37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 23. 17:31 | Link


Nagyot szippantottam a levegőből, ahogy kinyitottam a szemeim. Gyorsan végigpörgettem magamban a Mátéval történt eseményeket - Borbála és a férfi, akinek megint elfelejtettem a nevét, küldték ki sétálni -, de igazából semmi jelentősen nem találtam. Hihetetlenül unalmasan él a kissrác. Tanul, szerénykedik, meg ilyenek, de egyáltalán nem élvezi az életet. Meg sem próbálja. Gondolatban megcsóváltam a fejem.
Szemöldököm szokás szerint összeszaladt, ahogy körülnéztem, és realizáltam, hogy hol is vagyok. Kisállatkereskedés. Jellemző Mátéra. Akar venni egy saját baglyot, hogy üzenjen a szüleinek. És... Mariannak...
Hét. Ennyi másodperc kellett, hogy lebeszéljem magam a tervről. Minek szerezzek örömet a kissrácnak? Vegyem meg neki a baglyot, aztán ébredjen öntudatára, kilépve a kereskedésből, hogy "jé, megúsztam az emberi érintkezést", és a végén még ott hálálkodna nekem, csakúgy, mint akkor, mikor közöltem vele, hogy én nem fogok tanulni a vizsgákra, tanuljon csak ő. Hálás volt. Pedig azt hittem, nem fog örülni neki.
Így hát csak néztem a kirakatban a baglyokat. Mindenféle alakú és méretű, huhogó madarak néztek velem farkasszemet, és inkább elfordultak fürkésző tekintetem elől. Szám szegletében mosoly bujkált. Még a madarak is érzik a belőlem áramló nem épp pozitív kisugárzást. Ennek örültem. Legalább senki sem fog a közelembe jönni.
Egyszerűen el is sétálhattam volna onnan, csak hogy Máténak végig kelljen küzdenie az utat újra, de inkább annyiban hagytam. Egy kicsit szerettem volna még a felszínen lenni, kiélvezni, aztán majd visszaadom Máténak. Vegyen csak baglyot ő, nekem nem kell. Ez ugyanolyan, mint a tanulás. Nem tud érdekelni hogy a Szaturnusz a hetes házban milyen fényszögben áll a Marssal. Máté azonban lelkesedik ezért is, meg az SVK-ért is. Én inkább csak SV-ként tanulnám.
Végül szemeim a többi állatra emeltem. Patkányok, békák. Ó, de megszívathatnám a srácot! Vennék neki pár békát, aztán otthon így ébredne öntudatára. Igaz, Zója leátkozná a fejem, és nincs kedvem semmi ilyesmihez.
Hozzászólásai ebben a témában
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 23. 18:08 | Link
Viktor

-Gyere Sarah, nem lesz semmi baj! Majd mi segítünk neked!- mondta anya és kinyújtotta felém a kezét. Apa mögötte állt és kedvesen mosolygott rám. 
A lélegzetem felgyorsult, ahogy megtettem az első lépést a szüleim felé. Ők viszont nem mozdultak, ugyanabban a pozícióban néztek rám, ahogy eddig. Ez megnyugtatott és egyre gyorsabban haladtam feléjük. Mikor már csak pár méter maradt köztünk, elkezdtem rohanni. Kinyújtott karokkal szaladtam, amikor megjelent A Motoros. 
- Neeee!! - sikítottam, de már túl késő volt... A szüleim összeestek előttem és soha többet nem keltek fel...
Zihálva ébredek meg és hirtelen felülök az ágyamban. Már megint előjött ez a szörnyű álmom, ami annyiszor gyötört a szüleim halála után. Azóta már annyi év eltelt és a rémálmaim is megszűntek, de most valamiért újra elkezdődött...
Esetlenül kimászok az ágyamból és elbotorkálok a fürdőszobáig, ahol jó hideg vízzel lemosom az arcomat. Ahogy a víz az arcomhoz ér, rögtön érzem, hogy már jobban vagyok.
~ Talán rám férne, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem.~gondolom magamban, majd felhúzok egy pólót és egy háromnegyedes farmergatyát. A kisasztalról fölkapom a táskámat és már indulok is kifelé a Gólyalakból, le a lépcsőkön, aztán ki az udvarra.
A friss szellő segít kiűríteni a fejem és eltemetni a negatív gondolatokat, közben lassú léptekkel sétálok a falu felé. Úgyis annyira szeretek ott lenni, mert csend van és még sincs olyan érzése az embernek, mintha ki lenne halva a hely. Van élet, de nem az a zajos, büdös, városi fajta, ez annál sokkal jobb.
Ahogy mászkálok a kirakatok között, egyszer csak megakad a szemem egy kisállat kereskedésen. Mindig is szerettem az állatokat, de sajnos ritkán találkozok velük. Lehet, hogy kéne vennem egy kiskutyát vagy valamit, hogy ha esetleg magányos lennék az iskolában -amit kétlek-, akkor is legyen valaki mellettem. Így hát a hirtelen ötlettől vezérelve belépek a boltba. A látványra széles vigyor jelenik meg az arcomon, annyi állatka van itt, amennyit még soha nem láttam egyszerre. Körbenézek a helyiségben, de csak egy srácot látok, aki épp a békákat nézegeti. Mivel egyedül ő van itt, kizárásos alapon csak ő lehet az eladó, ezért odamegyek mögé és megkopogtatom a vállát.
- Hello! Ő.. bocsi, meg tudnád mutatni, hogy merre vannak a kiskutyák vagy a hasonló kicsi, szőrös állatok? - Aranyos mosolyt varázsolok az arcomra és várakozó tekintettel vizslatom a fiút.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 23. 18:29 | Link


Végül aztán bementem az üzletbe, hogy bentről is nézegetni kezdjem a kis állatokat. Nem vonzottak túlságosan soha, szerintem semmi értelmük sincs - csak egy újabb dolog, amire figyelni kell -, de Máté ragaszkodna a baglyokhoz, ha tudnánk beszélni. Jó, tudunk beszélni, hiszen a tükröt mindig magánál hordja, így most nálam van. De semmi kedvem felkeresni.
Valaki megkopogtatta a vállam. Nem fordultam hátra a teljes törzsemmel, csupán a fejemet emeltem oda hanyagul, szemeimről pedig mindenkinek ez jutott volna eszébe: "ha a pillantásával ölni tudna"... Kérésére sötét mosoly ült ki az arcomra, orrnyergem pedig fitymálva felrántottam, hogy egy pillanat múlva már eredeti állapotában legyen. Még a bal vállamat is megvontam egy apró mozdulattal, ahogy hanyagul visszaszóltam.
- Honnan tudjam!? - hangomból sütött a rosszindulat és a tömör gyűlölet, amit minden mozgó ember iránt éreztem. Azt hiszem, minden normális ember azonnal otthagyott volna, hiszen ilyen szintű, ismeretlen ellenségeskedésnek csak kevesen voltak fültanúi. A boltban dolgozó pultos még mindig nem került elő. - Keresd meg, ha annyira érdekel.
Ezzel a mozdulattal visszafordultam, de igazából nem is nagyon tudtam, hogy mit keresek itt. Le kellene lécelnem innen, semmi okom nincs arra, hogy itt legyek... Azonban mielőtt megmozdultam volna, eszembe jutott valami. Máté meg akarja venni a baglyát. Ma. Minek akadályozzam én ebben?
Persze, valójában csak arra ment ki az egész, hogy a srác kellemetlen helyzetben legyen. Hiszen ő nem emlékszik arra, amiket én művelek, ergo azt sem fogja tudni, hogy a lány egyáltalán hozzám szólt. Szóval teljesen hülyének, őrültnek fogják nézni, ami valójában igaz is lehet. Eléggé pánikbeteg a srác.
Vártam, hátha a lány hozzám szól még, és egy kicsit súlyosbíthatom a helyzetet. Abból Máté semmiképpen sem fog tudni kimászni.
Hozzászólásai ebben a témában
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 23. 19:11 | Link
Viktor

Ahogy körülnézek a kis boltban, rögtön jobb kedvre derülök és sikerül megnyugodnom is. A reggeli ébredésem amilyen rosszra sikerült, most annál inkább kedvet kaptam ehhez a naphoz. 
Már meg is van nagyjából az elképzelésem, hogy mit szeretnék itt venni, csak egy kis segítség kéne, hogy meg is találjam. 
Hamar oda is megyek a fiúhoz és kedvesen megszólítom. A reakcióra viszont teljesen ledöbbenek, mert a srác olyan bunkón válaszolt, mintha soha életében nem tanult volna illemet. Most már biztos vagyok benne, hogy nem ő az eladó, ha meg mégis, akkor megértem, hogy miért ilyen üres a boltja.
Először elindulok az ellenkező irányba, hiszen semmi keresnivalóm itt, majd mégis meggondolom magam és visszafordulok az idegenhez. Határozott mozdulatokkal odaállok közé és az üveg közé, hogy szemtől-szembe láthassam az arcát, majd elvigyorodom és nagy szemekkel nézek a fiúra.
- Már megbocsáss, de ki vagy te? Igazán szimpatikus vagy! Csak azt nem értem, hogy mi történt a jómodoroddal... Volt egyáltalán? - Gúnyos mosolyra húzom a számat, de a szemkontaktust folyamatosan tartom. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg ennyire keménylegény-e ez a fiú, vagy csak nagy a szája. 
Régebben sokszor voltam ilyen emberekkel, ugyanis miután elvesztettem a szüleimet, egy elég rossz időszakba kerültem és ezzel egyidejűleg rossz társaságba is. Talán csak olyan szempontból volt ennek pozitív hatása, hogy azóta sokkal erősebb vagyok lelkileg és nem lehet olyan könnyen megbántani. Remélem azért nem fogom nagyon megszívni, hogy ilyen merészen odaálltam a srác elé. Végülis csak ketten vagyunk ebben a kis boltban, ami nem valami megnyugtató, de ha már egyszer belevágtam, akkor muszáj határozottnak maradnom, különben megtalálja a gyengepontjaimat és akkor hamar végem...
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 24. 18:29 | Link

\váltás…\


Mikor odaállt elém, kicsit meglepődtem, hiszen az ember nem számítana ilyen reakcióra, de végső soron örültem neki. Szemöldököm enyhén felvontam, ahogy lenéztem rá. Elég alacsony volt hozzám képest, jóformán fölé tornyosultam. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg pálcát veszek elő, vagy ilyesmi - mármint, ugyan már. Még egy megszólalás, aztán jöhet is a kis srác. Majd meglátjuk, mit fog szólni ahhoz, hogy egy csaj vérig sértődötten néz a szemébe, ugyanis valószínűleg ez fog történni a következő megjegyzésem után.
- Szimpatikus, mi? Mondd csak, normális vagy? Bár, igaz, szőke hajad van; oké, nem szóltam. - kisebb mosoly jelent meg ajkaimon. - Jómodorom? Sosem volt, és nem is lesz, ne reménykedj benne, kislány.
Kicsit távolabb léptem tőle, sőt, el is fordultam, mintha csak a pult felé igyekeztem volna. Pillanatnyi tétlenségét kihasználva lehunytam a szemem. Erősen koncentráltam, ahogy megpróbáltam előtérbe engedni a másikat. Nagyon ritkán csináltam ilyet.
Hé, Máté! Csiga-biga, gyere ki... - szólítottam meg, bár kétlem, hogy hallotta volna. Az utolsó öntudatomban lévő pillanatban neszezést hallottam.

~


Szívem a bordáimon dörömbölt, ahogy felpattantak a szemeim. Körülnézve láttam, hogy az állatkereskedésben vagyok; gyorsan felemeltem a jobb kezem, hogy megnézzem az órát. Alig negyedóra telt el Viktor irányítása alatt. Kicsit fellélegeztem. A pulthoz siettem, de egyelőre még nem szólítottam meg az eladót. A pultra raktam a táskámat, hogy könnyebben ki tudjam kutatni az Üzenőfüzetet. Bár Viktor nem szokta használni, bármit is kérek benne, azért nem ártott megnézni, hátha kivételt tesz.
Ahogy fellapoztam, persze nem láttam új bejegyzést; az én betűim feketéllettek a papíron, amiben arra kértem Viktort, hogy engedjen kiválasztani a baglyot. Lehet, hogy elolvasta, és úgy gondolta, meghagyja nekem ezt az örömet. Igazán kedves volt tőle, talán túl kedves is.
A szemöldököm, amit még Viktor vont össze, kiengedett, arcomra a szokásos félénk-de-gyámoltalan kifejezés ült, ahogy azon gondolkodtam; most meg merjem-e szólítani az eladót. Talán először körül kellene nézni, és megtalálni a madarat; addig is megúszhatnám társaság nélkül.
Hozzászólásai ebben a témában
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 19:09 | Link
Viktor/Máté

A fiú egy pillanatra, mintha felvonta volna a szemöldökét, talán meglepődött, de amilyen gyorsan jött ez az arckifejezése, olyan gyorsan el is tűnt és maradt az a goromba, zord tekintet, mint eddig. Elég lenézően bámult rám, de ez most egyáltalán nem tudott zavarni, hiszen elhatároztam, hogy kiderítem mi baja a srácnak, vagy egyáltalán van-e valami baja.
- Igen, jól hallottad! Mi az, talán még soha nem mondtak neked ilyet? Meg se lepődök... - Továbbra is tartom a szemkontaktust és egyetlen aprócska jelét se mutatom sértődöttségnek, ugyanis valószínűleg pontosan arra játszik a fiú.
- Hát pedig igen hasznos dolog. Tudod, jó modorral könnyebben megszerezheted, amit akarsz...- Direkt olyan dolgokat hozok fel, amik egy ilyen fajta embernek felkelthetik az érdeklődését, vagy legalább egy kicsit közelebb enged magához. Nem tudom miért, de tényleg érdekel, hogy mi játszódik le a fejében. Senki se ilyen bunkó ok nélkül, és én pontosan ezt az okot keresem.
A következő pillanatban az ismeretlen hirtelen elfordul tőlem, majd egy apró rándulás és elindul a pult felé. Egyre furcsábban viselkedik, én pedig értetlenül állok a helyzet előtt.
- Na mi van? Eddig tartott a keménykedés? - Kiáltok utána és én is elindulok a pulthoz. Lehet, hogy már elege van belőlem, sőt biztos vagyok benne, de most már azért se hagyom magam. Addig nem hagyom békén, amíg legalább egy mondatában azt látom, hogy őszinte velem és talán egy kis kedvesség se ártana. Persze előfordulhat, hogy a lehetetlenben reménykedem, de nem szeretném túl hamar feladni...
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 24. 19:42 | Link


A hátam mögött egy magabiztos női hang csattant. Ijedten hátrapördültem, barna, hatalmasra nyílt szemeimet pedig rá szegeztem. Testtartásom kicsit meggörnyedt, óvatosságot és önbizalomhiányt árasztva magából. Kellett még pár másodperc, hogy felfogjam a lány szavainak értelmét. Keménykedés?
Viktor!! - jöttem rá a megfejtésre.
Most mit csináljak? Itt van ez a lány, és én nem akarok neki ártani, egyszerűen nem megy. Nem tudnám tovább játszani Viktor szerepét, még akkor sem, ha akarnám. De az igazsággal nem is állhatok elő neki! Szemlátomást semmit sem sejt! Nyeltem egyet. Mit csináljak? Mit tudok tenni? Valahogy muszáj lesz kiengesztelnem őt. Ugyanakkor... szívem kissé felgyorsult iramot diktált.
- Én... izé... bocsánat. - hangom halk volt, közel sem olyan hangos, mint ahogy Viktor szokott beszélni. Ő mindig úgy dörmög, én pedig úgy tudok néha cincogni, mintha valami kisegér lennék. Annyira levetkőzném ezt a szokást, ha tudnám! De sosem ment. - Nem akartalak... megbántani, vagy ilyesmi.
Ekkor már tudtam, hogy elvesztem. A lány azt fogja hinni, hogy a bolondját járatom vele, vagy ami még rosszabb, rájön arra, hogy valami itt igazán nem stimmel. Óvatos mozdulattal megtöröltem gyöngyöző homlokom. Miért csinálja ezt Viktor mindig?! Nem ártottam neki egy kicsit se! Megpróbáltam elképzelni, hogy Zója mit mondana erre, de egy épkézláb ötletem sem volt. Nagyon bántott az egész. Annyira igyekszem Viktor kedvében járni, hát miért nem hagy nekem sosem nyugtot?!
Ezt a problémát azon nyomban el kellett volna vetnem, hiszen ott állt előttem ez a lány, akit Viktor minden bizonnyal megbántott... azonban sajnos én ennél érzelmesebb típus vagyok. Ahogy azon tépődtem magamban, hogy miért csinálta ezt Viktor, összeakadt a tekintetem a lányéval, akinek eddig próbáltam nem a szemébe nézni.
Hozzászólásai ebben a témában
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 25. 17:47 | Link
Máté

Ahogy visszaszólok a fiúnak, hirtelen megtorpan, majd lassan felém fordul. Én teljesen ledöbbenek, hiszen az arca teljesen megváltozott. Most már nem az a goromba, bunkó srác néz vissza rám, hanem egy ijedt, félénk fiúcska, akinek mintha fogalma se lenne róla, hogy mi is történik körülötte. Nem tudom eldönteni, hogy most csak szórakozik velem a srác, vagy valami tényleg történik itt a háttérben, amit én még egyelőre nem látok. Minden esetre azon leszek, hogy ezt kiderítsem.
- Mi? Te most tényleg bocsánatot kérsz? - Értetlenül nézek az ismeretlenre és kicsit felvonom a szemöldököm, ezzel is illusztrálva, hogy mennyire nem értem a dolgot.
- Nem bántottál meg, csak nem értem, hogy most mi ez a hirtelen váltás. Eddig... khmm... már bocs, de elég bunkó voltál, most meg mintha kicseréltek volna... Elmondanád, hogy mi is történik? -
Érdeklődő szemekkel nézek a fiúra és közelebb lépek hozzá. Fogalmam sincs, hogy mi ez az egész, de abban biztos vagyok, hogy valami nincs rendbe vele. Talán beteg? Vagy skizofrén? Ha igazam lesz, akkor elég nagy bajban vagyok, mert kitudja, hogy mikor jön rá ismét a szemétkedés... Azzal a betegséggel nem lehet játszani, mert tényleg elég komoly dolog. Viszont ha mégse így van, akkor el se tudom képzelni, hogy mi a megoldása ennek a rejtélynek... De abban reménykedem, hogy hamarosan választ kapok az összes kérdésemre és akkor már minden világos lesz.
A nagy elmélkedés közben a fiúra pillantottam, aki szintén így tett és egy pár másodpercig csak mozdulatlanul néztük egymást. Van valami a tekintetében, amit nem tudok hova rakni... Mintha félne vagy én nem is tudom... De ha igen, akkor mitől? És miért? Annyi megválaszolatlan kérdés merül fel bennem ezzel a fiúval kapcsolatban, mint még szerintem senkivel ezelőtt. Az biztos, hogy nincs egy könnyen kiismerhető személyisége.
- Amúgy Sarah vagyok és ide járok a kastélyba. Viszont téged még nem láttalak... - Igazából nem is a protokollitás kedvéért mutatkozom be, hanem, mert kíváncsi vagyok a fiúra, hátha így többet megtudok róla.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 25. 19:30 | Link


A fene vigye el! Viktor, miért kellett ezt csinálnod?! Hát ezt érdemlem én? Továbbviszem magunkat a vizsgákon, próbálok együttműködni, igyekszem tekintettel lenni rád, erre ezt kapom? A torkom összeszorult, ahogy arra gondoltam, Zója mit fog reagálni. Észbe kellett kapnom. Nem szabadott elsírnom magam, vagy ilyesmi. Itt volt előttem az a lány, és szemlátomást észrevette, hogy valami nincsen rendjén. Tényleg nem volt. Semmi sem volt rendjén.
Megkérdezte, hogy mi folyik itt, majd be is mutatkozott. Nagyot nyeltem, és bár megvolt bennem a szándék, hogy úrrá leszek az érzelmeimen, kicsordult a könnyem. Erre felnyögtem, és arcomat a pólóm ujjával töröltem meg. Nem szabad ezt csinálnom! De a könnyeim csak potyogtak, én pedig halkan zokogni kezdtem. Elég ijesztő látványt nyújthattam; az egyik pillanatban undorodó fintor feszíti szét az arcom, a másik pillanatban pedig sírni kezdek. Jesszusom. Mintha beteg lennék.
De hát az is vagyok.
Erre a gondolatra megállíthatatlanul feltört belőlem a zokogás. Beteg vagyok, egy lelki beteg! Nem is lenne szabad kiengedni engem emberek közé! Mindig mindenkit elijesztek az elmebeteg viselkedésemmel! Pedig a légynek se tudnék ártani, sosem tudtam, és nem is akartam, hiszen én szeretem az embereket, még ha kicsit félek is tőlük. De ők nem szeretnek! Félnek tőlem...!
Meggörnyedtem, és kezeimbe temettem az arcom. Nem szabad ennek az egésznek megtörténnie, nem szabad, hogy ez a lány, Sarah lássa, hogy baj van! De már késő. Már megtörtént. Nem lehet ezt visszacsinálni. Talán már pontosan tudja, hogy mi a helyzet, csak megerősítésre vár. Aztán, amint meghallja, elmegy, itt hagy, és elújságolja a kastélyban, hogy van a faluban egy közveszélyes őrült, egy diliházból szökött elmebeteg, aki egyszer sír, egyszer meg mindenkit a halálba kíván.
Egy kicsit még szipogtam, ahogy arra gondoltam; össze kell szednem magam. Nem sírhatok itt a végtelenségig. Biztosan megrémül szegény lány. Bár tény, hogy nálam biztosan nem ijedtebb.
Kitöröltem a cseppeket a szememből, és tekintetem a lányra emeltem. Most mondjam el, mi a helyzet? Muszáj. Sosem tudtam hazudni. Kellemetlen érzés volt, ahogy leesett, hogy most meg fogja tudni az igazságot. Kezeimmel bénán matatni kezdtem a pólóm varrását az aljánál. Izzadt a tenyerem.
- Én... szóval... - szipp, szipp - Akit az előbb láttál, ő... Viktor volt. Én pedig... engem Máténak hívnak, és... kérlek ne rémülj meg, mert nem vagyunk... nem vagyok veszélyes. - nyögtem szaggatottan.
Nagy levegőket vettem, kifúj-beszív, majd úgy döntöttem, kicsit jobban leírom a helyzetem a lánynak. Féltem, hogy ha nem mondom el, megrémül. Bár, azt hiszem, már így is eléggé kikészülhetett.
- Magántanuló vagyok... A faluban lakom, nevelőszülők vigyáznak rám... A pszichológusom, Zója - ő mondta, hogy jót tenne nekem... hogy jót tenne ha lennének körülöttem emberek... és... - itt azonban megakadtam, mert kigördült még egy csepp a szememből. Odanyúltam, és letöröltem, majd nem szólaltam meg. A padlót kezdtem fixírozni, mintha csak bűntudatom lenne. Igaz, valahol a lelkem mélyén ez volt a helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 25. 23:38 | Link
Máté


Hosszasan bámulom a fiút, keresem a válaszokat a tekintetében, de a rettegésen kívül mást nem látok. Olyan, mintha félne tőlem és félne saját magától is. Hirtelen sajnálatot kezdek érezni iránta és együttérzést. Szótlanul nézzük egymást, amikor egyszer csak végiggördül egy könnycsepp a fiú arcán. Gyorsan le is törli, de nem sokra megy vele, mert egy pillanat múlva már könnycseppek százai csillognak a szeme alatt. Borzalmasan érzem magam, mert nem tudom, hogy mit kéne tennem, nem tudom, hogy miként kéne most reagálnom.
- Hé, nincs semmi baj! Nem kell szégyellned magad és félned sem kell! - Próbálok határozott maradni, de helyenként mégis megcsuklik a hangom, annyira mélyen érintett a látvány. Nagyon lassú mozdulatokkal elindulok a fiú felé, hogy még véletlenül se gondolja azt, hogy rosszat akarok neki, majd amikor odaérek elé, szorosan átölelem. Soha nem szoktam ilyet csinálni és most se tudom, hogy mi ütött belém, csak egyszerűen annyira közel érzem magamhoz ezt a srácot, még ismeretlenül is, hogy muszáj volt az ösztöneimre hallgatnom. Ahogy így állunk, nekem is kicsordul egy könnycsepp a szememből, mire gyorsan elengedem őt és lehajtott fejjel hátrább lépek. 
- Ne haragudj, kérlek... -
Óvatosan pislogok a srác felé, amikor nagyon lassan és nagyon halkan belekezd a mondandójába. Olyan érzésem van, mintha fizikai fájdalmat érezne minden egyes kiejtett szó után. 
Döbbenten hallgatom, amit mond és néhány pillanatig nem is tudok mit reagálni. Na erre így tényleg nem gondoltam! Máténak vagy Viktornak két személyisége van... Szegény fiú teljesen össze van zavarodva, de azért egy rövidebb szünet után még folytatja a magyarázat adást, de a végére neki is elcsuklik a hangja és egy újjabb könnycseppet látok.
- Fú... Ez... Fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom, mert még soha nem voltam ilyen helyzetben... - félve nézek Mátéra, majd veszek egy mély lélegzetet és folytatom. - És... ez mindig is így volt? Mármint... melyik az igazi személyiséged? Vagy nincs is ilyen...? Amúgy nem félek tőled! -
Megértően nézek rá, ahogy küszködik a könnyeivel. Annyira sajnálom őt és mégse tudom, hogy mit kéne tennem.
- És...? Tudom, hogy ez nagyon hülyeségnek fog hangzani, hiszen nem is ismersz, de...megbízhatsz bennem... Szerinted Viktor elmondta volna ezt? -
Most, hogy kezd véget érni a kezdeti sokk, egyre jobban érdekel, hogy miként áll össze Máté/Viktor élete, hogy tudja-e szabályozni ezt a váltást és hogyan kezeli az ehhez hasonló helyzeteket... Bár nekem nem úgy tűnik, mintha ez már sokszor előfordult volna vele. Szerintem akkor sokkal egyszerűbben beszélne most velem és sokkal könnyebben megnyílna... De igazából ez engem nem zavar, mert nagyon jó érzés látni, ahogy egy ilyen fiú elmond nekem dolgokat és mintha egy kicsit meg is bízna bennem... Persze lehet, hogy ez nem így van, de én örülnék...
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza