Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Egy éjszaka a börtönben, aztán egy az Ardai házban. Igazából lelkileg utóbbi volt számára a megterhelőbb, mert soha nem kapott még igazi leszidást. Olyan furcsa volt. Egyszerre cseszték le őket, és közben fejezték ki az aggódásukat, és törődésüket. Kicsit természetellenes, de jó érzés.
  Kinyitotta az ajtót, és beköszönt, de senki nem válaszolt. Így inkább csak bevetette magát az ágyba. Olyan keveset aludt, hogy akár egy egész napot elhevert volna most. Ha Hajna be nem toppan. Egyenesen hozzá vágott két hajfestéket.
  Kitágult szemekkel nézett barátnőjére. Nem gondolta, hogy még emlékszik rá, hogy mit kért. Mert ő már biztosan elfelejtette.
  - Dögös vörös? - ült fel. - Nem lesz ez egy kicsit...rikító? - kérdezte, továbbra is csak a dobozt vizslatva. Mibe keveredett...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Fintorgott a dobozra egyet, de nem volt mit tenni. Ő kérte meg a lányt, hogy hozzon neki festéket, ő csak megtette.
  - Na jó, legyen... - kelt fel, és indult meg a fürdőszoba felé. Kibontotta a dobozt, és tartalmát a bútorra borította, ami közvetlenül a mosdó mellett állt. Hopplá hopp, és még volt egy ecset is benne.
  - Jah, minden egész okés... - biccentett, mert hát a helyzet már tényleg nem olyan vészes, mint ahogy egy hete volt. - Már börtönben sem csücsülök, szóval azt hiszem szinte unalmasnak is mondhat ez a nap... - persze nem számítva azt, hogy épp most próbálja vörösre festeni a haját.
  - Szerinted száraz hajra kell, vagy vizesre? - próbálom leolvasni a dobozról.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Kikapta a kezéből a cetlit, és tanulmányozni kezdte, ahogy közben magyarázott. - Igazából félreértés volt. Valami tüntetés vagy mi volt, mi meg csak át akartunk menni az úton. Tök jogtalanul zártak be. Rosszkor voltunk rossz helyen, mint mindig - vont vállast, és a tükör felé fordulva kibontotta a festéket, és egy adaggal az ecsetre kent.
  - Nincs visszaút - fújta ki a levegőt, és végighúzta a haján a festéket.
  - Addig mesélj valamit közbe, hogy ne agyaljak folyamatosan azon mennyire rossz ötlet ez most már - nevetett a lány, és a tükörből nézett barátnőjére, hogy egy kis lelki támaszt nyújtson. Szerette ő a haját...és most lehet jól elcseszi...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Ne nevess! A mellettünk lévő zárkába meg valami idegbeteget zártak, aki egész este engem fixírozott... - morogta, pedig ő is tudta, hogy az egész szituáció milyen viccesen hangzik. Dehát ez van. Mindig ilyen nagyon szerencsés volt.
  - Óóóó... - nézett rá egy félmosoly kíséretében. - Csak nem meglágyult a pici szíved, és már érdekelnek a szokásos, bevett dolgok? - tettetett meglepődést, de közben azért tovább kenegette a haját. Csak legyen minél gyorsabban túl rajta...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Szerintem tettlegesen is kimutatta volna, hogy mennyire bejövök neki, ha nem lett volna ott az a helyes auror. Na persze nem nekem, mert lehetett vagy negyven, de jól tartja magát - jegyezte meg csak úgy mellékesen. Mert ismerjük el, hogy így van, és kész.
  - Hát ez irtó romantikusan hangzik - képedt el. - Hogy fogtál ki egy ilyen pasit pont te... - sóhajtott fel. Persze csak vicc volt a megjegyzése. És ezt a lány is tudta. A csipkelődés jól ment kettőjük között.
  - Remélem utána megjutalmaztad ezzel-azzal - kacsintott rá.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Tudod, ilyen igazi, erős férfi borostával az arcán, aki minden helyzetben meg tud menteni. Nem vagyok az a nagyon elesett lány, de miatta akár még az is lennék. Na nem mintha rá akarnék nyomulni valaki apjára - igen, biztos volt benne, hogy a férfinak van családja. Nem létezhet, hogy egy ilyen emberre ne csaptak volna le.
  - Kolossal. Éppen be akart róla számolni, hogy az ő barátnőjével fogják összeadni Northot - vont vállat, miközben a haját festette. Az arcán pedig nem volt semmi érzelemnek nyoma. Már feldolgozta a tényt.
  - Oké, ez tényleg ijesztő egy kicsit... - vallotta be a lány, és felnevetett. - De azért romantikus is...tudna lenni...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Szó mi szó, Scarlettnek bizony van egy kis apakomplexusa. Mindig vágyott arra, hogy az apja egyszer kimenti Hárpia karmai közül, de nem történt meg. A benne lévő kislány pedig még talán mindig vágyik erre. - Tudod, hogy nem úgy értettem...na mindegy... - hagyta inkább annyiban.
  - Én és Kolos? - nevetett fel. Még a feltételezés is szörnyen rosszul hangzik. Egyszerűen nem tudott a fiúra úgy gondolni. Haverok voltak, és kész. Semmi több.
  - Szomorú tény, de attól még azt hittem, hogy az ilyen dolgokat egymástól kéne megtudnia egy párnak - na persze nem mintha Scarnak ekkora nagy tapasztalata lenne a párkapcsolatok terén. Ő pont nem olyan, aki random tanácsokat osztogathatna. Mind a kettőjüknek voltak titkaik a másik előtt.

