A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=575245#post575245][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.03.19. 23:50[/b][/url]

Bár még messze volt a napnyugta, attól függetlenül én lent ültem a bejárati csarnok lépcsősorának alján, és vártam. Nagyon régen nem találkoztunk normálisan Ricsivel, mert nem akart zavarni, nem akarta, hogy egész éjjel miatta legyen fent és reggel meg ne tudjak felkelni és levizsgázni. Nagyon értékeltem volna, ha az iskolaelső címre hajtok, így viszont csak mérges voltam rá, mert megfosztott attól, hogy együtt legyünk. Amúgy is kevés időnk volt együtt, hiszen gyakorlatilag csak éjszaka volt ember és a vizsgaidőszak azt a pár órát is elvette tőlem, éppen ezért gyűlöltem. Szerencsére azonban már itt volt a vége, mindent letudtam, már csak egy vizsga eredményére várok. Jobb dolgom tehát nem volt, mint megvárni amíg szépen lemegy a nap, Ricsi aranyba borul, lábai lesznek, felöltözik és feljön hozzám, ez már igazán semmiség. Csak az a baj, hogy engem elég türelmetlen fából faragtak. A lábam folyamatosan járt, ahogy a kezem is. Kettő perc után eluntam magamat és dúdolni kezdtem egy dallamot, közben piszkáltam a hajamat, nézegettem a körmömet és forgattam a gyűrűmet az ujjamon, de csak nem akart sötétebb lenni és nem akart kinyílni a tölgyfaajtó. Ám, ahogy erre gondoltam, varázsütésre megnyílt az ajtó én felpattantam, már csillogott a szemem, már készültem szaladni, de akkor megláttam az egyik háztársamat, úgyhogy duzzogó képpel leültem és a cipőmet kezdtem bámulni. Igyekeztem nagyon sértődöttnek látszani, haragudtam az időre, kár, hogy ő nem nagyon törődött velem, csak lassan vonszolta magát tovább. Óvatosan követtem a tekintetemmel a fiút, arra is gyorsan rájöttem, hogy ki volt. Új fiú, csak nem rég jött hozzánk és még a nevét is tudtam, de közelebbről nem ismertem.
  - Szia Bende!
Köszöntem neki, amikor elhaladt mellettem. Láthatólag a pontokat ment megnézni, úgyhogy elfordítottam a fejemet, gyűlöltem a pontjelzőt, mert a Navinét a harmadik helyre tette. Persze, fogalmam sem volt róla, hogy működik, de akkor is utáltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=575795#post575795][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.03.21. 18:07[/b][/url]

Fáradtan sóhajtottam fel, miközben a tenyeremre fektettem a fejemet. Annyira lassan vánszorgott az idő, mint egy fél lábú szinte magatehetetlen kígyó, na jó, ez rossz hasonlat volt, mivel a kígyónak nincsen lába, de mindegy, a lényeg az, hogy lassan telt az idő. Én meg nem voltam az a türelmes lány, mondhatni fél perc alatt képes voltam halálközeli állapotba tornászni magamat, ha szenvedésről volt szó. Így ez most sem volt másképp s bár társaságom lett volna, nem volt kedvem Bende után menni, így hát csak távolról pillantottam rá, de nem túl feltűnően, félő volt, hogy esetleg megjegyzi, vagy félreérti vagy valami.
  - Öööö...
Először le sem esett, hogy hozzám beszél, mert unalmamban megpróbáltam elérni a nyelvemmel az orromat, ebbe egészen bele is feledkeztem, szóval ha felém nézett, valószínűleg elkapta az akció egyik-másik mozzanatát. Bandzsítottam, koncentráltam és addig nem is válaszoltam ameddig nem sikerült a művelet. De mivel veszettül tehetséges lány vagyok, így viszonylag gyorsan sikerült megnyalni az orromat. A következő szint a könyököm lenne, de mivel hallhatóan valami beszélgetésfélében vagyok, így gyorsan leállítom magamat.
   - Hát ja,  de nem voltunk valami ügyesek, mert megelőzött minket a Rellon és az Eridon. De jövőre jobbak leszünk. Viszont kviddicsben másodikok lettünk, úgyhogy ez tök jó meg minden.
Én magam egyikhez sem tettem hozzá, ami elég ciki, főleg, hogy ilyen gyászos lett az eredmény, de jövőre már nem fogok kegyelmezni, hanem belevágok és akkor talán tanulok is valamit.
  - Milyen hangok?
Kár volt megkérdezni, abban a pillanatban és is meghallottam. Felpattantam és próbáltam ráfókuszálni a hang forrására, de sehol nem volt semmi. Így kicsivel közelebb léptem Bendéhez.
  - Ugye nem te csinálod azért, hogy direkt megijessz?
Ki tudja, végül is nem ismerem annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=577190#post577190][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.03.24. 21:22[/b][/url]

& Kieran
~ miben vagyok?

Felállok, odasétálok Bende mellé, én megnézegetem a pontszerzőt. Hamarosan minden kezdődik előröl. Egy nagy nulla lesz mindenki. Nem lesznek elsők és másodikok, mi pedig nem leszünk harmadikok. Mindenki nulla lesz, egyenlőre. Bárcsak mindig mindenki egyenlő lehetne. Sokkal szebb lenne a világ.
- Tökéletesen jól, köszönöm.
Bólintok és nagyjából ennyit szándékozom beszélni az orromról. Nincs azon mit beszélni, semmi érdekes, csak egy orr. Azon veszek levegőt, mint akárki más, és kiskoromban ugyanúgy túrtam mint bármelyik másik ovis gyerek, csak nem ettem meg a fikit, és nem töröltem bele a kanapéba. A szüleim igazán büszkék lehetnek rám! Magyarázhatnám Bendének, hogy ez igazából egy amolyan kihívásféle és gyakran tesztelem, hogy képes vagyok-e még erre a csodára, na meg unatkozok is, ezért valamivel el kell ütni az időt. De, nem szólok semmit. Nem ismerem őt annyira és ő sem ismer. Nem akarom elijeszteni, így megfogadva a bátyám tanácsát inkább bölcsen hallgatok a mások által "furának" titulált dolgaimról. Helyette inkább felpillantok rá.
  - Szóval, akkor nem akarsz megijeszteni?
Mindenki magából indul ki. Ha nekem lenne ilyen kínálkozó alkalmam és tréfás kedvemben lennék, akkor biztosan megpróbálnék megijeszteni valakit. Sajnos, az ilyen dolgokhoz két bal kezem van, de a fiúkából kinézem, hogy ért az ilyesmihez. Ám ekkor valami egészen furi dolog történik. Bende hátrapillant, én fel rá. Látom, ahogy eltorzul az arca, mintha kicsit el is fehéredne, bár, lehet, hogy csak a képzeletem játszik vele. Látom, ahogy tátja a száját, erre én is megfordulok, így sikerül majdnem egyszerre megfordulnunk és elszörnyednünk.
  - Jesszus-csesszus. Hát te meg minek öltöztél?
Nagyon félelmetes. De annyira, hogy rögtön beugrok Bende háta mögé. Az arcomat a hátába fúrom. Ő a férfi, neki kell a bátrabbnak lennie, én lehetek félős kis pisis, a búvóhelyért bevállalom. Néhány másodpercig lefagyok, fürdőzőm a félelemben, de a kíváncsiságom erősebb lesz. Óvatosan kikukucskálok a háztársam háta mögül, hatalmasakat pislogva nézek végig a kis idegen.
  - Húúú...de király a szemed. Megfoghatom?
A helyes kérdés úgy végződött volna, hogy megnyalhatom-e, de mégiscsak egy idegennel beszélek, aki még félelmetes is. De úgy vagyok vele, hátha csak beöltözött, lehet, hogy egy jó vicc áldozatai vagyunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=584334#post584334][b]Csornay Kíra Lotti - 2016.04.06. 21:50[/b][/url]

& Kieran
~ miben vagyok?

Hűűűha, egyre inkább kezdett érdekeli. Nem léptem ki egészen a fiú mögül, de azért igyekeztem olyan bátornak tűnni, amennyire csak tőle telt. Ez annyiban mutatkozott meg, hogy már nem kapaszkodtam belé ijedten, elengedtem és úgy leskelődtem tovább.
  - Kár, pedig szívesen megfogtam volna.
Egykedvűen megvonom a vállamat, nem foglalkozom túl sokáig a visszautasítással, sokkal jobban leköt a kinézete. Olyan, mint egy kislány, egy kislány, akit valamilyen horrorfilmből szalasztottak. A muglik sem tudtak volna félelmetesebb alkotni, pedig ha ilyen filmeket nézek, általában rosszat álmodok egy hétig, szerintem ezután a találkozás után sem lesz másképp.
  - Aucss, az a lá...
Hitetlenkedve pillantottam fel rá, de ő már bele is kezdett a kis játékba. A kislányszerű rémálom ott állt előttünk, láthatóan semmi rosszat nem akart, erre Bende nekikezd rosszalkodni. Behúzott nyakkal húzódtam kicsit vissza, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nem akartam megbántani ezt a valamit, mert kislány formája volt és sebezhetőnek tűnt, másrészt nem szoktam csúfolódni, soha, senkivel. De ami a leginkább idegesített, az az volt, hogy gondoltam, mire megy ki a játék és nagyon nem tetszett. Nem akartam félni, utáltam félni. Látni a legrosszabb rémálmomat látni itt a kastélyban, most rögtön nem szerepelt a mai terveim között. Így inkább visszahúzódva hallgattam, jó gyávához mérten.