A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

A meccsnek vége. Már nem is jár azon az esze, már nem gondolkodik. Nem tudja, mit csinálhatna még, hiszen Luca elkapta a cikeszt. Ő fáradt, nagyon fáradt, és még csak szidni sem tudja magát, amiért jobban is végezhette volna a dolgát. Hiszen a lány keze biztosan megsérült a végjátékban, de már nem tudott segíteni rajta. Igazából úgy érzi, már alig ül a seprűjén. Ahogy Ákos hangja átszeli a levegőt, belefúj a sípjába, kissé összerezzen, kiesik az ütője a kezéből. Ó, jó az, majd összeszedi később.
Kell mindkét keze, hogy kormányozza a seprűjét. Lassú, csigatempóban indul meg előre, hiszen még a karikák környékén van, folyamatosan ereszkedik kicsit. Néha meg-megimbolyog, és a maradék lelki ereje tartja a seprűn. Folyamatosan nézeget lefelé, a zöld pázsitot figyeli, mikor lesz már elég közel. Még közelebb, még közelebb, és egyre hívogatóbb, biztosan finom, puha.
De aztán nevetés hangjára emeli fel tekintetét, Ádám fut felé, amikor már igencsak közel van a talajhoz. Az eridonos srác valószínűleg sokkal lelkesebb a győzelem iránt, mint Gergő, de ez már részletkérdés. Főhősünk ugyanis megadja magát, egyszerűen ledől a seprűjéről, azt szabadon engedi, hadd menjen tovább. Ő pedig puffan a földön, kiereszti a tüdőjéből a levegőt. De sajnos a lendülete nem tudja olyan könnyedén elhagyni, így a földön gurulva folytatja útját. Hatásos kis tekegolyóként üti el és tarolja le Ádámot, majd forog vele tovább, amíg egyszercsak a hátára nem érkezik. Kitárja karjait, sóhajt egyet. Megérkezett, alatta a talaj, fejét támasztja a finom fű, mellette Ádi, és a navinések is lassan szállingóznak lefelé.
Ő pedig csak nézi az eget, bámulja, nemrég még odafent hasította, most pedig idelent fekszik a boldog tudattal, hogy senki nem sérült meg komolyan a meccsén. Még van mit fejlődniük, nagyon is, és fognak is, de még mennyire. Majd, amint kipihente magát, mert egyelőre még azt sem tudja, hogyan kel fel innen. Bár ha a sok egyszálbél kislány, és a férfiak összefognak, talán elbírják a nyolcvan kilóját, hogy visszatámogassák a szobájába. Taláááán. De ezen is ráér még aggódni. Most minden ráér. Inkább csak... fekszik és élvezi, ami van. Igazán, őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=463531#post463531][b]Bakonyi Gergely - 2015.02.11. 22:19[/b][/url]

A meccsnek vége. Már nem is jár azon az esze, már nem gondolkodik. Nem tudja, mit csinálhatna még, hiszen Luca elkapta a cikeszt. Ő fáradt, nagyon fáradt, és még csak szidni sem tudja magát, amiért jobban is végezhette volna a dolgát. Hiszen a lány keze biztosan megsérült a végjátékban, de már nem tudott segíteni rajta. Igazából úgy érzi, már alig ül a seprűjén. Ahogy Ákos hangja átszeli a levegőt, belefúj a sípjába, kissé összerezzen, kiesik az ütője a kezéből. Ó, jó az, majd összeszedi később.
Kell mindkét keze, hogy kormányozza a seprűjét. Lassú, csigatempóban indul meg előre, hiszen még a karikák környékén van, folyamatosan ereszkedik kicsit. Néha meg-megimbolyog, és a maradék lelki ereje tartja a seprűn. Folyamatosan nézeget lefelé, a zöld pázsitot figyeli, mikor lesz már elég közel. Még közelebb, még közelebb, és egyre hívogatóbb, biztosan finom, puha.
De aztán nevetés hangjára emeli fel tekintetét, Ádám fut felé, amikor már igencsak közel van a talajhoz. Az eridonos srác valószínűleg sokkal lelkesebb a győzelem iránt, mint Gergő, de ez már részletkérdés. Főhősünk ugyanis megadja magát, egyszerűen ledől a seprűjéről, azt szabadon engedi, hadd menjen tovább. Ő pedig puffan a földön, kiereszti a tüdőjéből a levegőt. De sajnos a lendülete nem tudja olyan könnyedén elhagyni, így a földön gurulva folytatja útját. Hatásos kis tekegolyóként üti el és tarolja le Ádámot, majd forog vele tovább, amíg egyszercsak a hátára nem érkezik. Kitárja karjait, sóhajt egyet. Megérkezett, alatta a talaj, fejét támasztja a finom fű, mellette Ádi, és a navinések is lassan szállingóznak lefelé.
Ő pedig csak nézi az eget, bámulja, nemrég még odafent hasította, most pedig idelent fekszik a boldog tudattal, hogy senki nem sérült meg komolyan a meccsén. Még van mit fejlődniük, nagyon is, és fognak is, de még mennyire. Majd, amint kipihente magát, mert egyelőre még azt sem tudja, hogyan kel fel innen. Bár ha a sok egyszálbél kislány, és a férfiak összefognak, talán elbírják a nyolcvan kilóját, hogy visszatámogassák a szobájába. Taláááán. De ezen is ráér még aggódni. Most minden ráér. Inkább csak... fekszik és élvezi, ami van. Igazán, őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=468178#post468178][b]Czettner R. Luca - 2015.02.27. 18:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=468254#post468254][b]Caitlyn Iparis - 2015.02.27. 21:12[/b][/url]

„PACIIIIIIIIIIIIIIK!” – Üvöltötte valaki, mire odakaptam a fejem. Luca volt az. Először azt hittem, csupán csak a szemem káprázik, és nem azt tartotta a kezében, amiről úgy gondoltam, hogy tartotta, de mindössze egy pillanattal később megszólalt a meccs végét jelző síp, és Ákos kiáltása kettészelte a levegőt. A Navine nyert! Rögtön ujjongani kezdtem, s röpke örömtáncot lejtettem, - már amennyire az a levegőben, egy seprűn ülve lehetséges - szóval egyszerűen odáig voltam. Végre győztünk! Hihetetlen érzés volt, igazán megérdemelte a csapat. Persze nem dőlt volna össze a világ, ha mégsem mi kerülünk ki győztesen, de hát, azért na, elég jó érzéssel tölti el az embert a nyereség. Feljegyeztem magamnak, nehogy elfelejtsem (bár, amennyire magamat ismertem, tudtam, hogy pár perc múlva már rég kimegy a fejemből); hatalmas gratuláció Lucának, amiért elkapta a cikeszt. Meg úgy az egész meccsért, a csapat minden tagjának.  Amennyire én azt meg tudtam ítélni, mindenki nagyon ügyesen csinálta, amit csinálnia kellett. Senki nem szenvedett el komolyabb sérülést, mindenki egyben volt, ami eggyel több okot adott az örömre, és a másik, rettentően fontos dologra: az ünneplésre. Meg persze a sok-sok nyalánkságra. Ahogy körbenéztem, mindenki nagyon fáradtnak tűnt, volt, aki valósággal vonszolta magát, mintha valami kis költségvetésű, béna zombis filmből szabadult volna ide, ezért úgy gondoltam, szükség van egy kis plusz energiára. Eszembe is jutott, hogy valami finom édességet sütök majd kicsit később, hogy meglepjem vele a többieket, hiszen kiérdemelték. Nekem a meccsen nem volt túl sok tennivalóm, így nem voltam olyan kimerült, de azért sikerült elfáradnom. Seprűmről leszállva arra lettem figyelmes, hogy Gergő bowling golyónak képzelte magát, s a földön gurulva magára borította Ádámot, majd karjait kitárva bámulta az eget. Néhány másodperccel később Luca is odament, és ráborult a szőke fiúra. Több se kellett nekem, azonnal levágtam mi a helyzet; KICSI A RAKÁÁÁS! Ettől egyből felélénkültem, rögtön rohantam én is, nehogy kimaradjak a buliból. Mikor odaértem, megálltam, mert azért rájuk rakétázni magamat mégsem lett volna olyan jó (nekik), s kitárt karjaimmal pörögtem hármat, azután pedig megadtam magam a gravitációnak. A rakás tetejére kerültem, és amennyire tudtam, átöleltem az alattam lévőket, hogy érezzék a törődést.