Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846189#post846189][b]William Martin Krise - 2022.05.05. 20:49[/b][/url]

A második hétben járnak; ami egyben azt is jelenti, hogy lassan második hete szinte egyáltalán nem józanodott ki teljesen.
Rendben, egyszer sem lépte át az eszméletlenség vagy a koordinálatlanság határát, de a kellemes buzz megmaradt, ő pedig örömmel üdvözölte ezt. A hét vége felé a nap is kisütött, a pocsolyák felszáradtak, a ház is kellemesen langyossá vált, ahogy pedig felköltözött az emeleti hálószobába, már a kanapé rugóinak lenyomatát sem érzi folyamatosan a bordái között. A reggeleket a konyhában töltik, ő reggelit csinál, Adél a pulton ülve csicsereg, pont... úgy, ahogy Júlia szokta.
Pontosan úgy.
Megrázkódik, amikor Adél idáig ér az elmesélésben. Eddig előre dőlve a térdei közt összekulcsolt kezeit figyelte, ekkor pillant fel először a pszichológusra, majd a mellette ülő lányra. Már nem húzódik sarokba szorított kóbor kutyaként a bútor szélére, mint korábban. Vérszegény félmosolyra húzza a száját.
   -  Nem tudom. Talán a... csend? - megerősítést várva áll meg, hátha a lány is visszatekint rá - És, hogy nincsenek zavaró körülmények.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846207#post846207][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 00:15[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Ő sem tudná pontosan megfogalmazni, mi változott, csak azt, hogy egy örökkévalóságnak tűnő idő óta végre könnyed és gondtalan a lelke, amennyire csak lehet az alapdepressziója mellett. Tegyük hozzá, ez a pár nap el-elfogyasztott pohár alkoholokkal telt számára is, s most, hogy a gyógyszeréről le lett tiltva, a bódítás pont jól jött a figyelme elterelésével kombinálva, hogy ne legyen félholt a nap kezdetétől egész a végéig.
Mosolyra húzódik a szája Will pillantásának viszonzásakor. Még a szemei is hunyorgó félholdakká zsugorodnak a langymeleg műboldogság közepette.
- Mhm... Itt nincs senki más, csak mi. Meg ez a kis mugli falu, ahol nem ismernek minket. Nincs... rajtunk nyomás. És ez nagyon jó. - Közelebb bújik Willhez mit sem törődve Édua jelenlétével. Elvégre most házasok, azt játsszák, hogy boldogok, tehát megteheti, hogy hozzásimul a férjéhez és kifejezheti minden szeretetnyelvén azt, hogy szereti, fontos neki.

Édua megértő tekintettel és bólintással veszi tudomásul az egybehangzó válaszokat, de láthatóan ki akar térni még valamire, talán egy mondatrész jobban megragadta a figyelmét, mint a többi.
- Milyen zavaró körülményekre gondol, William? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846208#post846208][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 00:30[/b][/url]

Zavartan megrezzen, amikor Adél közelebb húzódik, de nem áll ellen. Az ő tetteiben nincs színjáték; mi több, a hét folyamán sosem kellett megfeszítenie magát, hogy viszonozza a közeledést. Neki könnyen és természetesen jön az érintés és élvezi minden pillanatát - az pedig, hogy ki a dédelgetésének tárgya, szinte teljesen lényegtelen.
Öntsd elé a rajongásodat és disznóként fogja felzabálni a földről.
A kezét a lány térdére fekteti maga mellett, a kérdés hallatán összevonja a szemöldökét, szaporán pislog hol a vélára, hol a szőnyegre.
   -  Én csak - képtelen vagyok befogni azt a kibaszott pofám már megint - mármint... nincs itt a nagyanyám, például.
Kínosan gyorsít a beszédén a mondat végére, amit először nem így tervezett befejezni. Mert nincsenek itt azok, akiket szeretünk, vágta volna rá gunyorosan, ám az átható, vélakék szemek belefojtották a gondolatot. A keze kissé feljebb csúszik a lány combján.
   -  Hónapok óta nem hallgatok mást, csak hogy házasság, kötelesség - folytatja végül kisvártatva -. Mintha a komplett Machay-Krise cluster ott tolongana a hálószobában meg úgy komplett az életemben. Nem tudom, másnak hogy megy ez, de nekem a gyomrom forog tőle, hogy tudom, mindenki toporogva várja, hogy Adél megsz... hogy történjen valami.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846211#post846211][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 01:24[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

- Értem... - Tekintete egyikükről a másikukra fordul, majd vissza, ingázik a két fiatal között.
- Fontos tudniuk, hogy senki nem erőltetheti ezt magukra, még ha úgyis tűnik, igen. Hiszen hiába is próbálnák, az emberi test pontosan tudja, mikor minek van itt az ideje, és minek nincs. - Tisztában van az aranyvérű nyomásgyakorlással, de vannak dolgok, amikbe még az éltes matrónák sem szólhatnak bele csak úgy. Ilyen a gyermeknemzés, amit William olyan ügyesen elharapott a végén.
- Mindazonáltal úgy érzem, a nagyanyja ennek az egész nyomásgócnak egy különösen kiemelkedő alakja lehet. - Szándékosan nyitva hagyja a mondatot, hogy ha William szeretné ezt továbbvinni, megtehesse.

Helyette viszont elsősorban Adél felel, némileg előredőlve, szinte védelmező testtartást felvéve.
- Nem csak az ő nagyanyjáról van szó, Édua. Az enyém, sőt a szüleim is ugyanilyen elvárásokat támasztottak felénk. Ez normális a mi köreinkben- S mondaná tovább, de Édua közbevág.
- Definiálja a normálist, Adél. Mit jelent önnek a normális? -
Ez váratlanul éri. Látszik az arcán a bizonytalanság. Mostanra nem próbálja eladni Éduának, hogy minden tökéletes, sokkal inkább arra fókuszál, hogy ne mondjon többet a kelleténél, de ez a kérdés váratlanul érte.
- A reggelek. - Kezd bele elgondolkodó tekintettel bámulva le Will kezére, ami még mindig a combján pihen. - A kávé, a tea, a beszélgetés. Az, hogy átölelem és visszaölel. Hogy megcsókolhatom és visszacsókol. És közben nem azért teszi, hogy a kedvemre tegyen vele, hanem így akarja és kész. Őszinte. Normális... hogy szeretkezünk, és nem veszekszünk. Megnyugtató. - A pszichológusnő szeme villan minden egyes kifejtett részlet után. Tele van érdeklődéssel az izzó, neonkék pupilla.
- Ön mit gondol erről, William? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846213#post846213][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 01:57[/b][/url]

Megfeszül az arca, hogy megfékezze annak cinikus megrándulását. Az emberi test pontosan tudja. Tudna vitatkozni a kijelentéssel, amit az aranyvérű anyák olyan előszeretettel töltenek a fiaik és lányaik fejébe, hogy manipulálják őket. Hogy hányszor hallotta már az ösztönössé csontosodott gondolatot visszhangozni különböző nők szájából: ha nem illenénk össze vagy nem jött el volna az ideje, biztos nem estem volna teherbe. Őt azonban nem az aranyvérű mamák, hanem a tapasztalat nevelte és tanította az ellenkezőjére. Ebben nincs intelligens tervezés, csak ösztönök és vak szerecse.
Megnedvesíti az alsó ajkát, lesüti a szemét; nem tesz hozzá a nagyanyjával kapcsolatos nyitott kérdéshez, csak hagyja, hogy a csönd beszéljen helyette. Ezt azonban szerencsére Adél hamar megszakítja és szinte már a védelmére kel az egyetértő szavaival.
Töprengve fürkészi a lány arcát. Normális. Bizsergésként ér hozzá el a kérdés, azonban nem válaszol azonnal. Kínos csend szakad a szobára, amiben szinte megérinthetné őket, úgy lebegnek Adél szavai: Őszinte. Normális. Megnyugtató.
   -  Ez az egész a kezdetektől fogva nem normális.
Elhúzza a kezét a lány combjáról, hátradől. A karjai védekezően fonódnak össze.
   -  Nem a házassággal van a baj. Nem Adéllal. Én ezeket mindig is akartam, családot meg gyereket meg házat meg kutyát, csak... nem vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846214#post846214][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 02:12[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Érzi megreccsenni önmagát. Érzi, ahogy a repedések halszálkákként futnak végig a porcelánbőrén és egyre tágulnak, egyre mélyebben, egyre jobban morzsolódik le önmaga, nagyobb és nagyobb szakadékok tágulnak a lelkén...
A mosolya tökéletes. A szeme fakóbb fényű, de az arca rezdületlen az évek és a rutin következtében. Az ujjai megrezzennek ugyan, mikor Will végül elengedi, de nem nyúl utána. Helyette nagyon gyorsan ellazítja a vállait, kihúzza a gerincét tökéletes egyenességbe. Mintha mi sem történt volna. Feladata van: elhitetni, hogy ez játék mindkettejük részéről, hogy a könnyed színjáték a közös érdekük volt, hogy túléljék ezt a rájuk kényszerített két hetet.
- És én sem Willel gondoltam leélni az életem hátralevő részét. Túl különbözőek vagyunk. Olaj és víz, nem keveredünk jól egymással. - Teszi hozzá meghökkentően meggyőző, stabil hangon, mintha nem az előbb gázolta volna el egy érzelmi tank, amit a férje vezetett bele két szóval: 'nem vele'.

- És lehetséges, hogy... - Itt Édua ismét Williamre irányítja átható tekintetét. - ... van más, akivel el tudja? - Nem kerüli el a figyelmét a fiatal feleség szeméből kiszökő fény, és az Adél számára valószínűleg fel sem tűnő, roppant egyszerű, árulódko jel: az ujjai görcsösen begörbültek abban a pillanatban, hogy William kiejtette a száján az előbbi súlyos vallomást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846215#post846215][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 02:35[/b][/url]

Egyetértően feljebb szegi az állát, amint Adél is megerősíti a szavait: túlságosan különbözőek. Ezt azóta tudja, hogy először találkozott a tekintetük a lány bátyjának esküvőjén. Őt ez mégsem zavarta volna soha, sőt: más szituációban odáig lenne a lány minden porcikájáért, ami ennyire kiszámíthatatlanná  és gyűlöletesen izgatóvá teszi őt.
Hiába tagadná különben: ez alatt a két hét alatt a lány a vékonyka kis ujjai köré csavarta őt. Azokon az emlegetett reggeleken, vagy amikor néha azon kapta magát, hogy töprengve figyeli őt, úgy érezte, majdhogynem szereti. A terápiás beszélgetések során gyakran elkalandozott gondolatban Édua szavai nyomán és elképzelte, milyen lenne a közös életük; olyasmi, amit sosem tett azelőtt. Végül is mi akadályozza meg őket abban, hogy ugyanezt a bogolyfalvi házukban is folytassák? Közös életük és közös gyerekeik lehetnének, olyasmi, amire évek óta görcsösen vágyik. Család.
És ekkor mindig bekúszott a gondolatai közé ő. Ritkán jutott eszébe, de ilyenkor mégis hűségesen megjelent a véres, felszabdalt arc és a kétségbeesetten rápillantó szemek, hogy emlékeztessék rá, miért is van ebben a házban.
   -  Lehetséges - válaszol félszegen. A tekintetét futólag kapja a lányra, ám végül ismét a szőnyegen állapodik meg -. De biztos vagyok benne, hogy ő is boldogabb lenne mással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846216#post846216][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 02:53[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Fogalma sincs, mikor kezdődött, vagy hogy mennyire súlyos a dolog. Egyszer csak tudta, realizálta, hogy Willt berúgták az életébe annak akarata ellenére, viszont mégis ott maradt. Hiába próbálta elidegeníteni, vagy dühösnek lenni rá, türelmetlenül viselkedni vele, valahogy mégis ott maradt az egyenletben.
Emlékszik, hogyan csillant meg a megkönnyebbülés a Hilton ebédlőjében a férje arcán: szövetségest talált. Lehet, remény is cseppent akkor a fellélegzésbe, de ő hamar letörte azt a kijelentésével, miszerint kirakatházasságot akar. Aztán a gyereke miatt sem hajtotta végül el. Sosem értette igazán, miért, de gyanította, Will ajánlatot kaphatott az apjától vagy az anyjától, netán a nagyanyjától. Akárhogy is történt, sínre került az esküvő. Ő pedig menthetetlenül felült a vonatra, amiről nem tudta, hova viszi.
Már akkor gyanakodnia kellett volna, hogy elkezdett a kelleténél jobban vonzódni William Martin Krise-hoz, mikor egész egyszerűen elpityeredett a ruhapróbájukról kimenve csak azért, mert a férje túl fess volt, túl tökéletes. Akkor a hormonjai számlájára írta az esetet, de a későbbieket már nem tudta: a táncórákat, a beszélgetéseket, az egyre növekvő éhségét arra nézve, hogy Willben bízzon. És mindig alárendelte és alárendelte magát a férje kénye-kedvének, míg végül Júlia eseténél elszakadt a cérna. Túlfeszítette a húrt.
Hányingere van. Titkon örül, hogy nem kell beszélnie és Édua Willre koncentrál, mert lehet, ha ebben a szent másodpercben kellene kinyitnia a száját, lehányná a szőnyeget maga előtt.
Eltelik két teljes másodperc, mire ráeszmél, hogy az utolsó elhangzott mondathoz hozzá kellene tennie a maga részét.
- Még nem tudom, mit hoz a jövő, de majd kialakítom a saját utam. Nem kell aggódnod értem. - Tudja, hogy Will egy büdös percig sem aggódna érte. Most már tudja, és a felismerés nyomán érzi, ahogy láthatatlan, jeges ujjak markolnak a torkára nem a megszokott, izgató módon. Ezek egyszerűen meg akarják fojtani, fájdalmasan és lassan. Egyéni csúcsteljesítménynek érzi a hangja stabilitását is ezen a ponton.

- Ezek szerint még mindig eltökélt és jól megfontolt szándékuk elválni? Jól értem? - Édua szemei árgusan pásztázzák mindkettejüket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846217#post846217][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 03:01[/b][/url]

Az arca akaratlanul félmosolyra húzódik a dacos válaszon. Ha valamit, azt a fafejű vevességét őszintén imádja benne; abban pedig még csak nem is kételkedik, hogy a lány fel fogja találni magát. Amikor megismerte őt, riadt őzikének tűnt, akit a szülei löktek elé, ám az eltelt hónapok során volt alkalma megismerni Adél agyarait is. Szusszan egy aprót, a testtartása ellazul.
   - Te mit szeretnél? - most először szól egyenesen hozzá ahelyett, hogy Éduához beszélne. Leereszti a karjait maga mellé,testtel is a lány felé fordul - Felejtsd most el ezt az egészet. Ezt így mindet. Mondd meg, mit akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846218#post846218][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 03:14[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Minden csepp erejére szüksége van, hogy ne kezdjen el hisztérikusan zokogni az előbbiek után. Hogy ismét eldobták. Megint nem ő kell, 'nem vele' képzelték el a jövőt. Akármennyire szép, művelt, túltenyésztett, nem ér fel még egy ágrólszakadt kis tolvajhoz sem, mint Júlia, és annak ellenére, hogy imádja őt, most a nevének puszta emléke is keserű pirula számára.
- Hmmm... - Mit akar? Elmenni innen. Most azonnal felállni, Hop-porért nyúlni és lelécelni, soha többet Will közelébe sem menni, de még ennek gondolatára is fájdalmasan csavarodik egyet a lelke, tiltakozón szinte. Mi lesz így vele, ha már most a kiborulás szélén áll az előbbi pár perctől?
- Karriert építeni. - Nem áll összhangban a tündöklő, már-már kihívó mosolya a mostanra üvegessé dermedt szemeivel, de Édua acélos, csendes megfigyelő szemei átlátnak a szitán a gyakorlottságának köszönhetően. Tudja, milyen réseket keressen egy pajzson.
- Szeretnék világot járni, festeni, új technikákat tanulni, projekteken dolgozni. Saját magam felépíteni elsősorban. Igen, ezt nagyon szeretném most. - De legfőképp, hogy véget érjen ez a maradék négy nap, vagy meg fog itt fulladni. Vagy felvágja az ereit.
- Te mihez kezdesz ezután? - Azt nincs lelkiereje megkérdezni, hogy megkéri-e Júlia kezét? Azzal a gyűrűvel, amit hónapokig ő hordott? Elvégre Júlia volt az első 'tulajdonosa', így csak visszakerülne ahhoz, akit ezek szerint megillet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846219#post846219][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 03:23[/b][/url]

Kutya módjára billenti a fejét oldalra. A lány arcát fürkészi, a tekintete hol a szemeire, hol az ajkaira téved, mintha dekódolni próbálná a szavai mögött rejlő igazságot. Ő azonban közel sem annyira gyakorlott a színjáték felismerésében, mint Édua, így a vonásai hamar ellágyulnak, ismét visszadől a kanapén.
   - Akkor ki vagyok én, hogy az utadba álljak, igaz?
Halkan felel, végül a tekintete ismét a terapeutára fordul. Adél sosem mondta neki, hogy karriert építene, vagy egyáltalán, hogy bármi mást csinálna, ami nem egy eltartott feleség kényelmes, kipárnázott élete. Olyannyira kirántja a talpa alól a szőnyeget ez, hogy a lány kérdését meg sem hallja.
   -  Szóval igen. El akarok válni. Még addig, amíg nem köt össze semmi, ami komplikálná a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846220#post846220][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 03:38[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

~ Meg sem próbáltál az utamba állni. ~ De ezt nem mondhatja ki hangosan. Csöpögne belőle a vád, amit nem annak szán, a segélykiáltás, ami kívülről már szánalmas lenne. Ahelyett, hogy őszintén megmondta volna, nem akar elválni, a második legőszintébb dolgot mondta ki, ami eszébe jutott, és egyben a legbiztonságosabbat: karrier.
És működik. Látja Will arcán a megkönnyebbülésnek vélt jeleket, közben a torkában növekvő gombóc már akkora, hogy ezen a ponton nem bír megszólalni.

- Adél, ne haragudjon, de megkérhetem, hogy hozzon egy pohár vizet a konyhából nekem? - Édua kedves, udvarias mosolya, és a jól célzott kérdése azonnali menekülési útvonalat nyújtanak a lánynak. Nem mond egy szót sem, csak biccent és feláll, lassú léptekkel halad keresztül a nappalin, hogy aztán csendesen becsukja maga után az ajtót.
- Úgy láttam, kissé meglepődött az imént. Nem erre a válaszra számított a feleségétől? - Nem fogja kifejteni, hogy épp sírási szünetet adott Adélnak, mivel nem úgy tűnt, hogy Williamnek leesett volna a tantusz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846221#post846221][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 03:49[/b][/url]

Nem könnyebbült meg, csak ha lehetséges, egy leheletnyit jobban összezavarodott a lány válaszától. Soha, de egyetlen szóval sem említett neki, hogy tanulna, világot látna, vagy egyáltalán bármi mást csinálna, ami elszakítja az aranyvárű intrikáktól.
Amikor a felesége feláll és az ajtóhoz indul, ő a szemével követi a mozdulatait. Egészen addig nézi őt, amíg az ajtó halkan be nem zárul mögötte, ekkor rázza fel magát ismét. Megköszörüli a torkát, zavartan feszeng ültében.
   -  Nekem sosem mondott ilyesmit. Mármint láttam, hogy fest, de ez nem tűnt komolyabbnak, mint egy... hobbi?
Semmit sem tud róla. Mert egyáltalán nem figyelt rá csak az életének azokra az aspektusaira, amiben közvetlenül is az élvezetét lelte. AZ aljába harap, az egyik kezével belekapaszkodik az átellenes felkarjába, a melegítője ujjának anyaga meggyűrődik a szorításában.
   -  De örülök, hogy nem szeretett belém vagy ilyesmi. Így mindenkinek csak könnyebb lesz. Őszinte leszek - az ajtó felé pillant ismét - én néha eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha... mármint ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor már együtt nevelnénk Adél gyerekét. És én nem utálom ennek a gondolatát. És őt sem utálom, csak... túl komplikált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846222#post846222][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 03:56[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

- Mennyire érdeklődött a felesége hobbija, vagy munkája iránt, William? Vagy máshogy kérdezem... Mennyire ismerik önök egymást és egymás életét? - Édua átható pillantása beissza a zavarodott férfi minden egyes mozdulatát. Olyan ékesszóló a testtartása, a végtagjainak helyezgetése, torkának köszörülése, mintha William folyamatosan beszélne, nem csak mélyről húzná fel a szavakat magából. Minden, amit elmond, tökéletesen igaznak tetszik, de tudja, hogy van itt ennél mélyebb réteg is, ahová leáshat, ha hagyják.
- Komplikált? Ezt ki tudja fejteni egy picit bővebben? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846223#post846223][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 15:11[/b][/url]

A kérdést nyílt támadásként regisztrálja. Összeszorítja az ajkait, látni, ahogy az állkapcsa megfeszül és a fogai összecsikordulnak, míg ő konokul a szőnyeget fixírozza tovább. A terapeuták és az ő éles látásuk.
   -  Nem mindegy? Őt sem érdekelte, hogy velem mi van.
Taktikát vált, zsigerből mar vissza azonnal, amint veszélyt szagol. Azonban ez nem hazugság: kölcsönösen szarták le egymás érdeklődését mint a kapcsolatuk legelején, mint pedig később. Adél ért hozzá, hogy akkor rajongja körbe, ha szüksége van valamire, de felszívódjon, amint megkapta, amit akart. Ebben pedig túlságosan is hasonlítanak.
   -  Melyik része nem volt világos annak, amit eddig elmondtunk? - a keze ujjai türelmét vesztve görbülnek be, ő feljebb csúszik a kanapén - Diaboli - folytatja a semmiből - az a bajom. A hazugságok meg a titkolózás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846224#post846224][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 15:29[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Alig látható mosoly rezdül a szája szegletében. Védekezés. Egyfajta részleges beismerés. Tehát ez a két ember egyáltalán nem kommunikált egymással mélyrehatóan, és a férj ezt különösen élesen érzékeli máris.
- Meg szerették volna ismerni egymást? - Nem ereszti Williamet a kutyaszorítóból olyan könnyen. Ez egy olyan lényege pont, amit sikerült megragadni és ha elereszti, akkor megrekedhet ez a törékeny fejlődés, amit talán ez a kettő fel sem ismer, hogy megléptek.
- Ki az a Diaboli? - Azonnal lecsap a névre. Most már elérkeztek az igazán érdekes részekhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846225#post846225][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 15:55[/b][/url]

Sértődötten fújja fel az arcát. The audacity of this bitch. Továbbra sem szakítja el a tekintetét a szőnyegről, csak az arca húzódik ellenszenves fintorba, mintha csak valami különösen gusztustalanba lépett volna.
   -  Az elején igen.
Válaszol végül velősen de őszintén. Még minden előtt... még azelőtt. hogy Adél először megmutatta volna a valódi arcát ő pedig csak Petre felületes leírásából ismerte, szerette volna megismerni őt. Júlia hosszú hetek óta az életének a része volt már akkor, ez azonban nem akadályozta volna meg abban, hogy szoros kapcsolatba kerüljön a menyasszonyával - a hűség nem az az erény, amit valaha felismert magában. Adél azonban félrehívta őt ott Pesten és nyíltan a szemébe mondta: semmit sem akar tőle, csak gyors és fájdalommentes válást. Ő egyszerre könnyebbült meg a hírtől, hogy az akkor még fiatalkorú lány nem kerget romantikus álmokat az elrendezett házasságukkal kapcsolatban, de ugyanakkor a keserűség is gyökeret vetett benne. Ki akarna véletlen beleszeretni valakibe, aki csak ideiglenesen az életének a része?
Erről azonban nem beszélhet Édua előtt. Az egyezségük magánügy, ami véletlenül sem  kerülhet Amália elé, ha még ezen a kontinensen valaha társasági terveik vannak. Maga miatt nem aggódik, Adél miatt inkább.
Fölpillant.
   -  Én nem hazudtam Adélnak soha. Ő tudott Júliáról, én egy percig sem titkoltam előtte semmit. De azt, hogy ő összeszedett valakit még az esküvő előtt, akit aztán oda is meghívott, arról ő már nem számolt be. A srác egy gusztustalan kis féreg, a háztársa vagy nem tudom, kije. Együtt vannak hónapok óta. Hamarabb tudott Adél gyerekéről, mint én. Az első adandó alkalommal le fog lépni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846226#post846226][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 16:09[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Lenyűgöző, ahogy lekerül a lágy, már-már kedves álarc Williamről Adél hiányában és kendőzetlenül kibukik a száján a sérelmei egy része egyetlen szusszanás alatt. Szerető, talán szeretőK, ha visszagondol az előbbi kis sejtetésre, kivel képzeli el a férj a válás után az életét. Ezt nagyon hamar megerősíti az újabb név: Júlia.
- Szóval úgy érzi, ő átverte önt, miközben ön teljesen őszinte volt vele, jól értem? - Roppant érdekes a dupla mérce, amit William alkalmaz a kapcsolatukra. Mert bár az elmondottak tükrében mindketten szeretőt tartanak, ez Adél részéről mégis egy sértő gesztus, míg William úgy festi le a saját helyzetét, hogy gálánsan megosztotta az igazságot a feleségével.
- Megkérdezte erről Adélt valaha? Hogy tényleg ... 'lelépne' ezzel a bizonyos Diabolival? Nekem úgy tűnik, hogy most teljesen önre koncentrál mindenféle másodhegedűs nélkül. - Amikor elvállalta ezt a párt Amália kérésére, azt az információt kapta, hogy csak némi nézeteltérés adódott közöttük, de korántsem gondolta, hogy ekkora a kommunikációs törés kettejük között ilyen érdekes dinamikával. Működnek együtt, látja, de annyi párkapcsolati hiányossággal küzdenek a makacs természetükkel megfűszerezve a helyzetet, hogy sok órányi terápiára lenne szükségük, hogy egyenesbe jöjjenek, és semmiképp sem két hét elzárásra, mert az izolált környezet nem oldja meg a valós problémát.
- Miért érzi úgy, hogy Adél ezzel hibát követett el? Vagy máshogy mondom: a jelenlegi helyzetükben önnek is van egy... fontos második ember az életében ezek szerint, Júlia, és Adélnak is ez a bizonyos Diaboli. Elmondhatjuk, hogy kiegyenlítődött a helyzet, mégis azt látom, hogy önt ez zavarja. Ha el akar válni a feleségétől, miért tart attól, hogy elhagyja önt egy másik férfiért? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846227#post846227][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 21:32[/b][/url]

Bólint. Jól érti. Tudja, hogy rengeteg dologban hibázott és, hogy a házasságuk így alakult, legalább részben neki köszönhető. Azonban ő nyílt lapokkal játszott és nem rejtegetett semmit a felesége elől. Még ha ez... hogy most végiggondolja, elég ostoba. Belülről rágcsálja a száját, ismét elpillant az ajtó felé.
   -  Azt mondta, akar neki adni egy esélyt.
Adél szavai nem erre koncentrálódtak, a maradékra azonban egyáltalán nem emlékszik. Rövidre zárta a beszélgetésüket, ami csak biztosította róla, hogy Adél sem akkor, sem pedig korábban nem gondolta komolyan a házasságot. Háromszor nyomatékosították ezt, három különböző szövegkörnyezetben. Először még Budán, amikor ígéretet tettek egymásnak arra, hogy elválnak, amint lehetséges. Másodjára a Pubban, amikor választás elé állította a lányt, ő pedig a valódi házasság helyett a barátságukat választotta. Harmadjára pedig ugyanezen a kanapén. Adél láztól égő arca belevésődött az emlékezetébe, ahogy a döntése is.
   -  Félreértesz - válaszol a szemét az ajtón tartva - Emiatt akarok elválni. És emiatt nem akarok semmit tőle. Mert egy idő után úgyis el fog menni, vagy most, vagy később. És akkor mi lesz? Viszi a gyerekemet is magával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846230#post846230][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 23:01[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Elgondolkodó tekintete megpihen az előtte ülő fiatal férfin. Még nincs harminc, de a szemei már egy negyven-ötvenéves férfi éberségével térképezik fel a terepet, keresnek megoldásokat... és gyártanak rémképeket a saját jövőjéről.
- Mi lesz? - Visszhangozza a kérdést Williamnek még mindig őt figyelve. - Ezt a kérdést így, ebben a formában érdemes feltennie a feleségének is. Ugyanis itt a lényeg, William: ön eldöntötte, hogy a dolgok így fognak alakulni. Nem hagy alternatívát. Miért? Menjünk át kicsit a 'Mi lenne, ha' terepre. Mit tenne, ha Adél azt mondaná, nem hagyja el, és nem viszi el a jövőben a közös gyermekeiket sem? És főleg mi történne, ha ezt be is tartja? Ezek fontos kérdések, mert jelenleg igyekszik önmagát és másokat is meggyőzni arról hogy nincs más opció, pedig a másik fél, ha jól értem, nem mondta egy szóval sem, hogy el akarja hagyni. Legalábbis most, mióta én foglalkozom önökkel. - Vesz egy mély levegőt, majd felteszi az újabb célzott kérdést.
- Lehetséges, hogy szeretné, ha Adél önnel maradna, de fél is ennek lehetőségétől? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846232#post846232][b]William Martin Krise - 2022.05.06. 23:27[/b][/url]

Csak az ajtót bámulja élesen. A kezei, amit időközben maga mellé ejtett, megszorítják a kanapé kopottas, mégis elegáns bársonyát. Az éles kérdésre egy pillanatra behunyja a szemét, hogy lehiggassza magában a felfortyanó ingerültségét. És azokat a rémképeket, amik felrémlenek előtte.
Anya mikor jön haza?
Nem tudom.
De nem hiányzunk neki?
Nem tudom.
   -  Nem érdekel, mi lenne, ha - csattan fel hirtelen - Nem fog még egyszer valaki itthagyni. Sem ő, se más. És erről nem akarok beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846233#post846233][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.06. 23:46[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Aznap este a szokottnál fagyosabb a hangulat. Éppen vacsorát tákolnak a konyhában, az asztalon egy kinyitott üveg bor félig már elfogyasztva, mindkettejük pohara alkoholtól szennyezett már, talán az elméjük is. Édua végül elment nem sokkal azután, hogy Will felcsattant, ő pedig visszaérkezett a vízzel, magának kávéval és Willnek egy teával. Nem értette, mi történt, csak azt látta, hogy Will is zaklatott most már, Édua pedig furcsán nyugodt volt, majdhogynem elégedett.
Azóta kerülik a ma történteket, mégis ott ül közöttük a súlya. Már nem olyan könnyed a levegő, nem olyan egyszerű eljátszani, hogy szerelmes házasok. Valami megmérgezte a levegőjüket, ami eddig olyan bódítóan tompította minden problémájukat.
- Kérsz még bort? - Will rábízta a tejszínes-hamis carbonara kavargatását, hogy oda ne égjen. Életében nem fogott még fakanalat a kezében, de hála a ténynek, hogy nem nehezebb egy bájital megfőzésénél (egyébként utálja a bájitaltant és nem különösebben érti), vagy a festékei kikeverésénél, rá lehetett bízni ezt az egyszerű folyamatot.
- Jól vagy? - Félig hátrafordul, de nem hagyja abba a kavarást. A kérdése főleg en bloc a mára irányul, de akár szándékosan elérthető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846235#post846235][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 00:52[/b][/url]

A reszelő recés felülete az ujjvégeit karcolja, ő a szájába dobja az apró sajtdarabkát és aztán törli meg a kezeit a farmerjában. A szósz néha hangos flöttyenésekkel töri meg a talán feszült, talán csak fáradt csendjüket, amit most nem szakít félbe Adél nevetsélése. Csak az eszközök és a poharak koppannak a márványon.
A korábbi terápiás beszélgetések Adélt kavarták fel igazán, ő volt az, aki az este hátralévő részére szótlanabbá és morózusabbá vált. Nem csoda, hiszen elsősorban a lány traumái kerültek előtérbe akkor: a gyermeke elvesztése, az, hogy a szülei szinte még gyerekként házasították ki és a kráternyi seb amit az exe hagyott a lelkén. Most először került ő nyílt konfrontációba Éduával, anélkül, hogy a felesége jótékony pajzsot emelt volna elé; ez pedig a vártnál jobban kizökkentette őt. Főleg, mivel a beszélgetés nem hozott katartikus lezárást és megoldásokat. Lekapargatta az eddig gondosan óvott varrakat és feltett őj kérdéseket, igen, de nem válaszolta meg egyiket sem.
Ráadásul ismét hidegebb lett ebben a telibebaszott házban.
   -  Naaah, megvagyok - a konyhaszekrény fogantyújáról lehúzza a tavaszi mintás konyharuhát, pár mozdulattal lesöpri a pultot - Jól. Csak... - megáll a mozdulatában - Tudod azért néha találkozhatnánk majd néha, ha ennek vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846236#post846236][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.07. 01:03[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Megáll a kezében a fakanál. Nem látni az arckifejezését, de megráng a szeme alatt a bőr.
Néhány órával ez előtt elhangzott, hogy Will nem vele képzelte el az életét, ami önmagában, egy hétköznapi napon egyáltalán nem bírna fajsúllyal, de most úgy érzi, hányingere lesz valahányszor ez eszébe jut. Nem azért, mert undorodik az együttélés gondolatától, vagy hogy Willről van szó, nem. A stressztől. Stresszel azon, mit rontott el, hiszen most már nyilvánvaló, hogy az ő hibája ez is. Vak volt eddig; miért nem látta, hogy Jean-Paul is az ő hibájából hidegült el? Elias is hazudott neki, mert ő nem figyelt oda jobban és benyalt tőle mindent. Will sem akar vele maradni, mert bántotta Júliát. Ez lehet az oka, és az összes veszekedésük, a hazugságok, a verekedéseik, minden, ami eddig történt.
Így hát nem tudja hova tenni a felvetést, de abban biztos, hogy nem akarja, Will bármit is érzékeljen a hangulatváltozásból. A ház persze nem tervez falazni a képmutatásának.
- Szeretnék elmenni a szalamantoni vidámparkba. De, ha levették a karkötőd, kiruccanhatunk bárhova. Lábjegyzet: épp ötleteket adok, hova mehetnénk. A hagyományos kocsmázás csak egy ideig vicces. - Amikor visszafordul a férje felé, ott ül az arcán a cinkos vigyora, mintha mi sem történt volna. Csak a szeme élettelen, de amilyen ügyes színésznő, többnyire csak a profik előtt bukna le ezzel az alakítással. Másfelől Will már ismeri őt valamennyire, úgy hogy nem kizárt, hogy feltűnik neki a nüansznyi változás. Vagy az is lehet, megkönnyebbül, mintha mi sem történt volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846238#post846238][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 01:17[/b][/url]

Eltelik pár másodperc, amíg a lány végre felé fordul, ő pedig bizarr mód idegessé válik ezalatt. Hiába Adél színészi játéka, hiába az, hogy szándékosan és mesterien tetteti magát vaknak, érzi, hogy valami megváltozott akkor is, ha technikailag nem szabadott volna neki. Mindketten tudták, hogy a benyújtott válókereset miatt vannak itt, így Édua kérdése nem érhette volna őket felkészületlenül, de furcsamód mégis. Túlságosan nyugodt volt az eltelt hetük, túlságosan nagy összhangban telt, túlságosan hevesen.
Aztán Adél megfordul azzal a mosollyal az arcán, ő pedig ekkor fújja ki a levegőt.
   -  Ha a hagyományos kocsmázás nem jó, bármikor elvihetlek egy rendhagyó kocsmázásra is.
Félmosolyt erőltet az arcára, a tekintete azonban nem követi ezt a gesztust. Kutató. A konyharuhát visszateszi a pultra, rátámasztja a tenyerét.
   -  De komolyan mondtam. Nem tudom, hol fogok lakni ezután, de biztos nem túl messze Bogolyfalvától, szóval... akár összefuthatnánk néha valamire. Már ha téged nem zavar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846239#post846239][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.07. 01:27[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Ha komolyabban belegondol majd később, utálni fogja magát, mert a mellkasa éppen megtelik örömteli szárnyalással pusztán az újratalálkozás lehetőségétől. Úgy kapaszkodik ebbe a 'találkozzunk néha' lehetőségbe, mint fuldokló az utolsó szalmaszálába, és ahhoz a színészi technikához nyúl vissza, amit a legjobban ismer nagy kutyaszorítókban: hidd el, amibe beleképzeled magad. Jelen esetben, hogy ez nem a vég, és hogy Will még visszajöhet hozzá, és valójában vannak érzései iránta, csak mást mond, mint amit valójában gondol. Ő is tudja, hogy a férje... nemsokára a volt férje... szóval, hogy Will maximum egy barátként tekint rá, de ha nem akarja, hogy a törése kiüljön az arcára, ezt most el kell ássa nagyon mélyre önmagában.
- Hahh! Tényleg azt akarod, hogy az asztal alá igyalak! - Nevetgél, remekül belesimul a szerepbe, miközben a gyomra fordul egyet jelezvén, a lelke nem támogatja ezt a babaházasdit.
- Én is komolyan mondtam, hogy találkozhatunk. - Leteszi a fakanalat, és hagyja kibukni a hazugságokat a száján. Ismét. Will vissza fog menni Júliához, aztán pár hét és halvány emlékké szürkül majd ez a kedves felvetése. Még talán pár évig emlékezni fog rá, de lehet, ha Júliától gyereke születik, már két-három év és azt is el fogja felejteni, hogy valaha nős volt, az ő férje. Könnyebb úgy hazudnia, hogy tudja, ezért a hazugságért nem fogják lekapni a tíz körméről, mert már nincs súlya.
- Szeretem a társaságod. Főleg ezután a két hét után. - Majdnem megbicsaklik a 'szeretem' szónál, de gyorsan átsuhan rajta. Össze van zavarodva, de nem annyira, hogy teljesen hülye legyen és ne ismerje fel: Will ezen a ponton jóval többet jelent már egy érdekházasságnál. Ha még most elsétál, nem éri akkora veszteség, nincs is más választása, mint kilépni ebből a körből a válás miatt. De mégis, már most szeretne összeroskadni a súlya alatt, ha csak két percre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846240#post846240][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 01:38[/b][/url]

Elhiszi a színjátékot, az eddigi kutató, bizonytalan arckifejezése helyére pedig őszinte megkönnyebbülés szökik. Nem fogják elhagyni. Lehet, Adél nem lesz a felesége, de nem sétál ki az életéből, mintha sosem lett volna a része és ez az egyedüli, ami most érdekli őt. Önző és gyerekes, sőt, lehet egyenesen gonosz gondolat, de egyszerre őszintén szeretné, hogy Adél kipicsázza Eliast és annyira magányossá váljon, mint amennyire magányos ő maga. Akkor majd a lány gyakran felkeresi őt, az ismerős hang és arc majd biztonságot ad neki, az élete pedig nem lesz annyira fogcsikorgatóan rémisztő és elszigetelt, mint korábban. Egy feleség bármikor elhagyhatja őt; egy barát vagy pont egy ellenség sosem.
Közelebb lép. Kivesi a lány kezéből a fakanalat, az ujjaik futólag érnek össze.
   -  Te sem vagy olyan... olyan, mint amilyennek hittelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846241#post846241][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.07. 01:47[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Ó, ha tudnák egymás gondolatait, lehet, más irányt venne ez az egész. Vagy még inkább megindulna a lejtőn, őket ismerve ki tudja. A lényeg, hogy arra koncentráljon, amit el akar hitetni Willel: minden rendben, még mindig a kis buborékjukban élnek vasárnapig. Csakhogy valójában semmi sincsen rendben.
A fakanál útját követve végül felpillant Willre, a mosolya mit sem fakul. A másik keze felkúszik a férje csípőjére.
- Milyennek hittél? - Sokadjára róják ezeket a köröket, mégis minden egyes alkalommal újabb és újabb részleteket szednek elő egymásról egymásnak. Mindig változik valami.
Odabent nehezen bírja megállni, hogy ne olvadjon le a mosoly az arcáról és ne eressze el a könnyeit, de muszáj, vissza kell szorítsa. Úgy kell kilépjen ebből a kapcsolatból, hogy ne alázkodjon meg tovább. Annak ellenére, hogy ellökné magától Willt, hogy ne kelljen szembenézzen a hamarosan következő válási megbeszéléssel ismételten az ügyvédeik jelenlétében, megállja a kényszert és átforgatja valami sokkal produktívabba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846242#post846242][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 02:07[/b][/url]

Belemeríti a kanalat a masszába, a pultra támaszkodva kissé a lábas fölé hajol - annak ellenére, hogy bájitalkeverő, a mai napig rendszeresen elköveti ezt a hibát -, nem rezzen össze az érintésre. Megkavarja a bugyborékoló szószt, egy kanálnyit felemelve lassan visszacsorgatja a tálba.
   -  Tudod, milyennek - válaszol könnyedén, lepillant maga mellé a lányra - Na ne kelljen kimondanom - mély levegővétel - Jó. Jó. Petre bácsi azt mondta... még a legelején azt mondta, hogy nem vagy túlságosan, nem is tudom... okos. De ez, amit a terapeutával leműveltél? Egy életre az adósod vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846243#post846243][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.07. 02:18[/b][/url]

Will
- Valahol a Bükkben -

Végre egy olyan gondolat, ami egy pillanatra elvonhatja a figyelmét és őszintén elnevetheti magát rajta. Igen, Petre Flaviu egy creep, és kicsinyes ezek szerint, sőt előítéletes. Ne felejtsen el ezért számlát benyújtani neki, hogy a háta mögött lehülyézte.
- Kvittek vagyunk amúgy. Azt mondtad, ha valaha lesz gyerekem ismét, van egy kedves genetikus ismerősöm, aki megmondja pro bono, hogy egészséges lesz-e. Cserébe hívj, ha bármikor ki kell mentselek egy ilyen közéleti marhaságból. Tudom, mennyire idegremenőek tudnak lenni. - Amint belelendül a képzelt helyzete valósággá rögzítésébe, a fantazmagória elég tapinthatóvá nő, hogy a könnyeit elfojtsa és helyükbe a könnyed csevegést költöztesse. Látszólag tényleg barátok, alkalmanként ellenségek, de most már inkább barátságosak. Részéről több is talán, sőt.

A hátralevő napok viszonylagos nyugalomban telnek. Az eddigi játékosság és buborékszerű könnyedség ugyan odalett, de helyette megtelepedett rajtuk valami végleges, de egyben békés, visszafordíthatatlan hangulat is. A válás sínen van, és ez a két hét nem változtat rajta semmit, csak egy könnyed kis móka volt még egyszer, utoljára.
Vasárnap délután úgy gördül ki a murvával felszórt bejáróról a kocsi, hogy tudják, ez a két hét itt fog maradni minden nevetésével, együtt töltött reggelével, az elején történt veszekedéssel és a mély beszélgetésekkel együtt. A 'szeretlek'-eket egy másik Adél mondta, a csókokat egy másik Will adta.
Ideje visszamenniük a valós életükbe.