A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699922#post699922][b]Maja Bojarska - 2017.09.07. 12:02[/b][/url]

- Itt, te krumpli - mutattam a mellkasára, miközben már a kabátommal együtt ügyeskedtem át magam az elválasztáson mellé. Nem hiszem, hogy ellene lett volna, ha megint megölelem, gondolom, vagy ha fogom a kezét, én mégis úgy voltam, hogy nem akarom a dolgaiban hátráltatni, egyszerűbb, ha megvárom, még végez mindennel. Jó, annyira kellemes nem volt, de én legalább tényleg igyekeztem úgy tenni, mint aki nem akar folyton rajta lógni, úgyis lesz, mikor szabadulni se tud tőlem szerintem. - Ühhüm.
Voltak dolgok, amit eléggé tudtam nehezményezni az életben és az emberi rosszindulat is ilyesmi, de igyekeztem elhinni, hogy ez nem végleges és változhatnak a dolgok, ezért is voltam úgy az én elfogadásommal is mindenki részéről. Egyszer, talán, lehet. Valamiért a furi fotósokon kívül viszont nem volt annyi gondom a hozzám beszélőkkel, mint a gyerekek, vagy éppen a szülők, bár ők leginkább csak köszöngettek. A többit nem hallottam vagy nem értettem, kérdéses. De itt volt a szőkésbarna kislány, akinek sehogy nem jött össze az a hurok. Rámosolyogtam, mikor bólintott nekem, aztán leguggolva már meg is oldottam, illetve ellenkező lett a fűző sorsa, de a problémáé nem. Közben felnéztem oldalra és megrántottam a vállam. Nem tudom, csak segítettem.  Megsimogattam a vékony kis lábikókat, aztán felegyenesedtem, kicsit úgy érezve magam, mint a nagyi szokta, mikor felkeléskor fáj mindene. Mondjuk nekem csak a hátam, de elég az.
- Aaaz utóbbira gondoltam, de azt is megvárom bárhol. Deee, hova is megyünk? - érdeklődtem meg, miközben a kezemet az övébe csúsztattam és az ujjaim az övéi közé fűztem. Hagytam, hogy vezessen, merre is szándékozunk menni, aztán nem villámtempóban, de követtem őt még picit visszapillantva a tömegre, meg a kislányra aki integetett egyet felénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=700082#post700082][b]Maja Bojarska - 2017.09.08. 17:09[/b][/url]

Értettem én a kezdeti kis játékot, de azért próbáltam ki is tartani, mert lehet más esetben komolyabban veszem, mint kellene és akkor lebiggyedne a szám, ami meg nem jó. Valahol olvastam, hogy akkor tőlem a brekink is szomorú lesz, azt meg nem akartam. A babáknak mindig boldognak kell lenniük, nem szabad ilyennek történnie.
- Megváltoztat? Mit? - érdeklődtem a fejem picit oldalra döntve, de aztán elmosolyodva átvergődtem magam az elválasztáson és szépen elsétáltam vele a tömegekig. Láttam, hogy aki éppen elcsípte az aláírást, vagy azt a mosolyt, amiért én is oda meg vissza vagyok, mennyire boldogok és meg tudtam érteni. Én is az voltam az első kis papírkától, amire ráfirkálta nekem a nevét. Azt az edzéstervet sosem kapta meg Nyeste, de azt hiszem ezért így utólag senki se hibáztatna.
Közben ő vonult szépen, én viszont leragadtam annál a kis gyerekcsoportnál, akikhez le is guggoltam az egyik kislányt kisegíteni. Megdicsérte a hajamat én meg megsimogattam az övét, aztán egyenesedtem csak fel Lewcsi kérdésére. Megfogtam a kezét, majd szintén integettem a pöttömöknek, mielőtt kicsit közelebb libbenve bújtam az oldalához. Engem nem érdekelt, hogy edzés után van, meg izzadtság, meg kosz, meg nem friss illat. Csak ő itt van és ez jó.
- Időpont? Ühhüüüm… - ráncoltam kicsit a homlokom, esküszöm kerestem a buksim sarkaiban az infókat, de semmi. Csak csillámpor és illatos filctollak. De eszembe jutott közben, hogy Volt melyik táskámba dugta bele a sárgarépáját, amit reggel nem találtunk. Legalább valami! - Jól van, jó nekem ott, lecsücsülök és megvárlak. És nincs is bajom az öltözőkkel, toporogtam régen is sokat, csak a sajátunkban, tudod jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=700295#post700295][b]Maja Bojarska - 2017.09.09. 21:25[/b][/url]

- Szerinted nem maradhatsz szép apuci? - Nem igazán értettem a gondolatmenetet, mármint amúgy sem tudom milyenek az apukák, szóval többnyire rá hagyatkozom ebben, a papa sem volt mindig pocakos, még most se tartja magát olyan rosszul, bár a TV-t nagyon szereti. Meg a sört. Lehet igazsága a férjecskémnek, de miért kellene olyannak lenni, mint mások?
Miközben ő tette a dolgát én meg csendesen mellé sétáltam el is engedtem ezt a gondolatot, az öleléstől meg sokkal nagyobb mosoly költözött a fejecskémre és meg is maradt. Ő letudta, amit le kellett, én picit segítettem, így mindenki elégedett lehetett valószínűleg, a kezét már jóval boldogabban szorítottam így meg, még bementünk az épületbe.
- A hova? - kérdeztem rá kicsit csendesen és bizonytalanul, de aztán csak felnevettem a lasztison és sziszegtem, mint egy kígyó, hogy hát cseeendesen, nem is igaz, most sem, ennyire nem voltam éhes! Pedig néha amúgy is nagyon az vagyok. - Rendben van, nem fogok elcsászkálni, ígérem.
Lehunytam a szemem a nózimra adott puszitól egy pillanatra, aztán csak a buksija után néztem, megsimiztem a nedves tincseit, nem érdekelt, hogy undi vizes, ahogy elkezdett távolodni én lecsücsiztem egy közeli fotelbe. Próbáltam nem feltűnő lenni, még a pocim se taperoltam agyon. Pedig szerettem amúgy, ő is tudta odabent, hogy figyelek rá, meg ha éppen táncikált, vagy hasonló, azt éreztem, és az jó volt. De mivel a hasamra kapott puszi óta páran jól megnéztek, inkább csendesen várakoztam. Elővettem a telefonom is, és gyorsan megetettem, megmosdattam és játszottam a minipónimmal, aztán éppen letettem aludni, mikor megláttam életem szerelmét érkezni szemből. Egyből elvigyorodtam, aztán eltéve a telcsim feltoltam magam a karfába kapaszkodva mert elsüllyedtem a fotelban, bumcsi.
- Naaaagyon, mint Villám McQueen. Már a gyorskörén, nem mikor aszfaltozik. Az több nap volt elsőre - bólogattam magam elé értelmesen, pedig nem volt túl sok a szavaimban, vagyis nekem de, de ez más kérdés. - Ühm… szerezhetünk inni, mielőtt elindulunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701066#post701066][b]Maja Bojarska - 2017.09.13. 23:00[/b][/url]

Csak jót mosolyogtam a pofivágásain meg a válaszán is, aztán még szélesebb vigyorral pislogtam rá, mielőtt elindultunk volna, hogy végezze a szokott kis dolgát. Szívesen vártam ki, nem arról volt szó, hogy zavarna, nem is ezért álltam meg kicsit távolabb, hanem mert lekötöttek a kisgyerekek, akik nagyban beszéltek mindenkihez, aki éppen elsétált a közelükben. Aztán ahogy a kis kötelesség letelt elindultunk vissza én meg kicsit lemaradva és értetlenül érdeklődtem.
- Ühhüüüm. Oda. Értem. És az hol van? - Nem hagyott nyugodni a dolog, de csak picit ráncolva a nózim lecsücsülve kivártam még ő tiszta lesz, szép és illatos megint. Nem mintha nekem ne lett volna így is jó, de na, értettem, mi a gondja. Én se szeretnék sokáig csak úgy a koszban létezni.
Tartottam a szavam és ahol hagyott, ugyan ott csücsültem, mikor visszaérkezett. Talán csak másik lábam lóbáltam, mint akkor, mikor elment, de egyéb nem igazán történt. Nézelődtem, engem is megnéztek, pedig, ha új is vagyok, nem vagyok kiállítási tárgy, ilyen ez.
- Nem, pont rendben volt miiinden - mondtam mosolyogva, aztán kivártam a válaszát, mielőtt odaléptem volna hozzá, hogy kicsit közelebb hajoljak valamennyit nyújtózva az arcához, aztán ha nem volt ellenkezés megcsókoljam még mielőtt bármit mondanék.
- Aaazt hiszem szőlőlét szeretnék, ha van itt. - Igen, ez most nagy sláger éppen nálam. Én sem értem, talán csak a pötyike odabent, de nem is baj. Másfelől nem tartott órákba és még át se hárítottam, tényleg egyre inkább megy ez, csak apránként ugye. Aztán a tenyerébe csúsztattam az enyémet, jelezve, hogy mennék én is vele és ha elindult, mentem is utána.
- És sétálunk vagy tütüzünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701108#post701108][b]Maja Bojarska - 2017.09.14. 11:24[/b][/url]

