36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. szeptember 14. 11:43 | Link

Dr. Mácsai Zója
(Pár nappal azután, hogy Ádám elhagyott)

 Nap napot követett, csak néha keltem fel, hogy igyak néhány kortyot és mosdóba menjek, de a tükörbe nem néztem fel. Nem tudtam a saját szemembe nézni, ismerem magam annyira, hogy láthatatlanul lássam hogyan festek most. Élettelen vagyok pedgi lélegzem, ver a szívem és mozogni is tudok, de belül üresnek érzem a testem, hisz a lelkem már talán végleg odaveszett.
 Ma reggel is azzal a rémálommal körülölelve ébredtem fel, mellyel azóta az este óta minden hajnalom pirkad. Gyermekeink közt látom magam, körben állnak körülöttem és nevetünk, aztán hirtelen mindegyikük eltűnik én pedig zuhanni kezdek a semmibe. Nincs erőm mégis felkászálódom ágyamból, takaróim és párnáim, kihűlt koporsóm gyászlepleiként hevernek rendetlenül, pedig mindig meg szoktam igazítani fekhelyem.
 Tennem kell valamit, élnem kell, bár halni vágyom, menni tovább, hátha van még reményem az úton, a rögök között. Segítséget kell kérnem. Meg kell próbálnom. Ezért lemegyek az Átriumba, az iskola pszichológusának irodájába és aztán...lesz ahogyan lesz.
 Fekete minden rajtam és bennem, hajam kiengedve lebben utánam, lépteim enerváltabbak de még mindig keményen koppan talpam alatt a kövezet. Elérek az iroda elé, kezem nehezen emelem, mégis megteszem, három kisebb koppantással kérek bebocsátást. Nincs semmim, már könnyeim sem. Talán ő azokat vissza segít szereznem.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. szeptember 16. 15:43 | Link

Arty

A mai nap egészen nyugis. A vizsgák kijavítva, az otthoni feladatok ellátva , és gyakorlatilag nincs más dolga, mint várni, hogy jöjjön hozzá valaki, addig pedig békésen olvassa a lelki egyensúly előnyeiről szól legújabb könyvet. Azt hihetik az emberek, hogy ő annak örül, ha nem jön hozzá senki, hiszen ilyenkor nem történik semmi rossz. De ez nem így van. Pont azt szereti, ha érkezik hozzá valaki, ha van, aki felvállalja a problémát, és segítséget kér. Néha már csak az is jó, ha az ember kibeszélni magából, ami fáj.
A mai napon kékbe öltözött, amit bronz kiegészítőkkel dobott fel, mint egy igazi kis levitás. Mindig is imádta egykori háza színeit, és hihetetlen boldogsággal tölti el az is, hogy a lánya is oda jár, sőt, láthatóan Mina kezdi megtalálni az egyensúlyt is az életében. Egyszerűen minden tökéletes. Talán mondhatjuk azt is, hogy minden túl tökéletes. Várja már azokat a bizonyos égi csapásokat, melyeket az ilyen nyugalmi állapotok szoktak megelőzni. Kicsit tart is tőle, hogy mikor fog robbanni a bomba, mikor fogja Dwayne megérteni, hogy mit is mondott azon az estén, amikor Sean olyan nagyon beteg volt.
Továbblépett. Alakul valami, valami, ami nagyon törékeny még, és amit nagyon kell óvnia. Minden igyekezete benne van a jelenlegi helyzetben, de pontosan tudja, hogy a csoda nem tarthat örökké. Egyszer Dwayne is rá fog jönni, hogy a helyzet megváltozott kettejük között, hogy ő erősen tartja most magát, és nem akar visszatáncolni.
- Szabad
Épp ezen elhatározását elemzi magában, amikor kopogtatnak az ajtaján. A könyvet becsukva emelkedik fel a helyéről, olvasószemüvegét a borítóra helyezve pillant fel a belépő nőre, és azonnal le is vonja a következtetéseit, közülük is a legfontosabb, hogy baj van.
- Mi történt Arty? Kérlek, foglalj helyet.
Azonnal hellyel kínálja, még mielőtt elájul a nő. Teljesen szét van csúszva, ezt már most látja. Nem szeretné, ha valami történne vele.

Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. szeptember 16. 19:36 | Link

Zója

 A kihallatszó "Szabad" jelzésre lenyomom a kilincset és benyitok a rendelőbe. Erőm nincs sok, de tartom magam ahogy csak tudom, hogy ne törjön ki belőlem azonnal a szavak árja. Inkább ahogy a kedves Kollegina invitál leülök a kerevetre. A hatalmas ablakon árad be a fény, ragyogása bántja homályos lakteremhez szokott szemem, így le is hunyom egy kis ideig és veszek pár mély lélegzetet mielőtt válaszomba kezdenék.

