37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek
Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 30. 01:38 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


Sajnos, nem feltétlenül kell nekem ahhoz inni, hogy beleakadjak a  mondanivalómba, éppen elég, ha valami miatt izgatott vagyok. Mint annak idején az, hogy összejöttem Majával. Két riporter kellett hozzá, hogy összerakják a mondanivalóm lényegét. Az emlékre kicsit felnevettem, ami most megint indokolatlannak tűnhetett, pedig annyira nem volt az.
- De csak mert te is szeretnéd - közöltem lemondóan sóhajtva és elégedetten surrantam el vele az asztal felé. Időközben kénytelen voltam átlépni ismét Sebbyt, aki azt hiszem, hogy bekómált. Azért kicsit megrugdaltam, mire valamit nyünnyögött. - Jó, még él.
Legalább háromszor hordoztam végig a pillantásomat az asztalon, mire sikerült felfedezni a sütit, de végül sikert arattunk, bizony! Megtaláltam és egészen közel emeltem a pofimhoz, hogy lefosztorgassam róla a papírt. Kicsit lassabban ment, mint általában, de ezután meggyilkoltam a sütit, nem volt már menekvés a számára!
- Neked? De te kicsi vagy és puha és úgy nem lehet partyzni - néztem értetlenül kicsit, majd megráztam a fejemet, hogy hát ez így nem lesz jó. De azért nekem már nagyon tetszett az ötlet, hogy nézzük meg az ágyikót közelebbről.
Felé nyújtottam a sütit, ő pedig megerősített benne, hogy hát igen, ez elég jó cucc, mire elégedetten bólogattam és én is haraptam belőle. Ez az utóbbi húsz percben nem romlott el.
- Hmmmm... igen. Ezt a tálcát, meg egy párat ebből - közöltem, összepakolva egy rakás különböző cupcaket ugyanarra a tálcára, majd elővettem a telefonom és odaadtam neki. - Felhívod nekem a taxit? Folyamatosan a star wars játékot nyitja meg nekem és én most nem akarok jedi lenni!  
Őszintén el voltam keseredve azon, hogy a mobilom már nem szeret engem, de mit van mit tenni ilyenkor?
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. május 30. 20:09 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


Csak mert Maja szeretné, iiigen, pontosan. Nem is nagyon akarta ezt feszegetni, sütemény volt a dologban, az meg csak jó lehet, no. Ilyenkor kicsit amerikainak érezhetné magát Maja. Ők két dologért állnak sorba szívesen, akár hosszú órákat is: iPhone-ért és muffinért. Utóbbi eset ugrott be éppen neki, pontosan ezért van már tele ott az ország, sőt, néhány háztartás is cupcake automatával.
- Hogy mi? Neee bántsd szegényt. - Kapta fel a fejét, hogy aztán egy aprót szorítva Lewy kezén megtorpanjon Sebby mellett, és a vőlegényével ellentétben ő inkább belehajolt a szőke férfi arcába és látva, hogy veszi a nagy levegőket és nem vinnyogott fel a rúgásra - amit csak remél, hogy nem volt túl nagy - inkább követte a saját kék koaláját. Bár nem túl kék, de nagy koalának még hívhatja. Stitch sem koala különben, bárki is állítja az ellenkezőjét!
- Miiindent meg lehet ám oldani! - Viszonylag rövid időbe telt, mire meglett a keresett édesség és a helyére került, az azért sóvárgó pofikba. Közben pedig igyekezett nevetve nem megfulladni látva a pakolós tevékenységet. Elvette a telefont, hogy aztán nagy lelkesen csiripeljen.
- Úúúúú, és neked milyen színű fénykardod van beállítva? Várj, tuti a piros, annyira tuti biztos, szereted, az meg jó, és PIROS. Különben, Nyuszika, ez nem is a star warsos, ez valami vásárlós izé, neked ilyen miért van? És miért vannak itt ezek a nagy számok? - Aztán a kérdés végére érve betömte az utolsó falatot és értelmezte a kérést is a taxi kapcsán. De nem kellett magát szerencsére megerőltetni, uuugyanis!
- Különben szerintem itt vannak még. Mikor Hannahval kimentem itt állt egy csomó rajtra készen, asszem pont ezért.
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 31. 23:41 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


Rám lett szólva, hogy ne bántsam a földön fekvő pandát, pedig isten lássa lelkemet, csak ellenőriztem, hogy él-e még. Másra úgysem reagál, vagy ha mégis, ahhoz le kellett volna hajolnom, vagy megrándulna a derekam, vagy kiterülnék, mint egy tengericsillag, aztán nem kelnék fel reggelig. Vagyis, inkább délig, azt hiszem.
- Deénnembántom - tiltakoztam, de aztán inkább csak átkeltem a problémán, továbbhajózva az eredeti célom felé. Szükségem volt arra a sütire a további létezéshez, ehhez kétség sem fért.
Persze a rövid kóstolás után ésszerűen úgy döntöttem, ezeknek a sütiknek jó helye lesz, nem kell, hogy szegény tutira koleszterines Gilberta asszony tömje be az arcocskájába reggel, mondván, hogy feláldozza magát. Az áruló, csipogó ketyere közben biztosabb kezekbe került, mielőtt megsemmisítem az edzőt a lézerkarddal.
- Piros. Rot. Hát milyen lenne? Vásárlósizé? Megint rámentem a butikra, ahol az olcsó wookie prém van? Aaaaazok biztos telefonszámok. Ne hívd fel őket, mindig mérgesek, ha ilyenkor vannak zavarva... - biggyesztettem le az ajkam, mert hát igazából én máskor sem akartam rosszat. Csak telefonálni, hogy nekem kell az a piros műhód. A meséje hallatán felcsillant a szemem, majd a tálcával a kijárat felé indultam, de utam végcélját nem értem el. Szomorúan pislogtam le az erkély korlátján át, a cupcakes tálca fölött.
- Maja... ellopták a lépcsőt - közöltem végül teljes letargiába esve, még az ajkam is remegett a hirtelen felismerés okozta sokktól.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. június 2. 02:05 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


Maja egyből rosszul érezte magát, amiért rászólt a Drágára, de ettől még teljesen komolyan gondolta a dolgot. Néha kezdte úgy érezni, hogy már éppen képben van vele legalább egy barátság milyen, ha már más szociális kapcsolatban még inkább kezdő, aztán jön valami hasonló előtte és nem tud vele mit kezdeni. Kicsit szomorkásan nézegette meg a szőke fiút, aztán inkább hagyta a dolgot, mikor az valamit talán motyogott és követte a sütihajszát.
- Iiigen. Egyértelmű volt, tudtam én. Ezt viszont nem. Wookie prém? Őőőő, inkább meg se kérdezem. Nem piszkálom, chi chabada. - Egyből ígéretet is tett rá, aztán mielőtt még kísértésbe esett, hogy szintet lépjen a pónis játékban Lewy telefonján is, szépen lezárta azt és inkább figyelte nyammogva, hogyan is gyűjti be a lehető legtöbb süteményt a kedvese. Kicsit úgy nézett ki, mint Gantu segédje, mikor szendvicsekről van szó. Vicces volt, és aranyos, és kicsit ijesztő is. Azt most mind el akarja vinni? És a tálcát is? Maja kicsit megszeppenve indult meg utána, azon meg még jobban megütközött, hogy miért tartanak az erkélyre, amit még ő is megjegyzett, hogy nem a lefele út.
- Nem arr… hogy mit csináltak? - Aggódva pillogott kilépve utána, leginkább mert nem akarta, hogy a lépcsőtlenségben más megoldást keressen lefelé. Egyáltalán van? Nincs elég nagy haja még, hogy leeressze és lemászhasson rajta Lewy, pedig ő igyekszik növeszteni. No de inkább a lényegre. Szépen belekarolt és oldalra fordította, hogy inkább arra, ott, meglesz az az elveszett lépcső.
- Vigyem inkább én a sütit? Biztos kell ennyi? Egész éjjel enni fogunk? - Érdeklődött, miközben tipegett előre, sőt, lassan az a lépcső is meglett, ám megállva próbálta kideríteni hogy is dönt a lengyel, addigra a telefon is a táskájába csusszant, ne legyen útban a kezében. - Tudod, hogy szeretlek, Nyuszkó, de szerintem nem jó ötlet, ha te viszed őket...
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 2. 03:02 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


