Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- A terápiás nászút -

Madárcsicsergés.... helyett zuhogó eső, nyálkás hideg fogadja őket a kocsiból kimászva. A hegység egyik jól eldugott részén fekszik a számukra kijelölt villa, ahol a következő két hét masszív tortúrát fogják tölteni nászút címszó alatt. Maga a táj pazar is lehetne, ha épp nem egy nyálkás, hideg, nedves függönyként omlana rá az eső.
Összekoccan a fogsora, még a kabátját is fázósan összébb húzza magán, miközben Kálmán, az ő legújabb idegesítő árnyéka előlebegteti a csomagjaikat a csomagtartóból. Jöhettek volna Hop porral is, de nem, Andrássy grófnő meghagyta, a jobb kommunikáció érdekében nyugodtan autókázzanak egyet. Mintha ennyi kibékítené az elmérgesedett helyzetüket.
A bőröndjei lomha kutyák módjára lebegnek mellettük Will csomagjaival együtt; egyenesen felrepülnek, valószínűleg a hálószobákba. Ő maga kelletlen arccal lépi át a küszöböt, de odabent sem sokkal jobb a helyzet.
A villa falai kihűltek, a fogadórész nagy belterű, hűvös, márvány járólapokkal burkolt. Néhány dísznövényt helyeztek el dekorációnak, de egyéb nincs itt, csak a jobb- és baloldali falakon található ajtók. A balra nyíló a nappalit rejti, süppedős szövetfotelekkel és egy kihúzható, ággyá alakítható kanapéval a nagy kandalló előtt, míg a jobboldali a konyhát. A lépcső szemben van a bejárattal, mögötte továbbhaladva még egy kisebb könyvtárszerű dolgozószobát is elhelyeztek.
Az emeleten egyetlen háló van nyitva, a többit mágikusan lezáratta a grófnő, és ugyanígy egyetlen fürdőszobát használhat a páratlan páros.
- Meg fogunk így fagyni. - Elégedetlen, és ezt nem tervezi véka alá rejteni. Kálmán viszont elnézéstkér a fiatalúrtól és a kisasszonyától, az ő feladata eddig tartott. Hiába szól rá a lány ismét, hogy maradjon, hova megy? Kálmán visszaül az autóba, éy rövidesen magukra maradnak. A megázott Adél egyszemélyes vert seregként tér vissza a házba alsó ajkát rágcsálba, csalódottan és dühösen.
- Kitekerem annak a nőnek a nyakát ezért! Elküldött a legeldugottabb helyre és rohadjunk meg itt, mert válni akarunk. - Sziszegi igazi mérgeskígyóként csak úgy csavarva a hajából a vizet. Azt persze nem reklámozza, hogy erre a két hétre az apja elvetette a pálcáját, hogy ne szökhessen el semmi módon a büntetés-nádzútja elől. Gyűlöli Ilyát, sőt mindenkit!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845886#post845886][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.22. 07:36[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Közel kerül a padló felnyalásához, de a teste ebben még a segítségére siet, pontosabban az egyensúlya, még ha kopottasan is. Megkapaszkodik a karfában, hogy elejét vegye a zúgásnak, így egyelőre nem kell Willre néznie, miközben kikínozza magából a választ.
- Mert megígértük. Mert bíztam ebben... benned. - Motyogja végül maga elé lázas szemekkel bámulva a középkategóriás fedőszövetet. Előbb a férjére pillant, aztán az ajtó, végül a parázsló kandalló irányába, hogy a következő másodpercben nyekkenve zuttyanjon vissza a kanapéra további ellenkezés vagy tagadás helyett. Zúg az agya, nyilall, ha megpróbál felállni, és szédülni kezs vele a világ. Nem volna a legokosabb most pont a konyhába, megannyi törhető eszköz közelébe mennie.
- Mhm... Köszi. - A hangja elhaló, beszéd közben a két tenyerébe támasztja a homlokát, hogy koncentrálhasson a ... mire is? Ja igen, tea. Will azt mondta, maradjon. Ismét begubózik nagy nehezen feltornázva magát az eredeti helyére, fejét a karfán nyugtatva, mint valami kitekeredett macska. Betegen és erőtlenül, mint a legtöbb embert, őt is nagyon könnyű kezelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845895#post845895][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 19:48[/b][/url]

Összevont szemöldökkel nézi a kanapéra visszaroskadó, takaróba burkolózó lányt. És ismét ugyanazt a szánalmat érzi, amit már annyiszor. Gondoljon bármit, van benne annyi gerinc, hogy a földön fekvőbe e rúgjon bele még egyet - pedig lehet, megtenné. Megígértük, igen, de te is nagyon sokat megígértél nekem, amit nem tartottál be, most pedig itt vagyunk.
Először csak az arcár fordítja el, az ajkát rágcsálva vesz levegőt, végül azonban mégsem válaszol. A kanapé mellett elsétálva a konyhába megy helyette.
Amikor hivatalosan bemutatták őket egymásnak a hotel éttermében, tisztán emlékszik a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy engedve a nyomásnak feleségül veszi őt. Ha nemet mondott volna, senki sem kényszeríthette volna rá, ő mégis belement, ott és akkor pedig szerette volna komolyan venni az ígéretét. Családra vágyott. Hiába szereti Júliát - és ezt kár tagadnia, különösen maga előtt -, ez olyasmi, amit vele nem tudott elképzelni. Adél mindennel együtt tökéletes volt; amíg meg nem ismerte őt és a kényszerűségből magával hordott csomagját. A lány nem akart vele lenni, más gyerekét várta, ő pedig már nem tudta megindokolni magának, milyen alapon vállaljon hűséget mellette? Ha Adél kirakatházasságot szeretne, kirakatházasságot fog kapni. Bármennyire is hányingerkeltően aranyvérű is ez.
Vizet forral, bögrék után kutat, teafüvet szór beléjük. Hosszú ideig pepecsel egymagában, egyik lábáról a másikra állva a hideg padlón, néha kinézve a sártengerré változott rétre. Ha a lányt nem szorította volna az idő és nem sörgették volna az esküvőt, akkor ezeket a beszélgetéseket a kapcsolatuk hajnalán letudták volna és már nem kellene attól tartaniuk a még szekrényekben heverő csontvázaktól. Ismerve a história kimenetelét, ésszerűbb is lett volna.
   -  Hé. Ülj fel. Ettől jobban leszel. - a fém tálcát a bögrékkel leteszi a kihúzott kanapé szélére, majd ő is leül mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845916#post845916][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.22. 23:24[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Nem tudja, mennyi idő telik el a különböző események közt: az előbb még beszélgettek, most viszont egy bögre tea kerül a látómezejére. Félárbócra eresztett ködös szemei nehezen kötik össze a vizuális információt a konkrét cselekvéssel.
Aztán csak összeszedi magát, hogy felüljön, továbbra is vacogva, és magához vegye a forró italt. Az egész testén enyhülni látszik a remegés már a bögre puszta érintésétől. Helyette a végtagjaiban uralkodó tompa fájás lüktet továbbra is az ereiben, jelezve, hogy beteg.
- Köszönöm. - Majd újabb köhögés. Kapar a torka, a meleg ital után pedig sokkal érzékenyebben viseli még a nyelést is, mégis jólesően gurul végig rajta az első korty.
Szusszanva húzza közel a teát a mellkasához, hogy szinte rátekeredjen a meleg forrására.
- Sajnálom. - Hogy mit, már maga sem tudja. Annyiszor kért már bocsánatot, mióta emellett az egy ember mellett megtanulta kimondani, mégsincs már súlya, hiszen újra és újra hibázott, önfejűsködött.
- Azért hiányozni fogsz egy kicsit. - Ismét beleiszik a teába, de nem néz a férfire csak a parázsba, merengve, láztól csillogó tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845917#post845917][b]William Martin Krise - 2022.04.22. 23:41[/b][/url]

Először megvárja, hogy a lány felkászálódjon és elvegye a teáját, ő aztán nyúl a sajátjáért. A kanapé szélén marad, az egyik lábát felhúzva csak maga mellé, a lányhoz közelebbi karján támaszkodva. A tea narancsillata keveredik a kandalló parázsába, régi gyerekkori emlékeket juttatva az eszébe, amikor még minden jóval egyszerűbb volt. Angliában, ahol éltek, ugyanígy esett az eső, ő ugyanezzel a kétségbeeséssel nézett ki a vízmaszatos ablakon és ugyanennyire érezte magát csapdába esve. A különbség annyi volt csupán, hogy Martin ilyenkor leült mellé a párkányra, hogy legalább együtt legyenek magányosak.
A bögréjét megtámasztja a térdén. Adél a kandallót nézi, ő pedig a lányt.
   -  Nem kell hazudnod - szusszan fel kesernyés mosollyal az arcán - Még csak nem is laktunk együtt meg semmi. Sokkal rosszabb lenne, ha ez az egész tíz év és három gyerek után jönne elő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845918#post845918][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.22. 23:57[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Sokkal könnyebb úgy kifejeznie magát, hogy nem néz a másik szemébe. Olyankor mindig elbizonytalanodik, mit akar: magához húzni és beszívni az illatát, vagy veszekedni vele? Netán figyelmen kívül hagyni és csak Jeremyvel törődni? Csökkent a hiányérzete a szeretője iránt, mióta nem szedheti a gyógyszerét, sokkal többet is alszik, és irritáltabb, gyengyébb, idegileg leterheltebb. A fél karját odaadná, ha leguríthatna egy fiolával belőle, de az anyja és az apja nem engedik.
Most viszont elvonja a figyelmét a betegség, az elzártság, a kényszerkörülmények... és a puszta tény, hogy egyedül hagyták Willel.
A parázs lomha, de lassan ki fog aludni, ha nem pakolnak rá újabb hasábokat, nem élesztik fel. Vajon közöttük van mit feléleszteni? Nem érti, mit remél ettől a cirkusztól Andrássy grófnő.
- Mindig azt hiszed, hazudok. Pedig el tudnám sorolni... mi volt jó a házasságunkban. És sokáig tudnék róla beszélni... - - Hagyja magát belesüppedni az érzéseibe, az emlékeibe ahelyett, hogy a jelennel foglalkozna. Az túl sötét és fojtogató. Mindeközben a ház hőmérséklete mintha csöppet enyhült volna, de ezt legfeljebb Will érezheti.
- Amikor táncolni tanítottalak például... - Ugyan vegyül egy-két köhintés a kuncogásába, de alapvetően jókedvűen idézi fel azt az estét. - Olyan mereven fogtad a derekam, imádtam... De ügyes voltál utána. Hamar megtanultad a lépéseket. És nem utolsó sorban végre nem karót nyelve beszélgettünk. Jó este volt...- Szusszan egyet, majd a tenyere élével megdörgöli az egyik szemét. Olyan nehéz a feje, piszkosul nehéz.
- Te tanítottál meg bocsánatot kérni... De nem fogom ezt megköszönni azért. - Kicsit gúnyosan mosolyogva rázza meg a fejét, mikor végre hajlandó a még-férje irányába nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845919#post845919][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 00:17[/b][/url]

Oldalra biccenti a fejét. És sokáig tudnék róla beszélni. Miről, Adél? Arról a maroknyi alkalomról, amikor nem estek ököllel egymásnak, nem acsarogtak veszett kutyaként és nem marinálták magukat a saját önsajnálatukban? Igen, volt néhány pillanat, amikor jól érezte magát, de ezek sosem jutottak túl a felületes barátságon. Elvitathatatlan, hogy a szex működött, már akkor, amikor hajlandó volt nőként tekinteni rá, de nem tudna feleleveníteni egyetlen alkalmat sem, amikor azt józanul csinálták. Vagy úgy, hogy ne követte volna kínos csend és sietős, szemlesütött öltözködés.
   -  Ja... azt tényleg nem volt szar - a másik oldalra billenti át a fejét, hogy megmozgassa a nyakát, a keserű mosolya megenyhül - Nem akarok felvágni, de az esküvőn ketten is megdícsértek a tánc miatt és abból csak az egyik volt a nagyanyám.
Nem sokra emlékszik belőle. Pedig teljesen tiszta volt akkor; ám az ember saját esküvője tipikusan olyasmi, ami hamar kifakul az emlékezetéből. Fogalma sincs, milyen volt a dekoráció, kik gratuláltak neki, mit evett és hogy érezte magát. Egyedül Adél ruhája az, amit könnyen felidéz, ám azt sem a szertartás napjáról, hanem akkorról, amikor a ruhapróbán még mezítláb, feltűzött hajjal megpördült előtte. Mert olyam volt, mintha tényleg boldog lenne és mert akkor nem tűnt gyereknek.
A tekintetük végre találkozik. Ő megemeli a bögréjét.
   -  Sajnálom, hogy megütöttelek. Görény dolog volt. Simán elsétálhattam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845920#post845920][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.23. 00:45[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Alapjaiban hibásan kezdődött a kapcsolatuk, vagy épp teljességgel inkompatibilisen a társadalmi normáikkal. Öntörvényűek, mégis fejet kell hajtsanak a vaskalapos, évszázados hagyományoknak, ahol Willnek még mindig hatalma van felette férfiként, ő pedig a kizárólagos anyja lehetne Will majdani gyerekének függetlenül a szeretők mennyiségétől.
- Madlennek tetszett? - Erre már az ő szeme is jobban odafókuszál. Az öregasszony kedvére tenni külön művészet. És ez a Madlen megdicsérte Willt? Valamit nagyon jól csinálhattak, pedig végigcsivitelte neki a tánckt, hogy elvonja a figyelmét a stresszről.
- Megérdemelten dicsértek meg. Tényleg jól csináltad. - Legalább volt egy-két felemelő pillanat az esküvőjükön a sok protokoll, és az utána követkrző szerződési közjáték mellett. A ruhapróbájuk már sokkal kellemesebb, és egyben fájdalmasabb is volt. Akkor realizálta először, hogy akár többet is jelenthetne neki Will, megvolt az az átkattanás benne, ami más fényben kezdi feltüntetni a partnerét. Ahogy ott állt a sámlin, körülötte a szabók tüsténkedtek, hogy minden varrás a lehető legjobb helyre kerüljön, az utolsó gomb is hibátlan legyen. Szívfájdítón gyönyörű látvány volt a férje akkor.
- Kiprovokáltam. - Megrázza a fejét egy picit, de most már Willre koncentrál, agyában még mindig a ruhapróba képével. - Az elejétől azt hittem, hogy majd te is a kedvemre teszel, ahogy mindenki... Frusztráló volt látni, hogy te csak azt látod, ami vagyok: egy gyerek. És... talán jólesett. Nem helyeztél rám elvárásokat. Könnyű volt eleresztenem magam melletted, és követelőzni a figyelmedért, hogy lássam, meddig mehetek el. - Visszagondolva a legtöbb provokációja tényleg erre irányult, Will határainak feszegetésére, így gyűjtötte be a legtöbb ellenszenvet is maga iránt.
- Sajnálom, hogy rátámadtam Júliára... Nem akartam bántani. - Mai napig nem világos, mi történt, de a tudatába épült már, hogy ő tette, még ha valójában nem is ő volt az elkövető. Képtelenség bizonyítani most már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845921#post845921][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 01:32[/b][/url]

Hiába minden, amit tett: mélységesen megveti a nagybátyját amiatt, hogy kezet emelt a nagynénjére, amíg a felesége volt. Lobbanékony természete ellenére ő mindig abba a megnyugtató hitbe ringatta magát, hogy ennál jobb lesz majd, ha valaha megházasodik. Neki is megvoltak a naiv ábrándjai: a tenyerén hordozni valakit, aki feltétel nélkül szereti majd és nem hagyja magára őt. Felnőve többször elképzelte a gyerekeit, egy házat, ahol majd élhet, lehetőleg messze északon, ahol a nagyapja rendszeresen meglátogathatja majd. Aztán life happened. Belphengard meghalt, a felesége ki nem állhatja őt, ő pedig, mint kiderült, egyáltalán nem jobb, mint Petre bácsi.
   -  Nem tudom, hogy milyen varkasok neveltek fel téged, hogy ha ezt te pozitívumnak érzed - a hangjában bújkál egy kevés szelíd cinizmus, hiszen, amit a lány mond, nevetséges. Az aranyvérűek neveltetése más. Lehet, hogy Adél tőle hallotta először, hogy az anyaság választás kérdése, hogy a férjével nem kötelező lefeküdnie, de azt is, hogy ha megütsz valakit, az vissza fog ütni. Ezt ő is tudja, mégis, annyira... szürreális.
Most először iszik bele a teájába. Íztelen és langymeleg.
   -  A lány tud vigyázni magára - felel kisvártatva - egyszer akkorát lebaszott nekem, hogy a fülem is csengett tőle. Mondjuk te nagyobbat ütsz nála még így is, szóval... elismerésem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845922#post845922][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.23. 02:14[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

- Mmmm... Olyanok, akiktől te jobb, hogy külön nevelkedtél. - Szelíd mosollyal válaszol a szelíd cinizmusra. Egy része irigyli a meglehetős szabadságban felnőtté cseperedett Willt, más része viszont el sem tudná képzelni az életét az intrikák és mások fúrása nélkül, miután ebben szocializálódott.
- Amikor nyolcéves voltam, elkísértem nagymamát a kolóniájához. Nem tért vissza soha közéjük, de néha meglátogatta őket. - Némi köhögés szakítja meg a gondolata fonalát. - Nem voltak teljesen mások, mint én, mégis... úgy éreztem, hogy oda sem tartozok. Sehova sem. Ha közöttük voltam, nem tekintettek teljesértékű vélának, de ha odahaza próbáltam a családba beépülni... ott voltak az unokatestvéreim, félvélák a vértisztítás után, és a nagynénéim, az apám. Mind magasabb rangú, erősebb, célokkal és ambíciókkal, gátlástalansággal. - Nem volt könnyű a fojtogató légkörű Machay-családban nevelkedni, még ha ezt utólag is érti meg igazán. - Ember sem vagyok teljesen... Inkább ember, mint nem, de... mégsem. Egyszer a bátyám azt mondta, hogy korcs vagyok, mire visszavágtam: 'Te is az vagy, ugyanaz a korcs mint én.', de ő csak nevetett rajtam. Azt mondta, én vagyok az egyetlen ebben a családban, aki nem érti, hol a helye és mi a dolga. A kolonc. - Arcát az időközben felhúzott térdére hajtja és ismét a kialudt hamut kezdi fixírozni.
- Emlékszel? Egy szabály van közöttünk: a család mindenekelőtt. De, amikor a születésedtől egy felesleg vagy, kicsit másképp érvényesek a szabályok, szerintem. Ha dacos vagyok velük, tudom, hogy figyelnek rám. Ha problémát jelentek nekik, törődniük kell velem. Ha kedves lennék, eltaposnának, mint egy csótányt. Azt pedig nem engedhetem. Sose fognak szeretni, de akkor legalább megőrjítem őket azzal, hogy elrabolom minden szabad percüket, hogy rám figyeljenek. - Egy széllel szemben pisilő gyerek filozófiája, pedig csak azt szeretné, ha szeretnék. Semmi egyebet. Helyette viszont a negatív figyelmet képes kiharcolni magának csak.
- Hozzájuk képest te üdítő változatosságot jelentettél a kendőzetlenségeddel. - És kihívást, és sorozatos pofára eséseket, és sírást, dühöt, de nevetést és pimaszkodást is. Will érzelmek egész új skáláját indította el benne rövid ismeretségük alatt.
Váratlanul éri a bizarr dicséret, annyira, hogy a feltörő nevetése beteríti a hűvös nappalit, mi több, még a belekeveredő köhögése sem csorbít a jókedvén és a kicsorduló könnyén.
- Akkor valamiben jobb vagyok nála. - Ha már Willt nem tudta elszedni tőle, legalább nagyobbat behúzott a férjének, mint Júlia. Ez is valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845937#post845937][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 15:08[/b][/url]

Undorodva szorítja össze az ajkait, ez a tea biztos nem lesz a kedvence. Adél vékonyka, beteges hangja monoton duruzsol a szobában, az életének olyan területeire invitálva őt, ahol még sosem járt. Amit elmond, túlságosan idegen ahhoz, hogy azonosuljon vele - az érzést azonban ismeri. Kívülállónak lenni valami olyasmi miatt, ami már azelőtt eldöntetett, hogy megszületett volna. Ismerős, keserű, fogat csikorgató tehetetlenség.
De nem érti, Adél miért mondja el most ezeket, az arcát a térdére hajtva, a kezei közt a teát melengetve. Biztosan, mert beteg. Lázasan és nyomorultul az emberek hajlamosak rá, hogy kiöntsék a lelküket még akkor is, ha máskor ezt sosem tennék meg. A klinikán tanulta ezt és azt is, mit kell tennie ilyenkor: csöndben maradni.
Így hát a lány tekintetét fürkészve hallgatja őt, néha beleiszik a teájába, különben azonba nyugton marad.
   -  Hát, örülök, hogy segíthettem - felel végül félszegen. Az, hogy Adél megköszöni neki azt, hogy levegőnek nézte, megalázta, megrángatta és a kognitíve a sarokba állította, groteszk de végül is azok után, amit elmondott neki... nem annyira meglepő - De őszinte leszek veled: elég alacsonyra tetted a lécet, ha ez neked üdítő változatosság.
A Júliával kapcsolatos megjegyzésre nem reagál, csak a vállát vonja meg. Nem akar beszélni róla, nem fog beszélni róla, mi több, lehetőleg nem is szeretne gondolni rá, amíg innen el nem szabadul. Ám ez eszébe juttat valamit.
   -  Szereted a srácot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845939#post845939][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.23. 15:31[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

- Alacsony vagy sem, eddig olyan, mintha egy babaházba zárva éltem volna. Az utóbbi majdnem egy év, mióta ismerlek, és elindult ez az egész hullámvasút, rádöbbentett, hogy engem otthagytak megporosodniy ahol nem okozok sok gondot. Másféle börtön, mint a tied volt. - Újabb korty a langyosra hűlt teából. A láza nem akaródzik lemenni, a tagjai tompa sajgása sem múlik, mégis megnyugtató pusztán beszélni, és nem gondolni a holnapi első, igazi terápiás megbeszélésükre ahol valószínűleg rá fog hárulni a társadalmi tűzoltás szerepe ismét. Sosem ment terapeuta, főleg nem egy undorítóan, felháborítóan gyönyörű ellen. Már eleve attól szeretné levakarni a bőrt magáról, hogy Édua telivér véla.
Jeremy. Elias. Váratlanul éri a kérdés. Egy pillanatig nem is tudja, mit mondjon, csak a reflex bizonytalanság árulkodik helyette is jó hangosan a jelenlegi érzéseiről.
- Nem tudom. Szeretnék esélyt adni neki... - Még több bizonytalanság. - ... de nem tudok megbízni benne. A hazugságai után nem megy. Mindig igyekezett éreztetni, mennyire fontos vagyok neki, de tényleg az vagyok? Tényleg szeret? Nem tudom... Úgy viselkedik, mint Jean-Paul és... annak tudjuk, mi lett a vége. - Keserű fintorba torzul az arca, miközben felhajtja a tea maradékát. - Nem akarok megint abba a hibába esni, hogy megszeressek valakit, és átverjen. Csak annyit akarok, hogy egyszer tényleg megmaradjon mellettem valaki, még ha mások egy kiszámíthatatlan szörnyetegnek is tartanak. Nem érdekel, ameddig a másik elfogad, és szerethetem. - Őszinte, és idealista. Az elfogadásért is meg kell dolgozni. Amit nem mond ki, hogy ő fikarcnyit se kellett letegyen az asztalra, hogy Jeremy megszeresse. Hirtelen jött és túl tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845946#post845946][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 21:07[/b][/url]

Alig láthatóan elhúzza a száját. Nem vitatkozna azzal, hogy mindketten börtönben éltek és abban sem, hogy a lány élete sem volt egyszerű. Az anyja teljesen nyilvánvalóan megveti őt, az apját egyáltalán nem érdekli, valójában pedig mindenki egy lélegző inkubátornak tekinti, aki megszülheti a következő generációt. Mégis, ismert olyanokat ugyanebben a helyzetben, akik az aranyvér terheit egyenes gerinccel és egy pisszenés nélkül viselték. A nagynénjei egyike sem panaszkodott, de még az a kiállhatatlan húga sem, pedig őt is tizenhét évesen kiházasították volna, ha az univerzum jótékonyan nem lép közbe. Adél az első, akit látványosan szenvedni lát. Nem, ez nem hiba a szemében, épp hogy élővé teszi őt.
A lány tekintetét fürkészi. A bögrét leteszi a tálcára kettejük közé, türelmesen várja meg a válaszát.
   -  Szóval ha szeretnél esélyt adni neki, miért nem akarsz elválni? - hallotta, amit hallani szeretett volna, leszűrte a saját következtetéseit. Így arra téríti a beszélgetést tovább, amire leginkább kíváncsi. Mert nem, egyáltalán nem engedte el a füle mellett a lány korábbi szavait, de a konyhában pepecselve időt hagyott magának ahhoz, hogy megrágja őket - Hogy képzelted el, hogy még három évig vagy akármeddig mindannyian ott fogunk élni egy házban, mint egy boldog család, utána pedig elmész vele? Vagy szerinted várni fog rád? Megosztok veled egy titkot a férfiakról - mély levegőt vesz -: senkire sem várunk éveket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845948#post845948][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.23. 21:41[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Megáll a kezében az épp lefelé induló bögre. A tálcára akarta visszatenni, helyette most bénán csüng az ujjai között, míg ő maga zavarba jőve, kissé elképedve, és szinte rajtakapva pislog vissza Willre, mint valami aranyhal a parton.
Nem tagadhatja, a férje szavai jogosak és logikusak, mégis az arcán végigszaladó pír elárulja- nem számított rá, hogy nekiszegezik a kérdést. Bizonytalanul rágcsálja a szája szélét egyre jobban inogva ide-oda a láztól. A tea sajnos nem oldotta meg a baj forrását. Végül úgy dönt, értelmetlen tovább kerülgetnie a forró kását, hiszen nemsokára elválnak. Mély levegőt vesz, majd...
- Nem számítottam rá, hogy a képbe kerülsz... komolyabban. - Hogy futni fog egy őt megalázó férfi után? Ostobává teszi. Hogy még most sem tudja belélni magát a ténybe, hogy két hét múlva elvált nő lesz? Naívvá teszi. Őszintén szólva nem tud ebben a pillanatban büszkeséggel és egyéb, hangzatos dolgokkal foglalkozni. Szarul érzi magát, az élete romokban kis túlzással, és elveszett. Teljesen mindegy, ha bevallja, ingadozik Will és Elias között, mint egy született metronóm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845949#post845949][b]William Martin Krise - 2022.04.23. 22:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845950#post845950][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.24. 01:45[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

A másnap reggel a tagjaiban bizsergő kellemes fáradtsággal ébreszti. Tegnap este már annyira gyenge volt, hogy az sem használt volna, ha beáll a langyos vizes zuhanyrózsa alá. Végül Will talált gyógyszert a fürdőszoba tükörszekrényében, és beadta a lobogó homlokú, hattyú halálát megélő feleségének. Akármi is volt abban az üvegben, jelenleg sem a torka nem fáj, sem a láz nem kínozza, nem nehezek a végtagjai sem, és búcsút intett a tompa végtagokban felbugyogó fájdalomnak is. Talán az egyetlen mellékhatás, hogy szappanbuborékszerű gömböcskéket csuklik időről időre lassan már fél órája. Egyelőre kedvtelve nyújtózik az ágyban, kiélvezve, hogy végre nem akar spontán felgyulladni.
Van ideje ezen felül elgondolkodni a tegnapiakon. Furcsa, hogy egy válás rávette őket a beszélgetésre, bár úgy rémlik, hogy többnyire ő beszélt, mesélt, Will pedig újabb infókat gyűjtött be róla. Elhessegeti a gondolatot messzire. Újabb fél óra múltán lezuhanyzik és felöltözik; most már nincs annyira borzalmasan hideg a házban, és az eső is elállt reggelre, de a felhők még mindig sakkban tartják a kinti tevékenységeket. A karórája szerint még csak reggel fél kilenc van. Büntetendően hajnal egy átszenvedett tegnap után.
Mivel az első teafőzési kísérlete kudarcot vallott, ideje egy újabbal megpróbálkoznia. Attól, hogy tegnapelőtt majdnem felrobbantotta a házat, ma még teljesíthet jól. Nagyjából fél órán keresztül matat a konyhában, mire harmadik próbálkozásra tényleg sikerül begyújtania a gáztűzhelyet anélkül, hogy bármi berobbanna. Mi több, annyira figyelt tegnapelőtt este, hogy a helyes kanna is megvan. Egy kisebb égési sérülést leszámítva (ami egy piros folt egyelőre, mert nem tudja, hogy hideg víz alá kell tartani ilyenkor) fél óra múlva két bögre borzasztóan túláztatott (és ha fekete teájuk van, keserű) teát produkál szíve minden jóindulatával. Hozzátenném, a kedve csodás. Amikor meggyógyulsz és a dögrovás végre messze kerül tőled, teljesen más színben látod legalább fél napig a dolgokat. A puszta tény, hogy semmije sem fáj és a bőre pihepuha a sok lázas izzadás után, valami zseniális érzés.
A két bögrével a kezei között dugja be a fejét a nappaliba, hogy ha Will még alszik, felkeltse. A terapeuta úgyis mindjárt itt lesz a nyakukon.
- Kérsz teát? - Nem kell ide jó reggelt, úgyse lesz jó, hogy végig kell hazudják a fél napot, de majd az oroszlánrészét intézi. Ezért ő a színész kettejük közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845951#post845951][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 02:02[/b][/url]

Márpedig alszik. Két napja először úgy, hogy a takarója alatt nem vacog a ház hűvösségétől és a kanapé rugói nem vágnak a derekába. Mi több, ma éjjel az egyik lábát ki is dogta a pléd alól, amikor a kanapé lobogó tüze mellett melege lett, így most is ugyanabban a pózban fekszik a hátán, az egyik karját a párnája és a tarkója alá nyomva. Nehezen aludt el, miután Adél felvonszolta magát az emeletre és ő belediktálta a gyógyszert, még hosszú órákon át bolyongott a házban mezítláb, jobb híján a szekrényekben kutatva. Több, mint két napja nem ivott semmit, a türelmét pedig egyre biztosabban kezdi elveszteni. Az ébren töltött perceiben szinte folyamatosan matat valamivel: fel-alá járkál, az ajkait rágja vagy a pulóverének madzagját piszkálgatja. Ajtókat nyit ki, a székek tetejére áll, hogy végigtapogassa a konyhaszekrény üres tetejét, tegnap még két villanykörtét is kicserélt a használatlan tárolóban, hogy lefoglalja magát.
A lány hangjára ébred egy aprü rezzenéssel. Megmozgatja a nyakát a párnán, a fejét oldalra döntve nyúl le a szőnyeg felé, hogy felvegye a mobilját és megnézze az időt rajta.
   -  Hmmm? Az... az nem lenne rossz.
A telefon természetesen lemerült, mert baszott töltőre tenni. A használhatatlan vackot visszaejti a szőnyegre, ülő helyzetbe húzza magát a kanapén. A tegnapihoz hasonló, sötétszörke pólóban és ugyanilyen melegítőben aludt - ma éjjel végre pulóver nélkül -, jelenleg mindkettő gyűrött rajta, mint ő maga.
   -  Jobban vagy? Már nem nézel ki szarul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845952#post845952][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.24. 02:16[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Vidám mosoly szalad végig az ismét márványszépségű arcán, mialatt beljebb libben az ajtón és nemsokára már Will mellett, a kanapé szélén ücsörög, felé nyújtja az amúgy nemsokára érezhetően amatőr készítésű teát. Leaglább jó meleg.
- Aham, kutyabajom azon kívül, hogy... - Itt csuklik egyet és demonstráció gyanánt elereszt egy szappanbuborékot. - ... ilyeneket csuklok. Köszi a gyógyszert. - Meg, hogy nem hagyta kifeküdni, mint egy békát, hanem végül összevakarta a lázas fenekét. Helyezkedik még egy kicsit, hogy belekortyoljon a saját teájába, de csakhamar összefutnak a ráncok az orrán csúnya elutasításban.
- Blehh... - Elutasítóan húzza közel a hasához inkább, hogy fűtőeszköznek használja a borzasztó ízű löttyöt. Keserű lett, mint a bűn.
- Ha elment a terapeuta, nem megyünk ki Répáshutára? Ez a ház lassan kezd a kriptára hasonlítani, ha ott is ilyen hideg és kihalt minden. - Legalább nem unatkoznának. Legalább történne valami. Nem mintha elvették volna Will bankkártyáját, meg kimehetnek szabadon, csak eddig pocsék volt az idő. Most már csak moderáltan elvilselhetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845953#post845953][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 02:34[/b][/url]

Arrébbrántja a takarója szélét, hogy a lány is leülhessen a kanapéra, eztán pedig ő is a tenyerei közé veszi a bögréjét. Közelebb emeli az arcához, nyomban érzi a túlságosan kesernyés, savas illatot, ami a gőzzel együtt száll fölfelé. Ám akadékoskodás nélkül iszik vele, mielőtt dünnyögne valamit köszönetképp. A kanapé felé bámul, így csak a szeme sarkából látja a jelenetet, amikor adél buborékot csuklik a levegőbe. Szusszanva röhög bele a teájába.
Bájos.
   -  Alig várom, hogy végre lássam ezt a kultúra bölcsőjét - nyammog a keserű teán, ami tényleg kurvára szar, a bögrát pedig leereszti az ölébe. A derekát a támlának nyomott párnához döntve fordul szembe a lánnyal a kanapén - Már ha túléljük a mai napot. Volt dolgom terapeutákkal bőven, de azt el se tudom képzelni, ez mit tartogat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845960#post845960][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.24. 12:15[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Ha meg is lepi, hogy Will nem teszi szóvá a pocsék tea tényét, nem mutatkozik meg az arcán, de a sajátját már diszkréten csak kézmelegítésre használja.
- Jobb, mint idebent ülni egész nap. - Először nagyon hajlott a szemforgatásra, de sikerült visszafogja magát, hogy végül csak a vállát rántsa meg. Ő is tisztában van vele, hogy a semmi közepére száműzték őket egy idióta nevű falu közelébe, ami valószínűleg nem tudja, hogy egy mágikusan elfátyolozott villa és néhány mágus honol a szomszédságukban időről időre.
- Gondolom, minden szavunkat megpróbálja kiforgatni majd a maga javára. - Adél és az emberekbe, terapeutákba fektetett bizalma. - De az első nap még bőven ráérünk kóstolgatni egymást. Nem ő az egyetlen, aki csűrni-csavarni tudja a szavakat. - Kedvetlenül néz maga elé a száját elhúzva. Végül is az ő szemében a terapeutával folytatott beszélgetés ugyanolyan szintű kihívásnak felel meg, mint végigvinni egy estélyt mosolyok és üres csevegés kíséretében. Túl kell élni és résen kell lenni.
- Szóval először letesztelem, mennyit kell hazudni neki. Már, ha nem akarod magad odadobni a vágódeszkájára elsőnek, mert ez esetben hátralépek kettőt. - Ki tudja, a végén még Will beáldozza magát a terapeutájuk boncasztalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845993#post845993][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 23:23[/b][/url]

Ha nem muszáj, ő sem inná meg ezt a borzalmasra sikerült, csersavas teát, ám nem mond semmit. Legyenek bármilyen kapcsolatban, nem állat ő, hogy ébredés után az első interakciójuk rögtön nyávogás legyen, amikor a lány egyenesen ágyba hozta a bögréjét. Ám inkább arra használja, hogy a kezeit melengesse.
   -  Miért hazudnánk neki? - vonja össze a szemöldökét őszinte értetlenséggel - Semmi okunk sincs rá. Elmondjuk, hogy mi szar és miért, ezen nem kell játszmázni most szerintem. Mi a legrosszabb, amit tehet? Igazat ad valamelyikünknek? Akkor legalább tudunk majd mi miatt ordibálni a maradék két hétben, ha már a tévé szar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845994#post845994][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.24. 23:35[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Kicsit feszültebben szusszant, mint az előbb. Aztán újabb csuklás, újabb szappanbuborékszerű kis cuccok szállnak ki a szájából, de az ábrázata továbbra is komor.
- Nem bízom egyikben sem. Biztos vagyok benne, hogy Andrássy grófnő egyik ölebe, és titoktartás ide vagy oda, nem kell tudjon túl sok dologról, még akkor sem, ha a legtöbb úgyis csak ránk tartozna amúgy is. - Mint a véletlen eljárt kezek, az üvöltések, a mástól becsúszott gyerek. De végül csak megrázza a fejét, megnyomkodja a szemöldökei közti területet.
- Feszültté tesz ez a nő meg a kényszerű jelenléte. De remélem, neked lesz igazad, és tényleg nem bánjuk meg. Mondjuk más választásunk nincs, mint beszélgetni vele. - Majd egy hirtelen gondolattól vezérelve felkapja a fejét, hogy Willre irányítsa a tekintetét, kissé összehúzott szemekkel nézve a férjét.
- Csak el ne felejtsd, hogy ő csak a terapeutánk. - Irritáló hangyákként mászik a gondolat a nyakszirtjén, hogy Will egész végig a nőt bámulná, mint amikor Cassyval és Kornéllal találkoztak. Ott is végig a félvélán volt a szeme egy idő után. Ezért rühelli a nálánál szebbeket: elvonják a figyelmet róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845995#post845995][b]William Martin Krise - 2022.04.24. 23:45[/b][/url]

   -  Ja, hogy... úgy.
Most érti csak meg, rzt az arckifejezése is elárulja: először bizalmatlanul értetlen, majd mintha csak megvilágosult volna, emelkedik meg a szemöldöke, majd billen a feje apró bólintásra. Ő eddig csak gyógyítói közegben találkozott terapeutákkal: amikor gyerek volt, először az ikrek születését, majd a szülei elvesztését követően, majd pedig a börtönben, hogy könnyebben feldolgozza a magányt. Egyik esetben sem merült fel, hogy a titoktartás kárt szenvedne, hiszen egyik pszichológusnak sem származott volna előnye abból, ha bárkinek továbbadja a gyermek- és huszonéves William panaszkodását.
Ám ezt most tényleg Andrássy küldte - mint pedig olyanból, minden kitelik.
   -  Jeeeeez, rendben van már, nem fogok rámászni. Tudod - az egyik kezét felemeli a bögréről, hogy tenyérrel maga felé tartva felmutassa - házas ember vagyok, ha elfelejtetted volna.
Még. Furcsa - már épp kezdte megszokni, na nem mintha bármit jelentett volna ez a titulus az életében eddig. A bögrét leteszi maga mellé a huzattal fedett karfára, feljebb ül.
   - De ha így állunk, akkor nem ártana megbeszélni, mivel kapcsolatban mi a hivatalos felállás. Szonja, Jean-Paul, Jeremy, Júlia. Mit akarod, hogy tudjanak? Nekem teljesen mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846000#post846000][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.25. 10:34[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Nem teszi szóvá, de a félmosolyán látszik, elégedett a válasszal. Csak a tekintete időzik el egy leheletnyivel hosszabb ideig a Will ujján megvillanó platinagyűrűn, melynek párja ott pihen az ő ujján. A zöld köves gyűrű nélkül. Még mindig meglehetősen meztelennek érzi a kezét nélküle.
Sajnos most nem ér rá tovább lamentálni ezen, meg kell beszélniük a potenciális hazugságaik részleteit.
- Hmm... Jean-Pault el tudom simítani. Szonja... - Itt láthatóan megvonaglik az arca. A kislánya halála továbbra is része az álmainak vagy így, vagy úgy, és az  alaphangulata labilitásának is szerves része, előidézője. A gyógyszere nélkül tegnap este aludt először viszonylag nyugodtan, álomtalanul.
Megfeszül az arckifejezése. Láthatón próbál csak az előtte álló feladatra koncentrálni, nem az őt ért büntetésszerű tragédiára.
- Menjünk rá a szomorú vonalra. Az apja kilétét majd elsimítom, úgyse merne szembesíteni az elefánttal a porcelánboltban, ha van esze. - Ha pedig nincs, helyben kénytelen lesz újratervezni.
- Ami Júliáékat illeti... A konfliktusokat ne hozzuk fel szerintem. Elég, ha úgy tudja, a megengedett határon belül tudott szeretők. Bár... - Fanyar mosolyra húzódik a szája maga elé tekintve, kissé elkalandozva ölelve magához a langyosra hűlt teát. - ... ha indokot keres a válásunkra, azt az incidenst kénytelen leszek bevallani... igen. - Láthatóan önmagát próbálja meggyőzni, hogy vállalja a rossz ember szerepét. A júliás konfliktus még mindig rányomja a hangulatára bélyegét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846022#post846022][b]William Martin Krise - 2022.04.25. 23:25[/b][/url]

