom. - Lebiggyesztett szájjal nézet fel rá nagy szemekkel, addig amíg nem érzékelte a megtorpanást. Finoman rászorított a kis haspók kezére, bár vélhetően, ha hirtelen összecsuklik a padló alatta, akkor annyit bír kezdeni, hogy nem csattan szerencsétlen nagyot, de ehhez több spenótot kellett volna enni.
A tánc közbeni beszéd már olyan elhaló lett a maga részéről, hiszen teljesen jól érezte így magát, ilyenkor az sem zavarta, ha valaki tovább figyelte, vagy hogy sokan vannak. Legalábbis egy darabig nagyon nem. Inkább szépen lassan lelopta maguk között a távolságot, egyébként is jobban meg nagyobb biztonságban érezte így magukat.
- Tuudom. Meg ezt is. De akkor mire nem számítottam? - Nem kifejezetten zavartatta most magát, hogy ilyen butának hatott a visszakérdése, pláne a puszi után. Azt pedig egészen elengedte, hogy mi zajlik körülöttük. Hiszen minek lett volna az most fontos? Ahogy felé fordult elvigyorodott, de ez nem tartott ki olyan sokáig, ugyanis összeráncolt homlokkal, kicsit aggodalmasan pillogott felfelé rá, ahogy átkarolva bújt közelebb.
- Micsoda? Hol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682535#post682535][b]Czettner L. Maja - 2017.05.24. 01:13[/b][/url]

Hamar leállt azzal, hogy különösebben kivesézze Lewy tekintélyének elvesztése kapcsán mennyire rosszul tudná magát érezni, - pedig amúgy viccnek szánta - mert elkezdett dőlni. Aztán meg furcsán szédelegni előtte. Nagy szemekkel meredt, hogy na most akkor ebből mi lesz. Nem nagyon akarta végignézni centikről, ahogy valaki borul, pedig ha a nem messze imbolygó srác belé kapaszkodott volna, lehet mindkét kviddicses fiú megfeküdt volna. Biztos érdekes lehet a padló közelről, ezt majd a korábban asztal alatt látott Sebbytől leinfózza, ha összefutnak.
Közben helyreállni látszott a világ rendje és megmutatta a fantasztikus tehetségét a lengyel, amin nagyon jót derült. Senkit nem tart menthetetlennek, szóval inkább csak élvezve a dolgot táncolt mögötte, ez különösebben nem zavarta, láthatóan egyiküket se.
- Óóó, hát az egy bronz volt, de majd legközelebb kapsz egy aranyat jó? Még választhatsz is kategóriát. - Merthogy van párból ilyen meg olyan minősítése, és ő tökre szívesen aggatja ezt a párjára, valamivel humánusabb a kapcsolatukat nézve, mintha virágból fonna neki koszorút. Határozottan. Ennek ellenére ő nagy mosollyal figyelte lopva néha, hogy mozog, még mikor a derekánál próbálta is egy pillanatra átkarolni, aztán nevetve emelte a kezeit újra égnek. Mire pedig fordult egyet maga körül, valahogy szembe is kerültek. Megkapta azt az aggodalmat ébresztő kijelentést, egyből érdeklődött is és csak a kérdés végére fogta fel, hogy nincs itt baj. Legalábbis halálos problémák nincsenek.
- Nagyon? Szegééény. De jobb már? - Kérdezte, még szavanként apró csókokat nyomott az ajkaira, aztán az utolsó után birtokba vette az ajkait, a kezeit a nyaka köré fonta úgy húzta közel magához. Jobbja felszaladt a fekete tincsek közé, aztán ott is felejtődött, még bírta szusszal a csókot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682591#post682591][b]Czettner L. Maja - 2017.05.24. 21:20[/b][/url]

