Lotti

Bende érkezik vissza a kastélyba a birtokról, most ő volt az előkészítős húgainál látogatóban. Az Aaronnal történt incidensen már túltette magát és azt sem igazán bánja, hogy a Navinéba került át ideiglenesen. A húgaival így is sikerül elég sokszor találkoznia, így is hetente többször, nagyjából napi szinten találkoznak a tanulni valóik és egyéb elfoglaltságaik mellett is. A navinésokkal pedig egészen jól összebarátkozott, Ms Auroratól ez ilyen szempontból egy jó ötlet volt, hogy így valóban közelebb kerülhet hozzájuk és jobban megismerheti az ő gondolkodásmódjukat, a házukat. Aaronnal azóta nem futott össze, kicsit gyanús is neki a dolog, hogy ha prefi, akkor hova a csudába tűnhetett, épp a veszekedésük után... Azt persze nem tudja, hogy teljesen más okokból, önszántából ment el.
Ahogy felmegy a lépcsőkön, a homokórákat veszi szemügyre. A Levita csodák csodájára az utolsó helyen áll, a Navine pedig előtte a harmadik, a Rellon vezeti a ranglistát. Eltűnődik rajta, hogy hogyan is lehet ez, mikor amikor itt volt, akkor is volt olyan, hogy megnyerték a házkupát vagy másodikok lettek a Levitával. Talán jobban össze kellett volna szednie magát neki is, és akkor javíthatott volna a pontokon...

Lotti
Miközben a homokórákat nézegeti, egy hangra lesz figyelmes a háta mögül, aki valamiért ismerős is meg nem is. Hátra fordul és Lottit pillantja meg. Erich Kästner regényéről megjegyezte a nevét és az arca is egyedi, nem lehet összetéveszteni senkiével sem.
-Szia, Lotti. Ne haragudj, hogy nem vettelek észre, elbambultam. A tesóimon járt az eszem... A homokórára mutat, amit az előbb nézegetett.
-Gratulálok nektek, megelőztetek minket. Mármint a Navine a Levitát. Vagy akkor inkább magunknak kéne gratulálnom, mert én is Navinés vagyok? Nekem nem sok részem volt benne... Akárhogy is, gratulálok. Mondja a lányra mosolyogva, bár nem számít arra, hogy a lány tudta követni a gondolatait, neki magának is kicsit zavaros, hogy akkor most mi is legyen a véleménye a pontok alakulásáról.
Nem sokkal később azonban fura zajokra lesz figyelmes. Egyelőre nem tudja behatárolni a hang irányát, de hogy valami nem odaillő dolog van a közelben, az biztos. A kastélyban rengetegféle hang szokott lenni, szellemek, festmények, diákok zaja, meg egyebek, de ez valahogy... más, szokatlan, Bende által egyelőre megmagyarázhatatlan.
-Te is hallod ezeket a fura zajokat? Honnan jöhetnek? Te tudod, hogy mi ez? Olyan... föl... Földöntúli, ezt akarta mondani, de ekkor újra meghallotta és fülelni kezdett. Eszébe jut a Harry Potter könyvből Harry és a baziliszkusz esete, azt is csak Harry hallotta... reméli, nem ilyesmi van a dologban és a lány is hallja, nem akarja, hogy kiderüljön róla, hogy párszaszájú vagy valami más borzalmas dolog van vele.

Lotti és Kieran

Miközben a pontokról magyaráz Lottinak, a lány meglehetősen furcsán viselkedik. Láthatóan azon mesterkedik, hogy megnyalja az orrát... Ettől kissé ledöbben, le is lassít a beszédben és értetlenkedve néz a lányra. A lány végül észbekap, hogy Bende szólt hozzá és valamiféle választ várna a megjegyzéseire. Bende csak bólogat a lány válaszára, de a jelenet, amit látott, annyira ledöbbentette, hogy muszáj szóba hoznia.
-Aham... igen... de... ugye, jól vagy, Lotti? Mármint... az orrod... Ha mással beszélne a jelenetről most valószínűleg a fejéhez tenné a mutató ujját és körbeforgatná párszor, jelezve, hogy nem tartja teljesen normálisnak a lányt. Mivel azonban a lánnyal személyesen beszél, inkább ezt most kihagyja, mivel könnyen lehet, hogy valójában normális és csak marhaságból tette és vérig sértődne vagy valóban zakkant kissé és akkor is vérig sértődne vagy nem is értené. Egyelőre tehát nem tudja, mit gondoljon Lotti elmeállapotáról. Hamarosan azonban hangokat kezd hallani, amit először Lotti nem vesz észre, de aztán mégis, és azt gondolja, hogy ő csinálja, hogy megijessze.
-Én? Én nem. Nem látod, hogy nem csinálok semmit? Itt vagyok melletted...
Ahogy ezt a mondatot befejezi, lélegzetvételek hangját véli felfedezni a háta mögött. Hátra néz, és... megpillantja a leghorrorisztikusabb arcot, amit eddigi élete során valaha látott. Ijedten hátra ugrik, messze a lénytől.
-ÁÁÁÁ!!! Tee... mi vagy te??? Te csináltad a zajokat?
Kerekre tágult szemmel, a pálcája után tapogatva néz a lényre, aki egy emberlányra hasonlít, de valószínűleg mégsem az, vagy ha igen, akkor valaki nagyon csúnyán elbánhatott szegénnyel... Minden esetre valami mágikus dologra gyanakszik Bende, márpedig a mágiát mágiával lehet hatástalanítani eddigi tanulmányai szerint. Az más kérdés, hogy negyedkobold lévén sokszor elég bénán képes varázsolni, nem mindig sikerül az, amit szeretne...

Lotti és Kieran

Lotti röviden, tömören, talán félig sértődötten rámondja, hogy jól van és ne firtassa az orr-dolgot, úgyhogy ezzel Bende részéről is le van zárva az ügy. Inkább csak egyszerűen elkönyveli magában egy fura lánynak, de attól még nem biztos, hogy nem is kedvelhető. Újra rákérdez, hogy nem akarja-e megijeszteni, mire ő csak sóhajtva vállat von.
- Hát persze, hogy nem. Nem szokásom ijesztegetni senkit... De akkor is... gyanús. Hátrapillant, és meglátja azt a bizonyos arcot, ami mint később kiderült, egy Kieran nevű mumushoz tartozik. Lotti be is szalad a háta mögé, ő meg a pálcáját szorongatja, habár nem bánik olyan jól vele, de azért a négy év alatt hozzá szokott, hogy bizonyos esetekben mégis jól jöhet. Aztán rájöhet, hogy hogyan tudnának meggyőződni róla, hogy valóban mumus. Mesterkélten, kissé erőltetetten felnevet, és megpróbál úgy rálépni a háta mögött álló Lotti cipője orrára, hogy a mumus ne vegye észre, de a lánynak leessen, mit is akar tőle.
-Hahhahha... Szóval te mumus vagy... Na ne röhögtess... Nem tudtad, hogy nem a holtsápadt, ronda arcú lányok a legnagyobb félelmeim? Nyilván beöltöztél... Hahahhaa... Ha mumus lennél, tudnád, hogy mi a legnagyobb félelmem, de így már nem félek tőled, csak ijesztő vagy. Hahhhahha.
Reméli, hogy Lotti is csatlakozik a kísérletéhez, és akkor legalább kicsit őszintébben is tud nevetni, ha máson nem, hát azon, hogy Lotti hogy nevet és egyúttal kiderülne az igazság is Kieranról. Talán...