A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

- Fordulj fel.
Kétszer hangzott el ez a mondat a számból, ugyanannak az embernek címezve. Először, mikor úgy döntött, hogy megy a tengeren túlra, nem elég epic neki Bagolykő - akkor roppant felnőttesen a fejéhez vágva, még nyelvet is nyújtottam, hogy ezzel is jelezzem a vita végét - és most, hogy ennek ellenére se hagy békén.
Igen hihetném én azt, hogy csak hallucinálok, de egyrészt nem szoktam, másrészt meg teljesen intenzíven hatott rám a hangja, és miatta ment tönkre valami, amit már hetek óta tervezgettem. Na, ezért a fordulj fel.
Az meg csak mellékes, hogy simán kinézem én belőle, hogy hagy ilyesmi búcsú ajándékot, bár... tulajdonképp meg miért tenné?
Óóóó, hogy a franc essen beléd Madarász....  Kevés nála kiborítóbb emberrel találkoztam még életem során.
Na de, mielőtt önként dalolva mennék be az ELME-be, azért csak megkérdezek valakit, aki mondhatni professzor ebben a témában. Tény, nem én vagyok a kedvence, az is tény, ha figyeltem volna az óráin, akkor lehet, magamtól is rájöttem volna - vagy legalább nem a gulyásleves receptjét kellett volna leírnom a vizsgalapra, de hát Husztynál bevált -, de így...
Kopogok kettőt a tanári ajtaján, miután elcsíptem egy eridonost, és megkérdeztem tőle, hol találom.
- Nem házat váltani szeretnék - két kezem feltéve, lépek be, hogy gyorsan elejét vegyem ennek.
- Csak lenne itt egy kérdés... van ideje?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775774#post775774][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.28. 21:56[/b][/url]

- Fordulj fel.
Kétszer hangzott el ez a mondat a számból, ugyanannak az embernek címezve. Először, mikor úgy döntött, hogy megy a tengeren túlra, nem elég epic neki Bagolykő - akkor roppant felnőttesen a fejéhez vágva, még nyelvet is nyújtottam, hogy ezzel is jelezzem a vita végét - és most, hogy ennek ellenére se hagy békén.
Igen hihetném én azt, hogy csak hallucinálok, de egyrészt nem szoktam, másrészt meg teljesen intenzíven hatott rám a hangja, és miatta ment tönkre valami, amit már hetek óta tervezgettem. Na, ezért a fordulj fel.
Az meg csak mellékes, hogy simán kinézem én belőle, hogy hagy ilyesmi búcsú ajándékot, bár... tulajdonképp meg miért tenné?
Óóóó, hogy a franc essen beléd Madarász....  Kevés nála kiborítóbb emberrel találkoztam még életem során.
Na de, mielőtt önként dalolva mennék be az ELME-be, azért csak megkérdezek valakit, aki mondhatni professzor ebben a témában. Tény, nem én vagyok a kedvence, az is tény, ha figyeltem volna az óráin, akkor lehet, magamtól is rájöttem volna - vagy legalább nem a gulyásleves receptjét kellett volna leírnom a vizsgalapra, de hát Husztynál bevált -, de így...
Kopogok kettőt a tanári ajtaján, miután elcsíptem egy eridonost, és megkérdeztem tőle, hol találom.
- Nem házat váltani szeretnék - két kezem feltéve, lépek be, hogy gyorsan elejét vegyem ennek.
- Csak lenne itt egy kérdés... van ideje?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775775#post775775][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 21:57[/b][/url]

Arcomon komoly összpontosítással, nézem az elméleti transzfigurációs könyvet, amit a kezemben tartok. Hazudok, persze, hiszen a könyvben egy sudoku van, amit szépen méretre hajtogattam, így a nagy tudásbővítés igazából csak keresztrejtvény fejtés, semmi több. Túl sok az ötösöm, és nem értem, hol ment félre, de még nem akarom elolvasni a megoldást, én akarok rájönni, mi lett elszúrva.
- Hála Merlinnek!
A kezem a szívemre teszem, és egy ripacskodó, eltúlzott sóhajjal veszem tudomásul, hogy nem akar a házamba járni. Pedig valljuk be, amióta Dia is ott van, nem mondhatom egy szóval se, hogy nem a legjobb arcok gyűjtőhelye. Áh tényleg, meg is kell dicsérnem Diuskát, hogy jól áll neki a piros, és megkérdni, hogy ne bombázza az elmémet pénteken hat után, mert az asszony lassan kiakad.
- Van.
Biccentek, aztán elmosolyodva felnézek rá.
- Ez jó buli volt. Elégedett?
Pillantok fel rá kérdőn, és remélem értékeli, mennyire odafigyelek á, meg egyéb igényelt női maszlagok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775776#post775776][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.28. 21:59[/b][/url]

