34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 29. 22:40 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

Már jóval korábban, valamikor a kastélyba való visszaérkezés után írt még levelet Attilának. A dolog nem volt sürgős, és nem is siettette igazán a férfit a válasszal - egyrészt, mert az év végi hajrával és vizsgáztatással, a költözéssel járó hercehurcával valószínűleg a tanerőnek jobban meggyűlt a baja, mint neki, aki csak épphogy megérkezett az országba. Csakugyan, jóval később hozták össze a találkozót. Még csak nem is az iskola területén. Szerencsés helyzetben vannak azzal, hogy van olyan közös tér, ahol mindketten megfordulnak, ki munka miatt, ki pedig leendő munka miatt.
A kantin egy nagy, egybenyitott tér, ízlésesen és szépen berendezett, inkább a letisztultság jegyében készült helyiség, mintsem, hogy zsúfoltnak hatna a bent ülők számára. Levegős, szép és nem mellesleg az étel sem rossz, amit kiadnak a kezükből a manók és szakácsok. A C napi menüt választotta csontlevessel és narancsos karajjal és somlói galuskával - ez az A B C D menüs megoldás kicsit a francia állami iskolákat juttatja az eszébe, de még jó, hogy csupán ennyi emlékeztetővel szolgál a minisztérium. Nincs hozzászokva, hogy tálcával sorban álljon, helyette kellemes belenyugvással konstatálja, van rendes kiszolgálás.
- Nos, tagadhatatlan, hogy jobb itt megejteni egy beszélgetést, mint a kastélyban.
Jegyzi meg halvány mosollyal, miközben eligazítja az evőeszközöket maga előtt. Itt minden asztal és falak menti box körül csendbűbáj van felhúzva,  illetve annak egy kicsit megvariált változata. Nem nyom el minden hangot és háttérzajt, hallani az alkalmazottak járkálását, az evőeszközök találkozásának jellegzetes zaját a tányérral, az emberi beszédhang kellemes, megnyugtató egyvelegét. Ám ha valaki megkísérelne belehallgatni a szomszéd asztal körül folyó társalgásba, azon kapná magát, hogy a hallott szavak nem bírnak értelemmel számára. Mindössze az általános komfortot biztosító hangok vannak jelen, miközben a diszkréció sem veszik el. Ez végtére is, a minisztérium.
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 29. 23:16 | Link

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Pontosan emlékszik arra a levélre. Nem a közelmúltban bontotta fel, de eltette magának az íróasztal egyik fiókjába, hogy szükség esetén meglegyen. Nem a leggyorsabb levelezőtársat tisztelhette Attilában, de nem hagyta megválaszolatlanul kíváncsiságát. Körülbelül annyiban maradtak, hogy amint lezajlik az abban az időszakban szokványos hajtás, egy személyes találkozás keretében beszélik át azt a dolgot, amire a mestertanonc éppen vállalkozni készült.
Aztán az idő hozta a szokásos formáját, már megint túl gyorsan haladt a kelleténél. Nem felejtődött el az egyeztetés, csak egyszerűen nem adódott alkalom rá. A vizsgaidőszak után a tanulók és az iskolai dolgozók nyári szabadságukat töltik, de a tanár úrnak fizetéskiegészítésre van szüksége, hogy szépen fogalmazzunk. Állítása szerint bölcsen tette, hogy nem hagyta ott pozícióját a minisztériumban. Ezzel nem csak a kapcsolatait ápolhatta tovább, de B-tervként is szolgált a tanítás mellett. Nem utolsó sorban rendkívül izgalmas munkakör, csak sajnos idővel fárasztó lesz.
Hetekig a fővárosban tartózkodott, de úgy tudta, hogy a kastélyban tanuló növendéke is hasonlóképpen fog tenni. Zsúfolt időbeosztása miatt megkérte, hogy ebédeljenek együtt, az lenne a legkézenfekvőbb megoldás mindkettejüknek.
A kantint jól ismerve helyet foglaltak az egyik üres asztalnál. Előtte persze választott a menüből, így került tálcájára a nyári hőségben ideális hőmérsékletű meggyleves, mellette gyümölccsel töltött umposzelet rizskörettel, desszertnek pedig aranygaluska.
- Valóban - erősítette meg beszélgetőtársa észrevételét, majd még mielőtt nekiállt volna fogyasztani, mellékesen végignézett a helyiségen. Láthatóan nem volt nagy a forgalom, így nem érezte magát siettetve mások által.
- Remélem nem várattalak túl soká ezzel a beszélgetéssel, de egyszerűen el voltam havazva az összes létezővel, ami a kastélyban előfordulhat - ismerte be bűnbánóan, majd az ételhez folyamodva hozzálátott annak lassú elfogyasztásához - Jó étvágyat! - merítette el kanalát a levesben, amit szerencsére itt jóval felnőtthöz méltóbb adaggal adnak, mint az iskolában.
Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 30. 00:12 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

A minisztériumban sosincs záróra, bár éjjel már kevés esély van rá, hogy a kantinban kiszolgálják. Ellenben 2015-re eljutottak oda, hogy legyenek különböző automaták egyes folyosókon. Persze, voltak olyan varázslók, minisztériumi vezetők, akik a saját osztályukon nem tűrtek meg ilyet, de ekkor általában csak elég átsétálni valahova máshová.
- Teljesen ráért, egyébként sem terveztem évkezdésnél korábbra. Már azért is hálás vagyok, hogy elvállaltad.
A patrónus bűbáj sosem volt valahogy az alapképzésének a része. Elméletet természetesen tanultak valamicskét, de nem építették be a törzsanyagba, ennél fogva ez a varázslat teljesen kimaradt az életéből.
- A vizsgaidőszak nem biztosít túl sok szabadidőt a tanári szakmában, gondolom. Főleg, ha előtte gondolom bűbájtanszakértőként az elromlott védelemmel is foglalkozni kellett.
Az már önmagában nagy csúszás lehetett, mint be nem tervezett program. A tegeződés különben némiképp megkönnyíti a dolgát, bár tény az is, hogy Attila nem sokkal idősebb nála, szóval furcsa lenne, ha túl hivatalosan beszélnének egymással. Meg kell még szoknia, hogy a Bagolykőn, több fiatal tanerőt alkalmaznak. A Beauxbatons-ban hozzászokott, hogy az oktatók nagy hányadának kora az övének a többszörösét teszi ki.
- Viszont. - Biccent a jókívánságra, aztán ő maga is nekikezd a saját adagjának. Az étkezést nem is tervezi megszakítani, legalábbis az első fogást csendben fogyasztja el, s csak azután szólal meg, hogy a kanalát félretolja a tányéron.
- Magyarországon hogy működik egyébként ez a patrónus dolog? Rendszeres különóraként beiktatott vagy teljesen ránk van bízva, hogy milyen időközönként találkozunk?
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 30. 00:52 | Link

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Nem gyakran szokott benn ebédelni, ahhoz azért túl idegennek érzi magát ebben a hatalmas intézményben, még ha már évek óta aktívan szolgálja is azt. De ha két fontosabb megbízás között egyszerűen nincs más megoldás, akkor muszáj beülnie ide és túlesni a kötelező étkezésen. Szereti egyébként, mert egy kicsit kikapcsolódhat. Nincsenek körülötte diákok, akik után felügyelnie kell. Azonban nem hitte volna, hogy egyszer még ide fog szervezni megbeszélést egy ottani diákkal.
- Igazán semmiség - mosolyodott el - Hát igen, de legalább nem unatkozom. Addig se kell a magam problémáival bajlódnom, tudod...
Ethan rátapintott a lényegre. Baromira elfoglalt, főleg ha következő tanévtől a nonverbális varázslást is bevállalja mint opcionálisan tanulható képességet. Bízik benne, hogy nagy lesz iránta az érdeklődés, hiszen korábban is működött már sikerrel a foglalkozás. Ami azt illeti, a patrónus megtanulásával kapcsolatban sem a vele szemben ülő mestertanonc az első, aki felkereste őt. Lesz tennivalója bőven, ami a magánéletének fokozatos csökkenésével jár. Pillanatnyilag úgy érzi, hogy bírja a megpróbáltatásokat. Kényelmesnek találta, hogy tegeződhettek, mintha csak Viktorral beszélgetett volna.
A formaiságok után nekiálltak a levesük elfogyasztásának. Követve a másik fél példáját ő sem szólalt meg, egyedül kanalának esetenkénti halk koccanása szolgált zajforrásként a részéről.  Kipillantott a kantin ablakán, ahonnan panorámás kilátás nyílt Budapest néhány nevezetességére. Mulatságos volt belegondolni abba, hogy lakóinak zöme ezt az épületet egy befejezetlen betontömegnek látja viszont.
- Eléggé szabad kezet kaptunk. A foglalkozások gyakoriságát én állítom össze, természetesen a te programjaidhoz igazodok. Van egy előírt minimális óraszám, és persze egy tanév alatt el kell sajátítanod a képességet, ha hivatalosan akarjuk csinálni - válaszolt a felmerülő kérdésre, kíváncsiságból pedig majdnem visszakérdezett, hogy máshol vajon hogyan működik. Végül nem tette, meggondolta magát. Nem olyan fontos információ.
- Van már bármiféle előismereted a bűbájjal kapcsolatban, vagy az elméleti oktatás is az én reszortom?
Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. augusztus 31. 23:55 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

Nem zavarja különösebben a csend, míg esznek. Vannak emberek, akiknek szükségük van arra, hogy emberi hangot halljanak maguk körül, és akiket feszélyez, ha a perceg némán haladnak előre. A csendben is megvannak a maga formái: amikor a teremben csak a pennák sercegését hallani, vagy a könyvtárban a lapok pergését. Van, mikor feszültséges rejt magában, haragot vagy zavart; neheztelést. Most csak természetes és zavartalan. Egyébként is kár lenne egy jó ételt beszéddel megzavarni.
Két fogás között dől csak hátra, míg akkurátusan kicseréli maga előtt a tálakat. Az üres levesest hátrébb tolja, a főételt pedig maga elé húzza. A tányér még mindig meleg a rá helyezett bűbájtól, ami megfelelő hőmérsékleten tartja az ételt. Nem is gondolná valaki, aki ebben nőtt fel, hogy valójában mennyire a varázslatok hatják át még a leghétköznapibb dolgaikat is. Még egy egyszerű tányért is.
- Ez jól hangzik. Az egy tanévvel nem hinném hogy gond lesz...
Elvégre csak egyetlen varázslatról van szó, mondaná, de nem fejezi be a mondatot. Tudja ő is, hogy patrónust idézni nem könnyű, de abból kiindulva, hogy a bűbájok az egyik erőssége, van benne egyfajta természetes magabiztosság ezzel kapcsolatban.
- Egyelőre nem tudom még a beosztásomat, ha minden igaz, tanévkezdésre az is meglesz majd. Aztán könnyebb lesz beosztani, mikor kinek mi fér bele az idejébe.
A kérdésre biccent egyet és megdörzsöli az állát elgondolkodva. Nem azért, mert ne tudná rögtön, hogy kapott-e elméleti képzést; inkább azt pörgeti végig magában gyorsan, hogy az vajon mennyire volt alapos.
- Az alapvető elméletet kötelező volt az alapképzés utolsó évében megtanulni. Épp csak a gyakorlatig nem jutottam el. Nem volt feltétlenül szükséges ahhoz az irányhoz, amerre később továbbtanultam.
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 5. 11:38 | Link

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Nem tartozik a gyors evők közé. Természete az asztalnál is meglátszik, aprólékos és ráérős, kimért tempóban fogyaszt. Gyerekkorában irtózatos sebességgel lapátolta magába az otthoni ebédet, ami egyszer egy olyan gyomorfájást eredményezett nála, hogy talán attól kezdve vált ilyen óvatossá. Ennek ellenére megközelítőleg ugyanabban az időben tértek át a főételre.
- Ha valóban elhivatott vagy, akkor akár még hamarabb is sikerülhet. Ez persze a bűbájra való fogékonyságodtól is függ, ami majd úgyis kiderül.
Egyetlen tanév, sok megerőltető foglalkozás. A többség már csak amiatt se próbálkozik a patrónus-bűbáj elsajátításával, mert ilyen korban már túlságosan elfoglalttá válik. Ott lesz a munka, a család, az esetleges egyéb tanulmányok. De mindig marad egy réteg, aki vállalkozó szellemű. Nem emlékszik rá, hogy látta-e valaha Ethant varázsolni, de kisugárzása alapján tehetségesnek gondolja. Valójában szinte kizártnak tartaná, hogy az ő esetében lehetetlen dologról beszélnének.
- Tanévkezdés után néhány héttel felkereslek megint. Akkora már én is tudom a sajátomét és vissza is fogok szokni a napi teendőimhez. Azt is meg kell még nézzem, hogy rajtad kívül hányan gondolják még komolyan - törölte meg szalvétájával a száját.
Alapvetően van egy általános érdeklődés a tanár úr által oktatott képességek iránt, de a jelentkezők zöme végül mégis meggondolja magát. Mint minden más hasonló foglalkozásnál. Természetesen a hozzá bejelentkező diákok száma semmilyen negatív hatással nem lesz a mestertanoncra, őt előnyben fogja részesíteni, hiszen már nagyon korán jelezte szándékát, így az elsők között írta fel a listájára.
- Értem. Azért akkor leszek igazán nyugodt, ha előtte átismételjük, de nem fog sokáig tartani, ígérem. Felmérem, hogy felejtettél-e valamit, aztán már rá is térhetünk a gyakorlatra - tájékoztatta a jövőbeni foglalkozások menetéről. Érezhető, hogy erre inkább formai okok miatt van szükség, mintsem Ethan tudásának hiányából fakadóan. Remélhetőleg megértő lesz a tanár úrral - Hogyhogy úgy döntöttél, hogy most mégis megtanulnád?
Bízott abban, hogy korábban erről még nem esett szó. Mindig érdekelték a tanulói indoklások, hogy hogyan ítélik meg saját magukban ezt a lehetőséget. Valamilyen szinten szükséges is a magyarázat, mielőtt tanítani kezdené.

Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. szeptember 6. 19:08 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

- Mindig úgy tartottam, hogy az ember csak korlátozottan lát rá vagy tudja megítélni a saját készségeit. Mind szeretünk egy kicsit többet gondolni magunkról. Nem önteltségből, csupán önmagunk megnyugtatására.
Magyarázza ráérősen, miközben akkurátusan felvágja a húst a tányérján és a kis csésze külön odakészített mártást egyenletesen eloszlatva ráönti. Végül nem húzza túl sokáig az időt, hogy rátérjen, amire ezzel ki szeretne lyukadni.
- De azt hiszem, megkockáztathatom, hogy a kompetenciám bűbájok tekintetében több, mint elfogadható. Viszont igen, majd úgy is meglátjuk.
Kiszélesedő mosollyal néz fel a tányér felett a másikra, és bár az önbizalom valóban látszik rajta, az valahogy mégsem harsány van tolakodó. Tisztában van ő is azzal, ha elbízza magát, az olyan kiindulópont, amitől csak lejjebb érkezhet, de annyi gátlástalanság nincs benne, hogy álszerénységgel támogassa alá a későbbi esetleges sikereket. Inkább vállalja a kudarc lehetőségét, ha az egy reálisabb kép róla. Illetve ebben az ügyben teljesen belefér ez a fajta hozzáállás. Máshol sokszor pont a kivagyiság lehet jó stratégia, ha el akarja bizonytalanítani a másik oldalt, na de most mégis miért lenne ez szükséges?
- Nekem megfelel.
Elégedetten dől hátra a székében az első néhány falat után, összességében akkor elintézettnek is tekintheti a dolgot. Már jó ideje egyébként is szeretett volna foglalkozni ezzel a varázslattal.
- Ideálisabb üzenetek küldéséhez, mint egy bagoly, főleg, amikor arra van szükség, hogy minél előbb eljusson az információ A pontból B-be. Ez az én választott szakmámban kulcsfontosságú lehet. Tudja, rengeteg ügy bukott már amiatt, mert egy bizonyíték lassan került a felelős jogász kezei közé.
Egy bizonyítéknak pedig nem is kell feltétlenül fizikainak vagy kézzel foghatónak lenni, egy jól elkapott (bizonyítható) tény épp oly perdöntő lehet.
- És bár nem tervezek túl gyakran dementorok közelében tartózkodni, pont a büntetőjogi szférában több esély van rá, mintha egy teljesen más pályán indultam volna el.
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 14. 20:03 | Link

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Szerény mosollyal az arcán tolt be egy újabb falatnyi ételadagot a szájába. Hiába tette ezt illemtudóan, annak megrágását egy kicsit elsiette, mert úgy érezte, rögtön reagálnia kell leendő tanonca mondataira. Egyetértően bólintott a kijelentésére, közben pedig az iránta érzett megbecsülése is nőtt valamelyest.
- Szélesen ismert, hogy aranyvérű család vagytok. Már önmagában nagyobb a valószínűsége a sikeres és gyors képzésednek.
Kortyolt némi ásványvizet az üvegpoharából, tekintetével a vele szemben ülő, egészséges magabiztosságban tündöklő társát tartva szemmel. Végigfutott agyában a gondolat, hogy milyen jó csapat lesznek a jövőben, ha egyszer eljutnak odáig és lesz idejük egymásra. Újból tányérja fölé hajolt és ismét vágott egy szeletet a késével, miközben hallgatott.
- Munkája ellenére nem mindenki rendelkezik a képességgel, pedig szerintem nagyon hasznos tud lenni ezen a területen... is. Örülök, hogy erősödik a kivétel.
Elismert valaki lehet még Ethanből, ha tényleg hangsúlyt fektet olyan "apróságokra" is, mint a patrónus-bűbáj. Végigmérte az előtte heverő tálcát, annak minden tartozékával együtt. Választott köretének összekaparásával elüthette még a fennmaradó időt, közben újabb csoport lépett be a kantinba. Nagyobb társaság, feltehetőleg egy osztályon dolgoznak, tetőtől talpig formális mágusviseletben. Minden tisztelete azoknak, akik nem sülnek meg ilyenkor a tradicionális ruhadarabok alatt.
- Itt kívánsz majd elhelyezkedni? - pislogott ismerősére pillantva - Vagy szigorúan csak tanulni érkeztél az országba?
Korukra való tekintettel véleménye szerint a tegezés mellett azt is megengedhették maguknak, hogy olyan témákról kezdjenek csevegni, (pontosabban Attila tegyen fel ahhoz kapcsolódó kérdéseket) amelyek alapvetően nem tartoznak az átlagos tanár-diák beszélgetések részeihez.  Ügyelt rá, hogy ne tűnjön túlzottan faggatózónak. Bizonyára nem fog úgy visszanézni rá, mint egy túl sokat tudni akaró, pletykás bácsira.
Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. szeptember 15. 23:50 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

- Igen, ez is közrejátszik, bár ismerek olyan aranyvérűt is, aki nem igazán jeleskedik a mágikus képzéssel kapcsolatos tárgyakban. Tulajdonképpen az elméletben sem.
Ezt szinte bocsánatkérő mosollyal teszi hozzá, nem úgy, mint aki ténylegesen mulatni akarna más tehetségének vagy fogékonyságának hiányán. De hiába, az ő köreikben olyan gyakori a túlzottan pökhendi önajnározás, hogy néha-néha élvezet elmenni olyanok mellett, akik valójában kész csődtömegnek számítanak. Ilyenkor mindig megnyugtatja, hogy végső soron nem a vér, hanem az ambíció számít. Számára megnyugtatóbb azzal a tudattal élni, hogy bár, igen, kétségtelenül vannak olyan anyagi (és más) forrásai, amelyekkel egy közember vagy varázsló nem élhet, de mindezek mellett a saját munkájának is megvan a gyümölcse.
- Hát, még én. Szeretnék felkészült lenni. Van egy mugli mondás, ami szerint jobb félni, mint megijedni, és van benne valami.
Követi Attila tekintetét a beérkezők felé, de csak legyint gondolatban, egy olyan arcot sem ismer fel közöttük, akikkel kapcsolatban érdekelt lehetne most vagy a jövőben. Az üres tányérokkal teli tálcát leadja egy, diszkréten az asztalok között járkáló manónak, és kényelmesen hátradőlve a helyén dörzsöli meg az állát. Halvány borostája van, szóval a mozdulatot halk sercegő hang kíséri.
- Tanulni inkább. Nem mintha tiszteletlen akarnék lenni az itteni rendszerrel szemben, de Magyarország elég.. nos, apró. Ha van lehetőség egy szerteágazóbb szférában elhelyezkedni, akkor inkább azt választom. Igaz az is, hogy ott talán túlságosan könnyű lenne a dolgom, mert valljuk be..
Ezen a ponton pedig nem túl szélesen, de széttárja a kezeit, és finoman vállat von.
- Az lenne. - Már csak az apja személyéből kifolyólag is, számára ki van kövezve az út. Ethan sem hazudik magának, tökéletesen tisztában van ezzel.
- Szóval néhány évet lehet, hogy eltöltök vagy itt vagy máshol, de semmiképpen sem Franciaországban, hogy lássam, egyáltalán a saját erőmből mire viszem. És hogy mások is lássák.
Úgy akarja elfoglalni majd egyszer Anatole helyét (mert célja elfoglalni, pökhendiség és ostobaság lenne dacból visszautasítani az örökségét), hogy ne mondhassák, csak az előmelegített karosszékbe ül bele ilyen sikerrel.
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 16. 22:01 | Link

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

- Bizonyára ők is tehetségesek valamiben. Nem lehet mindenkiből professzionális mágiahasználó, még ha a hátterük meg is lenne hozzá. Nem nézem le őket, kifejezetten izgalmas kihívás egy tanár számára az ilyen tanulókkal való foglalkozás, gondolom megérted.
Ethan aranyvérű családból származik, akik talán nem egyenlő módon becsülnek meg embereket. Tekintettel szakirányára, feltételezhetően képes racionálisan gondolkodni, vagy legalábbis diplomatikusan úgy tenni, mintha Attila állításával abszolút egyetértene. Ez amolyan elővigyázatosság a részéről. Nincs tisztában konkrétan a Saint-Venant felfogással, az is elképzelhető, hogy jóval kevésbé konzervatívabbak az átlagnál, de jobb megelőzni a bajt. Ilyen szempontból a tanár úr is megérthető, aki a felsőoktatásban alapos ismertetőt kapott arról, hogy hogyan kell viszonyulni különböző adottságú diákokhoz. Akkor még szigorúan a varázstalan világ keretein belül. Félvérként úgy érezte, nem teheti meg, hogy mások fölé helyezze magát. Tanulmányainak köszönhetően társadalmáról ilyen tekintetben sem alkot véleményt, elfogadja és tiszteli mások nézeteit, csupán a sajátját vállalja fel gerincesen.
- Ahogy mondod. Örülök, hogy így állsz hozzá, ennek függvényében segíteni is fogok neked céljaid elérésében. De furán hangzott... - mosolyodott el magán, hangjában felismerve egy nagypapás, egyszerű karaktert, akiről csak úgy süt a merő jóindulat. Vissza is váltott kifejezéstelen tekintetére, újbóli köretadagot lapátolva villájára. Szánalmas alak lesz, ha végleg elnyomja magában a még fiatalságra törekvő énjét. Ezek a mondatok...
- Ezt mindenki tudja, nem bántasz meg a kijelentéssel. Iskola után én is kimentem szerencsét próbálni külföldön, de rövid időn belül haza kellett térjek - gondolkodott el - Igazából szerencsém volt, hogy itthon el tudtam helyezkedni. Neked biztos jó lesz egy kis "idegenbeli" tapasztalatszerzés, jól fog mutatni az önéletrajzodban.
Tanulmányai befejezése után társa gyakorlatilag már révbe ért. Kinek több, kinek kevesebb munka árán adatik ez meg. Ethanről se mondható el, hogy visszaélne előnyeivel, ahogyan az jelenlegi szándékából is tisztán látszik.- Ajánlottak már fel valamiféle állást itt, vagy ez még kérdéses? Esetleg pont emiatt tartózkodsz a minisztériumban?
Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. szeptember 17. 13:37 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

- Valamiben biztosan. Volt egy mugli író, Terry Pratchett, azt hiszem, ő írta, hogy a világon mindenki tehetséges valamiben, és az a legnagyobb tragédia, amikor ez rejtve marad. Vannak olyan csodás zenészek, akik a következő Schubert lehetnének, de sosem fogtak még a kezükbe hangszert.. és nem is fognak.
Nem szégyelli, hogy olvas mugli irodalmat. 2015 van, és már az aranyvérűeknél sem dívik (legalábbis nem mindenkinél, főleg a fejlettebb, nyugati országokban) a teljes elzárkózás a technológia elől. Ethan pedig értékeli azt a fajta találékonyságot, amellyel a muglik élnek varázslat híján. Többre tartja a vérségi büszkeségnél a jólinformáltságot és a széleskörű ismereteket. Abból ugyanis nem élsz meg és nem boldogulsz a világban, hogy büszkén duzzadó méllkassal kihúzod magad és lépten-nyomon a származásod tisztaságáról biztosítasz mindenkit.
Szórakozott hangon és félrebiccentett fejjel teszi viszont hozzá..
- De hidd el, néhányaknak jót tesz, ha letörik a szarvát. Bár igaz, hogy nem a pedagógiai meggyőződés beszél belőlem.
Inkább az, hogy sokkal könnyebben volt DB elnökként is kezelhető az a problémás diák aztán, aki már valamivel alább adott önnön tökéletességének tudatából. Kiszélesedő mosolya apró gödröt gyűr a száj vonala alatti sarokba aztán, amikor Attila egy röpke pillanatra szabadjára engedi magában a jóindulatú nagypapát. Bár ő nem egészen így fogja fel.
- Ha furcsa, ha nem biztató, hogy van valaki, akire számíthatok. Szóval köszönöm.
Ez egy idegen ország még számára, azzal együtt, hogy vannak ismeretségei már. De közel sem annyi, hogy biztos lábakon álljon egyelőre, jól jön mindenki, aki a segítségéről és támogatásáról biztosítja. Ha nem most, majd később fog megtérülni ez, amikor igazán szüksége lesz rá.
- Na igen. Hálás passzus egy CV-ben. Viszont te hogyhogy visszatértél inkább? Biztosan bőkezűbben honorálják a munkát nyugatabbra, mint itt.
Ethan materialista ember. Vannak szolgáltatások. És azoknak megvan az ára. Akkor márpedig miért ne azokat a lehetőségeket keresse, amik a legkecsegtetőbbek? Szépek és jók az ideák, de megélni és egy bizonyos életszínvonalat fenntartani belőle, aligha lehet.
- Talált, emiatt vagyok itt. Le kellett papírozni a gyakornoksággal kapcsolatos ügyeket. A következő években az iskola és a minisztérium között fogok ingázni, a mentorom személyét elnézve, nem fognak hagyni unatkozni.

Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 17. 19:43 | Link

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

- Egyetértek. Ebből a szempontból az illetőn múlik, hogy megadja-e a lehetőséget saját magának az önmegvalósításra, persze a társadalmi és egyéb környezete nagyban befolyásolhatja. Ezzel viszont egy olyan kérdést feszegetnénk, amire nincs egyértelmű válasz, az erről való vitatkozás pedig sok időbe telne.
Utolsó szavával párhuzamosan nyúlt a desszerthez. Konstatálva Ethan tájékozottságát irodalmi témákban, az olvasással kapcsolatos szokásai kezdték érdekelni. Kíváncsi volt, hogy ez az ambiciózus természet, akinek első látásra a lexikonokon kívül egyéb művekre aligha jut ideje, mit forgat még a keze ügyében olykor-olykor. Néhány évvel fiatalabb volt nála, amikor megélte a saját irodalmi fénykorát. Verseket, rövid történeteket írt otthon a füzetébe, rendszeresen látogatta Pest legelismertebb könyvtári létesítményeit, könyvesboltjait, ahonnét az éppen aktuális kérdéseire kereste a választ. A nagybátyjánál lakott még ekkor, s valamelyest több idővel rendelkezett, mint manapság. Olvasmányai hatására támadt érdeklődése az idegennyelvek, kultúrák és társadalmi szokások iránt, ezzel párhuzamosan olvasva el a nagy klasszikusokat.
- Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ha már mondásoknál tartunk - erősítette meg korábbi álláspontját - Mellesleg milyen műfajokat kedvelsz? - gondolt itt a könyvekre. Kérdésével azt is elkerülhette, hogy ne a kötelezően bemagolandó szakirodalomra asszociáljon.
- Igazából annak idején még nem rendelkeztem olyan végzettséggel, amely megfelelő jövedelmet tudott volna biztosítani. Túl kevés tapasztalatom volt, és persze teljesen magamra voltam hagyva, fiatalon - itt egy kissé közelebb hajolt, akaratlanul is halkabban folytatva, egy pillanat erejéig elfeledkezve a kantinban egyébként folytonosan működő bűbájokról - Nem tudtam még bánni a pénzzel, az az igazság. Lényeg, hogy túl korán léptem, ha újra visszamennék, talán sikerrel járnék, de most meg már nem hagynám abba itt, amit elkezdtem.
Mondatai után újra hátradőlt a székben, s elrágódott azon, amit az előbb mondott. Végül is arra jutott, hogy igaza van, semmit se bánt meg az egészből, a dolog tapasztalatszerző része így is teljesült. Világot látott, megtanult megállni a saját lábán, aztán tiszta lappal vágott bele egy újabb projektbe.
- Ki tudja, végül hol kötök majd ki. Korábban azt se hittem volna, hogy valaha bűbájtan tanár is leszek - merthogy visszatérhetne a társadalomtudományok, viselkedéskultúra-illemtan vonala felé, csakhogy azt most egy ideig szüneteltetné. Bőven elég neki a bűbájtannal járó hajtás.
- Akkor remélem hoppanálni is jól tudsz. Nem irigyellek, de sok sikert. És akkor mikor válhatsz hivatalos alkalmazottá?
Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 7. 13:18 | Link

Szikszai Attila
MMM, kantin

Ez már csak kötetlen beszélgetés - természetesen elvileg a korábbi is az volt, ha úgy vesszük, de mgis csak tanulmányi ügyekről volt szó. Most már emiatt külön nem kell ügyelnie arra, hogy mit mond, kicsit jobban fel is enged. Végezve az étellel, hátradől a székben és egyik lábát átveti a másikon, lábfejét a térdét megtámasztva.
- Amikor épp nem a kötelező jogszabályokat vagy tankönyveket olvasom, akkor szeretek visszanyúlni régi klasszikusokhoz is. Varázsló és mugli irodalomhoz ugyanúgy, ebben, ha úgy vesszük, nem igazán különbözik a kettő.
A történetek mondanivalója, végtére is mindig örök érvényű, sosem változik, attól függetlenül, hogy jelen van-e benne az általuk jól ismert mágia vagy sem. Az apja arra tanította, hogy kerülje a szűklátókörűséget, mert nincs annál rosszabb ítész, mint az, akinek szegényes az eszköztára. Igyekszik hát minél szélesebb körben tájékozódni, amennyire erejéből telik, de mindent ő sem tudhat, és mindenhez ő sem érthet. Nagy sajnálatára.
- Nem is baj, ha nem hagynád abba, akkor nem érdemes kockáztatni. Sokan elrontják ott, hogy hiába szeretnek valamit csinálni, inkább a bejáratlan, nagyra törő terveket választják.
Sajnos a maga húsz évnyi élettapasztalatával inkább csak olyanról tud nyilatkozni, amit a saját szemével látott, de mások esetében. Neki még megvan az a lépéselőnye, hogy még csak most kell majd kitaposnia a saját ösvényét. Ethan nehézségei abban rejlenek inkább, hogy ne engedjen a csábításnak és kényelmesedjen bele az édesapja által kitaposottba. Könnyebb megoldás lenne, ugyanakkor soha sem tudna igazi szakmai hírnevet harácsolni magának.
- Is? Miért mit tanítottál korábban?
Ugyebár ő még bőven nem volt itt, csak nemrég érkezett az iskolába, és ezzel a tanévvel fogja egyáltalán megkezdeni a tanulmányait, szóval Attila már Bűbájtan tanári titulussal van beazonosítva a saját, belső kis rendszerében. Arra, hogy jól tud-e hoppanálni, egy félmosollyal biccent.
- Köszönöm, igyekszem majd, hogy ne menjen kárba a lehetőség. Ha minden jól megy, akkor két-három év gyakorlat után én is a saját lábamra állhatok.
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 25. 13:24 | Link

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Kétségtelen, hogy elkanyarodtak a beszélgetésben. Az átmenetet megtalálni elég nehéz. Igazából fontos lesz, hogy mindketten jól ismerjék a másikat, mert a tanár úr szerint csakis így lehetséges hatékonyan együttműködni, márpedig a patrónus-bűbájt kifejezetten az olyan varázslatokhoz sorolja, ahol nagyon sok múlik a bizalmon. Egyébként sem az a tanár szeret lenni, aki leadja a száraz anyagot, majd vasszigorral kéri számon ugyanazt a szintet, amit a szakképzett pedagógus megüt. Az általa elképzelt ösztönzési forma jóval sokrétűbb ennél. Bensőséges, de nem tolakodó. Meghagyja a diák szabadságát, ugyanakkor közelebb visz a végcél felé. Annak idején örült volna, ha minden professzora ilyen szeretettel közeledett volna felé. Akkor nem amiatt lett volna motivált, hogy minél hamarabb túlessen az elé állított kihívásokon. Habár akkor bizonyára máshol kötött volna ki, ami egy új történet lenne.
- Egy darabig illemtant - húzta ki magát a székben, hangjában múltja iránt érzett büszkeségével - Nem volt rossz tanítani. Bűbájokra viszont sokkal nagyobb az igény az iskolában.
Úgy vélte, ez nem szorult bővebb magyarázatra. Lehetséges aztán, hogy ezzel az információval csak megerősíti őt abban, hogy felnőttként, a tanári pályát választva is van lehetőség változtatni az ember életén. Persze ehhez rugalmasság, fogékonyság és kitartás kellett, no meg a képzés, amit leleményességének köszönhetően időben képes volt kiszúrni. Örült, hogy előtte Ethan olvasási szokásairól tájékozódhatott, az imént pedig hivatali munkájának hivatalos kezdetéről kaphatott egy becsült időt. Hosszú az út még előtte.
- Nagyon örülök, hogy végre sikerült találkozunk. Maradjunk akkor annyiban, hogy küldök egy levelet a tanév elején... Számítok Rád - kezdett el búcsúzni.
Bizalomgerjesztő mosollyal nyúlt felé egy kézfogásra, miután elrendezte tálcáját. Szinte mindent megevett, jól is lakott aznap a vacsoráig bezárólag.
A megbeszélés eredményesen zárult. A végső egyeztetések után egyszerre távoztak a helyiségből, s mentek mindketten a maguk dolgára.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek