A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Sokszor mondják, hogy az élet egyszer felvisz, máskor leejt és Maja ezt pontosan érezte az elmúlt tanévben. Nem csak időnként, de volt, hogy egyik nap még a fellegekben járt, a következőn meg azt hitte két úthenger is áthalad rajta. Utóbbi időszakokat sosem szerette, próbált optimista maradni, amit úgy szeret és viszonylag sikerülni is szokott. Érezte, tudta, hogy Lewy nincs és nem volt túl jó passzban, aminek ő sem örült, és bármit megtett volna, hogy ne így legyen, de egyelőre csak ott lenni tudott, ennél tovább nem értek a kacsói. Most az optimizmusán felül nagy izgalommal és lelkesedéssel azonban újra szurkolóba készül váltani ezt erősítve. Kivételesen nem is egyedül, hanem az egyik ház és évfolyamtársa, Viki társaságában. Ő is hajtó a navine csapatában, az elmúlt tanévben már kiszurkolt nekik egy győzelmet és tudja, hogy ügyeskedik a Kornai lány a seprűn. Kicsit ilyenkor hiányzik neki a kapitányi szerepkör, hogy azzal a pár emberrel olyan jól elvolt, pedig nem is szereti a sok emberes dolgokat. A múltkori pályán történtek után pedig Lucáék ellen kicsit megingott abban, hogy mennyire megy neki más csapatokba a beilleszkedés.
- Nem-nem, a másik arra!
Már a csuklójukon a karszalaggal kapja el Viki kezét, akit elirányítottak a nagyobb tömeg után majdnem, de ők nem arra mennek. Maja legalább itt már ismeri a járást. Maga után vonja a navinést, miközben szemei már a pályát figyelik, kik vannak már kint. Illetve hát egy embert keres a legjobban, a vőlegényét.
- Voltál már kupameccsen? Vagy ez az első? Mennyire ismered a csapatot amúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=669746#post669746][b]Czettner L. Maja - 2017.03.23. 23:07[/b][/url]

Sokszor mondják, hogy az élet egyszer felvisz, máskor leejt és Maja ezt pontosan érezte az elmúlt tanévben. Nem csak időnként, de volt, hogy egyik nap még a fellegekben járt, a következőn meg azt hitte két úthenger is áthalad rajta. Utóbbi időszakokat sosem szerette, próbált optimista maradni, amit úgy szeret és viszonylag sikerülni is szokott. Érezte, tudta, hogy Lewy nincs és nem volt túl jó passzban, aminek ő sem örült, és bármit megtett volna, hogy ne így legyen, de egyelőre csak ott lenni tudott, ennél tovább nem értek a kacsói. Most az optimizmusán felül nagy izgalommal és lelkesedéssel azonban újra szurkolóba készül váltani ezt erősítve. Kivételesen nem is egyedül, hanem az egyik ház és évfolyamtársa, Viki társaságában. Ő is hajtó a navine csapatában, az elmúlt tanévben már kiszurkolt nekik egy győzelmet és tudja, hogy ügyeskedik a Kornai lány a seprűn. Kicsit ilyenkor hiányzik neki a kapitányi szerepkör, hogy azzal a pár emberrel olyan jól elvolt, pedig nem is szereti a sok emberes dolgokat. A múltkori pályán történtek után pedig Lucáék ellen kicsit megingott abban, hogy mennyire megy neki más csapatokba a beilleszkedés.
- Nem-nem, a másik arra!
Már a csuklójukon a karszalaggal kapja el Viki kezét, akit elirányítottak a nagyobb tömeg után majdnem, de ők nem arra mennek. Maja legalább itt már ismeri a járást. Maga után vonja a navinést, miközben szemei már a pályát figyelik, kik vannak már kint. Illetve hát egy embert keres a legjobban, a vőlegényét.