Nem tudom eldönteni, hogy most komolynak kell-e lenni és pátyolgatni Scarett szívét és lelkét, vagy hozhatom önmagam, aki az egészet inkább viccelődve szeretné áthidalni? Mert hát ugye ez nem mindegy. Én se gondoltam komolyan, azt hittem hanglejtèsem és fogsor villantó vigyorom is elárulja ezt,de úgy tűnik tévedtem.. no mindegy.
- Megèrne egy fejezetet - vigyorom lankadatlan. Tudom én, hogy ők ketten nem úgy viszonyulnak egymáshoz,na de kérem tényleg már csak ez hiányzik az egész drámából, na meg egy gyerekkel valamelyik párosnál, szép is lenne.
- Jó mondjuk tőlem ilyen dolgokat nehéz megèrdeklődni - a lényeges információkat szeretem magamban tartani.
- Ha sárgarépa színű hajad lesz adsz lehetőséget a menekülésre? - terelèsnek ez a kérdés pont megteszi, mert nem hiszem, hogy a hajfestést össze tudná egyeztetni a lány az emberemmel.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  A válaszra csak felhorkantott. Ez van, ha egy West-el kezd az ember. Egy igazi romantikus dráma egyik főszereplője lesz.
  Erre nem felelt. Hajnával annyira hasonlítottak, hogy azt nehéz volt nem észrevenni. Az utóbbi mondata pedig valamit elindított benne. Igazából North még azt sem tudta, hogy mi az igazi neve. Na nem mintha Hajna tudna róla, de ez nem olyan dolog, amit az ember minden  jött menttel megoszt. Pláne, hogy North tényleg az éppen elhagyók csoportjához tartozott.
  - Ha répaszínű lesz a hajam, előbb fogom alkalmazni rajtad a melodimágiámat, minthogy elmenekülj. És előre szólok, hogy nem tudom kezelni - nézett rá komolyan, amikor a lány az utolsó ecsetvonásokat húzta.

Szépen egyenletesen, a füle és a nyaka ne legyen olyan. Atyaèg mi történt velem, hogy én ilyent művelek? Hát ez már nevetséges.
- Előbb vernèm a fejed a csapba, minthogy bármit is alkalmazni tudj - ártatlanul nézek rá. Nem kell tudnia, hogy ilyen reakciókat hol szedtem össze. De mivel én előbb látom a színt, mint ő, így egyértelmű, hogy gyorsabban reagálok nála, ha kell.
- Na kész, azt hiszem mindkettőnk érdekében reméljük, hogy jó lesz - kezeimről gyorsan eltávolítom, ami rákerült, aztán​ a ciderèrt nyúlok.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  A válaszára csak nevetett. Ez már csak így ment kettőjük között. Egyik is fizikai bántalmazással fenyeget, mire a másik is. Így tökéletes a kapcsolatuk.
  - Akkor most... - nézett újra a dobozra. - várni kell egy fél órát, kimosni, és beszárítani - vont vállat, és a lány felé fordult. - Van még egy? - mutatott az italra. Igazából nagyon viccesen nézhetett ki, ahogy a feje tetején az összes haja össze volt ragadva a festéktől, és úgy állt a félmalom minden ágába. Ez van akkor, ha olyanok festik ki a haját, akik nem értenek hozzá. Aka ő és Hajna.
  Útját kifelé vette, mert hát nem szándékozott a következő fél órában a WC tetején ücsörögni, és várni a hatást.

Legalább ezt mos nem vette véresen komolyan, hála a fentieknek. Eleinte kissé ódzkodtam ettől az együttélés dologtól,de az elmúlt hónapokban rájöttem, hogy mással sokkal rosszabb lenne. Bár nem mellékes, hogy én viszonylag kevés időt töltök itt, mégis amikor jelen vagyok, akkor sem érzem rosszul magam. Ez pedig fontos.
Háttérből nézem a szöszit, akinek a haja már most más színű, szóval a szöszi jelzőt el is felejthetem. Jó lesz ez, nem lesz se foltos, se répa. Majd csak úgy döglenek utána..
- Van persze, fel kellett készülni erre a műveletre - kisétálok a konyhába és veszek elő neki is egy üveggel. - Kolos múltkor megitta az üdítődet, valami narancslé vagy mi volt.. szóval ahelyett is hoztam - mert bár akkor elindultunk a boltba, de végül az üdítő az csak elmaradt.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Kiment a lány után, és felült a konyhapultra. A nappaliba belépni is veszélyes lett volna ilyen festékes fejjel, hátha utána minden úgy nézne ki, mint egy bűntény helyszíne.
  Elveszi a lánytól az italt, aztán összeráncolja a szemöldökét. - Kolos? Nem is mondta, hogy itt volt... Miért jött? - kérdezte. Természetesen nem zavarta, hogy a fiú megitta az innivalóját, mert haver. Megoszt vele bármit. De az felettébb zavarta, hogy nem tudta, hogy itt volt.
  - Netán hozzád jött? - kérdezte, mert nem csak ő létezett a világon, az sem kizárt, hogy a fiú Hajnával is jóban van.

Összekoccintom az üvegeink nyakát, majd kortyolok egy nagyobbat. Hátamat a pultnál támasztom meg és úgy vizslatom miképpen változik Scar hajszíne.
- Hozzám?- elképedve nézek rá, majd arcizmaim szépen mosollyá alakulnak. - Persze, titokban össze szoktunk járni​ és a legkülönbözőbb helyeken csinálni - próbálom komolyan előadni a dolgot, de veszett ügy. Mire a mondat végére érek, gyakorlatilag már annyira nevetek, hogy nem is érteni mit beszélek.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Koccanás, aztán inni kezdenek. A kérdésre a szőke...khmm...vörös csak megvonta a vállát, és még egyet hörpintett. Nem kellett volna. Az utána lévő mondat annyira meglepte, hogy félrenyelte a cidert. A mellkasához kapta a kezét, és köhögött, miközben a lány valószínűleg ettől csak még viccesebbnek találhatta a helyzetet.
  - Ez gonosz volt... - nevetett saját magán is Scar. Mert végül is az ő hibája volt. Ő kérdezett rá a dologra. - Igazán nem tudhatom, hogy kivel vagy igazából jó haverságba! - folytatta, amikor már biztossá vált, hogy az a korty nem fog az életébe kerülni.

Hát ezt a poént nem érte volna meg kihagyni az biztos, mert Scarlett reakciója mindent megér. Ha lehet még annál is jobban nevetek, mint eddig, szinte már fájdalmat érzek a hasamban és mintha még a könnyeim is jönnènek.
- Téged keresett, de szerencsétlen engem talált itthon - letörlöm a könnyeket, majd kiiszom a maradék italomat is.
- Amúgy meg. Az összes falubeli és kastélyi jó haverom ebben a lakásban tartózkodik - nem is bánom. Nem kellenek nekem nyalizógèpek és ál barátok. Jó ez így, lassan mindenhol van egyetlen egy emberem, több nem is kell.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Jajj ne már Hajna, szinte kedves vagy velem! A Jó haverodbnak neveztél - nézett rá meghatódottan a lány. Aztán felnevetett, mert természetesen nem gondolta komolyan a dolgot.
  - Amúúgy... - kezdte el, és hátrasandított a válla felett. - ...mi van abban a zacskóban? - mutatott arra, ami a nappaliban hevert. Bizony, nem kerülte el a figyelmét, hogy még mielőtt Hajna hazajött volna, azelőtt nem volt ott az a csomag, most pedig, hát láthatóan ott csücsült.
  - Netán valami ajándék, amit a hős szerelmesedtől kaptál? - kérdezte pajkos mosollyal, és amennyiben igen lett volna a válasz, biztos, hogy odarohant volna, hogy meglesse.

