Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876378#post876378][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.06. 21:08[/b][/url]

A kötelező jellegű programokon kívül csak ritkán hagyja magára Adélékat. A munka és az egyetem mellett továbbra is ők vannak a középpontban, Médi pedig ott segít, ahol tud. Tegnap este a nővel megittak egy üveg bort. Az volt a segítség. Épp ezért ma kicsit késve, a szokásosnál öt perccel később toppan be, nem olyan fitt, mint máskor.
- Jó re... - be sem fejezi, a döbbenettől ugyanis beléfagynak a szavak. - Emeletet tévesztett. Az pedig az én székem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876379#post876379][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.06. 21:10[/b][/url]

- Jó reggelt! - Ő viszont annál vidámabb és edzettebb így reggel tájékán. Úgy pislog fel Médire, mintha a legjobb barátja érkezett volna házhoz. KIcsit sem hezitálva, miközben feláll, a lány elé tolja a még mindig meleg és habos Starbucks kávét. Kitartó stalker.
- Gondoltam, egyszer csak megtalálod az asztalod ismét. Húzós este? - Utalván arra, hogy már kerek öt percet késett egy bizonyos adminisztrátor az aurori osztályról.
- Nem voltál valami közlékeny, úgy hogy rizstejjel kapod és édesítővel, mert nem tudom, mitől lesz allergiás sokkod. - Annak ellenére, mennyire szétszórtnak adja el magát, van benne annyi felelősségtudat, hogy ne próbáljon valakit élből megmérgezni.
- Ennyire rossz volt a múltkori kis ebédünk, hogy azóta kerülsz? - És kertelni sincs értelme, de arrébb húzódni, hogy Médi hozzáférjen az asztalához, már van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876380#post876380][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.06. 21:12[/b][/url]

A Médivel együtt érkező auror vet egy gyanakvó pillantást a furcsa jelenségre, de mivel megszokták, hogy Tóth mindig itt rontja a levegőt, Médi pedig ne szólt miatta senkinek, nem foglalkoznak vele különösebben. Lassan szárnyra fognak kelni a pletykák, hogy Radetzky alig ment férjhez, máris félrelép...
- Azt hittem, az ebéddel lezártuk és nem zaklat többet - fáradt sóhajjal lép az asztalához. Biztos is, hogy nem fogja elmesélni az estéjét egy idegennek.
Meglepett kissé, vagy inkább kíváncsi, mindenesetre megemelkedik a szemöldöke és pár másodpercig a beígért starbucksos kávéra bámul. Majdnem. Jobban kedveli a csokis, mogyorós ízvilágot, de a hab már stimmel.
- A rizstejre vagyok allergiás, az édesítőt pedig nem szeretem - félmosoly táncol szája sarkában, nicsak! - Nem kerültem. Szabadnapos voltam. Bár nem tagadom, ha az utcán találkoznánk inkább átmennék a másik oldalra, mielőtt észrevesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876381#post876381][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.06. 21:12[/b][/url]

- Azt hittem, említettem, hogy ez nem zaklatás, csak barátkozás, és hogy nem szoktam feladni. - A tenyérbemászó mosoly a képén legalább olyan irritáló, mint az egész ember összegzett jelensége. Még az elhaladó volt kollégának is úgy integet, mintha ezer éve ismernék egymást. Borzalmas.
- Oh damn, akkor a rizstej kihúzva a listáról. Holnap valami mást kapsz akkor. Továbbra sem tegezel? - Hirtelen vált, csak hogy kizökkentse kicsit a lányt, bár erre Médi eddigi reakcióit ismerve aligha van lehetőség. Hiszen most támasztotta alá, hogy elkerülné őt még az utcán is, hát nem csoda, hogy elhúzza a száját.
- Kegyetlen egy nő vagy, mondták már? Mondd csak, mindenkivel ilyen hidegen és díva mód bánsz? A húgom szerint ez csak kéretés. - Nárcisz sose mondott ilyet, de aki nincs jelen, arra bármit rá lehet fogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876382#post876382][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.06. 21:13[/b][/url]

Hihetetlen! Egyszerűen nem is érti, miért gondolja a férfi, hogy ez rendben van. Pedig a szöszi szívesen barátkozik, Adél unokatestvérét is hamar megkedvelte, mert az az ember nem próbálta minden egyes nap a nyakába varrni magát.
- Ne fáradjon vele. A tegezéssel főleg nem szükséges - összepréseli ajkait és kiteszi a telefonját, noteszét és a kedvenc tollát az asztalra.
- A húga talán szereti kéretni magát, de a magam nevében beszélve elmondhatom, semmi oka a feltételezésre. Tudja Krisztián, ha nem zaklatással próbált volna összebarátkozni velem, talán már tudná, melyik kávét szeretem - oldalra billenti a fejét és előredől az asztalon támaszkodva.
- Nem fogják hiányolni az amneziátor kollégái? Nem venném a szívemre, ha miattam kapna fegyelmit...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876383#post876383][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.06. 21:14[/b][/url]

Akaratlan elvigyorodik, talán még rötyögött is egyet az orra alatt. Mintha. Médi nagyon vicces mérgesen, puffogva, ahogy kiosztja őt, legszívesebben elnevetné magát itt helyben, de még nem húzta az agyát eléggé.
- Ha szépen kérem, Mrs. Felagund-Radetzky, hajlandó tiszta lappal indulni velem? - Nagyon hirtelen a váltás a szóhasználatban, de a nézés intenzitása ugyanaz. Még mindig borzasztóan érdeklődik Médi iránt valami megmagyarázhatatlan okból fogva, csak most hirtelen visszavett úgy két-három fokozatot.
- A kedves kollégáim leleményes emberek, mind aurorok voltunk egy adott ponton. Az önálló munkavégzés munkaköri leírásunk része. - Az apró biccentés már-már udvarias.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876384#post876384][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.06. 21:15[/b][/url]

Meglepi, hogy a férfi tudja a rendes nevét, de az udvariasság és magázódás még annál is inkább. Szórakoztató lehet ez Krisztián számára, viszont... Médi meglepettsége is más kanyart vesz az arcán. Igyekszik visszafogni a vigyort, ezért félmosollyal ingatja meg a fejét. Ha annyira akarta volna, már régen jelenthette volna zaklatóját a biztonsági őrszolgálatnak. Zaklató egyébként az, aki kávéval fogadja minden egyes nap?
Az a biccentés és a helyzet elviccelése rakja fel a pontot az i-re. Médi elneveti magát. Bizony, a zaklatás már-már szórakoztatóvá vált, talán fel is dobja a szürke hétköznapokat. (Nem, még mindig bosszantja az erőszakoskodás.)
- Laktózmentes, mogyorós-csokis, három cukorral. De Starbucksot munkában nem ihatok - mi az, csak nem feladta a küzdelmet? - Mi a maga választása, Krisztián? Feketén, egy cukorral? Napi ötször, attól pörög így. Szeretném legalábbis ezt tippelni, a többi opciót nem feltételezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876385#post876385][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.06. 21:15[/b][/url]

No lám, csak ennyi kellett a nevetéshez és a mosolyhoz? Ennyire elégedettnek utoljára a péntek esti partner porozása után érezte magát. Ja nem ide, elnézést. Szóval merőben más, ha nevetés a válasz, mint a puffogás, igaz, utóbbi is vicces, de az előbbi ad egyfajta győzelem érzetet.
- Megjegyeztem. - Olyannyira, hogy holnap biztos meg fog jelenni egy leírásnak megfelelő itallal, csak hogy tesztelje, újból átverték, vagy ezúttal tényleg igazat mondott Felagund-Radetzky asszony?
- Az enyém? - Még az állát is megvakarja fél kézzel. - Először is a Krisztián helyett az Eddie. - Ez egy nagyon fontos, új mérföldköve az izzadtságszagú ismeretségüknek.
- Másodszor pedig tisztán és feketén. Majdnem eltalálta. - A nők és az ő ráérző készségük, ami olyan pontosan képes célba találni szükség esetén.
- Holnap, ugyanitt, ugyanekkor, kávé? - És lám, ismeretségük óta először inkább rákérdez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876386#post876386][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.06. 21:16[/b][/url]

- Eddie? - kérdez vissza csípőből, erre ugyanis nem számított. A Krisztián szimpatikusabb számára, az Eddie túl barátságos. Ott meg még ugyebár nem tartanak. - Hát nem szereti édesen az életet? Pedig jót tesz az idegeknek - mondja ezt egy édességfüggő, aki ha nem munkában van, vagy koncentrál a tanulásra, képes cukorsokkolni magát.
Médit is meglepi a kérdés, amire még tíz perccel ezelőtt is rávágta volna a határozott NEM-et.
- Ismeri a szalamantoni Kék elefántot? Inkább ott - mosolyog, bizony, innentől pedig az amneziátorra bízza, megjelenik-e a családbarát kávézóban holnap reggel. Médi ott lesz, a miniméretű randipartnerével, Luciennel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876387#post876387][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.06. 21:17[/b][/url]

- Ezt használom gyakrabban. - Szinte büszkén húzza ki magát, mert szinte idiótán hízik a mája attól, hogy ő maga jött rá, az Eduárdból lehet ám Eddie-t faragni egy tollvonással, nem nagy kunszt.
- A kávét feketén, a cigit sodorva, a nőket csípősen. Ettől édes az életem, Mrs. Felagund-Radetzky. - Majdnem azt találta mondani, hogy meztelenül, de akkor holtbiztosan visszamászik ez a lány csigaházába, és túlságosan kapóra jön ez az áttörés most ahhoz, hogy eleressze.
- Kék elefánt... Holnapig megismerem. Reggel találkozunk. - Biztos ott lesz, ezt már a taszítóan erős magabiztossága is borítékolja Médinek, miközben összeszedi magát végre, és elköszönöm a nőtől, meg a többi volt kollégájától. Szóval Szalamanton, rendben. Holnap reggel ideje tovább törni azt a jeget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876642#post876642][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 10:25[/b][/url]

A nő szavai egy feszült sóhaj és szemforgatás kombinációjának hirtelen visszafojtását küzdik ki belőlem. Nem mondod, hogy bizalmas dolgokat osztanak meg vele...
- Aha... ez azért nem hangzik túl biztatóan... - motyogom válaszul, kissé reménykedve, hogy talán tovább beszéltethetem a boszorkányt. Persze, Hollósi is el fogja mondani, mi történt odabent, de... kár lenne tagadni, hogy azon túl, hogy elképesztően kíváncsi és olykor türelmetlen természet vagyok, azért egy részem talán aggódik Hollósiért.
Annál jobban aggódok azonban a mappákkal kapcsolatban, amik között turkál a boszorkány - hamarosan azonban meghallom, hogy a levitás nevét keresi, nem az enyémet, mely azért hoz némi megnyugvást.
- Ezek... micsodák? - Utalok a szokatlanul hosszú fiók tartalmára, mert terveim szerint nem csak Hollósi közvetít majd nekem, hanem én is elmondom, amit nekem sikerül kiszednem a recepciós boszorkányból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876856#post876856][b]Hollósi Zalán - 2024.04.13. 21:07[/b][/url]

- Óh, ez ööhm... - a boszorkány megállt a kereséssel, és váratlanul kihúzta magát. - A nyilvántartásunk névjegyzékei - válaszolta ismételt lelkesedéssel, s mikor visszafordult a fiókhoz, nagyot kiáltott. Mohón kapott ki egy kártyalap méretű címkét onnan. Hátoldalán a minisztérium logója terebélyesedett, bár nem sok látszódhatott belőle, mert elégedetten meglóbálták azt Theodore orra előtt. A nő szája szólásra nyílt, mintha szívesen venné a másik érdeklődését, de hamar meggondolta magát és látványosan beharapta ajkait. Szégyenlősen lesütötte szemeit, hogy elolvashassa a papírkát.
 - Tavaly iktatott dokumentum - engedte le kezeit és meredt pár pillanatig maga elé, mintha egy elfelejtette volna, hogyan tovább. Vagy kérette magát, hogy tovább faggassák őt.

 - Eszerint - emelte meg Zalán papírjait Berzsenyi - a vizsgálat pillanatában még nem teljesült be a látomása. Történt azóta változás? - Ismét úgy hangzott, mintha a válasz már tudott volna. Zalán hajlott afelé, hogy kételkedjen a legilimenciát illetően.
 - Nem - felelte tömören. - Akkor már...
 - Nem volna itt, persze - mondta hidegen a férfi.
 - Talán ennyire gyakran jönnek magához haldokló emberek? - szökött ki a fiú száján, még ő is meglepődött, milyen bátran. Zavarta, hogy lenézés sugárzott a hivatalnokból. Pedig sosem tepert a szimpátiáért másnál sem, mikor a rémálmokról volt szó.
 - Talán nem egyértelmű? - ismételte el, ami Zalánban már elsőre is kényelmetlen érzéseket bolygatott meg. Egyértelmű. Mi egyértelmű ebben? Rég nem érezte ennyire butának magát. - Ereje és tehetsége teljében lévő, vakmerő gyerek, aki hirtelen eltűnik a hírnév felé vezető ösvényéről. Mi sarkallná erre ha nem a saját maga tragédiáját látná megvalósulni? De a minisztériumot nem érdeklik ha- és talánok. Túlélhető?
 Kedve támadt volna megint visszakérdezni, valami mégis arra késztette, hogy csak ússzon az árral, úgy talán gyorsabban túlesnek ezen.
 - Kedves a minisztériumtól hogy aggódik az életemért. Ha nem tűnne annak, maga szerint abbahagytam volna a repülést? Egyértelmű pedig - szúrta oda még azért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876858#post876858][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.13. 21:30[/b][/url]

Kissé előredőlök, ahogy látom a nő izgatott gesztusát, s azt, hogy mindjárt végre elkezd beszélni - ám reményem ezúttal nem igazolódik be, végül úgy dönt, mégsem szólal meg. Rájött, hogy hol van, és miért nem mondhat semmit.
- Nyilvántartás... de hát a barátomat csak most fogják felvenni a nyilvántartásba, nem? Hiszen most fogják bejegyezni, mint... látó - suttogom végül az utolsó szót, s igyekszem legalább annyira értetlennek tűni, hogy ez felpiszkálja a kijavítási vágyat vagy legalább a sajnálatot a boszorkányban. Kék szemeim nagyra is nyílnak, sápatag arcom valamelyest megnyúlik, várva a nő válaszát.
Tavaly iktatott dokumentum. De milyen dokumentumot őrizget tavaly óta a Misztériumügyi főosztály Hollósiról, ha most fogják csak bejegyezni? Rögtön az emlékfoszlányra gondolok, melyet üvegcsében rejtegetett a Nagyteremben egy alkalommal. Valamit titkol előlem, ez biztos, de ennek is ahhoz lenne köze?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876862#post876862][b]Hollósi Zalán - 2024.04.13. 22:06[/b][/url]

- Jajj, nemnemnem - legyintett nevetgélve a nő. - Mármint igen és nem. Vagy nem és igen. A barátodnak valóban most fog elkészülni az aktája, de az nem jelnti azt, hogy a neve ne szerepelne már valahol. Mások jóslataiban.
 Zsebéből előkotort egy apró fém tárgyat. Elsőre valami apró tükörnek vagy zsebórának lehetett volna beazonosítani, bár kicsit vastagabb volt annál, hogy bármelyik lehessen. Tekergetett valamit az előlapján, majd az oldalán is, aminek nyomán egy olyan sorszám csúszott elő belőle, mint amit még Zalánék kaptak a portán. A boszorkány pálcája nyomán a fiók hangos csattanással csukódott be, hogy ne kelljen megkerülnie azt, ahogy a szoba végében lévő ajtóhoz lép. Újabb zörejek, kattanások és a túloldalt most nem egy folyosó, hanem egy hatalmas, szekrényekkel teli szoba tárulhatott fel. Persze nem sokáig, mert a nő meglepően precíz gyorsasággal tépte fel az egyik szekrényajtót és kutatott ki belőle egy mappát.
 - Látod? - lépett vissza az előcsarnokba és megint olyan intenzitással tolta Theo arcába a dokumentumot, mintha a másodperc töredéke alatt képes lenne leolvasni bármit is úgy, hogy centiméterekre van az orrától. - A hozzá kapcsolódó jóslat eredője. Mármint a gazdája, ha úgy tetszik, a látnok. És az ügyintézője...

 A hivatalnok mintha elégedettnek tűnt volna, hogy képes volt annyira kizökkenteni Zalánt, hogy értetlen dadogás és kérdések helyett összetettebb mondatok legyenek már képesek elhagyni a száját.
 - Mondhatjuk úgy is, hogy aggódik, igen. De még ön is tudja, hogy ez nem így van. Annyi már nyilvánvaló, hogy nem profetikus látomásai vannak, de ez nem zárja ki azt, hogy ne lenne hasznos a feltételezett képessége. Mindegyik félnek - tette hozzá hangsúlyosan Berzsenyi. - Nincs jogunk momentán a személyes dolgokról faggatni, amiket lát, ha az nem veszélyezteti közvetlenül a minisztérium vagy a varázsvilág működését, de van egy ajánlatom önnek.
 Zalán azt hitte már nehezen lehet ezek után meglepni, pedig megint sikerült.
 - Hasznot akarnak húzni... belőlem? - nézett dermedten a férfira. - Mármint értem, hogy...
 - Ha beleegyezését adja, hogy lemásoljuk az emlékét a látomásáról, hogy tanulmányozhassuk azt, akkor cserébe adhatunk önnek egy elemzést róla. - Berzsenyi most előrehajolt a székben. Kifejezéstelen arccal tárta a fiú elé az opciókat. - A helyről. És az időpontról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876867#post876867][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.13. 22:37[/b][/url]

Elnyílnak az ajkaim. Ahogy a nő kotorászni kezd, ketyeréket csavar, ajtót nyit, csak bámulok utána, gyomrom görcsbe szorul a hír hallatán. Egy másik látomás... amiben Hollósi szerepel. Ez új.
- Aha, értem. - Préselem ki magamból.
A mappa, melyet a nő meglóbál előttem, ismét feszítő érzést okoz a mellkasomban, fogalmam sincs, miért. A nő végül maga elé veszi a köteget és beszélni kezd. Annak a látnoknak az aktacsomagja ez, aki látta Zalán jövőjét, értem meg a szavaiból. Tekintetem a papírcsomón, ahogy próbálok memorizálni minden apró részletet róla.
Lavovec András, kapom el a nevet egy másodpercre egy kilógó cetlin.
- Az ügyintézője...? - Kérdem kissé szoruló hangszálakkal, hiszen bár nem veszem észre, még a levegőt is visszatartom kissé. Fejezze már be a mondatot...!
Vajon Zalán tud erről? Ez a kérdés zakatol a fejemben. Áldom Merlint, hogy nem bírom a legilimenciát, mert ha képes lennék rá, hamar rácsok mögött találhatnám magam, hiszen most nem bírnám ki, hogy ne nézzek a boszorkány fejébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876872#post876872][b]Hollósi Zalán - 2024.04.13. 23:02[/b][/url]

Még ültében is sikerült azt a hatást keltenie, mintha összecsuklott volna. A semmibe meredt, fejében akaratlan idézte fel a képeket, pedig minden alkalommal fennállt a veszélye, hogy magával rántja. Nem számít hányszor fogja látni. Lassan zsákutcába fut. Már lassan minden részletét ismerte a látomásának, de magától semmi okosat nem tudott kibogozni belőle.
 - Ki tudja, ha ígéretes, amit találni fogunk, és valamilyen oknál fogva túléli... Talán segíthetünk a pályaválasztási krízisében is. Egy állásajánlattal.
 A fiút megintcsak kizökkentették. Most már végtelenül zavarta, hogy olyasmiket tudnak róla, amikről alig beszél
 - Maga olyan mint én vagyok - lehelte halkan, fel sem nézve.
 - Szerencsére nem - dőlt vissza Berzsenyi a székében. - De maga lehet olyan mint én, ha okosan dönt.

 - Minden jósunknak van egy ügyintézője. Mármint azoknak, akiket a minisztérium alkalmaz. - Megállt a boszorkány a beszédben. Látszott rajta, hogy masszívan mérlegel, mi lehet közérdekű információ mindebből. - A legtöbbjük, mikor megélnek egy jóslatot, nincsenek tudatuknál, hogy rögzítsék a látomásukat. Vagy... nincsenek olyan állapotban utána sem, hogy megfelelően kezelhessék, és eljuttassák hozzánk azokat. Amellett, hogy az illető jogait és kötelességeit is figyelembe veszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876876#post876876][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.13. 23:30[/b][/url]

Úgy iszom a szavait, mintha csak életem vizsgájára mondaná el az anyagot a velem szemben ülő minisztériumi dolgozó. Szépen lassan bólintok végül, miután befejezte. Azoknak, akiket a minisztérium alkalmaz.
Tehát Lavovec a minisztériumnak dolgozik, és a látomást át is adta ő, vagy az ügyintézője a minisztérium részére. De miért? Hiszen az imént olvastam el: magánjellegű látomást vagy próféciát nem köteles egy látó sem beküldeni. Mit is írt a papír? Köteles beszolgáltatni, ha... abúzus, testi sértés, korrupció, illegális bűbáj-, eszköz- és/vagy szerhasználat... titoktartási egyezmény megsértése... a minisztérium fennállását fenyegető esemény...
Mi fog történni Zalánnal, ami beleillene ezen kategóriák egyikébe? Mert nem a balesete lesz az. Hiszen azt tudná... tudná, nem igaz?
- Értem... és... és miért fontos ez? Ez az ügyintéző? - Vonom össze a szemöldököm, igyekezve játszani az értetlent, de valójában csak arra akarom sarkallni a nőt, hogy végre befejezze az előzőleg elejtett mondatát. Szívem a torkomban dobog, ahogy gondolataim elképesztő iramban pörögnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876882#post876882][b]Hollósi Zalán - 2024.04.14. 00:08[/b][/url]

- Mert a jóslatok nem játékszerek - nevette el magát horkantva a nő. - És a minisztériumnak elengedhetetlen, hogy tiszta, megbízható forrásból érkező látomást kapjanak kézhez, amit ha kielemeznek, segíthesse a varázsvilágot. Mégha a többi ügyösztály szerint nem is vagyunk annyira fontosak... - Mintha tankönyvből idézett volna, vagy a klasszikus frázisokat egy minisztériumi álláshirdetésből. Büszkeség sugárzott már belőle, de egyelőre abbahagyta a magyarázást és nekilátott az újabb sorszám nyomásának a kis ketyeréjével. - Megnézzük, miféle jóslatban szerepel már Hollósi úr. Gondolom őt is érdekelné.