Maja lelkecskéjen különösen jól volt jelenleg, nem a körülmények vagy csak azért, mert azt csinálhatta, amit imád és azzal, akivel lenni szeret, hanem úgy egyébként is. Ő közel sem esett olyan túlzásokba az este alatt, mint a Drága, bár azért evés terén lenne még mit kontrollálnia magán, tudja ő. Mindegy is. Ahogy a látott táncmozdulatokat, úgy ezt is elengedte és csak rázta tovább. A végére a buksirázástól kicsit meg is kavarodott, de nem zavartatta magát.
- Az volt csak. - Megerősítette a dolgot aztán az általa szükségtelennek érzékelt infón csak megrántotta a vállát. Bizonyosan így van, de az arany szebben csillog, és egészen máshova pozicionálja az embert. Bár egyébként az ezüsttől rázza a hideg. Az tényleg az a pont, ahol az első vesztesnek mondhatja magát az ember. A harmadik örül, hogy de jó, pontszerző hely és érem is, de a második? Egy hajszállal, de mégis elmaradt. A csalódások teteje tud lenni, ha csak második valaki, pedig tudja, hogy ott lehetne fent. Bár sokan nem értik ezt meg.
Maja éppen így volt a hirtelen váltásokkal néha, amit a sztár produkált vele - immáron - szemben. Kicsit aggódni is kezdett még le nem esett neki, hogy mi is van most. Akkor persze már egészen más volt a helyzet fekvése. Vigyorogva futott neki azoknak a bizonyos pusziknak, amire a reakciótól boldogan vigyorgott vissza a lengyelre mielőtt megcsókolta volna.
- Örülök. Csss. Igen, pont elégszer. - Viccesen pisszegte le, hogy aztán egy rövid csókot leheljen az ajkaira, aztán a pofijára, majd az álla vonalára meg a nyakára is, de csak egészen picit, a fülénél megállt a bújásos kis mozdulatsorban. Nem volt benne biztos, hogy ez így most rendben van és mielőtt még túlfutna a célvonalon, mint a nagy lendületű sprinterek szoktak beérkezéskor, csak kicsit elhajolt, hogy ránézve végigsimított az arcán. Fogalma sem volt mennyire is van rendben minden Lewynél. - Talán nem is vagy teljesen, de ne aggódj ezen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682826#post682826][b]Czettner L. Maja - 2017.05.27. 13:57[/b][/url]

Volt némi elakadása a leányzónak, hogy mennyire javítsa ki vagy helyeseljen a visszakérdésre, de végül csak megtette és látszólag el is lett eresztve az érem kérdése. Azért nem az volt élete versenye ez nagyon is meglátszik, meglátszott ott is, de lehetett volna rosszabb is. Tulajdonképpen volt is, esett már, rontott már, sikerült társának bénáznia, szóval voltak bajok korábban. De ezekről akkor szeret csak elmélkedni, mikor éppen javítgatja a mozdulatait vagy készül valami nagyobb eredményre, nem most. Most csak semmi elveszés fejben, jobban jár ő is. Nem egészen tudta mikor avanzsálódott nővérré vagy doktornénivé, de teljesen jól elvolt ezzel, vigyorogva és boldogan tett eleget a kívánságnak, aztán inkább csak igyekezett elhessegetni Lewy dicsérgetését.
- Mert szeretek susogni, na. - A szavak között még adott neki egy-egy puszit közben, ahogy ő nem zavartatta magát és még így a karjai között is mocorgott a ritmusra. Nem tehet róla, nem nagyon tud leállni néha. Ami meg a lepisszegést illeti. Nem volt vele baj, sőt, nagyon is értékelte. Egyszerűen könnyebb volt, ha nem ezek vannak terítéken, mert ilyenkor leginkább csak bután és bárgyún tudna vigyorogni meg billegni a sarkain aztán…. El is felejtette mit is akart. De meglett, csak még nevetgélt egy kört a puszin!
- Nagyon, ééés nem érdekel. Így is iiiimádlak, tudod?
Azért egy pár pillanatig csak megszeppenve pislogott a látott pofin. Volt nevelésében is elég rosszul áll, elég rá szépen nézni és a fél hűtőt kipakolná neki, Lewynél is megpillant egy ilyet és kényszeresen kell magához húzza, hogy jól megölelgesse és így ne akarja elengedni. Csak nem, maradjon, ő szereti, nagyon. De azért legalább levegőt kapni hagy teret neki, még a tarkóját cirógatja.
- Nem baj, én elhiszem, Nyuszó.