- Voltál már kupameccsen? Vagy ez az első? Mennyire ismered a csapatot amúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=669801#post669801][b]Kornai Viktória - 2017.03.24. 10:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=669985#post669985][b]Czettner L. Maja - 2017.03.25. 00:01[/b][/url]

Annak ellenére, hogy idegen ország, idegen hely és tömeg is van, tényleg olyan kivételes esemény az ilyen, ami Majába kellő erőt és bátorságot önt mindig. Szerencsére a korai időszak óta már egészen jól kitapasztalta, hogy kerülheti el, amit nem szeret. Például a beszélgetést az idős bácsikkal, kihez tartozik ő és kinek szurkol, meg miért. Vagy a pattogó lányokkal, akik vegyes visszajelzéseket küldtek felé. Meg kell hagyni, van, amit még mindig nem szeret úgy. Most azonban az egy kis plusz boldogság neki, hogy nem egyedül érkezett, így azért mégis nagyobb buli ez, nem? Rá is néz a lányra, miközben a kezét szorongatva ér el lassan a helyükre, ahonnan elég pazarul be lehet látni a pályát.
- Én is így voltam, amíg el nem kerültem a Viperákhoz. Szóval ismerős - mosolyodott el közben. A napszemüvegét feltolta a fejére, aztán lecsücsült, várva Vikit maga mellé. Egy kicsit elszakad tőle, ahogy meglátta felbukkanni a hazaiakat, és egészen elvigyorodott a hajtóhármast figyelve. Nagyjából ekkor kapta meg a kérdést is. - Tényleg, te gondolkodtál már, hogyan tovább a kviddiccsel? Vagy csak hobbi lesz?
- Hááááát, őőő, annyira talán nem. - De. Valójában nagyon is, ha azt nézzük, hogy mióta az első meccsre kitotyogott, mint barátnő, szinte az összes hazain megjelent, még azon is, ami hét közben volt. Ejnye, Maja. Viszont azt nem tudta megállapítani, hogy mihez képest sok vagy kevés ez. Lehetett volna, néha szeretne is, több meccsen kint, vagy éppen edzésen, de így se kevés, amit itt végéig izgul.
- A hazaiaknak, ők jönnek ott oldalt éppen, látod? Az a kettő, aki ott beszélget a terelő páros, a magányosan ácsorgó az őrző, előttünk a furán menő a fogójuk, elég vicces alak. Éééés ott jönnek a hajtók, na ők nagyon-nagyon-nagyon jók. - Hallható volt a hangján, hogy nem csak úgy egyszerűen képben van, de egészen izgatott lett, mikor elért a mondandója végéhez. Aztán a kezére pillantva piszkálgatta a gyűrűjét, végül a táskáját az ölébe húzva dőlt hátra. Várva a kezdést, ami úgy nézett ki éppen meg is történik, hiszen mindenki megérkezett.
- Remélem sikerül nekik, innen már csak a döntő van vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670567#post670567][b]Kornai Viktória - 2017.03.27. 01:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671006#post671006][b]Czettner L. Maja - 2017.03.29. 00:34[/b][/url]

Mondhatta volna, hogy furcsán érzi magát, de ez jelenleg kicsit sem igaz a helyzetére. Bár nem éppen a legmenőbb ember a társalgásban, azért, ha nem sokan, é nem rossz emberek kerülnek mellé, egy idő után megy az. Itt is ez a helyzet. Ismeri már a háztársát, szurkolt nekik, járt az öltözőben gratulálni az egyik meccsük után, szóval azért nem csak úgy lézengenek itt.
- Iiigen, a kiscsapatnál, ifi tudod. Még októberben kaptam a lehetőséget, amivel éltem, ezért is nem maradhattam kapitányként a navinében.
Amit amúgy őszintén sajnált is, ez hallatszott a hangján. Szerette a csapatot, onnan indult minden, azért ez minden emberben mély nyomot hagyna, pláne Majában. Lévén nehezen visel minden újat, azt meg sikerült megszokni és meg is szeretni. De ilyen ez, nem hozott rossz döntést, tudja ő, sokat fejlődött és a lehetőségei is megszaporodtak, mondjuk nem is könnyű.
- Ugyan, én se gondoltam, hogy bármi van bennem, mikor hirtelen belecsöppentem a javába, aztán a munka meghozta a gyümölcsét. A tehetség is kevés, ha valaki nem akarja eléggé.
Mintha olyan bölcs lenen, pedig nem, csak ezt belé is annyit táplálták már, ne adja fel, hogy megragadt. Bár nem a kviddics terén, ott ilyen mély gondolatok sosem gyötörték, de a tánc… az túl sok álmatlan éjszakát követelt tőle már. Közben bemutatta a csapat apraját és nagyját. Mire pedig kifejezte vágyait, a sípszó is elhangzott, mire egyből keményen oda is tették magukat a hajtók. Az első pontok is megestek mindkét oldalról, szoros kezdésnek tűnt, és mintha a hazaiak terelői aludnának, vagy az öltözőben felejtették volna magukat, csak lebegtek.
- Remélem, hogy az lesz, mert ez a kezdés nagyon elszomorító, sokkal jobban szoktak teperni… - Maja az arcát a kezébe temetve fújtatott, mikor a gurkókat elvesztette tekintetével. Bah, amúgy mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarná kikaparni annak a játékosnak a szemét is, aki csak csúnyán néz. Aztán mire felnézett ígéretes támadásban voltak Lewyék, amit a lengyel értékesített is ő pedig egyből fel is pattant éljenezni a környezettel együtt. A kviddicses hullámvasút elindult.
- Ú, láttad ugye? Imádom. - Már nem a gólt, nyilván a vőlegényét, de az neki tökre fel se tűnt, hogy erre nem is utalt, csak beszél itt össze meg vissza. - Van amúgy kedvenced köztük? Vagy ennyire nem néztél még utánuk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672384#post672384][b]Kornai Viktória - 2017.04.04. 17:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672896#post672896][b]Czettner L. Maja - 2017.04.07. 20:07[/b][/url]

Nehéz volt majdnem egy éve az a bizonyos átállás. Más az edzéstempó, sokkal komolyabban vesznek mindent és mindenkit, ráadásul az a csapat nem csak úgy összeállt, hogy legyen, aki ide bekerült mind úgy választották ki, vagy keményen tepert érte. Csapatnak csapat, szereti is nagyon Maja, de azért a navinésekkel is így volt.
- Megérte, teljesen. Szóval, ha ezt szeretnéd esetleg később, szerintem annak sincs akadálya. Nekem is sikerült, pedig én se voltam egyszerű történet…
Mindig kis pozitívan áll mások sorsához is, itt sincs ez másként. Tényleg nem tartja magát kiemelkedő tehetségnek, ügyesebb volt, mint mások és jobban akarta. Ő váltig állítja, hogy a munkája eredménye az, hogy ott van, ahol. Ez sem a legfelsőbb szint, de fél lépcső a profiktól. Nem is igazán tudja, az-e a cél, vagy csak ennyire szereti.
Tekintete sokat cikázott a pályán, amit részben a tempó követelt ki, de annak ellenére ki és mi érdekelte, olykor felpillantott az elkülönült fogópárosra is, mi lehet a helyzet. Sajnos nem volt tökéletes szeme sosem a cikeszhez, így nem sokat tudott, pláne innen, megállapítani. De nagyon-nagyon drukkolt.
- Csel? Igen, az is. Deeee igazából én a hajtóra gondoltam, mármint Rá, nézd - mutogatna nagyban, de ahogy éppen harcolnak folyton változik a helyzet. Azonban Lewy a többiekhez képest feljebb emelkedik, ekkor sikerül belőnie őt a háztársának. Széles mosollyal kezd aztán a további magyarázatba. - Ő a vőlegényem, innen ismerem őket jobban.
