A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Kiürült kamrára bevásárlás a megoldás. A legjobb minőségű és ízű zöld árut pedig egyértelműen a piacon lehet beszerezni. Ezeken a zöldségeken és gyümölcsökön még látszódik, hogy szerető gondoskodással termesztették őket, ami zamatukban is megmutatkozik. Ezért szereti hősnőnk innen beszerezni amire a főzéshez szüksége van és amit nyersen elfogyasztanak. Motorját leparkolta nem messze a bejárattól és elindult, hogy sorban beszerezze a fejében összeírt lista alkotóelemeit. Megbűvölt táskájába vett már répát, fehérrépát, hagymát, krumplit, gombát, pár fürt Otelló szőlőt, körtét és épp az olajos magvak közt válogat. Haja egyszerű lófarokba fogva súrolja lapockái alját. Bőrdzsekiben és farmerben van, a kabát alatt pedig fehér topot és hozzá favágóinget visel és nyakába sálat tekert, hogy védje torkát a csípős őszi menetszéltől. Kedve egészen jónak mondható, hiszen már egy kakaós csigával és egy dupla kávéval helyrebillentette alacsony cukorszintjét. Imolát a szüleire hagyta, hogy míg ő elintézi a bevásárlást a kicsi ne legyen egyedül otthon. Délután fogják megcsinálni közösen azokat az őszi díszeket, amiket a legutóbbi kirándulásukkor gyűjtött gesztenyékből és falevelekből terveztek. A kislány már előző este izgatott volt emiatt. Nagyon szeret alkotni, valahogy rááll a keze és már látszik, hogy szépérzéke is van hozzá. Ebben egyértelműen az apjára ütött, aki szintén jó kézügyességgel volt megáldva. Elektra sajnos nem büszkélkedhet olyan nagyon ezen a téren, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy Imola boldog legyen és fejlődhessen, ha ez az útja. Bárhogyan is alakul ő hősnőnk csodája, aki egyetlen kincsként szeretett férjétől megmaradt neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818177#post818177][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 12:45[/b][/url]

Kiürült kamrára bevásárlás a megoldás. A legjobb minőségű és ízű zöld árut pedig egyértelműen a piacon lehet beszerezni. Ezeken a zöldségeken és gyümölcsökön még látszódik, hogy szerető gondoskodással termesztették őket, ami zamatukban is megmutatkozik. Ezért szereti hősnőnk innen beszerezni amire a főzéshez szüksége van és amit nyersen elfogyasztanak. Motorját leparkolta nem messze a bejárattól és elindult, hogy sorban beszerezze a fejében összeírt lista alkotóelemeit. Megbűvölt táskájába vett már répát, fehérrépát, hagymát, krumplit, gombát, pár fürt Otelló szőlőt, körtét és épp az olajos magvak közt válogat. Haja egyszerű lófarokba fogva súrolja lapockái alját. Bőrdzsekiben és farmerben van, a kabát alatt pedig fehér topot és hozzá favágóinget visel és nyakába sálat tekert, hogy védje torkát a csípős őszi menetszéltől. Kedve egészen jónak mondható, hiszen már egy kakaós csigával és egy dupla kávéval helyrebillentette alacsony cukorszintjét. Imolát a szüleire hagyta, hogy míg ő elintézi a bevásárlást a kicsi ne legyen egyedül otthon. Délután fogják megcsinálni közösen azokat az őszi díszeket, amiket a legutóbbi kirándulásukkor gyűjtött gesztenyékből és falevelekből terveztek. A kislány már előző este izgatott volt emiatt. Nagyon szeret alkotni, valahogy rááll a keze és már látszik, hogy szépérzéke is van hozzá. Ebben egyértelműen az apjára ütött, aki szintén jó kézügyességgel volt megáldva. Elektra sajnos nem büszkélkedhet olyan nagyon ezen a téren, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy Imola boldog legyen és fejlődhessen, ha ez az útja. Bárhogyan is alakul ő hősnőnk csodája, aki egyetlen kincsként szeretett férjétől megmaradt neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818178#post818178][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.01. 13:19[/b][/url]

Ismeritek a friss, ropogós alma hangját, amikor beleharap az ember? Hogyne. Ezzel a nesszel és mókusszerű, teli szájjal mosolyogva intek a kofának, kezemben a megrágcsált zöldalmával. Hátat fordítok neki, mélyet szippantok a bogolyfalvi levegőből, és – ha ez egyáltalán lehetséges – még szélesebb vigyor terül szét borostás arcomon. Hazajöttem. Figyelem, ahogyan kikerül néhány fiatal, akik csacsogva, kezükben egy elviteles kávéval vagy forrócsokival nevetgélnek. Végig nézek rajtuk, s konstatálom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Furcsa, ám egyben izgalmas, hogy újra a faluban vagyok, közel a kastélyhoz és mindenhez, ami régen voltam. Jó érzés. Akkurátusan emelem színtelen ajkaimhoz a zöldalmát, hogy újabb falattal soványítsam meg, majd bakancsos lábammal elindulok a magárus stand felé. Régebben lehetett wasabival bevont mandulát kapni, ami annak idején az egyik kedvenc csemegém volt, ezért kíváncsian csillogó fekete szemeimmel lépdelek az irányába. Sokan keresztezik utamat, de egyik kezemben az almával, másikban az egyre súlyosodó szatyorral kerülöm ki őket, hogy végre megpillanthassam az idős boszorkányt. Ismerős az öreg hölgy, és amikor felnéz rám szürke szemeivel, megcsillan bennük a felismerés.
– Hogy van ma, Norma? Mondtam, hogy nem szabadul tőlem – villantom meg fogaimat, majd néhány másodperc bájcsevely és a wasabis finomság megtalálása után a mellettem kutató nőre tekintek. Feje lehajtva, haja lófarokba kötve, bőrkabát és kedvemre való stílus. Elmosolyodok, majd megkerülve őt lépek a cukrozott gyömbérek felé, ám észreveszem, hogy nem hoztam magammal zacskót, az pedig a nő másik oldalán van. – Elnézést! Ne haragudj – kezdem rekedtes hangszínemen. – Adnál egy tasakot onnan? – fejemmel annak irányába bökök, arcomon kedves mosoly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818181#post818181][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 13:56[/b][/url]

Mandula, dió, pisztácia, sütni való gesztenye és török mogyoró. Kis zacskókban ezek vannak Elektra elé letéve és épp egy újabbat tölt meg amerikai mogyoróval amikor meghallja, hogy valaki tőle kér zacskót. Leteszi a kis lapátot és tép egyet a görgetegről, majd egy hanyag mozdulattal odanyújtja a hang irányába, és már épp belekezdene egy csípős megjegyzésbe mellé arról, hogy ha az illető így akarja felszedni, az nagyon gyenge próbálkozás lenne, amikor felpillant. Sötét szemeiben szinte azonnal öröm csillan meg. A viszontlátásé. - Nyugi nagymenő, neked kettőt is adok, ha már ilyen szépen kérted! - nevet a férfira és azon nyomban megöleli, hogy azután gyorsan elválva tőle jobban megnézhesse magának elhunyt férje tanúját, régi közös barátjukat. - Jól nézel ki, de hogy-hogy itt vagy? Csak azt ne mond, hogy a wasabis mandula miatt - nevet Marcellra ismét és gyorsan megtölti még saját utolsó zacskóját míg a nevezett válaszol. Közben néha rápillant a férfira és úgy látja alig fogott rajta az idő. Az élet elsodorta őket egymástól, pedig annak idején nagyon jóban voltak. Marcell és Zoli még a Bagolykőben ismerkedtek meg és amikor évek múltán ő és Zoli egymásba szerettek nem is volt kérdés ki lesz az, aki tanúsítja ennek tényét a hivatalos iratokon. Szerencsére sosem érezte magát mellőzöttnek, ha a két barát összejött, legtöbbször náluk. Volt bőven közös témájuk. Az írás és a motorozás mindig szóba került. Meg persze ott volt az a sok iskolai sztorizás. Rengeteget nevettek. Ráadásul a férfi azzal hagyott maradandó nyomot maga után egykori alma materükben, legalábbis az ő meglátása szerint, hogy megmentett egy lányt, akit meg akartak verni. Ez pedig olyan hőstett volt, ami csak még jobban megerősítette Elektra hitét a hősök létezésében és mosolyt csal még most is szép ívű ajkára ahogy eszébe jut.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818185#post818185][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.01. 15:24[/b][/url]

A hanyag mozdulatra komolyabb ábrázatomat veszem elő, hiszen eszem ágában sem volt megzavarni őt a válogatásban. Inkább összeszorítom ajkaimat, amiknek szegletében már csak apró mosolymaradékok húzódnak meg. Fogaim közé veszem az almát, hogy szabaddá tegyem legalább egyik kezemet, és megindítom azt a zacskó felé, amikor a nő felém fordítja arcát. Ábrázatom a hitetlenkedő, a zavart és a vidám határain ugrál, egyik halmazból a másikba, kiveszem az almát a számból, az újonnan szerzett tasakos kezemben szorongatva tárom szét karjaimat, hogy magamhoz ölelhessem a régen látott jóbarátot. A gyümölcsöt tartó kezem kissé kiemelem, de a másikkal finoman fogom megtarkóját, ahogyan feje belefúródik kulcscsontomba. Egy pillanat töredéke csupán, de még nagyobb nyugalom száguld végig bennem. Eltávolodunk egymástól, majd széles vigyorral felkacagok. – Nem változol semmit, igaz? – még mindig karakteresen csípős. Fejemet csóválom, majd a bókra játékosan végig nyalom fogaimat, és nyelvemmel csettintve igazgatom meg színpadiasan bőrdzsekim nyakát.
– Neked sincs okod panaszra – bókolok vissza. Arra, hogy hogyan is kerültem ismét ide néhány másodpercre elhallgatok. Csupán a titokzatosság kedvéért; picit közelebb hajolok, majd sunyi mosollyal fedem fel magam. – Az Eridon ház újonnan választott házvezető-helyettese áll előtted – tárom szét karjaimat, s amikor ismét leengedem, beleharapok az almába. – Igazából az sem lenne hazugság – nevetek fel a mandulára. Kölyök korom óta az a kedvenc nassolni valóm. Még ha a hatodiknál ki is gyullad a fejem. Néhány pillanatig csak figyelem őt, majd amikor kínossá válik a boldog bámulásom, visszafordulok a mandulák fölé. – Mesélj te – mondom félig almával teli szájjal. – Nem láttalak a… – temetés óta. – Nagyon régóta – mosolygok kedvesen. – Mi jót csinálsz még Bogolyfalván? A Nagyvárosban lenne a helyed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818190#post818190][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 16:12[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná nem pillantott néha utána, hogy mi is lett régi barátjával, de két év úgy ahogy volt, szinte teljes egészében kiesett az életéből. Férje és kisfia halála, várandóssága a kislányával és az ő betegsége ideje alatt Elektrát csak a remény tartotta életben. Azonban miután a hullámok lassan elsimultak körülötte kezdett nyitni a tágabb környezete és világ, így annak hírei felé. Ezek az információ szikrák pedig fellobbantották benne a riporter lét tüzét, amiről már azt hitte kihunyt benne egészen. - Mért, kellene? - kérdez vissza féloldalas és rá jellemző szemtelen mosollyal, majd kifizeti a vásárolt finomságokat, hogy minden figyelmét ezután barátjára fordíthassa. - Persze, hogy nincs, hisz tudod, az újságírás fiatalon tart - reagál a kedves szavakra. Nem igazán tud az ilyesmivel mit kezdeni, ezért is terel mindig valami csipkelődéssel, amiben szerencsére a mellette almáját falatozó fickó mindig benne volt. Hiányzott neki. Ezt a tényt abban a pillanatban be kellett magában ismernie, amikor összenézetek az előbb a zacskó felett. Eközben a férfi látványos megjátszással igazítja meg bőrdzsekije gallérját. - Még mindig adod a menő macsót mi, nagymenő? - neveti el magát a látottakon. Semmi kétség, az eltelt évek nem komolyították meg, és ennek hősnőnk kifejezetten örül. - Az ég óvja őket, ha te leszel a pótapjuk - reagál a titokzatoskodás után kibukó nagy hírre még mindig nevetve - Vagy inkább téged óvjon? - kérdezi vidám hangon és tekintetében őszinte szeretet fényei táncolnak és mélyen egy adag büszkeséget is észrevehet az újdonsült házvezető helyettes - Azért gratulálok - bokszol bele a férfi erős vállába, ahogy régen. Ezek a szokásai is megmaradtak, ahogy éles nyelve és esze sem csorbult. Egykori rellonos lévén sosem látott bele az eridonosok világába igazán, de el tudja képzelni, hogy milyen lesz ennyi tűzet kordában tartania barátjának. Kelleni fog az erő és a kurázsi, de ezek benne mind megvannak, ám ezt hősnőnk ki sosem mondaná. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne dicsérné vagy biztatná, ám azt is mindig a maga sajátos stílusában szokta megtenni. - A temetés óta - pillant jóval halványabb mosollyal oldalvást - Nincs tiltólistán a szó. Nyugodtan kimondhatod - jegyzi meg békés hangszínen, amiből a másik hallhatja, hogy ő már elfogadta ami történt és sikerült továbblépnie. - Az Edictumba írok és a rádióban vezetek egy későesti műsort. Szóval csak a szokásos dolgokat csinálom - kezd felelni a neki feltett kérdésekre és ha a férfi is fizetett elindulhatnak folytatni a vásárlást a fűszeresnél. - A nagyváros túl sokat kapott már Rothstein Elektrából - mosolyogva utal arra a tényre, hogy az ottani élete a tragédiával véget ért, és nem igazán találná már meg ott a helyét újra. - Ráadásul a kislányomat is könnyebb úgy nevelnem, hogy a szüleim tudnak segíteni - teszi még hozzá. Mióta átköltöztek a saját, kis lila házukba azóta persze máshogy zajlik az életük. Vagy a szülei jönnek át, vagy ő viszi el hozzájuk Imolát, ám a lényegen, hogy nélkülük nem tudna dolgozni, ez nem változtat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818213#post818213][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.01. 21:00[/b][/url]

Mosolyogva csóválok ismét fejet. Dehogy kellene! Kifejezetten örülök, hogy ebben a változó világban, ezzel a millió történéssel a hátunk mögött még tudunk azok lenni, akik régen is voltunk. Zoli barátom Elekrája mindig feldobta az összejöveteleket. Még ha eleinte a fiús témák is voltak porondon, egy idő után a nő is megjelent, hogy együtt folytassuk az estét. Ugye stabil kapcsolatom nem sok volt, csak a kisiskolás szerelem Petúniával – aztán a rommá ment házasságom; de erről később. Ezért általában hármasban töltöttük ezeket a felnőtt estéket. Nosztalgikusan mosolyogva teszek néhány lapáttal a gyömbérből a zacskóba, majd mindent, amit összeszedtem Norma néni felé nyújtok. – Kifejezetten jól áll az újságírás – ejtek meg egy utolsó bókot. Régebben Zoltán vérét is szívtam Elektra szépségével, de mindig is tudnivaló volt, hogy azt, hogyha nem viselkedik, lecsapom a kezéről csak gyerekes csipkelődés volt.
Amikor a macsós színjátékom végére érek, boldogan felnevetek. – Tudod, vannak dolgok, amik nem változnak – kacsintok játékosan, és a fizetés végeztével mindent a nagyobb szatyorba dobok. – Ezt mégis hogy érted? – felháborodásom megjátszott, ám hangszínem egészen hihető is lehetne, hogyha a nő nem ismerne. Az igazat megvallva, nem kevés félsz van bennem az új pozíció miatt, de próbálom elhitetni magammal, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Óraadó tanárként már szerepeltem életem során, az ex-szel együtt vezetett bolt vezetésében is részt vettem. Ásványok után kutattam messzi tájakon, de… varázstanodai házat még nem volt szerencsém vezetni. Nagyon izgatott vagyok. – Ha belőlem és Zoliból indulok ki, akkor eléggé hamar beleőszülök – furcsa, hogy ő már nincsen. Elektrával alapvetően sok közös témánk volt, mégis leginkább barátom kötött össze bennünket. Nem szeretnék a múltban ragadni, abból még soha semmi jó nem származott, ám most jól esik kicsit úszkálni a nosztalgikus érzésekben. A gratulációra köszönetképpen fejet hajtok a magam, jellegzetes csibészvigyorával, majd a régi találkozás említésére megszelídül mindkettőnk mosolya. Tudom mélyen, hogy nem kellene ennyire finomkodva viselkednem, de mégsem engedem el a dolgot. Csak mély sóhajjal kínálom meg mosolyomat, és bólintok egyet, hogy; értettem, nincsen tabu.
– Az igen – húzom el egy elismerő mosolyra ajkaimat. – Majd egyszer körbe vezethetsz a szerkesztőségben. Vagy akár a rádióban – elvégre most már újra itt vagyok, és igen érdekes lenne, hogyha pont mi nem tartanánk a régre nyúló kapcsolatot. – Milyen témájú a műsorod? – kérdem, majd jobb kezemmel az egyik fűszerlevelet kapom fel, hogy megszaglászhassam.
– Nekem is jól fog jönni egy kis nyugalom – sóhajtok először kissé meggyötört módon, de nincsen időm ebben az érzetben maradni, mert egy ismeretlen tényező üti meg a fülemet; a kislány. Még egyet szimatolok lassan a levélből, majd a megcsócsált almát a nő mögötti kukába hajítom. Nem hiába; a sportolói múlt. Összehúzom a szemöldökömet. – Van egy lányod? – teltek az évek, persze. Nem is lenne meglepő, ha Elektra újra házasodott volna. Csupán meglepő az információ. Ábrázatom ellenére nagyon is örülök, hogy nincsen egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818236#post818236][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 22:42[/b][/url]

Már megint egy bók Marcell széles tárházából, ami csípős riposzton vagy egy hálás mosolyon túl nem igazán kap egyéb viszonzást. Hősnőnk élénken emlékszik rá ugyanis, hogy már szegény elhunyt férjét, aki eridonos létére igen visszafogott és romantikus volt is kikészítette közös barátjuk, amikor azzal cukkolta akkor még leendő férjét, hogy milyen szerencsés és, hogy ha nem vigyáz ő lesz Elektra következő hódolója. Ezek a heccelések persze alaptalanok voltak, hiszen egyértelműen látszott milyen mély szerelem is volt közte és Zoli közt. A sors azonban nem volt kegyes hozzájuk. Négy és fél év boldogság adatott számukra. - Ma már vannak remek hajfestő bűbájok, szóval nem féltelek - kacsint a férfira és elpakolja eddig vásárolt holmijait, hogy beférjen még pár apróság. Ha nem lenne ez a tértágító és súlycsökkentő bűbáj most két nagy cekkerrel lenne felszerelkezve, de így csak csatos bőr oldaltáskája lóg a vállán. - Jobb ötletem van! Adj interjút és akkor nem csak, hogy körbevezetlek, de még segíthetsz is nekem, hogy népszerű maradjon - ajánlja fel a lehetőséget és rellonoshoz méltó ravaszságáról tesz tanúbizonyságot, hiszen kellemest köt így egy csapással össze a tagadhatatlanul hasznossal. - Amúgy egy könnyed, beszélgetős, tanácsadós dolog sok jó zenével. Az igazán komoly témáimat azóta is írásban közlöm. Hisz ismersz - mosolyog hamiskásan és nem kerüli el a figyelmét, hogy Marcell őszintén kíváncsi arra amit csinál. Ez nagyon jól esik neki - Még mindig próbálok hidat verni a mágusok és a muglik közé és mindenek felett az igazságot napvilágra hozni - folytatja és hallatszik a hangján milyen céltudatos és elhivatott mindezzel kapcsolatban. - Itt meg fogod találni - helyesel most először beszélgetésük kezdete óta csipkelődés, irónia és terelés nélkül. Ebben a témában őszintén egyetért a férfi nézőpontjával. Bogolyfalva a béke szigete. Ezután lányára terelődik a szó és hősnőnk szaktudásának bevetése nélkül is látja, hogy Marcell meglepődött. Elmosolyodik a férfi arckifejezésén. - Imolának hívják, Zoli az apja és lassan négy éves. Azután, hogy Zolit és Petit eltemettük én teljesen elvesztem. Észre sem vettem, hogy várandós vagyok. Azt hittem csak a gyász az oka, de végül rájöttem. Reményt kaptam általa - meséli és sötét, átható tekintetű szemében szomorúsággal vegyes öröm csillan - Csak ő és én vagyunk egymásnak - teszi még hozzá és lelkének kapuján át igazi anyai szeretet árad, amit le sem tagadhatna - Biztosan jól kijönnétek ti ketten - jelenti ki és aprót bólint is hozzá - Ugyan a szeme és a jelleme jórészt az enyém, de sok vonását Zolitól örökölte. Épp olyan nyugodt és ügyes kezű mint ő volt - meséli elfogulatlanul. Mivel Imola valóban nem egy rohangáló rosszcsont, hanem egy kis művészpalánta. Éleslátása pedig néha még hősnőnket is megdöbbenti. Megérzi az emberek valódi jellemét. Ez korának velejárója és ártatlanságának egyenes következménye. Még nem ítélkezik, csak az ösztöneire hallgat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=819794#post819794][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.22. 14:28[/b][/url]

Mosolyom szüntelen és felhőtlen. A nosztalgia hullámvasútjára felülve hagyom, hogy vigyen az érzés, hiszen régen éreztem hasonlót. Általában egyedül voltam vagy éppen új ismeretségekre tettem szert, ezért igazán különleges, hogy most régi barátom feleségével járhatom a piacot. A csípős, frappáns megjegyzésekre csak mosolyogva csóválom a fejemet. Mintha tegnap lett volna, hogy elváltunk egymástól. Mégsem lehet ugyanaz minden, elvégre Zoli nem fog felbukkanni közöttünk, hogy mégis mivel bolondítom már megint a kedvesét. Mindig is jól viselte a sajátos humoromat, amin más már régen megsértődött volna, ő kedvesen mosolyogva fejet csóvált. Mint ahogyan most én teszem Elektrával. Akit egy életvidám és erős nőként látok magam előtt. Más már biztosan összeroppant volna ennyi súly alatt, de ő kitart. Lenyűgöző.
– Pedig olyan büszke voltam rá, hogy közel negyven évesen még nincsen őszhajszálam – biggyesztem le játékosan az ajkaimat, majd tovább szagolgatom a leveleket. Szeretek elveszni az illatokban. Talán erre vagyok a leginkább érzékeny, ha ingerekről van szó. Meg a jó rock dallamokra. Az érintésekre hétköznapi dolgokként tekintek, noha nem is tudom, hogy mikor érintett meg valaki magától utoljára. Persze Elektra ölelésén kívül. Attól függetlenül nem tulajdonítok sok jelentőséget nekik. A szemek, az illatok és a jó zene tud felpezsdíteni. – Én? – kérdezem őszintén felnevetve, miközben egy marékkal teszek a zsályalevelekből egy újabb zacskóba. – Interjút? – kérdezek vissza ismét jókedélyű hitetlenséggel hangomban. Érdekessége jellememnek, hogy a hatalmas önbizalom csupán látszat. Nem is értem a nő kijelentését. Kishitű vagyok. Ki lenne mégis kíváncsi rám? – De csak akkor, hogyha utána eljössz velem vacsorázni – kacsintok bájgúnár módjára, habár semmi hátsószándékom nincsen. Ezt Elektra is jól tudhatja. Ismer engem. Ilyen igazi műmájer vagyok, aki szereti mutatni a macsót, közben meg… – Szigorúan szakmai estebéd lenne – teszem hozzá megjátszott komolysággal, majd a kislányra terelődik a szó.
– Imola – ízlelgetem a nevet. – Különleges – mosolyom meglepően elszelídül. Mindig is vágytam gyerekekre, csak valahogy úgy hozta az élet, hogy ők nem vágytak rám. Vagyis leginkább az anyukáik. A hihetetlen történetbe annyira belefeledkezek, hogy majdnem a stand pultja mellé támaszkodok, de idejében összeszedem magam, és nem lesz baleset a vége. – Milyen sorsszerű... – motyogom inkább csak magamnak, és egy elvarázsolt horkantással fordulok vissza a fűszerek felé.
– Alig várom, hogy megismerjem a kiscsajt – válaszolom. Habár látszik, hogy egy pillanatra elkalandozok. – Mész még valamerre a piac után? – kérdem érdeklődve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=819805#post819805][b]Rothstein Elektra - 2020.10.22. 15:52[/b][/url]

Fűszerek illata lengi be a kis standot. Kardamom, fahéj, ánizs, rozmaring, zsálya. Tömény a levegő, de nincs is ezzel baj. Hősnőnknek inkább a hallása az ami érzékeny. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint zenei ízlése, ami ugyan nem kifinomult, bár operát is hallgat néha, de mindenképp változatos. Emellett a tapintást is fontos érzékének tartja. Most is ujjaival finoman nyúl bele a fűszerekbe, hogy vegyen belőlük. Az ölelést is emiatt szereti és ér hozzá a szívéhez közelállókhoz elég gyakran betartva persze a jó ízlés és az adott személy határait. Egyetlen alkalom volt, amikor nem bírta elviselni senkiét. A temetés napja. Állt szál egyenesen, egy szín feketében, megtörten és legszívesebben sikítva rohant volna el a sorra a kezét fogó vagy vállát lapogató emberek elől. Amikor véget ért a nap csak lefeküdt szülei házában a régi ágyára és nézte a plafont. Könnyeket is hullatott, de inkább belül őrlődött az önvád súlya alatt, ami nem engedte fel sem kelni. Napokon át csak feküdt szótlanul. Elvesztett mindent és magát hibáztatta, amiért nem tudta kimenteni szeretteit a lángok közül. Nem volt erős, nem volt bátor, nem volt semmi, csak egy test, lélek nélkül. Ha bárki látta volna akkor elszörnyedt volna a látványtól. Szegény szülei pedig mindent megpróbáltak, de hónapok teltek el ebben a vegetálásban majd őrült megszállottságban, mert az a hit éledt fel benne, hogy talán Zoli és Peti szellemként ismét mellette lesznek majd. Eszeveszetten kutatni kezdett, de rájött hiába. Ezután azonban kiderült, hogy a testi tüneteit a várandósság okozta. Egy új, nálánál sokkal nagyobb célt kapott, amiért érdemes volt élnie és küzdenie. Mint azok a hősök akikért annyira rajong. Megfogadta talpra fog állni és meg is tette. Imoláért. - Barátom, ezen könnyen lehet segíteni. Nősülj meg és lesznek - fordítja fejét a férfi felé és ajkát kicsit beharapva ártatlan szemekkel néz jó barátjára, aki élvezettel szagolgatja a fűszereket. Bekerül a zacskóikba ez-az mire a riportra terelődik a szó és a férfi megdöbbenését látva hősnőnk jót derül mielőtt megszólalna - Nyugi nagymenő, ígérem nem szedlek ízekre - húzódik féloldalas mosoly ajkára. Tudja, hogy a mellette álló egy jó ember, akivel a genetika kegyes volt ugyan, ennek ellenére csak a szája nagy. Jellemében megmaradt rendesnek és normálisnak. Épp ezért szereti bosszantani - Csak egy kicsit - teszi hozzá és visszafordul a fűszerekhez. Ekkor hallja meg Marcell meghívását. Ismeri őt így tudja, hogy bármennyire elő is adja magát az invitálás pusztán baráti, ahogy részéről is kizárólag ilyen alapon érkezik a válasz. - Nem tudod mire vállalkozol, de rendben. Mostanában úgysem vacsoráztam úgy senkivel, hogy az hírértékű legyen - vonja meg vállát és arcvonásai vidámságról árulkodnak, ám ekkor belé nyilall egy cinikus önnarrálás, miszerint whiskyt viszont már ivott. Csak az inkább a gyászjelentések közt köthetett volna ki ha napvilágot lát. Még mindig kegyetlen fájdalommal a lelkében gondol vissza arra az estére, de most sem döntene másként. A szerelem már csak ilyen. Áldozatokkal jár és ő meghozta a sajátját. Viszont most itt van mellette egy barát, aki teljes figyelmet érdemel tőle, ezért felé fordul ismét és még épp látja a filmbe illő geget, ahogy Marcell majdnem mellédől a standnak miután kislánya nevével kapcsolatban megjegyzést tesz - Tudom, hogy ez a név nagy hatással van az emberekre de, hogy össze is törnéd magad miatta - kuncog fejét csóválva - Őszintén le vagyok nyűgözve - neveti végül el magát felhőtlenül és beugrik neki egy remek ötlet, amit nem is rejt véka alá sokáig - Van egy ötletem - vezeti fel és megfogja a férfi karját - Gyere el hozzánk vacsorázni és akkor megismerheted, ráadásul még a szakmai estebéd is jobb lesz mint bármelyik étterem menüje - fényezi kicsit főzőtudományát, amivel azért Marcell minden bizonnyal tisztában van, hogy nem életveszélyes. Evett náluk párszor, pontosabban jó párszor. Hogy a társaság vagy az étel miatt volt olyan sokat náluk, az örök rejtély marad. Minden esetre volt alkalma megkóstolni például Elektra specialitását a hústortát vagy a csülkös bablevest. - Haza, mert a lányom és a szüleim már biztosan várnak - felel a neki feltett kérdésre. Tényleg ezt teszi majd. Bepakol a motor oldaltáskáiba és elbrümmög otthonáig szép komótosan. Mostanában szeret újra vasparipájának nyergében lenni és elszökni néha naplementekor, hogy a menetszél tisztára mossa szomorúságtól sötét gondolatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=820028#post820028][b]Hegedüsh Marcell - 2020.10.25. 14:16[/b][/url]

Mosolyom szüntelen Elektra társaságában. Fel-felkuncogok a néhány csípős nyelvű riposztra, miközben fejemet csóválva nyúlok ismét tárcámhoz, hogy a megvásárolni kívánt tételeket mihamarabb a többi közé tegyem. A szatyrot karomra húzom, hogy mindkét kezem szabaddá válhasson, így egyikben a tárcával, a másikban pedig a bankjegyekkel fordulok a nő felé. Féloldalas mosollyal kacsintok sajátos módomon, majd a kofának nyújtom a pénzt, és végre el is van intézve a mai vásárlás. A lakásomba nemrégiben költöztem, ugye, így még nem sok minden van benne a bútorokon kívül. A ruhákat is csak a franciaágyra volt időm kihajítani, mert egyelőre annyi üres minden, hogy képtelen voltam még jobban ténykedni benne. Az ex-feleséggel közös tulajdonban lévő házra emlékeztet még ebben a nyers formájában, és a nemrégiben már begyógyulni kezdett sebeket nem szívesen szakítom még fel. Furcsa az élet. Reménykedtem abban, hogy jó ismerősökbe botlok majd, elvégre sokan nem szívesen hagyják el Bogolyfalvát. Miért is tennék? Számomra még mindig ez a leggyönyörűbb hely a világon. Románia is szép volt a maga módján, csak amikor megtaláltam a férget az almában, inkább minden elhajítottam és szedtem is a sátorfámat. Kutatások miatt az Egyesült Államokban töltöttem sok időt, de csak lakókocsiparkban engedhettem meg magamnak állandó lakhelyet, mert Otília szinte mindent vitt. Így jár, aki szerelemből ír házassági szerződést. No, de inkább kanyarodjunk vissza jelenbe, ahol éppen vadalma módon vigyorogva kezdek bólogatni Elektra szavaira.
– A főztöd – törlöm meg jobb kezemmel bal szájam szegletét, miközben a szatyrot leengedem másik kezemben, s már a tárcát is zsebembe mélyesztettem. – Zseniális ötlet – teszem még hozzá, hiszen nem egyszer és nem kétszer csodálhattam már meg a nő főzéstudományát, most mégis minden más lesz. Csak ő, én és Imola. Jóleső bizsergés járja át testemet a finom érintésre, majd újfent bólintok egyet. – Akkor azt hiszem, ezt meg is beszéltük – indulunk meg egymás mellett, miközben hümmögve veszem tudomásul a női további programját a mai napra. – Motorral vagy? – kérdezem végül érdeklődve, amire ő meg is osztja velem, hogy nem tévedek, ezért bólintok egy nagyot és beszívva a szombati délelőtt friss levegőjét, és fejemmel egy irányba bökök. – Elkísérlek egy darabon. Nem szeretném, hogyha elrabolnának – villantom meg ismét fehér fogsoromat, majd tovább duruzsolva lépkedünk egymás mellett. – Ami pedig a házasságot illeti… – kezdek a sztoriba, csupán az alapfelállást elmesélve. Megosztom vele, hogy bizony csúnya váláson vagyok túl, és többek között ezért is tértem vissza ide, mert tudtam, itt mindig otthonra lelek. Sokat utaztam mielőtt arra adtam volna a fejem, hogy ismét bogolyfalvi lakossá váljak. Természetesen megpróbálom nem tragikusan előadni a történteket, noha egyértelműen megbújik minden mosolyom mögött, hogy nem volt egy leányálom az utóbbi egy év. Komótosan sétálva vegyülünk el a piactér tömegében, mint két régi jó barát. Visszatértem.