Én már indultam is, hogy elfogjam az egyik mit sem sejtő taxist, hogy vigyen haza, de technikai problémák adódtak. Azaz, hogy egy, de az nagyon nagy, mert nem volt már lépcső. A mai rohanó világban kinek lehet szüksége otthon többre belőlük? Nekem így is rossz a térdemnek, ha tehetném, mindenhova seprűvel mennék, de akkor meg a lábam nézne ki retekül. Ki érti ezt? Jobb, ha elengedjük.
Szóval nyünnyögve pillantottam a mélybe, majd visszanéztem Majára, aki időközben utánam eredt. Pár pillanatig a haját bámultam, ami indokolatlanul gyönyörű volt, de aztán összekaptam magamat.
- Ellopták. Nem látod? Eltűnt - néztem először le, majd ismét vissza rá, meglehetősen elkeseredett fejjel. Értettem én, hogy illik maradni egy bizonyos időpontig, de senki nem mondta, hogy addig a lépcsőt elrakják, míg haza nem mehetsz. A karomnál fogva fordított másfelé, mire még mindig elszontyolodva mentem inkább arra, a padlót bámulva a sütistál előtt.
- Ja, nem tudom, de nekem kell reggelire legalább tizenkettő - közöltem határozottan, mert hát ki az, aki nem ezt reggelizik? Bizonytalanul végigmértem a nőt, mikor a tálcát kérte. Biztosan tud ő járni? A magassarkú nem akadályozza túlzottan? - Jó... jó, vidd te, de vigyázz rá, jó?
Átadtam neki a csomagot, hogy aztán bizonytalanul vizsgáljam a lépcsőt, az első fok előtt sétálva fel-alá. Egyáltalán nem látszott biztonságosnak, nem akartam lemenni rajta, olyan ingatag volt.
- Menj előre, én... majd mindjárt megyek... - közöltem Maja pillantását keresve. - Vidd le szerintem a sütit...
Természetesen nem voltam hajlandó befogni, míg a feleségem bele nem egyezett. Aztán amint eltűnt a lépcsőfordulóban, elszakítottam a pillantásom a hátsójától és nyüsszögve tettem még két-három kört. Végül kénytelen voltam  tenni egy lépést lefelé, de annyira ingatag volt, hogy azonnal le is ültem. Akkor támadt a szenzációs ötletem, hogy a lábam három fokkal lejjebb lógatva húztam lejjebb magam, széépen lassan. Minden egyes fokon huppantam egyet, de már nem mozogtak a dolgok annyira. Kivéve a gyomrom, az eléggé liftezett, de arra kinek van ideje?
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. június 2. 03:34 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


A nemrégiben még nagy kedvvel bulizós minden hirtelen ágyikót kívánósba váltott, amivel Majának igazából egy percig sem volt gondja. Elvolt, élvezte a dolgot. De emberek szemben azzal, hogy otthon lehet az ohanával… hát talán erre külön választ és szót nem is kell fecsérelni. Éppen ezért különösebb tiltakozás nélkül tartott előre, aztán az első döbbenet után érzékelte - ezzel egyidejűleg meg bekapcsolta az aggodalmát -, hogy nem igazán klappol minden. Sőt, leginkább semmi. Sóhajtva bólogatott, hogy de, látja a gondot, aztán megsimizgetve Lewy hátát terelte a jobbik irányba. Ezt se gondolta volna, hogy valaha bekövetkezik, de egyelőre nem is fontos. Inkább koncentráljon csak arra, hogy merre van az előre.
- Tizenkettő… értem én. - Illetve fogalma sem volt, mire ez a nagy lelkesedés, mikor múltkor még a gumicukrot is visszautasította, mert, hogy vigyáznia kell. Bezzeg a sütik most. Mindegy is, majd legközelebb ráér ezen agyalni. Inkább felajánlkozott segíteni, biztosabbnak tűnt így a folytatás, de ahogy látta kettejük közül benne volt csak a sütin kívülálló félsz. Végül megkapta, erre mosolyogva adott egy villámpuszit. - Vigyázok, egyben hazaérnek, de remélem te is… Meegyek. Megvársz? Meg… sietek.
Tekintete a lépcső és a Drága között járkált, aztán a száját harapdálva egy sóhaj kíséretében hallgatta végig az unszolást. Nem tudta mennyire jó ötlet ez, de belement, és elindult kapkodva a lábikóit lefelé. Szerencsére az ilyen sarkakon is viszonylag rutinosan tud sietni, hiszen örök későként és szakmai kellékként ezt már meg kellett tanulnia összehozni. Lehet annyi szörpivel neki se menne, mint amennyi itt ma elfolyt, de az ő kis minimál fogyasztása legalább senkire sem veszélyes.
Pár percet elvett a hölgyike életéből, mire a bejárattól eltotyogott a kocsikig, majd megpróbálva elsöpörni a tényt, hogy uuutál idegenekkel beszélni, kedvesen leszólított egy sofőrt, aki ki is nyitotta az autó ajtaját, aztán letéve a sütistálcát elmagyarázta, hogy most megy. Persze azt is, hogy vissza is jön, csak még jön valaki, meg a süti maradjon ott, nem kell a kalaptartóra tenni. Bár nem volt abban annyira biztos, hogy ezt sikerült pontosan elmondania. Ennyi elég mára az idegen nyelvből és emberekből. Inkább visszament a kviddicses elé. Felfelé kicsit gyorsabb volt, mint le. De mikor a lépcsőn belátható távolságba ért csak nagyokat pislogott visszafojtva a nevetést.
- Segítsek, Szívecske? Vaaagy… jöjjek én is? - És naaagyjából eddig sikerült az aggódást valami felelősségteljes módon viselni, mert innentől a buksija jó murinak látta a lecsúszkálást és igazából ezzel, meg azzal volt elfoglalva, hogy a kék szemeket keresse, mert nem tűnt minden okénak. Bár merte remélni, hogy semmi nagy baj nincs. - Várnak a sütik, meg a taxis bácsi.
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 2. 05:14 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


Valami furcsa volt neki abban, hogy nekem pontosan egy tucat süti kellett reggelire, de nem sokáig foglalkoztam az üggyel. Majd csak belenyugszik szerencsétlen. A tálcáért kaptam váltságdíjként egy apró puszit és jóformán már tova is lebbent, mint egy tündér, szinte lebegve a veszélyes lépcsők fölött. Nem jelentettek rá veszélyt.
- Meg... Jó... vigyázz azért - biggyesztettem le az ajkam és egy darabig még fel-alá cirkáltam csendesen aggódva a tepsi épségéért. Aztán végül a szükség és veszélyérzet győzedelmeskedett, én pedig leraktam a popómat a lépcsőre, hogy aztán lassan és döcögősen szánkázzak lefelé. A lépcsőfordulóban már térden kúsztam, mert felállni egész biztosan csak idő és energiapazarlás lett volna. A percek ólomlábon kúsztak, miközben én egyre csak döcögtem lefelé és már két pincér is megkérdezte, hogy amúgy szeretnék-e még pezsgőt, vagy macaront. Szabályosan szünetre kényszerítettek.
Három vaníliás macaronnal a kicsi arcomban csücsültem a lépcső közepe felé, mikor Maja megérkezett, én pedig integettem neki hevesen, hogy jöjjön oda, csak hogy aztán a fejem a combjának döntve öleljem meg.
- Visszajöttél értem! - nyünnyögtem nagy boldogan, el sem engedve szerencsétlent, míg a kérdés nem jött a részéről. - Fájni fog a hátsód, ha csuszizol... Nem hiszem, hogy jó ötlet. Amúgy is kilátszana a bokád...
Néztem fel rá végül, de csak vontam egyet a vállamon, majd elengedve őt, csúsztam egy fokot lejjebb, majd még egyet.
- Ahogy érzed... a taxisbácsinál vannak a sütik? És ha elrohan?
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. június 2. 22:07 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


Kicsit tétovának érezte saját magát az elmúlt percekben. Segíteni is akart, meg azért hagyni, hogy tegyen, amit szeretne Lewy. Közben azon agyalt, hogy lenne jó, a süti átvételétől pedig menni is akart meg maradni is. De végül magában is megegyezett arról, jobb lesz, ha ő gyorsan elviszi azokat, csak ne történik addig semmi nagy baj. Remélte, tényleg. Bár egy picit azért meg volt lepődve amellett, hogy féltette a lengyelt. Nyiffnyaff volt az egész szitu és így nagy izgalmában nem is nagyon foglalkozott azzal, milyen cipőben vagy ruhában van, mennyire lehet így könnyű szaladgálni, vagy azzal, hogy a saját nyakát is kitörhette volna, ha elakad valahol. Juhu.
Felérve az első szakaszon a lépcsőn megtorpant, aztán az intésre egyből közelebb ment és érdeklődött, de láthatóan előbb a viszontlátás kötötte le. Elmosolyodva simított végig a lábát ölelő karokon, aztán elsőre csak pár fokkal lejjebb állva leguggolt.
- Vissza, megígértem. A fenekemmel meg ne te foglalkozz, majd elmúlik, ha megfájdul… majd én megyek belül és eltakarsz.
Rávigyorgott, aztán még egy csókra közelebb hajolt, mielőtt a szoknyáját maga alá tűrve lehuppant volna. Nem igazán tudatosult benne, hogy a fehérbe milyen könnyen bele fog bármit kenni. A folyadék után a másik nagy hátránya az ilyen cunci ruciknak rajta, hogy azon túl, hogy igen kellemetlen elázni benne, hamar össze is dzsuvizhatja. Mondjuk kinek fáj egy kis kosz?
- De azért… Jól érzed magad? Nem kell valami? - Lövése sem volt, mivel segíthetne pontosan. Az egyetlen dolog, ami a saját helyzetéből rémlik neki, hogy aludni jó volt, bár forgott az egész Szendrei ház. De legalább már nincs sok lépcsőfok vissza. Inkább ő is elindult lefelé, bár sokkal koordináltabban és kevesebb huppanással. - A bácsi nem megy sehova, azt mondta megvár minket. Különben mért futna? Van autója!
Jó ezzel lehet nem segített most sokat, inkább be is csukta a száját. Csak pillogott oldalra, hogy minden oké-e és készült rá, hogy a végére érve, hogyan is fognak még a taxiig eljutni, beülni, meg majd kiszállni… Kész kirándulósdi.
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 8. 01:44 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


Miután átkaroltam, úgy éreztem, hogy jó, most már minden rendben lesz, nem fut el, sőt még meg is simizte a karomat! Biztos jó voltam és kiérdemeltem, más ésszerű magyarázatot nem találtam rá hirtelen. Az ajkam lebiggyesztve pillantottam fel rá ismét, azon gondolkozva, hogy vajon mindig vissza fog-e jönni, vagy lesz, mikor csak ülök az utolsó lépcsőfokon és várom az örökkévalóságig.
- Jó... jó... - nyünnyögtem a csók után, kicsit odébb csúszva, hogy ő is ledobhassa a popóját. Persze nem hagytam, hogy más is lássa a bokáját, az egyáltalán nem illendő egy korabeli hölgynek. Éppen lejjebb csusszantam egy lépcsőfokkal, mire megkérdezte, hogy nincs-e szükségem semmire, én pedig egy pillanatig bután pilláztam rá. Hogy lehet ennyire rossz az időzítése? Már két fok előnyöm volt, ő meg itt össze vissza csal!
- Nie, le akarok érni innen, de a lépcsők mindig egyre többen lesznek! - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy abban a pillanatban jobban leszek, amint leérek innen és újra egyenes talajra tévedek, ehelyett a rémálom helyett, ami örökké forog és örvénylik. A bácsi megint külön kalap alá tartozik, hát nem is ismerte és mégis rá merte bízni a sütit. Lehet, hogy mire odaérünk, a bajuszán ott fog csillogni a vajkrém.
- Mert megismered a kocsiját. Azt hittem, hogy ez teljesen egyértelmű. Ha fut, akkor elvegyülhet az utcán. A te lépcsőd is mozog? - érdeklődtem megragadva egy fokon, hogy szemügyre vegyem, ahogy Maja még egy fokkal lejjebb szánkázik. Már csak pár darab volt hátra, de az utolsó után is, még ültem egy darabig a földön, mielőtt ingatag mozgással felkeltem volna. Hajaj!
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. június 8. 02:48 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


Minden erejére szüksége volt, hogy igyekezzen a lassan és ugyan vánszorogva, de távozni készülő aggodalmát nem nevetésre cserélni. Pedig tényleg megküzdött ezzel magában éppen. Nehéz lett volna behatárolni hogy aranyosan vicces vagy inkább bután vicces, de legalább látszólag még rendben volt. Mikor leült mellé Maja azért csak-csak figyelte a lengyelt, nem csak azt, hogyan juthat lejjebb és tarthatja mellette a tempót. Na nem mintha rohanástól tartania kellett volna.
- Többen…. Szaporodnak. Ééértem én. Azért legyőzöd őket, ugye? - Halkan nevetgélt és a fejét is megrázta rosszallóan, vegye úgy mindenki, hogy ez a szemét lépcsőknek szólt. Gonoszság húzódik itt bizony, már majdnem elkezdene Hókuszpókra gyanakodni, ha nem fogynának el lassan a lépcsők. Meg közben még erősen próbál rákoncentrálni Lewy szavai nyomán, hogy milyen kocsi is volt. Nem is memorizálta igazából. Fekete, az biztos. Meg tudja, hogy a bejárattól jobbra, egyenesen. Deee ez nem elég? Mondjuk ettől még ha elvinné a sütiiket, tényleg nem tudná megtalálni. De minek az neki? Maja nem létező józan esze is belezavarodott a kviddicses elméleteibe így elég tanácstalanul pillogott körbe, mikor felállt leérve és leporolta magát, amennyire a fehér ruhát le lehet. Aztán pedig, ha igényelte a vőlegénye, ha nem, a kezét nyújtotta neki, hogy vagy megfogja, vagy amint feltápászkodott belekaroljon. Nagyon nem érezte biztonságosnak az autóig az utat.
- Megfogod a kezem? - Más esetben ez nagyon cuki lett volna, de most nem csak Maja kívánságai álltak a háttérben nyilván. Így, vagy úgy, de elkezdte irányba terelni, hogy kiérjenek a taxihoz és elinduljanak a csábító pihe-puhi ágy felé végre. - A fekete kocsi lesz, nyitva van a hátsó ajtaja, ott vannak a sütik az ülésen.
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 8. 03:38 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


Büszkén kihúztam magamat ültömben, miközben hevesen bólogattam, de ez nem tartott soká, mert még egy lépcsővel lejjebb huppantam. Itt el is engedtem a dolgot, mert nem volt jó érzés a befeszült izmoknak zuhanni. Szomorú, de ez már így marad. Ez persze nem tántorított el tőle, hogy továbbra is váltig állítsam: én vagyok a csempjön.
- Persze, hogy legyőzöm őket, hát milyen kérdés ez? Ezek csak lépcsők. Lúzer lépcsők - közöltem a kőfokra pillantva sokatmondóan a szemem sarkából. Ha túl sok figyelmet szentelek neki, még a végén képes és erőt merít belőle! Azt meg mégsem hagyhattam...
Végül leküzdöttük az akadályokat, Maja pedig a kezét nyújtotta. Pár pillanatig hezitáltam, de aztán hajlandó voltam megfogni, hátha ő jobban eligazodik ebben a zavaros világban, ami minden csupa ijesztő bokor és ugráló lépcső. Bele sem merek gondolni, a panda innen hogy jut ki egyedül, élve a mai este folyamán. Lehet, hogy itt kéne maradnia.
- Ühüm. De mi lesz a pandával? Mi lesz, ha legurul a lépcsőn, mint a tipikus bambuszevők? - kérdeztem Majára nézve teljesen elkámpicsorodva. Nem elég, hogy az agyas kirakatta a csapatból, most még fel is dobja a talpát! Ki fog nekem dollárjeleket küldeni a csoportba?
Végül megpillantottam a kocsit és a bácsit, aki lelkesen integetett, de a sütikrémnek nyoma sem volt. Kis hümmögéssel ültem be végül hátra és elgondolkozva néztem a sütiket.
- Ennek a kapcsolatnak holnap reggel véget vetünk, nem vagytok rám jó hatással - közöltem, mielőtt a fejem a háttámlának döntve félálomba nem szenderültem.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. június 9. 01:26 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


Lúzer lépcsők. Maja mondogatta kicsit ezt úgy magában még jót mosolygott rajta. Valahogy biztos volt benne, hogy az életben, ha bármit versenynek állítanak be, ahhoz odaáll a lengyel és amíg nem mondhatja el, hogy legalább egyszer - de inkább mindig - ő lett a bajnoka, addig annak nincs vége. Benne a férfihez képest néha úgy érezte a versenyszellem két fronton kívül maximum csak pislákol, pedig nem így volt. De ezt is imádta benne és így volt rendben. Az mondjuk kevésbé, ahogy most kinézett a helyzet. Próbált a lehető legjobb módon állni a dologhoz, de fogalma nem volt, hogy tudna segíteni és nem útban lenni közben. Azért a fejében lezajlott pár eseménysor, amiben rajta, vele, miatta esnek hasra és ezt nem igazán akarta pont itt prezentálni. Máshol sem mondjuk. Ezért is kapaszkodott jó erősen a vőlegénybe, hogy aztán biztató mosollyal elnavigálja a megfelelő autóig.
- David? - Instant mesés bevillanás a Stitchből is pipa a mai estére nála. Már a válasz előtt rávágná, hogy majd Nani felszedi, ami nem is lehetetlen, de inkább csak szépen megnyugtatja. - Szerintem nem hagyják őt sem magára és minden rendben lesz vele is. Senkit nem fognak a lépcsők bántani, mert akkor visszajövünk és majd jól bosszút állunk…
A helyzet pedig az, hogy benne élénken élt is már a jelenet, amiben egyik nap, mikor senki nem számít rá, betontörő kalapácsokkal megjelennek itt és bizony nagyon rosszul fog járni minden lépcsőfok, amelyik valaha bántott mondjuk egy pandá. A pandát, inkább. Vagy Lewyt.
Ezalatt sikerült célt érni, megtalálni újra a bácsit, a lengyel pedig ismét szerelembe eshetett a sütijeivel, amire Maja már éppen, ha nem az épségéért aggódott volna még el is szomorodott volna. A sütikkel nem lehet versenyezni figyelemért, ez ilyen. Sikerült a címet is elnyökögnie, aztán el is indultak, mire pedig ránézett a vőlegényére, az már szundiországban repkedett. Ő csak nézelődött kifelé az ablakon, még oda nem értek, igyekezve ignorálni, ha próbálta őt a bácsi beszéltetni, nem igazán embere ennek. Amint pedig ismerős házakat kezdett felfedezni elkezdte simizni a Drága kezét, aztán meg az arcát, hogy magához térítse, mert valahogy innen ki kell szállni, a többi már megoldható bárhogy.
- Nyuszika… mindjárt meglesz az ágyikó.
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 12. 02:02 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