Lassan pislog, a tekintete a lány két szeme között járkál, miközben ő beszél. William sosem becsülte túl sokra az igazmondást. Ha Adél hazudni szeretne, hazudni fognak, még ha őt személyesen nem is érheti kár amiatt, ha kitudódik Adél gyereke apjának kiléte, vagy pedig bármi a szeretőkkel kapcsolatban. Ő nyíltan tett mindent és mint Adél, mint Magda vagy a nagyanyja, mint pedig akár Amália is tisztában lehetett vele, hogy Júlia az életének része. Minden mást letagadhat, ebből pedig, lehet, pozitívan jönne ki. Eredetileg ilyesmit tervezett: nyíltan asztalt borítani, hogy kétség se férjen hozzá, hogy Adélnak és neki semmi keresnivalója sincs egymás mellett. A fattyú kölyök, a szeretők, a fizikai erőszak és az állandó hazugságok lehet bőven elegek lennének hozzá, hogy a terapeuta is kimondja: itt nincs mit tenni.
Ez azonban olyasmi, amit Adél nem moshatna le magáról, ő pedig... nem igazán sajnálja, de nem tehet róla, hogy egyfajta bajtársiasságot érez vele szemben. A régi szép idők emlékére igazán megtehet még érte annyit, hogy asszisztál a társadalmi státuszának megóvásában. A többi pedig már úgyis eldöntetett.
   -  Akkor a hazugságokra - veszi fel és emeli meg a bögéjét felé.

A szellő megrezgeti a nedves faleveleket a vízen, azok kis csónakokként siklanak tovább az aszfaltozott út melletti árokban. A cipőik alatt kavicsok ropognak, a falu felől piruló föld és füst szagát hordja a párás levegő, lassan egy hete pedig először a nap is kisütött a Bükk fölött.
   -  Szóval... ez mehetett volna szarabbul is.
Nem beszéltek azóta, hogy őgy tíz perccel korábban elhagyták a házat. Rövid ideig egy sáros ösvényen vezetett az útjuk, aztán kanyarodtak rá az útra, ami a térképek szerint a faluba vezet. Neki jól esik a csönd a másfér órás beszélgetést követően, ami, ahogy az sejthető volt, leginkább Adél és a terapeuta között zajlott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846023#post846023][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.25. 23:57[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Elállt ugyan az eső, de a levegő még csípős, a szél meg-megindul, főleg itt, a hegyes vidéken. Mondani sem kell, orrig beburkolózott a nagy sáljába, épp csak a homloka látszik ki belőle a sapka és a sál között. Tökéletes takarás, hogy ne látszon, mennyire zaklatott az arckifejezése.
A terapeuta nem kímélte őket: először mesélniük kellett a körülményeikről, hogy ismerkedtek meg, hogy döntötték el, hogy összeházasodnak, de alig jutottak el valameddig, mikor egy óvatlan pillanatban szóba jött Szonja. Onnantól jószerével csak közötte és Édua között zajlott a beszélgetés. Megpróbálta minden erejét, koncentrációját és simulékony modorát latba vetni, de a vörösbe fulladt íriszei így is elárulták, milyen mélységekig megrángatta az idegeit a téma. Még most is keverten halvány vörös és zöld a szeme, nem nyugodott meg teljesen. Ellentétben az állítólagos szóbeszédekkel, jobban sem érzi magát attól, hogy beszélnie kellett a kislányáról egy vadidegennek. Ha el is kezdett var képződni a sebein, a véla tett róla, hogy mindet felkapargassa és ismét elevenné tegye.
- Nem akarom őt soha többé látni. - Hangjából csak úgy süt a sötét utálat a nő iránt. Úgy érzi, meztelenre akarták vetkőztetni verbálisan az akarata ellenére, szinte erőszakos ez az egész terápia-dolog. A saját kényszer-sessionjeit pedig még el sem kezdte Bogolyfalván, pedig úgy tudja, az anyja már talált is egy szakembert neki.
- Ha még egyszer fel meri hozni Szonját, én... - Nagyon mélyeket kell lélegezzen, hogy kicsit megnyugtassa magát. A felelőtlen, lobbanékony természetének köszönheti már most a két karkötőt. Ha nem akar egy életre magánlakrészt egy puccos elmegyógyintézetbe, jobb visszafognia magát és helyette élvezni a falu nyújtotta látnivalókat. Már, ha egyáltalán ebben a porfészekben van mit látni.
- Azt hittem, csak kecskéket fogunk látni legjobb esetben is. - Nem kevés cinizmussal a hangjában tekint körbe a falusi utcán. Van itt panzió, terecske, rengeteg növényzet és nem mellesleg valami csillagda is, jelentsen az bármit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846030#post846030][b]William Martin Krise - 2022.04.26. 21:36[/b][/url]

Kénytelen volt megtörni a csöndet. Nem bírta volna tovább. a feszengése akkor kezdődött, amikor a téma Adél halott gyereke felé terelődött, ami a hivatalos álláspont szerint ráadásul az ő közös halott gyerekük. Szerencsére Édua nem feszegette túlságosan sokat, ő mit gondol vagy mit érez, így a háttérben maradhatott, amíg Adél érzéseit boncolgatták.
Rég érezte magát annyira kényelmetlenül, mint pár órával korábban a kanapén a felesége mellett ülve. Kínjában lesütött szemmel babrált az ujjaival, azt pedig már végképp nem tudta, mit tegyen. Ha Adél tényleg a felesége lenne és tényleg osztoznának a gyászban, magától értetődő lett volna, hogy közelebb húzódik hozzá vagy a karjaiba veszi őt. Így azonban csak a kezét fogta meg egy idő után, amikor látta, hogy a lány kezdi elveszteni a viselkedése felett az irányítást, hogy lehiggassza őt. És abban már egyáltalán nem biztos, hogy a velük szemben ülő véla mit vont le ebből, vagy, hogy átlátott-e a színjátékon.
   -  Fel fogja - válaszol, kimondva azt, amiben mindketten biztosak lehetnek: a beszélgetéseknek visszatérő szereplője lesz a gyerek - Hacsak nem borítasz rá valait szaftosabbat vagy súlyosabbat, amire koncentrálhat. De anélkül, hogy túl sokba beavatnád, hát...
A tekintete végigjár az út szélén sorakozó házakon. ÁLos lakóházak, buszmegálló, távolabb templomtorony, ha pedig elpillant, akkor...
   -  Akarsz kocsmázni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846037#post846037][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.26. 23:56[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Will egyszerű gesztusa abban segített, hogy képes volt a haragját csupán az elvörösödő szemeire koncentrálni, de nem pattant fel, nem torzult el az ábrázata, csak a hangja vált egyre hidegebbé és hidegebbé, néha egy-egy érces szóval vagy mondattal megtoldva. Utálta a terápia minden egyes percét, és ha a magánterapeutája is ezt fogja művelni, szemen szúrja a pálcájával, és az sem zavarja, ha utána elviszik.
- Akkor kénytelen leszek összevadászni róla minden mocskot, hogy azt fordítsam ellene. - Egy bosszúálló dög. Nem óhajt ismét áldozattá válni Édua tányérján, helyette sokkal jobban élvezné, ha ő fűthetne be a véla alá. Mindig is az elsőként támadás híve volt, mielőtt ő szorulna a sarokba.
- Hmmm - Kocsmázni. Szeme sarkából leplezetlen pillantást vet Willre. Ismeri a férje alkoholproblémáját. Igen, ez már gond, hogy Will naponta iszik és nem egy-egy pohárról van szó, hanem üvegben mérik a fogyasztását. Jobban belegondolva önmagában egy kivételes eset, hogy eddig nem nyúlt alkoholért. Talán van a házban?
- Mehetünk, de ne igyál sokat. Nyaggatás ide vagy oda, féken kell tartanod. - Ettől függetlenül olyan természetességgel karol bele a férjébe és hagyja magát a kocsma felé vezetni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A velük szembejövő öreg nénik lopott pillantásokkal, óvatosan néznek végig a kifejezetten jól öltözött pároson, akik annyira kilógnak a falusi környezetből, mint aranyszobor a gettónegyedből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846043#post846043][b]William Martin Krise - 2022.04.27. 18:39[/b][/url]

Zsebre tett kézzel felszusszan, miközben tovább lép az út szélén. Egyszerre szórakoztatja is Adél ellenálló hevessége, hiszen most nem ellene, hanem valaki más ellen irányul; másrészt azonban irritálja is a vergődés. Ő éveket töltött pszichológusok társaságában, így tudja, hogy kár ellenállni, hosszabb távon tökön szúrod magad vele, rövidtávon pedig csak hülyének fognak nézni. De Adél is megtanulja majd ezt.
A felesége belé karol, ő kicsit kihúzza magát, így indulnak tovább arra, amerre a vidéken árulkodó borsodis napernyők meredeznek a távolban egy tömörfa kerítés mögötti hátsókertben. Nincs sok tapasztalata a bogolyfalván kívüli Magyarországgal kapcsolatban, de azt már tudja, hogy a borsodis- coca colás- és arany ászokos ernyőcskék és táblák rendszerint késdobálókat jeleznek. Olyan ez, mint a gyógyszertárak világító zöld keresztje. Csak itt be is lehet baszni.
   -  Különben azokból, amiket elmondtál - tereli vissza a témát szelíden, illetve elfelé a saját alkoholproblémájáról - mennyi volt igaz és mi a színjáték?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846048#post846048][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.28. 01:21[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Látszik az arcán ahogy elkalandozik a tekintete, mielőtt választ adna a kérdésre. Jean-Paulról hazudott, szépített, mást mondott. De Szonjáról...
- Jean-Pault kicsit kivettem a képből, de gondolom, arra rájöttél. Megérdemelte. - Az ajkai vékony vonallá préselődnek össze, szemei mereven a rikító napernyők tetejére szegeződnek, amik most remek védelmet nyújthattak két napon át az eső és a szél ellen.
- Szonja... - Érezhetően erősebben kapaszkodik Will karjába, szinte ösztönösen. Még az állkapcsa is megfeszül kicsit. - Tényleg hiányzik. És tényleg végig akartam csinálni a terhességem... Van... hogy azt álmodom, egy gyereket tartok a kezemben. Nem látom az arcát, de tudom, hogy az enyém. És ettől összeszorul a gyomrom, valószínűleg a bűntudat miatt. Olyan is volt, hogy álmomban folyamatosan egy halom babaruhát rendezgettem. Semmi értelme nem volt az egésznek, de utána nem tudtam felkelni reggel csak úgy, mintha minden rendben lenne. Hiányzik. - Reszketegen ereszti ki a levegőt, mintha felszakadt volna valami a tüdejéből, pedig a légzésének semmi baja.
- Abban sem hazudtam neki, hogy néha még mindig megnézem a hasam a tükörben. Egészen... más volt látni, ahogy elkezd nőni. Nem tudom értelmesen megmagyarázni, csak... tudtam, hogy ott van, és annak ellenére, hogy az elején nem akartam... később csak ő maradt. - Kár tagadnia, hogy az elvesztett esélyüket is siratja, saját maga belépőkártyáját egy talán felelősségteljesebb, jobb életbe, amit Szonja mellett tanulhatott volna meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846078#post846078][b]William Martin Krise - 2022.04.30. 23:32[/b][/url]

A lánnyal az oldalán élesen elütnek a magyarországi vidéki falu környezetétől. Mindketten túlságosan jól öltözöttek, különösen Adél, így az alacsony házak előtt söprögető és virágokat gondozó öregasszonyok azonnal pesti turistának kategorizálják őket. Most először tűnnek talán valójában házasnak; bár a lány fiatal arca megemel pár szemöldököt az útjuk során.
   -  Senki sem mondta, hogy egyszerű lesz - válaszol végül oldalvást pillantva a lányra -. Most úgy érzed, hogy sosem fog elmúlni és mindig ugyanígy fogsz érezni, de hidd el, hamarabb vége lesz, mint hogy észrevennéd. Ez egy szar helyzet.
Tudja, hogy a szavai üres baromságként hangozhatnak, hiszen honnan tudhatná ő, egy  kívülálló férfi, hogy min megy keresztül Adél? Ezért sem szólt közbe a terápia során, pedig megtehette volna. Számtalanszor látta már kívülről a folyamatot, végigasszisztálta a gyászt és néhányszor ott volt akkor is, amikor a veszteséget felváltottaaz öröm. Azonban, a súlyos igazság, hogy... ez közel sem mindig történik így. Nem minden alagút túloldalán süt a nap és nem minden történet fejeződik be boldog gyerekkacajjal. Ennek ellenére, ahogy néhány pillanatig nézi a lány keserű arcát és hallja a szakadozott lélegzetet, csak azt tudja mondani, amit mindig korábban:
   -  Majd a következő mindent megold. Nincs oka, hogy legközelebb ne jöjjön össze, ha tényleg ezt akarod. Ha meg nem, akkor pedig csak el fog múlni.