Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Az elhagyott öngyújtó csak nem hagy nyugodni, avval a szándékkal jöttem le ide, hogy szerezzek egy újat, de nem sok esélyt látok már rá. Sötétedik a normális ilyesféle boltok zárnak befelé. Remek, minél előbb meg kell keresnem azt a sz*rt különben végem van.
A gondolatmenetem végig se ért, amikor a semmiből két kar kulcsolódik a nyakam köré boldogan sipítozva közbe a fülembe. Lány, ez biztos, de hogy ki arról halvány lila gőzöm sincs. Ne mond, hogy ennyire berúgtam volna, mert akkor kinyírom magam...
- Öm... helló - fejtem le a karjait lassan a nyakamról. Mégis mi az isten ez? Vagy ő ki az isten egyáltalán? És miért ölelget? Lehet elmebeteg... Az nagyon vicces lenne, vihetném a diliházba, remek plusz program, kár, hogy nem volt a terveim között.
- Romcsi? - fogalmam sincs miről beszél. Komolyan, nem tudom. - Mi az a romcsi? És miért nem tudsz rendesem megállni a lábadon? - teszem fel neki az ominózus kérdést, amikor a szemembe néz a lány. Már minden világos, egyáltalán nem józan. Nagyon jó. Elmegyógy helyett, pesztrálgatás.
- Mit ittál, csajszi? - nézek körbe hátha találok valami iskolás arcot, akinek áttudnám passzolni a lányt. Esélyem sincs, sehol senki.

Ver engem valaki onnan föntről, esküszöm. Bár tudnám, hogy miért. Mert komolyan mondom, hogy most semmi rosszat nem tettem. Emlékeim szerint, nem is rúgtam be annyira, nem is csábítottam el senkit - még - a suliból. Mondjuk most kihasználhatnám az alkalmat, de még meglátjuk. A lány szerencsétlensége annyira nem biztató, mégis aranyosnak mondanám.
- Ja, valóban nem, de lehet jobban is jártam - jelentem ki, tekintetemmel még mindig egy ismerős arcot keresve, hátha megszán valaki és segít. Legalább kettőnk közül ő jól érzi magát. Féltékenységből és dacból simán itt hagyhatnám, de miért is nem teszem meg?
A gondolat villámcsapásként ér, már lassan távolodok is a lánytól, amikor válaszol a kérdésre, hogy mit ivott és könyörgőre is fogja, hogy nem hagyhatom ott. Nem teheti ezt velem. Tényleg a lelkiismeretemre akar hatni? Miért érzem úgy, hogy sikerül is neki? Édesanyám jutott eszembe, amikor édesapám születésnapján nagyon berúgott és ugyanilyen kis esetlen volt... Nem hiszem el!
- Nem hagylak itt, de ne használd azt a szót többet, hogy romcsi - közlöm vele a maradásom feltételét hűvösen, miközben átkarolom a lány vállát. - Ott egy füves rész, battyogjunk el odáig, jó? Ott letudsz ülni - irányítja arra a lányt, majd szépen noszogatva a lányt indul meg a cél felé, remélve, hogyha leülnek, ennyire nem lesz vészes a dolog.

Esélyem sincs felfogni, hogy a lány miről beszél, máris a kezembe nyomja a táskáját. A lányok mindenhová táskával mennek? De komolyan... nem elég egy pálca meg némi pénz és ennyi? Minek kell ennyi cók-mók, amiknek több, mint a felét nem is használják soha. Felesleges, érthetetlen női logika.
- Nem kérek, kösz - kedves tőle, hogy megkínált, vajmi kevés ingerem van most epres rágóval tömni a fejem. Bezzeg a kertből leszedett, friss eper... na avval tudnék mit kezdeni.
- Olyan lennél? - kérdez vissza meglepetten. Gondolatai gyorsan futnak, mielőtt leesne neki az olyan szó valódi jelentése, ebben a kontextusban. - Óóó.. szóval nem vagy r*banc, értem én - nevetek fel szívből, nem is értem, hogy ezt most honnan jött neki. Eszembe sem jutna ilyenről beszélgetni pont most, főleg nem egy idegennel, de ahogy látom ez nála nem gond. Vagy minden nő ilyen? Fogalmam sincs, szerencsére nem volt alkalmam tapasztalni, az egy éjszakás lányok nem traktálnak a problémáikkal, legnagyobb örömömre.
- Mi nem megy máshogy kis csillag? - felteszem a kérdést, biztos tűkön ülve várta már, hogy válaszolhasson. - Nem tartalak szánalmasnak, aranyosnak inkább - a kipirosodott arca és, hogy össze-vissza, megállás nélkül beszél. Zavarban lenne? Nem hiszem, simán részeg, mégis... A füvön hátradőlök, kezem a fejem alá teszem úgy nézek fel az égre, amin lassan kezdenek feltűnni a csillagok. Lassan hunyom le a szemem, úgy beszélgetek tovább.
- Elárulod a neved? - fél szemét kinyitva pillant a lányra, egy félmosoly kíséretében.

Lelkitársam  

Mennyit tud beszélni, te szent ég. Biztos, hogy kiszáradt már ennyi dumálástól, mégsem tűnik úgy, mint aki fárad vagy egyáltalán a fáradtság jeleit mutatná. Behalok ezen a lányon, mekkora forma! A rágós kísérletét figyelmen kívül hagyva, rég túllépett az egész világ a témán, figyelek a következő kisebb monológjára.
- Fogalmam sincs - mondom meg neki az őszintét. - Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor elmondom, de készülj fel... - tartok egy kis hatásszünetet a biztonság kedvéért. - Nem ismerlek - közlöm vele a mondatom végét is, hogy világos legyen neki, már amennyire feltudja fogni a szavak jelentését, ebben az állapotban.
- Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor vagy hoppon maradtál egy csávónál vagy simán meghibbantál - jelentem ki neki, én mondjuk, halálosan komolyan, mert így gondolom. Komolyan nem tudom kivenni a mondatokba foglalt gondolataiból, hogy mégis mi járhat a fejében vagy éppen mire gondol. És egyáltalán ezeket miért nekem mondja? Kiteregetni ilyen belső infókat idegen embereknek? Még szerencséje van, hogy velem - sosem gondoltam, hogy ilyet kifogok jelenteni valaha, az életem folyamán - találkozott, nem egy ugyanolyan állapotban lévő vénebb csókával.
- Nem vagyok aranyos - horkanok fel a kijelentésre, majd haloványan elmosolyodok. Talán egy kicsit az vagyok, de akit ilyen génekkel áldott meg a sors - és a szülei - az mit tehetne?
- Igazából semmi dolgom nincs, egy elhagyott öngyújtót kerestem - felelek higgadtan, de nem tudom nem észrevenni a mondat befejezése utáni cselekvéseket. Főleg, hogy elég szembetűnőek is. Milyen szerencsétlen póz, hatalmas lelki traumája lehet ennek a lánynak, mint már tudjuk, Lexának. A nevemre irányuló kérdését kikerülve teszem fel, a számomra, sokkal fontosabbat.
- Még egyszer úgy? Hogy? - pislogok fel rá a félhomályban, mert tényleg felkeltette az érdeklődésemet.

//Folytatás: ma, 19.30-tól//

Lelkitársam  

Soha nem voltam jó a helyzetek súlyosságának felmérésében, de nem hiszem, hogy az jó, ha beleszeretsz egy tanárodba. Főleg, ha olyan tanárba, aki tanít. Értem, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni - undorítóan nyálas, fúj -, de azért ilyen helyzetekben csak meg kéne próbálni, nem? Hiszen megütheti a bokáját a lány, ha kiderül, bár talán ebben az iskolában ezt annyira nem veszik komolyan és talán olyan súlyos szankciók sincsenek, hiszen a szerelem az olyan csodálatos dolog.
- Hát, csaj, velem melléfogtál, nem vagyok pszichológus - nyitom ki a szemem, hogy rátudjak nézni. - Soha nem voltam szerelmes - közlöm vele a tényt. Valóban nem voltam soha, ebben a korban ez egészséges? Mondanám, hogy későn érő típus vagyok, de az hatalmas hazugság lenne, mert mindenki tudja, hogy nem igaz. Nem egy lánnyal voltam életem során, és isten tudja mennyivel leszek még, de a szerelem sosem szerepelt a "keresem" listámon. Nincs szükségem rá, bőven van nekem elég gondom lány nélkül is.
Fel sem fogom, olyan hirtelen mozdul meg a lány, ráadásul rávenne arra, hogy pálcát használjak a kereséshez. Tényleg ennyire ostobának tűnök, hogy még nem próbáltam? De valamiért nem vált be, szóval marad az egyszerű és sokkal fárasztóbb megoldás, a szemmel keresés. Ja, és a remény, hogy valóban a környéken hagytam el és nem vertek át az emlékeim, miszerint biztos, hogy betettem a táskámba, sőt még magammal is vittem erre-arra, nem pedig otthon csücsül az éjjeliszekrényemen. Szeretném ezt hinni.
Lehuppan mellém a lány, kicsit még meg is lök, karunk összeér. Forró a lány. Mármint nem úgy, hanem tényleg az. Az alkohol hatása.
- Látom - követem a lány kezét, úgy nézek fel az égre. Valóban gyönyörű, elmehettem volna megnézni egy nyugisabb helyre a naplementét. Ja, esélyem sem volt, mert egy részeg lányt kell pesztrálgatnom. Én kis butus elfelejtettem, ezt az apró dolgot.
Kihasználják azt, hogy részeg? Mégis mi az istenről beszél ez a lány? Nagy küzdelmek árán sikerül összeraknom a fejemben a dolgot, gyorsan ülök fel, magam elé meredek.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy téged megerőszakoltak, egyszer, anno, amikor részeg voltál? - fordulok lassan hátra, lenézve a fekvő lányra.

ZÁRÁS végre...



 :-*