Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Az elhagyott öngyújtó csak nem hagy nyugodni, avval a szándékkal jöttem le ide, hogy szerezzek egy újat, de nem sok esélyt látok már rá. Sötétedik a normális ilyesféle boltok zárnak befelé. Remek, minél előbb meg kell keresnem azt a sz*rt különben végem van.
A gondolatmenetem végig se ért, amikor a semmiből két kar kulcsolódik a nyakam köré boldogan sipítozva közbe a fülembe. Lány, ez biztos, de hogy ki arról halvány lila gőzöm sincs. Ne mond, hogy ennyire berúgtam volna, mert akkor kinyírom magam...
- Öm... helló - fejtem le a karjait lassan a nyakamról. Mégis mi az isten ez? Vagy ő ki az isten egyáltalán? És miért ölelget? Lehet elmebeteg... Az nagyon vicces lenne, vihetném a diliházba, remek plusz program, kár, hogy nem volt a terveim között.
- Romcsi? - fogalmam sincs miről beszél. Komolyan, nem tudom. - Mi az a romcsi? És miért nem tudsz rendesem megállni a lábadon? - teszem fel neki az ominózus kérdést, amikor a szemembe néz a lány. Már minden világos, egyáltalán nem józan. Nagyon jó. Elmegyógy helyett, pesztrálgatás.
- Mit ittál, csajszi? - nézek körbe hátha találok valami iskolás arcot, akinek áttudnám passzolni a lányt. Esélyem sincs, sehol senki.

Ver engem valaki onnan föntről, esküszöm. Bár tudnám, hogy miért. Mert komolyan mondom, hogy most semmi rosszat nem tettem. Emlékeim szerint, nem is rúgtam be annyira, nem is csábítottam el senkit - még - a suliból. Mondjuk most kihasználhatnám az alkalmat, de még meglátjuk. A lány szerencsétlensége annyira nem biztató, mégis aranyosnak mondanám.
- Ja, valóban nem, de lehet jobban is jártam - jelentem ki, tekintetemmel még mindig egy ismerős arcot keresve, hátha megszán valaki és segít. Legalább kettőnk közül ő jól érzi magát. Féltékenységből és dacból simán itt hagyhatnám, de miért is nem teszem meg?
A gondolat villámcsapásként ér, már lassan távolodok is a lánytól, amikor válaszol a kérdésre, hogy mit ivott és könyörgőre is fogja, hogy nem hagyhatom ott. Nem teheti ezt velem. Tényleg a lelkiismeretemre akar hatni? Miért érzem úgy, hogy sikerül is neki? Édesanyám jutott eszembe, amikor édesapám születésnapján nagyon berúgott és ugyanilyen kis esetlen volt... Nem hiszem el!
- Nem hagylak itt, de ne használd azt a szót többet, hogy romcsi - közlöm vele a maradásom feltételét hűvösen, miközben átkarolom a lány vállát. - Ott egy füves rész, battyogjunk el odáig, jó? Ott letudsz ülni - irányítja arra a lányt, majd szépen noszogatva a lányt indul meg a cél felé, remélve, hogyha leülnek, ennyire nem lesz vészes a dolog.

Esélyem sincs felfogni, hogy a lány miről beszél, máris a kezembe nyomja a táskáját. A lányok mindenhová táskával mennek? De komolyan... nem elég egy pálca meg némi pénz és ennyi? Minek kell ennyi cók-mók, amiknek több, mint a felét nem is használják soha. Felesleges, érthetetlen női logika.
- Nem kérek, kösz - kedves tőle, hogy megkínált, vajmi kevés ingerem van most epres rágóval tömni a fejem. Bezzeg a kertből leszedett, friss eper... na avval tudnék mit kezdeni.
- Olyan lennél? - kérdez vissza meglepetten. Gondolatai gyorsan futnak, mielőtt leesne neki az olyan szó valódi jelentése, ebben a kontextusban. - Óóó.. szóval nem vagy r*banc, értem én - nevetek fel szívből, nem is értem, hogy ezt most honnan jött neki. Eszembe sem jutna ilyenről beszélgetni pont most, főleg nem egy idegennel, de ahogy látom ez nála nem gond. Vagy minden nő ilyen? Fogalmam sincs, szerencsére nem volt alkalmam tapasztalni, az egy éjszakás lányok nem traktálnak a problémáikkal, legnagyobb örömömre.
- Mi nem megy máshogy kis csillag? - felteszem a kérdést, biztos tűkön ülve várta már, hogy válaszolhasson. - Nem tartalak szánalmasnak, aranyosnak inkább - a kipirosodott arca és, hogy össze-vissza, megállás nélkül beszél. Zavarban lenne? Nem hiszem, simán részeg, mégis... A füvön hátradőlök, kezem a fejem alá teszem úgy nézek fel az égre, amin lassan kezdenek feltűnni a csillagok. Lassan hunyom le a szemem, úgy beszélgetek tovább.
- Elárulod a neved? - fél szemét kinyitva pillant a lányra, egy félmosoly kíséretében.

Lelkitársam  

Mennyit tud beszélni, te szent ég. Biztos, hogy kiszáradt már ennyi dumálástól, mégsem tűnik úgy, mint aki fárad vagy egyáltalán a fáradtság jeleit mutatná. Behalok ezen a lányon, mekkora forma! A rágós kísérletét figyelmen kívül hagyva, rég túllépett az egész világ a témán, figyelek a következő kisebb monológjára.
- Fogalmam sincs - mondom meg neki az őszintét. - Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor elmondom, de készülj fel... - tartok egy kis hatásszünetet a biztonság kedvéért. - Nem ismerlek - közlöm vele a mondatom végét is, hogy világos legyen neki, már amennyire feltudja fogni a szavak jelentését, ebben az állapotban.
- Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor vagy hoppon maradtál egy csávónál vagy simán meghibbantál - jelentem ki neki, én mondjuk, halálosan komolyan, mert így gondolom. Komolyan nem tudom kivenni a mondatokba foglalt gondolataiból, hogy mégis mi járhat a fejében vagy éppen mire gondol. És egyáltalán ezeket miért nekem mondja? Kiteregetni ilyen belső infókat idegen embereknek? Még szerencséje van, hogy velem - sosem gondoltam, hogy ilyet kifogok jelenteni valaha, az életem folyamán - találkozott, nem egy ugyanolyan állapotban lévő vénebb csókával.
- Nem vagyok aranyos - horkanok fel a kijelentésre, majd haloványan elmosolyodok. Talán egy kicsit az vagyok, de akit ilyen génekkel áldott meg a sors - és a szülei - az mit tehetne?
- Igazából semmi dolgom nincs, egy elhagyott öngyújtót kerestem - felelek higgadtan, de nem tudom nem észrevenni a mondat befejezése utáni cselekvéseket. Főleg, hogy elég szembetűnőek is. Milyen szerencsétlen póz, hatalmas lelki traumája lehet ennek a lánynak, mint már tudjuk, Lexának. A nevemre irányuló kérdését kikerülve teszem fel, a számomra, sokkal fontosabbat.
- Még egyszer úgy? Hogy? - pislogok fel rá a félhomályban, mert tényleg felkeltette az érdeklődésemet.

//Folytatás: ma, 19.30-tól//

Lelkitársam  

Soha nem voltam jó a helyzetek súlyosságának felmérésében, de nem hiszem, hogy az jó, ha beleszeretsz egy tanárodba. Főleg, ha olyan tanárba, aki tanít. Értem, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni - undorítóan nyálas, fúj -, de azért ilyen helyzetekben csak meg kéne próbálni, nem? Hiszen megütheti a bokáját a lány, ha kiderül, bár talán ebben az iskolában ezt annyira nem veszik komolyan és talán olyan súlyos szankciók sincsenek, hiszen a szerelem az olyan csodálatos dolog.
- Hát, csaj, velem melléfogtál, nem vagyok pszichológus - nyitom ki a szemem, hogy rátudjak nézni. - Soha nem voltam szerelmes - közlöm vele a tényt. Valóban nem voltam soha, ebben a korban ez egészséges? Mondanám, hogy későn érő típus vagyok, de az hatalmas hazugság lenne, mert mindenki tudja, hogy nem igaz. Nem egy lánnyal voltam életem során, és isten tudja mennyivel leszek még, de a szerelem sosem szerepelt a "keresem" listámon. Nincs szükségem rá, bőven van nekem elég gondom lány nélkül is.
Fel sem fogom, olyan hirtelen mozdul meg a lány, ráadásul rávenne arra, hogy pálcát használjak a kereséshez. Tényleg ennyire ostobának tűnök, hogy még nem próbáltam? De valamiért nem vált be, szóval marad az egyszerű és sokkal fárasztóbb megoldás, a szemmel keresés. Ja, és a remény, hogy valóban a környéken hagytam el és nem vertek át az emlékeim, miszerint biztos, hogy betettem a táskámba, sőt még magammal is vittem erre-arra, nem pedig otthon csücsül az éjjeliszekrényemen. Szeretném ezt hinni.
Lehuppan mellém a lány, kicsit még meg is lök, karunk összeér. Forró a lány. Mármint nem úgy, hanem tényleg az. Az alkohol hatása.
- Látom - követem a lány kezét, úgy nézek fel az égre. Valóban gyönyörű, elmehettem volna megnézni egy nyugisabb helyre a naplementét. Ja, esélyem sem volt, mert egy részeg lányt kell pesztrálgatnom. Én kis butus elfelejtettem, ezt az apró dolgot.
Kihasználják azt, hogy részeg? Mégis mi az istenről beszél ez a lány? Nagy küzdelmek árán sikerül összeraknom a fejemben a dolgot, gyorsan ülök fel, magam elé meredek.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy téged megerőszakoltak, egyszer, anno, amikor részeg voltál? - fordulok lassan hátra, lenézve a fekvő lányra.

ZÁRÁS végre...



