A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775775#post775775][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 21:57[/b][/url]

Arcomon komoly összpontosítással, nézem az elméleti transzfigurációs könyvet, amit a kezemben tartok. Hazudok, persze, hiszen a könyvben egy sudoku van, amit szépen méretre hajtogattam, így a nagy tudásbővítés igazából csak keresztrejtvény fejtés, semmi több. Túl sok az ötösöm, és nem értem, hol ment félre, de még nem akarom elolvasni a megoldást, én akarok rájönni, mi lett elszúrva.
- Hála Merlinnek!
A kezem a szívemre teszem, és egy ripacskodó, eltúlzott sóhajjal veszem tudomásul, hogy nem akar a házamba járni. Pedig valljuk be, amióta Dia is ott van, nem mondhatom egy szóval se, hogy nem a legjobb arcok gyűjtőhelye. Áh tényleg, meg is kell dicsérnem Diuskát, hogy jól áll neki a piros, és megkérdni, hogy ne bombázza az elmémet pénteken hat után, mert az asszony lassan kiakad.
- Van.
Biccentek, aztán elmosolyodva felnézek rá.
- Ez jó buli volt. Elégedett?
Pillantok fel rá kérdőn, és remélem értékeli, mennyire odafigyelek á, meg egyéb igényelt női maszlagok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775778#post775778][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:03[/b][/url]

Akadnak kétségeim afelől, hogy anno Elisa tényleg erre az unokájára mondta-e, hogy kiemelkedően okos és éleselméjű. A vicc halála a magyarázat, először csak hagyni akarom, és nem mondani semmit, mert tényleg megölném vele a dolgot, mégis elnyílnak az ajkaim, és összerakom neki, hogy min kellett volna nevetnie, és mi is volt az a bizonyos jó buli:
- Azt kérdezte, lehet-e egy kérdése, majd megkérdezte, hogy van-e időm, én pedig azt feleltem, hogy van. Haha, jó poén. Érti?
Mert nem tudom, hogy érti-e, de abban biztos vagyok, hogy ez a lány se Levivel, se Lexával nincs jóban, de Kincsővel se beszélt sokat, mert az én gyerekeim már megedződtek arra, hogy az apjuk lecsapja a labdákat. Sőt, vannak páran, akik már megszokták ezt a stílust tőlem, és ha nem így beszélek, akkor azt hiszik beteg vagyok. És tényleg, bár szerintem amikor elér a férfinátha, én akkor is éppen ennyire vagyok bunkó. Sokak szerint viccelek csak. Pedig nem. Apró dráma, hogy engem senki sem ért meg, de nem drámázok. Gondnélkül lehetek paraszt, mert mindenki azt hiszi, hogy vicces a tanárbácsi. Pedig nem. Vagyis de, de inkább bántó. Mindegy, engedjük el.  
- Ha magának jól esett receptet írni, akkor egészségére.
Nekem meg jól esett a buktatás, maradjunk ennyiben. Viszont látom rajta, hogy azért komoly nyígja van, hát csak sóhajtok egyet, és engedek annak a lágy szívemnek, hátha ő is rám szavazott az év házvezetője szavazáson.
- Na, mondja, mit akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775783#post775783][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:10[/b][/url]

- A reakciója is.
Olcsó poén volt pedig, de ha nem, hát nem, kár is róla többet beszélni, vérzik a szívem ilyenkor. Viszont nem lehet mindenki olyan kis pofátlan, mint én, meg nem lehet mindenkinek ugyanolyan a humora, mert ha így volna, akkor simán csak nem lennénk humorosak, aztán megint ki kellene találni valamit, hogy miért vagyunk mégiscsak viccesebbek, mint mások, de előfordul olyan is, hogy egy idő után már nem lehet ezt fokozni. Tudom, durván hangzik, de én már láttam, sőt tapasztaltam is ilyet. Meg kell állni egy ponton, mert könnyen kínossá válhatunk, és azt senki sem szereti.
- Japp, az vagyok.
Értek vele bölcsen egyet, a bölcsességem jeleként pedig még bólintok is egyet. Milyen okos kislány, aztán mégis azt hitte, hogy majd elég lesz nekem egy könnyű recept. Legalább valami olyat írt volna, amivel szivathatom az asszonyt, hogy márpedig nekem azt meg kell kóstolnom, ami a papírra van írva, de neeeeem. Utálom, ha valaki még csak nem is kreatív.
- Nem. A legilimenciának is van egy egészséges korláta, a legkiválóbbak se tudnak bárhonnan a másik fejébe lenni.
Feladom a sudokut, egyelőre és lapozva egyet látatlanul, inkább egy szókeresőnek esek neki. Tudom, ez nem akkora agytorna, de be kell vallanom, imádom, és nagyon tudok dünnyögni, amikor Alexandra kisajátítja, és csak úgy megfejti. Az kérem szépen apuka rejtvényújságja, vegyen magának a kisasszony, ha annyira fejtegetne. Ezen sokat nevet, kinevet konkrétan, bezzeg, amikor pávát lop és el kell tusolni, akkor jaaaj apuci így meg jaaaaj apuci úgy. Mocsok kölykeim vannak.
- Miért, hangokat hall?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775785#post775785][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:15[/b][/url]

- Nem. Ha nem hiszi el, miért kérdezi?
Türelmet kéne tanulnom, azt hiszem, mert valahogy mindig kicsit felpörgök ezeken a megmagyarázásokon. És akkor még jönnek nekem azzal, hogy nem szép dolog kedvenceket választani. Tényleg nem, de sem Denis, sem Adrian, sem Dia nem cáfol meg, ha egyszer már azt mondtam, hogy nem. Ne ezért ők a kedvenceim, mert normálisan is tudunk kommunikálni. Persze, elméleti kérdéseik, vagy elméleti kutatásaik és határsúrolásaik nekik is vannak, de azok mások. Nem, ezt nem azért mondom, mert a kedvenceim, hanem mert olyan dolgokat kérdeznek, vagy próbálnak, amik az én érdeklődésemet is felkeltik, és itt most elsődlegesen arra gondolok, hogy Dia a könyvtárban kreatív volt, nem arra, hogy az elmémbe tolja a mocskos - és igen hízelgő - gondolatait.
- Legilimenciával nem lehetséges. Varázstárgyakkal igen. Például ikertükrökkel, és mágiával átitatott ékszerekkel. Mondjuk ha mind a kettejüknek van egy-egy gyűrűje, akkor lehetséges ezt a kapcsolatot létrehozni.
Tudom, hogy a Brightmore-ok között is van valami ilyesmi dolog, a két lány között, de annyira nem ismerem a részleteket, csak nagy vonalakban tudom a funkcióját, mert Catherine ennek köszönhetően bármikor kisétálhat bármelyik órájáról, ha úgy van. Engedélyeznem kellett.
- De azt hiszem, jelen kell lennie mind a két félnek a mágikus kötelék megkötésekor. Bár lehet, hogy nem, nem tudom.
De most már kezd érdekelni a dolog, majd utánanézek.
- Madarász? Loool. Akkor ő biztos, hogy elintézte, hogy szemmel tartsa magát. El kéne kezdeni viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775787#post775787][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.28. 22:17[/b][/url]

- Nos, az ember nem válogathatja meg a családját. Hogy ön fél az anyjától, az egy teljesen természetes dolog, igen durván tud para lenni a nő.
Ismerem, hiszen a férje a tanoncom volt, ahogy most a gyereke is, kedvelem, mert határozott, és mert jó hatással van a férjére is. Nem ismerem persze olyan jól, de amit láttam belőle, kielégítő.
- Reméljük a könyvtár nem omlik össze és a könyvtárosnő nem lesz mentálisan sérült, hogy meglátja magát ott.
Aggódom, annyi minden dőlt már romba itt, ha ez a lány beteszi oda a lábát, talán annak a helynek is vége. Válaszolnék neki valami csípőset, de fogalmam sincs, hogy helyes volna-e, így inkább csak mutatóujjammal megsimogatom a bajszom.
- Elveszítette a társát, ne várja el tőle, hogy a régi legyen.
Csendesen, de határozottan jegyzem meg neki, hogy érezze, ennek komoly súlya van. Ha valaki, én láttam kétségbeesett embereket. Láttam Cath szemében a félelmet mindahányszor úgy volt, hogy Denis nem lesz már többé az élete része, láttam a saját lányomnál a félelmet, hogy mi van, ha elítéljük a választását. Én még nem ismerem a veszteséget, csak azt tudom, hogy egy nap én leszek a veszteség, és a feleségemnek kell ezt elviselnie, mert ő erős, én viszont, bár nem mutatom, de gyengülök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=775906#post775906][b]Sárközi Norbert Dorián - 2019.09.29. 13:52[/b][/url]

Csendben figyelem, miközben azért kihúzom a sárkányszarv-őrlemény szót átlósan a jobb sarokból a bal felé haladva. Bár a férfiak nem nagyon tudnak egynél több felé figyelni, mégis vannak társaik, mint én is, akik legilimentorként és egy pszichológus férjeként elsajátították azt a nagyszerű képességet, ahogy több síkon is tökéletesen helyt állnak. Rengetegszer fejtettem már játszi könnyedséggel rejtvényt, miközben a családom gondolatait hallgattam, észrevétlen járva egyik fejből a másikba.
- Nem, nem tudja.
Ingatom végül meg a fejem, ahogy kihúzom még gyorsan a piócát is, majd felpillantva rá a szemébe nézek, és remélem, hogy ő is megtisztel azzal, hogy viszonozza a pillantásomat.
- Nézd, Charlotte, elveszítettél egy fontos embert az életedben, egy meghatározó személyt, egy ölelő kart. De te hazamész a családodhoz, ahol vidám emlékeket hoztok fel, ahol próbáljátok egyben tartani az emlékét. Az édesapád az anyját veszítette el, de ott van a felesége, a támasza, a világa, aki átöleli, és megnyugszik a világ.
Szintek vannak egy halálnál, és próbálom a lehető legfinomabban, de mégis nyomatékosan elmagyarázni neki, hogy ez mit is jelent. A halál, veszteség, megérteni meg lehet a fájdalom szintjét, elfogadni is el lehet, de tudni, hogy mit érez a másik fél, azt nem.
- A nagyapád már soha többet nem fogja maga körül érezni ezt a kart, mert meghalt, elment és nem jön vissza többet. Ő hazamegy egy házba, ahol a csend és a némaság fogadja. Haza az ürességbe. Lehet bármennyire erős, bunkó, önző egy ember, a felszín alatt nem tudhatod mi van. Sosem érthetsz meg igazán egy embert sem, mert ő nem te vagy, nem úgy éled meg az érzéseket, mint ő. Ezt tanuld meg tiszteletben tartani, és ha szereted a nagyapádat, ha szeretnél neki segíteni, akkor engedj az önzésből, értsd meg az ő gyászfolyamatát, engedd, hogy a maga tempójában dolgozza fel. Légy ott neki, légy támasz, és légy türelmes.