Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=510578#post510578][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.08.29. 22:40[/b][/url]

Már jóval korábban, valamikor a kastélyba való visszaérkezés után írt még levelet Attilának. A dolog nem volt sürgős, és nem is siettette igazán a férfit a válasszal - egyrészt, mert az év végi hajrával és vizsgáztatással, a költözéssel járó hercehurcával valószínűleg a tanerőnek jobban meggyűlt a baja, mint neki, aki csak épphogy megérkezett az országba. Csakugyan, jóval később hozták össze a találkozót. Még csak nem is az iskola területén. Szerencsés helyzetben vannak azzal, hogy van olyan közös tér, ahol mindketten megfordulnak, ki munka miatt, ki pedig leendő munka miatt.
A kantin egy nagy, egybenyitott tér, ízlésesen és szépen berendezett, inkább a letisztultság jegyében készült helyiség, mintsem, hogy zsúfoltnak hatna a bent ülők számára. Levegős, szép és nem mellesleg az étel sem rossz, amit kiadnak a kezükből a manók és szakácsok. A C napi menüt választotta csontlevessel és narancsos karajjal és somlói galuskával - ez az A B C D menüs megoldás kicsit a francia állami iskolákat juttatja az eszébe, de még jó, hogy csupán ennyi emlékeztetővel szolgál a minisztérium. Nincs hozzászokva, hogy tálcával sorban álljon, helyette kellemes belenyugvással konstatálja, van rendes kiszolgálás.
- Nos, tagadhatatlan, hogy jobb itt megejteni egy beszélgetést, mint a kastélyban.
Jegyzi meg halvány mosollyal, miközben eligazítja az evőeszközöket maga előtt. Itt minden asztal és falak menti box körül csendbűbáj van felhúzva,  illetve annak egy kicsit megvariált változata. Nem nyom el minden hangot és háttérzajt, hallani az alkalmazottak járkálását, az evőeszközök találkozásának jellegzetes zaját a tányérral, az emberi beszédhang kellemes, megnyugtató egyvelegét. Ám ha valaki megkísérelne belehallgatni a szomszéd asztal körül folyó társalgásba, azon kapná magát, hogy a hallott szavak nem bírnak értelemmel számára. Mindössze az általános komfortot biztosító hangok vannak jelen, miközben a diszkréció sem veszik el. Ez végtére is, a minisztérium.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=510635#post510635][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.08.30. 00:12[/b][/url]

A minisztériumban sosincs záróra, bár éjjel már kevés esély van rá, hogy a kantinban kiszolgálják. Ellenben 2015-re eljutottak oda, hogy legyenek különböző automaták egyes folyosókon. Persze, voltak olyan varázslók, minisztériumi vezetők, akik a saját osztályukon nem tűrtek meg ilyet, de ekkor általában csak elég átsétálni valahova máshová.
- Teljesen ráért, egyébként sem terveztem évkezdésnél korábbra. Már azért is hálás vagyok, hogy elvállaltad.
A patrónus bűbáj sosem volt valahogy az alapképzésének a része. Elméletet természetesen tanultak valamicskét, de nem építették be a törzsanyagba, ennél fogva ez a varázslat teljesen kimaradt az életéből.
- A vizsgaidőszak nem biztosít túl sok szabadidőt a tanári szakmában, gondolom. Főleg, ha előtte gondolom bűbájtanszakértőként az elromlott védelemmel is foglalkozni kellett.
Az már önmagában nagy csúszás lehetett, mint be nem tervezett program. A tegeződés különben némiképp megkönnyíti a dolgát, bár tény az is, hogy Attila nem sokkal idősebb nála, szóval furcsa lenne, ha túl hivatalosan beszélnének egymással. Meg kell még szoknia, hogy a Bagolykőn, több fiatal tanerőt alkalmaznak. A Beauxbatons-ban hozzászokott, hogy az oktatók nagy hányadának kora az övének a többszörösét teszi ki.
- Viszont. - Biccent a jókívánságra, aztán ő maga is nekikezd a saját adagjának. Az étkezést nem is tervezi megszakítani, legalábbis az első fogást csendben fogyasztja el, s csak azután szólal meg, hogy a kanalát félretolja a tányéron.
- Magyarországon hogy működik egyébként ez a patrónus dolog? Rendszeres különóraként beiktatott vagy teljesen ránk van bízva, hogy milyen időközönként találkozunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=511925#post511925][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.08.31. 23:55[/b][/url]

Nem zavarja különösebben a csend, míg esznek. Vannak emberek, akiknek szükségük van arra, hogy emberi hangot halljanak maguk körül, és akiket feszélyez, ha a perceg némán haladnak előre. A csendben is megvannak a maga formái: amikor a teremben csak a pennák sercegését hallani, vagy a könyvtárban a lapok pergését. Van, mikor feszültséges rejt magában, haragot vagy zavart; neheztelést. Most csak természetes és zavartalan. Egyébként is kár lenne egy jó ételt beszéddel megzavarni.
Két fogás között dől csak hátra, míg akkurátusan kicseréli maga előtt a tálakat. Az üres levesest hátrébb tolja, a főételt pedig maga elé húzza. A tányér még mindig meleg a rá helyezett bűbájtól, ami megfelelő hőmérsékleten tartja az ételt. Nem is gondolná valaki, aki ebben nőtt fel, hogy valójában mennyire a varázslatok hatják át még a leghétköznapibb dolgaikat is. Még egy egyszerű tányért is.
- Ez jól hangzik. Az egy tanévvel nem hinném hogy gond lesz...
Elvégre csak egyetlen varázslatról van szó, mondaná, de nem fejezi be a mondatot. Tudja ő is, hogy patrónust idézni nem könnyű, de abból kiindulva, hogy a bűbájok az egyik erőssége, van benne egyfajta természetes magabiztosság ezzel kapcsolatban.
- Egyelőre nem tudom még a beosztásomat, ha minden igaz, tanévkezdésre az is meglesz majd. Aztán könnyebb lesz beosztani, mikor kinek mi fér bele az idejébe.
A kérdésre biccent egyet és megdörzsöli az állát elgondolkodva. Nem azért, mert ne tudná rögtön, hogy kapott-e elméleti képzést; inkább azt pörgeti végig magában gyorsan, hogy az vajon mennyire volt alapos.
- Az alapvető elméletet kötelező volt az alapképzés utolsó évében megtanulni. Épp csak a gyakorlatig nem jutottam el. Nem volt feltétlenül szükséges ahhoz az irányhoz, amerre később továbbtanultam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=514157#post514157][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.09.06. 19:08[/b][/url]

- Mindig úgy tartottam, hogy az ember csak korlátozottan lát rá vagy tudja megítélni a saját készségeit. Mind szeretünk egy kicsit többet gondolni magunkról. Nem önteltségből, csupán önmagunk megnyugtatására.
Magyarázza ráérősen, miközben akkurátusan felvágja a húst a tányérján és a kis csésze külön odakészített mártást egyenletesen eloszlatva ráönti. Végül nem húzza túl sokáig az időt, hogy rátérjen, amire ezzel ki szeretne lyukadni.
- De azt hiszem, megkockáztathatom, hogy a kompetenciám bűbájok tekintetében több, mint elfogadható. Viszont igen, majd úgy is meglátjuk.
Kiszélesedő mosollyal néz fel a tányér felett a másikra, és bár az önbizalom valóban látszik rajta, az valahogy mégsem harsány van tolakodó. Tisztában van ő is azzal, ha elbízza magát, az olyan kiindulópont, amitől csak lejjebb érkezhet, de annyi gátlástalanság nincs benne, hogy álszerénységgel támogassa alá a későbbi esetleges sikereket. Inkább vállalja a kudarc lehetőségét, ha az egy reálisabb kép róla. Illetve ebben az ügyben teljesen belefér ez a fajta hozzáállás. Máshol sokszor pont a kivagyiság lehet jó stratégia, ha el akarja bizonytalanítani a másik oldalt, na de most mégis miért lenne ez szükséges?
- Nekem megfelel.
Elégedetten dől hátra a székében az első néhány falat után, összességében akkor elintézettnek is tekintheti a dolgot. Már jó ideje egyébként is szeretett volna foglalkozni ezzel a varázslattal.
- Ideálisabb üzenetek küldéséhez, mint egy bagoly, főleg, amikor arra van szükség, hogy minél előbb eljusson az információ A pontból B-be. Ez az én választott szakmámban kulcsfontosságú lehet. Tudja, rengeteg ügy bukott már amiatt, mert egy bizonyíték lassan került a felelős jogász kezei közé.
Egy bizonyítéknak pedig nem is kell feltétlenül fizikainak vagy kézzel foghatónak lenni, egy jól elkapott (bizonyítható) tény épp oly perdöntő lehet.
- És bár nem tervezek túl gyakran dementorok közelében tartózkodni, pont a büntetőjogi szférában több esély van rá, mintha egy teljesen más pályán indultam volna el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=519082#post519082][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.09.15. 23:50[/b][/url]

- Igen, ez is közrejátszik, bár ismerek olyan aranyvérűt is, aki nem igazán jeleskedik a mágikus képzéssel kapcsolatos tárgyakban. Tulajdonképpen az elméletben sem.
Ezt szinte bocsánatkérő mosollyal teszi hozzá, nem úgy, mint aki ténylegesen mulatni akarna más tehetségének vagy fogékonyságának hiányán. De hiába, az ő köreikben olyan gyakori a túlzottan pökhendi önajnározás, hogy néha-néha élvezet elmenni olyanok mellett, akik valójában kész csődtömegnek számítanak. Ilyenkor mindig megnyugtatja, hogy végső soron nem a vér, hanem az ambíció számít. Számára megnyugtatóbb azzal a tudattal élni, hogy bár, igen, kétségtelenül vannak olyan anyagi (és más) forrásai, amelyekkel egy közember vagy varázsló nem élhet, de mindezek mellett a saját munkájának is megvan a gyümölcse.
- Hát, még én. Szeretnék felkészült lenni. Van egy mugli mondás, ami szerint jobb félni, mint megijedni, és van benne valami.
Követi Attila tekintetét a beérkezők felé, de csak legyint gondolatban, egy olyan arcot sem ismer fel közöttük, akikkel kapcsolatban érdekelt lehetne most vagy a jövőben. Az üres tányérokkal teli tálcát leadja egy, diszkréten az asztalok között járkáló manónak, és kényelmesen hátradőlve a helyén dörzsöli meg az állát. Halvány borostája van, szóval a mozdulatot halk sercegő hang kíséri.
- Tanulni inkább. Nem mintha tiszteletlen akarnék lenni az itteni rendszerrel szemben, de Magyarország elég.. nos, apró. Ha van lehetőség egy szerteágazóbb szférában elhelyezkedni, akkor inkább azt választom. Igaz az is, hogy ott talán túlságosan könnyű lenne a dolgom, mert valljuk be..
Ezen a ponton pedig nem túl szélesen, de széttárja a kezeit, és finoman vállat von.
- Az lenne. - Már csak az apja személyéből kifolyólag is, számára ki van kövezve az út. Ethan sem hazudik magának, tökéletesen tisztában van ezzel.
- Szóval néhány évet lehet, hogy eltöltök vagy itt vagy máshol, de semmiképpen sem Franciaországban, hogy lássam, egyáltalán a saját erőmből mire viszem. És hogy mások is lássák.
Úgy akarja elfoglalni majd egyszer Anatole helyét (mert célja elfoglalni, pökhendiség és ostobaság lenne dacból visszautasítani az örökségét), hogy ne mondhassák, csak az előmelegített karosszékbe ül bele ilyen sikerrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=519506#post519506][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.09.17. 13:37[/b][/url]

- Valamiben biztosan. Volt egy mugli író, Terry Pratchett, azt hiszem, ő írta, hogy a világon mindenki tehetséges valamiben, és az a legnagyobb tragédia, amikor ez rejtve marad. Vannak olyan csodás zenészek, akik a következő Schubert lehetnének, de sosem fogtak még a kezükbe hangszert.. és nem is fognak.
Nem szégyelli, hogy olvas mugli irodalmat. 2015 van, és már az aranyvérűeknél sem dívik (legalábbis nem mindenkinél, főleg a fejlettebb, nyugati országokban) a teljes elzárkózás a technológia elől. Ethan pedig értékeli azt a fajta találékonyságot, amellyel a muglik élnek varázslat híján. Többre tartja a vérségi büszkeségnél a jólinformáltságot és a széleskörű ismereteket. Abból ugyanis nem élsz meg és nem boldogulsz a világban, hogy büszkén duzzadó méllkassal kihúzod magad és lépten-nyomon a származásod tisztaságáról biztosítasz mindenkit.
Szórakozott hangon és félrebiccentett fejjel teszi viszont hozzá..
- De hidd el, néhányaknak jót tesz, ha letörik a szarvát. Bár igaz, hogy nem a pedagógiai meggyőződés beszél belőlem.
Inkább az, hogy sokkal könnyebben volt DB elnökként is kezelhető az a problémás diák aztán, aki már valamivel alább adott önnön tökéletességének tudatából. Kiszélesedő mosolya apró gödröt gyűr a száj vonala alatti sarokba aztán, amikor Attila egy röpke pillanatra szabadjára engedi magában a jóindulatú nagypapát. Bár ő nem egészen így fogja fel.
- Ha furcsa, ha nem biztató, hogy van valaki, akire számíthatok. Szóval köszönöm.
Ez egy idegen ország még számára, azzal együtt, hogy vannak ismeretségei már. De közel sem annyi, hogy biztos lábakon álljon egyelőre, jól jön mindenki, aki a segítségéről és támogatásáról biztosítja. Ha nem most, majd később fog megtérülni ez, amikor igazán szüksége lesz rá.
- Na igen. Hálás passzus egy CV-ben. Viszont te hogyhogy visszatértél inkább? Biztosan bőkezűbben honorálják a munkát nyugatabbra, mint itt.
Ethan materialista ember. Vannak szolgáltatások. És azoknak megvan az ára. Akkor márpedig miért ne azokat a lehetőségeket keresse, amik a legkecsegtetőbbek? Szépek és jók az ideák, de megélni és egy bizonyos életszínvonalat fenntartani belőle, aligha lehet.
- Talált, emiatt vagyok itt. Le kellett papírozni a gyakornoksággal kapcsolatos ügyeket. A következő években az iskola és a minisztérium között fogok ingázni, a mentorom személyét elnézve, nem fognak hagyni unatkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=528612#post528612][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.07. 13:18[/b][/url]

Ez már csak kötetlen beszélgetés - természetesen elvileg a korábbi is az volt, ha úgy vesszük, de mgis csak tanulmányi ügyekről volt szó. Most már emiatt külön nem kell ügyelnie arra, hogy mit mond, kicsit jobban fel is enged. Végezve az étellel, hátradől a székben és egyik lábát átveti a másikon, lábfejét a térdét megtámasztva.
- Amikor épp nem a kötelező jogszabályokat vagy tankönyveket olvasom, akkor szeretek visszanyúlni régi klasszikusokhoz is. Varázsló és mugli irodalomhoz ugyanúgy, ebben, ha úgy vesszük, nem igazán különbözik a kettő.
A történetek mondanivalója, végtére is mindig örök érvényű, sosem változik, attól függetlenül, hogy jelen van-e benne az általuk jól ismert mágia vagy sem. Az apja arra tanította, hogy kerülje a szűklátókörűséget, mert nincs annál rosszabb ítész, mint az, akinek szegényes az eszköztára. Igyekszik hát minél szélesebb körben tájékozódni, amennyire erejéből telik, de mindent ő sem tudhat, és mindenhez ő sem érthet. Nagy sajnálatára.
- Nem is baj, ha nem hagynád abba, akkor nem érdemes kockáztatni. Sokan elrontják ott, hogy hiába szeretnek valamit csinálni, inkább a bejáratlan, nagyra törő terveket választják.
Sajnos a maga húsz évnyi élettapasztalatával inkább csak olyanról tud nyilatkozni, amit a saját szemével látott, de mások esetében. Neki még megvan az a lépéselőnye, hogy még csak most kell majd kitaposnia a saját ösvényét. Ethan nehézségei abban rejlenek inkább, hogy ne engedjen a csábításnak és kényelmesedjen bele az édesapja által kitaposottba. Könnyebb megoldás lenne, ugyanakkor soha sem tudna igazi szakmai hírnevet harácsolni magának.
- Is? Miért mit tanítottál korábban?
Ugyebár ő még bőven nem volt itt, csak nemrég érkezett az iskolába, és ezzel a tanévvel fogja egyáltalán megkezdeni a tanulmányait, szóval Attila már Bűbájtan tanári titulussal van beazonosítva a saját, belső kis rendszerében. Arra, hogy jól tud-e hoppanálni, egy félmosollyal biccent.
- Köszönöm, igyekszem majd, hogy ne menjen kárba a lehetőség. Ha minden jól megy, akkor két-három év gyakorlat után én is a saját lábamra állhatok.