A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=462587#post462587][b]Bakonyi Gergely - 2015.02.08. 17:17[/b][/url]

Pontosan a százhuszonnyolc próbálkozás. Már százhuszonkilenc. Az eredmény? Teljes kudarc. Gergő idegállapota pedig... kielégítő. Tudja, hogy neki is és Catnek is szüksége van fejlődésre, mind erőben, mind pontosságban, mind gyorsaságban. Így a feladatnak egyszerűnek kéne lennie, bár valószínűleg csak Gergő szemszögéből az. Az egyik terelőcsoda a félpályáról próbálja beütni a gurkót az egyik karikába, a másik pedig repül utána és a karikák után meg kell állítania. Cserélgetnek pár próbálkozás után, hogy mindent megfelelően tudjanak gyakorolni.
De valahogy Catnek egyik sem megy igazán. Gergő pedig rezzenéstelen arccal nézi, ahogy a következő ütés sem megy át a karikán. Odarepül a lányka mellé, hozza az egyik vasgolyót is magával, gyakorló gurkó, nem kell tőle félni.
- Megmutatom még egyszer. - Közli egyszerűen, könnyedén. Ahogy a gurkó előtte van, beáll megfelelő helyzetbe. Megszorítja ütőjét, egy alsó oldalsó ütéssel küldi meg a vasgolyót a legalsó karika felé. Figyel arra, hogy ne lendüljön túl a karja, próbálja minél jobban koordinálni az ütését a karika felé. Elkapja kicsit a szélét, de befelé pattan, a másik oldalra.
- Megyek érte, visszaadom és te jössz. - Közli ismét, de mielőtt még elindulna utána jelentőségteljes pillantást vet Catre. - Nem adod fel, amíg nem lesz meg. - Nem kérdés, nem kérés, egyszerű, száraz kijelentés. Mintha csak azt mondaná, kék az ég. Lehet, hogy a lányka fáradt, ezért csinálja egyre kevésbé jól, de akkor sem engedheti, hogy így gondolkozzon: ha elfáradt, ha nem megy, akkor mindegy, feladja. Nem, pontosan annyiszor fog még felállni és gyakorolni, amíg bírja. Gergő végig rajta tartja a szemét, nem szeretné, ha annyira rosszul lenne. Csak egy kicsit, hogy szokja a szenvedést. Meccsen is lehet rosszul az ember terelője, na ugye?
- Gyerünk! - Mondja, amint visszapasszolja a gurkót Catnek, a lánynak van ideje helyezkedni és elgondolni, mit, hogyan fog csinálni, hogy végre betaláljon az egyik karikába tökéletesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=463531#post463531][b]Bakonyi Gergely - 2015.02.11. 22:19[/b][/url]

A meccsnek vége. Már nem is jár azon az esze, már nem gondolkodik. Nem tudja, mit csinálhatna még, hiszen Luca elkapta a cikeszt. Ő fáradt, nagyon fáradt, és még csak szidni sem tudja magát, amiért jobban is végezhette volna a dolgát. Hiszen a lány keze biztosan megsérült a végjátékban, de már nem tudott segíteni rajta. Igazából úgy érzi, már alig ül a seprűjén. Ahogy Ákos hangja átszeli a levegőt, belefúj a sípjába, kissé összerezzen, kiesik az ütője a kezéből. Ó, jó az, majd összeszedi később.
Kell mindkét keze, hogy kormányozza a seprűjét. Lassú, csigatempóban indul meg előre, hiszen még a karikák környékén van, folyamatosan ereszkedik kicsit. Néha meg-megimbolyog, és a maradék lelki ereje tartja a seprűn. Folyamatosan nézeget lefelé, a zöld pázsitot figyeli, mikor lesz már elég közel. Még közelebb, még közelebb, és egyre hívogatóbb, biztosan finom, puha.
De aztán nevetés hangjára emeli fel tekintetét, Ádám fut felé, amikor már igencsak közel van a talajhoz. Az eridonos srác valószínűleg sokkal lelkesebb a győzelem iránt, mint Gergő, de ez már részletkérdés. Főhősünk ugyanis megadja magát, egyszerűen ledől a seprűjéről, azt szabadon engedi, hadd menjen tovább. Ő pedig puffan a földön, kiereszti a tüdőjéből a levegőt. De sajnos a lendülete nem tudja olyan könnyedén elhagyni, így a földön gurulva folytatja útját. Hatásos kis tekegolyóként üti el és tarolja le Ádámot, majd forog vele tovább, amíg egyszercsak a hátára nem érkezik. Kitárja karjait, sóhajt egyet. Megérkezett, alatta a talaj, fejét támasztja a finom fű, mellette Ádi, és a navinések is lassan szállingóznak lefelé.
Ő pedig csak nézi az eget, bámulja, nemrég még odafent hasította, most pedig idelent fekszik a boldog tudattal, hogy senki nem sérült meg komolyan a meccsén. Még van mit fejlődniük, nagyon is, és fognak is, de még mennyire. Majd, amint kipihente magát, mert egyelőre még azt sem tudja, hogyan kel fel innen. Bár ha a sok egyszálbél kislány, és a férfiak összefognak, talán elbírják a nyolcvan kilóját, hogy visszatámogassák a szobájába. Taláááán. De ezen is ráér még aggódni. Most minden ráér. Inkább csak... fekszik és élvezi, ami van. Igazán, őszintén.