Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=419663#post419663][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.12. 11:53[/b][/url]

Ma egy új diák fog jönni hozzá, üdítő változatosság, tud lenni, ha a megszokott problémák közé új is jön. Van egy kislány, akivel hetek óta nem csinálnak mást, csak gyöngyöt fűznek. A tanárok szerint túl visszahúzódó, ezért küldték hozzá. Érzi ő is, hogy beszélne valamiről, de időt kell neki adnia. Ezen gondolkozva ballag vissza óra után a rendelőbe. Mára végzett a tanítással, tanársegédét Szaffit is hagyni kell, hogy érvényesüljön. Elfordítja a kulcsot, majd csak visszacsukja, elvégre hamarosan jön a fiú.  
Az első cselekedete, hogy a cipőjét lerúgja, nem egészséges, ha egész nap magassarkúban mászkál. A cuccait az asztalra halmozza a belső szobába, majd a kávéfőzőhöz lépve feltesz egy nagyobb adagot a megrúnázott csodába. Imádja a frissen főtt kávé illatát. Az órára pillant, még tíz perce van, így kitárja az ablakot, hogy kicsit átszellőzzön a helyiség, amíg a mosdóban van, hogy megigazítsa a haját, a sminkjét, fogat mosson. Imádja a kávét, de utálja, hogy a fogait sárgítani akarja. A rúzsát újra felkenve állapítja meg, hogy lassan újat kell vennie belőle. Imádja ezt az árnyalatot.
Kilépve a kávéfőzőhöz lép, mindjárt kész, így elővesz két bögrét, cukrot, mézet, tejet, édesítőt. Nem tudja, hogy a fiú iszik-e kávét, és ha igen, akkor hogyan. A kopogásra figyel fel legközelebb, teljesen elbambult a lefolyó kávé nézése közben. Az ajtóhoz sétál, visszaveszi a cipőjét és kinyitja az ajtót.
- Üdvözlöm, Mácsai Zója vagyok, fáradjon beljebb.
Kedves mosollyal tárja szélesre az ajtót előtte. És akkor érzi meg, hogy az ablak nyitva maradt.
- Helyezze magát kényelembe, kávét adhatok?
Érdeklődik, miközben az ablakhoz lép, hogy becsukja. Ma viszonylag kellemes idő van, jól esik beengedni még egy kis meleget. Mostanában az idő se tudja, hogy mit csinál, nem normális, de ezeket a pillanatokat kifejezetten élvezi. Elfordítva a kilincset lép vissza a főzőhöz, hogy kikapcsolja. Ha a fiú kér, neki is tölt, és gyorsan a sajátját is megcsinálja, tejjel, mézzel, egy kis karácsonyi keverékkel. Hiába van még messze a karácsony, több, mint egy hónap kell még hozzá, már most érzi a hangulatot, és bizony elgondolkozott azon, hogy a rendelőt is ünnepiesíteni kell majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=422258#post422258][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.17. 10:46[/b][/url]

Viktor
Hétfő, 11:00

A mai napon Szaffi az, akit érvényesülni hagy. Bent volt ugyan az első órán, amit ma a másodéveseknek tartott a lány, de mivel cukik voltak, és azután is azok maradtak, hogy úgy hitték, kiment a teremből, arra következtetett, hogy a Rellonos lányka meg fogja állni a helyét, az elsőévesek között is. Úgyis ezer dolga van, mivel a negyedéveseket „megjutalmazta” egy dolgozattal, tekintve, hogy nem tudtak normális emberi keretek között viselkedni. A sértődöttség pedig utána akkora volt, hogy még az is, aki csak ott van és néz ki a fejéből az órán, még az is képes volt egy oldalt írni. Fogadás kéne kötnie a trágár szavak számára, hiszen biztos, hogy tele lesz vele.
A rendelőbe lépve leteszi a táskáját a kanapéra, majd a cipőjéből kibújva lépked az asztalához, hogy a mappákat is letegye. Mielőtt nekiállna azonban, muszáj csinálnia egy nagy adag tejeskávét, mert az fix, hogy kelleni fog az idegnyugtató. Amikor kész, csen bele egy kicsit abból a porból is, amit a faluban vett, és ami igazából karácsonyi ízesítésűvé varázsolja a kávéját. Hihetetlen, hogy mennyire benne van már a köztudatban a karácsony, pedig több, mint egy hónap van addig, mégis az emberek már most egymást tapossák az ajándékokért.
Nem mintha ő nem lenne hasonló hozzájuk, igaz még nem vásárol, de már elkezdett listát írni, szépen összegyűjtötte a mostanában kijött katalógusokat, amik már ezzel foglalkoznak, elkezdte szépen elterezni, hogy idén milyen legyen a csomagolás, de másokkal ellentétben, még nem tornyosulnak ott halom szám az ajándékok. Az elkészült kávéba egy kis mosollyal szagol bele, majd kortyolna is, de ekkor kopognak. Az ajtóra fordítja a tekintetét, majd a kávéra, megint az ajtóra, és megint a kávéra. Végül csak iszik egy gyors kortyot, és indul is, hogy felhúzza a cipőjét gyorsan, majd ajtót nyisson az érkező előtt.
- Üdvözlöm, fáradjon be.
Ellépve az ajtótól enged utat a fiúnak, a kanapéhoz kísérve őt, ahonnan gyorsan felkapja a táskáját, és az asztalhoz viszi, majd tollal és egy jegyzetfüzettel lép vissza, hogy a fotelba ülve a fiúra nézzen.
- Miben tudok segíteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=422262#post422262][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.17. 11:38[/b][/url]

Vannak napok, amikor egyszerűen nem sikerül otthon aludnia, ez pedig számos kérdést vet fel. A ma reggel egy kicsit kellemetlen volt, ugyanis reggel eljött iskolába, a másik helyről, bizony, tőle, és még édes kis mosollyal az arcán lépkedett, a mozgalmas éjszakára emlékezve, eddig nem nagyon vette észre, hogy gyakorlatilag a saját lányába fut bele, aki kérdőn pillant az anyjára. Zavartan néz a gyerekre, meg a gyerek is rá, elvégre Zója tudja, hogy nem alkudt otthon, de úgy tudja, hogy a lány nem tudhatja, mivel éppen iskolában alvós hetet élünk, azonban Mina nem pont úgy néz rá, mint aki nem tudja, hogy az anyja nem volt otthon. Végül csak megkapja a megjegyzést, hogy „nincs otthon se zsemle, se kifli” és egy ölelést is azért, mert teljesen ledöbbentette szegény anyját ezzel.
Nem akarja, hogy az, ami most az életében történik, kiderüljön, főleg nem Mina előtt, hiszen tudja, hogy a kislányt talán érzékenyebben érinti a dolog, mint talán őt magát. Ezen elmélkedik a táskáját megigazítva a vállán, a sarkon befordulva pedig észreveszi, hogy egy nő áll az ajtóban. Ismerős. Valahonnan régről, diákéveiből talán.
- Jó napot!
Meggyorsítja a lépteit, mivel láthatóan hozzájuk vár, Boti pedig nincs a héten bent, így csak egyedül viszi a rendelőt. A gondolatok, melyek a Dwayne és közte lévő, furcsa, de kellemes helyzetre vonatkoztak, egy pillanat alatt elülnek, elvégre most van itt valaki, akire rá kell koncentrálnia. Szerencsés helyzetben van, mert az esetek 98%-ban sikerül is teljesen kizárnia a saját életét. Vannak emberek, akiknél azonban nem lehet, például Leonie, aki olyan személyiséggel van megáldva, hogy egyszerűen ösztönösen bízik benne az ember, és ha nem is akarja, akkor is kijön, amit gondol egy pillanat alatt.  
- Dr. Mácsai Zója vagyok, üdvözlöm. Parancsoljon.
Csörren a kulcscsomó, fordul a kilincs, nyílik az ajtó, és maga előtt beengedi a nőt is az irodába. A táskáját azt asztalra teszi, közben a kanapéra mutat, hogy foglaljon helyet nyugodtan, miközben elhúzza a függönyöket, hogy a kinti fény beáramolhasson.
- Adhatok valamit? Teát, kávét?
Ő maga teát iszik, ami meglepő, mert kávés, de most valahogy inkább teát kívánna. teljesen felborult benne valami, ha már ide jutott. Lassan szakember kell hozzá, ha még az ízlése is más lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=423176#post423176][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.18. 20:32[/b][/url]

- Rendben.
Halványan elmosolyodik. Ha sztereotípiákra hivatkozott volna csak, akkor se lőtt volna mellé. Persze nem szeret sztereotipizálni, de lássuk be, ösztönösen mindenki megteszi, hiszen ilyen közegben élünk, ami talán egy kicsit szomorú. Ő elítélő nagyszülők elítélt unokája, akiknek olyan dédunokát szült, akinek a létezésére irányuló tényeket is igyekeztek elnyomni mégis a lányát úgy neveli, hogy fogadjon el mindenkit. Ez azonban csak egy dolog. A kislány attól még láthatja, hogy egyes társai hogyan vélekednek, és meghatározó ugye a csoport is, mely a szűk ismeretségét kiteszi majd.
Felforr a víz, ő pedig két bögrébe tölti, melyekbe már filtert tett. Újabb hiba, meg se kérdezte, hogy szereti-e. Hát legfeljebb kárba veszett egy filter. Mellé citromot, cukrot, édesítőt teszi. Ki mit szeret ugyebár. Az asztalhoz sétálva lehelyezi, majd helyet foglal a foteljében.
- Röstellem, csak epres zöld teám van itt.
Jegyzet: Kell szereznie egy pár másik teát is, hiszen lehet, hogy most ezzel bakot lő, és csak mert ő szereti, az nem jelenti azt, hogy más is odavan érte.
- Mindenkinek van egy központi oka, amiért eljön ide. Nem mindig tudja mi az, van, hogy a beszélgetések során derül ki. Beszélgethetünk bármiről igazából, amit kiadna, de nem tudja kinek mondja el, vagy egészen hétköznapi dolgokról is, mindenről, ami jól esik. Sokszor csak egy beszélgetés kell, hogy az ember megnyugodjon kissé, egy beszélgetés, valakivel, aki nincs minden részletbe beavatva.
A régi barátok egy idő után akaratlanul is azt mondják, amit az ember hallani akar, ilyenkor pedig jól jön valaki, aki nem ismeri még annyira, külső szemlélőként rákérdezhet esetleg olyan dolgokra, ami a már részeseknek esetleg fel se tűnik. Mindenkinél más indítja el a folyamatot.
- Csak mert ide jár, nem bolond, és azért se, mert problémája van. Egyszerűen van egy dolog, amit több oldalról szeretne megközelíteni, én pedig azon leszek, hogy segítsem ebben. Nem tudom, magázódni szeretne? Közel vagyunk egymáshoz korban, akár tegeződhetnénk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=424400#post424400][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.21. 11:32[/b][/url]