 :-*

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Egy éjszaka a börtönben, aztán egy az Ardai házban. Igazából lelkileg utóbbi volt számára a megterhelőbb, mert soha nem kapott még igazi leszidást. Olyan furcsa volt. Egyszerre cseszték le őket, és közben fejezték ki az aggódásukat, és törődésüket. Kicsit természetellenes, de jó érzés.
  Kinyitotta az ajtót, és beköszönt, de senki nem válaszolt. Így inkább csak bevetette magát az ágyba. Olyan keveset aludt, hogy akár egy egész napot elhevert volna most. Ha Hajna be nem toppan. Egyenesen hozzá vágott két hajfestéket.
  Kitágult szemekkel nézett barátnőjére. Nem gondolta, hogy még emlékszik rá, hogy mit kért. Mert ő már biztosan elfelejtette.
  - Dögös vörös? - ült fel. - Nem lesz ez egy kicsit...rikító? - kérdezte, továbbra is csak a dobozt vizslatva. Mibe keveredett...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Fintorgott a dobozra egyet, de nem volt mit tenni. Ő kérte meg a lányt, hogy hozzon neki festéket, ő csak megtette.
  - Na jó, legyen... - kelt fel, és indult meg a fürdőszoba felé. Kibontotta a dobozt, és tartalmát a bútorra borította, ami közvetlenül a mosdó mellett állt. Hopplá hopp, és még volt egy ecset is benne.
  - Jah, minden egész okés... - biccentett, mert hát a helyzet már tényleg nem olyan vészes, mint ahogy egy hete volt. - Már börtönben sem csücsülök, szóval azt hiszem szinte unalmasnak is mondhat ez a nap... - persze nem számítva azt, hogy épp most próbálja vörösre festeni a haját.
  - Szerinted száraz hajra kell, vagy vizesre? - próbálom leolvasni a dobozról.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Kikapta a kezéből a cetlit, és tanulmányozni kezdte, ahogy közben magyarázott. - Igazából félreértés volt. Valami tüntetés vagy mi volt, mi meg csak át akartunk menni az úton. Tök jogtalanul zártak be. Rosszkor voltunk rossz helyen, mint mindig - vont vállast, és a tükör felé fordulva kibontotta a festéket, és egy adaggal az ecsetre kent.
  - Nincs visszaút - fújta ki a levegőt, és végighúzta a haján a festéket.
  - Addig mesélj valamit közbe, hogy ne agyaljak folyamatosan azon mennyire rossz ötlet ez most már - nevetett a lány, és a tükörből nézett barátnőjére, hogy egy kis lelki támaszt nyújtson. Szerette ő a haját...és most lehet jól elcseszi...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Ne nevess! A mellettünk lévő zárkába meg valami idegbeteget zártak, aki egész este engem fixírozott... - morogta, pedig ő is tudta, hogy az egész szituáció milyen viccesen hangzik. Dehát ez van. Mindig ilyen nagyon szerencsés volt.
  - Óóóó... - nézett rá egy félmosoly kíséretében. - Csak nem meglágyult a pici szíved, és már érdekelnek a szokásos, bevett dolgok? - tettetett meglepődést, de közben azért tovább kenegette a haját. Csak legyen minél gyorsabban túl rajta...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Szerintem tettlegesen is kimutatta volna, hogy mennyire bejövök neki, ha nem lett volna ott az a helyes auror. Na persze nem nekem, mert lehetett vagy negyven, de jól tartja magát - jegyezte meg csak úgy mellékesen. Mert ismerjük el, hogy így van, és kész.
  - Hát ez irtó romantikusan hangzik - képedt el. - Hogy fogtál ki egy ilyen pasit pont te... - sóhajtott fel. Persze csak vicc volt a megjegyzése. És ezt a lány is tudta. A csipkelődés jól ment kettőjük között.
  - Remélem utána megjutalmaztad ezzel-azzal - kacsintott rá.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Tudod, ilyen igazi, erős férfi borostával az arcán, aki minden helyzetben meg tud menteni. Nem vagyok az a nagyon elesett lány, de miatta akár még az is lennék. Na nem mintha rá akarnék nyomulni valaki apjára - igen, biztos volt benne, hogy a férfinak van családja. Nem létezhet, hogy egy ilyen emberre ne csaptak volna le.
  - Kolossal. Éppen be akart róla számolni, hogy az ő barátnőjével fogják összeadni Northot - vont vállat, miközben a haját festette. Az arcán pedig nem volt semmi érzelemnek nyoma. Már feldolgozta a tényt.
  - Oké, ez tényleg ijesztő egy kicsit... - vallotta be a lány, és felnevetett. - De azért romantikus is...tudna lenni...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Szó mi szó, Scarlettnek bizony van egy kis apakomplexusa. Mindig vágyott arra, hogy az apja egyszer kimenti Hárpia karmai közül, de nem történt meg. A benne lévő kislány pedig még talán mindig vágyik erre. - Tudod, hogy nem úgy értettem...na mindegy... - hagyta inkább annyiban.
  - Én és Kolos? - nevetett fel. Még a feltételezés is szörnyen rosszul hangzik. Egyszerűen nem tudott a fiúra úgy gondolni. Haverok voltak, és kész. Semmi több.
  - Szomorú tény, de attól még azt hittem, hogy az ilyen dolgokat egymástól kéne megtudnia egy párnak - na persze nem mintha Scarnak ekkora nagy tapasztalata lenne a párkapcsolatok terén. Ő pont nem olyan, aki random tanácsokat osztogathatna. Mind a kettőjüknek voltak titkaik a másik előtt.

Nem tudom eldönteni, hogy most komolynak kell-e lenni és pátyolgatni Scarett szívét és lelkét, vagy hozhatom önmagam, aki az egészet inkább viccelődve szeretné áthidalni? Mert hát ugye ez nem mindegy. Én se gondoltam komolyan, azt hittem hanglejtèsem és fogsor villantó vigyorom is elárulja ezt,de úgy tűnik tévedtem.. no mindegy.
- Megèrne egy fejezetet - vigyorom lankadatlan. Tudom én, hogy ők ketten nem úgy viszonyulnak egymáshoz,na de kérem tényleg már csak ez hiányzik az egész drámából, na meg egy gyerekkel valamelyik párosnál, szép is lenne.
- Jó mondjuk tőlem ilyen dolgokat nehéz megèrdeklődni - a lényeges információkat szeretem magamban tartani.
- Ha sárgarépa színű hajad lesz adsz lehetőséget a menekülésre? - terelèsnek ez a kérdés pont megteszi, mert nem hiszem, hogy a hajfestést össze tudná egyeztetni a lány az emberemmel.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  A válaszra csak felhorkantott. Ez van, ha egy West-el kezd az ember. Egy igazi romantikus dráma egyik főszereplője lesz.
  Erre nem felelt. Hajnával annyira hasonlítottak, hogy azt nehéz volt nem észrevenni. Az utóbbi mondata pedig valamit elindított benne. Igazából North még azt sem tudta, hogy mi az igazi neve. Na nem mintha Hajna tudna róla, de ez nem olyan dolog, amit az ember minden  jött menttel megoszt. Pláne, hogy North tényleg az éppen elhagyók csoportjához tartozott.
  - Ha répaszínű lesz a hajam, előbb fogom alkalmazni rajtad a melodimágiámat, minthogy elmenekülj. És előre szólok, hogy nem tudom kezelni - nézett rá komolyan, amikor a lány az utolsó ecsetvonásokat húzta.

Szépen egyenletesen, a füle és a nyaka ne legyen olyan. Atyaèg mi történt velem, hogy én ilyent művelek? Hát ez már nevetséges.
- Előbb vernèm a fejed a csapba, minthogy bármit is alkalmazni tudj - ártatlanul nézek rá. Nem kell tudnia, hogy ilyen reakciókat hol szedtem össze. De mivel én előbb látom a színt, mint ő, így egyértelmű, hogy gyorsabban reagálok nála, ha kell.
- Na kész, azt hiszem mindkettőnk érdekében reméljük, hogy jó lesz - kezeimről gyorsan eltávolítom, ami rákerült, aztán​ a ciderèrt nyúlok.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  A válaszára csak nevetett. Ez már csak így ment kettőjük között. Egyik is fizikai bántalmazással fenyeget, mire a másik is. Így tökéletes a kapcsolatuk.
  - Akkor most... - nézett újra a dobozra. - várni kell egy fél órát, kimosni, és beszárítani - vont vállat, és a lány felé fordult. - Van még egy? - mutatott az italra. Igazából nagyon viccesen nézhetett ki, ahogy a feje tetején az összes haja össze volt ragadva a festéktől, és úgy állt a félmalom minden ágába. Ez van akkor, ha olyanok festik ki a haját, akik nem értenek hozzá. Aka ő és Hajna.
  Útját kifelé vette, mert hát nem szándékozott a következő fél órában a WC tetején ücsörögni, és várni a hatást.

Legalább ezt mos nem vette véresen komolyan, hála a fentieknek. Eleinte kissé ódzkodtam ettől az együttélés dologtól,de az elmúlt hónapokban rájöttem, hogy mással sokkal rosszabb lenne. Bár nem mellékes, hogy én viszonylag kevés időt töltök itt, mégis amikor jelen vagyok, akkor sem érzem rosszul magam. Ez pedig fontos.
Háttérből nézem a szöszit, akinek a haja már most más színű, szóval a szöszi jelzőt el is felejthetem. Jó lesz ez, nem lesz se foltos, se répa. Majd csak úgy döglenek utána..
- Van persze, fel kellett készülni erre a műveletre - kisétálok a konyhába és veszek elő neki is egy üveggel. - Kolos múltkor megitta az üdítődet, valami narancslé vagy mi volt.. szóval ahelyett is hoztam - mert bár akkor elindultunk a boltba, de végül az üdítő az csak elmaradt.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Kiment a lány után, és felült a konyhapultra. A nappaliba belépni is veszélyes lett volna ilyen festékes fejjel, hátha utána minden úgy nézne ki, mint egy bűntény helyszíne.
  Elveszi a lánytól az italt, aztán összeráncolja a szemöldökét. - Kolos? Nem is mondta, hogy itt volt... Miért jött? - kérdezte. Természetesen nem zavarta, hogy a fiú megitta az innivalóját, mert haver. Megoszt vele bármit. De az felettébb zavarta, hogy nem tudta, hogy itt volt.
  - Netán hozzád jött? - kérdezte, mert nem csak ő létezett a világon, az sem kizárt, hogy a fiú Hajnával is jóban van.