- Boldog voltam. Ez volt az átok, ami beteljesült és ami mára mindent rommá tett, ami valaha egész és ép volt bennem. Megéltem azt amire vágytam, férjet találtam. Egy embert aki szeret és akit viszontszerethetek. Szerelem volt a miénk Ádámmal első látásra, a Játszótéren találkoztunk, macska alakomban napoztam és elaludtam a hintán, ő odajött, felvett az ölébe és dorombolásig simogatott, aztán mikor deanimáltam meghökkent, de randevút beszéltünk meg végül. Ez már történelem, ködös álomkép, ahogy az ardmori esküvőnk és a várandósságom is... Tavaly pont szülés és egyben a születésnapom előtt megtudtam, hogy meghalt az öcsém, Blas, őt szerettem a legjobban, sokban hasonlítottunk, vele értettem meg leginkább magam...Egek olyan fiatal volt még...A hír hatására beindult a szülés, de a gyermekeim közül kettő holtan született, a harmadik pedig pár órával később követte a bátyjait...

 Miközben beszélek hangom, mely eddig hideg és kemény volt, monoton mint egy narráció most akadozik és elfúl. Érzem megtelik élettel, először merek erről beszélni olyannak, aki nem családtag mióta megtörtént. Könnyek égetik a szemem de nem tudok sírni, valami visszafogja a gyöngyök pergését. Elhallgatok, talán mert túl sokat beszéltem ki a bánatomból egyszerre. Zójára nézek, mintha tőle várnék megváltást, pedig tudom, hogy még enyhülést sem biztos, hogy adhat. A történetem vége még bennem van, mint szunnyadó vulkánban a láva, fortyog és kitörni vágyik. De most csendben maradok kicsit. Mert a némaság jól esik.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. szeptember 27. 09:26 | Link

Arty

Azt már persze az elején sejtette, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés. Nem csak azért, ahogyan kinézett, hanem az első mondat után felrémlett pletykák miatt is, melyeket a folyosókon hallott. Persze nem foglalkozott velük, sosem érdeklik ezek, mármint ez így nem igaz, mert a Dwayne Warrenről szóló pletykákat igenis mindig meghallgatta. Aztán meghallgatta megint Minától, ám mire a kislány hazaért és előállt azzal, hogy szeretett apja éppen mit művelt, addigra már tudta is, mivel vigasztalhatja meg a kislányt, vagy éppen mi az, amivel kicsit helyre tudja állítani gyermekei apjának renoméját. Női praktikák, szokták mondani.
Amíg a nő mesél, addig leereszkedik a fotelbe, óvatosan, hogy ne akassza meg. Ilyenkor mindig nagyon vigyázva mozdul, hiszen az őt meglátogatók egyetlen apró zavarástól is képesek hatalmas falakat felhúzni maguk köré, és azt lerombolni sokkal hosszabb ideig tart, míg magára a problémára megoldást találni.
- Sajnálom, ez a sok veszteség bárkit a mélybe taszítana.
Igyekszik nem mélyén beleérezni mindabba, amit a nő mond, ám ez nem könnyű, érzi is, hogy a szemei kissé fátyolossá váltak. Az olyan foglalkozások során, mint az orvos, ápoló, szociális munkás vagy pszichológus az ember rengeteg olyat tapasztal, melyek akaratlanul is lehúzzák őt is. Az ajtón kívül hagyni a mindennapi problémákat, a családot és az ösztönös rájuk gondolást nem könnyű. Hiszen mi van akkor, ha mindez Minával vagy vele történik? Hogyan lépne túl a tényen, hogy a vágyott gyermekek halva születnek, vagy, hogy a szeretett testvér meghal? Nehéz nem egyből a sajátokra gondolni.
- Ádám hogyan élte meg ezt az időszakot?
Teszi fel az első kérdést a nőnek, ami nyomán elindulhatnak.

Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. október 5. 12:05 | Link

Zója

 A sajnálat szó hallatán egy pillanatra visszatér eredeti énem szilajsága és szememben fel is csillan a tiltakozás szikrája, hogy azután olyan hirtelen illanjon el, mint ahogyan megjelent. Nincs értelme kikérem magamnak a szánakoást, hisz való igaz kibabrált a sors velem de rendesen, nem csak pár pofont, nagy verést adott nekem.
 Zójára nézek, figyelem miként reagál, tudom magában ő is átgondolja mi lenne, ha... Ha ez mind vele esett volna meg, így hangolódik talán rám... Nem tudom, de a kérdés, amit feltesz ezután, az kardként a csontomba vág. Metsző a név éle, a hagok szilánkok, minden szó jelentése pengeként hasít. Rosszabb mint egy arculcsapás.

- Nem tudom, hogyan élte meg, mert nem voltam mellette. A temetés után elutaztam, magányra vágytam, össze kellett szednem magam. Ami mint a mellékelt ábra mutatja, remekül sikerült. Megigérte megvár és meg is értette mi zajlott le bennem, tudta nem őt büntetem. Csak nem akartam, hogy lássa az agóniámat.  Most pedig, hogy visszatértem, elhagyott, mert nem szeret már. Jogosan persze...

 Önirónia és tömény malícia, tessék, lásd ez vagyok én. Nincs mit szépítsem, Ádámot nem érdemeltem meg, csak azt amit kaptam, azt viszont teljesen. Mit kapálódzom? Nincs helyem ezen a világon, hisz céltalan az életem. Családom nem lehet, a férjem nem szeret, a családom darabokra hullott. Egy mozdulat elég volna, egy lépés a semmibe, egy vágás az erekre, és ennyi...Ezt fogom tenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. október 14. 18:13 | Link

Arty

Figyelmesen hallgatja a nőt, kérdez, majd válaszol is. A válasza közben különös kettősséget érez, hiszen egyrészről megérti, másrészről viszont nagyon nem.
- Az ember gyakran azt mondja, amit a másik hallani akar. Elmegyek, mert magányra van szükségem, megvársz? Megvárlak. Közben azonban benne is zajlik egy folyamat. Együtt örömben és bajban. A párkapcsolat, a házasság erre épül. Ti együtt vállaltatok egy párkapcsolatot. Ti együtt voltatok boldogok. Ti együtt vártatok gyermeket. Ti együtt terveztetek.
Miközben beszél, a könyökeit a térdeire támasztja, ujjait pedig egymásba fonja. Járt ő is hasonló cipőben, és ő sem kezelte a legjobban a helyzetet. Ki tudja, ha annak idején normálisabban alakul a dolog Dwayne-nel, akkor a mai napig is élnék a kis nyugodt életüket. Tény, hogy akkor nagy valószínűséggel Mina, sőt Sean se lenne, vagy ha lenne, nem ilyenek és nem ilyen idősek lennének. Minden okkal történik ugyebár.
- Aztán elkövetkezett a negatív része. Neked magányra volt szükséged, de nem tudod megmondani, hogy neki mire, hogy ő hogyan élte meg a dolgot. Kizártad, pedig lehet, hogy segíteni akart, lehet, hogy semmi másra nem vágyott, csak, hogy veled legyen. Őt is veszteség érte, hiszen az ő gyermekei is voltak, vigaszra vágyott. Te ezzel nem foglalkoztál, ott, bármennyire is csúnyán hangzik, de önző voltál. Ő várt és várt, de egyszer a várásba is beleun az ember.
Próbál finoman fogalmazni, az irónia elég jól kiérződik a nő hangjából ahhoz, hogy tudja, a legkevésbé arra van szüksége, hogy még ő is adjon neki néhány szóbéli pofont. Igaz, hogy ilyenkor van, akit az tesz helyre, de hát nem szadista ő.
- Nem lehet, hogy Ádám ebbe unt bele? Az ő igényei nem kaptak figyelmet, ő maga, az ő szomorúsága nem volt nálad egyenrangú a tiéddel, és emiatt úgy érezhette, hogy nem te vagy számára a megfelelő ember. Hogy hiába vár, ő nem jön sorra.

Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. október 16. 17:20 | Link

Zója

 Elgondolkozom a Kollegina szavain és ettől talán még rosszabbul kezdem magam érezni, mint mielőtt beléptem volna a helységbe. Egy önző, lelketlen és pont ezen jelzők miatt hitvány némber volnék csupán, aki magát előtérben tartva mindenekfelett elhagyta azt, aki őt a legjobban szerette? Elsöprök arcomból egy kóbor, kócos tincset. Mostanában nem volt erőm még fésülködni sem. A tükröm nem barátkozott velem, az arc amit mutatott olyan üres, fakó és élettelen nézett rám, mint egy halott. Inkább kerültem és fekete lepellel lefedtem.

- Ha így is volt, szólhatott volna, hiszen nem csak hűséget, őszinteséget is esküdtünk egymásnak. Nem mondott ellen, nem tiltakozott, nem ragadta meg a kezem és húzott vissza magához és nem is keresett. Lemondott rólam félúton, csak elfelejtette közölni velem. Amikor visszatértem, mert életképessé tett az eltelt majd egy év, akkor mondta el.

 Pár pillanat hallgatás után belátom mit sem ér itt lennem, hiszen a döntést már magamban meghoztam. El kell mennem, de most másként és talán véglag. A megfelelő alkalom elérkezett arra, amit már többször majdnem megtettem. Nincs már értelme itt lennem, ezért felkelek ültömből.

- Önző vagyok ezt elismerem, ő viszont feladta, és ezért csalódott vagyok és azt hiszem feladom én is. Köszönöm, hogy meghallgattál! További kellemes napot és minden jót neked! Szia!

 Miután elismerem vétkemet, s ezzel egy lépéssel megváltásomhoz közelebb kerülök, elköszönök, majd kisvártatva suhanó léptekkel távozom, magam mögött hagyva az elmondott szavak súlyos terhét. Megkönnyebbülve sétálok vissza szobám rejtekébe, ahol előkészítek mindent a Kastély elhagyására és vele együtt talán a reményére is.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium