A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

A visszajövetel olyan, mint egy jó fejbekólintás. Egy boxmeccsen az utolsó ütés, amit kapsz, mielőtt teljesen átadod magad a sötétségnek. Minden annyira átalakult a helyen, hát a levita torony is teljesen másképp néz ki, mint az ő idejében - mint utólag megtudta, le is omlott az egész a fenébe. De közben meg ismerős volt és jó. Főleg mert újra látta Adlert. Oh te jó ég. Mennyi hülyeséget csináltak gyerekkorukban. Mintha csak tegnap lett volna, és közben meg millió egy évvel ezelőtt. Aztán meg ott volt Nadia is, aki franc tudja hogy kötött ki pont ezen a helyen az Egyesült Államok után. De őt is jó volt látni az évnyitón, még ha csak a hátsó sorból is követte az eseményeket, és senki nem vette észre. Volt ott elég dráma nélküle is.
Ahogy az ismerős folyosókat rótta az éj leple alatt, valaki kilépett a tanáriból. És a legjobb, még ismerte is a tagot, együtt jártak... valamelyik órára, amelyiken nem figyelt. Sok volt az olyanból. Elvigyorodott. - Ejj mate - tisztelgett, de a másik elszáguldott a másik irányba. A szürke, félhomályos folyosón is látni lehetett, hogy össze volt borzolva a jól álló sérója, és a sietségből elég valószínű volt, hogy valakivel odabent valami egészen nem odaillőt műveltek. Huba elröhögte magát, és fütyörészve közelítette meg a tanárit.
- Gotcha - suttogta, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Hello! Valaki, későn dolgozó? - szólt be, kutakodva a páros másik fele után. Vissza kell rázódnia az iskola életébe, és azt leginkább úgy tud, ha a pletykákkal is tisztában van. Ne ítélkezz, te se tennél mást, kedves olvasó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856041#post856041][b]Szirtes Huba - 2022.11.07. 18:52[/b][/url]

A visszajövetel olyan, mint egy jó fejbekólintás. Egy boxmeccsen az utolsó ütés, amit kapsz, mielőtt teljesen átadod magad a sötétségnek. Minden annyira átalakult a helyen, hát a levita torony is teljesen másképp néz ki, mint az ő idejében - mint utólag megtudta, le is omlott az egész a fenébe. De közben meg ismerős volt és jó. Főleg mert újra látta Adlert. Oh te jó ég. Mennyi hülyeséget csináltak gyerekkorukban. Mintha csak tegnap lett volna, és közben meg millió egy évvel ezelőtt. Aztán meg ott volt Nadia is, aki franc tudja hogy kötött ki pont ezen a helyen az Egyesült Államok után. De őt is jó volt látni az évnyitón, még ha csak a hátsó sorból is követte az eseményeket, és senki nem vette észre. Volt ott elég dráma nélküle is.
Ahogy az ismerős folyosókat rótta az éj leple alatt, valaki kilépett a tanáriból. És a legjobb, még ismerte is a tagot, együtt jártak... valamelyik órára, amelyiken nem figyelt. Sok volt az olyanból. Elvigyorodott. - Ejj mate - tisztelgett, de a másik elszáguldott a másik irányba. A szürke, félhomályos folyosón is látni lehetett, hogy össze volt borzolva a jól álló sérója, és a sietségből elég valószínű volt, hogy valakivel odabent valami egészen nem odaillőt műveltek. Huba elröhögte magát, és fütyörészve közelítette meg a tanárit.
- Gotcha - suttogta, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Hello! Valaki, későn dolgozó? - szólt be, kutakodva a páros másik fele után. Vissza kell rázódnia az iskola életébe, és azt leginkább úgy tud, ha a pletykákkal is tisztában van. Ne ítélkezz, te se tennél mást, kedves olvasó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856111#post856111][b]Nadia Rosales - 2022.11.08. 19:08[/b][/url]