Furcsa volt így kimondva a dolog neki. Boldog volt és büszke, de nem szeretett sosem villogni és nehezen is közölt nagy dolgokat emberekkel, ez viszont úgy adta magát, mert hát nyilván nem fog megülni tudni a fenekén, ha bármi olyat lát.
- Igen, azok, szépen tudnak összejátszani. Sebastian Sieger a legidősebb hármuk közül, ő dobta az imént a pontot, aztán Lewy, a barátom - jegyezte meg, ahogy a pályára figyelt közben és a folytatás helyett felszisszenve pattant lábra és nézett előre mi történt. Illetve kivel történt. Egyszerre bosszankodott és sóhajtott nagyot látva, hogy a harmadik, még nem említett hajtó alatt bolondult meg a seprű éppen. Hát ezt Mats megjárta. - Ú, szerencsétlen. Azt jól benézték a terelők. Emlékszem anno a suliban voltak ilyen bakik, csak ott még bénácskábbak is voltunk és néha kettő is jött.
Képtelen volt beszéd közben a lányra nézni, még a kacsója is remegett kicsit mikor visszaült, hogy vajon még mi jöhet? Egyszerre élvezi és nem néha a meccseket, már ő se igazodik ki ezen. Közben a Berlini csapat ennek hála eléggé magára talált és szép támadásvezetésekbe kezdtek. Maja meg csak egyre többet grimaszolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=676247#post676247][b]Kornai Viktória - 2017.04.20. 23:55[/b][/url]

Abban biztos volt, hogy szerette a jóslást és az asztrológiát. Az elemi mágiát is imádta, de a kviddics sem állt távol a szívétől. Döntésképtelen volt, de szerencsére épp olyan helyszínen lehetett, ahol nem kell ezzel bajlódnia.
- Majd meglátom még - felelte, és komolyan is gondolta.
Talán lehet belőle is profi kviddics játékos, és akkor még azzal a fura virágszedő egyetemista fiúval is találkozhat újra. Jó lenne egyszer ellene játszani, bár azt nem tudta, milyen pozicióban játszik a másik. Bár jobban belegondolva, talán szomorú lenne, ha épp tőle kellene egyszer megszereznie a kvaffot. Megrázta a fejét, majd arra figyelt, akit Maja mutatott.
- Neked... már vőlegényed van?
Tudta, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a legtöbb ismerősét jeggyűrűvel a kezén látja, talán meg is hívják az esküvőre. De ezt az időt határozottan későbbre datálta.
- Gratulálok - mondta lassan. Kicsit kizökkent, még tanácstalanabbá vált.
Őszintén örült a navinés boldogságának, nem arról volt szó. Csak a saját helyzetére gondolva elszomorodott, hiszen siralmas a szerelmi élete. Siralmas? Nem is létezik, ezáltal nem is lehet ilyen jelzőkkel illetni.
- Szóval ezért vagy ennyire képben. Nagyon klassz lehet profikat testközelből ismerni.
Kicsit talán irigyelte is Maját. Valahol mélyen Vikiben is rejtőzött egy rajongó, aki alig várta, hogy híres kviddicsesek aláírásaival díszítse ki a falat az ágya felett. Esetleg némelyiket még be is kereteztetné.
- Sebastian? - kérdezte hangosan, miközben az illetőt nézte.
Akkor végre jött a felismerés, még más is hallhatta, ahogy leesik neki a tantusz. Azonnal elmosolyodott, miközben a virágszedő fiút figyelte. Hiába indultak meg a berliniek, szerencsére a müncheniek már felébredtek, így hárítotani próbálták az ellentámadást. Viki figyelte, ahogy a hajtópáros megindul a kvaffért, bár nem tudta, hogy a harmadik tagjuk kiesésével hogyan tudják majd tartani a lépést. Reménykedett benne, hogy a gurkó áldozata nem egész meccsre szédült ki, csak pár pillanatra.
- Szerinted rendbe fog jönni? - célzott rá, de csak fél szemmel figyelte, mert a kvaffot kergető mezőny már jócskán elhúzott tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=680526#post680526][b]Czettner L. Maja - 2017.05.12. 15:30[/b][/url]

Nem volt a nagy gondolatok és tanácsok embere sosem Maja, de a biztatáshoz értett. Így történhetett az is néha, hogy még bár neki nem sok elképzelése volt a távoli jövőről, mármint életcél és munka, végzettség terén, másoknak szeretett segíteni gondolkodni ilyeneken. Valahogy ilyenkor elhitte, hogy ő sem a semmibe megy előre, pedig valahol ez volt a helyzet. Tudta hol, kivel, miként szeretné magát látni mondjuk tíz év múlva, de konkrétumok, hogy mi lesz vele a VAV után nem igazán futkostak a buksijába. Pedig itt van a küszöbön, már csak egy utolsó sima tanév, aztán a végzős év. Gyorsan megy az idő, nagyon. Ebben érzékeli, de a párkapcsolatában kevésbé, bár nem az első, és biztosan nem is az utolsó Viki, akit így meglep. Kicsit elpirulva pillant rá és bólint mosolyogva.
- Öhm, igen, van. Köszönjük.
Na, az legalább megvan, hogy mit mondtak neki és nem veszett bele az első különös kérdésbe. Persze lehet, ha nem lenne így elvarázsolva, meg tartaná a normál tempót a társaival és nem lenne ilyen zizzent, ő is furcsállná, ha egy korabeli így állna. Most azonban túl boldog volt átgondolni, hogy mi is történt vele szűk fél éven belül.
- Háát, részben, azóta egy kicsit többet is tudok, mint amit lehet a médiából. De Lewy szeret mesélni is én meg szívesen hallgatom, úgy könnyű. - Szemeivel a pályát vizslatta még magyarázta a dolgot, aztán pillantott a másik navinésre elvigyorodva. Tulajdonképpen őt szórakoztatta, hogy tudott olyat, amit tévesen közöltek, vagy, hogy amúgy mennyire rendesek és mindegyikük ember, semmi UFÓ-ság, ahogy egy egyszerű embernek a sztárok tűnhetnek. Például az őrzővel kifejezetten hamar megtalálták a közös hangot a „nutella” hangzóiban. Abban mondjuk kevésbé lennének most egy nézőponton, hogy a csapat mi a fenét művel. Nagy grimaszokkal próbál túllépni a látottakon és a gurkós eset láttán előbb a kezeibe temette az arcát, aztán figyelte mi lesz.
- Ahham. Ismerős a név valahonnan? Őőő, válogatott játékos is, német. Ha az kicsit ismerősebb…
Próbált segíteni, mert úgy vette észre a szőke hajtó témája valamiért izgi lett hirtelen. Ő pontosan tudja, milyen rajongónak lenni, szóval még az se lepné meg, ha kiderülne, hogy a lány szobájában is lógnak poszterek. Mondjuk amíg nem Lewyről, szava se lenne rá. Utóbbi esetben meg nem lehetne ugye, de azért… mindegy is. Inkább az éledező hazaiakra koncentrált. A vőlegénye gólját a nézőkkel együtt nagy éljenzéssel díjazta, aztán válaszolt csak, mikor a popsija végre megint ülést ért. Nem nagyon egyhelyben maradós ilyenkor.
- Muszáj lesz neki, valahogy összelegózzák és visszaküldik. Mondjuk azt, hogy ha a makacsságnak vannak szintjei, akkor ez a három hajtó a pályán a kimaxoláson is túl van hárommal…
Közben kiszúrta a fogót, aki éppen előttük száguldott el, elég közel is a páholyokhoz, vélhetően látott valamit. Más esetben nagy hevesen integetne a fiúnak, csak mert mért ne, most viszont csak erősen drukkolt. Fontos meccs ez, nem akar szomorú véget. Ami úgy tűnik nem is jön el, hiszen egyre jobban állnak és a sérült is igyekszik talán vissza.