Bár nem akart elárulni sokat egyelőre hagytam is annyiban, hiába voltam egyre kíváncsibb, mi is folyik itt momentán. Csendben, rendben csücsültem és néztem, ahogy jönnek és mennek Lewy csapattársai, vagy éppen számomra ennél is idegenebbek. Ha valaki véletlen rám is köszönt, próbáltam illedelmesen visszaköszönni és ennyiben letudni, szerencsére nem is kellett sokáig egyedül lennem. Nem vagyok egy szociális gombóc, de szerintem ez érezhető is rajtam eléggé. A férjecske visszatét én meg petícióztam egy isziért sikeresen. Megfogtam a kezét, mikor finoman megszorította elmosolyodtam, aztán szépen követtem. Amikor megkaptam az üveget elvéve szorongattam a szabad kezemben és csak ez után reagáltam még az iméntire.
- Szeretem azt a kocsit, olyan kis csinos. És reméltem, hogy nem maradok itt egyedül… - jegyeztem meg kicsit szomorkásan, ahogy elkezdtünk a garázsba vonulni így kettecskén. Kettő és felecskén, minek vesszük. Én nézelődtem még itt is, mint úgy mindenhol, szóval a buksim jobbra meg balra forgatás nem állt meg, csak mikor megérkeztünk a nagy, sajnos nem átalakulós zümihez. Hagytam, hogy kulcsot keressen, addig a kacsóm a pocimra csúszott és a szőlőlevemből ittam, amihez még  a pultról lenyúltam egy szívószálat, így sokkal könnyebb.
- Ühü, jövök - fejeztem be a bambulást és szépen bepakoltam magam, bár annyira nem volt csini látvány, de legalább balesetmentes és kényelmes. Átszerencsétlenkedtem magamon az övet és be is kapcsoltam, aztán ahogy anyáék megmagyarázták már párszor, szépen beigazítottam a hasam alá, meg fent is rendes irányba, hogy ne nyomja ki belőlem a szuszt meg a brekit se. Aztán még ő is becsücsült meg elindultunk elfogyasztottam az innim nagyobbik részét.
- Maci, most már elárulod hova kell menned? Vagy ez valami szupertitkos küldetés? Gyanús vagy nekem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701170#post701170][b]Maja Bojarska - 2017.09.14. 18:56[/b][/url]

Nem mondom, hogy mióta házasok voltunk megszoktam a tényét annak, hogy hány ember néz meg minket, ha olyan helyen sétálunk vagy jelenünk meg, de azért egy picit jobban viseltem. Mert jobban akartam viselkedni. Elkerülhetetlenek voltak, én meg mindenhogy szerettem, ha mondjuk fogja a kezem, vagy csak úgy megölel. Azt azokkal a tekintetekkel se vehették el tőlünk, és ennek azért tudtam örülni, persze nem is mindenki akarta. Voltak nagyon aranyos kisfiúk, akik csak úgy imádták Lewyt és örültek neki, nekünk, meg mások is.
- De az a csomó ember fura és bámul, a panda meg bement azon a másik ajtón, azóta nem is láttam. Akkor kettőnket hagynál egyedül a brekivel?
Az arcomra egyből kiült egy szomorkás ábrázat, de aztán persze nem tartott ez olyan sokáig. Nem voltam én elkeseredve, de azért nem lettem volna boldog, ha pocistől, szőlőlevestől ott kell maradni. Pláne, hogy azt sem tudtam, merre is tart.
Ügyesen és okosan jutottunk el a kocsihoz, majd csüccsentük bele, bár nem voltam olyan menő, nagylányos, legalább gyorsan megoldottam és nem is gurultam befelé. Nem teljesen. Öv, iszi és nagymosoly. Aztán megvártam az apucit is, hogy megoldja magát és indulhassunk. Nem különösebben zavartattam magam még ő vezetett. Aprókat doboltam a combomon néha felé nézve, várva, hogy kibökje a kérdésemre a választ.
- Fodrászhoz? De…de… mi baj? - Azt hiszem kicsit kétségbeesettebben és értetlenebbül tettem fel a kérdést, mint akartam. Az idő közben elfogyott ital üvegét szorongattam a két kezemmel és azt is bámultam, aztán pedig őt, nagy bambi szemekkel. Én szeretem a haját és nem akarom, hogy eltűnjön, vagy elrontsák, meg túl rövid legyen. De az a haja, az úgy jó. Nem szeretem a fodrászokat.
- De muszáj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701309#post701309][b]Maja Bojarska - 2017.09.15. 00:47[/b][/url]

Én igyekeztem a problémáim szépen elecsetelni, de a visszakérdéséből annyit szűrtem le, hogy a pandát legalább meghallotta. Értetlenül pislogtam pár másodpercig, aztán bizonytalanul bólintottam párat. Azt hiszem igen, de ennyire nem figyeltem, csak intett nekem, utána meg már bent is volt. Egyedül-e vagy sem, azt nem is figyeltem. Kellett volna? Nem tudom.
- Integetett, aztán már bent is volt, nem tudom, várta valaki? Miért, mi az az ajtó?
Láttam, ahogy leseget, de én csak kivártam még befejezi, biztos jó oka volt, csak ezek nekem nem voltak mindig túl tiszták. Belekortyoltam az üccsimbe, aztán mentünk is a dolgunkra.
Az autóban egy darabig nem volt semmi gond, de végül én rákérdeztem, ő meg elmondta, hova is van az a bizonyos időpont. Előbb szomorú voltam, aztán még elkeseredettebb a lehetőségekbe belegondolva, végül pedig pontosan úgy néztem rá, ahogy éreztem magam a ténytől, hogy a haját jól szétpiszkálhatják vagy elronthatják. A saját kérésére.
- Nem vagy emo, szép vagy, miért bántod… - motyogtam leginkább csak magam elé. Értetem a baját, engem is biztos zavarna, ha rosszul lenne valami, mondjuk régen mikor volt frufrum az mindig nagyon idegesített, ha túlnőtt. De ekkora hajjal már fel sem tűnik. Ennek ellenére nem tetszett, tényleg nem. Ha elrontják mit csinálunk? Nem lesz puha, szorongatható, szép, meg hasonlók. A gondolat is rémisztő.
- Én nem is… - vágok olyan arcot. De nem fejezem be, mert nem akarok hazudni, de azt se, hogy mérges legyen. Inkább elhallgattam. Az övet piszkáltam a pocim alatt lebiggyesztett szájjal, aztán meg az üres üveget a kezemben. Csak mikor megálltunk néztem fel újra Lewyre, próbáltam úgy csinálni, mint akinek mindegy, de nehéz volt, mert nem az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701314#post701314][b]Maja Bojarska - 2017.09.15. 01:41[/b][/url]

Hiába nem voltam képbe, elég furának és aggasztónak tűnt, ahogy Lewy a panda után érdeklődött. Sebby nagyon rendes volt meg cuki különben, én nagyon kedveltem őt, már mikor elsőre találkoztunk is. És már a pandás sapiján is dolgozom, amit ígértem neki ugye, szóval hamarosan úgyis majd biztos megint találkozunk. De ő már nagyfiú, biztos tudja miért megy és hova.
- Szertár? Hát az furcsi, lehet kiöntött valamit és felmosót keres - rántottam meg a vállam könnyedén, hiszen nekem csak ilyen egyszerű dolgok ugranak be. Mi mást lehetne egy szertárban? Már így magában.
Szerencsére se a panda ügyét, se a kocsi megtalálását nem húztuk el, így útra is keltünk. Néha kibambiztam az ablakon az épületekre, aztán ahogy letértünk a nézhető dolgos útról már csak a műszerfalat néztem, pláne azután, hogy kiderült hova is tartunk ennyire… lelkesen. Ami engem illet, ha tudnám mi ennek az ellentéte, úgy. De nem jut eszembe, így csak kicsit úgy, mint duli-fuli motyogtam neki ezt-azt, próbálva elfogadni, amit mond. Még egy nagyot sóhajtottam is arra, hogy elfogult vagyok és csak a hasam előtt összefűztem az ujjaim. Nem szerettem volna soha rossz feleség lenni, de m nem éppen a jóknak járó díjért voltam versenyben azt hiszem. De pillanatnyilag jobban keserített a várható végeredmény. Hiába tudom, hogy máskor is jár fodrászhoz, akkor nem tudom megelőzni a bajt, de most. Most meg csak el kellene viselni.
- Tudom, Nyuszó. Bocsánat - mondtam kicsit halkan, ahogy oldalra néztem rá még mielőtt megállt volna az autó. Nem akartam kötekedni, ettől még viszont, hiába sajnálom azt, hogy neki rosszul esik, az arcomról nem tudom eltüntetni. Nem vagyok boldog ettől. A kérdésére viszont csak kicsit várakozóan néztem a kék szemeibe. Nem értettem a dolgot, miért szeretné, hogy menjek, ha látta, hogy milyen arcot vágok. Nem tudom el tud-e ez tűnni percek alatt, de kétlem. Közben kicsit szerencsétlenkedtem a csattal, de csak kikapcsolt az az öv.
- Ühhüm, szeretnék, csak… de nem lesz olyan rövid, meg csúnya, meg ronda?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701346#post701346][b]Maja Bojarska - 2017.09.15. 14:59[/b][/url]

Egy hangosabb „ó” kíséretében pillogtam a már zárt ajtó felé, sajnáltam is kicsit a szőke férfit, de ugye nem tudhattam, miért is van gondja, így segíteni sem. Szomorú lehetett a dolog, ha bujkálnia kellett. Bár amit Lewy mesélt az egyszerre hangzott rémisztőnek és viccesnek, mármint én nem szeretném, hogy a takarítónéni ijesztgessen engem ki valahonnan. Pedig én is vártam már ki sulis szekrényben, még elmúlik, amit vagy akit nem akartam. De ez egy egészen kicsit más. Csak megráztam végül a fejemet, aztán vonszoltam is a popóm előre.
Éreztem, mér akkor is, mikor nem szólt előre, merre is akar ma menni, hogy van valami a háttérben, de csak mikor beültünk a kocsiba lett az egész gyanús. Azt hiszem egy kicsit túlságosan felfújom a dolgot, nem akartam, nem így szerettem volna, csak kibuktak a szavak, az arcomra meg kiült a nemtetszés meg az a bánatos kis izé ettől. Nem értettem én se, hogy érintett ennyire érzékenyen hirtelen a dolog. Eddig sem voltam baráti, ha mondjuk a frizurája túl-túl rövid lett, akkor is morcisan és hasonlóan nemtetszősen nézegettem rá otthon a kanapé sarkából, hogy de miért? Most viszont kezdem magam kellemetlenül érezni, mert tökre lehangoltam saját magam, pedig jó kedvem volt még nem olyan régen. Ez mondjuk nem elsőre történt a napokban. Ott volt az a buta reklám is a csokival, ami tök vicces volt, de a végén a kutyusnak nem adtak és majdnem sírás. Csak nem akarom azt sem többet megnézni.
- Mert nem viselkedek rendesen, pedig szeretnék - vagy megpróbálnék. Mikor egymásra néztünk, akkor egy picit megnyugodtam, mert bár nem volt a hangulat éppen fényes a zümin belül még senki nem utált senkit, az meg jó.
- Szeretlek, meg úgy mindened, persze a hajadat is, pláne mikor puha és olyan, hogy meg akarja fogni az ember, mert csak jó. De ez nem csak egyszer ilyen lett… én nem tudom - rántottam aprót a vállamon, ahogy a kezemből lassan visszacsúszott az öv a helyére. Ami azt illeti decemberben az a két hét, míg összeszedtem magam, hogy bekopogjak a koliba azzal telt, hogy nagy sokkosan ott tartottam, hogy ÚR ISTEN KAPTAM EGY PUSZIT. Az hagyján volt, hogy fiútól, de milyentől. Szóval így ennyi. Semmi haj, kockák, vagy más. Végül bólintottam egyet, aztán a kezemmel megkerestem az övét és finoman megszorítottam, mielőtt megpróbálkoztam volna a kiszállással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701412#post701412][b]Maja Bojarska - 2017.09.15. 19:46[/b][/url]

Próbáltam magam belül szépen összeépítőkockázni olyan csendes, magában dünnyögős és véletlenül sem rosszat csinálós Majába, de jelenleg az első opció darabja lett csak meg. Elhallgattam és próbáltam nem ilyen szomorkásan nézni, mintha most közölték volna velem, hogy elpusztul majd a kedvenc tücsköm és még csak nem is segíthetek rajta. Már én sem tudtam, mi lehetett ilyen tragikus. Persze, nem örültem, mégis olyan rossz lett az egész közérzetem rövid idő alatt. Kicsit megdörzsöltem a tenyeremmel a combom, nem mintha kellett volna, vagy bármi lett volna ott, csak valamit muszáj volt csinálnom és ha folyton a hasamat tapizom az elég feltűnő. Szeretem csinálni és néha észre sem veszem de most csak szerettem volna kevésbé olyan undis és hisztis lány lenni, mint amilyennek éreztem magam. Csak egy apró sóhajjal néztem magam elé bólogatva, hogy értettem, hogy nem kitétel, ettől én meg szerettem volna olyan lenni, akivel szívesen megy be oda, nem szomorúan vagy elkeseredve mert éppen így jött ki a lépés.
- Elhiszem neked, de azért… csak ne rontsa el. Ha neked tetszeni fog, majd nekem is - gondolom, reméltem, így szerettem volna. Ez persze nem jelentette azt, hogy egy pici rossz érzésem ne lett volna és annyira szívesen pillognék majd a fodrászra. Ha elrontja úgyis nagyon csúnya világot fog látni, mert még én is úgy fogok rá nézni, nemhogy Lewy. Megnyugtatott azért a tény, hogy ő bízik a hajvágós emberkébe, de egyelőre csak nem volt már olyan savanyú a pofim, eddig jutottam még kiszálltam az autóból. Meg arra, hogy lehet, hogy pisilnem kell, de ezt még megtartottam magamnak.
- Nem akarom bosszantani, csak csinálja jól és kivárom szépen majd - mondtam már kicsit normálisabban és hát valamivel jobb kedvvel. Aztán felé sétáltam, hogy ha nincs harag, akkor legalább halványan rámosolyogja és megfogjam a kacsóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701884#post701884][b]Maja Bojarska - 2017.09.16. 22:15[/b][/url]

Én elhittem neki, el akartam, de ettől még nem éreztem magam jobban és ugyan akkora aggodalommal töltött el A haj kérdése. Persze így pár percnyi duli-fuli után kicsit jobb volt már, de egyelőre nem voltunk egy állásponton ebben biztos voltam. Lehet kicsit jobban ragaszkodtam dolgokhoz, mint azt előtte tettem bárkinél vagy bárminél, de nem is igazán tudom ez mikor történt meg. Bár azt hiszem, hogy mikor először éreztem, hogy mi van, ha ő is tényleg kisétál egy ajtón mindenestől. Valahol ott azon az újéven.
Vettem pár nagyobb levegőt, mert a pocim sem érezte jól magát, mikor durciztam, olyankor fáj a gyomrom is, mintha muszáj lenne, így inkább csak csendesen beletörődtem, hogy még nem is történt semmi. Néztem rá, ő rám, aztán csak kikeveredtünk a kocsiból.
- Nem fogom, ígérem, szépen kivárom. Megpróbálom. Igyekszem. - Próbáltam a legőszintébbet megtalálni, de kevés sikerrel ment. Csak megszorítottam picit a kezét, a másikat a zsebembe csúsztattam, úgy pihent a hasam oldalán a zsebén keresztül. Nem volt hideg, de inkább felvettem a kabim, jobb így békességben.
Mikor beléptünk én egyből nézelődtem kicsit, hiszen új volt az egész hely, mondjuk kellemes idő volt odabent, meg úgy nem is volt csúnya a hely, nem kiabált sok ember, szóval tetszett. Aztán mikor megjelent a férfi én meg a bemutatás után kicsit megszeppenve néztem szembe szerencsétlennel, aztán sikerült köszönöm is meg végül el is mosolyodtam.
- Szia. Örülök, hogy megismertelek...
Jó, nem nézett ki hajevő és tönkretevő szörnynek, de azért mikor Lewy beült a székbe elég csúnyán meredtem előre a tükörbe és vártam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem azt figyeli, mi is történik, de már annyit néztem a lábam, a hasam meg a kezemen fityegő ékszereket, hogy nem volt mit tenni. Azért picit megnyugodtam, hogy senki nem tolt végig egy nullás hajnyírót a férjecske fején… Végül csak egy székre csücsültem mögé, hogy ne mellettük topogjak, aztán elfoglaltam magam a brekivel inkább, mert éppen tornázott...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702346#post702346][b]Maja Bojarska - 2017.09.17. 20:27[/b][/url]

A fejemben lassan cikázgattak kiskutyák, pónik, egyszarvúk, szivárvány, tánc és kviddics. Meg azért be-bekúszott olyan férjecskés emlék is, ami megmosolyogtat. Bár ez utóbbiak csak megint eszembe juttatták a frizuráját így nem volt könnyű kicsit kevésbé keserves fejet vágni. Én viszont tényleg mindent megpróbáltam. Tudtam, hogy szeretné, ha legalább nem néznék úgy a hajára, vagy a fodrászra, mintha a harmadik világháború zajlana és én valami kivégzőtiszt lennék. Nem akarok senkit bántani vagy szomorúvá tenni, én sem szeretek az lenni.
- Csak essünk túl rajta - mondtam egy nagyobbacska sóhajjal meg egy félmosollyal, ahogy a zsebemen át megsimiztem a pocim, majd beléptem a helyre. Már elkerülhetetlen volt nem mondhattam, nem is lett volna jogom hozzá, hogy de ne csinálja, mert én szeretem így is, meg akkor is, ha a felmosófej költözik a buksijára. A pumuklihaját is kedveltem, azt hiszem, csak akkor azt még nem tudtam. Csak nem akarom, hogy elvegyék a haját vagy eltüntessék. Mert puha és jó. Szerencsére ez a dörmögésem hangtalanul, csak a fejemben zajlott és a lánykás zavarom az új ismeretség miatt hamar el is nyomta. Lewy megjegyzésére rá néztem kicsit ráncolva a nózim, aztán csak csendesen odébb léptem. De nem bírtam sokáig toporogni egy közeli székbe kevertem, onnan lesegettem, kevésbé feltűnően. Bár néha találkozott a tekintetem a tükörben a drágáéval, akkor azért elmosolyodtam már. Egy kicsit jobb volt. Egyszer még integettem is. Az meg aranyos. A fodrász furin is nézett rám, bár azóta, hogy meglátott. Megszoktam, hogy a hasam miatt ezt teszik, de ő nem azt figyelte, csak úgy engem. A kérdésre csak megrántottam a vállam, mert fogalmam sincs.
- Nem tudom… sétálhatunk, vagy nézelődhetünk, vagy haza is mehetünk. Igazából olyan nagyon nem tudom - közben valamiért nem rá, hanem az ollóra, meg a hulló tincsekre figyeltem, már rendesen bámulva azt, de mikor észbe kaptam csak sóhajtottam egyet és inkább kitapiztam merre táncikál a breki. A hajszárító amúgy is olyan hangot produkált, hogy ki kellett várni még vége lesz. Ennek is. Meg eljutni mosdóba, igen, az most a legközelebbi célom. Szóval inkább megérdeklődtem van-e és ügyesen feltaláltam magam, még neki megcsinálják a haját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702478#post702478][b]Maja Bojarska - 2017.09.18. 00:33[/b][/url]

Most öltöztem át negyedjére, de ha lehetne, akkor többet már nem variálnék ennyit. Az elsőt összenyalta Volt, mielőtt Hannahra vetette magát, aki ezt nem értékelte elsőre, de aztán megbarátkoztak. A második csokis lett - igen, összekentem, nem, nem evés közben. A harmadik az vicces, csak nem tetszett, de azért össze is locsoltam a répalevemmel, hogy biztosra menjek. Csak izgultam,örültem és boldog voltam, de ahányszor próbáltam a kis tortán elsimogatni a csokit, remegett a kezem, közben meg vigyorogtam, szóval fura volt minden. Kapkodós, sietős, aggódós, de jó. Határozottan nagyon jó. Persze volt hozzá egy kis segítségem is. Még reggel elment Lewy edzésre meg ezt-azt elintézni én meg rácsücsültem a telefonra, és bár nem voltam biztos benne, hogy mennyire jó ötlet magam a szőke nőre bízni, megtettem. És nem is vert át! Vagyis hozott egy csomó plusz dolgot is, amit nem is szerettem volna, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon gyorsan pörögtek az órák, én féltem, hogy nem fejezem be a kis sütit, a köszöntés félresikerül, esetleg rossz napja lesz a férjecskének, és semmi nem lesz jó. Ettől kicsit pánikoltam, de ahogy lassan kész lett minden már nyugisabban kötögettem a masnit a dobozra és keresgéltem a tűzijátékot a tortára.
Lassan topogtam végig a lakáson mezítláb, de szerencsére itt nem hideg úgy a padló, meg puha szőnyeg is van és az menő. A pulton maradt levelet szépen visszaraktam a borítékba és az egyik fiók aljára süllyesztettem egyelőre. Jó, be kell vallanom, hogy nem bírtam volna kivárni, hogy együtt nyissuk ki, szóval rossz voltam és megnéztem. Utána meg Hannah szerint vinnyogós, pedig nem is. Az ajándékos dobozka ott csücsült a nappali közepén, mellette egy képeslappal, az ugye kihagyhatatlan, én meg éppen a tűzijátékot eszkábáltam a tortába az órát figyelve. Mert nagyjából úgy mostanra ígérte magát életem szerelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702484#post702484][b]Maja Bojarska - 2017.09.18. 02:13[/b][/url]

Tudtam, hogy nem tart egy fodrász olyan sokáig, főleg a férfiaknál, azért nekem, mikor csak a végét szokta igazítani a néni, akihez járok, az mosással meg szárítással együtt másfél óra, ha siet. Nem tudom mikor lett ekkora gond ez az egész, én szerettem a saját hajam is, de azt hiszem amiatt nem volt ilyen görcsben a pocim, mint az övé miatt tudott ugrani. Nem volt ez boldogság, de nem akartam firtatni. Hiszen a kocsitól jövet megegyeztünk, hogy igyekszem. Így is üldögéltem ott egy darabig.
- Ühhüm, értem, de ha szívesen mennél, akkor menjünk. Nem baj - azt hiszem legalábbis. Lehet felelőtlenül mondom, pláne az után, amit egyszer együtt leműveltünk, mikor Voltnak elsőre mentünk egy darab kis valamit nézni…és nem az lett belőle. Mindegy is. Ő szépen megnézi, amit szeretne, én meg fogom a kacsóját, lesegetem az utcákat és legalább mozgok. Igazából mennék, mert szeretnék és hiányzik. Furcsa, hogy kiesett az a sok edzés, ennyit nem lehet ilyen kis sétákkal meg pilatesszel pótolni.
- Akkor nézelődős séta lesz?
Közben lezajlottak az első nyisszantások, meg bekapcsolt a hajszárító én pedig elpárologtam a mosdóba, mert olyan volt, mintha tíz liter vizet rejtettek volna belém pluszban. Nem voltam olyan sokat távol, de mire visszaértem kikapcsolta a hajszárítót, Lewy valami szokásost magyarázott, én meg csak lestem látva a hajnyírót. Kicsit elhúztam a szám, aztán mikor már odaértem vissza a korábbi helyemhez kicsit összekaptam magam és a gyűrűimet forgattam az ujjaimon ahogy figyeltem, mi történik. Egyszer a számat is majdnem kinyitottam már, hogy de az úgy biztos kell-e, de csendben maradtam, illedelmesen, még mindig nem az én hajam, igaz? Utálni fogom ezt. Mindig, ebben már biztos vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702657#post702657][b]Maja Bojarska - 2017.09.19. 00:45[/b][/url]

Én próbálkoztam, hiába vannak fenntartásaim azzal, mikor ő szeretne elmenni nézelődni, úgy voltam vele, hogy én vele akarok lenni, ha neki meg most ez esne jól, akkor így mindenki örülni fog legalább a végén. Mert ugye ez most elég nehézkesen ment, vagy leginkább úgy sehogy nekem. Pedig már nem vágtam fejet hozzá, nem is szomorkodtam, csak próbáltam kivárni. Azért halványan elmosolyodtam, jobban belegondolva és őt ismerve az a négy nem tűnt valami valós válasznak. Sajnos el tudom őt vagy hattal is képzelni, ha éppen olyat lát, ami szerinte most rögtön jön haza.
- Nem fogok, majd segítek nézelődni. De mit is szeretnél nézni?
Nem mondom, hogy velem sosem fordult elő a vásárlás dolog, mert mikor az a plüss és sípolós némó a répa mellé került a kosárba, az bizony az én művem volt Voltnál. Meg még egy-két takaró is és apróságok. Az azért egész más volt, én szívesen adtam neki is mindig dolgokat, és ha valamire szüksége van, én nem szeretnék az útjában topogni. De azt nem szerettem, mikor nekem akart csak úgy vásárolni. Olyan érzés volt, mintha nekem az számítana mit, mennyit vagy hogyan tud rám költeni. Tudom, hogy tudta, hogy nem ez a helyzet velem, de nehéz volt ebbe úgy létezni, hogy ne jöjjenek elő az ilyen kis régi elveim. Néha sikerült távozásra bírni őket, most is dolgoztam rajta inkább. Mire visszaértem a mosdóból ezzel a gondolattal már egészen baráti is voltam, ellenben a hajnyíróval, aminek a munkáját rendes gyomorgörccsel néztem végig, meg is kellett dörgölnöm a pocim, hogy nincs itt baj.
- Ühhüm, ennyi? Az már marad, ugye? - Azt hiszem kicsit aggódva keltem fel és néztem rá, de jobb volt, mint az a mérges pofi, amit még az autóban éreztem magamon. Egy sóhajjal vártam meg szépen még felkel, meg tényleg végeznek. Nem tudtam, hogy ő most sietni akar-e, vagy még nem, így csak türelmesen kivártam a sorom az egyik tükörnél ácsorogva, amíg a copfom megigazítottam.
- Nyuszó, szerzel nekem egy olyan bubis teát? - Iiigen, otthon már felfedeztem, mikor a nagyiékkal el kellett menni valami fotót előhívatni, hogy van ilyen kis bubblestand, ahol fini teákat csinálnak, hideget, bubikkal. Gondolom van máshol is. Az most elég szomorú lenne, ha nincs. Nem nagyon szoktak ilyen konkrét dolgok eszembe jutni, de az enni meg innivaló terén az elmúlt időszakban ez eléggé felpörgött. Tudom, hogy mielőtt jöttünk, ittam, meg azt is, hogy majd megint mehetek mosdóba, de ez a körforgás nekem már olyan nagyon fel se tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702659#post702659][b]Maja Bojarska - 2017.09.19. 02:23[/b][/url]

Bár én tényleg nagyon szoktam értékelni Voltot, főleg mikor segíteni akar, most nem mentünk sokra egymással, mert ő a rám került csokit próbálta volna lenyalogatni, csak nem engedtem neki, én meg a dekorálást szerettem volna szépíteni. Gyakorlatilag én is majdnem krumplit csináltam szív helyett, pedig ilyen sosem szokott előfordulni. Mármint általában nagyon szépen rajzolom és festem is meg, most pedig elégedetlen voltam a csokidrazsék rajzolta formával. Nem volt ám tragédia, csak engem bántott, hogy nem annyira tökéletes. Igyekeztem, tényleg nagyon jót akartam. Az előzőre is kapott tőlem, de azt még nem teljesen egyedül csináltam, ott álltak mögöttem, és ha baj volt, mondták merre tovább. De ma bizony nem. Nagyokat szuszogva fejeztem be a sütit, végignéztem magamon és örültem, hogy csak a kötény volt foltos, attól pedig meg is szabadultam. Kerestem egy kardigánt, mert bár nem volt olyan hideg, sokszor megkaptam, hogy ne akarjak megfázni, mert az csúnya világ lesz.
A tappancsos lustán hevert a konyha és a nappali között, néha a hangokra megemelte a fejét, én pedig csak elmosogattam, letörölgettem, hogy aztán a gyufát meg a tűzijátékot is megszerezve készüljek fel. Természetesen, mert ez mostanság annyira kialakult, a fehér szőrcsomó egyik pillanatról a másikra meresztgette a füleit, aztán átrohant mindenen, se hall, se lát módon, hogy az ajtót bizergálja. Pontosan tudtam ez mit jelent, de én csak kicsit lassabban kevertem ki a folyosóra, és mikor már bejutott életem férfija és a fehérkéhez hajolt kerültem a szeme elé hatalmas vigyorral. Kivártam a sorom szépen és ügyesen, hogy aztán picit pattogva széttárjam a kezeim, hogy jó, de most már én jövök.
- Boooldog születésnapot, Nyuszó - köszöntöttem meg már az ölelés közben, aztán próbáltam úgy helyezkedni, hogy az kényelmes legyen. Nehéz volt megszokni, hogy már nem volt olyan akadálymentes a dolog. De amíg még valamennyire ellátok a cicim és a hasam fölött a lábikóim ellenőrizni én nem aggódom. Végül csak megfogtam a kezét és elkezdtem a konyha felé húzni magammal.
- Csuuuuukd be a szemed!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702833#post702833][b]Maja Bojarska - 2017.09.19. 23:06[/b][/url]

Bár tudtam, hogy biztos elfáradt azért ma, én úgy vártam haza, hogy legalább egy picikét szabadjon már elcsípnem még a kevés energiából, mert szerettem volna ezt. A szülinap egy jó dolog, mármint másé. Ebben eléggé egyetértettünk, ő a sajátjáért nem volt oda, én meg egy időbe magért az ünneplésért nem voltam a sajátomon. És ami azt illeti az előzőn is kikerültem a dolgot, így ezt egyelőre fenn is tartottam. De róla volt szó, szeretem és nem maradhat el a dolog torta és ajándék nélkül. Más esetben most biztos olyan dolog lapulna a dobozban, amin sokat törtem a fejem, meg ettem az idegeim, mire beszereztem, de ez egy nagyon gyors döntés volt. Gyors és örömteli is, jahj, nehéz ám hallgatni róla. Nagyon.
Nag lendülettel viszonoztam az ölelést poci ide vagy oda, aztán megsimizve a hátát húzódtam csak el hogy belé kapaszkodva vonatozzunk tovább. Jó, kicsit megtorpantam a repülő cipő láttán, hogy annyira nem akartam kapkodni, csak megtörtént. Volt már beszáguldott mellettünk és becélozta a konyhát ahol nagy lelkesen csóválta a farkát bámulva a sütit. De ugye ez nem neki készült. Én közben sikeresen belerúgtam egy székbe, aminek ott semmi keresnivalója nem volt, de egy au után csak megszorítottam a kezét, nincs baj.
- Csaaak a szék, majd visszaviszem, ígérem - mondtam, majd a kezét a pulthoz húztam, hogy ott akkor álljon meg én meg tovább totyogtam a tortáért, hogy közelebb toljam, szépen beállítottam a szívecskét vele szemben, ami rajta volt kicsi csokidíszből kirakva, aztán pár pillanat alatt a gyufával sikeresen meggyújtottam a tűzijátékot, ekkor szóltam neki is.
- Kinyithatood, kívánj is, tudod - jegyeztem meg gyorsan, aztán letettem a gyufát jó messze tőlünk meg a tappancsostól és mellé lépve átkaroltam oldalról a derekát. Tudom, hogy nem szereti a gyertyákat, nincs is egy se, de ennyit azért csak szabad.
- Boldog születésnapot Szerelmem - mosolyogtam rá felfelé pillogva. Igazából eléggé izgultam, és talán látszott is rajtam, hogy sürgetném a kívánás-elfújás-menjünk az ajándékért dolgot. De szépen kivártam, csak egy-kétszer pillogtam a nappali irányába. Neeem célzás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702950#post702950][b]Maja Bojarska - 2017.09.20. 15:28[/b][/url]

Különösebben kimondott szavak nélkül is képben voltam vele, hogy ő mennyire szereti a vásárlás dolgot legyen szó úgy mondjuk bármiről az egy pár zoknitól a házakig. Ami elég meredek, vagyis hát ki vagyok én, hogy beleszóljak? Nem az én pénzem, nem én kerestem meg és döntök róla, egyszerűen csak tőlem a mai napig elég idegen ez a könnyedség. Na persze erre Volt léte szeretett volna rácáfolni, és valamennyire alkalmazkodóvá tett - nem, inkább csak segített felismerni, ha közösen kell, másnak, azzal tudok azonosulni.
- Ühm, hát, ühm...ágy. Igen, az lehet, hogy jó lenne… - Nem tudom mikor kell ezeket megvenni, de most már csak annyi van vissza, mint amennyi eltelt. Gondolom akkor kellene, vagy illene. Igazából még sosem jártam olyan boltban, ahol ilyenek vannak, a bútorboltban meg a nagyon kicsiknek valót mindig kikerültem, ha arra jártunk. Másfelől viszont talán illene elkezdeni pár dolgot, mert bizony nem érkezhet üres szobácskába, meg ágyikó nélkül, hogy alhatna? Meg miben fog pancsizni? És hol lesznek a ruhái? Meg eleve… ruhái. Ahj, belegondolva ez nem lesz egy egyszerű dolog még. Ráadásul, most rózsaszín vagy kék ágyneműt nézzünk? Mármint nem azt nézünk, csak ágyat, de… Azt hiszem legalább a kis kitotyogás és betotyogás alatt legalább nem a haja volt nálam a téma, de ez sem juttatott előrébb és segített megtalálni a világbékét.
- Lewy… nem vagy vicces - mondtam ráncolva a nózim. Kivártam, még közelebb jön meg elintézi, amit szeretne, kicsit pillogva a zacskó felé, de nem szóltam semmit, csak összehúztam a szűkös kabátkát magamon, majd a kezét megfogva mentem is a kocsihoz. Azért illedelmesen elköszöntem persze, de biztos nem leszünk a fodrászával öribarik. Amúgy is, van már olyanom, A Nyuszi is egy öribari is sok más mellett, meg ott van Alíz is, Riri is. Nem kell nekem új, szeretem a meglévőket.
- Hm? Ja… neeem csak… azért nem kell mostanában újra, ugye? Már hagyhatnád… - pillogtam felé, de leginkább csak az ölembe bámultam meg a kezeimre. Tudom, hogy nem rontották el a haját, nem is lett túl rövid, de még nem dőlt el, hogy szeretem-e rendesen. - Szóóval, azt szeretnéd, ha a brekinek nézelődnénk?
Azt hiszem a hangomból is érződött a biztos jó ötlet-e kérdés, de azt bizony nem tettem fel. Megbeszéltük, hogy ez így jó lesz nekünk most, vagy olyasmi, de azért nem egy életbiztosítás a „nézelődésre”. Én Voltnál még elhittem, hogy az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702952#post702952][b]Maja Bojarska - 2017.09.20. 16:15[/b][/url]

Igyekeztem a nagyon boldogságos köszöntésből a rángatásig gyorsan elérni, és ennek nem az volt az oka, hogy ne akartam volna még szeretgetni. De sokkal fontosabb dolog volt még mielőtt szét akartam ölelni meg puszilni. Vagyis két fontosabb is, az egyikhez el is kezdtem őt kalauzolni, kisebb-nagyobb fennakadásokkal. Egyébként is mindig nagyon örülök neki, kivéve, ha nagyon nyunny a helyzet, de egy ideje csak akkor volt ilyen baj, ha Volt nagyon megelőzött. De már kibékültünk.
- Inkább a berendezést, én vagyok a helyi dínó - mondtam picit elhúzva a szám, de ezt úgysem látja, maximum érzi, de különösebb folytatás nélkül kerültem ki még, ami jött, meg arrébb pöccintettem a játékrépát is az útból.
Pult, torta, gyufa és bumm. Mármint éppen sercegősen kicsaptak a szikrák abból a rudacskából, mikor ő kinyitotta a szemét, én pedig boldog voltam, hogy nem fintorgott rajta, hogy az van. Tudom, hogy attól, mert én össze meg vissza eszek, meg nem is mindig figyelek oda, mit a napokban, neki nem kellene, de ma szülinap van, és ez finom, csoki, meg megnéztem nincs benne sok olyan, amit nem szabad. De mégse rakhatunk ki egy tál felcsíkozott répát, középen egy brokkolival, amibe tűzöm a tűzijátékot. Hogy nézne az ki?
- De szerettem volna. Tudod attól, mert nem annyira vagy oda a... szóval újabb évekért, még nem kell úgy tenni, mintha ez nem lenne jó nap - sóhajtottam egy picit, ahogy megöleltem. Én csak szeretném, ha kicsit örülne magának, én meg örülhetnék neki. Abban úgy kiegyezhetnénk, én megtanultam, hogy nincs gyertya, meg ha tetszik, se emlegessem az ősz tincseit, akkor ez a tortácska még csak belefér.
- Én is - hümmögtem egy kört a csókba, ahogy válaszoltam. Ahogy elléptem egy kicsit elvigyorodtam, aztán elhúzva a kezeim szorítottam egymásnak a tenyereim és a számhoz húztam, úgy néztem rá. - Ú, de még van valami, valamik. De csak egy, ami most fontos… ott van a doboz a nappaliban.
Felé nyújtottam a kezem, hogy megfogja-e vagy sem, az majd eldől, aztán elindultam a nappali felé út közben felkapva az egyik szekrényről a telefonomat is. Ott pihent a kis asztalka közepén az ajándékos csomag, és nem rám várakozott. Én már tudtam mi van odabent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703319#post703319][b]Maja Bojarska - 2017.09.22. 13:39[/b][/url]

Én mindent elkövettem ugyan, de néha mintha én is csukott szemmel közlekednék, nagyjából mindenhol, ezért annyira nem is volt meglepő a szék elkaszálása. Arrébb is tettem, hogy ő már azért ne járjon ugyan így. Nem lett volna senkinek kellemes. Elég volt a lábujjaimnak.
- Nem estünk szét, na, pssszt - susogtam, ahogy a kacsóit a pultra tettem és gyorsan elintéztem a legeslegutolsó simításokat. Lehet nem kellett volna ez és már elé vihettem volna, ha nem tartunk Volttal szundiidőt a piskótalapok és a krém kikeverése között, meg aztán az összerakás és a dekorálás üresjáratában is. Hát na, jobb akkor, mintha délután álmoskodnék. Most viszont, lehet ettől, de eléggé fel voltam pörögve, ha kicsit könnyebben lettem volna, nem plusz kilókkal egyensúlyozva a pocimban, biztos körülugrálás is lenne a programban.
- Csak mosolyogj, nekem az is elég... - néztem fel rá szépen, hogy aztán egy futó puszit nyomjak a karjára, mielőtt elhúzódnék. Szerettem szeretgetni, de most még várt itt valami, amin lehet én szerettem volna már túlesni, nem azért, mert rossz, éppen ellenkezőleg. Akartam látni, hogy most örülünk-e, meg hát azért várt, vártuk, és most... tudhatjuk is. Szóval csak finoman a kezére szorítottam, ahogy befelé indultam.
- Iiigen. És aaaz. Meglátod mindjárt, vagyis majd, ha kibontottad.
Én szépen lecsücsültem mellé, a lábikóim is felhúztam és oldalra fordultam felé úgy csücsültem rájuk. Volt meg ügyesen követett minket, bár ő csak ült és nézett ránk a szőnyegről, még ő is kíváncsi lett biztos, nem mintha ne tudta volna. Itt volt, mikor szépen belepakoltam a minipipőt, meg rátűrtem azt a kis ruhát is. Bár lehet csak nem értette, mert nem az apu mérete. Igen, ezt én is tudom, nyilván nem is tervezi felpróbálni. Ez most nem olyan ajándék. Figyeltem őt, ahogy leszedi a masnit és a tetőt, nyúltam is érte, hogy azt visszacsúsztassam az asztalra, mert fölösleges alkatrész, aztán mintha ő is kicsit lefagyott volna - amit sikeresen lefényképeztem -, meg én is hallgattam. Aztán lassan elvigyorodva ejtettem a kezem a pocim tetejére úgy figyeltem őt.
- Rózsaszín...tudom, hogy nem a te színed, de...az övé igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703558#post703558][b]Maja Bojarska - 2017.09.23. 17:17[/b][/url]

A kicsi mini dilemma a vásárlós és babaholmis gondolatok körül annyit lendített rajtam, hogy legalább időm nem maradt a fodrász létén dünnyögni se a mosdóban, se előtte és utána. Leginkább a végén már azért nem, mert hála az égnek közel voltak hozzá, hogy befejezzék. Nem volt baj a frizurájával, így is nagyon helyes maradt, meg szép, egyszerűen csak hova tűnt a haja?
- Szerintem sem, nem is azért mondtam, csak tudod, én nem szoktam, így annyira nem értek hozzá - vontam meg picit a vállam. Nem ellenkeztem a dologgal, mert igaza is volt, meg hát ezt is el kell valahol kezdeni, csak ezekben nehezen találtam nemhogy a beszélgetés, de sokszor a cselekvés fonalát is. A legnagyobb dolog, amit valaha vásárolgattam szerintem cipő volt, azt is főleg fellépőruhákhoz meg edzésre. Nem nagyon van egy súlyban a dolog. Szóval lényegében, ha volt is bennem egy kicsi nyunny, az nem neki szólt, de ez a fodrászosdi most teljesen levitte a kedvem.
- De ez nem volt az, inkább vicceskedd ide a kezed és ígérd meg, hogy legközelebb nem csak így meglepetés lesz. - Nem tudom, hogy mennyire gondoltam komolyan, avagy sem, de talán egy picit könnyebb lett volna magam is kontrollálni, ha nem tíz teljes perccel korábban szembesülök vele mi fog következni. Nem akartam mindenáron ráfeküdni, hogy akkor ne menj, ha előre tudom, de legalább esélyem lenne felkészülni rá, hogy valami el fog fogyni. Fogtam végül a kezét és a kocsiig el sem engedtem, ott is addig csak, még becsücsiztünk. Tudom, hogy nem szabadna piszkálgatni vezetés közben, szóval mikor elindult elhúztam a kezem az övéről.
- Csak még meg kell szokni, hogy olyan… hiányos… nem mondtam, hogy nem vagy szép így is, csak azt, hogy rövidebb és még nem tudom… - tettem még hozzá, mert így volt. Már azért jobban éreztem magam, lehet azért, mert kijöttünk, vagy csak mert túlesett rajta és tényleg nem lett katasztrófa, bár azért nem voltam oda a hosszáért, tény és való.
- Nem fontos, nekem is jó ez - mosolyogtam rá azért, egy ideje nem tettem rendesen, de nem volt itt a világ vége, egyszerűen érzékenyebb vagyok erre, mint szeretnék lenni. - Igen, a tea, úúú, tudod milyen lenne jó, vanília-jázminos. Azokkal a gyümibubikkal, tuudod, amiből van az epres meg a szedres. Azt a zselékockát nem szeretem, amit vagdosnak, olyan, mint a nagyi kocsonyája, amit túl sokáig hagyott a spájzban és elszíneződött…
Nem különösebben zavartattam magam, ahogy ezt grimaszolva közöltem, az pedig egy ideje már elég jó dolog volt, hogy nem neki kellett egy órát kérdezgetni és kibogózni, mi is legyen, hanem néha ment magamtól is elmesélni, mire is vágyom éppen. Már mai eszi meg iszi terén felmerült. Túlzásokba nem estem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703724#post703724][b]Maja Bojarska - 2017.09.24. 17:32[/b][/url]

Azt hiszem most még a vásárlásról meg a lakásairól is szívesebben hallgattam volna beszélni őt, vagy mentem volna vele, ahova szeretné, mint ez a fodrász. Hirtelen még arra is motivációt éreztem, pedig ilyen szerintem még nem volt, mióta együtt vagyunk. Persze Voltot leszámítva, de azt ne is keverjük ide, ő egy gyerkőc, neki jár, legyen boldog nagyfiú.
A mondat kiegészítésére ugyan húztam kicsit a számat, de nem mondhattam, hogy nem így lesz, nem szeretek hazudni, persze, megeshet, hogy nem leszek ennyire morcos és szomorú tőle, de felelőtlenül nem illik ígérni. Végül csak sóhajtottam egyet, aztán addig eleresztettem még beszálltunk, de lassan éreztem, hogy ennek már mindegy és inkább elhúztam a kacsómat, nem zavarom vezetés közben, meg amúgy sem. De én mondtam neki is, hogy tudom, hogy nem így kellene viselkednem, nem is szeretnék, csak nem sikerül, hiába próbálkoznék. Csak csendesen bámultam a műszerfelet, megráztam a fejem, hogy nem ez a helyzet, én így is nagyon tudom őt értékelni, csak még nem megy.
- Nincs vele nagy baj - nem hazudtam, az tényleg nincs, de nem mondhattam, hogy nem tetszik, és azt sem, hogy igen. Egyik sem volt valós. Végül inkább csak beleegyeztem a vásárlásba és a teákon gondolkodtam inkább, és ezt nem féltem ki is mondani. Nem tetszett, hogy most mindenki ilyen eh lett ettől, én nem akartam ezt, egyszerűen képtelen voltam meggondolni mit is mutatok ki. Nem tetszettem magamnak éppen ebben.
- Nem baj, majd valamilyen lesz, annyira nem fontos, hogy ilyen legyen ám. Csak múltkor azt láttam, és érdekesnek hangzott - mondtam végül megrántva a vállam, aztán a hasamra csúsztattam a tenyerem az ujjaimmal meg apróbbat doboltam rajta kicsit elmosolyodva. Szusszantam is egyet még éppen azelőtt, hogy feldobta volna merre is mehetnénk még.
- Ú, van ilyen itt? Mááármint… az jól hangzik. - Talán kicsit túl lelkesen érdeklődtem, de azért még nem volt minden a helyén. - Szívecske, azért nem fogsz most kevésbé szeretni, ugye? Tényleg sajnálom.
Én mindig félek tőle, hogy valamit megint nagyon rosszul teszek, mint szerintem már sokszor, mióta beszélni és járni tudok, pedig ennél jobban semmit nem szeretnék elkerülni. Nem néztem rá, csak a pocimra meg előre. Ha véletlenül most így is lenne, azt hiszem könnyebb meghallgatni, ha nem látom őt közben. Nem tudtam, hogy én érzem csak ennyire rosszul magam az egész miatt, vagy ilyen szörnyű is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703791#post703791][b]Maja Bojarska - 2017.09.24. 20:14[/b][/url]

Én is tudtam, csak leginkább nem akartam tudomásul venni azt hiszem, hogy ő nem szeretne tortát, tűzijátékot, köszöntgetést vagy éppen ajándékot. De ez nem így működik, mai jár az ugye jár. Bár az enyémen tavaly éppen úgy alakult, hogy még egy ölelést se kaphattam, nemhogy puszit, véletlenül se szerettem volna, ha ez is ilyen. Csak muszáj volt, inkább tartottam félszundikat, vagy erőltettem meg magam ásítozva, de bizony lett torta, meg a napokban kis segítséggel minden más is. Örültem, hogy azért az a halovány mosoly megjött, ezért is öleltem olyan szorosan, bár nem volt mindig passzentos újabban ez, de igyekeztem.
- Nem mindig, mindegyikért, de ezt…. Csak szerintem te s szeretni fogod. Remélem.
Nem is mondtam semmi különöst neki, megfogtam a kezét majd vonva magam után áttipegtünk a nappaliba. Nem is bántam, hogy mezítlábasan már a puha szőnyeget tapostam nem pedig a konyhapadlót. Lecsücsültünk, ő magához vette a dobozt, nekem meg a torkomban dobogott a szívecském, hogy na, most akkor kinyílik, lesz valami, történik is?
Lassan eltűnt a masni, a tető, csak a rózsaszín összetűrt anyag volt, meg kicsit beletúrva az a pár lábbelis tutyika. Én a számat rágcsáltam elvigyorodva, ahogy a kép után a telefonom a kanapéba süllyedt valahova. Tudtam, hogy megértette, de valamit mondanom kellett. Amikor a hajába tűrt, én már nem az arcát bámiztam, hanem áthajolva a köztünk lévő távolságot, szemben a vállával átkaroltam őt, majd egy puszit nyomtam a halántékára mielőtt a fejem az övének döntöttem volna. Az egyik kezem az arcára csúszott, azt cirógattam.
- De mit? Ne butáskodj… - suttogtam még mindig a buksijának dőlve, aztán mivel ez a köztünk lévő távolságra ráfekvős dolog nem volt valami kényelmes elengedtem és csak odacsúsztam közel mellé. Kezdtem magam néha úgy érezni, mint egy rossz nyugdíjas a hátfájással és a döcögős léptekkel, ha sokat ültem előtte. - Pici lány breki. Elhiszed ezt?
Nem igazán a nemének szólt, hanem annak, hogy ahogy egyre nagyobb és jobban ismerjük, egyre valósabb is. Persze eddig is az volt, de most azért megint egy kicsit más. Mosolyogva hajoltam oda, hogy jó pár puszit nyomjak a pofijára, mielőtt az ajkaim az övére tapasztottam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704046#post704046][b]Maja Bojarska - 2017.09.26. 16:06[/b][/url]

Érzékeltem, hogy ő annyira nem érezte még, ez mennyire lehet jó ajándék. Gondoltam, hog mivel eleve nincs oda a szülinapért se, ez sem lesz olyan kitüntetett, legalábbis még nem nyitja ki, biztosan nem. Szóval csendesen letelepedtem én is mellé, aztán csak vártam és figyeltem.
Az ajkaim beharapva figyeltem a pillanatot, mikor lekerül a doboz teteje és a benne lévő ruhácska felfedődik. Persze, sejtettem, hogy meg fogja érteni, én azért csak mondogattam ezt azt, főleg látva, mennyire lefagyott az egésztől. Azt hiszem nekem csupán azért sikerült ennyire vigyorognom ott és türelmesnek lenni, mert én már reggel kidünnyögtem meg sírtam és ugráltam tőle, mikor átolvastam a levelet. Aminek nem mellesleg felét nem is értettem, de gondolom, ha baj lenne, szólnának, nem rám bíznák az értelmezését. De lassan valami történt is, legalábbis Lewyvel bizonyosan. Én csak néztem a férjecskét, csak azután kezdtem el közeledni, hogy ő a hajába mászott volna és a saját arcába.
- Megérdemled - mondtam picit cirógatva a pofiját, aztán még egyszer megpusziltam a fejét, mielőtt a fenekem visszahelyeződött volna a lábaimra és inkább közelebb csúsztam. Éreztem, hogy azért még nem eszmélt fel az egészből, és reméltem, hogy ez tényleg olyan jóféle blokkolás, úgy tűnt, még el is mosolyodott én meg a szám rágcsizva hajoltam oda, hogy körbepusziljam, aztán meg az ajkait is megtaláljam.
- Ühhüm, mi is téged, nagyon-nagyon - tettem hozzá, aztán csak kicsit a háttámlának dőltem, még a kezét figyeltem a pocimon. Már eléggé kinőtte magát, de egészen hozzászoktam, hogy bizony van, és védi a mi brekinket. A babát. A kislányunkat.
- Boldog születésnapot, apuka - vigyorodtam el, ahogy a kezét a hasamhoz szorítottam egy pillanatra, aztán az enyémet elhúztam és csak figyeltem őt, hogy azért minden rendben van-e, mert ugye még csak elkezdődött a szülinap. Csak én nem bírtam kivárni, hogy ezt később nyissa ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704047#post704047][b]Maja Bojarska - 2017.09.26. 16:06[/b][/url]

Már abban a percben éreztem, hogy az egész el van romolva, mikor ő kimondta, hova is megyünk, én meg nem nagyon tudtam rendes és emberi módon tudomásul venni. Jobban jártunk volna, ha inkább hallgatok végig, mint bármikor máskor. Mostanában nagyon nem szerettem magam, hogy néha csak úgy kijöttek dolgok a számon, meg azt se tudtam jól érzem-e magam, avagy sem. Csak békés, boldog szeretetet akartam, de már a keze fogdosásánál is éreztem, hogy most, ha jobban akarom, se tudom ezt megváltoztatni. Ez keserített el már régen nem az hol voltunk, vagy mi lett a hajával.
- Gondolom, de mindegy ám milyen, amilyen van jó lesz - mondtam picit halkabban és elbambulva magam elé. Nem akartam különösebben semmiben variálni vagy válogatni, nem is szoktam, meg egyébként sem éreztem magam most ahhoz bárminek, hogy tovább firtassak bármi ízt vagy teabogyót. Bántott, hogy ilyen lett ez az egész, szerintem a breki is érezte, mert a gombóc a gyomromból se evickélt ki, ő meg valamit csinált odabent mert éreztem a kis bubikat megint egy-egy ponton. Egy kicsit Lewy felé fordultam a bolt hallatán, de aztán csak bólintottam, hogy jól hangzik tényleg, és mehetünk oda is persze. De nem bírtam valami sokáig, hogy ne akarjam egy picit legalább helyre tenni, mi ez most. Soha nem volt komoly mosolyszünetem anyán kívül olyannal, akit nagyon szeretek és nem most szerettem volna elkezdeni ezt.
- Mert úgy viselkedek, mint azok az undi és hisztis lányok. Én nem akarom, hogy úgy érezd, nem örülök neked, vagy nem támogatlak, még ha csak a fodrászról is van szó. Nem is igazán tudom miért, csak megtörtént. Tényleg sajnálom, nem akarom, hogy ezért rossz kedved maradjon. Jó? - sóhajtottam egy aprót a visszakérdéskor, majd elhúzva a szám meredtem lefelé. - Ő is azt mondta, hogy csúnyán viselkedtem, de szeretlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704193#post704193][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 22:56[/b][/url]

A szemecskéimet szinte le sem vettem róla és a dobozról, azt hiszem a dolog meglepetés része az bőven sikeres volt, bár egy picit azért az izgalom visszatért belém, hogy most akkor azért ugye minden okéska-e. Kivételesen nem gondoltam semmi rosszra, szóba került már, hogy ha lehetne, talán a kislánynak örülne jobban, és bár az utolsó vizsgálaton nem mutatta meg magát, csak a popóját, most itt volt. Illetve a fiókba csúsztatott papíron állt feketén és fehéren, hogy bizony az a babácska ott a hasamban rózsaszín pipőkkel a topogóján fogja magát nagyon jól érezni. Vagy sárgán, fehéren, lilán. Sok szép szín van, de a lényeg ugyan az volt.
Azt hiszem a helyzeten nem változtatni vagy enyhíteni próbáltam, csak nekem nem megy máshogy ez az egész. Én nem azért puszilom körbe, mert az annyira aranyos, hanem mert szeretném, hogy tudja anélkül i, hogy ismételgetném, mennyire szeretem és örülök neki, és a szülinapjának is. Helyette is.
- Nem ez volt a lényeg, apuci - mondtam kicsit pofikat vagdosva, de aztán végül elvigyorodva elhúztam a hasamon lévő kezéről a magamét. Ahogy hátra dőltem legalább picit kényelmesebb is volt, aztán csak összevont szemöldökkel néztem rá, hogy milyen híre lenne.
- Azért a dobozka még nem minden. De szeretem, hogy szülinapos vagy, azt lehet ünnepelni - mondtam somolyogva, kicsit be is szívtam az alsó ajkam, aztán közelebb hajolva döntöttem a fejem az övének. - Hírek? Milyen hírek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704207#post704207][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 23:50[/b][/url]

Tényleg próbálkozom, azt hiszem legalább annyira, mint annak idején az első táncórákon. Az pedig nem kevés volt. Zavart, mikor úgy néztek rám, mint valakire, akinek ott semmi keresnivalója az egészben. Botladoztam, sokat rontottam, és még ma is megesik, hogy hibázok. De valahogy néha csak úgy előjön, hogy most sem vagyok másként. Az életem nagyobbik felében, mintha a saját lábaim hagynának cserben, hiába ismerem a jó lépést, ha nem tudom megcsinálni, mert nincs meg az egyensúlyom, vagy valami egészen más. Csak botladozom, néha azt sem igazán tudom, mit csinálok. Azt általában elmondják, vagy érzem, ha valami rossz, a jó meg nem is fontos, mikor az embernek tanulnia kell a dolgaiból. Nagyon nem éreztem magam ettől jól, de ezt nem szerettem volna tovább vinni vagy csak így teregetni a hajas incidens után. A teát is jobbnak éreztem csak annyiban hagyni, hogy majd valamilyen lesz. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy az ablakon figyelgettem, merre is megyünk. A disneys dolog azért egy picit felkeltette az érdeklődésem és addig talán sikerült erről a sok butaságomról is elkalandoznom, de nem ment, hogy úgy szálljak ki innen, lehet, tényleg baj van. Ha nem is nagy, de valami van, ebben biztos vagyok.
- Én csak tényleg nem akartam így. Nem szeretem, mikor olyan minden, mint mikor Stitch meg Lilo összevesztek azon a kis rózsaszínen. Mindenki csak szomorú volt és nem is figyeltek egymásra. - A végét igazából csak már halkan mondtam magam elé, szinte motyogva, de mást nem akartam, illetve nem volt, amit tudtam volna. - Lehet, csak köszönni akart. Nem tudom. Jó.
Miután beleegyeztem szépen kikapcsoltam magam és kimásztam a kocsiból, kicsit megigazítottam a csúszkáló nacim és a kabátom, aztán megvártam még ő is bezárja a kocsit, hogy aztán mellé sétáljak és mutassa, merre megyünk.
- Te is iszol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704524#post704524][b]Maja Bojarska - 2017.09.30. 23:16[/b][/url]

Bizonyára nem csak velünk esik meg, hogy rosszul sül el egy beszélgetés, hogy nem kerekedik jó hangulat, esetleg összeveszünk. Bár utóbbi lehet egy picit túlzás, mégis kellően rosszul éreztem magam most ezt hinni. Nem volt jó. Ott ültünk egymás mellett, de mintha besötétedett volna a kocsiban, épp csak ne sírták el magukat velem egyetemben a felhők és szakadt ránk az ég. Egy szóval rettenetes volt. Én csak csendesen simizgettem kicsit a hasam, amibe lassan nyugalom költözött, biztos elfáradt a breki is, én meg csak szomjas maradtam. Így azzal próbáltam valami beszélgetést alakítani, de az sem sikerült. Így már a boltnak sem tudtam örülni rendesen, pedig más esetben biztos ment volna, hát tutira egy csoda a hely, most mégsem ez volt előttem.
A fejem felé fordítottam, mikor beszélni kezdett, aztán csak az övcsatot figyeltem csendesen. Nem kérdeztem rá mit akart, azt hiszem itt már tényleg jobb, ha mint mindig, csendben kivárom a dolgokat. Inkább lassan kikászálódtam, hogy ott mellé tipegjek. Nem nagyon tudtam a kezeimmel mit kezdeni, így csak a hasam alatt összefűztem az ujjaim, úgy néztem hol a földet, hol az autót, hogy most akkor merre. Csak a már széttárt karjaira pillantottam fel.
- Üüühüm. Szeretném, lehetne kettő is, talán… - mondtam kissé halkan, aztán lecsökkentve köztünk a távolságot karoltam át a derekánál, óvatosan simulva hozzá, mert azért nem voltunk tökéletesen összeilleszthetőek mostanság ugye. - Szeretlek, nem akarok veled soha ilyenben lenni, bármi is volt ez. Jó?
A fejem óvatosan fordítottam felfelé, közben még nem engedtem el, csak ha már muszáj volt. Nem a szomorkodás volt itt a baj, sokkal jobban zavart, hogy már lassan bűntudatom volt, nem pontosan tudom, miért, de biztos nem magától lett neki sem rossz kedve. Egy nagyobb sóhaj után sikerült picit mosolyognom is rá, aztán csak kinyújtottam a kezem, hogy azért megfogja-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704535#post704535][b]Maja Bojarska - 2017.10.01. 01:31[/b][/url]

Kicsit rosszul éreztem magam igaziból, mikor nagy lelkesen feltéptem reggel a borítékot, mert eszembe jutott a drága. Lehet megvárhattam volna, talán odaadhattam volna azt, hogy akkor ő is tudja meg legeslegelsőre. De nem ment, mármint, lehet sikerült volna, ha kicsit jobban akarom, de tudni szerettem volna én is. Szóval megtörtént, most pedig én lehettem az, aki hát elmondta. Nem igazán tudom mire számítottam, talán semmire, csak látni akartam, hogy boldog lesz ettől is. Tudom, hogy a breki tényétől azok vagyunk, de ez egy egészen más infó, egy olyan, amitől már egy fél lépéssel közelebb vagyunk ahhoz az anyu és apu dologhoz. Próbáltam őt kicsit a jelenbe visszahúzni, de vártam türelmesen, hogy mikor olvad ki az egész sokkból. Azt hiszem sikerült is, mert a válasza már nagyon ő volt én meg csak megráztam a fejemet, hogy naagyon nem leszünk jóban. Pedig de, abban vagyunk és leszünk is. Szóval én csak hagytam, hogy simizze a pocim, én meg igyekeztem nem kitörni a derekam. Nehéz megtalálni hogyan jó. Úgy bármi.
- De, lehet, vagy az ágyikóban, a szőnyegen, a kádban… szóval ezen kívül talán bárhol - nevettem fel, pedig ennyire nem is szenvedtem. Vagyis én elhittem, hogy nem, de ezek szerint rám volt írva, hogy itt éppen nem a legkényelmesebb. Inkább csak közel hajolva dőltem neki, aztán meg elmondtam, hogy bizony még nem végeztünk mára.
- Nem bizony, tudom, hog mit szeretnél. Gondolom. Szóval nagyon csinisen szeretnék veled ünnepelni - fordítottam a buksim picit felé, így a homlokom a halántékának nyomódott, én meg jó nagy puszit tudtam adni a pofijára, hogy aztán kuncogva húzódjak el kicsit. Csiniség, bizony. Azt még dinókra gondolva is gyártanak, ezt megtudtam Hannahtól. Végül figyeltem, hogy mivel babrál, nem igen értettem, milyen híre is lehet. A mondatától se lettem okosabb, aztán néztem csak mi van nála.
- Vuuu, ez komoly? Ez…de…. hogy? És milyen? Az első?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704580#post704580][b]Maja Bojarska - 2017.10.01. 19:01[/b][/url]

Elég nyilvánvaló volt, hogy valami nagyon nem jó, de sehogy nem mozdult a dolog, hiába próbáltam tényleg mindenért, ami sikerült bocsánatot kérni, vagy inkább hallgatni. Ilyenkor mindig éreztem, hogy mennyivel jobb, mikor semmit nem beszélek, és azt is, miért is nem szeretek a suliban se, a boltban se, a meccsek után, a lelátón vagy éppen táncversenyeken nagyon beszélgetni. Akkor nincs esély félreértésre, vitára vagy sértődésre. Nem szeretem, hogy teljesen akaratlanul is megtörténhetnek ezek. Ilyenkor legszívesebben megint csak csücsülnék otthon és várnám a másnapot, hogy az majd jó lesz. De Lewyvel ez egészen más.
Szeretem őt és biztos vagyok benne, hogy ilyen előfordul, ha az ember valakivel sokat van együtt és nagyon imádja. Ettől még szeretném, hogy ne legyen. De úgy tűnik ez igen kevés volt. Inkább már tényleg csak magamban csevegtem arról, hogy a breki miért is mocoroghat, hogy otthon mit tudok csendben, szó nélkül csinálni, amiből nem lesz hasonló, mint a fodrászosból, vagy szimplán azon, hogy miért nem tudok néha tényleg rendes barátnő, feleség, bármi lenni. Vettem pár szipogósabb levegőt, aztán csak néztem rá meg a széttárt karjaira.
- Legyen kettő - kértem, azt hiszem, legalábbis a hangom olyan volt, mint mikor szoktam a télapónak is a levélírásra gondolni és éppen a világbéke meg a papáék egészsége közé még egy kindertojást kívánnék. A buksimat csak az ingébe fúrtam, elmosolyodtam a jól ismert illaton, szeretem, aztán csak amennyire tudtam szorongattam, magunk közt a brekivel. - Akkor jó, majd ügyesek leszünk.
A puszikra sikerült kicsit rendesebb mosolyt kicsikarni, aztán elengedtem, de még kicsit megsimiztem az oldalát mielőtt a kezem nyújtva vártam volna az övére. Az meg is érkezett én meg kicsit felszusszantam. Követtem őt befelé, aztán kicsit megbújva mellette - bár ez egy dinónak nem túl sikeres művelete - lesegettem milyenek vannak.
- Hááát. Öhm - néztem rá kicsit tanácstalanul. Nem mindig van meg még mindig az önálló döntés, és esküszöm nem direkt csinálom. Lassan figyeltem a gyümölcsöket, meg hogy van zöld, meg fekete, meg tejes tea. Hát, sokkal előrébb nem jutottam. Volt valami piros gyümis bogyós, vaníliás, az úgy tetszett, meg a mangós. De csak sóhajtva néztem rá. Végül az előbbi dolgainál maradva, egész halkan kezdtem bele, mi is legyen. - Talán ilyen epres, fehérest gyümisbubikkal.