Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845995#post845995][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 23:45[/b][/url]

   -  Ja, hogy... úgy.
Most érti csak meg, rzt az arckifejezése is elárulja: először bizalmatlanul értetlen, majd mintha csak megvilágosult volna, emelkedik meg a szemöldöke, majd billen a feje apró bólintásra. Ő eddig csak gyógyítói közegben találkozott terapeutákkal: amikor gyerek volt, először az ikrek születését, majd a szülei elvesztését követően, majd pedig a börtönben, hogy könnyebben feldolgozza a magányt. Egyik esetben sem merült fel, hogy a titoktartás kárt szenvedne, hiszen egyik pszichológusnak sem származott volna előnye abból, ha bárkinek továbbadja a gyermek- és huszonéves William panaszkodását.
Ám ezt most tényleg Andrássy küldte - mint pedig olyanból, minden kitelik.
   -  Jeeeeez, rendben van már, nem fogok rámászni. Tudod - az egyik kezét felemeli a bögréről, hogy tenyérrel maga felé tartva felmutassa - házas ember vagyok, ha elfelejtetted volna.
Még. Furcsa - már épp kezdte megszokni, na nem mintha bármit jelentett volna ez a titulus az életében eddig. A bögrét leteszi maga mellé a huzattal fedett karfára, feljebb ül.
   - De ha így állunk, akkor nem ártana megbeszélni, mivel kapcsolatban mi a hivatalos felállás. Szonja, Jean-Paul, Jeremy, Júlia. Mit akarod, hogy tudjanak? Nekem teljesen mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846000#post846000][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.25. 10:34[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Nem teszi szóvá, de a félmosolyán látszik, elégedett a válasszal. Csak a tekintete időzik el egy leheletnyivel hosszabb ideig a Will ujján megvillanó platinagyűrűn, melynek párja ott pihen az ő ujján. A zöld köves gyűrű nélkül. Még mindig meglehetősen meztelennek érzi a kezét nélküle.
Sajnos most nem ér rá tovább lamentálni ezen, meg kell beszélniük a potenciális hazugságaik részleteit.
- Hmm... Jean-Pault el tudom simítani. Szonja... - Itt láthatóan megvonaglik az arca. A kislánya halála továbbra is része az álmainak vagy így, vagy úgy, és az  alaphangulata labilitásának is szerves része, előidézője. A gyógyszere nélkül tegnap este aludt először viszonylag nyugodtan, álomtalanul.
Megfeszül az arckifejezése. Láthatón próbál csak az előtte álló feladatra koncentrálni, nem az őt ért büntetésszerű tragédiára.
- Menjünk rá a szomorú vonalra. Az apja kilétét majd elsimítom, úgyse merne szembesíteni az elefánttal a porcelánboltban, ha van esze. - Ha pedig nincs, helyben kénytelen lesz újratervezni.
- Ami Júliáékat illeti... A konfliktusokat ne hozzuk fel szerintem. Elég, ha úgy tudja, a megengedett határon belül tudott szeretők. Bár... - Fanyar mosolyra húzódik a szája maga elé tekintve, kissé elkalandozva ölelve magához a langyosra hűlt teát. - ... ha indokot keres a válásunkra, azt az incidenst kénytelen leszek bevallani... igen. - Láthatóan önmagát próbálja meggyőzni, hogy vállalja a rossz ember szerepét. A júliás konfliktus még mindig rányomja a hangulatára bélyegét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846022#post846022][b]William Martin Krise - 2022.04.25. 23:25[/b][/url]

Lassan pislog, a tekintete a lány két szeme között járkál, miközben ő beszél. William sosem becsülte túl sokra az igazmondást. Ha Adél hazudni szeretne, hazudni fognak, még ha őt személyesen nem is érheti kár amiatt, ha kitudódik Adél gyereke apjának kiléte, vagy pedig bármi a szeretőkkel kapcsolatban. Ő nyíltan tett mindent és mint Adél, mint Magda vagy a nagyanyja, mint pedig akár Amália is tisztában lehetett vele, hogy Júlia az életének része. Minden mást letagadhat, ebből pedig, lehet, pozitívan jönne ki. Eredetileg ilyesmit tervezett: nyíltan asztalt borítani, hogy kétség se férjen hozzá, hogy Adélnak és neki semmi keresnivalója sincs egymás mellett. A fattyú kölyök, a szeretők, a fizikai erőszak és az állandó hazugságok lehet bőven elegek lennének hozzá, hogy a terapeuta is kimondja: itt nincs mit tenni.
Ez azonban olyasmi, amit Adél nem moshatna le magáról, ő pedig... nem igazán sajnálja, de nem tehet róla, hogy egyfajta bajtársiasságot érez vele szemben. A régi szép idők emlékére igazán megtehet még érte annyit, hogy asszisztál a társadalmi státuszának megóvásában. A többi pedig már úgyis eldöntetett.
   -  Akkor a hazugságokra - veszi fel és emeli meg a bögéjét felé.

A szellő megrezgeti a nedves faleveleket a vízen, azok kis csónakokként siklanak tovább az aszfaltozott út melletti árokban. A cipőik alatt kavicsok ropognak, a falu felől piruló föld és füst szagát hordja a párás levegő, lassan egy hete pedig először a nap is kisütött a Bükk fölött.
   -  Szóval... ez mehetett volna szarabbul is.
Nem beszéltek azóta, hogy őgy tíz perccel korábban elhagyták a házat. Rövid ideig egy sáros ösvényen vezetett az útjuk, aztán kanyarodtak rá az útra, ami a térképek szerint a faluba vezet. Neki jól esik a csönd a másfér órás beszélgetést követően, ami, ahogy az sejthető volt, leginkább Adél és a terapeuta között zajlott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846023#post846023][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.25. 23:57[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Elállt ugyan az eső, de a levegő még csípős, a szél meg-megindul, főleg itt, a hegyes vidéken. Mondani sem kell, orrig beburkolózott a nagy sáljába, épp csak a homloka látszik ki belőle a sapka és a sál között. Tökéletes takarás, hogy ne látszon, mennyire zaklatott az arckifejezése.
A terapeuta nem kímélte őket: először mesélniük kellett a körülményeikről, hogy ismerkedtek meg, hogy döntötték el, hogy összeházasodnak, de alig jutottak el valameddig, mikor egy óvatlan pillanatban szóba jött Szonja. Onnantól jószerével csak közötte és Édua között zajlott a beszélgetés. Megpróbálta minden erejét, koncentrációját és simulékony modorát latba vetni, de a vörösbe fulladt íriszei így is elárulták, milyen mélységekig megrángatta az idegeit a téma. Még most is keverten halvány vörös és zöld a szeme, nem nyugodott meg teljesen. Ellentétben az állítólagos szóbeszédekkel, jobban sem érzi magát attól, hogy beszélnie kellett a kislányáról egy vadidegennek. Ha el is kezdett var képződni a sebein, a véla tett róla, hogy mindet felkapargassa és ismét elevenné tegye.
- Nem akarom őt soha többé látni. - Hangjából csak úgy süt a sötét utálat a nő iránt. Úgy érzi, meztelenre akarták vetkőztetni verbálisan az akarata ellenére, szinte erőszakos ez az egész terápia-dolog. A saját kényszer-sessionjeit pedig még el sem kezdte Bogolyfalván, pedig úgy tudja, az anyja már talált is egy szakembert neki.
- Ha még egyszer fel meri hozni Szonját, én... - Nagyon mélyeket kell lélegezzen, hogy kicsit megnyugtassa magát. A felelőtlen, lobbanékony természetének köszönheti már most a két karkötőt. Ha nem akar egy életre magánlakrészt egy puccos elmegyógyintézetbe, jobb visszafognia magát és helyette élvezni a falu nyújtotta látnivalókat. Már, ha egyáltalán ebben a porfészekben van mit látni.
- Azt hittem, csak kecskéket fogunk látni legjobb esetben is. - Nem kevés cinizmussal a hangjában tekint körbe a falusi utcán. Van itt panzió, terecske, rengeteg növényzet és nem mellesleg valami csillagda is, jelentsen az bármit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846030#post846030][b]William Martin Krise - 2022.04.26. 21:36[/b][/url]

