A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Most öltöztem át negyedjére, de ha lehetne, akkor többet már nem variálnék ennyit. Az elsőt összenyalta Volt, mielőtt Hannahra vetette magát, aki ezt nem értékelte elsőre, de aztán megbarátkoztak. A második csokis lett - igen, összekentem, nem, nem evés közben. A harmadik az vicces, csak nem tetszett, de azért össze is locsoltam a répalevemmel, hogy biztosra menjek. Csak izgultam,örültem és boldog voltam, de ahányszor próbáltam a kis tortán elsimogatni a csokit, remegett a kezem, közben meg vigyorogtam, szóval fura volt minden. Kapkodós, sietős, aggódós, de jó. Határozottan nagyon jó. Persze volt hozzá egy kis segítségem is. Még reggel elment Lewy edzésre meg ezt-azt elintézni én meg rácsücsültem a telefonra, és bár nem voltam biztos benne, hogy mennyire jó ötlet magam a szőke nőre bízni, megtettem. És nem is vert át! Vagyis hozott egy csomó plusz dolgot is, amit nem is szerettem volna, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon gyorsan pörögtek az órák, én féltem, hogy nem fejezem be a kis sütit, a köszöntés félresikerül, esetleg rossz napja lesz a férjecskének, és semmi nem lesz jó. Ettől kicsit pánikoltam, de ahogy lassan kész lett minden már nyugisabban kötögettem a masnit a dobozra és keresgéltem a tűzijátékot a tortára.
Lassan topogtam végig a lakáson mezítláb, de szerencsére itt nem hideg úgy a padló, meg puha szőnyeg is van és az menő. A pulton maradt levelet szépen visszaraktam a borítékba és az egyik fiók aljára süllyesztettem egyelőre. Jó, be kell vallanom, hogy nem bírtam volna kivárni, hogy együtt nyissuk ki, szóval rossz voltam és megnéztem. Utána meg Hannah szerint vinnyogós, pedig nem is. Az ajándékos dobozka ott csücsült a nappali közepén, mellette egy képeslappal, az ugye kihagyhatatlan, én meg éppen a tűzijátékot eszkábáltam a tortába az órát figyelve. Mert nagyjából úgy mostanra ígérte magát életem szerelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702478#post702478][b]Maja Bojarska - 2017.09.18. 00:33[/b][/url]

Most öltöztem át negyedjére, de ha lehetne, akkor többet már nem variálnék ennyit. Az elsőt összenyalta Volt, mielőtt Hannahra vetette magát, aki ezt nem értékelte elsőre, de aztán megbarátkoztak. A második csokis lett - igen, összekentem, nem, nem evés közben. A harmadik az vicces, csak nem tetszett, de azért össze is locsoltam a répalevemmel, hogy biztosra menjek. Csak izgultam,örültem és boldog voltam, de ahányszor próbáltam a kis tortán elsimogatni a csokit, remegett a kezem, közben meg vigyorogtam, szóval fura volt minden. Kapkodós, sietős, aggódós, de jó. Határozottan nagyon jó. Persze volt hozzá egy kis segítségem is. Még reggel elment Lewy edzésre meg ezt-azt elintézni én meg rácsücsültem a telefonra, és bár nem voltam biztos benne, hogy mennyire jó ötlet magam a szőke nőre bízni, megtettem. És nem is vert át! Vagyis hozott egy csomó plusz dolgot is, amit nem is szerettem volna, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon gyorsan pörögtek az órák, én féltem, hogy nem fejezem be a kis sütit, a köszöntés félresikerül, esetleg rossz napja lesz a férjecskének, és semmi nem lesz jó. Ettől kicsit pánikoltam, de ahogy lassan kész lett minden már nyugisabban kötögettem a masnit a dobozra és keresgéltem a tűzijátékot a tortára.
Lassan topogtam végig a lakáson mezítláb, de szerencsére itt nem hideg úgy a padló, meg puha szőnyeg is van és az menő. A pulton maradt levelet szépen visszaraktam a borítékba és az egyik fiók aljára süllyesztettem egyelőre. Jó, be kell vallanom, hogy nem bírtam volna kivárni, hogy együtt nyissuk ki, szóval rossz voltam és megnéztem. Utána meg Hannah szerint vinnyogós, pedig nem is. Az ajándékos dobozka ott csücsült a nappali közepén, mellette egy képeslappal, az ugye kihagyhatatlan, én meg éppen a tűzijátékot eszkábáltam a tortába az órát figyelve. Mert nagyjából úgy mostanra ígérte magát életem szerelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702653#post702653][b]Lewy Bojarski - 2017.09.18. 23:34[/b][/url]

Reggel sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimásszak az ágyból, mint az esetek nagy részében. Ez azért is volt lehetséges, mert kivételesen nem ő volt az, aki az "ugye te is ébren vagy?" puszit adta, csak elszenvedte, mint ahogyan én is sok korábbi alkalommal. Szóval éjszaka megint kevesebbet aludtam a kelleténél. Mégis, csak fel sikerült tápászkodni és elindulni a dolgomra, ami azt jelentette, hogy át kellett vonszolnom a belemet Varsóba. Edzés volt, elég hosszú és kimerítő, majd utána egy gyors ebéd a fiúkkal, amit nem is igazán értettem, míg meg nem kaptam a kis cupcakemet, rajta az egy szál gyertyával.
Összességében egészen jó volt a hangulatom, még ugyan el kellett intézni pár dolgot, mint a motoros-kontroll vizsgálat, amire pont ma adtak időpontot. Ezt már Münchenben sikerült intézni és jóformán emberundorral parkoltam le a zümikocsit a garázsba. Még kicsit megsimogattam a kormányt, hogy jó, őt legalább szeretem, majd kiszállva becsipogtattam és szedtem a lábam felfelé azon a pár lépcsőn, ami a lakásba vezetett.
Még a kulccsal szerencsétlenkedtem egy sort az ajtó előtt, amire azonnali reakció érkezett: a kis körmök kopogása a padlón. Volt már nem sokkal később az ajtót ütötte a lábával, én pedig belépve leguggoltam, hogy megölelve agyondögönyözzem a nagyfiút.
- Megjött apu. Ugye szót fogadtál? - kérdeztem rosszalló pillantással hajolva el a vakarcstól, majd még puszit nyomtam a szőrös feje tetejére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702659#post702659][b]Maja Bojarska - 2017.09.19. 02:23[/b][/url]

Bár én tényleg nagyon szoktam értékelni Voltot, főleg mikor segíteni akar, most nem mentünk sokra egymással, mert ő a rám került csokit próbálta volna lenyalogatni, csak nem engedtem neki, én meg a dekorálást szerettem volna szépíteni. Gyakorlatilag én is majdnem krumplit csináltam szív helyett, pedig ilyen sosem szokott előfordulni. Mármint általában nagyon szépen rajzolom és festem is meg, most pedig elégedetlen voltam a csokidrazsék rajzolta formával. Nem volt ám tragédia, csak engem bántott, hogy nem annyira tökéletes. Igyekeztem, tényleg nagyon jót akartam. Az előzőre is kapott tőlem, de azt még nem teljesen egyedül csináltam, ott álltak mögöttem, és ha baj volt, mondták merre tovább. De ma bizony nem. Nagyokat szuszogva fejeztem be a sütit, végignéztem magamon és örültem, hogy csak a kötény volt foltos, attól pedig meg is szabadultam. Kerestem egy kardigánt, mert bár nem volt olyan hideg, sokszor megkaptam, hogy ne akarjak megfázni, mert az csúnya világ lesz.
A tappancsos lustán hevert a konyha és a nappali között, néha a hangokra megemelte a fejét, én pedig csak elmosogattam, letörölgettem, hogy aztán a gyufát meg a tűzijátékot is megszerezve készüljek fel. Természetesen, mert ez mostanság annyira kialakult, a fehér szőrcsomó egyik pillanatról a másikra meresztgette a füleit, aztán átrohant mindenen, se hall, se lát módon, hogy az ajtót bizergálja. Pontosan tudtam ez mit jelent, de én csak kicsit lassabban kevertem ki a folyosóra, és mikor már bejutott életem férfija és a fehérkéhez hajolt kerültem a szeme elé hatalmas vigyorral. Kivártam a sorom szépen és ügyesen, hogy aztán picit pattogva széttárjam a kezeim, hogy jó, de most már én jövök.
- Boooldog születésnapot, Nyuszó - köszöntöttem meg már az ölelés közben, aztán próbáltam úgy helyezkedni, hogy az kényelmes legyen. Nehéz volt megszokni, hogy már nem volt olyan akadálymentes a dolog. De amíg még valamennyire ellátok a cicim és a hasam fölött a lábikóim ellenőrizni én nem aggódom. Végül csak megfogtam a kezét és elkezdtem a konyha felé húzni magammal.
- Csuuuuukd be a szemed!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702719#post702719][b]Lewy Bojarski - 2017.09.19. 19:12[/b][/url]

