Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=510601#post510601][b]Szikszai Attila - 2015.08.29. 23:16[/b][/url]

Pontosan emlékszik arra a levélre. Nem a közelmúltban bontotta fel, de eltette magának az íróasztal egyik fiókjába, hogy szükség esetén meglegyen. Nem a leggyorsabb levelezőtársat tisztelhette Attilában, de nem hagyta megválaszolatlanul kíváncsiságát. Körülbelül annyiban maradtak, hogy amint lezajlik az abban az időszakban szokványos hajtás, egy személyes találkozás keretében beszélik át azt a dolgot, amire a mestertanonc éppen vállalkozni készült.
Aztán az idő hozta a szokásos formáját, már megint túl gyorsan haladt a kelleténél. Nem felejtődött el az egyeztetés, csak egyszerűen nem adódott alkalom rá. A vizsgaidőszak után a tanulók és az iskolai dolgozók nyári szabadságukat töltik, de a tanár úrnak fizetéskiegészítésre van szüksége, hogy szépen fogalmazzunk. Állítása szerint bölcsen tette, hogy nem hagyta ott pozícióját a minisztériumban. Ezzel nem csak a kapcsolatait ápolhatta tovább, de B-tervként is szolgált a tanítás mellett. Nem utolsó sorban rendkívül izgalmas munkakör, csak sajnos idővel fárasztó lesz.
Hetekig a fővárosban tartózkodott, de úgy tudta, hogy a kastélyban tanuló növendéke is hasonlóképpen fog tenni. Zsúfolt időbeosztása miatt megkérte, hogy ebédeljenek együtt, az lenne a legkézenfekvőbb megoldás mindkettejüknek.
A kantint jól ismerve helyet foglaltak az egyik üres asztalnál. Előtte persze választott a menüből, így került tálcájára a nyári hőségben ideális hőmérsékletű meggyleves, mellette gyümölccsel töltött umposzelet rizskörettel, desszertnek pedig aranygaluska.
- Valóban - erősítette meg beszélgetőtársa észrevételét, majd még mielőtt nekiállt volna fogyasztani, mellékesen végignézett a helyiségen. Láthatóan nem volt nagy a forgalom, így nem érezte magát siettetve mások által.
- Remélem nem várattalak túl soká ezzel a beszélgetéssel, de egyszerűen el voltam havazva az összes létezővel, ami a kastélyban előfordulhat - ismerte be bűnbánóan, majd az ételhez folyamodva hozzálátott annak lassú elfogyasztásához - Jó étvágyat! - merítette el kanalát a levesben, amit szerencsére itt jóval felnőtthöz méltóbb adaggal adnak, mint az iskolában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=510650#post510650][b]Szikszai Attila - 2015.08.30. 00:52[/b][/url]

Nem gyakran szokott benn ebédelni, ahhoz azért túl idegennek érzi magát ebben a hatalmas intézményben, még ha már évek óta aktívan szolgálja is azt. De ha két fontosabb megbízás között egyszerűen nincs más megoldás, akkor muszáj beülnie ide és túlesni a kötelező étkezésen. Szereti egyébként, mert egy kicsit kikapcsolódhat. Nincsenek körülötte diákok, akik után felügyelnie kell. Azonban nem hitte volna, hogy egyszer még ide fog szervezni megbeszélést egy ottani diákkal.
- Igazán semmiség - mosolyodott el - Hát igen, de legalább nem unatkozom. Addig se kell a magam problémáival bajlódnom, tudod...
Ethan rátapintott a lényegre. Baromira elfoglalt, főleg ha következő tanévtől a nonverbális varázslást is bevállalja mint opcionálisan tanulható képességet. Bízik benne, hogy nagy lesz iránta az érdeklődés, hiszen korábban is működött már sikerrel a foglalkozás. Ami azt illeti, a patrónus megtanulásával kapcsolatban sem a vele szemben ülő mestertanonc az első, aki felkereste őt. Lesz tennivalója bőven, ami a magánéletének fokozatos csökkenésével jár. Pillanatnyilag úgy érzi, hogy bírja a megpróbáltatásokat. Kényelmesnek találta, hogy tegeződhettek, mintha csak Viktorral beszélgetett volna.
A formaiságok után nekiálltak a levesük elfogyasztásának. Követve a másik fél példáját ő sem szólalt meg, egyedül kanalának esetenkénti halk koccanása szolgált zajforrásként a részéről.  Kipillantott a kantin ablakán, ahonnan panorámás kilátás nyílt Budapest néhány nevezetességére. Mulatságos volt belegondolni abba, hogy lakóinak zöme ezt az épületet egy befejezetlen betontömegnek látja viszont.
- Eléggé szabad kezet kaptunk. A foglalkozások gyakoriságát én állítom össze, természetesen a te programjaidhoz igazodok. Van egy előírt minimális óraszám, és persze egy tanév alatt el kell sajátítanod a képességet, ha hivatalosan akarjuk csinálni - válaszolt a felmerülő kérdésre, kíváncsiságból pedig majdnem visszakérdezett, hogy máshol vajon hogyan működik. Végül nem tette, meggondolta magát. Nem olyan fontos információ.
- Van már bármiféle előismereted a bűbájjal kapcsolatban, vagy az elméleti oktatás is az én reszortom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=513478#post513478][b]Szikszai Attila - 2015.09.05. 11:38[/b][/url]

Nem tartozik a gyors evők közé. Természete az asztalnál is meglátszik, aprólékos és ráérős, kimért tempóban fogyaszt. Gyerekkorában irtózatos sebességgel lapátolta magába az otthoni ebédet, ami egyszer egy olyan gyomorfájást eredményezett nála, hogy talán attól kezdve vált ilyen óvatossá. Ennek ellenére megközelítőleg ugyanabban az időben tértek át a főételre.
- Ha valóban elhivatott vagy, akkor akár még hamarabb is sikerülhet. Ez persze a bűbájra való fogékonyságodtól is függ, ami majd úgyis kiderül.
Egyetlen tanév, sok megerőltető foglalkozás. A többség már csak amiatt se próbálkozik a patrónus-bűbáj elsajátításával, mert ilyen korban már túlságosan elfoglalttá válik. Ott lesz a munka, a család, az esetleges egyéb tanulmányok. De mindig marad egy réteg, aki vállalkozó szellemű. Nem emlékszik rá, hogy látta-e valaha Ethant varázsolni, de kisugárzása alapján tehetségesnek gondolja. Valójában szinte kizártnak tartaná, hogy az ő esetében lehetetlen dologról beszélnének.
- Tanévkezdés után néhány héttel felkereslek megint. Akkora már én is tudom a sajátomét és vissza is fogok szokni a napi teendőimhez. Azt is meg kell még nézzem, hogy rajtad kívül hányan gondolják még komolyan - törölte meg szalvétájával a száját.
Alapvetően van egy általános érdeklődés a tanár úr által oktatott képességek iránt, de a jelentkezők zöme végül mégis meggondolja magát. Mint minden más hasonló foglalkozásnál. Természetesen a hozzá bejelentkező diákok száma semmilyen negatív hatással nem lesz a mestertanoncra, őt előnyben fogja részesíteni, hiszen már nagyon korán jelezte szándékát, így az elsők között írta fel a listájára.
- Értem. Azért akkor leszek igazán nyugodt, ha előtte átismételjük, de nem fog sokáig tartani, ígérem. Felmérem, hogy felejtettél-e valamit, aztán már rá is térhetünk a gyakorlatra - tájékoztatta a jövőbeni foglalkozások menetéről. Érezhető, hogy erre inkább formai okok miatt van szükség, mintsem Ethan tudásának hiányából fakadóan. Remélhetőleg megértő lesz a tanár úrral - Hogyhogy úgy döntöttél, hogy most mégis megtanulnád?
Bízott abban, hogy korábban erről még nem esett szó. Mindig érdekelték a tanulói indoklások, hogy hogyan ítélik meg saját magukban ezt a lehetőséget. Valamilyen szinten szükséges is a magyarázat, mielőtt tanítani kezdené.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=518167#post518167][b]Szikszai Attila - 2015.09.14. 20:03[/b][/url]

Szerény mosollyal az arcán tolt be egy újabb falatnyi ételadagot a szájába. Hiába tette ezt illemtudóan, annak megrágását egy kicsit elsiette, mert úgy érezte, rögtön reagálnia kell leendő tanonca mondataira. Egyetértően bólintott a kijelentésére, közben pedig az iránta érzett megbecsülése is nőtt valamelyest.
- Szélesen ismert, hogy aranyvérű család vagytok. Már önmagában nagyobb a valószínűsége a sikeres és gyors képzésednek.
Kortyolt némi ásványvizet az üvegpoharából, tekintetével a vele szemben ülő, egészséges magabiztosságban tündöklő társát tartva szemmel. Végigfutott agyában a gondolat, hogy milyen jó csapat lesznek a jövőben, ha egyszer eljutnak odáig és lesz idejük egymásra. Újból tányérja fölé hajolt és ismét vágott egy szeletet a késével, miközben hallgatott.
- Munkája ellenére nem mindenki rendelkezik a képességgel, pedig szerintem nagyon hasznos tud lenni ezen a területen... is. Örülök, hogy erősödik a kivétel.
Elismert valaki lehet még Ethanből, ha tényleg hangsúlyt fektet olyan "apróságokra" is, mint a patrónus-bűbáj. Végigmérte az előtte heverő tálcát, annak minden tartozékával együtt. Választott köretének összekaparásával elüthette még a fennmaradó időt, közben újabb csoport lépett be a kantinba. Nagyobb társaság, feltehetőleg egy osztályon dolgoznak, tetőtől talpig formális mágusviseletben. Minden tisztelete azoknak, akik nem sülnek meg ilyenkor a tradicionális ruhadarabok alatt.
- Itt kívánsz majd elhelyezkedni? - pislogott ismerősére pillantva - Vagy szigorúan csak tanulni érkeztél az országba?
Korukra való tekintettel véleménye szerint a tegezés mellett azt is megengedhették maguknak, hogy olyan témákról kezdjenek csevegni, (pontosabban Attila tegyen fel ahhoz kapcsolódó kérdéseket) amelyek alapvetően nem tartoznak az átlagos tanár-diák beszélgetések részeihez.  Ügyelt rá, hogy ne tűnjön túlzottan faggatózónak. Bizonyára nem fog úgy visszanézni rá, mint egy túl sokat tudni akaró, pletykás bácsira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=519319#post519319][b]Szikszai Attila - 2015.09.16. 22:01[/b][/url]

- Bizonyára ők is tehetségesek valamiben. Nem lehet mindenkiből professzionális mágiahasználó, még ha a hátterük meg is lenne hozzá. Nem nézem le őket, kifejezetten izgalmas kihívás egy tanár számára az ilyen tanulókkal való foglalkozás, gondolom megérted.
Ethan aranyvérű családból származik, akik talán nem egyenlő módon becsülnek meg embereket. Tekintettel szakirányára, feltételezhetően képes racionálisan gondolkodni, vagy legalábbis diplomatikusan úgy tenni, mintha Attila állításával abszolút egyetértene. Ez amolyan elővigyázatosság a részéről. Nincs tisztában konkrétan a Saint-Venant felfogással, az is elképzelhető, hogy jóval kevésbé konzervatívabbak az átlagnál, de jobb megelőzni a bajt. Ilyen szempontból a tanár úr is megérthető, aki a felsőoktatásban alapos ismertetőt kapott arról, hogy hogyan kell viszonyulni különböző adottságú diákokhoz. Akkor még szigorúan a varázstalan világ keretein belül. Félvérként úgy érezte, nem teheti meg, hogy mások fölé helyezze magát. Tanulmányainak köszönhetően társadalmáról ilyen tekintetben sem alkot véleményt, elfogadja és tiszteli mások nézeteit, csupán a sajátját vállalja fel gerincesen.
- Ahogy mondod. Örülök, hogy így állsz hozzá, ennek függvényében segíteni is fogok neked céljaid elérésében. De furán hangzott... - mosolyodott el magán, hangjában felismerve egy nagypapás, egyszerű karaktert, akiről csak úgy süt a merő jóindulat. Vissza is váltott kifejezéstelen tekintetére, újbóli köretadagot lapátolva villájára. Szánalmas alak lesz, ha végleg elnyomja magában a még fiatalságra törekvő énjét. Ezek a mondatok...
- Ezt mindenki tudja, nem bántasz meg a kijelentéssel. Iskola után én is kimentem szerencsét próbálni külföldön, de rövid időn belül haza kellett térjek - gondolkodott el - Igazából szerencsém volt, hogy itthon el tudtam helyezkedni. Neked biztos jó lesz egy kis "idegenbeli" tapasztalatszerzés, jól fog mutatni az önéletrajzodban.
Tanulmányai befejezése után társa gyakorlatilag már révbe ért. Kinek több, kinek kevesebb munka árán adatik ez meg. Ethanről se mondható el, hogy visszaélne előnyeivel, ahogyan az jelenlegi szándékából is tisztán látszik.- Ajánlottak már fel valamiféle állást itt, vagy ez még kérdéses? Esetleg pont emiatt tartózkodsz a minisztériumban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=519629#post519629][b]Szikszai Attila - 2015.09.17. 19:43[/b][/url]

- Egyetértek. Ebből a szempontból az illetőn múlik, hogy megadja-e a lehetőséget saját magának az önmegvalósításra, persze a társadalmi és egyéb környezete nagyban befolyásolhatja. Ezzel viszont egy olyan kérdést feszegetnénk, amire nincs egyértelmű válasz, az erről való vitatkozás pedig sok időbe telne.
Utolsó szavával párhuzamosan nyúlt a desszerthez. Konstatálva Ethan tájékozottságát irodalmi témákban, az olvasással kapcsolatos szokásai kezdték érdekelni. Kíváncsi volt, hogy ez az ambiciózus természet, akinek első látásra a lexikonokon kívül egyéb művekre aligha jut ideje, mit forgat még a keze ügyében olykor-olykor. Néhány évvel fiatalabb volt nála, amikor megélte a saját irodalmi fénykorát. Verseket, rövid történeteket írt otthon a füzetébe, rendszeresen látogatta Pest legelismertebb könyvtári létesítményeit, könyvesboltjait, ahonnét az éppen aktuális kérdéseire kereste a választ. A nagybátyjánál lakott még ekkor, s valamelyest több idővel rendelkezett, mint manapság. Olvasmányai hatására támadt érdeklődése az idegennyelvek, kultúrák és társadalmi szokások iránt, ezzel párhuzamosan olvasva el a nagy klasszikusokat.
- Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ha már mondásoknál tartunk - erősítette meg korábbi álláspontját - Mellesleg milyen műfajokat kedvelsz? - gondolt itt a könyvekre. Kérdésével azt is elkerülhette, hogy ne a kötelezően bemagolandó szakirodalomra asszociáljon.
- Igazából annak idején még nem rendelkeztem olyan végzettséggel, amely megfelelő jövedelmet tudott volna biztosítani. Túl kevés tapasztalatom volt, és persze teljesen magamra voltam hagyva, fiatalon - itt egy kissé közelebb hajolt, akaratlanul is halkabban folytatva, egy pillanat erejéig elfeledkezve a kantinban egyébként folytonosan működő bűbájokról - Nem tudtam még bánni a pénzzel, az az igazság. Lényeg, hogy túl korán léptem, ha újra visszamennék, talán sikerrel járnék, de most meg már nem hagynám abba itt, amit elkezdtem.
Mondatai után újra hátradőlt a székben, s elrágódott azon, amit az előbb mondott. Végül is arra jutott, hogy igaza van, semmit se bánt meg az egészből, a dolog tapasztalatszerző része így is teljesült. Világot látott, megtanult megállni a saját lábán, aztán tiszta lappal vágott bele egy újabb projektbe.
- Ki tudja, végül hol kötök majd ki. Korábban azt se hittem volna, hogy valaha bűbájtan tanár is leszek - merthogy visszatérhetne a társadalomtudományok, viselkedéskultúra-illemtan vonala felé, csakhogy azt most egy ideig szüneteltetné. Bőven elég neki a bűbájtannal járó hajtás.
- Akkor remélem hoppanálni is jól tudsz. Nem irigyellek, de sok sikert. És akkor mikor válhatsz hivatalos alkalmazottá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=534785#post534785][b]Szikszai Attila - 2015.10.25. 13:24[/b][/url]

Kétségtelen, hogy elkanyarodtak a beszélgetésben. Az átmenetet megtalálni elég nehéz. Igazából fontos lesz, hogy mindketten jól ismerjék a másikat, mert a tanár úr szerint csakis így lehetséges hatékonyan együttműködni, márpedig a patrónus-bűbájt kifejezetten az olyan varázslatokhoz sorolja, ahol nagyon sok múlik a bizalmon. Egyébként sem az a tanár szeret lenni, aki leadja a száraz anyagot, majd vasszigorral kéri számon ugyanazt a szintet, amit a szakképzett pedagógus megüt. Az általa elképzelt ösztönzési forma jóval sokrétűbb ennél. Bensőséges, de nem tolakodó. Meghagyja a diák szabadságát, ugyanakkor közelebb visz a végcél felé. Annak idején örült volna, ha minden professzora ilyen szeretettel közeledett volna felé. Akkor nem amiatt lett volna motivált, hogy minél hamarabb túlessen az elé állított kihívásokon. Habár akkor bizonyára máshol kötött volna ki, ami egy új történet lenne.
- Egy darabig illemtant - húzta ki magát a székben, hangjában múltja iránt érzett büszkeségével - Nem volt rossz tanítani. Bűbájokra viszont sokkal nagyobb az igény az iskolában.
Úgy vélte, ez nem szorult bővebb magyarázatra. Lehetséges aztán, hogy ezzel az információval csak megerősíti őt abban, hogy felnőttként, a tanári pályát választva is van lehetőség változtatni az ember életén. Persze ehhez rugalmasság, fogékonyság és kitartás kellett, no meg a képzés, amit leleményességének köszönhetően időben képes volt kiszúrni. Örült, hogy előtte Ethan olvasási szokásairól tájékozódhatott, az imént pedig hivatali munkájának hivatalos kezdetéről kaphatott egy becsült időt. Hosszú az út még előtte.
- Nagyon örülök, hogy végre sikerült találkozunk. Maradjunk akkor annyiban, hogy küldök egy levelet a tanév elején... Számítok Rád - kezdett el búcsúzni.
Bizalomgerjesztő mosollyal nyúlt felé egy kézfogásra, miután elrendezte tálcáját. Szinte mindent megevett, jól is lakott aznap a vacsoráig bezárólag.
A megbeszélés eredményesen zárult. A végső egyeztetések után egyszerre távoztak a helyiségből, s mentek mindketten a maguk dolgára.