Kénytelen volt megtörni a csöndet. Nem bírta volna tovább. a feszengése akkor kezdődött, amikor a téma Adél halott gyereke felé terelődött, ami a hivatalos álláspont szerint ráadásul az ő közös halott gyerekük. Szerencsére Édua nem feszegette túlságosan sokat, ő mit gondol vagy mit érez, így a háttérben maradhatott, amíg Adél érzéseit boncolgatták.
Rég érezte magát annyira kényelmetlenül, mint pár órával korábban a kanapén a felesége mellett ülve. Kínjában lesütött szemmel babrált az ujjaival, azt pedig már végképp nem tudta, mit tegyen. Ha Adél tényleg a felesége lenne és tényleg osztoznának a gyászban, magától értetődő lett volna, hogy közelebb húzódik hozzá vagy a karjaiba veszi őt. Így azonban csak a kezét fogta meg egy idő után, amikor látta, hogy a lány kezdi elveszteni a viselkedése felett az irányítást, hogy lehiggassza őt. És abban már egyáltalán nem biztos, hogy a velük szemben ülő véla mit vont le ebből, vagy, hogy átlátott-e a színjátékon.
   -  Fel fogja - válaszol, kimondva azt, amiben mindketten biztosak lehetnek: a beszélgetéseknek visszatérő szereplője lesz a gyerek - Hacsak nem borítasz rá valait szaftosabbat vagy súlyosabbat, amire koncentrálhat. De anélkül, hogy túl sokba beavatnád, hát...
A tekintete végigjár az út szélén sorakozó házakon. ÁLos lakóházak, buszmegálló, távolabb templomtorony, ha pedig elpillant, akkor...
   -  Akarsz kocsmázni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846037#post846037][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.26. 23:56[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Will egyszerű gesztusa abban segített, hogy képes volt a haragját csupán az elvörösödő szemeire koncentrálni, de nem pattant fel, nem torzult el az ábrázata, csak a hangja vált egyre hidegebbé és hidegebbé, néha egy-egy érces szóval vagy mondattal megtoldva. Utálta a terápia minden egyes percét, és ha a magánterapeutája is ezt fogja művelni, szemen szúrja a pálcájával, és az sem zavarja, ha utána elviszik.
- Akkor kénytelen leszek összevadászni róla minden mocskot, hogy azt fordítsam ellene. - Egy bosszúálló dög. Nem óhajt ismét áldozattá válni Édua tányérján, helyette sokkal jobban élvezné, ha ő fűthetne be a véla alá. Mindig is az elsőként támadás híve volt, mielőtt ő szorulna a sarokba.
- Hmmm - Kocsmázni. Szeme sarkából leplezetlen pillantást vet Willre. Ismeri a férje alkoholproblémáját. Igen, ez már gond, hogy Will naponta iszik és nem egy-egy pohárról van szó, hanem üvegben mérik a fogyasztását. Jobban belegondolva önmagában egy kivételes eset, hogy eddig nem nyúlt alkoholért. Talán van a házban?
- Mehetünk, de ne igyál sokat. Nyaggatás ide vagy oda, féken kell tartanod. - Ettől függetlenül olyan természetességgel karol bele a férjébe és hagyja magát a kocsma felé vezetni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A velük szembejövő öreg nénik lopott pillantásokkal, óvatosan néznek végig a kifejezetten jól öltözött pároson, akik annyira kilógnak a falusi környezetből, mint aranyszobor a gettónegyedből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846043#post846043][b]William Martin Krise - 2022.04.27. 18:39[/b][/url]

Zsebre tett kézzel felszusszan, miközben tovább lép az út szélén. Egyszerre szórakoztatja is Adél ellenálló hevessége, hiszen most nem ellene, hanem valaki más ellen irányul; másrészt azonban irritálja is a vergődés. Ő éveket töltött pszichológusok társaságában, így tudja, hogy kár ellenállni, hosszabb távon tökön szúrod magad vele, rövidtávon pedig csak hülyének fognak nézni. De Adél is megtanulja majd ezt.
A felesége belé karol, ő kicsit kihúzza magát, így indulnak tovább arra, amerre a vidéken árulkodó borsodis napernyők meredeznek a távolban egy tömörfa kerítés mögötti hátsókertben. Nincs sok tapasztalata a bogolyfalván kívüli Magyarországgal kapcsolatban, de azt már tudja, hogy a borsodis- coca colás- és arany ászokos ernyőcskék és táblák rendszerint késdobálókat jeleznek. Olyan ez, mint a gyógyszertárak világító zöld keresztje. Csak itt be is lehet baszni.
   -  Különben azokból, amiket elmondtál - tereli vissza a témát szelíden, illetve elfelé a saját alkoholproblémájáról - mennyi volt igaz és mi a színjáték?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846048#post846048][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.28. 01:21[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Látszik az arcán ahogy elkalandozik a tekintete, mielőtt választ adna a kérdésre. Jean-Paulról hazudott, szépített, mást mondott. De Szonjáról...
- Jean-Pault kicsit kivettem a képből, de gondolom, arra rájöttél. Megérdemelte. - Az ajkai vékony vonallá préselődnek össze, szemei mereven a rikító napernyők tetejére szegeződnek, amik most remek védelmet nyújthattak két napon át az eső és a szél ellen.
- Szonja... - Érezhetően erősebben kapaszkodik Will karjába, szinte ösztönösen. Még az állkapcsa is megfeszül kicsit. - Tényleg hiányzik. És tényleg végig akartam csinálni a terhességem... Van... hogy azt álmodom, egy gyereket tartok a kezemben. Nem látom az arcát, de tudom, hogy az enyém. És ettől összeszorul a gyomrom, valószínűleg a bűntudat miatt. Olyan is volt, hogy álmomban folyamatosan egy halom babaruhát rendezgettem. Semmi értelme nem volt az egésznek, de utána nem tudtam felkelni reggel csak úgy, mintha minden rendben lenne. Hiányzik. - Reszketegen ereszti ki a levegőt, mintha felszakadt volna valami a tüdejéből, pedig a légzésének semmi baja.
- Abban sem hazudtam neki, hogy néha még mindig megnézem a hasam a tükörben. Egészen... más volt látni, ahogy elkezd nőni. Nem tudom értelmesen megmagyarázni, csak... tudtam, hogy ott van, és annak ellenére, hogy az elején nem akartam... később csak ő maradt. - Kár tagadnia, hogy az elvesztett esélyüket is siratja, saját maga belépőkártyáját egy talán felelősségteljesebb, jobb életbe, amit Szonja mellett tanulhatott volna meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846078#post846078][b]William Martin Krise - 2022.04.30. 23:32[/b][/url]

