Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Természetesen eszem ágában nem volt kimenni a rétre napközben, mikor diákok tucatját kellett kerülgetni, a visongásról, fröcskölődésről, és az általános jókedvről nem is beszélve, ami különösen taszítónak tetszett, főleg ebben a hőségben. Na meg leégni sem akartam, túl fehér a bőröm ahhoz, hogy csak úgy kimenjek a Napra. Amit nem vallottam volna be, még magamnak se igazán, hogy azt is szerettem volna elkerülni, hogy fürdőruhában lássanak mások.
Nem mennék bele most az önelemzésbe, legyen elég annyi, hogy úgy döntöttem, inkább megvárom a napnyugtát. Így sem találom teljesen elnéptelenedve a helyet, de még nem kezdtek őrült futkosásba a kis medencék, és a pirosat üresen is találom, szóval felé veszem az irányt.
Egyrészes, fekete fürdőruha van rajtam, semmi fenszi, de a gyakorlatilag már felesleges napszemüvegem igazán szép (és drága) darab, a zöld törülköző is nagyon puha, bolyhos még. A tangapapucs, ami lábamon csattog, szintén fekete, de legalább meg van bűvölve, hogy ne csússzon a talpa és mellesleg ha nem akarom, nem is esik le a lábamról, ha netán futni kéne benne. Nem tudom, miért kéne ugyan, de mindig jó, ha menekülőre tudom fogni.
Lepakolok a medencétől pár lépésre, és belépdelek a nem túl mély vízbe. Úgyis csak feküdni szeretnék kicsit benne, ha majd úszni támad kedvem (nem fog), átmegyek a nagyba, lassan talán úgyis kiürül az is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865302#post865302][b]Sadie Sallow - 2023.07.11. 19:43[/b][/url]

Természetesen eszem ágában nem volt kimenni a rétre napközben, mikor diákok tucatját kellett kerülgetni, a visongásról, fröcskölődésről, és az általános jókedvről nem is beszélve, ami különösen taszítónak tetszett, főleg ebben a hőségben. Na meg leégni sem akartam, túl fehér a bőröm ahhoz, hogy csak úgy kimenjek a Napra. Amit nem vallottam volna be, még magamnak se igazán, hogy azt is szerettem volna elkerülni, hogy fürdőruhában lássanak mások.
Nem mennék bele most az önelemzésbe, legyen elég annyi, hogy úgy döntöttem, inkább megvárom a napnyugtát. Így sem találom teljesen elnéptelenedve a helyet, de még nem kezdtek őrült futkosásba a kis medencék, és a pirosat üresen is találom, szóval felé veszem az irányt.
Egyrészes, fekete fürdőruha van rajtam, semmi fenszi, de a gyakorlatilag már felesleges napszemüvegem igazán szép (és drága) darab, a zöld törülköző is nagyon puha, bolyhos még. A tangapapucs, ami lábamon csattog, szintén fekete, de legalább meg van bűvölve, hogy ne csússzon a talpa és mellesleg ha nem akarom, nem is esik le a lábamról, ha netán futni kéne benne. Nem tudom, miért kéne ugyan, de mindig jó, ha menekülőre tudom fogni.
Lepakolok a medencétől pár lépésre, és belépdelek a nem túl mély vízbe. Úgyis csak feküdni szeretnék kicsit benne, ha majd úszni támad kedvem (nem fog), átmegyek a nagyba, lassan talán úgyis kiürül az is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865303#post865303][b]Gergelyfi László - 2023.07.11. 20:04[/b][/url]

Az oké, hogy ma nem érnek rá a bestik ("jaaaj, nem akarok leégni Laca!; Pont most, miért nem délután hívtál? Most egy nagyon fontos megbeszélni valóm van Zórával, hagyjál!"), de úgy tűnik az ismerősök közül senkinek sem akaródzik kimászni a vicces medencékbe. Hallottam másoktól, hogy az előző ilyen mennyire érdekes volt korábban, szóval nehogy már ne menjek ki. Egyébként is rám fér egy kis D-vitamin szívás, még ha most nem is lesz a késői óra miatt. Jaja, besötétedett már kissé, de a táncoló mágusfények nem engedik, hogy a diákok vaksötétben kóboroljanak, mégis leginkább a többi srác és csaj sziluettje látszik, ha nem mész elég közel a másikhoz. Hoztam a kedvenc Mennydörgős törölközőmet lazán a hátamra feldobva, a menő - bár szerintem egyszerű fekete - papucsomat, meg csak úgyis azok ismerik fel, hogy drága, akik ilyesmit néznek. Persze most még lehet így sem, mert nem igazán lehet látni azt sem, ahogy senkit sem. A fürdőnadrágom is jó minőségű, de nem tehetek róla, apámék nem engednek egy bizonyos minőség alá - szerintem erre is van valami beépített emberük, mert vettem már "olcsóbb" cuccokat, amik mind egy szálig eltűntek a szobámból -, szóval végül is nem annyira gáz, hogy sötét van. Én nem vagyok az a nagy magamutogató alak, de tény, hogy ennél több edzés rám férne. A metamorfmágia miatt ugyan tudok hamis izmokat növeszteni, de azzal meg nem élek, mindegy is. Elindulok a legközelebbi medence felé, ahol a sziluett alapján egy csajszi lehet, de nem kell az izé, nem azért megyek oda, na. Ledobom a törcsit és kilépek a papucsból is, majd odalépkedek a lábszárig álló vízben a lányhoz.
- Hali, ebben mi az érdekes? Fel lő, vagy valami? - kérdezem fejvakarva, a lány mellett álldogálva. Nem bámulom meg, mert amúgy minek is tenném? Jó, vetek rá egy apró pillantást, de na, csinos, mit csináljak? Szerintem én, ha nagyobb leszek, ebbe bele fogok őrülni, furák ezek a hormonok, vagy mik. Hallottam ilyet mugliismereten... vagy nem ott? Mindegy! Aztán hirtelen eltűnik a talaj és süllyedni kezdünk, én meg reflexből belekapaszkodok a lányba, ahol érem. Mi a szar?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865304#post865304][b]Sadie Sallow - 2023.07.11. 20:44[/b][/url]

Szeretem a vizet, már ami a benne ázást illeti. Nem is meginni, hát fúj. Viszont azt annyira már nem szeretem, hogy mások is így éreznek, ezért is jöttem ilyenkor. Erre richtig csak odajön hozzám valaki, és kérdés nélkül besétál a medencémbe (igen, most épp az enyém, mert csak én vagyok benne, ez így működik, jó?), és kérdését hallva még csak nem is értem, miért nem ment tovább. Mi érdekes lenne a kis medencényi vízben?
Pont eltakarja alakjával a Napot, így csak a sziluettjét látom, hát megemelem szemüvegem, hogy jobban megnézzem, ki pofátlankodott ide, mielőtt elküldöm a búsba. A legújabb divatot követi a márkás fürdőnadrágja, úgyhogy még akár érdemes is lenne azért nem egyből megutáltatni magam vele, de mielőtt átgondolnám, milyen választ adhatnék neki, váratlanul eltűnik alólam a medence alja, és összecsapnak fejem felett a hullámok. Mert hogy kelt némi mozgást, hogy váratlanul belemerül két test a vízbe. Meg az is, hogy csapkodni kezdek ijedtemben, a srác meg belém csimpaszkodik. Reflexből én is átkulcsolom lábaim rajta, és nyakát húzva próbálok felszínre jutni.
- Azt a.. rohadt... - kiköpök némi vizet, miután sikerül tartósan a vízfelszín felett tartani a fejem, és továbbra is meghökkenve tapasztalom, hogy nem ér le a lábam. - Ezt te.. csináltad?
Még mindig kapaszkodom belé, és csak késve jut eszembe, hogy tudok én úszni amúgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865305#post865305][b]Gergelyfi László - 2023.07.11. 20:58[/b][/url]

Szerencsére a kiképzésem - mondjuk annak, mert sokszor annak érzem a kedvesen tanításnak hívott kínzást apám részéről -, nem hagyja, hogy csak úgy megfulladjak, ha egy mélyebb tóba lépek. Itt most nem ez történt, hanem a meglepetés erejével tűnik el a medence alja, mi meg süllyedni kezdünk. Abból gondolom, mert amikor a lány derekára kapaszkodom, ugyanolyan lendülettel jön velem lefelé. Arra viszont nem számítottam, hogy a túlélési ösztöne ennyire erős, és inkább belefullaszt a tóba. Mármint szó szerint, mert a nyakamba kapaszkodik, meg a lábával körbeölel. Amúgy ez lehetne izgi is más esetben, csak hát a halálfélelem nem kenyere a sikamlós látványnak. De mivel mégsem vagyok teljesen béna, felfelé lököm kettőnket, hogy némi levegőhöz jussunk. Muszáj elengednem őt, hogy a kezemmel segítsem a feljutást, és amint kiér a fejem köhögve, prüszkölve szívom be az éltető oxigént. A pálcámat természetesen nem hoztam magammal, ami talán most segíthetne - persze ezt csak úgy mondom mert menő, nem tudom, hogy mit lehetne igazán csinálni vele -, így marad a tempózás és az ösztönösen felvont szemöldök a kérdésre.
- Hát persze, szeretek magamtól a vízbe fulladni csajszi - gőzöm nincs, hogy ki ő, és amúgy sem látom tisztán, a napszemüveg pedig hátráltat az esetleges azonosításban is. - Amúgy már minden oké, elengedhetsz - mondom neki, és ekkor dönt úgy a medence, hogy megint térdig érő lesz a mélysége. Azaz a csajszi gyakorlatilag körbeölel a lábával és a kezével. Eddig nem volt túl nehéz, a vízben más a súly, de most egy picit megbillenek, de ellent tartok, hogy ne essünk el. El is vörösödöm - szerencsére nem látszik - mert azonnal eszembe jut, hogy ha kevesebben is vannak, tutira azt nézik, hogy egy csaj szimbióta lett rajtam. Pedig nem vagyok egy Petrik Parkűr, vagy ki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865307#post865307][b]Sadie Sallow - 2023.07.11. 21:15[/b][/url]

Nyilván más a gyerek fekvése, ha az ember számít valamire, és más, ha teljesen váratlanul éri ugyanaz. Csak itt most én feküdtem, aztán a következő pillanatban elmerültem. És hiába tudja az eszem, hogy nem hagynák, hogy megfulladjak, az ösztön az ösztön, és ha mostanában nincs is jó kedvem, azért az életemet nem untam még meg.
Szóval kapaszkodom az életemért, és mire kettőt pislogok, már az esti szellő borzolja csupasz bőrömet, én meg még mindig koalaként csimpaszkodom egy vadidegenen. Sajnos a feleszmélésemet megelőzi szavaival.
- Tudom én - pattanok le róla, mintha áram alatt lenne, és kimondottan örülök, hogy rajtam maradt valahogy a szemüvegem, így legalább a tekintetem nem látja, ha rákvörösre színeződő arcomat ki is szúrja.
Gyorsan hátat is fordítok, és úgy szökkenek ki a medencéből, mintha piranhákkal lenne teli a harminc centis kis pocsolya. Magam köré tekerem törülközőmet, és belebújok a papucsomba.
- A Roxfortban is állandóan ez ment. Elvarázsolt fiszem-faszomok mindenütt - puffogok, miközben a vizet csavargatom hajamból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865308#post865308][b]Gergelyfi László - 2023.07.11. 21:25[/b][/url]

Rohadtul meglep, hogy a medence szórakozik velünk. De inkább az a gyanú kezd kialakulni bennem, hogy ezt valaki szabályozza. Mák, hogy ő is elvörösödik, legalább tudom, hogy ő sem feltétlenül akart rám mászni. Legalábbis nem így, vagy nem most, vagy nem még, vagy sosem! Lassan már olyanokat gondolok, mint Zóra, holott, csak kicsesztek velünk, elég keményen.
- Jól van, na - legyintek, ahogy leugrik rólam. Megjegyzem, féltérdre is rogyok, olyan elánnal távozik rólam. Persze a pirulásom nem múlik, hogy múlna, nem? Felállok és elkapom a mérges megjegyzését, ami azonnal feltüzel. Skóciában menő csapatok vannak! Ráadásul a Roxfort is híres, sokszor megnyerte már a máguskupát!
- Várj, te a Roxfortban tanultál? Cserediák vagy? - nézek rá, most már jobban, hogy ne felejtsem el. Milyen rohadt menő már a csaj! Csak minek jött ide, mikor az a suli sokkal híresebb? Felveszem közben a törölközőm, én ugyan nem fázom, de nem hagyom itt az ereklyémet. Kicsit égő is lehetne, hiszen azért az a bajnokság más szint. Habár innen is mentek ki oda játékosok, szóval... mindegy. Odamegyek hozzá, és próbálok belátni a a szemüvege alá, persze nyilván nem fog menni, mert a hajával foglalkozik.
- Kviddicseztél? - mintha az eddigi fuldoklás semmit sem jelentett volna, úgy akarom benyakalni az információt. - Amúgy Laca vagyok, Eridon - nagyon remélem, hogy csak egy felsőbb éves Eridonos és akkor máskor is megkereshetem. Ó, hát ő tutira a barátom lesz, ha kviddicsezik, vagy játszott az egyik Roxforti házcsapatban!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865309#post865309][b]Sadie Sallow - 2023.07.11. 21:50[/b][/url]

Nem valami edzett a srác, illetve kis híján meg is sértődöm azon, hogy a hattyú halálát játssza itt nekem, amint leszállok róla. Van némi önértékelési gondom, ha nem mondtam volna.
De a bosszankodás a medence, és előbbi kellemes, nyugalmas pillanataim elkergetése miatt jobban foglalkoztat, viszont a srác inkább a Roxfort miatt jön izgalomba, mint mondjuk, hogy kis híján (nem is) meghaltunk.
- Mi? Nem, nem vagyok cserediák, csak eljöttem onnan - nézek vissza rá. Nyomát se látom előbbi zavarodottságának, helyette láthatóan fel van csigázva, úgy néz rám, mintha valami sztár lennék. Persze nyilván az vagyok, csak nem feltétlenül a jó értelemben. De nem is azt a fajta érdeklődést látom tekintetében, mely végigkísért abban a pár napban, amíg még a skót iskolában voltam, és ami miatt úgy éreztem magam, hogy akár még kapóra is jött volna egy fulladásos halál.
Most már, hogy nem csurog belőle a víz, a hajamba tűzöm a napszemüvegem, és kissé összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Oké, tehát nem ismert föl, de a kérdés akkor is fura.
- Kviddicseztem, bár nem sokáig - felelem, és rögtön megbánom a kiegészítő információt. Még a végén rákérdez. Gyorsan beszélni is kezdek, mielőtt még megtenné:
- A törülköződet elnézve te tuti játszol, öhm.. Luca? - kérdezek vissza, k-val ejtve a nevet, mert ilyenről már hallottam. Biztos helyi a srác.
A sajátomat még megtartom magamnak, egy van belőle, nem szívesen osztogatom. Talán nem is kérdez rá. Talán keresnem is kéne gyorsan egy másik medencét. Még jó, hogy tudok futni ebben a papucsban - merengek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865310#post865310][b]Gergelyfi László - 2023.07.11. 22:06[/b][/url]

Az, hogy megfullad-e az ember fia, nem számít. Amúgy meg mostanában én vagyok a hős lovag! Zsét is megmentettem a páncéltól, most ezt a csajszit, meg a múltkor is odaadtam Pankának a rúzsát, ami begurult az ágya alá. Azt mondta rá életmentő vagyok, szóval ez biztos is, hogy így van! De mint mondtam ez kevésbé izgalmas, mint az, hogy szemüveg-csaj Roxforti diák... volt.
- Pont ide? Nem volt az jobb hely? Mindenféle tök király dolog terjeng róla, én tuti megnézném! Állítólag van egy nagy tavuk, nem ilyen kis izé, mint nekünk, meg oda járt Házi Pálinka is, akit még a muglik is ismernek! - lelkendezek Harry Potterről. Ja, én már unom, hogy úton útfélen szembe jön a neve, pedig állítólag fogónak is kiváló volt. Meg úgy kábé mindennek. Ezekből nem nagyon hiszek el mindent, azért vannak határok!
- Wow, és milyen poszton? Itt is fogsz játszani? Ha van kedved máskor dobálhatnánk, vagy repülhetnénk! Én nagyon szeretem a kviddicset, de gondolom rájöttél - kicsit hiperaktív leszek, ha a kviddics szóba jön, de hát ez van. Az legalább érdekel, nem úgy, mint a bájitaltan.
- Laca, László. a Luka sem rossz, de Laca vagyok cével. Biztos nehéz neked kiejteni külföldiként... Á, csak hobbiból, sajnos nem vagyok túl tehetséges, másban vagyok jó - kicsit hunyorítok és megnézem magamnak a vonásait, ha már végre látom a szemeit is. Majd felveszem az arcvonásait pár másodpercig vigyorogva. Remélem tetszik neki, hiszen barátjává kell fogadnia! Na nem úgy, csak úgy simán!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865311#post865311][b]Sadie Sallow - 2023.07.11. 22:29[/b][/url]

El is kezd nagyon csábítani a gondolat, hogy bizony fel kéne kötni a nyúlcipót, vagy hát, ha már rajtam van ez a szuper papucs, akkor anélkül, de menekülőre lehetne fogni a dolgot, az előbb még felkavaró és kínos helyzet ugyanis roppant gyorsan kezd idegesítővé eszkalálódni.
Az eridonos (te jó ég, csak most esik le, hát persze, hogy az!) ugyanis kezd túlpörögni, és úgy durrogtatja a kérdéseit, és olyan lelkesedéssel, amit már nemigen fogad be a gyomrom. Nem haraptam le egyből a fejét, amiért hozzám szólt, mert úgy tűnt, talán egy nevesebb család sarja lehet, de legalábbis egy gazdagé, és velük nem árthat jóban lenni, de a tűréshatárom végére ér hamar.
- Hogy kit ismernek? Mi van? - nyilván a fordító bűbájnak hála hozzám a kifacsart név már egész más kezdőbetűkkel jut el, és bizony nem sok értelme marad, de nem is ezen akadok fent igazán, de a többi kérdését már lereagálni sem igazán tudom. Értem én, nagy Roxfort meg kviddics fan, ezekben a dolgokban abszolút nem is vitatkoznék vele.
- Hé, hé, hé, nyugodj már le, ha már a medencébe nem fulladtál bele, mi lenne, ha hagynád magad levegőhöz jutni? - próbálom elhallgattatni, kis sikerrel. Aztán meg nekiáll ilyen hülyén vigyorogni és bámulni. Még jó, hogy a törülközőt magamon hagytam, de azért kedvem lenne most lekapni, felcsavarni és jól odasózni vele neki. Nedves is lett tőlem, szóval biztos csípne, mint a fene.
- Amúgy meg nem nehéz. Lasza. La-ca. Laca - mondom ki végre, és rántok is egyet vállamon. - Látod, tök jó vagyok béna nevek kiejtésében. Te miben vagy olyan jó?
Meg is bánom egyből a kérdést, elvégre vagy valami perverz dolgot fog mondani, vagy valami totál érdekelent, szóval inkább tényleg elindulok keresni egy másik medencét, ahol nyugtom lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865313#post865313][b]Gergelyfi László - 2023.07.11. 22:58[/b][/url]

- Harry Pottert - nem értem, hogy miért nem érti, de gyorsan rájövök, hogy ha fordítóizéje van, akkor abból nem fog kijönni a HP monogram, és így totál baromságot fog hallani. Bár nem hiszem, hogy személyesen ismerné, de talán tud pár dolgot majd mondani róla. Azt gyorsan észreveszem, hogy "kissé" túlpörgök az egészen, de már nincs visszaút. Simán itt fog hagyni nemsokára, vagy pofánvág, ilyesmi. Ha kviddics van, túlságosan belelkesülök és nehéz leállítani. Mégis próbálom magam lehűteni, hátha menni fog. Nem sikerül, de ekkor jön ő, és egy egész jó monológgal próbálkozik. Végül sikerrel jár, és szégyenlősen, harapdálom az ajkaim, hogy befogjam végre.
- Oké, kicsit túlpörögtem, de ne vedd zokon - húzom el a szám, lehet, hogy most fog ez a jó csajszi elküldeni a fenébe. Nem mintha túlságosan zokon venném, számtalanszor megkapom, hogy egyébként kukaként ülök a sarokban, aztán meg beindul a henger. Miért nincs középút? Hát mit tudom én! Az, hogy beszól, már fel sem veszem. Engem Panka és Zóra treníroz, szóval lepattannak az ilyesmik, vagy legalábbis nem üt szíven annyira.
- Tényleg jó lett - dicsérem feleslegesen, szerintem nem szorul rá. Végül átváltozik az arcom az övévé a kérdésére, de azt sem tudom, hogy ebből mennyit érzékel, mert útnak indul, köszönés nélkül.
- Amúgy hogy is hívnak? Ha már itt hagysz. legalább a neved elmondhatnád - szólok utána, mert értek én a ki nem mondott szavakból is. Viszont jó lenne tudni a nevét, hátha máskor is összefutunk és akkor már bekészítem a kérdéseimet a kviddicsről és a Roxfortról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865983#post865983][b]Sadie Sallow - 2023.08.03. 14:23[/b][/url]

Az a helyzet, hogy az előbbi medencés malőr bőven kimerítette számomra az egy nap alatt befogadható meglepetések számát, és még csak el sem jutottam odáig, hogy teljesen fel tudjam dolgozni, ami történt. Erre meg történik egy újabb furaság, ami igazából egy varázslócsaládba született boszorkánynak, mint amilyen én is vagyok, közel nem olyan nagy dolog, de még egyszer, az előbbit sem sikerült még feldolgoznom, és még hevesen ver a szívem, mikor ez a bolond valamit csinál az arcával, amivel újfent teljesen zavarba hoz. És csak lassan jut el a tudatalattimból a tényleges felfogásomig, hogy amit láttam, azt a tükörben szoktam, csak véletlenül sem pont így. Nem szoktam magamra vigyorogni ugyanis.
Oké, szóval egy metamorfmágus, aki mások cukkolására pocsékolja a képességét. Jó tudni, de akkor is inkább útnak indulok másfelé, még kérdését hallva se állok meg, csak visszapillantok rá, remélve, hogy most már nem én nézek vissza férfitestben.
- Nem hagytalak itt, a szemét medencét hagyom itt - mondom, és rámutatok egy másikra, hogy oda tartok épp. - A nevemet meg majd elmondom, ha biztos leszek benne, hogy nem lopod el azt is.
Miért akarják tudni a nevem itt annyian? Idővel úgyis el akarnák inkább felejteni. Ahogy minden korábbi barátom tette.