- Na siess, nehogy meglássanak - nyomtam egy csókot az ajkaira, aztán mielőtt még lelépett volna, visszahúztam. - Várj már, a nyakkendőd - gyorsan megigazgattam a nyakában fityegő darabot, nem is értem, miért vett fel ma nyakkendőt, de talán nekem akart kedvezni. Mindenesetre nehéz szívvel engedtem el a bozontos tanárurat, aki villámgyorsan távozott az éj leple alatt, én meg villámgyorsan húztam vissza a bugyimat, hogy aztán megigazgassam a szoknyámat, és gyorsan visszagomboljam a blúzom gombjait. Pechemre egy leszakadt, ettől függetlenül még sikerült a küldetést teljesítenem, úgy ahogy sikerült visszarendeznem a felsőmet, mikor meghallottam a füttyögést, így zavartan huppantam le az asztalról, s próbáltam azon gyorsan rendet rakni egyik kezemmel, miközben másikkal a hajamat igazgattam.
- Merlinre, hahó - a szívbajt hozta rám, pislogtam is a hang irányába, mikor a gyertya fényében megláttam Hubát. - Nahát, Te vagy az? - furcsa érzés volt, egyrészt zavart leplezve próbáltam jelen lenni, másrészt viszont megörültem neki, hisz a megérkezése óta nem volt még időm őt normálisan köszönteni. - Ezer éve nem láttalak, na gyere már, mesélj! Hogyhogy ilyen későn még ébren? - kérdeztem mosolygó zavaromban,miközben tovább rendezgettem az asztalon lévő dolgokat. Ezen az estén elvileg én voltam ügyeletben, ezért is lepett meg, hogy Huba csak úgy a semmiből felbukkant a tanáriban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856120#post856120][b]Szirtes Huba - 2022.11.08. 21:17[/b][/url]

Hát nézzenek oda, nem a kedvenc igazgató-helyettesét találta ott? Elvigyorodott, hogy a szemei is csak résnyire tudtak nyitva maradni a nevetőráncoktól.
- Üdvözletem kollegina. Tudod, láttam egy gubancos hajú, és érzelmi rendszerű idegent elsietni a folyosón, és gondoltam benézek, hátha a dulakodás másik részvevője elszenvedett bármilyen lelki traumát - fejtette ki hosszabban, és átvitt értelemben, hogy mennyire nagyon tudja, mi folyt itt nem is olyan rég.
- Azt kell hogy mondjam, hozzánk nem hoztál fel ilyen szépfiúkat anno - lépkedett közelebb, csak hogy rátelepedjen a Nadia melletti asztal tetejére.
- Uuu... ugye nem itt csináltátok? - fintorodott el, és összes színészi tevékenységét bevetve próbált komoly maradni egészen addig, amíg ki nem tört egy nevetésben. Felvett maga mellől egy naplót, és azt kezdte el lapozgatni érdektelenül.
- Mivel tökéletesen tisztában vagyok a te jelenlegi lelki állapotoddal, és hadd jegyezzem meg, hogy ehhez a különleges képességemre se volt szükségem, így inkább én beszélek. Feldúlt vagyok - szívta be a levegőt a fogai közül, majd engedte ki egy lemondó sóhajjal, miközben a lapok recsegő hanggal jelezték az újabb gyerek oldalát. - Lassan két hete itt vagyok, és még egyáltalán nem kerestél meg. Se egy levél, amióta megjöttem, se egy cetli a tanári asztalomon - mutatott lapozó kezével a még elég gyéren "feldíszített" bútordarab felé. Aztán összecsapta a naplót, és lelógatta két lába között. - Ezt hittem ennél többet jelentek neked, Nadia. Többet, minthogy Sir Kállay Ákos miatt elfelejts - szólt teátrálisan, hangjából Nadia is tökéletesen tudhatta, hogy csak viccel. Túl sokáig éltek együtt ahhoz, hogy bármelyik szavát is elhiggye ennek a szélhámosnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=859313#post859313][b]Nadia Rosales - 2023.02.12. 19:51[/b][/url]

- Tényleg? És...ki volt az, honnan jöhetett? - nagyot nyelve próbáltam színlelni, s tettetni azt, hogy még engem is meglepett ez a kis sztori. Az arcom eközben már vörösödött, hisz az a gubancos hajú alak Ákos volt, és bizony, éppen nálam járt. Pech, mert erre nem voltam felkészülve. Mégis, ki gondolná, hogy ilyen késői órákban kollégák mászkálnak a folyosón? Merlinre, módosítani kellene a szabályzatot!
- Na de Hubaaa – úgy szóltam rá, mintha sértett lennék, hogy mégis hogy merészel ilyesmit feltételezni, de az a baj, hogy túl jól ismert engem, hisz lakótársak és barátok is voltunk, szóval előtte nem nagyon tudtam színlelni.
- Jajj Istenem – sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, s újra Hubára emeltem a tekintetem, aki ekkor már egy újabb zavarba ejtő kérdést dobott fel. Köpni-nyelni nem tudtam, csak azt éreztem, hogy menten elsüllyedek, amiért lelepleződtem. Szerencsére, vagy nem, Huba azonnal témát váltott, én meg csöndben, teljes figyelmemet neki szentelve hallgattam végig.
- Ne haragudj, én...ne mond ki...- túl késő volt, hiába ugrottam, hogy tenyerem a szájára tapasszam, még így is tisztán lehetett hallani, amint kiejti száján Ákos nevét. Csak remélni mertem, hogy más nem járkál a folyosón.
- Jó, igazad van! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem kerestelek, csak meglehetősen feje tetejére álltak a dolgok. Ott volt az az évnyitós dolog is, akkor a lányom is...- kereshettem ám az okokat, de tény, hogy sajnos nem kerestem őt.
- Ne haragudj, Huba! Gyere, hadd öleljelek meg! - s ha engedte, akkor magamhoz öleltem, majd csak ezután engedtem el, s fel sem tűnt, hogy a blúzom legfelső gombjait elfelejtettem beakasztani.
- Ami itt történt, kérlek ne mond el senkinek. Ákos és én...ez nem csak, érted, ez nem csak egy alkalmas dolog volt – vallottam be, s egy kicsit félve pillantottam Hubára, hogy vajon majd mit felel. Anno szerette szívni a vérem, de hogy azóta benőtt-e a feje lágya, azt nem tudom.
- Mesélj inkább, hogyhogy Bagolykő? Hogy kerültél ide? - pillantottam rá kérdően, miközben a hajamat igazgattam, hogy rendezettebb legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=862605#post862605][b]Szirtes Huba - 2023.04.10. 17:45[/b][/url]

Nem is nagyon érdekelte a szájára tapasztott kéz. Ha valamit mondani akart, azt ki fogja. És hogy azt bizonyítsa, még fel is hangosította hangját. A végén pedig nemes egyszerűséggel megnyalta a lány kezét, ahogy az ötévesek szokták a testvérüknek. Hiszen ők valahogy olyanok voltak Nadiaval. Olyan családtagok, akik évek óta nem beszéltek, mégis összeköti őket valami elemibb kötelék.
- A lányod? - pislogott nagyokat a férfi, és még a hangja is csipogósba ugrott fel a kérdés végén. Sok ideje volt, és számíthatott volna rá, hiszen hogy ne, de valahogy mégsem tette. Az agyában valahogy megmaradt ugyanaz a fiatal huszonéves, aki akkor volt, mikor elváltak útjaik. - Legalább én vagyok a keresztapja? - kérdezte meg. - szerinte - teljesen jogosan. Letette a naplót maga mellé, és lecsúszott az asztalról, hogy ha nem is egy szinten legyen a másikkal, legalább egy kicsit közelebb hozzá. Szorosan magához ölelte, és beszívta az ismerős illatát.
- Hogy ne bocsátanék meg a csajomnak - somolygott a másik hajába, aztán ahogy elváltak és a másik újra komoly magyarázkodásba kezdett, ujjai úgy találtak rá a nő felsőjének tetején a gombokra, és kezdte el befűzni őket.
- Ha ekkora titkos a kapcsolatotok, akkor lehet nem ártana legközelebb rendesen felöltözni. A Varjú elég szép munkát végzett veled - ingatta a fejét Huba, ahogy szájára szinte reflexszerűen varázsolódott oda Ákos régi beceneve. Ujjai még végigsimítottak a szöveten, kihúzva minden kelletlen redőt. - Hey, én örülök, ha te is - jelentette ki, és utóbbiban biztos volt. Csak rá kellett nézni a zavart nőre. Mintha megint tinédzser lenne. Szerelmes.
Zavartan túrt bele a tarkójánál a hajába, és lépett arrébb, hogy magára erőltetve a lazaságot, kezdjen el nézelődni a tanáriban. - Nem terveztem. De aztán menekülnöm kellett. Tudod hogy van ez a buddhista templomokkal. Ha megtámadják őket, akkor se védik meg magukat, én meg élni akartam - jegyezte meg Huba egy vállrándítás miatt. Akkor nagyon labilissá vált. Ha nincs a képessége, nem is tudott volna kijutni onnan. Ma sem túl büszke arra, amit ott művelt, de az ember sok mindent megtesz a túlélésért.
- Inkább mesélj a lányodról. Kicsi? Hasonlít rád? - terelte vissza a szót újra a nő felé fordulva.