Figyelmesen hallgatja a fiút, az első körben nem szól közbe, csak szinte észrevétlenül lefirkant pár szót a papírra. Ezek a kis megjegyzések az ülések jegyzőkönyvéhez kellenek, illetve ahhoz, hogy rápillantva tudja továbbvinni a beszélgetést, ha esetleg elakadna. Vannak, akik nem csinálnak ilyeneket, azonban ő kiemelten fontosnak tartja, kifejezetten, ha többször is eljön hozzá valaki, illetve, ha az igazgató úr rákérdez, tudjon valamit mondani. Természetesen utóbbi esetében áll a titoktartás, inkább csak egy körvonalazott képet tud adni arról, aki itt járt. Persze, ez eddig még nem fordult elő, ami egy kicsit meglepő, hiszen vannak itt elég érdekes, már – már hihetetlen esetek is.
- Zója.
Bár ezt már elolvashatta kint is, meg hát a szülei voltak olyan kegyesek, hogy nem egy sima névvel illették, elvégre lehetett volna Erzsébet is, de nem az lett. Talán ennek köszönhető, hogy a lánya se kapott normális nevet. Nem rossz a Mina amúgy, meg a Zója se, csak errefelé nem annyira elterjedt. Meg hát, régebben mindenképpen, de manapság annyira nem is divatos, így mindenképpen veszélyforrás lehetett volna egy ódivatú név, akkor már mindenképpen jobb az új, ismeretlen.
- Szóval, az iskola végén a hadsereget választotta, ami egyfajta kilépés a varázsvilágból, ahova eddig tartozott. Ezt hogyan élte meg? Nem könnyű döntés kilépni egy viszonylag megszokott közegből egy ismeretlenért.
Ő már csak tudja, a nagyapja elintézte, hogy közel tíz évig ne is forduljon a varázsvilág felé. Utána se akart, csak éppen jött egy visszautasíthatatlan ajánlat, amit aztán megbánt, és bár elmenekült, addigra a gyereke és annak apja között kialakult kötelék miatt, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a világot, most pedig ismét itt van.
- A családja hogyan élte meg, hogy ön a saját neméhez vonzódik? Milyen körülmények között tudták meg?
Ez mindig érzékeny pont. Ő maga igen elfogadó, nem zavarja, ha Mina bejelentené, hogy barát helyett barátnőt hoz haza, azzal se lenne baj. Elméletileg. Azonban legyen bármennyire is megértő, a gyakorlat nem biztos, hogy ezt mutatja. Így aztán mondani bárki mondhatja, hogy baja nincs a dologgal, de ezt akkor tudja csak igazán őszintén vallani, ha hozzá közelálló is részesül benne.  
- Szóval ez a fiú, az iskolai szerelme volt. Hogyan végződött a kapcsolat?
Feltételezi, hogy nem jól, de persze ennél azért pontosabb képet kellene kapnia, és remélhetőleg a fiú meg is adja neki a kívánt választ. A többire majd utána kérdez rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=424413#post424413][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.21. 12:19[/b][/url]

- Szívesen.
Igaz teljesen természetes a dolog, mindenkit meg szokott kínálni valamivel, hiszen olykor ez is segít abban, hogy az ember egy kicsit megnyugodjon, könnyebben tudjon beszélni, és ezen a helyen igen fontos, hogy a dolgok felszínre kerüljenek, hiszen a problémákat nem lehet másképp megoldani.
- Nincs abban semmi probléma, ha az ember nem beszél róla könnyen. Az, ami másnak tök egyszerű, nem biztos, hogy nekünk magunknak is az. Ez a szoba biztonságos, még csak egy családi képpel se próbálkoztam, nehogy a kotnyeles festményeknek legyen esélyük bejutni, ezen kívül a szoba is számos bűbájjal védett, hogy az itt elhangzottak tényleg itt is maradjanak.
Ez volt az első fontos szempont, amikor idejött. Keresett egy embert, aki nagyon jól ért a bűbájokhoz, levédette a helyet, majd amikor visszatért, ellenőriztette, hogy minden megfelelően működik-e és további óvintézkedéseket csinált. Talán az egyik legjobban védett hely az egész kastélyban. Ehhez hozzájön az is, hogy nem csak a szobát és a hozzá tartozó helyiségeket, de magukat a feljegyzéseket és az aktákat is külön varázslatok védik még. Nem szeretné néhány csínyre éhes gyerek miatt elveszteni mindazt, amit eddig elért az életében.
- Amíg az ember huszonnégy és nem negyvenkettő nem hiszem, hogy emiatt nagyon aggódnia kellene. Elvégre még pont időben vagy. A családalapításról sem csúsztál le, de nem is hamarkodtad el. Ha belegondolsz a helyzetbe, a fiúkba, akik voltak. Mertél volna bármelyiknek is gyereket szülni? Mi lenne most a gyerekkel? Elvált szülők gyerekeként nem biztos, hogy felhőtlen az élet, illetve, ha azt nézed. Vagy az olyan testvéreknél, ahol mindenkinek más az egyik szülője. Ezek a gyermekekre nézve nagyon érzékeny területek. A leányanyák se biztos, hogy ismét olyan fiatalon szülnének, mint amilyenen tették.  
Miközben beszél, leír néhány dolgot, nem is néz a papírra, csak jegyzetel. Nem mondatokat, csupán szavakat, egy kis segítséget.
- Milyen az a férfitípus, amire vágysz? Milyen legyen külsőre, belsőre, mit nyújtson?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=424765#post424765][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.21. 22:37[/b][/url]

- Hetven évesen?
Hál istennek ő itt még nem tart, a frász kerülgetné. Ha szeretné meg gyereket, pontosabban nem is ha, mert szeretne, sőt mindennél jobban vágyik még egyre, akinél nem egy butuska tizenéves és szerencsétlen huszonéves formájában lavírozik el az élet problémái között, de valahogy úgy van vele, hogy a poronty, vagy porontyok, ha jönnének, maximum a harminckilencedik életévéig tehetnék meg, utána már semmi esetre se vállalná be. Még van keményen öt éve, hogy a szívének legkedvesebb vágy teljesüljön. Igazából nem hálátlan, hiszen van gyermeke, egy csodás ifjú lányka, de mégsem elég, hiszen ő mindig is nagy családra vágyott, csak aztán jól elszúrta. Nincs mentsége.  
- Minden fiú, akivel voltál, eltűnt? Nem lehetett könnyű a családdal, a hatóságokkal.
Nem is tudná elképzelni, ő mit tenne, ha ezt át kellene élnie, ha alaki eltűnt volna, és ő lenne az első számú gyanúsított, csak mert jóban volt vele, akár így, akár úgy. Ez így még nehezebb, mint úgy, hogy mondjuk ellenségek valakivel. Nem mintha az könnyebb lenne, hiszen diákkorban senki sem gondolhatja azt, hogy bárki tényleges eltűnése jó ötlet.
- Bántalmazták? Családon belüli erőszak? Ezért rád szállhattak. Ha mondjuk el akarták kendőzni az ügyet, talán azt hitték, hogy így nyert ügyük van. Mivel még gyerek voltál, befolyásolhatóbb is, elhitethették volna veled, hogy te felelsz az esetért. Ha valamit sokszor mondunk, még a végén elhisszük.  Nem lehet, hogy ez állt akkor a dolog hátterében? Tudom, hogy merész feltételezés.
Talán nem is igaz, de ha egy kicsit megnyugszik a lelke, már az is jó, nem? Érezhetően el van keseredve emiatt az egész miatt, eléggé rá lehettek szállva, ha ez még most is ilyen mély nyomot hagyott a lányban. A végzősre kicsit felszökik a szeme, és lesandít a lapra, hogy gyorsan kiszámolja a korkülönbséget.
- Oh. Csak úgy hirtelen? Vagy együtt voltak már, és ez csak olyan plátói volt a részedről?
Érdeklődik, miközben az utolsó kortyot is megissza a teából, amit menet közben szépen kortyolgatott. Nem szereti, ha kihűl, olyanok már más az íze, és nem melegíti át annyira az embert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=425361#post425361][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.22. 20:49[/b][/url]

- Történt személyi sérülés, esetleg komolyabb dolog, ami miatt a kispadra küldték?
Figyelmesen hallgatja a fiút, észrevétlenül bővül a szavak listája a papíron. Mondatokat sosem ír. Ez talán az ő ösztönös reakciója. Ha csak szavakat ír, az sok minden lehet, ha mondatokat és a másik esetleg látja, talán félreérti, vagy olyan irányba tereli a beszélgetést, ami miatt a jelen problémától eltérnek. Ezt pedig egyelőre nem szeretné.
- Miért kellett volna elmondania? Miért gondolt a mágiára, ha el akart távolodni tőle? Vannak varázslók, akik pálcája évtizedek óta egy szekrény mélyén porosodik, ők maguk pedig csak akkor vagy akkor sem fedik fel a titkukat, ha az utóduk mágikus képességek birtokosa. Az, aki le akar számolni ezzel a világgal, meg tudja tenni. Magát viszont úgy érzem, hogy valami itt tartotta. Egy lezáratlan ügy talán.
Ő maga is megtette, kerek tíz évre. Nem voltak ingadozások, nem volt megbánás, nem volt semmi. Az elején egy kicsit hiányzott, de a végén már azon is el kellett gondolkoznia, hogy hol a pálcája. Ha Mina nem örökölt volna mágikus képességeket, nem is biztos, hogy valaha felmerült volna a visszatérés a varázsvilágba, még ha ez azzal is járt volna, hogy soha többet nem láthatja Dwaynet. Talán könnyebb lett volna így mindenki számára. Most viszont, ha választás elé állítanák, ugyanúgy belevágna a visszatérésbe, miatta. Furcsa dolog ez a szerelem, és egy nagy szemét is.
- Vagyis szerencsésnek mondhatja magát. Az ön helyzetében kevesen kapnak semleges vagy pozitív visszhangot a családtól. A szülők a legtöbb esetben kétségbe esnek és oktalanul szégyenkeznek a gyermekük miatt, aki más lett. Pszichiáterekkel, gyógyszerekkel próbálják elhitetni, hogy ez nem más, csak bolondéria, és lehetnek még „normálisak”.
Az utolsó mondatnál felemeli a két kezét, mutató - és középső ujjaival idézőjelet formázva a levegőbe. Hiába a nyitottabb társadalom, ez a világ valahogy elítélőbb, mint mikor ezek a dolgok nem voltak kimondottak. Mikor a férfiak nősültek, és a nők férjhez mentek, majd titokban a négy fal között önmaguk lehettek. Más volt a világ, de kérdés, hogy jobb is, vagy csak nem tudjuk megfelelően használni a mostanit.
- Feltételezem ez az ok, amiért visszatért. A tudatalattija nem a varázsvilág titkolását tartotta főleg bűnösnek, hanem, hogy van egy lezáratlan ügye, hogy meg akarja tudni, mi miért történt. Megtudni, hogy miért nem tudta felvállalni a kapcsolatukat. Biztos, hogy csak a magyar nyelvű aurorképzés okán jött ide? Csak ez volt a motiváció? Nem hallott semmit azóta Matthewról?
Elég érdekes véletlen, bár a véletlen ilyen fokú megnyilatkozása nem ismeretlen az ő számára sem, hiszen járt már ő is igen kellemetlenül emiatt. Azonban le kelle ezeket is tisztázni.
- Képzeljük el, hogy Matthew itt áll most, ott a falnál. Mit mondana neki? Bármit mondhat, egy percig hallgatja magát, mit akarna közölni vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=425568#post425568][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.23. 12:10[/b][/url]

- Úgy érezte, hogy a mágia világában nincs mód az önfegyelem gyakorlására?
Érdeklődik a fiú arcmimikáját tanulmányozva. Kicsit olyan, mintha ez a védelmi mechanizmus még most is, a beszélgetésük alatt is igaz volna. Persze ez természetes, főleg, hogy most találkoznak először, nem sokan bíznak meg az emberben azonnal, és már az is szép, hogy ilyen sok mindent azonnal elmondott neki. Elgondolkodón tartja a szemét a fiún, miközben beszél hozzá.
- Ez kicsit menekülésnek tűnik mégis. Hiszen egy olyan helyre menekült, ahol nem lehetett önmaga. Ez azt mutatja, hogy mégis menekülni akart, kizárni ezt a helyet. Nem tudom, ez így mennyire érthető? Vannak a világunkban olyan intézmények, iskolák, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a fegyelemre, szigorúbbak, mint mások. Nem lett volna tanácsosabb inkább egy olyan helyet választani, amelyben önmaga lehet, ám az ilyen esetekre nem adnak lehetőséget?  
Nem sok Matthew rohangál itt, még kevesebb, aki idősebb a fiúnál. Mivel pedig ő maga is falulakó, sőt van egy Adam nevű kedves családi barátja, aki történetesen egy Matthew nevű fiúcska tulajdonostársa a boltban, ahol már maga is megfordult, így tudja, kiről van szó, ám ezt nem feltétlenül köti a vele szembe ülő orrára.
- Illetve a szobatársáról is. Nem gondolja, hogy túl sokat foglalkozik a problémával. Nem kis probléma, én ezt megértem, hiszen a szívügyek sosem könnyűek. A helyzet számomra sem ismeretlen, de tudom, ha folyton görcsöl valaki azon, hogy tisztán lásson, akkor elmegy mellette az élet és a lehetőségek is. Törjön ki. Keressen valamit, akármit, amivel lekötheti magát. Valamit, amit eddig nem tett, ami szöges ellentétben van a korábbi szokásaihoz, melyek köthetők Matthewhoz.
Egy kicsit fellelkesült, érzi, hogy a nyelve is gyorsabban pörög. Emlékszik rá, hogy amikor ő elindult ezen az úton, pár nap alatt milyen felszabadult lett. Aztán persze visszatért, a probléma megint megjelent az életében, de sokkal jobban kezelte és kezeli a mai napig. Már nem görcsöl, nincsenek álmatlan éjszakái, egyszerűen olyan, mint régen, mint amikor megismerkedtek. Újra nevet, kedves, egy könnycsepp se hullott mostanában az férfiért, és tudja, hogy törékeny az egész, ami közöttük van, óvja és félti ezt a viszonyt, ám nem ragaszkodik görcsösen, és talán ezt már a másik fél is érzi.
- Tudja, ha valamire rákoncentrálunk, begörcsölünk, akaratlanul is. Hiába próbálunk nyitottak lenni. Azt az egy valamit látjuk mindenhol, legyen az egy vizsga, vagy egy lezáratlan kapcsolat. Fel kell nőni a feladathoz. El kell engedi a múltat, lehetőséget kell adni a jövőnek, új dolgoknak. Sok választ csak az után kap meg az ember, ha már továbblépett. Mint amikor keresünk valamit, de nem találjuk. Aztán amikor már nem lényeges, szinte azonnal a kezünkbe akad. A világ furcsa fintora ez, komoly és mély a problémája van, idővel szembe kell néznie vele, de amihez elég erősnek is kell lennie, hogy sikerüljön. Arra pedig készülnie kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=434599#post434599][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.09. 21:40[/b][/url]

- Ha szigorúan nézzük ezt a részét a dolognak, mármint, hogy olyanok vagyunk, mint a szülők. Nagyon sok buktatót találunk az elméletben. Az, amit mi magunkban hordozunk, leginkább a nagyszüleinktől öröklődik, és a gyermekeinket megnézve vélhetünk fel olyan tulajdonságokat, mint amilyenekkel a szüleink rendelkeztek. Én például az apai nagyanyámra hasonlítok a leginkább, a gyermekemben pedig leginkább az anyámat látom viszont. Persze vannak ismeretlen vonásai is, melyeket az apai nagyszülőktől is örökölhetett. Ő is olyan, mint minden gyerek, hasonlítani akar valamelyik szülőjére, esetünkben az apjára, ám mégsem jön össze. Ez szerintem egyiküknél sem pofára esés. Nem másolhatjuk le egy szülőnk életét kottára. Mind mások vagyunk, és ez így helyes.
Még jó, hogy van példa, akit maga elé állíthat, mert bár nem hangoztatja, különösképpen Minának nem, de azért szokott kisebb-nagyobb megfigyeléseket végezni rajta. Egy részről megnyugtatja magát az esetleges feltevései miatt, mert persze nem is ő lenne, ha nem a legrosszabbakat feltételezné, más részről meg újabb és újabb pontokat talál, ami miatt aggódhat. De legalább rengeteg apró hasonlóságot vél felfedezni a gyermeke és annak apja között, melyek leginkább az együtt töltött idő válthatott ki, és nem az, hogy örökölte tőle.
- Lezárás nélkül az ember sosem tudja igazából lezárni a dolgot, ez igaz.
Ő maga erre az élő példa, meg a ki tudja milyen viszonya Dwayne-nel, vagy az érzelmei, melyek újra és újra felszínre törnek. Nem zárták le soha rendesen, ami volt, és most már nem is bánja. Nem is akarja talán, hogy lezárják, mert egyszerűen nem tudja, részéről nem.
- Gondolkodott már azon, hogy elé áll, és folytatást kér? Érezhetően nem akarja lezárni, elengedni őt. A múlt, még ha a negatív része is, de a felszínre tört, és maga élvezte. Nem lehet, hogy esélyt akar a folytatásra?
Kis szünetet tart, miközben a fiú arcát fixírozza. Fejében gyorsan összeszedi, mit is szeretne mondani, mert nem akarja, hogy a másik fél félreértse.
- Nem azt mondom, hogy kampányoljon amellett, hogy menjen vissza magához, csak mondja el neki. Mondja ki, ne nekem, ne a falnak, vagy a zuhanyfüggönynek, hanem neki. Higgye el, ha megteszi, megkönnyebbül, nem is hinné el mennyire. Sokkal jobb, ha az ember nem a fejében gyárt elméleteket, hanem megtudja, mi a helyzet. Mi magunk hajlamosak vagyunk sokkal sötétebben látni a lehetőségeket, és így nagyon sok mindenről lecsúszunk, pedig lehet csak ki kell mondani. Ha mégsem jön össze, akkor is kint van, nincs feszültség. Egyszerűen, mintha elpárologna.
Ő maga tudja milyen ez, nem véletlenül ajánlja a fiúnak. Régebben nem tette volna, ám most más a helyzet már.
- Megnézem önnek, hogy van-e erről egy lista, körbeérdeklődöm a tanáriban, és bagolyban elküldöm, ha már okosabb leszek. Van, ahol több opció is van szerintem, például a patrónus. Mondjuk a következő hét elejéig kérnék haladékot, ha ez megfelel önnek, addigra okosabb leszek, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=442339#post442339][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.26. 20:57[/b][/url]

- Mármint, a fiú, akivel annak idején verekedett, már halott?
Ezekbe belegondolva kezd egyre hálásabb lenni azért a kemény három kapcsolatért, amit ő az életében összehozott. Áronnal jó barátok maradtak, Tamás miatt sokat tanult az élettől, Dwayne pedig Dwayne, de legalább él és kezdenek normalizálódni a dolgaik. Ilyenkor mindig elmormol magában azért egy néma köszönömöt az univerzumnak, hiszen valaki akkor is vigyáz erre a férfire, még ha nem is határozzák meg egyetlen szóval, hogy ki/mi. Csak van egy védelmi burok, és ezért roppant mód hálás. Persze nem hangoztatja, hiszen a férfi képes lenne kinevetni, így az ilyeneket szépen megtartja magának.  
- Nem úgy értettem az úgyot, hogy úgy.
Érzékeli és igen gyorsan fel is fogja a zavart. A zavart, ami a diákévei alatt őt magát is sokszor átjárták, hiszen amíg ki nem tette innen a lábát, senkivel sem volt együtt, nem csak úgy, hanem nem úgy se. Azóta is csak a fent említett három, ám a zavart érti. Nem könnyű erről beszélni, elvégre ez elég személyes mindenkinél, bár hallott ő már cifrább dolgokat is ebben a fotelben ülve. Finoman felemeli a kezét és megrázza a fejét.
- Az első férjem pár évvel fiatalabb volt nálam, a gyermekem apja is fiatalabb, igaz csak pár hónappal. Nem hiszem, hogy a mai világban a kor már olyan sokat számítana. Vannak, akik korukhoz képest érettek, mások meg pont fordítva.
A név nem nagyon számít neki, bár lehet, hogy ismeri, de az, hogy Kata, elég sok embert lefed, nem olyan ritka, vagy különleges név, hogy az ember elgondolkozzon, vajon kit is fedhet. Inkább magát a történetet figyeli.
- Ősi vita, hogy férfi és nő között lehet-e barátság. Nem erre találták ki őket. A nő és a férfi, akik barátoknak mondják magukat is vonzódnak egymáshoz, főleg akik nagyon jóban vannak, csak nem gondolnak bele, hogy miért is barátkoznak, illetve ha igen, fontosabbnak tartják a barátságot, mint a kalandot. De attól még ez van. Ha tetszik, ha nem. Ők talán túl sokáig és túl intenzíven tagadták, az ilyen is kibuktatja a dolgot.
Apró vállvonást is engedélyez magának, de nem olyan feltűnőt, inkább csak ő lép tovább, a beszélgetés egy másik részére.
- Gondold végig a fiúkat, akikkel eddig voltál. Képzeld el, hogy most is velük vagy, mindegyikkel egyesével. Milyen lenne a kapcsolat, mit tennétek, hol élnétek? Mondjuk, lenne mindenhol két gyerek, egy fiú és egy lány. Hogyan élnéd meg a helyzeteket? Mennyire lennél boldog a helyzettel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=444563#post444563][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.30. 09:23[/b][/url]

Az  élet bizony nem egyszerű, és olykor a legrosszabb pillanatot tudja kiválasztani, hogy csúfos tréfát űzzön veled. Ilyen ez a mostani pillanat a nő számára is, aki az asztala mögött ül, és egy képet tart a kezében. Nem sok kivehető dolog van rajta, és ő is csak a kép egy halványabb foltjával foglalkozik. Igen meghatározó az a kis folt, igen sok mindent fog befolyásolni. Például a tejeskávéhoz való szenvedélyes ragaszkodását. Ami azt illeti, már egy ideje nem is iszik, mostanra teljesen kiürült a szervezetéből, és bármekkora függő is, magát is meglepően könnyű volt nemet mondani neki.
Fejét az asztallapra hajtva, nyüszítő hangokat ad ki, mint egy kiskutya, akit egy sötét helyre zártak. Valahogy most így is érzi magát, ő a kiskutya, akivel jól kibabráltak.
Végül aztán erőt vesz magán, felkel, hogy egy kicsit összeszedje magát a mosdóban. Elkenődött egy kicsit a szemfestéke, és a nagy szenvedésben a haja is kócosabb lett, így azért mégsem mehet emberek közé, pontosabban nem fogadhat embereket. Megigazítja a ruháját, melynek mintája hatalmas segítség, hiszen bár még nem nagyon van mit, azért már az érzet is, hogy segíti elfedni, megold számos kellemetlenségi érzést. Végül aztán nyújtózik egyet, kicsit megcsípkedi az arcát, hogy ne nézzen ki úgy, mint akiből minden vér elszállt. Visszasétálva az asztalhoz, kezébe veszi a határidőnaplóját, de épp csak elolvassa a nevet, az illető már be is lép és helyet is foglal a kanapén. Nem lesz könnyű dolga, sejti ő ezt, mégis igyekszik pozitívan hozzáállni.
- Jó napot.
Papírt, jegyzetfüzetet vesz magához, azt a jellegzeteset, amibe olykor lefirkant egy-egy szót, ami támpontot ad neki.  Felírja a lány nevét, majd ő is odalép, hogy a fotelben foglaljon helyet. Végigméri a sovány lányt, és elszorul egy kicsit a szíve.
- Tudom, hogy nem kellemes itt lenni, nem is erőltetném a dolgot, de vannak bizonyos kötelező körök.
Volt már dolga ilyen irányú problémával, azonban nem szereti a rákényszerített pszichológusi látogatásokat. Akarjon eljönni a másik, önszántából, mert szükségét érzi, és ne azért, mert néhányan ezt találták ki.
- Milyen érzés az iskolában lenni? Hogy indult a tanéved?
Senki se várja el tőle, hogy akkor majd célirányosan csak azzal zaklatja ezt a szerencsétlen lányt, amivel úgy gondolják kell. Eljött ide, akkor már beszélgessenek. Az ember, ha felszabadultabb, sokkal őszintébb is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=444615#post444615][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.30. 11:37[/b][/url]

- Rendben, szólok mindenképpen.
Mivel  még gyerek, ezért nyílván nem jöhetett egyedül. A nő csak pár percet beszélt kettesben a szülőkkel, kint a folyosón, és megállapodtak abban, hogy majd küld egy patronus üzenetet nekik, ha már végeztek. Az ülés végén majd újra szeretne beszélni velük, persze, de amíg a kislánnyal nem jut dűlőre, addig nem sok értelme van itt tartani a családot, ráadásul úgy, ha nincsenek itt, talán a lányka se lesz annyira feszélyezett.
- Forró csokit vagy kakaót?
Egy kisgyerekkel sosem könnyű, ezt Zója is tudja. Mina, bár jó gyerek volt, megvoltak a dolgai, ami miatt egyszerre nagyon nehéz is volt vele. Megérti a most vele szembe ülő kislány érzéseit is, hogy nem szeretne itt lenni, hogy nem akar beszélgetni, azonban kell, nem könnyű, nem jó, de meg kell tenni, annak érdekében, hogy előrelépés történhessen a mindennapokban.
- Egy kicsit. Ne foglalkozzunk most az idővel. Beszélgessünk.
Nem akar egyből a lényegre térni, nem is normális, ha valakit nem érdekel semmi más, csak az, amivel a gyereket idehozták. Nem akar olyan lenni, aki gyorsan le akarja tudni, csak kiállítani valamit és aztán már mehet is.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy el kell jönnöd hozzám?
Nem tekint rá gyerekként, nem úgy beszél hozzá, mint a legtöbben, amikor egy gyerekről van szó. Egyenrangú félként kezeli, hiszen első és legfontosabb tulajdonsága, hogy ő is ember. Olyan ember, akinek érzései, gondolatai, problémái, öröme és szomorúsága van. Olyan ember, aki – bár nem önszántából  -, de azért jött ide, hogy egy problémára megoldást találjanak.
- Nem akarok neked rosszat, ezt meg kell értened. A bátyád se, sőt a családod egyetlen tagja se. Én azt vettem észre, hogy szeretnék, ha elfogadnád és megbékélnél a helyzettel. Mi az, ami miatt úgy érzed, ez nem lehetséges? Mi az, amiért nem érzed itt jól magad?
Most nem feltétlenül az iskolára vagy erre a szobára gondol, úgy érzi, általánosságban van itt probléma, amit meg kell oldani ahhoz, hogy a lány tovább tudjon lépni a következő szintre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=446203#post446203][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.01. 17:27[/b][/url]

Catherine

- Tudom, hogy most jöttél.
A kérdését azonban helyesnek tartja, hiszen a lánynak hivatalosan az ideérkezésével kezdődött meg a tanéve, amely lassan, alig pár hét múlva véget is ér. Jó nagy kihívás ez, hiszen egyszerre kell beleszoknia a társaságba, és felzárkóznia tanulmányilag. Meg kell ismernie a tanárokat és a tanárok stílusát, illetve a társait is. Ez sokszor a tanév elején se könnyű, nem hogy most. Amíg a lány beszél, feltűnés mentesen teszi a kezét a hasára, azonban gondolataiban teljesen a lánynál marad, talán csak a szívdobbanása árulná el őt.
- Mindig akkor mész csak oda, amikor csoportosan esznek az emberek?
Szerencse ilyenkor, hogy idejárt, mert így tud apró trükköket, amelyekkel ezt a helyzetet meg lehet könnyíteni. Az azonban nyilvánvaló, hogy megoldani ezt nem ezekkel fogja, ám mégis megkockáztatja.
- Sokan korábban mennek, hogy a legjobb falatokat kapják ki, azonban vannak páran, akik nem sietik el a dolgot, és csak az étkezések végére érnek be. Van, aki nem eszik sokat, más nem szeret nagy tömegben enni. Nekik nem marad annyi minden, de így is bőven tudnak miből választani. Tudom, hogy ez nem az, ami olyan könnyen megoldaná a helyzetet, de egy próbát megérne. Már maga az is, hogy ott vagy, csipegetsz. Van, hogy az ember azért nem eszik, mert az önértékelése nem megfelelő. Azok, akik így tesznek, nem feltétlenül tesznek jót magukkal. Ez egy gát, amit le kell rombolni, azért, hogy felül tudjon az ember emelkedni ezen. Lehet sovány, vagy telt.
A manók jól főznek, szerencsére, így ezzel nem lehet gond, ha eljutnának ide, ebből kifolyólag nem lehetne kudarc, persze itt is rengeteg a rizikófaktor. Talán tartott ettől a beszélgetéstől, már akkor, amikor megkeresték vele, de nem akart visszakozni, nem lenne képes nem segíteni valakinek, akinek szüksége van rá.
- Szerinted mit várnak?
Érdeklődik, kicsit előrébb dőlve, ujjait összefonva maga előtt, miközben könyökeit a térdeire helyezi. A válasza után újabb kérdéssel fordulok hozzá:
- Mit látsz, amikor a tükörbe nézel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=446216#post446216][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.01. 17:53[/b][/url]

Adél

- Milyen ez az izé? Hogyan írnád le a külsejét, a tulajdonságait?
A gyerekek izével kifejezett dolgai olykor fontosabbak, mint ahogy azt egy felnőtt feltételezné. Nem véletlenül vannak kifejezetten gyerekekre szakosodott munkatársai, azonban most a saját tapasztalataira kell támaszkodnia. Mostanában kicsit megingott a képességeibe fektetett bizalmában, de ezt igen jól megtanulta elrejteni. Mostanában igen sok mindent megtanult mélyen elzárni magában.
- A varázslók és a muglik gyermekként ugyanolyanok, sokszor felnőttként se tűnik fel a különbség, kiváltképp azoknál, akik egyszerű, mugli ruhákba bújnak. Ha végignézel rajtam, én se nézek ki úgy, mint egy varázsló. Vannak, akik megtanulják használni a mugli eszközöket, utazási formákat, és talán sosem jön rá senki, hogy mágikus képességekkel rendelkeznek. Azonban, és ez az igazán lényeges dolog: a gyerekek nem tudják még a képességeiket kordában tartani. Ezért van szükség arra, hogy a mágikus képességekkel rendelkező gyerekek olyan iskolában tanuljanak, ahol a tanárok, a nevelők figyelni tudnak rájuk. Fontos, hogy olyan környezetben legyenek, ahol a társaik is hasonlóak hozzájuk, ahol nem kell titkolniuk a dolgot.
Egy kis szünetet tart, ő hozott magának egy bögre kakaót. Mostanában egyre jobban vágyik az édes dolgok iránt, holott korábban nem preferálta az ilyesmit. Valószínűleg a szervezete így védekezik a kialakulni készülő depressziója ellen. Mondjuk nem bánja, mindig örömmel fogyaszt egy nagy börge kakaót vagy forró csokit. Letéve a bögrét, kicsit előrébb csúszik.
- Ez sokat számít. Az én időmben például még nem volt előkészítő. Tudtam, hogy van mágikus képességem, azonban mugli gyerekekkel jártam egy iskolába. Olykor a képességem megmutatkozott, és szörnyen féltem a következményeitől. A lányom azonban bátrabban beszél és mozog a varázslók között. Bátrabbá vált az előkészítőben, megtalálta a helyét, és ahogy látom itt is kezdni. Próbáltam mugli iskolába járatni, de sikertelenül. Úgy vélem a te szüleid is mérlegelték ezt.
A kislány következő mondata meglepi. Ösztönösen felkel, és átül mellé, hogy finoman megfogja a kezét, és megsimogassa a hátát.
- Ugyan, miért lennél púp?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=446685#post446685][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.02. 14:57[/b][/url]

Adél

- Ha van benned valami plusz, az miért feltétlenül fura?
Sok mindent látott már, így míg mindenki más valószínűleg meglepődik, vagy hátrahőköl, ő csak ül, nyugodtan a kislány mellett, és mélyen a szemébe néz, miközben a szemek ezer színben játszanak.
- Nem feltétlenül rossz, ha van képességed, vagy ha annak is tekinted, az még nem jelenti azt, hogy másoknak nincs rosszabb képességük. Nekem is van egy képességem, amit nagyon utálok. Ráadásul nem is irányíthatom, velem született, de még mindig inkább legyen meg ez a képességem, mint hogy félóriás legyek, vagy esetleg valamelyik szülőm kobold vagy manó legyen.
Tény, hogy az, amit ő kapott nem képesség, inkább származás, de a lényege ugyanaz. Vannak dolgok, amik jöttek ezzel a félvélasággal, képességek, melyeket nem tud irányítani, és melyeket gyűlöl. Vegyük a legalapabbat, ő tiszte, őszinte szerelemmel szeret egy férfit, de honnan tudhatja, hogy a férfi valaha is szerette őt? Nem tudja irányítani a vélamágiáját, sosem tanulta, sosem volt tudatos a tette, honnan lehet biztos benne hát, hogy nem csak hatást gyakorolt. Bármennyire is akarja hinni, hogy a másik fél is azzal szerette egykor, amivel ő a mai napig, folyton ott a kétely, és ezen a közös gyerek léte sem segít.
- Az, hogy változtatod az alakod, csak akkor rossz, ha rossznak fogod fel. Járnak az iskolába más metamorf mágusok is, akik közül nem egy, szabályosan élvezi a helyzetet. Képzeld csak el, holnaptól úgy döntesz, hogy vörös lesz a hajad. Mások kísérletezgetnek, roncsolják a hajukat, te pedig csak rá gondolsz és máris más lesz. Feldobhatod a napod színes tincsekkel, felvehetsz másik kinézetet, ha nem akarod, hogy a tanár feleltessen. Nem olyan rossz ez, mint elsőre gondolod, csak meg kell találnod a pozitívumokat a dologban.
Az ujjait maga előtt összefonja, hosszan nézi az asztallap szélét, majd egy mosollyal megint a kislány felé fordul.
- Tudod, minél jobban ellenállsz, annál nehezebben békélsz meg vele, pedig ez egy életre szól. Jobb lenne, ha ez a gondlat nem zavarna, ugye? Beszélned kéne egy másik metamorfmágussal, valakivel, aki az iskolába jár. Ők is féltek egyszer ettől, ők is biztos megijesztettek valakit egykor, mégis itt vannak, és tovább léptek. A családod azt szeretné, ha te is boldog lennél. Szerintem ők magukat hibáztatják, amiért nem vagy boldog, pedig nem ők tehetnek erről. Szeretnek téged, nagyon, abból amit láttam, nem tudok másra következtetni, és szerintem nem kéne, hogy szomorúak legyenek, hiszen ez nem tragédia, nem igaz? Biztos nem kérsz egy kakaót? Nagyon finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=447208#post447208][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.03. 19:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=450307#post450307][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.09. 12:28[/b][/url]

- Na hát szóval.
Nem olyan könnyű ezt elkezdeni, elvégre még most is, hetekkel később elég sok minden kavarog a fejében. Viszont nem akar komplett bolondot csinálni magából azzal, hogy itt hebeg-habog össze-vissza mindenfélét. Inkább leül Adammel szembe, az asztalra, elvégre most még megteheti, és a bent tartott levegőt hosszan kifújja. Bízik ebben a furcsa alakban, bár, ha végignézzük a hozzá közel álló emberek sorát, ez talán annyira nem is meglepő.
- Gondolom, az alapokat tudod. Léna itt van megint, én pedig azt hiszem egy kicsit összevesztem Dwayne-nel, amikor azt mondta nekem, hogy meg kell válogatnom, mit mondok neki, mert Nina is meg Léna is a fejében kutatnak. Undorító így használni egy képességet, legyen örökölt, vagy tanult.
Böki a csőrt a dolog, még mindig, noha azon az egy alkalmon kívül nemtetszésének nem adott hangot. Mondaná még most is a magáét, de nem akarja felhúzni magát, az ebben az állapotban különben sem egészséges.
- Mindegy.
Még a vállát is megvonja miközben sóhajt egyet. Azóta az eset óta normálisan, kicsit talán semlegesen viszonyul minden érintetthez, ami talán nem a legjobb hozzáállás, de azért jobb, mintha utálkozna.
- Volt előtte pár héttel egy terhes parám, amit Mina megtudott, így megtudta azt is, hogy az apjával volt valami, és tudja azt is, hogy most már nincs. Azt hiszem, ez az egész őt jobban megviseli, mint engem. Szegénykém.
Tényleg sajnálja a kislányt, hiszen nem akarta, hogy szomorú legyen, pont ezért igyekeztek mindent titokban tartani Dwyne-nel. Azonban kiderült, és ezt a férfi is tudja, azt persze közel sem, mennyit is tud valójában a kislány, akin a mai napig érződik a megbántottság.
- Amikor veszekedtünk, mármint Dwayne-nel, feltettem neki egy kérdést, hogy ha most terhes lennék, akkor mit tenne, ő meg faképnél hagyott azzal, hogy erről hallani sem akar. Ez azt hiszem egy felhatalmazás a részéről. Biztos utálná, ha terhes lennék.
Egy kicsit meg is áll a beszédben, eddig nem is nagyon nézett Adamre, érezhető, hogy zavarban van. A kezeit először az ölébe teszi, majd feljebb csúsztatja, és finoman lesimítja a csalóka anyagot, hogy láthatóvá váljon a pocakja, amit új ruhatárával takar.
- Én viszont – eltekintve a kis feszültségtől – nagyon jól érzem magam. Viszont nem tudom, hogy mit kéne tennem ezzel a helyzettel. Mármint, szólnom kéne neki nyílván, de akkor félek, hogy olyanra kényszerítene, amire nem is akarok gondolni. Nem akarom elszúrni az életét, de a sajátomat se. Csak félek, hogy a kettő nem haladna azonos gondolatmeneten. Mit csináljak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=450557#post450557][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.09. 20:15[/b][/url]

- Nem akarom elveszíteni a babám.
Védekezőn, és némiképpen ösztönös védelemként a hasa elé teszi a kezét, mintha attól tartana, hogy most, hogy a titkát elmondta a vámpírnak azonnal el is veszíti a babáját. Pedig ez nem így működik. Zavartan néz rá, szégyentől és bánattól zavaros szemmel, majd a tekintetét elfordítva hajtja le a fejét és megrázza egy kicsit a szemét.
- Ez se számítana. Nem kellenék én neki, így se, hogy a gyermekét hordom a szívem alatt. Ő Lénával boldog, ha tetszik, ha nem. Őt választotta. Ha megtudná, hogy terhes vagyok, biztos el akarná vetetni, hogy más ne tudja meg. Hogy Léna vagy Nina ne tudja meg. Én pedig nem akarom ezt.
A ruhája szélét igazgatja, mint egy szerelmes tinilány, aki nem tudja, hogy mit is mondhatna a fiúnak, így csak ül, és zavartan játszik a ruhájával, mintha abba lenne írva a válasz.
- Boldog akarok lenni. Dwayne mellett boldog voltam. Elszúrtam, amikor elengedtem, tudom, annyiszor megbántam már, és annyi mindent tettem, hogy helyre hozzam, de az univerzum nem akar kegyes lenni hozzám azt hiszem. Vajon vannak bűnök, amiket sosem tehetünk jóvá, bármennyire is próbálkozunk? Azt hiszem ez ilyen. Bármit teszek is, sosem tudom visszacsinálni, hogy akkor elmenekültem előle. Annyira gáz vagyok.
Könyökei a térdeire nehezednek, arcát a tenyereibe temeti. Nem sír, csak szó szerint ég a képe, érzi, ahogy forróság járja át az egész arcát, ahogy a zavar egyre jobban előtör belőle.
- Nem is értem, mit hittem. Csak jó volt minden. Annyira hiányzik, hogy csak üljek mellette a kanapén, csak legyünk, kizárva a világot. Amikor erre a babára gondolok, úgy érezem, mint, egy második esélyt. Felnőttem, már nem vagyok csitri, tudom, hogy nem könnyű egyedül, Minával se volt az, de ez a kicsi, megérdemli, hogy megszülessen.
Végre felemeli a fejét, állát a tenyereibe csúsztatva néz a férfire.
- Ha Dwayne azon is kibukik, ha felmerül bármi, amit csináltunk együtt, akkor mit tenne, ha kiderülne a baba? Nem hiszem, hogy bántana, de mi van, ha mégis? Ha hirtelen történne valami? Rossz napon mondom el, összeveszünk, bármi. Én nem vagyok olyan jó már a varázslatokban, meg nincsenek olyan jó érzékeim. Mi lenne, ha az utolsó hónapokra csak betegszabadságra mennék, egy kicsit el innen. Nem lenne szabad menekülnöm, de megint itt van a késztetés, hogy elfussak. Nem akarom, hogy a gyerekem apa nélkül éljen, de azt se, hogy Dwayne meggyűlöljön, vagy kényszerítve érezze magát, vagy kényszerítsen engem. Bár ne lennék belé szerelmes, minden annyival egyszerűbb lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=450690#post450690][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.09. 21:16[/b][/url]

- Tudom. Vagyis, tudni akarom, azt hiszem. El akarom hinni, hogy nem fogja, csak...
Felkelve az asztalról, idegesen indul el egyik, majd másik asztal felé. Szegény baba, az utóbbi időben próbált pillangókra meg virágokra gondolni, és a legőszintébben mosolyogni, érezni, hogy boldog, hogy neki is jót tegyen, de biztos érződött, hogy a lelkiismeret furdalás is ott van, nem hagyja nyugodni, és hogy valakivel egyszerűen meg kell beszélnie.
- Amikor találkoztam Dwayne-nel, tudtam, hogy ő az. Ő más volt. Sosem éreztem ilyet. Nem értettem, mi a frász van. Annyira egyszerű volt minden, annyira egyértelmű. Vele megyek, lesz egy farmunk, állataink, gyerekeink. Sok gyereket akartam, ő meg nem szólt semmit. Ki tudja, ha nem vagyok egy idióta barom, most lehet ez lenne. Lehet a legnagyobb problémám azzal lenne, hogy holnap minden gyerek reggelijét időben el tudjam készíteni, mielőtt iskolába indulnak. Bár ez lenne. Bár visszamehetnék oda.
Persze, hogy vádolja magát, hiszen minden erre épül. Az összes veszekedésük, hogy Dwayne nem bízik benne, hogy nem tudna vele kapcsolatban élni. Minden arra, hogy lelépett. Az már senkit sem érdekelt, hogy szinte még gyerekként azt hitte, olyan erős a dolog kettejük között, hogy Dwayne utána megy, hogy nem tud összecsomagolni se, és már ott áll az ajtóban, vizesen, és akkor odafut hozzá, és minden jó lesz. Nem így lett, befejezte a csomagolást, várt, órákat, aztán kisétált a szobából, leadta a kulcsokat, és hazautazott. Gyerekes ostobaság volt a részéről.
- Nem bízik bennem, nem tud velem lenni, nem tud felvállalni. Nem érek annyit, hogy ezeket a kiváltságokat megkapjam tőle. Csinálhatok akármit. És tudod mi a legszomorúbb? Hogy ő továbbléphet, szerethet mást, de a vérem miatt, nekem csak egy ilyen van az életemben, és az ő. Csinálhatok akármit, elhiheted. Kétszer váltam el, tudom, miről beszélek.
Most már szabályosan dühös, ahogy megáll végül megint középen, már ő szédül el benne. A fotelhez lép és bele huppanva néz a férfire szomorúan.
- Pedig annyival könnyebb lenne, ha elmondanád. Csak úgy, simán, határozottan. "Zója terhes, a tiéd a gyerek. Ne akadj ki, nem akar rákötelezni semmire, csak nem meri elmondani, mert tart tőle, hogy nem akarnád. Nem kell csinálnod semmit, csak tudj róla. Hagyd, hogy babázzon, elvégre annyira vágyott erre." Olyan könnyű ezt kimondani így. Olyan lazának tűnik, nem? Pedig nem az. Ha itt állna most, azt hiszem bőgnék. Nem tudom neki elmondani, nem megy. Előttem van az arca, ahogy azt mondta, hallani sem akar róla, hogy terhes vagyok. Nem akar. Akkor meg minek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=451156#post451156][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.10. 21:16[/b][/url]

- Ez _ nem_ így működik.
Az a nem, talán egy kicsit erősen lett megnyomva, és talán egy kicsit jogtalanul, hiszen ő is túllépett a saját lénységén, és itt cseveg vele, holott le is csapolhatná, talán fel se tűnne senkinek. Igazán kellemetlen a gondolat, ami átszalad az agyán és hirtelen kap oda a csuklójához. Rossz tulajdonsága, de igen alacsonyan van a fájdalomküszöbe ilyenekre, így aztán akarva - akaratlanul átérzi ezeket, és ilyenkor önkéntelenül is kifejezésre juttatja.
- Próbáltam, tényleg. Voltam férjnél Dwayne után. Próbáltam randizni, feloldódni, de elég pocsék, ha nem tudsz szabadulni az érintésétől, az ölelésétől, vagy ahogy dühösen megvillan a szeme. Komolyan, én lennék a legboldogabb, ha tovább tudnék lépni. Hiányzik, hogy valakinek én legyek az, akiért érdemes küzdeni.
De még mennyire, hogy hiányzik neki, így meg próbálkozni se mer, hiszen nem sz a fajta nő, aki becsapna bárkit is azzal, hogy elhiteti, viszonzottak az érzések, hát még azt, hogy rá vágyik. Nem képes erre, hiába nem látta akkor a férfit már vagy öt éve, amikor Tamást megismerte, mégsem tudott szabadulni tőle, és nem tud most sem, nem tudott tavaly sem, amikor elzárkózott az egész varázsvilágtól.
- Hm?
Kétkedve pillant a férfi felé, nem jó vicc, hogy azt mondja, elmondaná neki. Tényleg megtenné? Hiszen ezt Zójának kellene, de ő nem képes rá, nem mondaná el. Ha valaki, aki mondjuk éppen Adam, átvállalná tőle ezt a feladatot, valószínűleg bármit megtenne neki.
- Mit kérsz érte cserébe?
Semmi sincs ingyen, még barátoknál sem. Ezzel ő is tisztában van, és a hálálkodás helyett rögtön érdeklődni kezd, majd egy pillanattal később magyarázkodni is:
- Mármint hálás lennék, ha segítenél, de ez egy elég komoly dolog, nem kérhetem tőled csak úgy, ingyen, hogy megtedd. Hátha tudok adni valamit, amire neked van szükséged. Olyan ez, mintha az életemet mentenéd meg.
Bár valljuk be, most is átsuhan az agyán, hogy csak a beszélgetéstől lesz megmentve, attól nem, hogy Dwayne utána megkeresse és ugyanúgy negatívan jöjjön ki a játszmából.
- Félek attól, hogy mi lesz ha megtudja. Talán mégsem jó ötlet elmondani neki.
Idegességében fogait csattintja össze, majd a szájába harapva, zavartan lepillant a hasára és halvány mosoly szalad végig az arcán, ahogy megsimogatja. Ha csak a babára gondol, minden negatívuma elszáll, és csak a pozitívumokat látja.
- Már el is felejtettem, milyen jó érzéssel tölt el a terhesség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=451356#post451356][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.11. 09:21[/b][/url]

A kérdés jogos, érezhető némi bűntudat, ahogy lesüti a szemét, és ajkai pengevékonnyá változnak. Egy kicsit bánja már, hogy behúzta Adamet, és beavatta, de jogos, amit mond. Mina, mostani állapotában leginkább az apja ellen hangolja őt, sőt szabályosan ellenezte, hogy a férfi megtudja. Úgy tűnik az, amit az apjával tesznek, elég erősen kihatott a gyerekre is, annyira, hogy nekiállt tenni ellene, hogy az ő fejébe is kutassanak. Neki magának nem állt szándékában a gyereket az apja ellen hangolni, csak elmondta, hogy mi a baj, hogy Mina megértse, miért nincsenek együtt a szülei.
- Rendben.
A beleegyezését halkan, de határozottan mondja ki, hálásan pillantva Adam felé. Nem a férfinek kellene elmondania, hanem neki, de egyszerűen nincs mersze odaállni Dwayne elé, azok után, hogy a férfi azt mondta, olyanról, hogy ő terhes lenne, hallani sem akar. Ez a jelenet újra felvillan előtte, ajkai egy pillanat alatt lebiggyesztődnek, és érzi, ahogy könnyek szöknek a szemébe.
- Egész életemben menekültem. Nincs senkim, csak Mina és a baba a pocakomban. Kezd egyenesbe jönni minden, nem akarok elmenni innen, csak mert valakinek szúrom a szemét. Már majdnem jól alakult minden.
Az utolsó kérdést nem teszi fel, nevezetesen, hogy miért kellett Lénának visszajönnie, vagy a bónusz kérdést, miért kell Ninának döntő bírát játszani olyan dolgokban, amihez semmi köze. Inkább lenne élete annak a kis kotnyeleskedőnek. Hirtelen mozdulatokkal törli le a dühtől kicsorduló könnyeket, és inkább a szemközti falon lévő kép hosszú bámulásával zárja ki a lehetőséget, hogy Adamra nézzen.
- Ha nem mondom el, akkor is tudod, ugye? Megérzed, hogy bennem van. Mit tudsz még róla?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=451540#post451540][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.11. 16:32[/b][/url]

Amikor bólint akkor legalább az önmarcangolás "miért is mondtam el?" része egy kicsit lejjebb nyomódik, bár roppant mókás lett volna az a helyzet, ha nem szól semmit, Adam meg gratulál Dwayne-nek, a születendő gyerekéhez. Na akkor lenne cirkusz, bár valószínűleg így is lesz. De még mekkora. Zavartan pislog párat, arcán halvány mosoly jelenik meg.
- Nem is tudom. Egészséges?
Ez az egyik legfontosabb, ha egészséges, akkor minden rendben van. Bár nem mondott mást a doktornő sem, azonban Adam képességeihez nem tud felérni. Ő olyat is lát, amit a doktornő nem. Óvatos szeretettel simogatja a kis titkot, hiszen a férfi előtt már megteheti. Ezek a ruhák, a sok minta, és nem testhez simuló fazon most még jól elrejtik a születendő csöppséget, de tudja, hogy lesz olyan, amikor ezt már nem kell és nem is tudná senki elől rejtegetni.
- És a nemét. Minát fiúnak hittem, most tippelni se merek.
Akkor hajtotta az, hogy mind a ketten fiút szerettek volna, persze, ha újra visszamehetne vagy eldönthetné, akkor is Minát kérné vissza. Kicsit makacs és önfejű, kezd úgy tűnni, hogy Dwayne vére feléledt benne, de ettől függetlenül is imádja. Sőt, kifejezetten örül, hogy a lánya nyit a világra, így végre nem olyan kis mimóza, mint korábban. Mina miatt se akar elmenni. A lány végre megtalálta a helyét, boldog és nyitott, eltekintve attól, ami most zajlik, így hát nem teheti meg, hogy megfosztja mindettől.
- Annyira jó lenne, ha én is tudhatnám, amit te tudsz. Mesélj róla, olyan kíváncsi vagyok. Vajon kire fog hasonlítani? Mina gyerekként olyan volt, mint én, most meg egyre inkább az apja, nem csak belsőre, külsőre is. Az apja egyre több vonását kezdem észrevenni rajza. Ez például nagyon érdekes.
Fecseg, igen, most jutott el odáig, hogy ha Dwayne megtudja, az azt jelenti, hogy meg kell tudnia. Akkor is, ha nem akar hallani sem ilyesmit. Majd ha megtudja, akkor már okosabb lesz, hiszen akkor látja majd a valós reakcióit, nem csak az elképzelteket, ahogy hadakozik és kényszerít. Lehet, hogy nem is lesz ennyire vészes a dolog, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=451599#post451599][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.11. 18:01[/b][/url]

- Fiú?
Az első gondolata az, hogy akkor talán mégsem kellene elmondani Dwayne-nek. Az indok azonbna egyszerű, a vélavérrel rendelkező kisfiúk két generációval a tiszta vérű véla után még mindig negyed részben lények, vagyis sokkal nehezebben fér össze a vérük az emberével. Emlékszik rá, hogy az anyja kész csodának mondta mindig, hogy elsőe egy félvéla fiúgyermeket szült, de emlékszik arra is, hogy a közte és Bella között eltelt idő alatt igen sok vetélése volt az anyjának, amiket nehezen viselt el. Hol a stressz, hol csak szimplán az összeférhetetlenség miatt. Nem akar veszekedni, már annyira megszokta a kisbaba gondolatát, hogy egyszerűen nem akarja, hogy elveszítődjön, és fél, ha veszekednek, akkor baj lesz.
- Azért gyenge, mert fiú. Oda kell figyelnem rá jobban.
A mosolya szélesebbé válik, érződik, hogy a közérzete egyből megváltozik. Kisfiú. Annyira vágyott egy fiúra, és tessék, most megkapta a lehetőséget, és ha nem szúrja el, akkor egy csodás kisgyerek lesz az eredménye. Nem szeretné elszúrni.
- Persze, tudom, hogy azt csak később, de akkor is annyira jó lenne tudni. Amikor Minával voltam terhes, nem voltam rendesen orvosnál, sem vámpírdoktornál.
Itt elereszt egy apró kuncogást is, most már Adamre pillant, és rendesen hozzá beszél, elvégre úgy illik.
- A nagyapám fogadott házi orvosokat, ők láttak el engem is. Kitűnő orvosok, de semmit sem mondtak nekem, mindig csak vele beszéltek.
Nem szokott erről beszélni, sem a családjáról. Nem véletlenül. a szülei kitagadták, amiért teherbe esett, anélkül, hogy házas lenne, és nem is volt együtt a gyerek apjával, a nagyapja életéből ő lépett ki, amikor a férfi "vissza akarta fordítani a kellemetlen folyamatot", vagyis, hogy a vélák vére emberével keveredik. Kerüli a témát, és talán Dwayne az egyetlen, aki valamennyit tud ezekről a dolgokról. Kemény lenne, ha a szüleivel tartaná a kapcsolatot. Most megint kitagadhatnák.
- Varázstudó, és negyed véla is. Milyen szép fiú lesz. Aggódnom kell majd a kislányok miatt is, nem csak a fiúk miatt. Persze a fiúkkal is csak addig lesz baj, amíg Mina felnőtt nem lesz, akkor ugyebár vámpírrá válik. Ezt még valahogy nem nőtte ki. Nem mintha baj lenne, csak szülőként azért nem kéne nyíltan támogatnom az ilyen irányú törekvéseit, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=451726#post451726][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.11. 20:26[/b][/url]

- Persze, nem is akarnám, okos kislány ő.
Erre az egyre mindig támaszkodhatott. Most is, megvallja, inkább járjon ez a lányka fejében még pár évig, mint a fiúk, elvégre van ebben az iskolában pár példány, akiknek a stílusa bár megnyerő, de nem szeretné, ha Mina azzal állítana haza, hogy éppen közülük valaki lett a párja. A gondolat is ijesztő.
- Öhm. Éppen úton voltál, én meg közbe szóltam. Biztos céllal mész valamerre.
Nem is gondolt bele, hogy a férfinek éppenséggel dolga is lehet, és okkal jött az iskolába, és okkal haladt éppen kifelé. Biztos csak volt egy kis elintéznivalója. Igen, csak erről lehet szó. Ő pedig gonosz módon berángatta, és kiöntött ide neki mindent, ami a lelkét nyomja, sőt, ami azt illeti a férfi megtesz neki valami olyasmit, amit nem is kérhetne, méghozzá, hogy elmondja Dwayne-nek, gyermeket vár tőle. Ez az ő feladata lenne, de egyszerűen mire ráveszi magát, addigra az is lehet, hogy már a kisfiú is ide jár majd. Valahogy mindig így sikerül.
- Adok valamit.
Felkelve az asztalhoz lép, hogy felvegye a táskáját, kis kutatás után pedig elővegye a pénztárcáját, és abból egy képet, amit végül Adam kezébe nyom.
- Azt hiszem sorsszerű volt, hogy gyere. Eredetileg ezt akartam ott hagyni az asztalán. Lehet a másikat kéne adnom, amire nem írtam semmit.
A kép egy ultrahang felvétel, méghozzá a mágikus világnak köszönhetően, mozgó felvétel, bár szakavatatlan szemnek nem feltétlenül egyértelmű, hogy mit kell nézni. A kép hátán felirat van, a nő jellegzetes szépen kanyarított betűivel: "Tudom, hogy nem akarsz róla tudni, de nem akarok hazudni neked."
- Amúgy, ha a faluba mész, mehetnénk akár együtt is. Haza kéne mennem, hogy aludjak egyet, lehet Mina is otthon van, nem akarom, hogy egyedül legyen. Mostanában elég sok minden történt, ami miatt kicsit ki van akadva.
Persze nem biztos, elég sok időt tö9lt fent, azonban jobb, ha holnap reggel Botond nem itt fekve találja meg, nem lenne túl szép a magyarázkodás.
- Szerdától otthon vagyok, már ha Dwayne akar tudni róla. Nem feltétlenül kéne ezt az iskolában intézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=457891#post457891][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.26. 19:22[/b][/url]

A kislánynak igaza volt abban, hogy nem fog úgy kinézni, mint egy sellő, ha valaki felhúzza, de attól még senki se mondta, hogy jobb helyzetben van. Annyira túlértékelt a mai társadalomban a szépség, mint fogalom, hogy az más szinte túlgiccsesült. Hiába szép valami kívülről, ha belül rohad. Nézzük csak meg az almát. Attól, hogy a külsejét minden nap fényesítjük, nem tudhatjuk, hogy mit rejt belül. - Vannak olyan képességek, melyeket szintén nem választ az ember, azonban megkapja őket. Lehet, hogy nincs külső jele, vagy nem érzékeled, de ez nem jelenti azt, hogy a viselőjének olyan könnyű vele együtt élni. Tudom, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb.
Ő személy szerint annyira nem bánná, ha elcserélhetné a vélaságot metamorfmágiára. Sokkal jobb lenne az érzelmi élete és nem kellene meghunyászkodott kisnyusziként újra és újra visszakullogni Dwayne kegyeibe, melyek, mint tudjuk, nem pont hosszú életre termettek.
- Persze, vannak mások is, akik egy nap úgy kezdték, mint te, akiknek szintén meg kellett tanulniuk bánni a képességükkel, és akik szerintem szívesen beszélgetnek veled erről. Néha már az is segít, ha kibeszélheted magadból, hogy éppen milyen érzések fogtak el, és ezt szerintem a legjobb lenne azzal, aki szintén átélte ezeket. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne beszélgess velem, csak nem biztos, hogy a metamorfmágia lélektanában pont én lennék otthon.
Bezzeg, ha egy félvéla jönne, aki ismeri azokat, amiktől ő szenved, még az is lehet, hogy egész jó barátnők lennének, és a terápia inkább átmenne sima női csacsogásba, de az egyetlen félvéla, aki az iskolában nyíltan felvállalja a dolgot, nem pont a szíve csücske, egyéb dolgok miatt.
- Miért gondolod, hogy szörnynek néznének, csak mert meg tudod változtatni a külsődet?
Nem érti, hogy ez hogy alakulhatott ki ebben a kislányban. Persze a gyerekek csúfolódnak, olykor nagyon gonosz módon, így ahogy kimondja a kérdést, szinte már sejti is, hogy ez lehet a válasz. Vannak gyerekek, akik irigyek, és inkább csúfolják, mint csodálják a képességét.
- Boti hogy lát téged?
Tesz fel egy kicsit más irányú kérdést, hátha azzal, hogy egy számára kedves családtagot hoz fel, el tudja egy kicsit terelni a kislány gondolatait arról, hogy csomókba tépje ki a haját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=457976#post457976][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.26. 21:03[/b][/url]

- Van egy előírt étkezési idő, igen, de a diákok rebellisek, nem? Szeretik áthágni a szabályokat, és még senkit se büntettek meg azért, mert evett. A kviddics csapatok tagjai rendszeresen korábban esznek, mert edzenek, sokuk csak összepakol valamit, és menet közben fogyasztja el. Van, aki inkább csipeget, két óra között, a folyosón, vagy az osztályteremben. Nem kötelező együtt enni a többiekkel akkor, amikor hivatalos idő van. Amikor diák voltam, én is rendszeresen ettem éjjel a barátnőmmel a konyhában.
Az mondjuk más kérdés, hogy egy tanár se vette be a harmadik alkalom után, hogy elnézték az időt, és már itt sincsenek. Ha már éjjel legények voltak, nappal is azok lehettek, főleg az ágytál tisztítás terén. Lehet, hogy nem kéne arra bíztatni egy diákot, hogy éjszaka osonjon ki.
- Esetleg, ha lenne nálad némi ropogtatnivaló a táskádban, már az is segíthet. Először csak csipegetsz, aztán fokozatosan hozzászoktatod az agyad a gondolathoz, hogy eszel, és mire észbe kapnál, már nem jelent gondot, hogy mások is vannak körülötted.
A lány kitörésén meglepődik, azonban nem szól semmit, arcjátéka se árulja el, hogy meglepődött. Nyugodtan dől hátra, a fotelban, és finoman megrázza a fejét.
- Nem, én nem várom el, hogy egyél, vagy hogy normálisan egyél. A normális mindenkinek más. Nekem az, ha több liter kávét megiszok, másnak, ha folyton mogyorót ropogtat, megint másnak, ha legalább egy tábla csokit megeszik egy nap. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy mi számít normálisnak. Én nem várom el, hogy most kimenj azon az ajtón, és magadba tömj mindent, amit meglátsz, csak javaslatot teszek, amit vagy megfontolsz vagy nem. Ez már rajtad áll.
Nézi, ahogy a lány ujjai között megfeszült bőrt mutat fel, és azt is, ahogy ő ezt komolyan gondolja. Tényleg azt hiszi, hogy kövér, hogy van rajta felesleg. Ez ijesztő. Valóban nem fest a legjobban, de nem azért, mert van rajta plusz súly, hanem mert nincs rajta semmi. Olyan, mint egy ropi, amit könnyen félbe törhet bárki.
- Ki az, akit szépnek gondolsz. Ha körbenézel a környezetedben vagy a világban,ki az, akire szeretnél hasonlítani? Akinek a testi adottságai szerinted tökéletesek, és miért pont ő az?
Ennek az egésznek van kiváltó oka, csak meg kellene találni, hogy mi az, anélkül, hogy a lány számára már zavaróan mély és intim kérdéseket tesz fel, pedig a gyökere az egésznek sokszor a családban vagy egy fontos életeseményben gyökerezik.
- Mikor kezdte el a környezetedet zavarni ez a jelenlegi állapot? Történt valami, ami után szóvá tették, és rákényszerítették, hogy járj pszichológushoz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=460625#post460625][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.01. 21:11[/b][/url]

- Elmondjam, hogy én mit tudok?
Az utóbbi időben utánanézett sok mindennek a saját képességével kapcsolatban, és beszélt emberekkel, akik olyanok, mint ő. Volt, aki segített, bár a családjához nem sikerült közelebb kerülnie. Mostanra eljutott odáig, hogy a nehéz napokon hiányzik az apja, akinek szívesen veszett el az ölelésében gyerekként is, ha éppen nagyon bánatos volt. Próbálkozott persze, de nem elég kitartóan, aminek fő oka az volt, hogy maga se tudta, miként közelítse meg a dolgot, mennyire erős most az elutasításhoz. A másik pedig, hogy fél, ha rossz módszert választ, akkor csak még messzebbre taszítja magától a családját, akik ezelőtt tizenöt évvel kitagadták Mina miatt. Ott is inkább az anyja döntött, és talán mára már ő is bánja a dolgot. Talán. Viszont most nem szabad ebben a gondolatban elmerülnie, inkább a kérdésére figyel, és egy pillanatnyi habozás nélkül bólint egyet.
- Persze, először is, beszélek velük én, van egy lányka, aki szerintem szívesen segítene neked, ő is nagyon kivételes, mint te. Biztos vagyok benne, hogy általa könnyebb lesz majd a képességeddel való együttélés. Csak adj nekem egy kis időt, mondjuk egy hetet, hogy megbeszéljek vele mindent. Tudod azért vagyok ilyen biztos a sikerben, mert rajtuk is látom, hogy együtt tudnak élni vele, és ők is elkezdték valahol.
Boti említése jó ötlet volt, érezhetően nyugodtabban beszél a kislány is, aminek kifejezetten örül, hogy a kislány is megnyugodni látszik. Felkelve mellőle odalép a szekrényhez, amin a még most is gőzölgő kakaó áll, és tölt neki egy bögrével, majd visszalépve leteszi elé a bögrét, és visszaül a fotelba, elvégre nem akar zavaróan közel maradni hozzá, a kislánynak is megjár a magánszféra.
- Ha sikerül előbb beszélnem a lánnyal vagy mással, aki szintén metamorf, akkor mindenképpen előbb kereslek vagy küldök egy levelet Botival, rendben? Addig pedig kár aggódnod, minden képesség kezelhető, erre már én is rájöttem. Nekem csak most sikerült, és talán még én se vagyok elkésve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=460657#post460657][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.01. 21:34[/b][/url]

- Végül is, az csak hárommal több, mint a kötelező, nem is olyan sok, valóban.
Vannak emberek, akik minden tárgyat felvesznek, aztán év végén tapasztalják, hogy bizony egy kicsit túlzásba estek. Nincs olyan jó tájékoztatása az iskolának a diákok felé ilyen téren, és erről mindenképpen szólnia kell majd az igazgatónak is ha alkalma nyílik rá, csak el ne felejtse. Ezt elkerülendő, az asztalához lép, és egy kis emlékeztetőt ír fel az ottani papír tetejére. Mindig van egy tiszta lap kitéve, amit a nap folyamán érkező információkkal ír tele, majd feldátumozza, és a többi mellé fűzi.
- Azt hiszem ez elég más, bár van egy csomó könyvem, ha gondolod, a többségének nyelvezetén viszont sajnos a kakaó se segít.
Mégis be kellett vágnia egy-egy könyvet, ha át akart menni, és nem mindegyik volt tényleg érthető vagy emészthető. Ezek azok, melyek most a polc tetején foglalnak helyet, lejjebb sokkal könnyedebb, de alapnak számító művek várnak arra, hogy valaki levegye őket, és beléjük olvasson. Szerencsénkre Zója olyan, aki szívesen olvassa újra őket.
- Nincs nagy titka. Házilag készül, a lányomra olykor rájön a vágy, hogy segítsen a konyhába, olyankor csinálunk kis apróságokat. Ezek is onnan származnak. Inkább forrócsokinak mondaná az ember, de ahhoz kevesebb tejet kellett volna használnom.
Úgy viszont van, amelyik nagyon fűszeres. Felkelve a fotelből visszasétál az asztalához, és egy kis fa dobozkát vesz a két keze közé, amivel visszasétál, és a fotelbe visszaereszkedés után, felnyitja. Odabenn sok-sok kicsi dobozka van, amire kézzel írták rá, hogy mi van a csokihoz keverve, illetve, hogy milyen csokiból vannak a kis golyók, amik a dobozkákon belül vannak. Nem éppen a legszebb körök, de finomnak mindenképpen finomat, és mivel feloldódnak, így nem is baj, hogy nem olyan szépek.
- Válogass kedvedre, otthon már belefulladok ezekbe, meg szerintem lassan a rellonosok is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=462133#post462133][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.06. 22:42[/b][/url]

- Nos, akkor előreveszem a fontossági listán a megkeresését, egy hét a maximum, amit kérek, de lehet, hogy előbb is tudok szólni. A szüleidnek is elmondom ezt a megoldást, és Boti is tudni fog róla, így teljesen nyugodt lehetsz. Hol szeretnél beszélni vele? Itt fent, vagy inkább lent? Esetleg a faluban valahol?
Azon se lepődne meg, aha a kislány a házát mondaná. Azon már Leonie óta nem csodálkozik, hogy a diákok képesek teljesen nyugodtan házhoz jönni. A lényeg azonban, hogy olyan hely legyen, ami mindenképpen megnyugtatja a kislányt, hiszen ez mégiscsak egy komoly beszélgetés lesz, melynek jól kell sikerülnie ahhoz, hogy ezen a kétségbeesett és bizonytalan állapoton túl tudjon lendülni.
- Hidd el, az nem olyan mókás, persze, ebben a korban én is nagyobb akartam lenni, aztán valahogy megfordult a dolog. Amint nagyobb lettem, elkezdett hiányozni a gyerekkorom, és a mai napig, szívesen lennék újra gyerek.
Pedig lassan megszületik a második gyereke is, ha minden jól megy, nem biztos, hogy pont azon kellene gondolkoznia, hogy inkább fára mászna és egy szál fürdőruhában pancsolna egy szökőkútban.
- Szeretnél még valamit megbeszélni, vagy szólhatok a szüleidnek, hogy végeztünk? Szerintem már nagyon unják a folyosót.
Szerencsére, ha itt is állnak, hallani nem hallhattak semmit, hiszen a szoba bűbájokkal védett, hogy az orvosi titoktartás, tényleg titok maradhasson. Nem akarja, hogy a portrék akárcsak mondatfoszlányokból is, elkezdjenek összerakni nem létező dolgokat. Hiszen ő pontosan tudja, hogy az ember életével kibabrálni, ahhoz nagyon értenek, de ahhoz, hogy a szájukat befogják, már egyáltalán nem. Ez pedig nem egyszer okozott neki is, és a hozzá járóknak is komoly problémát, van, aki a mai napig nem hevert ki egy durvább pletykát, és olyan is, akinek az egész önbizalmát kell újraépíteni miattuk.