[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=600018#post600018][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 04:33[/b][/url]
Benedict Ian Lloyd
Luxemburg, Luxembourg - Lloyd ház - Május legvége
Azért jött, hogy felvegye Iant, és elvigye magával a ma megrendezésre kerülő varázsló összejövetelre, amelyre a tehetős varázslócsaládok hivatalosak, amely nem csak a francia nemzetiségű famíliákra vonatkozik. Köszönhető ez annak, hogy anyja társasági hölgy lévén sok ismeretséget tudhat magának, édesapja nemkevésbé, munkájából adódóan. Nem ritka, hogy a párizsi otthonukban nagyszabású estélyt szerveznek, ám édesanyja most valamiért különösen nagy hévvel és lelkesedéssel szervezkedett. Néha csak úgy belelovalja magát ezekbe, olyankor pedig se eleje se vége a költekezésnek, a meghívottak számának, egyebeknek.
Ő már elkészült, természetesen. Ethan mindig olyan, még hétköznapi viseletben is, mint aki készen áll betoppanni egy nagy lélekszámú rendezvényre. Köszönhető ez a precizitásra való törekvésének úgy, ahogy már-már zavarba ejtően piperkőc tud lenni, szerencsére annak mindenféle hangos, harsány és feltűnő jellemzője nélkül. Értsd.: nem ő lesz az a meleg srác, aki a térdig érő sárban kínlódva panaszkodni kezd, hogy a márkás cipője. Habár tényleg márkás a cipője. És tényleg végtelenül zavarná, hogy tönkremegy. Viszont van benne annyi tartás, annyi önuralom, hogy ezt jobbára lenyelje, legfeljebb magában bosszankodjon.
Mielőtt az estély elkezdődne, neki még feladata van. Az édesanyja is említette, hogy olyan rég látta Iant, nem létezik tehát, hogy Ian ne legyen ott. Ám a fiú állapotának és utóbbi időben tanúsított viselkedésének ismeretében úgy gondolta, nem árt előzetesen összekaparni és hogy is mondja tapintatosan: szalonképes állapotba hozni. A bejáratnál a Lloyd család egyik régi szolgálója nyit neki ajtót, a negyvenes éveiben járó hölgy ragyogó mosollyal fogadja.
- Saint-Venant úrfi, milyen rég láttam, kerüljön beljebb! Szabad a zakóját?
- Én is nagyon örülök, Anna.
Miközben belép az előszobába, már elkezd megválni a zakótól, amit Anna készségesen a fogadra akaszt. Egy rövid párbeszéd még lezajlik, melynek lényege, hogy Ian otthon van-e egyáltalán (a biztonság kedvéért), amire válaszként eligazították, hogy a szobájában megtalálja. Ethan feltrappol az ismerős lépcsősoron, céltudatosan halad végig a ház folyosóin, nem mintha nem találna el csukott szemmel is a keresett helyiséghez. Két mindössze formálisnak szánt kopogás után benyit Ian szobájába.
- Megjöttem... - kis szünet, felméri a területet, és aztán felméri magát Iant is, aki kissé lerobbantnak tűnik most, de legalábbis minimum nem vállalhatónak egy olyan összejövetelen, amire készülnek. Leszórt zakó, gyűrött ing, se elegáns mandzsettagomb, se nyakkendő, semmi. - ... így biztosan nem jössz.
Otthonosan beljebb invitálja magát.
- Rendbe szedünk, mielőtt anyám szeme elé engedlek, az ő fejében egy összeszedett, úriember Ian Lloyd képe él, nem egy vizsgaidőszak közepén járó mugli egyetemistáé.