- Úgy beszél, mintha maga nem hinné el, hogy meg fogok halni.
- Csak úgy beszélek, ahogy egy kezdő látnokkal szokás, akinek fogalma sincs arról, hogyan bogozza ki a képeket. Okos döntés volt szakemberekhez fordulnia. Van, aki sokkal később teszi, amikor már túl késő. Érdemes ezt az ajánlatot is megfontolnia.
- Talán erre nem tudja már a válaszomat?
- Nos, azt tapasztaltam, hogy magabiztosabbnak érzi magát attól, ha azt éreztetem önnel, hogy van kontrollja a jövője felett. - Beállt a síri csend, így Berzsenyi a maga módján próbálta kiegészíteni magát, hogy a kegyetlen őszintesége kevésbé tűnjön kegyetlennek. - Ahogy az sokaknál lenni szokott. Ez csak egy első lépés lenne afelé, hogy érezze a talajt a lába alatt.
- A talaj a talpam alatt nekem nem éppen azt jelenti, amit magának - szúrta közbe csípősen a levitás.
- Akkor írja alá - tolta hirtelen Zalán elé a nemrég megírt papírokat. Immár kiegészítve Berzsenyi részével. És a végén a beleegyező nyilatkozattal. - És talán meggyőzhet róla, hogy több van magában egy nyafogó, vészmadárkodó, okostojás tinédzsernél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876885#post876885][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.14. 00:28[/b][/url]

- Természetesen. - Bólintok egy nagyot, beleegyezve abba, hogy ez az ügyosztály igenis fontos részét képezi a Minisztériumnak. Hiszen tényleg fontos, ha ennek az intézménynek kevésbé is, Zalánnak és nekem biztosan. Főleg az imént megtudottak fényében...
- Igen, biztos vagyok benne... - nyelek egy aprót, s ismét megtoldom egy bólogatással szavaim. - Ezt akkor megkaphatja? Amikor... amikor kijött? Megkaphatja a jóslatot, amiben szerepelt? - Tekintetem ismét a papírra vándorol, s egyszeriben elképesztően tehetetlennek érzem magam, ahogy faggatom a boszorkányt.
Hiszen semmin nem fog változtatni az, ha én most bármit megtudok - ezt valószínűleg amúgy is neki tervezték adni, ez protokoll lehet itt, bár fogalmam sincs. Minek is töröm magam tulajdonképpen?
Ezt a helyzetet úgysem tudom befolyásolni, mint ahogy a látomást sem, amit Zalán megél. A sajátjaimat sem tudom. Csak... csak sodródni tudok, s hirtelenjében felismerem, hogy most is ezt teszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876889#post876889][b]Hollósi Zalán - 2024.04.14. 01:00[/b][/url]

- Nagyban függ a tartalmától, de ha valami ártalmatlan és személyes dolog, akkor természetesen - mosolyogott Theodore-ra, ahogy becsukta az irattár ajtaját, majd rászorított a sorszámra, ahogy ismételten az ajtóra markolt. Sötét helyiségre nyílt ezúttal, ezüstös derengő foltok adtak keretet a nő alakjának, mielőtt behúzta volna az ajtót maga után.

 Zalán frusztrált sóhajt hallatott.
 - Ezt előtte szeretném megbeszélni... - elakadt a szava, mielőtt kimondta volna Theo nevét.
 - Kivel? - kérdeztek rá egyből. És a fene vigye el, hogy most is pont abban az aggasztó hangsúlyban...
 - Talán elsődlegesen magammal kéne.
 - Szeretném jelezni magának, mert jobb, ha ezt minél előbb megtanulja. A tudatlanságával egy percig sem fogja tudni elodázni azt, ami bekövetkezni látszik. Az egyetlen, amit kezdeni tud vele, hogy...
 - Felkészülök rá? - szólt a fiú dacosan, idézve saját magát. Még ő említette Theodore-nak és a sors különös fintora volt, hogy most őt kell győzködni ezzel.
 - Tanítható - jött a közönyös válasz.
 - Nem holmi kutya vagyok, ami idomításra szorul.
 - Az idomítás szabályokat állít magának. A tanulás szabadságot ad a kezébe.
 Hosszú csend következett. Végtelenül hosszúnak tűnő. Csak a zaj törte meg, ahogy a toll egy zaklatott vonással hagyta maga után Zalán kézjegyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876898#post876898][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.14. 09:25[/b][/url]

A boszorkány mosolyára én is valami hasonlót igyekszem arcomra varázsolni, ám szemeim mosolytalanok maradnak. Egy újabb helyiség tárul fel előtte, ám nem marad sok időm, hogy megcsodáljam azt; az ezüst derengést hamar elzárja előlem az ajtó, mely mögött eltűnik a nő alakja.
Egyedül maradok tehát, így pár pillanat múlva már ki is szökhet belőlem az a lent tartott, mély sóhaj. Egymásba gabalyodó hosszú ujjaimra terelődik a tekintetem, ahogy agyam még mindig pörög, s igyekszik egymásba illeszteni az apró puzzledarabokat egy végeláthatatlan kirakósból.
A helyiség csendjébe hamarosan halk surrogás vegyül amikor felállok a székből, hogy némiképp kinyújtóztassam tagjaim, és jó szokásomhoz híven kicsit járkálni kezdjek. Hiszen most nem csak arról van szó, hogy Zalánnal mi lesz; itt, a Misztériumügyi Fősztályon kifejezetten tilosban érzem magam, hiszen a nevem nem szerepel az ő adatbázisukban.
Gondolataimnak megálljt parancsol azonban, mikor valami fizikailag is megtorpanásra késztet. Tekintetem arra a fiókra terelődött, mellyel a boszorkány harcot vívott, s most veszem észre, hogy nem tudta bezárni rendesen, az résnyire nyitva maradt.
Óvatosan körbepillantok. Nem, nem nézhetek bele. Ez a Minisztérium, Theodore, a Misztériumügyi Fősztály titkosított névsora... nem pedig holmi levélszemét...
Mégis teszek egy tétova lépést az asztal felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876914#post876914][b]Hollósi Zalán - 2024.04.14. 13:13[/b][/url]

Berzsenyi elégedett lehetett most, noha nem volt leolvasható most sem az arcáról.
 - Helyszín és időpont? - nézett fel Zalán elnehezült szívvel a nyilatkozatból.
 - Helyszín és időpont. A megfejtő irodánk, amint lehetősége lesz rá, nekiáll a visszafejtésnek.
  A férfi felállt a székéből, s Zalán is azt hitte, hasonlóképp kell tennie, de intettek neki, hogy maradjon még. Hamar felemelkedett a pálcája is. Hát persze... Az emlék.
 A fiú állkapcsa megfeszült, mert a hozzá közelítő pálca hegyétől félsz élbredt benne.
 - Fájdalmas?
 - Csak ha ellenáll, vagy nem koncentrál eléggé. Próbálja felidézni minél pontosabban az emlékei között, hogy könnyebb legyen megtalálnom, és hogy minél tisztább legyen a minta is.
 - Merlinre - suttogta hitetlenül Zalán s már kezdte megbánni, mihez adta az aláírását. Szemét lehunyta, igyekezett követni az instrukciókat, bár elég nehéz volt a hirtelen tarkójára fonódó, hideg ujjaktól.
 Azt követően Zalán figyelme tompulni kezdett, hiszen minden erejével azon volt, hogy felidézze, amit látni szokott. Amikor a leghosszabb ideig élte át. A legélesebben.
 Egy pillanatig áramütésszerű érzés nyilalt belé, s mintha felerősödött volna vele együtt minden benyomása, amit a levegőben zuhanva átélt. A pillanatképek ugrálni kezdtek a fejében, pupillája ijesztő gyorsasággal tágult ki és Zalán a váratlan élménytől felkiáltott. Igaz, alig tartott egy másodpercig, de abba belesűrítette minden félelmét és meglepetését, ami abban a székben ülve a hatalmába kerítette.
 Berzsenyi elengedte a fiú nyakát, ujjai nyomán elfehéredő nyomok bukkantak fel s váltottak hamar vörösbe a bőrén.
 - Lenyűgöző. - A hivatalnok hangjában most tényleg csendült egy leheletnyi elismerés, de Zalánnak nem volt annyi lélekjelenléte már, hogy tudomásul vegye. A térdeit bámulta hosszasan, csak az késztette sűrű pislogásra, mikor hosszas zörgés után Berzsenyi csettintett párat a levitás orra előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876952#post876952][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.14. 23:38[/b][/url]

Idegesen pillantok fel ismét, torkomban dobog a szívem. Nem létezik, hogy nincs valami biztonsági rendszer, ami védené ezeket az iratokat; nem létezik, hogy pusztán azért, mert nyitva maradt a fiók, hozzá is férhetnék.
Nem tétovázhatok tovább azonban, és a bennem tomboló adrenalin egy nem kellőképp átgondolt döntéshez vezet. Most, vagy soha. Hülye lennék nem kihasználni egy ilyen alkalmat.
A fiókhoz azonban hozzá sem kell érnem kifejezetten: a lista eleje látható, épp csak oda kell futtatnom a tekintetem a nekem kellő betűhöz. Dvorzsák... Ebenhardt... E...Ecker.
Gyomrom érezhetően süllyed egyet, ahogy eltántorodom a fióktól, sietek a székhez, hogy aztán egy gyors, határozott mozdulattal le is ülhessek, mintha mi sem történt volna. Hiszen... tulajdonképpen semmi sem történt, valóban. Semmit sem tudtam meg... mindössze annyit, hogy rólam nem szól senki próféciája. Természetesen... miért is szólna? Hiszen ez jó dolog. Jó, hogy a hatóságoknak nincs a kezükben a jövőm egy szelete. Jó, hogy nem történik velem olyan, ami fenyegető lehetne.
Akkor mégis miért szorul össze a torkom egy kissé és miért érzek fanyar ízt a számban? Hiszen ettől még tehetek majd dolgokat, amik számítanak; nagy dolgokat. Ettől még lehetek sikeres. Nem... nem igaz?
Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877026#post877026][b]Hollósi Zalán - 2024.04.16. 14:58[/b][/url]

Remegő ujjait emelte halántékához, ahova korábban a pálca hegyét nyomták. Akkor lett figyelmes arra is, hogy Berzsenyi baljában egy apró fiola csillant fel. Nagyapjáéhoz hasonlóan kavarogtak benne saját emlékének ezüstös szálai.
 - Az elemzést követően a jóslatát elraktározzuk. Csak annak lesz hozzáférése hozzá, akiről a jóslat szól.
 Zalán nyelt egyet és bólintott. Még ha abban a pillanatban nem is fogta fel, később hálás lesz ezért az információért. Ettől függetlenül most úgy érezte, hogy minden létező szempontból a személyes terébe gázoltak. De hát ő egyezett bele, nem igaz?
 - Mikorra sikerül... kielemezni ezt a valamit? - kérdezte lassan.
 - Ez sokmindentől függ. Van, amit két hét alatt sikerül. Van, ami pár évbe is beletelik.
 - Pár évbe - ismételte Zalán elképedve. - És mi van, ha nincs vissza annyi?
 - Mi ennyit tudunk nyújtani magának jelenleg - felelte hűvösen Berzsenyi, s a fiola azzal a lendülettel eltűnt az íróasztal mögötti egyik szekrényben. - Hivatalosan is bejegyzett látónak minősül. Feltételezett látónak - javította ki magát a férfi és visszaadta Zalán papírjainak egy részét. - Azt tanácsolom, hogy tartsa be a kezelést, amit javasoltak önnek. Hosszútávon meg fogja köszönni.
 - Úgy érti, képes leszek érthetően beszélni?
 - Valamilyen mértékű szellemi leépülés a velejárója lesz.
 - Maga sem úgy néz ki, mint akinek elmentek volna már otthonról. - Itt lett volna helye a csattanónak, de még ő is tudta, hogy nincs most olyan helyzetben, hogy viccelődhessen.
 - Mint mondtam. Hosszútávon meg fogja köszönni. Élje túl addig.
 Nem sokkal később Zalán már a folyosón haladt Berzsenyi oldalán, és mérhetetlenül megkönnyebbült, mikor az előcsarnokba visszaérve Theot még ott találta. Persze megszólalni még nem mert, amíg a hivatalnok ott volt.
 - Az asszisztensem? - kérdezte a férfi, s Zalán most először érezte úgy, hogy dunsztja sincs arról, mi a válasz a saját kérdésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877045#post877045][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.16. 20:28[/b][/url]

Kék szemeim üvegesen merednek a fiók irányába, ám nem igazán látok már a bambulás közepette. Mi lehet Zalán próféciája? És vajon miért van neki? Miért hozza úgy a sors, hogy én tudjak róla? Felmerül bennem a kérdés: fogom látni vagy hallani valaha azt a próféciát, mielőtt megtörténik? Ott leszek annak beteljesülésénél?
Mellkasom szorító érzéséből kiránt az ajtó zaja, amire rögtön felkapom a fejem. Hollósi láthatólag egydarabban, talán egy kicsit sápadtan, mellette meg a férfi, aki rögtön hozzám intéz kérdést. Gyomrom még inkább összerándul, mikor egy másodpercre Zalánra terelődik a tekintetem, mert nem tudom, mennyit tud, és nem így akarnám közölni vele a tényt, hogy született róla egy prófécia, ha nem muszáj.
- A recepciós hölgy bement az egyik ajtón, hogy... ellenőrizzen egy... jóslatot.
Normál esetben ennyi lenne, és már tűkön ülve noszogatnám Hollósit a távozásra, ám eszembe jut, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű; hiszen a boszorkány azt mondta, kiadhatja a látomást Zalánnak, ha ártalmatlan, és nem hiszem, hogy a srác ezért visszajönne a Minisztériumba egy második körre. Most kell kimondanom, és most kell megtudnia, ha eddig nem tudta.
- ...Hogy ellenőrizze a próféciát... ami Zalánról szól - pillantok rá félszegen az említettre. - És azt is említette, hogy a rendelkezésére bocsájtja, ha... ártalmatlan és személyes a dolog. Az... ezüst derengéses szobába ment.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877264#post877264][b]Hollósi Zalán - 2024.04.20. 21:21[/b][/url]

A férfi sanda pillantást vetett az íróasztal fiókjára, majd visszafordult az ajtó felé. Zalán egészen addig üresen pislogott ki a fejéből, amíg meg nem hallotta a nevét. Azon a ponton értetlenül emelte égkék tekintetét a rellonosra.
 Rákérdezni nem volt esélye, mert az ajtó mágikus szerkezetének fogaskereki ismét felzörrentek, s újra felbukkant a keresett boszorkány.
 - Én... én megesküdtem volna, hogy... de ott szerepel benne a... - hebegte kissé zilált fejjel. Úgy nézett ki, amikor homokszem került a gépezetbe, még annyira sem volt összeszedett, mint aminek azelőtt akarta láttatni magát. Aztán meglátta a felettesét és Zalán aktáját magához szorítva hangosan levegőt vett a magyarázathoz.
 - Szerepel a neve a nyilvántartásban, de a hozzá kapcsolódó jóslat - itt szégyenlős oldalpillantást vetett Theodore-ra. Mintha rosszul érintette volna, hogy nem tudja munkájával lenyűgözni a fiút. - Nincs a helyén. Nem volt kérvényezve a megfejtése, szóval nincs Józseféknél sem.
 Berzsenyi arca megkeményedett. Magyarázhatott arról Zalánnak, mennyire szánalmas, hogy kézben akarja tartani az saját életét, de úgy tűnt, mégsem különböztek annyira, mint azt a férfi állította. Neki sem voltak ínyére a váratlan dolgok. Mégis a látszattal ellentétesen csengtek szavai.
 - Nos, mindez annyira nem lényeges, ha magának nincs igénye megtekinteni.
 - Hogy ne lenne igényem? - szakadt fel Zalánból a hitetlenkedés. - Meg vagyok már említve egy jóslatban? - Az asszisztens tétován bólintott egyet. - Kiében?
 - A jövendőmondóink személyazonossága sajnos nem nyilvános adat - vékonyodott el a nő hangja. Szorongott Zalán számonkérő hangjától, de Berzsenyi jelenléte nagyobb visszatartó erővel bírt. Mintha akkor döbbent volna rá, hogy ő már egyszer felnyitotta Theodore szeme láttára azt a mappát a benne szereplő névvel, behúzta a nyakát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877384#post877384][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 08:49[/b][/url]

Már az az egy pillantás is elárulja, mi a helyzet. Zalán értetlen tekintete némiképp megemeli a pulzusom, hiszen egy másodpercre megint az az illúzióm támad, hogy az eseményekhez aktívan hozzájárulok, mi több, én is előremozdítom őket. Ám nem sokáig töprenghetek ezen, a nő ismét felbukkan a teremben, olyan lényegi információkat árul el, hogy nem is hiszem el - akármennyire is nem szívlelem a kitudódás ötletét, lehet, hogy mégis a Minisztériummal kellett volna kezdeni.
Nem kérvényezték a megfejtését, tehát ha látjuk is majd a jóslatot, s mi valahogy értjük, a Minisztérium valószínűleg akkor sem biztos benne, hogy mit jelent, ami a kezükben van. Jellemző. Ám ami még furcsább: nincs a helyén, és a boszorkánynak fogalma sincs, hol lehet.
- Nem... nem lényeg? Nem veszélyes az különben is, ha egy jóslatnak csak úgy lába kél a Misztériumügyi Főosztályról? Nem történhetett lopás? Minden tisztelettel - Teszem fel az igenis aggasztó és kellemetlen kérdéseim, mert ezt érzem annyira fontosnak, hogy megtörjem az "itt sem vagyok" kamuflázs hozzáállásom.
Ám akkor a boszorkány ismét elejt egy lényegi információt. Lavovec András, ismétlem el magamban a nevet párszor, hogy biztosan megjegyezzem, és az első másodpercben elmondhassam Hollósinak, amint kilépünk innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877393#post877393][b]Hollósi Zalán - 2024.04.22. 10:14[/b][/url]

Berzsenyi ajka széle megrándult, de azzal próbálta leplezni, hogy halvány mosolyra húzta azt inkább.
 - Maguknak. Nem lényeg. Az ügyosztályról lehetetlen ellopni bármit is. - Ez utóbbi akármennyire is tűnhetett első hallásra nevetségesnek, olyan bizonyossággal hangzott el, hogy Zalán elhitte. - Valószínűleg adminisztratív hiba lesz. - Itt az asszisztensre nézett, aki késve, de hevesen bólogatni kezdett.
 - Minden bizonnyal.
 - Akkor... - tanakodott Zalán hangosan. - Valahogyan csak utána lehet nézni. Nem igaz?
 - Ha a bejelentett jóslat nem jutott el a minisztériumig, nem sokmindent tudunk tenni - rázta fejét a boszorkány. - Nincsenek rá meg az erőforrásaink, hogy ilyesmiben nyomozást... - elharapta a mondat felét, mintha a felettese pillantása felérne egy némító rontással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877394#post877394][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 10:29[/b][/url]

A férfi reakciója az arcomra fagyasztja a rajta ülő kifejezést, majd egy pillanat múlva az már le is olvad az arcomról. Észre sem vettem, de előredőltem a székben; most kihúzom magam, hátam szögegyenes, mégsem merev, ahogy felállok. Érzem ugyanis a nektek taknyosoknak fennhangot, amihez kifejezetten nem vagyok hozzászokva, s nem is szívlelem.
- Gondolom, hogy egy adminisztratív hiba esetén az urat... vagy hölgyet is fel lehet keresni. Vagy esetleg az ügyintézőjét, akit a Minisztérium utalt ki a számára. Hiszen lehet, csak gondatlanság történt a részéről, nem igaz? - Mondom határozott, nyugodt hangon, egyenesen a férfi szemébe nézve. Nem tűnök talán erőszakosnak, de a neveltetésem biztos, hogy érződik kisugárzásomon, hiszen nem erőltetem a dolgot, inkább csak természetes elvárásom az, hogy mindent megtegyenek az ügy érdekében. Zalán sem biztos, hogy valaha látta, mikor bevetem ezt az oldalam, mert a mi ismeretségünk egyáltalán nem ilyen kontextusban zajlik. - Ha kell, természetesen Zalán kitölti a hivatalos kérvényt is a róla szóló jóslat megtekintéséhez.
Mi ugyanis addig innen el nem megyünk, amíg a tisztelt Minisztérium nem intézkedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877395#post877395][b]Hollósi Zalán - 2024.04.22. 10:51[/b][/url]

Zalánnak be kellett harapnia ajkait, hogy ő most elfojthassa a saját vigyorát, amit Theodore szavai akartak kiváltani belőle. Nem sokáig tarthatott azonban az öröme.
 - Sajnos jóslat híján nincs értelme semmilyen kérvénynek, főleg akkor nem, ha maguk egy minisztériumi közvetítőt terveznének utána zaklatni a diszkréten végzett munkája okán. - Berzsenyi kivette Zalán kezéből a papírjait és átnyújtotta a boszorkánynak azokat, de szemét nem volt hajlandó még aközben sem levenni Theodore-ról. - Legyen kedves lepecsételni Hollósi úr regisztrációját. Bizonyára sok dolga akad még.
 A nő kapkodva állt neki keresgélni az íróasztalán az említett pecsétet. Egy kínos percig tartó papírzörej után adta vissza feszülten, már-már félve a levitásnak az iratokat.
 A fiú megsemmisülten szorított rá a kötegre. Berzsenyi törte meg a csendet végül.
 - A másik dolgot illetően pedig levélben értesítjük. Csak legyen türelemmel. - Zalán lábai ezen végszó hallatán zaklatottan indultak meg a lift felé. Már lassan azon az állásponton volt, hogy mindegy, kap-e levelet vagy sem, csak ne kelljen újra találkoznia ezzel a férfival.