- Nem állna jól a piros se - biccentek, mintha ez lenne az oka annak, hogy én nem leszek eridonos. Meg én úgy gondolom, hogy nem hiába osztott oda a süveg, ahová. Na meg, már kölyökként megmondta a Lili rellonos leszek.
- Mármint melyik? - mert az a helyzet, ha egy tanerő mondja nekem, hogy ez jó buli volt, akkor én egyszerre nagyon sok mindenre gondolok, ami tényleg jó buli volt, csak... nem hiszem, hogy a jelentés egy számunkra. Aprót rázok a fejemen, és ha már itt vagyok, a közelébe tolom nagyapám székét, és leülök rá.
- Jó a vizsgát azt sajnálom, de... - hát csak nem mondom ki, hogy engem mások fejében való turkálás egyáltalán nem érdekel, noha most irtózatosan szeretnék bejutni valaki fejébe, hogy elküldjem a francba. Sőt, vannak kastélylakók, akiknek kimondottan örülök, hogy nem kell a fejükbe néznem.
Meg amúgy is, nekem ez a legilimentorság tökre nem férne bele a komfortzónámba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775778#post775778][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:03[/b][/url]

Akadnak kétségeim afelől, hogy anno Elisa tényleg erre az unokájára mondta-e, hogy kiemelkedően okos és éleselméjű. A vicc halála a magyarázat, először csak hagyni akarom, és nem mondani semmit, mert tényleg megölném vele a dolgot, mégis elnyílnak az ajkaim, és összerakom neki, hogy min kellett volna nevetnie, és mi is volt az a bizonyos jó buli:
- Azt kérdezte, lehet-e egy kérdése, majd megkérdezte, hogy van-e időm, én pedig azt feleltem, hogy van. Haha, jó poén. Érti?
Mert nem tudom, hogy érti-e, de abban biztos vagyok, hogy ez a lány se Levivel, se Lexával nincs jóban, de Kincsővel se beszélt sokat, mert az én gyerekeim már megedződtek arra, hogy az apjuk lecsapja a labdákat. Sőt, vannak páran, akik már megszokták ezt a stílust tőlem, és ha nem így beszélek, akkor azt hiszik beteg vagyok. És tényleg, bár szerintem amikor elér a férfinátha, én akkor is éppen ennyire vagyok bunkó. Sokak szerint viccelek csak. Pedig nem. Apró dráma, hogy engem senki sem ért meg, de nem drámázok. Gondnélkül lehetek paraszt, mert mindenki azt hiszi, hogy vicces a tanárbácsi. Pedig nem. Vagyis de, de inkább bántó. Mindegy, engedjük el.  
- Ha magának jól esett receptet írni, akkor egészségére.
Nekem meg jól esett a buktatás, maradjunk ennyiben. Viszont látom rajta, hogy azért komoly nyígja van, hát csak sóhajtok egyet, és engedek annak a lágy szívemnek, hátha ő is rám szavazott az év házvezetője szavazáson.
- Na, mondja, mit akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775779#post775779][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.28. 22:07[/b][/url]

Döbbenten, sőőőőt pislogás nélkül meredek rá, mert hogy... ez most így komoly? Tényleg? Aztán elnevetem magam.
- Hát ez fájt - jó tudom, hogy így nem beszélünk, de Norbi bá' is laza, akkor én meg miért kéne, hogy ne önmagam legyek?
- Maga legilimentor... mondja csak, lehet valami mód arra, hogy valaki, aki baromi messze van, mégis bele tudjon túrni a fejembe, és halljam a hangját? Nem... nem vagyok dilis, de komolyan, csak... és nem is hallucináció volt, mert tényleg úgy hatott, mintha csak mögöttem lett volna - tényleg hát gyorsan a tárgyra. Hisz ez az, amiért jöttem. Nagyon frusztrál ez a dolog, és hamar le akarom tudni. Nekem marhára nem hiányzik, hogy életem végéig Madarász hangját halljam a fejemben, mint valami elfuserált lelkiismeret. Az viszont tény, hogy azért kicsit jól esik, hogy még a távozása előtt gondolt rám, hisz szinte biztos vagyok benne, hogy csinált valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775783#post775783][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:10[/b][/url]

- A reakciója is.
Olcsó poén volt pedig, de ha nem, hát nem, kár is róla többet beszélni, vérzik a szívem ilyenkor. Viszont nem lehet mindenki olyan kis pofátlan, mint én, meg nem lehet mindenkinek ugyanolyan a humora, mert ha így volna, akkor simán csak nem lennénk humorosak, aztán megint ki kellene találni valamit, hogy miért vagyunk mégiscsak viccesebbek, mint mások, de előfordul olyan is, hogy egy idő után már nem lehet ezt fokozni. Tudom, durván hangzik, de én már láttam, sőt tapasztaltam is ilyet. Meg kell állni egy ponton, mert könnyen kínossá válhatunk, és azt senki sem szereti.
- Japp, az vagyok.
Értek vele bölcsen egyet, a bölcsességem jeleként pedig még bólintok is egyet. Milyen okos kislány, aztán mégis azt hitte, hogy majd elég lesz nekem egy könnyű recept. Legalább valami olyat írt volna, amivel szivathatom az asszonyt, hogy márpedig nekem azt meg kell kóstolnom, ami a papírra van írva, de neeeeem. Utálom, ha valaki még csak nem is kreatív.
- Nem. A legilimenciának is van egy egészséges korláta, a legkiválóbbak se tudnak bárhonnan a másik fejébe lenni.
Feladom a sudokut, egyelőre és lapozva egyet látatlanul, inkább egy szókeresőnek esek neki. Tudom, ez nem akkora agytorna, de be kell vallanom, imádom, és nagyon tudok dünnyögni, amikor Alexandra kisajátítja, és csak úgy megfejti. Az kérem szépen apuka rejtvényújságja, vegyen magának a kisasszony, ha annyira fejtegetne. Ezen sokat nevet, kinevet konkrétan, bezzeg, amikor pávát lop és el kell tusolni, akkor jaaaj apuci így meg jaaaaj apuci úgy. Mocsok kölykeim vannak.
- Miért, hangokat hall?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775784#post775784][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.28. 22:14[/b][/url]

- Majd fejlesztem - biccentek, mert egyébként én ezeket le szoktam vágni ám, de szerintem ezt már buktam. Késő van, szét is vagyok esve, meg mostanában faviccekkel nem találkoztam. Meg a családunk nem ilyen poénos család, ahol apuka az ebéd közepén bedob valami baromságot, amin aztán az egész család napokig fogja a fejét. Anyu meg ha poénkodik is komolyan vesszük, és hát... neki sötét a humora, na.
- De valahogy csak tudnak... valami... bűbáj, vagy valami? - nem, én ezt nem akarom feladni. Kell, hogy legyen valami megoldás, de komolyan.
- Nem hangokat... egyet... párszor... mikor baromságra készülök... és olyan, amilyen szokott lenni... ja Madarászét... - mert most már nem kell itt profoznom meg ilyenek, hisz már nincs a kastélyban... nagyon remélem.
- És ez ijesztő, és belőle meg kinézem, hogy csinált valamit, hogy még akkor is frászt kapjak tőle, mikor nincs itt... - sóhajtok fel, bár tudom, ezzel talán a pszichológust, vagy a házvezetőmet kellene felkeresnem, de azok csak felesleges körök, sokkal egyszerűbb ahhoz menni, akinek van köze az ilyesmihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775785#post775785][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:15[/b][/url]

- Nem. Ha nem hiszi el, miért kérdezi?
Türelmet kéne tanulnom, azt hiszem, mert valahogy mindig kicsit felpörgök ezeken a megmagyarázásokon. És akkor még jönnek nekem azzal, hogy nem szép dolog kedvenceket választani. Tényleg nem, de sem Denis, sem Adrian, sem Dia nem cáfol meg, ha egyszer már azt mondtam, hogy nem. Ne ezért ők a kedvenceim, mert normálisan is tudunk kommunikálni. Persze, elméleti kérdéseik, vagy elméleti kutatásaik és határsúrolásaik nekik is vannak, de azok mások. Nem, ezt nem azért mondom, mert a kedvenceim, hanem mert olyan dolgokat kérdeznek, vagy próbálnak, amik az én érdeklődésemet is felkeltik, és itt most elsődlegesen arra gondolok, hogy Dia a könyvtárban kreatív volt, nem arra, hogy az elmémbe tolja a mocskos - és igen hízelgő - gondolatait.
- Legilimenciával nem lehetséges. Varázstárgyakkal igen. Például ikertükrökkel, és mágiával átitatott ékszerekkel. Mondjuk ha mind a kettejüknek van egy-egy gyűrűje, akkor lehetséges ezt a kapcsolatot létrehozni.
Tudom, hogy a Brightmore-ok között is van valami ilyesmi dolog, a két lány között, de annyira nem ismerem a részleteket, csak nagy vonalakban tudom a funkcióját, mert Catherine ennek köszönhetően bármikor kisétálhat bármelyik órájáról, ha úgy van. Engedélyeznem kellett.
- De azt hiszem, jelen kell lennie mind a két félnek a mágikus kötelék megkötésekor. Bár lehet, hogy nem, nem tudom.
De most már kezd érdekelni a dolog, majd utánanézek.
- Madarász? Loool. Akkor ő biztos, hogy elintézte, hogy szemmel tartsa magát. El kéne kezdeni viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775786#post775786][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.28. 22:16[/b][/url]

- Mert eddig csak anyám hangjától kaptam frászt.. és ha rájövök, ez hogy lehet, akkor utána arra is, hogy lehet megszüntetni... Nem magának nem hiszek, egyszerűen pánikba vagyok esve. Egyébként meg, nem fogok megkárdőjelezni egy aurort, akire apám felnéz - túrok a hajamba idegesen, és fel se fogom, hogy talán olyasmit is mondtam, amit nem kellett volna, de na...
- Köszönöm... akkor ennek utána is fogok járni - felállok, hisz ha nem is sokat, de megtudtam.
- Prof... most olyat fogok tenni, amit itt létem alatt még sose... megyek könyvátrba - vagyis, előbb megtudom valahogy, hol van... utána megyek.
- Óóóó neeeeeem, rájövök, hogy csinálta, megszüntetem, és elmegyek amerikába, megkeresem, és.... és... na jó, előtte még tanulok picit, hogy tudjak vele bármit is kezdeni - sóhajtok fel teljesen elcsüggedve. Aztán odamegyek a nagyapám asztalához, és elveszem a kis dobozt... láttam, hogy kinyitotta.
- Komolyan... csak üvöltene velem, vagy vágná megint a fejemhez, hogy mekkora szemétség az élettől, hogy vagyok, és az apám is egy méretes idióta... azt a Felát szerettem... de a nagyi óta...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775787#post775787][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:17[/b][/url]

- Nos, az ember nem válogathatja meg a családját. Hogy ön fél az anyjától, az egy teljesen természetes dolog, igen durván tud para lenni a nő.
Ismerem, hiszen a férje a tanoncom volt, ahogy most a gyereke is, kedvelem, mert határozott, és mert jó hatással van a férjére is. Nem ismerem persze olyan jól, de amit láttam belőle, kielégítő.
- Reméljük a könyvtár nem omlik össze és a könyvtárosnő nem lesz mentálisan sérült, hogy meglátja magát ott.
Aggódom, annyi minden dőlt már romba itt, ha ez a lány beteszi oda a lábát, talán annak a helynek is vége. Válaszolnék neki valami csípőset, de fogalmam sincs, hogy helyes volna-e, így inkább csak mutatóujjammal megsimogatom a bajszom.
- Elveszítette a társát, ne várja el tőle, hogy a régi legyen.
Csendesen, de határozottan jegyzem meg neki, hogy érezze, ennek komoly súlya van. Ha valaki, én láttam kétségbeesett embereket. Láttam Cath szemében a félelmet mindahányszor úgy volt, hogy Denis nem lesz már többé az élete része, láttam a saját lányomnál a félelmet, hogy mi van, ha elítéljük a választását. Én még nem ismerem a veszteséget, csak azt tudom, hogy egy nap én leszek a veszteség, és a feleségemnek kell ezt elviselnie, mert ő erős, én viszont, bár nem mutatom, de gyengülök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775788#post775788][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.09.28. 22:17[/b][/url]

- Ugye? Imádom - a vigyorom őszinte, ahogy az ahogy ezt kiejtem. Soha nem fogom elrejteni azt, amit a családom iránt érzek, hiába lehet gyerekes, hiába röhögnek azon, ha meglátom a folyosón Sebit, úgy ugrok a nyakába, mintha évek óta nem láttam volna, vagy meglátom Lencsit és csak úgy odamegyek, hogy egy puszit adjak neki. Igen, ez teljesen eltér attól, amit eddig láttak belőlem, de a testvéreim nem voltak itt... most meg itt vannak.
- Ha mégis... akkor tudja, kit kell utána keresni - vállat vonok, amennyi minden itt már történt, csoda, hogy még egyben a van a kóceráj.
És a számomra kellemes légkörnek már annyi is. Csak behunyom a szemem.
- Elveszítettem a nőt aki hitt bennem, bármit is tettem, akinek mindenhogy tökéletes voltam, és aki akkor is büszkén mesélt rólam, mikor épp kirúgtak egy iskolából.... - halkan erőtlenül, beszélek, mert nem szoktam. Erről nem, mert gyengeség, mert látszik rajtam, és mert baromira fáj a hiánya.
- De pont ő volt az, aki puhánynak nevezte apámat, és gyengének az öcsémet... ő erős embereket akart, erős lelkeket. Mégis mi hogy legyünk azok, ha ő nem? Hogy tartsam magam minden fotózáson, az összes kérdésnél, amit a nagyiról tesznek fel, ha ő csak elküldi őket a francba? Mi ahogy tudjuk, összeszedjük magunkat, nem engedhetjük meg, hogy szét essünk. Én Lenáék miatt, apu miattunk, és ő? Nem beszél velünk, nem csinál semmit... értem én, hogy elvesztette a világát, tudom, mit érez, de... nem csak a nagyi van... tarthat bunkónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775906#post775906][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.29. 13:52[/b][/url]

Csendben figyelem, miközben azért kihúzom a sárkányszarv-őrlemény szót átlósan a jobb sarokból a bal felé haladva. Bár a férfiak nem nagyon tudnak egynél több felé figyelni, mégis vannak társaik, mint én is, akik legilimentorként és egy pszichológus férjeként elsajátították azt a nagyszerű képességet, ahogy több síkon is tökéletesen helyt állnak. Rengetegszer fejtettem már játszi könnyedséggel rejtvényt, miközben a családom gondolatait hallgattam, észrevétlen járva egyik fejből a másikba.
- Nem, nem tudja.
Ingatom végül meg a fejem, ahogy kihúzom még gyorsan a piócát is, majd felpillantva rá a szemébe nézek, és remélem, hogy ő is megtisztel azzal, hogy viszonozza a pillantásomat.
- Nézd, Charlotte, elveszítettél egy fontos embert az életedben, egy meghatározó személyt, egy ölelő kart. De te hazamész a családodhoz, ahol vidám emlékeket hoztok fel, ahol próbáljátok egyben tartani az emlékét. Az édesapád az anyját veszítette el, de ott van a felesége, a támasza, a világa, aki átöleli, és megnyugszik a világ.
Szintek vannak egy halálnál, és próbálom a lehető legfinomabban, de mégis nyomatékosan elmagyarázni neki, hogy ez mit is jelent. A halál, veszteség, megérteni meg lehet a fájdalom szintjét, elfogadni is el lehet, de tudni, hogy mit érez a másik fél, azt nem.
- A nagyapád már soha többet nem fogja maga körül érezni ezt a kart, mert meghalt, elment és nem jön vissza többet. Ő hazamegy egy házba, ahol a csend és a némaság fogadja. Haza az ürességbe. Lehet bármennyire erős, bunkó, önző egy ember, a felszín alatt nem tudhatod mi van. Sosem érthetsz meg igazán egy embert sem, mert ő nem te vagy, nem úgy éled meg az érzéseket, mint ő. Ezt tanuld meg tiszteletben tartani, és ha szereted a nagyapádat, ha szeretnél neki segíteni, akkor engedj az önzésből, értsd meg az ő gyászfolyamatát, engedd, hogy a maga tempójában dolgozza fel. Légy ott neki, légy támasz, és légy türelmes.