Párizs - a fények városa éjjel


Kellemes tavaszvégi este van, és ő éppen most lép ki egy gyönyörű lány társaságában a nyilvános kandallók egyikéből. A ruhája elég egyszerű, egy rövidujjú póló, az egyik kedvenc zenekara logójával, egy szürke farmer, és deszkás cipő. És hátán a zsák, a zsákon pedig a deszka. Elmaradhatatlan, még akkor is, ha épp egy lánnyal van Párizsban. A kis utca, ahova kilépnek a boltból kellemes hangulatú, színes zsalugáterekkel az ablakokon. Már sötétedik, és egyre több helyről szűrődik ki lámpafény.
- Nos, merre menjünk?
Mosolyog rá a szőke leányra, és várja, hogy döntsön.

Párizs - a fények városa éjjel

Nem bizony, ez a deszka nem szimpla. A hűvös sosem zavarta, de azért a biztonság kedvéért bedobott a táskájába egy dzsekit.
- Oké, gyere, erre van.
Mondta, majd kézen fogta a lányt, és mosolyogva vezetni kezdte az utca baloldali vége felé. A vakációi alatt eleget volt már itt, kiismeri magát a környéken. Apró kis utcácskák következnek, majd szélesebb, sétaterek. Elhaladnak néhány palacsintázó, és rengeteg kis toureiffelt árusító alak mellett, majd kiértek egy füves területekkel pettyezett parkba, és előttük ott magasodott a híres torony, a maga teljes pompájában kivilágítva.
- Sajnos felmenni már nem tudunk, hétig volt nyitva.
Mondta Zoli, aki az előbb nézett rá az órájára, hátha még felengedik őket, de túl későn értek ide. Azért gyönyörködni most is lehet a világkiállításra készült csodával.

Párizs - a fények városa éjjel

- Na igen, szép a kilátást. De szerintem sokkal jobb lentről nézni, amikor már fényes. Meg persze az egész város gyönyörű ilyenkor.
Közben már kezd kissé sötétedni, így nemsokára megvilágítják a tornyot. Közben Zoli már elengedte a lány kezét, eddig azért fogta, hogy a turistaáradatban ne veszítsék el egymást. Most azonban kissé megcsappant tömeg, így már kényelmesen álldogálhatnak egymás mellett. Közben egy magas, kopasz figura indul meg feléjük egy csomó kis eiffeltornyot lóbálva, reménykedve, hogy vesznek tőle valamit.
- Non, merci, on l'a déjá.
Majd amikor a fickó a többedik ilyen kijelentésre sem tágít, akkor erélyesebben is rászólt.
- Laissez-nous! On n' en a pas besoin.
Végre békén hagyta őket, és Zoli visszafordulhatott a lány felé.
- Mindjárt felkapcsolják. Nem szeretnél addig leülni?
Mutat a padok felé, amik sorra kezdenek kiürülni, ahogy az emberek elindulnak a klubok, vagy az otthonaik felé.

Párizs - a fények városa éjjel

Végül csak leülnek egy padra, és Zoli egyből ledobja maga mellé a földre táskáját. Csendben vár, és figyeli, ahogy a fények a torony aljától a tetejéig kigyulladnak. Majd amikor az utolsó reflektor fénye is belehasít az éjszakába odafordul a lányhoz.
- Igazából a legtetején még nem járnak. Mindig hatalmas a tömeg, és egy ideje nem is próbálkozom.
Mosolyog a lányra, majd egy olyan 5-10 perc után megszólal.
- Szeretnél elmenni valahova? van a környéken egy kellemes mugli bár. Elég sokáig nyitva van, és remek a kínálat.
Meg kiadják az alkoholt tizennyolc alatt is. Vidáman várja a lány válaszát. Ez a város mindig valami különös boldogsággal tölti el, így aztán semmi le nem fagyaszthatja a vigyort a képéről.

Párizs - a fények városa éjjel

Örömmel fogadja a beleeegyrzést, de persze előtte még nyelvet nyújt a fényképező lencséje felé, miközben fotózkodnak. Majd ő maga is felpattan, fogja a táskát, deszkát, és rámosolyog a lányra.
- Akkor erre parancsoljon Mademoiselle.
És a szokásos magabiztos léptekkel indul meg a Szajna felé. A bár a folyó túlpartján bújik meg, egy vörös ajtó mögött. Áthaladnak egy lakatokkal sűrűn teleaggatott hídon, és máris szembe találják magukat a hellyel. Nem egy nagy diszkó, igazából kicsit olyan mint a huszas évek amerikai bárjai. Lágy jazz zene szól, franciául természetesen, és a csapos mindenkinek köszön, amint belép. Amikor beérnek az ajtón, akkor egy két fokos lépcsőn mennek lejjebb, velük szemben a bárpult van, a teremben körben szétszórva asztalok, baloldalt színpad, jobbra kissé elegánsabb környezet, bársonyborítású kanapék a falba süllyesztve, előttük a köralakú qztalkákkal. Csak néhány ember lézeng még a bárban, elég korán van még, a délutáni sötét ellenére. A tánctéren sincs senki. Zoli a falba düllyesztett kanapék felé veszi az irányt, majd megkérdezi a lányt.
- Hozhatok valamit inni?

Párizs - A fények városa éjjel

Miután megérkeznek, és kényelmesen elhelyezkednek a kanapék egyikén, Zoli meg is indul a pult felé, bólintva a vajsörös kérdésre.
- Megkérdezem.
Majd laza mozgással lép oda a pulthoz, és mosolyogva elegyedik beszélgetésbe vele. Évek óta jár ide, ismerik már egymást, azt is tudja, hogy a náluk csak pár évvel idősebb fickó Magyarországról elszármazott kvibli.
- Egy pohár rosét kérek, meg egy korsó vajsört, ha van.
És kezdődik a szócsata. "Persze, a te fajtád miatt tartunk." "Emlékeztetnélek, te is közülünk való lennél, ha nem rontanak el." Semmi gonoszság, amolyan baráti cinkelés. A srác egész jól áll hozzá varázstalan voltához. Aztán amikor Zoli végre fizet (pult alatt varázslópénzzel), akkor megindul visszafele az italokkal az asztalukhoz, és leteszi a lány elé a vajsört.
- Egészségedre!
Mondja, majd maga is helyet foglal a borával, és elkezdi csendben kortyolgatni.

Párizs - A fények városa éjjel

Mosolyog a kis habbajuszon, ami megül a lány arcán, aztán élvezi a zenét. Majd a kérdésre vidáman válaszol.
- Régebben sokat jártam erre. De azért elég komoly papírmunka kijutni Bagolykőből. Te voltál már Párizsban?
Ránéz a vajsörös korsóra, majd ferdén felfelé néz a pultosra. Szép kis barát, kis korsót ad. Aztán belekortyol a borába, és hátradől.