Az a bizonyos név teljes rendszerzárlatot okozott nálam, mert bizony legalább öt másodpercig kellett pislognom, mielőtt rájöttem volna, hogy iiiigen, a David megnevezés Sebbyt takarja. A csapat pandáját. Hirtelen nem tudtam felidézni, hogy honnan is jött ez a név, de annyira nem is volt fontos, hogy most percekig ezen gondolkozzak.
- Mindenképpen, a bosszú fontos. Remélem hazahozzák, nincs kedvem megint kávét rakni az infúziójába - ráztam meg a fejemet, tiltakozva az ötlet ellen. Egyszer már majdnem rávett, de aztán még épp időben mentem haza inkább aludni. Mindenki sokkal jobban járt.
Ami azt illeti, elég hamar sikerült megtalálni a bácsit, de a számomra még így is szinte ezer évnek hatott a dolog. Végül csak bekepesztettem hátra, a sütik mellé, pár pillanatig bámulva őket. Még egy rosszalló mondatot is intéztem hozzájuk. Aztán nem sokkal később hátracsuklott a kicsi, okos buksim és már szundiztam is, mintha muszáj lenne.
Nem tartott soká, már éreztem is a simit és rögtön felkaptam a fejem, értetlenül pillázva balra, majd jobbra. Ott ült életem párja és engem piszkált, én meg csak próbáltam magamhoz térni.
- Nyhümm? - érdeklődtem kissé felvonva a szemöldökömet. Bár lehet, hogy az arcom többi része vándorolt lejjebb és az maradt a helyén. - Hovámész?
Magamhoz kellett térnem, mielőtt még a hercegnő úgy dönt, jobb lesz, ha itt csücsülök. Kissé rácsodálkozva állapítottam meg, hogy amúgy leparkoltunk és nyünnyögve vánszorogtam ki a kocsiból is.
- Itthonvagyunk? - kérdeztem nagyot nyújtózkodva.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. június 13. 00:20 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


Hatalmasakat pislogott a kávés infúzió hallatán és már nyílt is a szája, de becsukta, mielőtt kiszaladna a kérdés a száján. Sprinterként jött volna, így szinte érezte, ahogy koccannak a fogacskái a lendületben. Még jó, hogy ezt csak saját maga érzékeli. Inkább csak támaszként irányítgatott még meg nem lett a kocsi, szerencsére időben, ő legalábbis így érzékelte. Út közben a sütiket összepakolta közelebb egymáshoz, hogy ha bárki kiemeli innen azt a tálcát, legalább ne borítsa le őket. Nem volt benne biztos, hogy akkor Lewy nem ül vissza az autóba és szerez tizen pár másikat. Mert kell. Mert szeretné. Vagyis esetében akarja, de ugyan az. A nézelődéssel addig bírta elütni az idejét, amíg nem lett szükséges az ébresztgetés, amit igyekezett a lehető legcukibb módon megoldani, még egy puszit is adott, mielőtt ő maga a másik oldalon kipattant a sütiket is mentve.
- Majdnem, de már csak percek kérdése, Szívecske. - Maja megkerülte az autót aztán a szabad kezével kiturkálta a táskájából a kulcsot meg elintézte a bácsival a fuvart, aki még szép éjszakát kívánt nekik, aztán útjára is indult. Csak utána tipegett a vőlegénye mellé, ha ő még nem indult el, hogy behúzza magával az utcáról. Az ágyikó már csak percekre van.
- Szerintem menj csak az ágyikóba én elteszem neked a sütiket, meg Voltot az útból ééés ééés… ennyi. Vagy szeretnél még valamit? - Átkarolta a szabadabb kezével, amennyire sikerült, aztán el is indult a konyha felé, hátra fordulgatva persze. Igazából érdeklődve nézegette a Drágát, hogy úgy kéne-e valamit csináljon ezen kívül, vagy hasonló. Bár annyit látott jónak, hogy betakargassa, aztán hagyja kialudni magát. Bár azért igyekezett, hogy esetleg még a jó éjt puszijáért sorba állhasson. Viszonylag ügyesen és tempósan sikerült is a sütis manőver és a babóka is előkerült, pedig alukált már vélhetően. Fel is vette a kutyulit az ölébe.
- Szia édike, felébresztettünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 14. 01:02 | Link

München, a szezonzáró után | kinézeget


A puszi azért enyhítő körülmény volt, már éppen eléggé magamnál voltam ahhoz, hogy felfogjam, hogy kaptam, sőt, még olyan okos vagyok, hogy azt is tudom, kitől kaptam. Jippí?
Azt hiszem, javulófélben volt a helyzet, mert ahogyan kiszálltam a kocsiból, viszonylag könnyen megálltam a magam lábán. Még a bokrok sem akartak nekem rontani, sőt, az aszfalt is meglepően keménynek tűnt, hát nem akartam megnézni közelebbről, hátha megpuhul.  
- Percek? Mit kérdeznek? - kérdeztem még mindig meglehetősen kómásan, csendesen nyunnyugva a dolgon. Így is elég komplikált volt velem, nem akartam még inkább gondot okozni, szóval próbáltam minél kevesebbet beszélni és vagy cselekedni.
Behúzott a lakásba én meg legalább három percig azzal voltam elfoglalva, hogy levegyem az egyik cipőmet. A másik ugyanennyi időt igényelt és majdnem sírva is fakadtam. Egyszerűen ilyen nincs, hogy nem boldogulok egy cipővel! Nagy küzdelmek árán, de sikerült megoldani a dolgot.
- Voltot. Meg téged. Nem lehet így aludni... - közöltem totál elkeseredetten, csak bámulva rá a naaaagy kék szemeimmel. Rendesen meredtem rá, mint mikor Volt kunyerálni szokott reggeli közben.
Közben ő ott hagyott, nekem meg még az ajkam is megremegett és kis híja volt megint, hogy eltörjön a mécses. Szóval megsimiztem Volt fejét, majd beszerencsétlenkedtem magam a szobába. A nyakkendőmtől még pont sikerült megszabadulni, mielőtt az ágyba dőltem volna, hogy kb 2-3 perc nyünnyögés után elnyomjon az álom.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. június 14. 01:34 | Link

München, a szezonzáród után | ruccanás


Annak ellenére, hogy mennyire nem volt sokszor Maja a helyzet magaslatán, ma nagy dicséretet érdemelne, mert egészen ügyesen feltalálta a dolgokban magát. Annak ellenére, hogy érezte, nincs rendben Lewy, próbált a célra koncentrálni és eszerint cselekedni. A hazaút alatt, a kiszállásnál, a hazarángatás közben és már bent a lakásban is. Észlelte, hogy még odakint kérdezett valamit vissza, de nem sikerült felfognia, hogy mi volt ez, így elengedte maga mellett. Máskor majd sokkal figyelmesebb lesz, meg igyekszik átgondolni, de most már fájt volna a buksija, ha még valamiben okosnak kell lenni. Csak ne.
- Ő is jön, vagyis már megy is, ahogy látom… De én is fogok! Miiindjárt.- Mire kimondta volna, amit akart, a fehér szőrmók már nagyban apuci felé topogott őt magára hagyva a hűtőnél a sütikkel. Elrendezte szépen, tett vizet ki a kutyusnak, meg némi falatkát a jutis csomagból, aztán megmosta a kezét és elindult utánuk. Csak még megejtette az apróságokat, mint a cipőtől való megszabadulás, meg ékszertől. De mire a szobába ért, élete férfijai már szuszogtak a párnákba. Elvigyorodva figyelte őket kicsit, aztán a ruháit levetve egy pólóval meg gazdagodva bemászott melléjük.
- Na, az enyém is. - Volt kicsit nehezen viselte a kiszorulást, de aztán vinnyogva kicsit arrébb pakolta a mancsait, így Maja átkarolta a vőlegényét és simizve őt hamarosan maga is elaludt. Bár még az utolsó gondolatai egy kis grimaszt vonultattak az arcára, belegondolva, hogy nem biztos, hogy annyira kellemes lesz itt valakinek a reggel…



/Köszönöm Drága  Love /
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek