A bogolyfalvi vegyeskereskedés először az 1800-as évek közepén nyitotta meg kapuit és egészen 1959-ig a mai vasútállomás épületében szolgálta ki a vevői kört. Egy hosszabb kettős időszakot követően, 1965 tavaszán nyitott újra mai helyén a Boglyas téren, és azóta is rendületlenül áll a betévedők rendelkezésére. Az első alapító óta családi kézben van, a Benzsay család a kora középkor óta jó hírű kereskedő családként jelent meg a történelem hasábjain, így nem volt még példa arra, hogy egy gyermek ne kövesse a szüleit ezen a pályán.
A boltban minden kapható, ami a hétköznapi háztartásokban szükséges. Kaphatóak mugli és mágikus csodaszerek, alapvető élelmiszerek, tisztálkodószerek, édességek és minőségi italok is. A bolt polcain találkozhatunk szezonális termékekkel is, a péksüteményeket pedig a helyi boltokból szállítják be, így - persze jóval kisebb kínálattal - megtalálhatóak a cukrászda, a pillangóvarázs, a pizzéria termékei is.
A pultban legtöbbször egy kedves, mosolygós asszony, Angyal Anna vagy fia, Benzsay Gergely várja a vevőket. Néha megjelenik a bolt tulajdonosa, Benzsay Barnabás is, ám ő morgós stílusa és fájós háta miatt legtöbbször csak ellenőriz.

Nyitva tartás:
H - P: 5:00 - 21:30
SZ: 5:00 - 23:30
V: 5:00 - 22:30

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=751266#post751266][b]Lewy Bojarski - 2019.03.04. 09:13[/b][/url]

A bogolyfalvi vegyeskereskedés először az 1800-as évek közepén nyitotta meg kapuit és egészen 1959-ig a mai vasútállomás épületében szolgálta ki a vevői kört. Egy hosszabb kettős időszakot követően, 1965 tavaszán nyitott újra mai helyén a Boglyas téren, és azóta is rendületlenül áll a betévedők rendelkezésére. Az első alapító óta családi kézben van, a Benzsay család a kora középkor óta jó hírű kereskedő családként jelent meg a történelem hasábjain, így nem volt még példa arra, hogy egy gyermek ne kövesse a szüleit ezen a pályán.
A boltban minden kapható, ami a hétköznapi háztartásokban szükséges. Kaphatóak mugli és mágikus csodaszerek, alapvető élelmiszerek, tisztálkodószerek, édességek és minőségi italok is. A bolt polcain találkozhatunk szezonális termékekkel is, a péksüteményeket pedig a helyi boltokból szállítják be, így - persze jóval kisebb kínálattal - megtalálhatóak a cukrászda, a pillangóvarázs, a pizzéria termékei is.
A pultban legtöbbször egy kedves, mosolygós asszony, Angyal Anna vagy fia, Benzsay Gergely várja a vevőket. Néha megjelenik a bolt tulajdonosa, Benzsay Barnabás is, ám ő morgós stílusa és fájós háta miatt legtöbbször csak ellenőriz.

Nyitva tartás:
H - P: 5:00 - 21:30
SZ: 5:00 - 23:30
V: 5:00 - 22:30

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=751341#post751341][b]Guinevere Frances Yazel - 2019.03.05. 19:21[/b][/url]

Sajog a fejem, ahogy kimászok a szökőkútból. Nem mintha tudnám, hogy ez az, feltételezem, hogy nem egy rohadtnagy madáritató itt kint a semmi sarkán, két mérföldnyire a Leszarom sugárúttól, közvetlenül a Hagyjittmeghalni tér szomszédságában. Végigtapogatom magam, az erszényem és a pálcám, meg a melleim is a helyükön vannak, a mellényzsebemben a cigarettám sem ázott szarrá. Van értelme az életnek!
Kimászok, csuromvizesen és körbenézek, az biztos, hogy túl sok a fény, így a csuromvizes nadrágom szárából kiveszem a félig törött napszemüvegem és a fejemre biggyesztem, mielőtt kivennék egy szál lila cigit. Ez nem tréfa.
Inkább egy pálcaintéssel megszárítom magam, majd a legközelebbi, emberek által is látogatott helyet szemelem ki magamnak. Ami egy kisbolt.
Szóval már kevésbé vizesen, de még mindig kicsit csepegve lépek be a ajtón és állapítom meg, hogy az üzlet néptelen. Ilyen nincs. Sehol senki, ha a sarokban árválkodó tököt nem vesszük.
- Hahó? - nézek körbe tanácstalanul, a feliratok nem sokat mondanak, ez a gyűrű teljesen bezavar, abban sem vagyok biztos, milyen nyelvterületen tartózkodom. Kínos. - Van itt valaki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=751843#post751843][b]Benzsay Gergely - 2019.03.15. 07:10[/b][/url]

Amikor az ember egész héten vizsgázik, nincs kedve apró, pici paradicsomsűrítmény konzerveket egymásra halmozni, pláne nem százkilencvenkettő darabot. Amikor valaki tudja, hogy a barátai ma a tónál lesznek, és ott piknikeznek, akkor nincs kedve átrendezni a fél boltot, hogy láthatóbb helyre kerüljön a gyöngyhagyma, mert Manci néninek nem jó az a savanyúság, ami nem üvegben van eleve. Én meg azt hittem, hogy minden hatvan feletti mugli és mágus asszony a génjeiben hordozza a mesteri savanyúságkészítés alapjait. Hát nem.
Szóval kint ragyogó az idő, bent meg Benzsay Gergely mást sem csinál, csak pakolja fel a polcra az árut, mert az apja azt mondta, egy kereskedőnél sosem kerülhet előre más, mint a hivatása. Azt hiszem, ez a büntetés, mert azt mondtam, hogy nem akarom továbbvinni a családi vállalkozást, hogy a továbbtanulást céloznám meg, feltehetően az egyetemen. Nem akartam még ezt felhozni, de megint túllépett egy határt az öreg, belőlem meg csak úgy kitört, és hiába szégyellem, most már nem tudok mit csinálni, ez csak úgy megtörtént. De legalább tudja, hogy mit tervezek én, és már én is tudom, hogy miben akar majd ő meggátolni, mert az biztos, hogy ezt nem fogja engedni.
Nem hallom azonnal a belépőt, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy tényleg belépett, lehet, hogy csak a néma csöndben a lelkem egy kezdődő sötét bugyra generálja azt, hogy egy női hang szólalt meg.
~ Nőt kellene szerezned... ~
Reflektálok morcosan magamnak, de nem foglalkozom azzal, hogy mennyire gunyoros is volt ez, inkább válaszolok a felmerült kérdésre, legyen az valós vagy valótlan. Maximum idejekorán megőrülök itt békésen a kakaó pakolása közben.
- Helló lány! Látlak! Miben állhatok a szolgálatodra?
Merlinre! Ez már tényleg a vég!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=752722#post752722][b]Guinevere Frances Yazel - 2019.03.23. 04:09[/b][/url]

Minden kedden megfogadom, hogy holnaptól nem iszom és minden csütörtökön megszegem ezt. Most, hogy megint sejtelmem sincs, hol vagyok és miért, ismét megfontolom, hogy tán ígéretet kéne tennem magamnak, de nem sok kedvem van hozzá, annyi idegességgel jár, mikor utána nem tartom be!
A lila cigi lóg a számból és próbálom meg is gyújtani a bolt előtt, de a gyújtóm csak serceg, lángot nem produkál. Újabb próba. Semmi. Most még egy rosszalló öregasszonnyal is megelégednék, de sehol senki. Megrázom a lepkés zippot, mire víz fröcsög belőle, én meg felnyögök kínomban. GRRRR. Zsebre is vágom a gyújtóm, meg a szálat is, ahogy belépek a törött szemüveg tompította fényáradatba, a kisboltba, ami szintén rohadt kihalt.
A furcsa tökre szegezem a pillantásom, majd körbenézek megint. Ilyen rendezett boltot is nagyon régen láttam már. De nincs időm nagyon elmélázni, mert válasz érkezik, én meg majd lefosom a bokám. Az a tök megszólalt.
Nem tudom, mit tolhattam tegnap - ma? -, de az biztos, hogy többet ilyet nem csinálunk. Pislogás nélkül meredek a sárga gömbre.
- Hát... Nem igazán tudom, hol vagyok. Ki vagy te? - teszem fel a kérdéseim fontossági sorrendben, mert ugye, előbb a hol vagyunk, aztán utána a  "ki a tököm vagy te?" Még sosem éreztem ezt ennyire hatásos szókapcsolatnak. - Hol van mindenki az utcákról?
Ja, igen, az emberiség, az is fontos. Azaz, leginkább csak a helyes, tetovált orosz a szar cigivel. Kezd érdekelni, hová tűnt csak úgy és miért keltem egy szökőkútban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=753593#post753593][b]Benzsay Gergely - 2019.03.30. 21:54[/b][/url]

Mei

Nem is tudtam, hogy rendelkezek annyi magabiztossággal, mint mennyivel jelenleg a ház oldalánál haladok, Mei mellettem, ujjaink egymásba fonódva. Benzsay Gergely, nagy franc vagy te. Elől, ahol megálltunk, a bolt van, sötéten pillant ránk. A biciklim magától a helyére gurul, nincs vele dolgom. Magyarázkodás nélkül indulok vele hátra. A ház hátsó részénél van az otthonunkhoz vezető bejárat. A boltból is fel lehet menni, de az macerásabb. A hátsókert mellett elhaladva lépek az ajtóhoz, szabad kezemmel előveszem a kulcsaimat, gyorsan elfordítom, és már kattan is a zár. Kinyitva előre engedem a lányt az aprócska előszobába.
- Vannak ott papucsok, még bontatlan is, ha nem gáz, hogy rózsaszín meg sárga, meg ilyen fura színűek, ha gáz, keresek valami kevésbé harsányat.
Anya szerint ezek vidámak, ám legyen. Közben én is áthúzom a sajátomat, megvárom, amíg Mei is végez, és utána mutatok rá a lépcsőre, aminek a tetején egyből a nappaliba és konyhába találja magát. Amerikai stílusú.
- Nappali, konyha. Ez itt balra egy fürdő.
Mutatok rá gyorsan a lenti helyekre, majd újra megfogva a kezét indulok el vele a másik lépcsőn át az emeleti részre, ahol egy kis közös térből nyílik öt ajtó.
- A szüleim szobája, a fürdő, az a kettő a két húgomé, az pedig ott az enyém.
A szüleim és a húgaim szobáiba azért nyitok be, hogy saját magamat is megnyugtassam, hogy tényleg elmentek itthonról. Nem azért, mert szégyellem őket vagy Mei-t, de még csak most kezdődött ez az egész, és nem akarom sem anyát, sem apát, sem a törpöket, hogy kérdezősködjenek, hogy mi a helyzet.
- Szóval, készülj fel a Levita és a képregényvilág furcsa keveredésére.
A szobám inkább levitás, de van egy fal, szembe az ajtóval, amin végig polcrendszer húzódik rajta roskadásig képregényekkel, és igen, én mindet olvastam.
- Csak nyugodtan, érezd magad otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=753595#post753595][b]Mei Watts - 2019.03.30. 22:30[/b][/url]

#nálad #főzőcskézés #ígéremfinomlesz #katt

Talán csendesnek is tűnhetek, ahogy mellette haladok, de inkább csak le vagyok nyűgözve. A papucsos témánál csak vigyorgok, mert ez annyira az igazi otthonomra emlékeztet. Kéket keresek, már csak megszokásból is, de végül beérem a pinkkel.
- Szerintem ez tökéletesen passzol hozzám - mutatom fel vigyorogva. Nem sokáig hadonászok vele, inkább felveszem és követem a ház belsejébe.
Természetesnek veheti már, hiszen itt lakik, de számomra lenyűgöző az egész. Csodálatos hely ez, nem is hasonlítható azokhoz a helyekhez, ahol én voltam korábban. Nem is gondolja, mennyire jó, hogy fogja a kezem, mert így legalább nem rohangálok körbe, mint valami kisgyerek.
- Nagyon szép itt minden - nyögöm ki végül, mielőtt még a szobájába érnénk. Igazán kedves, hogy megmutatott nekem mindent, de kicsit csodálkozok rajta, hogy nincs itt senki. Gondolhattam volna, hogy ezért ajánlotta fel, de szokatlan, hogy egy ennyire eleven ház most üres.
Nem ez lesz az első alkalom, hogy egy fiú szobájába megyek, most mégis olyan türelmetlennek érzem magam. Komolyan gondolom, hogy a személyes terünk saját magunkból is sokat mutat, ezért is igyekeztem ennyire szemügyre venni mindent. Ami persze nem jött össze, mert a képregényeket látva kicsit beszűkült az egész világ azzá az egyetlen részletté.
- Azta - szinte már csak lehelem, nem maradt túl sok lelki erőm hangosan beszélni. Közelebb lépek, hogy láthassak is pár címet, de pár limitált kiadást látva inkább Geri felé fordulok, a falnak dőlve nézek rá.
Nagyon gyanús, hogy ilyen tökéletesnek tűnik minden, ami vele kapcsolatos. Karba teszem a kezeim, féloldalasan mosolyogva nézek rá.
- Mennyire vagy éhes? - Annyi más kérdés jutott még eszembe, de hirtelen ezt tartom a legfontosabbnak. Talán egy picit én is megéheztem, meglátjuk majd, mennyire enyhíti ezt az étel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=753770#post753770][b]Benzsay Gergely - 2019.04.01. 06:28[/b][/url]

Mei

- Tökéletes.
Nem biztos, hogy pont a papucsra gondolok, amikor ez a szó elhagyja a számat, inkább a tényre, hogy Mei itt van. Merlinre mondom, olyan vagyok, mint aki most lát életében először, és azzal, hogy ezt a fontos érzékszervét visszakapta, felismerte, hogy a világ mennyire gyönyörű. Hogy Mei mennyire gyönyörű. Eddig is láttam őt, de ma csupán csak vissza szerettem volna adni valamit, amit elhagyott. Éppen akkor, éppen oda kellett mennem. Ott kellett lennem mellette, látni a csillogást a szemébe, hogy aztán az a csillogás a szemembe költözzön. Valószínűleg már ott is marad, nem szeretném visszaadni, osztoznék rajta vele, talán örökre.
- Anya nagyon szereti az apró részleteket. Van egy csomó mugli bolt, ahova mindig eljár, és nézi a lakásdekorációkat. Sajnos a húgaim még túl kicsik, hogy elkísérjék, így ha szeretnél valamit tudni a bézs-barna harmonizációról, egy másfél-két órás előadásban szívesen tudok róla mesélni.
Próbálok viccet csinálni a dologból, de az a helyzet, hogy ez igaz. Valóban el tudom mesélni neki ilyen hosszan, hogy miért tökéletes az, ha ezt a két színt kombináljuk, és hogy az érzelmi világhoz mérten, melyik legyen a dominánsabb szín.
Nézem, ahogy beljebb sétál a szobámba, és tekintetem folyamatosan a papucsra vándorol, muszáj lesz egy kéket szereznem belőle, mert az sokkal jobban illene hozzá. Nem tudom, hogy anya miért csak csibesárgát meg rózsaszínt vett, elég kiábrándító, amikor például a nagybátyám lábán látom az utóbbi színt. Az ajtófélfának támaszkodva, elgyönyörködöm benne, de amikor a kérdése eljut a tudatomig, mint egy kiskutya megrázom a fejem, és felpillantok rá.
- Umm... nyugodtan olvasgathatsz még egy kicsit.
Mondom én, a gyomrom meg kordul egyet arra, hogy valaki azt mondta, éhes. Igen, határozottan éhes vagyok, de most inkább lenyűgöztem volna a lányt legalább valamivel, mielőtt ő nyűgöz le ismét. Úgy csinálok, mintha az a hang nem is lett volna jelen az előbb.
- Ki a kedvenced?
Fejemmel a polc felé bökök, hogy tereljem a témát a korgásról. Ember, eddig olyan szépen haladtál, ne most ess szét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=753846#post753846][b]Mei Watts - 2019.04.01. 19:14[/b][/url]

#nálad || #mutimidvan || #ígéremfinomlesz || #katt

Csak mosolyogva hallgatom, ahogy az anyukája érdekes ízléséről beszél. Nem is érdekes, inkább kifinomult, főleg, ha jobban szétnézek. Annyira azért mégsem tudom szemügyre venni, amiről beszél, mert inkább arra figyelek, ahogy beszél. Pardon me, de hogy lehetne másra nézni, amikor ennyire édesen magyarázza. Kis híján rávágom, hogy persze, nagyon szívesen hallgatnám. Igazából akármi lehet a téma, amíg hallgathatom, felőlem rendben van.
- Vannak húgaid? - kérdezem inkább. Eszméletlen aranyosan tud a családjára hivatkozni, biztosan nagyon szeretheti őket. Kezd már tisztulni előttem a kép a Benzsay családról, legalábbis amennyire ezt ki lehet jelenteni egy pár óra beszélgetés után.
A szobájában majdnem hagyom magam elcsábulni, de most nem olvashatok. Annyi minden van, amit sokkal szívesebben csinálnék vele, mellette, hogy most kénytelen vagyok parkolópályára tenni a képregény mániámat. Drámai sóhaj helye, meg minden.
- Amerika kapitány - vágom rá a kérdésére azonnal. Az igazság bajnoka, a barátok védelmezője, mindig a helyén van a szíve és az esze. Még a videó játékokban is hozzá hasonló karaktereket választok általában magamnak.
Viszont semmi nem kerüli el a figyelmemet, ezért közelebb lépek hozzá, egészen elé állok. A keze után nyúlok, próbálok elég magabiztos lenni.
- És biztos vagyok benne, hogy most ő is a csirkére szavaz - jelentem ki. Magam után húzom a konyha felé, szerencsére nem volt nehéz megjegyezni a helyét.
Nem is tudom, talán még nem jött el az ideje, hogy ilyen otthonosan mozogjak, de ez az előnye, hogy nagyon sokfelé laktam már. Gyorsan alkalmazkodok és mindenekelőtt arra figyelek, amire a másiknak szüksége van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=756051#post756051][b]Benzsay Gergely - 2019.04.21. 16:25[/b][/url]

Még egy sort felpakolok ügyesen, amíg az érkező körbenéz, majd a kérdésére kicsit felemelem a szemöldököm, de ha nem tudja, hogy hol van, hát majd én segítek neki eligazodni. Ahogy elnézem, ebből ma nem igen lesz vásárlás, úgyhogy inkább pakolok tovább, miközben beszélek.
- Ez itt a Benzsay vegyeskereskedés, a falu egyik legrégebbi üzlete. Van itt minden, amit csak szeretnél, friss zsemle, sós karamella, tej, amit csak szeretnél. Ha pedig nincs, amire vágysz, szerzünk neked.
Mintha mi lennénk a maffia, de amúgy nem, csak apámék éppen elmentek árubeszerzésre, és ha szerencsém van, még tudok nekik szólni, hogy dobjanak a cuccokhoz valamit, amit a lány szeretne. Biztos élvezni fogja, épp csak elindultak, már hívtam is őket, hogy Manci néni szeretne kólás nyalókát egy tucattal, mert jönnek az unokák, aztán alig fél órával később megint, hogy hozzon egy kartonnal a mandulatejből, mert azt meg Piroska kéri, azt, hogy erre apám mit válaszolt, meg inkább hagyjuk, mert nem nagyon tűri a nyomdafestéket a téma.
- Hank.
Felelem olyan nyugodtan, mintha valóban így hívnának. De nem így hívnak, viszont látom, hogy a lány meredten nézi a valós Hanket, akit bűbájjal kezeltünk még gyermekkoromban, és azóta a bolt bejárata mellett lakik. Hank szerencsét hoz, mindig, ha szerencsére van szükségünk, egy knútot dobunk be a száján.
- Hová? Itt általában ekkora unalom van. Kivéve, ha valami rendezvény van, olyankor megmozdul a falu.
A kakaók készen vannak, óvatosan csukom be a hűtő ajtaját, és szinte kommandózva indulok el, hogy a fűszereket kezdjem el kipakolni. Nagyon jót szórakozom, és a világért se szeretnék lebukni.
- Egy ilyen lány, mint te, mit keres egy ilyen helyen, mint ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=756054#post756054][b]Benzsay Gergely - 2019.04.21. 16:50[/b][/url]

Mei

- Kettő, ikrek. Panna és Csenge. Most tíz évesek.
Olyan furcsa kimondani, hogy a kishúgaim már tíz évesek, néha nagyon nem úgy viselkednek, viszont tény, hogy a múlt nyáron hirtelen megnyúltak, így már kényelmesen tudom a fejükön tartani az alkarom. Persze, ezt nem csinálom gyakran, mert nagyon hosszan tudnak sikítani.
- Itt is vannak.
Emelek fel egy képet, amin kivételesen egyikőjükön sincs semmilyen sérülés. Többnyire az állukat tudják felhorzsolni, és a jobb szemöldöküket. Hogy miért éppen a jobbat, ezt nem tudom megmagyarázni. Viszont nem akarok ebbe most annyira belemenni, majd ha megismeri őket, akkor úgyis megtapasztalja, hogy néha rosszabbak, mint négy fiú.
- Váratlanul jöttek, apám a plafonon volt, szerintem anyát se vette volna feleségül, ha én nem csúszok be.
Elnevetem magam, bár annyira nem lehet vicces az ilyen eset, de nálunk szerencsére jól lett kezelve ez, apám ugyan morgott mind a két alkalommal, de ettől függetlenül szeret minket, és itthon is minden rendben van. A morgásra csak egy éve szokott rá úgy igazán, de a húgaim, különösen Panna olyan kis igazi nő, egy pillanat alatt le tudja venni a lábáról.
- Értem. Nos, ez még okozni fog közöttünk egy kis problémát.
Főleg mivel én Vasemberes vagyok, de hát legalább nem veszünk majd össze, hogy kivel akarunk lenni, ha játsszunk, illetve azon, hogy ugyanolyan ajándékot veszünk a másiknak. Ő kapja majd a kapitányát, én kapom a Tony-mat, mindenki jól jár. Amúgy is, imádok érvelni, nem veszekedni, érvelni, és ez egy olyan téma, ahol mindig tudok újabb észrevételeket felhozni.
- A csirkére? Hát jó.
Egy férfi és a hasa. Egyszer hozok csak áldozatot egy nőért egy körben, és képes lettem volna hátrébb tenni a vágyam, hogy egyek, de ő azt mondta, hogy megcsinálja. Szóval egyáltalán nem ellenkezem, hogy menjünk és együnk. Vagyis, először nézem, ahogy ő főz. Az életem azt hiszem, ebben a pillanatban válik tökéletessé.
- Megyünk együtt az új filmre? Mint egy rendes randira. Mozi, vacsora, vad szópárbaj?
Mondjuk inkább csókcsata, de na, úriember vagyok, le is dobom magam az egyik székre, és nézem, ahogy nekiáll a műveleteknek.
- Ha valamire úgy véled, alkalmas vagyok, csak szólj, és megcselekszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=758069#post758069][b]Mei Watts - 2019.05.09. 12:51[/b][/url]

#nálad || #mutimidvan || #ígéremfinomlesz || #katt

Ahogy a képet nézem, akaratlanul is összehasonlítom őket. Ha csak úgy szembejöttek volna velem az utcán - ami amúgy már könnyen megtörténhetett -, talán nem mondtam volna meg a hasonlóságot. De felpillantva Gerire, kétség sem fér hozzá.
- Születésed óta meglepetés vagy mindenkinek - mondom teljesen őszintén, kicsit az én helyzetemre is gondolva. Nem számítanak rá, aztán már nem is tudnak nélküle meglenni. Különleges és egyedi; nincs is hozzá hasonló. - És köztudottan mindenki imádja a meglepetéseket - nevetek fel én is. Habár azt mondják, nincs tökéletes család, de ha már vannak melletted rokonok, nekem az is megfelelőnek tűnik. Segítenek egymáson, ott vannak, ha baj történik. Még ha nem is volt hibátlan a start, de most egyikük sem magányos.
És ha rajtam múlik, Geri soha nem is fogja megtapasztalni, milyen érzés az; a családjától függetlenül.
- Nem szereted a Kapitányt? - kérdezek vissza megilletődve. - Oké, Stark gazdag, vicces és ott van a szeren, ha érted mire gondolok. De annyira nem okos, hogy észrevegye, végső soron egy célért küzdenek Steve-vel. Az emberiségért.
Nagyon komolyan tudom venni ezt a témát, pedig csak egy fiktív világ. Még ha nem is fognak szembejönni velem soha, akkor is valós értékeket képviselnek, a mi világunkba is beépíthető problémáik vannak.
De hátrább az agarakkal Watts, előbb az étel, utána jöhet bármi más. Kicsit bizonyítani is akartam neki, hogy van valami, amihez kétség kívül értek, amivel meg tudom fogni. Mert mostantól nem szeretném másnak átengedni, ez atombiztos.
Bele is vágok az előkészületekbe, még ha nem is találtam meg mindent azonnal, de egész hamar kiismertem magam. Elég volt egy gyors helyzetfelmérés, pillanatok alatt döntöttem, hogy mi fog ma az asztalra kerülni. A kérdésére viszont mindent otthagyok és vigyorogva fordulok felé.
- Benne vagyok - bólintok rá gondolkodás nélkül. - De fent tartom a jogot a programváltozásra - mondom játékosan a szópárbajra utalva. Van pár ötletem, hogy mivel lehetne még eldönteni a vitát, de ahogy látom, neki is.
Visszafordulva folytattam a fűszerezést, a húst már be is tehettem a sütőbe. Egyelőre jól néz ki, már csak nem szabad elterelni a figyelmem, hogy időben vegyem majd ki. Bár ha ilyen magas labdákat kapok, nem lesz egyszerű a feladat. A pultnak dőlve figyelem egy darabig, nem tudom elszakítani a pillantásom. Most minden olyan idilli, ennél már csak az lenne jobb, ha még közelebb lehetnék hozzá.
- Ezt még itt megoldom - az ajkamba haraptam röviden -, viszont az nagyon érdekelne, hogy mit szeretnél később csinálni. Mármint a suli után, érted - fejezem be kicsit elpirulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=759176#post759176][b]Frank Martina Luna - 2019.05.23. 19:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=759223#post759223][b]Dustin Axel Westwood - 2019.05.23. 22:56[/b][/url]

Kicsit sietősen nézek a papírra, amire összeszedtem pár dolgot, ami igencsak fogyóban van. Kellenek tejek, kakaópor, "valami finom", ezen sor a legnehezebb, és akkor találjam ki. Meg Orionnak is fogyóban van a száraz tápja és akkor nem beszéltünk róla, hogy a piacot megjártam, de kénytelen leszek fagyasztva venni borsót, mert még nem volt friss. Milyen világ ez? Mindegy is, benyitottam éppen a kosarat kerestem a szememmel, mikor nagyon is ismerős tónus, ám kevésbé várt hang szólalt meg. A nevemet vinnyogva én meg elsőre meglepetten, majd széles vigyorral végül intettem a szőke lány felé. Nem is kellett megmozdulnom, mert úgy tartott felém, mint egy buldózer. Ilyenkor megértem, miért tart Gabe egyesektől. Vagy Bence. Vagy bárki mostanáig. Mert már én is.
- Szia Luna, nagybevásárlás? - kérdeztem volna viccesen, de mikor belenéztem a kosárba kicsit megakadtam. Annál azért jobban. - Ennyire szeretsz biztosra menni? Félre ne érts, de tudod a mágiámmal képes vagyok erre-arra, ezek nélkül is megmondom, hogy nem csak jól laktál.
Nem féltettem a nőt a ténytől, és igazából ezt sem hinném róla, de most mire következtessen egy ember, ha lát egy terhes nőt, aki éppen teszteket rámol a kosarába, és még olyan boldog is mellé, mint nem igen még életében. Mert bár nem ismertem mindig, ez még nekem is feltűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=759231#post759231][b]Frank Martina Luna - 2019.05.23. 23:40[/b][/url]

Az emberek annyira furcsán tudnak rám nézni, mióta terhes vagyok, mintha minimum egy másik bolygóról jöttem volna. Nem tudom mi bajuk, hogy nem lapos a hasam, mint a deszka, vagy hogy lelkesedem, vagy hogy beszélgetünk a pöttömkével odabent... azért mindenkinek a k.rva száját így utólagosan is.
Szóval mindegy is, berakok vagy öt csomag csokoládés kekszet meg három egész tábla milkát a kosárkámba, mire eljutok  addig hogy az eladófiút inzultáljam a létezésemmel, a ténnyel, hogy ez meg ez kell. Gondolom, kínos neki, hogy ilyet kell adjon egy nőnek, pláne, hogy valakinek, aki ennyire lelkesedik.
De aztán megjön Dustin, én meg tök lelkesen arra kocogok, már amennyire ez annak vehető volt a részemről. Elég széles vigyorral integetett, szóval asszem talán nem rosszkor zavarom. Vagy, ha mégis, akkor majd udvariasan lekoptat. Ez Dustin.
- Nah, csak kicsi shopping. Akarok venni gyümölcsöt is, de azt nem itt, hanem asszem a piacon, nem szeretem az ilyet boltban venni - grimaszolok kicsit, aztán körbepillantok, de a mini vöröset nem látom sehol. Nem, mintha meglepne. - Tuuudom, nem az én pici sárkányom aggaszt, a lányokkal nagy összejövetelt tartunk. Tudod, a szokásos. Gondoltam, vicces lenne.
Ismét kicsit megsimogatom a pocakomat, széles mosollyal bámulva le rá, majd vissza Westwoodra.
- Felétek minden rendben van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=759236#post759236][b]Dustin Axel Westwood - 2019.05.24. 00:13[/b][/url]

Sütőpapír. Ahogy meglátom a polcon eszembe jut, hogy ez kelleni fog, így az egyik első, amiért nyúlnék, bár itt mondjuk meg is áll a tudományom, ahogy Mitzinger oldaltartása az aurámba libben. Kedveltem őket, annak ellenére is, mennyire nehéz eset Bence. Vannak dolgok, amin a jó Isten se tud segíteni.
- Azt nem is érdemes, de a piacon van kint két új árus, az egyik szezonális dolgokkal, például cseresznye, fekete ribizli és isteni a földi eprük - mert ugye az eddig leginkább túlérlelt külföldi muszáj gyümölcs volt. Annak ellenére, hogy nem vagyok helyben hazafi, én is tudom értékelni a termelők tényleg mérföldekkel jobb terményeit, mint a bolti kicsomagoltakat. - Vennék tejszínhabot a helyedben - mosolyogtam rá a hűtős pult felé biccentve a fejemmel. Nem voltam oda érte, de Celből indultam ki, tejszínhabbal mindent is el lehetett neki adni.
- Nem ez? Más aggaszt? Mondjuk - tártam el a karom, de ezzel össze is csuktam a szám. Ha Cellel képes voltam kikerülni ezt a témát, talán most is menni fog. Mondjuk úgy én is élnék a gyanúperrel, hogy ennek az estének a végére, nem lesz mindenki felhőtlenül gond és aggodalommentes. De csak amolyan megérzés. Beleérzés. Átérzés. Tudás.
De azt jó volt látni, hogy ő ennyire boldog az állapotában. Kivirult, ez nem hinném hogy csak szófordulat a terhes nőknél, azt hiszem van valami hormonális varázsa a dolognak és jól állt Lunának.
- Persze készülődünk, Stellával néha fejre állítják a lakást szervezés címen. Semmi extra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=767755#post767755][b]Zayday Hudson - 2019.08.19. 10:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=769187#post769187][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.27. 15:08[/b][/url]

Kifogytak szinte mindenből, Lilla pedig kiadta az ukázt, hogy Henrik vásároljon be. Tisztázzuk, ez a félisten itt tök házias, ha kell, mos, főz, takarít, tereget, sőt még vasal is, ha minden kötél elszakad. Ez az ember egy kincs, a megtestesült álomférfi, na de a vásárlás... Meg tudja különböztetni az uborkát a cukkinitől és nem esik kétségbe, ha a szokásos márkában nem kapja, amit keres, ettől függetlenül utál vásárolni. De melyik pasi szeret? Szóval világfájdalommal az arcán indul meg a Benzsay vegyeskereskedésbe, s mint a vert had, úgy vonul be az ajtón. Mit tehetne mást?
Igyekszik expeditíven végezni a feladatot - a gyengébbek kedvéért gyorsan és hatékonyan. Kezd a zöldségeknél, a gondosan kiválogatott tartalmú zacskókat beteszi a karján lógó kosárba - micsoda dagadó izomzat, jó ég! -, aztán megy tovább a száraz részlegre. Kell pár konzerv, meg tészta, meg aztán a következő sorban ott vannak a fűszerek is, azokat se hagyhatja figyelmen kívül. Épp siklana tovább, most már a hűtőpultos cuccokhoz, mikor egy ismerős alakot pillant meg. A nő nagyon erősen koncentrál, hogy egy magasan lévő müzlit levadásszon a legfelső polcról. Először Henrik nem is érti, mit művel, elvégre erre találták ki a varászpálcát, hogy varázsoljanak vele... De talán megfeledkezett róla, legutóbb a férfi is megfázott, mert elfelejtette, hogy amúgy simán megszáríthatná magát... Amatőr.
Könnyed léptekkel indul meg felé, bár valószínűleg Lianna a nagy koncentrációban és pipiskedésben észre sem fogja venni. Picit arréb lerakja kézikosarát, aztán már a nő háta mögött is terem és laza 192 centijével egyszerűen elnyúl a vékony kacsó fölött, hogy leemelje a vágyott dobozt. Még csak meg sem kell erőltetnie magát, a köztük lévő majdnem harminc centi különbség biztosítja számára, hogy ne okozzon gondot az ilyesmi. Ahogy kezében van a doboz, lepillant a nőre, a müzlit viszont nem adja oda. Még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=769192#post769192][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.08.27. 15:44[/b][/url]

Néha adódik úgy, hogy el kell menni vásárolni, mert kifogytál a kedvenc kukoricapelyhedből. Nincs ez másképp ma sem, én pedig szomorúan konstatáltam a tényt, miszerint tényleg menni kell, pedig abban voltam egészen eddig, hogy van még egy dugi doboz az egyik szekrényben. Nos, felsültem saját magammal szemben, és nemhogy dugi doboz kukoricapehely nem volt, de még egy csomó minden másnak a hiánya is szemet szúrt, ami kellene mondjuk egy ember életben maradásához. Rongyszatyromat vállamra dobva - megjegyzem egy borzasztóan aranyos unikornis van rajta, nincs mit - indulok el a vegyeskereskedés felé, és csak remélhetem, tényleg annyira vegyes, hogy mindent megtalálok, ami csak kellhet. Hatalmasat köszönve lépek be a kereskedésbe, és vidáman kezdem el szelni a sorokat.
Nehéz munka ez, ha az ember agya olyan néha, mint egy korallnak - tehát nincs -, plusz még a szépen összeírt listát is biztonságosan a pulton hagyta, nehogy elhagyja a boltban. Na igen. Emlékezetből vásárolnom a legveszélyesebb, erre apám a legjobb tanú, de ha már eljöttem idáig nyilván nem fogok megfordulni és hazamenni, hogy aztán a listával térjek vissza. Ujjaimat végig húzom a tejszíneken, majd a legszimpatikusabbat felkapva indulok el a húsok felé, mert szükségem van egy kis csirkemellre, ha tejszínes-csirkemelles tésztát szeretnék enni. A becsomagoltak közül kapok fel egyet, hogy aztán rögtön meg is induljak a müzlis sor felé. Kukoricapehely nélkül az isten sem rak ki engem innen, így nagy vidáman lépegetek a cuccokkal a kezemben - a sor felé jövet magamhoz kaptam néhány almát is, hopika -, hogy aztán a sorban ne találjam a keresett terméket. Tekintetem ide-oda jár, amíg végül megállapodik az olyan jól ismert dobozon, és egy mélyről jövő, már-már fájdalmas sóhaj hagyja el ajkaimat.
Cuccaimat letetettem az egyik alsó polc egy üresebb részére, hogy annyit nyújtózkodjak a kukoricapehelyért, amennyit ember még nem tett meg érte, majd fújtatva egyet kezdjem elölről ismét, amikor a semmiből egy kéz nyúl fel. Megérzem a közelségét hátam mögött, amitől borzongás fut végig rajtam, és lélegzet visszafojtva fordulok hátra, hogyha kell akkor harcolok a pelyhemért, amikor...
- Henrik - kerekednek ki szemeim, amikor felfogom ki is áll előttem, annyira közel, hogy érzem tusfürdője illatát. - Üdvözlöm - intek egyet felé, majd kissé oldalra lépve növelem a kettőnk közti távolságot, mert a fejem így is vörösebb, mint a hamarosan megvásárolandó almák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=769193#post769193][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.27. 16:04[/b][/url]

Nem gondolta volna, hogy pont itt fogja ismét összesodorni őket az élet, de ha már egyszer így alakult, ráadásul Henrik hősiesen ki is segíthet egy bajbajutott hölgyet, hát kapva kap az alkalmon. Meglepő, mennyire bele tudnak merülni az emberek abba, amit csinálnak, elvégre Liannának fel sem tűnik, hogy a férfi egyébként egyenesen felé megy és az ő levesébe igyekszik belepiszkítani. Már amennyiben a segítségnyújtást annak lehet nevezni. Így hát magában jót mulatva emeli le a dobozt a polcról, de ideje nincs megnézni, mert a nő szinte rögtön kapcsol. Ő is hátrébb lép ösztönösen, ahogy a másik mozdul, így pedig már illendő távolságban vannak egymástól.
- Üdvözlöm - a pirospozsgás arc láttán szemtelen mosoly terül el arcán, szemei sarkában az apró nevetőráncok arról árulkodnak, hogy jól mulat. Hol is tartott akkor, mikor Lianna a legutóbb távozott tőle? Öt vagy hat zavarba hozásnál? Ez az alkalom most kettővel is felér. A müzlit persze még mindig nem adja át a másiknak, hanem tekintete annak összetevőire és tápanyag tartalmára siklik. Úgy tesz, mint aki rosszallóan vonja össze szemöldökét, majd felpillant a nőre. - Hogy s mint? - csevegős hangnem, a doboz továbbra is szilárdan a kezében és nem úgy tűnik, hogy szándékában áll odaadni. Hogy miért csinálja? Jó a kérdés. Igazából csak rég élvezhette ki, hogy az ellenkező nemmel ily módon csipkelődjön. Amióta Lillával együtt vannak, se lát, se hall, négy év viszont négy év. Tulajdonképpen egyszer sem kacsintott ki, még csak feltételesen sem a kettejük szövetségéből és persze most sem tervez, csak... Vágyik valami másra. Vagy inkább többre. Úgy tűnik, az első hajszál repedések után érkeznek a komolyabb problémák is...
Szórakozottan pillant le ismét a kezében tartott elemózsiára és már épp azon lenne, hogy odaadja a másiknak, mikor úgy dönt, inkább mégsem. Alig tudja visszatartani a formálni kívánt kaján vigyort, de úgy dönt, egy picit még húzza a másikat. - Egyébként, ha érdekli a kávé, tudja, az az isteni finom, megmutathatom, melyik volt - készségesnek tűnik, tulajdonképpen az is. Csak hát... Mind tudjuk, hogy Lianna akkor is mennyire zavarba jött, mikor megdicsérte. Hátha az említés is elég egy újabb színárnyalat előcsalogatásához. Henrik, te simlis fasz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=769224#post769224][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.08.27. 18:19[/b][/url]

Nem fordult még elő velem eddigi életem során, hogy találkoztam volna egy nemrég meginterjúztatott alanyommal. Igen, nem interjúztattam meg, oké, de akkor sem tudom másnak hívni, mert a "nemrég megbeszélgetetett alany" borzasztóan furcsán hangzik, így maradnék az első opciónál, ha lehetséges. Na, szóval a lényeg, hogy soha nem fordult elő még velem ilyen, és nem tudom, hogyan kéne reagálnom erre a helyzetre. Mert oké, akkor nem volt talán ennyire... hétköznapi? Igen, jó lesz a szó. Tehát nem volt ennyire hétköznapi az egész találkozás, hanem konkrétan megfogalmazott kérdések voltak bennem egy dologgal kapcsolatban, amit csak feltettem egy beszélgetés keretein belül, de ez... ez túl, ja, hétköznapi.
Alsó ajkamat beharapva nézegetem a cipőmet, amikor visszaköszön, mert olyan érdekes az egyszerű, bézsszínű topánka, hogy csak na. Főleg ebben a helyzetben, így amíg csendben állunk, megnézem magamnak a jól ismert mintát, hogy még jobban ismerjem. Felsandítok és meglátom rosszalló tekintetét a kukoricapehelyre, és esküszöm majdnem kicsúszik a számon, hogy ezen kívül mást nem vagyok hajlandó enni, mint müzli, de mégsem teszem, mert valami visszatart, hogy egy ilyen "bennfentes" információt megosszak vele, attól függetlenül is, hogy az orrára kötöttem a saját családi botrányomat. Mindegy, ezt akkor sem kell tudnia. Kérdésére szégyenlősen felpillantok, kezeimet összekulcsolom magam előtt.
- Min... minden rendben, köszönöm - nagyot nyelve fejezem be a mondatot. - És Önök jól vannak? - kérdezek vissza szinte azonnal, amikor leesik, hogy a kérdés többesszámban hangzott el. Merlin gyere le kérlek, és vigyél el innen, de nagyon gyorsan. Miért többesszámba kellett megkérdeznem? Tökre nem kellene tudnom, hogy van egy nő az életében, én meg az információt, amit csak elraktároztam magamban jó mélyen, beletolom az arcába. Fantasztikus vagy, Halty, csak így tovább. Így kell ismerősöket szerezni. Ráadásul a fennálló szituáció - a nemrég kifejtettem túl -, miszerint egy férfi ilyen közvetlen legyen és cseverészős velem még inkább nem ismert. Nyilvánvalóan voltak férfiak az életemben, de soha nem olyanok, mint Henrik. És hogy ezt most mégis hogyan értem, az egy remek kérdés, mert nem tudom megmagyarázni, csak fogadjuk el, ha lehet.
Automatikusan nyúlok a doboz felé, ami megindul felém, de aztán Henrik visszaveszi magához, így a kezem a levegőben áll pár pillanatig, és próbálom leplezni megilletődöttségemet, amíg visszaejtem magam mellé. A kávé említésére felcsillannak a szemeim és a heves bólogatások közepette kezdek el beszélni, talán azzal a céllal, hogy arcom pírba borulása múljon el, mert természetesen ismét pirulok a kávé említésére.
- Az nagyszerű lenne! - lelkendezem, akár egy tinilány. - Megköszönném, ha megmutatná - megköszörülöm a torkom, hogy legalább a második mondat egy ténylegesen felnőtt nő szájából hangozzék el. - Megvallom az őszintét Önnek, kerestem már egy ideje, így van körülbelül öt csomag megbontott kávém, amiből egy adagnyi hiányzik, mert egyikbe sem trafáltam bele nem meglepő módon - ráncolom össze kicsit a szemöldököm, amikor tudatosul bennem; mégis mit fogok kezdeni ennyi kávéval?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=769256#post769256][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.27. 20:17[/b][/url]

Most még csak nem is csinált semmi zavarba ejtőt! A nő mégis hebeg-habog. Persze nem mondom, Henrik látványa önmagában dadogásra késztethet embereket és az ellenkező nem lábai igen könnyen megremegnek akár csak egy pillantásától is. Mármint én így képzelem el, elvégre igenis szép példány az emberünk, ha pedig rendesen felöltözik - nem úgy, mint az interjú alkalmával -, ráadásul ráncba szedi magát, nos... Ennél már csak öltönyben lehetne még szexisebb - vagy ruha nélkül. De most nem akarom senki fantáziáját a meztelen Henrikre terelni, elég, hogy én erre fogok gondolni, míg ezt a hozzászólást megírom.
- Igen, köszönjük - a kérdésre felszalad a szemöldöke, elvégre ő nem mondta, hogy van valakije. Akár még, akár már. Persze az újságok mit nem írtak meg az életéről? Nyilván az is benne volt, hogy melyik nap és hány órakor ismerkedtek meg, beleszőve, hogy milyen ruhában voltak. Az a baj, hogy az ilyen információkat csak az nem hallja meg, aki befogja a fülét. Ahogy az a beszélgetésből is kiderült, Lianna nemcsak hall, hanem egyenesen fülel is, már ami az elcseppentett híreket illeti. - Nekem kellett eljönnöm vásárolni. El tud képzelni nagyobb kínt egy férfi számára? - kissé teátrálisan adja elő a dolgot, éppen ezért, mikor a végére ér, el is mosolyodik. Mit meg nem tesz szeretetből...! Bár, ha jobban meggondolja, szeret enni, sőt imád, márpedig, ha nincs miből főzni, az bajt jelent. Így muszáj arra a konklúzióra jutnia, hogy végül is jó döntés volt elindulnia.
Haha, elhitte. Henrik szándékosan játszik macska-egér játékot a nővel és bár nem vallaná be, élvezi az összes reakcióját, például azt is, ahogy végül csalódottan leengedi maga mellé a kezét, konstatálva, hogy ebből ma már nem lesz zabpehely. Vagy legalábbis ideiglenesen nem lesz.
- Hát miért nem kérdezte meg? - őszintén, mélyről jövően nevet fel, de épp csak annyira hangosan, hogy másokat ne zavarjon. Valahogy el tudja képzelni Liannáról, hogy valóban ezer meg egy féle kávét megvásárol, hátha majd az lesz az igazi. Bár nevetése csitul, a másikra nézve ismét el kell mosolyodnia. Mulattatja ez a csöppnyi esetlenség és egyben arra is sarkallja, hogy kisegítse Zainát újra és újra. Mert hát, ez már legalább a második eset, ha a müzlit vesszük az elsőnek. - Na jöjjön. A többi kávét pedig adja a vendégeinek. Ki tudja, talán a rokonai vagy a párja imádni fogja valamelyiket - nem célzottan utal, igazából egyértelműnek veszi, hogy a nő életében van egy férfi. Attól eltekintve, hogy állandóan zavarban van és kissé összeszedetlen, alapvetően csinos és roppant értelmes. Már amikor nem dadog. Megragadja kosarát és hóna alá csapja a zabpelyhes dobozt, hogy el tudjanak indulni. Azt bizony ki kell érdemelni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=769264#post769264][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.08.27. 20:43[/b][/url]

A kérdésre meglepően normális választ kapok, ahhoz képest, hogy tudnom sem kellene a párjáról. Ami a legviccesebb, csak tippeltem akkor is, amikor a lakásban tartózkodtam, hogy Henrik mellett van egy nő, most pedig telibe rákérdezek, mintha biztos lennék a dolgomban. És végül is, beletrafáltam, de akkor sem hiszem, hogy ennek így kellett volna kiderülnie. A legutóbbi találkozásunkból kiindulva, és a nem feltétlenül burkolt célzásokra, hogy mi, újságírók milyenek is vagyunk, simán elhiszem, hogy éppen az jár a fejében, mégis honnan szereztem az információt. Kutakodtam talán, és lehet, ez lenne a legegyszerűbb válasz a kérdésére, ha feltenné. De nem teszi, én pedig megkönnyebbültem fújom ki a levegőt.
- Ennek őszintén örülök - mosolyodom el szélesen. Lehet Henrik számára meglepő, de én tényleg örülök ennek, és annak is, hogy az undorító pletykák ellenére is van egy nő, aki kitart mellette. - Nem, de magamnak sem - puffogok egy sort, és talán ez arcomon is látszik, de nem tudom moderálni magam. Henrik elmosolyodik, és muszáj viszonoznom, mert egyszerűen elbűvö... akarom mondani megnyerő mosolya van, ami másokat is erre késztet. Velem sincs ez másképp, így a belső - talán külső is - puffogásom hamar elmúlik és vidáman mosolygok, mint a tejbe tök.
- Hm - ráncolom össze a szemöldökömet, mert a kérdés totálisan jogos. Tényleg, miért nem kérdeztem meg? Akkor egy csomó felesleges kört megspórolhattam volna magamnak, ráadásul nem lenne öt csomag bontott kávém, amiknek az íze a förtelmes kategóriába tartozik ahhoz képest, amit Henriktől kaptam. - Ez egy nagyon jó kérdés, ugyanis... mmm... fogalmam sincs - rendben, én is nevetek vele, mert a dolog abszurditása engem is magával ragad. És az sem elenyésző indok, hogy Henrik nevetése is magával ragadó. Őszinte, és férfias, mégis visszafogott. Ilyen lenne az őszinte nevetése? Előbb tudom magam moderálni kivételesen, mint a férfi, így pár másodpercig van esélyem diszkréten kissé elnyíló ajkakkal nézni, ahogy nevet, majd amikor abbahagyja, lesütöm a tekintetem. - Jövök! - felelem boldogan, és indulok el utána, amikor folytatja. - Nekem egyelőre nemigen vannak vendégeim, főleg nem párom - motyogom magam elé jobb karommal átfogva bal felkaromat, azonban, amikor meghallom a doboz jellegzetes hangját, hogy valahova csapódik, felpillantok. Az én kedvesem Henrik hónalját díszíti. Pár lépés után esik csak le a tantusz, és egy "ne haragudjon" felszólalás mellett sietek vissza a müzlik elé, hogy a cuccaimat összeszedjem kezembe, majd ismét Henrik mellé álljak.
- Nemrég költöztem ide, így egyik sem meglepő - folytatom a könnyed csevejt, nem mintha a kettőt - mármint a vendégek és a párom - egy lapon lehetne említeni egymással, de mindegy is. Talán ennyiben marad a téma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=770260#post770260][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.31. 19:34[/b][/url]

Erre a kijelentésre felnevet. Egy nő, aki nem szeret vásárolni, micsoda meglepetés! Azért persze el tudja ám képzelni, hogyha nem valami kötelező körútról van szó, hanem mondjuk ruhaboltokat kell végigjárnia, talán nagyobb kedvvel indul neki, mint egy ilyennek. Köztudott tény, hogy az emberek nagy többsége gyűlöli a kötelező dolgokat, egyszerűen frusztrálja őket. - Mondanám, hogy majd együtt megszeretjük, de attól tartok, az a nap sohasem jön el - megcsóválja fejét. Még hogy valaha is örömmel induljon neki...! Az a helyzet, hogyha az elmúlt harminckét évben nem sikerült megkedvelnie ezt a tevékenységet, úgy vajmi kevés esélyt lát arra vonatkozóan, hogy na akkor majd most.
- Azt hiszem, mára már legalább egy tanulságunk van - még mindig félig nevetve beszél Liannához. Nem hiszi el, hogy a nő tényleg képes volt ennyiféle kávét megvenni és valószínűleg, ha most nem futnak össze, akkor ki tudja, meddig próbálkozik. Persze azt is megérti, hogy nem akart Henrikhez visszamenni, hiszen kellemetlen lett volna a szituáció... Halty-nak. Csak újabb pironkodásra adott volna okot, amit minden bizonnyal igyekezett ügyesen elkerülni. Épp csak megvigasztalja a másikat, hogy csüggednie felesleges, elvégre biztosan talál majd valakit, aki elfogyasztja Etiópia havi kávéadagját, amikor egy igen őszinte vallomás érkezik Liától. Henrik lepillant rá és az arcát fürkészi, a kérdés pedig, ami először eszébe jut, végül nem hagyja el ajkait. Miért nincs párja? - Nos, azt nem ígérhetem, hogy rendszeresen meginterjúvolhat, így pedig elfogyasztom a felhalmozott készletet, abban viszont biztos vagyok, hogy amint beleszokik az itteni életbe, rengeteg ismerőse lesz. Itt ugyanis mindenki ismer mindenkit - még az is lehet, hogy a kedves szomszédok egymásnak adják majd a kilincset folyton folyvást. Noha Henrik nem rég érkezett, annyit már megtanult, hogy itt az embernek egyetlen szempillantás alatt lesznek barátai és ellenségei, nincs kivétel.
- És miért pont Bogolyfalva? Nem túl izgalmas itt az élet, már amennyiben a közelben lévő Bagolykövet nem említjük - a legjobb szívvel sem tudnám azt mondani, hogy itt a férfi nem unatkozik. Egyszerűen nem történik semmi - leszámítva olyan jelentős eseményeket, mint a CandyFest, ahol Dimitrivel tulajdonképpen eljátszottak egy beöltözött meleg párt -, döcögnek a napok a maguk szokásos medrében. Nem mintha hiányozna neki bármi is, ez így épp elég. Eközben odaérnek a megfelelő sorhoz és Henrik rögtön a felhozatalt kezdi vizslatni, mikor a legfelső polcon meglátja az említett kávét. - Már értem, miért nem ezt vitte haza először - szemtelenül néz a nőre, miközben leemeli a kávét is és... Nem adja oda. Úgy tűnik, sportot űz abból, hogy Lianna idegeire menjen és, ha már egyszer ennyire belelendült, addig üti a vasat, míg meleg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=770510#post770510][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.09.01. 12:48[/b][/url]

Ismét nevet, igaz, most nem tudom, hogy min, de valamiért megkönnyebbülést érzek, amikor újra meghallom a nevetését. Olyan más, mint a beszélgetésünk alatt, annyira közvetlen. Akkor sem volt merev, távolságtartó is csak olyan mértékben, amit megkövetel az ember egy idegennel szemben, de most valahogy mégis más. Talán ott tényleg úgy tekintett rám, mint egy alja firkászra, és most, hogy lát egy hétköznapi helyzetben elfogadja, én is ember vagyok, a hivatásomtól elvonatkoztatva. Kár, hogy nem látok bele a fejébe, vajon mit gondolhat ő erről az egészről, kicsit abszurd lenne, engedjük el inkább. Mégsem szeretnék bele látni a fejébe, az egy teljesen járhatatlan út lenne, ráadásul túl intim. Alsó ajkamat beharapva várom, hogy nevetése csillapodjon, és amikor rám tekint, én is elmosolyodom.
- Esélytelen bárminemű vásárlás megszeretése az én életemben - megcsóválom a fejem, még jobb kezemet is felemelem a kijelentés megerősítéseképpen. - De ha Ön mégis megszeretné, akkor szívesen meghallgatnám a praktikákat - mosolygok fel rá őszintén. Tényleg érdekelne, hogyha valaki szereti ezeket a dolgokat, akkor mégis hogy tartja fenn a "szeretés" állapotát. Egy idő után, az emberek nyomulása, a tömeg, a szagok annyira az ég felé hágnak, hogy esélyét sem látom annak, hogy valaha megszeressem ezt a tevékenységet. Hülyének néznek?! Elképzelésem sincs, hogy lehet ezt szeretni, kivéve persze, ha a kedvenc müzlimről van szó, ami még mindig Henrik hónalját díszíti. Legnagyobb szomorúságomra.
- Örülök, hogy tanulságos volt - nevetek fel most én, Henrik lassan-lassan csillapodó nevetése mellé. Ha valakinek kettőnk közül, akkor neki biztosan az volt, mert nekem azon kívül, hogy rengeteg bontott kávém van, nem sok boldogságot látok. Mondjuk egyszer azt olvastam valahol, hogy a kávézacc összekeverve a virágfölddel olyan anyagokkal látja el a növényeket, ami nagyon jót tesz neki, hosszabb virágzási időt biztosít nekik. Lehet lefőzöm a kávékat, hogy a zaccot megkapják a növényeim, a kávé meg mehet a fogalmam sincs hova. A lefolyóba, mondjuk.
Visszatérek a cuccaimmal Henrik mellé, amikor meghallom a mondatot, és akaratlan kicsúszik a számon a mondat, mielőtt átgondolhatnám mit is mondok ki igazából. - Magának úgyis a tökéletes kávét adnám - lesütöm szememet, és mivel kezem tele van, így cipőmet nem látom, a vörös almákat kezdem el fixírozni, akiknek színe elenyészik az én arcom színe mellett. Kéne ide egy nagyobb kapacitású légkondi, mert ez a hőség elviselhetetlen. - Remélem igaza lesz - nem tudom feltűnt-e neki, de nekem annyira nem mennek ezek a kapcsolat szerzések, hiába van pszichológusi végzettségem. A zavar lesz örök társam ebben az életben, mert nem szeretek olyan mértékűen belevájkálni mások életébe, mint a legtöbb ember, és simán zavarba hoz, ha úgy teszek fel egy kérdést, ahogy nem illendő. Gondolom ez eddig elég egyértelmű, de őszintén jól esik Henrik belém vetett bizalma.
- Pontosan ezért - kezdek bele mondandómba, ahogy minden lépését követem. - Csendes, nyugodt, ismerős, itt alapvetően vannak pletykák mindenkiről, így csak beleülök abba, ami rólam szól - elmosolyodom. - Ide jártam nyolc évig, azért hiányzott. És Ön hogyhogy itt? - nosztalgikus hangulat kerít hatalmába, egészen addig, amíg a nagy visszaemlékezésekbe neki nem megyek Henriknek. Sűrű bocsánat kérések közepette, lépek hátrébb egyet, arcom vörössége szinte biztos, hogy még fel sem lett találva, mint árnyalat. - Sajnálom, figyelmetlen voltam - arról ne is beszéljünk, hogy illata ismét beleitta magát orromba, és valami olyan elektromosság futott végig gerincemen, ami megmagyarázhatatlan. Mondatára felpillantok a polcra amerre éppen nyúl, és egy elégedetlen sóhaj hagyja el ajkaimat. Fejemet csóválva nyúlnék a kávéért, de az is Henrik hónalja alá kerül. Megilletődve tekintek rá.
- Köszönöm, hogy megmutatta, és még egyszer elnézést kérek, kicsit elbambultam - vallom be neki, hogy tekintetemet ismét lesüssem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=770579#post770579][b]Ambrózy Henrik - 2019.09.01. 17:12[/b][/url]

Elfintorodik egy pillanatra. Látott már az emberiség valaha olyan férfit, aki nem a próbafülkék előtt szenvedett, vagy csigalassúsággal, világfájdalommal az arcán tolta a bevásárlókocsit egy nő után? Hát ez menő, mert ugye Henrik sem, szóval mindannyian egy véleményen vagyunk.
- Természetesen Önnek volt tanulságos, nem nekem, mielőtt félreértené - bujkáló mosollyal az arcán fürkészi Liannát, aki úgy tűnik, nem igazán értette meg, mi volt a lényeg. De hát ugye az én fijam egy úriember, majd ő kisegíti a hölgyet, pánikra semmi ok. - A tanulság az, hogy előbb kérdezzen, utána cselekedjen - ami egyébként egy újságíró esetében is alapvető kritérium, hiszen jobb esetben válaszok nélkül nem tud írni. Azért jobb esetben, mert az egyik alfaj tagjai telibe szarják ezt az alapvető kitételt és csak hányják ki magukból a minősíthetetlen, alaptalanul vádaskodó cikkeket. Na vajon honnan ismerős ez Henriknek...?
- Igen? - felszaladnak szemöldökei és félreérthetetlen, kaján mosolyra húzódnak ajkai. Vannak megjegyzések, amiket akarva-akaratlanul, de nem vesz észre, esetleg szándékosan úgy tesz, mintha nem értené. És végül vannak azok, amiket egyszerűen már képtelen nem lereagálni. Kék íriszei Liannáéba fúródnak egy pillanatra és egy hangyányival közelebb hajol, de továbbra sem illetlen közelségben. Épp csak annyira, hogy a másik még jobban érezhesse a jelenlétét. - Bizonyára sohasem gondoltam volna rá, hogy így tenne - ha ezek után a nő nem fog felforrni, akkor valószínűleg soha az életben. Az arcszíne már így sem egészséges, tehát Henrik aggódhat, hogy cukkolásának eredménye egy hirtelen ájulás lesz. Mégis, vannak azok a pillanatok az ember életében, mikor megéri kockáztatni. Azért szadistába nem megy át, mondandója végeztével ismét elhúzódik és ugyanúgy folytatja tovább útját, mintha mi se történt volna.
- Nyolc év hosszú idő - bólint egyet. - Én viszont az Ön helyében nem hagynám magam a pletykákra teljes egészében. Ha magam is így tennék, mi most nem beszélgetnénk - ebben is van némi igazság. Ha Henrik nem harcolna saját magáért, ha nem akarná tisztára mosni a nevét, bizony nem nagyon lennének már ismerősei sem, nemhogy barátai. Illetve a hallgatás és a semmit tevés beleegyezésnek minősül, tehát elfogadja az ítéletet, mi több egyet is ért azzal. Veszélyes dolgok ám a pletykák, hiszen könnyen tönkretehetik egy ember életét. - Jó kérdés. Lillával alapvetően Budanekeresden telepedtünk le, nekem viszont nem volt igazán kényelmes ott. Mivel munkát szerettem volna valamelyik oktatási intézményben, így végül megbeszéltük, hogy idejövünk. Az AMS még hoppanálással is túl messzinek tűnt - azt már nem mondja ki, hogy egyébként kevésnek is érzi magát ahhoz, hogy egy egyetemen oktasson, mert nem szeretne ösztönös tiltakozást kiváltani a nőből, vagy netán elérni, hogy fényezni kezdje, mennyire nagy tudású. Az a baj a tájékozottsággal, hogy az ember újra és újra rájön, mi mindent nem tud még. A férfi sincs ezzel másképp.
Aztán ő megáll, Lianna pedig nekiütközik. Kérdőn pillant a nőre, aki ismételten lángvörösen pillantgat fel rá sűrű bocsánatkérések közepette. Muszáj összepréselnie ajkait, hogy ki ne szaladjon rajta valami, amit a nő is érezhet, hiszen rá van írva Henrik arcára. De ő kivételesen tényleg gavallér és egy aprócska intéssel lerendezi, hogy semmi baj. Ahogy megkaparintja a kávét is és ismételten nem adja oda a másiknak, Halty egy újabb kedves mondatba kezd. Hát már sohasem fogja elkérni őket? Nos, azért ez így nem állapot, így Henrik felveszi a totális póker arcot és egyenesen Lianna szemébe néz.
- Igazán nincs mit. Ön nem vesz le egyet magának? - noha alapvetően nem látszik rajta, hogy viccel, sajnos szemei árulkodóak. Játékosan csillannak meg íriszei, miközben szemei sarkában a jól ismert nevetőráncok már gyűlnek. Naná, hogy oda fogja őket adni a nőnek, csak egy kicsit még... Piszkálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=770640#post770640][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.09.01. 21:18[/b][/url]

Egy ó-t formálok ajkaimból arra, miszerint nekem volt tanulságos és nem neki. Rendben, lehet mondani, hogy az újságírók a dolgok mögé látnak, és olyan gyorsan teszik össze az agyukban a dolgokat, mint a fénysebesség, de ez rám nézve hazugság. Nem mindig vagyok képes ezen képesség használatára, de azért nálam is működik néha.
- Nos, igen, nekem valóban tanulságos volt - tűrök zavartan egy tincset fülem mögé. Majd kifejti. Aj, már! Így is tök kellemetlen a helyzet, mert későn esett le, de ha így taglalja is, akkor még kellemetlenebb, és nem merek felnézni megint. Ha így folytatom be fog állni a nyakam, és lefelé beszélni nagyon kellemetlen egy interjú közben például, már pedig én jövő héten megyek interjúztatni. Ez elég erőt ad ahhoz, hogy felnézzek, hátamat is kihúzzam a nagyobb határozottság érdekében, amit sugallni szeretnék, ámbár belül egyáltalán nem érzek. Ilyen ez, amikor az ember próbál mást mutatni a külvilág felé, mint ami belül van. Ez egészen addig nagyon is jól működött pedig, amíg Henrik be nem került az életembe. Nem is az életembe, mert az egy elég nagy túlzás lenne. A napjaimba? Talán megteszi, mert végül is ez a második találkozásunk, és meglepően viccesen alakul. Mármint neki, mert a teszetoszaságom valahogy mindig kihozza belőle az őszinte nevetést, amit nem bánok, mert napestig el tudnám hallgatni, annyira őszinte.
- Én, hát... - alsó ajkamba harapok, és akarva-akaratlan lesütöm tekintetemet, majd fejemet is lehajtom, és hagyom, hogy az az egyetlen idegesítő tincs előre essen. Baszki, ezt most miért kellett? Én nem is így akartam ezt, csak úgy gondoltam, hogyha ezt a kávét issza, ami valóban isteni, akkor miért kínálnám meg azokkal, amik a nyomába sem érnek? Ezt hogy magyarázod el érthetően, úgy, hogy ne legyél lassan olyan vörös, mint az Eridon színe. - I-igen. Önnek azt adnám, mert ehhez van szokva, biztos a többi nem nyerné el a tetszését, én meg... igen. Azt adnám - csak egy mély levegő, mielőtt kimondom, és máris sikerül. Természetesen ontom magamból a felesleges szót, mert miért ne, hiszen ennél kellemetlenebb úgysem lehet, gondolom egészen addig, amíg telibe neki nem megyek. Na, oké, most lett ebből elég, és valaki vigyen ki innen, mert ha most nem robbanok fel szégyenemben, akkor soha nem fogok. Kissé lejjebb hajolok, hogy megtudjam dörzsölni orromat, mert azért be kell látni, nem éppen puha Henrik válla. Mondhatni, hogy egy apró szinten még fájt is az ütközés. Érdeklődve pillantok rá.
- Szerintem beszélgetnénk - vonok egy aprót vállaimon. - Mert nem olyan, amilyennek beállítják, és ez nagyon sokat számít. Aki kedves és közvetlen, az a pletykák ellenére is az marad - egy bátorító mosolyt küldök felé, és teljesen meg vagyok lepve, hogy ez pirulás nélkül hagyta el ajkaimat, hiába ugrik ki a szívem a helyéről, mert Henrik azt nem láthatja. Még szerencse, ha röntgen látása lenne, valószínűleg a világból is kifutnék, nem csak a boltból.
- Értem - biccentek egy aprót, és amikor észreveszem, hogy szám kicsit tátva maradt, gyorsan még azt is becsukom. - Az AMS nem maradt opció a Bagolykő mellett, ha belerázódik a tanításba? - oldalra biccentett fejjel nézek fel rá. Ez egy igen érdekes téma. El tudnám képzelni a férfit, ahogy az egyetemen is tanít, és nem csak tanít, de még jól is csinálja. A diákjai biztos vagyok benne, hogy szeretnék, és nem csak a személyisége miatt, hanem mert egy olyan témát ölel fel a tudása, ami valamilyen szinten, még ha csak érdeklődési szinten is, de mindenkit érdekel. Túl sok sötétség veszi körül ezt a témát, és Henrik ki tudná szedni őket ebből, főleg, akiket mélyebbre menőbben is érdekelne. Ah, elkalandoztam, szemöldökeimet próbálom visszaállítani eredeti állapotukba, hogy a férfi ne vegye észre, mennyire ráncoltam őket a nagy merengéseim közepette, amikor leesik mit is mondott pár perccel ezelőtt.
- Hát igen! - fakadok ki egy kicsit hangosabban talán, mint kellene, de nem zavaróan hangosan. - Mindig mindent a legfelső polcra tesznek, mintha mindenki egy 190 centis Adonisz lenne, aki csak megerőltetés nélkül felnyúl és mindent lekap onnan! Meg kell mondanom, hogy ez nagyon nem így van - fújtatok is egyet a végén, és nagy dühömben fel sem tűnik, hogy mégis mi hagyta el ajkaimat, mert nem is számít, amikor mérgelődök. Miért kell mindent mindig a legfelső polcra tenni, de tényleg? Ha az alacsony felnőttekre nem is, de legalább az elküldött gyerekekre gondolhatnának. Jön a következő kérdés, én pedig orromat ráncolva pillantok fel a polcra.
- Dehogynem - cuccaimat lepakolom ismét egy üresebb területre a polcok között, majd pálcámat elővéve lebegtetem magam felé az ízletes kávét. Igen, most jutott csak eszembe, hogy én boszorkány vagyok, és pálcám is van, amit nem is használok rosszul. Csak kérlek, engedjük el, és ne törődjünk vele. - Köszönöm, hogy megmutatta, Henrik. Ez a napom fény pontja - kapom kezeim közé a csomagot, amit magamhoz is szorítok pár pillanatra. Észreveszem Henrik szemeinek sarkában a kedves nevetőráncokat, de nem tudok velük mit kezdeni, így csak felmosolygok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=770697#post770697][b]Ambrózy Henrik - 2019.09.02. 10:14[/b][/url]

Imádja a nő zavarát, ahogy a piros különböző árnyalatai játszanak arcán és ennyire őszintén és tisztán reagál minden kis csipkelődésre. Ráadásul, ahogy elkezd kissé dadogni, még aranyosabbá varázsolja a szituációt és amilyen kis gonosz a mi Henrikünk, egy apró kuncogást is kicsal belőle. Felnevetni nem mer, mert érdekli, mi lesz a dolog vége, de már egyértelmű, hogy ezt a kacajt úgysem tartja majd vissza.
- Hát persze - bólogat egyetértően, végül nem bírja tovább és ismételten nevetni kezd. Bár tény, hogy szereti a minőségi kávét, azért nem sznob, ha korán reggel valaki képes megtenni neki, hogy lefőzi az égi nedűt, már azzal hálát vált ki Henrikből. Neki tényleg mindegy, mit iszik, csak legyen benne koffein és legyen nagyon fekete. - Ne haragudjon, de nem bírtam megállni - hogy most pontosan mire céloz az rejtély. Nem bírta megállni, hogy piszkálja? Vagy hogy kinevesse? Ezt talán már sohasem tudjuk meg. Eközben a téma valamivel komolyabbra fordul. Hihetetlen, hogyan csaponganak ide-oda és mégis milyen könnyedén idomulnak egymáshoz. Felveszik egymás ritmusát, tudják, mikor van helye viccnek és mikor kell odafigyelni a másikra - mindezt úgy, hogy nem is ismerik egymást. Hű.
- Köszönöm, hogy így gondolja. Bizonyára nem, hiszi el, de jó ezt hallani és sokat jelent - kedves mosoly nyugszik arcán, ahogy a nőre néz, szinte már gyengédnek mondhatóak kékjei. Azok az acélos íriszek, amik legutóbb még a nő elemébe vágtak, most valahogy sokkal lágyabbak. Nem hitte volna, hogy végül tényleg egy normális újságíróval találkozik és még most sem igazán hiszi. De emberi és ez tetszik neki. - Még meglátom. Ennyire előre sohasem gondolkozom - lazán vállat von, mert egyébként tényleg nem gondolt rá. Minden szabad percében lefoglalja a tény, hogy a Bagolykőben kell először minőségi módon teljesítenie és csak aztán kezdheti fontolgatni, akar-e feljebb lépni. Persze nem elhanyagolható tény az sem, hogy a Rezervátum ügye, illetve a Bagolykőbe való felvétele is rengeteget lendít majd helyzetén, pláne akkor, ha végre a nyomozás is lezáródik - legalább az a része, mely azt rebesgeti, ő a bűnös.
Újabb cukkolás érkezik a nő felé, nem is olyan burkoltan piszkálva, milyen alacsony. Henrik nem is gondolja, hogy ezzel ennyire célba talál, ugyanis, mint egy felfújt hörcsög, úgy kezd puffogni a nő. És természetesen nem kerüli el figyelmét az Adonisz megnevezés sem, minek hatására megemelkednek szemöldökei. Óóó, kérem szépen, hát az ilyen bókokat azon túl, hogy zsebre tesszük, lecsapandó labdának is tekintjük. - Ha ez vigasztalja, az ilyen 190 centis Adoniszoknak cserébe rengeteg dolog van mélyen és rengeteg helyre beüthetik a fejüket - nem köszöni meg és végül nem is hozza sokkal kínosabb helyzetbe, valószínűleg ennyi is épp elegendő lesz ahhoz, hogy Lianna fülig piruljon. Ejnye Henrik, elég lesz most már!
- Igazán nincs mit, viszont... - kiveszi hóna alól a zabpelyhes dobozt és átnyújtja a nőnek. - Ezt itt ne hagyja. A kávé is az öné lett volna, de úgy látom, erről már lekéstem - pálcáját elővéve visszalebegteti a feleslegessé vált darabot a helyére és utána vissza is ejti zsebébe. Neki még mindenképp tovább kell mennie, hiszen egy csomó dolgot nem tett még kosarába, így búcsúzkodósra veszi a figurát. - Egy élmény volt. Vigyázzon magára, Lianna - s mintha csak egy délibáb lett volna, megfordul, hogy folytassa a vásárlást, mintha mi sem történt volna. Sziluettje lassan elvész a sorok között, egy dolog azonban mégis arra utal, hogy nem rég találkoztak: egy halvány mosoly továbbra is arcán csücsül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=770724#post770724][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.09.02. 13:13[/b][/url]

Megint nevet, én pedig szemöldökömet és orromat ráncolva figyelem. Meg kell mondanom, hogy nem mindig tudom követni jókedvének okát, vagy annak hullámzásait, de lelkemet őszinte boldogsággal tölti meg, hogy nevet, és nem az a hidegség van kettőnk között, mint amikor a cikk miatt állítottam be hívatlanul hozzá. Mosolygok, ahogy nevet, a csomag kávét magamhoz ölelve figyelem majdnem minden rezdülését.
Bocsánatot kér, én csak megrázom a fejem, hogy rá se rántson, végül is, van is oka nevetni. Nem tartozom éppen a szerencsés emberek közé, és a teszetoszaságom erre még rá is dob pár lapáttal. Az mondjuk számomra rejtély, hogy a nem tudta megállni pontosan mire irányul, de úgy vagyok ezzel is, mint nagyon sok minden mással, hogyha ki kell neki, akkor úgyis kiderül. Én meg egy türelmes embernek tartom magam az esetek túlnyomó részében, és most nem is sietek sehova. Innen már nincs miért.
- Elhiszem - mosolygok vissza a férfira. A szavaitól, bár egy kissé haloványabb árnyalat, mint eddig, de ugyanúgy felkerül arcomra a pír, mint eddig. És valahogy úgy érzem, itt már az árnyalat is mindegy, mert ennél jobban nem lehet bemutatkozni egy relatíve idegennek. - Pedig gondolkodhatna, hiszen a tudása meg van hozzá - megeresztek egy mosolyt, majd a kávéval a kezembe hajolok le a többi cuccomért, ám mielőtt felvenném őket, megtapogatom vállamat, hogy a rongyszatyrom meg van-e még egyáltalán. És meg, úgyhogy egy sóhaj mellett kapkodom kezembe cuccaimat.
Megilletődött tekintettel kapom fel fejemet a férfi mondatára a hamarosan megvásárolandó termékekről. Adonisz? Mégis mikor...? Merlinre! Kínomban halkan felkuncogok, mert esküszöm ennél jobb most nem jut eszembe, azon felül, hogy arcom annyira ég, simán dobjunk rá egy tojást és mehet a reggeli a gyereknek, tükörtojás formájában. - Eh, igen. Nem lehet könnyű nekik sem - köszörülöm meg torkom, kicsit lejjebb hajolva számhoz teszem kezemet, hogy ne legyek bunkó. Végül is, amennyire tőlem tellett kihoztam a maximumot belőle, hogy még véletlenül sem Henrikre gondoltam, nehogy azt higgye, amikor nem. Pedig de, csak ezt még magamnak sem vallom be, nem vagyok hülye.
- Köszönöm! - örömködve veszem el a müzlis dobozt a férfitól. Jó, hogy szólt, mert a nagy kávézásokban totálisan kiment a fejemből a müzli, amiért annyira küzdöttem, hogy végül Henrik kaparintsa meg és cipelje magával egészen idáig. A kávé visszalebeg a helyére, én pedig szégyenlősen lesütöm a szemem. - Bocsánat, nem tudtam, hogy nekem szánja. Én is örültem - esetlen intek egyet felé, már amennyire a kezemben levő cuccok engedik, majd rendesen felemelve a fejemet nézek a férfi után, amíg el nem tűnik a sorok között. Fejemet kissé megrázva, majd gyorsan körbepillantva veszem észre magamat, majd sietős léptekkel elindulok fizetni. Mosolyogva indulok meg hazafelé, ez a találkozás feldobott, csak tudnám megmagyarázni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=771589#post771589][b]Mitzinger Luna - 2019.09.07. 02:21[/b][/url]

Valahogy kicsit szürreális, hogy még nem múltam el hetven és nem vagyok egy megrögzött ökofanatikus, de itt állok és halálos komolysággal beszélgetek arról, hogy a piacon milyen gyümölcsök is kaphatóak.
- Úr isten. Ki kell ma mennem, különben lehet, hogy nem alszom ma éjszaka - túrok a hajamba, tényleg nagyon durván vágyok most arra a nem túl tömény, éppen tökéletes édességre. Westwood nem kímél, tényleg nagyon szemét tőle, hogy emlékeztet erre, de nem teszem szóvá, csak felszusszanok.
- Nah, veszek tejszínt és otthon csinálok belőle habot, sokkal finomabb. Tökéletes, majdnem - javítom ki magam, mert az, meg pár édes eper és teljes a boldogságom. Lehet, hogy még az uram is kap belőle, de az is lehet, hogy nem. Attól függ, mennyire siet haza hozzám.
- Mondjuk úgy, élnék a gyanúperrel hogy ebben lesz ma pozitív és itt most nem a sajátomra gondolok, ennyire nem szeretem szórni a pénzt. Ugye kistündér? - simogatom meg kicsit a hasam, boldog mosollyal lepillantva, majd ugyanezzel az arccal vissza az amcsira. Kedvelem őt, olyan pozitív, meg támogató is tud lenni és baromi jó sütiket csinál.
- Csak néha? Múltkor még Stelláéknál is kupit csináltak, pedig nem is ott lakik a nőd - nevetem el magam kicsit, de aztán csak bepakolok egy tábla csokit a kosárba, mielőtt ismét az emberre nézek. - Nem ismersz amúgy valami jó plüssös helyet? Tudom, hülye kérdés, de te olyan mindenttudóféle vagy a csipetcsapatnál. Liát el akarom vinni sárkánynézőbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3480&post=779265#post779265][b]Barkóczy Gellért - 2019.10.28. 15:32[/b][/url]

A mai napnak is vége, már ami a munkát illeti. Viszont estére ma semmit nem tervez, némi filmnézésen és borozgatáson túl. Ehhez viszont szükséges egy kevés bor is, hiszen nincs még teljesen berendezkedve. Erre az egyik legalkalmasabbnak tűnő vegyesbolt a Benzsay, amibe már diákkorában is kijártak és a felnőttekkel vettettek mindenféle dolgot. Mármint ez csak egy városi legenda, ugyebár. A férfi sóhajtva nyomta le az ismerős faajtón lévő kilincset, és a csilingelő jelzőhangot hallva nosztalgikus hangulat lesz úrrá rajta. Az ismerős illatok csak fokozzák ezt, de a bolt maga kissé át lett rendezve. Ma egészen sokan is voltak bent, minden korosztály képviseltette magát. Gellért kénytelen volt sorról-sorra haladni, hogy a boros részlegre eljusson, és ha lát valami jóféle desszertet azt is begyűjtse majd. Emellett a féltett ezüst cigarettatartóját is meg kellett töltenie, de azt tudta, hogy majd a pultnál kérhet csak: régebben is voltak élelmes diákok, a borospalackokon pedig bűbáj van, ami a fizetés nélkül távozók italát megkeseríti. Nagyon sok munkaórát tett bele anno Gellért, hogy ezt valahogy megbűvölje úgy, hogy ne történjen semmi, de sajnos nem sikerült neki soha. Amióta elment pedig már nem próbálkozott ilyesmivel. A varázslásra éles hang hívja fel a figyelmet, ha nem a tulajok pálcája csinálja, így azért nehezebb a dolga bárkinek is. Persze nem lehetetlen a dolog, de kell hozzá némi kutatómunka, és nem ártana a tulajdonosok pálcája se, pár percre. Éppen kikerült egy felpaprikázott kisfiút, aki a csokibonbonját követelte az édesanyjától, és ahogy ment tovább az üres sorban, a fejével követte is a jelenetet. Jót mosolygott azon, hogy a srác mennyire leleményes és a bent lévők lába között rohangálva üvöltözött és követelőzött. Szegény anyuka állandó elnézést és bocsánatok közepette próbálta beérni kisfiát, de Gellért már nem tudta tovább figyelni, mert valakinek nekiment.
- Hoppá, elnézést... hölgyem - fordult vissza hirtelen és regisztrálta magában, hogy egy elég jó nő az, akibe botlott és így elég ciki is  a helyzet. Még ismerős is volt neki, de hirtelen nem tudott a névmemóriájára támaszkodni. Közben észrevette, hogy a nő alkarját pedig tartja, valószínűleg ösztönös mozdulattal húzta magához. Nem egyszer volt már olyan helyzet, ahol most jól jött, most inkább túlságosan is tolakodónak hatott. A kezére nézett és elengedte, ha még a fiatal nő nem kérte ki magának, vagy rángatta ki a kezét az övéből.
- Sajnálom, nem szoktam idegen szép nőket engedély nélkül fogdosni - egy félszeg mosoly, majd újból megnézte magának a nőt, de még mindig csak azt érezte, hogy valahonnan ismeri. Abban reménykedett, hogy nem valami exe akivel eltöltött egy egy estét, vagy többet. Reménykedni mindig lehet