Párizs - a fények városa éjjel


Kellemes tavaszvégi este van, és ő éppen most lép ki egy gyönyörű lány társaságában a nyilvános kandallók egyikéből. A ruhája elég egyszerű, egy rövidujjú póló, az egyik kedvenc zenekara logójával, egy szürke farmer, és deszkás cipő. És hátán a zsák, a zsákon pedig a deszka. Elmaradhatatlan, még akkor is, ha épp egy lánnyal van Párizsban. A kis utca, ahova kilépnek a boltból kellemes hangulatú, színes zsalugáterekkel az ablakokon. Már sötétedik, és egyre több helyről szűrődik ki lámpafény.
- Nos, merre menjünk?
Mosolyog rá a szőke leányra, és várja, hogy döntsön.

Párizs - a fények városa éjjel


Kellemes tavaszvégi este van, és ő éppen most lép ki egy gyönyörű lány társaságában a nyilvános kandallók egyikéből. A ruhája elég egyszerű, egy rövidujjú póló, az egyik kedvenc zenekara logójával, egy szürke farmer, és deszkás cipő. És hátán a zsák, a zsákon pedig a deszka. Elmaradhatatlan, még akkor is, ha épp egy lánnyal van Párizsban. A kis utca, ahova kilépnek a boltból kellemes hangulatú, színes zsalugáterekkel az ablakokon. Már sötétedik, és egyre több helyről szűrődik ki lámpafény.
- Nos, merre menjünk?
Mosolyog rá a szőke leányra, és várja, hogy döntsön.

Párizs - a fények városa éjjel
Kara Zoltán

Kissé hideg az éjszaka, de ez nem állít meg, hogy ne egy srác oldalán lépjen ki a kandalló melegéből. Nem szeretek puccosan öltözködni, így csak egy sötétebb farmer, egy gyárilag szaggatott pólót és egy bőrdzseki van rajtam. Pár kiegészítő is, de ez nem lényeg.
Olyan gyönyörű éjszaka Párizs és egyszerűen nem lehet betelni vele. Örülök, hogy nem hagytam ezt ki. A srác hátán egy szimpla deszka van, bár abban nem annyira vagyok biztos, hogy tényleg szimpla.
-Szívesen megnézném az Eiffel-tornyot.-
Válaszoltam neki, és visszamosolyogtam rá. Mindig is látni akartam teljes fényében, az alkalom megadatott. Eddig csak filmekben láttam.

Párizs - a fények városa éjjel

Nem bizony, ez a deszka nem szimpla. A hűvös sosem zavarta, de azért a biztonság kedvéért bedobott a táskájába egy dzsekit.
- Oké, gyere, erre van.
Mondta, majd kézen fogta a lányt, és mosolyogva vezetni kezdte az utca baloldali vége felé. A vakációi alatt eleget volt már itt, kiismeri magát a környéken. Apró kis utcácskák következnek, majd szélesebb, sétaterek. Elhaladnak néhány palacsintázó, és rengeteg kis toureiffelt árusító alak mellett, majd kiértek egy füves területekkel pettyezett parkba, és előttük ott magasodott a híres torony, a maga teljes pompájában kivilágítva.
- Sajnos felmenni már nem tudunk, hétig volt nyitva.
Mondta Zoli, aki az előbb nézett rá az órájára, hátha még felengedik őket, de túl későn értek ide. Azért gyönyörködni most is lehet a világkiállításra készült csodával.

Párizs - a fények városa éjjel



 A srác hirtelen elkapta a kezem és végigvezetett szűk kis macskaköves utcákon. Elképesztő illatok szálltak, ugyanis pékségek és cukrászdák mellett haladtunk el. Megfogadtam, hogy valamit muszáj megkóstolnom.  
Egy füves terület feküdt el előttünk, ezt követte a híres nevezetes Eiffel-torony. Kivilágítva, és végre élőben. Szörnyen elkeseredett lettem a hír hallatán, hogy már nem lehet felmenni, pedig az lett volna az igazi.
- Kár, szívesen megnéztem volna felülről Párizst.-
 Jellemző, itt vagyok Párizsban és ráadásul az Eiffel-torony előtt, és még fel sem mehetek, de még így is tökéletes az este. Az ég csillagos, a társaság is jó és itt vagyok Párizsban. Ez nekem nagy szám, mivel nem nagyon jártam még itt.
Csak akkor láthatnám felülről, ha mondjuk tudnék repülni, de mivel nem volt nálunk seprű és nála is csak egy deszka volt, így erre nemigen van lehetőség.

Párizs - a fények városa éjjel

- Na igen, szép a kilátást. De szerintem sokkal jobb lentről nézni, amikor már fényes. Meg persze az egész város gyönyörű ilyenkor.
Közben már kezd kissé sötétedni, így nemsokára megvilágítják a tornyot. Közben Zoli már elengedte a lány kezét, eddig azért fogta, hogy a turistaáradatban ne veszítsék el egymást. Most azonban kissé megcsappant tömeg, így már kényelmesen álldogálhatnak egymás mellett. Közben egy magas, kopasz figura indul meg feléjük egy csomó kis eiffeltornyot lóbálva, reménykedve, hogy vesznek tőle valamit.
- Non, merci, on l'a déjá.
Majd amikor a fickó a többedik ilyen kijelentésre sem tágít, akkor erélyesebben is rászólt.
- Laissez-nous! On n' en a pas besoin.
Végre békén hagyta őket, és Zoli visszafordulhatott a lány felé.
- Mindjárt felkapcsolják. Nem szeretnél addig leülni?
Mutat a padok felé, amik sorra kezdenek kiürülni, ahogy az emberek elindulnak a klubok, vagy az otthonaik felé.

Párizs - a fények városa éjjel

-Ha te mondod.-
Ezzel elengedte a kezem, ami meg kell mondjam már elkezdett izzadni. És remélem nem érezte, mert én sem szeretem, ha fogom valakinek a kezét és így izzad.
Hirtelen egy kopasz alak jött felénk apró kis dolgokat árulva. Általában az ilyen árusok elég akaratosak. Van aki vesz egyet csak azért, hogy eltűnjön innen, de a srácnak másodjára már sikerült elküldeni melegebb tájakra. A francia kiejtése nagyon jó. Valamennyire én is tudok így beszélni, de nem nagyon szoktam használni.
Végül bele törődtem, hogy nem láthatom fentről, mivel ő megígérte, hogy innen is nagyon szép tud lenni.  Én meg elhiszem, mivel még világítás nélkül is gyönyörű.
-Te már voltál fönt?- Kíváncsiskodtam, de biztos fel ment már, hiszen a környéket is eléggé ismeri. Majd pont azt fogja kihagyni.
-Miért is ne?- Elég kevesen voltak már a környéken, de még mindig maradtak itt néhányan rajtunk kívül.
-Allons-y- Itt elmosolyodtam, ugyanis egyszer néztem egy sorozatot amiben ezt sokszor említették. Na mindegy, én elindultam és odafordultam hozzá, hogy ő is jön-e.

Párizs - a fények városa éjjel

Végül csak leülnek egy padra, és Zoli egyből ledobja maga mellé a földre táskáját. Csendben vár, és figyeli, ahogy a fények a torony aljától a tetejéig kigyulladnak. Majd amikor az utolsó reflektor fénye is belehasít az éjszakába odafordul a lányhoz.
- Igazából a legtetején még nem járnak. Mindig hatalmas a tömeg, és egy ideje nem is próbálkozom.
Mosolyog a lányra, majd egy olyan 5-10 perc után megszólal.
- Szeretnél elmenni valahova? van a környéken egy kellemes mugli bár. Elég sokáig nyitva van, és remek a kínálat.
Meg kiadják az alkoholt tizennyolc alatt is. Vidáman várja a lány válaszát. Ez a város mindig valami különös boldogsággal tölti el, így aztán semmi le nem fagyaszthatja a vigyort a képéről.

Párizs - a fények városa éjjel

Elég kényelmetlen volt a pad, mivel kemény volt és az este alatt hideg is lett. Jó kis párosítás mondhatom. Hirtelen kigyulladtak a fények és már nem igazán érdekelt a pad. Így még szebb volt és már az sem érdekelt, hogy nem mehettem fel.
Elő vettem a táskámból azt a régi módi fényképezőt a táskámból, amit még a nagyimtól kaptam. Ezt szeretem, mert amint fotózok egyből kiadja a képet és így könnyebb. Le is fotóztam gyorsan, aztán magunkat is lefotóztam. Persze csak ha hagyja.
-Hát igen, egy idő után kicsit nyomasztó a tömeg.- Nem csodálkozom, hogy nem próbálkozott tovább, azon se , hogy ilyen sok ember van a tetején. El tudom képzelni.
A következő pillanatban felálltam az ajánlata hallatán. Mosolyogva válaszoltam, amit úgy látszok sokszor csinálok ma.
-Miért is ne?-
Bármit megadnék, hogy újra valami meleg legyek és ne itt kint fagyoskodjak. Szorosabbra húztam magamon a kabátom és beleleheltem a kezembe, hátha ez segít.

Párizs - a fények városa éjjel

Örömmel fogadja a beleeegyrzést, de persze előtte még nyelvet nyújt a fényképező lencséje felé, miközben fotózkodnak. Majd ő maga is felpattan, fogja a táskát, deszkát, és rámosolyog a lányra.
- Akkor erre parancsoljon Mademoiselle.
És a szokásos magabiztos léptekkel indul meg a Szajna felé. A bár a folyó túlpartján bújik meg, egy vörös ajtó mögött. Áthaladnak egy lakatokkal sűrűn teleaggatott hídon, és máris szembe találják magukat a hellyel. Nem egy nagy diszkó, igazából kicsit olyan mint a huszas évek amerikai bárjai. Lágy jazz zene szól, franciául természetesen, és a csapos mindenkinek köszön, amint belép. Amikor beérnek az ajtón, akkor egy két fokos lépcsőn mennek lejjebb, velük szemben a bárpult van, a teremben körben szétszórva asztalok, baloldalt színpad, jobbra kissé elegánsabb környezet, bársonyborítású kanapék a falba süllyesztve, előttük a köralakú qztalkákkal. Csak néhány ember lézeng még a bárban, elég korán van még, a délutáni sötét ellenére. A tánctéren sincs senki. Zoli a falba düllyesztett kanapék felé veszi az irányt, majd megkérdezi a lányt.
- Hozhatok valamit inni?

Párizs - a fények városa éjjel

A képet besüllyesztettem a táskámba, ami elég viccesen sikerült, de legalább van képem az estéről.
Miközben közeledtünk a bár felé, volt időm kicsit körbenézni és egyszerűen minden pontja tetszik. Egész szolid volt ez a hely, mármint a bár. A zenét furcsának találtam, de a csapos jó fej volt. Nem voltak sokan és ennek örültem, mert nem szeretek nagy tömegben lenni úgy, hogy levegőt sem kapok.
Nagy ritkán szoktam bárokba menni. A székek általában kemények szoktak lenni, de itt itt most kényelmes kanapék vannak.
Kicsit messzebb volt az Eiffel-toronytól a hely, de egész gyorsan ideértünk. Általában szokott lenni TV, de ha jól látom az itt nincs. Viszont hihetetlenül szomjas voltam, mivel nem hoztam magammal semmi ilyesmit. Most itt volt az alkalom.
-Hmmm...szerinted van vajsörük?- Kérdeztem tőle, ha már így felajánlotta, hogy hoz valamit. Nem ismerem a helyet, így nem tudom mi itt a legjobb. Levettem magamról a bőrdzsekim, mert itt most már melegebb volt. Miközben vártam az italom, találtam egy szalvétát és unalmamban hajtogattam egy eldeformálódott hattyút. Kicsit inkább egy delfinre hasonlított.

Párizs - A fények városa éjjel

Miután megérkeznek, és kényelmesen elhelyezkednek a kanapék egyikén, Zoli meg is indul a pult felé, bólintva a vajsörös kérdésre.
- Megkérdezem.
Majd laza mozgással lép oda a pulthoz, és mosolyogva elegyedik beszélgetésbe vele. Évek óta jár ide, ismerik már egymást, azt is tudja, hogy a náluk csak pár évvel idősebb fickó Magyarországról elszármazott kvibli.
- Egy pohár rosét kérek, meg egy korsó vajsört, ha van.
És kezdődik a szócsata. "Persze, a te fajtád miatt tartunk." "Emlékeztetnélek, te is közülünk való lennél, ha nem rontanak el." Semmi gonoszság, amolyan baráti cinkelés. A srác egész jól áll hozzá varázstalan voltához. Aztán amikor Zoli végre fizet (pult alatt varázslópénzzel), akkor megindul visszafele az italokkal az asztalukhoz, és leteszi a lány elé a vajsört.
- Egészségedre!
Mondja, majd maga is helyet foglal a borával, és elkezdi csendben kortyolgatni.

Párizs - A fények városa éjjel

Miközben vártam, hogy visszaérjen az italommal, addig csak ültem és hallgattam azt a furcsa zenét. Nem túl jó a zenei ízlésem, de ez még nekem se tetszett.
Megjött a várva várt vajsöröm és már ihattam is.
-Nagyon köszi!- És rámosolyogtam.
Azért ezt kértem, mert már rég ittam és kíváncsi is voltam, hogy egy mugli bárban van-e.
Amíg a srác kérte a rendelésünket, addig volt valami látszat veszekedésük. Úgy néz ki ár eléggé ismeri a csapost és ezt a helyet. Amit nem csodálok. Én legszívesebben ide költöznék, mármint nem ebbe a bárba. Annyira kétségbe esetten én sem szeretem Párizst.
-Sokszor jársz ide?- Kezdeményeztem egy beszélgetést. Nem szeretem a csöndeket. Közben a vajsöröm sajnos kezdett fogyni, elég keveset töltöttek nekem.
Nem mintha függő lennék.
Letöröltem az arcom, mert éreztem, hogy az arcomon lett egy kis habbajusz, ha létezik ilyen kifejezés.

Párizs - A fények városa éjjel

Mosolyog a kis habbajuszon, ami megül a lány arcán, aztán élvezi a zenét. Majd a kérdésre vidáman válaszol.
- Régebben sokat jártam erre. De azért elég komoly papírmunka kijutni Bagolykőből. Te voltál már Párizsban?
Ránéz a vajsörös korsóra, majd ferdén felfelé néz a pultosra. Szép kis barát, kis korsót ad. Aztán belekortyol a borába, és hátradől.