- Most nézd meg, mondtam. Már ott ácsorog, vissza akar jönni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686535#post686535][b]Kornai Viktória - 2017.06.20. 20:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=687671#post687671][b]Maja Bojarska - 2017.06.28. 20:48[/b][/url]

Nagy mosollyal az arcán próbált cseverészős maradni, mai meglepő módon - bár leginkább a helyzetnek betudhatóan - most egészen jól ment neki. Maja ritkán mer ennyit és így beszélni, valahogy mégis akadnak lánykák körülötte, akikkel egészen hamar könnyedebb légkörben érzi magát. Van két sorral mögöttük egy bácsi, aki már meccsek óta próbált szavakat kihúzni Majából teljesen sikertelenül, most meg alig hiszi el, amit lát. Hát, előfordul. A kijelentésre nevetve bólogatott kicsit, jobban belegondolva ez is igaz. Bár ő egyébként is érdeklődik a kviddicsről, így nem nehéz neki úgy előadni, hogy felcsillanjanak a szemei.
- Az, szeretem amikor beszél, meg egy csomó jó dolgot meg lehet fogadni és tanulni a meccseikből. Hát, részben ezért is vagyunk itt, nem? - Viki felé fordult pár pillanatra, aztán viszont a pálya pörgése, a gurkók és a kvaff nagyon elvonta a figyelmét. El is vesztette a szemeivel a kis szárnyast kergető fiúkákat. Na szépen vagyunk, bár ha őszinte kell legyen, nem ez volt neki fontos a pályán. Nagyon drukkolt, hogy a piros talárok tulajai végül diadalittasan szálhassanak majd le és ezt a buzdító szurkolókkal együtt tette.
Mikor szóbakerült a német szőkeség és érkezett a kérdés kérdőn tekintett a másik navinésra, majd mosolyogva vonta fel a szemöldökét. Biztosan érezte már ebből, hogy valamit tud, amit ő nem, de nem igazán szokta másokból kihúzni a dolgokat, ő se viseli ezt jól. Csak bólintott párat, miközben éppen egy sikertelen támadással szembesültek. Hát ez elég gyér volt, mintha fáradnának a csapatok vagy hasonló. Sosem jó, ha fogy az erő. Úgy tűnt, hogy az összelegózott hajtóval se mentek valami sokra a vőlegényéék, de legalább az ellenfél is szétcsúszott, mikor a gurkó lábszáron találta az őrzőjüket. Még Maja is felszisszent a találatkor, nagyon csúnyán nézett ki, de hát inkább ő, mint más a pályán... csúnya dolog ez, de másképpen már itt billegne magzatpózba kuporogva és nyünnyögne hogy lemehessen megnézni, mi a helyzet. Van aggodalom, ami sosem szűnik meg.
- Még kellene három gól, és meglenne az az előny, hogy a cikeszkergetéskor nem kell szívrohamot kapnunk... - Mert ez ugyebár játék közben is így van, mikor a navinés lány van a Viperáknál a pályán. Addig nagy a hajtás és a teher is, még nincs meg a kellő előny. Pláne ha a fogónál komplikációk vannak. Az csak gondot jelenthet. Szerencsére azonban ezen a meccsen a gurkók csak kisebb pusztításokat végeztek, bár azért még a vendég csapatnál bevittek két találatot. De így is a hazaiak örülhettek, Maja azonban az örömünnep és szurkolói ünnep elejét véve, ahogy a síp megszólalt felállt és megfogva Viki kezét egyből elindult a lelátón lefelé a pályalejáróhoz, hogy a még ép csapattagok felé vegyék az irányt, vagy legalábbis ameddig jutnak, aztán pedig ő felszedhesse Lewyt meg gratulálhasson, meg akkor már a szőkének is lesz egy kis társasága, na.