A lánnyal az oldalán élesen elütnek a magyarországi vidéki falu környezetétől. Mindketten túlságosan jól öltözöttek, különösen Adél, így az alacsony házak előtt söprögető és virágokat gondozó öregasszonyok azonnal pesti turistának kategorizálják őket. Most először tűnnek talán valójában házasnak; bár a lány fiatal arca megemel pár szemöldököt az útjuk során.
   -  Senki sem mondta, hogy egyszerű lesz - válaszol végül oldalvást pillantva a lányra -. Most úgy érzed, hogy sosem fog elmúlni és mindig ugyanígy fogsz érezni, de hidd el, hamarabb vége lesz, mint hogy észrevennéd. Ez egy szar helyzet.
Tudja, hogy a szavai üres baromságként hangozhatnak, hiszen honnan tudhatná ő, egy  kívülálló férfi, hogy min megy keresztül Adél? Ezért sem szólt közbe a terápia során, pedig megtehette volna. Számtalanszor látta már kívülről a folyamatot, végigasszisztálta a gyászt és néhányszor ott volt akkor is, amikor a veszteséget felváltottaaz öröm. Azonban, a súlyos igazság, hogy... ez közel sem mindig történik így. Nem minden alagút túloldalán süt a nap és nem minden történet fejeződik be boldog gyerekkacajjal. Ennek ellenére, ahogy néhány pillanatig nézi a lány keserű arcát és hallja a szakadozott lélegzetet, csak azt tudja mondani, amit mindig korábban:
   -  Majd a következő mindent megold. Nincs oka, hogy legközelebb ne jöjjön össze, ha tényleg ezt akarod. Ha meg nem, akkor pedig csak el fog múlni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846079#post846079][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.30. 23:56[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Észre sem veszi, mennyire természetesen karol bele Willbe és tartja a tempót vele - túlságosan belemerül a beszédbe, a saját fájdalmába, sebeinek tépkedésébe, amikbe Édua olyan remekül belemélyesztette az ujjbegyeit.
- Gondolod? - Még mindig bizonytalan, önmagát hibáztatja, pedig tudja, hogy meghozta a lehető legracionálisabb döntést egy szörnyű helyzetben. Megrázza a fejét. - Még mindig úgy érzem, hogy elárultam őt, pedig tudom, hogy menthetetlen volt a helyzet. - Ugyan csendesen beszél, még így is süt a hangjából a bűntudat. Szerette volna legalább egyszer hallani a kislányát felsírni.
- A gyógyszer segített ideig-óráig, de... mióta megint otthon lakom, elvették azt is. Mindent. Az első hét borzalmas volt... most is az. Nincs, ami kikapcsolja az agyam. - Az anyja nagyon tudatosan vette el tőle a bájitalt, nem láthatja Jeremyt sem, ezért újabb adagot sem kaphat. Az első hét valóban földi pokol volt a viszonylag boldogság után. Többnyire csak feküdt, bóbiskolt, sírt és rosszul aludt. Hiába pihent közel tízórákat, kialvatlanul, zaklatottan ébredt újra és újra. Kénytelen volt ismét szembenézni a veszteségével.
- Legközelebb... vigyázni fogok rá. Nagyon, nagyon... nagyon. Hogy semmi baja ne essen. - Fel sem tűnik neki a hangjába beleszőtt aljas, masszív vágyakozás valami elérhetetlen, távoli után, hiszen ki tudja, mikor esik ismét teherbe tekintve a mostani helyzetét. Válófélben vannak, Jeremy felé pedig bizalmi problémái, ami nem kicsit megreccsentette a kapcsolatukba vetett hitét. De egy gyerek olyan vágyálom lenne, amiért érdemes volna megint harcba szállnia.

A kocsma tipikus vidéki, de a kínálata megbízhatóan szolgálja ki a magyar faluvilágot. Adél szemei egy idő után már fátyolosak, úgy a harmadik pálinka után. Annak dacára, hogy milyen nagy mellénnyel hirdette, hogy vígan iszik versenyt bárkivel, valójában nem bírja az alkoholt. Épp csengő kacajával kápráztatja el a kocsma oszlopos tagjait olyan sikerrel, hogy a pultos már hozza is a negyedik kört neki és Willnek.
- Hévízről, Hévízről, nem Budapestről! - Javítja ki nevetgélve az egyik idősebb bácsit, aki azt tudakolta, honnan jöttek. - Nászúton vagyunk a férjemmel. - Itt reflexből dől neki vidám vigyorral az arcán Will válának, mire a tisztes polgárok szeme jócskán felszalad.
- De hát még igen fiatal vagy, kislány!
- Már tizennyolc vagyok. Feelnőtt!
- Na de nem várhattatok volna még? Hát előttetek az egész élet!
- Hozzá akartam menni. Szereteeem. Nézzenek csak rá, enyém a legvonzóbb férj a világon.
- Engedd el, Béla, hát látszik, hogy odavan érte. Mit értünk mi a mai fiatalok nyelvén... - A helyi szeszkör oszlopos tagja, becses nevén István bácsi, elintézi az egészet egy bölcs legyintéssel, hogy 'ezek se normálisak/bezzegamiidőnkben' . Adélunk becsiccsentve is remekül színészkedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846087#post846087][b]William Martin Krise - 2022.05.01. 23:57[/b][/url]

Hallgatja a lány szavait, nem akar közbeszólni. Minek is, élvezi, hogy beszél és nem csak a saját gondolatai visszhangoznak az agyában. Az ég felé pillant, behunyja a szemét, élvezi a napfény melegét és a lány érintését a karján. Az ő lelkében nem él Adél lánya, a legközelebbi kapcsolata addig tartott a kislánnyal, amíg az apró urnát a kabátja zsebében hazavitte. Ki tudja, hogy alakult volna az életük, ha megszülethetett volna - akkor már velük lenne, ő névlegesen nevelőapja lenne az idegen gyereknek, lehet meg is kedvelte volna a kölyköt azóta. A saját fia pedig idén kezdené az iskolát...
És ez olyasmi, amire nem akar gondolni.
   -  Majd legközelebb - egyez bele egyszerűen.

A lány nekidől a mellette lévő székről, ő belekuncog a poharába, a közelebbi kezével átkarolja a derekát, hogy maga mellett tartsa őt. A pálinkák mellé ő stratégiailag fröccsöt kért kísérőnek, így azt üríti ki a műanyag pohárból addig, amíg a lány beszédbe elegyedik a kocsma krémjével. Amikor beléptek, megfagyott a levegő egy pillanatra, hiszen élesen elütöttek az átlagos vendégkörtől, ám ahogy a pénz a pultra került, a légkör is megenyhült egy pillanat alatt.
Kibaszott ügyes színész a lány. Ez ismét elvarázsolja egy pillanatra, mint mindig, ha közönség előtt kell szerepelniük. A keze ami eddig kényelmesen pinet a lány oldalán, most besiklik az anyag és a bőr közé, a hasára simul.
   -  Mit tehetünk, hát ha nem tudtunk várni? - bizonygatja ő is nem teljesen természetes, de könnyed vigyorral, leteszi az üres poharat és az újabb, kitöltött pálinka után nyúl - Csak nézzetek rá, bele kell halni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846088#post846088][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 00:16[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Szabályosan szárnyra kap pusztán attól, hogy Will belement a kis játékukba, hogy mindenkinek beadják, milyen őrülten szerelmesek és házasok. Úgysem tart sokáig, akár ki is használhatja a kínálkozó alkalmat, hogy igazán a feleségének érezhesse magát. Mintha szeretnék egymást.
Szórakozottan futtatja végig az ujjait a férje alkarján, miközben az majdhogynem illetlenül betéved a ruhája alá. Elvigyorodik, majd oldalvást fordul még mindig hátradőlve, hogy elérje Will arcélét, és apró csókot nyomhasson rá. Valamelyik idős úr prüszkölve horkant bele a felesébe.
- Hát azt látom, még a kezeteket se bírjátok visszafogni egymásról. - Dodi bácsi, alias Domokos, aki az előbb beleprüszkölt az italába, helytelenítő vaskalapossággal ingatja meg a fejét, ám Béla bácsi csak leinti.
- Hát haggyad mán őket, na, az István is megmondta. Nem értjük mi ezt. De csillagom... - Itt visszafordul Adélhoz. - ... aztán a szüleitek ehhez mit szó'tak? A lagzit legalább állták? - Csak ennyi kell, hogy a lány szeme felcsillanjon és visszaforduljon a bácsikhoz, kiegyenesedve, ezzel kicsit magával húzva Willt is, hogy a közelségét megtartsa.
- Ha tetszett volna látni a ruhám... ahh, annyira szép volt! Megkaptam a nagymamám fejdíszét is hozzá. És tetszik tudni, még Willt is rávettem, hogy táncoljunk az esküvőn, pedig nem szeret táncolni! - Az arcán sugárzó, diadalittas mosoly terül szét tele büszkeséggel. Még a mellkasát is picit kidülleszti hozzá.
- Na az szép is lett vóna ám, ha a vőlegény nem forgatja meg a menyasszonyát! Hát oszt fijam, még én is megforgattam vóna ezt a szép fiatal menyecskét! - István bácsi elismerő hümmentéssel küld le egy újabb kupicával az öreg motorosok gyakorlatát és ellenállóképességét segíségül hívva. Mert ugye az évek meg a rutin.
- Na de igyál még egyet, kisangyalka! - Béla bácsi lelkesen tol még egy pohárkával Adélunk elé, az meg ugyan összeráncolja a homlokát most már sokadjára, mégis leérkezik az a kupica pálinka, és a nevetése is egyre angyalibban... és részegebben cseng ezek után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846089#post846089][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 00:50[/b][/url]

A csókra vigyorogva harap az ajkába, összeszorítja a szemét, az ujjai a pohár száján köröznek. Hagyja, hogy a könnyedség magával ragadja őt. Nem gondolkodik azon, hogy a házasságuk hazugság, hiszen az, ahogy a lány hozzádől, ő pedig átkarolja őt, nem az. Sem pedig a bőrének érintése az ujjai alatt, sem pedig az, ahogy az arcát a lány hajának dönti. Akkor emeli fel a fejét ismét, amikor Adél kihúzza magát, bár nem távolodik el tőle.
   -  Ha láttátok volna... - egyezik bele ő is. Megemeli a poharát, egy hajtással eltünteti a pálinkát, ami már nem kényszeríti köhögésre, csak fintorgásra - néha azóta is álmodok róla.
Az igazmondást sosem értékelte túl: könnyen megy bele a színjátékba, még akkor is, ha annak csak egy része az. Adél tényleg gyünyörű volt akkor, ő pedig tényleg az emlékezetébe véste, hogy aztán időről időre elővegye az emléket.
   -  Szerintem most már nem kér többet - vág közbe, ám kissé késve, így Adél már lehajtja a következő adagot - Most nézd meg, méga végén kézben vihetem haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846091#post846091][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 01:05[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Olyan könnyű volna belekényelmesedni ebbe a lebegő, zsibbadt érzésbe. Egyszerre könnyed a lelke és ködös az agya, teljesen magától értetődő nekidőlnie a hivatalos élete másik felének, és úgy bánni vele, mintha tényleg szerelemből ment volna hozzá, nem csak most, a végére kezdene gyökeret verni benne a mardosó vágyakozás csírája, hogy vele maradjon, amikor egyik napról a másikra búcsút inthetnek egymásnak. Csillogó szemei szinte megbabonázva (és mocskosul dezorientáltan) tekintenek fel a férjére, miközben az az esküvőjük gondolatát fűzi tovább.
- Én is folyton magam előtt látlak az öltönyödben. Soha nem néztél ki még annyira gyönyörűen. - Elégedett szusszanással (és egy apró csuklással) dől vissza a nálánál méretesebb karok ölelésébe a biztos mellkashoz bújva. Ő sem hazudik olyan vaskosakat: mai napig sokszor eszébe jut, miért sírta el magát a ruhapróba napján. Will tökéletesen nézett ki, és olyan elérhetetlennek tűnt, hogy kifakasztotta a könnyeit.
- Na! Hát nem szégyellitek magatokat? - István bácsi erőteljesen szól rájuk a nagy szerelemnyilvánítás közepette, de Béla bácsi, nyilvánvalóan a legfiatalabb a nem annyira Anonim Alkesz Alakulatból, inkább leinti ismét.
- Hagyjad már, Pista. Nézd mán, a férje külföldi. Ottan az a szokás. Hát de hallod, fijam... Honnan tudol te ilyen jól magyarul? Hun hallottál te magyar szót ott külföldön, he? - Az idősebb embert nagyon is szórakoztatja a fura páros. Érdekli a rossebet, honnan jöttek, de legalább lesz miről pletykálkodni egy hétig a faluban, micsoda fura szerzeteket evett ide a fene messziről.
Közben Adél persze, hogy felgurította a pálinkát, és most vidáman kuncogva fészkeli be magát Will karjai közé azzal az elhatározással, hogy onnan ki nem mászik többé.
- No, akkor a kisasszonkának több nincs. Hallod, Árpi, vizet aggyá nekije, hadd bírja hazavinni az ura! Fijam, ha te nem bírod, majd kivehettek itten a vendégházba szobát, aztán a Piroska majd reggelit is ad hónap néktek! - Dodi bácsi, mint egy rendes csapatfőnök, azonnal intézkedik az ügyben, a szótlan, de sasszemű csapos Árpi bácsi pedig biccent egyet és azonnal odatol egy jó pohár vizet a fiatal feleség elé, hogy a férje majd megitatja, mert Adél nem igazán érzékelte a víz megjelenését a perifériás látómezejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846108#post846108][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 18:38[/b][/url]

Az ujjai megmozdulnak adél pulóverének takarásában. Lejjebb kúsznak, először csak érintik a nadrág derekénak peremét, majd benyomulnak alá. Épp hogy érintőlegesen, épp csak jelzésként, épp csak annyira, hogy érezze a csipkebugyi anyagát, és ez eszébe juttassa, hogy minden fogcsikorgató elmebetegsége ellenére Adél mennyire vonzó lány. Négy pálinka és két fröccs mélyen pedig az sem zavarná, hogy nézik, még egy pillanatra el is felejti ezt - egész addig, amíg az egyik falusi explicit rá nem szól.
Hirtelen levegővétellel rázza fel magát. Visszahúzza a kezét, a felső fölé teszi inkább ismét, miközben Adél hozzádől. A másik keze arrébbsöpri a lány haját a nyakáról. Ezt a néhány pillanatot használja ki, hogy összekaparja magát és lezázza a ködöt, ami a gondolatait nehezíti el.
   -  Három évet laktam a Mecsekben - válaszol diplomatikusan. Az, hogy börtönben volt a hegylánc gyomrában, már túl sok információ lenne a helyieknek. Eleve kimondhatatlanul élvezi, hogy a muglik közül senki sem ismeri fel a rúnázott karkötőt - még szerencse, különben sosem ismerem meg ezt a lányt.
Miért mond iyleneket? Nem tudja, nem számít - de jól esik a súlytalan és komolytalan hízelgés és a már-már flört. Tudja, hogy mindez hová fog vezetni, valahol pedig azt is, hogy most kellene ezt abbahagyniuk. Válófélben vannak, emlékezteti magát rá.
Majd arra, hogy ez eddig sem érdekelte igazán.
A poharat a lány látóterébe tolja.
   -  Lassan menni kéne, Cielito. Még dolgom van veled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846109#post846109][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 19:33[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Még, ha az öreg bácsik illetlennek is gondolják az egészet, ő szívesen emeli meg alig észrevehetően a csípőjét, kicsit Will keze alá dolgozva, hogy aztán az első komoly szidásra azonnal el is ernyedjenek az izmai, ez által visszacsúszva az eredeti pozícióba. Will ujjai is visszacsúsznak a pulóvere fölé, amit kicsit csalódottan vesz tudomásul. A többi pedig már el sem jut az agyáig, csak a 'dolgom van még veled'. Nagyjából itt kezdi összeszedni magát jámbor vigyorgás közepette. Feláll, és egy merész, de szépen sikerült piruettel megáll a kocsma közepén, hogy aztán minden bácsinak megköszönje a kedvességét. Mint egy önmagát éljeneztető színésznő. Aztán persze kell a férje karja ahhoz, hogy egyenes vonalú egyenletes mozgást végezzen, de egyébiránt két lábon távozik a színpadáról. Máris imádja a közönségét.

Kipirult arccal, a hasára érkezve landol a kihúzott kanapén mindenfajta eleganciát nélkülözve. A teste kellemesen zsong, de összességében ölni tudna egy zuhanyért. Zilált külseje arról árulkodik (mit árulkodik? Egyenesen ordít), hogy hazafelé út közben néhány kitérővel közelítették meg a villát, míg becsukódott mögöttük a bejárati ajtó. Még kicsit spicces, de már tisztult a feje azóta. Az alsója nem valószínű, hogy megúszta a természetjárást, még a hátán a kabátja is hordoz nedves fatörzs-foltokat a változatosság kedvéért.
Visszafordul végre a hátára, csak hogy felnézzen Willre és kitárja felé mindkét karját.
- Gyere ide? - Ugyanaz a bágyadt, kislányos, követelőző mosoly ül az arcán, mint a kocsmában. Mintha elfelejtette volna a jelenlegi helyzetét- valószínűleg csak nem hajlandó tudomást venni róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846112#post846112][b]William Martin Krise - 2022.05.02. 23:30[/b][/url]

A délután pedig ázott fenyőgyanta-illattá homályosul.

A tenyerével az ajtó melletti falnak támaszkodva rúgja le a sártól ragacsos cipőjét. A keze koszos- véses maszatot hagy maga után a festéken, ahogy lejjebb csúszik, amíg ő lehajol, hogy lesöpörje az odaragadt pitypang-levelet a nadrágja száráról. Nem emlékszik már, mikor horzsolta le a tenyerét, csak azt, hogy amikor egyszer a lányt maga felé fordította, az ujjaival pedig megemelte az állát, már ilyen volt. Tudja, mert nyomot hagyott a fejét bőrön vele, majd a lány bugyiján is, ami...
Kiegyenesedik, még mindig a falnak támaszkodva. Összevont szemöldökkel nyúl a kabátja zsebébe, kihúzza onnan a vékonyka anyagot. Pajzán, bár még mindig ködös vigyor kúszik az arcára, a cipője mellé ejti a ruhadarabot, végül pedig ellöki magát a faltól és ő is beljebb indul arra, amerre a kanapé ruhóinak nyikkanását hallotta.
Lerázza a kabátját a válláról, azt is a szőnyegre dobja. Leül a kanapé szélére, majd rögtön onnan négykézláb fordulva mászik közelebb a kinyújtott kezek felé. A térde szétválasztja a lány combjait, a karja elhaladában először a csípőjét majd a bordájának vonalát érinti, végül megállapodik Adél arca mellett, ahogy ő kényelmesen elhelyezkedik.
   -  Kibaszott kurvára vicces vagy részegen - vigyorog le rá, közelebb hajol, belecsókol a nyak ívébe.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846113#post846113][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.02. 23:53[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Komótos trehánysággal próbálja egyik lábáról, majd a másikról csupán lábmunkával lerugdosni a bokacsizmáit- sikerrel. A lábbelik koppanva landolnak a bútor melletti parkettarészen, a kabátja ujjaiból pedig nemes egyszerűséggel csak kitornázza magát, amíg Will a sajátját dobja a földre. Zuhany? De inkább pihenne. De annyira undorító így lenni. De lusta felállni. De mégis...
Mire képes rákoncentrálni ismét a helyzetre, a férje a lábai között, ő pedig megnyugodva futtatja végig az ujjait a hátán, ezzel magához is ölelve őt valamelyest.
- Mert nem bírom az alkoholt... - Vidáman kacarász, bár a lélegzete elakad egy pillanatra a nyakát ért figyelemtől. - ... de bármikor leiszlak az asztal alá! Báááármikor. - Elfordítja a fejét, hogy ha már úgyis ott egy kósza fülcimpa a szája szomszédságában, ráharaphasson finoman.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846114#post846114][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 00:40[/b][/url]

A tenyeréről az alkarjára ereszkedik, a csípőjét a lány combja támasztja. A homloka a kanapé anyagához ér, egyelőre nem emeli fel a fejét, élvezi a közelséget, a lány emelkedő mellkasát maga alatt, a gyantaillatot a hajában. Beleszusszan a harapásba.
A jobb válla a kanapét éri, az oldalára gördül, úgy mászik le a lányról, de ugyanazzal a mozdulattal magával szembe is fordítja őt. A keze Adél oldalán pihen tovább, a másik karját a saját feje alá húzza.
   -  Aha, hogyne - vigyorog vele szembe. A keze lecsúszik a combjára, hogy felhúzza azt a csípőjére - Azt mondd meg nekem, hogy lettél ilyen kis mocskos dög? Mit szólna ehhez az anyád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846115#post846115][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.03. 01:00[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

A testét befedő másik test közelsége egyrészről megnyugtatja, elringatja a tudat, hogy nincs egyedül, magához ölelheti és belélegezheti az illatát. Másfelől arra készteti, hogy incselkedjen, mint a kölyök macska, aki a játéktoll után kapkod a zsinór végén, hogy aztán megszerezze és megrágcsálja.
Szinkronban fordul ő is az oldalára, a combja követi a hívó gesztust, olyannyira, hogy mielőtt bármit válaszolna, rágördül teljesen Will csípőjére, hogy elhelyezkedjen rajta lovaglóülésben végül.
- Tudja, milyen vagyok. - Csillog a szeme, tündököl a mosolya, úgy támaszkodik meg fél kézzel a kanapé támlájában, felével Will feje mellett.
- Ahogy te is. Nem ezt a részem kedveled a legjobban, hm? - Lehajolva hagyja a nyelvét végigszaladni Will alsó ajkán.- Nem az érzelmest. - Egy csók az állára. - Nem az őrültet. - Egy a férje szája sarkába. - Nem a társasági dívát. - Még egy a száj másik sarkára. - Hanem a ribancot. - Végül lebukik, hogy elérje Will ajkait. Most rajta a sor, hogy az alkarjára támaszkodjon, de könnyebb is sokkal Willnél, és egyszerűbben is simul az egész testével hozzá, mint egy doromboló macska, miközben a gazdája agyát húzza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846134#post846134][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 20:13[/b][/url]

Álmos. Az agya még mindig zsong, így nem érzi a lakás kellemes melegségét, csak azt, hogy ha most behunyná a szemét, azonnal elaludna, hallgatva az ablakon túl összegubancolódó faágak zaját. Amikor Adél fölé mászik, ő is feljebb küzdi magát a kanapén, a feje alá húzza az egyik díszpárnát, onnan néz fel a lányra. A kezeit a lány csípőjére teszi belemarkol, az egyik csak akkor csúszik feljebb az oldalán, amikor Adél lehajol. Vigyorogva fogadja a csókokat, játékosak és komolytalanok, már nem olyan követelőzőek, mint nem annyira rég az erdőben. A keze megkeresi az utat a lány felsője alá, úgy kúszik a hátára. Szorosan öleli magához, a fejét a vállába fúrja, talán az ismeretségük óta most először.
   -  Akkor Amália kezdhetett volna ezzel is - dünnyögi bele a bőrébe fáradtan - Mert az Adél mennyire jó feleség, mennyire illedelmes, mennyire tanult és kedves. Mennyire kurva jó anya lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846135#post846135][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.03. 20:46[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Élvezi a kis játszadozásuk minden percét, de nem érzi, hogy most lenne errje még többre a természetjárásuk után. Csak incselkedni, és meg-megremegni van érkezése a csípőjére markoló ujjaktól. Ritka közel vannak egymáshoz mind testben, mind lélekben, olyannyira, hogy a vállába fúródó fej melegséggel tölti el a szívét. Soha ilyen gyengédek nem voltak még egymással. Ujjai akarva-akaratlanul is végül elengedik a támlát, felkúsznak Will vállai mentén. Körbeölelik őt, amennyire lehet, míg ő az alsótestére helyezi a súlypontját, Will mellkasán pedig végleg elterül.
- Nem a legjobb reklám a könnyűvérűséggel kezdeni. - Kuncogó-búgó hangja alig töri meg a kinti zajok nyújtotta alaphangulatot. Újabb csókot nyom, de ezúttal a hajába, közben beszippantva az illatát.
- Figyelj... - Felkúszik az egyik keze a másik arcához, végigcirógatja a szeme alatti bőrt. - Mi lenne, ha a maradék időt végigszórakoznánk? Mintha... Csak ez lett volna és semmi más. Ez a lebegés... Én szeretlek, te szeretsz egy hétig. Minden részünkkel. Hm? - Annyira jólesne, annyira kiéhezett arra, hogy rázúdítsa valakire a figyelmét, a gondoskodását, az esetleges féltékenységét, a kacérságát, ami felgyülemlett benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846136#post846136][b]William Martin Krise - 2022.05.03. 23:43[/b][/url]

Sehol máshol nem kell lennie, senki sem várja, semmi miatt nem kell aggódnia, csak behunynia a szemét és hallgatni a gondolatai lusta zúgását. A keze lassan mozdul először lejjebb, majd feljebb a lány hátán, kitapintja a lapockáját, az inakat és az izmokat a ruha alatt, érzi a légzését, amivel a mellkasa a sajátjához simul.
Mindig igényelte a közelséget és az érintést, Júliához is ez vonzotta inkább, mint maga a szex. Az sem rossz, de a három év börtön a fél életének hányattatását követően csak azt akarta, hogy valaki átölelje őt. Hogy a haját piszkálgassák, hogy a konyhapultra üljenek, amíg ő rántottát csinál, hogy másnak a kulcsa is megzörrenjen a zárban, amikor otthon van. És teljesen mindegy volt neki, hogy ki veszi fel ezt a szerepet, bár naivan azt a fantáziát kergette, hogy egyszer a felesége lesz az.
   -  Nagyon, nagyon hülye vagy - Az a keze, ami a felső fölött maradt, megmarkolja, meggyűri az anyagot, ő behunyt szemmel suttog vissza, az arcán melankólikus mosollyal - De ha szeretnél játszani... akkor szeretlek téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846137#post846137][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.04. 00:03[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Hallhatóan beleszuszog Will hajába, hozzádörgöli az arcát többször is, miközben az a ködös illúzió, hülyeség dereng fel az agyában, hogy milyen jó lenne, ha mindez igaz volna. Bárcsak...
- Tudom. - Ugyan nem látni, de az ő arcán is ott ül a szomorú mosoly. A hangja ezt hűen tükrözi cserébe. - De nem tehetek róla, hogy annyira nagyon szeretni akarok...

Már három napja egyik révületből a másikba lógnak át, inkább Will, mint ő. Mióta csendben megegyeztek abban, hogy kihozzák a maximumot ebből a maradék másfél hétből, a ruhák mint használati cikkek, hasznos tárgyak, az ő esetében megszűntek létezni majdnem úgy, mint Édua látogatásai. A kocsmázást követő reggelen volt egy kínos tíz percük, mikor a nő rájuk nyitott. Ők a kanapén feküdtek még begubózva, Adél egy szál pólóban és alsóban Willhez simulva, akiről lerángatta éjjelre a pulcsit és a nadrágját, hogy aztán becsavarja magukat a jó pár réteg takaróba. Azóta megegyeztek, hogy talán mégsem olyan égető ez a terápia, mint első ránézésre tűnt, és elegendő úgy háromnaponta eljönnie beszélgetni velük. Ők pedig belevetették magukat a rájuk kényszerített nászút élvezetébe.
Délelőtt tíz óra körül jár az idő, fél keze még Will mellkasán pihen, az arca félig a párnába fúrva, kitakarózva teszi közszemlére a felmenőitől örökölt tökéletes testét. Néhány perc múlva viszont mozgolódni kezd, első dolga pedig még jobban odabújni a férjéhez és beleszuszogni a nyakába, hogy aztán feljebb vándorolva megcsókolja. Fura, ez is csak erre a hétre lesz érvényes, ez a lágyság, ez a szirupos műszerelem, mégis simogatja a lelkét, elvonja a figyelmét a súlyosabb dolgokról, még ha ideig-óráig is.
- Nem akarsz reggelit csinálni? - Szinte dorombol a hangja, ahogy feljebb húzódzkodik, hogy aztán ráfektesse a zilált hajú kis üstökét Will mellkasára, és ráfüggessze azokat a nagy babaszemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846138#post846138][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 00:44[/b][/url]

Három nappal ezelőtt a konyha egyik, addig lezártnak hitt szekrénye teljesen megmagyarázhatatlan módon reggelre nyitva várta őket. Tudta, kizárt, hogy egy ekkora és ennyire ízlésesen berendezett gyaraló kúriában ne bújjon meg pár üveg alkohol; és lám. Azóta a napjai könnyedebben telnek, a kényszerű nászútjuk pedig egyáltalán nem tűnik annyira borzalmasnak, mint amikor az autó bepárásodott ablakán át először felpillantott a ház homlokzatára. Sőt.
   -  Nem igazán.
Rekedten válaszol anélkül, hogy kinyitná a szemét. Közelebb vonja magához a lány meztelen testét a rendetlenre gyűrt lepedőn, megnyalja az alsó ajkát, a vállai megfeszülnek a visszafojtott nyújtózkodásban. Elmosolyodik, a szája szélét a hosszú hajszálak csiklandozzák.
Valami más. Mármint az, ami köztük történik. Egyikük bőrét sem csíkozzák véres karmolásnyomok, a lány nyakán nem vöröslenek az ujjai nyomai, a teste pedig zsibbad és fáj, de nem úgy, mint általában. Ő képtelen eldönteni, hogy gyűlöli vagy imádja-e ezt a változást, de most élvezi, hogy más. Nem akar gondolkodni. Minden, amit korábban a lánnyal tett, azt William Martin Krise tette és az ő állatias ösztönei - de ő most valaki egészen más. Valaki, aki ezen a birtokon született és maga után fogja hagyni akkor, amikor becsukódik a kapu mögötte, mindennel együtt, ami történt.
   -  De ha nagyon szépen megkérsz... esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846139#post846139][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.04. 01:20[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Csak kicsit biggyeszti el a szája szélét kérően, mintha komolyan venné egy pillanatig is a visszautasítást. Úgyis kiudvarolja. Úgyis körberajongja Willt érte, feltéve, hogy nem akarnak valami marhára odaégettet enni, amivel ő próbálkozik meg. Azóta legalább megtanulta kezdő szinten lefőzni a teát és nem keserű borzalmat gyárt.
Több se kell neki, széles vigyor terül szét az arcán, s már rögtön elkezd felhaladni a mellkas bőre mentén, hogy megpuhítsa a jelenleg legelérhetőbb séfet a közelben.
- Nagyon... nagyon... nagyon szeretném... ha csodát művelnél... a konyhában. - Minden egyes szünettel közelebb kerül a férje arcához, hogy a végén az orra hegyével cirógassa végig a bőrét, és a nyakánál kössön ki.
- Kérlek szépen? - Még a szempilláit is megrebegtetné, ha nem volna fontosabb kedvét lelni Will nyakában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846153#post846153][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 21:38[/b][/url]

Álmosan megvakarja a tarkóját, majd fél karját a feje alatti párna alá gyűri. A másik a lány oldalán marad akkor is, amikor az elkezd felfelé mászni mellette; ő vigyorogva harap az ajkába. Adél ajkainak érintése a nyakán szisszenő röhögésre kényszeríti, ekkor emeli fel a kezeit, hogy a lányt a vállainál fogva gyengéden eltolja magától.
   -  Szerintem kicsit össze vagy zavarodva azzal kapcsolatban, ki a feleség.
Az egyik könyökére támaszkodik fel, a másik kezével közelebb vonja a lány arcát, hogy futólag megcsókolja őt, utána fordul az oldalára és kászálódik ki az ágyból. Születése óda hűvös helyeken élt, így a feleségével ellentétben ő sosem alszik el meztelenül, legalább egy alsógatyát mindig magára rángat, ahogy azt tegnap éjjel is tette. Így abban ül az ágy szélére, a lábait a puha szőnyegre lógatva. A keze azonnal, mint minden reggel, megszokásból az éjjeli szekrényen hagyott telefon után nyúl, hogy egyetlen pillantást vessen a kijelzőre, majd szusszanva dobja le maga mellé a lepedőre. Megvakarja a tarkóját, összekuszálódott hajába túr, visszapillant a lány felé.
   -  Komolyan mondod, hogy nincs mobilod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846157#post846157][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.04. 22:50[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Vidám nevetgéléssel dől hátra végül, engedve a szelíd eltolásnak az oldalára fordul, onnan pislog fel Will hátára.
- Csak tudom, hogy te kiigazodsz a konyhán, én meg nem. Nem bűn az, ha elismerem, hogy jobb vagy valamiben. - Fene a hízelgős fejét és a rosszalkodó vigyorát. Feltérdel, hogy Will derekát átölelhesse hátulról, az állát pedig a vállára ejthesse. Onnan pillog le a félredobott mobilra némi érdeklődéssel a szemében.
- Mh. Sosem volt rá szükségem. Ezt... - Itt elengedi egy időre a férjét, hogy kikászálódva az ágyukból a táskája után menjen a kanapéhoz, és előkutassa belőle az apró, díszes kézitükröt, és felmutassa Willnek visszalibbenve hozzá az ágyra. - ... használtam mindig is. De az elvét tekintve ugyanaz a funkciója, mint a mobilodnak. De megmutathatod, kíváncsivá tettél. - Sosem érezte szükségét a mugli technológia kiaknázásának, de tekintve a jelenlegi, euforikus hangulatát, még erre is rávehető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846161#post846161][b]William Martin Krise - 2022.05.04. 23:25[/b][/url]

Érdeklődve emeli fel a fejét és követi a tekintetével a lányt, amíg az a táskájában kutat. Mindkét kezét maga mellé támasztja, előre dől kissé, a tekintete Adél gerincének vonalát fürkészi, ami élesen kirajzolódik, amikor a lány lehajol. Vajon ugyanilyen, nevető könnyedséggel törleszkedett Eliashoz is a hazug ribanc, mint amivel most visszalibben mellé az ágyra? Lepillant a tükörre, némán fordítja fel a tenyerét, hogy elkérje a lánytól.
   -  De ezen keresztül csak beszélni tudsz, nem? - átveszi tőle a tükröt, ám ahelyett, hogy megnézné, csak átteszi a másik oldalára, üvegével lefelé. Helyette a telefont veszi ismét kézbe, feloldja azt, hogy a lány elé emelje. A képernyőn az appok színes csempéi bámulnak vissza rájuk pár pillanatig, amíg a kép a saját csapzott arcukká nem változik - A kamera tetszeni fog. Ha erre böksz, képet csinálsz. Ha eeeeerre... akkor meg tudod nézni őket - cinkos vigyorral harapja be a szájszélét egy pillanatra és nyújtja a lány felé - Enjoy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846166#post846166][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.05. 00:09[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Néha annyira jó, hogy nem lát bele Will fejébe, és a hátát fixírozó tekintetet sem. Biztos meglepődne, de valószínűleg hízelegne is neki a féltékeny felhang. Helyette csak belehelyezi a kézitükröt a nyitott tenyérbe és visszazuttyan az ágyra, komótosan arrébb tessékelve az útból a mobilt Will felé.
- Igen, de ennyire is kell. - Ha tudná, milyen öregasszonyosan hangzott most, amit mondott... Majd később rájön. Most sokkal jobban érdekli, hogy odahúzódjon Will mellé, nagyra tágult szemeit pedig a színes képernyőre függessze a még színesebb ikonokat bámulva. Aztán a kamerát. Aztán teljesen elvarázsolt, gyerekes lelkesedés terül szét az arcán. Kendőzetlen mohósággal veti rá magát az appra rögtön hátradőlve az ágyon, ide-oda forgatva azt a szép kis fejét, cinkos mosolyokat vágva az előlapi kamerában megjelent tükörképére.
- Will, Will, gyere ide! - Szavaival ellentétben ő ül fel hirtelen és mászik vissza a férje mellé, odadugva hozzá az arcát, hogy kattintson egy közös fotót, ahogy épp csókot nyom a férje arcára. Mocskosul élvezi ezt az új játékszert. Több képet is ellő kettejükre mit sem törődve a ziláltságukkal.

Már a második hétben járnak benne, szerda van egész pontosan. A napok kellemesen telnek: meleg a ház, a falusiak kedvelik őket továbbra is, a magánéletük virul. Azóta rengeteg képet készített Will telefonjával, némelyik meglehetősen obszcén kis ajándék a hites urának. A TV kellemes alapzaj, térerő továbbra sincs. A reggelek most már menetrendszerűen eg, zsongó rituáléba mennek át, ahol ő a konyhapulton vagy az egyik székre felkuporodva ücsörög és csivitel Willnek, miközben az teát főz és reggelit dob össze. Mintha egy normális család lennének.
Édua mindezt megelégedéssel nyugtázta az imént, mikor röviden összefoglalták a napi rutinjukat.

Ellentétben Amáliával és a többi aranyvérű hölggyel, a véla Vörösvári Édua nem csal felesleges mosolyt az arcára. Figyelő tekintete legtöbbször elkapja a legapróbb rezdüléseket is, s noha nem tesz megjegyzést minden gesztusra, tisztában van a legtöbbjével.
- Meséljenek kicsit arról, mi változott az elmúlt napokban, amitől oldottabb a hangulat önök között? - Nincs nál a sztereotípiából ismert jegyzetfüzet és toll, csak saját maga és a figyelme.