A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=600014#post600014][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.06.06. 04:13[/b][/url]

Kicsivel több, mint egy hete engedték ki az ispotályból - azóta úgy jár-kel a lakásban, egy őt nem ismerőnek úgy tűnhet, mint aki védeni akarná a sérült kezét; csak ő éppen azt használja a létező összes tevékenységhez. Egészen egyértelmű; szándékosan a dobókezét akarja cselekvésre bírni. Mérgesen veszi le vele a könyvet a polcról, fogja meg a kanalat, kényelmetlenül hajlítgatja a finoman megmerevedett izmokat, forgatja a vállát, csap rá az asztalra, idegesen nyomorgatja a kvaffot...Ilyesféle hétköznapi tevékenységekre már teljesen használható; ez az egyenlőtlen elosztás csak egy néma elégtétel arra, hogy végre lekerült róla az első napokban, a csontnövesztés alatt viselt rögzítő. Ő dühödten azonban érzi a meggyengült izmainak súlyát - ehhez pedig nem csak néhány felvett új szokás, hanem irdatlan szeszély is társul.
Mondhatni, hogy nem viseli túl jól, hogy a baleset óta nem ült seprűn. Tegnap volt a második találkozása a Bombers csapatával és úgy tűnik elkezdődnek az edzések is. Néhány hétbe még beletelik, mire újra ugyanolyan erős lesz, mint azelőtt.  
Természetesen a legkevésbé se nyugtatja meg a tudat, hogy maradéktalanul felépül. Szótlanul, merev grimasszal fekszik most is az ágyán, behajlított jobb lábának támasztva az új Chaser Weekly-t. Nem beszélgetett mostanában túl sokat az emberekkel, a Bagolykőre is csak azért ment egyszer vissza, hogy ne kelljen otthon lennie. Most enyhén leszórt zakót visel valamiféle inggel, amihez illik a lehető legnagyobb gyűrődést okozó elnyúlt pozíciója. Bár a viselkedéséből nem jön le, úgy tűnik, készül valahova...vagy legalábbis vár valakit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=600022#post600022][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.06.06. 05:39[/b][/url]

Testhelyzetét egy centit se mozdítva pillant fel a kopogásra - Ethant meglátva pedig újra az újságba néz. Zajlik ez akkor, mikor a barátja felméri a terepet és őt magát - ennyivel reagálja le a köszöntő 'Megjöttem'-et és azt is, hogy beljebb lép.
- Egyáltalán nem kell elmennem. - Válaszolja automatikusan, közbevágva Ethan első megjegyzésébe, miközben lapoz egyet.  
- Mi baja lenne Séraphine-nek? Tökéletesen beleillek a kiélt, jól szituált aranyvérűek közé, akik a vendéglistája háromnegyedét kiteszik. - Ritkán hangoztatja apja véleményét, de úgy tűnik, rosszabb napjain kiütközik belőle a nevelés. Még egy jelentőségteljes, mogorva pillantásra is futja, ahogy felnéz az újság felett. Ezután, ahogy Ethan közel ér hozzá, némileg feljebb helyezkedik az ágyán.
- Vissza se tarthatsz, hogy egész este arról beszélgessek, hány házat vettem múlthéten és hogyan morzsolta fűrészporrá a csontjaimat egy gurkó. Kérlek, menjünk máris! - Éles affektálása közben ledobja a lapot maga mellé, hogy oldalra fordulva a földre rakja cipős lábait. Felesleges végignéznie a barátján ahhoz, hogy a szurkálódása iránya egyértelműen a tökéletes, kifogástalan megjelenése legyen.
- Mit gondolsz, a fekete vagy a szürke mandzsetta illene jobban a cipőmhöz? - Alkarjait egy pár másodpercre a térdeire támasztja, aztán lendületesen feláll - az egész alakos tükre elé lép, hogy nézegetni kezdje magát, a kulcscsontjait, az arcát.
- Ingyen kaja itt is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=607585#post607585][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.07.08. 00:21[/b][/url]

Az első, az első, az első!
Ian egy nagy csapat kiáltozó-ünneplő fiú között zúdul be az étterembe - a határ közelsége miatt nincs nagy hiány a szurkolókból, a városon kívüli, messzi kviddicsstadion után pedig -hamar elterjedt- ezt az étterem/pub szerelemgyerekéből létrejött német fogadót jelölték ki az ünneplés fő helyszínévé. A varázslók/boszorkányok leginkább hopponálva, vagy ha ehhez már túlságosan jókedvűek, kijelölt zsubszkulcsokkal érkeznek.
Mikor a kviddicscsapat befut még nincs nagy tömeg. Viszonylag hamar érkeznek a zuhanyzás és a lezuhant, megsérült csapattársaik látogatása ellenére is (az egyiküknek az orrát súrolta a gurkó, amitől a barátságos mérkőzés keretében kis híján megfulladt a saját vérében...de ő mondjuk egy hatalmas kötéssel, kissé kábán itt sétál a többiek között).
Hogy aztán a győzelmen és a továbbjutáson kívül Ian-t külön kiemelték fiatal kora és élete első felnőttligás mérkőzésén nyújtott bravúros teljesítménye miatt, bőven elég arra, hogy sutba vágja a racionálisan gondolkozó agy minden erényét. Picit mintha itt se lenne; ilyenkor gyanús, hogy a mérkőzésen mereng, mert kába vigyora kellőképpen büszke és önelégült hatást kelt. Ha pedig éppen aktívan részt vesz a beszélgetésben, akkor -a többiekhez hasonlóan- habzsolva az ételt és a sört, leginkább hangosan nevet velük. A látószöge elég beszűkülten eleinte csak és kizárólag a csapatára összpontosul, arról pedig természetesen szó se lehet, hogy másról beszéljen valaki, mint róluk.
A játékosok kimerült izmai egytől-egyik készségesen ernyednek el az erős német sör hatására - mindezt a nyilvánvaló fáradtságot azonban könnyen legyűri a győzelmi mámor, amit pedig leginkább a hangerősségük fejez ki. Lassan-lassan befutnak a szurkolók is és Ian-nek se kell sok ahhoz, hogy bódulttá váljon, bár nehéz megállapítani, hogy az egész napos szellemileg és fizikailag is kimerítő küzdelmet koronázó győzelem miatt, a nagy hévvel befalt ételtől, vagy az italtól. Abszolút feloldódott az őt körülvevő őrjöngő örömben - nincs magánál. Mondjuk azért ehhez képest elég aktív, árad belőle a világot meghódítani bíró, tettre kész boldogság, mindenkivel készségesen beszél perceket és alig-alig bír szerényen mosolyogni, mikor valaki egy vállveregetésen túl kifejti, milyen remek mérkőzést játszottak.
 Hamar megbeszélték, hogy a ma éjjel az ünneplésé, holnap pedig, miután a sérültek is kikerülnek az ispotályból, le tudnak ülni aprólékosan áttárgyalni mindazt a három és fél órát, ami a felszállás és a cikesz elkapása között történt.
És most elindul a férfimosdó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656868#post656868][b]Benedict Ian Lloyd - 2017.01.23. 02:32[/b][/url]

Természetesen menjen mindenki a fenébe.
Ian arca akkor komorult el először, amikor felébredt a kispadoknál. Kába tekintettel bámult felfelé a levegőben repülő játékosokra, akik között ott kellett volna lennie. Hogy mégse volt, az őt magát is olyannyira meglepte, hogy rögtön újra elájult.
Legközelebb már az ispotályban ébredt, nagyjából úgy, mintha ráragadt volna az utolsó durva arckifejezése. Csak a vér szállt ki a buliból; hullasápadtan és fátyolos tekintettel járt körbe a kórteremben. Szelíden érdeklődő morgására meg is kapta a kellő információt; hogy miért fáj ennyire rohadtul a fél oldala és hogy miért érez magában ekkora zavart dühöt - hogy elájult a meccsen!
Á, hogy a gurkó...meg a győzelem.
Két középső és gyűrűsujja közé vette az orrnyergét és szorosan összezárt szemekkel kívánta jelezni a magányra való igényét, ehelyett a következő pillanatban csak felszisszent - megmozdított dobókarja kínlódva állt ellen mindenféle helyváltoztatásnak. Ennek fő oka a rögzítősín volt, ami a lapockájától a felsőkarjáig volt rákötözve, biztosítva ezzel a sokféle csont-szalag-izom-izületnövesztő lötyedék, krém, kenőcs, anyai puszi zavartalan munkáját. Ezután már a puszta arckifejezését használta első, teljesen indokolatlan, ámde azóta egyre sűrűsödő magába zárkózásához - és némán az oldalára fordulva igyekezett úgy tenni, mintha nem fortyogna benne a tömény undor és harag.
Határozottan kijelenthető, hogy nem Ian a legsúlyosabb beteg az intézményben. A szilánkokra hasadt vápa, a végigrepedt lapocka, megtört kulcscsont, a felkarcsont érdekes átpozícionálása, ami a bordákkal történt, meg a számtalan sérült rózsaszín szmötyi benne mind fájdalmas és nem három pillanat alatt javítható alkatrész, de se nem egy elhúzódó vírus, se egy örök életre benyelt átok, mágikus sebesülés. Határozottan kijelenthető viszont az is, hogy bár Ian nem a legsúlyosabb beteg, biztosan a legrosszabb fajtából való.
- Én ezt nem eszem meg.
- Mert nem.
- Idióta. - És dühödten újra az ágyra vetette magát, hogy újdonsült gyerekké válását tökéletesen kiélvezhesse a karjában rohangáló, meg nem szűnő, bosszantó, letépni való bizsergéssel. Ha megmozdul, fáj. Ha nem mozdul meg, fáj. Ha nyúl, húzódik. Fáj a feje. Megérdemelt büntetésnek érzi a fizikai kellemetlenségeket és a legkevésbé se igyekszik úgy tenni, mintha vigyázna magára. Legszívesebben felkelt volna és elindult volna valahova - de akárhányszor megpróbálta, mindig találkozott egy látogatóval. Vagy az apja jött be, vagy Ethan, de ami a legrosszabb volt, az kétségkívül a mai, a csapat látogatása.
Kár is róla szót ejteni. A következő érdeklődő néhány órával később bukkan fel - ennyi idő tehát bőven elegendő lehetett volna arra, hogy Ian kiheverje azt a fél órát, amikor újra és újra erőszakot követtek el a hiúságán, de ő úgy döntött, mégse teszi.  
Éppen csak sikerül elbóbiskolnia a nemrég megivott újabb bájital -ami egyben az ebédje is volt- kellemes mellékhatásaként, mikor két bizonytalan pislogás között feltűnik előtte Mini.
- Öhm. - Visszafogott kezdés ahhoz kéepst, hogy a leütése óta kevesen léptek ki ebből a szobából vita nélkül.
- Mit akarsz? - Először nem veszi a fáradtságot, hogy feljebb tornázza magát az ágyon, végül ez mégis megtörténik türelmetlen, feszült mozdulatokkal. Merev tekintettel nézi a lányt.
- Élek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657350#post657350][b]Benedict Ian Lloyd - 2017.01.25. 20:36[/b][/url]

A vidám hangvételre reakciónak csak egy fintorra futja, Mini közeledő kezére viszont úgy rántja odébb magát, mintha forró vassal közelednének.
- Mi a f*sz bajod van? Mivan? - Fröcsögi hirtelen, az ordítás haragjához hozzátesz a fájdalma is. A nem tervezett mozdulattal együtt, amivel arrébb csúszott tíz centit és az ölébe emelte a karját, sikerült megrántani az izmait. Ha Mini nem is érti, mi ez a hirtelen támadt aggódás iránta, Ian mindjárt segít a dolgon.
- Képes vagy kibírni öt percet anélkül, hogy hozzám érj?! - Hogy kezdeni tudjon valamit a hirtelen jött ideges remegésével, lerántja magáról a takarót, ami félig a padlón köt ki, és leteszi a lábait a földre - úgy, hogy hátat tudjon fordítani a lánynak.
- Nagyszerű. - Ömlik a szájából a folyós gúny, amivel Mini törődő-finom hangját igyekszik semmissé tenni.
- Ne aggódj, továbbra is képes leszek tanácsokat adni azoknak az idiótáknak a Rellonban. - Minden érdemleges helyen megbukott...Elfordítja a fejét, hogy még a szeme sarkából se kelljen látnia a bűbájoktól és krémektől kőkeménnyé vált géz-csomagolását, de mikor nyúl az éjjeliszekrényére rakott poharáért, csak azért is mozdulattal a sérült kezével teszi. Úgy issza meg a gyógyszer maradékát, hogy közben már felállva szembefordul a lánnyal - daccal és haraggal. Nem fog itt feküdni Mini előtt, miközben kiszolgálják.
- Már a jelenléted is elég ösztönző. - Minden megszólalása amit különben lehetne normális hangsúllyal is mondani, az most olyan tömény rosszindulattal pereg a száján, hogy az már provokációnak is felfogható.
- Kösz, hogy kinéztél a meccsre. Gondolom megérte. - Az egyetlen gondolat, amit most elő tud állítani úgy, hogy az nem teljesen önmagáról szól, az valahogy úgy hangzik, hogy még Minit és megkímélhette volna ettől a szerepléstől. Akkorát bukott magában, hogyha egy kicsikét is többet adna az emberek véleményére, sarokba szorítva mindenki tekintetében a maga iránt érzett haragot keresné - de így csak alig bír megmaradni önmagával egy szobában. Mint az elmúlt napokban kiderült, ez az érzés legalább kivetíthető. Hosszú a listája annak, hogyan tudja megbüntetni magát, ebbe sajnos nem fér bele semmiféle dühkezelés. Izzik körülötte a levegő.
- Nem kérsz inni? Enni? Ettél már valami értelmeset a beléd nyomott gyógyszeradagon kívül? - Ismétli el Mini szavait affektálva, utána lecsapja az üres poharat az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657758#post657758][b]Benedict Ian Lloyd - 2017.01.28. 23:59[/b][/url]

- Folytassam? - Ösztönösen tesz egy lépést Mini felé. Miközben elcsendesül a hangja, az ágy széléhez ér - tovább már nem tud menni. Igyekszik megkeresni Mini tekintetét, hogy egyenesen a szemébe tudjon nézni - ha bárhová máshová néz a lányon, annak kihívó és uszító testtartása túl sokba kerülne.
- F**k d**h. Verpiss dich! - Mondja hirtelen, miközben némi csendes szemezés után, ahol csendesen vált a tekintete is egyre sötétebbé és üressé, oldalra fordul és egyúttal egy pontos ütéssel le is veri az éjjeliszekrény teljes berendezését. Azok hangosan csattogva-puffanva befogadják a nem értük felgyülemlett energiát és végrehajtják az érkezést, Ian pedig nekik is hátat fordít és megkerülve az körbe-körbe kezd sétálni Mínea mellett.
Nem jött be, hogy egyenesen a lány szemeibe nézzen. Még nagyobb távolságot ékelve maguk közé, néhány pillanatig azt is igyekszik elkerülni, hogy egyáltalán felé forduljon. Nem jutnak már eszébe magyarul a szavak, így véglegesen vált is.  
- Mondd, van bármi, amit el akarsz érni ezzel? - Nem néz rá.
- Megkerülve a nevetséges taktikákat, beszéljünk egyenesen. Nem csak én tudom, hogy ez...amit csinálsz, hogy mennyire tudatos minden mozdulat a részedről. - Befordul és meg is áll előtte. Némileg szaporábban veszi a levegőt. Mínea képmutatónak és önzőnek érzett viselkedése új pontot talált felhevített érzékenységén. Minden, ami máskor talán nem nyeri el a tetszését, de nem érdemel tőle reakciót, mint a felsőbbrendű viselkedés, a női vitastílus, az álszentség, azok most igen határozott ütést mérnek mentális állapotára.  
- Most hunyászkodjak meg? Szégyelljem el magam, amiért az előbb durván beszéltem?
- K**rva sokáig tartott anyai türelmed. Mit akarsz? Hogyan folytassam? Lássam be, mennyire igazad van, mert te annyira marhára érted, miről van szó?! Boldog vagy ettől? Ezt jelenti a kar és az undorító vállrángatás? Vagy megint csak arról van szó, hogy provokálsz? Mert veled bizony nem lehet így viselkedni. ENNEK MOST VAN ITT AZ IDEJE? B***dj meg! - Láthatóan nem tervezett megint felemelni a hangját, de heves légzése végül egy felcsattanó ordításban ér véget. A nyaka egy pillanatra megfeszül, dobbant egyet, majd újra visszahúzódik.
- Ha ez egy rafinált taktika arra, hogy megnyugodjak, remélem sikerül, mert most...Örülnék, ha nem rajtam kísérleteznél. Nem vagyok a játékszered, mint tudod. - Közben olyannyira sikerül a visszahúzódás, hogy néhány lépésnyire el is távolodik a lánytól - az előbb már aggasztóan közel kerültek egymáshoz. Most úgy tűnik, mintha legalábbis pórázon vezetné magát vissza. Egyenes háttal áll néhány méterre tőle.
- Ennyire nem vagyunk jóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=663112#post663112][b]Benedict Ian Lloyd - 2017.02.27. 01:16[/b][/url]

Megmerevedve a meghökkentségben, eltorzult grimasszal az arcán mered rá Minire. Nem vesz ő már észre semmiféle érzelmet, ami a második mondat után következik - a legkevésbé se tűnik úgy, mintha egyáltalán látná még Mini arcát, a seprűről való esés után most rekordsebességgel magában is tesz egy mélyrepülést. Mintha el lett volna fojtva egy újabb mérges üvöltés - a hang, aminek a száján kellett volna kitörnie, egyszerűen a gyomrában landol és olybá tűnik, a lendület magával vitte Ian összes belsőszervét valami roppant sötét és szűk helyre.
Jó hír, hogy a valóságban mindez néhány pillanat alatt véget ér; egy krákogás, amit nem is ő akart, meg a nyakszirtjén pattogásba kezdő ér, amiről nem is tud, ráveszi egy fejrázásra. Míg ordítozott, nem is nézett igazából a lányra - a jelképes, de roppant precíz kiherélés után azonban már csak nyílt utálat maradt. Mit tehet ilyenkor egy önző ember, aki megbukott az egyetlen szemében, aki a leginkább számított - a sajátjában - hogy aztán, miután mindenben és mindenkor csak ezt látja, valaki elé állva nyíltan a szemébe is mondja, mennyire igaza van? Mini akkor is kíméletesebb lett volna, ha kiröhögi - ennek megfelelően Ian elborult tekintettel úgy néz rá, ahogy soha.
Egy artikulálatlan ordítást követően egy pillanatig rövid hajába markol, közvetlenül a füle felett - miközben újra oldalvást fordul, hogy távolodjon még néhány lépést. Azonnali lobotómiát kérek.
- Értem. - Kell néhány másodperc, míg az újabb és újabb érzelmi löketek teret hagynak ennek az egyetlen értelmetlen szónak. Egy ideje már elvesztette a kontaktot magával; a feldolgozás rögös útján, ami folyamatosan csak arra sarkallja, hogy visszafordíthatatlan kárt tegyen valamiben, kicsit zavartnak tűnik. Nem tud vele mit kezdeni, hogy Mini is úgy gondolja, ahogy ő. Gyűlöletet és haragot lát a lányban is és eszközök híján ő is azzal válaszol; hiába tűnik zavartnak, ugyanott ugyanolyan feszülten lüktet és a düh, mivel cselekvés, előbbre való, mint a tétlen kiszolgáltatottság. Minden pillanattal, amíg tétlenül áll, annál inkább érzi, mennyire semmi. Csak egy tehetetlen, szerencsétlen, sérült gyökér, egy használhatatlan karral és hogy kettő ember van a szobában, aki ezt tudja. Kopp-kopp-kopp, még néhány lépcsőfok a mélybe, itt talán még nem is járt. Ami ilyenkor irányítja az embert, az egy egészen másik réteg.
- El kell menned. - Pusztítás helyett. Azt se tudja, mit mond; kirúgja az ajtót és már majdnem úgy néz ki, mintha ő is kimenne, de aztán az ablakhoz kóvályog. Talán mára elég volt.