Ugyan a nap elég hosszú volt, de összességében nem a rossz módon. Mindenki elég kedves volt, meg elhalmoztak a jókívánságokkal, csak nem ébredtek rá, hogy eltelt ugyan egy év, de én még mindig nem szeretem a szülinapomat. Másoké az külön eset, ott lehet inni, csórni a tortából és esetleg még jól is érezni magad, de itt csak lüktetett a fejemben, hogy tessék, Bojarski, megint egy évvel öregebb lettél. Szóval nem könnyítették meg a dolgomat.
Hazaérve már egészen elegem lett a tömegből, a folyton nyüzsgő stábtagokból, a csapattársakból és a vicceikből, hogy mintha őszülnék. Ezt asszem azért nem tudtam értékelni, mert tényleg így volt. Őszültem, méghozzá nem is kicsit és ettől nem volt vicces az egész.
Végül felsiettem a lépcsőn, ami az én vádlijaimmal nem okozott problémát, majd a kulcson keresgéltem egy darabig a megfelelőt, mielőtt még sikerült volna bejutni. Ekkor viszont agyonszeretgettem a nagyfiút, ha már egyszer úgyis egész nap távol vagyok tőle, legalább ilyenkor legyek egy kicsit szórakoztató. Vakargattam a füle tövét, illetve még meg is dögönyöztem, mielőtt Maja betotyogott volna a képbe a nagy pocakkal. A pattogásra eszméltem csak fel és el is nevettem magamat, mielőtt odaléptem volna, hogy a derekát átkarolva -ez bizony egyre bonyolultabb volt -, kicsit megölelgessem.
- Köszönöm, Schatz, de tudod, hogy... - inkább csak megráztam a fejemet, mielőtt még a hajába fúrtam volna az arcomat pár pillanatra. Nem akartam ezen összetűzetésbe kerülni vele, mert ha valamihoz nagyon ragaszkodott, akkor az az egyik a szülinapom volt. Megragadta a kezem és dínó voltához képest meglehetősen erős vontatóerőt produkálva húzott a konyha felé, nekem a cipőmet pedig már csak visszadobni volt esélyem, mielőtt behunytam volna a szemem.
- Mi ez a nagy titkolózás, asszonyka? - érdeklődtem kissé értetlenül, de persze nem akartam belőle hat lóval kivontatni a választ. Helyette csak a helyismeretemre bíztam magam és reméltem, hogy nem vezet neki semminek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702833#post702833][b]Maja Bojarska - 2017.09.19. 23:06[/b][/url]

Bár tudtam, hogy biztos elfáradt azért ma, én úgy vártam haza, hogy legalább egy picikét szabadjon már elcsípnem még a kevés energiából, mert szerettem volna ezt. A szülinap egy jó dolog, mármint másé. Ebben eléggé egyetértettünk, ő a sajátjáért nem volt oda, én meg egy időbe magért az ünneplésért nem voltam a sajátomon. És ami azt illeti az előzőn is kikerültem a dolgot, így ezt egyelőre fenn is tartottam. De róla volt szó, szeretem és nem maradhat el a dolog torta és ajándék nélkül. Más esetben most biztos olyan dolog lapulna a dobozban, amin sokat törtem a fejem, meg ettem az idegeim, mire beszereztem, de ez egy nagyon gyors döntés volt. Gyors és örömteli is, jahj, nehéz ám hallgatni róla. Nagyon.
Nag lendülettel viszonoztam az ölelést poci ide vagy oda, aztán megsimizve a hátát húzódtam csak el hogy belé kapaszkodva vonatozzunk tovább. Jó, kicsit megtorpantam a repülő cipő láttán, hogy annyira nem akartam kapkodni, csak megtörtént. Volt már beszáguldott mellettünk és becélozta a konyhát ahol nagy lelkesen csóválta a farkát bámulva a sütit. De ugye ez nem neki készült. Én közben sikeresen belerúgtam egy székbe, aminek ott semmi keresnivalója nem volt, de egy au után csak megszorítottam a kezét, nincs baj.
- Csaaak a szék, majd visszaviszem, ígérem - mondtam, majd a kezét a pulthoz húztam, hogy ott akkor álljon meg én meg tovább totyogtam a tortáért, hogy közelebb toljam, szépen beállítottam a szívecskét vele szemben, ami rajta volt kicsi csokidíszből kirakva, aztán pár pillanat alatt a gyufával sikeresen meggyújtottam a tűzijátékot, ekkor szóltam neki is.
- Kinyithatood, kívánj is, tudod - jegyeztem meg gyorsan, aztán letettem a gyufát jó messze tőlünk meg a tappancsostól és mellé lépve átkaroltam oldalról a derekát. Tudom, hogy nem szereti a gyertyákat, nincs is egy se, de ennyit azért csak szabad.
- Boldog születésnapot Szerelmem - mosolyogtam rá felfelé pillogva. Igazából eléggé izgultam, és talán látszott is rajtam, hogy sürgetném a kívánás-elfújás-menjünk az ajándékért dolgot. De szépen kivártam, csak egy-kétszer pillogtam a nappali irányába. Neeem célzás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702929#post702929][b]Lewy Bojarski - 2017.09.20. 13:02[/b][/url]

Nagyjából két percem volt megszeretgetni a szőrös kis fehéret, mielőtt Majus begaloppozott volna. Magához képest elég gyors volt, nem is beszélve arról a lelkesedésről, amit nagy boldogan levágott, még kicsit pattogva is, a kreppelt oroszlánsörény meg csak úgy szállt körülötte, mintha muszáj lenne. Elmosolyodtam rajta kissé, de aztán csak megöleltem, mert hát, mit mondhattam volna? Jéj, én is örülök, hogy megünnepled a szülinapom?
Végül elhajolva fogta meg a kezem és húzott maga után, nekem meg be kellett csuknom a szememet és tavalyi-Lewy nagyon erősen tiltakozott, hogy ez ellent mond a józan észnek, azért van az ember szeme, hogy nézzen és ez így nem lesz jó. De azért igyekeztem utána lavírozni, több-kevesebb sikerrel, annyi biztos, hogy a csípőmmel sikerült érinteni az egyik kilincset és az nem volt kellemes.
- Ugye nem töröd össze magad épp? - érdeklődtem, még a kezemmel is eltakarva a szemem, mert így az inger sem volt meg rá, hogy nézzek. A kezem valamire átpakolta, talán a pult lehetett, magasságból ítélve, én meg ácsorogtam ott, csukott szemmel, mint egy idióta.
Aztán hallottam a gyufa hangját és aprót sóhajtottam, de aztán mikor azt mondta kinyithatom, én szót fogadtam. Nem pont erre számítottam, nem is voltam oda az ilyesmiért, de rengeteget melózhatott vele, így tényleg jól esett a dolog.
- Nem kellett volna, nyuszó... - a hangom egészen gyenge volt, talán elérzékenyültem kicsit, jobban, mint terveztem, a kezem közben a derekára csúszott, finoman megcirógatva. Rápillantottam, majd vissza a tortára, de nem igazán kellett sokat gondolkoznom, hogy pontosan tudjam, mit akarok. Így mély levegőt véve fújtam el a kis szikrázó rettenetet, majd azzal a lendülettel fordultam is a nejemhez, hogy megcsókoljam.
- Nagyon szeretlek, tudod? - súgtam leginkább az ajkai közé, de nem bántam a dolgot. Ejnye Lewy, fúj, rossz Lewy! Végül leguggolva nyomtam egy futó puszit a pocijára is, de aztán fel is keltem, mert Volt megint betámadott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702952#post702952][b]Maja Bojarska - 2017.09.20. 16:15[/b][/url]

Igyekeztem a nagyon boldogságos köszöntésből a rángatásig gyorsan elérni, és ennek nem az volt az oka, hogy ne akartam volna még szeretgetni. De sokkal fontosabb dolog volt még mielőtt szét akartam ölelni meg puszilni. Vagyis két fontosabb is, az egyikhez el is kezdtem őt kalauzolni, kisebb-nagyobb fennakadásokkal. Egyébként is mindig nagyon örülök neki, kivéve, ha nagyon nyunny a helyzet, de egy ideje csak akkor volt ilyen baj, ha Volt nagyon megelőzött. De már kibékültünk.
- Inkább a berendezést, én vagyok a helyi dínó - mondtam picit elhúzva a szám, de ezt úgysem látja, maximum érzi, de különösebb folytatás nélkül kerültem ki még, ami jött, meg arrébb pöccintettem a játékrépát is az útból.
Pult, torta, gyufa és bumm. Mármint éppen sercegősen kicsaptak a szikrák abból a rudacskából, mikor ő kinyitotta a szemét, én pedig boldog voltam, hogy nem fintorgott rajta, hogy az van. Tudom, hogy attól, mert én össze meg vissza eszek, meg nem is mindig figyelek oda, mit a napokban, neki nem kellene, de ma szülinap van, és ez finom, csoki, meg megnéztem nincs benne sok olyan, amit nem szabad. De mégse rakhatunk ki egy tál felcsíkozott répát, középen egy brokkolival, amibe tűzöm a tűzijátékot. Hogy nézne az ki?
- De szerettem volna. Tudod attól, mert nem annyira vagy oda a... szóval újabb évekért, még nem kell úgy tenni, mintha ez nem lenne jó nap - sóhajtottam egy picit, ahogy megöleltem. Én csak szeretném, ha kicsit örülne magának, én meg örülhetnék neki. Abban úgy kiegyezhetnénk, én megtanultam, hogy nincs gyertya, meg ha tetszik, se emlegessem az ősz tincseit, akkor ez a tortácska még csak belefér.
- Én is - hümmögtem egy kört a csókba, ahogy válaszoltam. Ahogy elléptem egy kicsit elvigyorodtam, aztán elhúzva a kezeim szorítottam egymásnak a tenyereim és a számhoz húztam, úgy néztem rá. - Ú, de még van valami, valamik. De csak egy, ami most fontos… ott van a doboz a nappaliban.
Felé nyújtottam a kezem, hogy megfogja-e vagy sem, az majd eldől, aztán elindultam a nappali felé út közben felkapva az egyik szekrényről a telefonomat is. Ott pihent a kis asztalka közepén az ajándékos csomag, és nem rám várakozott. Én már tudtam mi van odabent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703306#post703306][b]Lewy Bojarski - 2017.09.22. 12:01[/b][/url]

A vezetésem nem ment zökkenőmentesen, mert valamit elütött, de nem bántam, mármint... a berendezés pótolható, csak ne törje össze magát, az megint nagyon más kérdés. Ott van ő is, meg a brekink is, senkinek nem hiányzik most doktor, meg gipsz, mert biztosabb, ha nem mozog az a végtag!
- Csak maradj egészben! - kértem, nem sokkal később már a pulton nyugtatva a kezemet, mert ide lettem lerakva, hogy várjak csendesen. Kicsit úgy éreztem magamat, mint mikor a felség lepasszolja az urát a kocsmába a pláza elején, hogy a kártya jön, pasi marad, míg ő kicsit frissíti a ruhatárat.
Aztán meghallottam a sercegést, aztán a szikrákat, kissé elmosolyodva nyitottam ki a szememet, a tüzijátékot figyelve. Maja közben átbillegett mellém és megölelgetett. Ő is tudta, hogy nem különösebben ünneplem ezt a napot, még ki is hangsúlyozta, mire kissé elmosolyodtam. Az, hogy nem ünneplem, még kicsi csúsztatás is volt. De összességében tényleg sokat fáradt, hogy megcsinálja ezt a sütit, szóval nem fanyalogtam.
- Majd... igyekszem viselkedni, jó? - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, miközben hagytam, hogy a karjait körém fonja. Szerettem ezt a kis zizit és ezen az sem változtatott, hogy voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet.
A hümmögésre muszáj volt elnevetnem magam, a romantikát teljesen megölte vele az asszony. Hagytam is hogy ellépjen, miközben a mutatóujjammal az ajkamat ütögettem kicsit. Nem értettem, hogy mi annyira fontos hirtelen, de aztán a kezem nyújtottam, hogy én nem leszek semmi jónak az elrontója. Az ujjaim az övéi közé fűztem, hagyva, hogy átsompolyogjunk a nappaliba, kicsit még az ajkamba is haraptam.
- Igen? Legalább meglepetés, hogy ennyire nem szabad elmondani? - kérdeztem, de aztán a pillantásom a piros dobozkára esett. Nyeltem egy nagyot, mielőtt még elengedtem volna a kezét és az asztal mellé ültem volna, a lábaim szétdobva kicsit. A tekintetem a elkalandozott a zümizokni felé, de aztán apró sóhajjal csak az ölembe vettem a csomagot és boncolásba kezdtem. Előbb kioldottam a masnit, majd felnyitottam a tetejét, hogy aztán pár pillanatig csak pillogjak értetlenül. A mosoly alább hagyott, én pedig csak ültem ott, az ölemben a dobozzal, lassan feldolgozva, miért is az van benne, ami, ezzel egyidejűleg vadul pillogni kezdtem. Nem szabad, rossz szervezet!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703319#post703319][b]Maja Bojarska - 2017.09.22. 13:39[/b][/url]

Én mindent elkövettem ugyan, de néha mintha én is csukott szemmel közlekednék, nagyjából mindenhol, ezért annyira nem is volt meglepő a szék elkaszálása. Arrébb is tettem, hogy ő már azért ne járjon ugyan így. Nem lett volna senkinek kellemes. Elég volt a lábujjaimnak.
- Nem estünk szét, na, pssszt - susogtam, ahogy a kacsóit a pultra tettem és gyorsan elintéztem a legeslegutolsó simításokat. Lehet nem kellett volna ez és már elé vihettem volna, ha nem tartunk Volttal szundiidőt a piskótalapok és a krém kikeverése között, meg aztán az összerakás és a dekorálás üresjáratában is. Hát na, jobb akkor, mintha délután álmoskodnék. Most viszont, lehet ettől, de eléggé fel voltam pörögve, ha kicsit könnyebben lettem volna, nem plusz kilókkal egyensúlyozva a pocimban, biztos körülugrálás is lenne a programban.
- Csak mosolyogj, nekem az is elég... - néztem fel rá szépen, hogy aztán egy futó puszit nyomjak a karjára, mielőtt elhúzódnék. Szerettem szeretgetni, de most még várt itt valami, amin lehet én szerettem volna már túlesni, nem azért, mert rossz, éppen ellenkezőleg. Akartam látni, hogy most örülünk-e, meg hát azért várt, vártuk, és most... tudhatjuk is. Szóval csak finoman a kezére szorítottam, ahogy befelé indultam.
- Iiigen. És aaaz. Meglátod mindjárt, vagyis majd, ha kibontottad.
Én szépen lecsücsültem mellé, a lábikóim is felhúztam és oldalra fordultam felé úgy csücsültem rájuk. Volt meg ügyesen követett minket, bár ő csak ült és nézett ránk a szőnyegről, még ő is kíváncsi lett biztos, nem mintha ne tudta volna. Itt volt, mikor szépen belepakoltam a minipipőt, meg rátűrtem azt a kis ruhát is. Bár lehet csak nem értette, mert nem az apu mérete. Igen, ezt én is tudom, nyilván nem is tervezi felpróbálni. Ez most nem olyan ajándék. Figyeltem őt, ahogy leszedi a masnit és a tetőt, nyúltam is érte, hogy azt visszacsúsztassam az asztalra, mert fölösleges alkatrész, aztán mintha ő is kicsit lefagyott volna - amit sikeresen lefényképeztem -, meg én is hallgattam. Aztán lassan elvigyorodva ejtettem a kezem a pocim tetejére úgy figyeltem őt.
- Rózsaszín...tudom, hogy nem a te színed, de...az övé igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703657#post703657][b]Lewy Bojarski - 2017.09.24. 00:25[/b][/url]

Le is lettem pisszegve, amit nem igazán tudtam hova tenni, mert hát, semmi rosszat nem mondtam, csak hogy ne essen atomjaira. De aztán szót fogadtam és hajlandó voltam befogni a nem éppen kicsi pofám, miközben a kezem a pultra lett pakolva. Nem egészen erre számítottam, mert hát, az asszonyka még ekkora pocakkal és alvásigényekkel is képes volt nekem összerakni egy tortát, amit alapvetően nem is nehezményeztem volna, ha nincsen.
Nagyjából magamra erőltettem egy mosolyt, ami elég nehezen ment, de ha már ott volt, ott is ragadt. Épp elég volt ennyi is, úgy tűnt, egyelőre neki is megfelel.
- Miért vagy ennyire oda a meglepetésekért asszony? - érdeklődtem, bár én is elég jó voltam bennük, főleg, ha róla volt szó. Hagytam, hogy befelé kalauzoljon, vontasson, invitáljon, ahogy épp tetszik. Bár engem a vontat győzött meg leginkább.
Leültem az asztal mellé a kezét elengedve és a lábaim lazán szétdobva csúsztam kicsit közelebb az asztalhoz. Az ölembe emeltem a dobozt, amiről előbb a masni, majd a teteje is lekerült, anélkül, hogy visszanéztem volna Majára. A mosoly teljesen eltűnt, míg csak bámultam a dobozka tartalmát, beharapva az ajkamat, hevesen pislogva. Ugyan kellett az a pár másodperc szünet, de pontosan értettem, miért is ez van a dobozban. Kissé jobban leszegtem a fejemet, mielőtt megint kattanna a kamera és bólogattam aprókat.
- Tak. Értettem... - közöltem, kissé halkabb és nyűgősebb hangon, mint amit terveztem. Gyorsan el is hallgattam és csak futólag megtöröltem az arcomat, a hajamba futtatva a kezem. Neeeem történt semmi. - Ich... so... csak köszönöm

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703791#post703791][b]Maja Bojarska - 2017.09.24. 20:14[/b][/url]

Én is tudtam, csak leginkább nem akartam tudomásul venni azt hiszem, hogy ő nem szeretne tortát, tűzijátékot, köszöntgetést vagy éppen ajándékot. De ez nem így működik, mai jár az ugye jár. Bár az enyémen tavaly éppen úgy alakult, hogy még egy ölelést se kaphattam, nemhogy puszit, véletlenül se szerettem volna, ha ez is ilyen. Csak muszáj volt, inkább tartottam félszundikat, vagy erőltettem meg magam ásítozva, de bizony lett torta, meg a napokban kis segítséggel minden más is. Örültem, hogy azért az a halovány mosoly megjött, ezért is öleltem olyan szorosan, bár nem volt mindig passzentos újabban ez, de igyekeztem.
- Nem mindig, mindegyikért, de ezt…. Csak szerintem te s szeretni fogod. Remélem.
Nem is mondtam semmi különöst neki, megfogtam a kezét majd vonva magam után áttipegtünk a nappaliba. Nem is bántam, hogy mezítlábasan már a puha szőnyeget tapostam nem pedig a konyhapadlót. Lecsücsültünk, ő magához vette a dobozt, nekem meg a torkomban dobogott a szívecském, hogy na, most akkor kinyílik, lesz valami, történik is?
Lassan eltűnt a masni, a tető, csak a rózsaszín összetűrt anyag volt, meg kicsit beletúrva az a pár lábbelis tutyika. Én a számat rágcsáltam elvigyorodva, ahogy a kép után a telefonom a kanapéba süllyedt valahova. Tudtam, hogy megértette, de valamit mondanom kellett. Amikor a hajába tűrt, én már nem az arcát bámiztam, hanem áthajolva a köztünk lévő távolságot, szemben a vállával átkaroltam őt, majd egy puszit nyomtam a halántékára mielőtt a fejem az övének döntöttem volna. Az egyik kezem az arcára csúszott, azt cirógattam.
- De mit? Ne butáskodj… - suttogtam még mindig a buksijának dőlve, aztán mivel ez a köztünk lévő távolságra ráfekvős dolog nem volt valami kényelmes elengedtem és csak odacsúsztam közel mellé. Kezdtem magam néha úgy érezni, mint egy rossz nyugdíjas a hátfájással és a döcögős léptekkel, ha sokat ültem előtte. - Pici lány breki. Elhiszed ezt?
Nem igazán a nemének szólt, hanem annak, hogy ahogy egyre nagyobb és jobban ismerjük, egyre valósabb is. Persze eddig is az volt, de most azért megint egy kicsit más. Mosolyogva hajoltam oda, hogy jó pár puszit nyomjak a pofijára, mielőtt az ajkaim az övére tapasztottam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704031#post704031][b]Lewy Bojarski - 2017.09.26. 12:31[/b][/url]

A lányka szorosan átkarolt, közelebb húzva egy kicsit, én meg hagytam, mert édes vagyok. A meglepetésről nem igen volt hajlandó beszélni, annyit ejtett el megjegyzésként, hogy bizony tetszeni fog, mert nagyon jó, én meg az ajkamba haraptam. Legutóbb egy sztriptíztáncosnőtől hallottam hasonlót és akkor nem tetszett, amit láttam.
- Ha te mondod... - sóhajtottam, majd lecsücsültem, hogy felboncoljam az ajándékot. A masni viszonylag könnyen megadta magát, a papírral pedig nem kellett szarakodnom, szóval nem volt gond. Kicsit tartottam tőle, hogy majd boncolni kell és elvágja az ujjam, aztán minden tiszta Twilight lesz.
Teljesen lefagytam, sok dologra számítottam, de nem ilyesmire. Szóval csak a hajamba túrtam kissé, ezzel a mozdulattal meg is törölve az arcom, meg a renegát cseppek szökését is megállítottam. Semmi szükség nem volt rá, hogy még ezzel is szenvedjek. A keze lassan az arcomra csúszott, én meg csak pillogtam tovább, hogy hát most vagyok szar helyzetben, mert lebukok a nyűgésemmel.
- Csak... mindent, tudod... - haraptam be ismét az ajkam, kicsit végigsimítva a rózsaszín anyaghalmazon, halványan, talán kissé reménykedve el is mosolyodtam. Kislány. Kicsit megingattam a fejemet, mindegy válaszként, mielőtt odébb raktam volna a dobozt. Előbb pér apró puszit kaptam, majd az ajkai az enyémre tapadtak, én pedig ugyan kissé kevésbé lelkesen, de viszonoztam. Még tartott az érzelmi sokk, mert akárhogy is vesszük, öregebb lettem egy évvel és rájöttem, hogy lesz egy kislányom.
- Nagyon szeretlek titeket, tudod, ugye? - kérdeztem lepillantva és a kezem a pocakjára csúsztatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704046#post704046][b]Maja Bojarska - 2017.09.26. 16:06[/b][/url]

Érzékeltem, hogy ő annyira nem érezte még, ez mennyire lehet jó ajándék. Gondoltam, hog mivel eleve nincs oda a szülinapért se, ez sem lesz olyan kitüntetett, legalábbis még nem nyitja ki, biztosan nem. Szóval csendesen letelepedtem én is mellé, aztán csak vártam és figyeltem.
Az ajkaim beharapva figyeltem a pillanatot, mikor lekerül a doboz teteje és a benne lévő ruhácska felfedődik. Persze, sejtettem, hogy meg fogja érteni, én azért csak mondogattam ezt azt, főleg látva, mennyire lefagyott az egésztől. Azt hiszem nekem csupán azért sikerült ennyire vigyorognom ott és türelmesnek lenni, mert én már reggel kidünnyögtem meg sírtam és ugráltam tőle, mikor átolvastam a levelet. Aminek nem mellesleg felét nem is értettem, de gondolom, ha baj lenne, szólnának, nem rám bíznák az értelmezését. De lassan valami történt is, legalábbis Lewyvel bizonyosan. Én csak néztem a férjecskét, csak azután kezdtem el közeledni, hogy ő a hajába mászott volna és a saját arcába.
- Megérdemled - mondtam picit cirógatva a pofiját, aztán még egyszer megpusziltam a fejét, mielőtt a fenekem visszahelyeződött volna a lábaimra és inkább közelebb csúsztam. Éreztem, hogy azért még nem eszmélt fel az egészből, és reméltem, hogy ez tényleg olyan jóféle blokkolás, úgy tűnt, még el is mosolyodott én meg a szám rágcsizva hajoltam oda, hogy körbepusziljam, aztán meg az ajkait is megtaláljam.
- Ühhüm, mi is téged, nagyon-nagyon - tettem hozzá, aztán csak kicsit a háttámlának dőltem, még a kezét figyeltem a pocimon. Már eléggé kinőtte magát, de egészen hozzászoktam, hogy bizony van, és védi a mi brekinket. A babát. A kislányunkat.
- Boldog születésnapot, apuka - vigyorodtam el, ahogy a kezét a hasamhoz szorítottam egy pillanatra, aztán az enyémet elhúztam és csak figyeltem őt, hogy azért minden rendben van-e, mert ugye még csak elkezdődött a szülinap. Csak én nem bírtam kivárni, hogy ezt később nyissa ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704072#post704072][b]Lewy Bojarski - 2017.09.26. 20:23[/b][/url]

Talán lehet, hogy segített egy kicsit az, hogy beszélt, mert így legalább gyorsabban sikerült feldolgozni. Mert a felismerés ott volt az első pillanattól, ahogy hozzáértem az anyaghoz. Azt mondta, megérdemlem, ebben mondjuk nem teljesen értettem vele egyet, mert bőven akadtak dolgok, amik túl voltak azon, hogy "mert megérdemled". Ott volt a kicsi breki... a kislányunk a pocakjában. Ez is bőven azon a bizonyos kereten túl volt.
Az arcomat finoman a kezébe biccentettem, próbálva ismét ráncbaszedni az érzelmeimet, de nem igazán ment. Ő közelebb csúszott hozzám, én pedig a vállára döntöttem egy pár pillanatra a fejem, mielőtt ismét felegyenesedtem volna. Kb ekkor kaptam azt a csomó-csomó sok puszit, meg a csókot is, amit viszonoztam a kezem az arcára csúsztatva finoman.
A kezem a pocijára csúsztattam, figyelve pár pillanatig még a ruhácskát, majd ismét a breki lakóhelyét. A kezem a hasára szorította pár pillanatra, miközben boldog szülinapot kívánt, én meg az ajkamba haraptam, elfojtva egy apró mosolyt.
- Neked egyelőre legfeljebb apuci - közöltem most már egészen magabiztos mosollyal, még kicsit azért megtörölgetve az arcomat. - Tényleg nem kellett volna, nyuszóka... de nem csak neked vannak híreid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704193#post704193][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 22:56[/b][/url]

A szemecskéimet szinte le sem vettem róla és a dobozról, azt hiszem a dolog meglepetés része az bőven sikeres volt, bár egy picit azért az izgalom visszatért belém, hogy most akkor azért ugye minden okéska-e. Kivételesen nem gondoltam semmi rosszra, szóba került már, hogy ha lehetne, talán a kislánynak örülne jobban, és bár az utolsó vizsgálaton nem mutatta meg magát, csak a popóját, most itt volt. Illetve a fiókba csúsztatott papíron állt feketén és fehéren, hogy bizony az a babácska ott a hasamban rózsaszín pipőkkel a topogóján fogja magát nagyon jól érezni. Vagy sárgán, fehéren, lilán. Sok szép szín van, de a lényeg ugyan az volt.
Azt hiszem a helyzeten nem változtatni vagy enyhíteni próbáltam, csak nekem nem megy máshogy ez az egész. Én nem azért puszilom körbe, mert az annyira aranyos, hanem mert szeretném, hogy tudja anélkül i, hogy ismételgetném, mennyire szeretem és örülök neki, és a szülinapjának is. Helyette is.
- Nem ez volt a lényeg, apuci - mondtam kicsit pofikat vagdosva, de aztán végül elvigyorodva elhúztam a hasamon lévő kezéről a magamét. Ahogy hátra dőltem legalább picit kényelmesebb is volt, aztán csak összevont szemöldökkel néztem rá, hogy milyen híre lenne.
- Azért a dobozka még nem minden. De szeretem, hogy szülinapos vagy, azt lehet ünnepelni - mondtam somolyogva, kicsit be is szívtam az alsó ajkam, aztán közelebb hajolva döntöttem a fejem az övének. - Hírek? Milyen hírek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704393#post704393][b]Lewy Bojarski - 2017.09.30. 06:57[/b][/url]

Kicsit nehezebb volt most rendbe kapni az arcvonásaimat, mint amennyire máskor ment. Tényleg jó voltam benne, meg a pókerarcban is, mert a firkászok mellett ez volt a minimum, de most csak úgy maradtam. Sokkosan, lefagyva, de legalább kaptam egy csomó puszit. Vannak helyzetek, amin az sem segít, de ez nem olyan volt. Mert hát, ez egy nagyon kellemes, pozitív meglepetés volt, csak tudatosította bennem, hogy lesz egy lányunk. Az ilyesmit azt hiszem, hogy nem egyszerű feldolgozni és talán jobb is, hogy mikor a dokinál voltunk, nem tudták megmondani.
- Nem? Akkor mi volt, hercegnőm? - érdeklődtem, de aztán a pillantásom ismét a hasán nyugvó kezemre csúszott és muszáj volt elmosolyodnom. Szerettem mikor vágta az arcokat, bár leginkább akkor, mikor különösebb oka nem volt rá, csak megint nem azt a választ kapta, amit illett volna. Figyeltem, ahogyan hátradőlt, majd még egyszer, utoljára megtöröltem az arcom. Csak utána néztem rá, hasonlóan kérdő fejjel. - Nem lenne kényelmesebb a kanapén?
Közben közölte, hogy a doboz azért nem minden, én pedig nem teljesen értettem a dolgot, mert hát... mi lehet még? Így is bőven többet kaptam, mint amennyit kértem, vagy megérdemeltem volna. Pedig hát, ez a kettő általában reálisan is közelebb állt egymáshoz. Lassan az enyémnek döntötte a buksiját, én pedig elmosolyodva simítottam végig az állán finoman, elvéve a kezem a hasáról.
- Nem minden? Kezded egészen felcsigázni az érdeklődésem... - mondtam, majd apró csókot nyomtam az arcára, mielőtt a kabátom zsebébe nyúltam volna. - Nos, igazából ezt kaptam ma az egyik ismerősömtől.
Azzal át is nyújtottam a boldogság egy kis részét. Bee happy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704535#post704535][b]Maja Bojarska - 2017.10.01. 01:31[/b][/url]

Kicsit rosszul éreztem magam igaziból, mikor nagy lelkesen feltéptem reggel a borítékot, mert eszembe jutott a drága. Lehet megvárhattam volna, talán odaadhattam volna azt, hogy akkor ő is tudja meg legeslegelsőre. De nem ment, mármint, lehet sikerült volna, ha kicsit jobban akarom, de tudni szerettem volna én is. Szóval megtörtént, most pedig én lehettem az, aki hát elmondta. Nem igazán tudom mire számítottam, talán semmire, csak látni akartam, hogy boldog lesz ettől is. Tudom, hogy a breki tényétől azok vagyunk, de ez egy egészen más infó, egy olyan, amitől már egy fél lépéssel közelebb vagyunk ahhoz az anyu és apu dologhoz. Próbáltam őt kicsit a jelenbe visszahúzni, de vártam türelmesen, hogy mikor olvad ki az egész sokkból. Azt hiszem sikerült is, mert a válasza már nagyon ő volt én meg csak megráztam a fejemet, hogy naagyon nem leszünk jóban. Pedig de, abban vagyunk és leszünk is. Szóval én csak hagytam, hogy simizze a pocim, én meg igyekeztem nem kitörni a derekam. Nehéz megtalálni hogyan jó. Úgy bármi.
- De, lehet, vagy az ágyikóban, a szőnyegen, a kádban… szóval ezen kívül talán bárhol - nevettem fel, pedig ennyire nem is szenvedtem. Vagyis én elhittem, hogy nem, de ezek szerint rám volt írva, hogy itt éppen nem a legkényelmesebb. Inkább csak közel hajolva dőltem neki, aztán meg elmondtam, hogy bizony még nem végeztünk mára.
- Nem bizony, tudom, hog mit szeretnél. Gondolom. Szóval nagyon csinisen szeretnék veled ünnepelni - fordítottam a buksim picit felé, így a homlokom a halántékának nyomódott, én meg jó nagy puszit tudtam adni a pofijára, hogy aztán kuncogva húzódjak el kicsit. Csiniség, bizony. Azt még dinókra gondolva is gyártanak, ezt megtudtam Hannahtól. Végül figyeltem, hogy mivel babrál, nem igen értettem, milyen híre is lehet. A mondatától se lettem okosabb, aztán néztem csak mi van nála.
- Vuuu, ez komoly? Ez…de…. hogy? És milyen? Az első?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704964#post704964][b]Lewy Bojarski - 2017.10.06. 03:22[/b][/url]

Kicsit tovább tartott a sokk, mint azt szerettem volna, de Maja türelmes volt és kivárta, csak egy-egy puszival szakítva meg azt a bizonyos folyamatot. Bootholnom kellett, de nagyon durván, mert csak ültem ott lefagyva és próbáltam realizálni, hogy nekem lesz egy saját kicsi lányom.
Végül a nagy pocak-simogatás közben leesett az is, hogy esetleg ez a póz annyira nem kényelmes az asszonykának, javasoltam is a kanapéra való átköltözést, lehetőleg azelőtt, hogy kitöri a derekát.
- Utcai cuccban vagyok, nem fetrengek ilyenben az ágyban - közöltem enyhén rosszalló pillantással, meg is ingatva a fejemet. Rosszul érintett volna, ha megteszem, mert hát, egész nap ebben korzóztam. Fúj. Félúton voltam már a megmozdulás felé, mikor azért az asszonyka hintelt, hogy ennyivel ne akarjam letudni a szülinapot.
- Tudod? - kérdeztem, elmosolyodva, talán egy egész kicsit még a nyelvem hegyét is kidugtam, mintha muszáj lett volna. A hajamba túrtam, majd felkuncogtam, azon gondolkozva, vajon mit is érthetett a csini pizsi alatt. - Mennyire nagyon csinin?
A puszira talán még egy kicsit jobban kiöltöttem a nyelvem, de aztán csak megvontam a vállamat és előadtam, hogy bizony, nem csak ő gondolt rám. Ránk. Elég meglepett volt, talán kicsit sokkos is, de ez nem volt annyira ütős, mint a kicsilány. Nem is szántam annak.
- Hát, nálam van, szóval gondolom elég komoly. Öm, az első, ami kész van, minden teszten átment és elvileg passzol. Vanília-karamell - adtam meg minden információt, aminek birtokában voltam, lassan, de biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705053#post705053][b]Maja Bojarska - 2017.10.07. 01:31[/b][/url]

