37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Soóki Bende
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 495
Írta: 2016. március 19. 21:29 | Link
Lotti

Bende érkezik vissza a kastélyba a birtokról, most ő volt az előkészítős húgainál látogatóban. Az Aaronnal történt incidensen már túltette magát és azt sem igazán bánja, hogy a Navinéba került át ideiglenesen. A húgaival így is sikerül elég sokszor találkoznia, így is hetente többször, nagyjából napi szinten találkoznak a tanulni valóik és egyéb elfoglaltságaik mellett is. A navinésokkal pedig egészen jól összebarátkozott, Ms Auroratól ez ilyen szempontból egy jó ötlet volt, hogy így valóban közelebb kerülhet hozzájuk és jobban megismerheti az ő gondolkodásmódjukat, a házukat. Aaronnal azóta nem futott össze, kicsit gyanús is neki a dolog, hogy ha prefi, akkor hova a csudába tűnhetett, épp a veszekedésük után... Azt persze nem tudja, hogy teljesen más okokból, önszántából ment el.
Ahogy felmegy a lépcsőkön, a homokórákat veszi szemügyre. A Levita csodák csodájára az utolsó helyen áll, a Navine pedig előtte a harmadik, a Rellon vezeti a ranglistát. Eltűnődik rajta, hogy hogyan is lehet ez, mikor amikor itt volt, akkor is volt olyan, hogy megnyerték a házkupát vagy másodikok lettek a Levitával. Talán jobban össze kellett volna szednie magát neki is, és akkor javíthatott volna a pontokon...
Utoljára módosította:Soóki Bende, 2016. március 19. 21:29
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 19. 23:50 | Link


Bár még messze volt a napnyugta, attól függetlenül én lent ültem a bejárati csarnok lépcsősorának alján, és vártam. Nagyon régen nem találkoztunk normálisan Ricsivel, mert nem akart zavarni, nem akarta, hogy egész éjjel miatta legyen fent és reggel meg ne tudjak felkelni és levizsgázni. Nagyon értékeltem volna, ha az iskolaelső címre hajtok, így viszont csak mérges voltam rá, mert megfosztott attól, hogy együtt legyünk. Amúgy is kevés időnk volt együtt, hiszen gyakorlatilag csak éjszaka volt ember és a vizsgaidőszak azt a pár órát is elvette tőlem, éppen ezért gyűlöltem. Szerencsére azonban már itt volt a vége, mindent letudtam, már csak egy vizsga eredményére várok. Jobb dolgom tehát nem volt, mint megvárni amíg szépen lemegy a nap, Ricsi aranyba borul, lábai lesznek, felöltözik és feljön hozzám, ez már igazán semmiség. Csak az a baj, hogy engem elég türelmetlen fából faragtak. A lábam folyamatosan járt, ahogy a kezem is. Kettő perc után eluntam magamat és dúdolni kezdtem egy dallamot, közben piszkáltam a hajamat, nézegettem a körmömet és forgattam a gyűrűmet az ujjamon, de csak nem akart sötétebb lenni és nem akart kinyílni a tölgyfaajtó. Ám, ahogy erre gondoltam, varázsütésre megnyílt az ajtó én felpattantam, már csillogott a szemem, már készültem szaladni, de akkor megláttam az egyik háztársamat, úgyhogy duzzogó képpel leültem és a cipőmet kezdtem bámulni. Igyekeztem nagyon sértődöttnek látszani, haragudtam az időre, kár, hogy ő nem nagyon törődött velem, csak lassan vonszolta magát tovább. Óvatosan követtem a tekintetemmel a fiút, arra is gyorsan rájöttem, hogy ki volt. Új fiú, csak nem rég jött hozzánk és még a nevét is tudtam, de közelebbről nem ismertem.
  - Szia Bende!
Köszöntem neki, amikor elhaladt mellettem. Láthatólag a pontokat ment megnézni, úgyhogy elfordítottam a fejemet, gyűlöltem a pontjelzőt, mert a Navinét a harmadik helyre tette. Persze, fogalmam sem volt róla, hogy működik, de akkor is utáltam.
Hozzászólásai ebben a témában
Soóki Bende
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 495
Írta: 2016. március 20. 19:44 | Link
Lotti
Miközben a homokórákat nézegeti, egy hangra lesz figyelmes a háta mögül, aki valamiért ismerős is meg nem is. Hátra fordul és Lottit pillantja meg. Erich Kästner regényéről megjegyezte a nevét és az arca is egyedi, nem lehet összetéveszteni senkiével sem.
-Szia, Lotti. Ne haragudj, hogy nem vettelek észre, elbambultam. A tesóimon járt az eszem... A homokórára mutat, amit az előbb nézegetett.
-Gratulálok nektek, megelőztetek minket. Mármint a Navine a Levitát. Vagy akkor inkább magunknak kéne gratulálnom, mert én is Navinés vagyok? Nekem nem sok részem volt benne... Akárhogy is, gratulálok. Mondja a lányra mosolyogva, bár nem számít arra, hogy a lány tudta követni a gondolatait, neki magának is kicsit zavaros, hogy akkor most mi is legyen a véleménye a pontok alakulásáról.
Nem sokkal később azonban fura zajokra lesz figyelmes. Egyelőre nem tudja behatárolni a hang irányát, de hogy valami nem odaillő dolog van a közelben, az biztos. A kastélyban rengetegféle hang szokott lenni, szellemek, festmények, diákok zaja, meg egyebek, de ez valahogy... más, szokatlan, Bende által egyelőre megmagyarázhatatlan.
-Te is hallod ezeket a fura zajokat? Honnan jöhetnek? Te tudod, hogy mi ez? Olyan... föl... Földöntúli, ezt akarta mondani, de ekkor újra meghallotta és fülelni kezdett. Eszébe jut a Harry Potter könyvből Harry és a baziliszkusz esete, azt is csak Harry hallotta... reméli, nem ilyesmi van a dologban és a lány is hallja, nem akarja, hogy kiderüljön róla, hogy párszaszájú vagy valami más borzalmas dolog van vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 21. 18:07 | Link


Fáradtan sóhajtottam fel, miközben a tenyeremre fektettem a fejemet. Annyira lassan vánszorgott az idő, mint egy fél lábú szinte magatehetetlen kígyó, na jó, ez rossz hasonlat volt, mivel a kígyónak nincsen lába, de mindegy, a lényeg az, hogy lassan telt az idő. Én meg nem voltam az a türelmes lány, mondhatni fél perc alatt képes voltam halálközeli állapotba tornászni magamat, ha szenvedésről volt szó. Így ez most sem volt másképp s bár társaságom lett volna, nem volt kedvem Bende után menni, így hát csak távolról pillantottam rá, de nem túl feltűnően, félő volt, hogy esetleg megjegyzi, vagy félreérti vagy valami.
  - Öööö...
Először le sem esett, hogy hozzám beszél, mert unalmamban megpróbáltam elérni a nyelvemmel az orromat, ebbe egészen bele is feledkeztem, szóval ha felém nézett, valószínűleg elkapta az akció egyik-másik mozzanatát. Bandzsítottam, koncentráltam és addig nem is válaszoltam ameddig nem sikerült a művelet. De mivel veszettül tehetséges lány vagyok, így viszonylag gyorsan sikerült megnyalni az orromat. A következő szint a könyököm lenne, de mivel hallhatóan valami beszélgetésfélében vagyok, így gyorsan leállítom magamat.
   - Hát ja,  de nem voltunk valami ügyesek, mert megelőzött minket a Rellon és az Eridon. De jövőre jobbak leszünk. Viszont kviddicsben másodikok lettünk, úgyhogy ez tök jó meg minden.
Én magam egyikhez sem tettem hozzá, ami elég ciki, főleg, hogy ilyen gyászos lett az eredmény, de jövőre már nem fogok kegyelmezni, hanem belevágok és akkor talán tanulok is valamit.
  - Milyen hangok?
Kár volt megkérdezni, abban a pillanatban és is meghallottam. Felpattantam és próbáltam ráfókuszálni a hang forrására, de sehol nem volt semmi. Így kicsivel közelebb léptem Bendéhez.
  - Ugye nem te csinálod azért, hogy direkt megijessz?
Ki tudja, végül is nem ismerem annyira.
Hozzászólásai ebben a témában
Kieran
INAKTÍV


Főállású Mumus
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 63
Írta: 2016. március 22. 17:11 | Link
Nappal többnyire az Eridonban időzik - az órák alatt alszik, vagy legalábbis próbál takarékoskodni az erejével, amíg semmi sem történik, hogy mire visszaérnek a többiek, készen álljon a fogadásukra. Bár még nem szokta meg igazán a tornyot és az "otthon" fogalma is eléggé idegen számára, élvezi ezt a különös létet, a beszélgetéseket meg a kastély felfedezését éjjelente, na meg a Radúz által ráosztott apró-cseprő feladatokat. Egyelőre nem meri a Teó által javasolt rövidítéseket használni, szépen lesétál a lépcsőn, hogy elérje a bejárati csarnokot, ahol a hirdetőtábla áll. Ahogy a kezében szorongatja a pergament, amit ki kellene tűznie - külön őt bízták meg vele! - kissé meglepetten fedezi fel, hogy a tábla telis-tele van már aggatva papírokkal és szabad hely már csak a leg-leg-legtetején akad. Amit nem ér el. Gondterhelten nézi egy darabig, aztán mintha nyílna a kapu és beszélgetés hangjai ütik meg a fülét, így diákok segítségében reménykedve megindul a pontokat számoló homokórák felé. A két nebuló azonban valamire nagyon figyel, így nem biztos benne, hogy örülnének, ha megzavarná őket. Egyik lábáról a másikra álldogál, ahogy Bende és Lotti hátát nézegeti - türelmesen vár, kezében szorongatva a pergament, míg időnként lepislant a hirdetményre, majd piros-fekete csíkos harisnyájára, majd vissza a két Navinesre. Közelebb óvatoskodik, egészen hangtalanul, megállva Bende mögött, hogy félig kihajolva mögüle ő is megleshesse, mit néznek.
Hozzászólásai ebben a témában
Soóki Bende
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 495
Írta: 2016. március 23. 20:39 | Link
Lotti és Kieran

Miközben a pontokról magyaráz Lottinak, a lány meglehetősen furcsán viselkedik. Láthatóan azon mesterkedik, hogy megnyalja az orrát... Ettől kissé ledöbben, le is lassít a beszédben és értetlenkedve néz a lányra. A lány végül észbekap, hogy Bende szólt hozzá és valamiféle választ várna a megjegyzéseire. Bende csak bólogat a lány válaszára, de a jelenet, amit látott, annyira ledöbbentette, hogy muszáj szóba hoznia.
-Aham... igen... de... ugye, jól vagy, Lotti? Mármint... az orrod... Ha mással beszélne a jelenetről most valószínűleg a fejéhez tenné a mutató ujját és körbeforgatná párszor, jelezve, hogy nem tartja teljesen normálisnak a lányt. Mivel azonban a lánnyal személyesen beszél, inkább ezt most kihagyja, mivel könnyen lehet, hogy valójában normális és csak marhaságból tette és vérig sértődne vagy valóban zakkant kissé és akkor is vérig sértődne vagy nem is értené. Egyelőre tehát nem tudja, mit gondoljon Lotti elmeállapotáról. Hamarosan azonban hangokat kezd hallani, amit először Lotti nem vesz észre, de aztán mégis, és azt gondolja, hogy ő csinálja, hogy megijessze.
-Én? Én nem. Nem látod, hogy nem csinálok semmit? Itt vagyok melletted...
Ahogy ezt a mondatot befejezi, lélegzetvételek hangját véli felfedezni a háta mögött. Hátra néz, és... megpillantja a leghorrorisztikusabb arcot, amit eddigi élete során valaha látott. Ijedten hátra ugrik, messze a lénytől.
-ÁÁÁÁ!!! Tee... mi vagy te??? Te csináltad a zajokat?
Kerekre tágult szemmel, a pálcája után tapogatva néz a lényre, aki egy emberlányra hasonlít, de valószínűleg mégsem az, vagy ha igen, akkor valaki nagyon csúnyán elbánhatott szegénnyel... Minden esetre valami mágikus dologra gyanakszik Bende, márpedig a mágiát mágiával lehet hatástalanítani eddigi tanulmányai szerint. Az más kérdés, hogy negyedkobold lévén sokszor elég bénán képes varázsolni, nem mindig sikerül az, amit szeretne...
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 24. 21:22 | Link



Felállok, odasétálok Bende mellé, én megnézegetem a pontszerzőt. Hamarosan minden kezdődik előröl. Egy nagy nulla lesz mindenki. Nem lesznek elsők és másodikok, mi pedig nem leszünk harmadikok. Mindenki nulla lesz, egyenlőre. Bárcsak mindig mindenki egyenlő lehetne. Sokkal szebb lenne a világ.
- Tökéletesen jól, köszönöm.
Bólintok és nagyjából ennyit szándékozom beszélni az orromról. Nincs azon mit beszélni, semmi érdekes, csak egy orr. Azon veszek levegőt, mint akárki más, és kiskoromban ugyanúgy túrtam mint bármelyik másik ovis gyerek, csak nem ettem meg a fikit, és nem töröltem bele a kanapéba. A szüleim igazán büszkék lehetnek rám! Magyarázhatnám Bendének, hogy ez igazából egy amolyan kihívásféle és gyakran tesztelem, hogy képes vagyok-e még erre a csodára, na meg unatkozok is, ezért valamivel el kell ütni az időt. De, nem szólok semmit. Nem ismerem őt annyira és ő sem ismer. Nem akarom elijeszteni, így megfogadva a bátyám tanácsát inkább bölcsen hallgatok a mások által "furának" titulált dolgaimról. Helyette inkább felpillantok rá.
  - Szóval, akkor nem akarsz megijeszteni?
Mindenki magából indul ki. Ha nekem lenne ilyen kínálkozó alkalmam és tréfás kedvemben lennék, akkor biztosan megpróbálnék megijeszteni valakit. Sajnos, az ilyen dolgokhoz két bal kezem van, de a fiúkából kinézem, hogy ért az ilyesmihez. Ám ekkor valami egészen furi dolog történik. Bende hátrapillant, én fel rá. Látom, ahogy eltorzul az arca, mintha kicsit el is fehéredne, bár, lehet, hogy csak a képzeletem játszik vele. Látom, ahogy tátja a száját, erre én is megfordulok, így sikerül majdnem egyszerre megfordulnunk és elszörnyednünk.
  - Jesszus-csesszus. Hát te meg minek öltöztél?
Nagyon félelmetes. De annyira, hogy rögtön beugrok Bende háta mögé. Az arcomat a hátába fúrom. Ő a férfi, neki kell a bátrabbnak lennie, én lehetek félős kis pisis, a búvóhelyért bevállalom. Néhány másodpercig lefagyok, fürdőzőm a félelemben, de a kíváncsiságom erősebb lesz. Óvatosan kikukucskálok a háztársam háta mögül, hatalmasakat pislogva nézek végig a kis idegen.
  - Húúú...de király a szemed. Megfoghatom?
A helyes kérdés úgy végződött volna, hogy megnyalhatom-e, de mégiscsak egy idegennel beszélek, aki még félelmetes is. De úgy vagyok vele, hátha csak beöltözött, lehet, hogy egy jó vicc áldozatai vagyunk!
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2016. március 24. 21:25
Hozzászólásai ebben a témában
Kieran
INAKTÍV


Főállású Mumus
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 63
Írta: 2016. március 28. 17:21 | Link
Bende és Lotti

Amikor észreveszik, nem várt módon akkorát szökken mindkét diák, mintha nikkelbolha is lenne a felmenőik közt, ráadásul a lány elrejtőzik háztársa háta mögött. Kieran óvatosan hátrált pár lépést, amit a fiú tapogatózni kezdett - tapasztalatai szerint az ilyen pálcát jelentett, ő pedig  nem szerette a pálcákat, főleg akkor nem, amikor felé szegezték. Ebben az alakban ugyan elméletben kevésbé sebezhető, elvégre a nevetés sem árt neki, de ettől még nem szándékozott a saját bőrén kísérletezni ki, vajon mennyit bír a varázslat, ami ebben a formában tartja.*
- Kieran vagyok, mumusnak hívnak.-*Felel az első kérdésre, kicsit úgy, mintha nagyothallóhoz beszélne, elvégre a fiú jócskán megemelt hangerővel beszélt hozzá az imént.*- Nem hiszem. Milyen zajokat?-*Kezében ott szorongatja a pergament, amivel talán zöröghetett kicsit, bár ő nem vette észre. Egyéb iránt semmi furcsát sem észlelt, úgyhogy nem tudja, mire gondolhat Bende.*
- Nem jó?-*Kieran hirtelenjében nem tudja, mitévő legyen. Eddig senki sem szólta meg az öltözékét, Radúz is csak dicsérte a szép piros masniját, úgyhogy gondterhelten tekint végig magán - még ha ez arcán nem is igazán látszik. Mégsem kellene csak úgy megváltoztatnia a küllemét...bár talán a ruha nem olyan nagy változás...de ha neki tetszik ez a vidám, piros-fehér-fekete összeállítás? Egyelőre halasztja a döntést a válasz utánra, hátha megtarthatja ezt az alakot.
-...Nem?-*Bizonytalan volt a helyi szokásokat illetően, de neki azt mondták, kezet illik fogni - félrehallotta volna? Mindenesetre, ő akkor inkább eloldalog és keres valakit, akinek nem baj, ha udvariatlan kicsit, vagy esetleg csak a haját akarja megfogdosni.
Hozzászólásai ebben a témában
Soóki Bende
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 495
Írta: 2016. április 2. 19:43 | Link
Lotti és Kieran

Lotti röviden, tömören, talán félig sértődötten rámondja, hogy jól van és ne firtassa az orr-dolgot, úgyhogy ezzel Bende részéről is le van zárva az ügy. Inkább csak egyszerűen elkönyveli magában egy fura lánynak, de attól még nem biztos, hogy nem is kedvelhető. Újra rákérdez, hogy nem akarja-e megijeszteni, mire ő csak sóhajtva vállat von.
- Hát persze, hogy nem. Nem szokásom ijesztegetni senkit... De akkor is... gyanús. Hátrapillant, és meglátja azt a bizonyos arcot, ami mint később kiderült, egy Kieran nevű mumushoz tartozik. Lotti be is szalad a háta mögé, ő meg a pálcáját szorongatja, habár nem bánik olyan jól vele, de azért a négy év alatt hozzá szokott, hogy bizonyos esetekben mégis jól jöhet. Aztán rájöhet, hogy hogyan tudnának meggyőződni róla, hogy valóban mumus. Mesterkélten, kissé erőltetetten felnevet, és megpróbál úgy rálépni a háta mögött álló Lotti cipője orrára, hogy a mumus ne vegye észre, de a lánynak leessen, mit is akar tőle.
-Hahhahha... Szóval te mumus vagy... Na ne röhögtess... Nem tudtad, hogy nem a holtsápadt, ronda arcú lányok a legnagyobb félelmeim? Nyilván beöltöztél... Hahahhaa... Ha mumus lennél, tudnád, hogy mi a legnagyobb félelmem, de így már nem félek tőled, csak ijesztő vagy. Hahhhahha.
Reméli, hogy Lotti is csatlakozik a kísérletéhez, és akkor legalább kicsit őszintébben is tud nevetni, ha máson nem, hát azon, hogy Lotti hogy nevet és egyúttal kiderülne az igazság is Kieranról. Talán...
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. április 6. 21:50 | Link


Hűűűha, egyre inkább kezdett érdekeli. Nem léptem ki egészen a fiú mögül, de azért igyekeztem olyan bátornak tűnni, amennyire csak tőle telt. Ez annyiban mutatkozott meg, hogy már nem kapaszkodtam belé ijedten, elengedtem és úgy leskelődtem tovább.
  - Kár, pedig szívesen megfogtam volna.
Egykedvűen megvonom a vállamat, nem foglalkozom túl sokáig a visszautasítással, sokkal jobban leköt a kinézete. Olyan, mint egy kislány, egy kislány, akit valamilyen horrorfilmből szalasztottak. A muglik sem tudtak volna félelmetesebb alkotni, pedig ha ilyen filmeket nézek, általában rosszat álmodok egy hétig, szerintem ezután a találkozás után sem lesz másképp.
  - Aucss, az a lá...
Hitetlenkedve pillantottam fel rá, de ő már bele is kezdett a kis játékba. A kislányszerű rémálom ott állt előttünk, láthatóan semmi rosszat nem akart, erre Bende nekikezd rosszalkodni. Behúzott nyakkal húzódtam kicsit vissza, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nem akartam megbántani ezt a valamit, mert kislány formája volt és sebezhetőnek tűnt, másrészt nem szoktam csúfolódni, soha, senkivel. De ami a leginkább idegesített, az az volt, hogy gondoltam, mire megy ki a játék és nagyon nem tetszett. Nem akartam félni, utáltam félni. Látni a legrosszabb rémálmomat látni itt a kastélyban, most rögtön nem szerepelt a mai terveim között. Így inkább visszahúzódva hallgattam, jó gyávához mérten.
Hozzászólásai ebben a témában
Kieran
INAKTÍV


Főállású Mumus
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 63
Írta: 2016. április 7. 19:46 | Link
Lotti és Bende

- Kedves tőled, de... inkább ne.-*Kieran kicsit feszengett, bár az arca nem igazán árulkodott erről, aztán ahogy a leányzó már kevésbé csimpaszkodott a fiúba, a kellemetlen érzés elmúlt. Ezek szerint nem zavarta annyira, illetve elmúlt az első meglepetés ereje. Tétován tett két lépést oldalra, hogy jobban rálásson Lottira és megköszörülte a torkát - csak halkan, mert ez amolyan ember-szokás volt, amit nem értett, de érdekesnek tűnt - azonban mielőtt belekezdhetett volna jöttének okába, a fiú zagyválni kezdett.*
- Azt hiszem, elvesztettem a fonalat.-*A mumus meglehetős szenvtelenséggel, épp csak leheletnyire összevont szemöldökkel  közölte ezt, míg nagyon erősen próbált rájönni a dolog nyitjára.*- Mi köze a ti egyéni ízlésetek és divatotok által diktált esztétikának az én képességeimhez?-*Mármint, milyen alapon zárja ki az, hogy ronda - ami őt eléggé hidegen hagyta, elvégre neki kényelmes volt a teste és tetszett a megjelenése, viszont sosem lesz rászorulva, hogy párt keressen - hogy valamiféle képességgel bírjon? Eleve nem élt benne igazán bizonyítási kényszer, őt leginkább a kíváncsiság hajtotta, persze egy adag egészséges óvatossággal meghintve, ami a pálcákat intette. Egyébként a fiúnak még mindig elég erős félelem-illata volt, ami az erőltetett nevetéssel pont ellenkezőjét mondta, mint amit szavakban igyekezett közölni.*
- Te érted, mit akar mondani?-*Nézett Lottira, bár arra már rájött, hogy ha pislogás nélkül mered az emberekre, nem igazán szeretik, de még nagyon sokszor megfeledkezett erről. Úgy érezte, tennie kell még legalább egy-két próbát arra, hogy megfejtse a helyzetet, aztán ha ennyire stresszeli a jelenléte az ifjakat, akkor keres egy Eridonost, aki megbirkózik a dologgal.

Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint