Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=464273#post464273][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.15. 09:14[/b][/url]

- Azt hiszem a szüleid legnagyobb problémája a dologgal az, hogy ha egészségesen is főzöl, étkezel, nem a megfelelő mennyiséget fogyasztod. A szervezeted lassan felemészti magát, a betegségekkel szemben nem tudsz majd megfelelően védekezni, egyszerűen elsorvadsz, ha nincs benned olyan plusz, amit a szervezeted energiává alakíthat át. Nem azt akarják, hogy menj, és zabálj, ahogy te fogalmaztál. Nem kell beülnöd ebédidőben, és felfalnod mindent, ami előtted van. Kialakíthatsz étrendet. Van egy ismerősöm, aki ebben profi, olyan étrendet állít össze, mely tápláló, de nem hízlaló. Ha azt betartod, nem változol meg külsőre, a szüleid is megnyugodhatnak, és nem kell erről többet beszélgetnünk nekünk se, ha fejlődést látok.
Vannak problémáim nekem is, Minának is, de egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy a hullámzó átlag, az apja miatti sértettsége és társai közel sem olyan vészesek, mint amikor valakinek testkép zavarai vannak, és az egészségével játszik.
- Tudom, a gyerekemnél én is odafigyeltem, hogy miből mennyit adok neki. Szerencsés, olyan szempontból, hogy nem hajlamos a hízásra, azonban szerettem volna, ha odafigyel az étkezésére. De ez nem ugyanaz, mint amit te csinálsz. A szüleidtől kapott figyelem elhalványulásával arányosan csökkent az a mennyiség is, amit megeszel?
Az, hogy valaki szégyenként éli meg, hogy a gyereke beteg, számára elfogadhatatlan. A nőben is egy olyan élet növekszik, mely még gyenge, a terhességéhez képest visszamaradott, és talán nem is jutnak el a végéig, de a gyereke, esélyt akar neki adni, és ha esetleg betegen születik, hát betegen is ugyanúgy felvállalja, hogy az övé, és ugyanúgy szeretni fogja.
- Szerintem nem vagy olyan messze Angelina Jolietól, mint gondolod. De, ha már felhoztad őt. Amióta vékonyabb lett, a bulvársajtó szétszedte őt, sőt, valódi betegséget is diagnosztizáltak nála. Nem feltétlenül az csinos csak, aki olyan vékony, hogy méretben nem talál magára ruhát. Számomra az egyik leggyönyörűbb nő, a legjobb barátnőm, akinek világ életében sportos alakja volt, aztán az évek előrehaladtával a teste átalakult, ma már három gyereket nevel, de még így is gyönyörűnek tartom. Mutatok róla egy képet, sőt egy másik kedves ismerősömről is.
Felállve az asztalhoz lép, hogy a tárcájából kivegyen két képet. Mind a kettőn ugyanaz a gyerek szerepel, két különböző nővel. Az egyikőjük szőke, míg a másik vörös hajú.
- Ő itt a barátnőm, Kriszta, akiről az előbb meséltem. Számomra a kisugárzása és a személyisége teszi őt még gyönyörűbbé, mint amilyen, a másik pedig Katinka, akiről ugyanezt tudom elmondani, pedig testalkatukban ők messze állnak tőled, sőt tőlem is. Mégis, ha valakire hasonlítanom kellene holnaptól, biztos, hogy közülük választanék. Az, hogy mi a szép és mi a csinos, viszonyítás kérdése. Kinek mi az, ami tetszik.  
Az előbb a lány mellé guggolt, amíg a képeket kitette. Zójánk hajlamos mások aurájába bemászni, szereti a fizikai kapcsolatot a másikkal, sokkal jobban rá tud hangolódni, ha úgy érzi, hogy egyfajta bizalom alakult ki kettejük között, még ha igen csekély is, most azonban feláll, és visszaül a helyére. Valljuk be, vannak dolgok, amiket a mostani állapotában már nem feltétlenül tehet meg.
- A sportban ideig – óráig talán jó, ha az emberen nincs plusz, ám idővel ez visszafordul, és bizony nem lesz olyan jó. Nézzük meg a lányokat, akik kviddicseznek az iskolában. Szép, sportos testalkatuk van, de hozzád képest kövérek, pedig ők is folyton nézik, hogy miből mennyit esznek, ha többet, akkor kitolják az edzést, de mégsem küldték még hozzám őket ezzel. Szerintem az, ahogy ők élnek az egészséges mérce olyannál, aki szeret sportolni. Beszélned kéne velük, hogy mit esznek, mennyit, hogy egy kicsit jobban átlásd a lehetőségeidet. Nem kell kevésbé egészségesen étkezned, a világért sem, csak magával az adaggal van a baj. A szüleid sem feltétlenül rosszak, talán csak nem úgy kezelték a helyzetet, ahogy te elvártad volna. Ők nem akarnak neked rosszat azzal, hogy elküldenek pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, segíteni akarnak, és úgy vélik, ez a járható út.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=482259#post482259][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.03.26. 12:45[/b][/url]

Catherine

- Akkor nézzük a dolgokat kicsit máshonnan. A szüleid nemtörődömsége miatt szeged meg a szabályokat. Azért, hogy figyeljenek rád, hogy ne csak minden mással, hanem veled is el legyenek foglalva. Figyelmet szeretnél, és nem érdekel, hogy milyen drasztikusak a következmények.
Nem is érti, hogy a szülők arra, hogy nem gondoltak, hogy ezt ők maguk intézték így. Persze ilyen esetekben mindig mindenki más hibás, és ők csak néznek értetlenül, amikor pedig ez felmerül, tagadnak, hogy márpedig ők nem csináltak semmi rosszat. Néha a gyerekek mindent megtesznek, hogy a szüleik felfigyeljenek rájuk, néha pedig igen veszélyesek ezek a tettek. Vannak szülők, akik tagadnak, és vannak, akik megpróbálnak jobban teljesíteni szülőként, de a szokásokon néha nagyon nehéz változtatni.
- Mert ez az, amit az emberek látnak. Ha valaki rád néz, azt látja, hogy szép vagy, de ijesztően sovány. Az emberek túlnyomó része – hála a mostani információáramlás ütemének – a világot sokkal rosszabb helynek fogja fel, mint amilyen. Így ha rád néznek, nem azt fogják mondani, hogy szép kislány, hanem sajnálni fognak, mert súlyos betegnek gondolnak majd. Mintha haldokolnál. Az emberek nagyon sokszor ítélnek külső alapján.
Próbál higgadt és nem igazán meglepett lenni, pedig belül egészen más gondolatok kavarognak. Sok mindent látott már a munkája során, a vele szembe ülő pedig nem az első tini, aki utálja valamelyik vagy épp mindkét szülőjét
- Mi az, amit próbáltál és nem ment? Miben vallottál eddig kudarcot, ami miatt úgy érzed, hogy csak ez az, ami megy?
Teszi fel az újabb kérdést, elvégre az, hogy ez legalább megy neki azt az érzést kelti, hogy sorra bukott el mindent, és végül ide menekült, de akkor azt nem érti, hogy ezeket más hogyhogy nem vette észre. Bár egy kicsit túlzásnak érzi a kijelentést, ezért is kellene, hogy a lány válaszoljon.
- Nekem sosem sikerült életben tartanom egyet sem. Szóval ez tényleg ok arra, hogy büszke legyél magadra. A nevetségesnek tűnő feladatok mögött is vannak okok, amiért adjuk őket. Ilyen a gondoskodás is egy növényről. Amikor ültetted őket, figyeltél rájuk, nevelgetted őket, miket éreztél? Milyen érzés volt? Megterhelő, örömmel teli? Átalakult benned valami?
Teszi fel a következő kérdéseket, a képeket visszavéve, és eltéve oda, ahol eddig voltak. Nem akar belemenni abba, hogy elemezze a barátnőit, pusztán csak a lány reakciójára volt kíváncsi. A lány arcán viszont legördül egy könnycsepp, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, így felkelve mellé helyezi át magát. Tény, hogy a pszichológusok zöme ezt nem teszi, de most iskolában vagyunk, rengeteg olyan gyerek között, akiknek valami miatt sérült a lelkük, és igénylik a törődést.
- Vonatkoztass el attól a kijelentéstől, hogy neked itt és most enned kell. Ha így állsz hozzá, ösztönös védekezésbe is kezdesz, hiszen kijelentetted, hogy nem akarsz enni. Az agyad a cselekedeteid ellen dolgozik, és olyankor, ha kényszeríted magad csak még jobban meg fogod utálni az egészet. Én ezért mondtam, hogy először csak nassolj. Legyen nálad valami mindig, hogy ha olvasol, vagy éppen beadandót írsz, akkor a kezed közelében legyen. Nem is hiszed el, hogy tanulás közben hogy megjön az étvágy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=519176#post519176][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.09.16. 15:43[/b][/url]

Arty

A mai nap egészen nyugis. A vizsgák kijavítva, az otthoni feladatok ellátva , és gyakorlatilag nincs más dolga, mint várni, hogy jöjjön hozzá valaki, addig pedig békésen olvassa a lelki egyensúly előnyeiről szól legújabb könyvet. Azt hihetik az emberek, hogy ő annak örül, ha nem jön hozzá senki, hiszen ilyenkor nem történik semmi rossz. De ez nem így van. Pont azt szereti, ha érkezik hozzá valaki, ha van, aki felvállalja a problémát, és segítséget kér. Néha már csak az is jó, ha az ember kibeszélni magából, ami fáj.
A mai napon kékbe öltözött, amit bronz kiegészítőkkel dobott fel, mint egy igazi kis levitás. Mindig is imádta egykori háza színeit, és hihetetlen boldogsággal tölti el az is, hogy a lánya is oda jár, sőt, láthatóan Mina kezdi megtalálni az egyensúlyt is az életében. Egyszerűen minden tökéletes. Talán mondhatjuk azt is, hogy minden túl tökéletes. Várja már azokat a bizonyos égi csapásokat, melyeket az ilyen nyugalmi állapotok szoktak megelőzni. Kicsit tart is tőle, hogy mikor fog robbanni a bomba, mikor fogja Dwayne megérteni, hogy mit is mondott azon az estén, amikor Sean olyan nagyon beteg volt.
Továbblépett. Alakul valami, valami, ami nagyon törékeny még, és amit nagyon kell óvnia. Minden igyekezete benne van a jelenlegi helyzetben, de pontosan tudja, hogy a csoda nem tarthat örökké. Egyszer Dwayne is rá fog jönni, hogy a helyzet megváltozott kettejük között, hogy ő erősen tartja most magát, és nem akar visszatáncolni.
- Szabad
Épp ezen elhatározását elemzi magában, amikor kopogtatnak az ajtaján. A könyvet becsukva emelkedik fel a helyéről, olvasószemüvegét a borítóra helyezve pillant fel a belépő nőre, és azonnal le is vonja a következtetéseit, közülük is a legfontosabb, hogy baj van.
- Mi történt Arty? Kérlek, foglalj helyet.
Azonnal hellyel kínálja, még mielőtt elájul a nő. Teljesen szét van csúszva, ezt már most látja. Nem szeretné, ha valami történne vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=519658#post519658][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.09.17. 20:17[/b][/url]

Zsanett

A határidőnaplóját lapozgatva nézi, hogy milyen fontosabb dolgokat jegyzett fel. Muszáj néha előre megnéznie, hogy tudja, nagyjából mivel kell kalkulálnia az elkövetkezendő időkben. Már nincs száz nap karácsonyig, lassan az ajándékokat is el kell kezdenie beszerezni. Előtte még ott van a halloween is, amire mint minden évben, most is ő varja majd a jelmezeket, és ha minden jól megy, Mina háromnál többször nem fogja megváltoztatni a döntését azt illetően, hogy miben akar pár órát táncolni.
Közben azok nevét is végigbogarássza, akik mára bejelentkeztek. Három lány. Az egyikük Klára, visszatérő. Minden vizsgaidőszak után van egy nagy beszélgetésük. A lány negyedéves, még elsőben fedezték fel nála, hogy bizony van itt probléma, méghozzá a javítások és helyesbítések okozta idegessége miatti stresszes állapot. Az év közben ez érdekes módon nem jelentkezik nála, így év végén azonban kibukik minden. Ilyenkor beszélgetnek egy nagyot, és a lány általában színjelesként át is lép a következő évfolyamba. Négy után érkezik, mert előtte még van egy megbeszélése a kviddicsesekkel. A második, aki kettőre érkezik Suzanne. Suzy az a lány, akit ki kell zökkenteni az önbizalomhiányos korszakból. Ez a tinik egyik nagy réme. Van otthon egy hasonló korú és gondokkal küzdő példánya, így szerencsére eléggé járatos a témába. Már harmadszorra jön hozzá. Előtte pedig egy újabbnak mondható név, Chevailer Zsanett Vanda. Ismeri a lányt, de az időpontkérés egy kicsit meglepte. Éppen, hogy csak végigolvassa a nevet, kopognak, és be is lép a lány.
- Üdvözlöm, kérem, foglaljon helyet.
Mutat az kanapéra, miközben felkel, és végigsimít a szoknyáján. Sean már egy éves, mostanra pedig ő is visszanyerte alakját, így végre újra a régi ruháiban - meg pár muszáj volt megvennem darabban - mászkál, és még szoknia kell a kismama ruhák után. Jegyzetfüzetet és tollat vesz magához. A lányt követi, de ő a fotelben foglal helyet, és finom mosolyt enged meg.
- Nem igazán pontosított, hogy miért is jött el hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=524273#post524273][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.09.27. 09:26[/b][/url]

Arty

Azt már persze az elején sejtette, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés. Nem csak azért, ahogyan kinézett, hanem az első mondat után felrémlett pletykák miatt is, melyeket a folyosókon hallott. Persze nem foglalkozott velük, sosem érdeklik ezek, mármint ez így nem igaz, mert a Dwayne Warrenről szóló pletykákat igenis mindig meghallgatta. Aztán meghallgatta megint Minától, ám mire a kislány hazaért és előállt azzal, hogy szeretett apja éppen mit művelt, addigra már tudta is, mivel vigasztalhatja meg a kislányt, vagy éppen mi az, amivel kicsit helyre tudja állítani gyermekei apjának renoméját. Női praktikák, szokták mondani.
Amíg a nő mesél, addig leereszkedik a fotelbe, óvatosan, hogy ne akassza meg. Ilyenkor mindig nagyon vigyázva mozdul, hiszen az őt meglátogatók egyetlen apró zavarástól is képesek hatalmas falakat felhúzni maguk köré, és azt lerombolni sokkal hosszabb ideig tart, míg magára a problémára megoldást találni.
- Sajnálom, ez a sok veszteség bárkit a mélybe taszítana.
Igyekszik nem mélyén beleérezni mindabba, amit a nő mond, ám ez nem könnyű, érzi is, hogy a szemei kissé fátyolossá váltak. Az olyan foglalkozások során, mint az orvos, ápoló, szociális munkás vagy pszichológus az ember rengeteg olyat tapasztal, melyek akaratlanul is lehúzzák őt is. Az ajtón kívül hagyni a mindennapi problémákat, a családot és az ösztönös rájuk gondolást nem könnyű. Hiszen mi van akkor, ha mindez Minával vagy vele történik? Hogyan lépne túl a tényen, hogy a vágyott gyermekek halva születnek, vagy, hogy a szeretett testvér meghal? Nehéz nem egyből a sajátokra gondolni.
- Ádám hogyan élte meg ezt az időszakot?
Teszi fel az első kérdést a nőnek, ami nyomán elindulhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=531092#post531092][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.10.14. 18:13[/b][/url]

Arty

Figyelmesen hallgatja a nőt, kérdez, majd válaszol is. A válasza közben különös kettősséget érez, hiszen egyrészről megérti, másrészről viszont nagyon nem.
- Az ember gyakran azt mondja, amit a másik hallani akar. Elmegyek, mert magányra van szükségem, megvársz? Megvárlak. Közben azonban benne is zajlik egy folyamat. Együtt örömben és bajban. A párkapcsolat, a házasság erre épül. Ti együtt vállaltatok egy párkapcsolatot. Ti együtt voltatok boldogok. Ti együtt vártatok gyermeket. Ti együtt terveztetek.
Miközben beszél, a könyökeit a térdeire támasztja, ujjait pedig egymásba fonja. Járt ő is hasonló cipőben, és ő sem kezelte a legjobban a helyzetet. Ki tudja, ha annak idején normálisabban alakul a dolog Dwayne-nel, akkor a mai napig is élnék a kis nyugodt életüket. Tény, hogy akkor nagy valószínűséggel Mina, sőt Sean se lenne, vagy ha lenne, nem ilyenek és nem ilyen idősek lennének. Minden okkal történik ugyebár.
- Aztán elkövetkezett a negatív része. Neked magányra volt szükséged, de nem tudod megmondani, hogy neki mire, hogy ő hogyan élte meg a dolgot. Kizártad, pedig lehet, hogy segíteni akart, lehet, hogy semmi másra nem vágyott, csak, hogy veled legyen. Őt is veszteség érte, hiszen az ő gyermekei is voltak, vigaszra vágyott. Te ezzel nem foglalkoztál, ott, bármennyire is csúnyán hangzik, de önző voltál. Ő várt és várt, de egyszer a várásba is beleun az ember.
Próbál finoman fogalmazni, az irónia elég jól kiérződik a nő hangjából ahhoz, hogy tudja, a legkevésbé arra van szüksége, hogy még ő is adjon neki néhány szóbéli pofont. Igaz, hogy ilyenkor van, akit az tesz helyre, de hát nem szadista ő.
- Nem lehet, hogy Ádám ebbe unt bele? Az ő igényei nem kaptak figyelmet, ő maga, az ő szomorúsága nem volt nálad egyenrangú a tiéddel, és emiatt úgy érezhette, hogy nem te vagy számára a megfelelő ember. Hogy hiába vár, ő nem jön sorra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=579383#post579383][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.03.28. 21:04[/b][/url]

Volt pár nap, amíg kényelmesen pihenhetett, szinte be sem lépett ide. A szünidőben a diákok 95%-a hazamegy, a többieknél a bentlakó tanárok vállalják a felügyeletet. Olyanok ilyenkor, mint egy kis család. Alapból pedig ez a hely egy nagy családot jelképez. Persze, mint minden családban itt is vannak konfliktusok, és örömteli pillanatok is. Az, ami Misivel történt? Megmagyarázhatatlan. Amikor először mondták, nem akarta elhinni, mégis igaznak bizonyult a dolog. Ma érkezik hozzá, az első nap, amikor újra kinyitja a helyiség ajtaját.
Kellemes idő van, süt a nap, szinte húsz fok van. A függönyöket elhúzza, az ablakot kinyitja, engedi, hogy beáradjon a fény, és a madarak csivitelése. Kávét főz, és amíg várja, hogy a finom ébresztő lefő, addig az ablakban áll, és sütteti az arcát egészen addig, amíg nem kopogtatnak.
- Szabad.
Az ablakot visszacsukja, miután bebocsátást enged az ajtóban állónak. A kávé is kész, a szobát kellemesen elárasztja aromás illata. A fiú felé fordul, kedves mosolyt küld felé.
- Szia Misi, kérlek foglalj helyet.
A kanapé felé mutat, az asztalról közben jegyzetfüzetet és tollat vesz magához, majd ezekkel sétál oda ő is. Az asztalra helyezi őket, le azonban nem ül.
- Én barát vagyok, szóval nem kell félned attól, hogy mindenféle komoly vallatásnak vetlek ma alá. Ez azonban kötelező. Kávét? Vagy üdítőt? Van mindenféle. Plusz pogácsa, házi.
Utóbbit az asztalra helyezi, egy nagyobb tálba sok apró sajtos pogácsa. Imád sütni, és ezt az imádatát pont ma reggel élte ki, így most nem manók által készített aprósütemény van az irodában. Ő maga kávézik, és Misinek is azt ad, amit kér. Mielőtt leülne cukorhegyet és tejet pakol a színes bögréjébe, majd végre leül a fotelbe, szinte Misi mellé.
- Hogy érzed magad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=607871#post607871][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.07.10. 16:07[/b][/url]

Ugyan már nincs korán reggel, mégis hatalmasat ásít, ahogy felkel az asztal mellől, hogy töltsön magának még egy bögre tejeskávét. Az utóbbi időben megnövekedett koffeinbevitellel igyekszik túlélni a napokat. Sean mostanában nagyon sokszor betegeskedik, így az éjjeleket rendszerint ébren töltik, és sajnos nappal se nagyon változik a helyzet. Mina egy ideje már inkább a kastélyban marad, hogy tudjon a tanulmányaira koncentrálni. Az elején felajánlotta a segítségét, de mostanra kiderült, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ő inkább a kastélyban van, és készül.
Amikor kiderült, hogy fiút hord a szíve alatt, akkor figyelmeztették, hogy az első öt – hét év eléggé sorsdöntő lesz, de valljuk be, hit abban, hogy csak túloznak, hogy nem lesz ennyire vészes, pedig az. Kezdi úgy vélni, hogy elbukott, mint szülő, mert egyszerűen nem tudja megkönnyíteni a gyermeke szenvedését.
Nagyot kortyol a kávéból, miután a nyitott ablakhoz sétált. Tekintete a most még oly békés és csendes rét egy eldugott részén pihen. Most még mindenki órán van, de perceken belül megszólal a délelőtti órák végét jelző hang. A többség majd hömpölygő tömegbe olvadva a nagyterem felé veszi az irányt, hogy megebédelhessen, azonban lesznek páran, akik inkább kiülnek, hogy itt fogyasszák el azt, amit a konyhából szereztek. Gondtalanul.
Hiányolja ezt az időszakot, de nem kezdené újra, mert valószínűleg ugyanezeket a hibákat követné el. Ugyanúgy Dwayne mellett kötne ki, és valószínűleg, ha nem akkor, akkor később romlana meg a viszonyuk. Kopogtatnak, így el kell szakítania tekintetét a külvilágtól. A folyosókon mostanra már nyílván hangos gyermekzsivaly van, de itt, ezen a folyosón, csak a tanárok járnak ilyenkor, ők is csak a tanáriig jönnek.
- Tessék!
Ellép az ablaktól, és az asztala elé sétál, várva, hogy a kopogó belépjen hozzá

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=609056#post609056][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.07.17. 00:20[/b][/url]

- Aktád?
Na ez a nap is jól indul, mélyet sóhajtana, de minek? Amúgy nagyon rossz itt a legtöbb gyerek lelkiismerete, minden második ezt a mondatot teszi fel, de persze Misi esetében más a helyzet. Bezzeg az amnézia ezt a rossz szokás nem törli ki.
- Persze, hogy van.
Feleli egy pillanattal később, teljesen nyugodt, cseverésző hangon. Felkel, int Misinek, hogy kövesse egész nyugodtan. Benyit a hozzájuk közelebb eső ajtón, melynek vidám színei arról árulkodnak, hogy valamikor régen egy kislány lakta. A kislány azóta már a negyedik osztályt tapossa, és technikailag nagykorú már. Rohan az idő, ugyebár. Mára már eltűntek a gyerekjátékok és bútorok, helyüket átvették a szemmagasságig érő polcok, melyek dugig vannak iratpapucsokkal. Ahol a név kezdőbetűje vált, ott egy tenyérnyi halvány bézs lapon nagy fekete betű jelzi a következőt.
- Oda megyünk.
Mutat az S-re, melynek első sorában megindul a Saint-Venant sorozat. Vannak egy páran, de hát így megy ez, kicsit arrébb az O-nál is van egy egész sereg Ombozi.
- Az iskola minden jelenlegi és volt tanulójáról, illetve tanáráról, dolgozójáról vannak feljegyzéseim, akkor is, ha még nem jártak hozzám. Figyelem őket, mert ha bármi gyanúsat észre veszek, akkor azt jelentenem kell. Azért ne akarj levenni egyet se, elég komoly varázslatok védik őket.
Nem igazán szokta megmutatni ezt a részt, most is csak azért tette, hogy Misi hátha kicsit jobban bízik benne így. Tudja, hogy most nagyon óvatosnak kell lennie, muszáj kialakítania a bizalmat, és azt is tudja, hogy ez nagyon nem megy könnyen.
- Amúgy visszatérve, mindannyian piszok nagyot hazudnak.
Feleli nyugodtan, miközben visszaindul a másik szobába, oda, ahonnan eredetileg indultak. Ha Misi is kilép, az ajtó bezárul, nem csapódik, mintha egy erő visszatartaná ettől. Zója visszahelyezkedik a fotelbe, és int, hogy a fiú is tegyen így.
- És jobb a múltba való visszavágyódás, mint az új fejezet? Sokan ölni tudnának egy ilyen új kezdetért.
Az meg a másik, hogy a múlt nem biztos, hogy olyan szép. Így se könnyű, de akkor, ha mindent tudna, akkor aztán jönne a teljes összeomlás. Most, ebben az állapotban nagyon sok minden korrigálható. Persze az ember tudni akarja, hogy ki ő, honnan jött, ám vannak esetek, amikor sosem derül már ki teljes bizonyossággal, és olyankor bizony kár az életet kutatásra áldozni, ha az ember maga is meg tudja állapítani, mennyi van benne, mire képes és mit akar tenni.
- Az előbb láthattad, hogy valóban van pár  Saint-Venant, ez igaz. Viszont a barátok, nehéz dió. Vannak, akik tényleg azok, mások a helyzet miatt válnak azzá, mert elhitetik, hogy azok. Megértem, hogy bizalmatlan vagy. Michelle nem segíthet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=622698#post622698][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.09.27. 19:52[/b][/url]

Új tanév, új diákok. Számos probléma a családban, a környezetben. Árva gyermekek, akiknek a megfelelő környezetet biztosítani kell, mugliszármazásúak, akiknek ez az egész világ új, a kitaszítottság iránti félelem pedig még most is ott lebeg a fejük fölött, külföldiek, akik honvággyal és félelmekkel vannak tele. Egy szó, mint száz, ez az évkezdés sem lesz unalmas. Azonban a hely, ahol most ül, hamarosan megváltozik majd, és ennek ő maga örül a legjobban, hiszen az elmúlt évek során már megunta a helyet. Olyan az egész, mintha a sok bánat és baj beleivódott volna a falakba, és ettől számára legalábbis, az egész hely olyan ingerszegénnyé vált.
A mai nap az első dolgok összecsomagolása. A raktár készen van, az utolsó dobozokat zárja le még az ebéd előtt. Aztán irány a falu, muszáj lezuhanyoznia és átöltöznie. Mikor Viktor megérkezik hozzá, már a pakolást feledve ül az asztala mögött, hiszen nem elég lezárni a múltat, és új köntösbe bújtatni a jövőt, fontos, hogy a jelen feladatait is csinálja. Az elsősökkel már végzett, illetve azokkal a diákokkal, akik felsőbb évfolyamokon jöttek át ebbe az iskolába, most következnek a mestertanoncok, akiknél nem elég csak az, hogy első-, másod-, vagy harmadévesek, illetve, hogy melyik házba járnak, kell az is, hogy milyen szakokon tanulnak tovább.
- Szia.
Felpillant a belépőre, bizony régen járt itt, és bár a szobán kívül összetalálkoznak, beszélnek is, mégis a hely megváltoztatja a viszonyokat. Az egyetlen hely körülbelül a kastélyban, ahol a magánügyek és a titkok tényleg azok is maradnak, hála a védőbűbájoknak, melyeket még Dwayne operált fel erre a helyre. Ő pedig, ha éppen jóban vannak, akkor nem csak érti a szakmát, de még a kedvében is jár, és úgy tűnik, amikor ezeket tette, akkor éppen jól állt a szénájuk.
- Vicces, hogy ez a kérdés most merült fel, éppen csomagolok. Új színek, új bútorok.
Felkelve, lopva lesimítja a szoknyáját, és közelebb sétál Viktorhoz, miközben a kanapéra mutat.
- Kérlek foglalj helyet a kanapémon. Te leszel az utolsó, aki benne hagyja a fenéklenyomatát.
Sejti, hogy nem épp jó kedvében jött hozzá, így hát próbál egy kis humort csempészni belé. Persze nem ízléstelent, csak olyat, ami esetleg egy kis mosolyt csal a fiatal férfi arcára. A kis dohányzóasztalon már ott van minden, tea, kávé, üdítő és némi ropogtatni való. Nem ez a hagyományos, de Zója szerint fontos, hogy a másik fél a beszélgetés kellékeivel oldódjon. Ezért ülünk be kávézókba, vagy nyújtjuk el az ebédet.
- Egy éve. Fontosnak tartod, hogy időben mérd? Mármint, ennek nincs lejárati dátuma vagy határideje. Attól még, hogy Juliska két hét alatt zárja le, Jancsinak lehet, hogy kell két év is. Attól még Jancsi nem rosszabb, mint Juliska.
Remek, indítsunk egy kellemes vérfertőző példával. Magában reméli, hogy a másik félnek ez nem tűnik fel.
- Milyen szavakkal tudnád jellemezni az elmúlt évet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=631096#post631096][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.10.27. 13:37[/b][/url]

- Van. Ne görcsölj rá.
Ez a legegyszerűbb, amit mondhat, és bármilyen olcsó tanácsnak is hangzik, ez a legjobb tanács. Lábait keresztbe téve, kényelmesen hátradől. Most nem jegyzetel, zavarónak érzi a körmölés gondolatait. Kezeit kényelmesen az ölébe ejti, tekintetével nem feltűnően, de beszélgetőpartnere arcát figyeli.
- Az egy dolog, hogy rájössz, hogy változtatni kell. Az pedig egy másik, hogy a folyamatot elkezded. A folyamat viszont csak úgy tud elkezdődni, hogy nem agyalsz rajta, hogyan kellene elkezdeni. Sokan ilyenkor listát írnak, holnaptól például nem iszok kávét. Merlin bocsásson meg ezért a kijelentésemért.
Ez egy nem jó példa. Ha egyszer úgy dönt, könyvet ír majd, a női főszereplő egész biztosan olyan kávéfüggő lesz majd, mint amilyen ő maga. Nem is jelentette ki még soha ezt a mondatot, és hiába csak egy példa volt, most fanyar ízt érez a szájában, mint ha az univerzum megütötte volna a hamis szavakért.
- Vannak, akik görcsösen próbálják megváltoztatni a napi rutinjaikat, hogy úgy érezzék, mások. Például a reggeli újságot nem a kviddics hírekkel kezdik, ahogy mindig, hanem a pénzügyiekkel, aminek kényszerűségével csak még idegesebbé teszik magukat, ami szintén lehúzza őket. Felesleges a kényszerű tetteket megpróbálni is.
Egy pillanatra megáll, sóhajt egy aprót, lepillant a kezeire, majd vissza a férfire.
- Én, hivatalosan nem mondhatok semmit, nem is keverhetek bele a dologba semmi személyeset. De, nem biztos, hogy a tárgyiasság most segítene. Gyerek voltam még, amikor Dwayne és én összekeveredtünk. Felelőtlenek, de boldogok, aminek túl hirtelen lett vége. Én sem engedtem el, soha. Évekig próbáltam elnyomni, elhitetni magammal, hogy nem kell, nem érdekel, de ez nem igaz, mert pont ezzel az elnyomással alakult ki a vágyódás és amikor újra egy helyen voltunk a függés. Ideig – óráig ez persze jó, és nem mondom, hogy nincs benne szerelem, de azt se mondanám, hogy ez egészséges lenne. Pont a lezárás hiánya miatt alakult ki egy csomó olyan plusz pont, ami nem egyszer elmérgesítette ezt az egészet. Nem biztos, hogy azt a levelet befejezetlenül kellene hagynod. Nem mondom azt, hogy valaha is el kellene küldeni, bárkinek is. De ha szóban nem is, hát írásban ki kéne adnod magadból mindent. Az írás remek terápia tud lenni.  
Ő maga fogyaszt, a már fent említett tejeskávé irányába indul meg, mozdulatai gyorsak, precízek, rutinosak. Azonban a figyelme egy pillanatra sem lankad, hallgatja a másik felet.
- Én tudom, akkor amikor nem figyeltél magadra.
Jelenti ki könnyedén, miközben két cukrot ejt a halványbarna italba, majd kevergetve kiegyenesedik, és végül kortyol is egyet.
- A munka nem terápia és nem is megoldás. A munka csupán menekülés. Az ember beletemeti magát, nem figyel sem a hangokra, sem a jelekre, sem önmagára. Ezek és a gondok azonban szép lassan elkezdik felemészteni, és mire feleszmél, már félig elfogyasztották.
Mint valami zombis filmben, amiből a muglik olyan elégedetten csinálnak rengeteg félét, igazán jó azonban csak kevés van.  
- Amit legelőször kell tenned, hogy a szívedben és az elmédben keletkezett zűrt kis halmazokba rendezed. Ki nem zárhatod a dolgot, el nem felejtheted, ez a részeddé vált. A te döntésed, hogy előnyödre vagy hátrányodra válik. Játszunk egyet. Képzeld el azt a sok mindent, ami benned van, és képzelj el két kört. A két kör jelképezi azt, amit meg akarsz tartani, illetve, amit ki akarsz dobni. Mint amikor nagytakarítást csinálsz. Mi az, amit nem engednél el, és mi az, ami szerinted a szemétbe való?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=638724#post638724][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.11.13. 20:57[/b][/url]

A mai napja elég laza, csupán három időpontja van, ebből kettőt már le is tudott, a harmadikig pedig van még egy tíz perce. Az idő kint már eléggé hűvös, gyorsan kellett kapkodnia a pracliját, hogy ne fagyjon meg, amíg felér a kastélyban. Át kellene szoknia a nadrágokra, mert ez a szoknyás állapot minden ősszel és télen átfagyasztja. Ez vicces is egyben, hiszen közel húz éve él így, csak amikor Sean született, abban az időszakban viselt nadrágot, aztán amint lehetett, visszatért az imádott szoknyáihoz.
Az asztaltól - ahol eddig a szorgalmikat javította -, most felkel, jólesően nyújtózik egyet, és elsétál a megbűvölt kávéfőzőhöz, hogy egy nagy adag kávét lefőzzön magának. Amíg a fekete folyadék lassan lecsordogál, ő maga az ablaknál áll, nézi a kint sétálókat. A mágikus üvegnek köszönhetően nem látnak be, kifelé azonban tökéletes a rálátás mindenre, ami a rét ezen szegletében történik. Régebben sokat leskelődött itt a lánya után is, de miután teljes biztonságban tudta, leszokott róla. Kell mindenkinek a megfelelő tér, és ő ezt biztosítani akarta a lányának. Jól is tette, hiszen felnőtt, és felelősségteljes lett.
- Jó napot! Kérem, foglaljon helyet. Inni valamit?
Mint mindig, most is megjelenik az asztalon limonádé és forró tea is, utóbbi a téliesedet idő miatt lett kérése, a manók pedig boldogan teljesítették. Szereti őket, hiszen nagyon kedvesek, és csak nagyon nehezen fogadják el azt, amit adni tud cserébe. Mostanra viszont már rájött a titokra, így a legtöbbször becsempészi éjjel az asztalra, hogy reggel örüljenek. A lány szavaira kissé összevonja a szemöldökét, megkapta a papírt, neki világos, hogy mi folyik itt.
- És te hogyan gondolod?
Érdeklődik, miközben rutinos mozdulatokkal tejeskávét kever magának, és végül leül a fotelbe, ahova már oda van készítve a toll és a papír.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=638771#post638771][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.11.13. 21:38[/b][/url]

Muszáj egy kicsit elmosolyodnia, bár nem illendő, így inkább gyorsan bólint is egyet hozzá.
- Ez igaz, mondani tényleg könnyű.
Nem is haragszik rá egy cseppet sem, amiért ilyen gorombán reagálta le, amit mondott. Valahol mélyen jogos a dolog, sokan úgy vélhetik, hogy neki könnyű dolga van, csak itt ül, és néha benyög egy kérdést. Ilyen szempontból igen, hiszen nem auror, aki például az életét kockáztatja azért, hogy a hazája egyben maradjon, legalább egy napig még, hanem pszichológus. Igaz, ha rossz kérdést tesz fel, akkor azzal akár önpusztításba is űzheti a másikat, ami szintén nem szerencsés. Ezért is fontos, hogy jól reagálja le az adott helyzetet, és jó kérdést tegyen fel. Neki építenie kell, nem rombolnia.
- Persze.
Már épp indulna felé, hogy átkarolja, de a víz nem egy rossz gondolat, így mielőtt leülne mellé, tölt egy pohár vizet, és átnyújtja neki. Helyet foglalva mellette azért, hogy jelenlétéről biztosítsa, és a hátát simogatva próbálja kicsit nyugtatni.
- Hidd el, jobban tennéd, ha kiengednéd. A sírás megnyugtatja a lelket, és ha egy nagyot sóhajtasz még jobb lesz. A kanapét úgyis eladom majd vízágyként később.
Próbál egy kis viccet is csempészni, hátha úgy könnyebben megy a dolog. Az embernek néha kell egy kis motiváció, akkor is, ha éppenséggel sírásra motiválják. A sírás nagyon is jó dolog tud lenni, nem gyengeség, sőt, nagyon sokszor megerősíti az embert, és tényleg könnyít rajta.
- Mit gondolsz, mi kéne ahhoz, hogy el tudd őt engedni?
Kérdezi végül egyik kezét még mindig a másik hátán tartja, míg a másikkal a karját simogatja, finoman, ahogy a babákat szokás simogatni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=638829#post638829][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.11.13. 23:00[/b][/url]

- Ha valami mást szeretnél, csak szólj.
Már attól a pillanattól, hogy belépett ide, figyeli a mozdulatait, a viselkedését, minden apró reakciót. Az embernek fogalma sincs, hogy egyetlen pillanat mennyi üzenetet hordoz annak, aki szakavatottan figyeli a másikat. Zóján azonban ez minimálisan se látszik. Olyan természetesen viselkedik, mintha semmi sem lenne jelentős, pedig ez határozottan nem így van, de a másikat pont az zavarná, ha vizsgálódóan viselkedne.
- Itt nem kell javítanod magad, ez nem az a hely. Egyrészt tökéletes biztonságban vagy, hiszen se festmények, se kiszűrődő hangok. Senki sem tudja, hogy itt vagy, ha te nem akarod, hogy tudjanak róla. Itt őszintén beszélhetsz, akár káromkodhatsz is, egész nyugodtan, senki sem rója fel. Sőt, én itt nem tanár vagyok, úgyhogy ígérem, utólag se foglak bemártani.
Még kedvesen kacsint is hozzá, bár nem biztos benne, hogy ez a legjobb válaszreakció, de most már megtörtént, ez van, néha ő is hibázhat, elvégre emberből van.
- Valóban a sok elintéznivaló az oka annak, hogy nem alszol vagy inkább az, ami a fiolával történt?
Megvannak a forrásai ahhoz, hogy tudja, mi történt. A lány időpontra jött, így volt ideje ahhoz, hogy megismerje az előzményeket, hogy tudja mihez kötni a látogatását. Nem szokott ilyet csinálni, de valahogy volt egy olyan érzése, hogy ez most több, mint amit a felszínen lát. A megérzése pedig nem is csalt, hiszen valóban jobb így, hogy szélesebb ismeretekkel rendelkezik.
- Az a helyzet, hogy ha a tanulás rovására megy a színház, akkor bármelyik pillanatban letilthatnak az iskolán kívüli tevékenységedről. A te korodban a színház engedmény, de nem elsődleges pont, hiszen még kiskorú vagy, csak akkor engedik a színházi munkát, ha a kötelezettségeidet megfelelően el tudod látni.
Ez pedig jelenleg nem így van, hiszen nem véletlenül kötött ki itt. De ezt tudják mind a ketten, kérdés csak az, hogy a lány be meri – e vallani ezt magának is. Hiába van ő most helyzeti előnyben, a lényeg, hogy Borinak is fel kell fognia, hogy a tagadás most nem segít rajta.
- Gondoltál már arra, hogy bűbájokkal aludj? Álomtalan alvással, illetve irányított álmokkal. Utóbbihoz képzett illúziómágus szükséges, amennyiben nem bűbájjal és bájitallal oldja meg az ember, de hasznos a testnek és a szellemnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=641467#post641467][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.11.22. 20:44[/b][/url]

- Nagyon jól hangzik. Nálam a kakaó tipikusan téli ital valahogy. A sok különböző ízesítési lehetőséggel. Nagyon szeretem, de ritkán fogyasztom. Viszont, ha megengeded, a gyerekeimnek továbbadnám a tippet. Esküszöm, hogy nekik az ereikben is kakaó folyik.
Reggelire, ebéd után, vacsorára, vagy mert vidám az ember, vagy mert éppen szomorú, vagy mert az apjuk nem válaszolt azonnal, előtte levegőt vett. A srácoknak mindig van valami nagyon jó indokuk, hogy miért is kell most nekik kakaót inniuk. De igazából ez legyen a legnagyobb baj, sőt, szeretné, ha csupán ennyi baj lenne. De hát ez ugye túl nagy kívánság.
- Nem szabad, hogy a félelmeink irányítsanak minket. Te rettegsz az elalvástól, mert félsz az álomtól vagy talán attól, hogy nem lesz ébredés. Félsz a bájital, a fiola kifejezésektől, melyek a világunk szerves részei.
Ezekhez a megállapításokhoz nem kell doktori fokozat, sőt, ám kapunyitogatónak pont megteszik. Innen lehet úgymond építkezni. Azonban valahol el kell kezdeni a dolgot.
- Amerre te haladsz jelenleg, amiatt paranoiássá válhatsz, ha már nem vagy az, a környezetedben élők pedig tartanak tőle, hogy veszélyessé válhatsz, nem csak önmagadra, de a társaidra nézve is. Állításuk szerint több konfliktusod volt már a színházban is, már azelőtt is, hogy az eset megtörtént volna.
Arra kérték, hogy kíméletesen próbálja adagolni a lánynak a tényállást. Talán úgy is kellett volna tennie, de ha ránéz, akkor egyszerűen zavart értetlenséget lát csak, illetve pánikot. Nem biztos, hogy a kerítéssel sokat segítene. Vannak pillanatok, amikor ki kell mondani a dolgokat, és ha más nem teszi meg, hát akkor majd ő. Néha valóban jobb, ha az emberhez finoman szólnak, most azonban csak azt érzékeli, hogy mindenki csak a finomkodással van elfoglalva.
- Ki az, akiben megbízol? Valaki a színházból mondjuk.
Nem igazán kapott teljes képet a lány környezetét illetően, így most csak tapogatózni tud, de talán ott rábukkanhatnak valakire, aki a segítségükre lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=653846#post653846][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.06. 19:43[/b][/url]

Az új év számos új csodát, és még ennél is több aggodalmat hozott, azonban egyelőre bizakodóan tekint előre. A konyhájában időnként összegyűlő halom gyerek meg csak boldogabbá teszi az átlagos napokat. A gyereksereg együtt tanul, együtt eszik, nevetnek, és segítik egymást, amiben csak tudják. Egyszerűen remek, olyan olyankor a hely, mint amilyenre mindig is vágyott. Nagy család, sok gyerek, boldog békeidők. Már majdnem hogy tökéletesnek mondható, persze nem az, de jó azt hinni, hogy igen.
Mára kevés bejelentkezett látogatója van, új még az év mindenkinek, a karácsonyi szünet végével megindul a hajtás, hiszen lassan itt vannak a vizsgák. Neki magának is készülnie kell, lassan előkerülnek a vizsgalapokhoz gyűjtött év közbeni jegyzetek, az utolsó simítások a tervezetteken, majd az időpontok kiválasztása, végül pedig a tavaszt várva a vizsgák javítása. Szép és békés időszak ez, leszámítva azt, amikor a verandán ülve próbál kicsikarni egy elfogadhatónyi választ pár diákból, akiket nem akar megbuktatni, de egyszerűen lehetetlen küldetés tenni ellene. És az ő tárgya még csak nem is nehéz, vannak tárgyak, melyekre szinte napi szinten készülni kell.
A következő kuncsaftig még van bő tíz perce, így készít magának egy kávét, kikészíti az asztalra a szokásos üdítőket, az apó süteményt. Bár ez nem éppen megszokott, mégis ezzel egy kicsit kényelmesebbé teheti az amúgy kényelmetlennek mondható helyzetet. Elvégre senki se jókedvéből jár ide, hanem azért, mert valami éppen nem stimmel az életében. Ilyenkor pedig elkél a segítség. Az iroda a szünet alatt teljesen átalakult. Viktor volt az utolsó vendége, és reméli, hogy a fal régi színével együtt a bánat is eltűnt az életéből. Talán az ünnepek során érte valami boldogság. Reméli, hogy igen. Majd ha lecsendesedtek az első napok, mindenképp felkeresi, és mint barátja, rákérdez.
A kávé lassan kész, az ablaknál áll, de most a mugli módszerek helyett csak int a pálcájával, mire a forró fekete ital egy kék – fekete bögrébe kitöltődik, három cukor keveredik el benne, majd a sötét színű ital kellemes barnára vált, ahogy a fehér tej átveszi a hatalmas. Az ital kellemesen langyos, így érkezik meg a nő kezébe, aki a kinti, hófödte tájat szemléli. Ő lát kifelé, ám a mágiának hála, befelé senki sem lát. Nem is sejtik a kint tartózkodók, hogy időről időre figyelik őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=654472#post654472][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.09. 23:01[/b][/url]

- Persze, csak tessék.
Mutat a kanapék felé kedvesen. Az asztal közepén ott van már minden, ami ilyenkor lenni szokott. Gyümölcslevek és rágcsálnivalók. Ez nem szokás, legalábbis a legtöbb kollégája nem ért ezzel egyet, ahogy azzal sem, hogy vidám színűek legyenek a falak. Ő azonban hiszi, hogy az otthonos környezet sokkal könnyebben ellazítja a látogatót. Ha például ő maga belép egy fehérre meszelt helyre, egyből befeszül, akkor is, ha nem orvosi rendelőről van szó.
- Nincs papírforma, azért vagyunk itt, hogy bármiről beszélgessünk, amiről jól esik, vagy úgy érzed, hogy kellene.
A rákényszerítésnek amúgy sincs eredménye. Volt olyan kisgyerek, még az elején, akivel gyöngyöt fűzött az első pár alkalommal, egy másikkal színezett, de volt olyan is, aki csak ült, és sóhajtozott. Az eleje amúgy sem könnyű, hiszen meg kell bízni egy idegenben, vagy ha nem is teljesen idegen, akkor is kívülálló, akiről nem tud olyan sokat, hogy feltétel nélküli bizalmat szavazzon neki. Mit tehet ezért a nő? Semmit. Persze tehetne, a mágiáját használva felerősíthetné a bizalom kötelékét, ami elég gyenge még ilyenkor, vagy bizonygathatná, hogy benne aztán tökéletesen meg lehet bízni. Megtehetné, de semmi haszna nem lenne.
- Mik okozták a tüskéket?
Nyilván, ha ezzel kezd, akkor ez lesz a jó irány. Nem az, hogy milyen tüskék, az nagyjából hasonló alap érzelmek gyűjteménye tud lenni, a mögöttes tartalom viszont mindenkinél egyedi. Nekünk pedig a mögöttes tartalom a lényeg, hiszen abból lehet jobban következtetéseket levonni, és elindulni a megoldás felé. Sokkal jobban át lehet gondolni a helyzetet, ha ismerjük a kiinduló és menet közben becsatlakozó eseményeket, érzelmeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656459#post656459][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.20. 18:55[/b][/url]

A mai délután nem pont úgy telik, ahogy tervezte. Eredetileg korán hazament volna, csinált volna valami vacsorát, vágyott egy tésztás étel után, majd egy jó könyv társaságában bekucorodott volna a sarokba, és csak simán ellett volna a könyv, a pokróc és a kávé társaságában. Igen, pont az ilyen elképzelések miatt van most itt. Seant elvitte az apja, Mina pedig finoman megkérte, hogy ma ne menjen haza, mert jön hozzá valaki. Olyan kis titokzatos és zavarba ejtő volt, hogy engedett a nyomásnak, és inkább ide vetette be magát. Azonban ez a hely mégsem olyan, ahol az ember szívesen pihen, hiszen akaratlanul is a munka jut az eszébe. Ehhez hozzá jött az is, hogy Ráhel is nála van, így amíg a lány a házi feladatát írja, addig ő is szorgalmikat javít. A csend viszont szokatlan, neki is feltűnik, azonban igyekszik úgy tenni, mint aki tudomást sem vesz róla. Nem tanácsos ebben a korban akadékoskodni, főleg nem olyan területen, hogy miért nem beszél vele. Majd hozzászól, ha akar. Addig meg, legalább ennek is nekiállt.
- Sírkőre?
Visszhangzik a kérdés, ám nem vádlón, inkább elgondolkodón. Kicsit megdönti a bögréjét, hogy ellenőrizze, mennyi kávéja van. Kicsit döbbenten tapasztalja meg, hogy semennyi, így felkel, és a már előre tejeskávénak bekevert kancsóból tölt újabb adagot, majd beledob három cukrot, és egy pálcaintéssel felmelegíti. A pohara is kiürült, úgyhogy mielőtt visszaülne, tölt magának egy pohár kajszi levet, iszik is egy kortyot, és csak utána fordul a lány felé, mert első körben csak annyit tesz hozzá, hogy egyedit akar.
- És biztos, hogy neked kell feliratot készíteni? Inkább a játékosoknak… a nézőknek… és a gurkóknak.
Nem akarja nagyon elvenni a lány kedvét, de tőle messzebb álló sportot nem is választhatott volna. Nem minden van meg a genetikában, ha így lenne, akkor ő valószínűleg vérségmániás lenne, egy érdekházasságban, és nem dolgozna, mert minek, a kötelességét teljesítette, és fiú gyermeknek adott életet. Áh, sosem tudna ilyen lenni, nagyjából olyan öngyilkos a gondolat, mint, hogy Ráhel beállt a kviddics csapatba.
- Nem akarok negatív lenni, félre ne érts, de nem igazán az erősséged ez a játék.
Tinédzserként sok hülyeséget megcsinál az ember, nem kizárt, hogy ő is ezért teszi, a másik lehetőség pedig az, hogy az apja figyelmét felhívja. Ám nem feltétlenül ez az az út, ahol a lány kiválthatja az apjából a büszkeség érzését. Közelebb lép hozzá, megvizsgálja az arca minden rezdülését. Ujjaival az üvegpoháron dobol egy keveset, majd inkább visszaül a helyére, és lerakja maga elé a poharat.  
- Miért csinálod? Fiú van a dologban vagy apád tett megint valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656467#post656467][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.20. 19:36[/b][/url]

- Köszönöm, én is úgy látom, hogy ez sokkal jobb. Ha minden fehér lenne és fapados, akkor a jelenleginél sokkal súlyosabb dolgok is történnének ebben az iskolában.
A jelenlegi felállás, hogy egy sok labilis személyiséggel rendelkező iskola egyetlen pszichológust foglalkoztat, nem is biztos, hogy a legjobb megoldás. Ezt mindenképpen jeleznie kell az igazgató felé. Célszerűbb lenne a diákokat és a tanárokat szétosztani két ember között, mert a sok információ nagyon sokszor összekeveredik, és ha nem jegyezné fel magának az ülések után még külön, hogy ki kivel van és mit csinált, illetve, hogy egyik vagy másik embertől hallotta a dolgot vagy csak úgy pletyka szinten máshonnan, akkor bizony lenne itt probléma. Nem akarja, hogy véletlenül bajt keverjen, viszont igyekszik minden információt rendszerezni, hogy figyelemmel tudja kísérni a kirívó eseteket, és ha talál egyet, hát tudja jelezni.
- Nem köszönöm, én kávéfüggőségben szenvedek. Tejeskávé, hogy egész pontos legyek.
Persze szokott mást is inni, de az tartja legjobban szinten az elméjét, még akkor is, ha kimutatták, hogy a kávé és a tea nagy mennyiségű fogyasztása vashiányos vérszegénységhez vezethet. Valamit valamiért, nem? Ő legalábbis így gondolja, de persze évről évre azért mindig eljár ellenőrzésekre.
- Az emberek egyrészt tartanak az ismeretlentől, vagy esetünkben az arctalantól. Ez igaz a gyűlöletre és a tanácstalanságra is. Onnantól, hogy alakot öltött, az ember lényének egy rész megnyugszik, tudja, hogy ki az, akire haragudnia kell. Ez az érzés, ami nálad is megvan, nem ritka vagy ismeretlen azok körében, akik árvaházba kerültek, még akkor is, ha szerető család veszi őket körül életük egy következő szakaszában.
Értette az iróniát elsőre is, de nem tett az irányába semmit. Az irónia egyfajta védekező mechanizmus a világgal szemben. Ő maga is alkalmazza, és nem tartja rossz dolognak, ha az ember rendelkezik vele és használja is.
- Mennyit tudsz a szüleidről vagy arról, hogy miért hagytak el, vagy, hogy merre lehetnek most?
Amikor a hibáztatás érzése megjelenik, nagyon sokszor egy esemény a katalizátor, mely elindítja az kirobbanást, az addig is jelen lévő, de talán szunnyadó érzések felszínre törését. Az első tipp az egyik fél megjelenése vagy egy új információ – mely inkább csak rombolja a korai szülőképet – felszínre kerülése lenne, de nem akar elhamarkodottan ítélni.
- Mesélj nekem Timiről. Bármit, amit szívesen megosztanál bárkivel.  
Nagyon sokan mesélnek arról, hogy az árvaházban nem olyanok a körülmények, mint amilyet egy gyermek megérdemelne. Kivételt képez ez alól talán a Kereki – Nagy, legalábbis amit mostanában látott az intézményből. Tudja, hogy a nevelők dolga se könnyű éppenséggel, hiszen kevés pénzből rengeteg gyermekkel, rengeteg személyiséggel és háttérrel kell megküzdeniük. Ő maga nem is engedné, hogy valaki évtizedeken át ilyen intézményben dolgozzon, de nem az ő joga azt megítélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656469#post656469][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.20. 20:09[/b][/url]

- Jól nézel ki.
Biztosítja kedves mosollyal, nem mintha nem éppen az ironikus énje szólt volna, mégis valahogy muszáj egy kicsit nyugtatnia a lelkét is.
- Tudod, ha száz százalékig biztosra lehetne tudni, hogy a közös gyerekünk egy kislány lenne a te hajszíneddel és az én szemszínemmel, addig nyüstölnélek, amíg igent nem mondasz nekem rá, hogy legyen közös gyerekünk.
A végére még egy csábító kacsintást is megenged magának, remélve, hogy egy kis mosolyt csal az arcára. Lehet, hogy azt hiszi, hogy csak viccel, és félig talán annak is szánja, de amúgy komolyan, ha ez így egészen biztos lehetséges lenne, elhiheti, hogy kapva kapna az alkalmon, hogy egy csodálatos gyermeket alkossanak. Talán elsőre furcsának hangzik, hogy ilyeneken gondolkozik, de az igazság az, hogy elég sok nő megteszi ugyanezt. Elgondolkozik, milyen lehet a másik párkapcsolatban, apaként, hogy milyen lenne a közös gyerekük. Ettől még nem akar semmit a másiktól, pusztán csak nőből van. Egyszerű és természetes. Ő maga pedig, hiába vésődött belé örökre Dwayne Warren, nem akar ebbe csak úgy beletörődni, főleg egy olyan diszharmonikus kapcsolat esetében, mint amilyen az övék. Nem hiszi, hogy ebből valaha is valami komoly lenne, azonban ő maga vágyik arra, hogy legyen mellette valaki. Valaki olyan, aki tényleg mellette áll, és őt akarja, még ha nagyon nehéz is, hiszen vele jár minden negatív plusz is.
- Mi akadályoz meg benne, hogy Seth-tel beszélj?
Egy pillanatra ragadták csak el a saját gondolatai, épp csak annyira, amíg Viktor kifújta az orrát, utána már újra rá koncentrált, kizárva az életét a jelen helyzetből.
- Nincs valaki, aki új? Valaki, aki megérti, de nem volt részese az időszaknak, olyan, aki anélkül hallgatna végig, hogy tudná, milyen csattanók vannak a dologban? Tudod, néha nagyon jót tesz az új, friss szemlélet. Ha egy új szögből vizsgálgatod meg a problémát, vagy csak egy új embernek mesélheted el.
Egy pillanatra elhallgat, majd hirtelen kiegyenesedik, jobb lábát átveti a balon, és mintha valami csodát találna fel, úgy húzódik elégedett mosoly az arcára.
- Tudom már, hogy mit csinálunk! Leveleket fogsz írni. Mindig nekem kell őket odaadnod, de a levél címzettjének kitalált alaknak kell lennie. Írj ki magadból mindent. Gátlások és átgondolás nélkül. Írj egy nem létező személynek, valakinek, aki nem válaszol, nem ítél, akinek nem látod beszélgetés közben az arckifejezését. Mit szólsz? Bár igazából mindegy, mert ezt feladatként kapod. Ha nem végzed el, levonok ezer pontot az Eridontól.
Az utolsó mondatot nem gondolja komolyan, de amilyen diadalittas arccal ül, nem lehet benne biztos senki, hogy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=657333#post657333][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.25. 18:56[/b][/url]

- Sokan azt vallják, hogy ennek is megvan a maga pszichológiája, mármint a kávéfogyasztásnak. Igaz is némileg a történet. Nekem például nincs rá szükségem, későn szoktam rá, az egyetem utolsó évében, és amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a fiammal, abba is hagytam, mindenféle leszoktató időszak nélkül. Én inkább élvezeti fogyasztó vagyok.
De annak mondjuk igen tisztességes, hiszen van, hogy egy nap képes négy – öt bögre tejeskávét is elfogyasztani. Ennek ellenére azonban nem mondhatja, hogy nem jön álom a szemére, ahogy a feje a párnához és, már szinte alszik is. Kivéve, amikor agyal az élet nagy kérdésein ugyebár. Olyankor szinte lehetetlen rávenni, hogy elaludjon. Persze ilyenkor más azzal kezdené, hogy „kár volt ennyi kávét inni, ő azonban nem ilyen, pontosan tudja, hogy mennyire nincs rá hatással a koffein.
- Felkészültél?
Fut át egy halvány mosoly az arcán. Lehet, hogy ő maga próbálta megoldani a helyzetét, és utána olvasott, hogy egyáltalán mi lehet ez az egész. Ez mondjuk a ritkábbik eset, de már az is pozitívum, ha valaki nem hagyja, hogy csak úgy leszuszakolja a lelke egy sötét, elzárt részére a problémát, és elhiggye, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor megszűnik. Sokan vannak, akik így gondolkoznak. Lenyomják az újabb és újabb problémákat, míg végül a kapacitást már nem lehet tovább bővíteni, és mindaz, ami eddig csak rejtve volt, most egyszerre zúdul ki, sokszor félelmetes pusztítást végezve a környezetében.
- Miért lettél most kíváncsi rájuk?
Kérdezem, miután visszaült. Természetes, hogy az embernek ilyenkor tennie kell valami pluszt. Van, aki csak a lábával dobog, de volt már olyan diák is, aki tört és zúzott. Az asztal alsó üveglapjából most is hiányzik egy darabka, ami őszintén szólva, fogalma sincs, hogy hova lett, amikor visszaállította a tárgyakat, minden visszatért, csak a kis félcsillag alakú törés nem.  A kérdést mások talán úgy tették volna fel, hogy: „És te kíváncsi vagy rájuk?” Jogos, de eléggé felesleges kérdés, melyre lehet azt felelni védekezően, hogy: „Nem”. De ez nem igaz. Hiszen akkor nem járkálna itt fel s alá, és nem gondolkozna azon, hogy miért nem kellett nekik, hiszen Timi elég sok sebet begyógyított. Annak, aki nem érdeklődik a vérszerintiek iránt, annak bőven eleget is, ám aki igen, annak ez nem elég segítség ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
- Miért választottad a Bagolykőt?
Érdekes, amit a Timivel való kapcsolatáról mond, különösen az utolsó mondat. Lefirkant néhány szót a jegyzetfüzetére, miközben az előző kérdésre hallgatja a választ.
- Nem várható el senkitől, hogy azt, aki felneveli, anyának vagy apának szólítsa. Vannak olyan fiatalok, akik az édes szüleiket is a keresztnevükön szólítják. Viszont érdekes a fogalmazásod. Elég jól? Súrlódások azért vannak? Olyan, mintha nem lenne felhőtlenül boldog ez a kapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=658290#post658290][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.02. 20:01[/b][/url]

- Ez egy jó meglátás, de azért nem árt vigyázni velük, érdemes megnézni, hogy milyen véleménnyel vannak az íróról, mielőtt az ember belefog egy könyvbe. Mostanában a pszichológia nagyon népszerű téma lett, azonban a kontárok eléggé el tudják vinni az embereket olyan irányba, mely nem hogy nem segít, de szabályosan károsít is.
Neki magának szerencsére ehhez még nem volt személyesen szerencséje, ám olvasott nemrég egy értekezést, melyet az egyik volt csoporttársa írt a témában. Vele megesett, hogy az egyik gyógyulófélben lévő páciense önállósította magát, elolvasott egy könyvet, majd az utolsó fejezet után felakasztotta magát. Manapság már nagyon sokan hiszik azt, hogy mindenhez értenek, ennek eredménye pedig a káosz és a kudarc.
- Miért így tennéd fel a kérést?
Kérdez újra. Nem azon van a hangsúly szerinte, hogy nagy általánosságban miért érdeklik a szülei, hanem az időpont a különös. Történnie kellett valaminek, amiért most itt van, és beszél erről. Persze nem biztos, hogy valami nagyon nagy és látványos ok van itt, sokszor pont a jelentéktelen pillanatok teszik fel úgymond az i – re a pontot, akkor telik be az a bizonyos pohár és borul a bili.
- Azzal, hogy azt mondod: „nem veszem őket emberszámba sem”, pont azt mutatod ki, hogy de, odaveszed. A harag érthető, ám biztos, hogy kellenek ők ahhoz, hogy megtudd, ki vagy? Azt mondtad, nem tudod azt sem, ki vagy. De ez nem igaz. Nélkülük felnőttél, megálltad a helyed a világban, megtaláltad az embert, akiben bízol, és aki szeret téged, és haladsz az utadon. Ha nem tudnád azt sem, hogy ki vagy, hogyan tudnál egyáltalán döntéseket hozni? A 14 és 25 év közötti fiatalok gyakran tanácstalanok az életükkel kapcsolatban, gyakran nem tudják, hogy kik ők, keresik önmagukat. A titok az, hogy aki vagy, ott van benned, a döntéseid határoznak meg és formálnak téged. Viszont az, hogy ki vagy, a fogantatásodtól a halálodig változik, megismerheted önmagad, de nem hiheted, hogy a kép, amit a tükörben ma látsz, holnap is ott lesz, hiszen minden egyes apró mozzanat is alakítja, változtatja a személyiségedet.
Próbál rávilágítani a lényeges részekre úgy, hogy közben ne érezze a lányka se úgy, hogy kioktatják. Amúgy is, eszébe se lenne kioktatni őt, hiszen ez most nem olyan téma, meg amúgy sem szokása, mégis sokszor csak tapogatózik, hogy  milyen hanghordozás illik a legjobban a másik félhez. Alapvetően nyugodt és türelmes, de van nem egy olyan hallgató, akivel bizony keményen kell bánni, mert úgy hajlandó kivenni részét az itt folyó beszélgetésből. A visszakérdezés egy pillanatra meglepi. A legtöbb pszichológus magáról mélyen hallgat, nem osztja meg a kulisszatitkokat, ő azonban nem hisz abban, hogy az elzárkózás segítenek.
- Mert a lányom az apja közelében akart lenni. Ismeretlenül is szerette őt, és amikor alkalma nyílt jobban megismerni, kérlelt, hogy térjünk ide vissza, belementem.
Anyagilag mondjuk ez a lépés a csőd szélére juttatta őket, de Dwayne segítségével sikerült elérni egy szintet, amit most már ő maga is meg tud tartani, így azt a pénzt, amit a férfi ad neki, tényleg csak arra költi, amire rendeltetésszerűen költeni kell, a megmaradó összeget pedig mindig szépen félreteszi.
- Ez egy határozottan jó szemlélet. Ahol sosincs veszekedés, általában ott van a legtöbb titok és rejtett agresszió, gyakorlatilag a bombák földje. Hogyan képzeled el magad az utolsó tanévedben?
Teszi fel a következő kérdést, miközben hátradől a fotelben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=658824#post658824][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.07. 23:09[/b][/url]

- Az nagy szó, ha valakit Rellon ellen is beállítanának.
Nagyon szerette a házat, amikor helyettesként dolgozott ott, és nagyon jól belelátott akkor abba, hogy milyenek a házon belüli szerveződések. Mindig is dicséretre méltónak találta az összefogásukat, és azt, ahogy egymást segítik. Bármennyire is nagy az ellenérzés az irányukba a többi ház részéről, és talán nem is alaptalanul, ő maga nagyon szerette azt a légkört és közeget, ami mindig ott fogadta. Persze egy fél pillanatig sem mondja azt, hogy nem jogos a többi diáktól a három lépés távolság, hiszen a legtöbben szabályosan kikényszerítették, hogy ellenérzésekkel viseltessenek az emberek az ház diákjaival szemben.
- Néha a mondatok csak úgy kicsúsznak, mert akkor és ott van ott az idejük. Én hiszek benne, hogy a sors néha rásegít, amikor látja, hogy egyszerűen nem vesszük észre azt, ami a szemünk előtt van, vagy éppen nem arra megyünk, amerre tartanunk kellene.
Nem olyan rég ő maga is így tett, akkor amikor azon a fülledt levegőjű hajnalon megmondta Dwayne Warrennek, hogy egészen előtte nap estig vélamágiával áltatta, aztán pedig azt, hogy az a férfi nagy baja, hogy ennek ellenére beleszeretett. Persze ezt azóta se beszélték meg, de szinte biztos benne, hogy így van. És abban is, hogy eljön majd a nap, amikor már nem lehet ezt tovább húzni, viszont, ha most nyomulna, akkor épp azzal rontaná el a felfedezés esélyeit, így hát, bármennyire nehéz is, de hallgat és vár. Türelmesen.  
- Miért magyarázkodsz?
Kérdezi halvány mosollyal, mert hát ő egy rossz szót se szólt, sőt, ami azt illeti, semennyit se szólt, és Ráhel egyből magyarázkodott. Rossz szokás, amiről igyekszik minden gyereket leszoktatni. Nem kell mindig magyarázkodni, ha valamit akarsz, mert bűntudatot keltesz magadban, másoknak meg azt mutatod, hogy mégsem vagy ebben annyira biztos, hogy kételkedsz, és ezt nem szabad, a magabiztosság már a siker ötven százaléka.
- Francit jelenleg jobban féltem, mint téged. Ő túlságosan beleélte magát abba, hogy az apja tényleg le akar telepedni, érthető, hogy minden lehetőséget megragad, hogy vele legyen, te viszont épp a saját utadat járod, ami remek, komolyan, büszke vagyok rád.
Feleli őszintén, közelebb sétál hozzá, és megtámaszkodik az asztalban, ami egy nagyon helyes döntésnek bizonyul, hiszen, amikor a lány kimondja, hogy szűz, egy pillanatra meg kell kapaszkodnia. Nem feltételezett mást, de nem számított arra sem, hogy ez most itt előkerül.
- Helyes, javaslom, hogy ebben rólam vegyél példát, bár az tudom, hogy nem egyszerű művelet. Én csak az utolsó vizsgáim után vesztettem el. Ha egyetlen hónappal tovább várok, akkor csak a gyermekeim apjával teszem. Komolyan. Az első amúgy is meggondolatlan volt, a második viszont őszinte. De védekezz, bármikor is jön el, védekezz. Ennél jobb tanácsot nem nagyon adhatok. Én ott és akkor teherbe estem. Technikailag gyerek voltam még, és volt egy újszülöttem, ezt senkinek sem kívánom. Bízom benned, okos lány vagy, de féltelek is.
Főleg, hogy ő nem csak a levegőbe beszél, hanem ténylegesen át is élte. Nem volt fair a helyzet Minával szemben sem, Dwayne-nel szemben sem, Krisztával szemben sem, senkivel szemben sem, és bármennyire is imádja a lányát, tudja, hogy hatalmas nagy felelőtlenség volt, amit csinált.
- Ez nagyon rendes tőlük, egy buli mindig örömmel tölti el az embert, hiszen azt mutatja, hogy gondoltak rá. Ami az ajándékot illeti, csupa fül vagyok.
Valóban így egyeztek meg. Nem akart haszontalan vagy éppen nem tetsző ajándékot adni. Azt szerette volna, ha örül is neki, őszintén. Ez a bevett szokás Minánál, Francinál, sőt szinte mindenkinél, akinek ő ajándékot ad. Így könnyebb és őszintébb az egész.
- Hogy mi van?
Ez egy őszinte emberi reakció, ami hirtelen kicsúszik a száján, de abban a pillanatban meg is bánja, mert elég bunkón hangozhatott, és nem annak szánta.
- Nem vagyok benne biztos, hogy nem esne letargiába. Nem is azért, mert hozzám akarsz tartozni, hanem inkább azért, mert képes lennél bizonyítékokat bemutatni a felelőtlensége ellen.
Megértette az apját is és a lányát is. Mind a kettejüknek számos elfogadható és el nem fogadható indoka volt a tetteikre és a gondolataikra, azonban így kimondva, elég durván hangzott a dolog.
- Inkább meg kéne beszélni vele.
Nem mond nemet, nem is akar. Érti az okot, és gyakorlatilag Ráhel már ott lakik nála, hiszen amikor csak teheti, ott van, hogy családban legyen, ami teljesen jogos.
- Lehet, hogy a húgom a lánya hozzánk költöznek, tönkrement a házassága. Úgyhogy itt az ideje, hogy átalakítsuk a házat.
Ezt csak mellékesen jegyzi meg, nem akarja, hogy a lányok érkezése váratlanul érje Ráhelt. Miközben beszél, felül az asztal sarkára, onnan pillant le a lányra.
- Beszéljünk apáddal? Végig akarod ezt csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=659589#post659589][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.12. 16:00[/b][/url]

- Szép, de az enyém szebb.
Vonja meg a vállát zavartalanul a kijelentésre. Nem bántásként mondja, mert tényleg szép, és azzal se lenne baj, ha a kis Lizzi az apukája szemét örökölné, de hát kell valami anyából is, és ő maga a szemét szereti a legjobban, így mindenképpen annak örülne a leginkább.
- Pontosan. Nem mindennapi és szexi. Bárki lehet sportos például, de vörös, az izgalmas. Viszont milyen áldás, hogy te magas, sportos, humoros, jóképű férfi kicsit sem vagy egoista.
A csipkelődés és az arra adott pozitív visszajelzés máris jó. Persze a sírás is sokat dob az emberen, ő maga rendszerint annyira megnyugszik, hogy azt elmondani se tudja. Viszont nem sír csak úgy mindenen, általában összejön egy nagyobb adag, és akkor nincs megállás, amikor már torkig van mindennel, akkor kiadja magából, a lelke megnyugszik, az emlékeket fiolákba teszi, a legtöbb ülés anyagát is például, szépen felcímkézve, egy biztonságos helyre rejti a kíváncsi szemek elől, hogy bármikor elő tudja venni, ha kell.
- Igen, túlgondolod. Viszont ha ez vígasztal, az emberek csak nagyon kicsi százaléka csinálja azt, hogy megoldja a dolgokat, különösen a magyarok. Pesszimistáskodnak, kivárják az utolsó utáni pillanatot, addig csak rágódnak, és ha esetleg elszaladt a hajó, akkor újabb kör következik a bosszankodásukkal. De ez tényleg nagyon sok emberre igaz, viszont az, aki cselekedni tud, sokkal jobban jár. Amúgy meg, az amit elmondasz, a rész magadból, az igaz barátoknak nem panaszkodás, ezt ne feledd.  
Megsimogatja kicsit a férfi haját, most, hogy ilyen szépen belőtte, nem akarja széttúrni, de úgy érzi, hogy az emberi törődés kell neki, minden kis apró formában, és kinek ne esne jól, ha éreztetik vele, hogy szeretik.
- Merlinre, hogy milyen jó szadizni téged.
Sosem bántaná az eridonosokat, de hát a motivációt meg kell adni azért, hogy megcsinálja azt amit elvár tőle. Oké, ez egy kicsit gonoszul hangzott, de hát mindenki tudhatja, hogy elég egyedi stílusa van. Viszont azért a kedvesség nagyon is megvan benne, mert a szadizós kijelentés mellé azért nyom egy puszit is a férfi arcára.
- Mi lenne, ha egy ideig vélamágia alatt tartanálak? Egy hétig mondjuk. Anélkül élhetnél, hogy rá gondolsz. Nem erős, csak jóleső vonzódás más iránt. Fokozatosan megvonnám a végén és meglátjuk, hogy miként érzed magad utána. Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663276#post663276][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.27. 19:15[/b][/url]

- Nem félsz attól, hogy ha megkapod a válaszokat, inkább csalódottabb leszel, mintha csak továbblendülnél a miérteken?
Sosem jó a múltat bolygatni, mert nagyobb esélye van arra az embernek, hogy mindenféle kínos és kellemetlen választ kap, mint arra, hogy boldog és felszabadult lesz, ha az út végére ér. A múlt nem véletlenül múlt el és a sok kis kérdés nem véletlenül maradt megválaszolatlan. Persze van, aki bevállalja, hogy felkutatja a miérteket, de ő maga nem tanácsolja. Jobb a jelenre koncentrálni, ahhoz, hogy az ember a jövőt építhesse, különösen, ha olyan szerencse éri, hogy a kilátástalan és szomorú élethelyzetében megmentik. A lánynak is ez volt a nő, aki más volt, mint a többi, aki kedvesen és szeretettel fordult felé, és aki sajátjaként nevelte fel.
- Sokan vannak így, jó részük nem is találja meg a helyét itt, és visszatér a muglik közé, leadva a pálcáját, vagy épp csak eltéve. Az én húgom is éveken át élt a muglik között, sőt mielőtt idejöttem volna, én is ott éltem. Debrecenben tanultam, ott kezdtem meg a munkásságomat, majd Pestre költöztem. Nem vágytam ide vissza, pedig ebbe születtem bele. Érdemes kipróbálni, hogy mi a kényelmesebb, ha végzel itt, élj három hónapot vagy fél évet a mágia nélkül. A legjobb a teljes megvonás, mint egy leszokás, nagyon sok mindent megtudhatsz a hónapok alatt magadról és a mágiához fűződő viszonyodról.
Ő maga is ez idő alatt, különösen az első nagyobb sokk után ismerte fel azt, hogy mi az, amit hátrahagyott, és hogy hiányzik – e neki ez a világ. Nem hiányzott, ő maga nem akart ide visszatérni, nem akarta feleleveníteni a múltját, mely ösztönösen előjött azzal, hogy idejött. Mindenhonnan az anyja és a nővére tekintenek vissza rá, ők vannak a magazinok belső borítóján vagy éppen menet közben akad rájuk, ahogy mágikus parfümöket kínálnak vagy éppen a legújabb talártrendekben feszítenek, esetlen Valentinnapi különleges és csábító ruhaneműkben.
- A sablonos dolgokat mindenki reméli, de nem szabad, hogy elvakítsák az embert, mert azok mind olyan dolgok, melyek érzelmileg demotiválóak tudnak lenni. A negatív időszak pedig könnyen letéríti az embert az útról, amit választott magának. A jós vonal tetszetős, nem sokan lépnek erre a pályára, csak akik úgy érzik, igazán jók benne. Tanítanád vagy inkább kutatnád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663428#post663428][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.27. 22:53[/b][/url]

- Soha ne mondd, hogy soha. Én azt hittem, hogy sosem lesz második gyerekem, és bakker, négy éves a kis ördögfiókám.
Szó szerint ördögfióka, néha tündéri, ha kell neki valami, de amúgy annyira Warren, hogy az már ijesztő. Négy éve édesíti és keseríti meg a mindennapjait, emellett nem lehet csak úgy elmenni. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt már.
- Na és ha ferde az állad? Minden önbizalom kérdése, nem tudtad?
Kívül például ő is nagyon vagánynak hat, határozottnak és odamondósnak, de belül egy olyan érzékeny lelkű nő, hogy az már művészet. Olyan, mintha két személyisége lenne, de nincs, ez csak egy védekező mechanizmus nála, így próbálja elejét venni a pletykáknak és a kikezdésnek. A fellépés, az a titka mindennek, és ez igaz is, a siker hatvan százalékát, ha nem nyolcvanat ez adja.
- Tény, elég furcsán nézne ki az a túlélés oktatás, amit egy vacilláló előadó tart, meg aztán éles helyzetben is. Stop, stop, álljunk meg fiúk egy picit Viktor papa gondolkozik. Nem, azt hiszem már réges-rég kinyírtak volna, vagy ezt ellövöd és kinyírod őket, mert halálba röhögik magukat.
Nem, bármennyire is csábító a dolog, nem éri meg kockáztatni a csinos kis pofiját azért, hogy megtudják vajon ez vagy az lenne-e.
- Egy egészen kicsit? Nem. Baromira? Óóó igen. Fogalmam sincs, hogy mit kerestem a kékeknél, annyira piszok mód gonoszkodó és érdekember tudok lenni. Hatalmas karriert futottam volna be rellonosként, de hát, látod milyen lapot osztott nekem a sors. Bezzeg amikor a házat vezettem, muhahaha.
Túl jól sikerült a nevetés, és nagyon jól összepasszolt a tenyérdörzsöléssel. Elég ijesztőnek hat ilyenkor, de legalább nem béna, amit csinál.
- Utálom, ha embereket kényszerítenek, hogy pszichológushoz járjanak. Oké, vannak extrém esetek, de alapvetően nagyon rossz, ha rákényszerítik, mert a szerencsétlen gyerekben így azt tudatosítják, hogy defektes és kell valami „ellenszer” a dilijére, hogy kezeltetnie kell magát, mert nem normális, pedig erről szó sincs. Borzalmasak tudnak lenni az emberek. Egyből levágom, hogy ki az, aki kényszerből és ki az, aki önként jön el hozzám, és a haladás is más, mert a küldött szorong, feszeng és a pokolra kíván. Pedig nem azért vagyok, hogy a dilijét kezeljem.
A szemét is megforgatja közben, tényleg nem érti, hogy miért hiszik a kollégák, hogy ha valakivel nem tudnak bánni, akkor a gyerekben van a hiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=665110#post665110][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.07. 14:29[/b][/url]

Aliz

- Milyen módszert javasolnál valakinek, aki egy hasonló vagy akár ugyanilyen helyzetben jön hozzád?
Egy kicsit bajban van a lánnyal, mert olyan mintha egyszerre akarná és nem is ezt a találkozást. A csalódás persze az élet velejárója, ám természetes, hogy az ember szeretné a lehető legjobban elkerülni azt. Ugyanakkor ott van a kíváncsiság is, amit olyan nagyon nehéz legyűrni, na meg persze a mi lenne, ha kérdéskör. Viszont lehet, hogy a megoldás már régen megfogalmazódott a lányban, ám nem meri elhatározni magát, mert ő találta ki, és nem egy hivatalos szerv adta parancsba. Mondjuk a parancsba adás egy kicsit morbid megfogalmazás.
- Szerinted Timi hogy fog reagálni a döntésedre? Gondolom neki is megvolt az oka rá, hogy végül a mugli világot választotta.
Sokan vannak, akik így tesznek, olykor kiugróan magas számban fordulnak elő, mintha valami vissza-visszatérő hullám lenne. A múltkor több tanulmányt is olvasott ezzel a témával kapcsolatban. Néha jobb lenne, ha inkább romantikus regényekkel töltené a kis szabadidejét, sem mint tanulmányokkal a varázsvilág változását illetően. Bár tény, így legalább hozzá tud szokni.
- Habár, ha azt nézzük, egyre elterjedtebbé válnak az előkészítők, itt is lenne munkája.
Bár nem tudja, hogy Aliz mennyire gondolkozik Bogolyfalvában, de ha már így felmerült az átköltöztetés, akkor nem árt ezt a lehetőséget is megvizslatni.
- Viszont arra is gondolnod kell, hogy ő esetleg nemet mond a költözésre. Hogyan reagálnád le?
Persze más az adott helyzet és egy felmerülő gondolat szituációja, ám érdemes már előre elgondolkozni azon, hogy van más lehetőség is azon túl, hogy a dolgok úgy haladnak, ahogy azt ő kitalálta.
- Persze, jó, ha az ember spontán, ezzel nincs is baj, de viszont lehet, hogy hosszú távon komolyabban is megüti a bokáját. Te még fiatal vagy, ami nem jelenti azt, hogy tapasztalatlan, és nem jövök a hegyi beszéddel majd, hogy bezzeg az én koromban majd megtapasztalod, de pont, mert fiatal vagy, könnyebben tudsz változtatni. Egy kis átgondolás még nem teszi az embert kiszámíthatóvá, azonban ad neki egy utat, melyen elindulhat. Ettől lehetsz te mész kincsvadász mágiatörténet tanár ifjúságsegítő munkatársa az iskolának, de lassan meg kell vizsgálnod a döntéseidet, hogy vajon tényleg jó – e az állandó spontaneitás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=675884#post675884][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.04.19. 23:04[/b][/url]

- Ez igaz, azonban ilyenkor az is fontos, hogy mit felelsz egy kérdésre. A pszichológus maga amúgy se mondhatja, hogy ezt csináld, vagy azt csináld, csupán rávezethet az irányra, amit keresel, csak magad sem gondolod.
Nem szokta ezt elmondani, most azonban valahogy úgy érzi, jó, ha ez is előkerül. Sokan gondolják azt, hogy bejönnek ide, elmondják mi a bajuk, és akkor egy csillanás alatt meg is kapják a megoldást, és mennek is tovább. Pedig nem. Nem mutathat rá a megoldásra, ami szerinte jó, hiszen pont az alapvető hibába ütközne ezzel, vagyis, hogy minden ember más. Már az is necces, amikor példát hoz, mert a példák többsége a családja vagy a közeli baráti társasága egy tagját emelik ki. Ezt azonban a mai napig nem tudta levetkőzni, és akinek ennyi éven át berögzült valami, az már nem is biztos, hogy javítható.
- Ez igaz. A titkok mindig ezzel járnak. Az pedig, hogy egy szülő lemond a gyermekéről sosem könnyű. Eleve van egy sérülés, maga a tény miatt, amit hiába dolgoz fel mindenki a személyisége szerint máshogy, mégis benne marad. Ha nem is beszél róla, gondol rá, ha nem is sokat, de a cselekedeteiben, döntéseiben visszaköszön. A múltat megbolygatni sokszor nem tanácsos, néha a titok nem véletlenül az. Nem biztos, hogy amit a másik talál, az építő jellegű lenne.
Ez a beszélgetés, fél is tőle, de hamarosan a saját családjában is vissza fog köszönni. Abban a pillanatban, hogy Ráhel megszagolja a dolgot a szülőanyjával, egész biztosan elé fog állni, és akkor ő lesz majd a rossz ember. Persze, mondani könnyű, hogy nem célszerű megbolygatni, de valójában ez nem könnyű.
- Azt érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy amit találunk, változtat-e valamit a jelenen. Kell-e tudnunk ezt az információt azért, hogy az életünk menjen tovább. Illetve azt, hogy képesek vagyunk-e az információt kellőképp kezelni, legyen az bármilyen, mert a nagy egymásra találás leginkább csak a filmekben van, a valóság ennél jóval kegyetlenebb.
Kicsit a szavai mögött már most egy védőbeszédet érez, holott még nincs oka rá, hogy reflektáljon, hiszen maga a veszekedés sem történt meg. Talán soha nem is fog, de ez is egy olyan álomkép csak sajnos, mint az, hogy a családegyesítések mindig örömmel történnek.
- A kíváncsiság nem olyan dolog, ami miatt az embernek rosszul kell éreznie magát. Hiszen a tudásszomj mindenkiben megvan és minél több mindent tud az ember, annál biztosabban mozog a mindennapokban. De mérlegelni kell.
Ez a helyzet nem könnyű, és határozottan bólint arra, hogy aki nem élt még át ilyen helyzetet, az nem tudja átérezni. Ő sem tudja átérezni mindazt, amit Ráhel érezhet az anyja ügyével kapcsolatban, vagy amit érezni fog egy nap, ha megtudja. Ő maga most úgy véli, hogy védi a lányt egy komoly csalódástól és talán egy még nagyobb lelki összeomlástól, hiszen amúgy is van elég baja, nem kell még tetézni, de máskor meg azt gondolja, hogy pont azzal lépnének túl a dolgot, ha felfedné. Ez egy olyan helyzet, aminél egyszerűen nincs jó válasz.
- Nincs valaki, aki feltételezhetően ismerhette őket? Iskolatársak, tanárok, szomszédok, akik legalább annyit tudnának mondani, hogy érdemes-e tovább keresned vagy sem.
Tudja, hogy nem lenne szabad javasolnia, azonban egy kis terelés senkinek sem árthat. Hogy ezzel mit kezd, az már rajta áll. Inkább a másik témára helyezi át a figyelmét.
- Ha rugalmas, akkor megérti majd, de fontos, hogy te is rugalmas légy vele. Az egy dolog, hogy valaki feltalálja magát, és az egy másik, hogy be tud-e illeszkedni. Ha igent mondana, a falu jó kiindulási pont lehetne, hiszen itt rutinosan mozogsz, és ahogy én látom, eléggé összetartó a közösség, szívesen fogadják az új lakókat. A húgom is feltalálta magát egyből, pedig ő az iskola után a mugli világban élt és tisztán a varázsvilágba csak pár hónapja költözött vissza.
Ismét csak bólogatni tud, hiszen a lány, amit mond, az nagyon alaposan megfontoltnak és körültekintőnek tűnik, ő maga sem hiszi, hogy ezzel a helyzettel baj lenne a későbbiekben.
- A nyílt, egyenjogú kommunikáció fontos elmondod az érveidet, meghallgatod az övéit és levonsz egy végkövetkeztetést a kettőből. Így simán működik a dolog. Szerintem jól fogod kezelni ezt a helyzetet.
A másikra – arra, hogy fejjel megy a falnak – elmosolyodik, felkelve az asztalához sétál, és a táskájából elővesz egy határidőnaplót. Visszasétálva a lányhoz kivesz belőle két összehajtott lapot, és szétteríti.
- Érdemes listát vezetni. Ez itt egy pozitív lista. Mi az, amit érdemes csinálnod. Apróságok, de segítik jobbá tenni a napod. Láthatod itt is, hogy nekem sincsenek úgymond nagy tetteim. Vízbe tettem egy letört virágot, segítettem vinni egy nehéz kosarat. És ennek van egy ellentéte, amin azt sorolom fel, hogy mit nem kellene többet csinálnom, és igen, melléhúzok minden alkalmat, amikor hibázok, így van, ahol már egész sor vonalka van.
„Ne igyál sprite-ot egész nap”, „Maximum három kávé egy nap”, „Mosolyogj az utcán, mert pletykálni fognak” és ehhez hasonló szépségek vezetik a listát. A legtöbbet a „Dwayne Warren” felirat kapta, ami nincs igazából kifejtve, de pontosan leírható. Van még olyan, hogy ne káromkodjon, vagy ne hozzon egészségre káros példákat a diákoknak, de ezeknél úgy tűnik javuló tendenciát mutat.
- Ha rendesen vezeted a listát, a sok vonal miatt egyre kellemetlenebbül érzed magad. A másik megoldás a napló írás és heti egyszer a kötelező visszaolvasás. Ebben az a necces, hogy ha érzékeny ember vagy, akkor egyszerre olvasva nagyon kellemetlenül érezheted magad utána. De az se rossz módszer. Az önsanyargató, például befőttes gumit a csuklóra dolgot nem támogatom, rövidtávon megoldás, de visszatérhet a probléma. Mi lenne,
 ha megpróbálnánk ezt a listás vagy a naplós módszert, és egy hónap múlva megnéznénk, hogy segített-e valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=690527#post690527][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.14. 20:14[/b][/url]

Alíz elmélkedését a múltról és a miértekről nem szakítja meg, nem szól közbe, mert ez az a pont, amikor a lánynak magának kell rájönnie azokra a tényekre, melyeket az ülés alatt pedzegettek már. Nem szólhat bele, nincs joga terelni, sem véleményt formálni, hiszen ő maga nem más, mint egy összekötő, aki a felszínre emeli a tudatalattiban rejlő válaszokat. Nincs joga ítélkezni, irányítani, másra rákényszeríteni a saját álláspontját, és bár néha nagyon közel van ahhoz, hogy megmondja az embereknek, hogy mit gondol, mégis hálás, hogy amúgy ez a leghatározottabban tiltott rész. Nem befolyásolhat. Hallgatja mindazt, amit a lány mond, néha leír a jegyzettömbbe pár szót, de a füzetet eleve olyan szögben tartja, hogy kivehetetlen legyen. Maga a tett sem látványos, nem akarja, hogy a másik fél esetleg megálljon, vagy összezavarodjon csak azért, mert ő leírt valamit a papírra. Végül is, lehetne akár a krumplistészta receptje is. Persze nem az, de lehetne.
- Csak akkor kezdj neki, amikor már biztosan tudod, hogy amit megismerhetsz, az nem lesz rád, a tervezett jövőképedre hatással. Bármi legyen is az. Rendben?
Bár ez a része nem könnyű, hiszen bármit is tud meg, az olyan, ami befolyásolja, az, hogy mennyire, az csak az ő szívósságán múlik. A befolyásolás szinte elkerülhetetlen, csak ha nem egy érzelem mínuszos jégtömb. Viszont lehet ezt hatékonyan készülni, ha kellőképp felkészült az ember. Ráhelről például tudja, hogy nem az, és ennek meg is lett az eredménye. Nem azért titkolta előle az anyja személyét, mert az olyan izgi, hanem mert tudta, hogy a lány nem fog jól reagálni erre.
- Ez remek lenne szerintem, ahogy hallottam, az előkészítőben mit meg nem adnának azért, ha lenne egy olyan tanáruk, aki nem csak óraadó.
Elég nehéz rendes tanári állományt kialakítani persze, ha olcsóbban jön ki az óraadókkal, de tudom, hogy van tervbe változtatás, épp a minap beszélgettem erről Francival, akinek Thomas mondta, szóval elég biztos az információ. Néha úgy érzem, hogy a rokonaim – a normálisabbik fajta – mind a faluba költözik, és lassan mi fogjuk kitenni a hely felét. Persze nincs itt olyan nagyon sok ház jelenleg, hogy ez komoly problémát jelentsen.
- Jó választás!
Felelem lelkesen, és mosolyogva nézek rá. Nagyon jó gondolat, és nagyon örülök neki, hogy végül hajlandó belevágni, mert így sokkal könnyebb dolgunk lesz.
- Találkozzunk akkor legközelebb az új tanév elején. Mondjuk az első héten, szerdán, négykor. Hozd magaddal a listádat, vagy legalábbis azt a részét, amit szívesen megmutatsz. Hozd az eredetit, és azt is, hogy mennyit haladtál vele, rendben?
Amíg beszél, kinyitja a noteszét, hogy beleírja a lányt, amennyiben megfelel neki az időpont. Ez az időszak, maga a nyári szünet pont alkalmas lesz arra, hogy a folyamat nyugodt környezetben, jól átgondolva elinduljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=706852#post706852][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.10.28. 20:31[/b][/url]

A minap új kanapét kaptott, miután az az átokverte Barnabás felgyújtotta. Harmadszorra csak sikerült már neki. Először csak egy kisebb lyukat égetett, a második alkalommal egy kicsit nagyobbat, amit el lehetett volna tüntetni ugyan varázslattal, de nem tette. Elfedte a díszpárnákkal. Aztán meg kár is lett volna az erőfeszítés, mert mikor a kölyök megint ott ült, olyan gyorsan kapott lángra az egész kanapé, hogy épp csak ki tudta húzni a srácot onnan. Azt mondta Bárcián, hogy ez már nem éri meg az erőfeszítést, így inkább a költségvetésből engedte, hogy vegyen valami újat. És vett, egy olyan kényelmes és gyönyörű példányt, amibe konkrétan szerelmes, és amin most Dwayne fekszik, cipőben. Cipőben.
- Nem kellene neked amúgy a kastélyt járni?
Oké, akkor, amikor felgyújtották a kanapéját, kicsit ideges lett, aztán vásárolhatott egy másikat, szóval akkor megnyugtatták a lelkét, viszont mostanában azért van más oka arra, hogy morogjon, ha a férfi a közelében van. Mondjuk a ma reggeli kijelentése miatt.
- Van egy kérdésem.
A feje mellé heveredik, a kezében nem csak, hogy nem tejeskávé van, pedig még csak nem is kávé. Kakaót csinált, rengeteg habbal és csokireszelékkel. Ezzel foglal helyet, majd egy nagyobb korty után rápillant a férfira.
- Amikor éppen nem "élősködő" vagyok, akkor a tulajdonodnak tartasz, vagy minek?
Eléggé komoly volt a reggeli kijelentése, és érezhetően meg is sértette a nőt.