Ugyan kicsit nagyobb csend és várakozás telepedett ránk, egy percén sem kellett olyan gyomorgörcsösen aggódnom, inkább csak picit bárgyún vigyorogtam magam elé. Ezt csak a puszik szakították meg és a fészkelődésem, ugyanis valahogy nem akart semmi az igazi lenni. Még egy aprót sóhajtottam is, mikor már ő is észrevette, azt hittem kicsit kevésbé láthatóan vergődök, mitn a partravetett halacska.
- Jóó, nem is ezt mondtam, csak hogy bárhol kényelmesebb, de lehet sehol, nem mindig találom el, majd elmúlik - rántottam a vállamon mosolyogva kicsit. Nem aggódtam ezen általában elég gyorsan minden a helyére szokott csusszanni. Szerintem most csak azt viseli rosszul a testem, hogy sokat hajoltam be a sütőbe, még lestem a lapokat, meg még fel és le járkáltam a lakásban, mert nem bírtam megmaradni a kis szusziidőn kívül. Vele ellentétben én a kis megjegyzésem után már talpikon voltam, és tettem is egy lépést, de még kapott egy puszit, csak ezek után reagáltam egy hamiskás mosollyal kicsit billegve a praclijaimon.
- Hát remélem, hogy tudom. És ühm, csinibb, mint a tavalyi, szerintem - mondtam egészen elgondolkodva. Igazából az egész más méret, legalábbis a felső része is igaz lett volna, de ezt nem fejtegettem volna. Elég volt a furi párbeszéd a szőke német lánnyal, mikor elkérte a méreteim.
- Szeretnéd most megnézni? Persze nem baj, ha nem, de tényleg van dinóknak is. És mi?- A tekintetem hol őt vizslatta, hol már picit elakadtam a folytatáson, és a kezében lévő tubust lestem. De végül egyelőre nem lett költözés, vagyis úgy tűnt. Én azért felé nyújtottam a kezem, hogy jön-e velem. - Úúúúú, az az egyik legjobb páros. Várj, akkor ezt már…. szabad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705277#post705277][b]Lewy Bojarski - 2017.10.09. 02:01[/b][/url]

Gyakorlatilag látható volt, hogy igen szenved a helyezkedéssel, még ha szándékosan nem is mutatta. Legalábbis, próbálta a nyüglődési-faktort a minimumra venni, több-kevesebb sikerrel. Nem mintha mondtam volna, hogy üljön le ide, nekem csak megszokás volt, hogy Volttal is legtöbbször a földön játszunk, akkor minek másszak fel a kanapéra?
- Általában meg szoktad oldani, szerintem most is menni fog. - Mostanság elég gyakori volt, hogy csak dobálta magát, mint egy fóka, keresve a megfelelő helyet és pózt. Most mégis ő volt hamarabb talpon, én meg ott, már a dobozt az asztalra helyezve, a tenyeremen támaszkodva gyűjtöttem az energiát, hogy végre rávegyem magam a felkelésre. Kissé billegett a lábikóin előre-hátra, azzal a hamis mosollyal az arcán, mire felszusszantam. A levegővétel-procedúra itt félbe is maradt, enyhe meglepettség ült ki rám.
- Szebb? Igazán? Most már érdekel - hatalmas szemeket meresztettem rá a mondanivalóm közepette, még csak nem is pislogtam. Azt sem tudtam, honnan vett pizsit, mikor el sem hagyta a házat legjobb tudomásom szerint.
Mielőtt a nem muszáj kicsúszott volna a száján, már lelkesen billegtettem a fejemet fel-le, hogy igen, lehetőleg most azonnal, miattam igazán nem szükséges halogatnia.
Miután felmutattam a tubust, a kezem az övébe csúsztattam és várakozón néztem, hova is szeretne most tovazötyögni, ha a kanapé ötlete el lett vetve. Még jó, hogy nem ültem le.
- Igen, az. És ömmm... ha nem lenne szabad, akkor nem kaptam volna meg,
 csak mesélnek róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705359#post705359][b]Maja Bojarska - 2017.10.10. 03:25[/b][/url]

Nem éreztem bajnak még leüléskor a helyet, ahogy közben sem nagyon, mert lefoglalt úgy minden, így mire ő kiolvadt a sokkból kezdtem a derekamnál érezni a pici tűszúrásos dolgot, hogy ez nem éppen az a pozíció, amiben lenni szeretne a testem pocistól, mindenestől. Apró sóhajtás mellett bólogattam, mert bizony megoldom, legfeljebb hoztam volna a popóm alá, meg a hátam mögé párnát és máris minden jó. De a terv egészen más volt, én felhoztam, hogy azért még nincs vége, csak ez volt legeslegfontosabb ajándék. Mire felegyenesedtem és pillogtam rá, addigra már érkeztek is a visszakérdések, amire csak kuncogva haraptam az alsó ajkamra, majd gondolkodva csücsörítettem a számmal.
- Hát igen, szerintem eléggé. Olyan nagyon csini pizsis ez most - közöltem végül, aztán a keze után nyúlva elindultam ugyan a kanapéhoz, de nem csücsültem le rá, hanem csak megtorpantam vele szemben. Nagyon szépen mosolyogtam rá, aztán a kezeimmel az arca felé nyúltam, hogy közelebb húzhassam a nagyon lelkes bólogatása után. Nem igazán volt már a pipiskedés olyan jó móka, de így az övéire tudtam tapasztani az én ajkaim, aztán egy kicsit elnyújtott puszi után még az ajkainak mondtam a magamét.
- Akkor én most… mondjuk… felveszem. Megvársz itt, vagy…? - Nem voltam teljesen biztos benne, hogy azért fogja ő is a kezecském, mert szeretne még öltözködni is jönni, vagy csak úgy maradtunk mert én szeretem, ő meg engem és ez így jó. Meg az sem volt tiszta, hol szeretné, ha odatipegnék csinosban. De hát itt ma a férjecském a szülinapos, szóval picit értetlenül pillogtam rá. Mikor elmesélte, hogy bizony ez már egy teljesen jó termék csak összepréseltem a szájacskám, aztán néztem rá hamiskás vigyorral. Választ vártam, de úgy éreztem kérdeznem sem kell ezzel kapcsolatban, hogy szeretné-e ma kipróbálni.
Lassan elengedtem a kezét, aztán elindultam a szoba felé a ruháért, mert nekem mindenképpen oda kell menni, hogy legyen mit felvenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705513#post705513][b]Lewy Bojarski - 2017.10.12. 19:21[/b][/url]

Mire nagyjából feltápászkodott, nekem addigra sikerült összeraknom a kérdéseimet, amik egyelőre válaszra vártak. Méghozzá türelmetlenül, lehetőleg hamarosan bekövetkező válaszra. Erre képes volt kis híján kinevetni, én pedig rosszalló pillantást vetettem rá, de a szám szélében ott ült a mosoly, szóval végül nem is zavartattam magamat.
- Nagyon csini? Hmmm... várni akartam vele, de most már nem sok kedvem van hozzá... - húztam el a számat végül. Ha már egyszer a tortáról úgysem sikerült meggyőznöm, hogy jobb, ha nem kapok, legalább erről illett volna. De erről meg én nem akartam. Bocsi, hogy nem sajnálom?
A kanapé előtt megtorpantunk, ő meg nagyon szépen nézett rám, miután befejeztem a bólogatást és már nyújtózkodott is, hogy az ajkát az enyéimre  tapassza, én pedig készségesen hajoltam előre, hogy tényleg ne kínlódjon ezzel. Igazán jó érzés, de nem vicces, ha neki kell erőltetnie magát miatta. Kinek jó az?
- Hm?... Mondjuk... akkor... megvárlak... itt - nyomtam minden egyes szó után egy puszit az ajkaira, az utolsónál még egy egészen kicsit meg is harapdáltam, de aztán összekaptam magam. Ártatlan fejjel pillogtam rá, mielőtt ledobtam volna magamat a kanapéra és elkényelmesedtem, de csak miután levettem a kabátomat. - Ne tűnj el!
Még muszáj volt utánaszólnom, pimasz vigyorral a képemen, amit már nem láthatott, de azért nekem még jól esett. Aztán Voltot kezdtem addig is dögönyözni, ha már egyszer életem női éppen másfelé tipegtek el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705539#post705539][b]Maja Bojarska - 2017.10.13. 01:48[/b][/url]

Éreztem, hogy nem értékeli a nevetgélést, ettől meg csak még szebben vigyorogtam rá. Igazából nem akartam én semmi rosszat, csak mindig olyan kis megmosolyogtató, mikor őt látom valamiért lelkesedni. Azt hiszem egy picit ezt is szerettem volna. Tudtam, hogy nem elvárás se ajándék, se torta, talán ez sem, ettől én még így akartam. Szerettem volna örülni látni, mindennek.
- Várni? Én nem sietek most sem sehova, tudod - mondtam picit elhalkulva a földre pillantva, ahogy megigazgattam a felgyűrődött szoknyám, aztán vissza rá. - Nem sok? Akkor akár lehetne most is. De várjál, van kettő is, egy fekete, meg egy krém színű vagy olyasmi. Melyik legyen, Szívecske?
A kezét fogva indultam a kanapé felé, de ott én megálltam, semmi csücsike vagy forgolódás jó helyet keresni. Csak néztem rá fel nagyokat pislogva, még meglelte magában, hogy mit is szeretne úgy igazából. Őrültem a csókokból járó repetának, el is vigyorodtam az utolsó után, majd szépen kikerülve a bútorokat, amik az oldalammal kölcsönös vonzásban szoktak lenni és ezt kék foltokkal jelezni, becsámpiztam a hálóba. A szavait még hallottam ugyan, de sokat nem értettem a dologból, hát hova mennék? Szerintem ki sem férek az ablakon. Jó, ennyire nem is rossz ám a helyzet. A hasam sem olyan haaatalmas, mint lehetne. Még simán lelátok a lábaimra, és nem ér előbb be a szobába, mint én. Leginkább a nehézségeket az okozza, hogy minden plusz kilócska a pocimba szokott, meg centikkel feljebb. Ez az, amit szerintem a hátacskám se díjaz úgy. Sok lány biztos örülne, hogy csak oda, de nem kényelmes mindig. Most hálát is adok, hogy már jobb, mióta feltápászkodtam a földről.
Nem siettem el az öltözködést különösebben, de nem is kellett, a ruhából nem volt nehéz kibújni, aztán váltani. A bonyibb rész a szépre igazítással volt a tükörben, meg azzal a combharisnyával. Ami egyébként csini volt, de nem értettem egészen Hannah szerint ez miért illik egy pizsihez. Talán még nem voltam egészen felvilágosodva erről.
- Ugye nem aludtál el még? - kiabáltam kifelé, bár nem voltam túl hangos. Igazából majdnem készen álltam. Furcsa volt kicsit, akaratlanul is folyton a pocim meg úgy a felső testem bámultam a ruhában és próbáltam eldönteni, hogy úgy az mennyire csinos. - Mert amúgy készen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705542#post705542][b]Lewy Bojarski - 2017.10.13. 03:00[/b][/url]

A rosszallásom céltalan volt, mert ő nem volt hajlandó különösebb figyelmet fordítani rá, hát elég hamar el is engedtem. Ez olyan, mint a trükkök a hajtóknál. Csak akkor lehet végrehajtani, ha a másik fél veszi a lapot, máskülönben az energiáidat vesztegeted vele. Mint én most, ezzel, meg a múlt héten azzal, hogy megpróbáltam Matsnak passzolni. Akár Berninek is dobhattam volna az átkozott vörös labdacsot.  
- Igen, tudom, hogy nem sietsz sehova, szerintem már feltűnt - követtem figyelemmel a mozdulatot, de aztán csak halványan elvigyorodtam. Ha éppen átöltözni készül, akkor ez egy nagyon fölösleges mozdulat volt. A kérdése viszont pár pillanatra dilemmába ejtett, még az ajkam is elkezdtem rágni, ami tudom, hogy rossz szokás, de nem tudtam abbahagyni. - Ümm... legyen mondjuk a fekete. A fekete szexi, szeretem.
Talán éppen ezért volt nekem is túl sok fekete cuccom, az öltönyöket már meg sem említve. Azokból is túl sok volt ahhoz képest, hogy egy átlag ember mennyiszer veszi fel. Az igénytelenebb réteg talán kétszer, esküvőre, meg temetésre.
A csókot nem tudtam egyszerűen letudni, talán most ért el hozzám a szülinap örülős része, de annyi biztos, hogy utána a nőm eltipegett a szoba felé, én pedig néztem utána még egy darabig, mielőtt a nagy gyerek rám rontott volna. Elég jól eljátszogattunk, én megdögönyöztem, aztán elment a plüssrépáért, amit aztán el is kellett dobnom, legalább háromszor. Talán egyszerűbb lett volna lebegtetni és hagyni, hogy üldözze, de szerettem, hogy el akarja dobatni, de úgy, hogy nem érek hozzá.
- Még nem! Annyira nem vagyok öreg, hogy szundikat tartsak - szóltam vissza felnevetve, miközben éppen próbáltam a játékot megszerezni. - Igen? És most magadnak csinoskodsz? Szomorú!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705587#post705587][b]Maja Bojarska - 2017.10.14. 02:46[/b][/url]

Csak halványan elvigyorodtam a válaszán, hogy szépen kivárjam, hogy is dönt. Láttam, hogy gondolkodik és nem is akartam őt sürgetni, így elég hamar elengedtem ezt a részt, aztán a színt hallva bólintottam is, hogy rendicsek, az úgy szipi is meg szupi is lesz. Végül fogtam magam a puszik és a szín után és kilavíroztam a bútorok között, hogy a szobába menjek.
Elől hagytam, így nem volt nagy keresgélés semmi után, csak a tasakokból kellett előszedni őket. Kicsit furcsa volt, mert másabb, mint az elsők, bár mondjuk a nászútkor kapottak Hannah részéről hasonlót tükröztek. Azt gondolom ezért is nem lepett meg annyira, mikor belelestem még délután, mi is van a papírtáskákban. Lassan, de biztosan sikerült elkészülni, és a helyzet ellenére azt hiszem most is éreztem azt a picike gombócot a torkomban, mint tavaly. Ugyan azt éreztem, hogy szeretném, ha tetszene neki, hogyha örülne és boldog lenne a szülinapján. A tortát is szeretni fogja, ha nem is gondolja, tudom. Így végül kiabálva kifelé meredtem magamra.
- Tudod, hogy nem azért mondtam, csss, én akkor is szeretni foglak, ha majd szundikat tartasz - mondtam nagyban vigyorogva magam elé, amit bár ő nem lát, teljesen kikívánkozott. Még elől egy masnit megigazítottam, a kis elnyitott átlátszó részt is szépen eligazgattam a derekamnál és a pocimnál, aztán tipegtem az ajtóhoz. Azért örültem, hogy még csak olyan bébidinó vagyok. Egy nagyobb Raptor már betette volna azt a sütit. - Csak biztos akartam lenni, deee, most már nem magamnak - mondtam egészen elhalkulva, ahogy beharapva az ajkam mosolyogtam és kisétáltam a szobából, aztán vigyorogva fordultam lassan körbe megmutatva milyen is a fekete csoda. Breki ide vagy oda, azért a táncis csini mozdulatok így is mennek, ha akarom.
- Azért... tetszik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705808#post705808][b]Lewy Bojarski - 2017.10.16. 15:51[/b][/url]

Csak sikerült egy döntést végül kinyökörögni, ő pedig több, mint lelkesen bólintott rá, hogy részéről rendben van, már röppen is és öltözik. Már, ha ilyesmire még képes, mert ekkora hassal az is csoda, hogy nem borul előre. Már, magához képet.
Aztán elkacsázott befelé, én pedig még néztem utána pár pillanatig, mielőtt a gyereket kezdtem volna nyunyorgatni. Mind a ketten hallottuk a zajt a szoba felől, de ugye én türelmes vagyok, Volt meg tudta, hogy nem kaja, így annyira nem foglalkoztatta.
- Persze, mert majd te is velem fogsz szundizni, ismerlek már - szóltam vissza nevetve. Igazából most is meg szokott esni, ha egy nap van edzésem és óráim is, mert elalszom a kanapén, ő meg mellém fekszik a szőrös babával és megy a nagy, családi szundi. Ezért is előnyös, hogy ekkora kanapénk van. - Nem? Akkor mégis kinek, nyuszóka?
Mert nekem nem kellett, hogy maga szerint tökéletes legyen, éppen úgy szerettem, ahogy volt. Ha ez azt jelenti, hogy kedden reggel, kócosan, félálomban, kicsordult nyállal, akkor pont úgy. Kicsit még helyezkedtem, mielőtt kijött volna, aztán a tekintetemet le sem vettem róla. Tetőtől talpig végigmértem, lassan, ráérősen, ahogy sétált, nem is kellett mutogatnom, hogy forduljon körbe, magától megtette, már azelőtt, hogy a mutatóujjammal intettem volna. Elégedett szusszanással haraptam be az ajkamat, valahogy már nem foglalkoztatott Volt plüssrágcsája.
- Oh, hm, hát nagyon is... Megtennéd, hogy még egyszer...? - utaltam a körbefordulásra, majd a kezem a számhoz emelve köszörültem meg a torkomat. Nagyon imponált a látvány.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705879#post705879][b]Maja Bojarska - 2017.10.16. 23:12[/b][/url]

Annak ellenére, hogy nem egyik napról a másikra lett a poci, így se volt egyszerű megszokni, a legtöbb mozdulatban, amihez hozzászoktam érezni is. Nem zavaró volt vagy irritáló, csak más. Olyan fura. Főleg, mivel tudtam, hogy egy pici baba csücsikél odabent. Egy kicsi lányka.
Mosolyogva sétiztem el öltözni, de maga a művelet már inkább izgatottan és túl sokat idegesítve magam rajta telt. Valahogy a masni sehogy nem akart jó irányba állni ott középen. De végül a tükörbe nézve addig varázsoltam vele, mire csak helyreállt. A világ rendje még nem egészen, a szundira nem is reagáltam inkább csak vigyorogva csóváltam magamnak a fejecském. Mondanám, hogy aljas rágalom, de nem az, tényleg jókat pihiznénk együtt is, de mi azzal a baj?
- Hát... Neked - bizonytalanodtam el pár pillanatra, ahogy kiléptem a szobából. Azért azt nem tudtam eleve eldönteni, hogy azért csak a torta ellen ellenkezett, mert ezt szeretné, vagy mert csak már inkább nem akart semmivel. Ez nagyjából addig foglalkoztatott, még a barnáim nem találkoztak a kékjeivel egy pillanatra, akkor az ajkaim harapdálva mosolyodtam el. Szépen, ügyesen és lassan fordultam meg, aztán a kezem a csípőmre csúszott, majd kinyújtva kulcsoltam össze magam előtt oldalra biccentve a fejem.
- Örülök... ühhüm - még bólintottam is piciket, aztán ahogy fordultam még a vállam fölött visszanéztem rá. De megmutattam körbe-körbe minden hol újra azt a csinike, fekete pizsit. Mire megint szembe találtam magam vele közelebb is mentem, hogy lehajolva puszit adjak az arcára, aztán az alsó ajkára, végül elvigyorodva csókoljam meg. Szerencsétlen Volt azt hiszem le lett kicsit ejtve, de kétszer próbálkozott a répával, aztán nem történt semmi, így elvonult valahova, de már nem hallottam a körmeit a padlón, így bizonyosan elterült. De nem igazán erre figyeltem már, amikor elhajoltam a csókból, mert már muszáj volt egy kis levegő.
- Én szeretem a szülinapodat, ha te nem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705951#post705951][b]Lewy Bojarski - 2017.10.18. 03:18[/b][/url]

Ha az ember azt mondja, hogy a házasság után minden csak szarabb lesz, az esetek nagy többségében vagy a) szingli és sosem volt nős, b) hisztis, c) a rossz nőt vette el és megbánta. Mi Majával lassan egy éve házasodtunk össze és tessék... teljes volt a nyugalom és boldogok is voltunk. Legtöbbször értettem, mikor mit szeretne mondani, azt pedig még inkább, mit mondana, mikor hallgat. Ahogy most is, így csak magam elé vigyorogtam, mikor csak a csend válaszolt arra, hogy inkább ő is aludna mellettem a morgás helyett.
- Ezt úgy mondod, mintha a hétköznapokon nem lelkesednék értetek eléggé - közöltem enyhén megrökönyödve, még a dögönyözést is abbahagyva egy pillanatra, mire Volt vadul bökdösni kezdte a tenyeremet az orra hegyével. Kicsit jobban el is varázsolt a látvány, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de csak hatalmasakat pillogtam, ahogyan Maja a látóterembe keveredett. Szépen, lassan meg is fordult még egyszer, mikor megkértem rá, a kezét a derekára támasztva.
- Igazán... előnyös - kerestem a megfelelő szót, de azok valahogy csak kicsúsztak a kezeim közül, ahogyan a homokszemek is kicsorognak az ember ujjai közül, akárhogy is szorongatja őket. Aztán ő közelebb topogott hozzám és először az arcomra adott apró puszit, majd az alsó ajkamra, én pedig halkan felmorrantam. Még épp időben jött az a csók hozzá, hogy kiengeszteljen. Csendesen szusszantam az ajkaira, mielőtt elhajolt, én pedig lebiggyesztettem az ajkamat.
- Ezek után lehet, hogy egy kicsit... átértékelem a szülinap dolgot - tördeltem az ujjaim pár pillanatig, de a tekintetem továbbra is a nejemen kalandozott. - Hozzak neked kölyökpezsgőt, hogy leitathassalak?
Kicsit talán elvicceltem a helyzetet, de csak óvatosan eltűrtem egy hajtincsét, szóval tudhatta, hogy ismét csak piszkálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706015#post706015][b]Maja Bojarska - 2017.10.18. 18:40[/b][/url]

Nem különösebben éreztem a délutáni szundi témáját problémásnak, de azért csak jobb volt, hogy nem felelgettem. Ha majd pár év múlva délutániszundis kviddicssztár lesz belőle, akkor visszatérhetünk rá, gondolom. Bár akkor már nem csak én feküdhetnék mellé, minimum még egy jelentkező lenne, plusz Volt is biztos kérné az összebújós kis adagját. Ezek a gondolatok pont eltartottak addig, még indulásra szántam magam abban a fekete csodában és kisétikéltem elé a nappaliba, hogy körbe forogjak, mire is értettem, hogy még nincs vége a kis dobozzal a szülinapnak. Különben sem ettünk tortát és nem is koccintottunk még. Az arcomon látszott talán picit az értetlenség, mert nem ezt mondtam, csak, hogy most jobban akartam, hogy örüljön, mint mondjuk egy nagyon kócos, nagyon reggeli leheletes hétfő hajnalban pulcsis-melegítős énnek.
- Igen? - kérdeztem, bár inkább csak megszokásból, mert mindig és mindenre valahogy sikerül, mikor valami szépet mond vagy kedveskedik. Aki azt mondja ezt meg lehet szokni vagy hogy nem érdekli, annak biztos nem mondogatják sokat vagy füllentget. Inkább kisebb puszik után csókoltam meg, és bár nem szívesen tettem, de csak elhajoltam, aztán a válaszára széles vigyorral pillogtam rá nagyon szépen.
- Aaaaz jó lenne, én szeretném - ejtettem ki a szavakat egészen elhalkulva, talán kicsit billegve is lábikóimon, ahogy a térdein támaszkodva - és megsimizve azt - hajoltam még mindig egészen közel. Aztán még egy rövidebb csókot loptam, amin el is nevetgéltem, bár annak a pezsgős dolog volt az oka. Ú, az a barackos, amin a méhecskék vannak például tök finom, meg az almás süsü. De éreztem, hogy annyira nem gondolja ezt komolyan, szóval csak a szám összepréselve mosolyogtam, ahogy a lábaira csücsültem és átkaroltam a nyakát. Bár a koccintás nem hangzott rosszul, engem amúgy sem zavar, ha én csak almalét iszom.
- Deee neked tényleg van pezsgő szerintem, ha kérsz. Mármint nem Süsüs, rendes. Vagy amit szeretnél, mondd és akkor megoldjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706293#post706293][b]Lewy Bojarski - 2017.10.22. 02:18[/b][/url]

Az arcára a nagy forgolódást követően kiült az értetlenség, én meg az ajkamba harapva fojtottam el egy apró mosolyt. Tudtam, hogy neki ez most fontos, meg különleges volt, de én tényleg ellettem volna azzal is, ha csak a szokásos pizsijei egyikében vár haza, egy kanál nutellával. Ilyen dolgokban azt hiszem, hogy nincsenek nagy igényeim.
- Ühüm - adtam pozitív megerősítést, megszoktam már, hogy szüksége van rá, hát nem is akadtam fent rajta különösebben, csak végigfuttattam rajta a pillantásomat még egyszer, mielőtt elégedetten szusszantam volna. A puszik jól estek, bár tény, kissé türelmetlenebbül vártam a csókját, mint ahogyan azt illett volna, de mit van mit tenni? Abból is elég hamar elhajolt, én pedig ismét csak felszusszantam. De aztán oldanom kellett kicsit a nagyon komoly hangulatot, szóval megkérdeztem, hogy leitathatom-e.
- Komolyan kérdeztem, van itthon. Mármint, tényleg, mióta... szóval mióta van a kicsilány, mindig van egy-két üveg a felső polcon - öltöttem rá ki kicsit a nyelvem hegyét, de aztán csak megcirógattam a kezét. Az egy elé jó rejtekhely, ha máshol meg is találja a dolgokat, az elég magasan van. Ez a csók talán még rövidebb és idegőrlőbb volt az előzőnél, szóval pár pillanatig csak pislogtam nagyokat, hogy ez most mire volt jó. A karjait lassan a nyakam köré fontam, én pedig kissé oldalra biccentettem a fejem, az alkarjára puszit nyomva csendesen.
- Hm? Nem, nem, a pezsgő jól hangzik, de majd én hozom, maradj csak... - mosolyodtam el halványan, a kacsói után nyúlva, hogy lefejtsem őket a nyakamból óvatosan, majd feltápászkodjak. - Szóval akkor hozzak Süsüt?