- Jajj fúj, bocs már. Lehet megártott ez a nedű - elnevetem magam. Hát most mit hazudjak, kimondani nyilván nem fogom többször, mert majd szólok ha változik. Mondjuk amennyit látjuk egymást, nem hinném, hogy ez bekövetkezik.
- Ja, hogy az? - tekintetem a kis szatyorra téved, amely nézzenek már oda tényleg ott ücsörög és türelmesen vár. Ha eddig jó kedvem volt, hát ezután még inkább az lesz, bár a lány reakciójától egy kissé félek.
- Dehogy fúj. Nem - hát micsoda feltételezés ez. Hősnek hős, nem tagadom, de a szerelmes.. hát azt hiszem az cáfolható. - Szóval ki fogsz nyírni, de egyszerűen képtelen voltam otthagyni - odatipegek a kanapéhoz és egy dobozzal térek vissza. - Esküszöm csak poén,ne sértődj be - muszáj előre védekeznem, úgy helyezkedem, hogy közöttünk valami azért legyen, ami ha kell megvèd. - Gondoltam betölti az űrt - nem bírom ki. Vigyorogva nyújtom át a kis aranyost, ami egy rózsaszín tárgyat rejt.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből


  Érdeklődve fogja a kezébe a lány az "ajándékot". Már az sem túl bíztató, ahogy Csizmás a kezébe adja, hát még hogy ilyen távol áll tőle.
  Aztán szép lassan kibontotta a dobozt. Nem tudta eldönteni, hogy a félelme, vagy a kíváncsisága a nagyobb. Végül győz az érdeklődés.
  Aztán bumm, megpillantja a tárgyat. Keze elenged, és leereszti a tárgyat. Egyenesen Hajnára néz amolyan "Ezt most nem gondolod komolyan..." fejjel.
  - Nem. Hiszlek. El. - jelentette ki. És pontosan ezt is gondolta. Ez szavakkal nem volt leírható. - Te komolyan kiadtál ezért pénzt? - tette fel a következő kérdését  

Vigyorom az arcát látva még nagyobb lesz. Szerintem ennél jobb viccet keresve sem találtam volna. Az egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyi, meg mit tud és miképpen. A lényeg az volt, amit itt látok. Egyszerűen nem tudom abbahagyni abbahagyni a nevetést.
- Szerintem az éjjeli szekrényeden kéne tartani - ártatlanul nézek rá. Az ötlet már akkor megszületett, mikor Maja csodálatos húsvéti ajándékait megkaptuk egy volt közöttük egy rezgo szerű tojás. Na az volt az a pont, amikor tudtam, hogy ezt valamikor el fogom lőni.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből


  Nem bírta ki, végül ő is elnevette magát. De ez is amolyan "nem hiszlek el" nevetés volt.
  - Ó, már azt hittem a fürdőben, hpgy ha úgy adódik kölcsön tudjam adni. Tudom, hogy olyan nagy a távolság... - ment bele a játékbe rögtön. És ahogy jobban megnézte, még rózsaszín is volt. Ez lesz a kedvenc tárgya az összes közül, ez már eldőlt.

- Azt hiszem ennek az "érintésétől" is kiakadnèk - bár nem ember, de hát ki tudja. Örülök azért, hogy nem veszi annyira komolyan a dolgot. Sokkal rosszabb reakcióra számítottam.
- Szerintem lemoshatnád, mielőtt tényleg répa lesz - az óra felé mutogatok, mert bizony letelt az idő. Itt az ideje annak, hogy lássuk a végeredményt.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Felnevet a lány megjegyzésén. Aztán a következőt már nem érti. Hogy lenne már az eszközből répa? Vagy mi?
  Aztán leesik neki a tantusz, hogy a hajáról beszél a másik. - Igaz is! - dobta arrébb az ajándékot. Igazából még ránézni is furcsa volt. Annyira...természetellenes. Kiitta a maradék cidert, és elindult a fürdőbe.
  A haját a fürdőbe dobta, hogy a feje lefelé legyen. Aztán kiválasztott egy egészen tűrhető hőmérsékletet, és elkezdte mosni a haját. A lecsorgó víz vérvörös lett, mintha valakit meggyilkoltak volna abban a szobában.
  - Remélem nem.lesz olyan szörnyű... - tette hozzá közben.